161. § A vámhatóság által végzett utólagos ellenőrzés a vámfizetésre kötelezett szervezet külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljes körű felülvizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetőleg az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján a vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Az utólagos ellenőrzés kiterjed különösen annak megállapítására, hogy a vámáru vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e, és az ezek alkalmazásához előírt feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e. Az utólagos ellenőrzést a vámhatóság lefolytatja nemzetközi megállapodás alapján, a külföldi vámhatóság megkeresésére is.
162. § Utólagos ellenőrzést kell folytatni a vámfizetésre kötelezettnél, ha annak felszámolására vagy végelszámolására kerül sor, továbbá az Állami Számvevőszék felhívására vagy a pénzügyminiszter utasítására.
163. § Az utólagos ellenőrzés keretében a vámhatóság megvizsgálhatja a vámellenőrzéshez szükséges információkat tartalmazó iratokat, a vámárut, az árut, valamint az eljárásban részt vevők tevékenységének jogszerűségét.
164. § A 162. §-ban foglaltak kivételével az utólagos ellenőrzés lefolytatásának szükségességét, gyakoriságát a célszerűség, a költségkímélés és az ellenőrzött működőképességére tekintettel, valamint a külföldi vámhatóság megkeresése figyelembevételével az illetékes vámhatóság vezetője határozza meg. A vámhatóság a már utólagos ellenőrzéssel vizsgált ügyekben a felettes szerv engedélyével, illetve a 162. §-ban foglalt esetekben folytathat ismételten utólagos ellenőrzést.
165. § (1) Az utólagos ellenőrzést annak megkezdése előtt legalább tizenöt nappal írásban be kell jelenteni.
(2) Nem kell az érintettet az utólagos ellenőrzésről előzetesen értesíteni, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a vizsgálat alá vonandó bizonylatokat, könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat, feljegyzéseket, megsemmisítik, meghamisítják, illetve a körülményeket megváltoztatják.
(3) A helyszínen észlelt körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat, adathordozókat átvételi elismervény ellenében be kell vonni. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell. Az iratok, adathordozók a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett is bevonhatók, ilyen esetben hatvan napon túl csak az illetékes vámhatóság vezetőjének engedélyével és az ellenőrzött szervezet/személy egyidejű értesítésével tarthatók a vámhatóságnál. Az ellenőrzött szervezet/személy a bevont iratokról másolatot készíthet.
(4) Az utólagos ellenőrzés tárgyát képező ügyben az ellenőrzött a vizsgálat időszaka alatt nem tehet olyan intézkedést, amely a vizsgálat megállapításait és eredményét befolyásolhatja.
166. § (1) A helyszíni utólagos ellenőrzést lehetőleg az ellenőrzött tevékenysége folytatása idején (munkaidőben), más személyeknél napközben 8–20 óra között lehet lefolytatni.
(2) A vámhatóság hivatali helyiségében az utólagos ellenőrzést a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt úgy kell megállapítani, hogy az érdekelt meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.
(3) Jogerős határozattal lezárt vámkezelésekre vonatkozóan, helyszíni utólagos ellenőrzést a vámhatóság megbízólevéllel ellátott hivatásos állományú tagja végezhet, aki ellenőrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel igazolni köteles.
(4) A vámhatóság utólagos ellenőrzést végző tagja az ellenőrzés lefolytatásához üzleti, üzemi vagy egyéb, a vámhatóság ellenőrzése alá tartozó tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenőrzéséhez a szükséges helyiségekbe beléphet, iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvételt végezhet vagy egyéb bizonyítást folytathat le.
(5) Ha az ellenőrzött vállalkozási tevékenységét magánszemély lakásában végzi vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, erre is a (4) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(6) A nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a honvédelmi szervek területére történő belépés szabályait külön jogszabályok tartalmazzák.
167. § (1) Az utólagos ellenőrzés során a tényállást a vámhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, függetlenül attól, hogy azt a vámfizetésre kötelezett, illetve az ellenőrzött személy javára vagy terhére teszi. Bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi, banki bizonylatok, számlakivonatok, szakértői vélemények, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, továbbá a vámhatóságok közötti adminisztratív együttműködés keretében beszerzett bizonyítékok.
(2) Az ellenőrzött az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat a vámhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az utólagos ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés, utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött, megbízottja és alkalmazottja a vámhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja.
(3) A vámhatóság az utólagos ellenőrzés során szakértőt vehet igénybe.
168. § (1) A vámhatóság az utólagos ellenőrzést felfüggeszti, ha az ellenőrzött a 167. § (2) bekezdésében előírt feltételeket nem vagy csak hiányosan, illetve a vámhatóságot megtévesztő módon teljesíti.
(2) A megszakítással egyidejűleg a vámhatóság az ellenőrzés alatt állót – határidő megjelölésével – a 167. § (2) bekezdésében foglaltak biztosítására, bizonylatok, könyvviteli és egyéb nyilvántartások pótlására kötelezheti. Az ellenőrzés megszakítása esetén a vámhatóság – az ellenőrzött költségére – a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti vagy azokat és más bizonylatokat beszerezhet.
169. § (1) A vámhatóság az utólagos ellenőrzés megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja.
(2) A jegyzőkönyv az ellenőrzött azonosításához szükséges adatokat, az utólagos ellenőrzés által megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazza.
(3) Az utólagos ellenőrzés akkor fejeződik be, amikor az ellenőrzés megállapításait az érdekelttel írásban közlik, és a jegyzőkönyvet kézbesítik. Az utólagos ellenőrzés következtében tett intézkedések időpontjaként a jegyzőkönyv lezárásának napját kell figyelembe venni.
170. § (1) Az ellenőrzött szervezet/személy jogosult az utólagos ellenőrzést végző személy azonosságáról és az ellenőrzésre felhatalmazást adó megbízásról meggyőződni, az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átvételét követő nyolc napon belül írásban észrevételt tenni.
(2) Az ellenőrzés befejezéséről a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott határidőt követő 8 napon belül dönt. Az ellenőrzést folytatni kell, ha az ellenőrzött észrevételei indokolják, vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzőkönyvet kell készíteni.
(3) Az ellenőrzött kérelmére a jegyzőkönyv átadásakor zárótárgyalást kell tartani. A zárótárgyaláson – ha az ellenőrzött kéri – az érdekvédelmét ellátó szervezet képviselője is részt vehet. Ha zárótárgyalást tartanak, az (1) bekezdésben foglalt észrevétel határidejét a zárótárgyalás napjától kell számítani.
171. § Az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a vámhatóság szükség szerint
a) a hatáskörébe tartozó szükséges eljárást megindítja, vagy
b) a hatáskörébe nem tartozó ügyekben megkeresi az intézkedésre illetékes szervet.
172. § A vámhatóság jogosult az utólagos ellenőrzési tevékenységéhez más hatóság közreműködését kérni, illetve igénybe venni.
173. § (1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli.
(2) A vámigazgatásra háruló végrehajtási feladatokat a Vám- és Pénzügyőrség végzi.
(3) Új határátkelőhely megnyitása és a megnyitott határátkelőhelyek megszüntetése, illetve a határátkelőhelyeken lebonyolódó forgalom jellegének meghatározása a Kormány hatáskörébe tartozik. A határátkelőhelyekkel kapcsolatos vámigazgatási feladatokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(4) A vámszervezetet e törvény hatálybalépése után csak törvény, kormányrendelet vagy ezek felhatalmazása alapján pénzügyminiszteri, vagy a pénzügyminiszter egyetértésével kiadott miniszteri rendelet kötelezheti az e törvényben nem szabályozott feladatok végrehajtására.
(5) A kereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi vámügyekben az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel, egyéb nemzetközi vámügyekben pedig a pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben jár el.
(6) A vámigazgatási feladatok végrehajtását és a vámszervezet szervezeti felépítésére vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete szabályozza.
174. § A vámszervezet végzi
a) az államhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vámellenőrzését, a vámterhek és egyéb közterhek kiszabását és beszedését;
b) külön törvényben meghatározott idegenrendészeti feladatok ellátását;
c) közvetlenül vagy közvetve – meghatározott körben – termékek, termények, áruk azonosságának (adózási szempontból történő besorolásának, minőségének és egyéb jogszabály által meghatározott követelményeknek) a vizsgálatát, illetve a vizsgálat megtörténtének ellenőrzését;
d) a vámokmányok adatainak vám- és statisztikai célú ellenőrzését, javíttatását, nyilvántartását, összesítését, feldolgozását és átadását;
e) külön jogszabályban szabályozott, nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmának ellenőrzését;
f) az e törvényben meghatározott ellenőrzési és utólagos ellenőrzési feladatok, valamint a különböző, feltételtől függő vámkedvezmények elbírálásához szükséges ellenőrzési feladatok ellátását;
g) valamennyi jövedéki tevékenység ellenőrzését és a bérfőzésben előállított pálinka és borpárlat adóztatását;
h) a büntetőeljárásról szóló törvény által hatáskörébe utalt pénzügyi bűncselekmények megelőzését, felderítését, valamint nyomozását az erre vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint, valamint a törvényben meghatározott és nemzetközi együttműködési kötelezettségből adódó felderítési feladatai végzése során észlelt egyéb bűncselekmények esetében halaszthatatlan nyomozati cselekmény végzését, a helyszín és a bizonyítékok biztosításával, valamint a hatáskörrel rendelkező nyomozó hatóság értesítésével;
i) a jogszabályban meghatározott pénzügyi (vám- és deviza, adó- és jövedéki) szabálysértések megelőzését, felderítését és elbírálását;
j) meghatározott körben anyagi javak, értékek őrzését, kísérését;
k) a nemesfémforgalommal és fémjelzéssel kapcsolatos ellenőrzési feladatok ellátását;
l) a közúti határátkelőhelyek üzemeltetését, fenntartásukra és fejlesztésükre vonatkozó feladatok végrehajtását;
m) a nemzetközi egyezményekben vagy a pénzügyminisztertől kapott felhatalmazás alapján külföldi vámigazgatásokkal és nemzetközi vámszervekkel munkakapcsolat alapján felmerülő vámszakmai feladatok ellátását.
175. § (1) A vámszervezet határátkelőhelyeken végzett feladatait ellátó, nyomozati, szabálysértési, vám- és jövedékellenőrzési, őrzésvédelmi, hatósági, végrehajtási eljárási feladatai ellátását végző személyek, valamint mindezen tevékenységek irányítását, felügyeletét és ellenőrzését ellátó személyek (a továbbiakban együtt: pénzügyőrök) rendvédelmi tevékenységet folytatnak, egyenruha és fegyver viselésére jogosultak.
(2) A vámszervezet hivatásos állományú tagjai szolgálati jogviszonyban állnak, a szolgálati jogviszony tartalmát külön törvény szabályozza.
(3) A vámszervezetre háruló feladatok teljesítése során a szervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult
a) a szolgálati feladatok végrehajtása érdekében személyeket az államhatáron, vámhatáron belül igazoltatni;
b) ellenőrizni a szállítás alatt levő vámáruk, jövedéki termékek biztosítására alkalmazott zárakat és jeleket, valamint a külföldi eredetű áruk vámkezelésének megtörténtét, megvizsgálhatja és igazoltathatja a szállítás alatt lévő jövedéki termékek, adótárgyak, vámáruk származását, e célból közutakon személyeket, járműveket – a közúti közlekedés szabályairól szóló jogszabályban meghatározott jelzések alkalmazásával – megállíthat, a vasúti és autóbusz-pályaudvarokon, hajóállomásokon, repülőtereken tartózkodó, illetőleg vasúton, hajón, személyszállító közforgalmú gépjárművön szállított utasok csomagjait a szállítóeszközön tartózkodás ideje alatt, menet közben vagy az állomásokon megvizsgálhatja;
c) a vámjogszabály és a vámszervezet feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén a jogsértés megszüntetése, mértékének felderítése és a bizonyítékok biztosítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. Ez a jogosultság és kötelezettség a szolgálaton kívül levő pénzügyőrre is vonatkozik, ha az esetnél a szolgálatban levő pénzügyőr nincs jelen, vagy ha a szolgálatban levő pénzügyőrt az intézkedésben segíteni kell. A szolgálati jogviszonyban álló tag jogosult továbbá a büntetőeljárásról szóló törvény által a vámszervezet hatáskörébe utalt bűncselekmények nyomozásához, valamint az ilyen bűncselekmények elkövetésének megelőzésére, megszakítására, az elkövető kilétének megállapítására, elfogására, a körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. §-ának (1)–(2) bekezdésében meghatározott, bírói engedélyhez nem kötött, titkos információgyűjtést végezni, a rendőrségi törvényben meghatározott feltételek között;
d) a vámszervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével vagy abban való részességgel alaposan gyanúsítható személy kilétét köteles megállapítani. Evégből jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez vagy a rendőrséghez előállítani. A feltartóztatás és az előállítás időtartama a hat órát nem haladhatja meg.
(4) A jogszerűen fellépő pénzügyőr intézkedéseinek az ellenőrzött személy köteles alávetni magát.
176. § (1) A vámszervezet tagja köteles az e törvényben, valamint a végrehajtási rendeletében, továbbá külön jogszabályokban rögzített feladatokat ellátni.
(2) A vámszervezet polgári alkalmazottainak jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései az irányadók.
177. § (1) A pénzügyőr törvényben meghatározott jogszerű intézkedése elleni tettleges ellenszegülés megtörésére törvényben meghatározott intézkedést tehet, és kényszerítő eszközt alkalmazhat.
(2) A pénzügyőrt intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja. Ha a pénzügyőr nem visel egyenruhát, az intézkedés megkezdése előtt köteles pénzügyőri mivoltát szóban közölni, és – ha az intézkedés eredményét nem veszélyezteti – magát a szolgálati igazolvánnyal igazolja.
(3) A kényszerítő eszközök közül azt kell alkalmazni, amely az eredmény biztosítása mellett az érintett személyre a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
(4) A kényszerítő eszköz alkalmazásánál úgy kell eljárni, hogy a testi sérülés, az emberi élet kioltása elkerülhető legyen. Az intézkedés következtében megsérült személy részére – amint az lehetséges – segítséget kell nyújtani. A pénzügyőr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos elláthassa, és kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó erről értesüljön.
(5) A kényszerítő eszköz alkalmazása előtt az ellenszegülőt – ha a körülmények ezt lehetővé teszik – fel kell szólítani az ellenszegülés megszüntetésére, és figyelmeztetni kell arra, hogy kényszerítő eszköz alkalmazására kerül sor.
178. § (1) Testi kényszer kivételével kényszerítő eszköz nem alkalmazható – a jogos védelem esetét kivéve – a láthatóan terhes nővel és a gyermekkorúval szemben.
(2) A kényszerítő eszköz alkalmazását a pénzügyőr szolgálati elöljárójának jelenti.
(3) A pénzügyőr kényszerítő eszközt saját elhatározásából vagy utasításra használhat.
179. § (1) A pénzügyőr jogszerű intézkedése elleni tettleges ellenszegülés megtörésére testi kényszert alkalmazhat.
(2) A testi kényszert akkor lehet alkalmazni, ha a pénzügyőri erőfölény vagy az intézkedés alá vont személy állapota, magatartása folytán súlyosabb kényszerítő eszköz alkalmazása nem indokolt.
(3) A testi kényszer alkalmazása során a pénzügyőr felhasználhatja az önvédelmi fogásokat is.
180. § (1) A pénzügyőr a szolgálatban kényszerítő eszközként a rendszeresített vegyi vagy elektromos sokkoló eszközt, ezek hiányában más e célra alkalmas eszközt alkalmazhat
a) a saját testi épségét, illetőleg az őrzésére bízott vagyon biztonságát közvetlenül veszélyeztető támadás elhárítására;
b) a jogszerű intézkedésével szembeni ellenszegülés megtörésére.
(2) A pénzügyőr által alkalmazható vegyi, elektromos sokkoló eszköz rendszeresítéséről a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.
181. § (1) A pénzügyőr szájkosárral ellátott szolgálati kutyát – pórázon vagy anélkül – kényszerítő eszközként alkalmazhat, ha a testi kényszer alkalmazásának feltételei fennállnak.
(2) A pénzügyőr szájkosár nélküli szolgálati kutyát pórázon vezetve alkalmazhat az intézkedése elleni tettleges ellenállás leküzdéséhez.
(3) A pénzügyőr szájkosár és póráz nélküli szolgálati kutyát alkalmazhat a személye ellen intézett támadás vagy az életét, testi épségét közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására.
182. § A pénzügyőr a büntetőeljárásról szóló törvény szerint a vámszervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmény felderítése, megakadályozása céljából indokolt esetben az illetékes rendőrhatóságtól, határőrségi szervtől útzár telepítését kérheti.
183. § (1) A pénzügyőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy
a) támadásának megakadályozására,
b) tettleges ellenszegülés megtörésére,
c) szökésének megakadályozására.
(2) A bilincs használata alkalmával kerülni kell a testi sérülés és egészségromlás okozását. A bilincs használatáról készült jelentésben utalni kell arra, hogy a bilincs alkalmazására milyen okból került sor, és a bilincselés következtében történt-e sérülés. Ha a megbilincseltet más hatóságnak átadják, a jelentés egy példányát e hatóságnak meg kell küldeni.
184. § (1) A pénzügyőrt a lőfegyverhasználati jog e törvényben meghatározottak szerint illeti meg.
(2) Ha e törvény szerint a lőfegyverhasználat feltétele fennáll, a pénzügyőr lőfegyverként elsősorban a rendszeresített szolgálati fegyvert, ennek hiányában más tárgyat is fegyverként használhat.
(3) A pénzügyőr szolgálati fegyverének rendszeresítésére a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.
(4) Lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül. Nem lőfegyverhasználat a véletlenül bekövetkezett, állatra, tárgyra leadott vagy a figyelmeztető lövés.
(5) A pénzügyőr a lőfegyverét saját elhatározásából vagy kivételesen utasításra használja.
(6) Tilos a szolgálati fegyvert elővenni, bárkire ráfogni, tüzelési készenlétbe helyezni, vagy valakivel szemben a fegyverhasználatot kilátásba helyezni, ha a lőfegyverhasználatnak az e törvényben meghatározott feltételei nem valósultak meg.
(7) A jogosulatlan lőfegyverhasználat büntetőjogi és fegyelmi eljárást von maga után.
185. § A pénzügyőr – szolgálatának jogszerű teljesítése közben – lőfegyverhasználatra jogosult
a) az élet elleni közvetlen fenyegetés vagy támadás elhárítására,
b) a testi épséget súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítására, valamint
c) a büntetőeljárásról szóló törvény által a vámszervezet nyomozási hatáskörébe utalt bűncselekmények megakadályozása érdekében a lőfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való elkövetés esetén.
186. § Nincs helye lőfegyverhasználatnak, ha
a) az olyan személy életét, testi épségét veszélyezteti, akivel szemben a fegyverhasználat feltételei nem állnak fenn,
b) a lőfegyverhasználat célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhető.
187. § (1) A lőfegyverhasználatot a következő sorrendben meg kell előznie:
a) felhívásnak, hogy a személy a támadással hagyjon fel,
b) más kényszerítő eszköz alkalmazásának,
c) figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik,
d) figyelmeztető lövésnek.
(2) A lőfegyverhasználatot megelőző figyelmeztetést érthetően, határozottan, „a törvény nevében fegyvert használok” szavakkal kell megtenni.
(3) A figyelmeztető lövést olyan irányban kell leadni, hogy az senkit se veszélyeztessen és lehetőleg kárt se okozzon.
188. § (1) A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések részben vagy teljesen mellőzhetők, ha az eset összes körülményeire tekintettel a megelőző intézkedésekre már nincs idő, és a késedelem a pénzügyőr vagy más személy életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti.
(2) Ha a lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések valamelyikével a támadást elhárították, lőfegyverhasználatra nem kerülhet sor.
189. § (1) Lőfegyverhasználat után a sérültet elsősegélyben kell részesíteni, és lehetővé kell tenni orvosi ellátását.
(2) A lőfegyverhasználatról a pénzügyőr haladéktalanul jelentést tesz közvetlen elöljárójának és annak megérkezéséig a helyszínt biztosítja. A közvetlen elöljáró haladéktalanul tájékoztatja az illetékes rendőri szervet.
(3) A lőfegyverhasználat jogszerűségét a rendőrség vizsgálja.
190. § (1) Vámtörvénybe ütköző cselekmény észlelése, gyanúja esetén minden hatóság köteles azt a legközelebbi vámhivatalnak bejelenteni.
(2) Ha közigazgatási szerv alkalmazásában álló személy hivatalos eljárása során vámjogszabályt sértő cselekményről szerez tudomást, köteles azt a legközelebbi vámhivatalnál vagy rendőri szervnél bejelenteni. A rendőri szervek a bejelentésről kötelesek a legközelebbi vámhivatalt tájékoztatni.
191. § (1) A vámszervezet szervei és más, a nemzetközi áruforgalom szabályozásának ellenőrzésében illetékes hatóságok, intézmények, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek kötelesek hivatalos eljárásuk során együttműködni.
(2) Az együttműködési kötelezettség más hatóságokat és szerveket a vámellenőrzés végzésére nem jogosítja fel, vámellenőrzést kizárólag a vámszervezet szervei végezhetnek.
192. § A vámszervezet nyomozó szervei és a rendőrség bűnügyi szervei a büntetőeljárásról szóló törvényben, valamint a rendőrségi törvényben meghatározott hatáskörükben eljárva kötelesek együttműködni, és kötelesek egymást a bűnmegelőző és felderítő tevékenység gyakorlása során támogatni.
193. § (1) A vámszervezet vámellenőrzéssel nyújt segítséget a határőrségi feladatok ellátásához.
(2) A Határőrség a tiltott határátlépés miatt elfogott személyeknél talált vámárut/árut és fizetőeszközöket köteles átadni a vámszervezet illetékes szerveinek további vizsgálat végett, kivéve azokat, amelyek nem tartoznak a vámhatóság nyomozati jogkörébe. Az ilyen személyek elfogásáról a legközelebbi illetékes vámszervet kell tájékoztatni.
(3) A vámszervezet nyomozati hatáskörébe nem tartozó vámáruk vámjogi sorsát a büntetőeljárás jogerős befejezése után e törvény előírásai szerint kell rendezni.
(4) A nemzetközi áru- és személyforgalom számára megnyitott vámutakon és a mellékutakon a Határőrség biztosítja a határátkelőhely rendjének fenntartását.
194. § (1) A fuvarozó köteles:
a) az állomásán, kikötőjében vagy repülőterén létesített vámhivatal részére – térítés ellenében – megfelelő iroda- és raktárhelyiséget biztosítani, továbbá azok fűtéséről és világításáról, valamint karbantartásáról gondoskodni;
b) a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek vámhatáron való tartózkodási idejének menetrendjét a vámellenőrzéshez szükséges idő figyelembevételével megállapítani.
(2) A fuvarozó és a posta, valamint a szállítmányozó köteles a vámhivatal részére a vámszolgálat ellátásához szükséges minden felvilágosítást megadni, valamint gondoskodni arról, hogy alkalmazottai végrehajtsák a vámjogszabályok rájuk vonatkozó rendelkezéseit. Az alkalmazottak kötelesek a szolgálatuk közben tudomásukra jutott vámjogsértő cselekményeket a vámhivatalnak bejelenteni. A fuvarozó, a szállítmányozó és a posta kötelesek azt az alkalmazottjukat, aki a fenti kötelezettségét súlyosan vagy ismételten megszegi, a nemzetközi forgalmat ellátó szolgálatból a vámhivatal javaslatára kizárni.
(3) A fuvarozott vámáru azonosítására alkalmazott vámzár vagy más azonossági jel megsérüléséről, továbbá a fuvarozott vámáru bármilyen ok miatt szükséges kirakásáról, illetőleg más járműbe történő átrakásáról a területileg illetékes vámhivatalt haladéktalanul értesíteni kell.
195. § (1) A vámterületre be- vagy onnan kilépő valamennyi vasúti jármű érkezéséről és indulásáról a vasúti társaság köteles a vámhatóságot értesíteni.
(2) A vasúton közlekedő utasok menet közben történő vámellenőrzése esetén a vasút köteles a vizsgálatot végzők részére szolgálati fülkét, továbbá díjtalan utazást biztosítani.
196. § (1) A határvízen közlekedő vízijármű – a kényszerkikötés esetét kivéve – csak olyan helyen köthet ki, ahol vámhivatal működik, illetőleg csak ilyen helyen rakhat ki vagy be árut, valamint ilyen helyen hajózhat ki vagy be személyeket.
(2) A határvízen közlekedő vízijármű és annak személyzete sem menet közben, sem éjjeli állomásozása alkalmával a belföldi parttal nem érintkezhet.
(3) Kényszerkikötés esetén a vízijármű parancsnoka köteles a legközelebbi vámhivatalt értesíteni.
(4) Ha a vízijármű olyan helyen kíván kikötni, ahol vámhivatal nem működik, a jármű parancsnoka köteles ezt a körülményt az ellenőrző vizsgálat alkalmával bejelenteni.
(5) Ha a vízijármű üzemanyag felvétele, élelmiszerkészletének kiegészítése céljából köt ki a határvízi kikötőben, a vámhatóság eltekinthet a vámvizsgálattól, a kikötőben tartózkodó vízijármű azonban vámhivatali ellenőrzés alatt áll.
197. § (1) A vízijármű készletkönyvében feltüntetett fogyasztási készletet – a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével – csak a vízijármű fedélzetén szabad vámmentesen felhasználni.
(2) A vízijárműnek a vámterületen való indokolt tartózkodása esetén – a vízijármű parancsnoka kérésére – a vámhivatal a fedélzeti felhasználással azonos módon engedélyezheti a fogyasztási készlet időarányos részének a vámterületen történő felhasználását.
198. § (1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a vámterületre érkező vagy onnan távozó légi járműnek – a kényszerleszállás esetét kivéve – csak olyan repülőtéren szabad le-, illetőleg felszállnia, ahol vámhivatal működik.
(2) A vámterületre érkező vagy onnan távozó valamennyi légi jármű érkezéséről és indulásáról a nemzetközi közforgalmú repülőtér üzemeltetője köteles a vámhivatalt értesíteni.
(3) A nemzetközi légi forgalomban közlekedő légi jármű kényszerleszállása esetén a légi jármű parancsnoka köteles erről értesíteni a legközelebbi vám-, rendőri vagy határőrizeti szervet. A bejelentésről az említett szervek egymást kötelesek értesíteni. A légi jármű parancsnokának gondoskodnia kell arról, hogy a vámellenőrzés elvégzéséig a légi járműből ne rakjanak ki vámárut, és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot. A légi jármű csak a vámellenőrzés megtörténte után folytathatja útját.
(4) A nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtéren külön engedéllyel létesített tranzitváróterem és tranzitterület vámellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat – a 3. § (4) bekezdésének figyelembevételével – a kiadott engedélyben kell meghatározni.
199. § (1) A vámterületre beérkezett, illetőleg onnan külföldre feladott postaküldeményeket a Magyar Posta Rt. köteles a külföldi küldeményeket kicserélő postaszerv mellett működő vámhivatalnak bemutatni és a (2) bekezdésben meghatározott küldemények kivételével azok vámkezelését kérni.
(2) Nem kell a vámkezelését kérni
a) a levelezőlapoknak, továbbá azoknak a zárt vagy nyitott leveleknek, valamint az olyan postaküldeményeknek, amelyek árut vagy árumintát nem tartalmaznak, beleértve a vakok részére vakírással készített levélpostai küldeményeket;
b) a külföldre feladott azoknak a küldeményeknek, amelyeknek kiviteli eljárásban való vámkezelése a feladás előtt megtörtént;
c) a tranzitküldeményeknek, a kábítószert tartalmazó küldemények kivételével.
(3) A vámhatóság kábítószer felderítés érdekében a (2) bekezdésben említett árukat vámvizsgálat alá vonhatja.
200. § (1) A vámterületre nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postaküldemények belföldi forgalomban való vámkezelését a Magyar Posta Rt. a feladó által kiállított vámárunyilatkozat átadásával kérheti.
(2) Az elvégzett vámkezelést a vámhatóság hivatalból kiállított vámokmánnyal köteles igazolni.
201. § (1) A külföldre feladott postaküldemények kiviteli eljárásban való vámkezelése bármely vámhivataltól kérhető.
(2) A kiviteli eljárásban vámkezelt postaküldemények külföldre történt kilépését a Magyar Posta Rt. igazolja.
202. § (1) A nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postaküldemények után kiszabott és beszedett vámterheket a Magyar Posta Rt. összevontan, havonta egy alkalommal köteles megfizetni.
(2) A postaforgalomban behozott vagy kivitelre kerülő és kereskedelmi áruforgalomnak minősülő küldemények vámkezelésére az általános előírásokat kell alkalmazni.
203. § (1) A vámközvetítést megbízás alapján, hivatásszerűen végző egyéni vállalkozó a vámügynök, a vámközvetítést hivatásszerűen végző természetes személyek társasága vagy szervezete a vámügynökség (a továbbiakban együtt: vámügynök).
(2) A vámügynök a tevékenységét a vámszervezet központi szervének külön engedélyével (működési engedély) kezdheti meg, és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik egyéni vállalkozói igazolvánnyal vagy a cégjegyzékbe bejegyezték.
204. § (1) A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmező megfelel az alábbi feltételeknek:
a) magyar állampolgár, illetve magyarországi székhellyel rendelkezik;
b) vámszempontból megbízható;
c) a létesítendő vámügynökség belföldi székhelyű pénzintézet által kiadott bankgaranciával rendelkezik;
d) a létesítendő vámügynökség vezetője (ügyvezető igazgatója) vagy – több tevékenység folytatása esetén – a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelős vezetője vámszakértői engedéllyel vagy felsőfokú vámügyi szakképesítéssel, a szakalkalmazottak pedig vámügyi szakképesítéssel rendelkeznek;
e) határátkelőhelyre kért működési engedély esetében a vámügynök elhelyezése és tevékenysége a határforgalom lebonyolítását nem zavarja;
f) a létesítendő vámügynökség vezetője (ügyvezető igazgatója) vagy – több tevékenység folytatása esetén – a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelős vezetője legalább három évi vámszakmai gyakorlattal rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés b) pont alkalmazásánál a folyamatos kereskedelmi tevékenység meglétét nem kell vizsgálni, feltéve, hogy a kérelmezőnek nincs vámtartozása.
205. § A vámhatóság a működési engedélyt öt naptári évre adja ki, a 204. §-ban előírt feltételek fennállása esetén kérelemre meghosszabbítja.
206. § A működési engedélyt vissza kell vonni, ha a 204. §-ban írt feltételek bármelyike megszűnik.
207. § A vámhatóság a működési engedély visszavonása nélkül legfeljebb egy évre megtilthatja a vámügynökség alkalmazottjának a vámügyekben való eljárást, ha őt tevékenységével kapcsolatban vámjogszabályba ütköző cselekmény ismételt elkövetése miatt, szabálysértési hatóság vagy bíróság jogerősen elmarasztalta.
208. § (1) A vámügynök megbízás alapján kéri a vámkezelést, közreműködik annak végrehajtásában, a megbízója javára kezességvállalási nyilatkozatot adhat, továbbá a székhelyén (telephelyén) – külön engedéllyel – vámraktárat tarthat fenn, ahol a vámhivatal szolgálati helyet üzemeltethet.
(2) A vámügynök köteles az árunyilatkozat benyújtása előtt meggyőződni a vámkezeléshez szükséges feltételek meglétéről, valamint a rendelkezésre álló okmányok adattartalmának és az árunyilatkozat adatainak összhangjáról.
(3) A vámügynök öt évig köteles megőrizni az általa lebonyolított vámkezelések, vámeljárások okmányait, adatait. Az adatok – a hivatalos bélyegzővel és eredeti aláírással ellátott okmányok kivételével – mágneses adathordozón, mikrofilmen is megőrizhetők. Az adatok nyilvántartásakor a titokvédelmi és adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelően jár el.
209. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 4. hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit – a (2)–(5) bekezdés kivételével – a hatálybalépését követően végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni.
(2) Az e törvény hatálybalépése előtt végzett, vámáru jelleget meg nem szüntető vámkezelés esetén a kérdéses vámáru a visszaviteli, raktározási határidő lejártáig változatlan feltételek mellett maradhat vámfelügyelet alatt.
(3) A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény – e törvény kihirdetéséig hatályos – 18. §-ában és a 31. §-a (3) bekezdésében foglalt feltételekkel vámkezelhetők azok a termelőeszközök, amelyek behozatalára e törvény kihirdetése napját követő 30. napig a Cégbírósághoz bejegyzésre benyújtott társasági (alapító) okiratnak vagy az alapítói vagyon felemeléséről szóló taggyűlési (közgyűlési) határozatnak megfelelően, illetve ilyen határozat alapján az 1988. évi XXIV. törvény 31. § (3) bekezdése szerinti devizaszámlára történt befizetésből (átutalásból) került sor.
(4) Az e törvény hatálybalépése előtt engedélyezett fizetési kedvezmények (így különösen: fizetés-halasztás – ide nem értve a vámteher megfizetésére biztosított halasztott vámfizetési engedélyt –, részletfizetés, kamatmentesség), illetve kivetett terhek (így különösen: kamat, késedelmi pótlék, bírság) az eredetileg megállapított feltételek szerint vehetők igénybe, illetve teljesítendők.
(5) Az e törvény hatálybalépése előtt a vámhatóság által kiadott engedélyek a törvény hatálybalépését követően csak akkor tekinthetők érvényesnek, ha e törvény a vonatkozó engedély megadását ugyanazon vagy a korábbinál kedvezőbb feltételhez köti. Amennyiben az előző jogszabályok alapján kiadott engedély az e törvény által meghatározott feltételeknek nem felel meg, és az engedély birtokosa az e törvény hatálybalépését követő száznyolcvan napon belül nem kéri az új engedély kiadását, akkor az engedély a száznyolcvanegyedik napon érvényét veszti.
(6) Az e törvény 15. §-ának a) pontja szerinti, az általános vámpótlékra előírt törvényi szintű szabályozási kötelezettséget a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény 25. §-ának (3) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezések figyelembevételével kell érvényesíteni.
210. § (1) Az e törvény kihirdetésekor legalább egy éve vámügynöki tevékenységet folytató egyéni vállalkozó vagy társaság e törvény hatálybalépéséig köteles a működési engedély iránti kérelmet a 204. § (1) bekezdésének a), b), d) és f) pontjában meghatározott feltételek igazolásával benyújtani. Ennek elmulasztása esetén tevékenységét nem folytathatja.
(2) A 204. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti hiányzó feltételt az engedély kiadásától számított egy éven belül kell teljesíteni.
211. § (1) E törvény kihirdetésekor hatályát veszti a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 18. §-a és a 31. §-ának (3) bekezdése.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 13. §-ának (2) bekezdése, 14. §-ának (5) bekezdése, 32. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatából „és a vámhatóság”, a (2) bekezdésének első mondatából „vagy a vámhatóságnál” szövegrészek, 49. §-ának (2) bekezdése, 50. §-ának (4) bekezdése, 78. §-ának (10) bekezdése, 81. §-a (3) bekezdésének c) pontja, a 96/A. §-ának (3)–(4) bekezdése és a 97. §-ának z) pontja;
b) a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 11. §-ának (8) bekezdése;
c) a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. törvényerejű rendelet és az ezt módosító 1987. évi 14. törvényerejű rendelet 7. §-a és az 1992. évi XXXV. törvény 1–2. §-a;
d) a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 47. §-a (1) bekezdésének g) pontja.
(3) Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény
a) 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási alapok javára teljesítendő befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra, valamint a jövedéki szabályozásra és ellenőrzésre, a bérfőzési szeszadóra, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény hatálya alá tartozó termékimportot terhelő kötelező befizetésekre (adó, illeték, díj, hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik.”
b) 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság állapítja meg a helyi adót – a vállalkozók kommunális adója, az iparűzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével –, valamint az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetett adót (kivetés).”
(4) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény
a) 11. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek minősül)
„a) az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket a vámhatóság vámszabad területre, tranzitterületre, közvámraktárba (a továbbiakban együtt: vámszabad terület) kilépteti;”
b) 31. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes az adó alól továbbá:)
„b) a jogszabály szerinti feltételek mellett az az importált termék, melyet árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal és aktív feldolgozás jogcímén vámkezelnek.”
c) 42. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„42. § Az adózással kapcsolatos eljárás során – az e törvényben nem szabályozott kérdésekben – az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
(5) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § Az e törvényben nem szabályozott, az adózással kapcsolatos eljárásban az adózás rendjéről szóló törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
(6) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„88. § Az e törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre – így különösen az illeték megfizetéséért egyetemleges felelősség megállapítására, a tartozás megfizetésére, behajtására, részletfizetés vagy halasztás engedélyezésére, az illetéktartozás méltányosság címén történő részbeni vagy teljes elengedésére, illetve behajthatatlanság címén való törlésére – az adózás rendjéről szóló törvény, statisztikai illeték tekintetében pedig a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény rendelkezései irányadóak.”
(7) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a társadalombiztosítási, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és az árak megállapításáról szóló törvényekben szabályozott ügyekben, továbbá az adó-, jövedéki és a vámigazgatási ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.”
(8) A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 46/A. §-ának (2) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn]
„k) az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró adóhatósággal, vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel”
(szemben, e szervek pénzintézethez intézett írásbeli megkeresése esetén...)
(9) Ahol egyéb jogszabály vám- és pénzügyőrség (VP), Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) vagy országos parancsnokság (OP), megyei vagy területi parancsnokság elnevezést használ, ott VP esetében vámszervezetet, VPOP, OP esetén vámszervezet központi szervét, megyei és területi parancsnokság esetén vámszervezet területi szervét kell érteni.
212. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy e törvény végrehajtási rendeleteit kiadja.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza, illetve közzétegye
a) a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkező szerveinek létesítését, elnevezését, székhelyét, illetékességét és megszüntetését;
b) a GATT keretében a Vámérték Technikai Bizottsága által e törvény kihirdetése után alkotott Szakértői Véleményeket, Magyarázatokat és Magyarázó Jegyzeteket;
c) az Egységes Vámokmány alkalmazását és kitöltési szabályait, valamint a használatához szükséges kódok jegyzékét;
d) a vámúttá nyilvánított határátkelőhelyek jegyzékét;
e) a vámértékbevallás részletes szabályait;
f) a vámszabad terület vámügyi rendtartását;
g) a kishatárforgalomra vonatkozó részletes szabályokat;
h) az árubejelentésre szolgáló okmányokat és a kezelésükre vonatkozó szabályokat;
i) a Vámjegy mintáját, felhasználásának, kezelésének szabályait;
j) a vámszevezet által kezelt államháztartási bevételi számlák vezetési rendjét.
(3) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozzák az áruk nemzetközi forgalmát is érintő, a vámkezeléshez kapcsolódó korlátozó rendelkezéseiket.
(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a földművelésügyi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza
a) a vámszervek, valamint a növény- és állategészségügyi hatóságok együttműködését,
b) a határmenti gazdálkodás keretében a vámhatáron átszállított áruk körét és az átszállítás feltételeit.
1. Nem kereskedelmi mennyiségű a vámáru behozatala, illetve áru kivitele a természetes személy által külföldről behozott, külföldre kivitelre kerülő, valamint részére fuvarozó vagy posta közreműködésével külföldről ellenszolgáltatás nélkül beküldött, illetőleg megbízásból – fuvarozó vagy posta közreműködésével – külföldre ellenszolgáltatás nélkül kivitelre kerülő alábbi mennyiségben:
| – szeszes italok: | 1 liter égetett szeszes ital és | |
| 1 liter bor és | ||
| 5 liter sör | ||
| – dohánygyártmány: | 500 db szivarka vagy | |
| 100 db szivar vagy | ||
| 500 gr dohány | ||
| – kávé, tea, kakaó, továbbá valamennyi fűszernövény és keveréke, kivéve a fűszerpaprika és keveréke 1-1 kg | ||
| – egyéb árukból: | 500 Ft egyedi értékig, fajtánként 10 db | |
| 2000 Ft egyedi értékig, fajtánként 5 db | ||
| 5000 Ft egyedi értékig, fajtánként 2 db | ||
| 5000 Ft egyedi érték felett fajtánként 1 db | ||
| – gépjármű: | családonként 1 db/év | |
2. Az 1. pont szerinti mennyiség, valamint az e törvény végrehajtási rendeletében rögzített értékhatárt meghaladó egyedi és összértékű áruk/vámáruk – a 3. pontban említett kivétellel – csak akkor vámkezelhetők, ha azokra az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselő jogoknak a kiviteléről és behozataláról, illetve az ezekkel kapcsolatos tevékenységi engedélyezésről szóló jogszabályok nem tartalmaznak korlátozó feltételeket, továbbá, ha azok forgalmára mennyiségi korlátozást tartalmazó egyéb előírások nincsenek hatályban.
Az ilyen jogcímen vámkezelt vámárukra a kereskedelmi forgalomban érvényes vámterhet kell kiszabni.
3. A nem kereskedelmi forgalomban behozott gépjárművet a kereskedelmi forgalomban érvényes vámteherrel kell vámkezelni. Az e jogcímen vámkezelt gépjármű ugyan nem tartozik az importengedélyezési kötelezettség hatálya alá, a vámkezelésnél azonban érvényesíteni kell a gépjárműimport engedélyezés feltételeinek meglétét is.
4. A természetes személyek által a devizajogszabályokban meghatározott értéket meghaladó értékű áruk – devizahatósági engedély hiányában – csak ideiglenes kivitelben, visszahozatali kötelezettség előírásával vámkezelhetők.
5. A nem kereskedelmi áruforgalomban behozott, beküldött vámáruk, kivitelre kerülő áruk vámkezelésekor alkalmazandó okmányokat, kedvezményeket és a részletes eljárási szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
1. A külföldön közlekedő magyar vízijármű személyzete (beleértve a hajóéttermi személyzetet is), továbbá a külföldi vízijármű magyar személyzete az 5. pontban meghatározott mennyiségű vámárukat vám- és engedélymentesen hozhatja be, ha egy naptári év alatt a behozott vámáru mennyisége az ott felsorolt mennyiséget, értéke pedig az e törvény 12. §-ának (4) bekezdése alapján meghatározott értékkeretet nem haladja meg. *
2. A 30 napot meg nem haladó külföldi szolgálat esetében – az évi keret terhére – a külföldön eltöltött napokra kifizetett járandóság (napidíj, zsebpénz) ötven százaléka erejéig vásárolt, legfeljebb azonban az I/1. pontban meghatározott évi értékkeret tíz százalékát meg nem haladó értékű vámáru – beleértve az ezer forintot meghaladó egyedi értékű tartós használati tárgyakat is – hozható be vámmentesen. A hajózási alkalmazott részére kifizetett járandóság összegét a vízijármű parancsnokának kell igazolnia.
3. A 31–120 nap között eltöltött külföldi szolgálat esetében legfeljebb az évi keret ötven százalékának megfelelő értékű vámáru, 120 külföldön eltöltött nap után pedig az I/1. pontban meghatározott teljes évi keretnek megfelelő értékű vámáru hozható be vámmentesen.
4. Az I/2. és az I/3. pontban meghatározott vámkedvezmény alkalmazása szempontjából lehetőség van legfeljebb kétévi vámmentes keret összegének az összevonására.
5. Az I/1. pontban meghatározott évi értékkeret terhére egyes áruféleségekből vámmentesen, havonta – a gépkocsi kivételével – az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségű vámáruk vámkezelhetők.
6. A vámmentes értékhatárt meghaladó értékű vámáruk vámfizetés mellett az 1. számú mellékletben írtak alkalmazásával vámkezelhetők.
1. Vámmentesek a közforgalmú fuvarozóvállalatnak és a postának az államhatárt szállítóeszközön való szolgálatteljesítés miatt átlépő – ideértve, az igénybe vett szállítóeszköztől függetlenül, a szolgálatteljesítésből történő hazatérés esetét is – alkalmazottai által behozott, nem kereskedelmi jellegű vámáruk, ha azok értéke havonta az I/1. pontban rögzített évi keret öt százalékát nem haladja meg. E rendelkezés alkalmazása szempontjából fuvarozóvállalati és postai alkalmazottnak tekintendők a következők:
– az autóközlekedési vállalatok és egyéb fuvarozó vállalatok gépkocsivezetői, a menetrend szerinti járatokon közlekedő jegyvizsgálók, a MALÉV hajózó személyzete, a GYSEV osztrák vonalszakaszain dolgozó pályamunkások;
– a hálókocsi jegyvizsgálók, a vasúti étkezőkocsi személyzete; a MÁV és a GYSEV alkalmazottai (így különösen: vonatszemélyzet, vonat átvevők, vonat- és mozdonyvezetők, kocsilakatosok);
– a mozgópostai alkalmazottak.
2. A megállapított havi vámmentes keretet, legfeljebb hat hónapra – a IV/1. pont kivételével – összevontan is igénybe lehet venni. Összevonni csak azoknak a hónapoknak igénybe nem vett vámkedvezményét lehet, amelyekben tényleges külföldi munkavégzés történt.
3. A vámmentes kereten felüli áruérték után vámot kell kiszabni és beszedni. A kiszabott vám megfizetésére a 128. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
A határforgalom lebonyolítását és ellenőrzését külföldi szolgálati helyen végzők a havonta rendszeresen kapott külföldi fizetőeszköz fele összegét meg nem haladó értékű, nem kereskedelmi mennyiségű árukat hozhatnak be vámmentesen.
1. Az I–II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény ötven százalékát veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékosság bejelentésétől számított
a) legalább háromszázhatvanhat külföldi szolgálati nap esetén a Vámtarifa vámtételeinek ötven százalékos mérséklésével,
b) legalább hétszázharmincegy külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen
vámkezelhető.
2. Az I–III. pontban foglaltak szerinti vámkezelést írásbeli árunyilatkozattal kell kérni. Az I–III. pont alkalmazásában kereskedelmi mennyiség fogalma szempontjából az egyes áruféleségekből az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiséget kell évenként, illetőleg tárgyhavonként figyelembe venni. A kereskedelmi mennyiség miatt nem vámkezelhető árukat értékesítésre kell felajánlani.
