| Kőolaj- és földgázvezetékek, gázvezetékek | 6,0 | |||
| Gőz-, forró víz- és termálvízvezetékek, földgáz távvezetékek | 4,0 | |||
| Közúti villamos vasúti és trolibusz munkavezetékek | 25,0 | |||
| Egyéb, minden más vezeték | 3,0 | |||
| Alagutak és föld alatti építmények (a bányászati építmények kivételével) | 1,0 | |||
| Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás | 6,0 | |||
| Hulladéktároló | 20,0 | |||
| Minden egyéb építmény (kivéve a szemétégetőt) | 2,0 | |||
| A szemétégető | 15,0 | |||
Hulladéktároló az a földdel szilárd kapcsolatban álló építmény, amely a fogyasztás vagy a termelési, szolgáltatási és más tevékenységek során keletkező olyan elhasználódott termék tárolására alkalmas, amely termék sem a hulladék tulajdonosa által, sem a hulladéktároló tulajdonosa által nem kerül vissza a keletkezéséhez vezető tevékenységbe és eredeti anyagként sem értékesítik.
A hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterület értékcsökkentést a hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal kell elszámolni.
Melioráció: az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseiről szóló jogszabály alapján melioráció jogcímen támogatásban részesíthető beruházás.
c) Ültetvények
| Ültetvénycsoportok | Évi leírási kulcs % | |||
| Alma, körte, birs, naspolya, cseresznye, meggy, szilva, szőlő, szőlőanyatelep, mandula, mogyoró | 6,0 | |||
| Őszibarack, kajszibarack, pöszméte, ribiszke, komló, gyümölcsanyatelep | 10,0 | |||
| Spárga, málna, szeder | 15,0 | |||
| Dió, gesztenye | 4,0 | |||
Az ültetvény támrendszere nem önálló tárgyi eszköz, hanem tartozék, amelyre az ültetvénnyel azonos leírási kulcsot kell alkalmazni. Az ültetvény kerítése viszont önálló tárgyi eszköznek – építménynek – minősül.
d) Gépek, berendezések, felszerelések, járművek
da) 33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Szerszámgépekből a programvezérlésű, számvezérlésű gépek, berendezések
– ITJ 34-ből a programvezérlésű, számvezérlésű gépek, berendezések
Irányítástechnikai és általános rendeltetésű számítástechnikai gépek, berendezések
– ITJ 48
Ipari robotok
– ITJ 35–81–1
Mérőműszerekből, irányítástechnikai készülékekből az átviteltechnikai, az ipari különleges vizsgálóműszerek és a komplex elven működő különleges mérő- és vizsgálóberendezések
– ITJ 47–58, 47–68 és 47–88
Ügyviteltechnikai eszközök
– ITJ 46–7
Napkollektor
– ITJ 25–94
Fluidágyas szénportüzelésű berendezések, valamint mezőgazdasági és erdőgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelő hőfejlesztő berendezések
– ITJ 32–39
Hulladékmegsemmisítő, feldolgozó, hatástalanító és hasznosító berendezések
– ITJ 33–8
Szennyvíz-, élővíztisztító és fertőtlenítő készülékek és berendezések
– ITJ 33–83
Szennyezőanyag leválasztását, szűrését szolgáló berendezések
– ITJ 36–11-ből és a 36–13-ból
Elektrosztatikus leválasztók (elektrofilter), egyéb, gázszerű közegből szennyezőanyag leválasztást szolgáló szűrők, porleválasztók, és abszorpciós gáztisztítók
– ITJ 36–14, 36–19-ből, 36–34-ből és a 36–35-ből
Orvosi, gyógyászati, laboratóriumi eszközök
– ITJ 46–2
db) 20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Járművek
– ITJ 41
dc) 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Minden egyéb – a da)–db) pontban fel nem sorolt – tárgyi eszköz.
e) Nem anyagi javak
A nem anyagi javak közül:
– a vagyoni értékű jog beszerzési árát 6 év vagy ennél hosszabb idő alatt,
– az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idő, legfeljebb 15 év alatt,
lehet leírni.
A szellemi termék beszerzési vagy előállítási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközt előreláthatóan használják. Ezt az időszakot és az évenként leírandó összeget (az összeg meghatározásának módját) a szellemi termék használatbavétele időpontjában kell meghatározni, a nyilvántartásokban feljegyezni.
4. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök (kivéve a személygépkocsi) és nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása.
a) A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében átalányban számolható el értékcsökkenési leírás olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát – mint nyilvántartási értéket –, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
b) Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén) a 3. pontban meghatározott értékcsökkenési leírás összegéből
– a bérbeadás időszakára eső időarányos részt (naponta 365-öd részt),
– a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét,
ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni.
c) Nem anyagi javak esetében, ha azok nem kizárólag üzemi célt szolgálnak értékcsökkenési leírás nem számolható el.
5. Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszközök, nem anyagi javak után, amelyeknek beszerzési költségét a magánszemély korábban egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában elszámolta, valamint a lízing útján beszerzett eszköz után.
6. Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt (kivéve a személygépkocsit), nem anyagi javakat a jövedelemszerző tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a bevételnek a jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, vagy adómentes árbevétele volt.
III. A járművek költsége
1. A saját tulajdonú – ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is – kizárólag üzemi célú jármű üzemanyag-fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint a II. fejezetben foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Az üzemanyag-fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség címén, vagy az APEH által közzétett üzemanyagár vagy a számlákkal igazolt üzemanyagár vehető figyelembe.
2. Az olyan személygépkocsi esetében,
a) amely az egyéni vállalkozói tevékenység tárgyát képezi (pl. bérbeadás), és azt az egyéni vállalkozó sem a személyes munkavégzésével, sem személyes használattal összefüggésben nem üzemelteti,
b) amely után a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó választása szerint a cégautó adót megfizette,
a költségek a – 3–4. pontban említettek kivételével – az 1. pont szerint érvényesíthetők, azzal, hogy a cégautó adó alóli mentesség és kivétel esete nem számít a cégautó adó megfizetésének.
3. A 2. b) pontban említett esetben
a) az 1996. december 31-e után megkezdett értékcsökkenési leírás alapjaként legfeljebb hatmillió forint vehető figyelembe; ebben az esetben az 1. pont szerinti más költség – kivéve az üzemanyag-felhasználást – olyan arányban számolható el, amilyen arányt a hatmillió forint a személygépkocsi beszerzési (szokásos piaci) értékében képvisel, feltéve, hogy az utóbbi a több;
b) nem számolható el költségként (értékcsökkenési leírással sem) a kiadás akkor, ha a személygépkocsinak a cégautó adó mértékét meghatározó beszerzési árán felül merül fel olyan tartozékok és kiegészítők későbbi megfizetése, és/vagy beszerzése, és/vagy javítása miatt, amelyeket a beszerzési ár összegének megfelelő felszereltség eredetileg nem tartalmazott.
4. A 3. pont szerint megállapított értékcsökkenés és más költség éves összegét olyan arányban lehet elszámolni, amilyen arányt a magánhasználat vélelmezése miatt fizetett tényleges adó összege a vonatkozó adótétel tizenkétszeresében képvisel.
5. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármű – kivéve a személygépkocsit – beszerzési árával szemben a II. fejezet szerint átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. A 2. pontban nem említett személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: a II. fejezetben említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány. Más költségek az üzemi használattal arányosan számolhatók el az 1. pont vonatkozó rendelkezése szerint.
6. Saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül az 5. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
7. A nem saját tulajdonú, kizárólag üzemi célra használt jármű (kivéve a személygépkocsit) esetében elszámolható az üzemi használatra eső
a) igazolt bérleti vagy lízingdíj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja),
b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c) számla szerinti egyéb költség, amennyiben azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik.
8. A személygépkocsi bérleti, vagy lízingdíja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen az egyéni vállalkozó költséget nem számolhat el. Az utóbbi rendelkezés alól kivételt képeznek a 2. pontban említett személygépkocsik, amelyek esetében a bérleti díj, illetőleg a vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja elszámolható a 3. és 4. pont rendelkezéseiben foglalt korlátozások értelemszerű alkalmazásával.
9. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként – az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott – külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el.
10. Az egyéni vállalkozónak az 1. és 6. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 6. pont szerinti elszámolási módszert. A 7–8. pont szerinti személygépkocsi-használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 6. pont szerinti elszámolás.
11. A 9. pontban foglaltaktól eltérően, az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el átalányban a személygépkocsi használata címén a költségek 6. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre – illetőleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes időtartamára – lehet alkalmazni.
12. Az egyéni vállalkozó a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával, a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:
1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy – ha a törvény kivételt nem említ – akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza;
2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe;
5. a tagdíjak, ha törvény másként nem rendelkezik;
6. a közcélú adományok;
7. azok a kiadások, amelyek az I–III. fejezetben és az általános, valamint a vállalkozói tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg.
Az egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét miatt fizetett személyi jövedelemadót, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot a vállalkozói kivét részeként számolhatja el költségként, de a vállalkozói személyi jövedelemadó és a vállalkozói osztalékalap után fizetett személyi jövedelemadó, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék költségként nem vehető figyelembe.”
„12. számú melléklet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez az egyéni vállalkozó pénztartalékolásáról
1. Az egyéni vállalkozó, ha az adóévben nem alkalmaz átalányadózást vagy tételes átalányadózást,
a) az APEH által megnyitott kincstári pénztartalék-számlán az adóhatóság által, vagy
b) számlavezetésre jogosult pénzintézetnél megnyitott pénztartalék-számlán a pénzintézet által
nyilvántartott követelése éves átlagos állományának (a továbbiakban: tartalékolt pénz) előző évben (években) a tartalékolt pénz növekménye címén már levont, az előző adóév végén az egyéni vállalkozó adóbevallásában feltüntetett összeget (a továbbiakban: pénztartalék) meghaladó növekményével csökkentheti az adózott eredményét.
2. Az egyéni vállalkozónak, ha az adózott eredményből bármely évben (években) tartalékolt pénz növekménye címén összege(ke)t vont le, a vállalkozói osztalékalapot az adóévben tartalékolt pénzének a pénztartalékához képest bekövetkezett csökkenésével, de legfeljebb a pénztartalék összegével kell növelnie.
3. Az 1. a) pontban foglalt rendelkezés alkalmazási feltétele, hogy az egyéni vállalkozó az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon
a) kérje a pénztartalék-számlával összefüggő nyilvántartásba-vételét;
b) elfogadja, hogy a pénztartalék-számlára legfeljebb havonta tíz alkalommal fizet be vagy vesz fel onnan pénzt tízezer forintnál nem kisebb összegben.
4. A tartalékolt pénzt az adóhatóság, illetőleg a pénzintézet által kiállított igazolás alapján kell figyelembe venni, amelyet az adóévet követő január 31-éig kell kiadni az egyéni vállalkozónak. Az igazoláshoz az adóévi tartalékolt pénz összegét oly módon kell kiszámítani, hogy a számlára történő befizetés(ek) jóváírása és az onnan történő felvétel(ek) (megterhelés) közötti napok (a továbbiakban: tartalékolási napok) számát szorozni kell az adott napokon a számlán lévő összegnek az adóév (365 nap) egy napjára jutó összegével és e részösszegeket összesíteni kell. A tartalékolási napok számának megállapítása szempontjából fél-fél napnak kell tekinteni a pénztartalék-számla javára történő befizetés jóváírásának napját és a megterhelés napját. A jóváírás tényétől függetlenül jóváírási napnak kell tekinteni az év első napját, a megterhelés tényétől függetlenül megterhelés napjának kell tekinteni az év utolsó napját.
5. Pénzintézetnél nyitott pénztartalék-számlára az első jóváírás napja 1997. január 1.
6. Az egyéni vállalkozó a tartalékolt pénze felett – figyelemmel a 3. pontban foglaltakra is – szabadon rendelkezhet, amely jogát személyesen gyakorolhatja. Az adóhatóság az adóévet követő év első napján az előző évi tartalékolt pénz összegének az e napon érvényes jegybanki alapkamat 0,7-szeresével számított hányadát kamat címén a nála nyilvántartott pénztartalék-számlán jóváírja.
7. A kamat címén jóváírt összeget az adóhatóság, illetőleg a pénzintézet értesítése alapján egyéni vállalkozói bevételként kell figyelembe venni.
8. Az adóhatóság az egyéni vállalkozónak a pénztartalék-számla megterhelésére vonatkozó rendelkezését nyolc munkanapon belül teljesíti.
9. E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni az 1996. adóévre hatályos rendelkezések szerint megnyitott pénztartalék-számlára és pénztartalékra is, azzal, hogy
a) az 1996. évre vonatkozó adóbevallást még az 1996-ban hatályos szabályok szerint kell elkészíteni;
b) az 1996. évi egyéni vállalkozói bevételből pénztartalék címén levont összeget külön nyilván kell tartani, mindaddig, ameddig a tartalékolt pénz csökkenése (illetőleg emiatt a vállalkozói bevétel növelése) a következő évben (években) el nem éri ezt a nyilvántartott összeget;
c) a 2. pont rendelkezésétől eltérően a b) pont szerint nyilvántartott összeg mértékéig nem a vállalkozói osztalékalapot kell növelni, hanem a vállalkozói bevételt.”
„13. számú melléklet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez a vállalkozói adókedvezményekről
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadóját az e mellékletben foglalt vállalkozói adókedvezményekkel csökkentheti.
Fogalmak:
Kereskedelmi szálláshely: a KSH Építményjegyzékben (a továbbiakban: ÉJ) az 544 termékjel alá sorolt épület.
Gép: az 1996. december 31-e után üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett, az ITJ 32-től 39-ig és a 42-es termékszám alá tartozó gép és berendezés, valamint az összekapcsolásukkal összetett munkafolyamatot ellátó technológiai berendezés.
Infrastrukturális beruházás: a vasúti, közúti, vízi, áru- és személyszállításhoz, ivóvíztermeléshez és -szolgáltatáshoz, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági, valamint távközlési szolgáltatás ellátásához közvetlenül szükséges építmény- és gépberuházások (ÉJ 11, ÉJ 21, ÉJ 31, ÉJ 41, ÉJ 53, ÉJ 61 és az ÉJ 55-ből, ÉJ 71-ből, ÉJ 91-ből, ITJ 32-től 39-ig és az ITJ 42).
Kiemelt térség: az a megyei munkaügyi központ kirendeltsége által ellátott foglalkoztatási körzet, amelyben a munkanélküliségi mutató az adóévet megelőző év júniusában, a mérés napján meghaladta a 15 százalékot.
Mezőgazdasági tevékenység: a 6. számú mellékletben felsorolt tevékenység, továbbá más növénytermesztés.
Termék-előállítást szolgáló beruházás: az az épület- és gépberuházás, amelyet az üzembe helyezést követően az egyéni vállalkozó ipari vagy mezőgazdasági termék előállításához használ.
Vállalkozási övezet: jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.
Beruházási adókedvezmények
1. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadója 50 százalékának megfelelő összegű beruházási adókedvezményt vehet igénybe az 1996. december 31-ét követően megkezdett, legalább 1 milliárd forint értékű, termék-előállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő öt adóév közül azokban az adóévekben,
a) amelyekben a megelőző adóévhez viszonyítva exportból származó bevételét 25 százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy
b) amely évekre számítva olyan értékű exportból származó bevételt ért el, amelyet az a) pontban előírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el kellett volna érnie.
2. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadója 50 százalékának megfelelő összegű beruházási adókedvezményt vehet igénybe az 1996. december 31-ét követően megkezdett, legalább 1 milliárd forint értékű, kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő öt adóév közül azokban az adóévekben,
a) amelyekben a megelőző évhez viszonyítva vállalkozói bevételét 25 százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy
b) amely évekre számítva olyan értékű vállalkozói bevételt ért el, amelyet az a) pontban előírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el kellett volna érnie.
3. A kiemelt térségben és/vagy a vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadójából a 4. pont rendelkezése szerint megállapított teljes összeget beruházási adókedvezményként veheti igénybe a térségben (övezetben) 1996. december 31-ét követően megkezdett és az üzembe helyezést követően ott üzemeltetett.
3.1. termék-előállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő 5 adóév közül azokban az adóévekben, amelyekben exportból vagy mezőgazdasági tevékenységből származó vállalkozói bevételét a megelőző adóévhez viszonyítva
a) vállalkozási övezetben megkezdett beruházás esetén legalább 1 százalékkal növeli,
b) kiemelt térségben megkezdett beruházás esetén legalább a beruházás értéke 5 százalékával megegyező összeggel növeli;
3.2. kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő 5 adóévben.
4. A 3. pontban említett adókedvezmény összegét a vállalkozói személyi jövedelemadó összegéből a kiemelt térségnek, vállalkozási övezetnek minősülő térségben (övezetben) folytatott termék-előállító és kereskedelmi szálláshely-szolgáltató tevékenységből származó bevételnek az összes egyéni vállalkozói bevételhez viszonyított arányával kell kiszámítani.
Térségi adókedvezmények
5. A beruházás értéke 6 százalékának megfelelő adókedvezményt vehet igénybe az üzembe helyezés évében
a) a kiemelt térségben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a telephelyén üzembe helyezett és ott üzemeltetett gép értéke után,
b) a vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a telephelyén üzembe helyezett és ott üzemeltetett gép és építmény értéke után.
6. A kiemelt térségben és/vagy a vállalkozási övezetben az egyéni vállalkozó az általa üzembe helyezett és ott üzemeltetett infrastrukturális beruházás értéke 6 százalékának megfelelő adókedvezményt vehet igénybe az üzembe helyezés évében.
7. Az 5. és 6. pont alapján igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten vissza kell fizetni, ha az egyéni vállalkozó a gép, építmény vagy infrastrukturális beruházás tulajdonjogát vagy használatát az üzembe helyezés napjától számított három naptári éven belül másnak átengedi, illetőleg, ha három éven belül az adókedvezménnyel telepített tárgyi eszközt olyan térségbe (övezetbe) telepíti át, ahol a kedvezményt nem érvényesíthette volna.
8. Az 5. és 6. pont szerinti adókedvezmény a kiemelt térségben 1996. december 31-ét követően üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett gép, infrastrukturális beruházás értéke alapján, a vállalkozási övezetben a vállalkozási övezetté minősítést követően üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett gép, építmény, infrastrukturális beruházás értéke alapján vehető igénybe, ha az egyéni vállalkozó nem alkalmazta gép esetében az egyösszegű, építmény esetében a 10 százalék leírási kulccsal számított értékcsökkenési leírást.
Az e mellékletben szabályozott adókedvezmények utoljára a 2002. évi vállalkozói személyi jövedelemadóból vehetők igénybe.”
