(4) Nem kell bevallani az (1) bekezdésben említett jövedelmet akkor, ha annak összege az év egészében együttesen nem haladja meg az 50 ezer forintot és teljes egészében kifizetőtől származik, feltéve, hogy a magánszemélynek egyébként nem kell adóbevallást adnia. Összeghatártól függetlenül kell az ilyen jövedelmet bevallani, ha ez nem kifizetőtől (is) származik, vagy bármely ok miatt a kifizető az adót nem vonta le.”

59. § Az Szja tv. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„78. § A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal az 1995. december 31. napján érvényes besorolási rendjét kell figyelembe venni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.”

60. § Az Szja tv. 80. §-a a következő e) és f) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza:)

„e) a mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásával összefüggő előírásokat;

f) a tételes átalányadózás keretében folytatott fizetővendéglátói tevékenységre vonatkozó eljárási szabályokat.”

61. § Az Szja tv. 82. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„82. § (1) A földművelésügyi miniszter a Magyar Közlönyben közzéteszi a borkészítésre felhasznált szőlő kistermelői elszámoló árát.

(2) Az APEH a Magyar Közlönyben közzéteszi

a) a fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltség-elszámolással kapcsolatos üzemanyagárakat;

b) az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza árfolyamlapján, az USA dollárban megadott árfolyamokat.”

62. § (1) Az Szja tv. 83. §-a (4) bekezdésének a) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4) A 27. § c) pontjának és a 28. § (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően, külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételből – ide nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a megtérítését – levonható]

„a) költségvetési és önkormányzati forrásból történő kifizetés esetén, ezen bevétel

1. 90 százaléka az 1997. adóévben,

2. 70 százaléka az 1998. adóévben,

3. 50 százaléka az 1999. adóévben;”

(2) Az Szja tv. 83. §-a (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Az egyéni vállalkozó által igénybe vehető pénztartalék kezelése céljából az APEH kincstári számlát nyit és ezzel összefüggésben olyan nyilvántartást vezet, amely alkalmas az egyéni vállalkozó által pénztartalék címén befizetett összegek és a számláról kivett pénzfelhasználások egyenlegezett éves átlagos állományának megállapítására, továbbá alkalmas a kamat meghatározására és jóváírására. Az APEH által megnyitott kincstári számlánál a pénztartalékkal összefüggő nyilvántartás vezetése nem tartozik a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységekről szóló törvény hatálya alá.”

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

63. § (1) Az Szja tv. 37. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kedvezményt csak az 1997. január 1-je előtt kötött szerződések esetében és utoljára a 2001. adóévben lehet igénybe venni.

(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1997. január 1-je előtt hatályos rendelkezések szerint egyéni vállalkozónak, mezőgazdasági kistermelőnek minősülő magánszemély által, kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg kistermelői tevékenységének folytatása érdekében pénzintézettel 1997. január 1-je előtt kötött hitelszerződés alapján 1993. december 31. és 1996. január 1. között üzleti célra, és az 1996. évben beruházási és forgóeszköz-finanszírozási célra felvett hitel adóévben megfizetett kamatának 25 százaléka.

(3) Annak az egyéni vállalkozónak – akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként –, aki a tevékenységének megszüntetése nélkül, az 1996-ban hatályos társasági adóról szóló törvény (e § alkalmazásában: Ta tv.) rendelkezéseinek megfelelően 1997. január 1-jétől kezdődően áttér az Szja tv. hatálya alá, a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazása esetén a következők szerint kell eljárnia:

a) Ha az áttérést megelőzően kettős könyvvitelt vezetett, akkor az 1997. évi vállalkozói személyi jövedelemadó alapja meghatározásánál:

1. az 1996. december 31-i határnapra vonatkozó mérlegében a vevőkkel szembeni követelésként kimutatott értékre befolyt összegek nem számítanak vállalkozói bevételnek, a szállítókkal szembeni kötelezettségként kimutatott értékre teljesített kifizetések nem számítanak vállalkozói költségnek, a készlet záróállománya címén kimutatott összeg és az ezen készletre elszámolt – a társasági adóalapot növelő tételként figyelembe vett – értékvesztés összege vállalkozói költségnek minősül;

2. vállalkozói bevételnek minősül az 1996. évi társasági adóbevallásba beállított, az adó alapjának levezetésekor csökkentő tételként érvényesített, az adózásban elismert mértékű céltartalék összege.

b) Ha az áttérést megelőzően egyszeres könyvvitelt vezetett, akkor 1997. évben vállalkozói költségnek minősül az 1996. évről készített egyszerűsített mérlegben a készletekre adott előlegként, illetve a követelések között előlegként kimutatott összeg, továbbá a vásárolt készlet záró állományából a ki nem egyenlített és a beruházási célra beszerzett készlet értékével csökkentett készletérték.

c) Az áttérésig elhatárolt, nem rendezett veszteség elszámolásánál e törvény VI. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

d) Ha a társasági adóról szóló törvény szerinti adókedvezményre a jogot megszerezte, akkor 1997. január 1-jét követően a kedvezményt a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazásával érvényesítheti azzal, hogy az ezen rendelkezések szerinti számított adó alatt a vállalkozói személyi jövedelemadót kell érteni.

(4) Az Szja tv.-nek az e törvény 33. §-ával megállapított új 49/C. § (1) bekezdése, (6) bekezdésének a) pontja és (7) bekezdése helyett az e § (3) bekezdésében említett egyéni vállalkozónak az 1997. adóévre a következő rendelkezést kell alkalmaznia:

1. A 49/C. § (1) bekezdése helyett:

„(1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből a (2)–(4) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem egyenlő a vállalkozói adóalapnak a kedvezményekkel csökkentett vállalkozói személyi jövedelemadó levonása után fennmaradó összegével, vállalkozói adóalap hiányában nullával. Az előzőek szerinti összeget növeli

a) az áttérést megelőzően kettős könyvvitelt vezető esetében az 1996. december 31-i határnapra vonatkozó mérlegben kimutatott eredménytartalék, ideértve az 1996. évre vonatkozó mérleg szerinti eredményt is;

b) az áttérést megelőzően egyszeres könyvvitelt vezető esetében a Ta tv. 9. §-ának (2) bekezdése szerinti (halmozott) adózás utáni eredménynek megfelelő tartalmú jövedelemből a 9. §-ának (5) bekezdése rendelkezésének megfelelő nyilvántartás szerint fel nem használt rész, továbbá az 1995. évet megelőző években keletkezett adózott jövedelemből az 1996. december 31-ig fel nem használt rész.”

2. A 49/C. § (6) bekezdésének a) pontja helyett:

„a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el, továbbá az 1996. december 31-én meglévő tárgyi eszközök és nem anyagi javak (immateriális javak) nettó értékével;”

3. A 49/C. § (7) bekezdése helyett:

„(7) A vállalkozói osztalékalap után az adó

a) az áttérést megelőzően kettős könyvvitelt vezető esetében legfeljebb az 1995. év előtti adóévekben keletkezett eredménytartalék összegéig 10 százalék;

b) az áttérést megelőzően egyszeres könyvvitelt vezető esetében az 1994. évi egyszerűsített mérleg adatai alapján számított tartalék (1) bekezdés b) pontja szerint módosított összegéig 10 százalék;

c) az a) vagy b) pontban meghatározott összeget meghaladó rész után az osztalékból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint megállapított összeg.”

(5) Ha a (3) bekezdés szerinti áttéréssel az ott említett egyéni vállalkozó – az előírt feltételek teljesülése mellett – közvetlenül átalányadózást vagy tételes átalányadózást választ, a (3) és (4) bekezdés rendelkezése helyett,

a) ha az áttérést megelőzően kettős könyvvitelt vezetett, akkor az 1995. év előtti adóévekben keletkezett eredménytartaléka után 10 százalék adót, az 1995–1996. adóévekben keletkezett eredménytartaléka (ideértve az 1996. évre vonatkozó mérleg szerinti eredményt is) után 20 százalék adót kell megfizetnie,

b) ha az áttérést megelőzően egyszeres könyvvitelt vezetett, akkor az 1995. év előtti adóévekben keletkezett adózott jövedelemből az 1996. december 31-ig fel nem használt rész után 10 százalék adót, a Ta tv. 9. §-ának (2) bekezdése szerinti (halmozott) adózás utáni eredménynek megfelelő tartalmú jövedelemből a 9. §-ának (5) bekezdése rendelkezésének megfelelő nyilvántartás szerint fel nem használt rész után 20 százalék adót kell megfizetnie,

valamint a társasági adóról szóló törvény szerinti adókedvezményre való jogosultsága megszűnik.

(6) Az Szja tv. 66. §-ának az e törvény 51. §-ával megállapított (2) és (6) bekezdésében foglaltaktól eltérően,

1. a) a kettős könyvvitelt vezető esetében az 1995. év előtti adóévekben keletkezett eredménytartalékból,

b) az egyszeres könyvvitelt vezető esetében az 1995. évet megelőző években keletkezett adózott jövedelemnek az 1996. december 31-ig fel nem használt részéből

kifizetett osztalék után 1997. és 1998. évben az adó mértéke 10 százalék;

2. az 1995. és 1996. évben keletkezett, 18 százalékos adókulccsal adózott eredményből 1997. év folyamán kifizetett osztalék után az adó mértéke 10 százalék, feltéve, hogy az osztalék forrását képező adózott eredmény után a kifizető a társasági adóról szóló törvény által előírt kiegészítő adót megfizette, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában társas vállalkozásnak minősül az 1996. évben hatályos rendelkezések szerint a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó is.

(7) Az Szja tv. 46. §-ának az e törvény 28. §-ával megállapított (9) bekezdése rendelkezésétől eltérően nem kell adóelőleget levonni az 1997. március 31-ig az Szja tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek ellenértékeként kifizetett összegből. Egyebekben e kifizetésekre a nem kifizetőtől származó bevételre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(8) A Ta tv. 9. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján felemelt jegyzett tőkének az ott megjelölt módon történő leszállításával, vagy az ott megjelölt módon történő megszűnéssel összefüggésben a magánszemélynek juttatott jövedelem után az adó mértéke 10 százalék.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

64. § (1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit – a (2)–(6) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel – az 1997. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni, egyidejűleg az Szja tv. 1. és 5. számú melléklete e törvény 1. és 4. számú mellékletével módosul, az Szja tv. 2., 3. és 6. számú melléklete helyébe e törvény 2., 3. és 5. számú melléklete lép, továbbá az Szja tv. kiegészül az e törvény 6., 7., 8. és 9. számú melléklete szerinti 10., 11., 12. és 13. számú mellékletekkel.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szja tv. 26. § (4) bekezdése, a 48. § (4) bekezdése, a 83. § (3), (5) és (6) bekezdése, az 1. számú melléklet 1.6., és a 4.11. pontja, valamint a 13. §-a elé a „Az adófizetés” cím kerül, továbbá az Szja tv. 7. számú melléklete 8. pontjának első mondata kiegészül a következő szövegrésszel: „továbbá az előre hozott öregségi nyugdíjat és a baleseti rokkantsági nyugdíjat.” ^* 

(3) Az Szja törvénynek az e törvény 32. §-ával megállapított új 49/B. §-ának (5) bekezdése szerinti rendelkezést az ott említett külön jogszabály hatálybalépése hónapjának utolsó napját követő hatodik hónap utolsó napjától teljesített kifizetésekre kell alkalmazni.

(4) A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 95. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A Rendőrség által az együttműködő magánszemély részére az (1) bekezdés alapján kifizetett összegből 20 százalék forrásadót kell levonni és befizetni az adóhatósághoz. A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell az összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetőnek pedig nem kell erről személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetőleg a magánszemély részére igazolást kiadnia.”

(5) A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 63. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) ... A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell az összevont adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetőnek pedig nem kell erről személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetőleg a magánszemély részére igazolást kiadnia.”

(6) Az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.6. pontja rendelkezésében olimpia kifejezés alatt 1996. január 1-jétől a paraolimpiát is érteni kell.

1. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvényhez

1. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(1. A szociális és más ellátások közül adómentes:)

„1.3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg a helyi önkormányzat, továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott szociális és nevelési segély, a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás és munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a súlyosan mozgáskorlátozott magánszemély részére jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatás, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől az elhunyt házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában önsegélyező feladat ellátásának minősül a társadalombiztosításról szóló törvényben felsorolt ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása;”

2. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 2. pontja a következő 2.6. ponttal egészül ki:

(2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:)

„2.6. a lakás-takarékpénztárakról szóló külön törvény szerint nyújtott állami támogatás.”

3. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.5. és 4.6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:)

„4.5. a sorkatona, továbbá a katonai, a rendvédelmi felsőoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatója, valamint kormányrendeletben meghatározott polgári szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye (ösztöndíja) és egyéb pénzbeli juttatása, az önkormányzat által folyósított bevonulási segély, a leszerelő sorkatona egyszeri pénzjuttatása;

4.6. a Kossuth-, a Széchenyi-díjhoz, az olimpiai arany-, ezüst- és bronzéremhez, az életmentő emlékéremhez, a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjhoz kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a büntetés-végrehajtást, valamint a vám- és pénzügyőrséget felügyelő miniszterek, továbbá a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű összeg, azzal, hogy kapcsolódó pénzjutalom alatt azt az összeget kell érteni, amelyet a díj (az érem) tulajdonosának állami elismerésként adnak át;”

4. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 5.1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(5. Költségtérítés jellegű bevételek közül adómentes:)

„5.1. a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege, továbbá a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos és szerződéses állományú tagjai részére jogszabály alapján folyósított lakhatási támogatás;”

5. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.1. és 7.4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(7. Egyéb indokkal adómentes:)

„7.1. a magánszemélynek más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelme, továbbá a szövetkezet nyugdíjas tagjának a saját szövetkezetével kötött, életjáradéki szerződés keretében a vagyonnevesítés során szerzett szövetkezeti üzletrésze átruházásából származó jövedelme, feltéve, hogy annak összege évente az átalakulás befejezésekor lezárt névérték 1/10-ed részét, de legfeljebb havonta a 10 ezer forintot nem haladja meg;”

„7.4. a külföldi fizetőeszköznek forintra, illetőleg a forintnak külföldi fizetőeszközre való átváltásakor a devizajogszabályban vagy devizahatósági engedélyben foglalt feltételek szerint megszerzett jövedelem, akkor, ha az átváltás nem üzletszerű tevékenység keretében történik;”

6. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6., 8.11., 8.16. és 8.22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(8. A természetbeni juttatások közül adómentes:)

„8.6. a gyermeknek (óvodásnak, tanulónak) nyújtott, a közoktatásról szóló törvényben szabályozott közoktatási intézményi ellátás, ideértve az ellátások keretében nyújtott tankönyvtámogatást, étkezési támogatást, diákotthoni ellátást, továbbá a bölcsődei, a művelődési intézményi szolgáltatás, a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás, valamint szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés, továbbá a kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az étkezést; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;”

„8.11. a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez – jogszabály alapján – nyújtott munkáltatói költségtérítés (utazási és szállítási költség, költözködési átalány, lakás-helyreállítási költségátalány);”

„8.16. a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott igénybevételnek kitett vagy harckészültségi gyakorlaton résztvevő – 24 órás ügyeleti szolgálatot adó – tagjának a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni étkeztetése, továbbá a sor- és tartalékos katona, a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézet ösztöndíjas hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben kapott természetbeni juttatása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a terrorelhárító, a repülő hajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész, az ejtőernyős és a békefenntartó feladatokra vezényelt hivatásos és továbbszolgáló katonák állománya;”

„8.22. az, amelyet az állami, a helyi önkormányzati és egyházi forrásból nyújtott közoktatási ellátáshoz kapcsolódó tanulmányi kirándulás, tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban résztvevő kap, ideértve az iskolai könyvjutalmat is;”

2. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvényhez

„2. számú melléklet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez az összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról

Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításához bevételként a VI. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.

I. Jellemzően előforduló bevételek

Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben

1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz – ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is –, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;

3. a kapott kamat;

4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;

5. a felvett támogatás (figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is);

6. az előállított terméknek és végzett szolgáltatásnak – kivéve a természetbeni juttatást – a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el (nem kell azonban ezt a rendelkezést alkalmazni a mezőgazdasági őstermelő saját maga és vele közös háztartásban élő hozzátartozója által elfogyasztott saját előállítású termékek értékére, legfeljebb azonban személyenként évi 50 ezer forint összegre, tételes költségelszámolás esetén, feltéve, hogy ezen termékek előzőek szerinti értékének arányában a mezőgazdasági őstermelő a bevételével szemben elszámolt költségeket csökkenti);

7. a 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz – ha annak értékét a mezőgazdasági őstermelő egy összegben elszámolta – ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor – kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja – a beszerzés időpontjától számított

– egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,

– egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,

– két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,

– három éven túl nulla;

8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta;

9. a mezőgazdasági őstermelő esetében a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;

10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a mezőgazdasági őstermelő költségként elszámolta;

11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.

II. A mezőgazdasági őstermelő tevékenységének megszüntetése

A tevékenység megszüntetésének évében bevétel

1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 30 ezer forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;

2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb – kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt – ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték – akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg –, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta, azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;

3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésről beadott adóbevallást követően befolyt összeg december 31-i időponttal.

A megszüntetés évéről készített adóbevallás benyújtását követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett időpontot követően, akkor az a bevételből levonható, illetőleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás önellenőrzésével számolható el.

III. Egyéb rendelkezések

A nem egyéni vállalkozói tevékenység keretében előállított saját előállítású hordós bor értékesítéséből származó bevétel a magánszemély önálló tevékenységből származó bevétele, amellyel szemben a hordós bor előállításához kapcsolódó költségek a 3. számú melléklet szerint számolhatók el, továbbá költségként figyelembe vehető az adóévben a saját gazdaságban termelt szőlő becsült értéke, feltéve, hogy

1. a magánszemély mezőgazdasági kistermelő és az őstermelői igazolványában a saját gazdaságában az adóévben termelt és borkészítésre felhasznált szőlő mennyiségét és becsült értékét (mint bevételt) feltünteti;

2. a becsült érték meghatározásánál a hegyközség által megállapított és az önkormányzat hirdetőtábláján az adóévre közzétett termőhelyi védőárat, ahol a hegyközség nem működik a földművelésügyi miniszter által az adóévre megállapított, a Magyar Közlönyben e célból közzétett kistermelői elszámoló árat alkalmazza;

3. az 1. pontban említett bevétellel szemben költséget a mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó szabályok szerint számol el, és az ily módon kimutatott jövedelme alapján a mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó szabályok szerint tesz eleget adókötelezettségének.”

3. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvényhez

„3. számú melléklet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekről

E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben, amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a jogszabály alapján történő költségtérítést is) szempontjából minősíteni szükséges, hogy az beletartozik-e az elismert költségek körébe.

Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi.

A magánszemély költségként számolhatja el a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, korlátozott mértékű átalányban értékcsökkenést, valamint a mezőgazdasági őstermelő:

a) a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;

b) e tevékenységének első ízben történő megkezdése előtt – legfeljebb három évvel korábban – beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének kezdése évében költségként elszámolhatja, továbbá a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.

I. Jellemzően előforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások – feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését – különösen a következők:

1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 30 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen tárgyi eszközök – a mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értékétől függetlenül is – folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a IV. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;

3. az önálló tevékenységet végző magánszeméllyel munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés, vagy a munkaszerződés alapján az alkalmazottnak járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés;

4. a mezőgazdasági őstermelőnél a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett – de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó – összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül;

5. a tevékenység után kötelezően befizetett saját társadalombiztosítási járulék összege, illetve annál a magánszemélynél, akinél ilyen befizetési kötelezettség nincs, legfeljebb a kötelezően fizetendő társadalombiztosítási járulék mértékéig az önként (megállapodás alapján) fizetett társadalombiztosítási járulék összege;

6. a jogszabály alapján kötelezően fizetett kamarai tagdíj, továbbá az önálló tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti szervezet fenntartásához igazoltan befizetett tagdíj, hozzájárulás;

7. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség;

8. a mezőgazdasági őstermelő által a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy a mezőgazdasági őstermelő e címen nem vett igénybe adókedvezményt;

9. a mezőgazdasági őstermelő által a tevékenységével kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;

10. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó (ide nem értve a személyi jövedelemadót), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék;

11. az üzlet, a műhely, a gazdasági épület bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével;

12. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha a lakás és telephely műszakilag nem elkülönített;

13. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként a megfizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben a magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;

14. a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség);

15. a mezőgazdasági őstermelőnél az 1. számú mellékletben felsorolt munkaruha, védőruha, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;

16. a mezőgazdasági őstermelőnél reprezentáció címén a tevékenységéből származó bevétel 0,5 százalékának megfelelő igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint, azzal, hogy reprezentációs költségnek minősül az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott szolgáltatás (szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezés költsége (általános forgalmi adó nélkül);

17. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;

18. az alkalmazottat foglalkoztató, önálló tevékenységet folytató magánszemély – a mezőgazdasági őstermelő kivételével – az alkalmazott miatt a 17. pont rendelkezései szerint nem számolhat el költséget;

19. lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak a 2. pontban említett üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak – figyelemmel a IV. 4–5. pontban foglaltakra is – általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg;

20. a mezőgazdasági őstermelő a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként elszámolhatja.

21. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható.

II. Igazolás nélkül elszámolható költségek

Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Ilyen költségnek minősül különösen

1. a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem számol el;

2. az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény szerint megállapított költségtérítés összege;

3. az élelmezési költségtérítés a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendelet, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, valamint a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendelet és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény szerint;

4. a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma;

5. a háziorvos, házi gyermekorvos esetében az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet szerinti közlekedési célú költségtérítés;

6. a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből az eseti belföldi kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg;

7. a munkábajárással kapcsolatos költségtérítésekről szóló kormányrendelet szerint elszámolt kiadás;

8. a járművezető gyakorlati szakoktatók saját jármű üzemeltetésének költségtérítéséről szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehető költségátalány.

III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása

1. Kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszközök, nem anyagi javak után értékcsökkenési leírást csak a mezőgazdasági őstermelő számolhat el, az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok alkalmazásával.

2. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében az önálló tevékenységet folytató magánszemély átalányban számolhat el értékcsökkenési leírást olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát – mint nyilvántartási értéket –, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.

IV. A járművek költsége

1. A saját tulajdonú – ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is – jármű üzemanyag-fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célú járműre vonatkozóan a III. rész 1. pontjában foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Az üzemanyag-fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség címén, vagy az APEH által közzétett üzemanyagár vagy a számlákkal igazolt üzemanyagár vehető figyelembe.

2. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármű – kivéve a személygépkocsit – beszerzési árával szemben a III. 2. pont szerint átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.

3. A saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül a 2. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.

4. A nem saját tulajdonú kizárólag üzemi célra használt jármű esetében elszámolható az üzemi használatra eső

a) igazolt bérleti vagy lízingdíj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja),

b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,

c) számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a bérbevevőt (lízingbe vevőt) terheli.

5. A személygépkocsi bérleti, vagy lízingdíja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységből származó bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el.

6. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként – az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott – külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el.

7. A magánszemélynek az 1. vagy 3. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a magánszemély a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 3. pont szerinti elszámolási módszert. A 4–5. pont szerinti személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 3. pont szerinti elszámolás.

8. Az 6. pontban foglaltaktól eltérően, a mezőgazdasági őstermelő az útnyilvántartás vezetése helyett, havi 500 kilométer utat számolhat el személygépkocsi üzleti célú használata címén a költségek 3. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre – illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára – lehet alkalmazni.

9. A magánszemély a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.

V. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:

1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy – ha a törvény kivételt nem említ – akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza;

2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;

3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;

4. a személyi jövedelemadó, továbbá azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe;

5. ha törvény másként nem rendelkezik, a tagdíjak, a biztosítási díjak, továbbá a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék címén megfizetett összeg;

6. a közcélú adomány;

7. azok a kiadások, amelyek az I–IV. fejezetben és az általános, valamint az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg.”

4. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvényhez

1. Az Szja tv. 5. számú mellékletének első mondata helyébe a következő mondat lép:

„Az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, az e mellékletben meghatározott esetekben egyébként a magánszemélynek az adóköteles jövedelem megállapításához év közben folyamatosan nyilvántartást kell vezetnie, és azt a vonatkozó éves adatok megállapításához a naptári év végén összesítenie kell. A nyilvántartások a következők:”

2. Az Szja tv. 5. számú melléklete I. részének 1., 2. és 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„I. Alapnyilvántartások

1. Pénztárkönyvet vagy naplófőkönyvet kell vezetni azon tevékenység(ek)re vonatkozóan,

– amely(ek)re a magánszemély áfa-levonási jogot érvényesít, illetőleg amely(ek) után áfa fizetésére kötelezett,

– amelye(ke)t a magánszemély egyéni vállalkozóként végez,

– amely(ek)nél az előzőektől függetlenül az egyéni vállalkozó alkalmazottat, segítő családtagot foglalkoztat,

– amely(ek)re a magánszemély egyébként pénztárkönyv (naplófőkönyv) vezetését választja.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó, ha alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat és e törvény szerinti költségei az előző évben az évi 100 ezer forintot nem haladták meg és az adóévben várhatóan az évi 100 ezer forintot nem haladják meg, valamint – választása szerint – a tételes költségelszámolást alkalmazó, áfa-levonási jogot nem érvényesítő mezőgazdasági őstermelő a pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a 2. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti, azzal, hogy az egyéni vállalkozói, illetőleg az őstermelői tevékenységéből származó egyes bevételeiből nem kell külön-külön megállapítania a jövedelmet.

Az egyéni vállalkozó, ha átalányadózást alkalmaz, a pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a 3. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti, feltéve, hogy áfa-levonási jogát nem érvényesíti.

A pénztárkönyvet (naplófőkönyvet) a használatbavételt megelőzően az adóhatóságnál hitelesíttetni kell.

Az adókötelezettség teljesítéséhez a pénztárkönyv (naplófőkönyv) tartalmi követelményei a következők:

A bevételeket és kiadásokat időrendben, folyamatosan, naponkénti bontásban, sorszámmal, dátummal havonta, legkésőbb a tárgyhónapot követő hó 12-éig kell bejegyezni. A bevételeket és a kiadásokat okmányok (számla, más bizonylat, részletező nyilvántartás) alapján kell feltüntetni.

A készpénzbevételeket naponta – az általános forgalmi adó kulcsok szerinti részletezésben – kell bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton rögzíteni és a bizonylati adatokat legalább havonként tól–ig jelöléssel kell bevezetni.

A számlával, egyszerűsített számlával kísért értékesítések esetén be kell jegyezni azok számát. Nyugtás értékesítéskor, összesített bevétel bevezetése esetén a felhasznált nyugták sorszámát tól–ig jelöléssel kell bejegyezni.

A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes tétel (összeg) bejegyzésével lehet kiigazítani.

Az egyéni vállalkozónak a bevételeket és költségeket havonta – legkésőbb a tárgyhónapot követő 12 napon belül – összesítenie kell, az év utolsó napjával pedig éves zárást kell készítenie.

A befizetett adóelőleget a befizetés napján kell bejegyezni a bizonylat azonosító sorszámának feltüntetésével.

A nem egyéni vállakozói tevékenységből származó bevételeket az egyes tevékenységek feltüntetésével kell könyvelni, ugyanígy az azokhoz tartozó költségként elszámolható kiadásokat, annak érdekében, hogy az egyes tevékenységből származó jövedelem megállapítható legyen, valamint fel kell tüntetni a levont adóelőleget is.

Az okmányokat megfelelő időrendi sorrendben, mellékletként kezelve kell megőrizni.

A pénztárkönyvi (naplófőkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhető, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az előzőek szerinti tartalmi előírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott adatok havi forgalmi végösszegeit a pénztárkönyvben (naplófőkönyvben) rögzíteni kell.

A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv (naplófőkönyv), valamint a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók el.

A pénztárkönyv legalább a következő adatokat tartalmazza:

A bevételek oszlopának bontása:

– az adó alapjába beszámító bevételek;

– az adó alapjába be nem számító bevételek (egyéb bevételek);

– a fizetendő általános forgalmi adó.

A kiadások oszlopának bontása:

– a költségnek minősülő kiadások, ezen belül:

= anyag, áru,

= az alkalmazottak bére és közterhei,

= vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében: vállalkozói kivét,

= egyéb kiadások;

– általános forgalmi adó (a számlákban előzetesen felszámított);

– költségnek nem minősülő egyéb kiadások, különösen az alkalmazottól, megbízottól levont, valamint a saját jövedelem után befizetett adó, adóelőleg, a befizetett bírság.

A bevételi és a kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte (dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).

2. Bevételi és költségnyilvántartást vezet az a nem egyéni vállalkozó önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, de áfa-levonási jogot nem érvényesít, illetőleg nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, és alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat, illetőleg, ha áfa-levonási jogot nem érvényesít a mezőgazdasági őstermelő, választása szerint.

A bevételi és költségnyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével és a tevékenység megjelölésével kell feltüntetni a(z egyes) tevékenység(ek) bevételének teljes, adóelőleggel nem csökkentett összegét és a(z egyes) tevékenység(ek)hez tartozó, költségként elszámolható kiadásokat, továbbá a levont adóelőleget. Év végén a jövedelmet tevékenységenként kell meghatározni.

3. Bevételi nyilvántartást vezet

a) a mezőgazdasági őstermelő a nem kifizetőtől származó bevételeiről, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában bevételi nyilvántartásnak minősül az őstermelői igazolvány is;

b) az az önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét a bevételéből költséghányad vagy jövedelemhányad alkalmazásával számolja el.

ad a) A mezőgazdasági őstermelőnek a negyedév utolsó napján a nem kifizetőtől származó bevételeket egy összegben kell bevezetnie az őstermelői igazolványba. Ezzel egyidejűleg kell az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelmét az erre vonatkozó rendelkezések szerint megállapítania. Az elszámolásnál készített feljegyzést az őstermelői igazolvány mellékleteként a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályok szerint kell kezelnie. Az átalányadózás szerint adózó, bevételi nyilvántartást vezető mezőgazdasági kistermelőnek fel kell tüntetnie, hogy a bevétel élő állatok és állati termékek értékesítéséből vagy más mezőgazdasági kistermelői tevékenységéből származik.

ad b) A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizető megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes, (adóelőleggel nem csökkentett) összegét és a levont (befizetett) adóelőleget.”

3. Az Szja tv. 5. számú mellékletének II/3., 4., 5. és 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„3. Tárgyi eszköz nyilvántartása

A mezőgazdasági őstermelőnek, az egyéni vállalkozónak, az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközéről egyedi nyilvántartást kell vezetnie, ideértve azokat a tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére, előállítására fordított kiadást költségként érvényesítheti. E nyilvántartásból állapítható meg a költségként érvényesíthető értékcsökkenési leírás összege.

A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

– a tárgyi eszköz megnevezése,

– gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási szám,

– a megszerzés időpontja,

– a használatbavétel időpontja,

– a kiselejtezés időpontja (a selejtezési jegyzőkönyv szerint),

– az értékcsökkenési leírás kulcsa,

– a beszerzési ár, előállítási költség (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),

– a bruttó (beszerzési) érték felújítás, átalakítás stb. által megnövelt összege (az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja),

– az előző évek értékcsökkenésének halmozott összege,

– a tárgyévi értékcsökkenés összege,

– az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.

Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban el kell számolni.

4. Nem anyagi javak nyilvántartása

A mezőgazdasági őstermelőnek, az egyéni vállalkozónak a nem anyagi javakról nyilvántartást kell vezetnie.

A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

– a nem anyagi javak megnevezése,

– a megszerzés időpontja,

– a használatbavétel időpontja,

– a kiselejtezés időpontja,

– az értékcsökkenési leírás kulcsa,

– a beszerzési ár, előállítási költség (az értékcsökkenés kiszámításának alapja),

– az előző évek értékcsökkenésének halmozott összege,

– a tárgyévi értékcsökkenés összege,

– az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.

5. Tőkejövedelmek nyilvántartása

A magánszemélynek a tulajdonában lévő értékpapírokról, továbbá a gazdasági társaságban lévő vagyoni részesedéséről külön-külön nyilvántartást kell vezetnie.

A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

– az értékpapír vagy részesedés megnevezése,

– az értékpapír azonosító adatai,

– az értékpapír megszerzésének időpontja,

– az értékpapír vásárlására fordított összeg,

– az adóellenőrzéshez szükséges, az értékpapír előző tulajdonosának azonosítására alkalmas adat,

– az értékpapír (üzletrész) névértéke,

– az értékpapír elidegenítésének időpontja,

– az értékpapír új tulajdonosának megnevezése (névre szóló értékesítés esetén),

– az értékpapír elidegenítésekor kapott ellenérték,

– az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség.

6. Munkabérek, más személyi jellegű kifizetések nyilvántartása

A magánszemélynek az alkalmazott, a segítő családtag, más magánszemély számára kifizetett összegekről, tartozásokról és követelésekről személyenkénti nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak – az érintett magánszemélyek adóazonosító adatainak feltüntetése mellett – tartalmaznia kell levonások nélkül a részükre különféle jogcímeken elszámolt személyi jövedelemadó-köteles összegeket, a levont személyi jövedelemadó előleget, nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat, a kifizetett összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó előleg, illetve – amennyiben erre a magánszemély köteles – év végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához szükséges.

A nyilvántartásba adatokat bejegyezni csak az alapnyilvántartásban szereplő adatokkal egyezően szabad, ezért a nyilvántartásban minden tétellel kapcsolatban az alapnyilvántartás vonatkozó tételére hivatkozni kell.”

4. Az Szja tv. 5. számú mellékletének II/10. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„10. Selejtezési, áruromlási nyilvántartás

A magánszemély a 30 ezer forintot meg nem haladó tárgyi eszközök és nem anyagi javak selejtezéséről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell

– a selejtezés, az áruromlás időpontját,

– az áru, anyag stb. megnevezését,

– a kiselejtezett dolog, anyag-, árufajtánkénti mennyiségét és értékét.”

5. Az Szja tv. 5. számú mellékletének II/13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„13. Leltár

A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell a következő csoportosítás szerint:

– alapanyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag),

– használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),

– áruk (kereskedelmi készletek),

– betétdíjas göngyöleg,

– alvállalkozói teljesítmények,

– saját termelésű készletek:

= befejezetlen termelés,

= félkész és késztermék.

Az áfát nem az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek a leltárban

– a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 30 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű – ide nem értve a járművet) eszközöket és az árukat a legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;

– a 30 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű – ide nem értve a járművet) használt tárgyi eszközöket az áfát tartalmazó beszerzési árának 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;

– a saját termelésű félkész és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron – az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében – kell szerepeltetni.

Az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemély (a 4. számú melléklet 1. pont első mondata) a leltárban

– a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 30 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű – ide nem értve a járművet) eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;

– a 30 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ig történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű – ide nem értve a járművet) tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetni;

– a saját termelésű félkész és készterméket (a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron – az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében – kell szerepeltetni.”

6. Az Szja tv. 5. számú mellékletének III. része helyébe a következő rendelkezés lép:

„III. Selejtezés

A 30 ezer forintot meghaladó beszerzési értékű tárgyi eszközök kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni. A selejtezés időpontját, a selejtezést megelőzően 15 nappal az első fokú adóhatóságnak kell bejelenteni. Az adóhatóság képviselőjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyzőkönyvet aláírásukkal – lakcímük és adóigazgatási azonosító számuk feltüntetése mellett – igazolni.”

7. Az Szja tv. 5. számú mellékletének IV. része helyébe a következő rendelkezés lép:

„IV. Az egyéni vállalkozói, illetőleg a mezőgazdasági őstermelői tevékenység megszüntetése

A tevékenység megszüntetését az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint kell bejelenteni.

A tevékenység megszüntetését követően befolyt bevétel, illetve felmerült kiadás nyilvántartása:

a) Ha a bevétel a megszüntetés évéről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig (illetve a benyújtás napjáig) befolyt, azt a lezárt adóév bevételei között december 31-i időponttal kell szerepeltetni.

b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költségek (szállítói tartozás) kiegyenlítése a megszüntetés évéről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között december 31-i időponttal kell szerepeltetni.

c) Abban az esetben, ha a megszüntetés évéről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség, akkor a megszerzése vagy kiadása évében önálló tevékenységből származó bevételként vagy költségként kell nyilvántartásba venni.”

5. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvényhez

„6. számú melléklet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez a mezőgazdasági őstermelői tevékenységekről

A mezőgazdasági őstermelői tevékenységek a következők:

a) növénytermesztés (METJ 91), kivéve a hínárt (METJ 91–23–29), az algát (METJ 91–50), a gyógynövényekből a virágként és dísznövényként értékesített termékeket (METJ 91–24);

b) kertészeti termékek előállítása, (METJ 92), kivéve a virágokat és a dísznövényeket (METJ 92–4);

c) élő állatok tenyésztése és állati termékek előállítása (METJ 93), kivéve

– a sportlovat (METJ 93–42–01),

– a versenylovat (METJ 93–42–02),

– az élő vadat (METJ 93–71),

– a lőtt vadat (METJ 93–72),

– a kutyát (METJ 93–82–01),

– a macskát (METJ 93–82–02),

– egyes kisállatokat és termékeiket (METJ 93–82–15-től a 93–82–20-ig),

– a laboratóriumi állatokat (METJ 93–85),

– a vírus-, a szérum-állatokat és -tojásokat (METJ 93–22–01–4, 93–22–01–5, 93–42–05, 93–56–06–03),

– a dísz- és állatkerti állatokat (METJ 93–86),

– a vadgazdálkodási termékeket (METJ 93–7),

d) erdei, mezei melléktermékek (METJ 94–39) gyűjtése.”

6. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvényhez

„10. számú melléklet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról

A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.

I. Jellemzően előforduló bevételek

Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben

1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz – ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is –, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;

3. a kapott kamat (különösen az üzleti bankszámlán jóváírt kamat);

4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;

5. a felvett támogatás (figyelemmel a X. fejezet rendelkezéseire is);

6. az előállított terméknek és végzett szolgáltatásnak – kivéve a természetbeni juttatást – a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a magánszemély bármely évben költséget számolt el;

7. a 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz – ha annak értékét az egyéni vállalkozó egy összegben elszámolta – ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor – kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja – a beszerzés időpontjától számított

– egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,

– egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,

– két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,

– három éven túl nulla;

8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést az egyéni vállalkozó költségként bármely évben elszámolta;

9. a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;

10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az egyéni vállalkozó költségként elszámolta;

11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.

II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek

A tevékenység megszüntetésének évében bevétel

1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 30 ezer forintot meg nem haladó értékű tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;

2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb – kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt – ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték – akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg –, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;

3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésről beadott adóbevallást követően befolyt összeg december 31-i időponttal.

A megszüntetés évéről készített adóbevallás benyújtását követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett időpontot követően, akkor az a bevételből levonható, illetőleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás önellenőrzésével számolható el.

III. Egyéb rendelkezések

Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleg a díjjegyzék elkészítésének időpontjától számít bevételnek. Az e bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen időponttól vehetők figyelembe.”

7. számú melléklet az 1996. évi LXXXIII. törvényhez

„11. számú melléklet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez a vállalkozói költségek elszámolásáról

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a vállalkozói adóalap kiszámításához, a vállalkozói költségek meghatározására, e törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmaznia.

Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi.

Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el

a) a vállalkozói kivétnek és közterheinek összegét;

b) a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget;

c) a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;

d) e tevékenységének megkezdése előtt – legfeljebb három évvel korábban – beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének kezdő évében, továbbá a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.

I. Jellemzően előforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások – feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését – különösen a következők:

1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 30 ezer forintot nem haladja meg, továbbá beszerzési értékétől függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a III. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;

3. az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján az alkalmazottnak járó a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés;

4. a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett – de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó – összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül;

5. az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás;

6. a tevékenység után kötelezően befizetett saját társadalombiztosítási járulék;

7. a jogszabály alapján kötelezően fizetett kamarai tagdíj, továbbá az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti szervezet fenntartásához igazoltan befizetett tagdíj, hozzájárulás;

8. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség;

9. a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett igénybe adókedvezményt;

10. a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;

11. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adó, illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék;

12. az üzlet, a műhely, a gazdasági épület bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével;

13. a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó lakása és telephelye műszakilag nem elkülönített;

14. a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként az egyéni vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;

15. a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség);

16. az 1. számú mellékletben felsorolt munkaruha, védőruha, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;

17. az alkalmazottnak adott természetbeni juttatásra fordított kiadás és annak közterhei, valamint a kamatkedvezmény miatt fizetett személyi jövedelemadó;

18. reprezentáció címén az egyéni vállalkozói tevékenységből származó bevétel 0,5 százalékának megfelelő igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint, azzal, hogy reprezentációs költségnek minősül az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott szolgáltatás (szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezés költsége (általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül), kivéve ez utóbbit, ha természetbeni juttatásként, a vonatkozó adó megfizetése mellett számolja el az egyéni vállalkozó;

19. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;

20. ha az egyéni vállalkozó alkalmazottat foglalkoztat, akkor annak hivatali üzleti utazására is a 19. pont rendelkezései szerint kell eljárni;

21. lízingszerződés alapján lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak – figyelemmel a III. 7–8. pontban foglaltakra is – általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de legfeljebb a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg;

22. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege az értékesítéskor költségként elszámolható;

23. az egyéni vállalkozó a 3. számú mellékletben az igazolás nélkül elszámolható költségekről szóló rendelkezések megfelelő alkalmazásával számolhat el igazolás nélkül költséget;

24. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható;

25. a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott szerződéses rendszerben üzemeltető egyéni vállalkozó által a jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szervezet részére befizetett összeg.

II. Az értékcsökkenési leírás szabályai

A tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírása e fejezet rendelkezései szerint – figyelemmel a járművek költségeiről szóló fejezetben foglaltakra is – számolható el vállalkozói költségként.

1. Fogalmak:

a) A tárgyi eszköz fogalma

Tárgyi eszköznek minősül minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), amely tartósan, legalább egy éven túl – közvetlenül vagy e törvényben meghatározott módon közvetve – szolgálja a vállalkozás tevékenységét.

aa) Az ingatlan mint tárgyi eszköz a termőföld, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, az üzemkörön kívüli ingatlanok.

Termőföld: a mezőgazdasági hasznosítás célját szolgáló földterület. Ilyen címen kell kimutatni annak a termőföldnek az értékét, amelyekhez a vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon értékelt. Termőföld a szántóföld, az ültetvényterület, az erdő, a nádas, a gyepterület és a halastó területe.

Telek: ebben az ingatlancsoportban kell kimutatni az olyan földterület szerzési értékét, amelyhez vásárlás, kisajátítás vagy egyszeri telek-igénybevételi díj fizetése révén jutott a magánszemély. A földterületen, telken helyet foglaló építmény és egyéb tárgyi eszköz a telek fogalmától elkülönül, annak értékében nem szerepelhet. Az ingatlanok ezen csoportjába tartozik a telkesítés is.

Telkesítés: olyan beruházásnak minősített tevékenység eredménye, amely a talaj hasznosításának növelése érdekében módosítja a talaj tulajdonságait, felszínét és általában javítja a termelés feltételeit. A telkesítés a beruházásként elszámolt tereprendezési, területfeltöltési, talajjavítási és talajvédelmi ráfordításokat foglalja magában. A telkesítések értéke nem tartalmazza magának a földterületnek, teleknek az értékét, amelyen a telkesítést létrehozták.

Építmény: az épület és az egyéb építmény gyűjtőfogalma. Építmény: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegű műszaki alkotás, épület, egyéb építmény, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén, vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná), a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik. Az építmény fogalmába tartozik az olyan víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezeték, központi fűtés, szellőzési, légüdítő berendezés és felvonó, amely az építmény szerkezetébe építve, annak használhatóságát és ellátását biztosítja. Az ilyen vezeték és szerelvény akkor is az építmény fogalmába tartozik, ha az az építmény használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett technológiai célokat is szolgál.

Épület: olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó, időszakos vagy idényjellegű tartózkodás, az üzemi termelés, az anyag- és terméktárolás feltételeit biztosítja.

Épületrészek, a tulajdoni hányadok: ingatlanok olyan sajátos megjelenési formája, amikor egy önálló ingatlannak több tulajdonosa van, akik között az ingatlan tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben), a szerződésben meghatározott arányban oszlik meg. Ilyen esetben a beszerzési, előállítási költségek mögött nem az ingatlan egésze áll, hanem annak a jogosultság szerinti része, a tulajdonjognak megfelelő hányada.

Egyéb építmény: minden, épületnek nem minősülő építmény (pl. út, vasút, kerítés). Ide tartozik az ültetvény, a halastó is, nem beleértve az általa elfoglalt földterületet.

Az üzemkörön kívüli ingatlanok közé azok az ingatlanok tartoznak, amelyek törvényben meghatározott módon közvetve szolgálják a jövedelemszerző tevékenységet. Ilyen különösen a szociális, kulturális, sport- és gyermekintézményi, üdülési célokat szolgáló épület, egyéb építmény.

ab) A műszaki berendezés, a gép, a jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló erőgép, erőművi berendezés, műszer, szerszám, szállítóeszköz, hírközlő berendezés, számítástechnikai eszköz, jármű.

Az erőgép, az erőművi berendezés fogalmába tartozik különösen a vízi-, a szélerőgép, a légmotor, a rögzített, illetve félig rögzített gőzerőgép, a gyors és lassú égésű motor, az áramfejlesztő gépcsoport, az ipari kazán, a villamos forgógép, a transzformátor, a kis- és nagyfeszültségű villamos készülék, az erősáramú egyenirányító.

A műszer, a szerszám közé tartozik különösen a tartály, hűtőberendezés, szivattyú, ventilátorok, kompresszor, préslégszerszám, szerszámgép, a termelési profilnak megfelelő munkagép, műszer és eszköz.

A szállítóeszközök és hírközlő berendezések körébe tartozik általában a vállalkozás keretében anyag- és árumozgatás céljára használt emelő, daru, rakodógép, szállítótargonca, szállítószalag, szállítópálya, a konténer, a híradástechnikai gép és készülék (pl. a vezetékes és a vezeték nélküli hírközlő eszköz és berendezés).

Számítástechnikai eszköznek minősül az irányítástechnikai automatikai folyamatszabályozási rendszer, a számítógép, a központi és perifériális számítógép egység stb.

Járműnek minősül az általában közforgalmi (forgalmi) rendszámmal ellátott – közúti, vízi, vasúti és légi közlekedési jármű.

ac) Egyéb berendezés, felszerelés, jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett – a műszaki berendezések, gépek, járművek közé nem tartozó – berendezési tárgy, gép, irodai, igazgatási felszerelés, üzemi és üzleti felszerelés stb.

ad) Beruházás (felújítás) a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig végzett tevékenység (szállítás, alapozás, üzembe helyezés, vámkezelés, közvetítés stb.), továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerezéséhez egyedileg hozzákapcsolható, ideértve a hitel igénybevételének költségeit, valamint az üzembe helyezésig felmerült kamatot és a biztosítást is.

Beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, az élettartam növelésével összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka is.

b) A nem anyagi javak fogalma

A nem anyagi javak közé a tárgyi alakot nem öltő vagyoni értéket, vagyoni jogot hordozó forgalomképes dolgok tartoznak. Ilyen a vagyoni értékű jog, az üzleti vagy cégérték, a szellemi termék, amely közvetlenül és tartósan – legalább egy éven túl – szolgálja a vállalkozási tevékenységet. A forgalomképesség azt jelenti, hogy a dolog szabadon átruházható, vásárolható és értékesíthető, vagyis a mindennapi forgalom tárgya lehet.

ba) A vagyoni értékű jogok általában ingatlanhoz kapcsolódnak, de nem tulajdonból származó jogokat testesítenek meg.

bb) Üzleti vagy cégértéknek a megvásárolt társaságért, vállalatért fizetett ellenérték és a megvásárolt társaság, vállalat egyes eszközeinek a kötelezettségekkel csökkentett értéke közötti különbözetet kell érteni, ha a fizetett ellenérték a magasabb.

bc) A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint

– a találmány,

– az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,

– a védjegy,

– a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,

– a szoftver termék,

– az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),

– a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.

2. A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása

a) Értékcsökkenési leírás a 3. pontban meghatározott leírási kulcsok jegyzéke szerint számolható el. A leírási kulcsok jegyzékében az adott tárgyi eszköz, nem anyagi javak mellé rendelt százalékarány az egy naptári évben érvényesíthető leírási kulcsot tartalmazza. Ha ugyanazon tárgyi eszközre több szabály is alkalmazható, akkor a módszerek között választani lehet, de a választott és egyszer már alkalmazott módszertől a későbbi években nem lehet eltérni. Az 1997. év előtt megkezdett értékcsökkenési leírást a megkezdett módszerrel kell folytatni a teljes elszámolásig.

b) Értékcsökkenési leírást a beszerzés, illetőleg az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha a beszerzés, üzembe helyezés vagy az elidegenítés az adóévben év közben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámítani.

c) Az értékcsökkenési leírás alapja: a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak beszerzési ára, saját előállítás esetén pedig az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával igazolt összege. Az értékcsökkenési leírás alapjának számbavétele során a vonatkozó számlában (okmányban) szereplő és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha az adózó az áfát nem vonhatja le. Ez utóbbi esetben az értékcsökkenési leírás alapjába az áfa is beszámít.

A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó járulékos költség (szállítási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, valamint a beszerzéssel összefüggő közvetítői költségek, a bizományi díj, a vám, az adók – az áfa kivételével – az illeték stb.) a beszerzési ár részét képezi.

Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó meghatározását kell – a h) pontra is figyelemmel – irányadónak tekinteni. Ezt az összeget növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el.

d) A tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült költség az értékcsökkenési leírás alapját növeli.

e) Az értékcsökkenési leírás összegének megállapításához az 5. számú mellékletben foglaltak szerint tárgyi eszközök nyilvántartását, illetőleg nem anyagi javak nyilvántartását kell vezetni.

f) A bányaművelésre, a hulladéktárolásra igénybe vett földterület, telek és a melioráció kivételével nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzési ára, az előállítási költsége után. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell különíteni.

g) A százezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt gépek, berendezések, felszerelések esetében választható, hogy önmaga határozza meg a leírás mértékét, azzal, hogy a leírási évek számának legalább két évnek kell lennie.

h) Az 1995. december 31-e után üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett, ITJ 32-től 39-ig és a 42-es termékszám alá tartozó gép és berendezés esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthető, kivéve, ha e fejezet alapján magasabb kulcs alkalmazható.

i) A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minősítést követően ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök közül a gépek, berendezések, felszerelések, járművek – kivéve a személygépkocsit – esetében egyösszegű, épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékű értékcsökkenési leírást érvényesíthet. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minősül a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.

j) Tárgyi eszköz, nem anyagi javak 1996. december 31-ét követő részletfizetéssel történő vásárlása esetén – amennyiben a szerződés szerint a vevő legkésőbb az utolsó részlet törlesztésével vagy azt követően egy meghatározott időtartamon belül tulajdonossá válik –, a vevő egyéni vállalkozó a tárgyi eszköz, nem anyagi javak beszerzési árának egészére alkalmazhatja az e melléklet szerinti értékcsökkenési leírást, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. Ha az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti módon adja el tárgyi eszközét, nem anyagi javait, akkor adóévi bevételként az adott évben e címen kapott törlesztő részlet összegét kell figyelembe vennie. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható.

3. A leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai

a) Épületek

Az épület jellege		Évi leírási kulcs %
	Hosszú élettartamú szerkezetből	2,0
	Közepes élettartamú szerkezetből	3,0
	Rövid élettartamú szerkezetből	6,0

A felsorolt csoportokon belül az épületek műszaki ismérvek szerinti besorolása:

A csoport megnevezése		Felmenő (függőleges teherhordó) szerkezet	Kitöltő (nem teherhordó) falazat	Vízszintes teherhordó szerkezet (közbenső és tetőfödém, illetve egyesített teherhordó, térelhatároló tetőszerkezet)
	Hosszú élettartamú szerkezet		Beton- és vasbeton, égetett tégla-, kő-, kohósalak- és acélszerkezet		Tégla, blokk, panel, öntött falazat, fémlemez, üvegbeton és profilüveg		Előre gyártott és monolit vasbeton acéltartók közötti kitöltő elem, valamint boltozott födém
	Közepes élettartamú szerkezet		Könnyűacél és egyéb fémszerkezet, gázszilikát szerkezet, bauxitbeton szerkezet, tufa- és salakblokk szerkezet, fűrészelt faszerkezet, vályogfal szigetelt alapokon		Azbeszt, műanyag és egyéb függönyfal		Fagerendás (borított és sűrűgerendás), mátrai födém, könnyű acélfödém, illetve egyesített acél tetőszerkezet könnyű kitöltő elemekkel
	Rövid élettartamú szerkezet		Szerfás, és deszkaszerkezet vályogvert falszerkezet, ideiglenes téglafalazat		Deszkafal, lemezkeretbe sajtolt lapfal		Szerfás tapasztott és egyéb egyszerű falfödém

Az épület jellegét a három ismérv közül a rövidebb élettartamot jelentő alapján kell meghatározni.

Az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékcsökkenését az épülettől elkülönülve is el lehet számolni.

Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket kiszolgáló vezetékek leírását az épülettől függetlenül, a gépeknél, illetve vezetékeknél megadott leírási kulcsok alapján kell megállapítani.

b) Építmények

Építménycsoportok		Évi leírási kulcs %
	Ipari építmények	2,0
	Mezőgazdasági építmények	3,0
	Melioráció	10,0
	Mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozónál a bekötő- és üzemi út	5,0
	Közforgalmi vasutak és kiegészítő építményei, ideértve az iparvágányokat is,	4,0
	Egyéb vasúti építmények (elővárosi vasutak, közúti villamosvasutak, metróvasúti pálya stb.)	7,0
	Vízi építmények	2,0
	Hidak	4,0
	Elektromos vezetékek, ideértve a távközlési hálózat vezetékest is	8,0