A magyar nemzetgazdaság műszaki fejlődésének, a korszerű technika meghonosításának, valamint a feltalálók erkölcsi és anyagi elismerésének előmozdítása érdekében, összhangban a Magyar Köztársaságnak a szellemi tulajdon védelme terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel, az Országgyűlés a találmányok szabadalmi oltalmáról a következő törvényt alkotja:
1. § (1) Szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány.
(2) Nem minősül az (1) bekezdés szerinti találmánynak különösen
a) a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer;
b) az esztétikai alkotás;
c) a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program;
d) az információk megjelenítése.
(3) A (2) bekezdésben felsoroltak szabadalmazhatósága csak annyiban kizárt, amennyiben a szabadalmat rájuk kizárólag e minőségükben igénylik.
2. § (1) Új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához.
(2) A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált.
(3) A technika állásához tartozónak kell tekinteni az olyan korábbi elsőbbségű – belföldi vagy azzal azonos hatályú – szabadalmi vagy használati mintaoltalmi bejelentés tartalmát is, amely a bejelentési eljárásban az elsőbbségi időpontot követően közzétettek, illetve meghirdettek. A nemzetközi szerződés alapján közzétett ilyen bejelentés tartalmát csak akkor kell a technika állásához tartozónak tekinteni, ha a bejelentés magyar fordítását külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően benyújtották. E rendelkezések alkalmazásában a kivonat nem tartozik a bejelentés tartalmához.
(4) Az (1)–(3) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem zárják ki a technika állásához tartozó anyag (vegyület) vagy keverék szabadalmazását emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárásban, illetve emberi vagy állati testen végezhető diagnosztikai eljárásban történő alkalmazásra, ha az ilyen eljárásban való alkalmazás nem tartozik a technika állásához.
3. § A 2. § alkalmazásában a technika állásának részeként nem vehető figyelembe a találmánynak az elsőbbség napját legfeljebb hat hónappal megelőző nyilvánosságra jutása, ha az
a) a bejelentővel vagy jogelődjével szemben elkövetett jogsértés következménye, vagy
b) annak eredménye, hogy a bejelentő vagy jogelődje a találmányt a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének a Magyar Közlönyben közzétett közleményében megjelölt kiállításon bemutatta.
4. § (1) Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló.
(2) A feltalálói tevékenység vizsgálata szempontjából a technika állásának a 2. § (3) bekezdése szerinti részét figyelmen kívül kell hagyni.
5. § (1) Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható.
(2) Nem tekinthetők iparilag alkalmazhatónak különösen az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi vagy állati testen végezhető diagnosztikai eljárások. E rendelkezés az ilyen eljárásokban alkalmazott termékre – így különösen anyagra (vegyületre) és keverékre – azonban nem vonatkozik.
6. § (1) A találmányra szabadalmat kell adni, ha a találmány
a) kielégíti a törvény 1–5. §-aiban meghatározott követelményeket, és a (2) bekezdés szerint nincs kizárva a szabadalmi oltalomból; és
b) bejelentése megfelel az e törvényben megszabott feltételeknek.
(2) A találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha közzététele vagy hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne; a hasznosítás nem tekinthető a közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll.
(3) A növény- és állatfajták a XIII. és XIV. Fejezetben foglalt rendelkezések szerint részesülhetnek szabadalmi oltalomban.
7. § (1) Feltaláló az, aki a találmányt megalkotta.
(2) Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben feltalálóként szerepel.
(3) Ha többen közösen alkották a találmányt, a feltalálók szerzőségi részarányát – ellenkező megjelölés hiányában – egyenlőnek kell tekinteni.
(4) Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben megjelölt, illetve a (3) bekezdés szerinti szerzőségi arányt kell irányadónak tekinteni.
(5) A feltalálót megilleti az a jog, hogy a szabadalmi iratok őt e minőségében feltüntessék. Mellőzni kell a feltaláló nevének feltüntetését a nyilvánosságra kerülő szabadalmi iratokon, ha azt a feltaláló írásban kéri.
(6) A feltaláló a Polgári Törvénykönyv szerint léphet fel azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja, vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő jogát egyébként megsérti.
(7) A szabadalmi bejelentés közzététele előtt a találmányt csak a feltaláló, illetve jogutódja hozzájárulásával szabad nyilvánosságra hozni.
8. § (1) A szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg.
(2) Amíg jogerős bírósági ítélet vagy hatósági határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be.
(3) Ha többen közösen alkották a találmányt, a szabadalom a feltalálókat, illetve jogutódjaikat közösen illeti meg. Több igényjogosult esetén – ellenkező megjelölés hiányában – a szabadalmi igény részarányát egyenlőnek kell tekinteni.
(4) Ha többen egymástól függetlenül alkották a találmányt, a szabadalom azt a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be.
9. § (1) Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki.
(2) Alkalmazotti találmány annak a találmánya, aki, anélkül, hogy ez munkaviszonyból eredő kötelessége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik.
10. § (1) A szolgálati találmányra a szabadalom a feltaláló jogutódjaként a munkáltatót illeti meg.
(2) Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót illeti meg, a munkáltató azonban jogosult a találmány hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos; a munkáltató hasznosítási engedélyt nem adhat. A hasznosítási jog a munkáltató megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át.
11. § (1) A feltaláló köteles a szolgálati és az alkalmazotti találmányt, megalkotását követően, haladéktalanul ismertetni a munkáltatóval.
(2) A munkáltató az ismertetés átvételétől számított kilencven napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a szolgálati találmányra igényt tart-e, illetve az alkalmazotti találmányt hasznosítani kívánja-e.
(3) A munkáltató az alkalmazotti találmányt csak a feltalálónak a találmány nyilvánosságra hozatalához való jogával [7. § (7) bek.] összhangban hasznosíthatja.
(4) A szolgálati találmánnyal a feltaláló rendelkezhet, ha a munkáltató ehhez hozzájárul, vagy ha a munkáltató a (2) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételét elmulasztja.
(5) Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót a munkáltató hasznosítási jogának terhe nélkül illeti meg, ha a munkáltató ehhez hozzájárul, vagy ha a munkáltató a (2) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételét elmulasztja.
12. § (1) A munkáltató a szolgálati találmány ismertetésének átvételét követő ésszerű időn belül köteles szabadalmi bejelentést tenni; köteles továbbá az általában elvárható gondossággal eljárni a szabadalom megszerzése érdekében.
(2) A munkáltató eltekinthet a szabadalmi bejelentés megtételétől, vagy a bejelentést visszavonhatja, ha a találmányt – annak elismerése mellett, hogy az az ismertetés átvételének időpontjában egyébként szabadalmazható lenne – titokban tartja, és üzleti titkot képező megoldásként hasznosítja. A munkáltató e döntéséről köteles tájékoztatni a feltalálót.
(3) Vita esetén a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a megoldás az ismertetés átvételének időpontjában nem volt szabadalmazható.
(4) Szolgálati találmány esetén a munkáltató – a (2) bekezdésben szabályozott eset kivételével – a szabadalom megadását kizáró eljárási cselekmény vagy szándékos mulasztás előtt köteles felajánlani a feltalálónak a szabadalmi igény ingyenes átruházását, az alkalmazotti találmány tekintetében érvényesülő hasznosítási jog kikötésével vagy anélkül.
(5) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha a feltaláló – e törvény rendelkezéseire figyelemmel – már méltányos összegű díjazásban részesült.
13. § (1) A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót találmányi díj illeti meg, ha
a) a találmányt szabadalom védi, az értékesítés megkezdésétől a végleges szabadalmi oltalom megszűnéséig;
b) a találmány végleges szabadalmi oltalma a munkáltató lemondása vagy a fenntartási díj megfizetésének elmulasztása miatt szűnt meg, az értékesítés megkezdésétől addig az időpontig, amikor a szabadalom lejárat miatt szűnt volna meg;
c) a találmányt titokban tartják, az értékesítés megkezdésétől a találmány nyilvánosságra jutásáig, vagy – ha ez a későbbi – a találmánynak a munkáltatóval történő ismertetésétől számított húsz év elteltéig.
(2) A szolgálati találmány értékesítésének kell tekinteni
a) a találmány hasznosítását (19. §), ideértve a hasznosításnak előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében történő mellőzését is;
b) a hasznosítás más részére történő engedélyezését;
c) a szabadalmi igény vagy a szabadalom teljes vagy részleges átruházását.
(3) A feltalálót a hasznosítás, az egyes hasznosítási engedélyek és az átruházás esetén külön-külön, valamint a hasznosítás ellenérték nélküli engedélyezése és az ingyenes átruházás esetén is megilleti a találmányi díj. A találmányi díj iránti igényt nem érinti, ha a termékben vagy az eljárásban egy vagy több igényponti jellemzőt a feltaláló által rendelkezésre bocsátott javított jellemzővel helyettesítettek.
(4) Találmányi díjat a munkáltató, közös szabadalom esetén – a szabadalmastársak eltérő megállapodása hiányában – a hasznosító szabadalmastárs köteles fizetni. A hasznosítás engedélyezése és átruházás esetén a jogszerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja.
(5) Találmányi díj jár a külföldi szabadalom, illetve az annak megfelelő más jogi oltalom alapján történő értékesítés esetén is; a hasznosítás után azonban csak akkor, ha azért a feltaláló belföldi szabadalom alapján nem tarthat igényt találmányi díjra.
(6) A feltaláló díjazására a munkáltatóval, a hasznosító szabadalmastárssal, illetve a jogszerzővel kötött szerződése – a találmányi díjszerződés – az irányadó.
(7) A hasznosítás ellenében járó találmányi díjnak arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet – a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel – szabadalmi licenciaszerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében a munkáltatónak, illetve a hasznosító szabadalmastársnak fizetnie kellene.
(8) A hasznosítás engedélyezése, illetve a szabadalom átruházása esetén a találmányi díjnak a hasznosítási engedély, illetve az átruházás ellenértékével, vagy a hasznosítás ellenérték nélküli engedélyezéséből, illetve az ingyenes átruházásból származó gazdasági előnnyel kell arányban állnia.
(9) A találmányi díj mértékének megállapítása során a (7) és a (8) bekezdés szerinti arányt a munkáltatónak a találmány megalkotásához nyújtott hozzájárulására és a feltaláló munkaviszonyból eredő kötelességeire figyelemmel kell meghatározni. Titokban tartott találmány esetén számításba kell venni a feltalálót az oltalomszerzés elmulasztása folytán érő hátrányokat is.
14. § (1) Az alkalmazotti találmány hasznosítására való jog ellenében járó díjakat a munkáltató, több munkáltató esetén – eltérő megállapodásuk hiányában – a hasznosító munkáltató köteles megfizetni.
(2) A feltaláló díjazására a munkáltatóval kötött szerződése az irányadó.
(3) Az alkalmazotti találmány hasznosítására való jog ellenében olyan mértékű díj jár, amilyet a munkáltatónak – a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel – szabadalmi licenciaszerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében fizetnie kellene.
15. § (1) A találmányi díjszerződést, az alkalmazotti találmány hasznosítása esetén járó díjazásra irányadó szerződést, valamint a szolgálati és az alkalmazotti találmánnyal kapcsolatos, e törvényben előírt ismertetést, nyilatkozatot, értesítést és tájékoztatást írásba kell foglalni.
(2) A szolgálati és az alkalmazotti találmánnyal kapcsolatos jogok és kötelességek tekintetében szerződéssel nem lehet eltérni a törvény olyan szabályától, amely a feltaláló érdekének védelmét szolgálja.
16. § (1) A találmány szolgálati vagy alkalmazotti jellegével, a titokban tartott találmány szabadalmazhatóságával, valamint a szolgálati vagy az alkalmazotti találmány feltalálóját megillető díjazással kapcsolatos viták bírósági útra tartoznak.
(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal mellett működő találmányi szakértői testület megbízás alapján vagy a bíróság megkeresésére szakértői véleményt ad a titokban tartott találmány szabadalmazhatóságával, valamint a szolgálati vagy alkalmazotti találmány feltalálóját megillető díjazással kapcsolatos ügyben.
(3) A szakértői testület tagjait a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke nevezi ki ötéves időtartamra különösen az országos munkavállalói, munkáltatói és feltalálói érdekképviseleti szervezetek, a Szabadalmi Ügyvivői Kamara, továbbá az országos gazdasági kamarák által javasolt, megfelelő szakértelemmel rendelkező személyek, valamint a Magyar Szabadalmi Hivatal köztisztviselői közül. A szakértői testületre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.
17. § A 9–16. §-okban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha a találmányt közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló személy, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek hivatásos állományához tartozó – szolgálati viszonyban álló – személy, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg.
18. § (1) A szabadalmi oltalom a bejelentés közzétételével keletkezik, az oltalom hatálya visszahat a bejelentés napjára.
(2) A közzététellel keletkező oltalom ideiglenes. Véglegessé akkor válik, ha a bejelentő a találmányra szabadalmat kap.
19. § (1) A szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának – a szabadalmasnak – kizárólagos joga van a találmány hasznosítására.
(2) A kizárólagos hasznosítási jog alapján a szabadalmas bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül
a) előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja a találmány tárgyát képező terméket, vagy e terméket ilyen célból az országba behozza;
b) használja a találmány tárgyát képező eljárást, vagy – ha tud arról, illetve a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az eljárás nem használható a szabadalmas engedélye nélkül – másnak az eljárást használatra ajánlja;
c) előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja, vagy ilyen célból az országba behozza a találmány tárgyát képező eljárással közvetlenül előállított terméket.
(3) A kizárólagos hasznosítási jog alapján a szabadalmas felléphet továbbá azzal szemben is, aki engedélye nélkül a találmány hasznosítására nem jogosult személynek a találmány lényeges elemével kapcsolatos dolgot (eszközt, berendezést) ad át vagy ajánlj fel átadásra a találmány megvalósítása céljából, feltéve, hogy tudja, vagy a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy a dolog a találmány megvalósítására alkalmas, illetve arra szolgál.
(4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha az átadott vagy felajánlott dolog a kereskedelmi forgalomban kapható szokásos áru, kivéve, ha az ilyen áru átadója, illetve felajánlója szándékosan a (2) bekezdésben meghatározott cselekmények végzésére indítja az átvevőt.
(5) A (3) bekezdés alkalmazásában nem minősül a találmány hasznosítására jogosultnak, aki – a (6) bekezdés alapján – a kizárólagos hasznosítási jog hatálya alá nem tartozó cselekményeket végez.
(6) A kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki
a) a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményekre;
b) a találmány tárgyával kapcsolatos kísérleti célú cselekményekre, ideértve a gyógyszer forgalomba hozatalának engedélyezéséhez szükséges kísérleteket és vizsgálatokat;
c) orvos által rendelt gyógyszernek gyógyszertárban vény alapján történő alkalmi elkészítésére és az így elkészített gyógyszerrel kapcsolatos további cselekményekre.
(7) A terméket – az ellenkező bizonyításáig – a szabadalmazott eljárással előállítottnak kell tekinteni, ha a termék új, vagy nagymértékben valószínűsíthető, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, és a szabadalmas az adott helyzetben általában elvárható intézkedések megtétele után sem tudta meghatározni a ténylegesen alkalmazott eljárást. Különösen akkor valószínűsíthető nagymértékben, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, ha a szabadalmazott eljárás az egyetlen ismeretessé vált eljárás.
20. § A szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a szabadalmas által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával belföldön forgalomba hozott termékkel kapcsolatos további cselekményekre.
21. § (1) Előhasználati jog illeti meg azt, aki az elsőbbség napja előtt kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett.
(2) Az előhasználót mindaddig jóhiszeműnek kell tekinteni, amíg nem bizonyítják, hogy az előhasználat a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapul.
(3) Az előhasználóval szemben a szabadalmi oltalom – az előállításnak, a használatnak, illetőleg az előkészületnek az elsőbbség napján meglévő mértékéig – hatálytalan. Az előhasználati jogot csak a jogosult gazdálkodó szervezettel [Ptk. 685. § c) pont] vagy annak – előállítást, a használatot, illetve az előkészületet folytató – szervezeti egységével együtt lehet átruházni.
(4) Továbbhasználati jog illeti meg azt, aki szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése közötti időben kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett. A továbbhasználati jogra megfelelően alkalmazni kell a (3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket.
(5) A szabadalmi oltalom hatálya – viszonosság esetén – nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, továbbá az olyan külföldi eredetű áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. A viszonosság kérdésében a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének állásfoglalása az irányadó.
22. § A végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart.
23. § (1) A szabadalmi oltalom tartamára évenként, külön jogszabályban meghatározott fenntartási díjat kell fizetni. A díj az első évre a bejelentés napján, a további évekre a bejelentés napjának megfelelő naptári napon előre esedékes.
(2) A szabadalmi bejelentés közzétételét megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat a közzétételtől, az államtitokként kezelt szabadalom megadását megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat a megadó határozat jogerőre emelkedésétől, a többi fenntartási díjat pedig az esedékességtől számított hat hónapos türelmi idő alatt is meg lehet fizetni.
24. § (1) A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni.
(2) A szabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul.
(3) Az igénypontok tartalmát nem lehet kizárólag szó szerinti értelmükre korlátozni; az igénypontoknak azonban olyan jelentést sem lehet tulajdonítani, mintha azok csupán iránymutatást adnának szakember számára az oltalmazni kívánt találmány meghatározásához.
25. § A találmányból és a szabadalmi oltalomból eredő jogok – a feltaláló személyhez fűződő jogai kivételével – átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők.
26. § (1) Ha a szabadalomnak több szabadalmasa van, saját hányadával bármelyik szabadalmastárs rendelkezhet. A szabadalmastárs részesedési hányadára a többi szabadalmastársat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg.
(2) A találmányt bármelyik szabadalmastárs egyedül is hasznosíthatja, köteles azonban társainak, részesedési hányaduk arányában, megfelelő díjat fizetni.
(3) A szabadalmastársak a találmány hasznosítására harmadik személy részére csak közösen adhatnak engedélyt. A hozzájárulást a polgári jog általános szabályai szerint a bíróság ítélete pótolhatja.
(4) Kétség esetén a szabadalmastársak részesedési hányada egyenlő. Ha az egyik szabadalmastárs a szabadalmi oltalomról lemond, hányadára a többi szabadalmastárs joga részesedésük arányában kiterjed.
(5) A szabadalom fenntartása és védelme érdekében bármelyik szabadalmastárs önállóan is felléphet. Eljárási cselekményei – az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve – arra a szabadalmastársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy a mulasztását utóbb nem pótolta.
(6) Ha a szabadalmastársak eljárási cselekményei egymástól eltérnek, azokat az eljárás egyéb adatait is figyelembe véve kell elbírálni.
(7) A szabadalommal kapcsolatos költségek a szabadalmastársakat egymás közötti viszonyukban részesedési hányaduk arányában terhelik. Ha a szabadalmastársak egyike a rá eső költségeket felhívás ellenére sem fizeti meg, a költségeket viselő szabadalmastárs a mulasztó hányadának átruházását igényelheti.
(8) A közös szabadalomra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a közös szabadalmi igényre is.
27. § (1) Hasznosítási szerződés (szabadalmi licenciaszerződés) alapján a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.
(2) A hasznosítási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Semmis azonban az a kikötés, amely a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütközik, vagy egyébként a szabadalmi oltalomból eredő jogok társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul.
(3) A hasznosítási szerződés megkötésétől való elzárkózás önmagában nem minősül gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek.
28. § (1) A szabadalmas a hasznosítási szerződés egész tartama alatt szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a szabadalomra vonatkozó olyan joga, amely a hasznosítást akadályozza vagy korlátozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a hasznosító elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.
(2) A szabadalmas szavatol azért is, hogy a találmány műszakilag megvalósítható. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés jogkövetkezményeire irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a hasznosító elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.
(3) A hasznosítási szerződés minden időbeli és területi korlátozás nélkül minden igénypontra, a hasznosítás minden módjára és mértékére kiterjed.
(4) A hasznosítási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos hasznosítási engedély esetén a jogszerző hasznosítón kívül a szabadalmas is hasznosíthatja a találmányt, kivéve, ha azt a szerződésben kifejezetten kizárták. A szabadalmas – a licencdíj arányos csökkentése mellett – megszüntetheti a hasznosítási engedély kizárólagosságát, ha a hasznosító az adott helyzetben általában elvárható időn belül nem kezdi meg a hasznosítást.
(5) A szabadalmas köteles a hasznosítót a szabadalomra vonatkozó esetleges jogokról és fontos körülményekről tájékoztatni, a találmány megvalósításával kapcsolatos gazdasági, műszaki és szervezési ismereteket és tapasztalatokat azonban csak akkor köteles átadni, ha ebben kifejezetten megállapodtak.
(6) A hasznosító az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a találmány hasznosítására, ha ezt a szabadalmas kifejezetten megengedte.
(7) A szabadalom fenntartásáról a szabadalmas gondoskodik.
29. § A hasznosítási szerződés a jövőre nézve megszűnik a szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor, ha a szabadalmi oltalom megszűnt.
30. § (1) A felek a hasznosítási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
(2) A hasznosítási szerződésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók.
31. § Ha a szabadalmas a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve – ha ez a hosszabb – a szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet nem tett, és másnak sem adott hasznosítási engedélyt, belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetnek [Ptk. 685. § c) pont] – kérelmére – kényszerengedélyt kell adni, kivéve, ha a szabadalmas mulasztását igazolja.
32. § (1) Ha a szabadalmazott találmány másik szabadalom (a továbbiakban: gátló szabadalom) megsértése nélkül nem hasznosítható, a függő szabadalom jogosultjának – kérelmére – a gátló szabadalom hasznosítására a szükséges terjedelemben kényszerengedélyt kell adni, feltéve, hogy a gátló szabadalom szerinti találmányhoz viszonyítva a függő szabadalom szerinti találmány számottevő gazdasági jelentőségű műszaki előrelépést jelent.
(2) A gátló szabadalom jogosultja – ha a szabadalmára az (1) bekezdés alapján kényszerengedélyt adnak – a kényszerengedélyre vonatkozó közös szabályok szerint igényt tarthat arra, hogy méltányos feltételekkel engedélyt adjanak számára a függő szabadalom szerinti találmány hasznosítására.
33. § (1) Aki kényszerengedélyt kér, igazolnia kell, hogy a kényszerengedély adásának feltétele fennáll, és hogy
a) a szabadalmas megfelelő feltételek mellett, ésszerű időn belül sem volt hajlandó önként engedélyt adni a találmány hasznosítására, továbbá, hogy
b) a találmányt kellő terjedelemben hasznosítani tudja.
(2) A kényszerengedély terjedelmét és időtartamát – a kényszerengedéllyel lehetővé tett hasznosítás célját figyelembe véve – a bíróság állapítja meg; a kényszerengedély korlátozással vagy anélkül adható. A kényszerengedély – lemondás vagy visszavonás esetét kivéve – a bíróság által megszabott időtartam lejártáig, illetőleg a szabadalmi oltalom megszűnéséig áll fenn. A kényszerengedélyt be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba.
(3) A kényszerengedélyért a szabadalmasnak megfelelő díj jár. A díjat megegyezés hiányában a bíróság állapítja meg. A díjnak ki kell fejeznie a kényszerengedély gazdasági értékét, így különösen arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet a kényszerengedélyesnek – a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel – a szabadalmassal kötött hasznosítási szerződés alapján fizetnie kellett volna.
(4) A kényszerengedélyest a szabadalmi oltalom fenntartása és az oltalomból eredő jogok érvényesítése tekintetében a szabadalmassal egyenlő jogok illetik meg.
(5) A kényszerengedélyes gazdálkodó szervezet megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a kényszerengedély a jogutódra száll át. A gátló szabadalomra adott kényszerengedély csak a függő szabadalommal együtt ruházható át. A kényszerengedély egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át. A kényszerengedélyes hasznosítási engedélyt nem adhat.
(6) A kényszerengedélyes bármikor lemondhat a kényszerengedélyről. Ha a kényszerengedélyes az engedély jogerős megadásától számított egy éven belül a találmány hasznosítását nem kezdi meg, a szabadalmas a kényszerengedély módosítását vagy visszavonását kérheti.
(7) A szabadalmas a kényszerengedély módosítását vagy visszavonását akkor is kérheti, ha az engedélyezés alapjául szolgáló körülmények megszűntek és várhatóan nem következnek be újból. A módosításról vagy a visszavonásról úgy kell rendelkezni, hogy az a kényszerengedélyes jogos érdekeit ne sértse.
34. § Ha a szabadalmi bejelentésnek vagy a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át, a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a szabadalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
35. § (1) Szabadalombitorlást követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja.
(2) A szabadalmas a bitorlóval szemben – az eset körülményeihez képest – a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:
a) követelheti a szabadalombitorlás megtörténtének bírósági megállapítását;
b) követelheti a szabadalombitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől;
c) követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
d) követelheti a szabadalombitorlással elért gazdagodás visszatérítését;
e) követelheti a szabadalombitorlásra használt eszközök és a szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalását.
(3) A bíróság az eset körülményeihez képest a szabadalmas kérésére elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket és termékeket fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy – ha az nem lehetséges – semmisítsék meg. A bíróság a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és termékeknek a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz.
(4) Szabadalombitorlás esetén a szabadalmas a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet.
36. § (1) Szabadalombitorlás miatt az a bejelentő is felléphet, akinek a találmánya ideiglenes oltalomban részesül, de az eljárást fel kell függeszteni mindaddig, amíg a szabadalom megadásáról jogerősen nem döntöttek.
(2) Szabadalombitorlás esetén a licenciaszerződés alapján hasznosító felhívhatja a szabadalmast, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ha a szabadalmas a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedik, a szabadalmi lajstromba bejegyzett hasznosító saját nevében felléphet a szabadalombitorlás miatt.
37. § (1) Aki attól tart, hogy ellene szabadalombitorlás miatt eljárást indítanak, az eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás nem ütközik valamely, általa megjelölt szabadalomba.
(2) A nemleges megállapítást kimondó jogerős határozat kizárja, hogy a megjelölt szabadalom alapján ugyanarra a termékre vagy eljárásra vonatkozóan szabadalombitorlás miatt eljárást indítsanak.
38. § Az ideiglenes szabadalmi oltalom keletkezésére visszaható hatállyal megszűnik, ha
a) a szabadalmi bejelentést jogerősen elutasítják;
b) a fenntartási díjat a türelmi időn belül sem fizették meg;
c) a bejelentő az oltalomról lemondott.
39. § A végleges szabadalmi oltalom megszűnik, ha
a) az oltalmi idő lejár, az oltalmi idő lejártát követő napon;
b) a fenntartási díjat a türelmi időn belül sem fizették meg, az esedékességet követő napon;
c) a szabadalmas az oltalomról lemondott, a lemondás beérkeztét követő napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban;
d) a szabadalmat megsemmisítették, a bejelentés napjára visszaható hatállyal.
40. § (1) Ha a szabadalmi oltalom a fenntartási díj megfizetésének elmulasztása miatt megszűnt, az oltalmat a bejelentő vagy a szabadalmas kérésére újra érvénybe kell helyezni.
(2) A szabadalmi oltalom újra érvénybe helyezését a türelmi idő leteltét követő három hónapon belül lehet kérni. E határidőn belül meg kell fizetni a külön jogszabályban meghatározott díjat.
41. § (1) A szabadalmi bejelentések nyilvántartásában feltüntetett bejelentő, illetve a szabadalmi lajstromban feltüntetett szabadalmas a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz intézett írásbeli nyilatkozattal a szabadalmi oltalomról lemondhat.
(2) Ha a lemondás más személynek jogszabályon, hatósági határozaton, a szabadalmi lajstromba bejegyzett hasznosítási vagy egyéb szerződésen alapuló jogát érinti, vagy ha a szabadalmi lajstromba per van bejegyezve, a lemondás csak az érintett személy hozzájárulásával hatályos.
(3) Lemondani egyes igénypontokról is lehet.
(4) A szabadalmi oltalomról történő lemondás visszavonásának nincs jogi hatálya.
42. § (1) A szabadalmat – keletkezésére visszaható hatállyal – meg kell semmisíteni, ha
a) a szabadalom tárgya nem felelt meg a 6. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételeknek;
b) a leírás nem tárja fel a törvényben előírt módon és részletességgel [60. § (1) bek.] a találmányt;
c) a szabadalom tárgya bővebb annál, mint amit az elismert bejelentési napon benyújtott, illetve – megosztás esetén – a megosztott bejelentésben feltártak.
(2) Ha a megsemmisítés feltételei csak részben állnak fenn, a szabadalmat megfelelően korlátozni kell.
(3) A megsemmisítési kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanannak a szabadalomnak a megsemmisítése iránt bárki újabb eljárást indítson.
43. § Ha a végleges szabadalmi oltalom keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg, a szabadalmas és a feltaláló által felvett díjnak csak azt a részét lehet visszakövetelni, amelyet a találmány hasznosításából származó gazdasági előnyök nem fedeztek.
44. § A Magyar Szabadalmi Hivatal az iparjogvédelem országos hatáskörű államigazgatási szerve; hatáskörébe a következő szabadalmi ügyek tartoznak:
a) a szabadalom megadása,
b) a szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése,
c) a szabadalom megsemmisítése,
d) a nemleges megállapítás,
e) a szabadalmi leírás értelmezése,
f) a szabadalmi bejelentések és a szabadalmak nyilvántartása, beleértve a fenntartásukkal kapcsolatos kérdéseket,
g) a szabadalmi hatósági tájékoztatás.
45. § A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a hatáskörébe tartozó szabadalmi ügyekben – az e törvényben meghatározott eltérésekkel – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmaznia.
46. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal háromtagú tanácsban jár el a megsemmisítési eljárásban, a nemleges megállapítási eljárásban és a szabadalmi leírás értelmezése során; a tanács szótöbbséggel határoz.
(2) Érdemi határozatok a szabadalom megadása, a szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése, a szabadalom megsemmisítése, valamint a nemleges megállapítás kérdésében hozott ügydöntő határozatok.
(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal határozata a kézbesítéssel emelkedik jogerőre, ha nem kérik annak megváltoztatását.
(4) A Magyar Szabadalmi Hivatal a szabadalmi ügyekben hozott érdemi határozatát csak megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig vonhatja vissza, és módosíthatja. Határozatait felügyeleti jogkörben megsemmisíteni vagy megváltoztatni nem lehet, ellenük fellebbezésnek sincs helye.
(5) A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a szabadalmi ügyekben hozott határozatait a bíróság a XI. Fejezetben foglalt rendelkezések szerint megváltoztathatja.
47. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja, vizsgálata nem korlátozódhat csupán az ügyfelek állításaira vagy kérelmeire. Határozatát azonban csak olyan tényekre és bizonyítékokra alapozhatja, amelyekkel kapcsolatban az ügyfélnek módjában állt nyilatkozatot tenni.
(2) A szabadalmi ügyekben előterjesztett beadványokkal kapcsolatos hiányok pótlására az ügyfelet fel kell hívni, illetve figyelmeztetni kell.
48. § (1) Az e törvény által meghatározott határidők nem hosszabbíthatók meg. E határidők elmulasztásának jogkövetkezményei külön figyelmeztetés nélkül is bekövetkeznek.
(2) Ahol a törvény nem állapít meg határidőt a hiánypótlásra, illetve a nyilatkozattételre, az ügyfél részére legalább harminc napos határidőt kell kitűzni, amely a lejárat előtt előterjesztett kérelemre meghosszabbítható. Három hónapot meghaladó, illetve háromnál többszöri határidőhosszabbítás csak különösen indokolt esetben adható.
(3) A szabadalmi eljárásokban nem érvényesülnek az államigazgatási eljárás befejezésére általánosan előírt határidők.
49. § (1) A szabadalmi ügyekben – ha az (5) bekezdés nem zárja ki – az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt napon belül igazolási kérelmet lehet előterjeszteni. Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és a mulasztás vétlenségét valószínűsítő körülményeket.
(2) Ha a mulasztás az ügyfélnek később jutott tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól vagy az akadály elhárulásától számít. Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.
(3) Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, vagy – ha ennek helye van – kérni lehet a határidő meghosszabbítását.
(4) Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal az igazolási kérelemnek helyt ad, a mulasztó által pótolt cselekményt az elmulasztott határidőn belül teljesítettnek kell tekinteni, az elmulasztott határnapon megtartott tárgyalást pedig a szükséges keretben meg kell ismételni. Az új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott határozat hatályban tartása, illetve teljes vagy részben történő visszavonása kérdésében is határozni kell.
(5) Az igazolás ki van zárva
a) az elsőbbségi nyilatkozat előterjesztésére előírt határidő [61. § (2) bek.], illetve az uniós elsőbbségi igény érvényesítésére megszabott tizenkét hónapos határidő elmulasztása esetén,
b) a származtatásra megszabott határidők elmulasztása esetén (62. §),
c) a kiállítási nyilatkozat előterjesztésére megszabott határidő [64. § (1) bek. a) pont] és a kiállítási kedvezmény érvényesítésére megszabott hat hónapos határidő [3. § b) pont] elmulasztása esetén,
d) a fenntartási díjak joghatályos megfizetésének elmulasztása esetén (23. §).
50. § (1) A fél halála, illetve jogi személy megszűnése esetén a szabadalmi eljárás félbeszakad mindaddig, amíg a jogutód személyét bejelentik és igazolják.
(2) Ha a szabadalmi bejelentésre, illetve a szabadalomra jogosultság tárgyában per indul, annak jogerős befejezéséig a szabadalmi eljárást fel kell függeszteni.
51. § (1) Külföldi személy a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozó valamennyi szabadalmi ügyben köteles belföldi lakóhellyel rendelkező szabadalmi ügyvivőt vagy ügyvédet képviseletével megbízni.
(2) A képviseletet igazoló meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A szabadalmi ügyvivőnek vagy ügyvédnek adott meghatalmazás érvényességéhez elegendő, ha azt a meghatalmazó aláírta.
(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal a szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek közül ügygondnokot rendel ki
a) az ismeretlen örökös vagy az ismeretlen helyen tartózkodó fél részére az ellenérdekű fél kérelmére,
b) a meghatalmazott képviselővel nem rendelkező külföldi ügyfél részére.
52. § (1) A szabadalmi eljárások magyar nyelven folynak, a szabadalmi leírást az igényponttal, a rajz feliratát és a kivonatot magyar nyelven kell elkészíteni.
(2) Szabadalmi ügyekben idegen nyelvű beadványokat is be lehet nyújtani, a Magyar Szabadalmi Hivatal azonban – indokolt esetben hitelesített – magyar nyelvű fordítás benyújtását írhatja elő.
53. § (1) A szabadalmi bejelentés közzétételéig csak a bejelentő, a képviselő, a szakértő, illetve a szakvélemény adására felkért szerv tekintheti meg az iratokat. A feltaláló az iratokat megtekintheti akkor is, ha nem ő az igényjogosult.
(2) A közzétételt követően sem tekinthetők meg
a) a határozatok tervezetei, továbbá az azokat és a szakértői véleményeket előkészítő, a felekkel nem közölt iratok,
b) a feltaláló megnevezését tartalmazó iratok, ha a feltaláló nevének nyilvánosságra jutását mellőzni kérte,
c) az államtitkot képező iratok.
(3) A megtekinthető iratokról a Magyar Szabadalmi Hivatal térítés ellenében másolatot ad.
(4) Szabadalmi ügyekben az eljárás csak akkor nyilvános, ha abban ellenérdekű fél is részt vesz.
(5) A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke az illetékes miniszter megkeresésére honvédelmi vagy nemzetbiztonsági érdekből elrendelheti, hogy a szabadalmi bejelentést államtitokként kezeljék. Ebben az esetben a közzététel és a leírás kinyomtatása elmarad, és a szabadalommal kapcsolatos egyéb eljárások is államtitoknak minősülnek.
54. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a szabadalmi bejelentésekről nyilvántartást, a szabadalmakról lajstromot vezet, amelyekbe be kell jegyezni a szabadalmi jogokkal kapcsolatos minden tényt és körülményt.
(2) A szabadalmi lajstromban fel kell tüntetni különösen
a) a szabadalom lajstromszámát,
b) az ügyszámot,
c) a szabadalom címét,
d) a szabadalom jogosultjának nevét (elnevezését) és lakcímét (székhelyét),
e) a képviselő nevét és székhelyét,
f) a feltaláló nevét és lakcímét,
g) a bejelentés napját,
h) az elsőbbséget,
i) a szabadalmat megadó határozat keltét,
j) a fizetett fenntartási díj összegét és a fizetés időpontját,
k) a szabadalmi oltalom megszűnését, annak jogcímét és időpontját, valamint a szabadalom korlátozását,
l) a hasznosítási engedélyeket.
(3) Jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben a szabadalommal kapcsolatos bármely jogra csak akkor lehet hivatkozni, ha azt a szabadalmi lajstromba bejegyezték.
(4) A szabadalmi lajstromot bárki megtekintheti, és az abban foglalt adatokról térítés ellenében másolatot kérhet.
(5) A (3) és (4) bekezdés rendelkezéseit – a bejelentések közzétételét követően – megfelelően alkalmazni kell a szabadalmi bejelentésekről vezetett nyilvántartásra is.
55. § (1) A szabadalmi bejelentésekről vezetett nyilvántartásba és a szabadalmi lajstromba csak a Magyar Szabadalmi Hivatal vagy a bíróság határozata alapján lehet bejegyzést tenni. A 85. § (1) bekezdésében felsorolt határozatok alapján bejegyzés csak akkor tehető, ha azokkal szemben az előírt határidőben nem nyújtottak be megváltoztatási kérelmet, vagy a megváltoztatási kérelem ügyében a bíróság határozata jogerőre emelkedett.
(2) A szabadalmi oltalommal összefüggő jogok és tények tudomásulvétele ügyében a Magyar Szabadalmi Hivatal írásban előterjesztett kérelem alapján határoz. A kérelemhez csatolni kell az alapul szolgáló közokiratot vagy megfelelő bizonyító erejű magánokiratot.
(3) Nem teljesíthető a kérelem olyan okirat alapján, amely alaki hiány miatt érvénytelen, vagy amelynél a jogszabályban előírt hatósági jóváhagyás hiányzik, továbbá, ha az okirat tartalmából kitűnően az abban foglalt jognyilatkozat érvénytelen.
(4) Ha a kérelemnek vagy mellékleteinek pótolható hiányosságai vannak, az ügyfelet hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell felhívni.
56. § A Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapja a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, amelyben közölni kell különösen a szabadalmi bejelentésekkel, valamint a szabadalmakkal kapcsolatos következő adatokat és tényeket:
a) az adatközlésben a bejelentő és a képviselő nevét és címét, a bejelentés ügyszámát, a bejelentés napját, illetőleg az ettől eltérő elsőbbség napját, nemzetközi bejelentés esetén a nemzetközi közzététel számát, valamint a találmány címét;
b) a szabadalmi bejelentés közzétételekor az a) pontban meghatározott adatokon felül a feltaláló nevét, a találmány nemzetközi osztályjelzetét, a kivonatot a jellemző ábrával, valamint utalást arra, hogy a közzétételre az újdonságkutatási jelentés elkészültét követően kerül-e sor;
c) a szabadalom megadását követően a lajstromszámot, a szabadalom jogosultjának nevét (elnevezését), lakcímét (székhelyét), a képviselő nevét és székhelyét, az ügyszámot, a bejelentés napját, a szabadalom elsőbbségének napját, a szabadalom címét, a szabadalom nemzetközi osztályjelzetét, a feltaláló nevét és lakcímét, valamint a szabadalmat megadó határozat keltét;
d) a szabadalmi oltalom megszűnését, annak jogcímét és időpontját, a szabadalom korlátozását, valamint a szabadalmi oltalom újra érvénybe helyezését.
57. § (1) A szabadalom megadására irányuló eljárás a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott bejelentéssel indul meg.
(2) A szabadalmi bejelentésnek bejelentési kérelmet, szabadalmi leírást igényponttal, kivonatot, továbbá – a szükséghez képest – rajzot és egyéb mellékletet kell tartalmaznia.
(3) A szabadalmi bejelentést a külön jogszabályban meghatározott részletes alaki követelményeknek megfelelően kell elkészíteni.
(4) A szabadalmi bejelentésért külön jogszabályban meghatározott bejelentési és kutatási díjat kell fizetni; a díjat a bejelentés napját követő két hónapon belül kell leróni.
(5) Ha a bejelentés mellékletei idegen nyelven készültek, a magyar nyelvű szabadalmi leírást igényponttal, a kivonatot és a rajzot a bejelentés napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani.
(6) A bejelentő a közzétételig – a 41. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – visszavonhatja a szabadalmi bejelentést. A Magyar Szabadalmi Hivatal a visszavonást határozattal veszi tudomásul.
58. § (1) A szabadalmi bejelentés napja az a nap, amelyen a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz beérkezett bejelentés legalább a következőket tartalmazza:
a) utalást a szabadalom iránti igényre,
b) a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat,
c) leírást és az abban hivatkozott rajzot, függetlenül attól, hogy megfelelnek-e az egyéb követelményeknek.
(2) A bejelentési nap elismeréséhez a leírás és a rajz benyújtása helyett elsőbbségi iratra is elegendő utalni.
59. § A szabadalmi bejelentésben csak egy találmányra igényelhető szabadalom, vagy pedig a találmányok olyan csoportjára, amelyet egyetlen közös találmányi gondolat kapcsol össze.
60. § (1) A szabadalmi bejelentésben olyan módon és részletességgel kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani.
(2) Az igénypontban egyértelműen, a leírással összhangban kell meghatározni az igényelt szabadalmi oltalom terjedelmét.
(3) A kivonat kizárólag a műszaki tájékoztatás céljára szolgál, így azt mind az igényelt oltalom terjedelmének értelmezésénél, mind pedig a technika állásának a 2. § (3) bekezdése szerint történő meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni.
61. § (1) Az elsőbbséget megalapozó nap
a) általában a szabadalmi bejelentés napja (bejelentési elsőbbség),
b) az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény által meghatározott esetben a külföldi bejelentés napja (uniós elsőbbség),
c) a bejelentő azonos tárgykörű korábbi, folyamatban lévő szabadalmi bejelentésének tizenkét hónapnál nem korábbi bejelentési napja, ha azzal kapcsolatban más elsőbbséget nem érvényesítettek (belső elsőbbség).
(2) Az uniós, illetve a belső elsőbbséget a szabadalmi bejelentés benyújtásától számított két hónapon belül kell igényelni. Az uniós elsőbbséget megalapozó okiratot a bejelentés napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani.
(3) Belső elsőbbség érvényesítése esetén a korábbi szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(4) A szabadalmi bejelentésben egy igénypontra is igényelhető több elsőbbség.
(5) Az egyes igényelt elsőbbségek a szabadalmi bejelentésnek csak azokra a részeire terjednek ki, amelyeket az adott elsőbbséget megalapozó bejelentés a 60. § (1) bekezdésének megfelelően feltár.
62. § (1) Ha a bejelentő korábban használati mintaoltalmi bejelentést tett, akkor az azonos tárgyú szabadalmi bejelentés napjától számított két hónapon belül benyújtott nyilatkozatában igényt tarthat a használati mintaoltalmi bejelentés napjára és elsőbbségére (származtatás).
(2) Származtatott szabadalmi bejelentés benyújtásának a használati mintaoltalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónapon, legkésőbb a mintaoltalmi bejelentés napjától számított húsz éven belül van helye.
63. § (1) Ha a köz számára nem hozzáférhető mikroorganizmus törzs felhasználásán alapuló találmány a szabadalmi bejelentésben nem tárható fel a 60. § (1) bekezdése szerint, akkor elismervényt kell benyújtani arról, hogy a törzset letétbe helyezték a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbe helyezése nemzetközi elismeréséről szóló Budapesti Szerződésnek megfelelően.
(2) Ha a mikroorganizmus törzset a szabadalmi bejelentés benyújtását követően helyezik letétbe, a bejelentés napjának a letét napját kell tekinteni.
(3) A letétbe helyezésről szóló elismervényt a bejelentés napjától számított négy hónap elteltéig lehet benyújtani.
(4) A letétbe helyezett mikroorganizmus törzset a letétbehelyezési szerv a szabadalmi bejelentés közzétételétől bárki számára, ezt megelőzően pedig csak azok részére teheti hozzáférhetővé a mikroorganizmus-minta kiadása révén, akiket az 53. § (1) bekezdése feljogosít a szabadalmi bejelentés iratainak megtekintésére.
(5) Az, akinek a mintát kiadták, a tenyészetet vagy az abból általa származtatott mikroorganizmus törzset a szabadalom megadására irányuló eljárás befejezéséig, illetve a szabadalmi oltalom megszűnéséig harmadik személy számára nem teheti hozzáférhetővé, továbbá – a kényszerengedélyes kivételével – csak kísérleti célra használhatja fel. Származtatott a tenyészet, ha a találmány megvalósítása szempontjából még a letétbe helyezett tenyészet lényeges jellemzőivel rendelkezik.
64. § (1) A bejelentő a 3. § b) pontja alapján akkor tarthat igényt arra, hogy találmányának kiállításon történő bemutatását a technika állásának meghatározásakor hagyják figyelmen kívül, ha
a) erre irányuló nyilatkozatát a szabadalmi bejelentés benyújtásától számított két hónapon belül megteszi, és
b) a bejelentés napjától számított négy hónapon belül benyújtja a kiállítás igazgatóságának igazolását a kiállítás tényéről és napjáról.
(2) A kiállítási igazoláshoz csatolni kell a leírást és szükség esetén a rajzot, amelyen az igazgatóság a bemutatott találmánnyal való azonosságot igazolja.
(3) A kiállítási igazolást a kiállítás időtartama alatt és csak addig lehet kiadni, amíg a találmány vagy annak ismertetése a kiállításon megtekinthető.
65. § A Magyar Szabadalmi Hivatal a szabadalmi bejelentés benyújtását követően megvizsgálja, hogy
a) a bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek (58. §),
b) megfizették-e a bejelentési és kutatási díjat [57. § (4) bek.],
c) benyújtották-e a magyar nyelvű szabadalmi leírást, kivonatot és rajzot [57. § (5) bek.].
66. § (1) Ha a bejelentési nap nem ismerhető el, a bejelentőt fel kell hívni a hiányok harminc napon belül történő pótlására.
(2) A hiányok határidőben történő pótlása esetén a bejelentés napjának a hiánypótlás beérkezési napját kell elismerni. Ellenkező esetben a szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(3) Az elismert bejelentési napról a bejelentőt értesíteni kell.
(4) Ha a bejelentési és kutatási díjat nem fizették meg, illetve a magyar nyelvű szabadalmi leírást, kivonatot és rajzot nem nyújtották be, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a bejelentőt a törvény által meghatározott határidőben [57. § (4) és (5) bek.] történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
67. § A szabadalmi bejelentésről, ha az – a benyújtáskor vagy a hiánypótlás eredményeként – kielégíti a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeket, a Magyar Szabadalmi Hivatal közli hivatalos lapjában az 56. § a) pontjában meghatározott hatósági tájékoztatást (adatközlés).
68. § (1) Ha a szabadalmi bejelentés megfelel a 65. § alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal megvizsgálja a bejelentést abból a szempontból, hogy az kielégíti-e az 57. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott alaki követelményeket.
(2) Ha a bejelentés nem felel meg az (1) bekezdés alapján vizsgált követelményeknek, a bejelentőt fel kell hívni a hiányok pótlására.
(3) A szabadalmi bejelentést el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket. A bejelentést csak a felhívásban pontosan és határozottan megjelölt ok alapján lehet elutasítani.
(4) Ha a bejelentő a hiánypótlási felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
69. § (1) Ha a szabadalmi bejelentés megfelel a 65. § alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal elvégzi az újdonságkutatást, és az igénypontok alapján – figyelemmel a szabadalmi leírásra és a rajzra – újdonságkutatási jelentést készít.
(2) Az újdonságkutatási jelentésben meg kell jelölni azokat az iratokat, illetve adatokat, amelyek figyelembe vehetők a szabadalmi bejelentésben foglalt találmánnyal kapcsolatban az újdonság és a feltalálói tevékenység elbírálása során.
(3) Az újdonságkutatási jelentést a hivatkozott iratok másolataival együtt meg kell küldeni a bejelentőnek.
(4) Az újdonságkutatás elvégzéséről a közzététellel együtt – vagy, ha a kutatási jelentés később készül el, külön alkalommal – hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.
70. § (1) A szabadalmi bejelentést a legkorábbi elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével közzé kell tenni.
(2) A bejelentő kérelmére korábbi időpontban is közzétehető a szabadalmi bejelentés, ha megfelel a 65. § alapján vizsgált feltételeknek.
(3) A közzétételre az 56. § b) pontjában meghatározott hatósági tájékoztatásnak a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában történő közlésével kerül sor.
(4) A közzétételről a bejelentőt értesíteni kell.
71. § (1) A szabadalom megadására irányuló eljárásban a közzétételt követően bárki észrevételt nyújthat be a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy a találmány, illetve annak bejelentése nem felel meg az e törvényben meghatározott valamely szabadalmazhatósági feltételnek.
(2) Az észrevételt a kifogásolt feltételre kiterjedő vizsgálat során figyelembe kell venni.
(3) Az észrevételt benyújtó személy a szabadalom megadására irányuló eljárásban nem ügyfél. E személyt az észrevétel eredményéről értesíteni kell.
72. § (1) A szabadalmi bejelentés új tartalom bevitelével nem változtatható meg úgy, hogy tárgya bővebb legyen annál, amit a bejelentés napján benyújtott bejelentésben feltártak.
(2) A bejelentő – az (1) bekezdésben megszabott keretek között – a szabadalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig módosíthatja a szabadalmi leírást, az igénypontot és a rajzot.
73. § (1) Aki több találmányra igényelt szabadalmi oltalmat egy bejelentésben, a szabadalmat megadó határozat jogerőre emelkedéséig megoszthatja bejelentését, a bejelentési nap és az esetleges korábbi elsőbbség megtartásával.
(2) A megosztásért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.
(3) Ha a kérelem benyújtásakor nem fizették meg a megosztási díjat, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a bejelentőt a (2) bekezdésben meghatározott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a megosztási kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
74. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a bejelentő külön kérelmére végzi el a közzétett szabadalmi bejelentés érdemi vizsgálatát.
(2) Az érdemi vizsgálat arra terjed ki, hogy a találmány
a) kielégíti-e az 1–5. §-okban meghatározott követelményeket, és a 6. § (2) bekezdése szerint nincs-e kizárva a szabadalmi oltalomból,
b) bejelentése megfelel-e az e törvényben megszabott feltételeknek.
75. § (1) Az érdemi vizsgálatot a szabadalmi bejelentés benyújtásával egyidejűleg, illetve azt követően legkésőbb az újdonságkutatás elvégzéséről közölt hatósági tájékoztatás [69. § (4) bek.] napjától számított hat hónap elteltéig lehet kérni. Ennek elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról.
(2) Az érdemi vizsgálatra irányuló kérelem visszavonásának nincs jogi hatálya.
(3) A kérelem benyújtásától számított két hónap elteltéig meg kell fizetni a külön jogszabályban meghatározott vizsgálati díjat.
(4) Ha a kérelem benyújtásakor nem fizették meg a vizsgálati díjat, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a bejelentőt a (3) bekezdésben meghatározott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő visszavonta a szabadalmi bejelentést, illetve lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról.
(5) A vizsgálati díjat – kérelemre – vissza kell fizetni, ha a bejelentő az újdonságkutatás elvégzéséről közölt hatósági tájékoztatás napját megelőzően visszavonja a szabadalmi bejelentést, vagy lemond az ideiglenes szabadalmi oltalomról.
76. § (1) Ha a szabadalmi bejelentés nem felel meg a 74. § (2) bekezdése alapján vizsgált követelményeknek, a bejelentőt – a kifogás természete szerint – hiánypótlásra, nyilatkozattételre, illetve a bejelentés megosztására kell felhívni.
(2) A szabadalmi bejelentést egészében vagy részben el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket.
(3) A bejelentést csak a felhívásban pontosan, határozottan megjelölt és kellően kifejtett okok alapján lehet elutasítani. A szükséghez képest újabb felhívást kell kiadni.
(4) Ha a bejelentő a felhívásra nem válaszol, illetve a bejelentést nem osztja meg, azt úgy kell tekinteni, hogy lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról.
77. § (1) Ha a találmány és a szabadalmi bejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek [74. § (2) bek.], a Magyar Szabadalmi Hivatal a bejelentés tárgyára szabadalmat ad.
(2) A szabadalom megadása előtt a szabadalmi leírásnak, az igénypontnak és a rajznak a megadás alapjául szolgáló változatát meg kell küldeni a bejelentőnek, aki három hónapon belül nyilatkozhat arról, hogy e változattal egyetért-e.
(3) Ha a bejelentő egyetért vagy nem nyilatkozik, a szabadalom megadására a megküldött leírás, igénypont és rajz alapján kerül sor. Ha a bejelentő változtatást kezdeményez, vagy újabb leírást, igénypontot és rajzot nyújt be, annak a végleges változat megállapítása során történő figyelembevételéről a Magyar Szabadalmi Hivatal dönt.
(4) A szabadalom megadása előtt külön jogszabályban meghatározott megadási és kinyomtatási díjat kell fizetni a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatra megszabott három hónapos határidőn belül. Ennek elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő lemondott az ideiglenes szabadalmi oltalomról.
78. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a szabadalom megadását követően szabadalmi okiratot ad ki. Ehhez hozzáfűzi a kinyomtatott szabadalmi leírást az igényponttal és a rajzot.
(2) A szabadalom megadását be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba (54. §), és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában (56. §).
79. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal megállapítja az ideiglenes szabadalmi oltalomnak a 38. § b) és c) pontjai, valamint a végleges szabadalmi oltalomnak a 39. § b) és c) pontjai alapján történt megszűnését; továbbá a szabadalmi oltalmat a 40. § alapján újra érvénybe helyezi.
(2) A szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítását és újra érvénybe helyezését be kell jegyezni a bejelentési nyilvántartásba, illetve a szabadalmi lajstromba (54. §), és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában (56. §).
80. § (1) A szabadalom megsemmisítését a 42. § alapján bárki kérheti a szabadalmassal szemben.
(2) A megsemmisítési kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz, mint ahány szabadalmas van. A kérelemben meg kell jelölni a megsemmisítés alapjául szolgáló okokat, és mellékelni kell az okirati bizonyítékokat.
(3) A megsemmisítési kérelemre külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.
(4) Ha a megsemmisítési kérelem nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek, a megsemmisítést kérőt hiánypótlásra kell felhívni; ha pedig a kérelem díját nem fizette meg, figyelmeztetni kell a törvényben meghatározott határidőben történő pótlásra. Ezek elmaradása esetén a megsemmisítési kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
81. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a megsemmisítési kérelemmel kapcsolatban nyilatkozattételre hívja fel a szabadalmast, majd írásbeli előkészítés után szóbeli tárgyalás alapján határoz a szabadalom megsemmisítéséről, korlátozásáról vagy a kérelem elutasításáról.
(2) Az egy szabadalom ellen irányuló több megsemmisítési kérelmet egy eljárásban kell elintézni.
(3) A megsemmisítési kérelem visszavonása esetén az eljárást hivatalból folytatni lehet.
(4) A megsemmisítési eljárás költségeinek viselésére a vesztes felet kell kötelezni.
(5) A szabadalom megsemmisítését vagy korlátozását be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba (54. §), és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában (56. §).
82. § (1) A nemleges megállapításra (37. §) irányuló kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz, mint ahány szabadalmas van. A kérelemhez mellékelni kell a hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás, valamint a megjelölt szabadalom leírását és rajzát.
(2) A nemleges megállapításra irányuló kérelmet csak egy szabadalom tekintetében lehet benyújtani.
(3) A nemleges megállapítási kérelemre külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.
(4) Ha a nemleges megállapítási kérelem nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek, a nemleges megállapítást kérőt hiánypótlásra kell felhívni; ha pedig a kérelem díját nem fizette meg, figyelmeztetni kell a törvényben meghatározott határidőben történő pótlásra. Ezek elmaradása esetén a nemleges megállapítási kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
83. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a nemleges megállapítási kérelemmel kapcsolatban nyilatkozattételre hívja fel a szabadalmast, majd írásbeli előkészítés után szóbeli tárgyalás alapján határoz arról, hogy a nemleges megállapítási kérelemnek helyt ad-e, vagy a kérelmet elutasítja-e.
(2) A nemleges megállapítási eljárás költségeit a kérelmező viseli.
84. § Ha a szabadalmi leírás értelmezése kérdésében vita támad, az eljáró bíróság vagy egyéb hatóság megkeresésére a Magyar Szabadalmi Hivatal szakvéleményt ad.
85. § (1) A bíróság kérelemre megváltoztathatja a Magyar Szabadalmi Hivatal érdemi határozatát [46. § (2) bek.], valamint az eljárás félbeszakadását megállapító, az eljárást felfüggesztő és a bejelentési nyilvántartásba vagy a szabadalmi lajstromba való bejegyzés alapjául szolgáló határozatát.
(2) A határozat megváltoztatását kérheti, aki a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban ügyfélként vett részt.
(3) A szabadalom megsemmisítése tárgyában hozott határozat megváltoztatását a szolgálati találmány feltalálója is kérheti. A szabadalom megadása és megsemmisítése kérdésében hozott határozat megváltoztatását az ügyész a 6. § (2) bekezdése alapján kérheti.
(4) A megváltoztatási kérelem előterjesztésének határideje a határozatnak a féllel, illetve a szolgálati találmány feltalálójával való közlésétől számított harminc nap.
(5) A kérelem a Magyar Szabadalmi Hivatalnál nyújtható be, amely azt a szabadalmi ügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.
(6) A megváltoztatási kérelem kellékeire a keresetlevélre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.
(7) Ha a fél a kérelmet elkésetten nyújtotta be, az igazolási kérelem tárgyában a bíróság határoz.
86. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatására irányuló eljárás a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik.
(2) A Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik.
87. § A Fővárosi Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, akik közül két tag felsőfokú műszaki vagy ezzel egyenértékű szakképesítéssel rendelkezik.
88. § A bíróság a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatására irányuló kérelmet a nemperes eljárás szabályai szerint – az e törvényben foglalt eltérő rendelkezések alkalmazásával – bírálja el. Ha e törvényből, illetve az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, az eljárásra a polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) szabályait megfelelően alkalmazni kell.
89. § A bíróság a tárgyalásról, illetve a határozat kihirdetéséről a nyilvánosságot a fél kérelmére a Pp. általános rendelkezéseiben meghatározott feltételek hiányában is kizárhatja.
90. § (1) A Pp. általános rendelkezéseiben meghatározott eseteken kívül az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt, aki
a) a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának meghozatalában részt vett;
b) az a) pontban említett személynek a Pp. általános – a bírák kizárására vonatkozó – rendelkezéseiben megjelölt hozzátartozója.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezetők és a szakértők kizárására is alkalmazni kell.
91. § (1) A kérelmező a bírósági eljárásban félként vesz részt. Az eljárást indító ügyészt megilletik mindazok a jogok, amelyek a felet megilletik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetőleg jogokat nem ismerhet el.
(2) Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban ellenérdekű ügyfél is részt vett, a bírósági eljárást ellene kell megindítani.
92. § Ha a szabadalmastárs a szabadalom fenntartása és védelme érdekében önállóan lép fel, illetve az eljárást csak egy szabadalmastárs ellen indították meg, a bíróság értesíti a többi szabadalmastársat, hogy az eljárásba a szabadalmastárs mellett beléphetnek.
93. § (1) Akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatására irányuló eljárás miként dőljön el, az eljárásba – annak jogerős eldöntéséig – az azonos érdekű fél mellett beavatkozhat.
(2) A beavatkozó – az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve – minden cselekményre jogosult, amelyet az általa támogatott fél megtehet, cselekményeinek azonban csak annyiban van hatálya, amennyiben a beavatkozó cselekményei a fél cselekményeivel nem állnak ellentétben.
(3) A beavatkozó és a fél közötti jogvitát az eljárás során nem lehet elbírálni.
94. § (1) Az eljárás során meghatalmazottként szabadalmi ügyvivő is eljárhat.
(2) A szabadalmi ügyvivőnek vagy ügyvédnek adott meghatalmazás érvényességéhez elegendő, ha azt a meghatalmazó aláírta.
95. § (1) Ha a bírósági eljárásban ellenérdekű fél is részt vett, az eljárási költségek előlegezésére, illetve viselésére a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(2) Ellenérdekű fél hiányában a költségeket a kérelmező előlegezi, illetve viseli.
(3) Az eljárási költséghez hozzá kell számítani a felet képviselő szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is.
96. § Ha a kérelmező, illetve egyik fél sem jelenik meg a tárgyaláson, vagy a megszabott határidő alatt a bíróság felhívásának bármelyik fél nem tesz eleget, a bíróság a kérelmet a rendelkezésre álló adatok alapján bírálja el.
97. § Az igazolási kérelem előterjesztésére a bíróság előtti nemperes eljárásban a 49. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
98. § (1) Az elsőfokú bíróság a Pp. szabályai szerint bizonyítást folytat le, és tárgyalást tart.
(2) Ha az eljárásban ellenérdekű fél nem vesz részt, és az ügy az iratok alapján elbírálható, a bíróság tárgyaláson kívül is hozhat határozatot, azonban a felet – kívánságára – meg kell hallgatnia.
(3) Ha a bíróság az ügyet tárgyaláson kívül bírálja el, de az eljárás folyamán szükségét látja a tárgyalás megtartásának, a tárgyalást bármikor kitűzheti. Ha viszont a bíróság az ügyet tárgyaláson bírálja el, illetve tárgyalást tűzött ki, ezt követően nem térhet vissza az ügy tárgyaláson kívüli elbírálására.
(4) A bírósági eljárásban nincs helye egyezségnek, ha a Magyar Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban sem lehetett egyezséget kötni.
99. § A bíróság mind az ügy érdemében, mind egyéb esetekben végzéssel határoz.
100. § (1) Ha a bíróság a szabadalmi ügyben hozott határozatot megváltoztatja, végzése a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának helyébe lép.
(2) A bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi, és a Magyar Szabadalmi Hivatalt új eljárásra utasítja, ha
a) a határozat meghozatalában olyan személy vett részt, akivel szemben kizáró ok állt fenn;
b) a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban olyan lényeges egyéb eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható;
c) a szabadalmi bejelentés alaki okból történt elutasítása esetén a kérelmező a hiányokat a megváltoztatási kérelem benyújtásával egyidejűleg vagy a bíróság felhívására pótolja.
(3) Ha a fél olyan kérdésben kíván bírósági döntést, amely a Magyar Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásnak nem volt tárgya, a bíróság a kérelmet átteszi a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz. Ebben az esetben a bíróság a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatát – szükség szerint – hatályon kívül helyezi.
(4) Ha a megváltoztatási kérelem előterjesztését követően a Magyar Szabadalmi Hivatal érdemeinek nem minősülő határozatát visszavonta vagy hatályon kívül helyezte, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal a határozatát megváltoztatta, a bírósági eljárás folytatásának csak a még vitás kérdésekben van helye.
101. § A bíróság az ügy érdemében hozott végzését kézbesítés útján közli.
102. § (1) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzése ellen irányuló fellebbezést a Pp. szabályai szerint bírálja el azzal, hogy kisebb terjedelmű bizonyítást – tárgyaláson – maga is lefolytathat.
