A Magyar Köztársaság légterében végzett repülések szabadsága, a légiközlekedésnek és az azzal összefüggő egyéb tevékenységnek, a légiközlekedés biztonságának, a nemzetközi szerződésekben foglalt kötelezettségek teljesítésének, valamint a polgári és az állami légiközlekedés együttműködésének továbbfejlesztése céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § (1) E törvény hatálya a (2) bekezdésben említett kivételekkel
a) a Magyar Köztársaság légterében, illetve területén végzett légiközlekedésre és az azzal összefüggő tevékenységekre;
b) a magyar légi járművel (a továbbiakban: légi jármű) az ország határán kívül végzett légiközlekedésre;
c) a légiközlekedésben és az azzal összefüggő tevékenységekben a részt vevő személyekkel, a légi járművekkel, a repülőterekkel és a légiközlekedéssel kapcsolatos létesítményekkel, berendezésekkel összefüggő jogviszonyokra
terjed ki.
(2) A légi járművel a Magyar Köztársaság légterén kívül, illetve külföldi légi járművel a Magyar Köztársaság légterében, illetve területén végzett légiközlekedésre és a légiközlekedéssel összefüggő tevékenységre e törvény hatálya nem terjed ki abban az esetben, ha nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik.
(3) Nem terjed ki a törvény hatálya a Magyar Honvédség légvédelmi célú készültségi repüléseire.
2. § (1) Az állam feladatai:
a) a légiközlekedés fejlesztésére vonatkozó – az épített és a természetes környezet védelmével, valamint a gazdasági fejlődés igényeivel összehangolt – koncepciók jóváhagyása;
b) az a) pontban említett koncepciók végrehajtásának szervezése, a légiközlekedést érintő állami feladatok végrehajtásának koordinálása;
c) a légiközlekedés hatósági feladatainak ellátása;
d) a nemzetközi kapcsolatokban a légiközlekedéssel összefüggő érdekek és kötelezettségek érvényesítése;
e) a légiközlekedés ágazati irányításához szükséges adatgyűjtés elrendelése;
f) a légiközlekedés rendészeti feladatainak ellátása;
g) a légiközlekedés védelmével összefüggő biztonsági feladatok meghatározása és a feladatok ellátásának koordinálása;
h) a honvédelemmel összefüggő légiközlekedési feladatok ellátása;
i) országos légiforgalmi irányító, repüléstájékoztató, riasztó, légiforgalmi tájékoztató, léginavigációs és távközlési szolgálat fenntartása;
j) országos repülésmeteorológiai szolgálat fenntartása;
k) a bajba jutott légi járművek megsegítésére a nemzetközi követelményeknek megfelelő kutató-, mentőszolgálat fenntartása;
l) az állami tulajdonú kereskedelmi repülőterek és a nem állami tulajdonú repülőterek létesítésének engedélyezése és szakmai felügyelete;
m) a légiforgalmi irányító és repüléstájékoztató szakszemélyzet képzése, képzésének koordinálása;
n) a légiközlekedéssel összefüggő tudományos kutatások koordinálása.
(2) Az (1) bekezdésnek
a) az a), a b), az e) és a g) pontjaiban említett feladatokat a Kormány;
b) a d), az l) és az n) pontjaiban felsorolt feladatokat, továbbá a c) pont szerinti polgári légiközlekedési hatósági feladatokat a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter (a továbbiakban: a miniszter);
c) a c) pontja szerinti katonai légügyi hatósági feladatokat a honvédelmi miniszter,
d) az f) pontjában említett feladatot a belügyminiszter;
e) a h) pontjában említett feladatot a honvédelmi miniszter a miniszterrel együttesen;
f) az i) és az m) pontjában említett feladatot a miniszter a honvédelmi miniszterrel együttesen;
g) a j) pontjában említett feladatot a miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a honvédelmi miniszter együttesen;
h) a k) pontjában említett feladatot a belügyminiszter a honvédelmi miniszter és a népjóléti miniszterrel együttesen
látja el.
3. § (1) A légiközlekedés hatósági feladatait a miniszter irányítása alatt működő államigazgatási szerv (a továbbiakban: légiközlekedési hatóság) látja el.
(2) Az állami célú légiközlekedéssel kapcsolatos hatósági feladatokat a honvédelmi miniszter felügyelete alatt álló katonai légügyi hatóság látja el.
(3) A légiközlekedési hatóságok eljárásáért jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni. A díj fizetésének feltételeit, módját és a díj összegét a miniszter – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – rendeletben állapítja meg.
4. § (1) A magyar légtér az országhatár által körbezárt terület feletti légtérnek a légiközlekedés számára fizikailag igénybe vehető magasságig terjedő része.
(2) A Magyar Köztársaságot a magyar légtérben teljes és kizárólagos szuverenitás illeti meg.
5. § A miniszter a honvédelmi miniszterrel – valamint a b) pont ba) alpontjában említett esetben a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel is – együttesen rendeletben jelöli ki a magyar légtérnek
a) a légiközlekedés által igénybe vehető részét, amely lehet
aa) ellenőrzött légtér: ahol légiforgalmi irányítás működik,
ab) nem ellenőrzött légtér: ahol repüléstájékoztató szolgálat igénybevételével a légijármű-vezető saját felelősségére közlekedik;
b) a légiközlekedés által korlátozottan igénybe vehető részét, amely lehet
ba) korlátozott légtér: ahol a légiközlekedés meghatározott és közzétett feltételekkel, elsősorban az emberi egészség és a környezet védelme, valamint a légtérszuverenitás biztosítása érdekében korlátozott,
bb) időszakosan korlátozott légtér: amit az állami repülések céljára ideiglenesen elkülönítenek;
c) azt a részét, ahol kijelölt időben a légiközlekedésre veszélyes tevékenység folyik (veszélyes légtér);
d) azt a részét, ahol a légiközlekedés tilos (tiltott légtér), mivel légiközlekedési baleset a területen található földi létesítmény jellege miatt tömegszerencsétlenséget idézhet elő;
e) azt a részét és azokat a feltételeket, ahol és amelyekkel a légi járművek sebessége a hang terjedési sebességét átlépheti;
f) azt a részét, ahol a légiforgalmi szolgálatokat nemzetközi szerződés alapján a szomszédos országok, illetve a szakosított nemzetközi szervezet illetékes légiforgalmi szolgálati egysége látja el.
6. § (1) A magyar légteret az a légi jármű veheti igénybe,
a) amely felségjellel és lajstromjellel, illetőleg jogszabályban meghatározott egyéb azonosító jelzéssel rendelkezik, továbbá
b) amelynek vezetője a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság által kiadott szakszolgálati engedéllyel rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett feltétel nem vonatkozik a kiképzés ideje alatt légijármű-vezető növendék által vezetett légi járműre.
(3) Külföldi polgári légi jármű a magyar légteret az (1) bekezdésben meghatározott feltételekkel, nemzetközi szerződés alapján, ennek hiányában a légiközlekedési hatóság előzetes engedélyével veheti igénybe.
(4) Az ellenőrzött légtérben történő repülésekhez – ideértve az olyan külföldi légi járműnek a magyar légtérbe való berepülését is, amely számára a magyar légtér használatát nemzetközi szerződés, illetőleg a (3) bekezdésben meghatározott engedély lehetővé teszi – légiforgalmi irányítói engedély szükséges.
(5) Az illetékes légiközlekedési hatóság engedélyével repülhet a magyar légtérben az a légi jármű, amely vezető nélküli repülésre alkalmas, továbbá a jogszabályban meghatározott repülőmodell, illetve repülőeszköz.
7. § Külföldi állami légi járműnek a magyar légtérbe való berepüléséhez a légiközlekedési hatóság a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium illetékes hatóságaival egyetértésben ad hozzájárulást.
8. § A magyar légtér igénybevételének, felügyeletének, az igénybevétel korlátozásának és tiltásának szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
9. § (1) A magyar légtér igénybevételéért díjat kell fizetni.
(2) A légtér igénybevételi díj fizetésének feltételeit, mértékét és a díj fizetése alóli mentesség eseteit a miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg.
10. § (1) A magyar légtérben a nemzetbiztonság, a közrend és a közbiztonság érdekében azonosítás céljából bármely légi jármű feltartóztatható, és meghatározott esetben leszállásra szólítható fel.
(2) A feltartóztatott légi járműnek a leszállásra való felszólítást, illetőleg jelzést haladéktalanul követnie kell. A felszólításnak nem engedelmeskedő légi járművet a nemzetközi jogban elfogadott eszközökkel (pl. állami légi jármű által) kényszeríteni lehet, azonban polgári légi jármű ellen nem alkalmazható fegyver és a légi jármű fedélzetén lévő személyek és a légi jármű biztonsága más módon sem veszélyeztethető.
(3) Ha külföldi állami légi jármű engedély nélkül repül be a magyar légtérbe, illetve a magyar légteret jogosulatlanul használja és a leszállásra utasító felszólításnak, jelzésnek nem tesz eleget, akkor a nemzetközi jogban elfogadott eszközök (pl. állami légi jármű által leszállásra kényszerítés) alkalmazhatók.
11. § A 10. § (1) bekezdésében említett meghatározott eseteket és a magyar légtér jogosulatlan igénybevétele esetén a követendő eljárás szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
12. § (1) A magyar polgári légi jármű – a jogszabályban légi járműnek minősített repülőmodell, az ejtőernyő és a személyzet által vezetett egyéb repülőeszköz kivételével – a légiközlekedésben akkor vehet részt, ha a légiközlekedési hatóság a Magyar Köztársaság Állami Légi jármű Lajstromába (a továbbiakban: lajstrom) felvette. A légiközlekedési hatóság a lajstromba vételről lajstromozási bizonyítványt és lajstromjelet ad ki.
(2) A magyar állami légi járművet a katonai légügyi hatóság veszi nyilvántartásba.
(3) A lajstromba és a katonai légügyi hatóság nyilvántartásába vett légi jármű magyar légi járműnek minősül.
(4) A lajstrom igazolja a légi jármű adatait, ezen belül a légi jármű tulajdonjogát, továbbá az egyéb jogokat és kötelességeket.
(5) A lajstromozásra kötelezett légi jármű üzemben tartója telephelyként a Magyar Köztársaság területén lévő repülőteret határoz meg, ahol vagy ahonnan a légi jármű üzemben tartását végzi, vagy szervezi.
(6) A lajstromba vett légi járműre – a lajstromba történt bejegyzéssel – jelzálogot lehet alapítani.
(7) A lajstrom nyilvános, közhiteles nyilvántartás. A bejegyzett adatokról a légiközlekedési hatóság – kérelemre – tájékoztatást (kivonatot) ad.
13. § (1) A lajstromba – a (2) bekezdésben említett kivételekkel – fel kell venni a magyar jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező magyar gazdasági társaság és a magyar állampolgár tulajdonában (üzemeltetésében) levő, biztonságos repülésre alkalmas polgári légi járművet, amely más állam légi jármű lajstromában nem szerepel, légialkalmassági bizonyítvánnyal és – külföldről történő behozatal esetén – az illetékes magyar vámhivatal vámkezelését igazoló okmánnyal rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek mellett a lajstromba felvehető továbbá:
a) a magyar légiközlekedési hatóság által kiadott működési engedéllyel rendelkező magyar jogi személyiségű vállalkozó által külföldről bérelt légi jármű, ha annak tulajdonosa ez ellen nem emel kifogást, és a légi jármű eredeti lajstromozó állama a lajstromozó állam jogait és kötelességeit részben vagy egészében a Magyar Köztársaságnak átengedi;
b) a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező külföldi állampolgárok vagy magyarországi telephellyel rendelkező, külföldi tulajdonban levő jogi személyek által üzemben tartott légi járművek.
14. § (1) A légi járművet a lajstromból törölni kell, ha
a) a tulajdonos a törlést kérte;
b) az üzemben tartását végleg megszüntették;
c) üzemeltetésre végleg alkalmatlanná vált;
d) megsemmisült;
e) állandóan külföldön tartják üzemben és nem lehetséges a magyar légiközlekedési hatóság szakmai felügyelete.
(2) Nem törölhető a légi jármű a lajstromból mindaddig, amíg a bejegyzett jogok valamely jogosultjának kiegyenlítetlen követelése áll fenn, vagy a törléshez nem járult hozzá.
15. § (1) A lajstromba vétel feltételeit, a bejegyzés tartalmának, módosításának és törlésének részletes szabályait a miniszter rendeletben határozza meg.
(2) A lajstromba vételért, a lajstromból való törlésért és a lajstrom kivonatáért díjat kell fizetni. A díj fizetésének feltételeit, módját és a díj összegét a miniszter rendeletben állapítja meg.
16. § (1) A polgári légi jármű felségjele a piros-fehér-zöld színjelzés és a HA betűcsoport.
(2) A lajstromba vett légi járművön – külön jogszabályban meghatározott módon – fel kell tüntetni a felségjelet és a lajstromjelet.
17. § (1) A lajstromozásra nem kötelezett polgári légi járművekről [12. § (1) bekezdés] a légiközlekedési hatóság nyilvántartást vezet, amely nyilvános.
(2) A légiközlekedési hatóság a bejegyzésről kérelemre igazolást ad.
18. § (1) Az állami légi jármű nyilvántartásának szabályait és jelzéseit a honvédelmi miniszter rendeletben állapítja meg.
(2) A magyar állami légi jármű felségjele a piros-fehér-zöld színjelzés.
19. § (1) Üzemben tartási engedély szükséges
a) a (2) bekezdésben említett kivétellel a polgári légi jármű,
b) a repülőtér,
c) a földön telepített léginavigációs berendezés
üzemben tartásához.
(2) Nem kell üzemben tartási engedély a természetes személy tulajdonát képező, kizárólag magáncélra használt polgári légi jármű üzemben tartásához.
(3) Az üzemben tartási engedélyt a légiközlekedési hatóság – ha a kérdéses berendezés részben vagy egészében rádióberendezés, akkor a hírközlési hatósággal egyetértésben – adja ki.
(4) Az állami repülések célját szolgáló repülőtér és a katonai repülések céljaira földön telepített léginavigációs berendezés üzemben tartására a katonai légügyi hatóság ad engedélyt.
(5) Ha az üzemben tartó az engedélyben és a jogszabályban előírt feltételeket súlyosan vagy tartósan megszegi, akkor az üzemben tartási engedélyt a kiadó hatóság felfüggeszti, vagy visszavonja.
(6) Az üzemben tartás feltételeit, valamint az üzemben tartási engedély kiadásának, felfüggesztésének és visszavonásának rendjét az (1) és a (3) bekezdésben meghatározott esetekben a miniszter, a (4) bekezdésben meghatározott esetben a honvédelmi miniszter rendeletben állapítja meg.
20. § (1) A polgári légi járművön, repülőmodellen, valamint a légiközlekedési tevékenység és légiközlekedéssel összefüggő tevékenység során rádióberendezés a légiközlekedési hatóságnak a hírközlési hatósággal egyetértésben kiadott engedélyével és feltételeivel tartható üzemben.
(2) Veszélyes áru, valamint a légi forgalomban részt vevő polgári légi járművön hadianyag és hadifelszerelés jogszabályban meghatározott engedéllyel továbbítható.
(3) Polgári légi járműből mérőkamerás fénykép vagy képrögzítő felvétel készítéséhez, távérzékeléshez, felvétel vagy adat közzétételéhez, illetve kereskedelmi célú felhasználásához jogszabályban meghatározott engedély
szükséges.
(4) Légi járművel végzett egyéb gazdasági tevékenység folytatásához – a mezőgazdasági vagy erdőgazdasági szórótevékenység kivételével – a légiközlekedési hatóságnak az illetékes hatóság hozzájárulásával kiadott engedélye szükséges.
21. § Állami légi jármű polgári célú igénybevételéhez a katonai légügyi hatóság engedélye szükséges.
22. § Gazdasági célú légiközlekedési és légiközlekedéssel összefüggő tevékenység a légiközlekedési hatóságnak az adott tevékenységre vonatkozó engedélyével folytatható.
23. § (1) Engedélyt a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező magyar vagy külföldi vállalkozó kaphat, ha
a) a tevékenység jogszabályban meghatározott feltételeinek eleget tesz;
b) az egyéni vállalkozó a vállalkozói igazolványát megkapta, illetve a gazdasági társaságot a cégjegyzékbe bejegyezték;
c) a biztonságos és szabályszerű üzemeltetéshez az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételeket kielégítő szervezettel, személyzettel, saját tulajdonú vagy tartósan bérelt eszközökkel (pl. lajstromozott légi járművel), továbbá légi személyszállítás és légi árufuvarozás esetén repülőtér-használat jogával rendelkezik;
d) a vállalkozás működési szabályzatának az engedélyezés tárgyát képező légiközlekedési vagy azzal összefüggő tevékenységre, a légiközlekedési szakszemélyzet szakmai gyakorlatban tartására, az alkalmazott légi járművek vagy légiközlekedési eszközök karbantartása módszereire, irányítására és belső felügyeletének rendjére vonatkozó részét a légiközlekedési hatóság jóváhagyta.
(2) Magyarországon székhellyel nem rendelkező külföldi vállalkozó légiközlekedési és a légiközlekedéssel összefüggő tevékenységre nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján kaphat engedélyt.
(3) Ha a jogosult az engedélyben foglalt feltételeket megsérti, vagy ha a tevékenységével a légiközlekedés biztonságát veszélyezteti, az engedély felfüggeszthető vagy visszavonható.
(4) Az (1) bekezdés c) pontjában említett feltételeket a miniszter rendeletben állapítja meg.
24. § (1) A légiközlekedési hatóság – az illetékes környezetvédelmi hatóság hozzájárulásával – a légi személyszállításra és a légi árufuvarozásra kiadott engedélyben megjelöli a tevékenység jellegét, engedélyezett viszonylatát, illetve földrajzi körzetét.
(2) Nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó, de szerződéssel még nem rendezett légi árufuvarozásra és menetrend alapján végzett légi személyszállításra a légiközlekedési hatóság legfeljebb hat hónapra érvényes ideiglenes engedélyt adhat.
(3) A postai küldemények légi úton való továbbítása a postáról szóló jogszabályok hatálya alá tartozik.
25. § (1) A menetrend alapján légi személyszállítást és légi árufuvarozást végző vállalkozó szolgáltatásait – a külön jogszabályban előírt feltételek teljesítése esetén – bárki igénybe veheti. A vállalkozó a szolgáltatást a veszélyes áru légi úton való szállítását kivéve nem tagadhatja meg.
(2) A vállalkozó légi személyszállítási, légi árufuvarozási szabályzatot, továbbá a rendszeresen közlekedő személyszállítási járataira menetrendet készít. A menetrendet a légiközlekedési hatóság hagyja jóvá.
26. § (1) A Magyarországon székhellyel nem rendelkező légi személyszállítást, illetőleg légi árufuvarozást végző vállalkozó magyarországi működésére a légi járművét lajstromozó állam légiközlekedési hatósága által kiadott működési engedély (Air Operator’s Certificate) bemutatása után a nemzeti érdekek és a nemzetközi gyakorlatban kialakult viszonossági elvek figyelembevételével a magyar légiközlekedési hatóság ad engedélyt.
(2) A menetrend alapján a légi személyszállítást és a légi árufuvarozást végző külföldi vállalkozó magyarországi működésére a nemzetközi szerződésekben foglaltakat kell alkalmazni.
27. § A légi személyszállítás – ezen belül a diplomáciai és a konzuli poggyászszállítás – a légi árufuvarozás, a légi menetjegy árusítás, veszélyes áruk, hadianyagok és hadifelszerelések továbbításának szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
28. § A légi járművel végzett egyéb gazdasági tevékenység végzésének szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.
29. § (1) A légi jármű és egyes légiközlekedéssel kapcsolatos eszközök gyártásához, a javítási és karbantartási tevékenység folytatásához az illetékes légiközlekedési hatóság engedélye szükséges.
(2) Az illetékes légiközlekedési hatóság az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység folytatásának szakszerűségét, a szakmai szabályok betartását bármikor ellenőrizheti.
(3) A légi jármű és a légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz gyártásának, javításának és karbantartásának a légiközlekedéssel összefüggő szakmai szabályait a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter rendeletben állapítja meg.
30. § (1) A légiközlekedési szakszemélyzet képzésére, a légiforgalmi irányító és repüléstájékoztató szolgálat tagjai képzésének kivételével
a) a polgári légiközlekedés területén a légiközlekedési hatóság,
b) az állami légiközlekedés területén a katonai légügyi hatóság
ad engedélyt.
(2) Ha a jogosult az engedélyben foglalt feltételeket nem tartja meg, vagy ha a képzés színvonala vagy biztonsága nem éri el az előírt szintet, akkor az engedélyt a légiközlekedés biztonsága érdekében a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság felfüggeszti vagy visszavonja.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett képzés szabályait a miniszter, a b) pont szerinti képzés szabályait a honvédelmi miniszter rendeletben állapítja meg.
31. § A légiforgalmi irányító és tájékoztató szakszolgálat ellátásához szükséges – az állami oktatási intézményekben meg nem szerezhető – szakmai ismeretekre vonatkozó képzést a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter által kijelölt intézetek végzik. A képzés feltételeiről a miniszterek gondoskodnak.
32. § A lajstromozásra nem kötelezett légi járművek vezetőinek képzését – a légiközlekedési hatóság engedélyével – gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet (repülő vagy ejtőernyős egyesület) végzi, amely a képzés feltételeiről és követelményeiről is gondoskodik.
33. § (1) A nyilvános repülőrendezvény megtartására vagy e tevékenység rendszeres folytatása céljából vállalkozás létrehozására a légiközlekedési hatóság ad engedélyt.
(2) A nyilvános repülőrendezvényt a rendező köteles a rendezvény területe szerint illetékes rendőrhatóságnak és légiforgalmi szolgálatnak előzetesen bejelenteni.
(3) A kizárólag szakmai körök részére rendezett vagy más módon zártkörű repülőrendezvény nem minősül nyilvános repülőrendezvénynek.
34. § Légi jármű bérbeadása céljából létesített vállalkozás létrehozásához a légiközlekedési hatóság engedélye szükséges.
35. § A vállalati célú légiközlekedés, valamint a társadalmi szervezet (pl. egyesület) keretében folytatott nem gazdasági célú, légiközlekedési vagy légiközlekedéssel összefüggő tevékenység folytatásához a légiközlekedési hatóság engedélye szükséges. A tevékenység engedélyezése során a 23. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjait, valamint a 29–34. §-okat kell alkalmazni.
36. § A 35. § alkalmazásának szempontjából a légiközlekedési hatóság engedélyében foglaltak alapján a légisport szövetség a tagegyesületei és a tagjai vonatkozásában betöltheti a jogosult jogkörét. Ennek szakmai feltételeit az engedélyben kell meghatározni.
37. § (1) A repülőtér lehet
a) nyilvános repülőtér: amelyet azonos feltételekkel bárki igénybe vehet:
aa) kereskedelmi repülőtér: a rendszeres utas, poggyász, áru és posta továbbítását végző légi forgalom céljaira létesített nyilvános repülőtér,
ab) nem kereskedelmi repülőtér: az aa) alpontban meghatározottakon kívül minden más nyilvános repülőtér,
ac) közös felhasználású (polgári és katonai) repülőtér;
b) nem nyilvános repülőtér: amely – a 41. § (3)–(4) bekezdésében meghatározott esetek kivételével – a tulajdonos, illetve az üzemben tartó engedélye alapján vehető igénybe, és amely lehet
ba) polgári célú nem nyilvános repülőtér,
bb) állami repülések céljára szolgáló repülőtér.
(2) A nyilvános repülőtér – a Ptk. 172. §-ának d) pontjában megjelölt nemzetközi kereskedelmi repülőtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér) kivételével – és a polgári célú nem nyilvános repülőtér létesítésére, fejlesztésére és megszüntetésére a miniszter – a Kormány előzetes egyetértése alapján – a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterrel, valamint a területileg illetékes települési önkormányzattal (önkormányzatokkal) egyetértésben ad engedélyt.
(3) Az (1) bekezdés bb) pontjában említett repülőtér létesítésére, fejlesztésére és megszüntetésére a honvédelmi miniszter – a területileg illetékes települési önkormányzat (önkormányzatok) véleménye és a Kormány előzetes egyetértése alapján – a miniszterrel, a belügyminiszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben ad engedélyt.
38. § (1) Repülőtér olyan helyen létesíthető, úgy kell megépíteni, és a légiközlekedés biztonságát szolgáló berendezésekkel ellátni, hogy megfeleljen azoknak a feltételeknek, amelyek lehetővé teszik az alkalmazás célja szerint meghatározott fajtájú légi járművek meghatározott körülmények közötti biztonságos fel- és leszállását, továbbá a repülőtéren való tartózkodását.
(2) A repülőtér körül biztonsági és zajgátló védőövezetet, illetve fokozottan zajos területet kell kijelölni.
39. § (1) A Kormány rendeletben határozza meg a repülőtér létesítésének, fejlesztésének és megszüntetésének, továbbá a biztonsági és zajgátló védőövezet kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének a szabályait.
(2) Az (1) bekezdésben említett szabályok részletes műszaki követelményeit, továbbá az üzemben tartás és üzemeltetés feltételeit a nyilvános és a polgári célú nem nyilvános repülőtér vonatkozásában a miniszter, az állami repülések céljára szolgáló repülőtér esetében a honvédelmi miniszter – a zajgátló védőövezetre vonatkozóan a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel együttesen – rendeletben állapítja meg.
(3) A repülőtér létesítésének vagy fejlesztésének megkezdése előtt azokat a terveket, amelyekből a tervezett légi forgalomnak a környezetre gyakorolt hatása (pl. akadálymentes övezet, zajhatás, a repülőtéren kívül telepíteni kívánt berendezés) megismerhető, felszólalási határidő megadásával nyilvánosan közzé kell tenni.
(4) A repülőtér létesítésének engedélyezését meg kell tagadni,
a) ha a létesíteni tervezett repülőtér területe, valamint a működéséhez szükséges, jogszabályban meghatározott akadálymentes védőövezetekhez, továbbá a repülőtéren kívül telepítendő berendezésekhez szükséges terület vagy szolgalom nem szerezhető meg;
b) ha a légiközlekedés biztonsága szempontjából kifogástalan megoldás nem érhető el, vagy a repülőteret korlátozott, veszélyes vagy tiltott légtér alatti területen kívánják létesíteni;
c) az illetékes környezetvédelmi hatóság hozzájárulásának hiányában.
40. § (1) Állam tulajdonában levő repülőteret – a nemzetközi kereskedelmi repülőtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér) kivételével – a Kormány egyetértésével lehet elidegeníteni.
(2) A Kormány döntését kezdeményező előterjesztést a miniszter, katonai repülőtér esetében a honvédelmi miniszter nyújtja be.
41. § (1) A nyilvános repülőtér használatáért – a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – díjat kell fizetni. A díj fizetésének feltételeit, módját és összegét, illetve a díjmentesség további eseteit a repülőtér üzemben tartója állapítja meg, és az e törvény 72. §-ában említett kiadványban teszi közzé.
(2) Az életmentő feladatot teljesítő, a légi rendészeti szolgálatot ellátó és a katasztrófaelhárítást végző, továbbá a nem kereskedelmi tevékenységet teljesítő állami légi jármű a nyilvános repülőteret díjtalanul veheti igénybe.
(3) A repülőteret a kényszerhelyzetben lévő légi jármű igénybe veheti, ehhez a repülőtér üzemben tartójának hozzájárulása nem kell. Ez a légi jármű a repülőtér használatáért díjat nem fizet.
(4) A kényszerleszállás esetén a repülőtér üzemben tartója köteles a légi jármű részére segítséget nyújtani, ezzel összefüggésben kártérítésre jogosult.
(5) A nem nyilvános repülőtér igénybevételét a repülőtér üzemben tartója engedélyezheti. A használatért díj nem szedhető.
42. § A nem állami repülések céljára szolgáló repülőtér üzemben tartója köteles a repülőtér ideiglenes használatát – előre egyeztetett időpontban és módon – a Magyar Honvédség részére esetenként átengedni. A repülőtér üzemben tartója az átengedéssel összefüggésben kártérítésre jogosult.
43. § (1) A légi járművet – különösen lakott hely közelében és éjszaka – úgy kell üzemeltetni, hogy a zajterhelés a külön jogszabályban meghatározott mértéket ne haladja meg.
(2) A hangrobbanás káros hatásainak elkerülése céljából a hangsebességet csak külön jogszabályban meghatározott légtérben és magasságban szabad átlépni.
(3) A repülőtér környezetét a repülés káros hatásaival szemben kímélő eljárásokat és a környezet védelme érdekében szükséges intézkedéseket a miniszter a honvédelmi miniszterrel, továbbá a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel együttesen rendeletben határozza meg.
44. § (1) A Kormány rendeletben előírhatja, hogy a repülőterek vagy a légiközlekedéssel összefüggő egyes eszközök meghatározott körzetében épület vagy egyéb létesítmény csak akkor emelhető, ha az a légiközlekedés biztonságát nem veszélyezteti, és a terveket az illetékes légiközlekedési hatóság az érintett hatóságokkal egyetértésben jóváhagyta.
(2) Az állam tulajdonában lévő és a nyilvános repülőtérrel kapcsolatban az idegen ingatlan igénybevétele a kisajátítási törvény hatálya alá tartozik.
45. § (1) Az állam a nemzetközi kereskedelmi repülőtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér) létesítésére, fejlesztésére, felújítására, karbantartására és üzemeltetésére, ezen belül a repüléssel összefüggő földi kiszolgáló létesítmények építésére és üzemeltetésére (a továbbiakban: működtetés)
a) az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezetet [Ptk. 685. § c) pont] vagy költségvetési szervet alapít, vagy
b) a működtetés gyakorlásának időleges jogát koncessziós szerződésben engedi át.
(2) A koncessziós pályázat kiírására, elbírálására és a koncessziós szerződés megkötésére a miniszter jogosult.
(3) A pályázati kiírásnak – a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 8. §-ában foglaltakon túlmenően – tartalmaznia kell:
a) a koncessziós társaság alaptőkéjének a beruházott tőkéhez viszonyított legkisebb mértékét;
b) a nemzetközi kereskedelmi repülőtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér) rendeltetését;
c) az alkalmazható leszállási, repülőtér-használati és földi kiszolgálási díjak megállapításának módját és feltételeit;
d) a működtetés egészség- és környezetvédelmi követelményeit;
e) a pályázaton való részvétel feltételeit (pl. részvételi díj, biztosíték, a pályázó gazdálkodási, pénzügyi helyzetéről nyújtott tájékoztatás);
f) a pályázatok elbírálásának főbb szempontjait (pl. a helyi munkaerő foglalkoztatásának, a belföldi vállalkozók igénybevételének vállalása, továbbá a pályázat elbírálása során előminősítési eljárás alkalmazása).
(4) A pályázat nyertesének a koncessziós társaságot részvénytársaságként kell megalapítania, amely jogosult kereskedelmi, vendéglátó létesítmények építésére és üzemeltetésére is.
46. § (1) Légi jármű, továbbá a külön jogszabályban meghatározott légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz abban az esetben tartható üzemben, ha olyan típushoz tartozik, amelyre a légiközlekedési hatóság az elvégzett típusvizsgálat alapján típusalkalmassági bizonyítványt adott ki.
(2) A típusalkalmassági bizonyítvány igazolja, hogy a légi jármű, illetve a légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz típusa megfelel a légi közlekedésbiztonság előírásainak.
(3) A típusalkalmassági bizonyítvány visszavonható vagy felfüggeszthető.
(4) Külföldön gyártott légi jármű, illetve légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz típusvizsgálata során az illetékes légiközlekedési hatóság elfogadhatja más állam hatóságának igazolását arról, hogy a típus a nemzetközi előírásoknak megfelel és a biztonságos repülésre, illetve rendeltetésszerű használatra alkalmas.
47. § (1) A légi jármű, illetve a légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz típusalkalmasságának feltételeit és a típusalkalmassági vizsgálat rendjét a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter rendeletben határozza meg.
(2) Az állami légi jármű típusalkalmasságának feltételeit és a típusalkalmassági vizsgálat rendjét a honvédelmi miniszter szabályozza.
48. § (1) A légi jármű rendeltetésszerű használatra való alkalmasságát az első üzembe helyezése előtt a gyártó egyedileg is köteles megvizsgálni és alkalmasságát tanúsítvánnyal bizonyítani.
(2) Ha a légiközlekedési hatóság a polgári légi járművet – a 12. § (1) bekezdésben említett kivétellel – első üzembe helyezése előtt saját vizsgálata alapján is alkalmasnak találja a rendeltetésszerű használatra, és a légi jármű megfelel a típusalkalmassági bizonyítványban előírt követelményeknek, akkor a légi járműre légialkalmassági bizonyítványt ad ki.
(3) Az illetékes légiközlekedési hatóság a légi jármű légi alkalmasságának vizsgálata során elfogadhatja más állam hatóságának a légi alkalmasságot tanúsító igazolását.
(4) A légialkalmassági bizonyítvány érvényességét az illetékes légiközlekedési hatóság időszakos légialkalmassági vizsgálat után meghosszabbíthatja. A légialkalmassági vizsgálatot soron kívül akkor is el kell végezni, ha a légi járművön a légi alkalmasságot befolyásoló – külön jogszabályban meghatározott – javítást vagy módosítást végeztek.
(5) Ha a légi jármű az üzemben tartás során nem felel meg a légi alkalmasság követelményeinek, akkor az a bizonyítvány érvényességi idején belül sem üzemeltethető.
(6) Ha a légi járművet a lajstromból törlik, a légialkalmassági bizonyítványa érvényét veszti.
49. § (1) A polgári légi jármű légialkalmassági követelményeit és a légialkalmassági vizsgálat rendjét a miniszter rendeletben határozza meg.
(2) Az állami légi jármű légialkalmassági feltételeit és a légialkalmassági vizsgálat rendjét a honvédelmi miniszter szabályozza.
50. § A repülőtéren a biztonságos használat érdekében külön jogszabályban meghatározott szolgálatokat (légiforgalmi-, repülőtéri koordinációs-, repülésmeteorológiai-, tűzoltó-, mentő-, elsősegélynyújtó-, repülőegészségügyi-, műszaki-mentő-, rendőri-, repülésvédelmi-, közegészségügyi- stb. szolgálat), továbbá távközlő-, rádiónavigációs-, fénytechnikai- stb. berendezéseket kell működtetni.
51. § (1) A repülőtér körzetében, valamint külön jogszabályban meghatározott egyéb térségekben lévő olyan létesítményeket, berendezéseket és vezetékeket, amelyek helyzetüknél vagy magasságuknál fogva kiemelkednek a környezetükből és a légiközlekedés biztonságát veszélyeztethetik, akadályjelzéssel kell ellátni. Az ilyen jelzéseket
a) a repülőtér létesítése után épített épületek, vezetékek és létesítmények tekintetében ezek tulajdonosa,
b) ha a repülőteret újonnan létesítik, akkor a repülőtér létesítője, illetőleg, akinek érdekében a jelzést elhelyezik
köteles elhelyezni és karbantartani.
(2) Az akadályjelzés eltávolításához vagy működésének megváltoztatásához az illetékes légiközlekedési hatóság engedélye szükséges.
52. § (1) Szakszolgálati engedély szükséges a lajstromozásra kötelezett légi jármű, illetve állami légi jármű vezetéséhez és egyéb szakszolgálat végzéséhez, e légi járművek és berendezéseik légi alkalmasságának, üzemképességének tanúsításához, továbbá jogszabályban meghatározott egyéb tevékenység ellátásához.
(2) A légi személyszállításra és a légi árufuvarozásra használt légi jármű esetében a szakszolgálati engedély tulajdonosa a jogosultságával abban az esetben élhet, ha arra a légi jármű üzemben tartója, illetve karbantartója írásban külön felhatalmazta.
(3) Lajstromozásra nem kötelezett légi járművet az vezethet, aki nem szenved a külön jogszabályban felsorolt betegségek vagy testi hiányosságok egyikében sem, és aki a légiközlekedési hatóság által engedélyezett tanfolyam elvégzéséről bizonyítvánnyal rendelkezik.
(4) A repülések végrehajtásának részletes szabályait a miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítja meg.
(5) Az időszakosan korlátozott légtérben [5. § bb) pont] a repülés szabályait a honvédelmi miniszter a miniszterrel egyetértésben határozza meg.
53. § (1) A szakszolgálati engedély azt igazolja, hogy a légi jármű vezetője, illetve a szakszemélyzet tagja az adott tevékenység ellátására szakmailag és egészségügyi szempontból alkalmas.
(2) A szakszolgálati engedélyt a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság adja ki.
(3) A szakszolgálati engedély jogszabályban meghatározott feltételek hiánya esetén, vagy ha tulajdonosa a tevékenység folytatásának szabályait szándékosan vagy gondatlanul megszegi, meghatározott időre felfüggeszthető. Amennyiben a feltételek nem teljesülnek, az engedélyt véglegesen vissza kell vonni.
(4) A szakszolgálati engedély ismételt megadása jogszabályban meghatározott utóképzéshez köthető.
(5) A szakszemélyzet tagjai egészségügyi alkalmasságának megállapítását végző szervet a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter a népjóléti miniszterrel együttesen jelöli ki.
(6) A szakszolgálati engedélyek fajtáit, szakmai, egészségügyi feltételeit és kiadásuk rendjét a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter a népjóléti miniszterrel együttesen, rendeletben határozza meg.
54. § (1) A légi jármű parancsnoka (a továbbiakban: parancsnok) a szakszemélyzetnek az az előírt szakszolgálati engedéllyel rendelkező tagja, akit e feladat ellátására a légi jármű üzemben tartója jelöl ki.
(2) A lajstromozásra nem kötelezett légi jármű parancsnoka a légi jármű vezetője.
55. § (1) Motor nélküli légi járműnek motoros légi járművel való vontatásakor az egész vontatmány parancsnoka a motoros légi jármű vezetője.
(2) Az oktatóval együtt végzett kiképző repülés közben a kiképzést folytató oktató légijármű-vezető a parancsnok.
(3) A kiképzés alatt álló légijármű-vezető növendéket az önálló repülési feladatának teljesítése közben parancsnoknak kell tekinteni.
56. § A parancsnok
a) irányítja a légi jármű személyzetét, utasításait a személyzet köteles végrehajtani;
b) az utasokat felkérheti meghatározott cselekmény végrehajtására vagy abbahagyására.
57. § A repülés megkezdése előtt a parancsnok ellenőrzi, hogy a légi jármű alkalmas-e a feladat biztonságos végrehajtására.
58. § (1) A parancsnok felel a repülési feladat biztonságos végrehajtásáért és a repülési szabályok megtartásáért. Joga és kötelessége a repülés tartama alatt az ezzel kapcsolatban felmerült minden kérdés eldöntése.
(2) A parancsnok feladata különösen:
a) ha a légi járművet veszély fenyegeti, minden szükséges intézkedés megtétele a repülés biztonságos befejezése, baleset vagy kényszerleszállás esetén az élet- és a vagyonbiztonság megóvása érdekében;
b) a repülés, illetve az utasok biztonságát veszélyeztető cselekmény esetén a cselekmény folytatásában az elkövető megakadályozása;
c) a légi járművön elkövetett bűncselekmény esetén – külföldön – a nyomozóhatóságot megillető intézkedések alkalmazása;
d) abban az esetben, ha más légi jármű vagy tengeri jármű veszélybe került – utasainak és személyzetének veszélyeztetése nélkül – az adott helyzetben szükséges és teljesíthető segítség nyújtása.
59. § A parancsnok köteles
a) légi járművön megbetegedett vagy balesetet szenvedett személy részére elsősegélynyújtásról gondoskodni és – ha szükséges – a beteget az első alkalmas repülőtéren az egészségügyi szerveknek átadni;
b) a légi járművön történt születésről, balesetről, elhalálozásról és az ezekkel kapcsolatos intézkedésekről jegyzőkönyvet készíteni;
c) a légi járművön történt elhalálozás esetén gondoskodni – az illetékes hatóság részére történő átadásig – az elhunytnak a légi járművön lévő ingóságai megőrzéséről.
60. § A parancsnok – vagy ha az sérülései, illetve más ok miatt erre képtelen, a személyzet tagja – az 58–59. §-okban említett intézkedésekről – amennyiben azok magyar állampolgárt, illetve Magyarországon bejegyzett jogi személyt érintenek – értesíti Magyarország konzuli képviseletét.
61. § (1) A légiközlekedés biztonsága érdekében az ellenőrzött légtérben és az ellenőrzött repülőtéren légiforgalmi irányító, a nem ellenőrzött légtérben és a kijelölt repülőtereken repüléstájékoztató szolgálatot kell fenntartani.
(2) A légi forgalom irányítását a miniszter által a honvédelmi miniszterrel egyetértésben kijelölt szerv végzi.
(3) A légiforgalmi szolgálat feladata különösen:
a) a nemzetközi repüléseket végrehajtó, továbbá az államhatár menti, 10 km-es sávban repülő légi járműveknek – a légtér védelme, a légi forgalom irányításának végzése, a légtér ellenőrzése érdekében szükséges – azonosítása, a Magyar Honvédség erre kijelölt szervezetével együttműködve;
b) a légtérgazdálkodás;
c) a légi forgalom áramlásának szervezése;
d) a légiforgalmi irányítás;
e) a légiforgalmi tájékoztató szolgálat ellátása;
f) a légiforgalmi távközlési szolgálat ellátása;
g) légi jármű eltűnése vagy kényszerhelyzetbe kerülése esetén a felkutatás és a mentés, valamint egyéb segítségnyújtás kezdeményezése.
(4) A légiforgalmi irányító szolgálat utasítása a légi jármű parancsnoka számára kötelező, attól csak veszély elhárítása érdekében térhet el.
62. § (1) A nem ellenőrzött repülőterek üzemben tartói a miniszter által a repülőtér rendeltetésének figyelembevételével meghatározott légiforgalmi szolgálat fenntartására, valamint léginavigációs berendezések létesítésére és üzemeltetésére kötelezhetők.
(2) A katonai ellenőrzött légtérben és repülőtereken a katonai légiforgalmi irányító szolgálatot a honvédelmi miniszter hozza létre.
63. § A Magyar Köztársaság légterében és repülőterein történő repülések végrehajtásának és a légi forgalom irányításának szabályait a miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg.
64. § (1) Ha a Magyar Köztársaság területén, illetve a magyar légtérben a repülés tartama alatt
a) légi járművet baleset ér,
b) légi jármű eltűnik,
c) a légiközlekedés szabályainak megsértése miatt súlyos – 8 napon túl gyógyuló – testi sérülés vagy halál következik be
(a továbbiakban: légiközlekedési baleset), azt ki kell vizsgálni.
(2) Vizsgálni kell azokat a légiközlekedési balesetet nem okozó eseteket is, amelyek a légiközlekedés biztonságát veszélyeztették (a továbbiakban: rendkívüli repülőesemények).
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben említett vizsgálat (a továbbiakban: szakmai vizsgálat) célja a légiközlekedési baleset, illetve a rendkívüli repülőesemény okának és körülményeinek megállapítása, és a hasonló esetek megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele, kezdeményezése.
65. § (1) A szakmai vizsgálatot – a (2)–(3) bekezdésben foglalt kivétellel – a légiközlekedési hatóság végzi. A rendkívüli repülőesemények szakmai vizsgálatát – ha az esemény közvetlenül nem veszélyeztette a légiközlekedés biztonságát – jogszabály a légi jármű üzemben tartójának hatáskörébe utalhatja.
(2) Az állami légi járművel bekövetkezett rendkívüli repülőesemények szakmai vizsgálatát a katonai légügyi hatóság végzi, a vizsgálatot azonban az állami légi jármű üzemeltetőjének hatáskörébe utalhatja.
(3) A légiközlekedési hatóság a katonai légügyi hatósággal együttműködve vizsgálja ki azt a légiközlekedési balesetet, illetve rendkívüli repülőeseményt, amelyben polgári és állami légi jármű vagy állami és polgári légiforgalmi szolgálatok együttesen érintettek.
66. § (1) Aki légiközlekedési balesetet észlel, köteles azt haladéktalanul a rendőrhatóságnak bejelenteni. A rendőrhatóság haladéktalanul értesíti azokat a szerveket, amelyeknek feladatkörébe tartozik a baleset következtében veszélybe került személyek részére segítség nyújtása, illetve az élet- és a vagyonbiztonság védelme.
(2) A légiközlekedési balesetet a légi jármű üzemben tartója – az (1) bekezdésben foglalt bejelentési kötelezettségen túlmenően – haladéktalanul jelenteni köteles a légiközlekedési hatóságnak, illetve a katonai légügyi hatóságnak.
(3) Ha magyar légi járművet külföldön légiközlekedési baleset ér, azt a légi jármű üzemben tartója haladéktalanul köteles a magyar légiközlekedési hatóságnak bejelenteni. A légiközlekedési hatóság a nemzetközi szerződésekben foglaltak alapján jár el.
67. § (1) A légiközlekedés védelme – a légiközlekedés elleni jogellenes cselekmények megelőzése és a jogellenes cselekmények felszámolása – a nyilvános repülőterekre, a légtérben tartózkodó személyszállítást és árufuvarozást végző légi járművekre, a földön telepített léginavigációs berendezésekre és a légiközlekedésben részt vevő személyekre terjed ki.
(2) A nyilvános repülőtér üzemben tartója a légiközlekedés védelmével kapcsolatos feladatainak teljesítésére fegyveres biztonsági szolgálatot hoz létre, vagy e feladatokkal ilyen tevékenységet végző, erre feljogosított szervezetet bízhat meg.
(3) A légiközlekedés védelmének költségeit az állam, a repülőtér üzemeltetője, valamint a közforgalmú légi jármű üzemben tartója – jogszabályban meghatározott módon és mértékben – közösen viselik. A költségek a repülőtér használóira és a légi utasokra átháríthatók.
68. § (1) A Kormány – a miniszter, a légügyi főigazgató, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a külügyminiszter, a pénzügyminiszter és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, a Határőrség országos parancsnoka, valamint az országos rendőrfőkapitány részvételével – Légiközlekedés Védelmi Bizottságot (a továbbiakban: Bizottság) hoz létre.
(2) A légi jármű elleni jogellenes cselekmény erőszakos felszámolása csak a légi jármű üzemben tartójának egyetértésével, az élet- és vagyonbiztonság elsődlegességével történhet.
(3) Ha a Magyar Köztársaság területén külföldi légi jármű ellen követnek el jogellenes cselekményt, vagy ha a jogellenes cselekménnyel érintett magyar légi járművön külföldi állampolgárok is tartózkodnak, a helyzet felszámolása csak a vonatkozó nemzetközi szerződésekben foglaltakkal összhangban történhet.
(4) A légiközlekedés védelmének szabályait, a Bizottság jogkörét, feladatait és működésének rendjét a Kormány rendeletben határozza meg.
69. § (1) A polgári repülőtérre, valamint a magyar légi jármű lajstromba bejegyzett, továbbá a magyar tulajdonban lévő, lajstromozásra nem kötelezett polgári légi járműre – a harmadik személynek okozott kár megtérítése céljából – felelősségbiztosítást kell kötni.
(2) A kötelező felelősségbiztosítás az üzemben tartó által a légi jármű vezetésével vagy a fedélzeten egyéb szolgálat teljesítésével megbízott személyek által feladatuk ellátása során harmadik személynek okozott károk megtérítésére is kiterjed.
70. § A kötelező felelősségbiztosítás szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
71. § A törvény alkalmazásában
1. állami célú légiközlekedés: a honvédelmi és a rendvédelmi célú légiközlekedés;
2. állami légi jármű: a honvédelmi és rendvédelmi célokat szolgáló légi jármű;
3. ellenőrzött repülőtér: amelyen légiforgalmi irányító, tájékoztató és riasztó szolgáltatást nyújtanak;
4. légi forgalom: a légiközlekedésben egy időben részt vevő légi járművek helyváltoztatásainak összessége;
5. légi jármű: a légiközlekedés eszköze (pl. merev- vagy forgószárnyú repülőgép, sárkányrepülő, szabadon repülő személyzetes léggömb; léghajó; jogszabályban légi járműnek minősített repülőmodell; nem kizárólag mentési célt szolgáló ejtőernyő; személyzet által vezetett egyéb repülőeszköz);
6. légi járművel végzett egyéb gazdasági tevékenység: az ellenszolgáltatásért, légi járművel végzett – légi személyszállításnak vagy légi fuvarozásnak nem minősülő – különleges tevékenység (pl. a légi mező- és erdőgazdasági szórótevékenység, a külső felfüggesztésű teheremelés és szállítás, a polgári célú légi felderítés és megfigyelés, a légi hirdetés, valamint a bajba jutott légi jármű felkutatása és mentése);
7. légijármű-vezető: az a személy, aki a légi járművet repülés közben irányítja és a kormányait kezeli;
8. légiközlekedés: légi járművel a légtérben való közlekedés (helyváltoztatás), ideértve a légi járműnek a repülési feladata végrehajtásához szükséges földi vagy vízi mozgást is;
9. légiközlekedési szakszemélyzet: az a légiközlekedési vagy légiközlekedéssel összefüggő tevékenységet folytató személy, akinek a tevékenysége a légiközlekedés biztonságát befolyásolhatja;
10. légiközlekedési tevékenység:
a) a légi járművel végzett személyszállítás és árufuvarozás,
b) a légi járművel folytatott munkavégzés (pl. teheremelés, mező-, erdő- és vízgazdálkodási célú repülés),
c) a bajba jutott vagy eltűnt légi jármű megsegítésére irányuló kutató-mentőrepülés,
d) a légi járművel végzett egészségügyi mentőrepülés,
e) a légi jármű sport-, valamint nem gazdasági magáncélú alkalmazása,
f) a vállalati célú légiközlekedés,
g) a légiközlekedési szakszemélyzet gyakorlati repülő kiképzése,
h) az állami légi járművel a katonai repülések céljára ideiglenesen elkülönített légtéren kívül végzett minden repülés;
11. légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz: jogszabályban meghatározott, légi járműnek nem minősülő, a légiközlekedést elősegítő, illetőleg kiszolgáló berendezés, gép vagy szerkezet, amely a légiközlekedés biztonságára hatást gyakorolhat;
12. légiközlekedéssel összefüggő tevékenység:
a) a légi jármű, annak részei, berendezései és alkatrészei, valamint a légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz gyártása, karbantartása, javítása,
b) a légi jármű bérbeadása,
c) a légiközlekedési szakszemélyzet szakirányú földi képzése,
d) a repülőtér és a légiközlekedést kiszolgáló földi létesítmények létesítése, fenntartása, üzemben tartása,
e) a légiforgalmi szolgálat ellátása – ideértve a légi forgalom irányítását – a légiforgalmi tájékoztatás és a légiközlekedési meteorológiai szolgálat, az ehhez szükséges létesítmények és berendezések létesítése, fenntartása és üzemben tartása;
13. léginavigációs berendezés: a légi jármű helyzete és útvonala meghatározásának eszköze;
14. légisport: légi járművel folytatott, nem gazdálkodási célú sporttevékenység;
15. nyilvános repülőrendezvény: légi bemutató vagy verseny, melynek látogatására a meghívás propaganda vagy hirdetés útján történik;
16. polgári légi jármű: a nem állami légi jármű;
17. rádióberendezés: a légiközlekedéssel kapcsolatban a légi járművön vagy a földön alkalmazott minden, rádióhullámok segítségével működő berendezés;
18. repülés tartama: az az időtartam, amely akkor kezdődik, amikor az első személy a repülés megkezdésének szándékával a légi jármű fedélzetére lép és akkor végződik, amikor a légi jármű fedélzetét az utolsó ilyen személy elhagyta;
19. repülőtér: a légi járművek fel- és leszállására és felszíni mozgására szolgáló szárazföldi vagy vízi terület – ideértve a helikopterállomást is – a rajta lévő létesítményekkel együtt;
20. üzemben tartó: légi jármű, illetőleg légiközlekedéssel kapcsolatos eszköz vagy repülőtér működését szervező, fenntartó felelős természetes vagy jogi személy;
21. vállalati célú légiközlekedés: gazdálkodó szervezet tulajdonát képező, általa bérelt, lízingelt légi jármű nem közvetlenül gazdasági célból folytatott légiközlekedési tevékenysége.
72. § A légiközlekedési hatóság a nyilvános repülőterekre vonatkozó – külön jogszabályban meghatározott – adatokat és a légiközlekedésre vonatkozó tájékoztatásokat a Magyar Köztársaság légiforgalmi tájékoztató kiadványában (AIP) rendszeresen közzéteszi.
73. § E törvény 3., 6., 12–14., 19., 22., 25., 29., 30., 34., 37–38., 46., 48., 50., 52., 53., 54., 58., 64. és 67. §-aiban foglalt rendelkezések végrehajtásáról a Kormány rendeletben gondoskodik.
74. § E törvény alapján rendeletben állapítja meg
a) a földművelésügyi miniszter a miniszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel együttesen a mező- és erdőgazdasági légi munkavégzés szabályait és feltételeit;
b) a miniszter a légiközlekedés biztonságos és zavartalan végrehajtását biztosító léginavigációs, távközlő, meteorológiai és egyéb berendezések létesítésének, üzemben tartásának, megváltoztatásának és megszüntetésének, valamint hatósági felügyeletének szabályait és rendjét;
c) a miniszter a honvédelmi és népjóléti miniszterrel együttesen a rendkívüli repülőesemények szakmai vizsgálatának szabályait;
d) a népjóléti miniszter a miniszterrel együttesen az ország területére légiközlekedési úton bejutó fertőző betegségek megelőzése érdekében történő ideiglenes korlátozások szabályait;
e) a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter a törvény 20. §-ának (3) bekezdésében említett tevékenység engedélyezésének rendjét;
f) a miniszter a 6. § (5) bekezdésében említett repülőmodellek és repülőeszközök körét;
g) a népjóléti miniszter a földművelésügyi miniszterrel és a miniszterrel együttesen a közegészségügyi légi beavatkozás (szúnyogirtás) szabályait;
h) a földművelésügyi miniszter a miniszterrel együttesen a légi személyszállítással és a légi árufuvarozással összefüggő növény-egészségügyi szabályokat;
i) a környezetvédelmi miniszter a miniszterrel és a honvédelmi miniszterrel együttesen – a pénzügyminiszter egyetértésével – a repülésmeteorológiai tájékoztatások és előrejelzések szolgáltatásával, ellenőrzésével, ezek díjazása és költségei megosztásával összefüggő feladatok rendjét és szabályait;
j) a miniszter a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben a motoros légi járművek zajkibocsátásának korlátozására vonatkozó szabályokat;
k) a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel, a népjóléti miniszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen a bajba jutott légi járművek megsegítését ellátó kutató-mentőszolgálatok szervezetét, működésének, fenntartásának, riasztásának és a mentéssel járó költségek viselésének rendjét;
l) a miniszter a légiközlekedési szakszemélyzethez tartozóknak a körét és a vonatkozó szakmai szabályokat.
75. § (1) Ez a törvény 1996. július 1. napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti
a) a polgári repülésről szóló – az 1983. évi 7. törvényerejű rendelettel , az 1983. évi 9. törvényerejű rendelettel, az 1989. évi 18. törvényerejű rendelettel és az 1990. évi XXII. törvénnyel, az 1993. évi LVI. törvénnyel módosított – 1981. évi 8. törvényerejű rendelet;
b) a vízügyi és egyes közlekedési törvények, törvényerejű rendeletek módosítása az 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben című 1992. évi XXXIX. törvény 15. §-a.
(2) A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 172. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ha törvény eltérően nem rendelkezik, kizárólag az állam tulajdonában vannak)
„d) országos közutak, vasutak, vízi utak és az országos közforgalmú kikötők, a nemzetközi kereskedelmi repülőtér, továbbá az ország területe feletti légtér,”
(3) A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ez a törvény állapítja meg)
„a) az országos közutak és műtárgyaik, a vasutak, a csatornák, a kikötők, a nemzetközi kereskedelmi repülőtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér), valamint a regionális közműrendszerek,”
(4) A nemzetközi polgári repülésről Chicagóban, az 1944. évi december hó 7. napján aláírt Egyezmény és az annak módosításáról szóló jegyzőkönyvek kihirdetéséről szóló 1971. évi 25. törvényerejű rendelet 3. §-a a következő bekezdéssel egészül ki:
„(3) A jegyzőkönyveket és a függelékeket a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendelettel hirdeti ki.”
