1. § Az Országgyűlés az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a „Békepartnerség” más résztvevő államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodást és annak Kiegészítő Jegyzőkönyvét (a továbbiakban: Megállapodás, illetve Jegyzőkönyv) e törvénnyel megerősíti.
2. § A Megállapodás hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
„Megállapodás az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a „Békepartnerség” más résztvevő államai között fegyveres erőik jogállásáról
Az 1949. április 4-én létrehozott Washingtoni Szerződés részes államai és azon államok, amelyek elfogadták az Észak-atlanti Szerződés Szervezete állam- és kormányfői által 1994. január 10-én kibocsátott és aláírt meghívást a Békepartnerségre, és aláírták a Békepartnerség Keretdokumentumát;
együttesen a Békepartnerség résztvevő államait alkotva;
megfontolva annak lehetőségét, hogy a jelen Megállapodás valamely részes államának fegyveres erőit, megállapodás szerint, egy másik részes állam területére küldik és ott fogadják;
fenntartva, hogy a csapatok küldéséről és fogadásáról hozandó döntés továbbra is az érintett részes államok közötti külön megállapodás tárgya;
kifejezve mindazonáltal óhajukat arra, hogy meghatározzák az ilyen fegyveres erők jogállását és más részes államban tartózkodásuk idejére;
felidézve az Észak-atlanti Szerződés Szervezete részes államainak 1951. június 19-i, londoni megállapodását fegyveres erőik jogállásáról;
megállapodtak az alábbiakról:
Ha a jelen Megállapodás vagy bármely kiegészítő jegyzőkönyve részes államaira vonatkozólag másképp nem rendelkezik, a jelen Megállapodás valamennyi részes állama úgy fogja alkalmazni az Észak-atlanti Szerződés Szervezete részes államainak fegyveres erőik jogállásáról szóló 1951. június 19-i, londoni megállapodása (a továbbiakban: NATO SOFA * ) előírásait, mintha annak a jelen Megállapodás valamennyi részes állama részese lenne.
1. Azon területen túlmenően, amelyre a NATO SOFA vonatkozik, a jelen Megállapodás vonatkozik a jelen Megállapodás mindazon részes államainak területére is, amelyek nem részesei a NATO SOFA-nak.
2. Jelen Megállapodás céljaira, a NATO SOFA hivatkozásai, az Észak-atlanti Szerződés területére, magukban foglalják a jelen Cikk 1. bekezdésében meghatározott területeket is, és az Észak-atlanti Szerződésre való hivatkozások magukban foglalják a Békepartnerséget is.
Jelen Megállapodás végrehajtásának céljaira, tekintettel az olyan államokat érintő ügyekre, amelyek nem részesei a NATO SOFA-nak, a NATO SOFA rendelkezéseit, amelyek lehetőséget adnak kérések beterjesztésére, illetőleg nézeteltéréseknek az Észak-atlanti Tanács, az Észak-atlanti Tanács Képviselőinek Elnöke vagy választott bíró elé utalására, úgy kell értelmezni, hogy az érintett feleket felkérik egymás közti tárgyalásra anélkül, hogy külső joghatósághoz folyamodnának.
Jelen Megállapodás a nemzetközi joggal összhangban kiegészíthető, illetve másképpen módosítható.
1. Jelen Megállapodás nyitva áll aláírásra bármely állam számára, amely vagy a NATO SOFA Szerződő Fele vagy elfogadta a meghívást a Békepartnerségre, és aláírta a Békepartnerség Keretdokumentumát.
2. Jelen Megállapodás ratifikációt, jóváhagyást vagy elfogadást igényel. A ratifikációt, jóváhagyást, illetve elfogadást tanúsító okiratokat az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál kell letétbe helyezni, amely minden ilyen letétbe helyezésről értesíteni fog valamennyi aláíró államot.
3. Harminc nappal azután, hogy három aláíró állam, amelyek közül legalább az egyik részese a NATO SOFA-nak és egy másik elfogadta a meghívást a Békepartnerségre, és aláírta a Békepartnerség Keretdokumentumát, letétbe helyezte ratifikációs, jóváhagyó, illetve elfogadó okiratát, a jelen Megállapodás ezen államok tekintetében életbe lép. A Megállapodás minden más aláíró állam tekintetében harminc nappal az okiratuk letétbe helyezését követően lép életbe.
Jelen Megállapodást a Megállapodás bármely részese felmondhatja, éspedig írásos felmondó nyilatkozattal, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Kormányának kell átadni, amely minden ilyen bejelentésről értesíteni fog valamennyi aláíró államot. A felmondás egy évvel azután lép életbe, hogy az erről szóló nyilatkozatot az Amerikai Egyesült Államok Kormánya megkapta. Ezen egyéves időszak lejárta után jelen Megállapodás megszűnik érvényben lenni az azt felmondó állam tekintetében, kivéve azon még fennálló ügyei rendezését, amelyek még a felmondás hatálybalépését megelőzően keletkeztek, de továbbra is érvényben marad a többi részes állam tekintetében.
Ennek hiteléül az alábbi, kormányaik által kellően meghatalmazottak aláírták ezt a Megállapodást.
Kelt Brüsszelben, az 1995. évi június havának 19-ik napján, angol és francia nyelven, mely szövegek egyformán hitelesek, és egyetlen eredeti példányukat az Amerikai Egyesült Államok Kormányának levéltárában kell elhelyezni. Kellően hiteles másolataikat az Amerikai Egyesült Államok Kormánya minden aláíró államnak megküldi.”
3. § A Jegyzőkönyv hivatalos magyar nyelvű szövege következő:
„Kiegészítő Jegyzőkönyv az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a „Békepartnerség” más résztvevő államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodáshoz
Az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a Partnerség a Békéért más résztvevő államai között fegyveres erőik jogállásáról létrejött Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kiegészítő Jegyzőkönyvének részes államai,
figyelembe véve, hogy a Megállapodás néhány részesének belső joga nem engedélyezi halálbüntetés kiszabását,
megállapodtak az alábbiakban:
Amennyiben a Megállapodás rendelkezéseivel összhangban joghatósággal rendelkezik, a jelen kiegészítő Jegyzőkönyv egyetlen részes állama sem fog végrehajtani halálbüntetést a jelen kiegészítő Jegyzőkönyv egyetlen részes állama fegyveres erői és a fegyveres erő polgári állományának tagjai, és ezek alárendeltjei tekintetében.
1. Jelen Jegyzőkönyv nyitva áll aláírásra a Megállapodás valamennyi aláírója előtt.
2. Jelen Jegyzőkönyv ratifikációt, jóváhagyást és elfogadást igényel. A ratifikációs, jóváhagyó, illetve elfogadó okiratokat az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál kell letétbe helyezni, amely minden ilyen letétbe helyezésről értesíteni fog valamennyi aláíró államot.
3. Jelen Jegyzőkönyv 30 nappal azután lép életbe, hogy három aláíró állam, amelyek közül legalább az egyik részese a NATO SOFA-nak és egy másik, amelyik elfogadta a meghívást, hogy csatlakozzon a Békepartnerséghez, és aláírta a Békepartnerség Keretdokumentumát, letétbe helyezte ratifikációs, jóváhagyó, illetve elfogadó okiratát.
4. Jelen Jegyzőkönyv minden más aláíró állam vonatkozásában azon a napon lép életbe, amikor ratifikációs, jóváhagyó, illetve elfogadó okiratukat letétbe helyezték az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál.
Kelt Brüsszelben, az 1995. év június havának 19. napján, angol és francia nyelven, mely szövegek egyformán hitelesek, és egyetlen eredeti példányukat az Amerikai Egyesült Államok Kormányának levéltárában kell elhelyezni. Kellően hiteles másolataikat az Amerikai Egyesült Államok Kormánya minden aláíró államnak megküldi.”
4. § A Megállapodás I. Cikkében említett NATO SOFA Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövegét a törvény melléklete tartalmazza.
5. § A Megállapodásban foglaltak végrehajtásáról, valamint ennek érdekében további szabályozásról és a szükséges nemzetközi szerződések megkötéséről, illetve azok kezdeményezéséről a Kormány gondoskodik.
6. § A Megállapodás végrehajtásáról a Kormány minden év október 1-jéig jelentést tesz az Országgyűlés külügyekkel és honvédelemmel foglalkozó bizottságainak.
7. § (1) Ez a törvény – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – kihirdetésének napján lép hatályba.
(2) A 2. és 4. § a Megállapodás V. Cikke (3) bekezdésében előírt feltételek teljesülését követő napon lép hatályba.
(3) A 3. § a Jegyzőkönyv II. Cikke (3) bekezdésében előírt feltételek teljesülését követő napon lép hatályba.
(4) A (2) és (3) bekezdés szerinti hatálybalépésről szóló letéteményesi értesítést a külügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi.
London, 1951. június 19.
Az 1949. április 4-én, Washingtonban aláírt Észak-atlanti Szerződés tagállamai
– tekintetbe véve, hogy egy tagállam fegyveres erői megegyezés alapján egy másik tagállam területére küldhetők, hogy annak területén szolgálatot lássanak el,
– szem előtt tartva, hogy a jelen egyezmény a kiküldésre vonatkozó döntés és a kiküldés feltételeit nem határozza meg, és az továbbra is az érintett felek közötti külön megegyezések tárgyát képezi,
– kívánatosnak tartva mindazonáltal, hogy meghatározzák ezen fegyveres erők helyzetét a másik állam területén való tartózkodásuk ideje alatt
a következőkben egyeztek meg:
1. Ezen egyezményben a kifejezések jelentése a következő:
a) „fegyveres erő” alatt az egyik Szerződő Fél szárazföldi, haditengerészeti vagy légierejéhez tartozó személyi állomány értendő, amely hivatalos szolgálattal összefüggően az Észak-atlanti Szerződés másik Szerződő Felének területén tartózkodik, szem előtt tartva azt, hogy a két érintett Szerződő Fél esetleges megállapodása alapján bizonyos személyek, egységek vagy alakulatok nem képezik a jelen megállapodás értelmében vett „fegyveres erő” részét;
b) „polgári állomány” alatt az egyik Szerződő Félhez tartozó fegyveres erőt kísérő polgári személyek értendőek, akik az adott Szerződő Fél fegyveres erejének alkalmazásában állnak, és akik nem hontalanok, valamint nem állampolgárai egy olyan államnak, amely nem tagja az Észak-atlanti Szerződésnek, illetve nem állampolgárai vagy állandó lakosai annak a Szerződő Félnek, ahol a fegyveres erő tartózkodik;
c) „hozzátartozó” alatt a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjának házastársa, illetve általa eltartott gyermeke értendő;
d) „küldő állam” alatt az a Szerződő Fél értendő, amelyhez a fegyveres erő tartozik;
e) „fogadó állam” alatt az a Szerződő Fél értendő, amelynek területén a fegyveres erő vagy polgári állomány tartózkodik, akár ottani állomásozás, akár átvonulás céljából;
f) „a küldő állam katonai hatóságai” alatt a küldő állam azon katonai hatóságai értendők, melyeket az adott állam joga felhatalmaz arra, hogy az állam katonai jogszabályait fegyveres erőinek és polgári állományának tagjaival szemben érvényesítse;
g) „Észak-atlanti Tanács” alatt az a Tanács értendő, amely az Észak-atlanti Szerződés 9. Cikke alapján került létrehozásra, illetve annak bármelyik alárendelt szerve, amely felhatalmazást kapott nevében intézkedni.
2. Ezen egyezmény épp úgy vonatkozik a Szerződő Felek alsóbb szintű hatóságaira is, azokon a területeken, ahol az egyezmény hatályos, illetve azokon a területeken, amelyre hatálya a XX. Cikke alapján kiterjed, mint ahogy vonatkozik a Szerződő Felek központi hatóságaira is, szem előtt tartva azonban, hogy az alsóbb szintű hatóságok tulajdonát a VIII. Cikkely értelmében nem lehet a Szerződő Fél tulajdonának tekinteni.
A fegyveres erő, polgári állomány és ezek tagjainak, illetve hozzátartozóinak kötelessége a fogadó állam törvényeit tiszteletben tartani, és tartózkodni minden olyan tevékenységtől, amely a jelen egyezmény szellemével összeegyeztethetetlen, különösen a fogadó államban kifejtett bármilyen politikai tevékenységtől. A küldő államnak is kötelessége ennek érdekében megfelelő intézkedéseket hozni.
1. A jelen Cikk 2. bekezdésében részletezett feltételeknek, és a fogadó állam által a fegyveres erő, illetve annak tagjai beutazásáról és kiutazásáról hozott előírásoknak megfelelően ezen állomány tagjai mentesülnek az útlevél és vízumszabályozás, valamint az idegenrendészeti eljárás alól a fogadó állam területére való beutazás és annak elhagyása során. Ugyancsak mentesülnek a fogadó államban érvényes, a külföldiek nyilvántartását és ellenőrzését érintő szabályozás alól, nem tekinthetőek viszont jogosultnak a fogadó állam területén állandó tartózkodási vagy letelepedési jog megszerzésére.
2. A fegyveres erő tagjainak kizárólag a következő iratokkal kell rendelkeznie, amelyeket kérésre fel kell mutatni:
a) a küldő állam által kiállított arcképes személyi igazolvány, névvel, születési időponttal – és ha van –, rendfokozattal, beosztással és számmal,
b) a küldő állam nyelvén, valamint angolul és franciául megírt egyéni vagy csoportos menetparancs, melyet a küldő állam vagy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének megfelelő szerve adott ki, s amely igazolja az egyén vagy csoport fegyveres erőhöz való tartozását és az elrendelt mozgást. A fogadó állam megkövetelheti, hogy a menet-parancsot megfelelő képviselője ellenjegyezhesse.
3. A polgári állomány tagjainak és a hozzátartozóknak e státusát útlevelükben kell feltüntetni.
4. Ha a fegyveres erő vagy a polgári állomány tagja kikerül a küldő állam alkalmazásából és ezt követően nem tér haza, a küldő állam késedelem nélkül tájékoztatja a fogadó állam hatóságait, megadva a szükséges részleteket. A küldő állam hatóságai hasonlóképpen tájékoztatják a fogadó állam hatóságait abban az esetben, ha bármely tagjuk 21 napnál hosszabb időtartamra engedély nélkül eltávozott.
5. Amennyiben a fogadó állam kérelmezi a fegyveres erő vagy a polgári állomány tagjának az állam területéről történő eltávolítását, illetve, amennyiben a fogadó állam a fegyveres erő vagy polgári állomány volt tagját vagy a tag, illetve volt tag családtagját kiutasítja, a küldő állam hatóságainak felelőssége azokat területükön fogadni, vagy a fogadó állam területén kívül felőlük másképp intézkedni. Ez a bekezdés csak azokra a személyekre vonatkozik, akik nem állampolgárai a fogadó államnak, és mint a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjai léptek be az állam területére, vagy azzal a céllal, hogy azzá váljanak, illetve mint hozzátartozók.
A fogadó államnak
a) vagy érvényesnek kell elfogadnia, vezetői vizsga és díj nélkül, a küldő állam vagy annak alsóbb szintű hatóságai által a fegyveres erő, illetve polgári állomány tagja részére kiadott jogosítványt, vezetői engedélyt, illetve katonai vezetői engedélyt,
b) vagy saját vezetői engedélyét, illetve jogosítványát kell kiállítania, vezetői vizsga megkövetelése nélkül a fegyveres erő vagy polgári állomány bármelyik tagjának, aki rendelkezik a küldő állam, illetve annak alsóbb szintű hatóságai által kiállított polgári vagy katonai vezetői engedéllyel vagy jogosítvánnyal.
1. A fegyveres erő tagjai általában katonai egyenruhát viselnek. Amennyiben a küldő és fogadó állam között e kérdésben más megállapodás nem jön létre, a polgári öltözék viseletének szabályai azonosak a fogadó állam ez irányú előírásaival. Reguláris egységek vagy alakulatok katonáinak határátlépéskor egyenruhát kell viselniük.
2. A fegyveres erő vagy polgári állomány szolgálati járműveinek a rendszámtáblán kívül egy könnyen felismerhető nemzeti jelzéssel is rendelkezniük kell.
A fegyveres erő tagjai birtokolhatnak és viselhetnek fegyvert, azzal a feltétellel, hogy arra parancsaik szerint felhatalmazással rendelkeznek. A küldő állam hatóságai megértő hozzáállást tanúsítanak a fogadó állam ezzel kapcsolatos kívánságaival szemben.
1. E Cikk előírásai értelmében
a) a küldő állam katonai hatóságai jogosultak a fogadó államon belül gyakorolni azon büntetőjogi vagy fegyelmi joghatóságukat, amivel a küldő állam jogszabályai ruházzák fel őket minden olyan személlyel szemben, aki ezen állam katonai jogszabályainak hatálya alá esik;
b) a fogadó állam hatóságainak joghatósága van a fegyveres erő vagy polgári állomány tagja, illetve hozzátartozója által a fogadó állam területén elkövetett, a fogadó állam törvényei szerint büntetendő bűncselekmények esetében.
2. a) A küldő állam katonai hatóságainak kizárólagos joghatósága van az adott állam katonai jogszabályainak hatálya alá eső személyekkel szemben olyan bűncselekmények esetében, amelyek büntetendők a küldő állam törvényei szerint, de nem büntetendők a fogadó állam jogszabályai szerint, ideértve a biztonságát érintő bűncselekményeket is.
b) A fogadó állam hatóságainak kizárólagos joghatósága van a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjaival, illetve hozzátartozóival szemben olyan bűncselekmények esetében, amelyek büntetendők a fogadó állam törvényei szerint, de nem büntetendők a küldő állam jogszabályai szerint, ideértve a biztonságát érintő bűncselekményeket is.
c) Ezen bekezdés, illetve ezen Cikk 3. bekezdésének alkalmazásában az állam elleni bűncselekmények körébe tartoznak:
(i) hazaárulás,
(ii) rombolás, kémkedés és állam- vagy szolgálati titok sértés,
3. Párhuzamos joghatóság esetén a következő szabályok alkalmazandók:
a) A küldő állam katonai hatóságai elsőbbséget élveznek joghatóság gyakorlására a fegyveres erő, illetve polgári állomány tagjaival szemben abban az esetben, amennyiben
(i) a bűncselekményt kizárólag az adott állam tulajdona vagy biztonsága, vagy kizárólag az adott állam fegyveres erőinek vagy polgári állományának tagjai, illetve hozzátartozóik személye vagy tulajdona ellen követték el,
(ii) a bűncselekmény hivatali kötelesség teljesítése közben elkövetett cselekmény vagy mulasztás.
b) Minden más bűncselekmény esetében a fogadó állam hatóságai élveznek elsőbbséget a joghatóság gyakorlására.
c) Ha az elsődleges joghatósággal rendelkező állam úgy dönt, hogy nem gyakorolja joghatóságát, erről a másik állam hatóságait a lehető leggyorsabban értesíti. Az elsődleges joghatósággal rendelkező állam hatóságai megértő hozzáállást tanúsítanak a másik államnak a joghatóságról való lemondás iránti kérelme iránt, azokban az esetekben, amikor az ilyen joglemondás az utóbbi állam számára különös jelentőséggel bír.
4. A fenti rendelkezések nem biztosítanak a küldő állam katonai hatóságai számára joghatóságot azon személyek felett, akik a fogadó állam állampolgárai vagy annak állandó lakosai, kivéve, ha azok a küldő állam fegyveres erejének állományába tartoznak.
5. a) A fogadó és a küldő állam hatóságai együttműködnek a fogadó állam területén a fegyveres erő vagy polgári állomány, illetve hozzátartozó őrizetbe vételében és átadásában azzal a hatósággal amely a fenti rendelkezések alapján a joghatóságot gyakorolja.
b) A fogadó állam hatóságai késedelem nélkül értesítik a küldő állam katonai hatóságait a fegyveres erő vagy polgári állomány tagja, illetve ezek hozzátartozóinak őrizetbe vétele esetén.
c) A fegyveres erő vagy polgári állomány fogadó állam joghatósága alá tartozó gyanúsított tagja, amennyiben az a küldő állam őrizete alatt van, annak őrizetében is marad, ameddig a fogadó állam ellene vádat nem emel.
6. a) A fogadó és a küldő állam hatóságai együttműködnek a bűncselekményt érintő összes szükséges nyomozati cselekmény végzésében, a bizonyítékok gyűjtésében és benyújtásában, beleértve ebbe a lefoglalást és adott esetben a bűnelkövetéssel kapcsolatos tárgyak átadását is. Az átadó fél azonban feltételül szabhatja, hogy az átadott tárgyak az általa meghatározott határidőn belüli visszaszolgáltatásra kerüljenek.
b) A Szerződő Felek hatóságai értesítik egymást minden olyan ügyben történő eljárásról, amelyben párhuzamos joghatóság áll fenn.
7. a) Halálbüntetés végrehajtására a fogadó államban nem kerülhet sor a küldő állam hatóságai által, amennyiben a fogadó állam törvénykezése hasonló esetben nem rendelkezik halálbüntetéssel.
b) A fogadó állam hatóságainak ezen Cikk alapján megértő hozzáállást kell tanúsítaniuk a küldő állam azon kérésével szemben, hogy a fogadó állam hatóságai együttműködjenek a küldő állam hatóságai által kiszabott börtönbüntetés végrehajtásában a fogadó állam területén.
8. Ahol ezen Cikk rendelkezései alapján egy vádlottat az egyik Szerződő Fél hatóságai bíróság elé állítottak, és vele szemben felmentő ítélet vagy elmarasztaló ítélet született, és az illető személy szabadságvesztés büntetését tölti, vagy azt már letöltötte, illetve kegyelemben részesült, ugyanazon állam területén, ugyanazon bűncselekmény miatt nem állítható ismét bíróság elé egy másik Szerződő Fél hatóságai által. E bekezdés azonban nem korlátozza a küldő állam katonai hatóságait azon jogukban, hogy a fegyveres erő tagját bíróság elé állítsák a szolgálati és fegyelmi szabályok tevéssel, nem tevéssel, vagy mulasztással történt megszegésért, amely bűncselekmény miatt őt a másik Szerződő Fél hatóságai már bíróság elé állították.
9. Amennyiben a fegyveres erő vagy polgári állomány tagja, illetve hozzátartozó ellen a fogadó állam büntetőeljárást folytat, az illető személynek joga van
a) késedelem nélküli és gyors bírói eljárásra;
b) arra, hogy a tárgyalást megelőzően tájékoztassák az ellene felhozott részletes vádról vagy vádakról;
c) arra, hogy a rá terhelő vallomást tevő tanúkkal szembesítsék;
d) arra, hogy kötelező eljárás keretében felkutassák a számára kedvező tanúkat, amennyiben azok a fogadó állam joghatósága alá tartoznak;
e) saját választása szerinti jogi képviseletre, illetve szabad vagy támogatói jogi védelemre a fogadó államban való tartózkodása alatt az ott érvényben lévő feltételek szerint;
f) arra, hogy amennyiben szükségesnek tartja, megfelelő tolmács álljon rendelkezésére, és
g) arra, hogy kapcsolatot tarthasson fenn a küldő állam kormányának képviselőjével, és amennyiben azt a bírósági eljárás szabályai megengedik, ezen képviselő részt vehessen a tárgyaláson.
10. a) A fegyveres erő reguláris katonai egységeinek vagy alakulatainak jogukban áll, hogy rendészetileg felügyeljenek minden olyan tábort, létesítményt vagy más objektumot, amit a fogadó állammal kötött egyezmény alapján használnak. A fegyveres erő katonai rendőrsége megtehet minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsa a rendet és biztonságot ezekben az objektumokban.
b) Ezeken az objektumokon kívül e katonai rendőrség alkalmazására csak a fogadó állam hatóságaival megkötött megállapodás alapján kerülhet sor együttműködésben ezen hatóságokkal, olyan mértékben, ami szükséges a fegyveres erő tagjai közötti rend és fegyelem fenntartásához.
11. Mindegyik Szerződő Fél olyan jogalkotásra törekszik, amelyet szükségesnek tart annak érdekében, hogy biztosítsa területén más Szerződő Felek létesítményeinek, felszerelésének, tulajdonának, iratainak és hivatalos információinak megfelelő biztonságát és védelmét, és az e célból megalkotott jogszabályok esetleges megszegőinek felelősségre vonását.
1. A Szerződő Felek lemondanak más Szerződő Féllel szemben minden kártérítés iránti igényükről a tulajdonukat képező és szárazföldi, tengerészeti vagy légierejük által használt javaikban okozott kár esetén, amennyiben a kár
(i) okozója a másik Szerződő Fél fegyveres erejének tagja vagy polgári alkalmazottja, a károkozás az Észak-atlanti Szerződés tevékenységével kapcsolatos szolgálatteljesítés közben történt,
(ii) a másik Szerződő Fél tulajdonában lévő és fegyveres ereje által használt gépjármű, hajó vagy repülőgép alkalmazása során keletkezett, feltéve, hogy vagy a károkozó gépjármű, hajó vagy repülőgép az Észak-atlanti Szerződés műveleteivel kapcsolatban került alkalmazásra, illetve, hogy a kár így használt tulajdonban keletkezett.
Tengeri mentés címén egy Szerződő Fél bármely más Szerződő Féllel szembeni igényéről lemond, amennyiben a megmentett hajó vagy rakomány az egyik Szerződő Fél tulajdonában és fegyveres erői használatában volt az Észak-atlanti Szerződés műveleteivel kapcsolatban.
2. a) Az (1) bekezdés szerint okozott, illetve felmerült és az egyik Szerződő Fél saját területén lévő más tulajdonában okozott vagy keletkezett kár esetén más Szerződő Fél felelősségének kérdését – amennyiben az érintett Felek másképp meg nem egyeznek – egy, a jelen bekezdés b) pontjának megfelelően választott döntőbíró határozza meg és becsüli fel a kár mértékét. A döntőbíró feladata, hogy ugyanazon balesettel kapcsolatos ellenigény tekintetében is döntést hozzon.
b) Az a) pontban megnevezett döntőbíró az érintett Szerződő Felek közötti megállapodás eredményeként a fogadó állam azon állampolgárai közül kerül kiválasztásra, akik magas jogi tisztséggel rendelkeznek vagy rendelkeztek. Amennyiben az érintett Szerződő Felek nem képesek két hónapon belül a döntőbíró személyében megegyezni, bármelyikük felkérheti az Észak-atlanti Tanács Elnökét, hogy jelöljön ki egy személyt az előbb említett képesítéssel.
c) A döntőbíró által hozott döntés végleges és kötelező érvényű a Szerződő Felekre.
d) A döntőbíró által megítélt kártérítés összege ezen Cikk 5. e) (i) és (ii), (iii) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban kerül felosztásra.
e) A döntőbíró díját az érintett Felek megállapodásban határozzák meg, és azt a munkavégzéséhez szükséges költségekkel együtt egyenlően viselik.
f) Mindazonáltal mindegyik Szerződő Fél lemond kártérítési igényéről abban az esetben, amennyiben az okozott kár összege kisebb mint:
Belgium: B.fr. 70,000
Kanada: $ 1,460
Dánia: Kr. 9,670
Franciaország: F.fr. 490,000
Izland: Kr. 22,800
Olaszország: Li. 850,000
Luxemburg: L.fr. 70,000
Hollandia: Fl. 5,320
Norvégia: Kr. 10.000
Portugália: Es. 40,250
Egyesült Királyság: Ł 500
Egyesült Államok: $ 1,400.
Minden más Szerződő Fél, melynek tulajdonát kár éri ugyanazon baleset során, szintén lemond kártérítési igényéről, amennyiben a kár összege nem éri el a fenti összeget. A valutaárfolyamokban történő jelentős változások esetén a Szerződő Felek megállapodnak ezen összegek megfelelő kiigazításáról.
3. Ezen Cikk 1. és 2. bekezdésének alkalmazása esetén a „Szerződő Fél tulajdona” kifejezés értelmezésébe hajó esetében beletartozik a személyzet nélkül bérbe vett, ideiglenesen használatba vett és lefoglalt hajó is (kivéve, ha a kockázatot és a felelősséget viselő személy más mint a Szerződő Fél).
4. A Szerződő Felek lemondanak a másik Szerződő Féllel szembeni teljes kártérítési követelésükről a fegyveres erő tagját ért személyi sérülés vagy haláleset esetén, amennyiben az az adott személyt kötelességteljesítés közben érte.
5. Azok a követelések, melyek a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjának kötelességteljesítés közbeni tevékenységéből, illetve mulasztásából erednek, vagy minden olyan más jellegű tevékenységből, mulasztásból, illetve eseményből származnak, amiért a jogi felelősséget a fegyveres erő vagy polgári állomány tagja viseli (kivéve a szerződésből eredő követeléseket, vagy amelyekre ezen Cikk 6. és 7. bekezdése az érvényes), és amely esetben a kár a fogadó állam területén egy Szerződő Feleken kívüli harmadik felet ért, a következő szabályok szerint kerülnek rendezésre a fogadó állam által:
a) A kártérítési igényeket a fogadó állam saját fegyveres erői tevékenységéből eredő kártérítési igényekre vonatkozó jogszabályaival összhangban kell benyújtani, mérlegelni, rendezni és elbírálni.
b) Az ilyen jellegű követeléseket általában a fogadó állam elégíti ki, és az egyezség vagy ítélet alapján meghatározott összeget a fogadó állam saját pénznemében fizeti ki.
c) A kifizetés, a fogadó állam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósága előtti egyezség vagy ítélet alapján történik, a kifizetés bíróság általi elutasítása, végleges és kötelező a Szerződő Felekre.
d) Minden, a fogadó állam által kielégített követelésről tájékoztatni kell az érintett küldő államokat, mellékelve az összes részletet és a követelésből való részesedés javasolt elosztását az alább részletezett e) bekezdés (i), (ii) és (iii) alpontoknak megfelelően. A válaszadásra nyitva álló kéthónapos határidő elteltével a követelésből való részesedés javasolt elosztását elfogadottnak kell tekinteni.
e) A követeléseknek a jelen Cikk fenti pontjaiban és a 2. bekezdésben leírtaknak megfelelő kielégítése során felmerülő költségek a Szerződő Felek között a következőképpen kerülnek felosztásra:
(i) amennyiben egy küldő állam egyedül felelős, a megítélt összeg kifizetése 25 százalékban a fogadó államot, 75 százalékban pedig a küldő államot terheli,
(ii) amennyiben több állam felelős az okozott kárért, a megítélt összeg fizetési terhe az érintett Szerződő Felek között egyenlő arányban kerül felosztásra, ha azonban a fogadó állam nem tartozik a felelős államok körébe, hozzájárulása a többi érintett állam hozzájárulásának fele,
(iii) amennyiben a kárt a Szerződő Felek fegyveres erői okozták, és a felelősséget különösen egy vagy több fegyveres erőnek tulajdonítani nem lehet, a megítélt összeg fizetési terhe az érintett felek között egyenlő arányban kerül felosztásra, ha azonban a fogadó állam nem tartozik azon államok körébe, amelyek fegyveres erői a kárt okozták, hozzájárulása a többi érintett állam hozzájárulásának fele,
(iv) félévenként a fogadó állam nyilatkozatot tesz közzé az adott féléves időszakban általa kifizetett összegekről azokkal az esetekkel kapcsolatban, amelyeknél a fizetési kötelezettség terhének százalékos arányáról megállapodás született, és azt eljuttatja az érintett küldő államokhoz, csatolva egy megtérítési kérelmet. A megtérítés a fogadó állam pénznemében a lehető legkorábbi időpontban történik.
f) Azokban az esetekben, amikor a jelen bekezdés b) és e) pontjának teljesítése egy Szerződő Félnek komoly nehézséget okozna, kérelemmel fordulhat az Észak-atlanti Tanácshoz, egy más természetű kártérítésben való megegyezés érdekében.
g) A fegyveres erő vagy polgári állomány tagja a fogadó államban nem vonható bírósági eljárás alá az ellene hozott ítélet végrehajtása érdekében olyan ügyben, mely kötelességének teljesítéséből származik.
h) Eltekintve azoktól az esetektől, amelyeknél a jelen bekezdés e) pontja alkalmazandó azokra a követelésekre, melyekre ezen Cikk 2. bekezdése érvényes, e bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók olyan követelésekre, melyek egy hajó irányításának vagy tevékenységének, illetve szállítmány berakodásának, szállításának vagy kirakodásának következtében, vagy azokkal összefüggésben keletkeztek, kivételt képeznek ez alól azon követelések, melyek személyi sérüléssel vagy halálesettel járnak, s amelyekre ezen Cikk 4. bekezdése nem vonatkozik.
6. A fegyveres erő vagy polgári állomány tagjaival szembeni követelések, melyek kötelességteljesítésen kívüli jogellenes cselekményből vagy mulasztásból keletkeztek, a következőképpen kezelendők:
a) A fogadó állam hatóságainak tisztességes és igazságos módon meg kell vizsgálniuk a követelést és az igénylőknek nyújtandó kártérítés mértékét, figyelembe véve az eset körülményeit, beleértve ebbe a sértett fél szerepét is, és az ügyről jelentést kell készíteniük.
b) A jelentést eljuttatják a küldő állam hatóságaihoz, amelyek ezt követően késedelem nélkül döntést hoznak arról, hogy felajánlják-e a fizetés ex gratia (vita nélküli) módját, és ha igen, milyen összeg erejéig.
c) Amennyiben az ex gratia fizetés felajánlása megtörtént, és azt a követeléssel élő fél követelése teljes kielégítéseként fogadja el, a küldő állam hatóságai a kifizetést maguk intézik, tájékoztatva a fogadó állam hatóságait döntésükről és a kifizetett összeg nagyságáról.
d) E bekezdés rendelkezései nem érintik a fogadó állam bíróságainak joghatóságát, hogy eljárást indítsanak a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjával szemben, mindaddig, amíg követeléssel élő fél igényének teljes kielégítése meg nem történt.
7. A küldő állam fegyveres erejéhez tartozó járművek engedély nélküli használatából származó követelések a jelen Cikk 6. bekezdésében foglaltaknak megfelelően kezelendők, kivéve, amennyiben a fegyveres erő vagy polgári állomány jogi felelőssége fennáll.
8. Amennyiben annak kérdése, hogy a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjának jogellenes tevékenysége vagy mulasztása kötelességteljesítés közben történt-e vagy sem, illetve annak kérdése, hogy a küldő állam fegyveres erejéhez tartozó jármű használata engedélyezett volt-e vagy sem, vita tárgyát képezi, a kérdés a jelen Cikk 2. b) bekezdésében foglaltaknak megfelelően választott döntőbíróhoz továbbítandó, akinek ezzel kapcsolatos döntése véglegesnek és kötelezőnek tekintendő.
9. A küldő állam nem kérelmezi fegyveres ereje vagy polgári állománya tagjának a fogadó állam polgári bíróságaival szembeni mentességét, kivéve a jelen Cikk 5. g) bekezdésében foglaltak szerint.
10. A küldő és fogadó állam hatóságai együttműködnek a bizonyítékok gyűjtésében azon követelések méltányos vizsgálata és rendezése érdekében, amelyekben a Szerződő Felek érintve vannak.
1. A fegyveres erő vagy polgári állomány tagjai és azok hozzátartozói a fogadó állam állampolgáraival megegyező feltételek szerint szerezhetik be a fogyasztásukhoz szükséges helyi termékeket és élhetnek az általuk igényelt szolgáltatásokkal.
2. A fegyveres erő vagy polgári állomány ellátásához szükséges helyi forrásból igényelt javai beszerzését rendesen az a hatóság végzi el, amely az ilyen javakat a fogadó állam fegyveres ereje számára is beszerzi. Annak elkerülése érdekében, hogy e beszerzés a fogadó állam gazdaságára kedvezőtlen hatással legyen, az adott állam hatáskörrel rendelkező hatóságai, amennyiben szükséges, megjelölhetnek bármely terméket, melyek beszerzése korlátozás vagy tiltás alá esik.
3. A már érvényben lévő, vagy a jövőben a küldő és a fogadó állam meghatalmazott képviselői által megkötendő megállapodásoknak megfelelően a fogadó állam hatóságait kizárólagos felelősség terheli a megfelelő intézkedésekért, hogy a fegyveres erő vagy polgári állomány számára az általa igényelt épületek, telkek, létesítmények, akárcsak az ezekkel kapcsolatos szolgáltatások hozzáférhetők legyenek. Ezeknek a megállapodásoknak és intézkedéseknek, amennyire lehetséges összhangban kell lenniük a fogadó állam hasonló állományának elszállásolását és elhelyezését rendező szabályozással. Kifejezetten ellentétes tartalmú szerződés hiányában, a fogadó állam törvényei határozzák meg azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek az épületek, telkek, létesítmények és szolgáltatások használatára vonatkoznak.
4. A fegyveres erő vagy polgári állomány helyi munkaerőigényét a fogadó állam hasonló igényeivel megegyező módon, és a fogadó állam hatóságainak segítségével, munkaügyi szerv révén kell kielégíteni. Az alkalmazás és a munka feltételeire és különösen a munkabérre, a kiegészítő juttatásokra és a munkavédelemre a fogadó állam jogszabályaiban foglaltak az irányadók. A fegyveres erő vagy polgári állomány alkalmazásában lévő polgári személyeket semmilyen célból sem lehet a fegyveres erő vagy polgári állomány részének tekinteni.
5. Amennyiben a fegyveres erő vagy polgári állomány állomásozásának helyén kielégítő egészségügyi vagy fogászati létesítménnyel nem rendelkezik, tagjai és azok hozzátartozói ugyanazokkal a feltételekkel vehetik igénybe az egészségügyi és fogászati ellátást, ideértve a kórházi kezelést is, mint a fogadó állam hasonló állományú tagjai.
6. A fogadó állam a lehető legkedvezőbb elbírálásban részesíti a fegyveres erő, illetve polgári állomány utazási eszközök és kedvezmények iránti kérelmeit. Ezen eszközök és kedvezmények az érintett kormányok között kötendő külön megállapodások tárgyát képezik.
7. A Szerződő Felek közötti általános vagy részletes pénzügyi megállapodásnak megfelelően, a fegyveres erő hatóságai a jelen Cikk 2., 3., 4. és szükség szerint 5., 6. bekezdésében részletezett termékekért, szállásért és szolgáltatásokért a helyi pénznemben, azonnal fizetnek.
8. Sem fegyveres erő, sem polgári állomány, sem azok tagjai, sem a hozzátartozók nem élveznek ezen Cikk értelmében bármilyen mentességet adók vagy vámok alól, melyek a fogadó állam pénzügyi jogszabályai alapján a beszerzésekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatban kerülnek felszámításra.
1. Amennyiben az adózás bármely formájának fennállása a fogadó államban függ az állandó tartózkodástól és a letelepedéstől, akkor az időszak, melyet a fegyveres erő vagy polgári állomány tagja az adott ország területén tölt kizárólag amiatt, hogy a fegyveres erő vagy polgári állomány tagja, nem tekinthető az adott országban való tartózkodásnak vagy a lakóhely, illetve tartózkodási hely megváltoztatásának az említett adózási rendszer szempontjából. A fegyveres erő vagy polgári állomány tagjai e jogcímük alapján mentesek a fogadó állam adózása alól a küldő állam által nyújtott munkabérükre és juttatásaikra nézve, valamint fizikai kiterjedéssel bíró ingó javaikra, melyeknek jelenléte kizárólag a fogadó államban való ideiglenes tartózkodásuknak tulajdonítható.
2. Ezen Cikk adómentességi rendelkezései nem érintik a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjának esetlegesen a fogadó állam területén folytatott olyan nyereségérdekelt vállalkozása utáni adózását, mely nem a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjaként végzett munkája, és eltekintve az 1. bekezdésben tárgyalt munkabértől, juttatástól és fizikai kiterjedéssel bíró ingóságoktól, e rendelkezések nem érintik azokat az adófizetési kötelezettségeket sem, amelyek figyelembe véve a fogadó államon kívüli tartózkodási vagy lakhelyet, az adott ország jogszabályai szerint érvényesek.
3. Ezen Cikk nem vonatkozik a XI. Cikk 12. bekezdésében meghatározott „vámra”.
4. Ezen Cikk céljait illetően a „fegyveres erő” fogalom nem tartalmazza azokat a személyeket, akik a fogadó állam állampolgárai.
1. Kivéve, ha a jelen egyezmény kifejezetten másképp nem rendelkezik, a fegyveres erők vagy polgári állomány tagjai mind hozzátartozóik, a fogadó állam vámhatóságai által alkalmazott törvények és szabályok hatálya alá esnek. A fogadó állam hatóságai jogosultak a fogadó állam törvényeiben és szabályaiban meghatározott általános feltételek között, megmotozni a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjait és eltartott hozzátartozóit, illetve átvizsgálni azok csomagjait és járműveit, és az ide vonatkozó törvények és szabályok alapján bizonyos tételeket lefoglalni.
2. a) A fegyveres erő vagy polgári állomány szolgálati járműveinek saját meghajtással történő ideiglenes behozatala és kivitele mentes a vámfizetés alól, egy olyan három példányban kitöltött nyomtatvány felmutatása esetén, amely ezen egyezmény függelékében található.
b) Az ilyen járművek nem saját meghajtással történő ideiglenes behozatalát ezen Cikkely 4. bekezdése, kivitelét a 8. bekezdés szabályozza.
c) A fegyveres erő vagy polgári állomány szolgálati járművei mentesülnek az úthasználat után fizetendő adó alól.
3. Hivatalos pecséttel ellátott hivatalos okiratok nem vethetők vámvizsgálat alá. A bármilyen jogállású futároknak, akik ezen okiratokat szállítják, rendelkezniük kell egyéni menetparanccsal, mely a III. Cikk 2. b) bekezdése szerint került kiállításra. Ezen menetparancsnak tartalmaznia kell a kézbesítendő küldemények számát és egy igazolást arról, hogy azok kizárólag hivatalos iratokat tartalmaznak.
4. Fegyveres erő vámmentesen hozhat be felszerelést, megfelelő mennyiségű élelmiszert, ellátmányt és más javakat, ha azok kizárólag a fegyveres erő, illetve – amennyiben azt a fogadó állam törvényei megengedik – a polgári állomány és a hozzátartozók által kerül felhasználásra. E vámmentes behozatal során a belépési hely vámhivatalában más, megegyezés szerint meghatározott, vámiratokkal együtt át kell adni egy hivatalos igazolást is, amelynek formájában a fogadó és küldő állam megállapodott, és amelyet a küldő állam által erre felhatalmazott személy aláírásával ellátott. Az igazolás aláírására felhatalmazott személy kinevezését, valamint a felhasználandó aláírások és pecsétek mintáit el kell juttatni a fogadó állam vámhatóságaihoz.
5. A fegyveres erő tagja szolgálatának a fogadó államban történő megkezdése céljából és bármely hozzá csatlakozó hozzátartozója első beutazása alkalmából vámmentesen hozhatja be személyes ingóságait és bútorait szolgálatának időtartamára.
6. Fegyveres erő vagy polgári állomány tagjai ideiglenesen vámmentesen hozhatja be személygépjárművét saját, illetve hozzátartozója használatára. Ezen Cikk azonban nem kötelezi a fogadó államot, hogy a személygépjármű tulajdonosát az úthasználat után fizetendő adó alól mentesítse.
7. A fegyveres erő vagy polgári állomány hatóságainak azon behozatala, amely nem a fegyveres erő vagy polgári állomány kizárólagos felhasználására történt, és a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjai által eszközölt azon behozatal, amelyre ezen Cikk 5. és 6. bekezdése nem vonatkozik, ezen Cikk értelmében nem mentes a vám és egyéb kötelezettségek alól.
8. Azok a javak, melyek vámmentesen kerültek behozatalra a 2. b), 4., 5. vagy 6. bekezdés alapján:
a) szabadon kivihetők, feltéve, hogy a 4. bekezdés alapján behozott tételek esetében az abban foglaltaknak megfelelő igazolás a vámhivatalnál bemutatásra kerül; a vámszervek azonban megvizsgálhatják, hogy a kivitelre kerülő javak megegyeznek-e az igazoláson szereplő tételekkel, és azok a 2. bekezdés b) pont, illetve 4., 5. vagy 6. bekezdés alapján kerültek-e behozatalra;
b) rendes körülmények között nem idegeníthetők el a fogadó államban, sem adásvétel, sem ajándékozás útján; bizonyos esetekben mindazonáltal az elidegenítés engedélyezhető a fogadó állam érintett hatóságai által előírt feltételekkel (például vám és adó fizetése és a kereskedelmi és értékpapír-felügyelet előírásainak betartása).
9. A fogadó államban beszerzett javak csak a fogadó államban érvényben lévő rendelkezéseknek megfelelően kerülhetnek kivitelre.
10. A határon átkelő reguláris katonai egységek és alakulatok a vámhatóságok részéről különleges elbánásban részesítendők, feltéve, ha az érintett hatóságok erről megfelelő időben tájékoztatást kaptak.
11. A fegyveres erő és polgári állomány szolgálati járműveiben, repülőgépeiben és hajóiban felhasznált üzemanyag-, olaj- és kenőanyag-ellátást a fogadó állam különleges elbánásban részesíti, annak érdekében, hogy az mentes legyen minden vámtól és adótól.
12. Ezen Cikkely 1–10. bekezdésében:
a „vám” kifejezés alatt azok a vámilletékek és adók értendők, amelyek behozatal és kivitel esetén fizetendők, kivéve azokat az illetékeket és adókat, melyek nem mások mint teljesített szolgáltatások költségei;
a „behozatal” tartalmába beletartozik a vámraktárakból történő kivitel vagy az állandó vámőrizet, feltéve, ha az érintett javakat nem a fogadó állam területén termesztették vagy készítették.
13. Ezen Cikk rendelkezései az érintett javakkal kapcsolatban nemcsak azoknak a fogadó államba történő behozatala vagy az onnan történő kivitele esetén alkalmazandók, hanem akkor is, ha azokat átszállítják a Szerződő Fél területén, ilyen értelemben a „fogadó állam” kifejezés ezen Cikkely értelmezésében bármelyik Szerződő Félre vonatkozhat, amelynek területén e javak áthaladnak.
1. A fogadó állam vám- és pénzügyőr hatóságai a jelen egyezményben szereplő vám- és pénzügyi mentességek megadásának feltételéül olyan rendelkezések betartását írhatják elő, amelyeket szükségesnek tartanak a visszaélések megakadályozása érdekében.
2. Ezen hatóságok megtagadhatják a jelen egyezményben szereplő bármely mentesség megadását a fogadó állam területére történő behozatalkor olyan javak esetében, melyeket az adott országban termesztettek, gyártottak, vagy állítottak elő, s melyeknek kivitele adó és vám fizetése és visszatérítése nélkül történt, mely adó és vám ilyen kivitel esetén felszámítandó lett volna. A vámraktárakból visszavont javakat behozott javaknak kell tekinteni, amennyiben vámraktárbeli letétbe helyezésük által exportálandó javaknak minősülnének.
1. Annak érdekében, hogy a vám- és pénzügyi szabályozás elleni bűncselekményeket megakadályozzák, a fogadó állam és a küldő állam hatóságai együttműködnek a vizsgálatok folytatásában és a bizonyítékok gyűjtésében.
2. A fegyveres erő hatóságainak minden segítséget meg kell adniuk annak érdekében, hogy a fogadó állam vám- és pénzügyi hatóságai által, vagy az ő nevükben lefoglalandó javak ezen hatóságoknak átadásra kerüljenek.
3. A fegyveres erő hatóságainak minden segítséget meg kell adniuk annak érdekében, hogy a fegyveres erő vagy polgári állomány tagjai, illetve eltartott hozzátartozóik által fizetendő vámok, adók és büntetések kifizetését biztosítsák.
4. A fogadó állam hatóságai által a vám- és pénzügyi jogszabályok megsértése miatt lefoglalásra került szolgálati járműveket és más javakat, melyek a fegyveres erő és polgári állományának – és nem azok tagjának – tulajdonát képezik, átadják az érintett fegyveres erő megfelelő hatóságainak.
1. A fegyveres erők és a polgári állomány tagjaira, valamint hozzátartozóikra továbbra is vonatkoznak a küldő állam devizajogszabályai, valamint a fogadó állam ide vonatkozó jogszabályai.
2. A küldő és a fogadó államok devizahatóságai a fegyveres erők és a polgári állomány tagjaira, valamint azok hozzátartozóira vonatkozó külön rendelkezéseket bocsátanak ki.
1. Ezen Cikk 2. bekezdése értelmében ez az egyezmény érvényben marad az Észak-atlanti Szerződést érintő háborús cselekmények esetén is, kivéve, a VIII. Cikk 2. és 5. bekezdés, kártérítésre vonatkozó rendelkezéseit, melyek nem alkalmazandók háborús károkra, továbbá az érintett Szerződő Felek azonnal felülvizsgálják az egyezmény rendelkezéseit, különös tekintettel a III. és a VII. Cikkre, s olyan változtatásokat eszközölhetnek, amelyeket előnyösnek találnak az egyezmény közös alkalmazása szempontjából.
2. Ilyen háborús cselekmények esetén minden Szerződő Fél, érintettsége mértékéig jogosult felfüggeszteni a többi Szerződő Félhez intézett jegyzékkel, 60 napos határidővel az egyezmény bármely rendelkezése alkalmazását. Amennyiben élnek ezzel a joggal, a Szerződő Feleknek azonnal konzultálniuk kell az ügyben, hogy a felfüggesztett rendelkezést megfelelőre váltsák fel.
A jelen egyezmény értelmezésében és alkalmazásában a Szerződő Felek között felmerülő valamennyi nézeteltérést tárgyalásos úton kell megoldani, külső igazságszolgáltatás igénybevétele nélkül. Amennyiben az egyezmény egyértelműen másképp nem rendelkezik, a közvetlen tárgyalás útján el nem rendezett nézetkülönbségeket az Észak-atlanti Tanács elé kell terjeszteni.
Bármely Szerződő Fél bármikor kérheti ezen egyezmény bármely Cikkének felülvizsgálatát. A kérelmet az Észak-atlanti Tanácshoz kell eljuttatni.
1. A jelen egyezmény megerősítést kíván, s a megerősítésről szóló okiratokat az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál kell a lehető legrövidebb időn belül letétbe helyezni, amely majd értesíti az aláíró államokat a megerősítés időpontjáról.
2. Harminc nappal azután, hogy négy aláíró ország benyújtotta a megerősítésről szóló okiratait, a jelen egyezmény hatályba lép közöttük. Más aláíró országok tekintetében is 30 nappal a megerősítésről szóló okiratok letétbe helyezése után lép hatályba az egyezmény.
3. Hatálybalépése után, a jelen egyezmény az Észak-atlanti Tanács jóváhagyása, illetve az általa meghatározott feltételek szerint nyitva áll bármely, az Észak-atlanti Szerződéshez csatlakozó állam számára. A hozzájárulást a csatlakozási okiratoknak az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál történő letétbe helyezésével lehet megszerezni, amely azok letétbe helyezésének időpontjáról valamennyi aláíró és csatlakozó államot értesíti. Bármely, csatlakozási okiratot letétbe helyező állam vonatkozásában a jelen egyezmény 30 nappal a letétbe helyezés után lép hatályba.
1. A jelen egyezmény hatálybalépésének időpontjától számított négy év elteltével azt bármely Szerződő Fél felmondhatja.
2. Bármely Szerződő Fél részéről ezen egyezmény felmondása az Amerikai Egyesült Államok Kormányához eljuttatott jegyzék formájában történik, amely a többi Szerződő Felet értesíti e jegyzékről és kézhezvételének időpontjáról.
3. A felmondás az Amerikai Egyesült Államok Kormányához eljuttatott jegyzék kézhezvételétől számított egy év elteltével lép érvénybe. Ezen egyéves időszak eltelte után, az egyezmény hatálya megszűnik a felmondását kezdeményező Szerződő Fél vonatkozásában, a többi Szerződő Fél számára azonban továbbra is hatályban marad.
1. A jelen Cikk 2. és 3. bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával ezen egyezmény csak a Szerződő Felek anyaországi területeire vonatkozik.
2. Bármely állam azonban, a megerősítésről szóló vagy csatlakozási dokumentumainak letétbe helyezésekor, vagy ezt követően bármikor, az Amerikai Egyesült Államok Kormányához intézett jegyzék formájában kinyilváníthatja, hogy a jelen egyezmény kiterjed (abban az esetben, ha a jegyzéket intéző állam ezt fontosnak tartja, az adott állam és a küldő államok között létrejött különmegállapodással) bármely olyan területekre, amelyek nemzetközi kapcsolataiért felelős az Észak-atlanti Szerződés területén belül. A jelen egyezmény ebben az esetben kiterjed azon területre vagy területekre is, amelyeket megneveztek benne, 30 nap elteltével az erről szóló jegyzéknek az Amerikai Egyesült Államok Kormánya általi kézhezvételét követően, vagy – amennyiben külön igény van, rá – 30 nappal a különmegállapodás létrejöttét követően, illetve a XVIII. Cikk alapján történő érvénybelépéssel, attól függően, hogy ezek közül melyik következik be később.
3. Azon állam, amely ezen Egyezmény jelen Cikke 2. bekezdése értelmében a hatályt kiterjesztette bármely olyan területre, melynek nemzetközi kapcsolataiért felelős, ezen terület vonatkozásában részlegesen is felmondhatja az egyezményt a XIX. Cikk rendelkezéseivel összhangban.
Mindennek hiteléül az alulírott meghatalmazottak aláírásukkal hitesítették ezt az egyezményt Londonban, 1951. júniusának 19. napján, angol és francia nyelven, amelyek mindegyike egyaránt hiteles, egy eredeti példányban, amit az Amerikai Egyesült Államok irattárában kell letétbe helyezni. Ezután az Amerikai Egyesült Államok Kormánya hiteles másolatokat továbbítja valamennyi aláíró és csatlakozó államnak.
