1. § Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (Etv.) 33-35. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek, és az Etv. a következő 35/A-35/H. §-okkal egészül ki:
33. § (1) Ha az orvos az általa vizsgált vagy kezelt személynél kóros elmeállapot tüneteit észleli, az érintett személyt pszichiátriai szakorvosi vizsgálat céljából járóbeteg-ellátó pszichiátriai gondozóintézetbe (a továbbiakban: pszichiátriai gondozóintézet) utalja be, vagy a 35. § (4) és (6) bekezdésében foglalt rendelkezések szerinti intézkedéseket teszi meg.
(2) Orvosi vizsgálatot az illetékes háziorvosnál, a 35. § (5) bekezdésében meghatározott sürgős szükség esetén bármely orvosnál az érintett személy, a törvényes képviselője, a hozzátartozója, valamint a környezetében lévő más személy is kezdeményezhet, ha kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlel.
(3) A (2) bekezdésben szabályozott esetben az orvos az előzetes orvosi vizsgálat elvégzését követően az (1) bekezdés szerint jár el.
(4) A pszichiátriai szakorvosi vizsgálatra való beutalásról a beutaló orvos az érintett személyt szóban azonnal, valamint a törvényes képviselőjét és a beteg által megjelölt hozzátartozót tájékoztatja a vizsgálat időpontjának megjelölésével.
34. § (1) Ha a pszichiátriai szakorvosi vizsgálat megállapítása szerint a vizsgált személy kóros elmeállapotú, a pszichiátriai gondozóintézet szakorvosa a beteget gondozásba veszi, és - a 35/A. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén - kezdeményezi a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelése iránti eljárás megindítását, illetőleg a 35. § (4) és (6) bekezdésében meghatározott rendelkezések szerint jár el.
(2) A pszichiátriai szakorvosi vizsgálat megállapításairól - annak végeztével - a pszichiátriai gondozóintézet vizsgálatot végző szakorvosa a vizsgált személynek, illetve törvényes képviselőjének azonnal leletet ad, valamint írásban tájékoztatja a beutaló és a háziorvost.
(3) A gondozás a betegnek az orvos nyilvántartásába való felvételét, továbbá - ha pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétel nem szükséges, valamint az intézeti gyógykezelést követően - a beteg időszakonkénti felülvizsgálatát, gyógykezelését, valamint - a beteg és törvényes vagy meghatalmazott képviselője egyetértésével - a külön jogszabályban szabályozott gyógyító célú foglalkoztatását jelenti.
35. § (1) A pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételnek
a) a beteg kérelmére,
b) sürgős szükség esetén,
c) a bíróság kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő határozata alapján
van helye.
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján a betegnek egészségügyi intézet pszichiátriai osztályán, vagy pszichiátriai rehabilitációt végző intézetben (a továbbiakban együtt: pszichiátriai fekvőbeteg-intézet) való elhelyezése rendelhető el.
(3) Kérelmére pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe az vehető, aki a betegsége, illetve szenvedélybetegsége következtében állandóan vagy időszakosan kóros elmeállapotú és intézeti kezelésre szorul. A felvételről a pszichiátriai fekvőbeteg-intézet vezetője dönt a felvevő intézetben végzett vizsgálatok alapján. A felvételről a pszichiátriai fekvőbeteg-intézet vezetője a pszichiátriai intézeti gyógykezelés felülvizsgálatára illetékes bíróságot 15 napon belül tájékoztatja.
(4) Sürgős szükség esetén a pszichiátriai gondozóintézetnek a kóros elmeállapotot megállapító szakorvosa vagy az annak tüneteit észlelő orvos közvetlenül intézkedhet a betegnek pszichiátriai fekvőbeteg-intézetbe szállítása iránt, kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését azonban az arra a 35/A. § (2) bekezdése alapján jogosult személynek vagy a felvevő pszichiátriai fekvőbeteg-intézet vezetőjének írásban - a felvételtől számított 24 órán belül - ilyenkor is kezdeményeznie kell a bíróságnál.
(5) Sürgős szükség esete akkor állapítható meg, ha a beteg az elmeállapotának akut zavara következtében a saját vagy mások életére, testi épségére, illetőleg a környezetére közvetlen és súlyos veszélyt jelent, és a veszélyhelyzet csak az azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben az orvos a betegnek pszichiátriai fekvőbeteg-intézetbe történő szállítása érdekében a rendőrség közreműködését is igénybe veheti, ha bármely személy magatartása következtében az intézkedése egyébként nem vezetne eredményre.
(7) A büntetőeljárás során elrendelt elmemegfigyelésre, ideiglenes kényszergyógykezelésre és a kényszergyógykezelésre a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet rendelkezései irányadóak.
35/A. § (1) Kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vételt a beteg lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes helyi bíróság (a továbbiakban: bíróság) rendelhet el.
(2) A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló bírósági eljárás kezdeményezésére - a 35. § (4) bekezdésére is figyelemmel - a kóros elmeállapotot megállapító pszichiátriai gondozóintézet vezetője jogosult. Az intézet vezetője a kezdeményezéskor az annak alapjául szolgáló körülményeket közli a bírósággal.
(3) A bíróság annak a betegnek a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelését rendeli el, aki a kóros elmeállapota következtében a saját vagy mások életét, testi épségét, illetőleg a környezetét súlyosan veszélyeztető állapotban van.
35/B. § (1) A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló kezdeményezés elbírálása során a bíróság polgári nemperes eljárásban, soron kívül jár el.
(2) A bíróság az eljárás során meghallgatja az érintett személyt és annak törvényes vagy meghatalmazott képviselőjét, valamint köteles - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő - igazságügyi elmeorvos-szakértő véleményét beszerezni.
(3) Ha az érintett személynek az eljárás során nincs törvényes vagy meghatalmazott képviselője, az érdekeinek védelmére a bíróság eseti gondnokot rendel ki.
(4) A bíróság a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésének kezdeményezésétől számított három napon belül tárgyalást tűz ki; a tárgyalás szükség esetén a bíróság hivatalos helyiségén kívül is megtartható.
(5) Sürgős szükségből történt pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétel esetén az intézkedés indokoltságáról és jogszerűségéről, illetőleg a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendeléséről a bíróság a kezdeményezéstől számított nyolc napon belül határoz.
(6) A bíróság a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést határozatlan időre rendeli el. Ha a beteg a határozatban foglaltaknak három napon belül nem tesz eleget, az eljárást kezdeményező pszichiátriai intézet vezetője intézkedik az érintett pszichiátriai fekvőbeteg-intézetbe történő szállítása iránt.
(7) Ha a bíróság az eljárás során megállapítja, hogy a beteg gondnokság alá helyezése indokolt, erről tájékoztatja a gyámhatóságot.
(8) Ha e törvényből és az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére irányuló bírósági eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) szabályait kell megfelelően alkalmazni.
35/C. § (1) A bíróság a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés tárgyában hozott végzését közli a (2) bekezdés szerint fellebbezésre jogosultakkal, valamint az eljárást kezdeményezővel.
(2) A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő végzés ellen a közlését követő nyolc napon belül fellebbezéssel élhet az érintett személy és törvényes vagy meghatalmazott képviselője, az eseti gondnoka, valamint az érintett személlyel együttélő vagy a tartására kötelezett hozzátartozója.
(3) A fellebbezésnek a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő végzés végrehajtására a 35. § (5) bekezdés alapján indult eljárás esetén nincs halasztó hatálya.
35/D. § A bíróság a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő határozatában rendelkezik a 35. § (2) bekezdésében meghatározott ellátási forma, valamint a kötelező intézeti gyógykezelést végző intézet kijelöléséről.
35/E. § Azt a személyt, akinek pszichiátriai intézeti gyógykezelésére a saját kérelme alapján kerül sor, kérelmére a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetből haladéktalanul el kell bocsátani, feltéve, hogy a 35. § (5) bekezdésében meghatározott sürgős szükség nem áll fenn. Külön kérelem nélkül is azonnal el kell bocsátani azt a saját kérelmére pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vett személyt, akinek az intézeti gyógykezelése már nem szükséges.
35/F. § (1) A bíróság a kötelező, illetőleg a saját kérelemre történő pszichiátriai intézeti gyógykezelés szükségességét időszakonként - nemperes eljárásban - felülvizsgálja.
(2) Az időszakos felülvizsgálatra a pszichiátriai osztályon elhelyezett intézeti gyógykezelt esetén harminc naponként, a pszichiátriai rehabilitációt végző intézetben elhelyezett intézeti gyógykezelt esetén hatvan naponként kerül sor.
(3) A beteg a (2) bekezdésben meghatározott időtartamon túl bírósági felülvizsgálat nélkül pszichiátriai intézeti gyógykezelésben nem tartható.
(4) Ha a bíróság a felülvizsgálat során a kötelező vagy a saját kérelemre történő pszichiátriai intézeti gyógykezelést megszünteti, a beteget a határozat kihirdetésétől számított huszonnégy órán belül a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetből el kell bocsátani.
(5) A pszichiátriai fekvőbeteg-intézetből azonnal el kell bocsátani azt, akinek a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelése már nem indokolt.
(6) Az (5) bekezdés alapján történt elbocsátásról a bíróságot haladéktalanul tájékoztatni kell.
(7) Ha e törvényből és az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a pszichiátriai intézeti gyógykezelés időszakos felülvizsgálata során a 35/B. § (2)-(8) bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni.
35/G. § A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelésére, valamint a pszichiátriai intézeti gyógykezelés szükségességének felülvizsgálatára irányuló időszakos bírósági eljárás illeték- és költségmentes.
35/H. § (1) A pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vett beteg a saját és törvényes vagy meghatalmazott képviselője egyetértésével idegen család gondozásába helyezhető, alkalmazkodó szabadságra bocsátható, az intézeti gyógykezelés alatt gyógyászati célból foglalkoztatható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésekről a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő bíróságot a pszichiátriai fekvőbeteg-intézet vezetője tájékoztatja.”
2. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő második hónap 15. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg
- az Etv.-nek az 1987. évi 6. törvényerejű rendelet 4. §-ával megállapított 37. §-a,
- a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvénynek az 1986. évi 3. törvényerejű rendelet 5. §-ával megállapított 101. §-a hatályát veszti.
(2) Az e törvény hatálybalépésekor pszichiátriai intézeti gyógykezelésben lévő kóros elmeállapotú személyek tekintetében a kötelező intézeti gyógykezelésbe vétel elrendelésére irányuló eljárást a törvény hatálybalépésétől számított tizenöt napon belül a pszichiátriai fekvőbeteg-intézet vezetője kezdeményezi a bíróságnál.
(3) Ahol az Etv. „kórház”-at említ, azon e törvény hatálybalépését követően „fekvőbeteg-intézet”-et, ahol jogszabály „idegbeteg-gondozó intézet”-et említ, ott „pszichiátriai gondozóintézet”-et kell érteni.
