69. § A vámraktárba beraktározott vámárut a beraktározó – az üzemeltető, illetve raktárengedélyes engedélyével – megtekintheti, és a vámáru gondozásához szükséges minden olyan műveletet elvégezhet, amely a vámáru állagát nem változtatja meg.
70. § A vámhivatal által üzemeltetett raktárban a raktározási határidő lejártakor, illetőleg abban az esetben, ha az esedékes raktárdíj a vámáru vámértékét meghaladja, a vámhivatal köteles a beraktározót a jogkövetkezményekre való utalással és a felszólítás átvételétől számított nyolc napos határidő kitűzésével felszólítani, hogy a vámáru vámjogi sorsának rendezését kérje. A felszólítás eredménytelensége esetén a vámhivatal a vámárut értékesítheti. Az értékesítésből befolyt összeg elszámolását – ideértve a jogosult részére történő kifizetést is – e törvény végrehajtási rendelete szabályozza.
71. § A vámraktár létesítési engedélyt vissza kell vonni, ha az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá, ha a raktárengedélyes előírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy a vámjogszabályban foglalt rendelkezéseket súlyosan vagy ismételten megsértette. Az ilyen raktárengedélyes vagy üzemeltető részére két éven belül újabb létesítési engedély nem adható.
72. § Aktív feldolgozásnak minősül a külföldi féllel kötött szerződés keretében a külföldi fél által rendelkezésre bocsátott vámáruval visszaviteli kötelezettség mellett végzett tevékenység, így különösen a feldolgozás, összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés, ha ezért a külföldi ellenszolgáltatást ad. Az aktív feldolgozás céljából behozott vámárut belföldön elidegeníteni, harmadik személy, szervezet részére használatra átadni csak a vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthető harmadik személy részére történő átadásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérő telephelyeinek vagy alvállalkozóinak – igazolási kötelezettség mellett – átadja.
73. § (1) Az aktív feldolgozás vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából – az általános forgalmiadó és fogyasztási adó kivételével –, a vámteher kiszabásából, az azonosság biztosításából, valamint a visszaviteli határidő megállapításából, az elszámolás feltételeinek megállapításából és jóváírásából áll.
(2) A visszaviteli határidőt a szerződésben foglaltak figyelembevételével, de legfeljebb tizenkét hónapban kell megállapítani. Ez a határidő meghosszabbítható, ha a szerződés feltételeinek változása vagy más ok azt indokolja.
(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre történő visszaszállításának, vámraktárba beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolását kell érteni.
(4) Amennyiben a (3) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142. § (3) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról, valamint a vámteher és a kamat beszedéséről és a külön jogszabályokban a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeként előírtak teljesítésének ellenőrzéséről. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
74. § (1) Az aktív feldolgozásban történő vámkezeléshez tevékenységi engedély szükséges. A tevékenységi engedélyt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium akkor adhatja meg, ha
a) az aktív feldolgozás végzése nemzetgazdaságilag indokolt,
b) a tevékenység nem veszélyezteti az emberi környezetet,
c) a kérelmező a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező szervezet,
d) a kérelmező vámszempontból megbízható.
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában írt feltételek részletes szabályait az ipari és kereskedelmi miniszter rendeletben állapítja meg.
75. § (1) Ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely a külföldi – ideértve a 77. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott személyt is – tulajdonjogának fenntartása mellett, ideiglenes használat, bemutatás vagy kipróbálás céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt.
(2) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukat – a használatukkal járó szokásos értékcsökkenést kivéve – változatlan állapotban kell külföldre visszaszállítani.
(3) Az ideiglenes behozatali eljárás – az (1) bekezdésben meghatározott esetekben – olyan vámárukra is kérhető, amelyek azt megelőzően a vámáru jelleget meg nem szüntető más vámkezelésben részesültek.
76. § (1) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából – az általános forgalmiadó és fogyasztási adó kivételével –, a vámteher kiszabásából, biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. Külföldi által hat hónapot meg nem haladó belföldi tartózkodás idejére, ideiglenes használatra behozott gépjármű vámkezelésére vonatkozó eltérő szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(2) A vámárut fuvarozó szállítóeszköz ideiglenes behozatali eljárás alá vonására e törvény végrehajtási rendelete egyszerűsített eljárást állapíthat meg.
(3) A vámhivatal annak a szervezetnek, természetes személynek a részére vámkezelhet ideiglenes behozatalban, aki a vámárut használja, vagy akinek a felelősségére azt használják.
(4) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthető harmadik személy, szervezet részére használatba adásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérő a telephelyeinek, alvállalkozóinak – a fővállalkozói szerződés teljesítése keretében – átadja, vagy azt alkalmazottja használja.
77. § (1) E törvény alkalmazása szempontjából ideiglenes használatnak minősül:
a) nemzetközi szerződés, egyezmény alapján külföldről ideiglenes használatra behozható vámáru;
b) bérleti és haszonbérleti szerződés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi kivételével;
c) a haszonkölcsön szerződés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi kivételével;
d) a külföldi szervezet által behozott vagy beküldött, a vállalkozási szerződésben meghatározott és az általa vállalt munkákhoz szükséges eszközök (így különösen: munkaeszköz, felszerelési tárgy);
e) az idényjellegű mezőgazdasági munkák végzésére szerződés alapján legfeljebb hatvan napra behozott mezőgazdasági gép;
f) az aktív feldolgozáshoz, valamint az exportáruk előállításához ellenszolgáltatás nélkül behozott minták és mintadarabok;
g) a megsérült és nem használható magyar gépjármű helyett a javítás megtörténtéig a külföldi biztosító társaság által rendelkezésre bocsátott külföldi forgalmi rendszámú gépjármű, legfeljebb hatvan napig;
h) a Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó külföldi szervezet és természetes személy, valamint a külföldi állandó lakhellyel rendelkező, de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár, továbbá a külföldön munkát végző magyar állampolgár által magyarországi tartózkodása idejére az életviteléhez szükséges, nem kereskedelmi mennyiségben és jelleggel behozott vámáruk. Személygépkocsi vámkezelése esetén e jogcím alkalmazása tekintetében nem kereskedelmi mennyiségnek (jellegnek) minősül a gépjárművezetői engedéllyel rendelkező, ebben a pontban felsorolt természetes személyek részére egy-egy darab személygépkocsi vámkezelése.
(2) Az (1) bekezdés b)–c) pontja alapján történő vámkezelés esetében az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott vámteher két százalékát kell megfizetni – kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket –, ha a vámáruval a visszaviteli határidőn belül a 73. § (3) bekezdése szerint számoltak el. Az így fizetendő vám összege a kiszabott vám összegét nem haladhatja meg.
(3) Nem kell a (2) bekezdés szerinti vámterhet megfizetni, ha a 116. § és a 117. § (3) bekezdésében meghatározott személyek/szervezetek részére az ott meghatározott vámáruk kerülnek ideiglenes behozatalra, továbbá, ha nemzetgazdasági okból a Kormány felmentést ad.
(4) A havi két százalék kiszabott vámteher a vámáru kiszállítását követő napon, illetőleg akkor esedékes, amikor a kiszállítás esetén fizetendő vámteher összege elérte a kiszabott vámteher összegét (az ideiglenes behozatal ötvenedik hónapjának első napján), és az esedékesség napjától számított öt munkanapon belül kamatmentesen fizethető meg.
(5) Amennyiben a visszaviteli határidő lejárta előtt a szerződés módosítása következtében az ideiglenes behozatal jogcíme vagy a belföldi szerződő fél személye változik, a vámárut az elszámolása szempontjából külföldre kiszállítottnak kell tekinteni, és az új feltételekkel ismét ideiglenes behozatali eljárásban lehet vámkezelni. Nem szünteti meg az ideiglenes behozatali eljárást a (4) bekezdésben írtak alkalmazása.
(6) Kipróbálásnak minősül az a tevékenység, amelynek során a belföldi a külföldi fél megbízása alapján, ellenszolgáltatás mellett a vámáru rendeltetésszerű működését ellenőrzi (teszteli).
(7) Bemutatásnak minősül a nemzetközi vásárra, kiállításra vagy hasonló nemzetközi eseményre (verseny, hangverseny, sportesemény, pályázat) történő ideiglenes behozatal.
78. § (1) Ha e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetőleg nemzetközi szerződés más határidőt nem állapít meg, a vámáruk általában huszonnégy hónapig maradhatnak ideiglenes behozatalban. Ha a körülmények indokolják, a vámhivatal ennél hosszabb határidőt is megállapíthat, vagy a korábban megállapított határidőt az indokolt mértékig meghosszabbíthatja.
(2) Az ideiglenes behozatalban kezelt vámárukkal a 73. § (3)–(4) bekezdéseiben foglaltak szerint kell elszámolni.
(3) Az ideiglenes behozatal részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
79. § (1) A belföldi forgalom számára történő vámkezelés vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher kiszabásából, közléséből, beszedéséből és a vámáru kiadásából áll.
(2) A belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor a vámáru behozatalával kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott feltételek teljesítését is ellenőrizni kell.
(3) A belföldi forgalom számára történő vámkezelésnél a 100–123. §-okban felsorolt, továbbá az 52/1992. (III. 21.) és a 85/1995. (VII. 12.) Korm. rendeletek alapján – ezek hatályban maradásáig – megállapított vámmentességek, valamint a vámtarifatörvény alapján kiadott külön jogszabályban és az e törvény 1. és 2. számú mellékletében meghatározott vámkedvezmények adhatók.
80. § (1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut a vámhivatal köteles kiadni, ha az eljárás lefolytatása során jogszabálysértő cselekmény elkövetését nem állapította meg és a kiszabott vámterhet megfizették [ideértve a vámtehernek a 135. § (2) bekezdés szerinti kiegyenlítési módját is] vagy annak megfizetésére – amennyiben e törvény másként nem rendelkezik – halasztott vámfizetési jogosultságot, illetőleg fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek.
(2) A vámáru kiadása vámjogi szempontból – a 45. § (5) bekezdésében említettek kivételével – az áru feletti szabad rendelkezést jelenti.
81. § (1) Az árunyilatkozatot adó a belföldi forgalom számára történő vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozatában kérheti a vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetőleg megsemmisítését.
(2) Az alaktalanított vagy a denaturált vámárut megváltozott jellegének és értékének alapulvételével kell a belföldi forgalom számára vámkezelni.
(3) A vámáru alaktalanításával vagy denaturálásával annak állagában olyan változásnak kell végbemenni, amelynek következtében a vámáru az eredeti célra nem használható fel.
(4) A vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetőleg megsemmisítését a vámkezelést kérő a vámhivatal ellenőrzése mellett, saját költségére és veszélyére köteles elvégezni.
82. § A vámáruk alaktalanításának, megsemmisítésének és denaturálásának feltételeit és az ezzel kapcsolatos eljárást e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
83. § (1) A vámkezelést kérő a belföldi forgalom számára történő vámkezelésre benyújtott árunyilatkozatában a vámárut az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlhatja.
(2) Az ellenszolgáltatás nélküli felajánlás – az állam részéről történő elfogadása esetén – mentesíti a felajánlót a vámteherfizetési kötelezettség alól.
(3) A felajánlást a vámhivatal akkor fogadja el, ha a vámáru a szakhatósági előírások alapján forgalomképes, annak értékesítési költségét az eladási ár fedezi, és azt okmányok igazolják.
84. § (1) A kiviteli ellenőrzés vámvizsgálatból, az áru azonosításából, valamint az adózatlan jövedéki termékek esetén a vámteher biztosításából áll.
(2) Kiviteli ellenőrzés alá kell vonni azt a belföldi árut, amelyet végleges rendeltetéssel külföldre kívánnak szállítani, továbbá a külföldre visszaszállításra kerülő vámárut (újrakivitel).
85. § Azokat az árukat, amelyeket – nem számítva a szokásos elhasználódás mértékét – állagváltozást nem eredményező művelet céljából, visszahozatali kötelezettséggel szállítanak külföldre, ideiglenes kivitelben kell vámkezelni.
86. § (1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelés vámvizsgálatból, továbbá a kivitelre kerülő áru azonosságának megállapításából, ennek biztosításából, a visszahozatali határidő megállapításából és a kiviteli előjegyzésben kivitt áruk elszámolásából áll.
(2) A visszahozatali határidő – ha jogszabály másként nem rendelkezik – huszonnégy hónap, ami indokolt esetben meghosszabbítható.
(3) A magyar honosságú szállítóeszköz ideiglenes kiviteli vámkezelése külön árunyilatkozat benyújtása nélkül kérhető.
87. § Passzív feldolgozásban kell vámkezelni azt a belföldi árut, amelyet visszahozatal szándékával végzett tevékenység (így különösen: feldolgozás, összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés) céljából kívánnak ideiglenesen külföldre kiszállítani.
88. § (1) A passzív feldolgozásban történő vámkezeléshez tevékenységi engedély szükséges. Az engedélyt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium akkor adja ki, ha
a) a passzív feldolgozás végzése nemzetgazdaságilag indokolt;
b) a kérelmező vámszempontból megbízható;
c) az árut ilyen céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik;
d) a passzív feldolgozásra kivitt áruk azonosítását biztosító vámhatóság által hitelesített dokumentumok révén, bizonyítható a kivitt belföldi áru végtermékbe történt beépítése;
e) a vámkezeléshez szükséges külkereskedelmi szerződés magyar nyelvű fordítását és az illetékes minisztérium engedélyét a passzív feldolgozáshoz bemutatják.
(2) Nem vámkezelhető passzív feldolgozásban az olyan áru, amely behozatalakor a belföldi feldolgozáshoz kötött vámkedvezményben részesült.
89. § (1) A passzív feldolgozási eljárás vámvizsgálatból, az áru azonosításából, az azonosság biztosításából, a visszahozatali határidő megállapításából és az elszámolásból áll.
(2) A visszahozatali határidőt a vámhivatal a külkereskedelmi szerződés alapján állapítja meg, amit kérelemre meghosszabbíthat.
90. § (1) A vámszabad terület – figyelemmel a 3. § (6) bekezdésében foglaltakra – a vámterületen belül, raktározás vagy ipari feldolgozás céljából elkülönített olyan terület, ahol a beszállított vámárura a 90–94. §-okat kell alkalmazni.
(2) A vámszabad területen létesített üzem működéséhez szükséges, külföldről behozott termelőeszközökre, felszerelési és berendezési tárgyakra – ide nem értve az építési anyagokat, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyakat –, illetve az üzemi tevékenység során felhasznált segéd- és üzemanyagokra ugyancsak a 90–94. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni. A más célból felhasznált vagy elfogyasztott vámárut – amennyiben törvény ettől eltérően nem rendelkezik – vámteher fizetési kötelezettség terheli.
(3) A vámszabad terület létesítésére a vámszervezet központi szerve az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal, a Belügyminisztériummal, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal, valamint a Földművelésügyi Minisztériummal egyetértésben ad engedélyt.
(4) Vámszabad terület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság vámterületén székhellyel rendelkező, gazdasági tevékenységet folytató szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltető), amely a vámszabad terület kialakítására, továbbá a vámellenőrzés és a statisztikai megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó előírásokat teljesíti és
a) a vámszabad területté nyilvánítani kért terület legalább 2000 m2; és
b) az üzemeltető tulajdonában vagy használatában áll;
c) továbbá a vámszabad területet az alaptevékenységen túl más célra nem használják, kivéve a vámszabad területen dolgozók helybeni fogyasztására szolgáló áruk árusítását, a vámszabad területen dolgozók egészségügyi ellátását biztosító szolgáltatás működését, valamint a vámszabad területen lévő létesítmények, berendezések vagyon- és tűzvédelmével, fenntartásával (így különösen: javítás, szerelés, karbantartás, takarítás) kapcsolatos szolgáltató tevékenység végzését;
d) az üzemeltető vámszempontból megbízható;
e) a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik.
(5) Ipari vámszabad terület létesítése akkor engedélyezhető, ha ott import anyagok és alkatrészek felhasználásával történő exportcélú termelési tevékenységet végeznek. E rendelkezés alkalmazása szempontjából termelési tevékenységnek tekinthető:
a) az áruval kapcsolatos minden olyan művelet, amelynek eredményeként a termék statisztikai termékosztályozási besorolási száma megváltozik, vagy
b) a bérmunkaszerződés alapján végzett tevékenység, valamint
c) az alaptevékenységhez kapcsolódó raktározás.
(6) Nemzetgazdasági érdekre tekintettel, különös méltánylást érdemlő esetekben, a pénzügyminiszter az érdekelt szakminiszterekkel egyetértésben – e törvény végrehajtási rendeletében foglalt feltételeknek megfelelően – az (5) bekezdésben foglalt korlátozás alól felmentést adhat.
(7) Raktározási célú vámszabad területen külföldről származó vámáru tárolható, ideiglenes jelleggel, harmadik országba vagy a származási országba történő továbbszállításig.
(8) A vámszabad terület létesítésére kiadott engedély az engedélyezés alapjául szolgáló feltételek megváltozása esetén visszavonható, az engedélyben foglalt előírások vagy a vámügyi rendtartás megsértése esetén az engedélyt vissza kell vonni. Ilyen esetben az üzemeltető részére megfelelő időt kell biztosítani a vámterületen levő árukkal való rendelkezéshez annak érdekében, hogy a gazdasági tevékenység folytatását az engedély visszavonása ne veszélyeztesse.
91. § (1) A vámszabad terület vámellenőrzés alatt áll. A vámszabad területre vámárut/árut bevinni vagy onnan kihozni csak a felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyével és az üzemeltető hozzájárulásával szabad.
(2) Az áruk vámszabad területen való tartásának időtartama jogilag nincs korlátozva.
(3) A vámszabad területre bevitt áru vámfelügyelet mellett történő megsemmisítését a vámhivatal engedélyezi.
(4) A vámszabad területről a vámterület más részére a vámhivatal engedélye és ellenőrzése nélkül kiszállított áruval, illetőleg a vámhivatal által a raktározott és tárolt árukban megállapított hiány esetén az ezzel kapcsolatos vámteher fizetési kötelezettséget a vámhivatal határozattal állapítja meg. A vámteher megfizetése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
92. § (1) A vámszabad területről a vámterület más részére behozott vámáru olyannak minősül, mintha azt közvetlenül külföldről hozták volna be. A vámterület más részéről a vámszabad területre bevitt árut olyannak kell tekinteni, mintha azt külföldre vitték volna. Nem tekinthető külföldnek a vámszabad terület a származási szabályok alkalmazása szempontjából.
(2) A vámszabad területre külföldről beszállításra kerülő vagy onnan külföldre kiszállított vámárut az árutovábbítási eljárásra vonatkozó rendelkezések szerint kell vámkezelni.
(3) A vámszabad területre kiszállított árut a kiviteli eljárásra előírt rendelkezések szerint kell vámkezelni.
93. § A vámszabad területre be- és kilépő személyek tekintetében a vámhatárt átlépő utasokra vonatkozó előírások nem alkalmazhatók.
94. § A vámszabad terület működésének és vámügyi rendtartásának részletes szabályozását e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
95. § (1) Határmenti gazdálkodás a határterületen folytatott mező- és erdőgazdasági tevékenység, amit a szomszédos állam határterületén lakók végeznek.
(2) Határmenti gazdálkodást csak az erre vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján, viszonosság esetén lehet végezni a vámhatártól számított, az egyezményben meghatározott mélységig.
(3) A határmenti gazdálkodás vámellenőrzésének szabályait az erre vonatkozó nemzetközi egyezmény és e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
96. § A határterületen lakók által a kishatárforgalomban behozható, illetőleg kivihető árukra vonatkozó szabályokat a vonatkozó nemzetközi szerződés, külön jogszabályok és e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
97. § A tarifális vámkedvezmény (a továbbiakban: vámkedvezmény) gazdasági indok alapján, törvényben szabályozott feltételek szerint, a vámtarifában rögzített vámtételek alóli mentesítést vagy kedvezményt jelent.
98. § A vámkedvezmény formáit és feltételeit, a hatálya alá tartozó áruk vámtételeit a vámtarifatörvény, illetőleg annak végrehajtási rendelete határozza meg.
99. § (1) A vámkedvezmény külön formája a vámtarifa-törvény alapján kiadott, külön jogszabályban meghatározott felhasználási feltételhez kötött engedélyjegyes eljárás. Az engedélyjegyes eljárás nyilvántartását a vámszervezet illetékes területi szerve végzi. Az e törvény, valamint végrehajtási rendelete előírásai szerint a korábban belföldi forgalom számára vámkedvezmény nélkül vámkezelt áruk engedélyjegyes eljárás alá történő utólagos bevonása is kérelmezhető.
(2) A belföldi forgalom számára vámkezelt árunak az engedélyjegyes eljárásba történő utólagos bevonását a vámszervezet illetékes területi szerve az eredeti vámkezelés naptári évében, ezt követően pedig akkor engedélyezheti, ha a belföldi forgalom számára való vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napja óta három hónapnál hosszabb idő nem telt el.
(3) A vámkedvezményeket – kérelemre – a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor kell alkalmazni.
100. § (1) Vámmentes a feladó részére változatlan állapotban visszaküldött vámáru (tértiáru), ha azt a kiléptetéstől számított három éven belül visszahozzák, és az áru belföldi eredetét igazolják.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti exportáru kiszállításakor vámteher-visszatérítést vettek igénybe, a visszatérített vámterhet ismételten meg kell fizetni.
(3) Külföldi érdekeltségekbe nem pénzbeli hozzájárulásként kiszállított és visszaküldött termelőeszköz – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a kiléptetéstől számított három év elteltével is vámmentesen vámkezelhető, ha nem pénzbeli hozzájárulásként történő kivitele megállapítható a kiviteli bizonylatok alapján.
101. § (1) Vámmentes a vámszabad területre belföldről végleges rendeltetéssel kiszállított, és onnan változatlan vagy feldolgozott (megmunkált) állapotban belföldre visszaszállított, igazoltan belföldi eredetű áru.
(2) Arra az import eredetű árura, amelyre a vámszabad területre történő kiszállításkor vámteher-visszatérítést vettek igénybe, belföldre visszahozatalkor a visszatérített vámteher összegét ismételten meg kell fizetni.
102. § (1) Vámmentes a külföldről visszaérkezett belföldi áruminta, amennyiben az árunyilatkozatot adó hitelt érdemlően bizonyítja, hogy azt ellenszolgáltatás nélkül árumintaként szállította külföldre.
(2) Vámmentes a belföldről belföldi rendeltetéssel külföldi közbeeső területen átszállított belföldi áru.
103. § (1) Vámmentes a külföldi szerződő fél vagy megbízottja által ellenszolgáltatás nélkül, a részére gyártott exportáruba beépítésre vagy annak csomagolására, adjusztálására beküldött anyag vagy alkatrész, amennyiben a belföldi forgalom számára vámkezelendő vámáru arányban áll a kivitelre kerülő árumennyiséggel. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a külföldivel kötött szerződést.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vámmentes vámkezelést követő 12 hónap elteltével a felhasználást az anyagfelhasználási kimutatás benyújtásával igazolni kell. Eltérő felhasználás esetén a vámterhet a 142. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kamattal együtt be kell szedni. A fel nem használt áru a vámhivatal jelenlétében a vámteher megfizetése nélkül megsemmisíthető.
(3) Vámmentes a külföldön bejegyzett és a belföldi tartózkodása alatt megsérült szállítóeszköz kijavítására behozott alkatrész és felszerelési tárgy abban az esetben, ha a sérült alkatrészt vagy felszerelési tárgyat külföldre igazoltan kiszállítják, az állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlják, vagy vámhivatali ellenőrzés mellett megsemmisítik.
(4) Vámmentesek a vámáru szállítás alatti védelmére szolgáló burkoló- és segédanyagok.
(5) Vámmentes az élő állatok részére a szállítás alatti időre szolgáló takarmány és más állateledel.
104. § Vámmentes a belföldi forgalom számára vámkezelt áruhoz szerződésen alapuló szavatossági vagy jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül beküldött vámáru, ha a szavatossági vagy jótállási igény érvényesítésével kapcsolatban vámvisszatérítés nem történt.
105. § Vámmentes a belépő motorkerékpár, személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges és ilyen gépjárművek e célra gyárilag rendszeresített tartályában behozott üzemanyag, illetve más közúti gépjárművek esetében – ha nemzetközi egyezmény ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz – kétszáz liter mennyiségű üzemanyag. Az e jogcímen vámmentesen vámkezelt üzemanyag a Magyar Köztársaság területén nem idegeníthető el.
106. § (1) Vámmentes az újrabehozatal szándékával az e törvény 85. §-a alapján ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidő lejártáig változatlan állapotban visszahozott vámáru. Vámmentes továbbá a passzív feldolgozás címén ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidő lejártáig a megengedett változtatással visszahozott vámáruban lévő, az e törvény 88. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint igazolt belföldi eredetű értékrész.
(2) Vámmentes a külföldre ideiglenes jelleggel kivitt és ott megsérült gépjármű és gépjárműalkatrész kárának megtérítéseként a külföldi biztosító által szolgáltatott gépjármű és gépjárműalkatrész, amennyiben azok értéke a kivitt gépjármű vagy gépjárműalkatrész értékét nem haladja meg. Amennyiben a helyettesítő termék értéke magasabb, a különbözet után a vámterhet meg kell fizetni.
107. § Vámmentes a határmenti gazdálkodás keretében külföldön termesztett, tenyésztett áru.
108. § Vámmentesek a nemzetközi forgalomban közlekedő hajók és légi járművek, a menetrendszerűen közlekedő nemzetközi autóbuszjáratok, illetőleg a vasúti étkező- és hálókocsik utasainak, továbbá e járművek személyzetének ellátására szolgáló, valamint a járművek működtetéséhez és fenntartásához szükséges azon készletek, amelyek kizárólag a járművek fedélzetén kerülnek felhasználásra.
109. § (1) Vámmentesek a Magyar Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződések rendelkezéseiben vámmentesnek meghatározott áruk.
(2) Vámmentes a 39. § (3) bekezdésének a)–b) pontja alapján árubemutatási kötelezettség alól mentesített áru.
(3) Vámmentesek a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselői, konzuli tisztviselői és a nemzetközi szervezetek velük azonos jogállású tisztviselői, valamint a háztartásukban élő családtagjai és a háztartásukhoz tartozók személyes használatára szolgáló áruk, feltéve, hogy az utóbb említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van.
(4) Vámmentesek a külföldi államok diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek részére behozott, hivatalos használatra szolgáló áruk.
(5) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi államok magyarországi diplomáciai és konzuli képviseletei igazgatási és műszaki személyzetének tagjai és a háztartásukban élő családtagok által az első berendezkedésük céljára behozott tárgyak, feltéve, hogy az említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van. Viszonosság esetén az általuk később behozott személyes használati tárgyak is vámmentesek.
(6) A (3)–(5) bekezdés szerint vámmentesen vámkezelt áruk három éven belül a fentiek szerint nem kedvezményezett jogállásúak részére csak a 45. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása esetén idegeníthetők el.
110. § (1) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi hajózási és légitársaságok, továbbá a Magyar Köztársaság területén üzemelő közös határállomások részére érkező szolgálati és forgalombiztosító anyagok, tárgyak a szükségesség igazolása mellett.
(2) Vámmentes az útiholmi, amelyet a külföldön állandó lakhellyel rendelkező utas az utazás időtartamára személyes használatra vagy hivatása gyakorlására magával hoz, esetleg ilyen célból előreküld vagy maga után küldet. Vámmentes útiholminak minősülnek a belföldön állandó lakóhellyel rendelkező utasok külföldi utazásuk időtartamára személyes használatra vagy hivatásuk gyakorlására magukkal vitt és visszahozott vagy külföldi tartózkodásuk során – a tartós fogyasztási cikkek kivételével – ilyen célra vásárolt használati tárgyak. A 16. életévüket be nem töltött utasok esetében nem minősíthető vámmentes útiholminak a dohánygyártmány, a szeszes ital és a kávé. A vámmentes útiholmik felsorolását – a vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján – e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
111. § (1) Vámmentesek az államfőnek, a kormányfőnek és a törvényhozó testület elnökének e minőségében adott ajándékok.
(2) Vámmentesek a Magyarországon bejegyzett, illetve nyilvántartásba vett jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek, valamint a menekülteket ellátó költségvetési szervek részére ellenszolgáltatás nélkül érkező, feladatuk ellátásához szükséges és az általuk ingyenesen szétosztásra kerülő szokásos küldemények, a (3) bekezdésben foglaltak kivételével.
(3) Nem kezelhetők vámmentesen a (2) bekezdésben foglaltak szerint
a) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek,
b) a mentőautó, tűzoltóautó, valamint a mentéshez és tűzoltáshoz behozott vízi és légi járművek kivételével a gépjármű.
(4) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére ellenszolgáltatás nélkül beküldött, ingyenesen szétosztásra kerülő gyógyszer-, élelmiszer- és ruhanemű-küldemények.
(5) Vámmentesek a tűzvész, árvíz vagy más elemi csapás károsultjai részére ellenszolgáltatás nélkül érkező élelmiszerek, gyógyszerek és ruházati tárgyak, valamint a létfenntartáshoz szükséges egyéb használati tárgyak (így különösen: edények, sátrak, ágyak, takarók).
(6) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére ellenszolgáltatás nélkül beküldött szertartási és kegytárgyak, templomi orgona, továbbá azok templomai és imaházai építéséhez és felújításához ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok, amennyiben azokat a vámkezeléstől számított három éven belül nem idegenítik el.
(7) Vámmentesek a katonai temetők felújítására ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok.
(8) Vámmentesek az állami, önkormányzati és egyházi kórházak, rendelőintézetek részére ellenszolgáltatás nélkül érkező embergyógyászati anyagok, egészségügyi felszerelések, műszerek, amennyiben azokat a vámkezeléstől számított három éven belül nem idegenítik el, nem adják ellenszolgáltatás ellenében bérbe vagy használatba.
(9) Vámmentesek a határfolyók szabályozásához a szomszédos államból behozott építési anyagok.
(10) Vámmentesek az elemi csapás elhárításához tűzoltók, mentők vagy más segélyalakulatok által behozott és feladatuk teljesítése során felhasznált áruk.
112. § (1) Vámmentesek a szokásos nászajándékok és kelengyék legfeljebb a házasságkötést követő egy évig, ha azok összértéke házaspáronként az ötvenezer forintot nem haladja meg. A vámkedvezmény ötvenezer forint feletti egyedi értékű ajándéknál is alkalmazható az előbbi értékig. Ez a kedvezmény gépjárműre azonban nem vehető figyelembe.
(2) Vámmentesek a hagyatéki tárgyak, kivéve a hagyatékhoz tartozó kereskedelmi árukészletet és a nem az örökös hivatásának, foglalkozásának gyakorlásához szükséges munkaeszközt.
113. § (1) Vámmentesek a hazatelepülők, a bevándoroltak, a menekültként elismertek, a Magyarországon kereső tevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából legalább 12 hónapra második lakást berendezők vagy külföldön keresőtevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából fenntartott második lakást megszüntetők, valamint a Magyarországon ideiglenes menedéket élvezők, a humanitárius okokból befogadottak (és az említettekhez családegyesítés címén érkező) által behozott vagy beküldött ingóságok, amennyiben a beköltözés előtt az életvitelük helye megszakítás nélkül, két évet meghaladóan Magyarországon kívül volt, és azok
a) beköltözésük előtt legalább hat hónapon keresztül tulajdonukban és használatukban voltak, és
b) mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása szempontjából szokásos családi szükségletnek minősülnek azok az ingóságok, amelyek az érdekeltek személyes használatában vagy háztartásában vannak, jellegük és mennyiségük szerint nem szolgálhatnak semmilyen kereskedelmi célt, és nem irányulnak gazdasági tevékenységre, továbbá a kézműves vagy szabadfoglalkozású tevékenységek azon eszközei, amelyek az érdekelt hivatásának gyakorlásához szükségesek.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető az életvitel helyének az a külföldi hely, amelyet a belföldön lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár rokonlátogatás, látogatás, turizmus céljából keres fel, akkor sem, ha annak időtartama egy-egy helyen vagy összességében meghaladja a két évet.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen vámmentesen behozott személygépkocsi három éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthető el.
(5) 1997. december 31-ig vámmentesek az egy évet meghaladó folyamatos külföldi szolgálat, ösztöndíjon alapuló tanulmányút, valamint az illetékes belföldi szerv kiküldetése, kiközvetítése alapján történt külföldi munkavállalás, munkavégzés (a továbbiakban: külszolgálat) után végleg hazatérők által
a) a külszolgálat időtartama alatt behozott,
b) utánküldött, de a külszolgálatból való végleges hazatérés előtt igazoltan külföldön vásárolt, vagy megrendelt, a személyi és családi szükségletet meg nem haladó vámáruk.
(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában vámmentesen vagy kedvezményes vámmal vámkezelhető áruk összértéke a kiküldő vagy kiközvetítő belföldi szerv által igazolt külföldi jövedelem 40%-át nem haladhatja meg.
(7) Az (5) bekezdésben meghatározott személyi és családi szükségletet meg nem haladó mennyiségű vámárunak minősül:
a) a külszolgálatos háztartásához tartozó valamennyi használt tárgy, felszerelés, ruházati cikk azzal a megkötéssel, hogy azok között 5000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgy nem lehet;
b) az új állapotú, 5000 Ft alatti egyedi értékű tartós használati tárgyakból és tartósnak nem minősülő cikkekből e törvény 1. számú mellékletének 1. pontjában meghatározott mennyiség háromszorosa;
c) az 5000 Ft egyedi értéket meghaladó, de 20 000 Ft egyedi értéket el nem érő tartós használati tárgyakból fajtánként 3-3 db készlet vagy garnitúra;
d) a 20 000 Ft egyedi értéket meghaladó, de a 60 000 Ft egyedi értéket el nem érő tartós használati tárgyakból fajtánként 2-2 db, készlet vagy garnitúra;
e) a 60 000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgyakból fajtánként 1-1 db;
f) a saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelő-, kutatási és munkaeszközökből fajtánként 1-1 db;
g) a saját célra szükséges építőanyag, épületberendezési tárgyak és felszerelések;
h) az arany- és platinatárgyakból családonként összesen 500 g, beleértve a drágakövet (briliánst), amelyből összesen 5 karát, továbbá fajtánként 1-1 db 1945 előtt vert arany pénzérme.
(8) A (7) bekezdés e), f) és g) pontjai szerint minősülő áruknak a vámkezeléstől számított 5 éven belül történő elidegenítése esetén a vámterhet meg kell fizetni.
(9) Az (5) bekezdésben meghatározott személyek által a (6), (11) és (12) bekezdésekben, valamint az 1. számú mellékletben foglalt előírások figyelembevételével behozott személygépkocsi
a) egy évet meghaladó külszolgálat esetében a vámtétel 50%-os mérséklésével,
b) két évet meghaladó külszolgálat esetében pedig vámmentesen
vámkezelhető. Ezen a jogcímen vámmentesen behozott személygépkocsi 3 éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthető el.
(10) A (6) bekezdésben meghatározott értéket és a (7) bekezdésben meghatározott kereteket meghaladó mennyiségű vámáruk vámkezelésénél az 1. számú melléklet 2. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni.
(11) Az (5) bekezdés alkalmazásában külszolgálat akkor tekinthető egy évet meghaladónak, ha a külföldön megszakítás nélkül eltöltött időtartam legalább 366 nap. A folyamatos külszolgálatot nem szakítja meg
a) a fizetett szabadságidő akkor sem, ha annak eltöltése céljából a külszolgálatos Magyarországra hazatér;
b) a betegség időtartama, ha a külszolgálatos gyógykezeltetés céljából ideiglenesen hazatér, majd felgyógyulása után a külszolgálatot folytatja;
c) a beszámoltatás, vízumfelvétel vagy egyéb hivatalos célból történő, rövid időtartamú hazatérés;
d) a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon és a fogadó állam ünnepei alkalmából való hazatérés;
e) a túlmunka címén kapott, és Magyarországon eltöltött szabadságidő, legfeljebb azonban ilyen címen évente 30 nap;
f) több kiküldetésen alapuló külszolgálat esetében az a kiküldő szerv által igazolt időtartam, amely a megelőző külszolgálat elszámolása, az új külszolgálatra való felkészülés érdekében szükséges.
(12) Az (5) bekezdés alkalmazásában, a (6)–(7) bekezdésben meghatározott érték- és mennyiségi keret terhére, továbbá a (9) bekezdés szerinti feltételekkel a külszolgálatos kérelmére a vámáru akkor is vámmentesen vámkezelhető, ha a külszolgálatos még nem tért véglegesen haza, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak.
(13) 1997. december 31-ig az egy évet meg nem haladó időtartamú külszolgálatból véglegesen hazatérőt – az utasokat megillető vámkedvezményen kívül – minden külszolgálatban töltött teljes hónapra tízezer forint értékű, a személyi és családi szükségletet meg nem haladó vámárura vámmentesség illeti meg.
E bekezdés alkalmazása szempontjából a személyi és családi szükségletet meg nem haladó mennyiségű vámárunak minősül – a gépjármű kivételével – az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségi keret kétszerese.
(14) A (13) bekezdésben meghatározott érték- és mennyiségi keretet meghaladó vámáru az e törvény 1. számú melléklet 2. pontjában előírt feltételekkel vámkezelhető.
(15) A (13) bekezdésben meghatározott vámmentességet
a) a külföldi szolgálat vagy a külföldi munkavégzés időtartama alatt behozott,
b) utánküldött, de a végleges hazatérés előtt igazoltan külföldön vásárolt, vagy megrendelt
vámárura lehet igénybe venni.
(16) A (13)–(15) bekezdések rendelkezései a nem saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelő-, kutatási és munkaeszközre nem alkalmazhatók.
(17) A tengerjáró és folyami vízi járműveken szolgálatot teljesítők, valamint a fuvarozó vállalatok és a Magyar Posta államhatárt szolgálatteljesítés céljából átlépő alkalmazottai, továbbá a határforgalom lebonyolítását és ellenőrzését külföldi szolgálati helyen végzők vámjogi kedvezményét a 2. számú melléklet tartalmazza.
114. § (1) Vámmentes az alapítvány és közalapítvány javára, az alapító okiratban meghatározott közérdekű cél teljesítésével kapcsolatban, ellenérték nélkül beérkező vámáru – a maximum ötszemélyes személygépkocsi és motorkerékpár kivételével –, amennyiben a kezelő szerv a nyilvántartásba vételt igazolta.
(2) Az e jogcímen vámmentesen behozott vámáru a vámkezeléstől számított három éven belül csak a vámkezeléskor érvényes szabályok szerinti vámteher kamattal növelt értékének megfizetése után idegeníthető el, illetve használható vállalkozási tevékenység végzésére.
(3) Nem minősül vállalkozási tevékenységnek az ellenszolgáltatás nélküli használatba adás, ha az az alapító okiratban meghatározott közérdekű cél érdekében történik.
115. § Vámmentes a külföldi céggel kötött megállapodás alapján a sportszervezet (ideértve a sportegyesületet és annak szövetségét is) részére ellenszolgáltatás nélkül érkező, kereskedelmi forgalomba nem kerülő sporteszköz, sportfelszerelés és sportruházati cikk, ha a sportszervezet vezetője a nyilvántartásba vételt igazolja, és három éven belül nem idegenítik el.
116. § (1) Vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően behozott, oktatási és tudományos eszközök, tudományos műszerek, oktatási, kulturális jellegű vizuális és auditív anyagok, könyvek, dokumentumok, újságok, folyóiratok, műalkotások, műtárgyak, valamint a vakok számára készült dombornyomású kiadványok és azok, a vakok részére készült tárgyak, amelyek a vakok intézményei vagy az őket segélyező szervezetek részére érkeznek.
(2) Amennyiben a nemzetközi megállapodás a vámmentes vámkezelést csak az illetékes hatóság által kijelölt szervezetek részére biztosítja, a kijelölést a szakminisztériumok véleményének kikérése után a vámszervezet központi szerve végzi. A kijelölés feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(3) Az (1) bekezdésben említett vámáruk közül a tudományos műszerek és készülékek a kijelölt szervezetek részére is csak akkor vámkezelhetők vámmentesen, ha azokkal tudományos szempontból egyenértékű műszereket és készülékeket a behozatal időpontjában Magyarországon nem gyártanak és tudományos jellegüket elfogadható módon igazolják.
(4) A vámmentesen vámkezelt tudományos műszerekkel és készülékekkel vállalkozási tevékenység nem végezhető, azokat a vámkezeléstől számított öt éven belül elidegeníteni, bérbe, lízingbe vagy használatba adni csak a behozatalkor érvényes szabályok szerint kiszabott vámteher és annak kamatai megfizetése után lehet. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem minősül elidegenítésnek (bérbe- vagy használatba adásnak) a tudományos műszer és készülék e § szerint vámmentességre jogosult szervezetnek való átadása, bérbe- vagy használatba adása. Az ilyen átadást azonban a vámkezelést végző vámhivatalnál be kell jelenteni.
117. § (1) Vámmentesek a külföldi állami szervek és nemzetközi szervezetek közcélú, így különösen a szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, környezetvédelmi, foglalkoztatáspolitikai, műemlékvédelmi, közrend- és közbiztonsági, védelmi, nemzetbiztonsági és tűzvédelmi feladatok ellátását segítő ajándékai.
(2) Vámmentesek a tudományos, művészeti és más közérdekű intézmény nyilvános gyűjteményébe felvételre kerülő tárgyak – ideértve az Egyetemes Postaegyezmény alapján csereként érkező bélyegeket is –, ha az intézmény vezetője a nyilvántartásba vételt igazolja, és azokat öt évig nem idegeníti el.
(3) Vámmentesek a nevelési-oktatási és felsőoktatási, a tudományos és egészségügyi intézmények, valamint más, oktatási, tudományos vagy egészségügyi tevékenységet folytató alapítványok, közalapítványok és köztestületek részére ajándékként vagy csereképpen érkező oktatási, tudományos vagy kutatási célokra szolgáló tárgyak, ha az intézmény vezetője a nyilvántartásba vételt igazolja. Ezeket a vámárukat öt éven belül csak az elidegenítéskor hatályos jogszabályi előírások szerinti vámteher megfizetése esetén lehet elidegeníteni.
(4) Vámmentesek a törzskönyvezési értékelés vagy az engedélyezett tudományos vizsgálat céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkező humán- és állatgyógyászati készítmények küldeményei.
(5) Vámmentesek az emberi eredetű gyógyászati anyagok, valamint a vér- és szövetcsoportok meghatározásához szolgáló reagensek.
(6) Vámmentes a természetes személy részére érkező vagy általa behozott, gyógyszergyár vagy gyógyszertár által kiszerelt, bontatlan csomagolású gyógyszer, valamint gyógyászati segédeszköz, a kezelőorvos által előírt mennyiségben.
(7) Vámmentes a speciális diétát igénylő krónikus betegségben szenvedő személyek, illetőleg ezek szervezete részére gyógyászati célra behozott speciális gyógyhatású élelmiszer-készítmény, amelyet ilyen élelmiszergyártó üzem bontatlan csomagolásban küld be. Az ilyen speciális gyógyhatású élelmiszer-készítmény vámmentes vámkezeléséhez az illetékes kezelőorvos igazolása szükséges. Az említett szervezet részére történő behozatal esetén a vámkezeléshez csatolni kell a szervezet arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a vámmentesen kezelt élelmiszer-készítmény az arra rászoruló tagok részére kerül szétosztásra. Az említett céltól eltérő felhasználás esetén a vámterhet a 45. § (5) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell megfizetni.
(8) Vámmentesek a hírközlő szervek részére devizafizetési kötelezettség nélkül vagy csereképpen érkező híradók, híranyagok, televíziós filmek, hanglemezek és magnetofonszalagok, valamint más módon rögzített kép- és hanganyagok.
118. § (1) Vámmentes az ellenszolgáltatás nélkül érkező könyv, folyóirat, zenemű, levél, okmány és ügyirat, ideértve a posta, szállítmányozó és fuvarozó, továbbá utazási iroda részére ellenszolgáltatás nélkül érkező nemzetközi díjszabást és menetrendkönyvet.
(2) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkező és ugyancsak ellenszolgáltatás nélkül szétosztásra kerülő, kereskedelmi forgalomba nem kerülő, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott kis értékű reklám- és propagandaanyagok.
(3) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkező, kereskedelmi forgalomba nem kerülő áruminták, ha összértékük, illetve egyedi értékük az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott összeget nem haladja meg. Ha az áruminta egyedi értéke az engedélyezett összeget meghaladja, csak akkor kezelhető vámmentesen, ha az árubemutatásra kötelezett azt saját költségére és veszélyére további rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná teszi.
(4) Vámmentesek a devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetek részére külföldről behozatalra kerülő csekkek, váltók, forgalomban levő érmék, bankjegyek és a devizagazdálkodás céljára szolgáló nemesfémek. Amennyiben az ezen céllal beérkező monetáris (pénzügyi tartalék, fedezet) nemesfém a behozatalt követő öt éven belül értékesítésre kerül, a vámterhet a 45. § (5) bekezdése szerint kell kiszabni. Nem kell az előzőekben meghatározott terheket utólag megfizetni a devizagazdálkodás céljára behozott nemesfémeknek a devizaműveletekre felhatalmazott pénzintézetek közötti átadása esetén. Ezen pénzintézetek devizaműveletek végzésére kapott jogosultságukat a vámkezeléskor igazolni kötelesek.
(5) Vámmentesek a Magyar Nemzeti Bank részére a jegybanki feladatok ellátásával és a devizahatósági jogkör gyakorlásával vagy a devizagazdálkodási teendőkkel kapcsolatban érkező küldemények.
(6) Vámmentesek a külföldi sportrendezvényeken, művészeti és tudományos pályázatokon, kiállításokon nyert serlegek, érmék, plakettek, oklevelek és hasonló, lényegében szimbolikus értékkel bíró tárgyak. A vámmentes kezelés feltétele, hogy az említett tárgyak ilyen jellege hitelt érdemlően bizonyított legyen.
119. § Vámmentes a műemléknek minősülő építmény vagy műtárgy helyreállítása, felújítása céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkező és e célra felhasznált építőanyag, épületberendezési, épületgépészeti, burkoló-, díszítő anyag. Amennyiben az említett árukért ellenszolgáltatást nyújtanak, a vámmentes kezelés feltétele, hogy az adott terméknek a behozatal időpontjában hazai gyártása ne legyen, és a műemlék-, műtárgyjelleget hitelt érdemlően igazolják.
120. § (1) Vámmentes a bűnügyi jogsegély keretében és a büntetőeljárás felajánlása mellett küldött bűnjel.
(2) Vámmentes a vámhivatali felügyelet mellett megsemmisített vámáru, vagy ha megsemmisítés helyett azt a vámáru felett rendelkezésre jogosult szociális vagy karitatív célra ellenszolgáltatás nélkül – a vámszervezet központi szerve engedélyével a vámhivatal jelenlétében – a szociális vagy karitatív szervezetnek átadja.
(3) Vámmentes az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és az állam által elfogadott vámáru.
(4) Vámmentes az elkobzott vámáru.
121. § Vámmentes az elhalálozott földi maradványait tartalmazó koporsó és hamvait tartalmazó hamvveder, továbbá temetésre behozott, nem kereskedelmi mennyiségű koszorú és más kegyeleti tárgy.
122. § Vámmentes a kereskedelmi forgalomban az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott legkevésbé fejlett fejlődő országokból származó és onnan közvetlenül vásárolt áru.
123. § (1) Vámmentesek a tengeri hajók beszerzése és az ilyen hajók építésekor felhasználásra kerülő, külföldről származó anyagok és alkatrészek.
(2) Vámmentesek a tengeri halászat termékei és más olyan termékek, amelyeket Magyarországon bejegyzett hajók más ország parti tengeréből vagy a nyílt tenger vizéből nyertek.
(3) Vámmentesek az olyan áruk, amelyeket a (2) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő gyártóhajókon állítottak elő az ott megnevezett termékekből.
124. § A 100–123. §-okban meghatározott vámmentességek a csempészet, vámorgazdaság, vámszabálysértés tárgyát képező, el nem kobzott vámárukra nem alkalmazhatók.
125. § (1) A vámteherre, a kamatra, bírságra, szemledíjra és költségtérítésre a kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fizetés, a helyesbítés, a behajtás, az elévülés és a jogorvoslat tekintetében – ha törvény másként nem rendelkezik – e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Vámfizetésre kötelezett
a) az, a vámáru felett rendelkezésre jogosult, aki annak belföldi forgalom számára történő vámkezelését saját nevében, saját számlája terhére kéri; továbbá
b) az, aki a vámáru felett rendelkezésre jogosult megbízása alapján
1. a vámárut saját nevében, de a megbízója számlája terhére kéri a belföldi forgalom számára vámkezelni, vagy
2. a vámteher, illetőleg a vámtartozás megfizetésére – a vámhivatal egyetértésével – kötelezettséget vállal (vámfizetés átvállalása), vagy
3. a vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállal;
c) aktív feldolgozás és ideiglenes behozatal esetén a vámkezelést kérő;
d) az, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti;
e) az, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének – az elháríthatatlan külső ok (baleset vagy erőhatalom következtében megsemmisült vagy végérvényesen elveszett, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk) esetét kivéve – nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e törvény alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak;
f) az, aki olyan vámárut szerez meg, amelyről tudja, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy az vámteherrel terhelt.
(3) A vámkezelést kérőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a vámkezelést saját nevében, a saját számlájára vagy saját nevében, de a megbízó számlája terhére kéri. Ilyen nyilatkozat hiányában az árunyilatkozatot vissza kell adni.
(4) A (2) bekezdés b) pont 2. alpontjában szabályozott átvállalást a vámhatóság csak kezességvállalásra és halasztott vámfizetésre jogosított engedéllyel rendelkezőtől fogadhat el.
(5) A vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható körülményben vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése a vámfizetésre kötelezettet – az elévülés esetét kivéve – nem mentesíti a jogszerűen kiszabható vámteher megfizetése alól.
(6) A (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelősek. Nem vonatkozik az egyetemleges fizetési kötelezettség a szervezet alkalmazottjára.
126. § A vámfizetési kötelezettség szempontjából, a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki
a) a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja;
b) a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtől függően, vámmentesen, kedvezményesen vagy az előírásoknak megfelelően más módon vámkezelt, továbbá a vámjogszabályoknak megfelelően behozott vámárut a korlátozástól, illetőleg a feltételtől vagy a jogszabály rendelkezésétől eltérően elidegenít, megtart, használ, felhasznál, megsemmisít, vagy ezek megvalósításában közreműködik.
127. § (1) A vámhatóság megtévesztésével történik a vámkezelés, ha az árunyilatkozatot adó a vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot ad.
(2) A vámteher megállapítása és beszedése szempontjából az (1) bekezdés szerinti lényeges körülmények a vámáru jellege, értéke, mennyisége, származása, vámtarifaszáma és vámtétele, a vámfizetésre kötelezett hivatalos azonosító száma, valamint minden olyan körülmény, amely a vámterhek fizetését, a vámmentességet vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását befolyásolja.
128. § (1) A vámterhet – kivéve a jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetét – a vámárunak a belföldi forgalom számára, illetve – a forgalmi adók kivételével – az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban történő vámkezelésekor, a benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján érvényes előírások szerint, forintban kell kiszabni.
(2) A vámáru jogellenes forgalomba hozatala esetén a vámterhet az elkövetés napján, ennek ismerete hiányában pedig a felfedés napján érvényes jogszabály előírásai szerint, forintban kell kiszabni.
(3) A vámhatóságnak a vámterhet jogcímenként az alábbiak szerint külön-külön kell kiszabni, illetve kivetni:
a) a vámot a vámérték alapján és a vámtarifában, illetve a 12. § (4) bekezdésében meghatározott vámtétellel;
b) a vámkezelési díjat e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott mértékben, a vámérték alapján;
c) a vámmal együtt kivetett adókat, illetéket és más, a vámhatóság által kivetett kötelező befizetést a vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján;
d) a vámpótlékot, továbbá a dömpingellenes vámot és az értékkiegyenlítő vámot a vámérték alapján, a vámtétel mellett, jogszabály, illetve az annak alapján kiadott államigazgatási határozatban meghatározott mértékben.
129. § (1) Az aktív feldolgozásban vámkezelt áru után keletkezett és külföldre vissza nem szállított hulladékot és mellékterméket terhelő vámterhet a vámáru tényleges állapotának megfelelően kell kiszabni. Ez – a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek kivételével – nem lehet több, mint az eredeti állapotnak megfelelően kiszabott vámteher.
(2) A passzív feldolgozásból visszahozott áruhoz külföldön hozzáadott külföldi anyag, alkatrész vagy feldolgozási díj – ideértve a javítási költséget is – után fizetendő vámterhet a készáru vámtételével kell kiszabni.
130. § A külföldi fizetőeszközben kifejezett vámértéket – ha e törvény másként nem rendelkezik – a Magyar Nemzeti Bank által megállapított hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani a vámkezelést megelőző hét hétfőjén (ha a hétfő munkaszüneti nap, akkor a következő munkanapon) érvényes devizaárfolyamnak megfelelően.
131. § (1) A vámterhet – ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési kötelezettséget is – a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától számított három munkanapon belül írásbeli határozattal kell közölni. Az így megállapított fizetési kötelezettség – a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével – a közlés napján esedékes.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a közlés napja az a nap, amikor a vámfizetésre kötelezett részére a vámteher összegéről és a fizetési kötelezettségről szóló határozatot kézbesítették.
(3) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt és külföldre vissza nem szállított vámáru után kiszabott vámteher – amennyiben e törvény másként nem rendelkezik – a belföldi forgalomba hozatal napján, legkésőbb azonban a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes.
(4) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után – amennyiben azzal a visszaviteli határidőt követő ötödik munkanapig nem számoltak el – a forgalmi adókat a 73. § (4) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. A forgalmi adó ilyen esetben a kivetés napján esedékes.
(5) A jogellenesen forgalomba hozott vámárut terhelő vámteher a forgalomba hozatal napján, ha pedig ez az időpont nem állapítható meg, a felfedés napján válik esedékessé.
132. § (1) Az esedékes vámterhet – a (2) és (5) bekezdésben, valamint a 133. §-ban foglalt kivétellel – a vámáru kiadása előtt, a közlést követő öt munkanapon belül kell a vámfizetésre kötelezettnek a fizetés jogcímeinek megfelelően elkülönített bevételi számlára megfizetni (azonnali vámfizetés).
(2) A visszaviteli határidő lejártáig vissza nem szállított vámáru vámterhét a 131. § (4) bekezdésében említett határozat közlését követő öt munkanapon belül kell megfizetni.
(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett készpénzben, átutalási postautalvány felhasználásával, banki átutalással vagy bankkártya alkalmazásával fizeheti meg. A készpénzzel történő befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot vagy annak tartalmával mindenben megegyező befizetési igazolást fogad el.
(4) A vámteher megfizetését a vámfizetésre kötelezett – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – legkésőbb a fizetési határidőt követő első munkanapon – a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányával – köteles a vámhivatalnál igazolni.
(5) A vámszervezet központi szerve – kérelemre – engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet – a (2) bekezdésben foglaltakat kivéve – az esedékességtől számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott vámfizetés). A halasztott vámfizetésre engedély akkor adható, ha
a) a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban rendszeresen – átlagosan legalább heti egy alkalommal – kért vámfizetéssel járó vámkezelést, vámteher fizetési kötelezettségének határidőre eleget tett, vámtartozása nincs; és
b) a kérelmező számláját vezető pénzintézet a kiszabásra kerülő vámteher megfizetésére legalább az előző évi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra eső átlagának erejéig, legfeljebb 200 millió forint összegű, jövedéki termék esetében az előző évi vámteher fizetési kötelezettség három hónapra eső átlagának erejéig, legfeljebb 400 millió forint összegű kezességet vállal;
c) a vámfizetésre kötelezett havi vámterhe várhatóan meghaladja az ötmillió forintot és a kérelmező számláját vezető pénzintézet vagy az e törvény 7. §-ának (4) bekezdése szerint kezességvállalásra jogosult a tervezett forgalomra, az e bekezdés b) pontjában meghatározott értékű bankgaranciát nyújtja; ez esetben az e bekezdés a) pontja alkalmazásától a vámhatóság – a vámtartozást kivéve – eltekinthet. Ilyen esetben az engedély egy évre feltételes, a fizetési határidő elmulasztása esetén vissza kell vonni. Az engedély egy év után válik feltétel nélkülivé.
(6) Jövedéki termékek esetében csak meghatározott termékekre vagy termékkörre adható ki halasztott vámfizetési engedély úgy, hogy az (5) bekezdés a)–c) pontjaiban rögzített feltételeknek az engedélyben foglalt termékkörre is teljesülnie kell.
(7) Az (5) bekezdés a) pontja alkalmazásának tekintetében, amennyiben a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelőzően tizenkét hónapnál rövidebb időn belül kezdte meg vámfizetéssel járó tevékenységét, a feltételek meglétét jogelődjénél, gazdasági társaság esetén pedig a többségi tulajdonnal rendelkező tagnál (tagoknál) kell vizsgálni.
(8) Ha a vámfizetésre kötelezettnek a halasztott vámfizetési engedély kiadása után – folyamatos tevékenység mellett – két éven keresztül nem keletkezik vámtartozása, az (5) bekezdés d) és c) pontjában előírt kezességvállalás, illetve bankgarancia mértékét az átlagos évi vámteher 4%-ában, jövedéki termék esetében 12%-ában kell megállapítani.
(9) Jövedéki termék esetén a halasztott vámfizetésben részesíthető vámteher nem haladhatja meg a kezességvállalás összegét.
(10) A 7. § (4) bekezdése alapján kezesség vállalására engedéllyel rendelkező szállítmányozó és vámközvetítő halasztott vámfizetésre csak az e § (5) bekezdésében előírt feltételek teljesítése esetén jogosult.
(11) Amennyiben a halasztott vámfizetésre jogosult az engedélyben meghatározott feltételeket megszegi, a vámhatóság az engedélyt visszavonja. Ilyen esetben a halasztott vámfizetésre újabb engedély – az egyéb feltételek megléte esetén is – csak az engedély visszavonását követő két év elteltével adható.
(12) A vámhivatal a vámfizetés megtörténtét a vámokmányon igazolni köteles. Halasztott fizetésre jogosult esetén a vámkezelés igazolása a befizetésről szóló pénzintézeti bizonylattal együtt szolgál a vámfizetés megtörténtének igazolására. Nem kereskedelmi forgalomban a szóbeli árunyilatkozat alapján kiszabott és befizetett vámteher esetén a vámjegy szolgál a vámfizetés megtörténtének igazolására.
133. § (1) A határozatot hozó vámhivatal természetes személy részére a nem kereskedelmi forgalomban kiszabott vámteher megfizetésére huszonnégy havi fizetéshalasztást vagy részletfizetési kedvezményt engedélyezhet, feltéve, hogy a vámfizetésre kötelezett igazolja vagy valószínűsíti, hogy a vámteher egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene részére. Forgalmi adókra – az előzőekben említett feltételek fennállása esetén is – fizetési halasztás, illetve részletfizetés csak annak a természetes személynek adható, aki a forgalmi adóknak nem alanya.
(2) A vámhatóság a lízingszerződés alapján behozott és belföldi forgalom számára vámkezelt termelőeszköz után kiszabott vámteherre – a forgalmi adók kivételével – a lízing futamidejére, de legfeljebb hatvan hónapra részletfizetést engedélyezhet. Amennyiben a lízinget exportfejlesztő pályázati rendszerben bonyolítják le (a továbbiakban: pályázati lízing), a részletfizetés kamatmentes. A törlesztő részletek megfizetését hathónaponkénti egyenlő összegben kell teljesíteni. A részletfizetési kedvezmény a használt, illetőleg a belföldön további bérbe- vagy használatba adás céljából behozott termékre nem engedélyezhető.
134. § (1) A 133. § szerint engedélyezett részletfizetési kedvezményt azonnali hatállyal vissza kell vonni, ha
a) a vámfizetésre kötelezett a részletfizetési feltételeket nem teljesíti;
b) a részletfizetési kedvezmény tárgyát képező termelőeszközt a kedvezmény ideje alatt elidegeníti, használatba vagy bérbe adja, vagy
c) a lízingszerződés megszűnik és a vámáru belföldön marad.
(2) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek nem vagy részbeni nem teljesítése esetén a 133. §-ban biztosított kedvezmények a következőképpen módosulnak:
a) ha a pályázati lízing alapján vállalt kötelezettség teljesítése nem haladja meg az ötvenegy százalékot a részletfizetés kamatmentessége visszamenőleges hatállyal megszűnik;
b) a kötelezettségek ötvenegy százalék feletti teljesítése esetén a teljesítési aránynak megfelelően módosul a kamatmentes részletfizetési kedvezmény, amit a vámhivatal a kamatkülönbözet utólagos kivetésével érvényesít.
(3) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek teljesítését a vámfizetésre kötelezettnek a részletfizetés lejártáig igazolnia kell. Az igazolás hiányában a vámhivatal haladéktalanul intézkedik a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kamat kiszabása és beszedése iránt.
135. § (1) A befizetett vámterhet a vámhatóságnak jogcímenként kell elszámolni és kezelni.
(2) Amennyiben a vámteher megfizetésének biztosítása a vámhivatalnál előre letétbe helyezett készpénzes vámbiztosíték formájában történt, a vámterhek kiegyenlítésére jogcímenként e letét terhére kerül sor, a visszajáró vámbiztosítékot az annak felszabadítását követő tizenöt napon belül vissza kell fizetni. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.
(3) A vámárut terhelő zálogjogból eredő igények érvényesítésekor – külön törvényen alapulóan – a vámhatóságot megelőző zálogjogi igények kielégítése, a vámteher elszámolása, valamint a más, jogszabályon alapuló, a vámhatósági zálogjogot követő zálogjogi igények kielégítése után fennmaradó összeg – amennyiben törvény másként nem rendelkezik – az elévülési időn belül a vámfizetésre kötelezett vámtartozására számolható el.
(4) A vámhatóság a bevételi számla pénzintézeti jóváírását követő öt munkanapon belül köteles a könyvelést elvégezni.
(5) A vámhatóságnál nyilvántartott, de téves bevételi számlára történt befizetést befizetettnek kell tekinteni. Ez esetben a vámhatóság az ügyfél utólagos rendelkezése alapján kamatmentesen intézkedik a befizetés számlák közötti átvezetéséről, ha a befizetés egyébként határidőn belül történt.
(6) Túlfizetés esetén és amennyiben a befizetési bizonylatból nem állapítható meg a befizetés rendeltetése, a vámhatóság a fennmaradó összeget elszámolhatja a vámfizetésre kötelezett korábbi vámtartozásaira. Először a vámot, majd a vámkezelési díjat, statisztikai illetéket, fogyasztási adót és egyéb kötelező befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános forgalmi adóra írja jóvá.
(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára, a (3), (5)–(6) bekezdések alapján visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget, a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos átvezetést vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követően a befizetéstől számított harminc napon belül kamatmentesen fizetheti vissza. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot köteles fizetni.
(8) A jogcímenként nyilvántartott, egyenként kis összegű (száz forint alatti) tételeket nem kell megfizetni, illetőleg visszafizetni.
(9) A számlavezető vámszerv a vámfizetési folyószámlák helyzetéről jogcímenként köteles negyedévenként zárlatot készíteni, és az egyenlegről az ügyfelet évente rendszeresen, külön kérésre harminc napon belül értesíteni.
(10) Amennyiben a vitás vámtartozás kiegyenlítését az ügyfél hitelt érdemlően, így különösen a terhelésnapi bankszámlakivonattal igazolja, a számlavezető vámszerv a vámtartozásról az igazolást két munkanapon belül köteles kiadni.
136. § (1) Ha a kereskedelmi forgalomban behozott vámáruknak a vámteher kiszabásakor elfogadott vámértéke nem felel meg a vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek, a vámterhet az elévülés határidején belül kérelemre vagy hivatalból helyesbíteni kell.
(2) A helyesbítés címén megállapított fizetési kötelezettséget – függetlenül attól, hogy az a vámfizetésre kötelezettet vagy a vámhatóságot terheli – határozattal kell megállapítani.
(3) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára visszafizetési kötelezettség keletkezik, azt a fizetési kötelezettséget megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc munkanapon belül kell teljesíteni. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.
(4) A helyesbítésre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
137. § (1) A befizetett vámterhet – a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével – a vámhatóság köteles visszatéríteni, ha
a) a vám esedékessége napjától számított három éven belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az eredeti küldő címére vagy rendelkezése alapján – a szerződés meghiúsulása, illetőleg a szerződésen alapuló szavatossági és jótállási igények alapján – külföldre kiszállította (külföldi tértiáru);
b) a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy az aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban kezelt vámárut a visszaviteli határidő lejártáig külföldre visszaszállította, közvámraktárba beraktározta;
c) a vámfizetésre kötelezett a vám esedékességétől számított egy éven belül igazolja, hogy vámmentességre, vámkontingens igénybevételére vagy kedvezőbb vámtétel alkalmazására jogosult;
d) a vámfizetésre kötelezett vagy az exportőr a vám esedékességétől számított két éven belül igazolja, hogy
1. a lecserélés címén behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áru ellentételeként – a behozatalt követően – az azzal azonos vámtarifaszám (kötelező alszám és a magyar alszám) alá tartozó magyar származású vagy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut külföldre kiszállította, valamint az exportőr és importőr azonos. Ez esetben a visszatérítésnél csak a kiszállított áruval azonos értékkel megegyező vámértékre kalkulált vám vehető figyelembe;
2. az exportáru csomagolásához devizafizetési kötelezettséggel behozott csomagoló- és burkolóanyagot rendeltetés szerint felhasználta, és külföldre kiszállította;
3. a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe igazoltan beépítette, illetve felhasználta (annak alkotórészévé vált) és az exportáru külföldre való kiszállítása megtörtént. A visszatérítés további feltétele, hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelő vám- és adófizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az exportőr belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetű árut szerzett be, és ezt számlával igazolja;
4. az általa külföldről behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt árut változatlan állapotban, másik külkereskedelmi szerződés alapján külföldre kiszállította, és a kiléptetés megtörtént.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vámvisszatérítés nem alkalmazható, ha a szavatossági és jótállási igények érvényesítésével kapcsolatban a 104. §-ban meghatározott vámmentességet igénybe vették.
(3) E § rendelkezésének alkalmazása szempontjából a külföldre történő kiszállítás fogalmával egy tekintet alá esik, ha az árut a jogszabály előírásainak megfelelően, igazoltan tranzitterületre vagy közvámraktárba, illetve termelési céllal vámszabad területre betárolták.
(4) A számlavezető vámszerv a visszatérítendő vámot a visszatérítésről rendelkező határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül köteles visszautalni. Amennyiben ezt a határidőt elmulasztja, a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot köteles fizetni.
(5) Az egyszerűsített vámvisszatérítési eljárást és feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
138. § (1) Nem kereskedelmi forgalomban természetes személyek terhére kiszabott vámterhet, kamatot az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal elengedheti vagy mérsékelheti, ha azok megfizetése a vámfizetésre kötelezett és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A méltányossági kérelem elbírálásakor a vámhivatal a kérelemben felhozott indokok igazolására szólítja fel a vámfizetésre kötelezettet, és a szociális körülmények feltárása érdekében megkeresheti az illetékes helyi önkormányzatot.
(2) Ellenérték nélkül beérkezett vámárukra a vámfizetésre kötelezett indokolt kérelmére az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal vámmentességet vagy vámmérséklést engedélyezhet, ha a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru az állampolgárok széles körét érintő közösségi – így különösen szociális, egészségügyi, nevelési, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, településfejlesztési, nemzeti és etnikai kisebbségi – feladatok ellátását szolgálja.
(3) A vámteher és a kamat mérséklését, illetve elengedését az (1)–(2) bekezdésekben meghatározott esetekben a kérelmet elbíráló vámhivatal a vámáru legfeljebb hároméves elidegenítési korlátozásához kötheti e törvény végrehajtási rendeletében foglaltak szerint.
(4) Az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal a kamattartozást elengedheti vagy mérsékelheti, ha annak megfizetése a kérelmező szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az elengedés feltétele a vámtartozás legalább ötven százalékának kiegyenlítése, a mérséklés feltétele a vámtartozás legalább harminc százalékának kiegyenlítése a kérelem érdemi elbírálása előtt.
139. § A vámhatóság által
a) jogerősen kiszabott vámteher beszedési joga az esedékességtől,
b) a tévesen nagyobb összegben kiszabott vámteher visszakövetelésére vonatkozó jog az esedékességtől,
c) a tévesen kisebb értékben közölt vagy nem közölt vámteher és a jogszerűen kiszabható vámteher különbözetének követelési joga a vámkezelés eredményének közlésétől,
d) a jogellenesen forgalomba hozott vámáru utáni vámteher követelési joga az esedékességtől számított
öt év elteltével évül el.
140. § Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének időtartama, a vámtartozások megfizetésére adott fizetéshalasztás vagy részletfizetési kedvezmény, törvényben biztosított fizetési kedvezmények és a feltételhez kötött vámmentesség ideje alatt.
141. § (1) Az e törvényben meghatározott
a) jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási, vagy
b) az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre és a vámkezelésre vonatkozó, valamint
c) a vámszabad területtel és tranzitterülettel összefüggő
kötelezettségek megszegése esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.
(2) Ha a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik, vámigazgatási bírságként a vámhiány ötven százalékát, szervezet esetében legalább ötvenezer forintot, természetes személy esetében legalább ötezer forintot kell kiszabni.
(3) Amennyiben a kötelezettségszegés következményeként vámhiány nem keletkezik, a vámigazgatási bírság szervezet esetében százötvenezer forintig, természetes személy esetében tizenötezer forintig terjedhet.
(4) Ha az EUR.1 szállítási bizonyítványt, az EUR.2 okmányt vagy származási nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévő adatok ellenőrzése céljából visszaküldi Magyarországra és az utólagos ellenőrzés során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr az eladási ár, annak hiányában az áru értékének egy százalékát, de legalább ötvenezer, legfeljebb kétszázötvenezer forint vámigazgatási bírságot köteles fizetni.
(5) A vámigazgatási bírságot a vámhatóság határozattal szabja ki.
(6) Vámigazgatási bírságot nem lehet kiszabni, ha e törvény rendelkezései alapján kamatfizetési kötelezettség áll fenn és a fizetendő kamat magasabb a kiszabható bírság összegénél, valamint, ha természetes személy esetében a kötelességszegés következtében szabálysértési eljárás indult.
(7) A vámfizetésre kötelezett által elmulasztott kötelezettség pótlólagos teljesítése esetén, amennyiben az ügyfél a vámhatóság intézkedése előtt tárja fel a mulasztást és intézkedik a teljesítés iránt, a (2) bekezdésben írtak huszonöt százalékát kell vámigazgatási bírságként megfizetni.
(8) A vámigazgatási bírságot – a fizetésre kötelezett kérelmére – a vámszervezet illetékes területi szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha
a) a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására nem került sor, és
b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és közeli hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné.
142. § (1) Ha e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz,
a) a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén, a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részét,
b) az engedélyezett fizetési halasztás, illetve részletfizetés idejére, valamint, ha a feltételtől függő vámmentesség vagy vámkedvezmény alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámot a feltétel feloldása érdekében utólag megfizetik, a jegybanki alapkamat 365-öd részét
kell naponta megfizetni.
(2) A kamatot a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a határidő lejártát követő naptól a teljesítés napjáig, egyéb esetekben a vámteher közlésének napjától az engedélyezett határidő napjáig terjedő időszakra kell felszámítani. A kamat alapja a vámteher vagy a vámteher különbözete.
(3) A kereskedelmi áruforgalomban behozott és ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban – a vámáru hulladéka, mellékterméke kivételével – vámkezelt vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig – a 73. § (4) bekezdése alkalmazása esetén a visszaviteli határidő lejártáig – az (1) bekezdés a) pontja szerinti kamatot kell fizetni, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak.
(4) A 134. § (1)–(2) bekezdés szerinti esetekben az e § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékű kamatot kell fizetni.
(5) A kamatot (a kiszabható vámteherrel együtt vagy külön) határozatban kell kiszabni és beszedni. A vámhatóság terhére az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékben felszámításra kerülő kamatot a vámfizetésre kötelezettnek a visszafizetendő vagy visszatérítendő összeggel együtt, hivatalból kell megfizetni.
(6) Nem kell kamatot fizetni, ha a 141. § szerinti vámigazgatási bírság szabható ki és annak összege magasabb a kamat összegénél.
143. § (1) A vámkezelés költségeinek megtérítése céljából – a vámmal együtt – a (2) bekezdésben és e törvény végrehajtási rendeletében megállapított mértékű vámkezelési díjat kell fizetni a (3) bekezdésben foglalt kivétellel.
(2) Az ideiglenes behozatalban bérlet, haszonbérlet és haszonkölcsön jogcímén vámkezelt vámáruk esetében a vámkezelési díj mértéke a vámkezelés napjától a 73. § (3) bekezdés szerinti elszámolás napjáig minden megkezdett hónapra a kiszabott vámkezelési díj két százaléka.
(3) Nem kell a vámkezelési díjat kiszabni és beszedni, ha a vámkezelés az e törvényben meghatározott vagy nemzetközi szerződésen alapuló vámmentesség alkalmazásával történik.
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat a statisztikai illetékre is alkalmazni kell.
(5) Kérelem esetén a kereskedelmi forgalomban a statisztikai illeték és a vámkezelési díj kiszabása alól a pénzügyminiszter felmentést adhat, ha annak nemzetgazdasági indokoltsága fennáll.
144. § (1) A vámkezeléskor vagy utóellenőrzéskor felmerült szakértői és más vizsgálati díjat, továbbá a fuvarozási, kiszállási és más költséget – a (2) és (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a vámteherrel együtt vagy a vámhivatal eljárása során kell kiszabni és beszedni.
(2) A vámszervezet vámlaboratóriuma által kérelemre végzett laboratóriumi vizsgálat díja az elvégzett vizsgálat költsége, de legalább négyezer forint, amelyet a vizsgálatot kérő a többi költségtől elkülönítve köteles átutalni vagy átutalási postautalvány felhasználásával megfizetni.
(3) A felmerült szakértői és más vizsgálati díjat a vámkezelést kérőnek akkor kell megfizetnie,
a) ha a vámkezelés során a vizsgálat elvégzésére kifejezett kívánságára kerül sor;
b) ha a jogorvoslati eljárás során kért szakértői vizsgálat a vámhatóság megállapításával szemben az ügyfél állítását nem támasztja alá;
c) az utóellenőrzés megszakítása miatt felmerült költséget, ha az utóellenőrzés megállapítása rá nézve terhelő adatot tartalmaz;
d) ha a laboratóriumi vizsgálatra azért került sor, mert a vámkezelést kérő által benyújtott analízis bizonyítvány alapján az áru vámkezelése nem volt elvégezhető.
(4) A vámhivatal hivatalos helyén kívül végzett eljárás esetében
a) nem kereskedelmi áruforgalomban megkezdett naponként ötszáz forint,
b) kereskedelmi áruforgalomban
1. a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon (szabadnapon) végzett vámkezelés esetén vámkezelési bejelentésenként ezerötszáz forint,
2. az állandó vámfelügyeletet igénylő szolgálat ellátása esetén megkezdett nyolc órai szolgálat térítéseként személyenként négyezer forint,
3. minden más, a vámhivatal hivatalos idején belül végzett vámkezelés esetében vámkezelési bejelentésenként ezer forint,
4. munkanapokon, a vámhivatal hivatalos idején túl végzett vámkezelés esetében a 3. alpontban említett szemledíjat, továbbá megkezdett óránként ötszáz forint
szemledíjat kell fizetni.
A vámkezelési bejelentés formáját és tartalmát e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(5) A (4) bekezdés b) pontjában meghatározott szemledíjat a vámhivatal – a 2. alpont kivételével – az eljárás megkezdése előtt szabja ki és szedi be. A 2. alpontban meghatározott szemledíjat naptári hónaponként összesítve szabja ki és szedi be.
(6) Ha a vámhivatal hivatalos helyén kívüli helyre kért eljárás a kérelmezőnek vagy megbízottjának felróhatóan elmarad vagy egy órát meghaladó várakozás után kezdhető meg, illetőleg folytatható, felemelt szemledíjat kell fizetni. A felemelt szemledíj összege a várakozás minden teljes órája (hatvan perc) után kétezer forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült kiküldetési költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha a várakozás ideje az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni, ha a kért eljárás az árunyilatkozat, az áru vagy a fuvareszköz (szállítóeszköz) hiánya miatt nem végezhető el. Nem minősül meghiúsult eljárásnak, ha a fuvareszköz hiánya az eljárást kérőnek nem róható fel.
(7) A szemledíjat az köteles megfizetni, aki az eljárást kérte. A kérelmezőnek, illetőleg megbízottjának fel nem róható akadály következtében előállott várakozás vagy meghiúsult eljárás esetén szemledíjat fizetni nem kell. A szemledíj kiszabása ellen fellebbezésnek van helye.
(8) A közúti járművek vámzár alatt történő nemzetközi árufuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért – a vizsgálat eredményétől függetlenül – járművenként háromezer forint költségtérítést kell fizetni.
(9) A kereskedelmi forgalomban behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áruval kapcsolatban a vámmentességre vagy vámkedvezményes eljárásra való jogosultság utólagos igazolása esetén árunyilatkozatonként kétezer forint költségtérítést kell fizetni.
(10) Az ideiglenesen megnyitott határátkelőhelyeken végzett vámszolgálatért – a ténylegesen felmerülő költségek figyelembevételével – a vámhatóság és a határnyitást kérő megállapodása szerinti díjat kell fizetni.
(11) A vámáru kísérése esetén, ha arra a vámáru felett rendelkezésre jogosult kérésére kerül sor, a tényleges költséget, de legalább óránként és vámszolgálatot végző személyenként ötszáz forint költségtérítést kell fizetni.
(12) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján vámhivatali vámraktárba felvett áruk után megkezdett száz kilogrammonként és naponta ötszáz forint költségtérítést kell fizetni raktárdíjként.
(13) A jövedéki törvény előírásai szerint zárjeggyel ellátandó jövedéki termékek utáni adóvisszatérítéshez szükséges vámhivatali eljárás (zárjegy levétele) esetén az ellenőrzést kérő a (4) bekezdésben meghatározott szemledíjat köteles fizetni. Vámkezelési bejelentésnek ilyen esetben a benyújtott kérelmet kell tekinteni.
145. § (1) A vámigazgatási eljárásban – ideértve a vámmal kiszabásra kerülő statisztikai illetékkel és forgalmi adókkal kapcsolatos eljárást is – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A szóban előterjeszthető vámkezelési kérelmet nem kell jegyzőkönyvbe foglalni.
(3) A vámigazgatási eljárásban az ügyfél az a szervezet és természetes személy, amelynek/akinek a vámjogszabály szerint joga van arról rendelkezni, hogy a vámhivatal az árut milyen eljárásban vámkezelje, valamint mindazon szervezet/személy, amelyet/akit a vámtörvény szerinti jogok illetnek meg vagy kötelezettségek terhelnek.
(4) Az áruk vámkezelésére, a vámteher kiszabására és beszedésére, ideértve a vámteher helyesbítését és visszatérítését is – ha e törvény végrehajtási rendelete eltérően nem rendelkezik – elsőfokú hatósági jogkörben az a vámhivatal illetékes, ahol az áru vámkezelését kérik.
(5) Vámigazgatási ügyekben külföldre irányuló megkereséseket és a külföldről érkező megkeresésekre adandó válaszokat a vámszervezet központi szerve vagy az általa kijelölt vámhivatal közvetlenül küldheti ki külföldre.
(6) A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidő hatvan nap a következő esetekben:
a) vámszabad terület, tranzitterület engedélyezése;
b) magán- és közvámraktár engedélyezése;
c) minden olyan ügyben, ahol a döntés meghozatalához külföldi vámszerv megkeresése szükséges.
(7) A (6) bekezdés c) pontja esetében az elintézési határidőbe a külföldi vámhatóság válaszának megérkezéséig eltelt idő nem számít bele.
146. § (1) A vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönteni
a) az írásbeli árunyilatkozattal kért vámkezelésekről,
b) az ügyfél által benyújtott, a vámkezeléssel kapcsolatos egyéb kérelmekről,
c) a hivatalból indított eljárásokban.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a raktározás, az ideiglenes kivitel és passzív feldolgozás esetén a vámkezelésnek a vámhatóság által történt igazolása határozatnak minősül.
(3) A vámhivatalnak a vámellenőrzés keretében tett – az (1) bekezdésben nem említett – intézkedéséről határozatot hozni nem kell.
147. § (1) A vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok elintézését a vámhatóság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint – az e törvényben meghatározott eltérésekkel – végzi.
(2) A vámügyekben hozott, bíróság által el nem bírált, jogsértő határozat a felettes szerv felügyeleti intézkedése keretében a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül megváltoztatható, megsemmisíthető, továbbá az ügyben új eljárás lefolytatása rendelhető el.
(3) A vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó határozat az utólagos ellenőrzés kivételével, csak egy ízben – a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül – módosítható.
(4) Az elsőfokú határozat azonnal – fellebbezésre tekintet nélkül – végrehajtható:
a) a vámfizetési kötelezettség megállapításánál;
b) az árunyilatkozat visszautasításánál;
c) a vámáru/áru közvetlen vámfelügyelet alá vételénél;
d) jogszabályban meghatározott kötelező határidők meghosszabbítására irányuló kérelmek elutasításakor.
(5) A vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat újabb módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utóellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogsértőnek minősül. Ilyen esetben a határozatnak az utóellenőrzés megállapításai szerinti módosítása megengedett, amely ellen a rendes jogorvoslattal lehet élni.
(6) A 128. § (3) bekezdésében foglaltak alapján kiszabott vámterheket a vámfizetésre kötelezett az előírt határidőn belül akkor is köteles megfizetni, ha a határozat ellen jogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a vámhatóság megteheti a határozatban foglaltak végrehajtására a szükséges intézkedéseket. El kell tekinteni a határozat végrehajtásától, ha a benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani szükséges.
(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett a 125. § (5) bekezdése alapján a vámhatósági tévedésre, mint alapos okra hivatkozva a kiszabottnál kevesebb vámterhet fizet meg, a 142. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatot kell fizetni a vámteher különbözete után, ha a jogorvoslati eljárásban a vámhatóság eljárása jogszerűnek minősül.
(8) Amennyiben a vámhatóság határozata jogszabályt sértett és ennek következtében a vámfizetésre kötelezettnek visszafizetési igénye keletkezik, a vámhatóságnak a visszafizetendő összeg után, a befizetés napjától a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot kell fizetnie. A vámteher helyesbítése és a vámvisszatérítés esetén a kamatfizetési kötelezettségre a 136. és a 137. §-ban foglaltak az irányadók.
148. § (1) A vámtartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó vámhatóság – a jogerős vagy a 147. § (4) bekezdés a) pontjában szabályozott, azonnal végrehajtható okirat alapján – a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik.
(2) A vámhatóság a vámtartozás végrehajtása előtt jogosult a vámárun a 11. § alapján fennálló törvényes zálogjogból eredő igényei érvényesítésére az e törvényben szabályozott feltételek szerint. Amennyiben a zálogjogból történő kielégítésre nincs lehetőség, a vámtartozás megfizetésére a vámfizetésre kötelezettet felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtási eljárást megindítja.
(3) A végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek a végrehajtás foganatosítására vonatkozó szabályait, a pénzkövetelés végrehajtásáról szóló előírásait, illetve a végrehajtásnak a pénzintézetnél kezelt összegre, valamint az ingó és ingatlan vagyonra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvényben megfogalmazott eltérésekkel. A végrehajtás a vámteher esedékességének napját követő naptól indítható.
(4) A végrehajtás során a vámhatóság alkalmazottjának törvénysértő intézkedése ellen vagy intézkedésének elmulasztása miatt a fizetésre kötelezett – a tudomására jutástól számított 8 napon belül – a végrehajtást foganatosító vámhivatalnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást a vámhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító vámhivatal felettes szerve 15 napon belül határoz.
149. § (1) A vámtartozás behajtását a bankszámlával rendelkező vámfizetésre kötelezett bármely bankszámlája ellen benyújtható azonnali beszedési megbízással, a bankszámlával nem rendelkező vámfizetésre kötelezett esetében munkabérből vagy egyéb járandóságból történő letiltással kell megkísérelni.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott végrehajtás nem vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a vámfizetésre kötelezett követelését, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni.
150. § (1) Ha a 149. § szerinti végrehajtás eredménytelen vagy abból a vámtartozás nem egyenlíthető ki, az illetékes területi vámhatóság határozatban rendeli el az ingatlanvégrehajtást.
(2) Az ingatlan végrehajtását elrendelő határozat ellen jogorvoslatnak van helye.
(3) Ingatlan végrehajtásnak akkor van helye, ha a vámtartozás a százezer forintot meghaladja, az említett, illetőleg annál alacsonyabb összeg esetében pedig akkor, ha az a végrehajtás alá vont ingatlan értékéhez képest nem minősül aránytalanul csekélynek.
(4) A végrehajtást elrendelő vámhivatal a jogerős határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett.
(5) Ha a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozat jogerőre emelkedett, a vámhatóság a földhivatal bejegyzést közlő határozatát – az ingatlan értékesítése érdekében – az ingatlan fekvése szerint illetékes bírósági végrehajtónak küldi meg.
(6) Ha a végrehajtási jog nem jegyezhető be, a vámhatóságot a vámtartozás erejéig a vámfizetésre kötelezett ingatlanán a vámtartozás megfizetéséig jelzálogjog illeti meg, amit a földhivatal a vámhatóság kérelmére bejegyez.
151. § (1) A vámhatóság a vámfizetésre kötelezett kérelmére felfüggesztheti – felettes szerve rendelkezésére felfüggeszti – a végrehajtást, ha a vámtartozást előíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.
(2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha
a) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt;
b) a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, illetőleg az erre vagy a vámtartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak.
(3) A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a (2) bekezdés a) pontja esetén valószínűsíthető, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetve értékesíthető, vagy a (2) bekezdés b) pontja esetén a halasztás időtartama eltelt, illetőleg a vámfizetésre kötelezett a részlet teljesítését elmulasztotta vagy a vámtartozás mérséklésére irányuló kérelmet a vámhatóság jogerős határozattal elutasította, ugyanazon tárgyban előterjesztett újabb kérelemre a végrehajtás nem szünetel.
152. § (1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség – így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési költség – a vámfizetésre kötelezettet terheli, melyről a vámhatóság határozatban dönt.
(2) A követelés behajtásával felmerült és a vámhatóság által megállapított költséget a vámtartozást megelőző sorrendben kell kielégíteni. A végrehajtás során befolyt összeget ezt követően a 135. § (6) bekezdésében foglalt sorrendben kell elszámolni.
153. § (1) Az ipari vámszabad területről belföldre szállított és a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru után kiszabott vámot és a 15. §-ban meghatározott fizetési kötelezettséget a vámkezelés időpontjában – az adók kiszabása után – törölni kell olyan arányban, amilyen arányban a vámáru közvetlen önköltségében a magyar hozzáadott érték (így különösen: belföldről beszállított és a vámáruba beépített belföldi áru értéke, munkabér és közterhei) szerepel. A vámkezelést kérő a törlendő értékrészt elkülönítetten, egy összegben is tartalmazó közvetlen önköltség kalkulációt a vámkezeléshez köteles benyújtani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti törlés nem alkalmazható az olyan belföldi áru esetében, amelynek vámszabad területre való kiszállításakor vámvisszatérítést vettek igénybe.
(3) A végrehajtási eljárást lefolytató vámhatóság határozattal törli a vámtartozást és erről a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó vámhivatalt tájékoztatja, ha a vámtartozásra egyetemlegesen kötelezettek mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de ez nem vezetett eredményre.
(4) A vámhatóságnak a behajthatatlanság címén törölt vámtartozást újból elő kell írni, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül a vámtartozás behajthatóvá válik.
(5) Az elévült vámtartozást véglegesen törölni kell.
(6) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a vám törlésére további jogcímeket is megállapíthat.
154. § (1) Az árunyilatkozaton a vámterhek kiszabásával és a vámeljárással kapcsolatos adatokat – ideértve a külkereskedelmi statisztika alapjául szolgáló adatokat is – a valóságnak megfelelően és a vonatkozó jogszabályok által előírt módon kell feltüntetni.
(2) A vámfizetésre kötelezett a vámeljárás során keletkezett okmányokat a vámterhekre érvényes elévülési idő elteltéig köteles megőrizni, és a vámhatóság felszólítására azokat bemutatni.
155. § (1) Vámtitok minden olyan, a vámeljárásokkal kapcsolatos tény, adat, körülmény, igazolás vagy információ, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása sérti az ügyfél személyi, pénzügyi, gazdasági, valamint az állam pénzügyi, gazdasági érdekeit.
(2) A vámhatóság a vámeljárás során a jogszabályi előírásoknak megfelelően birtokába kerülő adatokat – a személyes adatok, a szolgálati titok és adótitok védelmére vonatkozó szabályokat betartva – a vámkezelési és a külkereskedelmi statisztikai szempontok szerint ellenőrzi, nyilvántartja, feldolgozza és a (3) bekezdés szerint átadja, valamint a vámterhekre érvényes elévülési idő elteltéig megőrzi.
(3) A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő
a) személyes és egyéb személyre vonatkozó egyedileg azonosítható adatokat megkeresés alapján adó-, vám- és devizahatósági eljáráshoz a Pénzügyminisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar Nemzeti Banknak, folyamatban lévő eljárásban, illetve bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából bíróság, ügyészség és bűnüldöző szervek számára, nemzetbiztonsági védelmi célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, adóellenőrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak, továbbá hagyatéki eljáráshoz a közjegyzőnek;
b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható – valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő – adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és a Népjóléti Minisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához és a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak;
c) a szervezettel/személlyel nem azonosítható áruforgalmi adatokat rendszeresen nemzetgazdasági, adó-, vám- és devizahatósági, vámpolitikai és piacvédelmi elemzési célra a Pénzügyminisztériumnak, külgazdasági, vámpolitikai és piacvédelmi elemzésre az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak, folyó fizetési mérleg összeállításához az MNB-nek, piacvédelmi elemzési célra a Földművelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi elemzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium számára, nemzetközi közúti áru- és személyforgalom elemzési célra a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak ad át.
(4) Az adatok átadásáról az érintettet az adatvédelmi törvény szabályai szerint kérelmére tájékoztatni kell. A (3) bekezdés szerinti – kivéve a statisztikai célú – adatátadást a törvény a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy bűnüldözés érdekében korlátozhatja.
(5) A vámhatóságok együttműködésére vonatkozó nemzetközi szerződések alapján a vámhatóság – az államtitkot képező adatok kivételével – külföldre is továbbíthat személyes és egyedi adatot, amennyiben az adatkérő vámszerv az adatvédelem feltételeinek eleget tesz.
(6) Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan forgalmi adat, amely szervezettel, természetes személlyel nem azonosítható.
(7) Az ügyfél jogosult a saját forgalmára vonatkozó információ lekérésére.
(8) A (3) bekezdésben írt adatátadás során a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú áruforgalom adatai tekintetében az államtitokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(9) A (6) bekezdésben írt esetben nem adható át vámtitoknak minősülő adat a stratégiai termékekről, így különösen az állami tartalék célú áruforgalomról, a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú áruforgalomról, továbbá, ha a forgalmazásban az exportőr, importőr vagy gyártó száma háromnál kevesebb.
156. § A vámeljárás során rögzítésre kerülő adatok adatvédelemre, adatbiztonságra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő kezelését és e törvény által meghatározott céloknak megfelelő feldolgozásukhoz szükséges adatkezelési rendszer működtetését a vámhatóság végzi, illetve felelőssége mellett végezteti.
157. § (1) A vámeljárás során a vámhatóság az árunyilatkozat adatainak felhasználásával a személyazonosító jel, illetőleg adószám alapján veszi nyilvántartásba a vámfizetésre kötelezettet.
(2) A vámhatóság a természetes személyek adatai közül a személyazonosításra alkalmas adatokat [név, lakóhely, születési év, hó, nap, anyja neve, valamint az (1) bekezdésben meghatározott azonosító jel] tartja nyilván, a vámkezelés adataival együtt.
(3) A vámhatóság a külföldi természetes személyeket, valamint a magyar természetes személyeket, ha nem áll rendelkezésre az (1) bekezdés szerinti személyazonosító jel, illetőleg adószám – az útlevélszám, valamint a „vám” szó – alapján kialakított azonosítóval veszi nyilvántartásba.
(4) A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a birtokába került adatok ellenőrzéséhez, a szervezet/személy és az áru azonosítása érdekében a következő nyilvántartások adatait használhatja fel:
a) a szervezet, természetes személy azonosítása érdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartása, útlevélszám alapján az útlevél-nyilvántartás, valamint a cégbírósági nyilvántartás;
b) az áru és szállítóeszköz azonosításához a gépjárműnyilvántartás, kötelező gépjármű-biztosítási nyilvántartás;
c) a büntetett előélet vizsgálata céljából a bűnügyi nyilvántartás;
d) törvényi felhatalmazás alapján egyéb nyilvántartások.
(5) A vámhatóság megkeresésére a devizahatóság és a pénzintézet a vámérték-meghatározás jogszerűségének és a vámteher befizetésének ellenőrzéséhez pénzforgalmi adatokat ellenérték nélkül szolgáltat.
158. § A vámhatóságnak a jogszabályban előírt nyilvántartást úgy kell vezetni, hogy az a vámterhek alapjának, a kivetett vámterhek jogcímenkénti összegének, a vámmentességek és kedvezmények feltételeinek, valamint más, a vámeljárást és a külkereskedelmi statisztika készítését, továbbá gazdaságpolitikai célokat befolyásoló tényezőknek az ellenőrzésére alkalmas legyen.
159. § (1) A vámhatóság hivatásos állományú tagja, illetve köztisztviselője vagy közalkalmazottja – szolgálati, közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyának megszűnését követően is –, továbbá a vámeljárásba és ellenőrzésbe bevont szakértő és minden más személy (ideértve a vámfizetésre kötelezett megbízottját is), akinek az adatszolgáltatás, a nyilvántartás, a feldolgozás, az ellenőrzés, a vámterhek beszedése, a vámtartozás végrehajtása, illetve az adatok statisztikai és e törvényben megengedett egyéb célú felhasználása során, feladataival összefüggésben vámtitok jut tudomására, köteles azt a titokvédelem szabályai szerint megőrizni.
(2) Az (1) bekezdésben említett titoktartási kötelezettség megszegésének minősül, ha a vámeljárás során megismert vámtitoknak minősülő adatot vagy információt illetéktelen szervezet/személy részére hozzáférhetővé teszik, jogosulatlanul felhasználják vagy nyilvánosságra hozzák.
160. § Ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja vámadatokkal kapcsolatosan olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztő módon tesz közzé, amely alkalmas arra, hogy a vámigazgatás munkájába vetett bizalmat megingassa, a felügyeleti szerv jogosult – az államtitoknak nem minősülő – valós adatok nyilvánosságra hozatalára, az érintettek előzetes meghallgatását követően.
