68. § (1) A devizabelföldi a 67. §-ban foglaltakon túl kiviheti, kiküldheti az országból azt, amit a devizakülföldi a X. fejezet szerint devizahatósági engedély nélkül megszerezhet.
(2) A devizakülföldi a 67. §-ban foglaltakon túl kiviheti, kiküldheti az országból
a) azt a vagyoni értéket, melynek behozatalát a vámhatóságtól a beutazáskor kért értékbehozatali tanúsítvánnyal vagy a vámkezelésről kiállított vámokmány alapján igazolja,
b) az igazoltan konvertibilis fizetőeszköz átváltásából vagy konvertibilis forint számlájáról származó forintért vásárolt vagyoni értéket,
c) a jogszabályoknak megfelelően megszerzett devizabelföldi részvénytársaság által kibocsátott részvényt, szövetkezeti üzletrészt, befektetési jegyet, más értékpapírt, továbbá egyéb, devizabelföldiekkel szemben fennálló pénzkövetelést igazoló, valamint devizabelföldi társaságban fennálló részesedést tanúsító okiratot.
(3) A devizakülföldi az (1) bekezdésben és a 67. §-ban foglaltakon túl – külön jogszabályban meghatározott árucikkek kivételével – kiviheti, kiküldheti
a) az igazoltan belföldi örökségéből származó vagyoni értéket, valamint
b) ha a Magyar Köztársaság területén munkavállalóként tartózkodott, végleges elutazása alkalmával azokat a belföldön vásárolt ingóságokat, amelyek belföldi forgalmi értéke a devizakülföldi e tevékenységéből származó, a 21. § (2) bekezdése alapján konvertibilis devizára átváltható forintjövedelmét nem haladja meg,
c) ha a Magyar Köztársaság területén ösztöndíjasként tartózkodott, végleges elutazása alkalmával azokat a belföldön vásárolt ingóságokat, amelyek belföldi forgalmi értéke a kapott ösztöndíj összegét nem haladja meg.
69. § A külföldön munkát végző devizabelföldi ingó dolgot a vámjogszabályban meghatározott korlátozásokkal vihet ki.
70. § (1) Kivándorlási jogosultsággal rendelkező természetes személy első kiutazásakor – a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai viszonylatában – devizahatósági engedély nélkül kiviheti
a) a vagyoni értékét,
b) belföldi ingatlanának értékesítéséért kapott belföldi fizetőeszköz átváltásából származó valutát, devizát,
c) devizakülföldivé válását legalább egy évvel megelőzően névre szóló betétben belföldi pénzintézetnél elhelyezett belföldi fizetőeszközének átváltásából származó devizát, valutát
devizahatósági engedély nélkül kiviheti.
(2) Kivándorlási jogosultsággal rendelkező, az (1) bekezdés alá nem tartozó természetes személy a devizajogszabályban meghatározott feltételek szerint vihet ki devizahatósági engedély nélkül vagyoni értéket, valutát, devizát.
71. § (1) A vámszabadterületi társaság a megalakulásához és működéséhez szükséges forintösszeget konvertibilis deviza ellenében felhatalmazott pénzintézettől vásárolhatja meg, vagy a 60. § szerinti konvertibilis forintszámlája terhére fedezheti.
(2) Az (1) bekezdésben említett forintösszeg terhére kell fizetni az alkalmazott, választott tisztségviselő bérét, juttatását, a belföldi közterheket, vagyoni értéknek nem külkereskedelmi forgalomban történő beszerzése esetén az ellenértéket.
(3) A vámszabadterületi társaság konvertibilis valuta- és devizakészletét legalább jegyzett tőkéje összegéig, valamint a konvertibilis forintszámlán elhelyezett forintösszeget csak felhatalmazott pénzintézetnél, a nem konvertibilis forintszámlán lévő összeget bármely devizabelföldi pénzintézetnél tarthatja.
(4) Vámszabadterületen a külön jogszabály szerint történő értékesítés csak forintban végezhető, tranzitterületen értékesítés és pénzváltási tevékenység csak devizahatósági engedéllyel végezhető.
72. § A pénzügyminiszter és az MNB elnöke együttesen alakítja a devizapolitika céljait és az azok megvalósítását szolgáló eszközrendszert.
73. § (1) A devizáról szóló törvény tervezetét a pénzügyminiszter – az MNB elnökével és az igazságügyminiszterrel együttesen –, a 89. § (2) bekezdésében megjelölt kormányrendeletek tervezetét az MNB elnöke – a pénzügyminiszterrel együttesen – terjeszti a Kormány elé.
(2) Az MNB elnöke e törvény végrehajtásával összefüggő előírásokról – a pénzügyminiszter véleményének kikérése mellett – külön törvényben kapott felhatalmazás alapján jegybanki rendelkezést ad ki.
74. § A devizajogszabályokban foglalt rendelkezések megtartását az államhatáron – illetőleg a hatáskörébe tartozó eljárások során máshol is – a vámhatóság ellenőrzi.
75. § (1) A devizahatósági eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A devizahatóság a külföldre irányuló megkeresését, határozatát, a devizakülföldi kérelmére adott válaszát közvetlenül küldheti meg a devizakülföldi részére.
(3) A devizahatóság a székhelyén kívül lakó vagy tartózkodó természetes személyt székhelyére megidézheti.
(4) Ha jogszabály vagy a devizahatóság valamely tény irattal való bizonyítását követeli meg, az iratot más bizonyíték nem pótolja.
(5) A hatósági ellenőrzésről szóló rendelkezéseket a devizahatósági ellenőrzések során az erre vonatkozó külön jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A devizajogszabály rendelkezéseinek ellenőrzése érdekében a devizahatóság által a devizajogszabályban vagy a devizahatósági engedélyben foglaltaknak megfelelően kért tájékoztatást meg kell adni. Ennek érdekében a devizaigénylés, illetve engedélyezés, vagy a bejelentés alapjául szolgáló vagy azzal összefüggő bizonylatokat és egyéb iratokat a kérelmező köteles az igénylés napjától, illetve az engedélyben, a bejelentésben foglalt tevékenység megszűnésétől számított öt évig megőrizni. A devizahatóság a könyvelés alapjául szolgáló okmányokra is kiterjedő vizsgálatot tarthat, vagy e célból szakértőt vonhat be.
(6) Devizahatósági ügyekben az engedély iránti kérelmet az MNB bírálja el, illetőleg a bejelentéseket az MNB-hez kell megtenni.
(7) A nemzetközi gazdasági tevékenység körében elsőfokú devizahatóságként
a) a külkereskedelmi és szállítmányozási, a személyszállítási és árufuvarozási, az utazásszervezői és -közvetítői, valamint a művészközvetítői tevékenységgel kapcsolatban az MNB-nek az ilyen tevékenységet folytató székhelye (telephelye, ennek hiányában lakóhelye) szerint illetékes megyei igazgatósága, budapesti és Pest megyei székhely (telephely, lakóhely) esetében az MNB központja,
b) a postai és távközlési, a hír- és műsorközlő tájékoztató, valamint a biztosító, a biztosítási közvetítő és a biztosítási tanácsadó tevékenységgel kapcsolatban az MNB központja
jár el.
(8) E törvény negyedik részében meghatározott devizahatósági ügyekben elsőfokú devizahatóságként az MNB központja jár el.
(9) A (7)–(8) bekezdés hatálya alá nem tartozó ügyekben elsőfokú devizahatóságként az MNB-nek a kérelmező székhelye (telephelye, lakóhelye) szerint illetékes központjának szervezeti egysége, illetve megyei igazgatósága jár el.
(10) Devizahatósági ügyben hozott elsőfokú határozat elleni fellebbezést,
a) ha a határozatot az MNB megyei igazgatósága hozta, az MNB központjának szervezeti egysége,
b) ha a határozatot az MNB központjának szervezeti egysége hozta, az MNB elnöke
bírálja el.
(11) Ha a devizajogszabály a devizahatósági engedély iránti kérelem elbírálásának szempontjait nem határozza meg, a devizahatósági határozatát a nemzetgazdasági érdekek vagy a kérelmező, illetőleg a kedvezményezett körülményeinek a mérlegelése alapján hozza meg.
76. § (1) A devizahatóság e törvényben meghatározott feladatai ellátásához személyes, illetőleg más adatokat kezel.
(2) A devizahatóság az általa kezelt adatokat – személyazonosításra alkalmatlan módon – felhasználhatja a nemzetközi fizetési mérleg összeállításához, elemzéséhez, illetőleg statisztikai célra.
(3) A devizahatóság nyilvántartást vezet
a) a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatókról,
b) a pénzváltási tevékenységet végzőkről,
c) a devizabelföldieknek a X. fejezetben szabályozott közvetlen vállalkozásairól,
d) a devizabelföldiek és a devizakülföldiek X. fejezetben szabályozott értékpapír- és pénzpiaci műveleteiről,
e) a devizabelföldiek XI. fejezetben említett külföldi ingatlanairól,
f) azokról a természetes személyekről, akik valutalapját devizajogszabály alapján pótolta.
(4) A devizahatósági nyilvántartás a (3) bekezdésben meghatározott tevékenységet végző, illetve a valutalappal rendelkező természetes személy személyi azonosító adatait (név, születési hely, idő, anyja neve) és lakcímét, a valutalap számát, valamint a tevékenységre vonatkozó adatokat tartalmazza.
77. § (1) A nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozó köteles adatot, ideértve a 76. § (4) bekezdésében meghatározott adatokat és lakcímet, szolgáltatni
a) az exportszerződéseiből származó devizaköveteléseiről,
b) az importszerződései ellenértékének kiegyenlítéséről, az importszerződései alapján kifizetett, de be nem érkezett áruk, illetőleg nem teljesített szolgáltatások értékéről,
c) az a)–b) pontban említett szerződéseivel kapcsolatos költségei és árbevételcsökkentő devizatartozásai kiegyenlítéséről, valamint
d) az a)–b) pontban említett szerződéseivel kapcsolatos forintfizetéseiről.
(2) Devizakülfölditől történő hitelfelvétel esetén a devizabelföldi hitelfelvevő köteles adatot szolgáltatni a hitel tőkéjének törlesztéséről, valamint kamatának és egyéb költségének megfizetéséről.
(3) A devizabelföldi köteles adatot szolgáltatni
a) a X. fejezetben szabályozott közvetlen vállalkozásairól, értékpapír- és pénzpiaci műveleteiről, azok hozamáról és felhasználásáról,
b) a XI. fejezetben említett külföldi ingatlana hasznosításából származó devizabevételéről és annak felhasználásáról,
c) az 56. és 57. § alapján külföldi pénzintézetnél vezetett számlájának forgalmáról, kamatbevételéről és annak felhasználásáról.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben meghatározott adatszolgáltatások részletes szabályait, ideértve az adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges okiratokat is a Kormány rendeletben állapítja meg.
(5) A (4) bekezdésben említett kormányrendelet a vámszabadterületi társaság és a 85. § hatálya alá tartozó társaság számára adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő a devizakülfölditől történő hitelfelvételére és a devizakülföldinek történő hitel nyújtására nézve, valamint a külföldi pénzintézetnél vezetett számlájának forgalmáról, kamatbevételéről és annak felhasználásáról.
78. § (1) A devizahatóság e törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében adatokat, ideértve a 76. § (4) bekezdésében meghatározott adatokat és lakcímet, igényelhet és vehet át
a) devizahatósági ellenőrzés céljára a belföldi pénzintézetektől és értékpapír-forgalmazóktól, deviza- és valutavásárlásokról, átutalásokról, illetőleg azok összegéről, jogcíméről, kedvezményezettjéről, továbbá e törvényben meghatározott forintműveleteiről,
b) az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumtól és a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól a hatáskörükbe tartozó, nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatókról, illetőleg tevékenységükről,
c) a vámhatóságtól a nemzetközi áruforgalomra vonatkozóan,
d) az Állami Bankfelügyelettől, az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelettől és az Állami Biztosításfelügyelettől, az Önkéntes Biztosítópénztárak Felügyeletétől, a Gazdasági Versenyhivataltól a hatáskörükbe tartozó vállalkozásokról, illetőleg ezek külföldiekkel vagy külföldi pénznemben folytatott tevékenységéről,
e) az adóhatóságtól az adószámra vonatkozó törzsállományból.
(2) Az (1) bekezdésben említett szervek a devizahatóság írásbeli megkeresését térítésmentesen kötelesek teljesíteni.
(3) A devizahatóság az általa kezelt adatokból – külön törvényben meghatározott módon és tartalommal – adatokat adhat át
a) a Központi Statisztikai Hivatalnak,
b) az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak,
c) a vámhatóságnak,
d) az Állami Bankfelügyeletnek, az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletnek, az Állami Biztosításfelügyeletnek,
e) a Gazdasági Versenyhivatalnak,
f) az adóhatóságnak,
g) a bíróságnak, az ügyészségnek, a rendőrségnek és a nemzetbiztonsági szolgálatoknak.
(4) A devizahatóság a 76. § (3) bekezdésének c)–d) pontjában említett nyilvántartásokból – személyazonosításra alkalmatlan módon – statisztikai adatszolgáltatást nyújt az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és a Pénzügyminisztériumnak.
79. § (1) A devizahatóság az e törvény alapján birtokába került adatokat tíz évig őrzi meg.
(2) A devizahatóság, mint adatkezelő a külön törvényben meghatározott tájékoztatási kötelezettségének az (1) bekezdésben meghatározott őrzési határidő lejártáig köteles eleget tenni.
80. § (1) A devizabelföldi köteles a külföldön lévő aranyat a megszerzéstől (birtokba jutástól), illetve annak tudomásra jutásától számított nyolc napon belül hazahozni (hazajuttatni).
(2) A devizabelföldi és – ha értékbehozatali tanúsítvánnyal nem rendelkezik – a devizakülföldi aranyat – a 81. § (1) bekezdésében említett kivétellel – külföldre csak devizahatósági engedéllyel vihet ki, illetőleg juttathat ki.
81. § (1) A devizabelföldi és a devizakülföldi a forintra szóló arany pénzérmét a belföldi fizetőeszközre, a külföldi pénznemre szóló arany pénzérmét a külföldi fizetőeszközre meghatározott szabályok szerint vihet ki (juttathat ki). A devizakülföldi a forintra szóló arany pénzérmét a belföldi fizetőeszközre meghatározott szabályok szerint, a devizabelföldi korlátozás nélkül hozhat be (juttathat be).
(2) A külföldi pénznemre szóló arany pénzérme forint arany pénzérmére vagy más, külföldi pénznemre szóló arany pénzérmére devizabelföldiek között elcserélhető, és forintért eladható, megvehető.
82. § (1) Az arany az e fejezetben nem szabályozott kérdések tekintetében e törvény szabályainak alkalmazásában vagyoni érték, illetőleg ingó dolog.
(2) Arannyal műveleteket (adásvétel és más, a pénzintézeti tevékenység körébe tartozó művelet) az a pénzintézet végezhet, amely a devizahatóságtól ilyen műveletek végzésére külön ilyen engedélyt (aranyműveletek végzésére, felhatalmazott pénzintézet) kapott.
83. § (1) Ha a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvény (a továbbiakban: Btv.) alapján Magyarországon társasági részesedést szerzett devizakülföldi utóbb devizabelföldivé válik, az 21. § (2) bekezdésében, a 45. § (6) bekezdésében és a 60. § (1) bekezdésének a)–b) és d) pontjában foglalt jogcímek szerinti kifizetéseknek csak forintban van helye.
(2) Ha a külföldi részvétellel működő gazdasági társaság ilyen jellege megszűnik, a 21. § (2) bekezdése alapján nem vásárolható konvertibilis deviza.
84. § E törvény hatálybalépése után a 28. § c) pontja szerint működő zárt árusítású diplomatabolt nyitására új engedély nem adható.
85. § (1) Azok az egyébként vámszabadterületi társaságot megillető kedvezmények, amelyeket a pénzügyminiszter a Btv. 43. §-a alapján nem vámszabadterületi társaság részére engedélyezett, és amelyek e törvény hatálybalépése napján érvényben vannak, 1996. december 31. napján megszűnnek, kivéve
a) azok, amelyeket a Kormány eddig az időpontig – nemzetgazdasági érdekből – jóváhagy, határozott időtartamra meghosszabbít, és a pénzügyminiszter a Pénzügyi Közlönyben közzétette,
b) amelyek megfelelnek a társasági adóról szóló, módosított 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: TA) 3. §-ának 20. pontjában rögzített valamennyi feltételnek, és ezt a tényt e törvény hatálybalépésétől számított harminc napon belül a társaság bejelenti a devizahatóságnak.
(2) E törvény hatálybalépése után a TA 3. §-a 20. pontjának hatálya alá tartozók – a vámszabadterületi társaságokhoz hasonlóan – devizakülföldinek minősülnek attól a naptól kezdve, amikortól a hivatkozott külön törvényben – az adó- és vámkedvezmény igénybevételéhez – előírt valamennyi feltétel egyidejű teljesítését a társaság bejelenti a devizahatóságnak.
(3) A TA 3. §-ának 20/c) pontjában meghatározott devizabelföldiek és minden más devizabelföldi bérét és egyéb juttatását csak a TA 3. §-ának 20/d) pontja szerint felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlán elhelyezett konvertibilis fizetőeszköz átváltásából származó forint terhére lehet kifizetni.
86. § (1) Az 1/1974. (I. 17.) PM rendelet 3. számú melléklete szerinti devizavisszavásárlási jogosultság a törvény hatálybalépése előtt befolyt devizaösszegek alapján illeti meg a kedvezményezettet. Visszavásárlási igazolás legkésőbb a törvény hatálybalépése után kilencven napig adható.
(2) A 21. § (1) bekezdésében foglalt deviza-, valutavásárlási jogosultság a devizakülföldit az e törvény hatálybalépését követően forintra átváltott összegek tekintetében illeti meg. E törvény hatálybalépését megelőzően forintra átváltott deviza-, valutaösszegek ötven százaléka váltható vissza devizára, valutára.
87. § A felhatalmazott pénzintézet a devizakülföldinek a külföldiek forintszámláiról szóló 163/1994. (XII. 7.) Korm. rendelet hatálybalépése előtt nyitott forintszámlája terhére, kérésére, konvertibilis fizetőeszközre vagy devizára váltja, külföldre vagy a 60. §-ban megjelölt konvertibilis forintszámlára utalja azt az összeget, amelynek a 60. § (1) bekezdésének a)–h) pontjában foglalt jogcímek szerinti eredetét igazolja.
88. § (1) A Magyar Állam nevében eljáró pénzügyminiszternek nem szükséges devizahatósági engedély a devizakülfölditől történő devizahitel felvételéhez, továbbá külföldön külföldi pénznemben kötvény kibocsátásához, azonban az ilyen devizahitel felvételét, továbbá kötvény kibocsátását a szerződéskötést, illetve a kibocsátást legalább hatvan nappal megelőzően köteles bejelenteni a devizahatóságnak. A devizahatóság a szerződéskötés, illetve a kötvénykibocsátás időpontját legfeljebb három hónappal elhalasztathatja.
(2) Az MNB-nek a pénzintézeti tevékenysége és működése körében kötött jogügyleteihez és cselekményeihez devizahatósági engedélyre nincs szüksége.
(3) E törvény Harmadik része tekintetében az MNB-re a felhatalmazott pénzintézetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(4) E törvény Negyedik része tekintetében – a XII. fejezetben és az 56–57. §-ban foglaltak kivételével – az MNB-re a felhatalmazott pénzintézetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy amennyiben e törvény
a) devizahatósági engedély megszerzését, vagy
b) bejelentési kötelezettséget
ír elő, az nem vonatkozik az MNB-re.
89. § (1) E törvény 1996. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben megállapítsa
a) az e törvényben foglalt korlátozásoknak az érintettek teljes vagy részleges körére kiterjedő megszüntetését, enyhítését,
b) azokat az értékhatárokat, amelyeket e törvény szerint devizajogszabálynak kell meghatároznia,
c) a devizabelföldiek és a devizakülföldiek konvertibilis deviza-, valutavásárlásának szabályait, a fizetések lebonyolításának rendjét és a devizahatósággal szemben fennálló egyes kötelezettségeket és a devizahatósági ellenőrzés szabályait,
d) a devizabelföldiek és a devizakülföldiek tőkeműveletei bejelentésére és engedélyezésére vonatkozó eljárási szabályokat,
e) a devizahatóságnak történő adatszolgáltatás részletes szabályait,
f) a pénzváltási tevékenység végzésének feltételeit,
g) az MNB javaslatára az e törvény alapján engedély nélkül végezhető tevékenységet teljesíthető kifizetések, vásárlások, átutalások és vállalható kötelezettségek legfeljebb három hónapra történő engedélykötelessé tételét, ez azonban nem terjedhet ki a természetes személyek devizaszámlájáról történő kifizetésre és átutalásra.
(3) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter és a földművelésügyi miniszter arra, hogy az utasforgalomban, illetve a postaforgalomban ki nem vihető, ki nem küldhető árucikkeket meghatározzák.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. törvényerejű rendelet, valamint az azt módosító 1979. évi 1. törvényerejű rendelet és az 1992. évi XLI. törvény,
b) az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 24. §-ának (2) bekezdése, 25. §-a, 26. §-ának (4)–(5) bekezdése, 27. §-ának (1) bekezdése és 66. §-a (3) bekezdésének első és második francia bekezdése, valamint az 1984. évi 25. törvényerejű rendelet 3. §-ának a 26. § (4) bekezdését módosító része,
c) a Btv. 12. §-ának (1) és (2) bekezdése, 23. §-a, 31. §-ának (1) bekezdése, a 32–33. §-a, 41. §-ának (3) és (4) bekezdése, 42. és 43. §-a, valamint az 1990. évi XCVIII. törvénynek a Btv.-t módosító 2., 9., 10., 11. §-a, továbbá az 1991. évi LXV. törvény 48. §-ának (2) bekezdése, az 1994. évi LXXIX. törvény 1. §-ának a Btv. 12. §-a (1) és (2) bekezdését módosító része, és a 2. §-ának „egyidejűleg hatályát veszti az 1988. évi XXIV. törvény 31. § (2) bekezdése” szövegrész,
d) a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény 51. §-ának (2) és (3) bekezdése,
e) a kötvényről szóló 1982. évi 28. törvényerejű rendelet 3. §-ának (2) bekezdése,
f) a külföldiek ingatlanhasználati jogáról szóló 1987. évi 4. törvényerejű rendelet,
(5) A Btv. 31. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A devizáról szóló törvény 50. §-a alapján vezetett devizaszámla terhére beszerzett termelőeszközök vámmentesen hozhatók be az országba. Amennyiben a társaság a termelőeszközöket a beszerzéstől számított három éven belül elidegeníti, használatba, illetve bérbe adja, a behozatalkor érvényes vámot utólag köteles megfizetni.”
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„88. § (1) Külföldi jogi vagy magánszemély (a továbbiakban: külföldi) termőföldnek nem minősülő ingatlan tulajdonjogát – az öröklés kivételével – a devizáról szóló törvény fizetési szabályokra vonatkozó előírásainak megtartásával az ingatlan fekvése szerint illetékes fővárosi, illetőleg megyei közigazgatási hivatal vezetőjének (a továbbiakban: a hivatal vezetője) engedélyével szerezheti meg.
(2) A hivatal vezetőjének határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye.
(3) Diplomáciai, konzuli képviselet, valamint nemzetközi szervezet ingatlanszerzéséhez a Külügyminisztérium előzetes engedélye szükséges. A Külügyminisztérium az engedélyt nemzetközi szerződés vagy viszonosság fennállása alapján adja meg.
(4) E § alkalmazása szempontjából termőföldnek nem minősülő ingatlan a termőföldnek, védett természeti területnek nem minősülő föld, az ilyen föld és a rajta lévő épület, építmény együttese, a földtől tulajdonjogilag elváló épület, építmény, az önálló ingatlanként nyilvántartott lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség, továbbá a tanya.”
