1. § (1) A törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság ügyészsége által foglalkoztatott ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára.
(2) Ügyészségi alkalmazott:
a) az ügyész;
b) az ügyészségi titkár;
c) az ügyészségi fogalmazó;
d) az ügyészségi nyomozó;
e) a közép- vagy felsőfokú végzettségű – érdemi feladatot végző – ügyintéző (a továbbiakban: tisztviselő);
f) az ügyviteli feladatot végző dolgozó (a továbbiakban: ügykezelő);
g) az a)–f) pontban nem említett más ügyészségi dolgozó (a továbbiakban: fizikai alkalmazott).
(3) E törvénynek az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó rendelkezéseit az ügyészségi titkárra, fogalmazóra és nyomozóra a XIV. Fejezetben foglalt eltérésekkel, a tisztviselőre, az ügykezelőre és a fizikai alkalmazottra pedig abban az esetben kell alkalmazni, ha e törvény kifejezetten így rendelkezik.
(4) A törvény nem érinti az ügyész, ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó – külön törvényben meghatározott – rendelkezéseket.
(5) A törvény nem érinti a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvénynek (a továbbiakban: előmeneteli törvény) a hatálya alá tartozó ügyészségi alkalmazottakra irányadó rendelkezéseit.
2. § (1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a munkáltatói jogkört a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze (a továbbiakban: legfőbb ügyész) gyakorolja. A legfőbb ügyész e jogkörét – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – egészben vagy részben más, vezetői munkakört betöltő ügyészségi alkalmazottra átruházhatja.
(2) Ügyész, ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó esetében nincs helye a munkáltatói jogkör átruházásának az olyan jogkör tekintetében, amelynek gyakorlójaként törvény a legfőbb ügyészt nevezi meg.
3. § (1) Az ügyészségi alkalmazottak tanácsa (a továbbiakban: alkalmazotti tanács) működik:
a) a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészségén (a továbbiakban: Legfőbb Ügyészség);
b) a Katonai Főügyészségen, a területi katonai ügyészségekre (a továbbiakban: katonai ügyészség) is kiterjedő hatáskörrel;
c) a megyei főügyészségeken és a Fővárosi Főügyészségen (a továbbiakban együtt: főügyészség), az alárendelt helyi ügyészségekre is kiterjedő hatáskörrel;
d) az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetben.
(2) Az alkalmazotti tanácsokat az (1) bekezdésben felsorolt szervenként az ott szolgálatot teljesítő ügyészségi alkalmazottak választják öt évre. A Katonai Főügyészségeken működő alkalmazotti tanács megválasztásában részt vesznek a katonai ügyészségeken szolgálatot teljesítő ügyészségi alkalmazottak is, a főügyészségen működő alkalmazotti tanács megválasztásában pedig a főügyészség alá rendelt helyi ügyészségeken szolgálatot teljesítő ügyészségi alkalmazottak is.
(3) Az alkalmazotti tanács tagjainak száma öt fő; közülük legalább két főt nem az ügyészek közül kell megválasztani.
(4) Az alkalmazotti tanácsok tagjaik közül egy-egy főt delegálnak öt évre az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsába (a továbbiakban: Országos Tanács).
(5) Az Országos Tanácsra és tagjaira a törvényben eltérően nem szabályozott kérdésekben az alkalmazotti tanácsra, illetőleg az annak tagjaira irányadó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(6) A tevékenységükhöz szükséges időre az alkalmazotti tanács tagjait (tisztségviselőit) legfeljebb nyolc óra, az Országos Tanács tagjait (tisztségviselőjét) legfeljebb további nyolc óra munkaidő-kedvezmény illeti meg havonta. Erre az időre személyi alapbér és bérpótlék jár.
4. § (1) Az alkalmazotti tanácsot egyetértési jog illeti meg a jóléti célú pénzeszközök felhasználásával, illetőleg az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosításával kapcsolatos tervek elfogadása tekintetében.
(2) Ha az egyetértés hiánya miatt a felek között vita merül fel, akkor a Munka Törvénykönyvének az egyeztetésre, a közvetítésre és a kötelező döntőbírói eljárásra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(3) Az alkalmazotti tanácsnak véleményezési joga van
a) az ügyészségi alkalmazottak lényeges érdekeit, illetőleg nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét, így különösen az ügyészi szervek hatáskörébe tartozó szervezeti változtatásokra vonatkozó elképzeléseket,
b) az új munkaszervezési módszerek bevezetését,
c) az ügyészi szervezet által meghirdetett – anyagi vagy erkölcsi elismeréssel járó – pályázatot,
d) a munkarend kialakítását;
e) a törvény által meghatározott egyéb kérdéseket
illetően.
(4) Ha az (1) és (3) bekezdésben felsorolt tárgykörben a döntés (intézkedés) az alkalmazotti tanácsok legalább kétharmadának jogkörét érinti, az alkalmazotti tanácsok jogkörében az Országos Tanács jár el. Az Országos Tanács állásfoglalását kell kikérni abban az esetben is, ha az alkalmazotti tanácsok a tervezett döntés (intézkedés) tekintetében nem egybehangzóan nyilatkoztak.
5. § (1) Az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) az ügyészség tervezett intézkedésével [4. § (1) és (3) bekezdés] kapcsolatos álláspontját tizenöt napon belül közli a munkáltatóval. Ennek elmulasztását úgy kell tekinteni, mintha az intézkedéssel egyetértene. A tizenöt napos határidőt a tervezetnek az elnökhöz való érkezésétől kell számítani.
(2) A 4. §-ban foglaltakat sértő intézkedés érvénytelenségének megállapítása iránt az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb az intézkedés megtételét követő hatvan napon belül a Munka Törvénykönyvének a munkaügyi vitákra vonatkozó szabályai szerint jogvitát kezdeményezhet. A keresetnek az intézkedés végrehajtására halasztó hatálya van.
6. § (1) Az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) tagja (tisztségviselője) a 4. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott jogosultság gyakorlásával összefüggésben – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a munkáltató nyilvántartásaiba betekinthet, s minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyával összefüggő szociális érdekeivel kapcsolatos. A munkáltató a betekintést és a tájékoztatást nem tagadhatja meg.
(2) Az alkalmazotti tanács és az Országos Tanács, illetőleg ezek tagjai (tisztségviselői) a jogkörük gyakorlása során tudomásukra jutott személyes adatokat nem hozhatják nyilvánosságra a név, a szolgálati hely és a beosztás kivételével. Egyéb adatokat, tényeket csak a munkáltató jogos érdekeinek veszélyeztetése, illetőleg az ügyészségi alkalmazottak személyiségi jogainak megsértése nélkül hozhatják nyilvánosságra.
7. § A törvényben nem szabályozott kérdésekben az alkalmazotti tanácsra (Országos Tanácsra) a Munka Törvénykönyvének az üzemi tanácsra (központi üzemi tanácsra) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, kivéve az üzemi megbízottra és az elnök díjazására vonatkozó szabályait.
8. § (1) A törvény, a legfőbb ügyész, illetőleg az összehívásra jogosult más vezető által meghatározott ügyekben, továbbá, ha azt a részvételre jogosult ügyészek egyharmada vagy az érdekelt munkavállalói érdekképviseleti szerv a napirend megjelölésével kéri, összügyészi értekezletet tartanak
a) a Legfőbb Ügyészségen,
b) a főügyészségen és az alárendelt helyi ügyészségeken,
c) a Katonai Főügyészségen,
d) a katonai ügyészségen
szolgálatot teljesítő ügyészek. A főügyészség és az alárendelt helyi ügyészségek ügyészei közös összügyészi értekezletet tartanak.
(2) Az összügyészi értekezlet – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – tanácsadó, véleményező és javaslattételi joggal működik.
(3) Az irányítása alá tartozó ügyészi szervezet összügyészi értekezletét
a) a legfőbb ügyész,
b) a katonai főügyész,
c) a megyei főügyész, a fővárosi főügyész (a továbbiakban együtt: főügyész), és
d) a katonai ügyészséget vezető ügyész
hívja össze.
(4) Az összügyészi értekezlet összehívása kötelező:
a) a törvényben, továbbá a legfőbb ügyész által meghatározott esetekben;
b) ha azt a részvételre jogosult ügyészek egyharmada, illetőleg az érdekelt munkavállalói érdekképviseleti szerv a napirend megjelölésével kéri.
(5) A (4) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben az összügyészi értekezletet az indítvány kézhezvételét követő tizenöt napon belüli időpontra kell összehívni.
(6) Az összügyészi értekezlet akkor határozatképes, ha azon a részvételre jogosult ügyészek több mint kétharmada jelen van. A határozatképesség megállapítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az ügyészt, aki
a) keresőképtelen;
b) rendes, szülési vagy fizetés nélküli szabadságon van;
c) sor- vagy tartalékos katonai, illetőleg polgári szolgálatát tölti.
(7) Az összügyészi értekezlet határozatait – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – szótöbbséggel hozza.
9. § (1) Ügyészi tanács működik:
a) a Legfőbb Ügyészségen;
b) a Katonai Főügyészségen a katonai ügyészségekre is kiterjedő hatáskörrel;
c) a főügyészségeken az alárendelt helyi ügyészségekre is kiterjedő hatáskörrel.
(2) Az ügyészi tanács véleményt nyilvánít – a legfőbb ügyészt és a legfőbb ügyész helyettest kivéve – az ügyész kinevezését (magasabb munkakörbe helyezését) és felmentését, továbbá egyéb olyan kérdést illetően, amelyben a munkáltatói jogkör gyakorlója a véleményét kéri, vagy a véleményének kikérését a törvény, illetőleg a legfőbb ügyész elrendeli.
(3) A véleménynyilvánításra az az ügyészi tanács illetékes, ahová az ügyészt kinevezik, illetőleg, ahol a felmentésre javasolt ügyész szolgálati helye van.
(4) A véleménynyilvánítás joga az ügyészi tanács tagjait együttesen illeti meg. Az ügyészi tanács akkor határozatképes, ha a tagok több mint fele jelen van.
(5) Az ügyészi tanács határozatait szótöbbséggel hozza. Az ülést vezető elnök (elnökhelyettes) csak abban az esetben szavaz, ha az ügyészi tanács többi tagja között szavazategyenlőség alakult ki.
(6) A véleménynyilvánítás határideje a megkeresésnek az ügyészi tanács elnökéhez (elnökhelyetteséhez) érkezésétől számított nyolc nap. E határidő elmulasztása esetében a döntés az ügyészi tanács véleményének hiányában is meghozható.
10. § (1) Az ügyészi tanács öt tagját, közülük az elnököt, elnökhelyettest öt évre, az ügyészek közül titkos szavazással választja:
a) a Legfőbb Ügyészség összügyészi értekezlete;
b) a főügyészség összügyészi értekezlete;
c) a Katonai Főügyészség és a katonai ügyészségek együtt megtartott összügyészi értekezlete.
(2) Az ügyészi tanácsnak a szavazatok számának sorrendjében az lehet a tagja, aki – a leadott érvényes szavazatok egynegyedét meghaladóan – a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ha a választás nem jár eredménnyel, a szavazást mindaddig meg kell ismételni, amíg a választáshoz szükséges szavazattöbbséget elérik.
(3) Nem választható az ügyészi tanács tagjává az az ügyész, aki fegyelmi büntetés hatálya alatt áll.
(4) Nem választható az ügyészi tanács tagjává a legfőbb ügyész és a magasabb vezető állású ügyész.
11. § (1) Megszűnik az ügyészi tanácstagság az ügyész
a) megbízatása idejének lejártával;
b) ügyészségi szolgálati viszonyának megszűnésével, illetőleg a munkavégzési kötelezettség alóli felmentésével;
c) legfőbb ügyésszé történő megválasztásával vagy magasabb vezető állású munkakörbe való kinevezésével;
d) tagságról való lemondásával;
e) tagságból való felmentésével;
f) büntető, illetőleg fegyelmi felelősségét megállapító határozat jogerőre emelkedésével.
(2) A tagságból történő felmentésről az összügyészi értekezlet dönt titkos szavazással. A felmentéshez a leadott érvényes szavazatok több mint fele szükséges.
(3) Szünetel az ügyészi tanácstagság a fegyelmi eljárás megindításától annak jogerős befejezéséig, illetőleg az ügyészségi szolgálati viszony szünetelése alatt.
(4) Ha az ügyészi tanács tagjainak száma négy fő alá csökken, vagy mind az elnök, mind az elnökhelyettes ügyészi tanácstagsága megszűnik, új választást kell tartani.
12. § (1) Az ügyészi tanács működését – e törvény keretei között – ügyrendben szabályozza.
(2) A törvényben nem szabályozott kérdésekben az ügyészi tanácsra az alkalmazotti tanácsra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az ügyészi tanács egyetértési jogot nem gyakorol, és csak a jogosítványai gyakorlásához szükséges mértékben kérhet tájékoztatást.
13. § (1) A Legfőbb Ügyészségen és a főügyészségen az azonos ügyszakban foglalkoztatott ügyészek részvételével szakmai kollégiumok működnek. A szakmai kollégium elméleti és jogalkalmazási kérdésekben véleményt nyilvánít és javaslatot tesz.
(2) A Legfőbb Ügyészségen működő szakmai kollégiumokban a Katonai Főügyészség ügyészei is részt vesznek. A főügyészségen működő szakmai kollégiumoknak tagjai a helyi ügyészségeken szolgálatot teljesítő ügyészek is.
(3) A szakmai kollégiumok számát, részletes hatáskörét és a körükbe tartozó szervezeti egységeket a Legfőbb Ügyészségen a legfőbb ügyész, főügyészségen a főügyész határozza meg.
(4) A szakmai kollégiumot a legfőbb ügyész, illetőleg a főügyész vagy az általuk megbízott ügyész vezeti és hívja össze.
(5) A szakmai kollégium határozatképességére, a határozathozatal módjára és a véleménynyilvánítás (javaslattétel) határidejére a 9. § (4)–(6) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
14. § (1) Ügyésszé azt a büntetlen előéletű magyar állampolgárt lehet kinevezni, illetőleg legfőbb ügyésszé megválasztani, akinek egyetemi jogi végzettsége van, és külön jogszabály szerint jogi szakvizsgát tett. A katonai ügyészi kinevezés további feltétele, hogy a kinevezendő személy a Magyar Honvédség hivatásos állományú tisztje legyen.
(2) A legfőbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés hat évre választja.
(3) A legfőbb ügyész helyettest a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki.
(4) Az ügyészt a legfőbb ügyész határozatlan időre nevezi ki. Nyugdíjas, illetőleg a nyugdíjkorhatárt betöltött személy határozott időre is kinevezhető.
(5) Az ügyészségi szolgálati viszony a kinevezéssel (megválasztással) és annak elfogadásával jön létre.
15. § (1) A legfőbb ügyész a megválasztása után az Országgyűlés előtt – az Országgyűlés házszabálya szerint – esküt tesz.
(2) Az ügyésznek a kinevezés közlésétől számított nyolc munkanapon belül esküt kell tennie. Ennek elmulasztása vagy megtagadása esetén a kinevezés hatályát veszti. Ha az ügyész az eskütételben akadályozva van, a határidőt az akadály megszűnésétől kell számítani. Az ügyész az eskütételt követően kezdi meg működését.
(3) Az eskü szövege a következő:
„Én ...... ügyész esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek, az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, és ügyészi munkám során megtartatom, hivatali kötelezettségemnek legjobb tudásom szerint eleget teszek. Az állami és szolgálati titkot megőrzöm. Törvényes kötelezettségeim teljesítése során elfogulatlanul és részrehajlás nélkül járok el. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!”
(4) A legfőbb ügyész helyettes a köztársasági elnök előtt, a többi ügyész pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója előtt tesz esküt.
16. § (1) Az ügyészt a magasabb vezető állású ügyészi és vezető állású ügyészi munkakörbe – a legfőbb ügyész helyettes és a katonai ügyészségi csoportvezető ügyész kivételével – a legfőbb ügyész nevezi ki. A katonai ügyészségi csoportvezető ügyészt a katonai főügyész nevezi ki.
(2) Magasabb vezető állású ügyész:
a) a legfőbb ügyész helyettes;
b) a főosztályvezető ügyész;
c) a főosztályvezető helyettes ügyész;
d) a legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész, a katonai főügyészségi osztályvezető ügyész;
e) a főügyész;
f) a megyei, fővárosi főügyészhelyettes (a továbbiakban együtt: főügyészhelyettes);
g) a katonai ügyészséget vezető ügyész.
(3) Vezető állású ügyész:
a) a katonai ügyészséget vezető ügyész helyettese;
b) a legfőbb ügyészségi osztályvezető helyettes ügyész;
c) a megyei, fővárosi főügyészségi osztályvezető ügyész;
d) a legfőbb ügyészségi csoportvezető ügyész;
e) a megyei, fővárosi főügyészségi csoportvezető ügyész;
f) a katonai ügyészségi csoportvezető ügyész;
g) a helyi ügyészséget vezető ügyész (a továbbiakban: helyi vezető ügyész);
h) a helyi vezetőhelyettes ügyész.
(4) A legfőbb ügyész pályázat útján tölti be a kinevezési jogkörébe tartozó magasabb vezető állású ügyészi és a helyi vezető ügyészi munkaköröket. A legfőbb ügyész – a legfőbb ügyész helyettesi állás kivételével – más állás pályázat útján történő betöltését is elrendelheti.
(5) A pályázatot a legfőbb ügyész írja ki. A nyilvános pályázati felhívásnak a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt és a pályázat elbírálásának határidejét tartalmaznia kell.
(6) A pályázat elbírálásáig a legfőbb ügyész – a katonai ügyészségi csoportvezető ügyészi munkakör esetében a katonai főügyész – megbízást adhat a betöltetlen vezetői munkakör ellátására.
17. § A legfőbb ügyésznek a vezető kinevezése előtt meg kell ismernie
a) főosztályvezető ügyész, főosztályi szervezetbe nem tartozó legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész esetében a legfőbb ügyész helyettes és az ügyészi tanács,
b) főosztályvezető helyettes ügyész és az a) pontban nem említett legfőbb ügyészségi (katonai főügyészségi) osztályvezető ügyész esetében a főosztályvezető ügyész és az ügyészi tanács,
c) főügyész esetében a legfőbb ügyész helyettes és az ügyészi tanács,
d) főügyészhelyettes, helyi vezető ügyész esetében a főügyész és az ügyészi tanács,
e) katonai ügyészséget vezető ügyész esetében a katonai főügyész és az ügyészi tanács
véleményét a pályázókról.
18. § (1) A pályázat eredményéről a pályázókat legkésőbb a pályázati határidő lejártát követő hatvan napon belül írásban kell tájékoztatni.
(2) Csak azt lehet a pályázatra kiírt munkakörbe kinevezni, aki a pályázaton részt vett, és a pályázati feltételeknek megfelelt.
19. § (1) Ha nincs alkalmas pályázó, új pályázatot kell kiírni.
(2) Az új pályázat eredménytelensége esetén a vezetői munkakör megbízás útján tölthető be. A megbízás legfeljebb egy évre szólhat. A megbízás lejártával a megbízott vezetőt – a felek eltérő megállapodása hiányában – eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni.
20. § (1) A legfőbb ügyész megbízatása megszűnik:
a) a megbízatási időtartam [14. § (2) bekezdés] leteltével;
b) felmentésével;
c) lemondásával;
d) összeférhetetlenségének megállapításával [39. § (2) bekezdés a) pont];
e) országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, illetőleg polgármesterré történő megválasztásával [40. § (2) bekezdés];
f) hivatalvesztése kimondásával;
g) bíróságnak közügyektől eltiltást kimondó jogerős határozatával;
h) halálával.
(2) A megbízatási időtartam leteltét követő nappal a korábbi legfőbb ügyészt – ha ehhez hozzájárul – más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a korábbi legfőbb ügyész az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ügyészségi szolgálati viszonya a megbízatási időtartam leteltének időpontjában megszűnik.
(3) A köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés határozatával felmentheti a legfőbb ügyészt megbízatása alól, ha a legfőbb ügyész neki fel nem róható okból nem képes eleget tenni a megbízatásából adódó feladatainak.
(4) A (3) bekezdésben említett esetben a korábbi legfőbb ügyészt – ha ehhez hozzájárul – más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a korábbi legfőbb ügyész az áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy a más ügyészi munkakörből eredő feladatainak ellátására sem lenne képes, ügyészségi szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni. Ilyen esetben az ügyészi tanács véleményének kikérése mellőzhető. A felmentési idő hat hónap, amely a legfőbb ügyészi megbízatás alól való felmentést követő nappal kezdődik. A korábbi legfőbb ügyészt a felmentési idő teljes tartamára mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól. A korábbi legfőbb ügyészt végkielégítés és a mentesítés időtartamára átlagkeresete illeti meg. Nem jár átlagkereset arra az időre, amely alatt a korábbi legfőbb ügyész munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
(5) A legfőbb ügyész a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A megbízatásról történő lemondás ideje hat hónap; a felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. A lemondási idő azon a napon kezdődik, amikor a lemondásról szóló jognyilatkozat az Országgyűlés elnökéhez megérkezik.
(6) Az (5) bekezdésben említett esetben a korábbi legfőbb ügyészt – ha ehhez hozzájárul – a lemondási idő lejártát követő nappal más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a korábbi legfőbb ügyész az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idő lejártának napjával megszűnik.
(7) A (2), a (4) és a (6) bekezdésben említett munkáltatói intézkedést az újonnan megválasztott legfőbb ügyész, ennek hiányában a legfőbb ügyész helyettes teszi meg.
(8) A köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés határozatával kimondja a legfőbb ügyész hivatalvesztését, ha a legfőbb ügyész neki felróható okból nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, illetőleg jogerős ítéletben megállapított bűntettet követett el, vagy más módon tisztségére méltatlanná vált.
(9) Az (1) bekezdés d)–h) pontjaiban meghatározott esetekben a legfőbb ügyész ügyészségi szolgálati viszonya is megszűnik.
21. § (1) A legfőbb ügyész helyettes megbízatása megszűnik:
a) felmentésével;
b) lemondásával;
c) összeférhetetlenségének megállapításával (39. §);
d) országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, illetőleg polgármesterré történő megválasztásával (40. §);
e) hivatalvesztése kimondásával;
f) bíróságának közügyektől eltiltást kimondó jogerős határozatával;
g) halálával.
(2) A köztársasági elnök a legfőbb ügyész javaslatára bármikor, indokolás nélkül felmentheti a legfőbb ügyész helyettest megbízatása alól.
(3) A (2) bekezdésben említett esetben a korábbi legfőbb ügyész helyettest – ha ehhez hozzájárul – más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a korábbi legfőbb ügyész helyettes az áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy a más ügyészi munkakörből eredő feladatainak az ellátására nem lenne képes, ügyészségi szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni. Ilyen esetben az ügyészi tanács véleményének kikérése mellőzhető. A felmentési idő hat hónap, amely a legfőbb ügyész helyettesi megbízatás alól való felmentést követő nappal kezdődik. A korábbi legfőbb ügyész helyettest a felmentési idő teljes tartamára mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól. A korábbi legfőbb ügyész helyettest végkielégítés és a mentesítés időtartamára átlagkeresete illeti meg. Nem jár átlagkereset arra az időre, amely alatt a korábbi legfőbb ügyész helyettes munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
(4) A legfőbb ügyész helyettes a legfőbb ügyész útján a köztársasági elnökhöz intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A megbízatásról történő lemondás ideje hat hónap; a felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. A lemondási idő azon a napon kezdődik, amikor a lemondásról szóló jognyilatkozat a köztársasági elnökhöz megérkezik.
(5) A (4) bekezdésben említett esetben a korábbi legfőbb ügyész helyettest – ha ehhez hozzájárul – a lemondási idő lejártát követő nappal más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a korábbi legfőbb ügyész helyettes az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idő lejártának napjával megszűnik.
(6) A (3) és az (5) bekezdésben említett munkáltatói intézkedést a legfőbb ügyész teszi meg.
(7) A köztársasági elnök a legfőbb ügyész javaslatára kimondja a legfőbb ügyész helyettes hivatalvesztését, ha a legfőbb ügyész helyettes neki felróható okból nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, illetőleg jogerős ítéletben megállapított bűntettet követett el, vagy más módon tisztségére méltatlanná vált.
(8) Az (1) bekezdés c)–g) pontjaiban meghatározott esetekben a legfőbb ügyész helyettes ügyészségi szolgálati viszonya is megszűnik.
22. § (1) A legfőbb ügyész, illetőleg a katonai főügyész kinevezési jogkörébe tartozó vezetői kinevezés határozatlan időre szól, és az indokolás nélkül bármikor visszavonható. Az ügyészi tanács véleményét a vezetői kinevezés visszavonásának tényéről nem kell kikérni.
(2) A kinevezés visszavonásakor a vezetőt, ha ehhez hozzájárul – választása szerint vagy a vezetői beosztásának megfelelő vagy pedig annál alacsonyabb szintű ügyészségen – más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni.
(3) Ha a korábbi vezető az áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy az ügyészi munkakörből eredő feladatainak az ellátására nem lenne képes, ügyészségi szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni. Ilyen esetben az ügyészi tanács véleményének kikérése mellőzhető. A felmentési idő a kinevezés visszavonását követő nappal kezdődik. A korábbi vezetőt a felmentési idő teljes tartamára mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól.
(4) A legfőbb ügyész, illetőleg a katonai főügyész kinevezési jogkörébe tartozó magasabb vezető állású ügyész hat hónapos határidővel, vezető állású ügyész pedig három hónapos határidővel vezetői tisztségéről lemondhat; a felek ennél rövidebb határidőben is megállapodhatnak. Lemondás esetében a legfőbb ügyész a vezetőt – ha ehhez hozzájárul – más ügyészi munkakörbe helyezi. Ha a vezető az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ezt úgy kell tekinteni, hogy ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idő lejártának napjával lemondással megszűnik.
23. § (1) A kinevezést módosítani – a legfőbb ügyészi és a legfőbb ügyész helyettesi megbízatás alóli felmentés, illetőleg a vezetői kinevezés visszavonása, továbbá jogerős fegyelmi büntetés kivételével – csak a munkáltatói jogkör gyakorlója és az ügyész közös megegyezésével lehet. Egyebekben a Munka Törvénykönyvének a munkaszerződés módosítására vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy nem kell közös megegyezés
a) munkáltatói intézkedés folytán a személyi alapbérben és a bérpótlékban bekövetkező növekedéshez;
b) jogszabályi rendelkezés folytán a személyi alapbérben és a bérpótlékban bekövetkező változáshoz.
(2) Az ügyészt – az 55. § (1) bekezdésének d) pontjában említett eset kivételével – csak kérelemre vagy ügyészségi érdekből, a hozzájárulásával lehet más szolgálati helyre áthelyezni.
24. § Az ügyészt kétévenként, ezen belül legfeljebb hat hónapra lehet ügyészségi érdekből – ügyészi munkakörbe – ideiglenesen más szolgálati helyre kirendelni. A kirendelést – a megkezdése előtt legalább tizenöt nappal – az ügyésszel írásban közölni kell, megjelölve a kirendelés helyét, kezdetét és annak időtartamát.
25. § (1) A legfőbb ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:
a) a megbízatási időtartam [14. § (2) bekezdés] leteltével [20. § (2) bekezdés];
b) felmentésével [20. § (4) bekezdés];
c) lemondásával [20. § (6) bekezdés];
d) összeférhetetlenségének megállapításával (39. §);
e) országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, illetőleg polgármesterré történő megválasztásával (40. §);
f) hivatalvesztése kimondásával [20. § (8) bekezdés];
g) bíróságnak közügyektől eltiltást kimondó jogerős határozatával;
h) halálával.
(2) A legfőbb ügyész helyettes ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:
a) felmentésével [21. § (3) bekezdés],
b) lemondásával [21. § (5) bekezdés];
c) összeférhetetlenségének megállapításával (39. §);
d) országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, illetőleg polgármesterré történő megválasztásával (40. §);
e) hivatalvesztése kimondásával [21. § (7) bekezdés];
f) bíróságnak közügyektől eltiltást kimondó jogerős határozatával;
g) halálával.
26. § A legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:
a) a felek közös megegyezésével;
b) felmentésével;
c) lemondásával;
d) rendkívüli lemondásával;
e) összeférhetetlenségének megállapításával;
f) országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, illetőleg polgármesterré történő megválasztásával;
g) bíróságnak közügyektől eltiltást kimondó jogerős határozatával;
h) hivatalvesztés fegyelmi büntetést kiszabó jogerős fegyelmi határozattal;
i) a határozott idő lejártával;
j) halálával.
27. § Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya az ügyész és a legfőbb ügyész közös megegyezésével bármikor megszüntethető.
28. § (1) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyát a legfőbb ügyész felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha
a) megszűnt az ügyészségnek az a tevékenysége, amelynek körében az ügyészt foglalkoztatták;
b) átszervezés, létszámcsökkentés következtében az ügyész munkaköre feleslegessé vált;
c) az ügyész feladatai ellátására alkalmatlan;
d) az ügyész saját jogú nyugdíjra szerzett jogosultságot;
e) az ügyész felmentése a 22. § (3) bekezdésében meghatározott okból válik szükségessé.
(2) Az (1) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározott esetben sem szüntethető meg az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya felmentéssel, ha fennállnak a Munka Törvénykönyvében meghatározott felmondási tilalmak.
(3) Az (1) bekezdés a)–c) pontja alapján az ügyész akkor menthető fel, ha a képzettségének, illetőleg alkalmasságának megfelelő másik betölthető munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez nem járul hozzá.
(4) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya csak különösen indokolt esetben szüntethető meg felmentéssel:
a) az ügyész öregségi nyugdíjra való jogosultságának megszerzését megelőző öt éven belül;
b) ha az ügyész egyedülálló, az eltartott gyermeke nappali iskolai tanulmányainak befejezéséig, de legfeljebb a gyermek huszonöt éves koráig.
(5) A katonai ügyész ügyészségi szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni, ha hivatásos állományú katonai szolgálati viszonya megszűnt és más ügyészi munkakörbe történő áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy az alkalmasságának megfelelő másik betölthető ügyészi munkakör nincs. Ilyen esetben a Munka Törvénykönyvében írt felmondási tilalmakat nem kell figyelembe venni. Ha a katonai ügyész ügyészségi szolgálati viszonya más okból szűnik meg, a legfőbb ügyész a hivatásos állományú katonát a Magyar Honvédség parancsnokának a rendelkezésére bocsátja.
(6) A felmentést indokolni kell; az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie. A felmentés okának valósságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.
(7) Az ügyész felmentési ideje hat hónap. Az ügyészt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell.
29. § (1) Az ügyész a legfőbb ügyészhez intézett nyilatkozatával az ügyészségi szolgálati viszonyáról lemondhat.
(2) A magasabb vezető állású ügyész lemondási ideje hat hónap, a többi ügyészé három hónap; ennek egy részére vagy egészére a munkavégzés alól mentesítés adható.
30. § A munkavégzés alóli mentesítés időtartamára az ügyészt átlagkeresete illeti meg. Nem jár átlagkereset arra az időre, amely alatt az ügyész munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
31. § (1) Rendkívüli lemondással az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyát akkor szüntetheti meg, ha a munkáltató
a) az ügyészségi szolgálati viszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) olyan magatartást tanúsít, amely az ügyészségi szolgálati viszony fenntartását lehetetlenné teszi.
(2) A rendkívüli lemondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított hat napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított hat hónapig lehet gyakorolni.
(3) Rendkívüli lemondás esetén a munkáltató az ügyész részére annyi időre járó átlagkeresetét köteles kifizetni, amennyi felmentése esetén járna, az ügyészségi szolgálati viszony megszűnésének időpontját pedig az ügyészre irányadó felmentési idő figyelembevételével kell meghatározni.
32. § A határozott időre létesített ügyészségi szolgálati viszony az ügyész lemondásával nem szüntethető meg, felmentéssel pedig a 28. § (1)–(3) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában is megszüntethető, ha a munkáltató a határozott időből még hátralévő időre jutó átlagkeresetét az ügyész részére előre megfizeti. A felmentési idő ebben az esetben nem terjedhet túl azon az időponton, amikor az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna.
33. § (1) Az ügyészt, ha az ügyészségi szolgálati viszonya a 20. § (4) bekezdésében, a 21. § (3) bekezdésében vagy a 34. § (2) bekezdésében meghatározott okból, továbbá felmentése vagy rendkívüli lemondása folytán megszűnik, valamint a 67. § (5) bekezdésében meghatározott esetben végkielégítés illeti meg.
(2) A végkielégítés összege, ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyban töltött ideje
a) az öt évet nem haladja meg, öthavi,
b) a nyolc évet nem haladja meg, héthavi,
c) a tizenkét évet nem haladja meg, kilenchavi,
d) a húsz évet nem haladja meg, tizenegy havi,
e) a húsz évet meghaladja, tizenhárom havi
személyi alapbérének megfelelő összeg.
(3) Végkielégítésre nem jogosult az ügyész, ha – az egészségügyi okot kivéve – alkalmatlanság címén mentették fel. Nem jár végkielégítés, ha az ügyész saját jogú nyugdíjra szerzett jogosultságot, továbbá ha – rendkívüli lemondása kivételével – a határozott időre létesített ügyészségi szolgálati viszonya szűnik meg.
(4) Ismételten létesített ügyészségi szolgálati viszony felmentéssel történő megszűnésekor a végkielégítés alapjául a korábbi végkielégítést követően ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időt lehet csak figyelembe venni.
(5) A végkielégítéssel kapcsolatos rendelkezések a katonai ügyészre akkor vonatkoznak, ha hivatásos állományú katonai szolgálati viszonya is megszűnik. Ez esetben a katonai ügyészt végkielégítés csak e törvény szerint illeti meg.
34. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató az ügyészségi szolgálati viszonyt jogellenesen szüntette meg, az ügyészt eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt javadalmazását és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a javadalmazásnak és a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült.
(2) Amennyiben az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának fenntartását nem kívánja, ezt úgy kell tekinteni, mintha ügyészségi szolgálati viszonya a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg. Az ügyész elmaradt javadalmazását és kárát az (1) bekezdésben foglaltak szerint ebben az esetben is meg kell téríteni, és részére a felmentés esetén egyébként járó végkielégítést kell fizetni.
(3) Ha a felmentés azért jogellenes, mert a törvényben előírtnál rövidebb felmentési időt állapítottak meg, ez a felmentést nem teszi érvénytelenné, de ilyen esetben az ügyészségi szolgálati viszony a szabályos felmentési idő utolsó napjáig tart.
(4) Amennyiben az ügyészségi szolgálati viszonyt az ügyész valamely, az ügyészségi szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozó szabály megszegésével szünteti meg, ezt úgy kell elbírálni, mintha az ügyészségi szolgálati viszonya hivatalvesztés fegyelmi büntetés folytán szűnt volna meg.
35. § Az ügyész nem lehet tagja pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathat [Alkotmány 53. § (2) bekezdés].
36. § (1) Az ügyész tudományos, oktatói (edzői, versenybírói, játékvezetői), ismeretterjesztő, művészeti, illetőleg szerzői jogi védelemben részesülő, továbbá a kizárólag tiszteletdíj ellenében végzett lektori és szerkesztői tevékenység kivételével más kereső foglalkozást nem folytathat, gazdasági társaságban személyes közreműködési kötelezettséggel járó tagsági viszonyt nem létesíthet, nem lehet felügyelőbizottság, illetőleg igazgatótanács tagja és gazdasági társaság vezető tisztségviselője, valamint hivatásával összeférhetetlen egyéb tisztséget nem vállalhat, s ilyen tevékenységet nem végezhet.
(2) Az ügyész a munkaköri feladataihoz kapcsolódó nyilvános szerepléséért tiszteletdíjat nem vehet fel.
(3) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszony munkaidejét egészben vagy részben érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes hozzájárulásával létesíthet. A hozzájárulás megtagadása miatt jogvita nem kezdeményezhető.
(4) Az ügyészségi szolgálati viszony munkaidejét nem érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését az ügyész köteles a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetesen bejelenteni. A munkáltatói jogkör gyakorlója a jogviszony létesítését megtiltja, ha az az ügyész ügyészségi szolgálati viszony alapján betöltött munkakörével a törvény rendelkezései szerint összeférhetetlen.
37. § (1) Nem létesíthető olyan ügyészségi szolgálati viszony, amelyben az ügyészségi alkalmazott hozzátartozójával (97. §) irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a legfőbb ügyész esetében a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés, a legfőbb ügyész helyettes esetében a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök, a többi ügyészségi alkalmazott esetében pedig a legfőbb ügyész – különösen indokolt esetben – felmentést adhat.
38. § Az ügyészségi alkalmazott köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel.
39. § (1) Az ügyész a 35. §-ban meghatározott összeférhetetlenségi okot legkésőbb a kinevezésekor (megválasztásakor), a 36. § (1) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi okot pedig a kinevezéstől (megválasztásától) számított tizenöt napon belül köteles megszüntetni. Ennek megtörténtéig az ügyész a tisztségéből eredő jogkörét nem gyakorolhatja.
(2) Ha az ügyész az (1) bekezdésben írt kötelezettségének az előírt ideig nem tesz eleget, vagy tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel
a) a legfőbb ügyész esetében a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés,
b) a legfőbb ügyész helyettes esetében a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök,
c) a többi ügyész esetében pedig a legfőbb ügyész az ügyészi tanács előzetes véleményét kikérve
állapítja meg az összeférhetetlenséget.
(3) Ha az ügyész az eljárás ideje alatt a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség megállapítását mellőzni lehet.
(4) Ha a 37. § (1) bekezdése szerinti összeférhetetlenség az ügyészségi szolgálati viszony fennállása alatt merül fel, akkor – az összeférhetetlenség alóli felmentés, illetőleg a hozzátartozók megállapodása hiányában – a legfőbb ügyész és hozzátartozója esetében a legfőbb ügyész tekintetében kell megállapítani az összeférhetetlenséget, más esetben a (2) bekezdés b)–c) pontjában említett dönti el, hogy melyik ügyészségi alkalmazott tekintetében állapítja meg az összeférhetetlenséget.
(5) Az ügyészségi szolgálati viszony a (2) és (4) bekezdésben meghatározott esetben az összeférhetetlenség megállapításának napjával szűnik meg.
40. § (1) Ha az ügyész országgyűlési, helyi önkormányzati képviselői, illetőleg polgármesteri választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát a munkáltatói jogkör gyakorlójának bejelenteni. A bejelentéstől a választás eredményének közzétételéig, illetőleg megválasztása esetén mandátuma igazolásáig az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya szünetel. A szünetelés időtartama ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek minősül.
(2) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya az országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, illetőleg polgármesterré történő megválasztásával megszűnik.
(3) Az országgyűlési, helyi önkormányzati képviselői és a polgármesteri megbízatás időtartamát – ha e megbízatás megszűnésekor az ügyész ismét ügyészségi szolgálati viszonyt létesít – ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek kell tekinteni.
41. § (1) Az ügyészt – a legfőbb ügyész és a legfőbb ügyész helyettes kivételével – a legfőbb ügyész által meghatározott időközönként minősíteni kell.
(2) Az ügyész kérésére – ügyészségi szolgálati viszonyának megszűnése esetén – a minősítést el kell készíteni.
(3) A minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata.
(4) A minősítés célja az ügyész szakmai tevékenységének megítélése, az ezt befolyásoló ismeretek, képességek, személyiségjegyek értékelése, továbbá a szakmai fejlődés elősegítése.
(5) A minősítésben csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek.
42. § (1) A minősítés megállapításairól – ha az ügyész azt kéri – a szakmai kollégium, illetőleg katonai ügyész esetében az összügyészi értekezlet írásban véleményt nyilvánít. Ez a vélemény a minősítés része.
(2) A minősítést az ügyésszel ismertetni kell. A megismerés tényét az ügyész a minősítésen aláírásával igazolja, és feltüntetheti esetleges észrevételeit.
(3) A minősítés egy példányát az ismertetéskor az ügyésznek át kell adni.
(4) Az ügyész minősítését megtekinthetik:
a) az ügyész és az általa erre feljogosított személy;
b) az ügyész szolgálati felettesei;
c) a személyügyi feladatok intézésével megbízott ügyészségi alkalmazott;
d) annak az ügyészségi szervnek a vezetője és személyügyi feladatok intézésével megbízott ügyésze, ahová az ügyész áthelyezését tervezik.
(5) Az ügyész a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, illetőleg a személyiségi jogát sértő megállapításának a megsemmisítését a bíróságtól kérheti.
43. § (1) Az ügyész köteles a legfőbb ügyész, illetőleg a felettes ügyész utasításának eleget tenni.
(2) Az utasítást az ügyész kívánságára írásba kell foglalni. Ennek megtörténtéig az ügyész az utasítás végrehajtására – a (7) bekezdésben foglalt esetet kivéve – nem köteles.
(3) Az ügyész köteles az utasítás végrehajtását megtagadni, ha annak teljesítésével bűncselekményt, illetőleg szabálysértést valósítana meg.
(4) Az ügyész az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése az életét, az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(5) Ha az utasítást az ügyész jogszabállyal vagy jogi meggyőződésével nem tartja összeegyeztethetőnek, az ügy elintézése alól mentesítését kérheti írásban, jogi álláspontját kifejtve. Az ilyen kérelem teljesítése nem tagadható meg; az ügy elintézését ez esetben más ügyészre kell bízni, vagy azt a felettes ügyész saját hatáskörébe vonhatja.
(6) Ha az utasítás végrehajtása jogellenesen kárt idézhet elő, és az ügyész ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni.
(7) Az ügyész a halaszthatatlan intézkedést – a (3)–(4) bekezdésben foglalt esetet kivéve – akkor is köteles megtenni, ha az utasítás teljesítése alól mentesítését kérte.
44. § Az ügyész a legfőbb ügyész által kiadott utasítás szerint hivatali öltözéket (talárt) visel, amelyet az ügyészi szervezet költségvetéséből kell biztosítani.
45. § (1) Kivételes esetben az ügyész munkaidején felül is köteles munkahelyén munkát végezni, illetőleg meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre készen állni.
(2) Az ügyészt a túlmunkáért díjazás nem illeti meg. A rendszeresen túlmunkát végző ügyész számára azonban legfeljebb évi tíz munkanap szabadidőátalány állapítható meg.
(3) A pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munka ellenértékeként az ügyészt a Munka Törvénykönyve szabályai szerint egyébként járó átlagkeresetén felül a munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő illeti meg.
(4) Az ügyészt a munkaidőn túl teljesített ügyeletért és készenlétért díjazás illeti meg. A díj összege az ügyésznek az ügyeletben töltött órákra jutó személyi alapbére, készenlét esetén ennek az ötven százaléka. Ha az ügyész az ügyeletet, illetőleg a készenlétet pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesíti, kétszeres összegű díjazásra jogosult.
(5) Az ügyész részére a szabadidőt (szabadidő-átalányt) a tárgyévben kell kiadni, ha ez nem lehetséges, azt meg kell váltani. A megváltás mértéke az ügyész személyi alapbérének és bérpótlékainak a szabadidőre jutó arányos összege.
46. § (1) Az ügyészt nyolc órát elérő vagy azt meghaladó belföldi kiküldetés esetén napidíjként az előmeneteli törvény szerinti III. fizetési osztály 1. fizetési fokozatára megállapított személyi alapbér (a továbbiakban: kezdő ügyészi fizetés) egy munkanapra eső részének a harminc százaléka illeti meg. Ha a kiküldetésben töltött idő a négy órát meghaladja, de a nyolc órát nem éri el, a napidíj fele jár.
(2) Az ügyész belföldi napidíjának kiszámításánál havonta huszonegy munkanapot kell figyelembe venni. A napidíjat tíz forintra felkerekítve kell megállapítani.
(3) Az ügyész a belföldi kiküldetésnél vasúton történő utazásakor az első osztály igénybevételére jogosult. Az utazási és szállásköltségek a munkáltatót terhelik.
47. § (1) Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult az az ügyész, aki idegennyelv-tudását az ügyészség számára rendszeresen hasznosítja.
(2) A pótlék megállapításának további feltétele az, hogy a rendszeresen használt idegen nyelvből az ügyész állami nyelvvizsga eredményes letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezzék.
(3) A pótlék mértéke idegen nyelvenként havonta:
a) felsőfokú nyelvvizsga esetén az ügyész személyi alapbérének tizenöt százaléka;
b) középfokú nyelvvizsga esetén az ügyész személyi alapbérének nyolc százaléka.
48. § Az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek nyomozására létrehozott szervezeti egységnél (a továbbiakban: nyomozó hivatal) szolgálatot teljesítő ügyészt alapbér jellegű munkaköri pótlékként a kezdő ügyészi fizetés tíz százaléka illeti meg havonta.
49. § A kiemelkedő, illetőleg tartósan jó munkát végző ügyészt a munkáltatói jogkör gyakorlója jutalomban részesítheti.
50. § (1) A huszonöt, harminc, illetőleg negyven évi ügyészségi szolgálati viszonnyal rendelkező ügyésznek jubileumi jutalom jár.
(2) A jubileumi jutalom
a) huszonöt év ügyészségi szolgálati viszony esetén kéthavi,
b) harminc év ügyészségi szolgálati viszony esetén háromhavi,
c) negyven év ügyészségi szolgálati viszony esetén öthavi
személyi alapbérnek megfelelő összeg.
(3) Az ügyésznek nyugdíjazásakor ki kell fizetni:
a) a nyugdíjazása évében esedékessé váló jubileumi jutalmat;
b) a harminc év ügyészségi szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálat idejéből két év vagy ennél kevesebb van hátra;
c) a negyven év ügyészségi szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálat idejéből öt év vagy ennél kevesebb van hátra.
(4) Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya az ügyész halála miatt szűnik meg, a jubileumi jutalmat – a (3) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával – az örökösének kell kifizetni.
51. § (1) Az ügyészt évente alapszabadság illeti meg. Az alapszabadság mértéke az előmeneteli törvény
a) III. fizetési osztályába sorolt ügyész esetében évi harminc,
b) II. fizetési osztályába sorolt ügyész esetében évi harmincöt,
c) I. fizetési osztályába sorolt ügyész esetében évi negyven
munkanap. Az ügyész alacsonyabb fizetési osztályba való besorolása a már elért szabadságának mértékét nem érinti.
(2) Az ügyészt az ötvenedik életéve betöltésének évétől – a fizetési osztálytól függetlenül – évi negyven munkanap alapszabadság illeti meg.
(3) A III. és II. fizetési osztályba sorolt magasabb vezető állású és vezető állású ügyész évi öt munkanap pótszabadságra jogosult. Az alapszabadság és a vezetői pótszabadság együttes mértéke évente a negyven munkanapot nem haladhatja meg.
(4) Az ügyészt az (1)–(3) bekezdésben meghatározott szabadságon felül megilleti a Munka Törvénykönyve 132. §-ának (2)–(3) bekezdésében meghatározott pótszabadság is.
(5) Az ügyésznek az (1)–(4) bekezdésben meghatározott szabadság időtartamára a Munka Törvénykönyve szabályai szerinti díjazás jár.
(6) Az ügyészt megilleti – a Munka Törvénykönyve szabályai szerint – a munkaközi szünet, a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés közötti pihenőidő, a pihenőnap és munkaszüneti nap, a betegszabadság, továbbá az egyéb munkaidő-kedvezmény is.
(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója abban az esetben is engedélyezhet az ügyész számára fizetés nélküli szabadságot, amikor azt a Munka Törvénykönyve kötelezően nem írja elő.
52. § E fejezet rendelkezéseit a legfőbb ügyész által kinevezett ügyész fegyelmi felelősségére kell alkalmazni.
53. § (1) Fegyelmi vétséget követ el az az ügyész, aki
a) hivatali kötelességét vétkesen megszegi, vagy
b) életmódjával, illetőleg magatartásával hivatása tekintélyét sérti.
(2) A katonai ügyész a hivatásos tiszthez méltatlan magatartással elkövetett fegyelemsértésért – ha az nem minősül az (1) bekezdés szerinti fegyelmi vétségnek – a hivatásos állományú katonára vonatkozó jogszabályok előírásai szerint felel.
(3) Ha a fegyelmi vétség csekély súlyú, a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás lefolytatásától és a fegyelmi büntetés kiszabásától eltekinthet. A fegyelmi jogkör gyakorlója az ügyészt ilyen esetben írásbeli figyelmeztetésben részesítheti. A figyelmeztetés ellen jogorvoslatnak – a fegyelmi határozatra vonatkozó szabályok szerint – akkor van helye, ha az ügyész a terhére rótt vétség elkövetését vitatja.
54. § (1) Nem folytatható fegyelmi eljárás, ha a fegyelmi vétség felfedezése óta három hónap vagy annak elkövetése óta három év eltelt. A fegyelmi vétség akkor tekinthető felfedezettnek, amikor arról, illetőleg az elkövetésével alaposan gyanúsítható személyéről a fegyelmi jogkör gyakorlója vagy annak szolgálati felettese tudomást szerzett.
(2) Ha az ügyész fegyelmi vétséget megvalósító magatartása miatt büntetőeljárás, illetőleg szabálysértési eljárás indult, és az az ügyész felelősségét megállapító határozattal fejeződött be, a jogerős határozatnak a munkáltatóval való közlésétől számított három hónapon túl, illetőleg ha az eljárás az (1) bekezdésben említett hároméves határidőn túl fejeződik be, akkor az eljárás jogerős befejezésétől számított egy éven túl nincs helye fegyelmi felelősségre vonásnak.
55. § (1) Az ügyésszel szemben kiszabható fegyelmi büntetések:
a) feddés;
b) megrovás;
c) a legfőbb ügyész által adományozott elismerés visszavonása;
d) alacsonyabb munkakörbe helyezés, illetőleg vezetői tisztségből való felmentés;
e) hivatalvesztés.
(2) Az elismerés visszavonása az (1) bekezdés d)–e) pontjaiban meghatározott fegyelmi büntetésekkel együttesen is kiszabható.
(3) Az alacsonyabb munkakörbe helyezés csak az ügyész képesítésének megfelelő munkakörbe történhet, s az mind határozott, mind pedig határozatlan időre kiszabható. Az alacsonyabb munkakörbe helyezés más – az ügyész szolgálati helyével vagy lakóhelyével azonos helységben lévő – szolgálati helyre is történhet.
56. § (1) A fegyelmi jogkört gyakorolja:
a) a legfőbb ügyész a magasabb vezető állású ügyészek felett;
b) a főosztályvezető ügyész a vezetése alatt álló főosztály ügyészei felett;
c) a főosztályi szervezetbe nem tartozó legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész a vezetése alatt álló osztály ügyészei felett;
d) a főügyész a vezetése alatt álló főügyészség ügyészei és a főügyészség alá rendelt helyi ügyészségek ügyészei felett;
e) a katonai főügyész a katonai ügyészségeket vezető ügyészek helyettesei felett;
f) a katonai ügyészséget vezető ügyész pedig a vezetése alatt álló katonai ügyészségen szolgálatot teljesítő katonai ügyészek felett.
(2) Az 55. § (1) bekezdésének c)–e) pontjaiban meghatározott fegyelmi büntetés kiszabására az (1) bekezdés b)–f) pontjában említett esetben is csak a legfőbb ügyész jogosult. Az 55. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott fegyelmi büntetést a katonai ügyészségi csoportvezető ügyésszel szemben a katonai főügyész is kiszabhatja.
(3) A legfőbb ügyész az (1) bekezdés b)–f) pontjában említett esetben hatáskörébe vonhatja a fegyelmi jogkör gyakorlását.
57. § (1) A fegyelmi eljárást az 56. § (1) bekezdésében említett fegyelmi jogkört gyakorló személy rendeli el indokolt írásbeli határozattal. A határozatot a fegyelmi eljárás alá vont ügyésznek kézbesíteni kell. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(2) A fegyelmi eljárást harminc nap alatt kell lefolytatni. A határidő egy ízben harminc nappal meghosszabbítható. Ha pedig az ügyben büntetőeljárás, illetőleg szabálysértési eljárás is indult, annak befejezéséig az eljárás felfüggeszthető.
58. § (1) A fegyelmi eljárás alá vont ügyészt a legfőbb ügyész az állásából felfüggeszti, ha az ügyészt előzetes letartóztatásba helyezték vagy vele szemben ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el. A felfüggesztés akkor is elrendelhető, ha az ügyész jelenléte a tényállás tisztázását gátolná, vagy a fegyelmi vétség súlya és jellege a szolgálati helyétől való távoltartását indokolja. A felfüggesztésről hozott határozat ellen az eljárás alá vont ügyész és képviselője a határozat közlésétől számított nyolc napon belül a fegyelmi határozatra vonatkozó szabályok szerint jogorvoslattal élhet, amelynek nincs halasztó hatálya.
(2) Az állásból történő felfüggesztést meg kell szüntetni, ha annak indoka már nem áll fenn.
(3) A felfüggesztés idejére az ügyészt személyi alapbérének és rendszeres bérpótlékainak megfelelő összegű munkabér illeti meg. Ennek legfeljebb ötven százalékát négy hétre vissza lehet tartani. A teljes összeget kell visszatartani a hivatalvesztés büntetést kiszabó fegyelmi határozat kézbesítésétől annak jogerőre emelkedéséig. A munkabér visszatartása ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(4) Nem jár munkabér a felfüggesztésnek arra az időtartamára, amely alatt a munkabérre az ügyész akkor sem lenne jogosult, ha felfüggesztésre nem került volna sor.
(5) A visszatartott munkabért a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni, kivéve ha a fegyelmi eljárás hivatalvesztés büntetés kiszabásával zárult. Ugyanígy kell eljárni, ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya időközben megszűnt. Ha pedig az ügyész munkabére a fegyelmi büntetés következtében csökkent, a visszatartott összeget az új munkabér alapulvételével kell kifizetni.
59. § (1) A fegyelmi jogkör gyakorlója köteles a tényállás megállapításához szükséges valamennyi körülményt tisztázni. Ennek érdekében meghallgatja az eljárás alá vont ügyészt, tanúkat hallgathat meg, szakértő közreműködését veheti igénybe, s egyéb bizonyítást végezhet.
(2) A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi vétség kivizsgálásával fegyelmi biztost bízhat meg. Ilyen esetben is köteles azonban az eljárás alá vont ügyészt meghallgatni. Fegyelmi biztos nem lehet az eljárás alá vont ügyész irányítása (felügyelete) alá tartozó ügyészségi alkalmazott.
60. § Az eljárás alá vont ügyész képviseletével a fegyelmi jogkör gyakorlójánál alacsonyabb munkakört betöltő ügyészt megbízhat. Az ügyész kérelmére a fegyelmi eljárás során az ügyészségen működő munkavállalói érdekképviseleti szerv részvételét, illetőleg képviseleti jogának gyakorlását biztosítani kell.
61. § (1) Az eljárás alá vont ügyész meghallgatását úgy kell kitűzni, hogy azon képviselője, illetőleg az érdekképviseleti szerv nevében eljáró személy is jelen lehessen. A meghallgatáson az ügyésszel és képviselőjével, illetőleg az érdekképviseleti szerv nevében eljáró személlyel közölni kell a fegyelmi vétség elkövetésére vonatkozó adatokat, elébe kell tárni a bizonyítékokat, biztosítani kell, hogy az ügy iratait megtekinthesse, és védekezését, valamint bizonyítási indítványát előadhassa.
(2) Ha az eljárás alá vont ügyész meghallgatására tartós akadályoztatása miatt az eljárás időtartama alatt nem kerülhet sor, a fegyelmi vétség elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait írásban kell vele közölni, és nyolc nap határidő kitűzésével fel kell hívni, hogy védekezését terjessze elő. Ha az ügyész alapos okból védekezését ily módon sem tudja közölni, az eljárást az akadály megszűnéséig fel kell függeszteni.
(3) A fegyelmi határozat meghozatalát nem akadályozza, hogy az eljárás alá vont ügyész alapos ok nélkül a meghallgatáson nem jelenik meg, vagy írásbeli védekezését a megjelölt határidőn belül nem terjeszti elő.
(4) A fegyelmi eljárás során lefolytatott bizonyításról és az ügyész meghallgatásáról jegyzőkönyvet kell felvenni.
62. § (1) Fegyelmi jogkör gyakorlójaként, fegyelmi biztosként és jegyzőkönyvvezetőként nem járhat el az, aki az eljárás alá vont ügyész hozzátartozója (97. §) vagy akitől az eljárásban való elfogulatlan részvétel nem várható el.
(2) Elfogultsági kifogást az eljárás alá vont ügyész, annak képviselője, illetőleg az érdekképviseleti szerv nevében eljáró személy jelenthet be.
(3) A legfőbb ügyésszel – mint fegyelmi jogkör gyakorlójával – szemben bejelentett elfogultsági kifogást maga a legfőbb ügyész, a fegyelmi jogkör más gyakorlójával szemben bejelentett elfogultsági kifogást pedig a szolgálati felettes bírálja el. Ha a legfőbb ügyész, illetőleg a szolgálati felettes az elfogultsági kifogásnak helyt ad, a fegyelmi eljárást
a) a legfőbb ügyész helyett a legfőbb ügyész helyettes,
b) a fegyelmi jogkör más gyakorlója helyett pedig a szolgálati felettes
folytatja le, illetőleg hoz a fegyelmi ügyben határozatot.
(4) A fegyelmi biztossal és a jegyzőkönyvvezetővel szemben bejelentett elfogultsági kifogást a fegyelmi jogkör gyakorlója bírálja el. Ha az elfogultsági kifogásnak helyt ad, más fegyelmi biztost, illetőleg jegyzőkönyvvezetőt bíz meg.
(5) Az elfogultsági kifogás elutasítása ellen külön jogorvoslatnak nincs helye.
63. § (1) A fegyelmi jogkör gyakorlója határozatával a fegyelmi eljárás alá vont ügyészt a fegyelmi vétségben vétkesnek mondja ki, és büntetést szab ki, kivéve ha az 53. § (3) bekezdése alapján a fegyelmi büntetés kiszabásától eltekint. Meg kell szüntetnie a fegyelmi eljárást, ha az eljárás alá vont ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a határozat közlése előtt megszűnt, továbbá ha megállapítást nyert, hogy az eljárás alá vont ügyész a terhére rótt fegyelmi vétséget nem követte el, vagy annak elkövetése nem bizonyítható, illetőleg az elévült.
(2) Ha a fegyelmi eljárás tárgyává tett kötelességszegés miatt a büntetőbíróság jogerős határozatával már megállapította az ügyész felelősségét, a fegyelmi jogkör gyakorlója nem állapíthatja meg, hogy az eljárás alá vont ügyész nem követte el a terhére rótt fegyelmi vétséget.
(3) A hivatalvesztés fegyelmi büntetés esetén az ügyész állásából való felfüggesztését fenn kell tartani, vagy el kell rendelni. Más fegyelmi büntetés kiszabása esetén a felfüggesztést meg kell szüntetni.
64. § (1) A katonai főügyész, a főosztályvezető ügyész, a főosztályi szervezetbe nem tartozó legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész, a főügyész és a katonai ügyészséget vezető ügyész által hozott fegyelmi határozat ellen az eljárás alá vont ügyész és képviselője a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt a legfőbb ügyészhez kifogással élhet.
(2) A legfőbb ügyész a kifogást elutasítja, vagy annak helyt ad, s a határozatot egészben vagy részben az ügyész javára megváltoztatja, megalapozatlanság esetén pedig a határozatot hatályon kívül helyezi, és a fegyelmi jogkör gyakorlóját új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.
(3) A legfőbb ügyész határozata ellen az eljárás alá vont ügyész és képviselője a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt a bírósághoz fordulhat.
65. § (1) A fegyelmi határozatot az ellene benyújtott jogorvoslat jogerős elbírálásáig nem lehet végrehajtani. Ha azonban az ügyész a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése előtt az ügyészségi szolgálati viszonyát megszünteti, a határozat azonnal végrehajthatóvá válik.
(2) A hivatalvesztést kiszabó fegyelmi határozat a szülési szabadság tartama alatt nem hajtható végre.
66. § (1) Az ügyész a hivatalvesztés fegyelmi büntetésnél három évig, a vezetői tisztségből való felmentés, alacsonyabb munkakörbe helyezés, az elismerés visszavonása fegyelmi büntetésnél két évig, megrovás esetén egy évig a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll. Ha az ügyész a büntetés hatályának eltelte előtt jogerősen újabb fegyelmi büntetésben részesül, az új büntetésre előírt határidővel büntetésének hatálya meghosszabbodik. Az ügyész a hatályos fegyelmi büntetéséről köteles számot adni. Ha az ügyészségi szolgálati viszony hivatalvesztés miatt szűnt meg, a volt ügyésszel a büntetés hatályának fennálltáig újabb ügyészségi szolgálati viszony nem létesíthető.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam elteltével a fegyelmi büntetést minden nyilvántartásból törölni kell.
(3) A fegyelmi büntetés hatálya alól az arra érdemes ügyészt kérelmére a fegyelmi büntetés kiszabására jogosult fegyelmi jogkört gyakorló személy mentesítheti, ha a büntetés időbeli hatályának fele eltelt, feltéve, hogy az ügyész újabb fegyelmi büntetésben nem részesült.
(4) A fegyelmi eljárás vagy büntetés hatálya miatt elmaradt magasabb fizetési osztályba vagy fokozatba történő előrelépés a mentesülés vagy mentesítés időpontjában esedékes. A következő előrelépés időpontját – a fegyelmi eljárás vagy büntetés miatti szünetelés figyelmen kívül hagyásával – az eredeti időponttól számítva kell megállapítani.
67. § (1) A bíróság által el nem bírált jogerős fegyelmi határozat ellen az eljárás alá vont ügyész és képviselője a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül új eljárást kezdeményezhet, ha olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg jogerős határozatra hivatkozik, amelyet korábban nem bíráltak el, feltéve, hogy elbírálás esetén az reá nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna.
(2) Az új eljárást a sérelmezett határozat meghozatalára jogosult fegyelmi jogkört gyakorlónál kell kezdeményezni. A kérelmet elutasító határozat ellen a fegyelmi határozatra vonatkozó szabályok szerint jogorvoslatnak van helye. Az eljárásra a fegyelmi eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(3) Ha az ügyész az új eljárás kezdeményezésére okot adó körülményről csak hat hónap után szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy új eljárást kezdeményezzen, a határidőt ettől az időponttól kell számítani. A megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított három év eltelte után új eljárás nem kezdeményezhető.
(4) A magasabb vezető állású ügyész és a vezető állású ügyész, továbbá – az új eljárásnak hat hónap utáni kezdeményezése esetén – a többi ügyész nem követelheti az eredeti munkakörben vagy szolgálati helyen történő további foglalkoztatását, s hat hónapon túli időre munkabér-követelést sem támaszthat.
(5) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyának helyreállítása helyett a felmentés esetén egyébként járó végkielégítés kétszeres összegére tarthat igényt.
68. § A bíróság által fegyelmi ügyben hozott jogerős határozat elleni perújítás során a 67. § (4)–(5) bekezdésében foglalt rendelkezést is alkalmazni kell.
69. § Az ügyész részére a fegyelmi eljárással kapcsolatban felmerült és indokolt költségeit meg kell téríteni, ha a fegyelmi vétség elkövetésének megállapítására nem került sor.
70. § (1) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyából eredő kötelességének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.
(2) Az ügyész vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetőleg mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
71. § (1) Gondatlan károkozás esetén – a (2) bekezdésben foglalt esetek kivételével – a kártérítés mértéke az ügyész egyhavi személyi alapbérének ötven százalékát nem haladhatja meg.
(2) Gondatlan károkozás esetén az ügyész háromhavi személyi alapbére erejéig felel, amennyiben
a) a kárt súlyos gondatlanságával, illetőleg az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozta;
b) a kár olyan – jogszabályba ütköző – utasítása teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított ügyész előzőleg a figyelmét felhívta.
72. § Szándékos károkozás esetén az ügyész a teljes kárt köteles megtéríteni.
73. § A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni:
a) a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban bekövetkezett hiányért és a leltárhiányért való felelősségre;
b) a megőrzésre átadott dolog megrongálódása folytán keletkezett kárért való felelősségre;
c) az együttesen okozott kárért való felelősségre;
d) a kár összegének meghatározására.
74. § (1) A legfőbb ügyész helyettes kártérítési felelősségét a legfőbb ügyész, a többi ügyész kártérítési felelősségét pedig a fegyelmi jogkör gyakorlója kártérítési határozattal állapítja meg.
(2) A kártérítési felelősség megállapítására, a kártérítési határozat elleni jogorvoslatra a fegyelmi eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni a következő eltérésekkel:
a) a kártérítési határozat az elévülési időn belül hozható meg;
b) a legfőbb ügyész helyettes a vele szemben hozott kártérítési határozat ellen annak közlését követő tizenöt napon belül közvetlenül a bírósághoz fordulhat.
(3) Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a kártérítési határozat közlése előtt megszűnt, az általa okozott kár megtérítése iránti igényét a munkáltató a bíróság előtt érvényesítheti.
75. § Az ügyészségnek az ügyésszel szemben az ügyészségi szolgálati viszonyból eredő kártérítési felelősségére és a kártérítés iránti igény érvényesítésének rendjére a Munka Törvénykönyvének a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
76. § (1) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyából keletkező igényének érvényesítése érdekében, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlójának intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt jogvitát kezdeményezhet. A jogvitára az e törvényben meghatározott eltérésekkel a Munka Törvénykönyvének a munkaügyi jogvitákra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(2) Nem kezdeményezhető jogvita:
a) az Országgyűlésnek a legfőbb ügyész, illetőleg a köztársasági elnöknek a legfőbb ügyész helyettes megbízatása megszüntetésével kapcsolatos intézkedése miatt;
b) a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó intézkedés vagy annak elmulasztása miatt;
c) ha azt e törvény kizárja.
77. § (1) A munkáltató az ügyészről – az ügyészségi szolgálati viszonyból származó jogosultságok és kötelezettségek megállapításához – az 1. számú mellékletben meghatározott, valamint a (4) bekezdés szerinti iratokban szereplő adatokat kezelheti (személyi nyilvántartás).
(2) A munkáltató az ügyészre vonatkozó adatok közül az ügyész hozzájárulása nélkül – közérdekből – adhat tájékoztatást az ügyész nevéről, szolgálati helyéről és beosztásáról, valamint – ha törvény azt megengedi – egyéb adatairól.
(3) A személyi nyilvántartás más adatrendszerrel nem kapcsolható össze.
(4) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyával kapcsolatos iratok közül a személyi adatlapot, az erkölcsi bizonyítványt, az önéletrajzot, a fényképet, a kinevezési (megbízási) okiratot, az esküokmányt, a besorolásról, az áthelyezésről rendelkező és a kitüntetésről (elismerésről) szóló iratokat, a minősítést, a hatályban lévő fegyelmi büntetést kiszabó határozatot, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyt megszüntető iratot együttesen kell tárolni.
(5) A személyi nyilvántartást – ideértve a (4) bekezdésben szereplő iratokat is – az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának megszűnését követően ötven évig kell megőrizni.
78. § (1) Az ügyészről készült személyi nyilvántartásba – ideértve a 77. § (4) bekezdésében szereplő iratokat is – betekinthetnek:
a) az ügyész;
b) az ügyész szolgálati felettesei;
c) a személyügyi feladatok intézésével megbízott ügyészségi alkalmazott;
d) a törvényben vagy az ügyész által erre felhatalmazott más személy.
(2) Az ügyész jogosult a róla nyilvántartott helytelen adat helyesbítését, a jogellenesen nyilvántartott adat törlését kérni, továbbá a jogellenesen kért adat közlését megtagadni. A munkáltató köteles a helytelen adatot haladéktalanul helyesbíteni, illetőleg törölni.
(3) Az ügyész köteles a róla nyilvántartott adatokban bekövetkezett változást haladéktalanul a munkáltatónak bejelenteni.
79. § (1) Ügyészségi fogalmazóvá azt a büntetlen előéletű magyar állampolgárt lehet kinevezni, akinek egyetemi jogi végzettsége van. Katonai ügyészségi fogalmazóvá történő kinevezés további feltétele, hogy a kinevezendő személy a Magyar Honvédség hivatásos állományú tisztje legyen.
(2) Az ügyészségi titkár kinevezésének az (1) bekezdésben meghatározottakon túl további feltétele, hogy a kinevezendő személy külön jogszabály szerinti jogi szakvizsgával rendelkezzék.
(3) Ügyészségi nyomozóvá azt a büntetlen előéletű magyar állampolgárt lehet kinevezni, akinek legalább középfokú végzettsége van. A legfőbb ügyész a kinevezést további feltételhez is kötheti.
80. § (1) Az ügyészségi titkárt, fogalmazót és nyomozót határozatlan időre a legfőbb ügyész nevezi ki és menti fel.
(2) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó az eskütételt követően kezdi meg működését.
(3) Az eskü szövege a következő:
„Én ........................................ esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek; az Alkotmányt, a jogszabályokat megtartom; az állami és szolgálati titkot megőrzöm; a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően járok el; hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen és a nemzet érdekeinek szolgálatával teljesítem. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!”
81. § (1) Ha az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó ügyészségi szolgálati viszonyban töltött ideje
a) az öt évet nem haladja meg, kéthavi,
b) a nyolc évet nem haladja meg, háromhavi,
c) a tizenkét évet nem haladja meg, hathavi,
d) a húsz évet nem haladja meg, kilenchavi,
e) a húsz évet meghaladja, tizenkét havi
személyi alapbérének és bérpótlékainak megfelelő összegű végkielégítésre jogosult.
(2) Az ügyészségi fogalmazót nem kell minősíteni.
(3) Az ügyészségi titkárt, fogalmazót és nyomozót nyolc órát elérő vagy azt meghaladó belföldi kiküldetés esetén napidíjként az előmeneteli törvény szerinti VIII. fizetési osztály 2. fizetési fokozatára megállapított személyi alapbér egy munkanapra eső részének a harminc százaléka illeti meg. Ha a kiküldetésben töltött idő a négy órát meghaladja, de a nyolc órát nem éri el, a napidíj fele jár.
(4) Az ügyészségi titkárt évi huszonnyolc munkanap, az ügyészségi fogalmazót és nyomozót évi huszonhét munkanap alapszabadság illeti meg, amely – az ügyészségi fogalmazó kivételével – az előmeneteli törvény 2. fizetési fokozatától kezdve a besorolása szerinti fokozattal azonos számú munkanappal emelkedik.
(5) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó ügyészségi szolgálati viszonyára egyebekben – a 95. § (7) bekezdése kivételével – a törvénynek az ügyészek szolgálati viszonyára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
82. § (1) Tisztviselővé azt a büntetlen előéletű magyar állampolgárt lehet kinevezni, akinek legalább középfokú végzettsége van.
(2) Ügykezelővé, illetőleg fizikai alkalmazottá azt a büntetlen előéletű magyar állampolgárt lehet kinevezni, akinek legalább alapfokú végzettsége van.
(3) Jogszabály, illetőleg a legfőbb ügyész a kinevezést az (1)–(2) bekezdésben foglaltakon túl meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetőleg gyakorlati időhöz kötheti.
(4) A legfőbb ügyész a tisztviselők, ügykezelők és fizikai alkalmazottak részére munkaköri elnevezést állapíthat meg, és a munkakör ellátásához szükséges – az ügyészségi munka sajátos ismereteiről számot adó – vizsga letételének kötelezettségét is előírhatja.
83. § (1) A tisztviselő, ügykezelő és fizikai alkalmazott ügyészségi szolgálati viszonya kinevezéssel és annak elfogadásával – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – határozatlan időre létesül.
(2) Az (1) bekezdésben említettekkel ügyészségi szolgálati viszony helyettesítés, illetőleg meghatározott feladat elvégzése céljából, vagy legfeljebb egy évi időtartamra más célból határozott időre is létesíthető.
84. § (1) A tisztviselő és az ügykezelő a kinevezés közlésétől számított nyolc munkanapon belül a munkáltatói jogkör gyakorlója előtt esküt tesz. Ennek elmulasztása vagy megtagadása esetén a kinevezés hatályát veszti. Ha a tisztviselő vagy az ügykezelő az eskütételben akadályozva van, a határidőt az akadály megszűnésétől kell számítani. A tisztviselő és az ügykezelő az eskütételt követően kezdi meg működését.
(2) Az eskü szövege a következő:
„Én ........................................ esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek; az Alkotmányt, a jogszabályokat megtartom; az állami és szolgálati titkot megőrzöm; a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően járok el; hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen és a nemzet érdekeinek szolgálatával teljesítem. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!”
85. § A tisztviselői munkakör betöltésére a munkáltatói jogkör gyakorlója pályázatot írhat ki. A pályázatra egyebekben a törvénynek az ügyészek pályázatára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
86. § (1) A tisztviselő – az alkalmazotti tanács véleményének kikérését követően – az előmeneteli törvényben meghatározott vezetői munkakörbe is kinevezhető.
(2) Magasabb vezető állású tisztviselő: a főosztályvezető, a főosztályvezető-helyettes, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet igazgatója és helyettese.
(3) Vezető állású tisztviselő: az osztályvezető, az osztályvezető-helyettes, a csoportvezető és az irodavezető.
(4) A vezetői kinevezés határozatlan időre szól, és az indokolás nélkül bármikor visszavonható.
(5) A kinevezés visszavonásakor a vezetőt, ha ehhez hozzájárul – választása szerint vagy a vezetői beosztásának megfelelő, vagy pedig annál alacsonyabb szintű ügyészi szervnél – más tisztviselői munkakörbe kell áthelyezni.
(6) Az áthelyezéshez való hozzájárulás hiányában a 22. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést kell megfelelően alkalmazni.
