3. Tárgyi eszköz nyilvántartása
Az egyéni vállalkozónak az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközéről egyedi nyilvántartást kell vezetnie, ideértve azokat a tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére, előállítására fordított kiadást az egyéni vállalkozó korlátozás nélkül költségként érvényesítheti. E nyilvántartásból állapítható meg a költségként érvényesíthető értékcsökkenési leírás összege.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
– a tárgyi eszköz megnevezése,
– gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási szám,
– a használatbavétel időpontja,
– a kiselejtezés időpontja,
– az értékcsökkenési leírás kulcsa és annak esetleges változásai,
– a bruttó (beszerzési) érték (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),
– a bruttó (beszerzési) érték felújítás, átalakítás stb. által megnövelt összege (az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja),
– az évente költségként elszámolt értékcsökkenés összege,
– az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.
A nyilvántartásban a számlának, illetve az egyéb okmánynak megfelelően kell a bruttó (beszerzési) értéket szerepeltetni. A bruttó érték megállapításánál a számlában (okmányban) szereplő és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a magánszemély az áfát nem vonhatja le.
Ezekben az esetekben az értékcsökkenési leírás alapjába az áfa is beszámít.
Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban el kell számolni.
4. Immateriális javak nyilvántartása
Az egyéni vállalkozónak az immateriális javakról – a vagyoni értékű jog, az üzleti vagy cégérték, a szellemi termékek, a kísérleti fejlesztés értéke, valamint az alapítás, az átszervezés értéke alapján – nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
– az immateriális dolog megnevezése,
– megszerzésének időpontja,
– beszerzési, előállítási költség vagy vételi érték,
– az évente költségként elszámolt értékcsökkenés összege,
– az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.
5. Tőkejövedelmek nyilvántartása
A magánszemélynek a tulajdonában lévő értékpapírokról, továbbá a gazdasági társaságban lévő vagyoni részesedéséről nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
– az értékpapír vagy részesedés megnevezése,
– az azonosító adatok,
– a megszerzés időpontja,
– a vásárlásra fordított összeg,
– az értékpapír (üzletrész) névértéke,
– az elidegenítés időpontja,
– az új tulajdonos megnevezése (névre szóló értékesítés esetén),
– az elidegenítéskor kapott ellenérték,
– az árfolyamnyereség.
6. Munkabérek, más személyi jellegű kifizetések nyilvántartása
A magánszemélynek az alkalmazott, a segítő családtag, más személy számára kifizetett összegekről, tartozásokról és követelésekről személyenkénti nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak – az érintett magánszemélyek adatainak feltüntetése mellett – tartalmaznia kell levonások nélkül a részükre különféle jogcímeken elszámolt személyi jövedelemadó-köteles összegeket, a levont személyi jövedelemadó előleget, nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat, a kifizetett összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó előleg, illetve – amennyiben erre a magánszemély köteles – év végén a személyi jövedelmadó tényleges összegének a megállapításához szükséges.
A nyilvántartásba adatokat bejegyezni csak az alapnyilvántartásban szereplő adatokkal egyezően szabad, ezért a nyilvántartásban minden tétellel kapcsolatban az alapnyilvántartás vonatkozó tételére hivatkozni kell.
7. Gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás)
A magánszemély a jövedelemszerző tevékenységéhez használt gépjármű költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésére kötelezett. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel, ha tartalmazza a továbbiakban részletezett adatokat.
Minden gépjármű esetében külön útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.
Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell
– az utazás időpontját,
– az utazás célját (honnan-hova történt az utazás),
– a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,
– a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.
Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is.
8. Hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása
A hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott árukról mind az átadó, mind az átvevő nyilvántartást vezet.
A nyilvántartásba az adatokat az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylat alapján kell bejegyezni.
Az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylatnak legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:
– az „Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott árukról” megnevezést,
– az átadó nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,
– az átvevő nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,
– az átadott áru megnevezését, KSH besorolási számát (legalább az áfa megállapításához szükséges mélységig), mennyiségét, egységárát, értékét,
– az átadás-átvétel keltét,
– az elszámolás időpontját,
– az átadó és átvevő aláírását.
Az áru átvevője – tekintettel az áfa-fizetési kötelezettségre – minden hónap utolsó napjával elszámol az átadóval a ténylegesen eladott árukról. Az átadó az eladott áruról számlát állít ki, és a számla alapján módosítja mind az átadó, mind az átvevő a hitelbe vagy bizományba átadott-átvett áruk nyilvántartását. A nem értékesített és a megbízónak visszaadott áruról átadás-átvételi bizonylatot kell kiállítani, és a bizonylat adataival a nyilvántartást mind az átadó, mind az átvevő módosítja. Az átadás-átvételi bizonylatot az „Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott áruról” című bizonylattal értelemszerűen azonos adattartalommal kell elkészíteni.
9. Egyéb követelések nyilvántartása
A magánszemélynek az egyéb követeléseiről nyilvántartást kell vezetnie. Ebben ki kell mutatnia a munkavállalóknak nyújtott hitelt és más pénzeszközöket, valamint a költségként el nem számolható tartozatlanul befizetett, visszaigényelhető tárgyévi adóösszegeket.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
– a követelés megnevezése és címzettje,
– a követelés kelte,
– a követelés értéke,
– a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
10. Selejtezési, áruromlási nyilvántartás
A magánszemély a 20 ezer forintot meg nem haladó javak selejtezéséről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell
– a selejtezés, az áruromlás időpontját,
– az áru, anyag stb. megnevezését,
– a kiselejtezett dolog, anyag, árufajtánkénti mennyiségét és értékét.
11. Árnyilvántartás
A kereskedelmi tevékenységet folytató magánszemély az általa beszerzett árukról árnyilvántartást köteles vezetni. Az árnyilvántartásnak tartalmaznia kell:
– az áru megnevezését (azonosításra alkalmas módon), egységét, mennyiségét,
– a beszerzési árát,
– a fogyasztói árát.
A magánszemély e kötelezettségének a beszerzési számlákon történő pontos fogyasztói ár feltüntetéssel is eleget tehet.
12. Árváltozási nyilvántartás
A magánszemély árváltozási nyilvántartás vezetésére kötelezett, amennyiben olyan terméket, árut értékesít, amely eredeti – a 11. pont szerinti nyilvántartásban szereplő – áron nem, de csökkentett áron még értékesíthető.
A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:
– az áru megnevezését (a beazonosításra alkalmas módon), egységét, mennyiségét,
– a beszerzési egységárát,
– a régi fogyasztói árát,
– az új fogyasztói árát,
– az árváltozás időpontját.
13. Leltár
A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell a következő csoportosítás szerint:
– alapanyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag),
– használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),
– áruk (kereskedelmi készletek),
– betétdíjas göngyöleg,
– alvállalkozói teljesítmények,
– saját termelésű készletek:
= befejezetlen termelés,
= félkész és késztermék.
Az áfát nem az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek a leltárban
– a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 20 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű, ide nem értve a járművet) eszközöket és az árukat a legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;
– a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó, de 20 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű, ide nem értve a járművet) használt tárgyi eszközöket, az áfát tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;
– a saját termelésű félkész- és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron – az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében – kell szerepeltetni.
Az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemély (a 4. számú melléklet 1. pont első mondata) a leltárban
– a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 20 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű, ide nem értve a járművet) eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;
– a 2000 forint beszerzési egységárat meghaladó használt, de 20 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-éig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű, ide nem értve a járművet) tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;
– a saját termelésű félkész és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron – az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében – kell szerepeltetni.
14. Alvállalkozói nyilvántartás
Annak a magánszemélynek, aki tevékenységét fővállalkozóként végzi, az alvállalkozókról, a részükre kifizetett összegekről alvállalkozói nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartásban minden készpénzzel vagy más módon kiegyenlített alvállalkozói számla adatát szerepeltetni kell.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
– a számla száma és kelte,
– az alvállalkozó neve, címe, adószáma,
– a számla végösszege,
– a levont adóelőleg összege,
– a kiegyenlítés kelte, módja, összege.
15. Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása
A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványok nyilvántartásának a következő adatokat kell tartalmaznia:
– a nyomtatvány neve és számjele,
– a beszerzés kelte,
– a tömb(ök) sorszáma (tól–ig),
– a használatbavétel kelte,
– a felhasználás kelte,
– a kiselejtezés kelte.
E törvény alkalmazásában szigorú számadású nyomtatvány az, amelyet a számvitelről szóló törvény annak minősít.
III. SELEJTEZÉS
A 20 ezer forintot meghaladó beszerzési értékű tárgyi eszközök kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni. A selejtezés időpontját, a selejtezést megelőzően 15 nappal az elsőfokú adóhatóságnak kell bejelenteni. Az adóhatóság képviselőjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyzőkönyvet aláírásukkal – lakcímük és adóigazgatási azonosító számuk feltüntetése mellett – igazolni.
IV. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓI TEVÉKENYSÉG MEGSZÜNTETÉSE
A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységének megszüntetését az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint bejelenti.
A tevékenység megszüntetését követően befolyt bevétel, illetve a kiegyenlítésre kerülő költségek elszámolási rendje a következő:
a) Ha bevétel az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre áll, azt a lezárt adóév bevételei között december 31-i időponttal kell szerepeltetni.
b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költségek (szállítói tartozás) kiegyenlítése az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között december 31-i időponttal kell szerepeltetni.
c) Abban az esetben, ha az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség, akkor a megszerzése vagy kiadása évében mintegy vállalkozói bevételnek vagy költségnek kell tekinteni. Ha a költség a bevételt meghaladja, akkor a d) pontban foglaltakat kell alkalmazni.
d) Ha az adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően kerül kifizetésre költség, akkor ezt önellenőrzés keretében lehet érvényesíteni.
V. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
Az önálló tevékenységet végző magánszemély kérelmére az adóhatóság az e mellékletben előírt nyilvántartás(ok) vezetése alól indokolt esetben felmentést adhat, ha
a) a kérelmező a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló jogszabályok előírásainak megfelelően igazolja, hogy súlyos testi fogyatékosságának jellege miatt e kötelezettség teljesítése tőle nem várható el, és a vele közös háztartásban élő hozzátartozói sem képesek a nyilvántartás(ok) vezetésére, továbbá
b) a nyugtaadási kötelezettség alól az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján egyébként felmenthető.
A mezőgazdasági kistermelői tevékenységek a következők:
1. a) növénytermesztés (METJ 91), kivéve a hínárt (METJ 91–23–29), az algát (METJ 91–50), a gyógynövényekből a virágként és dísznövényként értékesített termékeket (METJ 91–24);
b) kertészeti termékek előállítása, ültetvénytelepítés (METJ 92), kivéve a virágokat és a dísznövényeket (METJ 92–4);
c) élő állatok tenyésztése és állati termékek előállítása (METJ 93), kivéve
– a sportlovat (METJ 93–42–01),
– a versenylovat (METJ 93–42–02),
– az élő vadat (METJ 93–71),
– a lőtt vadat (METJ 93–72),
– a kutyát (METJ 93–82–01),
– a macskát (METJ 93–82–02),
– egyes kisállatokat és termékeiket (METJ 93–82–15-től a 93–82–20-ig),
– a laboratóriumi állatokat (METJ 93–85),
– a vírus-, a szérum-állatokat és -tojásokat (METJ 93–22–01–4, 93–22–01–5, 93–42–05, 93–56–06–03),
– a dísz- és állatkerti állatokat (METJ 93–86),
– a vadgazdálkodási termékeket (METJ 93–7),
– a különleges rendeltetésű melléktermékeket (METJ 93–91);
d) erdei magok és csemeték előállítása és gyűjtése, erdősítés (METJ 94–1), és az erdei, mezei melléktermékek (METJ 94–39), előállítása és gyűjtése, kivéve
– a cserjemagot (METJ 94–13),
– a cserje csemetét (METJ 94–16),
– a karácsonyfát (METJ 94–18).
2. Az 1. ponttal esik egy tekintet alá a saját termelésű alapanyag felhasználásával történő következő termékek előállítása is, feltéve, hogy a magánszemély nem minősül e törvény alapján egyéni vállalkozónak:
a) a mesterségesen szárított dohány (METJ 91–21–03–2),
b) szőlőmust (ITJ 88–31–1),
c) félkész szőlőbor bortermelési célokra (ITJ 88–31–3),
d) hordós szőlőbor (ITJ 88–31–41–1, 2, 3).
Az élet- és nyugdíjbiztosítások utáni adókedvezmény a következő módon és feltételekkel vehető igénybe:
Az adókedvezmény alanya
1. Az adókedvezmény akkor illeti meg a magánszemélyt, ha élet- vagy nyugdíjbiztosítás szerződője.
A szerződő a biztosítási jogviszony azon szereplője, akit a biztosítási szerződés szerint a díjfizetési kötelezettség terhel. A szerződés tartama alatt elsődlegesen a szerződő jogosult jognyilatkozat-tételre, és ő a biztosító jognyilatkozatainak a címzettje is.
A szerződő és a biztosított személye egybeeshet, de a szerződőt akkor is megilleti az adókedvezmény, ha más magánszemély a biztosított.
2. Adókedvezmény illeti meg a magánszemélyt akkor is, ha ő a biztosítottja a munkáltatója (mint szerződő) által kötött élet- vagy nyugdíjbiztosításnak.
A munkáltató által kötött ezen biztosítás éves díja a magánszemély adóköteles jövedelmének minősül, azonban a magánszemély a fizetendő adó kiszámításánál figyelembe veheti az adókedvezményt.
A kifizető által kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás adómentes díját nem kell a biztosított magánszemély jövedelméhez hozzáadni, de nem számítható bele az adókedvezmény alapjába sem. Ha a halál esetére szóló életbiztosítás nem felel meg az adómentesség feltételeinek, a kifizető által vállalt díja adóköteles, és ha a kifizető a magánszemély munkáltatója, akkor az adókedvezmény igénybe vehető.
Az életbiztosítás fogalma
3. Az adókedvezmény igénybevételére csak azok az életbiztosítási szerződések jogosítanak, amelyek megfelelnek a következő követelmények mindegyikének:
a) A szerződés határozott időtartamú, és az időtartam a szerződés létrejöttétől számítva legalább 10 éves, vagy teljes életre szóló.
b) A szerződő a biztosítástartam végéig járó díjat egy összegben fizeti meg, vagy a díjat azonos időszakonként, azonos összegben rója le, vagy a díjat – a szerződésben rögzített – indexálási eljárással növelten fizeti.
c) A biztosító szolgáltatása a szerződésben rögzített meghatározott időpont vagy életkor elérésekor, vagy a biztosított halálának bekövetkeztekor válik esedékessé.
4. Az előre meghatározott indexálási eljárás alatt azt kell érteni, amikor a felek a szerződés létrejöttekor meghatározzák a díjak növelésének ütemét, vagy annak módszerét vagy mértékét. A tartam alatti csökkenő összegű díjfizetés lehetőségének szerződési kikötése kizárja az adókedvezmény igénybevételének lehetőségét.
5. Az egy meghatározott időpont vagy az életkor elérése összefüggésében az adókedvezmény csak akkor vehető igénybe, ha a szerződés tartalmazza, hogy az legkorábban a szerződés megkötésétől számított tíz év múlva esedékes. Az olyan meghatározott időpont, amely nem dátumszerűen meghatározott, hanem valamely tény bekövetkeztéhez kötődik (pl. házasságkötés, gyermekszületés, tanulmányok elkezdése) nem teljesítik azt a követelményt, hogy kizárólag a tízéves időtartam eltelte után következnek be, ezért – az adókedvezmény igénybevétele esetén – csak olyan feltétellel szerepelhetnek a biztosítási szerződésben, hogy a tény bekövetkeztének időpontjától függetlenül, az ígért szolgáltatásra legkorábban a szerződéskötéstől számított tíz év elteltével kerül sor.
6. Ha az életbiztosítási szerződés baleseti és betegségi kockázatokat is tartalmaz,
a) és ezen kockázatok díjrésze a bruttó biztosítási díj 10 százalékánál nem több, akkor a díj egészére,
b) és ezen kockázatok díjrésze a biztosítási díj 10 százalékánál több, akkor a díj szétbontásával csak az életbiztosítási díjrészre
jár az adókedvezmény. Ez a rendelkezés nem alkalmazható akkor, ha a biztosított magánszemély számára a kifizető olyan balesetbiztosítás szerződője, amelynek a díja a magánszemélynél adómentes.
A nyugdíjbiztosítás fogalma
7. Az adókedvezmény igénybevétele szempontjából nyugdíjbiztosításnak az a szerződés minősül, amelyben a szolgáltatást kiváltó biztosítási esemény a biztosított
– nyugdíjba vonulása,
– a szerződés létrejöttekor érvényes jogszabályok szerint a szerződésben rögzített nyugdíjkorhatár elérése,
– illetőleg halála.
a) A nyugdíjbiztosításnál az adókedvezmény igénybevételének nem feltétele a 10 éves időtartam, de ha a biztosító nyugdíjbiztosítási szolgáltatása a szerződés létrejöttétől számított 10 éven belül válik esedékessé, akkor az adókedvezmény csak akkor vehető igénybe, ha a szerződést ellátják olyan záradékkal, amely tartalmazza, hogy a nyugdíjbiztosított kizárólag nyugdíj-kiegészítő járadék szolgáltatásban részesül. A 10 éven belül esedékes nyugdíjbiztosítási szolgáltatásra vonatkozó előbbi szabályt a szerződéskötéskor rögzíteni kell, vagy a már érvényes szerződéskötéseket legkésőbb az adókedvezmény igénybevételének időpontjáig ilyen záradékkal kell ellátni.
b) Abban az esetben, ha a nyugdíjba vonulás előre nem látható ok miatt korábban következik be, és a záradékkal el nem látott szerződés alapján a biztosító szolgáltatása a 10 éves időtartam előtt válik esedékessé, az esedékesség időpontjában is záradékolható a szerződés, ez esetben a szerződés korábbi megszűnése miatt az adókedvezményre való jogosultság nem vész el.
8. Nyugdíj alatt a saját jogú nyugellátást, azaz az öregségi, korkedvezményes, korengedményes, rokkantsági, valamint az előnyugdíjat kell érteni. Nyugdíjba vonulás alatt a nyugdíjas állapotot is érteni kell.
Nyugdíjkorhatár: a szerződés létrejöttekor hatályban lévő jogszabályok szerinti öregségi vagy korkedvezményes nyugdíjkorhatár.
9. Nyugdíj-kiegészítő járadék az olyan szolgáltatás, amelyet a nyugdíj kiegészítéseként vagy ahelyett évente legalább egyszer azonos vagy növekvő összegben élethossziglan vagy legalább a szerződés létrejöttétől számított 10 évig folyósítanak.
10. Ha a nyugdíjbiztosítás baleseti és betegségi kockázatokat is tartalmaz, a szerződés nyugdíjbiztosításnak minősül, ha a szerződés a 7–9. pontban leírtaknak megfelel, és egyébként a 6. pontban foglaltakat kell alkalmazni.
A rendelkezési jog gyakorlása
11. A rendelkezési jog gyakorlásának minősül:
– a szerződés megszüntetése,
– a visszavásárlás,
– az értékesítés,
– az egyéves, vagy annál hosszabb lejáratú kötvény-kölcsön felvétele,
– az egy évnél rövidebb lejáratú kötvénykölcsön egynél többszöri felvétele,
– nyugdíjbiztosításnál a szerződéskötéstől számított 10 éven belül esedékes szolgáltatás csökkenő vagy egy összegben történő igénybevétele.
a) A szerződés megszüntetése olyan jogi tény, amely a szerződés alanyainak akaratából – a feltételként rögzített 10 éves tartamon belül – eredményezi a szerződés megszűnését. A megszűnést mind egyoldalú, mind kétoldalú jognyilatkozat kiválthatja (a szerződés felmondása, vagy közös megegyezéssel történő megszüntetése).
b) A visszavásárlás a szerződő jognyilatkozatával kiváltott biztosítási szolgáltatás, amelynek alapján a szerződő a befizetett díjaknak a szabályzatban meghatározott részére tarthat igényt. A részleges visszavásárlás is a rendelkezési jog gyakorlásának minősül.
c) Értékesítésnek minősül a biztosítási szerződésből eredő jogosultság(ok) ellenérték fejében történő átruházása (ilyen a bemutatóra szóló életbiztosítási kötvény eladása, a biztosított szerződőként való belépésének ellenértékhez való kötése).
d) A kötvénykölcsön a biztosítási szerződés alapján a biztosító által – a visszavásárlási összeg erejéig – kamatozó kölcsön formájában nyújtandó szolgáltatás, amelyet a felek legkésőbb a biztosítási esemény bekövetkezésekor vagy a szerződés megszűnésekor számolnak el.
e) Csökkenő összegű a – nyugdíjbiztosítási szerződésen alapuló – járadékszolgáltatás, ha az esedékessé váló összegek közül bármelyik alacsonyabb, mint az azt megelőző időszakban kapott biztosítási szolgáltatás.
12. A szerződés módosítása nem minősül a rendelkezési jog gyakorlásának. A módosítással a felek a szerződés tartama alatt közös akarattal változtatják meg a szerződés feltételeit, így az nem eredményezi a szerződés megszűnését (megszüntetését).
A szerződés módosítása csak akkor jár a kedvezmény elvesztésével, ha ahhoz értékesítés is kapcsolódik, vagy a módosított szerződés már nem felel meg az adókedvezményi feltételek valamelyikének.
a) Az adókedvezményre való jogosultságot nem érintő szerződésmódosítás:
– a szerződés szerinti kedvezményezett személyének megváltoztatása,
– a biztosítási díj vagy biztosítási összeg növelése,
– a biztosítási díjnak vagy a biztosítási összegnek összességében az eredetihez viszonyítottan legfeljebb 10 százalékkal történő csökkentése.
b) A biztosított jogosultságát az adókedvezményre nem érinti az, ha a szerződő munkáltató helyébe más munkáltató vagy maga a biztosított lép. Nem minősül a rendelkezési jog gyakorlásának az az eset, ha a szerződő magánszemély helyébe a biztosított lép.
A befektetési adóhitelre vonatkozó részletes szabályok a következők:
1. Az adóévben fennálló befektetésállomány a magánszemély tőkeszámláján vagy tőkeszámláin nyilvántartott igazolt befektetésnek az adóév (365 nap) egy napjára jutó összege és a befektetés időtartama szorzataként meghatározott összeg vagy összegek együttesen.
2. A befektetésállomány
a) növekménye az az összeg, amellyel a magánszemély adóévben fennálló befektetésállománya az adóévet megelőző évben fennálló, az adóbevallásában feltüntetett befektetési adóhitel alapját meghaladja, azzal, hogy az 1995. évi növekmény megállapítása szempontjából az előző évben fennálló befektetési adóhitel alapját nullának kell tekinteni,
b) csökkenése az az összeg, amennyivel a magánszemély adóévben fennálló befektetésállománya az adóévet megelőző évben fennálló, az adóbevallásában feltüntetett befektetési adóhitel alapjánál kevesebb.
3. A befektetési adóhitel alapja az az összeg, amelynek 30 százaléka a magánszemély fennálló befektetési adóhitelének [az adott évben és az azt megelőző év(ek)ben levont és visszafizetett befektetési adóhitel egyenlegének] összegével egyezik meg.
4. A tőkeszámla az a nyilvántartás – figyelemmel a 7–9. pont rendelkezéseire is –, amelyet a magánszemély kérésére – az adóhatóság betekintési jogához való hozzájárulás mellett – az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló törvény szerint értékpapír-forgalmazási tevékenység végzésére jogosult társaság vagy a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvény alapján értékpapír letétkezelésre, vagy befektetési alap letétkezelésre jogosult pénzintézet (e rendelkezés alkalmazásában együtt: a tőkeszámla vezetője) vezet a magánszemély befektetésé(ei)ről azonosításra alkalmas módon, az egyes befektetések időtartamának és értékének feltüntetésével.
5. Igazolt befektetés az az összeg, amelyet a magánszemély a tőkeszámla vezetésére jogosult, értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytató társaság közreműködésével történő vásárlással, ilyen társaságnál történő jegyzéssel, a belföldön bejegyzett részvénytársaság részvénye, befektetési alap befektetési jegye (a továbbiakban együtt: a befektetés tárgya) vételáraként annak megvásárlására az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet által engedélyezett nyilvános forgalomba hozatal során vagy tőzsdei ügylet során, 1994. december 31-ét követően pénzben fizetett ki és erről a tőkeszámla vezetője a magánszemély kérésére (legkésőbb az adóévet követő év január 31-ig) a magánszemély adóazonosító száma, valamint a befektetés tárgyának azonosító adatai feltüntetésével – a másolatnak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott elévülési idő végéig tartó megőrzési kötelezettsége mellett – igazolást ad ki oly módon, hogy abból a befektetés időtartama, valamint a befektetés tárgyának egységére fordított összeg mindenkor megállapítható legyen.
6. A 4. pont rendelkezései alapján az 5. pontban említett értékpapírokba történő befektetés – a 7–9. pont rendelkezéseit is figyelembe véve – akkor kerülhet a tőkeszámlára, ha a magánszemély az értékpapírt nyilvános forgalomba hozatal során, vagy tőzsdei ügylet során olyan társaságtól vásárolta (olyan társaságnál jegyezte le), amely jogosult tőkeszámla vezetésére és értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytat. Ekkor a befektetés elhelyezhető az előbbi feltételnek megfelelő eladó társaságnál, vagy az általa kiállított igazolás alapján egy másik, tőkeszámla vezetésére jogosult társaságnál, a következők figyelembevételével:
a) Az értékpapír-forgalmazó cégek tőkeszámlát vezethetnek.
b) A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvény alapján értékpapír letétkezelésére jogosító engedéllyel rendelkező pénzintézet által vezetett tőkeszámlára csak olyan befektetés kerülhet, amelyet a magánszemély eredetileg értékpapír-forgalmazó cég közreműködésével vásárolt és erről igazolással rendelkezik, beleértve azokat az eseteket is, amikor más tőkeszámláról történik a befektetés áthelyezése.
c) A befektetési alapokról szóló törvény szerinti nyíltvégű befektetési alap letétkezelője kizárólag az általa értékesített befektetési jegyre vonatkozóan jogosult olyan igazolás kiadására, amelynek alapján a befektetés tőkeszámlára kerülhet, vagy ez a befektetés az általa vezetett tőkeszámlán értékpapír-forgalmazási tevékenységet végző társaság közreműködése nélkül közvetlenül nyilvántartásba vehető.
d) A befektető magánszemély a nyíltvégű befektetési alap befektetési jegyének vásárlását értékpapír-forgalmazó cég közreműködésével is bonyolíthatja, vagy a letétkezelőtől történt vásárlás esetén is elhelyezhető más tőkeszámla-vezető társaságnál a befektetés.
7. Nem kerülhet tőkeszámlára a befektetés tárgya, illetve törölni kell a nyilvántartásból a befektetés tárgyát, ha azt olyan vételi megbízás alapján vásárolta a magánszemély, amelynek teljesítése akár közvetlenül, akár közvetve betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla vagy bármilyen egyéb követelés egyenlegnövekményéhez kapcsolódik, vagy ha annak értékesítésére olyan eladási megbízást ad a magánszemély, amelynek teljesítése akár közvetlenül, akár közvetve betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla vagy bármilyen egyéb követelés egyenlegcsökkenéséhez kapcsolódik.
8. Nem kerülhet tőkeszámlára a befektetés tárgya, ha ahhoz a magánszemély akár közvetlenül, akár közvetve kárpótlási jegy beszámításával (az ügylettel bármilyen formában összefüggő előzetes értékesítésével), valamint a jegyzéssel, illetőleg a vétellel bármilyen formában közvetlenül vagy közvetve összefüggő hitelkonstrukció igénybevételével jutott hozzá.
9. Nem kerülhet tőkeszámlára a befektetés tárgya, illetve a megbízás keltének napjától törölni kell a nyilvántartásból a befektetés tárgyát, ha annak későbbi időpontban történő értékesítéséről a magánszemély (elő)szerződést köt vagy azzal egyenértékű jognyilatkozatot tesz, és ezzel összefüggésben az értékesítés időpontját megelőzően jövedelemhez jut, továbbá akkor, ha a befektetés tárgyát biztosítékul (óvadék stb.) leköti, vagy annak tőkeszámlára helyezését, ott tartását hitelhez jutás feltételeként vállalja.
10. A befektetés időtartama azon napok számával egyezik meg, amelyek a nyilvántartásba vétel kezdő napjának beszámításával a nyilvántartás záró napjának figyelembevétele nélkül az adóévben elteltek.
11. A nyilvántartásba vétel kezdete az a nap, amikor a magánszemély a befektetés tárgyát a megszerzésre fordított összegnek az 5. pontban előírt módon történő igazolása mellett a tőkeszámla vezetőjénél letétbe helyezi, és a tőkeszámla-nyilvántartásba felveteti, vagy 1995. december 31-ét követően az előző adóévben már nyilvántartott befektetés esetén az adóév első napja.
Az olyan esetekben, amikor az értékpapír megvásárlásában közreműködő és a tőkeszámla vezetője azonos – feltéve, hogy a nyilvántartásba vételre a magánszemély megbízást adott –, akkor
– jegyzés esetében az allokáció napjával szerzi meg a tulajdonjogot a magánszemély, vagyis ekkortól vehető nyilvántartásba a befektetés;
– tőzsdei vásárlás esetén a kötés napja számít a nyilvántartásba vétel kezdő napjának.
Ha a vásárlásban (jegyzésben) közreműködő és a tőkeszámla vezetője különböző, akkor az első nyilvántartásba vétel az a nap, amely napra a magánszemély – a vásárlásról az 5. pontban leírt tartalommal kiállított igazolással, valamint az értékpapírral vagy helyette a KELER-igazolással a tőkeszámla vezetőjétől – kéri a nyilvántartásba vételt. Az értékpapír tényleges megszerzése és a tőkeszámlára helyezése közötti idő nem vehető figyelembe.
12. A nyilvántartás vége az a nap, amikor a befektetés tárgya a tőkeszámla vezetőjének letéti őrzéséből, vagy a nyilvántartásból bármely ok miatt kikerül, vagy az adóévet követően is a nyilvántartásban hagyott befektetés esetén az adóévet követő év első napja.
A befektetés tőkeszámlák közötti átirányítása esetén a nyilvántartás utolsó napja a befektetést átadó tőkeszámla-vezetőnél az a nap, amelyre a magánszemély az átirányítást kéri, míg a befektetést átvevő tőkeszámla-vezetőnél a kezdő nap az ezt követő nap. Ilyen esetben a 10. pontban írt befektetési időtartamot folyamatosnak kell tekinteni. A tőkeszámla-vezetés átadásának esetében – az adóhitel meghatározása szempontjából – az ügyintézés időigényét figyelmen kívül kell hagyni.
Ha a magánszemély a befektetés tárgyát a tőkeszámla vezetőjétől kikéri, a nyilvántartás vége az a nap, amikor a kiadás ténylegesen megtörténik.
Ha a magánszemély megbízást ad a befektetés tárgyának eladására, akkor a nyilvántartás vége az a nap, amikor az eladás ténylegesen megtörténik.
Ha a befektetés tárgyának kibocsátója jogutód nélkül megszűnik, a nyilvántartás vége az a nap, amikor a megszűnés ténye hivatalosan közzétételre kerül.
13. A befektetés tárgyának vételáraként a nyilvántartásba vételkor és az onnan történő kivezetéskor egyaránt kizárólag annak jegyzési vagy tőzsdei árának megfelelő ellenérték vehető figyelembe, a vásárlással összefüggő járulékos költségek (pl. megbízási díj, kezelési költség) nélkül.
1. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény 50–52. §-ában meghatározott privatizációs lízingszerződésből származó bevételnek (és teljes egészében jövedelemnek) számít a lízingbe vett társaság privatizált tulajdonrész (részvény, üzletrész) névértéke (a lízingszerződés megkötésekor a cégbíróságon bejegyzett vagyon szerinti érték) vagy, ha az több, az említett tulajdonrész ellenértéke.
2. A névértéknek, vagy az ellenértéknek nem része az az összeg, amelyet a magánszemély a privatizált tulajdonrész megszerzése érdekében saját adózott jövedelméből lízingdíj címén megfizetett. A tulajdonrész részbeni értékesítése esetén a névérték, vagy az ellenérték és a saját adózott jövedelemből fizetett lízingdíj arányos részét kell figyelembe venni.
3. A magánszemély nyilvántartási kötelezettsége a lízingszerződés megkötésekor keletkezik. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:
a) a lízingbe vett társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén, rendkívüli ráfordításként elszámolt és az eladónak átutalt összeget,
b) a magánszemély saját adózott jövedelméből lízingdíj címén az eladónak átutalt összeget,
c) a társaság által a magánszemély részére bármely címen kifizetett olyan összeget, amely nem tartozik az a) pont alá, és amely összeg a kifizetés évében adóköteles jövedelemnek minősül.
4. A magánszemély adófizetési kötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amikor az eladó által a tulajdonába adott vagyonrészt, vagy annak egy részét bármilyen módon elidegeníti, vagy az általa lízingbe vett társaság jogutód nélkül megszűnik. Ez utóbbi esetben bevételnek akkor is az ellenérték számít, ha az kevesebb, mint a névérték.
5. Az adó megfizetésére az árfolyamnyereség utáni adózás szabályait kell alkalmazni.
6. Az 1–5. pontban foglaltak alapján nem számít bevételnek (és jövedelemnek) a lízingbe vevő magánszemélynél a lízingbe vett társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén rendkívüli ráfordításként elszámolt és lízingdíjként átutalt összeg, továbbá ez az összeg a magánszemélynél költségként nem érvényesíthető.
