(4) Az (1) bekezdésében említett jövedelem miatt az adó havonta fizetendő mértéke a következő:
| A személygépkocsi beszerzési ára/Ft | A személy-gépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1–4. évben/Ft | A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években/Ft | |
| 1–500 000 | 3 000 | 1 500 | |
| 500 001–1 000 000 | 4 000 | 2 000 | |
| 1 000 001–2 000 000 | 6 000 | 3 000 | |
| 2 000 001–3 000 000 | 8 000 | 4 000 | |
| 3 000 001–4 000 000 | 10 000 | 5 000 | |
| 4 000 001–5 000 000 | 12 000 | 6 000 | |
| 5 000 001–6 000 000 | 14 000 | 7 000 | |
| 6 000 001–8 000 000 | 18 000 | 9 000 | |
| 8 000 001–10 000 000 | 22 000 | 11 000 | |
| 10 000 001–13 000 000 | 28 000 | 14 000 | |
| 13 000 001–16 000 000 | 34 000 | 17 000 | |
| 16 000 000 felett | 40 000 | 20 000 |
(5) E § alkalmazásában beszerzési ár – ide nem értve az ingyenesen történő beszerzést – az a pénzösszeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldről történő beszerzés esetén – ide nem értve külföldről lízing útján történő beszerzést – beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg. Abban az esetben, ha a (2) bekezdés, illetőleg a (10) bekezdés alapján, a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevő az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt, előzőek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Ugyanezt a beszerzési árat kell figyelembe venni, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte meg. Ingyenes szerzés esetén, továbbá akkor, ha a beszerzési ár az előzőek szerint nem állapítható meg, beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleménye szerinti – a beszerzés időpontját is figyelembe vevő – összeg tekintendő. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos általános forgalmi adó is.
(6) E § alkalmazásában a beszerzés éve a tulajdonjog megszerzésének éve, illetőleg, ha az üzembentartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az erről szóló bejegyzés éve. A lízingelt, illetőleg a lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerződés megkötésének évét, kölcsönbe-, bérbeadás esetén a vonatkozó szerződés megkötésének évét kell a beszerzés évének tekinteni.
(7) A (4) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot követően – az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint – kell megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak számít. Évközi tulajdonos- (üzemeltető-)változás esetén az új tulajdonost (üzemeltetőt) a változást követő hónaptól terheli az adókötelezettség. A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a havonta fizetendő adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra történhet oly módon, hogy a magánszemély a vele megállapodást kötő kifizetőnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a kifizető továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az említett időpontig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek kell az adót megfizetnie.
(8) Nem kell az e § szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,
a) amelyet megkülönböztető fény- és figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel az erről szóló belügyminiszteri rendelet alapján, továbbá, amelyet az egyházak, egyházi karitatív szervezetek kizárólag alapfeladataik ellátásához használnak;
b) amelyet üzletszerű (taxirendszerű) személyszállítás, illetőleg üzletszerű gyakorlati gépjárművezető-oktatás, postaszolgáltatás (SZJ 09511), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá, amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be;
c) amelyet a betegségmegelőző és gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, az egyesület, a köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló egészségügyi miniszteri és pénzügyminiszteri együttes rendelet 27/B. §-ában megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására üzemeltet, és a működési szabályzatából, gazdálkodásából az összes körülmény figyelembevételével egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett jogcímen történik;
d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által – az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján – finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében üzemeltetnek;
e) amelyet a kifizető magánszemélynek (kivéve a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót) adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a havi lízing-(bérleti)díj nem kevesebb a (4) bekezdésben foglalt adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe-, bérbevevő magánszemély viseli.
(9) A (8) bekezdés a)–d) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a (4) bekezdés szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására használnak, hanem a körülményekből megállapítható más használat is. A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos használatát igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetőnek meg kell őriznie.
(10) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó megfizetésére kötelezett üzembentartónak minősül az a kifizető, amely (aki) a személygépkocsit üzletszerű kölcsönzést, bérbeadást, lízingbeadást folytató kifizetőtől (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerződés alapján üzemeltet, amely a forgalmi engedélybe történő bejegyzés mellőzésével jogosítja a személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a bérbeadóra a (4) bekezdés rendelkezései – kivéve a (9) bekezdésben említett esetet – nem vonatkoznak. A bérbevevőre a (3)–(9) bekezdések rendelkezéseit – ha az adókötelezettség fennáll – azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (4) bekezdésben meghatározott adótétel helyébe annak egyharmincad részét, a hónap helyébe pedig a bérbevételi napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak közölnie kell a bérbevevővel a személygépkocsi beszerzési árát.
(11) A (8) bekezdésben nem említett esetben az e § szerinti adót nem kell megfizetni azon személygépkocsi után, amelyet a kifizető egyértelműen kizár a használatból, és a körülmények alapján is megállapítható, hogy nem történik használat. Ilyen körülménynek kell tekinteni különösen a tartalékban tartott, az üzemképtelen, a nem üzemelő (a továbbiakban együtt: nem üzemelő) személygépkocsit mindaddig, ameddig nem kerül forgalomba. Nem minősül a használatból kizártnak az a személygépkocsi, amely egy hónapnál rövidebb ideig nem üzemel.
(12) A (8) és (11) bekezdésben említett esetektől függetlenül nem kell az e § szerinti adót megfizetni az adótétel egyharmincad részét alapul véve azon napok arányában, amely napokra kétséget kizáróan igazolható, hogy nem valósul meg a magánhasználat, mert magánszemélynek nem keletkezik jövedelme. A jövedelem keletkezését akkor nem kell vélelmezni, ha a személygépkocsit használó magánszemély(ek) a használat napjainak arányában a kifizetőnek legalább olyan összegű használati ellenértéket fizet(nek), amely a vonatkozó adótétel 0,44-gyel történő elosztásával kiszámított összeggel egyezik meg.
(13) A (12) bekezdésben említett használati ellenérték megfizetése szempontjából nem minősül használó magánszemélynek, aki nem személyes használat címén üzemelteti a személygépkocsit azokon a napokon, amikor előírt munkaköri kötelezettsége alapján történik az üzemeltetés. Ilyen esetben akkor nem keletkezik magánszemélynek jövedelme, ha az ilyen üzemeltetés során az üzemeltető magánszemély személyes használat címén más magánszemélyt nem szállít, vagy ha az a magánszemély, akit szállít, a használati ellenértéket a (12) bekezdésben leírtak szerint megfizeti. Személyes használat alatt azt kell érteni, amikor a személygépkocsi használatáról esetenként a használó (illetőleg, akit szállítottak) más magánszemély (pl. munkahelyi vezető) engedélye nélkül rendelkezhet.
71. § (1) Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által az üzemanyagszámla alapján elszámolt összegnek az a része, amely meghaladja az üzemanyag-fogyasztási norma, a gépjármű által futott kilométer és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével számított költséget.
(2) A (1) bekezdésben említett összeg után az adó 44 százalék, amelyet az év első és utolsó napján, illetőleg üzemanyagár változásakor rögzített kilométeróra-állás alapján kell kiszámítani, és azt a következő év január hónapban kell a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésének szabályai szerint megfizetnie. Ha a gépjármű használata év közben megszűnik, akkor az adót a megszűnés időpontját követő hónapban kell a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésével egyidejűleg megfizetnie.
72. § (1) A kifizető által kamatmentesen vagy évi 20 százaléknál alacsonyabb kamat mellett nyújtott – a (4)–(5) bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely okból meg nem felelő – hitel (kölcsön, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel) kamatának a 20 százalékos mértékhez viszonyított – a teljes futamidőre számított – különbözete a magánszemélynek olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem. A kamatkülönbözet kiszámítása során a szerződés szerinti törlesztési ütemet figyelembe véve, annak megfelelően csökkenő tőkére számított kamatot kell alapul venni.
(2) Amennyiben az osztalékelőleg címén felvett összeget vagy annak egy részét utóbb a magánszemélynek vissza kell fizetnie, akkor a visszafizetendő összegre – az osztalékelőleg kifizetésének időpontját a kölcsönnyújtás időpontjának tekintve – az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. A visszafizetendő osztalékelőlegből levont adó visszaigényelhető oly módon, hogy a kifizető az e § szerint fizetendő adójába beszámítja és a különbözetet a magánszeméllyel és az adóhatósággal elszámolja.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett jövedelem után az adó mértéke 44 százalék, melyet a kölcsönnyújtás időpontját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint a kifizetőnek kell megfizetnie.
(4) Nem kell az előzőekben foglaltakat alkalmazni a munkáltató által adott
a) lakáscélú hitel esetén, ha azt a munkáltató pénzintézet útján, annak igazolása alapján a munkavállalójának olyan lakása építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét; lakáskorszerűsítés alatt a jogszabály szerinti komfortfokozat növelését kell érteni;
b) olyan munkabérelőleg esetében, amelynek folyósítása legfeljebb hat havi visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik;
c) a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási előleg esetén.
(5) Nem kell az (1) bekezdést alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belső hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel, valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető áruvásárlási kölcsön esetében.
73. § (1) Az önálló tevékenységből származó, egy szerződés alapján 3000 forintot meg nem haladó összeg kifizetése esetén a magánszemély választhat, hogy
a) a jövedelem utáni adót a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti be; vagy
b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik utána.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a bevétel egésze jövedelem, és az adó mértéke 40 százalék.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a magánszemélynek és a kifizetőnek a Második rész önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezései szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie.
(4) A magánszemélyt csőd, felszámolás, végelszámolás keretében megillető tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék és más hasonló járadékjellegű követelés, valamint a magánszemélyt megillető, a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés egy összegben való megváltása esetén a kifizetett összeg teljes egészében jövedelem, és az adó mértéke 25 százalék, azzal, hogy a jövedelem utáni adót a kifizető állapítja meg, vonja le, és fizeti be.
(5) Az e §-ban foglaltak nem alkalmazhatók az egyéni vállalkozói, a mezőgazdasági kistermelői tevékenység ellenértékeként kifizetett összeg esetében.
74. § (1) Ha a magánszemély földjáradék címén bevételhez jut, akkor választhat, hogy
a) ezen jövedelme utáni adót a kifizető állapítja meg, és vonja le; vagy
b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik utána.
(2) Földjáradék az, amit a magánszemély a saját tulajdonában, de a szövetkezet használatában levő földjének használatáért – kivéve, amelyet a föld bérletéért, haszonbérletéért – a szövetkezettől e címen kap.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a bevétel egésze jövedelem, és az adó mértéke 20 százalék.
(4) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a magánszemélynek és a kifizetőnek az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie.
75. § (1) Ha a társasház (társasüdülő) közös tulajdont hasznosít – függetlenül
a) attól, hogy kizárólag nem magánszemély tagokból áll vagy nem magánszemély tagja(i) is van(nak),
b) a szerződések számától,
c) attól, hogy az ebből származó bevételt a tulajdonostársak részére kifizeti, vagy közvetlenül a közös költségek fedezetére fordítja
– , a bevételt teljes egészében jövedelemnek kell tekinteni, amelyből az adó összege 20 százalék.
(2) A társasház (társasüdülő) közös tulajdonának hasznosításából származó jövedelem adóját a kifizető a kifizetéskor állapítja meg, vonja le, fizeti be. E rendelkezés alkalmazásában a társasház számít kifizetőnek akkor, ha a közös tulajdon hasznosításáért kapott jövedelem magánszemélytől származik, vagy egyébként az adó megállapítása és levonása bármely ok miatt elmaradt.
76. § (1) A szerencsejátékok szervezéséről szóló törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, ideértve a bingójátékot is, az ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény (a továbbiakban: adóköteles nyeremény) címén kapott bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni.
(2) Pénzbeli nyeremény esetén az adó összege 20 százalék, amelyet a magánszemélyeknek kiosztandó teljes nyereményösszegből egy tételben kell a kifizetőnek levonnia, és befizetnie.
(3) Ha a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték, akkor annak általános forgalmi adó nélkül számított szokásos piaci értékét alapul véve, annak 25 százalékát kell adó címén a kifizetőnek megfizetnie.
(4) Nem számít jövedelemnek a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény 16. §-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a pénznyerő-automatából, a játékkaszinóból származó nyeremény.
77. § (1) Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényben meghatározott privatizációs lízingszerződés alapján szerzett tulajdonrészből származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 20 százalék.
(2) Az e § szerinti adókötelezettség részletes szabályait a 9. számú melléklet tartalmazza.
78. § A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ), Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének (METJ), valamint Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az 1994. június 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.
79. § A Kormány – az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel – az adó következő évi mértékeire a központi költségvetésről szóló törvényjavaslattal együtt tesz javaslatot.
80. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza
a) a közműfejlesztés támogatásának rendjét;
b) egyes költségtérítések formáit és a jövedelemadó szempontjából igazolás nélkül elszámolható költségek mértékeit;
c) a közlekedési és postai kedvezmények azon körét, amely adómentes természetbeni juttatásnak minősül;
d) a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségeket.
81. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben meghatározza a lakáscélú megtakarítások formáit és igénybevételének további feltételeit, továbbá, hogy előírja a törvény végrehajtásához szükséges nyomtatványok kötelező alkalmazását.
(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és igazolásának rendjét.
82. § Az APEH közzéteszi
a) a fogyasztási norma szerinti üzemanyag-költségelszámolással kapcsolatos üzemanyagárakat;
b) az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, az USA dollárban megadott valutaárfolyamokat.
83. § (1) Ez a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit – a (2)–(8) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel – az 1996. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény, valamint az azt módosító 1992. évi IX. törvény 49. §-ának (6) bekezdése, az 1992. évi XX. törvény, az 1992. évi XLIV. törvény 26. §-ának (1) bekezdése, az 1992. évi LV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése, az 1992. évi LXXV. törvény, az 1993. évi XLI. törvény, az 1993. évi LXX. törvény 12. §-ának (1) bekezdése, az 1993. évi CI. törvény – kivéve a 31. § (5)–(8) bekezdéseit –, az 1993. évi CX. törvény 263. §-a, az 1993. évi CXI. törvény 68. §-a, az 1994. évi LXV. törvény 20. §-a, továbbá a 39. §-a (2) és (3) bekezdésének e § alkalmazásával kapcsolatos rendelkezése, valamint a 43. §-a, az 1994. évi LXXXII. törvény, az 1995. évi XXXV. törvény és az 1995. évi XLVIII. törvény 1–5. §-a azzal, hogy az 1996. év előtti adóévekben keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségre az adott évben hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, beleértve azok későbbi jogkövetkezményeit is, különös tekintettel az 1991. évi XC. törvény 3. számú mellékletének rendelkezéseire, kivéve, ha e törvény másként rendelkezik.
(3) A 27. § rendelkezéseitől eltérően az 1996. évben a külföldi részvételű gazdasági társaság, a belföldön tevékenységet folytató külföldi székhelyű jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező külföldi egyéni és társascég, személyi egyesülés, a kizárólag külföldi tulajdonban álló társaság által Magyarországon bejelentett állandó lakóhellyel nem rendelkező (belföldön kizárólag a munkavégzés céljából tartózkodó) alkalmazottja részére kifizetett, munkaviszonyból származó bevételnek – ide nem értve a munkáltató által kötött olyan biztosítás díját, amelynek biztosítottja a magánszemély, valamint ide nem értve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói tag által fizetett munkáltatói hozzájárulást – 75 százaléka tekintendő jövedelemnek. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére vagy költsége, illetőleg a lakbér címén kapott juttatás. A munkaszerződésben meghatározott esetekben a külföldi utazás és kiküldetés – kifizető által viselt – költsége nem minősül bevételnek.
(4) A 27. § c) pontjának és a 28. § (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően, külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételből – ide nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a megtérítését – levonható:
a) költségvetési és önkormányzati forrásból történő kifizetés esetén azon összeg, amely megfelel az 1995. évben a devizaellátmány összegéből az 1995. évben hatályos, erre vonatkozó rendelkezések szerint bevételként figyelembe nem vett rész
1. 100 százalékának az 1996. adóévben,
2. 90 százalékának az 1997. adóévben,
3. 70 százalékának az 1998. adóévben,
4. 50 százalékának az 1999. adóévben;
b) az 1992. december 15-ig írásban megkötött szerződés alapján elrendelt külföldi kiküldetés esetén azon összeg, amely megfelel az 1995. évben a devizaellátmány összegéből az 1995. évben hatályos, erre vonatkozó rendelkezések szerint bevételként figyelembe nem vett rész
1. 100 százalékának az 1996. adóévben,
2. 90 százalékának az 1997. adóévben,
3. 80 százalékának az 1998. adóévben,
4. 70 százalékának az 1999. adóévben,
azzal, hogy e bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában devizaellátmány alatt az 1995. évben hatályos rendelkezések szerinti alapösszeget, illetve az alapnapidíjat kell érteni.
(5) Az 1996. évi összevont adóalap adóját csökkenti – legfeljebb azonban a 44. § (2) bekezdésben említett korlátozás figyelembevételével – a szövetkezet tagja által 1996. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30 százaléka – azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában
a) szövetkezet tagjának minősül az a magánszemély, aki a szövetkezeti üzletrész vásárlásának időpontjában ennek a szövetkezetnek a tagnyilvántartásában tagként szerepel, továbbá, aki tulajdonosa a saját szövetkezete olyan üzletrészének, amelyet a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény rendelkezései szerint vagyonnevesítés során szerzett,
b) szövetkezeti üzletrész alatt az a) pontban említett törvény rendelkezései szerint nevesített üzletrészt kell érteni,
c) megvásárlásra fordított összegnek legfeljebb az átalakulás befejezésekor lezárt névértéket kell tekinteni –,
feltéve, hogy a szövetkezet tagja az a) pont szerint szerzett üzletrészét részben sem idegenítette el. Az említett jogcímen levont összeget az adóhatóságnak be kell jelenteni, és 15 napon belül meg kell fizetni abban az adóévben, amelyben a magánszemély akár az a) pont szerint szerzett, akár a vásárolt szövetkezeti üzletrészét részben vagy egészében elidegenítette, illetőleg a szövetkezet jogutód nélkül megszűnt. Nem minősül elidegenítésnek az az eset, ha a tag szövetkezete a szövetkezetekről szóló törvény által lehetővé tett szervezeti változást hajt végre, továbbá az az eset sem, ha a szövetkezeti üzletrész vásárlásának éve utolsó napjától számított három év eltelte után a szövetkezet felszámolási eljárással jogutód nélkül szűnik meg. A szövetkezet – ideértve az említett szervezeti változás során létrejött új szövetkezetet vagy gazdasági társaságot is – a tagja üzletrészének elidegenítéséről az adóhatóságnak adatot szolgáltat. A szövetkezeti üzletrész vásárlásával kapcsolatos adókedvezmény visszafizetésének kötelezettsége a magánszemély halálával megszűnik.
(6) Ha a magánszemély külterületi termőföld bérbeadásáért kifizetőtől a bérbe adott föld egy aranykorona értékére számítva legfeljebb 25 kg élelmezési célú búzának a földművelésügyi miniszter által a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes, meghirdetett garantált ára szerinti értéket meg nem haladóan bevételhez jut, akkor 1996. év folyamán választhat, hogy
a) ezen jövedelme utáni adót a kifizető állapítja meg, és vonja le, azzal, hogy ebben az esetben a bevétel egésze jövedelem, és az adó mértéke 20 százalék, amelyről a kifizető az adóhatóság részére adatot szolgáltat, a magánszemélynek igazolást ad, akinek az ilyen jövedelmet – ha az akár egy, akár több kifizetőtől együttesen több mint évi 50 ezer forint – az adóbevallásában fel kell tüntetnie, vagy
b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik utána, azzal, hogy ebben az esetben a magánszemélynek és a kifizetőnek az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie.
Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a bérleti díj egészére vonatkozóan akkor is, ha a külterületi termőföld bérbeadásáért kapott összeg meghaladja a bérbe adott föld egy aranykorona értékére számítva legfeljebb 25 kg élelmezési célú búzának a földművelésügyi miniszter által a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes, meghirdetett garantált ára szerinti értéket.
(7) Az 1991. évi XC. törvény 3. számú melléklete II/6. pontja alapján keletkező halasztott adót nem kell megfizetni.
(8) E törvény hatálybalépését követően kamat címén jóváírt, kifizetett jövedelmekre e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a kamat mely időszakra vonatkozik.
(9) Az egyéni vállalkozó által igénybe vehető pénztartalék kezelése céljából az APEH kincstári számlát nyit, és ezzel összefüggésben olyan nyilvántartást vezet, amely alkalmas az egyéni vállalkozó által pénztartalék címén befizetett összegek és a számláról kivett pénzfelhasználások egyenlegezett éves átlagos állományának megállapítására, továbbá alkalmas a kamat meghatározására és jóváírására. A pénztartalékkal összefüggő nyilvántartás vezetése nem tartozik a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységekről szóló törvény hatálya alá.
(10) Ahol jogszabály – jelöléssel vagy anélkül – a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényt említi, ott a személyi jövedelemadóról szóló törvényt kell érteni.
1. A szociális és más ellátások közül adómentes:
1.1. az állami szociális vagy társadalombiztosítási rendszer keretében nyújtott anyasági segély (anyasági támogatás), jövedelempótlék (kivéve a gyermekgondozási segéllyel járó jövedelempótlékot, valamint az ösztöndíjhoz kapcsolódó jövedelemkiegészítő pótlékot), házastársi pótlék, árvaellátás, az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszűnésére tekintettel kapott végkielégítés, szociális támogatás, lakbérhozzájárulás, árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj és a baleseti állandó özvegyi nyugdíj;
1.2. a családi pótlék és a várandóssági pótlék;
1.3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg a helyi önkormányzat, továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott szociális és nevelési segély, a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás és munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől az elhunyt munkavállaló házastársa vagy egyenes ágbeli rokona részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában önsegélyező feladat ellátásának minősül a társadalombiztosításról szóló törvényben felsorolt ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása;
1.4. az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú családban való gondozásáért, neveléséért, valamint a gyógyintézet által ápolásra kihelyezett beteg gondozásáért a gyógyintézettől kapott díj, illetve térítés;
1.5. az intézeti, állami nevelést követően kapott, jogszabályban meghatározott önálló életkezdési támogatás;
1.6. pályakezdő részére adott, jogszabályban meghatározott mértékű – feltételhez kötött – letelepedési támogatás, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában pályakezdő a felsőoktatási intézményben diplomát (oklevelet) szerzett magánszemély a diploma megszerzését követő 12 hónapon át, legfeljebb azonban a 28. évének betöltéséig, és feltételnek az tekintendő, ha a szerződésben kikötik a letelepedési támogatás visszafizetését a munkaviszony meghatározott időszakon belüli megszűnése esetére.
2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:
2.1. a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabály alapján nyújtott, vissza nem térítendő helyi önkormányzati támogatás, lakásépítési kedvezmény, valamint e célra nyújtott hiteltámogatás jogszabály alapján elengedett része, továbbá a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltörlesztési támogatás, valamint a lakáscélú felhasználásra, lakás korszerűsítésére az alkalmazottnak pénzintézet útján, annak igazolása alapján adott, vissza nem térítendő munkáltatói támogatás a vételár vagy az építési költség igazolt összegének 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is legfeljebb 5 évenként egy alkalommal 500 ezer forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét azzal, hogy lakáskorszerűsítés alatt a jogszabály szerinti komfortfokozat növelését kell érteni; a pénzintézet évi egy alkalommal, január hó 31-ig az előző évi ilyen támogatásról az adóhatóságnak adatot szolgáltat;
2.2. a helyi önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakás bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is), továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítés;
2.3. az állami és a helyi önkormányzati bérlakáson végzett, bérbeadót terhelő munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés;
2.4. a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingatlannak, ingónak vagy vagyoni értékű jognak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem;
2.5. a kormányrendeletben meghatározott közműfejlesztési támogatás.
3. Az adományok felhasználása körében adómentes:
3.1. a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat megvalósító alapítványból, közalapítványból, annak alapszabályban rögzített céljával összhangban a magánszemély részére kifizetett azon összeg, amelyet az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) folyósítanak, továbbá a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén kifizetett összeg, valamint a diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan kifizetett összeg;
3.2. az olyan alapítványból, közalapítványból kifizetett összeg,
3.2.1. amelyet 1993. január 1-jét megelőzően kizárólag külföldi pénzeszközökből alapítottak, feltéve, hogy az utóbb csatlakozó jogi- és magánszemély csatlakozása a 3.2.2. pont feltételeinek megfelel, vagy
3.2.2. amelynek alapítása során az alapítók, továbbá a csatlakozók ezzel összefüggésben semmiféle belföldi adóval kapcsolatos kedvezményt, költséget nem számoltak el, és ennek tényéről az alapítvány – saját nyilvántartása és az alapítók, valamint a csatlakozók nyilatkozata alapján – a mentességről szóló igazolást a magánszemélynek kiadta;
3.3. minden közcélú adomány fogalmába sorolt célokat megvalósító alapítványból, közalapítványból és közérdekű kötelezettségvállalásból, annak alapszabályban rögzített céljával összhangban a közcélú adomány címén adócsökkentésre jogosító cél(ok) megvalósulása során a cél szerint címzett magánszemély által természetben megszerzett bevétel, függetlenül attól, hogy e törvény szerint egyébként adóköteles;
3.4. a 3.1–3.3. pontokban foglaltak esetében sem adómentes az a bevétel, amelynek címzettje az alapító vagy az adományozó – kivéve a gyógyításával közvetlenül összefüggő természetben megszerzett bevételt –, továbbá az a bevétel, amelyet a cél megvalósításában közreműködő az alapítvánnyal, a közalapítvánnyal munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy más, a Ptk. szerinti szerződéses jogviszonyban álló magánszemély bármilyen jogcímen kap.
4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:
4.1. a nemzetközi szerződésben meghatározott diplomáciai kiváltságokat és mentességeket élvező nemzetközi szervezetek által kifizetett napidíj;
4.2. a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj azzal, hogy ilyen ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető (cég, magánszemély stb.) által folyósított összeget kell érteni;
4.3. a nemzetközi szerződés alapján belföldi nevelési és oktatási tevékenységet végző, nem magyar állampolgár által, vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem;
4.4. a külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem;
4.5. a sorkatona, továbbá a katonai, a rendőri tanintézet felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hallgatója, valamint kormányrendeletben meghatározott polgári szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye és egyéb pénzbeli juttatása, a leszerelő sorkatona egyszeri pénzjuttatása;
4.6. a Kossuth-, a Széchenyi-díjhoz, az olimpiai arany-, ezüst- és bronzéremhez, az életmentő emlékéremhez kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a biztonsági szolgálatokat, a büntetés-végrehajtást, valamint a vám- és pénzügyőrséget felügyelő miniszterek által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű összeg;
4.7. a társadalmi szervezettől, az egyháztól évente egy alkalommal kapott, valamint a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom értékéből az 5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmek és trófeák értéke;
4.8. az egyházi személynek az egyházi szertartásért és az egyházi szolgálatáért a magánszemély által adott vagyoni érték; e rendelkezés alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres havi díjazásban részesül;
4.9. a jótékony célú rendezvény bevételéből a munkabérként, honoráriumként vagy tiszteletdíjként számfejtett összeg, ha azt a magánszemély nem veszi fel, hanem valamely közérdekű célra felajánlja, azzal, hogy ez nem minősül az adócsökkentésre jogosító közcélú adománynak;
4.10. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, a gondozottak részére kifizetett munkaterápiás jutalom;
4.11. a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelemnek az a része, amely az évi 1 millió forintot meg nem haladó bevételből származik, feltéve, hogy a mezőgazdasági kistermelő jövedelmét nem tételes költségelszámolással és nem 10 százalék költséghányad alkalmazásával állapítja meg;
4.12. a kiemelt gyógyhelynek, a kiemelt üdülőhelynek, a gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben és a már kialakult tanyás térségben a saját tulajdonú lakás üdülési célú hasznosításából (falusi turizmusból) származó bevétel, ha a hasznosítás legfeljebb tíz ágyra terjed ki, feltéve, hogy az évi bevétel a 300 ezer forintot nem haladja meg, és a magánszemély állandó lakóhelye is a hasznosított ingatlanban van.
5. Költségtérítés jellegű bevételek közül adómentes:
5.1. a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai részére a szolgálati érdekből más helyőrségbe történő áthelyezés miatt jogszabály alapján folyósított lakhatási költségtérítés;
5.2. az egyenruha pénzbeli megtérítése.
6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
6.1. a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás, a kártérítés – kivéve a jövedelmet pótló kártérítést – , továbbá a biztosító szolgáltatása – kivéve a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összegét, továbbá kivéve azon biztosítási szolgáltatás értékét, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta –, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítésnek:
a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg,
b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel,
c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegű megváltása) esetén a költségtérítő rész;
6.2. az 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék, kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték;
6.3. az a jövedelem, amelyet a magánszemélynek, mint biztosítottnak juttat a kifizető a belföldi székhelyű biztosító intézettel kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás díjának fizetése formájában;
6.4. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tagjának az egyéni számlájára befektetések hozama címén jóváírt összeg;
6.5. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár törvényben előírt szolgáltatása, azzal, hogy a nyugdíjpénztár
a) egyösszegű nyugdíjszolgáltatása csak akkor adómentes, ha a szolgáltatást igénybe vevő magánszemély legalább hároméves tagsági viszonnyal rendelkezik,
b) járadékszolgáltatása – ha a szolgáltatást igénybe vevő tag legalább hároméves tagsági viszonnyal nem rendelkezik – csak akkor adómentes, ha a járadékfizetés időtartama legalább három év, és a járadék folyósításának első három évében a járadék éves szinten az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökkenő összegű,
c) szolgáltatása az a) és b) pont rendelkezésétől eltérően mentes, ha a magánszemély – külön törvény szerint történő – rokkanttá nyilvánítása következtében válik a szolgáltatásra jogosulttá,
d) szolgáltatása az a) és b) pont rendelkezésétől eltérően akkor adómentes, ha a szolgáltatás fedezetét képező összeget (ide nem értve a hozamot) a magánszemély tag egyéni számlájára a törvény kihirdetésének napja előtt jóváírták.
7. Egyéb indokkal adómentes:
7.1. a magánszemélynek más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem;
7.2. az örökség – kivéve az öröklött jog és követelés alapján az örökhagyó halála után esedékessé vált, és az örökös által megszerzett jövedelmet (például: szerzői jogdíj, találmányi díj) –, a magánszemélytől kapott ajándék, azzal, hogy nem ajándék az a juttatás, amelyet valamely szolgáltatással összefüggésben, vagy bármilyen előny megszerzése vagy annak nyújtása érdekében adtak (borravaló, hálapénz stb.);
7.3. az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése visszterhes vagyonszerzési illetékkötelezettséggel jár, ez alól kivétel a gépjármű és a pótkocsi formájában, továbbá az e törvényben meghatározott módon az ingatlanok és a vagyoni értékű jogok cseréjéből szerzett vagyoni érték, azzal, hogy gépjármű és pótkocsi alatt az illetékekről szóló törvényben ilyenként meghatározottakat kell érteni;
7.4. a külföldi fizetőeszköznek forintra, illetőleg a forintnak külföldi fizetőeszközre való átváltásakor a devizajogszabályban vagy devizahatósági engedélyben foglalt feltételek szerint megszerzett jövedelem;
7.5. az 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata, osztaléka;
7.6. a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott külföldi pénzértékre szóló értékpapírból származó kamat, osztalék, árfolyamnyereség;
7.7. az egészségügyi intézmény által fizetett donordíj és a gyógyszernek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták; ennek alkalmazásában donor az, aki saját vért, anyatejet, bőrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át.
8. A természetbeni juttatások közül adómentes:
8.1. az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás azzal, hogy az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minősül egészségügyi, illetőleg szociális ellátásnak;
8.2. az egészségügyi hatóság által gyógyüdülőnek minősített belföldi üdülőben orvosi beutalással a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye, továbbá a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett kedvezményesen nyújtott gyógyüdülő-beutalójegy értékéből az orvosi ellátási költség értéke;
8.3. a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által adott kedvezmény;
8.4. a fegyveres erők és a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjának gyógyüdülési kedvezménye;
8.5. az, amelyet a hajléktalan, a szociálisan rászorult magánszemély kap;
8.6. a kifizető által működtetett iskolai, továbbá a bölcsődei, az óvodai, a művelődési intézményi szolgáltatás, a diákotthoni ellátás, a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás, valamint szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés, továbbá a kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az étkezést; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;
8.7. az, amelyet a sportszervezet a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés és verseny résztvevőjének nem munkaviszony keretében történő ellátása során az edzési és versenyfeladathoz tartozó utazás-, szállás- és étkezési szolgáltatás címén juttat; nem tartozik e körbe a sportolónak 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolása (szállodai elhelyezés, bérlet, albérlet stb. formában) akkor sem, ha az elszállásolás helye időközben megváltozik, kivéve, ha az elszállásolás az olimpiai és világ-, illetőleg Európa-bajnoki versenyre való közvetlen felkészülést szolgálja;
8.8. a jogszabály által előírt használatra tekintettel juttatott védőeszköz, továbbá baleset- és egészségvédelmi eszközök (ITJ 69–99–26);
8.9. a vízgazdálkodásban a fürdőszolgáltatás és a gátkaszálásból származó terményjuttatás;
8.10. a légiforgalmi irányító, valamint a repülőgépeken szolgálatot teljesítő hajózó személyzet kötelező rekreációja;
8.11. a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás;
8.12. az erdőgazdálkodásban dolgozó, illetve az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó tűzifajuttatása és a bányász, a nyugdíjas bányász évi öt tonnát meg nem haladó szénjárandósága;
8.13. a 6000 m2-t meg nem haladó nagyságú illetményföld-juttatás, ide nem értve annak bármilyen módon történő megváltását;
8.14. a kifizető által üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető kedvezmény, ideértve a szövetkezeti tag esetében azt is, ha a szövetkezet legalább önköltségi áron – de a tényleges piaci értéknél olcsóbban – juttat terméket, vagy nyújt szolgáltatást a tagjának;
8.15. az a kedvezmény, amely után a kifizető az erről szóló törvényben meghatározott fogyasztói árkiegészítésben részesül;
8.16. a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott igénybevételnek kitett, vagy harckészültségi gyakorlaton részt vevő tagjának a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni étkeztetése, továbbá a sorkatona, a katonai és rendőri tanintézet felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben kapott természetbeni juttatása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a terrorelhárító, a repülő hajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész, az ejtőernyős és a Magyar Honvédség Békefenntartó Erők Kiképző Központjába vezényelt, e feladatokban részt vevő hivatásos és továbbszolgáló katonák állománya;
8.17. a munkáltató által természetben nyújtott étkezés értékéből legfeljebb havi 2000 forint, vagy a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értékéből legfeljebb havi 1200 forintig terjedő kedvezmény; az előzőek ugyancsak választható módon megilletik a szakmunkástanulót (szakképző iskola tanulóját) és a kötelező szakmai gyakorlatának idején a diákot is, és azt a magánszemélyt is, aki nyugdíjas, és a nyugdíjba vonulása idején volt munkáltatója, illetve annak jogutódja nyújtja részére ezt a természetbeni juttatást; a magánszemély egy adott hónapban csak egyféle (vagy a 2000 forintig vagy az 1200 forintig terjedő) kedvezményt veheti igénybe; e rendelkezés alkalmazásában természetben nyújtott étkeztetés alatt a munkahelyen vagy a törvényes munkaközi étkezési szünet idejében a munkahely elérhető körzetében meleg étkeztetést biztosító szolgáltatónál a munkavégzés napján elfogyasztott ételt kell érteni;
8.18. a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből a 10 000 forintot meg nem haladó összeg;
8.19. a kifizető által állami és egyházi ünnephez, továbbá a családi eseményhez kapcsolódóan a magánszemélynek kifizetőnként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék értékéből alkalmanként az 500 forintot meg nem haladó összeg, valamint annak a terméknek és szolgáltatásnak az értéke, amelyet a magánszemély a tevékenységének végzésével szoros összefüggésben üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával reprezentáció címén kap;
8.20. az egyház belső törvényeiben és szabályaiban meghatározott tartási kötelezettségből adódó természetbeni juttatás (ellátás), ideértve az egyház által a kezelésében levő egyházi üdülőben egyházi személynek nyújtott ingyenes üdülést is, valamint a bejegyzett szerzetesrend közösségében élő magánszemély tagnak a rendtől – egyéni szükségleteinek fedezetére – kapott pénzbeli vagy természetbeni juttatás;
8.21. a kormányrendeletben meghatározott közlekedési és postai kedvezmény, amely után a kifizető fogyasztói árkiegészítésben nem részesül;
8.22. az, amelyet az állami, a helyi önkormányzati és egyházi forrásból nyújtott közoktatási ellátáshoz kapcsolódó tanulmányi kirándulás, tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban részt vevő kap;
8.23. az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény alapján nyújtott kedvezmény;
8.24. a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott ruházati termékek közül – feltéve, hogy az adott termék minősége, jellege a munkavállaló munkaköréhez igazodik –
a) az egyenruha:
| ITJ 77–17 | egyenruházati felsőruházat szövött technológiával készült anyagból | |
| ITJ 77–27 | egyenruházati felsőruházat kötött-hurkolt technológiával készült anyagból | |
| ITJ 77–37 | egyenruházati felsőruházat bőrből és szőrmésbőrből | |
| ITJ 77–47 | egyenruházati felsőruházat egyéb technológiával készült anyagból | |
| ITJ 78–46 | egyenruházati kesztyű | |
| ITJ 78–69 | egyenruházati kalap és sapka |
az egyenruha-tartozék (pl. járőrtáska, derékszíj, vállszíj, málhazsák) szintén adómentes természetbeni juttatásnak minősül;
b) a munka- és védőruha:
| ITJ 67–76 | munkásvédelmi bőrcikk | |
| ITJ 68–11–2 | férfibakancs | |
| ITJ 68–11–7 | férfi munkavédelmi lábbeli bőr- és bőr helyettesítő anyagból | |
| ITJ 68–11–8 | férfi azbeszt lábbeli | |
| ITJ 68–12–2 | női bakancs | |
| ITJ 68–12–34–24 | női száras cipő gumitalpú, textil felsőrészű | |
| ITJ 68–12–7 | női munkavédelmi lábbeli bőr- és bőr helyettesítő anyagból | |
| ITJ 68–12–8 | női azbeszt lábbeli (különleges ipari cipők) | |
| ITJ 68–14–2 | fiúbakancs | |
| ITJ 68–15–2 | leánybakancs | |
| ITJ 68–31–11 | férfi munkavédelmi gumicsizma | |
| ITJ 68–31–19 | egyéb férfi gumicsizma | |
| ITJ 68–31–4 | férfi munkavédelmi gumibakancs és cipő | |
| ITJ 68–31–5 | cipőre húzható férfi munkavédelmi gumilábbeli | |
| ITJ 68–32–11 | női munkavédelmi gumicsizma | |
| ITJ 68–32–19 | egyéb női gumicsizma | |
| ITJ 68–32–4 | női munkavédelmi gumibakancs és cipő | |
| ITJ 68–32–5 | cipőre húzható női munkavédelmi gumilábbeli | |
| ITJ 68–41–12 | férfi munkavédelmi műanyag csizma | |
| ITJ 68–41–2 | férfi műanyag bakancs | |
| ITJ 68–42–12 | női munkavédelmi műanyag csizma | |
| ITJ 68–42–2 | női műanyag bakancs | |
| ITJ 68–42–31 | női műanyag száras cipő | |
| ITJ 75–54 | azbeszt ruházat | |
| ITJ 76–11 | férfi alsóruházat szövött technológiával készült anyagból | |
| ITJ 76–12 | női alsóruházat szövött technológiával készült anyagból | |
| ITJ 76–17 | alsóruházati védőruha kötött technológiával készült anyagból | |
| ITJ 76–27 | alsóruházati védőruha kötött-hurkolt technológiával készült anyagból | |
| ITJ 76–37 | alsóruházati védőruha egyéb technológiával készült anyagból | |
| ITJ 77–16 | munka- és védőruházat szövött technológiával készült anyagból | |
| ITJ 77–26 | munkaruha és védőruházat kötött-hurkolt technológiával készült anyagból | |
| ITJ 77–36 | munkaruha és védőruházat bőrből | |
| ITJ 77–46 | munka- és védőruházat egyéb technológiával készült anyagból | |
| ITJ 78–45 | munkaruházati és védőkesztyű | |
| ITJ 78–68 | munkaruha és védőruházati kalap és sapka | |
| ITJ 69–99–26–1 | védősisak |
c) közlekedési és postai szolgáltató munkakörökben a formaruha – ezen alpont alkalmazásában – az e munkakörökben rendszeresített egyenruha is:
| ITJ 67–62–3 | közületi táska | |
| ITJ 68–11–34 | férfi száras cipő | |
| ITJ 68–11–35 | férfi félcipő | |
| ITJ 68–11–36 | férfi szandál | |
| ITJ 68–12–34 | női száras cipő | |
| ITJ 68–12–35 | női félcipő | |
| ITJ 68–12–36 | női szandál | |
| ITJ 76–11–11 | férfi rövid ujjú ing | |
| ITJ 76–11–12 | férfi hosszú ujjú ing | |
| ITJ 76–11–13 | férfi ingkabát | |
| ITJ 76–21–14 | férfi póló | |
| ITJ 76–21–43 | férfi ujjas ing | |
| ITJ 76–22–14 | női póló | |
| ITJ 76–22–43 | női ujjas ing | |
| ITJ 77–11–11 | férfi télikabát (szövött) | |
| ITJ 77–11–13 | férfi átmeneti kabát (szövött) | |
| ITJ 77–11–41 | férfizakó (szövött) | |
| ITJ 77–11–42 | férfi mellény (szövött) | |
| ITJ 77–11–52 | férfi hosszú nadrág (szövött) | |
| ITJ 77–11–75 | férfi dzseki (szövött) | |
| ITJ 77–12–11 | női télikabát (szövött) | |
| ITJ 77–12–13 | női átmeneti kabát (szövött) | |
| ITJ 77–12–41 | női kabátka (szövött) | |
| ITJ 77–12–42 | női mellény (szövött) | |
| ITJ 77–12–45 | női blúz (szövött) | |
| ITJ 77–12–52 | női pantalló (szövött) | |
| ITJ 77–12–55 | női szoknya (szövött) | |
| ITJ 77–12–59-ből | női nadrágszoknya (szövött) | |
| ITJ 77–12–75 | női dzseki (szövött) | |
| ITJ 77–16–3 | munkaköpeny (szövött) | |
| ITJ 77–17–3 | egyenruházati zubbony (szövött) | |
| ITJ 77–21–42 | férfi mellény (kötött-hurkolt) | |
| ITJ 77–21–44 | férfi pulóver (kötött-hurkolt) | |
| ITJ 77–22–42 | női mellény (kötött-hurkolt) | |
| ITJ 77–22–44 | női pulóver (kötött-hurkolt) | |
| ITJ 77–22–45 | női rövid és hosszú ujjú blúz (kötött-hurkolt) | |
| ITJ 77–31–12 | férfi bunda szőrmésbőrből | |
| ITJ 77–31–91 | férfi kabát szőrmésbőr bélése | |
| ITJ 77–32–12 | női bunda szőrmésbőrből | |
| ITJ 77–32–91 | női kabát szőrmésbőr bélése | |
| ITJ 77–41–14 | férfi esőkabát és viharkabát egyéb technológiával készült anyagból | |
| ITJ 77–41–19 | férfi pelerin hóvédő | |
| ITJ 77–41–2-ből | férfi esővédő kétrészes ruha | |
| ITJ 77–42–14 | női esőkabát és viharkabát egyéb technológiával készült anyagból | |
| ITJ 77–42–19 | női pelerin hóvédő | |
| ITJ 77–42–2-ből | női esővédő kétrészes ruha | |
| ITJ 78–63 | férfi sapka | |
| ITJ 78–65-ből | női sapka | |
| ITJ 78–69 | egyenruházati kalap és sapka |
Az előzőekben felsorolt termékcsoportokba tartozó munka- és védőruházat rendeltetésszerű használatához nem nélkülözhető tartozékok akkor is adómentes természetbeni juttatásnak minősülnek, ha a felsorolásban nem szerepelnek. A munkáltató által biztosított tárgyi feltétele a munkavégzésnek – és nem minősül adóköteles természetbeni juttatásnak – az a kifejezetten jelmezszerű öltözet (pl. kosztümös színielőadások jelmezei, szállodai portás, pincér, sport-játékvezető közvetlenül e tevékenységhez kapcsolódó öltözete), amely jellegénél fogva köznapi viseletre nem alkalmas.
8.25. a sportszervezetek által az olimpiákon, a világ- és Európa-bajnokságokon való részvételhez a versenyzők és a hivatalos vezetők részére adott, a nemzeti címerrel ellátott, a nemzetközi szervezetek által előírt védő- és formaruha.
Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításához bevételként a VI. és X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.
I. Jellemzően előforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben
1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
2. a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz – ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is –, immateriális dolog, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, ha annak beszerzési, előállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, azzal, hogy ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
3. a kapott kamat (különösen az egyéni vállalkozó üzleti bankszámláján jóváírt kamat);
4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5. a felvett támogatás (figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is);
6. az előállított terméknek és végzett szolgáltatásnak – kivéve a természetbeni juttatást – a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el;
7. az egyéni vállalkozónál a 20 ezer forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz – ha annak értékét egy összegben elszámolta – ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor – kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja –, a beszerzés időpontjától számított
– egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
– egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
– két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
– három éven túl nulla;
8. az üzlet, a műhely, az iroda és egyéb – kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt – ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatt vagy azon jog értékesítéseként kapott ellenérték, ha a használati jog vagy a bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély a költségei között bármely évben elszámolta;
9. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta;
10. a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;
11. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta;
12. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többletkülönbözet.
II. Az egyéni vállalkozó pénztartalékolása
1. Az egyéni vállalkozó,
a) ha az adóévben nem alkalmaz átalányadózást,
b) ha az előző adóévben legalább annak az adóévnek az utolsó napján érvényes minimális havi bér 24-szeresének megfelelő egyéni vállalkozói jövedelmet vallott be,
a vállalkozói bevételét csökkentheti az APEH által megnyitott pénztartalékszámlán az adóhatóság által pénztartalék címén nyilvántartott pénze éves átlagos állományának (a továbbiakban: pénztartalék) az előző évi pénztartalékához képest bekövetkezett növekményével, legfeljebb azonban olyan összeggel, amelynek levonása után az adóévben az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó jövedelme legalább az adóév utolsó napján érvényes minimális havi bér 24-szerese marad. Az 1996. évi növekmény megállapítása szempontjából az 1995. évi pénztartalékot nullának kell tekinteni.
2. Az egyéni vállalkozónak, ha a vállalkozói bevételéből bármely évben (években) pénztartalék címén összege(ke)t vont le, e levonás(ok) együttes összegéig terjedően növelnie kell a bevételét az adóévi pénztartalékának az előző évi pénztartalékához képest bekövetkezett csökkenésével, de legalább olyan összeggel, amely az adóévben az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó jövedelmét az adóév utolsó napján érvényes minimális havi bér 24-szeresére egészíti ki.
3. Az 1. pontban foglalt rendelkezés alkalmazási feltétele, hogy az egyéni vállalkozó az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon
a) kérje a pénztartalékszámlával összefüggő nyilvántartásba vételét;
b) hozzájáruljon, hogy a mindenkor esedékes, az adóhatóság által nyilvántartott adótartozásával az esedékességet követő 15. napot követően az adóhatóság a számlatulajdonossal történő előzetes egyeztetést követően a pénztartalékszámlát megterhelhesse;
c) elfogadja, hogy a pénztartalékszámlára legfeljebb havonta egy alkalommal fizet be, vagy vesz fel onnan pénzt tízezer forintnál nem kisebb összegben.
4. A pénztartalékot az adóhatóság által kiállított igazolás alapján kell figyelembe venni. Az adóhatóság az igazolást az adóévet követő január 31-ig adja ki. Az adóhatóság az adóévi pénztartalék összegét oly módon veszi figyelembe, hogy a számlára történő befizetés(ek) jóváírásának és az onnan történő felvétel(ek) (megterhelés) közötti napok (a továbbiakban: tartalékolási napok) számát szorozza az adott napokon a számlán lévő összegnek az adóév (365 nap) egy napjára jutó összegével és e részösszegeket összesíti.
5. A pénztartalékszámlára első ízben 1996. január 1-jétől lehet összeget jóváírni. Az adóhatóság az adóévet követő év első napján az előző évi átlagos állomány összegének az e napon érvényes jegybanki alapkamat 0,7-szeresével számított hányadát kamat címén a pénztartalékszámlán jóváírja, amely összeget az egyéni vállalkozónak az adóhatóság értesítése alapján egyéni vállalkozói bevételként kell figyelembe vennie. A tartalékolási napok számának megállapítása szempontjából fél-fél napnak kell tekinteni a pénztartalékszámla javára történő befizetés jóváírásának napját és a megterhelés napját. A jóváírás tényétől függetlenül jóváírási napnak kell tekinteni az év első napját, a megterhelés tényétől függetlenül megterhelés napjának kell tekinteni az év utolsó napját.
6. Az egyéni vállalkozó a pénztartalékszámlán lévő összeg felett – figyelemmel az 3. pontban foglaltakra is – szabadon rendelkezhet, amely jogát személyesen gyakorolhatja.
7. Az APEH az egyéni vállalkozónak a pénztartalék-számla megterhelésére vonatkozó rendelkezését nyolc munkanapon belül teljesíti.
III. Az egyéni vállalkozó tevékenységének megszüntetése
Az egyéni vállalkozónál a tevékenység megszüntetésének évében bevétel
1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 2000 forintnál magasabb, de 20 000 forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. az üzlet, műhely, iroda és egyéb – kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt – ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték – akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg –, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3. a pénztartalékszámlán a megszűnés évében lévő pénztartalék;
4. az adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszűnést követően befolyt összeg december 31-i időponttal.
Az adóbevallás benyújtását követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett időpontot követően, akkor az a bevételből levonható, illetőleg a le nem vonható rész önellenőrzéssel érvényesíthető.
IV. Egyéb rendelkezések
Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleg a díjjegyzék elkészítésének időpontjától számít bevételnek. Az e bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen időponttól vehetők figyelembe.
E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben, amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a jogszabály alapján történő költségtérítést is) szempontjából minősíteni szükséges, hogy az bele tartozik-e az elismert költségek körébe. Ha valamely rendelkezés az elismert költségek meghatározásánál egyéni vállalkozót említ, azt a kiadást csak az egyéni vállalkozó számolhatja el az egyéni vállalkozásból származó bevételével szemben.
Az egyéni vállalkozó e tevékenységének első ízben történő megkezdése előtt – legfeljebb három évvel korábban – beszerzett és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének megkezdése évében költségként elszámolhatja, illetve a tárgyi eszköz és immateriális dolog értékcsökkenési leírás elszámolását megkezdheti, azzal, hogy az utóbbiak esetében a III. 1. pont rendelkezése szerinti korlátozás nélküli elszámolás nem alkalmazható.
I. Jellemzően előforduló költségek
A bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadások – feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését – különösen a következők:
1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésre (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2. a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 20 ezer forintot nem haladja meg, továbbá a jármű kivételével a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog (az egyéni vállalkozónál annak beszerzési értékétől függetlenül) folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási, felújítási munkára fordított kiadás, azzal, hogy kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és immateriális javak, amelyeket az önálló tevékenységet folytató magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és az azzal kapcsolatos üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják;
3. az önálló tevékenységet végző magánszeméllyel munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés, vagy a munkaszerződés alapján a munkáltatót kötelezően terhelő, alkalmazottnak járó juttatás, kifizetés;
4. az egyéni vállalkozónál a segítő családtag részére kifizetett – de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó – összeg, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész. A segítő családtagnak fizetett összeg közterhei azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül;
5. az egyéni vállalkozónál az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás;
6. a tevékenység után kötelezően befizetett saját társadalombiztosítási járulék összege, illetve annál a magánszemélynél, akinél ilyen befizetési kötelezettség nincs, legfeljebb a kötelezően fizetendő társadalombiztosítási járulék mértékéig az önként (megállapodás alapján) fizetett társadalombiztosítási járulék összege;
7. a magánszemély önálló tevékenységével kapcsolatos érdekképviseleti szervezet fenntartásához nyújtott tagdíj, hozzájárulás, ideértve a területi gazdasági kamarai tagdíjat is, továbbá az egyéni vállalkozó által a kulturális, az oktatási, a szociális, az egészségügyi, a hitéleti, a környezetvédelmi, a gyermek, az ifjúsági és a sport célra létrehozott közalapítványnak befizetett hozzájárulás a VIII. fejezetben említett, erről szóló igazolás alapján és feltételek teljesülése esetén;
8. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség;
9. az egyéni vállalkozó által a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett igénybe adókedvezményt;
10. az egyéni vállalkozó által az üzleti tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;
11. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adók (ide nem értve a személyi jövedelemadót és az általános forgalmi adót), illetékek, hatósági díjak, vám, vámkezelési díj, termeléssel összefüggő perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék;
12. az üzlet, a műhely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével;
13. az egyéni vállalkozónál a telefon, a rádió-telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha a magánszemély lakása és telephelye műszakilag nem elkülönített;
14. az egyéni vállalkozónál a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként az egyéni vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és a magánszemély által az ilyen esetben egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;
15. a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az egyéni vállalkozónál az alvállalkozó részére kifizetett összeg;
16. az egyéni vállalkozónál az 1. számú mellékletben felsorolt munkaruha, védőruha, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;
17. az egyéni vállalkozó által az alkalmazottnak adott természetbeni juttatásra fordított kiadás és annak közterhei, valamint az egyéni vállalkozó által az alkalmazottnak évi 20 százaléknál alacsonyabb kamat mellett nyújtott hitel (kölcsön) kamatkedvezménye miatt fizetett személyi jövedelemadó;
18. reprezentáció címén az egyéni vállalkozói tevékenységből származó bevétel 0,5 százalékának megfelelő igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint, azzal, hogy reprezentációs költségnek az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott természetbeni ellátás (szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez (például: nőnap, gyermeknap, nyugdíjas dolgozó búcsúztatása) kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen felmerült költségek (általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül) minősülnek;
19. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség;
20. az önálló tevékenységet végző magánszemélynél – ha az eseménnyel összefüggésben nem történik a 19. pontban említett költségelszámolás – a belföldi és külföldi tanulmányút, szakmai konferencia, kongresszus kiadásai évi 30 ezer forintot meg nem haladó összegben, azzal, hogy ha az egyéni vállalkozó alkalmazottat foglalkoztat, akkor az előző jogcímen alkalmazottanként ugyanilyen nagyságú összeg számolható el költségként; e költségek része az ezzel összefüggő utazás, saját gépjármű használat költsége is, nem része viszont e költségnek a szakmai konferencia, kongresszus számlával igazolt részvételi díja, azzal, hogy az utóbbi önállóan költségként érvényesíthető; e pont rendelkezései szempontjából alkalmazott az a magánszemély, aki az egyéni vállalkozóval, mint munkáltatóval egész évben folyamatosan munkaviszonyban áll;
21. lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak a 2. pontban említett üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog – figyelemmel a IV. 1. pontban foglaltakra is – általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg;
22. az egyéni vállalkozó a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog értékesítése esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként elszámolhatja.
II. Igazolás nélkül elszámolható költségek
Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Ilyen költségnek minősül különösen
1. a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott szerződéses rendszerben üzemeltető egyéni vállalkozó által a jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szervezet részére befizetett összeg;
2. a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem számol el;
3. az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény szerint megállapított költségtérítés összege;
4. a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendelet, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, valamint a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendelet alapján ilyen címen kifizetett összeg;
5. a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma;
6. a háziorvosok, házi gyermekorvosok esetében az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet szerinti közlekedési célú költségtérítés;
7. a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből az eseti belföldi kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg;
8. a munkába járással kapcsolatos költségtérítésekről szóló kormányrendelet szerint elszámolt kiadás;
9. a járművezető gyakorlati szakoktatók saját jármű üzemeltetésének költségtérítéséről szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehető költségátalány.
III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása
Értékcsökkenési leírást csak az egyéni vállalkozó számolhat el a következők szerint:
1. A saját tulajdonú, kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló gép, berendezés, felszerelés beszerzésére, előállítására fordított, az adóévben felmerült kiadás korlátozás nélkül költségként érvényesíthető.
2. Az 1. pont rendelkezése helyett, és egyébként az ott nem említett esetekben a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszközök és immateriális javak közül
| – immateriális javak esetén évi | 16% | |
| – kivéve ebből: szellemi termékeket, ahol évi | 25% | |
| – épületek, építmények esetén évi | 2% | |
| – gépek, berendezések és felszerelési tárgyak esetén évi | 18% | |
| – járművek esetén évi | 20% |
vehető figyelembe a beszerzési (előállítási) ár alapján. A saját készítésű tárgyi eszköz, immateriális dolog előállítási ára az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összegével egyezik meg.
Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az ingatlan megszerzésre fordított összegére vonatkozó meghatározását kell figyelembe venni, amelyet növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított számlával igazolt kiadással, ha azt a magánszemély korábban költségként nem számolta el.
3. Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenkénti szállás célú hasznosítás esetén) az értékcsökkenési leírás összegéből
– a bérbeadás időszakára eső időarányos részt (naponta 365-öd részt),
– a bérbe adott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét,
– ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet
érvényesíteni.
4. A nem kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló gép, berendezés, felszerelés esetében átalányban számolható el amortizáció olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát – mint nyilvántartási értéket –, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az egyéni vállalkozásból származó éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
5. Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszköz, immateriális dolog után, amelynek beszerzési költségét a magánszemély korábban egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában teljes egészében elszámolta, ideértve a lízing útján beszerzett eszközt is.
6. Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt, immateriális dolgot a jövedelemszerző tevékenységéhez használta, és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a bevételnek a jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott.
IV. A járművek költsége
1. A személygépkocsi bérleti vagy lízingdíjának elszámolására csak az egyéni vállalkozó jogosult azzal, hogy ha a személygépkocsit nem kizárólag üzemi (üzleti) célra használja, a bérleti (lízing) díj címén költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az egyéni vállalkozásból származó éves bevétel 1 százalékát.
2. A saját tulajdonú jármű – ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is – az üzemanyag-fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költségei számolhatók el, valamint az egyéni vállalkozó a III. 2. pontban foglaltak szerint érvényesítheti a jármű értékcsökkenési leírását. Az üzemanyag-fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség címén, vagy az APEH által közzétett üzemanyagár, vagy a számlákkal igazolt üzemanyagár vehető figyelembe.
Kizárólag üzemi célú személygépkocsinak csak a személyszállító egyéni vállalkozó (a magántaxis) kizárólag e célból használt személygépkocsija tekinthető.
Abban az esetben, ha a magánszemély a járművét nem kizárólag üzemi (üzleti, hivatali) célra használja, akkor elszámolható az üzemi használatra eső, az előzőekben meghatározott üzemanyag-fogyasztás, és számlák alapján az egyéb költségek üzemi célú járműhasználattal arányos összege, azzal a megszorítással, hogy az üzemi célú használat arányát az 5. pontban említett nyilvántartásnak hitelt érdemlően igazolnia kell.
Az egyéni vállalkozó a nem kizárólag üzemi (üzleti) célú járművének – kivéve a személygépkocsit – beszerzési árával szemben a III. 4. pont szerint érvényesíthet értékcsökkenési leírást. Nem kizárólag üzemi (üzleti) célú személygépkocsi esetén a III. 4. pont szerinti elszámolást a következő módon lehet érvényesíteni: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az egyéni vállalkozásból származó éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalányamortizáció címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
3. A 2. pontban foglaltak helyett a kizárólag üzemi (üzleti) célú személygépkocsi esetében a 2. pont szerinti üzemanyagköltségen kívül minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás, értékcsökkenési leírás) címén 8 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség elszámolása is alkalmazható. A nem kizárólag üzemi célú személygépkocsi esetében az előzőek szerinti általános személygépkocsi-normaköltség címén 3 Ft/km elszámolása választható, azzal, hogy ez esetben a személygépkocsi-normaköltség az értékcsökkenési leírást értelemszerűen nem tartalmazza.
4. A nem saját tulajdonú üzemi célra használt jármű – figyelemmel az 1. pontban foglaltakra is – esetében elszámolható az üzemi használatra eső igazolt bérleti díj, továbbá a 2. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás és számlák alapján az egyéb költségek – kivéve az értékcsökkenési leírást –, amennyiben azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik.
5. A 2–4. pont szerinti költségelszámolás bármelyikének alkalmazásánál szükséges járművenként – az 5. számú melléklet II. 6. pontjában meghatározott – külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi (üzleti) célú futásteljesítmény után számolható el.
6. A magánszemélynek a 2. vagy 3. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt járműre és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a magánszemély a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, akkor a személygépkocsijaira egységesen alkalmazhatja a 3. pont szerinti elszámolási módszert, de egyéb járműveire csak a 2. pont szerinti elszámolással élhet. A 4. pont szerinti személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a teljes adóévben valamennyi személygépkocsi költségei csak a 2. pont szerint számolhatók el.
7. Az 5. pontban foglaltaktól eltérően, az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el személygépkocsi üzleti célú használata címén a költségek 3. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre – illetőleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes időtartamára – lehet alkalmazni.
8. A 2–7. pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásának feltételeként a magánszemély a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
V. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások
Ezek a következők:
1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy – ha a törvény kivételt nem említ – akár részben is a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza;
2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. a magánszemélyek jövedelemadója – kivéve a kifizetői minőségben az egyéni vállalkozó által nyújtott természetbeni juttatás, vagy kamatkedvezmény címén juttatott jövedelem után befizetett személyi jövedelemadót –, továbbá azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély a VIII. fejezet rendelkezései szerint – kivéve az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő beruházási és forgóeszköz-hitelének kamatát – adócsökkentést vett igénybe;
5. a nyugdíjjárulék és egészségbizosítási járulék címén megfizetett összeg;
6. azok a kiadások, amelyek az I. pontban említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg.
VI. Vegyes rendelkezések
1. A magánszemélynek a kettős könyvvitel vezetéséről az adóköteles jövedelem megállapításának e törvényben foglalt módszerére való áttérést követően az áttérés évét megelőző évi mérlegében
– a vevőkkel szembeni követelésként kimutatott értékre befolyt összegeket bevételként nem kell elszámolnia;
– a szállítókkal szembeni kötelezettségként kimutatott értékre teljesített kifizetéseket költségként nem szabad elszámolnia;
– a készlet címén kimutatott összeggel pedig az áttérés évében elszámolt költségeket növelnie kell;
– azon követelések leírásából származó veszteséget, amelyre az áttérést megelőző év záró mérlegében céltartalékot képeztek, csak a képzett céltartalékot meghaladó összegben szabad költségként elszámolni.
2. A magánszemélynek, aki az egyszeres könyvvitelről az adóköteles jövedelem megállapításának e törvényben foglalt módszerére tér át, az áttérés évében, az előző évi záró vagyonkimutatásban vásárolt készlet címén kimutatott összegből a ki nem egyenlített és a beruházási célra beszerzett készlet értékével csökkentett részösszegével az áttérés évében elszámolt költségeket növelnie kell.
3. A magánszemély a kettős vagy az egyszeres könyvvitel szabályai szerint keletkezett, és még az e törvény szerinti elszámolási módszerre való áttérésig nem rendezett veszteség elszámolásánál e törvény VI. fejezetében foglaltak szerint jár el.
4. Ha a magánszemély a tételes költségelszámolásról áttér a jövedelmének a bevétel hányada szerinti megállapítására, a ki nem egyenlített szállítói tartozásokat költségként elszámoltnak kell tekinteni.
Az a magánszemély, aki az általános forgalmi adóról (a továbbiakban: áfa) szóló törvény alapján áfa-adóalany, a beszerzései során felmerült előzetesen felszámított adót, valamint az értékesítése során fizetendő áfát a következők szerint veszi figyelembe:
1. Ha az Áfa-törvény általános szabályai szerint az áfát tételesen fizeti, akkor azt sem a bevételei, sem a költségei között nem mutathatja ki. E rendelkezés alól kivétel az Áfa-törvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó, amely a költségek közt kimutatva azokat növeli, feltéve, hogy ez az előzetesen felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
2. Az Áfa-törvény különös rendelkezései alá tartozó magánszemély a bevételeiből a különös szabály alapján adódó áfa-fizetési kötelezettséget levonja, a levonható előzetesen felszámított adó összege nem számolható el költségként. A le nem vonható előzetesen felszámított adó a költségeket növeli, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
3. Amennyiben a magánszemély az áfa-rendszerben személyes (alanyi) mentességben, illetve tárgyi alapon adómentességben részesül, bevételeit a fizetendő áfa nem csökkenti, a költségei között a beszerzéseit terhelő le nem vonható áfa költséget növelő tényezőként figyelembe vehető, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
4. Ha az Áfa-törvény rendelkezései szerint az 1–3. pont alapján költségnövelő tényezőként elszámolt le nem vonható áfa utólag (részben) levonhatóvá válik, a korrekció a levonás évében a költségeket csökkenti.
5. Az utólag felmerült áfa-fizetési kötelezettség – annak elszámolásakor – a 2–3. pont szerinti adózóknál a bevételt csökkenti. A korábban a ténylegesen fennálló áfa-kötelezettségnél nagyobb mértékben figyelembe vett bevételcsökkentést az áfa-kötelezettség módosításakor bevételnövelésként kell figyelembe venni.
6. Az Áfa-törvény szerinti mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemélynél a bevételnek része a felvásárlótól kapott kompenzációs felár. A felvásárló magánszemély a kompenzációs felárat előzetesen felszámított áfaként veszi számításba.
Az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, továbbá az e mellékletben meghatározott esetekben egyébként, az adóköteles jövedelem megállapításához a következő nyilvántartásokat kell vezetnie:
I. Alapnyilvántartások
1. Pénztárkönyvet vagy naplófőkönyvet vezet az önálló tevékenységet folytató magánszemély azon tevékenysége(i)re vonatkozóan,
– amely(ek)re áfa-levonási jogot érvényesít, illetőleg amely(ek) után áfa fizetésére kötelezett,
– amelye(ke)t egyéni vállalkozóként végez,
– amely(ek)nél az előzőektől függetlenül, alkalmazottat, segítő családtagot foglalkoztat,
– amely(ek)re egyébként pénztárkönyv (naplófőkönyv) vezetését választja.
A tételes költségelszámolást alkalmazó egyéni vállalkozó, ha alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat és e törvény szerinti költségei az előző évben az évi 50 ezer forintot nem haladták meg és az adóévben várhatóan az évi 50 ezer forintot nem haladják meg, a pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a 2. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti, azzal, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó egyes bevételeiből nem kell külön-külön megállapítania a jövedelmet.
Az egyéni vállalkozó, ha átalányadózást alkalmaz vagy a jövedelmét 10 százalékos költséghányad levonásával állapítja meg, a pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a 3. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti, feltéve, hogy áfa-levonási jogát nem érvényesíti.
A pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a használatbavételt megelőzően az adóhatóságnál hitelesíttetni kell.
Az adókötelezettség teljesítéséhez a pénztárkönyv (naplófőkönyv) tartalmi követelményei a következők:
A bevételeket és kiadásokat időrendben, folyamatosan, naponkénti bontásban, sorszámmal, dátummal havonta, a tárgyhónapot követő hó 20-áig kell bejegyezni. Ha azonban a könyvelendő tételek száma 10-nél kevesebb, azok könyvelése átvihető a következő hónap(ok)ra, legkésőbb az adóévet követő év január 20-áig. A bevételeket és a kiadásokat okmányok (számla, más bizonylat, részletező nyilvántartás) alapján kell feltüntetni.
A készpénzbevételeket naponta – az általános forgalmi adó kulcsok szerinti részletezésben – kell bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton rögzíteni, és a bizonylati adatokat legalább havonként tól-ig jelöléssel kell bevezetni.
A számlával, egyszerűsített számlával kísért értékesítések esetén be kell jegyezni azok számát. Nyugtás értékesítéskor, összesített bevétel bevezetése esetén a felhasznált nyugták sorszámát tól-ig jelöléssel kell bejegyezni.
A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes tétel (összeg) bejegyzésével lehet kiigazítani.
Az egyéni vállalkozónak a bevételeket és költségeket havonta – legkésőbb a tárgyhónapot követő 20 napon belül – összesítenie kell, az év utolsó napjával pedig éves zárást kell készítenie.
A befizetett adóelőleget a befizetés napján kell bejegyezni a bizonylat azonosító sorszámának feltüntetésével.
A nem egyéni vállalkozási tevékenységből származó bevételeket az egyes tevékenységek feltüntetésével kell könyvelni, ugyanígy az azokhoz tartozó költségként elszámolható kiadásokat, annak érdekében, hogy az egyes tevékenységből származó jövedelem megállapítható legyen, valamint fel kell tüntetni a levont adóelőleget is.
Az okmányokat megfelelő időrendi sorrendben mellékletként kezelve kell megőrizni.
A pénztárkönyvi (naplófőkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhető, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az előzőek szerinti tartalmi előírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott adatok havi forgalmi végösszegeit a pénztárkönyvben (naplófőkönyvben) rögzíteni kell.
A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv (naplófőkönyv), valamint a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók el.
A pénztárkönyv a következő adatokat tartalmazza:
A bevételek oszlopának bontása:
– a jövedelemadó alapjába beszámított bevételek;
– a jövedelemadó alapjába be nem számító bevételek (tájékoztató adat);
– az általános forgalmi adó.
A kiadások oszlop bontása:
– a költségnek minősülő kiadások, ezen belül
= anyag, áru,
= az alkalmazottak bére és közterhei,
= egyéb;
– általános forgalmi adó (a számlákban előzetesen felszámított);
– kivett személyi jövedelem;
– költségnek nem minősülő egyéb kiadások, például befizetett bírság (tájékoztató adat).
A bevételi és a kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte (dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).
A pénztárkönyvben (naplófőkönyvben) az alkalmazottól, megbízottól levont, valamint a saját jövedelem után befizetett adót, adóelőleget a kiadások oszlop bontásával külön oszlopban kell feltüntetni.
2. Bevételi és költségnyilvántartást vezet az a nem egyéni vállalkozó önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, de áfa levonási jogot nem érvényesít, illetőleg nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, és alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat.
A bevételi és költségnyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével és a tevékenység megjelölésével kell feltüntetni a(z egyes) tevékenység(ek) bevételének teljes, adóelőleggel nem csökkentett összegét és a(z egyes) tevékenység(ek)hez tartozó, költségként elszámolható kiadásokat, továbbá a levont adóelőleget. Év végén a jövedelmet tevékenységenként kell meghatározni.
3. Bevételi nyilvántartást vezet az a nem egyéni vállalkozó önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét a bevételéből költséghányad vagy jövedelemhányad alkalmazásával számolja el. A 23. § szerinti elszámolási módot választó, bevételi nyilvántartást vezető mezőgazdasági kistermelőnek fel kell tüntetnie, hogy a bevétel élő állatok és állati termékek értékesítéséből vagy más mezőgazdasági kistermelői tevékenységéből származik. A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizető megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes, (adóelőleggel nem csökkentett) összegét és a levont (befizetett) adóelőleget.
4. Az alapnyilvántartás vezetési módja – az 5. pont kivételével – az adóéven belül nem változtatható meg.
5. Abban az esetben, ha a magánszemélynek az egyszerűbb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére való jogosultsága bármilyen okból megszűnik, a megszűnés időpontjától kezdődően köteles a részletesebb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére áttérni. Ekkor az egyszerűbb adattartalmú alapnyilvántartásban szereplő adatokat – az eredeti nyilvántartás megőrzése mellett – összesítve kell a továbbiakban vezetendő alapnyilvántartásba bejegyezni.
II. Részletező nyilvántartások
A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek az adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek.
1. A vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása
A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. szállításból, munkateljesítésből, szolgáltatásból származó követeléseiről, e követelésekre befolyt összegekről nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásban az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésből származó általános forgalmi adót is tartalmazó követelést a kibocsátott számlák szerint időrendben a vevő által elismert összegben kell kimutatni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
– a számla száma és kelte,
– a vevő neve,
– a számla végösszege, az ebből felszámított általános forgalmi adó,
– a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt.
2. A szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása
A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. vásárlásból, szolgáltatás igénybevételéből származó tartozásairól, e tartozások kiegyenlítésére átutalt összegekről nyilvántartást kell vezetnie.
Az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó tartozást az elfogadott számlák szerint időrendben a számla szerint elismert összegben kell kimutatni. Ha a számlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
– a számla száma és kelte,
– a szállító neve,
– a számla végösszege, az ebből levonható általános forgalmi adó,
– a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
A kapott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bejegyezni.
A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt.
