89. § A T. 119/A. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó – a tevékenységet kezdőnek minősülők kivételével – az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért, személyi jövedelemadó alapját képező jövedelem egy naptári hónapra jutó összege, de havonta legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimális bér összege – legfeljebb azonban évi 900 000 forint (havi 75 000 forint, napi 2500 forint) – után baleseti járulékot köteles fizetni.”
90. § A T. 119/A. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A baleseti járulék mértéke negyvennégy százalék.”
91. § A T. 119/B. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„119/B. § (1) A társas vállalkozás kiegészítő tevékenységet folytató tagjának – ha a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködik – a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem, havonként legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimális bér összege, de legfeljebb évi 900 000 forint (havi 75 000 forint, napi 2500 forint) után – ide nem értve a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás tagja részére juttatott jövedelmet – negyvennégy százalékos mértékű baleseti járulékot köteles fizetni. A baleseti járulékot a tagsági jogviszony megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.
(2) A 103/E. § (6) bekezdésének rendelkezéseit a társas vállalkozás kiegészítő tevékenységet folytató tagja utáni járulékfizetésre is alkalmazni kell.”
92. § (1) 1995. július 1-jén hatályát veszti:
a) a T. 16/A. §-a (3) bekezdésének ad), h), ha) és hb) pontjai,
b) a T. 16/A. §-a (6)–(7) bekezdésében a „gyógyfürdőellátás”, illetve „gyógyfürdő-ellátások” és a „protetikai és fogszabályozó ellátás” szövegrész,
c) a T. 19. §-a (5)–(6) bekezdései,
d) a T. 25/A. §-a,
e) a T. 103/A. §-a (3) bekezdésének 1., 7. és 8. pontjai.
(2) 1995. december 31-ével hatályát veszti:
a) a T. 15. §-a (1) bekezdéséből az „és gyermekgondozási díj” szövegrész,
b) a T. 16. §-a (2) bekezdéséből a „gyermekgondozási díjra” szövegrész,
c) a T. 103/A. §-a (5) bekezdéséből a „gyermekgondozási díj” szövegrész,
d) a T. 103/D. §-a (5) bekezdésének a) pontjából a „gyermekgondozási díjban” szövegrész,
e) a T. 103/E. §-a (6) bekezdésének a) pontjából a „gyermekgondozási díjban” szövegrész,
f) a T. 118. §-a (1) bekezdésének e) pontjából a „gyermekgondozási díjban” szövegrész, és a
g) a T. 119/D. §-a (6) bekezdéséből a „gyermekgondozási díj” szövegrész,
azzal, hogy 1995. július 1-jét követően új gyermekgondozási díjat nem lehet megállapítani.
93. § (1) A T. 19. §-a (3) bekezdésének, a 22. §-a (5) bekezdésének, a 25. §-a (1)–(2) bekezdésének, a 80. §-a (4) bekezdésének rendelkezéseit az 1995. június 30. napját követően keletkező jogosultság, kezdődő keresőképtelenség esetén kell alkalmazni.
(2) A T. 19. §-a (3) bekezdésétől eltérően, akinek a külön törvény rendelkezése szerinti betegszabadság nem jár, táppénzre 1995. évben legkorábban az egy naptári évben igazolt keresőképtelensége 20. napját követően jogosult.
(3) Annak a személynek, aki az e törvény hatálybalépését megelőző napon terhességi-gyermekágyi segélyben részesül, és nem kéri az e törvény szerinti terhességi-gyermekágyi segély megállapítását, ellátását változatlan feltételekkel – legkésőbb 1995. december 31-ig – tovább kell folyósítani.
(4) Annak a személynek az esetében, akinek a fogászati kezelése e törvény hatálybalépését megelőzően kezdődött, és folyamatban van, a T. 16/A. §-a (1) bekezdésében foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell.
94. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló – többször módosított – 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 8. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Jegyzővé, körjegyzővé, megyei jogú város kerületi hivatalvezetőjévé, aljegyzővé (a továbbiakban együtt: jegyző) az nevezhető ki, aki
a) igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi képesítéssel rendelkezik, és
b) legalább kétévi szakmai gyakorlatot szerzett.”
(2) A Ktv. 8. § (3) bekezdése a következők szerint módosul:
„Főjegyzővé – valamint a főjegyző helyettesítésére aljegyzőként – az nevezhető ki, aki
a) állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazda képesítéssel rendelkezik, és
b) közigazgatási szervnél legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.”
95. § (1) A Ktv. 14. §-a (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Végleges áthelyezés esetén az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezés kért időpontja közötti időtartam a két hónapot meghaladja.”
(2) A Ktv. 14. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Végleges áthelyezés esetén a közszolgálati igazolás, valamint a köztisztviselő illetményének és – a szabadság kivételével – egyéb járandóságainak kiadása szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna.”
96. § A Ktv. 15. §-a a következő új b) ponttal egészül ki, s a jelenlegi b)–f) pontok jelölése c)–g) pontokra változik:
(A közszolgálati jogviszony megszűnik:)
„b) közalkalmazotti jogviszonyt, ügyészségi vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez történő áthelyezéssel;”
97. § A Ktv. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § (1) A köztisztviselőt felmentése esetén – a (8) bekezdésben foglalt kivétellel – a felmentési időre járó illetményen túl végkielégítés illeti meg.
(2) A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött ideje
a) az öt évet nem haladja meg, kéthavi,
b) a nyolc évet nem haladja meg, háromhavi,
c) a tizenkét évet nem haladja meg, hathavi,
d) a húsz évet nem haladja meg, kilenchavi,
e) a húsz évet meghaladja, tizenkét havi
illetményének megfelelő összeg. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.
(3) A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni.
(4) Ismételten létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszűnésekor a végkielégítés alapjául a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény alapján járó korábbi végkielégítést követően közszolgálati jogviszonyban töltött időt lehet csak figyelembe venni. A 11. § (2) bekezdése szerint határozott időre létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszűnése esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni.
(5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül
a) a jogelőd munkáltatónál,
b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig munkaviszonyban,
c) átminősítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idő is.
(6) A végkielégítés összegének felére jogosult a köztisztviselő, ha felmentésére azért került sor, mert a 17. § (3) és (4) bekezdése szerinti áthelyezéséhez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha az új munkahely és a lakóhely közötti naponta – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje a 3 órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő köztisztviselő esetében a 2 órát meghaladja.
(7) A felmentési időre járó illetményt a munkavégzési kötelezettséggel járó utolsó munkanapon, a végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni. A hivatali szerv vezetője azonban – a köztisztviselő kérelmére – úgy is dönthet, hogy a végkielégítés összegének kifizetésére is az utolsó munkában töltött napon kerüljön sor.
(8) Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselő, ha
a) a felmentés a gyakornoki idő alatt történt;
b) a felmentés közlésének időpontjában már nyugellátásra szerzett jogosultságot;
c) egészségügyi okot kivéve alkalmatlanság címén mentették fel.”
98. § A Ktv. 21. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4) bekezdés megjelölése (5) bekezdésre változik:
„(4) Másik jegyző helyettesítése céljából – a képviselő-testületek megállapodása alapján – a jegyző további közszolgálati jogviszonyt létesíthet.”
99. § A Ktv. 25. §-a (6) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Közigazgatási szakvizsgát nem kell tennie annak, aki jogi szakvizsgával, illetve közigazgatásból tudományos fokozattal rendelkezik.”
100. § A Ktv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„29. § (1) Ha a köztisztviselő kinevezésekor, áthelyezésekor nem rendelkezik a 25. § (3) és (4) bekezdésében előírt feltételekkel, akkor őt a 23. § rendelkezésének megfelelően kell – ideiglenesen – besorolni.
(2) Az ideiglenesen besorolt köztisztviselő
a) a közigazgatási alapvizsgát a 25. § (3) bekezdésében meghatározott idő alatt köteles teljesíteni; ha e kötelezettségének nem tesz eleget, közszolgálati jogviszonya megszűnik;
b) a közigazgatási szakvizsgát az alapvizsga teljesítését – alapvizsga-kötelezettség hiányában a kinevezését, áthelyezését – követő négy év alatt köteles teljesíteni; ha e kötelezettségének nem tesz eleget, véglegesen fogalmazó II., illetve előadó II. besorolást kap.
(3) Ha a 11. § (2) bekezdése alapján határozott időre létesített közszolgálati jogviszony időtartama az egy évet meghaladja, a köztisztviselő előmenetelére e törvény rendelkezéseit alkalmazni kell.”
101. § A Ktv. a következő új 30/A. §-sal egészül ki:
„30/A. § (1) A közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője a kiemelkedő szakmai ismeretekkel, valamint közigazgatási szakvizsgával, illetve azzal egyenértékű képesítéssel rendelkező, I. besorolási osztályba tartozó köztisztviselőnek közigazgatási (szakmai) tanácsadói, főtanácsadói címet adományozhat.
(2) A közigazgatási (szakmai) tanácsadó, főtanácsadó előmenetelére az általános szabályok az irányadók. A közigazgatási (szakmai) tanácsadó főosztályvezető-helyettesi, a közigazgatási (szakmai) főtanácsadó főosztályvezetői illetményre jogosult.
(3) Az (1) bekezdés szerinti címadományozásban a közigazgatási szervek érintett köztisztviselőinek legfeljebb 5%-a részesíthető.”
102. § (1) A Ktv. 42. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az önkormányzat képviselő-testülete az illetményalapot évente rendeletben köteles – a helyi érdekegyeztetés keretében kialakított állásfoglalás, valamint az államigazgatásban érvényes illetményalap figyelembevételével – megállapítani úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap.”
(2) A Ktv. 42. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, illetőleg a bekezdés új b)–c) pontokkal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi b)–c) pontok megjelölése d)–e) pontra változik, továbbá a bekezdés záró mondatában a jelenlegi a)–c) pontokra való hivatkozás a)–e) jelölésre módosul:
(Kimagasló teljesítményt nyújtó...)
„a) államtitkár, illetve helyettes államtitkár esetében a miniszter,
b) a központi közigazgatási szervnél és területi, helyi szervénél a központi közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, a felelősségi körébe tartozó közigazgatási szervnél az érintett közigazgatási szerv éves költségvetésében megállapított létszám legfeljebb 20%-áig a személyi juttatás előirányzata terhére,
c) a társadalombiztosítási önkormányzatok hivatali szerveinél – a közgyűlések jóváhagyásával – a főigazgatók,”
103. § A Ktv. 43. §-a új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A hivatali szervezet vezetője át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül, a köztisztviselő 42. § (2) bekezdésében meghatározott alapilletményét legfeljebb 20%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg.”
104. § A Ktv. 49. §-a (1)–(2) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés jelölése (5) bekezdésre változik:
„(1) A köztisztviselő minden naptári évben – külön juttatásként – az adott közigazgatási szervnél a tárgyévi munkavégzési kötelezettsége időtartamának arányában legalább egyhavi illetményére jogosult. Ezt az összeget legkésőbb a tárgyévet követő első hónap 15-éig kell kifizetni.
(2) A 18. § (1) bekezdése, valamint a MT 107. §-a szerinti időtartamokat a külön juttatásra jogot adó időnek kell tekinteni.
(3) Ha a közszolgálati jogviszony év közben megszűnik, illetőleg a köztisztviselőt áthelyezték, legalább egyhavi illetményének időarányos részét az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni. A juttatás kifizetését a közszolgálati igazolásra rá kell vezetni.
(4) Az (1) és (3) bekezdés szerinti juttatás mértékének alapja a kifizetés esedékességekor irányadó illetmény.”
105. § A Ktv. 52. §-a (3) bekezdésének első mondatában az „átlagkereset” szövegrész helyébe „illetmény”, a második mondatában az „átlagkeresetet” szövegrész helyébe az „illetményt” szövegrész lép.
106. § A Ktv. „A közigazgatási és közszolgálati tanács” című VII. fejezete a következő 66/A. §-sal egészül ki:
„66/A. § (1) A közigazgatási szervek, valamint a köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, az országos önkormányzati érdekszövetségek, valamint a köztisztviselők munkavállalói érdekvédelmi szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum (a továbbiakban: KÉF) működik.
(2) A KÉF hatáskörébe a köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. Így különösen:
a) a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben,
b) a központi, társadalombiztosítási, valamint a helyi önkormányzati költségvetésnek a közszolgálati jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben,
c) a hosszabb távú bérpolitikai elgondolások, illetve az éves bérpolitikai intézkedések e területet érintő rangsorolásában,
d) a közigazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben, valamint a közszolgálati képzés, továbbképzés szabályozása tekintetében
kell a véleményét kikérni.
(3) A KÉF a hatáskörébe utalt ügyekben tájékoztatáskérésre, véleményezésre, ajánlások kiadására jogosult.
(4) A KÉF szervezetének és működésének szabályait a Kormány nevében eljáró belügyminiszter és az érdekegyeztetésben részt vevő felek közötti megállapodás tartalmazza. Titkársági feladatait a Belügyminisztérium látja el.”
107. § A Ktv. 68. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem kell ügykezelői alapvizsgát tennie annak, aki közgazdasági szakközépiskola igazgatás-ügyviteli szakán szerzett képesítéssel, illetőleg közigazgatási alap- vagy szakvizsgával rendelkezik.”
108. § A Ktv. 71. §-a (2) bekezdésének első francia bekezdésében a „167. §-a (4) bekezdését” szövegrész helyébe a „167. § (1) és (4) bekezdését,” szövegrész lép.
109. § A Ktv. 72. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 72. § a következő új (2) és (3) bekezdéssel egészül ki, s a jelenlegi (2)–(4) bekezdések megjelölése (4)–(6) bekezdésekre változik:
„(1) A köztisztviselő besorolásánál (23. §) a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani. A 10 éven aluli gyermek ápolására, gondozására, valamint a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát figyelembe kell venni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából az 1992. július 1-jét megelőzően munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert időtartamból – tekintet nélkül arra, hogy annak ideje alatt munkavégzésre irányuló jogviszony fennállt-e vagy ilyen jogviszony fennállása esetén érvényesült-e munkavégzési kötelezettség – hat hónapot be kell számítani.
(3) E törvény alkalmazása során munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak tekintendő különösen a bedolgozói munkaviszony és a szövetkezeti tagsági viszony, a szakcsoporti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási szerződésen alapuló, valamint a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági, ügyvédi és az egyéni vállalkozói tevékenység.”
110. § (1) A Ktv. 75. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„E törvény által előírt közigazgatási, ügykezelői alapvizsga-kötelezettségnek 1995. december 31-ig kell eleget tenni.”
(2) A Ktv. 75. §-a (2)–(3) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Ha a köztisztviselő az ideiglenes besorolás eredményeként fogalmazó II., előadó II. vagy ennél magasabb besorolást nyer, eredményes közigazgatási alapvizsga esetén a végleges besoroláshoz szükséges közigazgatási szakvizsgát – a (4) bekezdés esetét kivéve – 2002. december 31-ig kell letennie.
(3) A köztisztviselő és az ügykezelő véglegesen csak akkor sorolható be, ha a besoroláshoz szükséges, a törvényben előírt vizsgafeltételeknek eleget tett, kivéve, ha 1992. július 1-jén a nyugdíjkorhatár eléréséhez
a) közigazgatási, illetve ügykezelői alapvizsga esetén öt évnél,
b) közigazgatási szakvizsga esetén – a 31. § (3) bekezdés esetét kivéve – tíz évnél
kevesebb idő van hátra.”
(3) A Ktv. 75. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7)–(9) bekezdések jelölése (8)–(10) bekezdésekre változik:
„(7) A 25. § (3)–(4) bekezdéseinek és a 68. § (1) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók azzal a köztisztviselővel szemben, aki kinevezésekor vagy a közalkalmazotti jogviszonyt, ügyészségi vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervektől történő áthelyezésekor az öregségi nyugellátásra már jogosultságot szerzett.”
111. § (1) A Ktv. 3. számú mellékletének IV. pontja a következő francia bekezdésekkel egészül ki:
„– a jubileumi jutalom és a végkielégítés mértéke kiszámításának alapjául szolgáló időtartamok,
– esküokmány száma, kelte.”
(2) A Ktv. 3. számú mellékletének VI. pontjában az „illetmény és külön juttatás, valamint képzési, továbbképzési támogatás adatai” kifejezés helyébe a „személyi juttatások” kifejezés lép, a VIII. pontjában „a közszolgálati jogviszony megszűnésének” szövegrész után, „valamint a végleges és határozott idejű áthelyezés” szövegrésszel egészül ki.
(3) A Ktv. 4. számú melléklete II. pontjának második francia bekezdésében a „születési éve” kifejezés helyébe a „születési ideje” kifejezés lép.
(4) A Ktv. 4. számú mellékletének IV. pontja a következő francia bekezdéssel egészül ki:
„– a jubileumi jutalom és a végkielégítés mértéke kiszámításának alapjául szolgáló időtartamok adatai.”
(5) A Ktv. 4. számú melléklete V. pontja harmadik francia bekezdésének felsorolása a „FEOR száma” kifejezéssel egészül ki, VI. pontjában az „illetmény” kifejezés helyébe az „illetmény- és kereset,” kifejezés lép, a VII. pontjában „a közszolgálati jogviszony megszűnésének” szövegrész után „valamint a végleges és határozott idejű áthelyezés” szövegrésszel egészül ki.
112. § (1) E törvény 97. §-ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően közölt felmentések esetében kell alkalmazni azzal, hogy az 1992. július 1. és az e törvény hatálybalépése között a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését áthelyezésnek kell tekinteni abban az esetben, ha a köztisztviselő ismételten közszolgálati jogviszonyt létesített.
(2) A Ktv. az e törvény 101. §-ával megállapított 30/A. §-ában meghatározott közigazgatási (szakmai) tanácsadói, főtanácsadói cím 1997. július 1-jéig közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező köztisztviselőnek is adható.
(3) Az eggyel alacsonyabb besorolási fokozatba kinevezett köztisztviselő kinevezési okiratát az e törvény hatálybalépését követő két hónapon belül módosítani kell, a Ktv. 23. § és e törvény 100. §-ával megállapított Ktv. 29. § (1) bekezdés rendelkezése alapján a köztisztviselő csak ideiglenes besorolást kaphat. Az új besorolásnak megfelelő illetményre – az e törvény 103. § figyelembevételével – az e törvény hatálybalépésének napjától jogosult. A vizsgakötelezettségnek az e törvény által megállapított Ktv. 29. § (2) bekezdése szerint kell eleget tenni.
(4) Az e törvény 110. §-a (2) bekezdésével megállapított, a Ktv. 75. § (3) bekezdésében írt feltételnek 1992. július 1-jei időpontban kell fennállnia. A Ktv. 75. §-ának az e törvény 110. §-a (3) bekezdésével megállapított (7) bekezdésének rendelkezéseit az 1992. július 1-jét követő kinevezések, áthelyezések esetében kell alkalmazni. A végleges besorolásokat az e törvény hatálybalépését követő két hónapon belül, az e törvény hatálybalépésének időpontjával el kell készíteni.
(5) A jubileumi jutalomra jogosító idő megállapítása szempontjából:
a) közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban, valamint közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban;
b) 1992. július 1-jéig munkaviszonyban
töltött időt kell figyelembe venni.
(6) A köztisztviselő nem jogosult jubileumi jutalomra, ha a Ktv. 75. §-a (6) bekezdése szerint számított közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján valamelyik fokozatot ismételten eléri, illetőleg a Ktv. 75. §-a (6) bekezdésben nevesített jogviszonyban már megkapta.
(7) A jubileumi jutalom kifizetését és a tárgyévben – akár szabadság címén is – igénybe vett betegszabadságot a közszolgálati igazoláson fel kell tüntetni.
(8) E törvény 97. §-ában foglalt rendelkezést az e törvény hatálybalépését követően elrendelt felmentések esetében kell alkalmazni.
(9) E törvény 103. §-ában foglalt rendelkezést az e törvény hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonyban álló esetében csak úgy lehet alkalmazni, hogy az e törvény hatálybalépése előtt megállapított illetménye nem csökkenhet.
113. § A közalkalmazottak jogállásáról szóló – többször módosított – 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 1. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének megjelölése (1) bekezdésre módosul:
„(2) A 25/A. § hatálya kiterjed azon munkáltatókra és a velük munkaviszonyban álló munkavállalókra is, amelyek esetében a munkaviszony létesítésére a 25/A. § (1) és (3) bekezdése alapján kerül sor.”
114. § A Kjt. 25. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közalkalmazotti jogviszony megszüntethető:)
„b) áthelyezéssel
1. az e törvény, valamint
2. e törvény és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, illetőleg
3. az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény
hatálya alá tartozó munkáltatók között.”
115. § A Kjt. a 25. §-át követően a következő új 25/A. §-sal egészül ki:
„25/A. § (1) A közalkalmazotti jogviszony a 25. §-a (1) bekezdése c) pontjában meghatározottak szerint szűnik meg, ha a munkáltató fenntartója nem állami szervnek vagy nem helyi önkormányzatnak adja át fenntartói jogát. A közalkalmazotti jogviszony az átadás időpontjában szűnik meg.
(2) A munkáltató a közalkalmazottat az átadást megelőzően legalább hatvan nappal az átadásról értesíti. Ezzel egyidejűleg a közalkalmazottat írásban tájékoztatni kell arról, hogy az új munkáltató a közalkalmazott továbbfoglalkoztatását vállalja-e.
(3) Ha az új munkáltató a továbbfoglalkoztatást vállalja, a közalkalmazott a tájékoztatást követően harminc napon belül írásban nyilatkozik, hogy hozzájárul-e továbbfoglalkoztatásához. Hozzájárulása esetén a közalkalmazottal az új munkáltató munkaszerződést köt. Határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony esetén határozatlan időre szóló munkaviszonyt kell létesíteni.
(4) Ha a közalkalmazott a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, mintha nem járulna hozzá a továbbfoglalkoztatásához.
(5) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a közalkalmazottnak a munkaszerződés megkötését megelőző közalkalmazotti jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új munkáltatónál töltötte volna el.
(6) Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően a felmondási idő és a végkielégítés tekintetében az új munkáltatónál eltöltött munkaviszony időtartamát az (1) bekezdésben foglalt időponttól kell számítani. A felmondási idő és a végkielégítés mértékéhez a megelőző közalkalmazotti jogviszony időtartama alapján, e törvénynek az (1) bekezdésben meghatározott időpontban irányadó szabályai szerint számított felmentési idő és végkielégítés mértékét hozzá kell számítani.
(7) Az (1)–(6) bekezdések szabályait kell megfelelően alkalmazni a munkáltató vagy a munkáltató vagy a munkáltató egy részének gazdasági társasággá történő átalakítása esetén is.”
116. § A Kjt. 33. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő (1) bekezdés lép, illetőleg a § a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(3) bekezdések megjelölése (3)–(4) bekezdésekre változik:
„(1) Felmentés esetén a felmentési idő legalább hatvan nap, de a nyolc hónapot nem haladhatja meg.
(2) Ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg és a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a hatvannapos felmentési idő a közalkalmazotti jogviszonyban töltött
a) öt év után egy hónappal;
b) tíz év után két hónappal;
c) tizenöt év után három hónappal;
d) húsz év után négy hónappal;
e) huszonöt év után öt hónappal;
f) harminc év után hat hónappal
meghosszabbodik.”
117. § (1) A Kjt. 37. §-a (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Nem jogosult továbbá végkielégítésre az a közalkalmazott, akinek a közalkalmazotti jogviszonya a 25/A. § (1) bekezdése szerint szűnt meg, és az új munkáltatóval a 25/A. § (3) bekezdés szerint munkaviszonyt létesít.”
(2) A Kjt. 37. §-a a következő (8)–(10) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A közalkalmazottat az (5)–(6) bekezdések szerinti végkielégítés fele illeti meg, ha a 25/A. §-ban meghatározott esetben a közalkalmazott nem járul hozzá továbbfoglalkoztatásához, vagy a munkáltató saját szervezetén belül, vagy e törvény, illetve a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál azonos helységben, változatlan illetménnyel, a közalkalmazott iskolai végzettségének, képesítésének megfelelő munkakört ajánl fel, és ezt a közalkalmazott nem fogadja el.
(9) Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony felmentés következtében szűnik meg, a végkielégítést – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató a felmentési idő utolsó napján köteles a közalkalmazott részére kifizetni.
(10) A végkielégítést a munkáltató költségére a közalkalmazott tartózkodási helyére kell megküldeni.”
118. § A Kjt. a következő 37/A. §-sal egészül ki:
„37/A. § A közalkalmazotti jogviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a közalkalmazott részére az utolsó munkában töltött napon – a 37. § (9) bekezdésében foglaltak kivételével – ki kell fizetni az illetményét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.”
119. § A Kjt. 38. §-a „a 96. §” szövegrészt követően „a 97. §” szövegrésszel egészül ki.
120. § (1) A helyi önkormányzatokról szóló – többször módosított – 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 88. §-ának jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik, valamint a következő új (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A helyi önkormányzat kötelezettségvállalását törvény korlátozhatja.”
(2) Az Ötv. 92. §-a a következő 92/A.–92/C. §-okkal egészül ki:
„92/A. § (1) A megyei, a megyei jogú városi, a fővárosi, a fővárosi kerületi önkormányzat képviselő-testülete köteles könyvvizsgálót megbízni, a pénzügyminiszter és a belügyminiszter által meghatározott egyszerűsített tartalmú – az önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó – éves pénzforgalmi jelentését, könyvviteli mérlegét, továbbá pénzmaradvány- és eredménykimutatását a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben közzétenni. E rendelkezés hatálybalépésétől számított 60 napon belül köteles a képviselő-testület pályázatot kiírni, azt elbírálni, és a polgármester a könyvvizsgáló számára a megbízást kiadni.
(2) A helyi önkormányzat, ha az előző évben a teljesített kiadásainak összege meghaladta a 100 millió forintot és hitelállománnyal rendelkezik, vagy hitelt vesz fel, köteles az (1) bekezdésben foglaltakat a hitelfelvétel évétől a hiteltörlesztés utolsó évéig bezárólag évente könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni és közzétenni.
92/B. § (1) A könyvvizsgálattal, a költségvetési beszámoló felülvizsgálatával a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által vezetett könyvvizsgálói névjegyzékben szereplő „költségvetési” minősítésű könyvvizsgáló bízható meg.
(2) Nem lehet könyvvizsgáló a helyi önkormányzat polgármestere, képviselő-testületének tagja, költségvetési szervének dolgozója és ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], e minősége fennállása alatt, illetve annak megszűnésétől számított három évig.
(3) A könyvvizsgálói feladatot ilyen tevékenység folytatására jogosult, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által a társaságokról vezetett névjegyzékben szereplő szervezet is elláthatja. A könyvvizsgálói szervezet megbízásakor a könyvvizsgálatot elvégző természetes személyt (bejegyzett könyvvizsgálót) is meg kell nevezni. Ebben az esetben az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott előírások a bejegyzett természetes személyre (bejegyzett könyvvizsgálóra) vonatkoznak.
92/C. § (1) A könyvvizsgáló betekinthet a helyi önkormányzat könyveibe, a polgármestertől és az önkormányzat költségvetési szerveinek dolgozóitól felvilágosítást kérhet. Feladata különösen a helyi önkormányzat befektetett eszközeinek, készletállományának, pénzeszközeinek, követeléseinek és kötelezettségeinek, pénzmaradványának és eredményének vizsgálata. A könyvvizsgáló tanácskozási joggal vehet részt a képviselő-testület nyilvános és zárt ülésén. A könyvvizsgálót a véleményezési körébe tartozó témákban a képviselő-testület ülésére a polgármester köteles meghívni.
(2) A 92/A. § (1) bekezdésében foglalt helyi önkormányzatok körében a könyvvizsgáló köteles megvizsgálni a képviselő-testület elé terjesztett költségvetési és zárszámadási rendelettervezeteket abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok előírásainak, továbbá a pénzügyi helyzetet elemezni, különösen az adósságot keletkeztető kötelezettségvállalások tekintetében.
(3) A képviselő-testület a könyvvizsgálóval kötött külön szerződésben más – gazdasági kihatású – előterjesztés könyvvizsgálói véleményezését is kérheti.
(4) A könyvvizsgáló véleményéről írásban köteles tájékoztatni a képviselő-testületet.
(5) A könyvvizsgálói véleményezés körébe tartozó előterjesztésről a könyvvizsgáló írásos véleménye nélkül érvényes döntés nem hozható.
(6) Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez az önkormányzat vagyonának várható jelentős csökkenéséről és más olyan tényről, amely önkormányzati tisztségviselő törvényben meghatározott felelősségre vonását vonhatja maga után, köteles a képviselő-testület összehívását kérni a polgármestertől. Ha a polgármester a képviselő-testület ülését nem hívja össze, a könyvvizsgáló kezdeményezésére a fővárosi, a megyei közigazgatási hivatal vezetője az ülést összehívja. Ha a képviselő-testület a szükséges döntéseket nem hozza meg, a könyvvizsgáló erről a fővárosi, a megyei közigazgatási hivatal vezetőjét értesíti.”
121. § Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 93. §-a (1)–(2) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek, továbbá új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:
„(1) A költségvetési szerv a költségvetésében meghatározott személyi juttatások, a társadalombiztosítási járulék, a dologi kiadások, a pénzeszközátadás, egyéb támogatás, a felhalmozási kiadások, a fejezeti kezelésű speciális támogatások, a célfeladat előirányzatát, illetve a 23. § (3) bekezdésében és a 69. §-ban meghatározott beruházási és felújítási előirányzatokat – a (2)–(3) bekezdésekben meghatározott kivételektől eltekintve – nem lépheti túl.
(2) A költségvetési szerv a jóváhagyott bevételi előirányzatain felüli többletbevételt és a jóváhagyott pénzmaradványt – ha jogszabály másképp nem rendelkezik – szabadon felhasználhatja.
(3) A központi költségvetési szerv az 1995. évi költségvetésében meghatározott társadalombiztosítási járulék előirányzatát a járulékalap változásából adódó többletkiadás mértékéig egyéb előirányzatai terhére túllépheti.”
122. § Az Áht. 101. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(3) bekezdés megjelölése (3)–(4) bekezdésre változik:
„(1) A központi költségvetésből a költségvetési törvényben a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás részére jóváhagyott hozzájárulást – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – időarányosan, havi bontásban kell folyósítani.
(2) A központi költségvetésből a költségvetési törvényben az alapok részére jóváhagyott támogatást a kiadások tényleges felmerülésének időpontjához igazodóan, a rendelkezésére álló eszközök (ideértve az értékpapírt, a betétet is) felhasználását követően, az alappal való rendelkezésre jogosult miniszter által benyújtott és a pénzügyminiszter által jóváhagyott pénzellátási terv alapján – az éves előirányzat sérelme nélkül – kell folyósítani.”
123. § Az Áht. 102. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1)–(3) bekezdésekben foglaltaktól a pénzügyminiszter – a központi költségvetés likviditási szempontjaira tekintettel – indokolt esetben eltérhet, a csökkentés legfeljebb 20% lehet, ez a csökkentés a Kormány, illetve a miniszter által alapított központi költségvetési szerveket érintheti.”
124. § A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 9. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„c) az igénybe vett szolgáltatások díja, más hallgatói térítések és a tandíjak az éves költségvetési törvényben intézményi bevételnek minősített része;”
125. § A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 125. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A törvény tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezései 1995. szeptember 1-jén lépnek hatályba, egyidejűleg a törvény 31. §-a (6) bekezdésének c) pontja hatályát veszti.”
A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Htv.) a következők szerint módosul:
126. § (1) A Htv. 132. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A megállapodásról az ellátást biztosító önkormányzatot és intézményt, valamint – amennyiben a feladat pénzellátását nem az önkormányzat biztosítja – a pénzellátást biztosító szervet legkésőbb szeptember 1-jéig kell tájékoztatni.”
(2) A Htv. 132. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A helyi önkormányzat – a 131. §-ban foglaltak alkalmazásával – a tulajdonában lévő járó- és fekvőbeteg-szakellátást, -gondozást nyújtó egészségügyi intézmények útján a társadalombiztosítási finanszírozás mértékéig gondoskodik
a) a megbetegedések azonosításához, gyógykezeléséhez és rehabilitációjához szükséges, továbbá a betegségek megelőzését szolgáló, életkorhoz kötött, illetve a települési környezeti egészségkárosító hatások megelőzéséhez szükséges, a háziorvosi kompetenciát meghaladó járóbeteg-szakellátásról és ennek keretébe tartozó szűrővizsgálatokról;
b) a bőr-, nemi-, tüdő-, továbbá alkohológiai és pszichiátriai betegek gondozásáról;
c) a járóbeteg-szakellátás keretében nem gyógykezelhető betegek fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásáról.”
127. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 132. §-a (1) bekezdéséből az „egészségügyi intézmények (járó- és fekvőbeteg-ellátó, -gondozó)” szövegrész, valamint a 133. § e) pontja a hatályát veszti.
128. § (1) A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Pit.) 4. §-a új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:
„(3) Tiltott pénzintézeti tevékenységnek minősül a mások pénzének meghatározott formában – kockázati tényezőket tartalmazó módon – történő összegyűjtésén és szétosztásán alapuló olyan játék, amelyben a játékba láncszerűen bekapcsolódó játékosok a láncban előttük álló játékosok, illetve a játék szervezője számára közvetlenül vagy közvetve pénzfizetést, illetve más szolgáltatást teljesítenek (piramisjáték, pilótajáték).”
(2) A Pit. 4. §-a (2) bekezdésének d) pontja hatályát veszti.
129. § A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 1. §-a (3) bekezdésének a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) E törvény biztosítja a természetes személy (a továbbiakban: polgár) személyes adataival való önrendelkezési jogának, valamint az egyéb alkotmányos jogok érvényesítéséhez és a közigazgatás hatékonyságának biztosításához szükséges személyazonosító és lakcímadatok – ezen belül a személyazonosító jel – használatához fűződő közérdek összhangját.”
130. § Az Nytv. 2. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A polgárok, az állami és önkormányzati szervek, más jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek (a továbbiakban együtt: adatigénylő szervek) elsősorban az érintett polgártól kérhetnek adatokat.”
131. § Az Nytv. 2. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adatigénylő szervek a polgártól, illetőleg a nyilvántartástól csak azokat a személyes adatokat kérhetik, amelyekre jogaik érvényesítése, illetőleg feladataik ellátása érdekében törvény vagy törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet feljogosítja őket.”
132. § Az Nytv. 4. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) E törvény hatálya kiterjed a személyi adat nyilvántartási, az adatkezelési, a lakcímbejelentési eljárásra és – a külföldön élő magyar állampolgárok kivételével – a személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos eljárásra.”
133. § Az Nytv. 6. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e törvényben meghatározott feladatokat a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője – a személyazonosító igazolvány iránti kérelem felvétele és az igazolvány kiadása tekintetében 1999. december 31-ig a rendőrkapitányság – (helyi szerv), a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője (területi szerv) és az e törvény 9. §-ában meghatározott központi nyilvántartó szerv látja el.”
134. § Az Nytv. a következő 7/A. §-sal egészül ki:
„7/A. § (1) A rendőrkapitányság hatásköre a 6. § (1) bekezdésében meghatározott időpontig a külön jogszabályban meghatározott illetékességi területén lakó vagy tartózkodó polgárok tekintetében a személyazonosító igazolvány iránti kérelem felvételére és az igazolvány kiadására terjed ki.
(2) A rendőrkapitányság ellátja a személyazonosító igazolvány nyilvántartással, az adattovábbítással, valamint ezzel összefüggésben jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.”
135. § Az Nytv. 9. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A személyiadat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatos országos hatáskörű feladatokat a belügyminiszter irányítása alatt álló, önálló első- és másodfokú államigazgatási hatósági jogkörrel rendelkező, központi hivatal (a továbbiakban: Hivatal) látja el.”
136. § Az Nytv. 9. §-a (2) bekezdésének c)–h) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg az eredeti h) pont jelölése i) pontra változik:
[(2) A hivatal feladata és hatásköre]
„c) felügyeli a nyilvántartás központi rendszerének működését, és gondoskodik az abból való – törvényben meghatározott feltételekkel történő – adatszolgáltatás teljesítéséről;
d) ellenőrzi a helyi nyilvántartás által kezelt adatok helyességét;
e) másodfokú hatósági jogkört gyakorol a megyei közigazgatási hivatal elsőfokú határozatai tekintetében;
f) kezeli a 4. § (2) bekezdése alapján a törvény hatálya alá tartozó, külföldön élő magyar állampolgárok adatait;
g) a 6. § (1) bekezdésében meghatározott időpontig felügyeli a rendőrkapitányságnak a személyazonosító igazolvány felvételével, kiadásával és a kiállításhoz szükséges adatszolgáltatással kapcsolatos tevékenységét;
h) a polgárnak a személyazonosító igazolványban szereplő adatai alapján történő azonosítása, illetőleg azok igazolása céljából kezeli a polgár arcképmását, aláírását, valamint a 29. § (3) bekezdésében szereplő adatait, a személyazonosító igazolvány bevonásának tényét és indokát, valamint elvesztésére, illetve találására utaló adatokat;”
137. § Az Nytv. 10. §-ának bevezető mondata és az a)–b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, illetőleg a § a következő f) ponttal egészül ki:
„10. § A belügyminiszter:
a) irányítja és ellenőrzi a nyilvántartás szerveinek a nyilvántartással összefüggő államigazgatási, valamint technikai, informatikai és pénzügyi feladatai ellátását,
b) meghatározza a nyilvántartás központi rendszere üzemeltetésének szervezeti kereteit,”
„f) meghatározza a nyilvántartás működési szabványait.”
138. § Az Nytv. 11. §-ának (1) bekezdése a következő k) és l) ponttal, valamint új (5) bekezdéssel egészül ki:
(A nyilvántartás tartalmazza a polgár)
„k) családi állapotát,
l) arcképmását, aláírását.”
„(5) A polgár arcképmását és aláírását csak a központi nyilvántartás tartalmazza.”
139. § Az Nytv. 13. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A személyazonosító jel 1999. december 31-ig alkalmazható, az ennek helyébe lépő azonosítási módot és annak használatát külön törvény állapítja meg.”
140. § Az Nytv. 13. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A személyazonosító jelet törvényben előírt feladataik ellátásához, belső azonosítóként használhatják:
a) a nyilvántartás szervei (6. §) egymás közötti és az anyakönyvvezetővel való kapcsolatukban a nyilvántartás adatállományának karbantartása céljából,
b) az e törvény alapján a személyazonosító jel használatára jogosult szervek a nyilvántartás szerveivel történő kapcsolattartásra, valamint a törvény hatálya alá tartozó adatok tekintetében – amennyiben törvény az adatkezelés céljának pontos meghatározásával lehetővé teszi – az azonosság vizsgálata, illetőleg egymás részére adatok átadása céljából.”
141. § (1) Az Nytv. 14. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyűjtik:)
„b) a polgár kérelme a személyazonosító igazolvány kiállítása iránt, az ehhez csatolt okiratok, valamint az arcképmása és a saját kezű aláírása;”
142. § Az Nytv. 14. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyűjtik:)
„f) a 6. § (1) bekezdésében meghatározott időpontig a rendőrségnek a személyazonosító igazolvány kiállításával kapcsolatos eljáráshoz és nyilvántartáshoz teljesített adatszolgáltatása;”
143. § Az Nytv. 15. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A polgár a személyazonosító igazolvány iránti kérelem előterjesztésekor rendelkezésre bocsátja – és a korábbi személyazonosító (személyi) igazolvánnyal vagy anyakönyvi kivonattal, illetőleg egyéb közokirattal igazolja – a 29. § (3) bekezdésében megjelölt személyi adatait, arcképmását és a kérelmet saját kezűleg aláírja.”
144. § Az Nytv. 21. §-a a következő új c) ponttal egészül ki, és egyidejűleg a c), d), e), f), g) pontok jelzése d), e), f), g), h) pontokra változik:
[E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti adatokat jogosultak igényelni:]
„c) a 6. § (1) bekezdésében meghatározott időpontig a rendőrkapitányság a személyazonosító igazolvány iránti kérelem átvételével és az igazolvány kiadásával kapcsolatos feladatai végrehajtásához;”
145. § Az Nytv. 24. §-a (2) bekezdésében a „fényképének” szövegrész helyébe az „arcképmásának” szövegrész lép.
146. § Az Nytv. 25. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„E szervek a személyazonosító jelet – a 33. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével – csak a polgárral és a nyilvántartással való kapcsolattartásukban, valamint saját nyilvántartásukon belül (belső azonosítóként) használhatják.”
147. § Az Nytv. 29. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A személyazonosító igazolvány a polgár írásbeli nyilatkozata, valamint az anyakönyv és a személyiadat- és lakcímnyilvántartás – nem magyar állampolgár esetén ezeken túlmenően a polgár útlevele és a magyarországi tartózkodásának jogcímét igazoló közokirat – alapján kiállított olyan hatósági igazolvány, amely a polgár személyazonosságát és az e törvényben meghatározott adatait közhitelűen igazolja. A személyazonosító igazolványt első ízben a polgár 14. életévében lehet kiadni.”
148. § Az Nytv. 29. §-a a következő új (4)–(5) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) A polgár személyazonosságát – személyazonosító igazolványon túl – minden olyan hatósági igazolvány igazolja, amely tartalmazza a (3) bekezdés a)–d) és g)–h) pontban meghatározott adatokat.
(5) A 14 éven aluliak személyazonosságának igazolására alkalmas a tanulói jogviszonyt igazoló diákigazolvány is.”
149. § Az Nytv. 30. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jegyző, a 6. § (1) bekezdésében meghatározott időpontig a rendőrkapitányság vezetője, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője, valamint a Hivatal vezetője a polgárok személyes adatai védelméért való felelősségének körében köteles olyan technikai, szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani, és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését.”
150. § Az Nytv. 31. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„e) a szolgáltatott adatok körének megnevezését.”
151. § Az Nytv. 33. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyilvántartással – az általuk igényelhető adatok tekintetében – azok az adatkezelések kapcsolhatók össze, amelyek a 21–24. § alapján adatot vehetnek át, illetve e szervek – amennyiben törvény az adatkezelés céljának és az adatok körének pontos meghatározásával az adatok kölcsönös átvételét lehetővé teszi – adatkezeléseiket egymással is összekapcsolhatják. Az összekapcsolás eredményeként létrejött adatokat csak törvényben meghatározott célra lehet felhasználni, és az összekapcsolást a cél teljesülése után meg kell szüntetni.”
152. § Az Nytv. 37. § (2) bekezdése és (4) bekezdésének felvezető mondata, valamint a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az 1999. december 31-ig keletkezett kötelezettségek tekintetében a 17. § (2) bekezdésének c) pontjában foglalt adatok igénylésére jogosult az állami és az önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal és a vámhivatal (együttesen: az adóigazgatás szervei), az adó és a vám beszedéséhez, a mentességek és a kedvezmények megállapításához, ellenőrzéséhez (ideértve az adó jellegű befizetési kötelezettséget, az illetéket és a központi költségvetés terhére folyósított támogatást is).”
„(4) 1999. december 31-ig a 17. § (2) bekezdésének c) pontjában, ezen időpont után pedig a 17. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt adatok igénylésére jogosult:
a) az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetőleg igazgatási szerveik – a családi állapottal kiegészítve – a járulékfizetéssel, a nyilvántartással, az adatszolgáltatással kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségük teljesítése, továbbá e szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak (szolgáltatásoknak) a jogosultak részére történő megállapítása és folyósítása (szolgáltatása), valamint ezek ellenőrzése céljából.”
153. § Az Nytv. 47. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A Kormány, a belügyminiszter és a helyi önkormányzatok felhatalmazást kapnak arra, hogy rendeletben meghatározzák azokat a szervezeteket, amelyek a nyilvántartás részére adatfeldolgozást végezhetnek.”
154. § Ahol az Nytv., illetőleg egyéb jogszabály „Országos Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatalt (OSZH-t)” említ, azon a Hivatalt kell érteni.
155. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) az Nytv. 7. §-a (2) bekezdésének d) pontja,
b) az Nytv. 11. §-ának (3) bekezdése,
c) az Nytv. 25. §-ának (2) bekezdése,
d) az Nytv. 29. §-ának (2) bekezdése,
e) az Nytv. 36. §-ának (3) bekezdése,
f) az Nytv. 37. §-ának (1) bekezdése,
g) az Nytv. 39. §-ának (1) bekezdése,
h) az Nytv. 46. §-ának (5) bekezdése,
i) az Nytv. 47. §-a (1) bekezdésének b) pontja.
156. § (1) A Menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Alap) 3. §-a (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az Alapból teljesíthető kiadások:)
„n) a nemzetközi menekültügyi szervezetek magyar tagságával kapcsolatos tagsági díj fizetése;”
(2) Az Alap 3. §-ának (1) bekezdése a következő p) ponttal egészül ki:
(Az Alapból teljesíthető kiadások:)
„p) az Alap kezelésével és a menekülteket ellátó intézményhálózat irányításával, működtetésével összefüggő költségek.”
157. § Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályairól szóló 1990. évi XXXIII. törvény 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Minisztériumonként legfeljebb öt helyettes államtitkár nevezhető ki, számukat minisztériumonként a Kormány állapítja meg.”
158. § A Gépjármű Felelősségbiztosítási Kárrendezési Alapról szóló 1993. évi XI. törvény 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Gépjármű Felelősségbiztosítási Kárrendezési Alap (a továbbiakban: Alap) az Országgyűlés által létesített elkülönített állami pénzalap. Az Alap jogi személy.”
159. § (1) E törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, a (2)–(3) bekezdésekben foglaltak kivételével.
(2) E törvény 28–52. és 54. §-ai a kihirdetését követő 45. napon, az 59–93. §-ai – ide nem értve a T. 103/A. § (17) bekezdését – 1995. július 1-jén lépnek hatályba. A T. 103/A. § (17) bekezdése 1995. október 1-jén lép hatályba. *
(3) Az Ötv. 115. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A 92/A. § (1) bekezdése a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény kihirdetését követő 120. napon lép hatályba.”
Az Itv. Melléklete II. címének 1–3. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„1. A magyar állampolgársági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás illetéke 1000 forint.
2. Magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó hontalan külföldön történő házasságkötéséhez annak tanúsításáért, hogy a házasságkötésnek a magyar jog szerint nincs akadálya, 1000 forint illetéket kell fizetni.
3. Nem magyar állampolgár Magyarországon történő házasságkötéséhez szükséges olyan igazolás alóli felmentése, amely tanúsítja, hogy a házasságkötésnek a személyes joga szerint nincs akadálya, 800 forint illeték alá esik.”
Az Itv. Melléklete III. címének helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„1. Az igazságügyminiszter által külföldi használatra az ország területén hatályban levő vagy hatályban volt jogszabályról kiállított bizonyítvány illetéke annyiszor 400 forint, ahány jogszabályszakaszról (§-ról) a bizonyítványt kiállították.
2. A joggyakorlatról kiállított 1. pontban említett biztonyítvány illetéke 1000 forint.”
Az Itv. Melléklete VI. címének 1. és 3. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„1. Az eljáró hatóság által végzett hitelesítés illetéke, ha jogszabály kivételt nem tesz:
a) másolat, kivonat vagy fordítás első oldala után 50 forint, minden további megkezdett oldala 20 forint;
b) iraton levő aláírás után aláírásonként 50 forint;
c) külföldi használatra szánt iraton levő aláírásnak valamely igazságügyi hatóság vezetője által történő hitelesítése esetében minden aláírás után 300 forint; az ilyen hitelesítésnek az igazságügyminiszter által történő felülhitelesítése, valamint aláírásnak a külügyminiszter által történő hitelesítése, felülhitelesítése 500 forint; ha a külügyminiszter a külföldön történő felhasználás céljából kiállított anyakönyvi kivonaton levő aláírást hitelesíti, 500 forint;
d) a Külügyminisztérium Konzuli Főosztálya által végzett felülhitelesítés – az igazságügyminiszter által hitelesített (felülhitelesített) iratok kivételével – okiratonként 700 forint.”
„3. Az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda által végzett hitelesítés illetéke oldalanként 100 forint. Ezt az illetéket kell fizetni a másodlat, a másolat és fénymásolat hitelesítéséért is.”
Az Itv. Melléklete VII. címének 1–2. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„1. Az állami levéltár által készített egyszerű vagy hiteles másolatért az alábbi illetéket kell fizetni:
a) az 1867. év előtti időből származó iratról kiállított másolat után oldalanként 100 forintot, de legalább 500 forintot;
b) az 1867. évből vagy ennél későbbi időből származó iratról kiállított másolat után oldalanként 50 forintot, de legalább 200 forintot.
2. Az ügyfél által készített másolatnak és fénymásolatnak a levéltár által történő hitelesítéséért oldalanként 50 forint illetéket kell fizetni.”
Az Itv. Melléklete IX. címének 1., 2. és 8. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„1. Az útlevél kiadásával kapcsolatos eljárás illetéke 3000 forint, ha azonban az útlevél érvényességének időtartama az öt évet meghaladja, 6000 forint. A kérelem benyújtásának időpontjában a 18. életévét be nem töltött, illetve a 70. életévét betöltött személy esetében az útlevél illetéke – függetlenül annak érvényességi idejétől – 1000 forint.
2. Rendszeres külföldre utazással járó munkakör ellátásához a munkáltató által a dolgozó részére kért második magánútlevél kiadásával, érvényességi idejének meghosszabbításával kapcsolatos eljárás illetéke 3000 forint.”
„8. Az útlevélhatósági eljárásban benyújtott fellebbezés illetéke 800 forint.”
Az Itv. Melléklete X. címének helyébe a következő rendelkezés lép:
„A névváltoztatás iránti eljárás illetéke 1000 forint. Az egy családhoz tartozó nagykorúak közös kérelme esetében az illetéket minden nagykorúnak külön-külön kell megfizetnie.”
Az Itv. Melléklete XI. címének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a cím 3. ponttal egészül ki:
„1. A 2. pontban említett kivétellel gépjármű forgalmi engedélyének – ideértve az ideiglenes forgalmi engedélyt is – kiállításával, pótlásával, másodlat kiadásával, illetőleg tulajdonjogot érintő korlátozásnak a forgalmi engedélybe történő bejegyzésével és nyilvántartásba vételével kapcsolatos eljárás illetéke 1000 forint.”
„3. A gépjármű tulajdonjogában, haszonélvezeti jogában bekövetkezett változás forgalmi engedélybe történő bejegyzése iránti eljárás illetékmentes.”
Az Itv. Melléklete XV. címének 1–2. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„1. Az építésügyi hatóságnál indított eljárásért, ha ez
a) területfelhasználási engedély kiadására irányul, egész és megkezdett hektáronként 500 forint;
b) telekalakítási engedélyre irányul
b/1. kettőnél több lakótelek kialakítása esetében telkenként 500 forint,
b/2. üdülőtelek kialakítása esetében telkenként 2000 forint,
b/3. egyéb építési telek kialakítása esetében egész és megkezdett hektáronként 600 forint,
b/4. külterületi földrészlet kialakítása esetében földrészletenként 500 forint;
c) használatbavételi engedélyre irányul, 1000 forint;
d) fennmaradási engedélyre irányul, 3000 forint;
e) építési (bontási, felújítási, átalakítási, bővítési stb.) engedély kiadására irányul
e/1. lakóterület melléképületének, valamint kerítésnek az építése (felújítása, helyreállítása, átalakítása, bővítése, elmozdítása és lebontása stb.), továbbá elvi építési engedély esetén 800 forint,
e/2. az e/1. pontban nem említett épület építése (bontása, felújítása, átalakítása stb.) esetén 5000 forint
illetéket kell fizetni.
2. Az 1. pont alá nem eső elsőfokú építésügyi hatósági eljárásért (engedély érvényének meghosszabbítása, közterületfoglalás stb.) 500 forint, építésrendészeti, hatósági intézkedés kéréséért, valamint az építésügyi hatósági eljárásban igénybe vehető valamennyi fellebbezésért 2000 forint illetéket kell fizetni.”
A Melléklet XVI. címének 1., 3–5. pontjai és 6. pontjának d) és f) alpontjai, valamint 8. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„1. Ingatlan tulajdonjogának, illetőleg vagyoni értékű jogának a bejegyzésére irányuló eljárás illetéke, a változással érintett ingatlanonként 2000 forint.”
„3. A vagyoni értékű jog törlése iránti eljárás illetéke 1000 forint.
4. Az 1–3. pontokban megjelöltektől különböző egyéb jogok és tények bejegyzésére vagy törlésére, illetőleg az ingatlan adataiban történt változás átvezetésére irányuló eljárás illetéke – ideértve az építéssel megszerzett épület (építmény) ingatlan-nyilvántartásba vételét is – 400 forint.
5. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló határozat ellen benyújtott fellebbezés illetéke 3000 forint. Egyebekben a földhivatali eljárásban előterjesztett fellebbezés illetékére a törvény 29. §-ának (2) bekezdésében foglaltak irányadók.”
(6. Illetékmentes:)
„d) a lakáscélú kölcsönt, visszatérítendő támogatást biztosító jelzálogjog, valamint az ezzel összefüggő elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, illetve törlése iránti eljárás;”
„f) a lakástörvény alapján vételi, elővásárlási joggal rendelkező személy részére elidegenített önkormányzati vagy állami tulajdonban álló lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, továbbá az ezzel összefüggő elidegenítési és terhelési tilalomnak, valamint jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével vagy törlésével kapcsolatos eljárás.”
„8. Ha a már kiadott hiteles másolatra a későbbi változást vezetik rá, a kiegészítésért 200 forint illetéket, annak feltüntetéséért pedig, hogy változás nem következett be, 100 forint illetéket kell fizetni.”
Az Itv. Melléklete XVII. címébe a következő cím és rendelkezés lép:
„Az egyéni vállalkozói és kereskedői engedély illetéke
Az egyéni vállalkozói igazolvány és a kereskedői engedély kiadása iránt kezdeményezett eljárás illetéke 5000 forint, mely üzlet megnyitásának egyidejű bejelentése esetén annak illetékét is magában foglalja. Játékautomata üzemeltetésének az önkormányzatnál történő bejelentése gépenként 10 000 forint illeték alá esik.”
Az Itv. Melléklete XVIII. címének 10. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi 10. pont számozása 11. pontra változik:
„10. Az e törvény szerint teljes személyes illetékmentességre jogosult szerv megbízása alapján behozott vámáru mentes a statisztikai illeték alól. Az illetékmentességet a mentesség jogcímének megjelölésével és a megbízási szerződéssel kell igazolni.”
