Időállapot: közlönyállapot (1995.XI.4.)

1995. évi XCI. törvény

az állategészségügyről * 

Az Országgyűlés

– figyelemmel arra, hogy az állatok tartásának, az állati eredetű termékek, az élelmiszerek, a takarmányok és az állatgyógyászati készítmények előállításának, tárolásának, felhasználásának, valamint forgalmazásának állat-egészségügyi biztonságához, az ebből eredő hazai és nemzetközi kötelezettségeink teljesítéséhez nemzetgazdasági érdekek fűződnek;

– annak érdekében, hogy az állattartásnak, az élelmiszer, az állatgyógyászati készítmény, a takarmány és az állati eredetű termék előállításának járványügyi, higiéniai, valamint az állategészségügy közegészségügyi, állatvédelmi és környezetvédelmi feltétel- és eszközrendszere folyamatosan fejlődjön;

– abból a célból, hogy elősegítse a nemzetközi szervezetekkel való folyamatos együttműködést, valamint a részvételt a nemzetközi szabályozási rendszerekkel való harmonizáció feltételeinek megteremtésében, illetőleg megfelelő jogi keretet nyújtson az állat-egészségügyi igazgatás és a hatósági állatorvosi tevékenység gyakorlásához

a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

Általános rendelkezések
A törvény hatálya

1. § (1) A törvény hatálya kiterjed:

a) az állat – ideértve a vadon élő állatot is – (a továbbiakban: állat) tartásának, forgalmazásának, az állati eredetű termék előállításának, tárolásának, felhasználásának, forgalmazásának, az élelmiszer előállításának, tárolásának, az állati eredetű élelmiszer forgalmazásának, a takarmány előállításának, tárolásának, forgalmazásának és felhasználásának, a fertőzésközvetítő anyagoknak és eszközöknek járványügyi és higiéniai szempontból történő ellenőrzésére,

b) az állat egészségi állapotának megőrzésére, vizsgálatára, gyógyítására,

c) az állatgyógyászati készítmény előállítására, forgalomba hozatalára, forgalmazására, tárolására, felhasználására,

d) a nyilvános állat-egészségügyi laboratóriumi tevékenységre,

e) az állatbetegségek kórokozóival (a továbbiakban: kórokozó) folytatott egyes tevékenységekre, valamint

f) az a)–e) pontban foglalt tevékenységek engedélyezésére és ellenőrzésére.

(2) A Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Nemzetbiztonsági Hivatal szervei, valamint intézményeik tulajdonában levő, az alaptevékenységük ellátásához szolgálati célból tartott állatokra, e törvény járványügyi és higiéniai rendelkezéseitől a földművelésügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendeletben eltérést állapíthat meg.

(3) Az állattenyésztésre, valamint az élelmiszer és takarmány előállítására, tárolására, felhasználására, forgalmazására, valamint az állat-egészségügyi szolgáltató tevékenység gyakorlásának feltételeire vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseit az e törvényben foglalt előírások figyelembevételével kell alkalmazni.

Értelmező rendelkezések

2. § E törvény alkalmazásában

1. állategészségügy: az állattartás, -forgalmazás járványügyi, gyógyászati, állathigiéniai, szaporodásbiológiai, takarmányhigiéniai feladatait, az élelmiszer-előállítás, tárolás, felhasználás járványügyi, higiéniai feladatait, valamint az állati eredetű élelmiszer-forgalmazás járványügyi és higiéniai feladatait, a zoonózisokkal kapcsolatos feladatokat, az állatgyógyászati készítmények előállításával, forgalomba hozatalával, forgalmazásával, tárolásával, felhasználásával, engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat, valamint a felsorolt feladatok irányítását, szervezését, eszközellátását, továbbá az e feladatokkal összefüggő kutatást, képzést is magában foglaló tevékenység;

2. állat-egészségügyi szolgáltató tevékenység: az állattartóval való megállapodás alapján, térítés ellenében végzett állatorvosi tevékenység;

3. állatforgalmazás: állat üzletszerű tevékenység keretében történő értékesítése;

4. állatgyógyászati készítmény: minden olyan anyag, készítmény, amelyet az élő állat élettani és kóros állapotának befolyásolására, illetőleg vizsgálatára alkalmaznak, az állatgyógyszerek, állatgyógyászati oltó- és kórjelző anyagok, állatgyógyászati gyógyhatású készítmények, az élettani szükségleten felül adott nem nutritív testidegen takarmánykiegészítő anyagok, telepspecifikus oltóanyagok, magisztrális állatgyógyászati készítmények, állatgyógyászati segédanyagok;

5. állathigiénia: az állat tartásának, az állati eredetű élelmiszer és állati eredetű termék előállításának, tárolásának és forgalomba hozatalának az állatbetegségekkel összefüggő követelményrendszere;

6. állatklinika: az egyetemi képzés és kutatás célját is szolgáló állatkórházi intézmény;

7. állatkórház: az állat állatorvosi vizsgálatát, gyógykezelését és átmeneti ideig történő elhelyezését biztosító és szakállatorvosi végzettséggel irányított állat-egészségügyi szolgáltató intézmény;

8. állatorvosi laboratórium: az állat-egészségügyi szolgáltató tevékenységgel összefüggő klinikai diagnosztikai kiegészítő vizsgálatokat végző laboratórium;

9. állatorvosi rendelő: az állat vizsgálatára, gyógykezelésére kialakított helyiség;

10. állatorvosi tevékenység: állatorvosi oklevéllel végezhető, az állat egészségi állapotának megállapítására irányuló vizsgálat, megelőző, illetve gyógyító beavatkozás, az állat részére gyógyszerrendelés, élelmiszer-higiéniai vizsgálat a szakértői, a szaktanácsadói tevékenység, valamint az állathulla, az állati eredetű és egyéb – az állategészségügy feladatkörébe tartozó – termék vizsgálata, ellenőrzése és a diagnosztikai célú mintaküldés, valamint az ehhez kapcsolódó igazgatási tevékenység;

11. állati eredetű élelmiszer: az emberi táplálkozás céljára szolgáló állat, illetve annak emberi fogyasztásra alkalmas minden ehető része, terméke, nyersanyag, félkész vagy késztermék formájában;

12. állati eredetű melléktermék: az állat vagy terméke feldolgozása során keletkező, további feldolgozással hasznosítható anyag;

13. állati eredetű termék: élelmiszernek nem minősülő, az élő, a levágott vagy elhullott állatból származó hasznosítható anyag;

14. állati hulladék; az állathulla, az állati eredetű melléktermék és a hasznosíthatatlan állati eredetű anyag;

15. állati hulladék ártalmatlanná tétele: olyan eljárás, amelynek eredményeként az állati hulladék betegség terjesztésére alkalmatlanná válik;

16. állati hulladék tulajdonosa: az állattartó, a vadászatot, a halászatot, a horgászatot, az állattenyésztést, az állatszaporítást végző, a vágóhidat, az élelmiszer-előállító, valamint az állati eredetű terméket feldolgozó, illetőleg forgalmazó helyet üzemeltető;

17. állatszállítás: az állatok tartózkodási helyének lábon hajtással, járművön vagy egyéb módon történő megváltoztatása;

18. állattartó: az állat tulajdonosa, illetőleg, aki az állatot vagy állatállományt felügyeli;

19. élelmiszer-higiénia: az élelmiszer előállításának, forgalomba hozatalának a fogyaszthatóságra való alkalmassággal összefüggő követelményrendszere, az élelmiszer útján terjedő fertőzés és egyéb ártalom megelőzése és elhárítása;

20. fertőzésközvetítő: fertőző állatbetegség terjesztésére alkalmas élőlény, élő vagy élettelen anyag;

21. fertőző állatbetegség: a kórokozó által kiváltott állatbetegség;

22. gazdaság állat-egészségügyi laboratóriuma: az állattartó által a saját állatállománya állat-egészségügyi állapotának tájékozódó jellegű felmérésére fenntartott laboratórium, amely nem végezhet a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek kórokozóival kapcsolatos tevékenységet;

23. hasznosíthatatlan állati eredetű anyag: az állat fogyasztásra és ipari feldolgozásra alkalmatlan része;

24. hatósági állatorvosi tevékenység: jogszabállyal az állami feladatkörbe vont állatorvosi tevékenység;

25. járványügy: fertőzésközvetítő útján vagy egyéb módon terjesztett, az állatra, illetve az emberre veszélyes kórokozó, illetőleg az általa okozott betegségek elleni védekezésre, azok felismerésére, felszámolására hozható intézkedések és azok végrehajtása;

26. járványos állatbetegségek: állatról állatra vagy állományok között gyorsan terjedő fertőző állatbetegség;

27. kényszervágás: a sérült vagy az elhullás közeli veszélyétől fenyegetett egy-egy beteg állatnak abból a célból történő sürgős elvéreztetése, hogy az állat ne hulljon el, illetőleg húsa a betegség súlyosbodása miatt fogyasztásra alkalmatlanná ne váljék;

28. magánállatorvosi tevékenység: az állattartóval való megállapodás alapján, térítés ellenében végzett, nem állami feladatkörbe tartozó – külön törvény szerinti – állat-egészségügyi szolgáltató tevékenység;

29. maradékanyag: a takarmány vagy az élelmiszer termelése, kezelése, gyártása, tárolása során felhasznált testidegen anyagok, a kártevők irtására felhasznált, illetve az állatgyógyászati készítmények felhasználása következtében a termékben jelenlévő kémiai anyagok, ezek biológiailag aktív bomlástermékeinek együttes mennyisége;

30. nem nutritív testidegen takarmánykiegészítő anyag: tápláló értékkel nem rendelkező, maradékképző anyag – a hozamfokozókat is ideértve –, az állati testnek nem természetes alkotója, amely a takarmánykihasználás fokozására szolgál;

31. nyilvános állat-egészségügyi laboratórium: az állatbetegségek megállapítását vagy kizárását, a fertőzöttséget, illetőleg a fertőzéstől való mentességet bizonyító kiegészítő diagnosztikai vizsgálatokat, az állatgyógyászati készítmények vizsgálatát, az állatok egészségét károsító kórokozókkal kapcsolatos toxikológiai és egyéb, valamint az élelmiszer- és takarmányhigiéniai célú vizsgálatokat állatorvosi megrendelésre, illetve az állat-egészségügyi hatóság döntésének megalapozására végző laboratórium;

32. parazitózis: az élősködők által más fajokban okozott egészségkárosodás;

33. szaporodásbiológia: az egészséges utódállomány létrehozásának gyakorlata és állat-egészségügyi feltételei;

34. szennyezőanyag: minden olyan idegen anyag, amely a környezetből az állattartás, a termelés, a gyártás, a tárolás vagy a szállítás során, a takarmánnyal vagy élelmiszerrel érintkező eszközökből, berendezésekből juthat a végtermékbe;

35. takarmányhigiénia: a takarmány előállításának, tárolásának, forgalomba hozatalának az állatbetegségekkel és az állat-egészségügyi szempontból való fogyaszthatósággal összefüggő követelményrendszere, a takarmánnyal terjeszthető fertőzés, takarmányártalom, továbbá a termék révén az emberi megbetegedés megelőzése és elhárítása;

36. zoonózis: az állatról emberre vagy az emberről állatra terjedő fertőzés, betegség.

II. Fejezet

Az állat egészségvédelme
Az állattartás állat-egészségügyi követelményei

3. § (1) Az állat tartásánál meg kell tartani az állat-egészségügyi, a közegészségügyi, a környezetvédelmi, valamint az állatvédelmi előírásokat; ezeket érvényesíteni kell az állat szállítása, forgalmazása, az állati eredetű élelmiszer és állati eredetű termék előállítása, feldolgozása, tárolása és forgalmazása során is.

(2) Az állat etetésére és itatására csak olyan takarmányt és itatóvizet szabad felhasználni, amely az állat, illetőleg közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti.

(3) Az állat szaporodási és termelési eredményeinek növelésére vagy más célból tilos – a jogszabályban meghatározott – hormontartalmú, -hatású vagy más olyan anyagot felhasználni, amely az ember vagy az állat egészségére káros.

(4) Tilos az állat sport- vagy egyéb teljesítményének – jogszabályban meghatározott – ajzószeres vagy ezzel egyenértékű beavatkozással való fokozása.

4. § (1) Állatklinika, állatkórház, állatorvosi rendelő, állatorvosi laboratórium létesítéséhez és működtetéséhez az állat-egészségügyi hatóság engedélye szükséges.

(2) Állatmenhely, állatkereskedés, állatkozmetika, állatpanzió, állatkert, vadaspark, állattemető (hullaégető) az állat-egészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával létesíthető, illetve működtethető.

(3) Az állattartó hely létesítéséhez szükséges engedély az állat-egészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával adható ki.

Az állattartó, illetve az állatorvos kötelezettségei és jogai

5. § (1) Az állattartó köteles

a) állatának állatorvosi ellátásáról rendszeresen gondoskodni;

b) jogszabályban meghatározott fajú és létszámú állat tartása esetén állomány-nyilvántartást vezetni, az állat állat-egészségügyi felügyeletét ellátó állatorvost, illetve a települési önkormányzat jegyzőjét az általa tartott állatok fajáról, létszámáról, illetve az állományváltozásról, az állatok tartási helyéről és annak változásáról folyamatosan tájékoztatni;

c) állata betegségéről vagy annak gyanújáról az állatorvost értesíteni, a beteg, betegségre gyanús állatát megvizsgáltatni, az állatorvosnak az állat (állomány) kezelésére és a betegség továbbvitelének megakadályozására adott utasításait – jogszabályban meghatározott esetekben haladéktalanul – végrehajtani;

d) állatának az állat-egészségügyi hatóság által járványügyi, illetve higiéniai okból elrendelt vizsgálatát, kezelését, védőoltását, elszállítását és leölését tűrni, a feladatot ellátó állatorvos részére segédszemélyzetről gondoskodni, és a kárenyhítési kötelezettségének mértékéig közreműködni;

e) az állat elhullását vagy állatorvosi közreműködés nélkül történt kényszervágását az állatorvosnak bejelenteni, és az állatot vizsgálatra bemutatni;

f) a jogszabályban meghatározott esetekben a levágott állatát állatorvossal megvizsgáltatni;

g) az elhullott állata tetemének, illetőleg az állati eredetű mellékterméknek és hasznosíthatatlan állati eredetű anyagnak az ártalmatlanná tételéről gondoskodni;

h) az állat-egészségügyi hatóságot – annak felhívására – az állati hulladék ártalmatlanná tételének jogszabályban megengedett módjáról tájékoztatni.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott kötelezettség vonatkozik

a) a vadászatra, halászatra (horgászatra), továbbá állattenyésztésre, -szaporításra jogosult szervezet vezetőjére, illetve megbízottjára, továbbá arra a személyre, aki

b) a tulajdonos képviseletében az állattartó telepet (üzemet) vezeti;

c) az állatot felügyeli;

d) az állatot gondozza, ápolja, takarmányozza, őrzi;

e) szállításkor az állatot kíséri.

(3) Az állatnak a vágóhídra vagy kényszervágásra, valamint az állat, az állati eredetű termék és az állati eredetű élelmiszer értékesítésre történő szállítása alkalmával az állattartó köteles az eljáró állatorvost a forgalmazást befolyásoló körülményekről, így különösen az állat egészségi állapotáról, gyógykezeléséről, takarmányozásáról a tényleges helyzetnek megfelelően tájékoztatni.

(4) Az (1) bekezdés c) és e) pontjaiban előírt tájékoztatási, illetőleg bejelentési kötelezettség vonatkozik az állatorvosi vizsgáló, gyógyító intézmény vezetőjére, valamint minden olyan személyre, aki állatok gyógyításával, mesterséges termékenyítéssel, embrió-átültetéssel, állatkereskedelemmel, állatszállítással, húsvizsgálattal, a levágott, leölt vagy elhullott állatok, illetőleg a belőlük vagy tőlük származó nyerstermékek értékesítésével, feldolgozásával, ártalmatlanná tételével foglalkozik, vagy ezekben közreműködik.

(5) Az állattartó jogosult eldönteni, hogy az állat-egészségügyi szolgáltató tevékenységet mely arra jogosulttól veszi igénybe.

(6) Az állatorvos köteles az állattartó részére az állat tartásával, takarmányozásával, egészségi állapotával, a megteendő intézkedésekkel, ezek várható anyagi és jogi kihatásával kapcsolatos teljes körű felvilágosítást adni.

(7) Az állatorvos köteles elsősegélyt nyújtani és az állattartót a további állat-egészségügyi szolgáltatás igénybevételének lehetőségéről, illetve kötelezettségéről tájékoztatni. Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség gyanúja esetén köteles az adott helyzetben elvárható sürgősségi ellátást nyújtani, egyidejűleg a hatósági intézkedésre jogosultat tájékoztatni.

Járványügyi intézkedések

6. § (1) Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség (a továbbiakban: bejelentendő állatbetegség) gyanúja vagy megállapítása esetén az eljáró hatósági állatorvos köteles jelentést tenni a kerületi főállatorvosnak, jogszabályban meghatározott betegségekről pedig a területileg illetékes megyei (fővárosi) állat-egészségügyi és élelmiszerellenőrző állomásnak (a továbbiakban: állomás) is.

(2) A bejelentendő állatbetegségeket a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.

(3) A hazai állatállományt súlyosan veszélyeztető és a nemzetközi kereskedelmet akadályozó vagy emberre is veszélyes, újonnan felfedezett fertőző állatbetegségre a miniszter – ideiglenes jelleggel – bejelentési kötelezettséget írhat elő.

(4) Bejelentendő állatbetegség megelőzése, megállapítása, továbbterjedésének megakadályozása, kártételének csökkentése, felszámolása érdekében, továbbá a betegség természetéhez és elterjedtségéhez mérten, az állat-egészségügyi hatóság külön jogszabályban meghatározott esetekben az alábbi járványügyi intézkedéseket rendelheti el:

a) elkülönítés,

b) hatósági megfigyelés,

c) forgalmi korlátozás,

d) helyi zárlat,

e) községi zárlat,

f) marhalevél kezelési tilalom,

g) védőkörzet létesítése,

h) diagnosztikai vizsgálat és ilyen célú leölés,

i) védőoltás,

j) gyógykezelés,

k) elkülönített vagy zárt vágás,

l) állatleölés (leöletés),

m) fertőzésközvetítő-anyag, -eszköz, -tárgy, -élelmiszer, -takarmány, állathulla lefoglalása, ártalmatlanná tétele,

n) fertőtlenítés.

(5) A járványügyi intézkedések közül egyszerre több is elrendelhető. Az elrendelő határozat – fellebbezésre tekintet nélkül – azonnal végrehajtandó.

(6) A (4) bekezdés a)–g) pontjaiban foglalt járványügyi intézkedésekről a települési önkormányzat jegyzőjét, fővárosban a főjegyzőt is egyidejűleg értesíteni kell.

7. § (1) Az állat-egészségügyi szolgáltató tevékenységet folytató magánállatorvos járványos állatbetegség gyanúja esetén köteles a járványveszély elhárítása érdekében, az adott helyzetben tőle elvárható módon a szükséges intézkedéseket megtenni, valamint a további intézkedésre jogosult szervet haladéktalanul értesíteni.

(2) Bejelentendő állatbetegség vagy gyanújának megállapításakor a magánállatorvos köteles haladéktalanul jelentést tenni a területileg illetékes hatósági állatorvosnak, egyidejűleg pedig a szakma szabályai szerint eljárni, és az állattartót a szükséges utasításokkal ellátni.

(3) Járványveszély esetén a magánállatorvos a nyilvántartásba vétele szerint illetékes megyei állat-egészségügyi hatóság vezetője által közcélú munkavégzésre – díjfizetés és költségtérítés ellenében – igénybe vehető. A magánállatorvos a közcélú igénybevétel során közfeladatot lát el, eközben a hatósági állatorvost megillető védelemben részesül.

(4) Az állat tartójának egyetértésével sürgősségi ellátás keretében az állatorvos elrendelheti, illetve jóváhagyhatja a sérült, beteg vagy nem szállítható állat kényszervágását.

8. § (1) A 6. § (4) bekezdés h)–n) pontjaiban felsorolt járványügyi intézkedések elrendelése esetében az 1. számú mellékletben 1–25. sorszám alatt megnevezett állatbetegségben elhullott, leölt állat, megsemmisített anyag, eszköz és tárgy tulajdonosa – a (4) bekezdésben meghatározott kivételekkel – az államtól kártalanításra jogosult.

(2) A miniszter és a pénzügyminiszter a kártalanításhoz és az állati hulladék ártalmatlanná tételéhez szükséges pénzügyi fedezetet évente a központi költségvetésben tervezi és biztosítja.

(3) A kártalanítás alapja az állat, az anyag, az eszköz vagy a tárgy forgalmi értéke. A kártalanítás mértékét a 2. számú mellékletben foglaltak szerint kell megállapítani. A kárbecslés és a kifizetés részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza. A kártalanítás folyósításáról az elrendelő határozatban kell rendelkezni.

(4) Nem jár kártalanítás:

a) az országba tilalom ellenére vagy szabálytalanul behozott állatokért, valamint a tartásukkal kapcsolatos anyagokért, eszközökért és tárgyakért;

b) ha az állat betegségre gyanús állapotát a tulajdonos vagy megbízottja nem jelentette, illetőleg az előírt rendszabályokat megszegte;

c) ha a tulajdonátruházással szerzett állat betegségéről, fertőzöttségéről a tulajdonosnak az állat megszerzésekor tudomása volt;

d) ha a járványügyi intézkedésre az állattartó egyéb felróható magatartása miatt került sor;

e) a vadon élő állatokért, kivéve az engedéllyel befogott, legalább hat hónapja zárt körülmények között (vadasparkban, vadaskertben, röptetőben) tartott vagy tenyésztett vadon élő haszonállatokat és a védett állatokat;

f) a kedvtelésből, tudományos kísérleti, laboratóriumi, szolgálati, a cirkuszi és mutatványos célból tartott állatokért;

g) trágyáért, alomért;

h) az állat-egészségügyi jogszabályok megsértésével tartott, illetőleg forgalmazott állatért és termékért.

Az állati hulladék ártalmatlanná tétele

9. § (1) Az állati hulladékot ártalmatlanná kell tenni.

(2) Az állati hulladék ártalmatlanná tételéről – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – annak tulajdonosa, illetőleg, ha a tulajdonos ismeretlen az állati hulladék helye szerint illetékes települési, fővárosi kerületi önkormányzat köteles gondoskodni.

(3) Az 1. számú mellékletben 1–25. sorszám alatt megnevezett állatbetegségek megelőzése, felderítése és felszámolása során keletkezett állati hulladék ártalmatlanná tétele állami feladat, amelynek végrehajtása iránt az állati hulladék helye szerint illetékes állomás intézkedik.

10. § (1) Az állati hulladék ártalmatlanná tételét az végezheti, aki erre engedélyt kapott (a továbbiakban: vállalkozó). Az engedély kiadásának feltétele az állati hulladék ártalmatlanná tételére vonatkozó állat-egészségügyi, közegészségügyi és környezetvédelmi előírások megtartása, továbbá előzetes kötelezettségvállalás az engedély iránti kérelemben megjelölt területen az állati hulladék teljes körű ártalmatlanná tételére, valamint a 9. § (3) bekezdése alapján elrendelt intézkedés teljesítésére.

(2) Az engedélyt a vállalkozó részére a székhelye szerint illetékes állomás – a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulásával – adja ki. Több állomás illetékességi területéről történő állati hulladék begyűjtés, illetőleg több telephellyel rendelkező vállalkozó esetén az engedély kiadásához a begyűjtési terület és a telephely szerint illetékes állomás hozzájárulása is szükséges.

(3) A vállalkozó az állati hulladék ártalmatlanná tételére irányuló tevékenységet csak az (1) bekezdésben foglalt engedély birtokában kezdheti meg és folytathatja.

11. § (1) Az állati hulladékot az állat-egészségügyi, a közegészségügyi, valamint a környezetvédelmi előírások megtartásával kell ártalmatlanná tenni.

(2) A járványügyi intézkedés során az állomás az állati hulladék ártalmatlanná tételével, alkalmas technikával és kapacitással rendelkező vállalkozót bíz meg.

(3) Amennyiben a vállalkozó az előzetes kötelezettségvállalásában foglaltakat nem teljesíti, az állomás a kiadott engedélyt visszavonja, és arról – az e tevékenységre szóló vállalkozói igazolvány visszavonása, illetőleg a tevékenységi kör törlése iránti intézkedés céljából – értesíti a vállalkozói igazolványt kiadó szervet, az engedélyezésben szakhatóságként közreműködő környezetvédelmi hatóságot, illetőleg a törvényességi felügyeletet ellátó megyei bíróságot mint cégbíróságot.

12. § (1) Az állati hulladék ártalmatlanná tételének költségét – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – az állati hulladék tulajdonosa, illetve, ha a tulajdonos ismeretlen, az önkormányzat viseli. Ha a tulajdonos ismertté válik, a költségeket köteles az önkormányzatnak megtéríteni.

(2) Az állomás által járványügyi intézkedésként elrendelt ártalmatlanná tétel díja a központi költségvetést terheli.

A marhalevél

13. § (1) Az állattartó – jogszabályban meghatározott esetekben – a ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, sertés, juh, kecske, valamint zárt körülmények között tenyésztett, vadon élő, hasított körmű haszonállatok (pl. vaddisznó, dámvad, őz, szarvas, muflon) tulajdonjogának, illetőleg az állat állat-egészségügyi forgalomképességének igazolására köteles marhalevelet váltani.

(2) A marhalevél kiváltása előtt az állatot az állat-egészségügyi és állattenyésztési jogszabályokban előírtak szerint tartósan meg kell jelölni.

(3) A marhalevelet díjfizetés ellenében a tartás, szerzés vagy elidegenítés helye szerint illetékes települési önkormányzat, a fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) állítja ki.

(4) A díjfizetési kötelezettség kiterjed a jogszabályban felsorolt igazgatási szolgáltatásokra, így az első ízben, illetőleg másodlat, vagy pótlásként kiállított marhalevélre, az irányítási intézkedések és tulajdonosváltozások rávezetésére, az állat-egészségügyi igazolások érvényesítésére, illetőleg a lejegyzésekre (a továbbiakban együtt: marhalevélkezelés).

(5) A marhalevél kezeléséért a 3. számú mellékletben megállapított mértékű díjat kell fizetni.

(6) A marhalevél-kezelésért fizetendő díjat az állattartó készpénzben, közvetlenül a települési önkormányzat költségvetési elszámolási számlájára köteles befizetni. A befizetett díj a települési önkormányzat saját bevétele.

(7) Amennyiben a jegyző egy eljárásban ugyanazon a marhalevélen, illetve ugyanazon állat vonatkozásában azonos alkalommal több igazgatási szolgáltatást végez (pl. a marhalevél kiállítása és irányítási intézkedés) a fizetendő díjat csak egyszer, a tényleges intézkedésekre megállapított legmagasabb díjtétel szerint kell megfizetni.

Az állatforgalmazás és -szállítás állat-egészségügyi szabályai

14. § Állatforgalmazási tevékenységet végezni, illetve állatkiállítást, állatbemutatót – ideértve az állattal történő mutatványos tevékenységet is –, állatversenyt tartani, a települési (a fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője által engedélyezett helyen és időben, az illetékes állat-egészségügyi szakhatóság hozzájárulásával és felügyelete mellett szabad.

15. § Aki állatforgalmazási tevékenységet folytat, az általa forgalmazott állatokról köteles – a jogszabályban meghatározott tartalmú – nyilvántartást vezetni, és azt az illetékes hatóságoknak az ellenőrzés alkalmával bemutatni.

16. § (1) Állatokat összegyűjteni, szállítani, lábon hajtani csak az állatok egészségének veszélyeztetése nélkül, a jogszabályban előírt módon szabad.

(2) Jogszabály határozza meg azokat az eseteket, amikor csak állat-egészségügyi engedéllyel és hatósági állatorvosi ellenőrzéssel szabad állatot szállítani.

17. § Idegen állományból származó, illetve az országba behozott állatot állat-egészségügyi hatósági megfigyelés céljából – jogszabályban meghatározott feltételekkel, kivételekkel és időtartamra – el kell különíteni.

18. § (1) Állatot, állati szaporítóanyagot, állati eredetű élelmiszert és terméket, takarmányt és más, járványos állatbetegség terjesztésére alkalmas anyagot, eszközt és tárgyat, valamint kórokozók törzseit (a továbbiakban együtt: áru) az országba behozni, átszállítani vagy kivinni – jogszabályban meghatározott kivétellel – előzetes állat-egészségügyi engedély alapján, állat-egészségügyi határállomáson át, a feladás helye szerint illetékes hatósági állatorvos által kiállított érvényes származási és egészségügyi bizonyítvánnyal (a továbbiakban: állatorvosi bizonyítvány) szabad.

(2) Beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús, valamint elhullott állatot, illetőleg ilyen állattól származó terméket az országba behozni, átszállítani vagy kivinni tilos. Amennyiben az állat vagy az állati eredetű termék rendeltetési állomása Magyarországon van, e tilalom alól a miniszter rendeletben eltérést engedélyezhet.

(3) Az országba behozott árut annak birtokosa köteles – a kísérő okmányokkal együtt – a határállomáson, ezt követően pedig az első hazai kirakás és a betárolás helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak ellenőrzésre bemutatni.

(4) Az (1)–(3) bekezdésben foglalt előírások megsértésével behozott árut az illetékes állat-egészségügyi hatóság köteles lefoglalni, és ártalmatlanná tételét elrendelni. Az eljárással kapcsolatos összes költség az áru birtokosát terheli.

19. § Amennyiben a járványügyi helyzet azt indokolttá teszi, törvény, kormányrendelet, illetőleg miniszteri rendelet az állatok, az állati eredetű termékek, az élelmiszerek, a takarmányok forgalmára és szállítására a 14–18. §-okban foglaltakon túl további állat-egészségügyi feltételeket is megállapíthat.

Az állatgyógyászati készítmények

20. § (1) Állatgyógyászati készítményt – jogszabályban meghatározott kivétellel – belföldön előállítani, laboratóriumon kívül kipróbálni csak engedéllyel, az országba behozni, forgalomba hozni, forgalmazni és felhasználni csak Magyarországon történt törzskönyvezési eljárás után, forgalomba hozatali, illetőleg forgalmazási engedéllyel szabad.

(2) Az állatgyógyászati készítmény törzskönyvezésének, előállításának, forgalomba hozatalának, forgalmazásának és felhasználásának feltételeit a miniszter rendeletben állapítja meg.

(3) Az állatorvos a szakmai és jogszabályi előírások megtartásával jogosult a törzskönyvezett, valamint a Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő készítmények és anyagok rendelésére.

21. § (1) A törzskönyvezett állatgyógyászati készítmények hazai előállítóinál, forgalmazóinál és felhasználóinál, behozatal esetén az első hazai tárolás helyén az állomás – külön jogszabályban foglaltak szerint – végez ellenőrzést.

(2) Az állomás az eljárása során térítésmentesen mintát vehet. A készítmény birtokosa ellenminta vételére tarthat igényt.

22. § A 26. § (1) bekezdés h) és a 29. § f) pontjában meghatározott betegségfelszámolási és mentesítési programok végrehajtásához szükséges anyagokat csak az állat-egészségügyi körzetbe kinevezett hatósági állatorvos, valamint a kerületi főállatorvos rendelhet.

III. Fejezet

Az állat-egészségügyi igazgatás szervezete

23. § (1) Az állat-egészségügyi igazgatást ellátja

a) a miniszter;

b) a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium);

c) állat-egészségügyi területi szervként az állomás;

d) az állomás szerveinél közszolgálati jogviszonyban alkalmazott állatorvos;

e) az állategészségügy feladatkörébe tartozó tevékenységet folytató intézetek [a b)–e) pontokban felsoroltak együtt: állami állat-egészségügyi szolgálat];

f) a települési önkormányzat képviselő-testülete, illetőleg jegyzője (a fővárosban a fővárosi közgyűlés és a fővárosi kerületi képviselő-testület); valamint

g) a Magyar Állatorvosi Kamara (a továbbiakban: kamara).

(2) Az (1) bekezdés a), b), c), d), f) pontjaiban megjelölt szervek állat-egészségügyi hatósági jogkörrel rendelkeznek (a továbbiakban: állat-egészségügyi hatóságok).

(3) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti állatorvosnak minősül

a) a kerületi főállatorvos, valamint

b) az állomás vezetője által az állomás illetékességi területén kialakított állat-egészségügyi körzetbe;

c) az élelmiszer-előállító, illetőleg -forgalmazó helyen működő kirendeltségre (a továbbiakban: élelmiszer-higiéniai kirendeltség);

d) az állat-egészségügyi határállomásra

kinevezett állatorvos [a továbbiakban: a)–d) együtt: hatósági állatorvos].

(4) A (3) bekezdés b)–c) pontjában említett hatósági állatorvos illetékességi területét az állomás vezetője állapítja meg.

(5) Az állomás vezetője több állat-egészségügyi körzetet magába foglaló állat-egészségügyi kerületeket alakít ki, az ott működő hatósági állatorvosok tevékenységét a kerületi főállatorvosok irányítják.

(6) Az állomás vezetője egyes járványügyi intézkedések végrehajtására magánállatorvost – a 7. § (3) bekezdésében foglaltak szerint – igénybe vehet.

(7) A kamara feladatait külön törvény állapítja meg.

(8) Az állami állat-egészségügyi szolgálat e törvény szerinti feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet a központi költségvetésből, valamint az igazgatási szolgáltatási díjbevételekből kell biztosítani.

Az állat-egészségügyi hatósági intézkedések

24. § (1) Az állat-egészségügyi hatósági eljárás során az államigazgatási eljárás általános szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel, illetőleg kiegészítésekkel kell alkalmazni.

(2) Az állat-egészségügyi hatóság illetékességi területén járványügyi intézkedésként

a) megtilthatja, korlátozhatja, feltételhez kötheti valamely területre, helyiségbe való belépést;

b) elrendelheti – utólagos térítési kötelezettség terhe mellett, külön jogszabályban meghatározottak szerint – jármű, épület, berendezés, eszköz és anyag igénybevételét;

c) külön jogszabályban meghatározottak szerint elrendelheti eszköz, tárgy, anyag elkobzását, ártalmatlanítását;

d) az eljárást közhírré tétel útján is megindíthatja;

e) a székhelyén kívül lakó magánszemélyt székhelyére idézheti;

f) a határozatot közszemlére tétel útján is közölheti.

(3) Az állat-egészségügyi hatóság, a hatósági vizsgálatok végzéséhez szükséges mértékben állatból és termékből térítésmentes mintát vehet, és elrendelheti az eljárás tárgyát képező élelmiszer, takarmány, állatgyógyászati készítmény újrafeldolgozását vagy ártalmatlanná tételét, az állat további vizsgálatát, illetőleg járványügyi intézkedésként a kötelező gyógykezelését, védőoltását vagy leölését.

(4) Amennyiben az állat-egészségügyi hatóság járványügyi intézkedést rendel el, valamint az árunak az országba való behozatalát, átszállítását vagy kivitelét megtiltja, a határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

(5) Az eljáró állat-egészségügyi hatóság az ügyfél kezdeményezésére indult eljárást azt követően folytatja le, hogy az ügyfél igazolja igazgatási szolgáltatási díj fizetési kötelezettségének teljesítését.

(6) Az állatgyógyászati készítmény üzemi méretű előállításának engedélyezéséről, törzskönyvezéséről, forgalomba hozataláról, illetőleg forgalmazásáról szóló határozat harminc napon túl is meghozható.

Az állat-egészségügyi hatóságok fórumrendszere

25. § (1) A hatósági állatorvos, valamint a kerületi főállatorvos által hozott első fokú határozatok ellen benyújtott fellebbezést felettes szervként az állomás vezetője bírálja el.

(2) Az állomás vezetője által hozott első fokú határozat ellen benyújtott fellebbezést felettes szervként a minisztérium bírálja el.

(3) A minisztérium által hozott első fokú határozat ellen benyújtott fellebbezést a miniszter bírálja el.

A miniszter állat-egészségügyi feladat- és hatásköre

26. § (1) A miniszter az állategészségügy irányítási, szervezési feladatainak keretében

a) meghatározza és szabályozza az állategészségügy szakmai feladatait;

b) állomásokat hoz létre, megállapítja illetékességi területüket, jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatukat;

c) kijelöli az állat-egészségügyi határállomásokat;

d) közreműködik a nemzetközi állat-egészségügyi egyezmények előkészítésében és végrehajtásában;

e) közreműködik az állatorvosképzés és -továbbképzés fejlesztési terveinek kidolgozásában, kijelöli azokat a szervezeteket és személyeket, ahol az Állatorvostudományi Egyetemen (a továbbiakban: egyetem) végzett állatorvosok gyakornoki idejüket tölthetik, gondoskodik a gyakornokok képzéséhez szükséges anyagi eszközökről;

f) előírja a hatósági állatorvosok szakmai továbbképzésének szabályait és biztosítja az ehhez szükséges feltételeket;

g) a Magyar Tudományos Akadémiával, más tudományos intézményekkel, az egyetemmel és az érdekelt miniszterekkel együttműködve segíti az állatorvostudományok művelését, a hazai és külföldi kutatások eredményeinek széles körű gyakorlati alkalmazását;

h) nagy nemzetgazdasági kárt okozó vagy közegészségügyileg veszélyes állatbetegségek felszámolására – a Kormány jóváhagyásával – állami pénzeszközökkel támogatott mentesítési programot rendelhet el, továbbá kihirdeti a rendkívüli járványveszélyhelyzetet;

i) rendkívüli járványveszély esetén feladatainak eredményes végrehajtására – a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter útján – a Kormány által külön biztosított térítés ellenében igénybe veheti a fegyveres erőknek és rendvédelmi szerveknek – kivéve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatot – a veszélyeztetett területen állomásozó vagy javaslatára odavezényelt alakulatait;

j) a nemzetközi állat-egészségügyi helyzet függvényében megteszi a szükséges intézkedéseket;

k) az állami állat-egészségügyi szolgálat keretébe tartozó intézeteket hoz létre és szüntet meg, jóváhagyja az intézetek szervezeti és működési szabályzatát;

l) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.

(2) A miniszter az (1) bekezdés szerinti feladatainak ellátása során együttműködik az érintett miniszterekkel, országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a kamarával.

27. § (1) A miniszter állat-egészségügyi hatósági jogkörében

a) járványveszély esetén a járvány megelőzésére, illetve felszámolására az ország egész területén gyakorolja a védekezést szolgáló közhatalmi jogosítványokat, melynek keretében az e törvényben foglalt feladatok ellátását az állat-egészségügyi hatóságok és az állat-egészségügyi szolgálat egyes szervei között az e törvényben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja;

b) rendkívüli járványveszély esetén a veszélyeztetett területen elrendelheti a térítés ellenében történő közcélú munkavégzést, létesítmény, szállító- és más eszköz, valamint anyag igénybevételét;

c) engedélyezi az állatgyógyászati készítmények forgalomba hozatalát.

(2) A miniszter az (1) bekezdés c) pontja szerinti engedélyt – az állati testbe nem kerülő kórjelző anyagok kivételével – a népjóléti miniszterrel egyetértésben adja ki.

Az Országos Állat-egészségügyi Tanács

28. § (1) A miniszternek az állategészségügy irányításával kapcsolatos tevékenységét a kilenc főből álló tanácsadó és véleményező testületként működő Országos Állat-egészségügyi Tanács (a továbbiakban: Tanács) segíti.

(2) A Tanács tagjait az egyetem, az állami állat-egészségügyi szolgálat és az állatorvosi szakmai érdekképviseletek által javasolt szakemberek közül a miniszter kéri fel.

(3) A Tanács szervezeti és működési szabályzatát, éves munkatervét maga állapítja meg, és a miniszter hagyja jóvá.

(4) A Tanács működési feltételeiről a miniszter gondoskodik.

A minisztérium állat-egészségügyi feladat- és hatásköre

29. § A minisztérium az állategészségügy irányítási, szervezési feladatainak keretében

a) a miniszter által meghatározott körben ellátja az állami állat-egészségügyi szolgálat irányításával kapcsolatos egyes feladatokat;

b) intézkedik az ez idáig ismeretlen betegség közvetlen veszélye esetén annak megelőzésére, felderítésére, felszámolására, valamint ilyen betegség esetén a 8. §-ban foglaltak figyelembevételével az állami kártalanításról;

c) meghatározza a kórokozókkal kapcsolatos tudományos, diagnosztikai és egyéb tevékenység feltételeit, és engedélyezi a tevékenység folytatását;

d) egyes állatbetegségek területenkénti vagy országos előfordulásának és a fertőzöttség mértékének tisztázására, továbbá élelmiszerekben és takarmányokban előforduló maradékanyagok vizsgálatára felmérő rendszert működtet, valamint ellenőrző vizsgálatokat végeztet;

e) járványos állatbetegségek elleni védekezéshez szükséges előzetes katasztrófatervet készít;

f) gondoskodik a járványos állatbetegség megelőzéséhez, illetőleg felszámolásához szükséges ingyenes oltó- és kórjelző anyagokról;

g) gondoskodik az állami állat-egészségügyi feladatok végrehajtásának megszervezéséről;

h) meghatározza a nemzetközi részvétellel tartott állatkiállítás, állatbemutató, állatverseny feltételeit;

i) vezeti az állatgyógyászati készítmények törzskönyvét és a kizárólag állatgyógyászati készítményt forgalmazók nyilvántartását;

j) ellátja a jogszabályokban meghatározott radiológiai vizsgálati, ellenőrzési feladatokat;

k) létrehozza és működteti a törvényben meghatározott feladatainak ellátásához szükséges információs rendszert;

l) vezeti az állatorvosok országos nyilvántartását;

m) országosan szervezi a magánállatorvosok közcélú igénybevételét.

30. § A minisztérium állat-egészségügyi hatósági jogkörében

a) engedélyezi az áruk országba való behozatalát, az országon való átszállítását és kivitelét;

b) engedélyezi az állatgyógyászati készítmények üzemi méretű előállítását, gyakorlati kipróbálását, továbbá engedélyezi azok forgalmazását;

c) engedélyezi az állatgyógyászati készítmények behozatalát;

d) megállapítja a takarmányokba keverhető állatgyógyászati készítmények körét;

e) engedélyezi a testidegen takarmánykiegészítőket tartalmazó új takarmányok forgalomba hozatalát;

f) engedélyezi – a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Népjóléti Minisztérium hozzájárulásával – génmanipuláció útján előállított állat behozatalát, valamint azon takarmány és állatgyógyászati készítmény előállítását, kipróbálását, forgalmazását és behozatalát, amely genetikailag módosított organizmusok felhasználásával készült.

31. § A 26. § (1) bekezdés, h), i) és a 27. § (1) bekezdés a), b) pontjaiban meghatározott állami feladatok ellátásának költségeire a központi költségvetésben évenként járványvédelmi célelőirányzatot kell elkülöníteni. A célelőirányzat felhasználásáról a miniszter a költségvetési gazdálkodásról szóló jogszabályok szerint intézkedik.

Az állomás állat-egészségügyi feladatai

32. § Az állomás az állat-egészségügyi irányítási, szervezési feladatainak keretében

a) illetékességi területén szervezi az állatbetegségek megelőzését, felderítését és felszámolását, továbbá a 26. § (1) bekezdés h) pontja alapján elrendelt mentesítési programok végrehajtását;

b) laboratóriumot működtet a hatósági döntések megalapozására;

c) elrendeli a jogszabályokban előírt állat-egészségügyi akciókat (kötelező védőoltások, diagnosztikai vizsgálatok, parazitózisok elleni védekezés stb.);

d) az illetékes intézetek bevonásával kivizsgálja az oltási baleseteket, mérgezéseket, az állatgyógyászati készítmények hatása elmaradásának okát és intézkedik megelőzésükre, illetve megszüntetésükre;

e) az e törvényben foglalt feladatainak ellátása során folyamatosan kapcsolatot tart az illetékességi területén levő települési, a fővárosban a fővárosi önkormányzattal, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatallal, az ÁNTSZ területi intézeteivel (a továbbiakban: Területi Intézet), a területileg illetékes környezetvédelmi hatósággal, valamint a kamara területi szerveivel;

f) hatósági feladatai ellátására ügyeleti és készenléti szolgálatot szervez;

g) kijelöli a hatósági állatorvos székhelyét, működési területét és a 36., 37., 38. §-ok szerint meghatározza a feladatait;

h) szükség esetén az illetékes hatósági állatorvos útján gondoskodik az állat-egészségügyi szolgáltatás nyújtásáról;

i) ellátja a jogszabályban meghatározott élelmiszer- és takarmány-minőségellenőrzési feladatokat;

j) részt vesz az állatok azonosítási és nyilvántartási rendszerének kialakításában és működtetésében.

33. § Az állomás első fokú állat-egészségügyi hatósági jogkörében

a) elrendeli a járványveszély esetén szükséges – jogszabályban meghatározott – hatósági intézkedéseket, ideértve a magánállatorvos és gazdálkodó szervezet (pl. vágóhíd, állathulla-feldolgozó üzem) közcélú igénybevételét is;

b) elrendeli az emberre is veszélyes betegségben elhullott vagy leölt állatok hullái és melléktermékei, a fertőzött anyagok, eszközök ártalmatlanná tételét és meghatározza annak módját, egyidejűleg értesíti a területileg illetékes települési önkormányzat jegyzőjét, a környezetvédelmi hatóságot, a vízügyi hatóságot, valamint a Területi Intézetet, amennyiben az ártalmatlanná tételre az erre hatóságilag engedélyezett helyen kívül vagy más módszerrel kerül sor;

c) meghatározza – külön jogszabályban meghatározott esetekben – az idegen állományból származó állatok állat-egészségügyi megfigyelési célú elkülönítésének módját és idejét;

d) elbírálja a külföldről érkező állatok fogadására kiválasztott, illetőleg kijelölt elkülönítő alkalmasságát;

e) állat-egészségügyi szempontból ellenőrzi a piac, az állatvásár, állatfelvásárlás, állatkereskedés, állatkiállítás, állatbemutató, állatverseny, állatpanzió, állatmenhely, állatkert, vadaspark működését;

f) engedélyezi az állatklinika, állatkórház, állatorvosi rendelő, állatorvosi laboratórium létesítését és ellenőrzi azok működését;

g) illetékességi területén ellenőrzi a hatósági állatorvosok, a települési önkormányzatok jegyzője állat-egészségügyi hatósági tevékenységét;

h) hatósági ellenőrzést gyakorol az illetékességi területén működő magánállatorvosok tevékenysége felett, jogszabálysértés esetén saját hatáskörében eljár, vagy etikai eljárást kezdeményez a kamaránál, indokolt esetben a tevékenységet felfüggesztheti;

i) engedélyezi a vágóhely, a vágóhíd, a húsbolt és egyéb élelmiszer-előállító hely, a hatósági húsbolt működését, valamint az export állatrakodók létesítését, szállítóeszköz használatát;

j) a nemzetközi előírásoknak megfelelően folyamatosan ellenőrzi az élelmiszer-előállító hely export termelésre való alkalmasságát;

k) járványügyi szempontból korlátozza, illetve megtiltja az állati eredetű élelmiszer, -nyersanyag, kész élelmiszer felhasználását, forgalomba hozatalát, meghatározza a további eljárást, és szükség esetén értesíti az illetékes hatóságokat;

l) az állati hulladék ártalmatlanná tétele keretében engedélyezi az állatifehérje-feldolgozó tevékenység folytatását. A több megye területén folytatott tevékenység engedélyezéséről, a vállalkozó vagy gazdálkodó szervezet székhelye (telephelye) szerint illetékes állomás – a tevékenységgel érintett állomások szakhatósági véleménye alapján – dönt;

m) engedélyezi és ellenőrzi az élelmiszert előállító üzemekből származó, takarmányként felhasználható melléktermékek felhasználását, továbbfeldolgozását vagy kezelését;

n) ellenőrzi az állatgyógyászati készítmények előállításának, forgalmazásának és felhasználásának feltételeit;

o) előzetes helyszíni ellenőrzést végez az állatgyógyászati készítmények forgalmazására jogosító engedély kiadása előtt;

p) ellenőrzi a takarmányokba keverhető állatgyógyászati készítmények felhasználását és forgalmazását;

r) állat-egészségügyi szempontból ellenőrzi a takarmány-előkeverékeket és -keverékeket gyártó üzemeket, valamint azok forgalmazását;

s) intézkedik az előírt engedéllyel, illetőleg bizonyítvánnyal érkező, de az azonossági vagy egyéb vizsgálatok során állat-egészségügyi kifogás alá eső, e törvény hatálya alá tartozó áruk állat-egészségügyi hatósági felügyelet alá vételéről;

t) ellenőrzi az állatgyógyászati készítmények előállítását, a végterméket, a forgalmazást és a felhasználást;

u) járványügyi okok miatt elkülönített vágást rendelhet el;

v) elrendeli az állat-egészségügyi szempontból külön eljárást igénylő állati hulladék, anyag, eszköz ártalmatlanná tételét, meghatározza annak módját, és erről tájékoztatja a környezetvédelmi hatóságot;

z) ellátja a jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.

34. § Az állomás az állat-egészségügyi követelmények érvényesítése érdekében szakhatóságként

a) járványügyi és higiéniai szempontból előzetesen minősíti az állattartási, állattenyésztési, szaporítási technológiákat, gépeket, eszközöket, berendezéseket, tenyésztőtelepeket;

b) hozzájárul vagy megtagadja a hozzájárulást

ba) a járványügyi felügyelet alá tartozó helyek (pl. állati eredetű nyerstermék- és hulladékgyűjtő, -tároló, -feldolgozó, -forgalmazó hely, állatkereskedés, baromfikeltető, hullaemésztő verem, dögtér, hullakamra, gyepmesteri telep, legelő, úsztató) kialakításához,

bb) állatvásár, állatrakodó, állatfelvásárló hely, állatkiállítás, állatbemutató, állatverseny, állatmenhely, állatpanzió, állatkert, állatkereskedés, vadaspark, állattemető (hullaégető) létesítéséhez,

bc) az állattartó és -forgalmazó hely, az élelmiszert előállító és az állati eredetű élelmiszert forgalmazó hely, a takarmányelőállító, -forgalmazó és -tároló hely, a mesterséges termékenyítő-, embrióátültető-, baromfi- és halkeltető állomás, a méhanyanevelő telep létesítéséhez, átalakításához,

bd) az állatkereskedelmi és -forgalmazási tevékenység foglalkozásszerű végzéséhez.

A kerületi főállatorvos feladatai

35. § (1) A kerületi főállatorvos illetékességi területén

a) szervezi és irányítja a hatósági állatorvosok munkáját;

b) állatleölési és kártalanítási ügyekben első fokú hatóságként jár el;

c) elláthatja a 36. §-ban meghatározott feladatokat is.

(2) Amennyiben a kerületi főállatorvos az (1) bekezdés c) pontja alapján jár el, az állat-egészségügyi körzetben működő hatósági állatorvosnak minősül.

A hatósági állatorvos feladatai

36. § Az állat-egészségügyi körzetben működő hatósági állatorvos

a) állatbetegség vagy annak gyanúja bejelentésekor, észlelésekor ellátja a járványügyi feladatokat, megteszi a járvány megelőzéséhez és felszámolásához szükséges mindazokat az intézkedéseket, amelyeket e törvény a feladat-, illetve a hatáskörébe utal;

b) bejelentendő állatbetegség gyanúja esetén bejelentést tesz az állomáshoz;

c) elbírálja az idegen állományból származó állatok fogadásának helyén az állat-egészségügyi elkülönítés alá vétel feltételeit, illetve azokra javaslatot tesz;

d) járványügyi szempontból ellenőrzi az állatrakodó és felvásárló helyek működését;

e) irányítja és ellenőrzi a jogszabályokban előírt állat-egészségügyi akciók (kötelező védőoltás, diagnosztikai vizsgálat, parazitózisok elleni védekezés stb.) végrehajtását, illetőleg részt vesz a végrehajtásban;

f) elvégzi a közfogyasztásra, illetve az egyéb okból levágott állat jogszabályban meghatározott húsvizsgálatát;

g) engedélyezi az e törvény hatálya alá tartozó áruk belföldi szállítását;

h) elvégzi az e törvény hatálya alá tartozó áruk nemzetközi forgalmának jogszabályban előírt ellenőrzését, és kiállítja a szükséges állat-egészségügyi bizonyítványokat;

i) ellátja az országba behozott, e törvény hatálya alá tartozó áruk belföldi állat-egészségügyi felügyeletét;

j) ellenőrzi az állat-egészségügyi szempontból külön eljárást igénylő állati hulladék, anyag, eszköz ártalmatlanná tételét;

k) ellenőrzi

ka) az állattartónál, -forgalmazónál az állat-egészségügyi szabályok megtartását, az állatok egészségi állapotát,

kb) az állat-egészségügyi szabályok megtartását az állatvásáron, piacon, felvásárlóhelyen, állatkiállításon, állatbemutatón, vadasparkban, állatversenyen, állatpanzióban, állatmenhelyen, állatkereskedésben, valamint az állatok állati eredetű termékek forgalmazásában,

kc) a jogszabályban előírt vizsgálatok, kezelések végrehajtását,

kd) az állati eredetű élelmiszereknek feldolgozásra és emberi fogyasztásra való alkalmasságát,

ke) az állatok szaporításának körülményeit,

kf) az élelmiszer-előállítóknál, -forgalmazóknál a járványügyi és élelmiszer-higiéniai előírások megtartását,

kg) a takarmány-előállítóknál, -felhasználóknál, -forgalmazóknál a járványügyi és takarmányhigiéniai előírások megtartását,

kh) állat-egészségügyi és takarmányhigiéniai szempontból az állatok etetésére felhasználandó takarmányt, a legelőt, az itatóvizet, az állatok elhelyezésére szolgáló épületet, az állattartás során használt gépet, a berendezést, valamint az alkalmazott technológiát,

ki) az állatgyógyászati készítmény forgalmazását és felhasználását;

l) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.

37. § (1) Az állat-egészségügyi határállomáson működő hatósági állatorvos (a továbbiakban: határállomási állatorvos)

a) az országhatáron átmenő forgalomban ellenőrzi az állat-egészségügyi rendelkezések megtartását, ellátja az országba behozott, kivitt és átszállított áruk állat-egészségügyi ellenőrzését;

b) állat-egészségügyi ellenőrzés alá tartozó árunál ellenőrzi az előírt előzetes állat-egészségügyi engedély (a továbbiakban: engedély) meglétét és érvényességét, valamint az állatorvosi származási és egészségügyi bizonyítványt;

c) ellenőrzi az áru azonosságát, a szállítóeszközt, az élő állat egészségi állapotát és szállításra való alkalmasságát;

d) megtiltja

da) a beteg, a betegségre és a fertőzöttségre gyanús állatnak, illetőleg az ilyen állattól származó terméknek az országba való behozatalát, átszállítását vagy kivitelét, kivéve, ha jogszabály a behozatal esetében eltérően rendelkezik,

db) az előírt engedély, illetőleg bizonyítvány nélkül érkező áru behozatalát, vagy Magyarországon való átszállítását,

dc) az előírt engedéllyel, illetőleg bizonyítvánnyal érkező, de a benne foglalt feltételeknek meg nem felelő áru országba való beléptetését;

e) az előírt engedéllyel, illetőleg bizonyítvánnyal érkező, de az azonossági vagy egyéb vizsgálatok során állat-egészségügyi szempontból kifogás alá eső árut, ha

ea) közvetlenül szomszédos országból vagy átszállítási céllal érkezett, visszairányítja,

eb) nem közvetlenül szomszédos országból, de magyarországi rendeltetéssel érkezett, az országba belépteti, egyidejűleg további intézkedés céljából értesíti a szállítmány rendeltetési helye és a határállomás helye szerint illetékes állomást és a minisztériumot;

f) az áru beléptetésével egyidejűleg, értesíti a célállomás helye szerint illetékes állomást;

g) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.

(2) Az állat-egészségügyi ellenőrzés alá tartozó áru vámokmányainak kezelése és az országba való beléptetése csak a határállomási állatorvos által igazolt, jogszabályban meghatározott díjköteles vizsgálat elvégzése után történhet meg.

(3) A határállomási állatorvos feladatainak ellátása során – a területileg illetékes állomás egyidejű tájékoztatásával – közvetlenül együttműködhet a minisztériummal, valamint a vele azonos szintű szomszédos külföldi állat-egészségügyi szervekkel, a vám- és pénzügyőri szervekkel, a növényegészségügyi hatósággal, valamint a határőrizeti és egyéb szervekkel.

38. § (1) Az élelmiszer-higiéniai kirendeltségen működő hatósági állatorvos (a továbbiakban: élelmiszer-higiénikus állatorvos)

a) ellenőrzi az üzemre, a termelési technológiára és folyamatra, a tárolásra, a forgalmazásra, valamint az ezekben részt vevő személyek számára előírt élelmiszer-higiéniai feltételek megtartását;

b) ellenőrzi a közfogyasztásra szánt állatokat kísérő bizonyítványokat;

c) elvégzi a vágóállat vizsgálatot és a levágott (elejtett, kifogott, gyűjtött) állatok húsvizsgálatát, az állati eredetű élelmiszerek vizsgálatát és elbírálja azok fogyaszthatóságát;

d) érzékszervi és műszeres vizsgálatot, mintavételt és kiegészítő vizsgálatot végezhet, illetőleg laboratóriumi vizsgálatot végeztethet;

e) igazolja az állati eredetű élelmiszerek fogyaszthatóságát;

f) folyamatosan ellenőrzi az állatok, az állati eredetű élelmiszerek és -termékek forgalmazását;

g) ellenőrzi a gyógyszergyártás céljára alkalmas állati szövetek és szervek gyűjtését;

h) ellátja a 36. § f), g), h), i), j), kb), kc), kd), kf) pontja szerinti egyes feladatokat;

i) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat.

(2) Az élelmiszer-higiénikus állatorvos együttműködik a közegészségügyi, a környezetvédelmi hatóságokkal, valamint a fogyasztóvédelmi szervekkel.

Az állategészségügy feladatkörébe tartozó tevékenységet folytató intézetek

39. § (1) Az országos, illetve a területi felelősséggel működő állat-egészségügyi intézetek nyilvános állat-egészségügyi laboratóriumként

a) elsősorban diagnosztikai és más szakmai vizsgálatokkal közreműködnek az állatbetegségek okainak megállapításában, a fertőzöttség felderítésében, a helyi és országos mentesítési és betegség-felszámolási programok végrehajtásában;

b) közreműködnek a diagnosztikai módszerek folyamatos korszerűsítésében;

c) a nemzetközi követelményekkel összhangban álló vizsgáló módszerek alkalmazása érdekében diagnosztikumokat és eszközöket állítanak elő, illetve szereznek be;

d) a minisztérium megbízása alapján tételes felmérő és célvizsgálatokat végeznek, együttműködve az állomásokkal;

e) a minisztérium kijelölése alapján ellátják a referencia-laboratóriumi feladatokat;

f) részt vesznek a kutatásban, valamint az állatorvosok és más állat-egészségügyi szakemberek képzésében;

g) vizsgálati eredményeiket az országos hatáskörű állat-egészségügyi intézet által működtetett országos diagnosztikai adattárban kezelik;

h) együttműködnek az illetékes egészségügyi szervekkel.

(2) Az országos hatáskörű állat-egészségügyi intézet vizsgálja az állat-egészségügyi laboratóriumok szakmai működését.

40. § Az élelmiszervizsgálati feladatot ellátó intézet a szakterületén országos hatáskörrel

a) tételes, felmérő és célvizsgálatokat végez a mikrobiológia, a kémia és a radiológia területén;

b) kijelölés alapján ellátja a referencia-laboratórium feladatait, az élelmiszer-vizsgáló laboratóriumok minősítését és körvizsgálatokkal való ellenőrzését;

c) folyamatosan végzi az élelmiszeripari gépek, berendezések higiéniai alkalmassági vizsgálatát, a vizsgálat eredményéről szakértői véleményt vagy alkalmassági bizonyítványt ad a gép használójának;

d) részt vesz a kutatásban, valamint az állatorvosok és más állat-egészségügyi szakemberek képzésében.

41. § (1) Az állatgyógyászati oltóanyag- és gyógyszervizsgáló feladatokat ellátó intézet országos hatáskörű szakértői intézményként közreműködik

a) az állatgyógyászati készítmények törzskönyvezési eljárásában;

b) az állatgyógyászati készítmények előállítási körülményeinek és a végterméknek az ellenőrzésében;

c) a külföldről behozott állatgyógyászati készítmények ellenőrzésében;

d) az állatgyógyászati készítmények hatása elmaradásának okai és az oltási balesetek kivizsgálásában.

(2) Az (1) bekezdésben leírt feladatokat ellátó intézet

a) működteti az államilag előírt állat-egészségügyi akciókhoz szükséges oltó- és kórjelző anyagok központi tárolóját és elosztóját;

b) részt vesz a kutatásban, valamint az állatorvosok és más állat-egészségügyi szakemberek képzésében.

A települési önkormányzat állat-egészségügyi feladatai

42. § (1) A települési önkormányzat képviselő-testülete (fővárosban a fővárosi kerületi képviselő-testület) hatáskörébe tartozik a körzet hatósági feladatokat ellátó állatorvosa kinevezésének és körzete kialakításának véleményezése.

(2) A települési önkormányzat kötelező feladatként gondoskodik

a) az állati hulladék ártalmatlanná tételével kapcsolatos feladatok ellátásáról;

b) a település belterületén a kóbor ebek befogásával, őrzésével, értékesítésével vagy ártalmatlanná tételével, továbbá az emberre egészségügyi szempontból veszélyes, valamint az állatállomány egészségét veszélyeztető betegség tüneteit mutató vagy betegségre gyanús ebek és macskák kártalanítás nélküli kiirtásával kapcsolatos feladatok ellátásáról;

c) az ebek veszettség elleni kötelező védőoltásának megszervezéséről nyilvántartás és összeírás alapján.

(3) A főváros belterületén a fővárosi önkormányzat gondoskodik a kóbor ebek befogásával, őrzésével, értékesítésével vagy ártalmatlanná tételével kapcsolatos feladatok ellátásáról.

(4) A jegyző hatáskörébe tartozik a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek gyanúja esetén – a külön jogszabályban meghatározott – hatósági intézkedések megtétele, valamint a méhek vándoroltatásával kapcsolatos nyilvántartás vezetése.

IV. Fejezet

Záró rendelkezések
Állat-egészségügyi bírság

43. § (1) Ha az állattartó az 5. § (1) bekezdésében foglalt előírásokat – a g) pontban foglaltak kivételével – neki felróható módon megszegi, állat-egészségügyi bírságot köteles fizetni. Állat-egészségügyi bírság kiszabásának nincs helye, ha a cselekménynek az állat-egészségügyi hatóság tudomására jutásától egy év, illetve a cselekmény elkövetésétől három év eltelt.

(2) Az állat-egészségügyi bírságot az állomás vezetője határozatban állapítja meg.

(3) A bírság legkisebb összege húszezer forint, legmagasabb összege egymillió forint. A bírság összegét az azt kiszabó állomás számlájára kell befizetni, a befolyt összeg felhasználásáról az állomás állat-egészségügyi feladatainak ellátására figyelemmel a minisztérium dönt.

Hatályba léptető és módosító rendelkezések

44. § (1) Ez a törvény 1996. július 1. napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti

a) az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelet, valamint az azt módosító 1991. évi VII. törvény 4. §-a, 6. §-ának (2) bekezdése és az 1993. évi XVI. törvény;

b) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 39. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 40. §-ának a)–c) pontja, 41. §-ának (1) bekezdése;

c) a marhalevél kiváltásáról és kezeléséről szóló 48/1993. (III. 24.) Korm. rendelet;

d) a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalokról és egyes földművelésügyi szakigazgatási feladatokat megállapító jogszabályok módosításáról szóló 44/1991. (III. 14.) Korm. rendelet 18. §-a.

(2) Az állati hulladék ártalmatlanná tételére a törvény hatálybalépése előtt kiadott vállalkozói igazolványok és a tevékenység végzésére kiadott engedélyek további 180 napig érvényesek. A korábbi rendelkezések alapján állati hulladék ártalmatlanná tételét végző vállalkozók e határidő alatt kötelesek a 10. § (1) bekezdése szerint új engedélyt kérni. A húspép gyártására kiadott engedélyek a törvény hatálybalépésétől számított egy év elteltével hatályukat vesztik.

(3) Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 16. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A tenyésztési hatóság az állattenyésztés szervezési feladatainak keretében)

„b) jogszabályban előírt feladatmegosztás szerint, az állat-egészségügyi hatósággal együttműködve kialakítja és működteti az állatok egységes azonosítási és nyilvántartási rendszerét;”

(4) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 33. §-a (2) bekezdésének 25. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások)

„25. a járványügyi intézkedésként kezdeményezett állat-egészségügyi eljárás;”

45. § Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg

1. a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat az Állat-egészségügyi Szabályzatban, így különösen

a) a kártalanítási eljárás részletes feltételeit,

b) az állati hulladékok ártalmatlanná tételével kapcsolatos tevékenység részletes szabályait és a díjak mértékét a környezetvédelmi és területfejlesztési, valamint a népjóléti miniszterrel egyetértésben,

c) az állat-egészségügyi korlátozó intézkedések feltételeit,

d) a törvény hatálya alá tartozó áruk nemzetközi forgalmának állat-egészségügyi feltételeit,

e) az élelmiszer-higiénia szabályait a népjóléti miniszterrel egyetértésben,

f) a takarmányhigiénia szabályait a népjóléti miniszterrel egyetértésben,

g) az állatok, az állati eredetű termékek, az élelmiszerek, a takarmányok forgalmára és szállítására vonatkozó feltételeket;

2. járványveszély esetén a közcélú igénybevétel díjazásának és költségtérítésének mértékét;

3. a térítésköteles feladatok körét, díjtételeit és eljárási szabályait;

4. az állatgyógyászati készítmények előállítását, törzskönyvezését, forgalomba hozatalát, forgalmazását, felhasználását; * 

5. a marhalevél kiváltására és kezelésére vonatkozó részletes szabályokat; * 

6. a járványügyi intézkedés esetén járó kártalanítás felső határát évenként – a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett inflációs ráta alapján – a költségvetési törvény kihirdetését követő hatvan napon belül;

7. a 19. §-ban foglaltak szerinti további állat-egészségügyi feltételeket; illetőleg

8. kijelölje az állategészségügy feladatkörébe tartozó tevékenységet folytató intézeteket.

1. számú melléklet az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvényhez

Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek

1. ragadós száj- és körömfájás

2. hólyagos szájgyulladás

3. sertések hólyagos betegsége (SVD)

4. keleti marhavész

5. kiskérődzők pestise

6. szarvasmarhák ragadós tüdőlobja

7. bőrcsomósodáskór

8. Rift-völgyi láz

9. kéknyelv betegség

10. juhhimlő és kecskehimlő

11. afrikai lópestis

12. afrikai sertéspestis

13. klasszikus sertéspestis

14. madárinfluenza (klasszikus baromfipestis)

15. Newcastle-betegség (baromfipestis)

16. szarvasmarhák gümőkórja

17. fertőző sertésbénulás

18. veszettség

19. takonykór

20. tenyészbénaság

21. lovak fertőző kevésvérűsége

22. lovak agy- és gerincvelő gyulladásai

23. nyulak vérzéses betegsége

24. mézelő méhek nyúlós és enyhébb költésrothadása

25. szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE)

26. sertések szaporító és légzőszervi tünetegyüttese (PRRS)

27. brucellózis

28. kacsapestis (kacsák vírusos bélgyulladása)

29. Aujeszky-féle betegség

30. lépfene

31. rühösség

32. szarvasmarhák enzootikus leukózisa

33. pontyfélék tavaszi virémiája

34. pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása

2. számú melléklet az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvényhez

A járványügyi intézkedések elrendelése esetén járó kártalanítás mértéke

1. A törvény 8. § (1) bekezdése alapján járó kártalanítás mértéke az állat, az anyag, eszköz vagy tárgy forgalmi értékének 90%-a, azonban állatfajonként nem haladhatja meg az alábbi legmagasabb egyedenkénti összegeket:

450 000 Ft
szarvasmarha 200 000 Ft
sertés 70 000 Ft
juh 20 000 Ft
kecske 10 000 Ft
baromfi 1 500 Ft
méhcsalád 6 000 Ft
házinyúl 1 000 Ft

2. A kártalanítási összeget csökkenteni kell

a) 10 százalékkal, ha az érintett állományban

– szarvasmarhából 300-nál
– sertésből 3000-nél
– baromfiból 20 000 tojónál vagy
30 000 hízóbaromfinál

többet tartanak;

b) 20 százalékkal, ha az érintett állományban

– sertésből 6000-nél
– baromfiból 50 000 tojónál vagy
100 000 hízóbaromfinál

többet tartanak.

3. számú melléklet az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvényhez

A marhalevél kiváltásáért, kezeléséért fizetendő díj mértéke

1. Ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly esetében

a) a marhalevél első ízben történő kiváltásáért
300 Ft
b) a marhalevél másodlat kiállításáért 300 Ft
c) irányítási intézkedés rávezetéséért 200 Ft
d) állat-egészségügyi igazolás meghosszabbításáért
50 Ft

2. Sertés, juh, kecske, valamint zárt körülmények között tenyésztett vadon élő, hasított körmű haszonállatok (pl. vaddisznó, dámvad, őz, szarvas, muflon) esetében

a) az egyedi marhalevél első ízben történő kiváltásáért
100 Ft
b) az 1. pont b), c), d) pontjaiban felsorolt eljárási intézkedésekért egységesen
50 Ft

3. A 2. pontban felsorolt állatoknál

a) első ízben kiváltott közös marhalevélért, 1–35 db esetében
100 Ft
b) az 1. pont b), c), d) pontjaiban felsorolt eljárási intézkedésekért egységesen
50 Ft
4. A közös marhalevélről történő lejegyzésért az állatok számától függetlenül, egységesen

100 Ft

5. Elveszett marhalevél pótlásáért az első ízben történő kiváltásért fizetendő díj kétszeresét kell fizetni.

6. Megrongálódott marhalevél pótlásáért az első ízben történő kiváltásért fizetendő díjat kell fizetni.

7. A tulajdonosváltozás rávezetéséért az első ízben történő kiváltásért fizetendő díjat kell fizetni.

8. A díj magában foglalja a marhalevél nyomtatvány költségét is.