b) akinek személyét a megválasztás, illetve a kinevezés tervezett időpontját harminc nappal megelőzően a Felügyeletnek – az előzetes engedély megszerzése érdekében – bejelentették, és a Felügyelet az engedélyt megadta, vagy a 44. § (2) bekezdése alapján megadottnak kell tekinteni;
c) rendelkezik
| 1. | szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább négyéves, hitelintézetnél szerzett vezetői gyakorlattal, | ||
| 2. | szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább ötéves, az MNB-nél, a Felügyeletnél, az Országos Betétbiztosítási Alapnál vagy önkéntes betét-, illetve intézményvédelmi alapnál szerzett vezetői gyakorlattal, | ||
| 3. | szakirányú felsőfokú végzettséggel és – vállalkozásnál vagy az államigazgatásban – gazdasági területen szerzett legalább hatéves szakirányú vezetői gyakorlattal, vagy | ||
| 4. | nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, de azonos típusú vagy hasonló méretű pénzügyi intézménynél, befektetési társaságnál szerzett legalább hatéves szakirányú vezetői gyakorlattal. | ||
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti bejelentésnek tartalmaznia kell a kinevezni tervezett személy szakmai önéletrajzát, valamint az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítésére vonatkozó okiratokat vagy azok hiteles másolatát, valamint az érintett személynek a 44. § (6) bekezdésében meghatározott büntetőeljárásra vonatkozó nyilatkozatát.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjának 1–3. alpontja alkalmazásában szakirányú felsőfokú iskolai végzettségűnek minősül, aki közgazdasági, jogi, pénzügyi és számviteli vagy külkereskedelmi végzettséget igazoló egyetemi diplomával, illetve főiskolai oklevéllel, illetőleg könyvvizsgálói vagy felsőfokú, illetőleg posztgraduális bankszakmai képesítéssel rendelkezik.
69. § Hitelintézet ügyvezetését legalább két ügyvezetőnek kell ellátnia.
70. § A hitelintézet a prudens működésre vonatkozó előírások betartásával úgy köteles a rábízott idegen és saját forrásokkal gazdálkodni, hogy folyamatosan fenntartsa azonnali fizetőképességét (likviditását) és mindenkori fizetőképességét (szolvenciáját).
71. § (1) A hitelintézet saját tőkéjének összege nem lehet kevesebb a 9. §-ban – az engedélyezés feltételeként – előírt legkisebb jegyzett tőke összegénél.
(2) Ha a hitelintézet saját tőkéjének összege az (1) bekezdésben előírt legalacsonyabb szint alá csökken, a Felügyelet legfeljebb tizennyolc hónapra meghatározott időt biztosíthat a hitelintézet számára a saját tőke előírt szintre történő feltöltésére.
72. § (1) Ha a hitelintézet saját tőke összege a jegyzett tőke összege alá csökken, a Felügyelet kötelezheti a hitelintézet igazgatóságát a közgyűlés összehívására.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a közgyűlés dönt arról, hogy a hitelintézet jegyzett tőkéjét leszállítja, vagy a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosok alaptőke-emeléssel gondoskodnak arról, hogy a hitelintézet saját tőkéjének összege legalább a jegyzett tőkére előírt mértéknek megfelelően helyreálljon.
73. § (1) A hitelintézet jegyzett tőkéjének leszállítása esetén, ha a hitelintézet tőkemegfelelése a jegyzett tőke leszállított értéke tekintetében is eléri vagy meghaladja a 76. § (2) bekezdésében előírt mértéket, a vele szemben fennálló követeléseket a Gt. 312. §-a szempontjából biztosítékkal ellátottnak kell tekinteni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a hitelintézet jegyzett tőkéjének leszállítását kimondó közgyűlési határozatot kétszer egymás után legalább tizenöt napos időközzel kell az igazgatóságnak az alapszabályban megjelölt módon közzétenni. A jegyzett tőke leszállítás közzétételének igazolását követően a cégbíróság kérelemre a jegyzett tőke leszállítását bejegyzi.
(3) Ha a hitelintézet jegyzett tőkéjének leszállítására sor kerül és a saját tőke elemei között negatív érték szerepel, akkor elsődlegesen a negatív értéket kell elszámolni, a tulajdonosok csak a fennmaradó összeggel rendelkezhetnek.
74. § (1) A hitelintézet szavatoló tőkéjének nagyságát a 5. számú melléklet alapján kell megállapítani.
(2) Hitelintézetek egyesülése esetén az általános jogutód, illetőleg az átvevő hitelintézet szavatoló tőkéje nem lehet kevesebb, mint az egyesülő hitelintézetek egyesülés előtti szavatoló tőkéjének összege.
75. § (1) A hitelintézetnek az adózott eredményéből az osztalék, illetve a részesedés kifizetése előtt általános tartalékot kell képeznie.
(2) A hitelintézet a tárgyévi adózott eredmény tíz százalékát köteles általános tartalékba helyezni.
(3) A hitelintézetet kérelmére a Felügyelet az általános tartalékképzés alól mentesítheti, ha tőkemegfelelési mutatója tizenkét százalék felett van, és nincs negatív eredménytartaléka.
(4) A hitelintézet osztalékot, illetőleg részesedést csak akkor fizethet, ha az adott naptári évben a (2) bekezdés szerint általános tartalékot képzett, vagy ha a Felügyelet az általános tartalékképzés alól mentesítette.
(5) A hitelintézet az általános tartalékot csak a tevékenységéből eredő veszteségek rendezésére használhatja fel.
(6) A hitelintézet a rendelkezésre álló eredménytartalékot az általános tartalékba részben vagy egészben átcsoportosíthatja.
76. § (1) A hitelintézetnek – a mindenkori fizetőképesség (szolvencia) fenntartása és a kötelezettségek teljesíthetősége érdekében – az általa végzett pénzügyi és befektetési szolgáltatás kockázatának mindenkor (minden mérési időpontban) megfelelő nagyságú szavatoló tőkével kell rendelkeznie, amely nem lehet kevesebb a 9. §-ban – az engedélyezés feltételeként – előírt legkisebb jegyzett tőke összegénél.
(2) A hitelintézetnek legalább nyolcszázalékos – jogszabályban meghatározott módon számított – tőkemegfelelési mutatót kell folyamatosan fenntartania.
77. § (1) A hitelintézet köteles – a kihelyezések és kötelezettségvállalások megalapozottságát, áttekinthetőségét, a kockázatok felmérésének ellenőrzését és csökkentését lehetővé tevő – belső szabályzatot kidolgozni és alkalmazni.
(2) Hitelintézet kockázatvállalással járó ügyletet kizárólag írásban köthet. A szóban kötött pénzpiaci műveleteknél az ügyletkötést írásban vissza kell igazolni.
78. § (1) A hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez, illetőleg a leszámítolt váltóhoz kell csatolni.
(2) A hitelintézet nem fogadhat el olyan biztosítékot, amelyet
a) az ügyfél vagy harmadik személy már más jogügylet biztosítékául adott, ide nem értve a jelzálogjoggal terhelt zálogtárgyat,
b) jelzálogjog esetén a biztosíték értékének hetven százalékát meghaladó mértékben már lekötöttek.
(3) A hitelintézet fedezetként nem fogadhatja el:
a) a saját maga által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt,
b) bankcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt,
c) a hitelintézet vagy a bankcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény tulajdonában álló egyszemélyes részvénytársaság részvényét,
d) olyan gazdasági társaság üzletrészét vagy részvényét, amely az adósban befolyásoló részesedéssel rendelkezik, illetve, amelyikben az adósnak befolyásoló részesedése van.
(4) A kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt a hitelintézet rendszeresen figyelemmel kíséri és dokumentálja a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat.
79. § (1) Nagykockázat vállalásának minősül az a kockázatvállalás, amikor egy ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történt összes kockázatvállalás nagysága a hitelintézet szavatoló tőkéjének tíz százalékát meghaladja.
(2) Az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemben a hitelintézet által vállalt kockázatok együttes összege nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló tőkéjének huszonöt százalékát.
(3) A hitelintézet által vállalt nagykockázat együttes összege nem lehet több, mint a hitelintézet szavatoló tőkéjének nyolcszorosa.
(4) A 2. számú melléklet III. 10/c. pontjában foglalt kötelezettségeket – az (5) bekezdés kivételével – ötvenszázalékos értéken kell figyelembe venni.
(5) A hitelintézet által kötött határidős ügyleteket jogszabályban meghatározott kockázati súlyokkal korrigálva kell figyelembe venni.
80. § (1) A 79. § (1)–(3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni
a) a központi költségvetéssel (államkincstárral), a külön törvényben szabályozott, elkülönített állami pénzalapokkal, az MNB-vel és az Országos Betétbiztosítási Alappal szemben fennálló követelésekre,
b) a kockázatvállalásnak a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaság által a központi költségvetés készfizető kezességvállalása mellett nyújtott garanciaügyleteivel fedezett részére,
c) a kockázatvállalásnak kezesség- és garanciavállalással foglalkozó jogi személy által fedezett részére, ha azt a központi költségvetés készfizető kezességvállalása mellett nyújtja,
d) a központi költségvetés készfizető kezességével biztosított kockázatvállalásra,
e) az óvadékként lekötött összeg vagy óvadékul adott betétokirat, állampapír, illetve az MNB által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír által fedezett kockázatvállalásra,
f) a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaság politikai és árfolyamkockázatok biztosításával fedezett exporthitel szerződéseknél a biztosítási kárfizetés mértékéig, abban az esetben, ha az exportokmányok a bankra engedményezettek, és az ügylet kapcsán csak politikai és árfolyamkockázat merül fel, valamint
g) azon tételek esetében, amelyeknek megfelelő összeget – az 5. számú melléklet előírásainak megfelelően – a szavatoló tőke számítása során a szavatoló tőkéből le kell vonni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt biztosítékokat a hitelintézet elkülönítetten tartja nyilván.
81. § (1) A nagykockázat vállalásának számításakor a hitelintézetet megillető fedezeteket, valamint az ügyfélnek, illetve vele kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a hitelintézettel szembeni követelését – a 80. §-ban meghatározottak kivételével – levonni nem lehet.
(2) A hitelintézet szabályzatában meg kell határozni a nagykockázat vállalásra vonatkozó kérelem elbírálásának, illetve a nagykockázat vállalásra vonatkozó döntés meghozatalának, elkülönített nyilvántartásának és rendszeres figyelésének rendjét.
82. § (1) A hitelintézet nem vállalhat kockázatot olyan ügyletért, amelynek célja, hogy az ügyfél, a hitelintézet által kibocsátott, tagsági jogot megtestesítő értékpapírt vagy alárendelt kölcsöntőkének minősülő értékpapírt vásároljon.
(2) A hitelintézet tagsági jogot megtestesítő értékpapír, illetve üzletrész vásárlása céljára azok vételárának ötven százalékáig nyújthat kölcsönt.
(3) Ha a hitelintézet olyan vállalkozás által kibocsátott értékpapír vagy olyan vállalkozás üzletrészének megszerzéséhez nyújt kölcsönt, amellyel szemben már kockázatot vállalt, köteles az ügyféllel szembeni kockázatvállalásnál figyelembe venni az ilyen módon jelentkező közvetett kockázatvállalást is.
(4) Nem nyújtható kölcsön a hitelintézet saját kibocsátású részvényének megszerzéséhez, sem pedig olyan vállalkozásban való részesedés megszerzéséhez, amelyben a hitelintézet befolyásoló részesedéssel rendelkezik.
83. § (1) Hitelintézet a szavatoló tőkéjének tizenöt százalékát meghaladó közvetlen és közvetett tulajdoni hányadot – más pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, biztosító részvénytársaság, illetve a járulékos vállalkozás kivételével – egy vállalkozásban sem szerezhet, illetve nem tarthat birtokában.
(2) A hitelintézet a vállalkozás jegyzett tőkéjének ötvenegy százalékát meghaladó közvetlen és közvetett tulajdoni hányadot – más pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, biztosító részvénytársaság, illetve a járulékos vállalkozás kivételével – egy vállalkozásban sem szerezhet, illetve nem tarthat birtokában.
(3) A hitelintézetnek a más pénzügyi intézményen, befektetési vállalkozáson, biztosító részvénytársaságon, valamint járulékos vállalkozáson kívüli egyéb vállalkozásokban meglévő befolyásoló részesedéseinek teljes összege nem haladhatja meg a szavatoló tőkéjének hatvan százalékát.
(4) Az (1)–(3) bekezdés szerinti korlátozásoknál nem kell figyelembe venni a hitelintézet tulajdonába csak átmenetileg, a szerzés időpontjától számított legfeljebb hároméves időtartamra, pénzügyi szolgáltatásból származó veszteségmérséklés céljából, illetőleg hitel-tulajdonrész csereügylet vagy felszámolás következtében került – elkülönítetten nyilvántartott és elkülönítetten kezelt, rendszeresen minősített – tulajdoni hányadokat.
(5) A hitelintézet az (1)–(3) bekezdésben foglalt korlátokat túllépheti, feltéve, hogy a túllépések összegével csökkentett szavatoló tőkével számolva is képes megfelelni a nyolcszázalékos tőkemegfelelési mutató fenntartására vonatkozó, valamint a szavatoló tőkéhez rendelt más korlátozó előírásnak.
84. § (1) A hitelintézet összes – a közvetlen banküzemi célt szolgáló és a (2) bekezdésen kívüli – ingatlanba történő befektetése nem haladhatja meg a szavatoló tőkéje öt százalékát.
(2) A hitelintézetnek tevékenysége során
a) a 83. § (4) bekezdése szerinti hitel-ingatlan csereügylet,
b) a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 56. § (2) bekezdése, és
c) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény
alapján megszerzett ingatlanokat három éven belül el kell idegenítenie.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában közvetlen banküzemi célt szolgál az az ingatlan vagy ingatlanrész, amely a hitelintézet saját üzletviteléhez, illetve zavartalan működéséhez nélkülözhetetlen, vagy alkalmazottainak jóléti szolgáltatásokkal való ellátásához szükséges, és amelyről a hitelintézet külön nyilvántartást vezet.
85. § (1) A hitelintézet – nettó értéken számított – összes befektetése nem haladhatja meg szavatoló tőkéjének száz százalékát.
(2) A hitelintézet nem szerezhet részesedést, illetőleg nem létesíthet tagsági viszonyt olyan vállalkozásban, amelynek tartozásaiért a részesedés mértékére való tekintet nélkül a hitelintézetre tulajdonosként korlátlan felelősség hárulhat.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott befektetésnél nem kell figyelembe venni
a) a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében a hitelintézet tulajdonába került befektetést, ha az három évet meg nem haladóan van a hitelintézet tulajdonában, illetve birtokában,
b) a Hitelgarancia Részvénytársaságban alapítása során, illetve ezt követően az abban történt részesedésszerzést,
c) az állampapírt,
d) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, valamint
e) azt a tételt, amelynek megfelelő összeget a szavatoló tőke számítása során a tőkéből levonták,
ha azt az egyéb befektetésektől elkülönítve tartják nyilván, és elkülönítve kezelik.
86. § (1) A hitelintézet rendszeresen köteles eszközeit (befektetett pénzügyi eszközeit, követeléseit, értékpapírjait, illetve pénzeszközeit és készleteit) vállalt kötelezettségeit, valamint egyéb kihelyezéseit értékelni és minősíteni.
(2) A hitelintézet – a hatályos jogszabályok és a szokásos banküzemi gyakorlat keretei között – köteles mindent megtenni az esedékes, illetve lejárt követelése behajtására.
87. § (1) A hitelintézet a tevékenységével együttjáró valamennyi feltárható és minősíthető hitelezési, kamat-, árfolyam-, befektetési, ország- és egyéb kockázat fedezetére kockázati céltartalékot képez.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a hitelintézetnek a kockázatvállalással összefüggő, előre nem látható, illetőleg előre nem meghatározható lehetséges veszteségeinek fedezetére – a korrigált mérlegfőösszeg 1,25 százalékáig – általános kockázati céltartalékot kell képeznie, amelyet a kockázati céltartalékok között, elkülönítetten kell nyilvántartani.
(3) A hitelintézet a kockázati céltartalékot, ideértve az általános kockázati céltartalékot is, ráfordításként történő elszámolással képzi. A kockázatvállalásból származó veszteség és a behajthatatlan követelés leírására először a kockázati céltartalékot, illetőleg az általános kockázati céltartalékot kell felhasználni.
88. § Hitelintézet visszafizetendő pénzeszközöknek a nyilvánosságtól történő gyűjtése érdekében – betét elfogadásán kívül – kizárólag kötvényt és letéti jegyet bocsáthat ki.
89. § (1) A hitelintézet folyamatosan köteles biztosítani azonnali fizetőképességét (a továbbiakban: likviditás). Forrásgyűjtését és eszközkihelyezését likviditása folyamatos fenntartása mellett köteles végezni.
(2) A hitelintézetnek az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét – tevékenységének jellegére, terjedelmére és kockázataira figyelemmel – követelései és kötelezettségei lejárati időpontjainak és összegeinek megfelelő összhangjával kell biztosítania.
(3) A hitelintézet az (1) bekezdésben meghatározott likviditás biztosítására vonatkozó belső szabályzatot és tervet készít.
90. § (1) A bankholding vállalat akkor köteles e fejezet rendelkezéseit teljesíteni, ha
a) belföldi székhelyű, és
b) nem leányvállalata egy belföldi székhelyű hitelintézetnek.
(2) A bankholding vállalat köteles úgy irányítani és összehangolni az ellenőrzése alatt álló pénzügyi intézmények és járulékos vállalkozások tevékenységét, hogy mind a bankcsoporttagok, mind a bankholding vállalat számára külön-külön és együttesen is biztosított legyen a prudens működés.
(3) A bankholding vállalat felelős a bankcsoporthoz tartozó pénzügyi intézmények tőkemegfeleléséért, valamint a prudens tevékenység végzésére vonatkozó előírások csoportszintű betartásáért.
(4) A bankholding vállalat igazgatósága az ellenőrzött pénzügyi intézmény vezetésére vonatkozóan az V. fejezetben, valamint a (3) bekezdésben foglalt rendelkezésekben foglaltak végrehajtása érdekében utasíthatja az ellenőrzött pénzügyi intézmény igazgatóságát, amely köteles az utasítást végrehajtani.
91. § (1) Az összevont felügyelet kiterjed:
a) a bankholding vállalatra,
b) a bankcsoporthoz tartozó vállalkozásra,
c) az olyan pénzügyi intézményre és járulékos vállalkozásra, amely jegyzett tőkéjének legalább húsz százaléka közvetlenül vagy közvetve a bankcsoporthoz tartozó vállalkozás tulajdonában van,
d) az olyan pénzügyi intézményre és járulékos társaságra, amely nem tartozik a bankcsoporthoz, de amely olyan személy ellenőrzése alatt áll, aki a bankcsoportot vagy annak valamely hitelintézet tagját is ellenőrzi.
(2) A Felügyelet jogosult ellenőrizni, hogy a bankcsoport tagjai külön-külön és együttesen is megfelelnek-e a 92–96. §-ban foglalt rendelkezéseknek.
92. § (1) A Felügyelet a bankcsoportokról nyilvántartást vezet.
(2) A bankholding vállalat köteles haladéktalanul kérni a Felügyelettől a bankcsoport létrejöttének, illetőleg a bankcsoportban bekövetkezett módosulásoknak nyilvántartásba vételét.
(3) A nyilvántartásba való bejegyzés előtt a Felügyelet ellenőrizheti a bejegyzés iránti kérelemben foglalt adatokat, illetőleg információkat, és a bejegyzést ennek alapján teljesíti.
(4) A bankcsoporthoz tartozó pénzügyi intézményeknek és járulékos vállalkozásoknak okmányaikban fel kell tüntetniük, hogy melyik – a Felügyelet által bejegyzett – bankcsoporthoz tartoznak.
93. § (1) Az összevont felügyelet ellátása érdekében a Felügyelet – rendszeresen vagy esetenként – jelentést, adatot, illetőleg információt kérhet a 91. § (1) bekezdésében megjelölt személyektől, akik azt kötelesek a Felügyeletnek megadni.
(2) A Felügyelet előírhatja az (1) bekezdésben említett jelentés, adat, illetőleg információ könyvvizsgálóval történő hitelesíttetését.
(3) A 91. § (1) bekezdésének b)–d) pontjában meghatározott – belföldön bejegyzett – személy köteles – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a bankholding vállalat részére megadni az összevont felügyelet ellátásához szükséges jelentést, adatot, illetőleg információt.
(4) A bankholding vállalat az Szmt. szerint készített összevont (konszolidált) – a könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó – éves beszámolóját, az üzleti jelentéssel együtt legkésőbb a tárgyévet követő év szeptember 30-áig megküldi a Felügyeletnek.
94. § (1) Az összevont felügyelet ellátása érdekében a Felügyelet ellenőrzést végezhet a 91. § (1) bekezdésében meghatározott személyek körében.
(2) A pénzügyi intézménynek, illetve járulékos vállalkozásnak nem minősülő vállalkozásnál a Felügyelet az (1) bekezdés szerinti ellenőrzést csak annak megállapítása érdekében folytathatja, hogy megvizsgálja az összevonás céljából átadott jelentés, adat és információ valódiságát, illetőleg pontosságát.
(3) A Felügyelet felkérheti más ország illetékes felügyeleti szervezetét, hogy a 91. § (1) bekezdésében meghatározott személynél végezzen helyszíni vizsgálatot, vagy működjön közre a helyszínen kívüli ellenőrzésben.
(4) A Felügyelet – más ország illetékes felügyeletének kérésére – elvégezheti az (1) bekezdés szerinti vizsgálatot, illetőleg hozzájárulhat, hogy azokat a hozzájárulást kérő felügyeleti szervezet, illetve egy kijelölt könyvvizsgáló vagy egyéb szakértő végezze el.
95. § (1) A bankcsoport összevont szavatoló tőkéjét a bankholding vállalatnak kell kiszámolnia úgy, hogy a saját szavatoló tőkéjéhez az ellenőrzött pénzügyi intézmény, valamint járulékos vállalkozás saját vagy szavatoló tőkéjének olyan hányadát kell hozzáadnia, amely megegyezik az általa ellenőrzött vállalkozásban közvetlenül és közvetve birtokolt tulajdoni, illetve szavazati hányaddal.
(2) Ha a bankcsoportba tartozó ellenőrzött pénzügyi intézmény vagy járulékos vállalkozás nem közli a 93. § (3) bekezdése szerinti adatokat, a bankholding vállalat az összevont szavatoló tőke számítása során az erre az ellenőrzött pénzügyi intézményre vagy járulékos vállalkozásra eső, az (1) bekezdés szerinti tőkehányadot nem veheti figyelembe.
96. § Az azonos bankcsoporthoz tartozó pénzügyi intézmények által együttesen vállalt kockázatokra is alkalmazni kell a 77–85. §-ban foglalt korlátozásokat.
97. § (1) A hitelintézet – a (2)–(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel – köteles az Országos Betétbiztosítási Alaphoz (a továbbiakban: Alap) csatlakozni.
(2) Nem köteles az Alaphoz csatlakozni a meghatározott pénzügyi szolgáltatás végzésének az állam által történő biztosítása érdekében külön törvénnyel létrehozott olyan hitelintézet, amelynek minden kötelezettségéért a Magyar Állam kezességet vállal.
(3) Hitelszövetkezet nem csatlakozhat az Alaphoz.
98. § (1) Az Alap feladata
a) a 104. §-ban meghatározott, a betét befagyásának megelőzését célzó intézkedések megtétele,
b) a vele tagsági jogviszonyban álló hitelintézetnél elhelyezett betét befagyása esetén a betétes részére a 101. §-ban meghatározott kártalanítási összeg kifizetése, illetve
c) az állammal kötött külön megállapodásban foglalt megbízás alapján az állam által egyes betétre vállalt kezesség vagy adott biztosítás teljesítésével kapcsolatos feladatok térítés ellenében történő ellátása,
d) a betétes tájékoztatása.
(2) Az Alap a betétestől és más hitelezőtől kapott megbízás alapján ellátja a képviseletet az (1) bekezdésben meghatározott feladatkörében egyezségi tárgyaláson, illetve a felszámolási eljárás során.
99. § (1) Az Alap által nyújtott biztosítás csak a névre szóló betétre terjed ki.
(2) Az Alap által nyújtott biztosítás – a 100. §-ban meghatározott kivételekkel – a betétek számától és pénznemétől függetlenül kiterjed minden olyan betétre, amelyet
a) 1993. június 30-ig jogszabályban vállalt állami garancia, illetve állami helytállás nélkül, valamint
b) 1993. június 30-át követően állami garancia nélkül
az Alapban tagsággal rendelkező hitelintézetnél helyeztek el.
(3) Az Alap által nyújtott biztosítás kiterjed az 1993. június 30-ig sorozatban értékpapírszerűen kibocsátott vagy forgalomba hozott betéti okiratra, tekintet nélkül annak elnevezésére.
(4) Az MNB által közzétett árfolyamlapon szereplő külföldi pénznemben elhelyezett betétet az Alap az elhelyezés pénznemében biztosítja.
100. § (1) Az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki
a) a költségvetési szerv,
b) a tartósan száz százalékban állami tulajdonban lévő gazdasági társaság,
c) az önkormányzat,
d) a biztosítóintézet, valamint az önkéntes biztosító pénztár,
e) a befektetési alap,
f) a Nyugdíjbiztosítási Alap és Egészségbiztosítási Alap, valamint ezek kezelő szervezetei és igazgatási szervezetei,
g) az elkülönített állami pénzalap,
h) a pénzügyi intézmény,
i) az MNB,
j) a befektetési vállalkozás,
k) a Befektető-védelmi Alap,
l) a hitelintézet vezető állású személye, a hitelintézet választott könyvvizsgálója, továbbá a hitelintézet befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosa és mindezen személyekkel közös háztartásban élő közeli hozzátartozói,
m) az l) pontban említett személy befolyásoló részesedésével működő gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja] által elhelyezett
betéteire.
(2) Az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki továbbá
a) az olyan betétekre, amelyekre a betétes a szerződés szerint, a szerződéskötés időpontjában elhelyezett azonos nagyságú és lekötési idejű betétekhez képest jelentősen magasabb kamatot vagy más vagyoni előnyt kap, valamint
b) az olyan betétre, amelyről bíróság jogerős ítélettel megállapította, hogy az abban elhelyezett összeg pénzmosásból származik.
101. § (1) Az Alap a kártalanításra jogosult személy részére a befagyott betét tőke- és kamatösszegét személyenként és hitelintézetenként összevontan legfeljebb egymillió forint összeghatárig fizeti ki kártalanításként. Devizabetét esetén a devizában kifizetett kártalanítás összegének, valamint az e bekezdés szerinti összeghatárnak a megállapítása – a kifizetés időpontjától függetlenül – a betét befagyása napján érvényes – az MNB által jegyzett devizáknál – hivatalos devizaárfolyamon történik. Az MNB által nem jegyzett devizákat a magyar hitelintézetek által közzétett legmagasabb és legalacsonyabb, az adott pénznemre vonatkozó devizaeladási árfolyamok számtani átlaga alapján kell számba venni, ha ilyen nem áll rendelkezésre, a betét befagyása napján a devizabetét kezelő hitelintézet devizaeladási árfolyamát kell figyelembe venni.
(2) Az Alap a befagyott tőkeösszeg után a kártalanításra jogosult személy részére a 105. § (1) bekezdésében foglalt időpontig járó, még nem tőkésített és ki nem fizetett kamatot az (1) bekezdésben meghatározott összeghatárig, a szerződés szerinti kamatlábbal, de legfeljebb a kamattérítés időtartama alatt alkalmazott – az idővel súlyozott – átlagos jegybanki alapkamatlábbal számítottan téríti meg.
(3) Devizabetétek esetén az Alap a szerződés szerinti kamatot, de legfeljebb az öt – előző évi mérlegfőösszege alapján – legnagyobb hazai hitelintézet által, az azonos pénznemben jegyzett, azonos lekötési idejű devizabetétek – szerződéskötés időpontjában alkalmazott – kamatlábának számtani átlaga alapján számított kamatot fizeti meg.
(4) Nyereménybetétek esetén a szerződés szerinti kamat alatt az a kamat értendő, amellyel a betétet elfogadó hitelintézet a kifizetés időpontját megelőző sorsolás időpontja óta a nyereményalapot képezte. A kamatszámítás szempontjából a lekötés időpontjául a kifizetés időpontját megelőző sorsolás időpontját kell figyelembe venni.
(5) A betétes az (1)–(3) bekezdés szerinti kártalanítást meghaladó kifizetésre az Alappal szemben semmilyen jogcímen nem tarthat igényt.
(6) Közös betét esetén a (1) bekezdésben meghatározott kártalanítási összeghatárt a kártalanításra jogosult minden személy esetén külön kell számításba venni. A kártalanítási összeg számítása szempontjából – eltérő szerződési kikötés hiányában – a betét összege a betéteseket azonos arányban illeti meg.
(7) Hitelintézetek egyesülése esetén az (1) bekezdés szerinti összeghatár szempontjából továbbra is külön betétnek minősülnek egyazon betétesnek az egyesülés időpontja előtt az összeolvadó, beolvadó vagy átvevő hitelintézetnél elhelyezett betétei megszűnésükig.
(8) A betétállomány átruházása esetén az (1) bekezdés szerinti összeghatár szempontjából a (7) bekezdésnek a beolvadásra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
102. § (1) Az Alap által biztosított betétek esetében a hitelintézet és a betétes között beszámításnak akkor van helye, ha a betétesnek a hitelintézettel szemben hitel vagy más ügylettel kapcsolatos lejárt vagy a betét kifizetéséig lejáró tartozása is van. A hitelintézet köteles a beszámítási igényét az Alappal közölni, és igényének jogosságát hitelt érdemlő módon bizonyítani. A hitelintézet köteles okirattal igazolni, hogy a betétest (az adóst) a beszámítási igényéről tájékoztatta. Az Alap bizonyításig felfüggeszti az adott betétre történő kifizetést. Ha a beszámításra sor kerül, akkor az Alap a 101. § szerinti összegből hitelintézetet megillető és részére átutalt összeg levonása után fennmaradó összeget fizeti ki a betétes részére.
(2) A kártalanítás mértékének megállapítása során az ügyfélnek az Alap tagjánál fennálló valamennyi befagyott követelését össze kell számítani. Ha az Alap tagjának az ügyféllel szemben lejárt vagy a kártalanítás kifizetéséig lejáró követelése van, azt a kártalanítás megállapítása során az ügyfél követelésébe be kell számítani.
(3) Fedezetül szolgáló betét esetén az Alap akkor teljesít kifizetést, ha a kártalanítási összeg felvételére való jogosultság a felek megegyezése vagy bíróság, illetve hatóság jogerős határozata alapján kétséget kizáróan megállapítható.
103. § (1) Az állam által 1993. június 30-át követően biztosítani kívánt betétek biztosítását az Alap – megegyezés szerinti térítés ellenében – átvállalhatja.
(2) Ha egy állami garanciával (kezességgel) fedezett betét elfogadására felhatalmazott hitelintézetnél a betétek befagynak, a központi költségvetés a betét befagyásától számított harminc napon belül megkezdi – a betétesek kifizetésének ütemében – a garancia beváltásához szükséges pénzeszközöknek az Alap rendelkezésére bocsátását. Ezt az összeget az Alap kizárólag az állami garancia beváltásból származó fizetési kötelezettség teljesítésére használhatja fel, amely kifizetéseket a Pénzügyminisztérium képviselője a hitelintézetnél a helyszínen ellenőrizheti.
(3) Az Alap az (1) és (2) bekezdés szerinti feladatot az állammal írásban kötött szerződés alapján végezheti.
(4) Az állami garancia beváltása címén kifizetett összegek erejéig a hitelintézettel szembeni követelés a betétesről az államra száll át. A követelés átszállásával az állam a korábbi jogosult helyébe lép. Az állam a követeléseit a felszámolási eljárásban jogosult érvényesíteni. A hitelintézet felszámolása során az állam azon betétek tekintetében is jogosult hitelezőként fellépni, amelyekből származó jogok még nem szálltak át az államra, ha az állam garancia alapján egyébként fizetni köteles.
104. § (1) Az Alap a kártalanítási összegek kifizetésén kívül más kötelezettséget (hitelnyújtás, alárendelt kölcsön nyújtás, tulajdonrész szerzése hitelintézetben, kezességvállalás, betétállomány átruházásához fedezetnyújtás stb.) is vállalhat a Felügyelet által alkalmazott kivételes intézkedés (157–168. §) kedvező hatásának elősegítése és a betétek befagyásának elkerülése érdekében az e §-ban meghatározott keretek között, a Felügyelettel egyeztetett módon.
(2) Az Alap a betétek befagyásának elkerülése érdekében köteles azt a megoldási módot választani, amely a betétesek és hitelintézetek, valamint a központi költségvetés számára a legkisebb hosszú távú veszteséggel jár.
(3) Az Alap az (1) bekezdés szerinti kötelezettségeit kizárólag a szokásos üzleti feltételek (kamat, díj, árfolyam) mellett vállalhatja.
(4) Az Alap köteles az (1) bekezdésben foglaltak szerinti kötelezettségvállalását megfelelő biztosítékkal fedezni. A hitelintézet felszámolása esetén ezeket a biztosítékokat határidőben érvényesen kikötötteknek kell tekinteni akkor is, ha a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételektől eltérően kötötték ki.
(5) A hitelintézet helyzetének rendezése érdekében az (1) bekezdés szerint vállalt feltételes és feltétlen kötelezettségvállalások együttes összege nem haladhatja meg a hitelintézetnél elhelyezett biztosított betétek után a 101. § szerint kifizetendő kártalanítások és az Alapnál ezek kifizetésével kapcsolatban felmerült költségek várható összegét.
105. § (1) Az Alap a betétek befagyását követő legfeljebb harminc nap elteltével, illetve felszámolási eljárás kezdeményezése esetén a bíróság felszámolást elrendelő végzésének közzététele után tizenöt napon belül – a két időpont közül a korábbiban – megkezdi a betétesek részére a kártalanítás kifizetését.
(2) Az Alap köteles legalább két országos napilapban közzétenni a betétesek számára az igényérvényesítés legelső napját, a kifizetéssel megbízott hitelintézet nevét, és az igényérvényesítés helyét (helyeit), valamint módját.
(3) Ha a kártalanításra jogosult a betéti szerződést és a jogosultság igazolásához szükséges adatokat rendelkezésre bocsátja, és azok a (4) bekezdés szerinti nyilvántartás adataival megegyeznek, az Alap gondoskodik a neki vagy az általa teljes bizonyító erejű magánokiratban meghatalmazott személy részére járó kártalanítás haladéktalan kifizetéséről.
(4) A betétet gyűjtő hitelintézet a névre szóló betét esetén köteles a betétes nevén kívül – a 3. számú mellékletben felsoroltak közül az Alap előírásai szerint – két további azonosító adatot nyilvántartani, a kártalanításra való jogosultság egyértelmű megállapítása érdekében.
(5) A kifizetések teljesítése külföldi és belföldi hitelintézetnek adott megbízás, a kártalanítási összeg más hitelintézethez betétként való áthelyezése, postai átutalás, csekk kiállítása vagy közvetlen kifizetés útján történik. A száz forintnál kisebb összegű kártalanítás nem fizethető ki.
106. § Az Alap a 101. § (1) bekezdése szerinti összeget a betét befagyásától a kártalanítás kifizetéséig terjedő időszakra – de legfeljebb a kártalanítás kifizetésének a 105. § (1) bekezdésében meghatározott időpontjáig számított kamattal növelve – fizeti ki, amely összeg azonban nem haladhatja meg a 101. § (1) bekezdésében meghatározott mértéket.
107. § (1) Ha az Alap a betéteseknek kártalanítást fizetett ki, a hitelintézettel szembeni követelés – a kifizetett összeg erejéig – a betétesről az Alapra száll át. A követelés átszállásával az Alap a korábbi jogosult helyébe lép. Az Alap a felszámolási eljárásban az átszállt követeléseket jogosult érvényesíteni.
(2) Az Alapból a kártalanításra jogosult személy részére történt bármilyen kifizetés, illetve az Alap által a 104. § alapján vállalt kötelezettség teljesítéséből eredő kifizetés esetén az érintett hitelintézet az Alap által kifizetett összeget és a kifizetéshez kapcsolódóan az Alapnál felmerült költségeket köteles az Alapnak visszafizetni, illetőleg megfizetni. E kötelezettség akkor is fennáll, ha a hitelintézet az Alapból kilépett, vagy onnan kizárták.
(3) Hitelintézet felszámolása során az Alap azon betétek tekintetében is jogosult hitelezőként fellépni, amelyekből eredő jogok még nem szálltak át az Alapra, de amelyekért a 101. § szerint fizetni tartozik, ideértve a kifizetés kapcsán felmerülő költségeket is.
108. § (1) Az Alap jogi személy.
(2) Az Alap székhelye: Budapest.
(3) Az Alap saját vagyona, bevételei és jövedelme után sem társasági adó, sem helyi adó, sem illeték fizetésére nem kötelezhető.
(4) Az Alap pénzeszközei nem vonhatók el, és a 98. §-ban meghatározottól eltérő célra nem használhatók fel.
(5) Az Alap saját tőkéje nem osztható fel.
109. § Az Alap pénzügyi-számviteli ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi.
110. § (1) Az Alap irányító szerve az igazgatótanács.
(2) Az Alap igazgatótanácsának tagjai:
a) a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára;
b) az MNB alelnöke,
c) a Felügyelet elnöke,
d) a hitelintézetek érdek-képviseleti szervezetei által kijelölt két személy, továbbá
e) az Alap ügyvezető igazgatója.
(3) Az igazgatótanácsi tag – az igazgatótanács jóváhagyásával – írásban állandó helyettest nevezhet ki, aki a tag távollétében teljes döntési joggal vesz részt az igazgatótanács ülésein.
(4) Az igazgatótanács ülése akkor határozatképes, ha tagjainak több mint fele jelen van. Az igazgatótanács határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Az Alap által történő kötelezettségvállaláshoz az igazgatótanács legalább négy tagjának igenlő szavazata szükséges.
(5) Az igazgatótanács tagjai közül évenként elnököt és alelnököt választ. Nem választható elnökké és alelnökké az ügyvezető igazgató.
111. § (1) Az igazgatótanács
a) irányítja és ellenőrzi az Alap gazdálkodási és egyéb tevékenységét,
b) elfogadja az Alap szabályzatait,
c) meghatározza az Alap ügyvezetőjének és megbízottainak feladatait, valamint megállapítja díjazásukat,
d) dönt az egyes feladatokra esetileg létrehozott különleges bizottságok összetételéről,
e) meghatározza az igazgatótanács üléseinek ügyrendjét, helyét, időpontját,
f) meghatározza a hitelintézetek számára azoknak a különleges jelzéseknek, tájékoztatóknak vagy más eszközöknek az alkalmazását, amelyek alapján megállapítható, hogy a hitelintézeteknél elhelyezett betétek biztosítva vannak,
g) dönt az Alap feladatainak végrehajtásával kapcsolatos intézkedésekről,
h) meghatározza az Alap által e törvény értelmében teljesítendő kifizetések rendjét,
i) dönt az Alap költségvetéséről, ezen belül a működési költségeiről,
j) évente egyszer, legkésőbb a gazdasági év befejezését követő év május 31. napjáig megállapítja az Alap éves beszámolóját, vagyoni helyzetét, és az ezekről szóló beszámolóját benyújtja az Állami Számvevőszéknek, valamint megküldi a hitelintézeteknek,
k) évente egyszer kialakítja az Alap díjpolitikáját az e törvényben foglalt kereteken belül, és azt ismerteti a hitelintézetekkel; a díjpolitika alapján meghatározza tagjainak éves befizetési kötelezettségét,
l) dönt a kizárásokról,
m) határoz a 121. § (6)–(8) bekezdése szerinti megemelt, illetve rendkívüli díjfizetési kötelezettség előírásairól,
n) határoz a 104. § szerinti intézkedés szempontrendszeréről,
o) dönt a 104. §-ban meghatározott intézkedések alkalmazásáról,
p) ellátja az e törvényben meghatározott egyéb feladatokat.
(2) Az igazgatótanács feladatainak végrehajtása során igénybe veheti a Felügyelet szolgáltatásait.
112. § (1) Az igazgatótanács nevezi ki, és menti fel az ügyvezető igazgatót, valamint gyakorolja felette a munkáltatói jogokat. Az igazgatótanács e jogkörét – a kinevezés és felmentés kivételével – az igazgatótanács elnökére átruházhatja.
(2) Az igazgatótanács ellenőrzi az Alap ügyvezető igazgatójának tevékenységét.
113. § (1) Az Alap önálló munkaszervezettel rendelkezik.
(2) Az Alap tevékenységének operatív irányítását az ügyvezető igazgató látja el. Az ügyvezető igazgató gyakorolja az Alap alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat.
(3) Az ügyvezető igazgató – az igazgatótanács egyetértésével – egyes feladatok ellátására munkaviszonyon kívüli megbízást adhat ki, illetve együttműködési megállapodásokat köthet.
(4) Az Alap vezetője és alkalmazottai tekintetében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
114. § Az igazgatótanács feladatkörében eljárva a megbízásokat az e törvényben meghatározott összeférhetetlenségi szabályok megfelelő alkalmazásával adja ki.
115. § (1) Az Alap a hitelintézettől csak a tevékenysége ellátásához szükséges, a Felügyeletnek vagy az MNB-nek rendelkezésére nem álló adatokat kérhet.
(2) Az Alap kérésére köteles
a) a hitelintézet az e törvényben foglaltaknak megfelelően az Alap által meghatározott adatokból,
b) a Felügyelet és az MNB a rendelkezésükre álló adatokból
a kért információt megadni.
(3) Az Alap a (2) bekezdésben meghatározott adatokat kizárólag feladatainak ellátása érdekében használhatja fel.
(4) Ha az Alap a rendelkezésére álló adatokból megállapítja, hogy valamely hitelintézetnél e törvény szerinti közreműködése szükségessé válhat, megvizsgáltathatja a hitelintézet könyvelését, számláit és nyilvántartásait. Az Alapnak a vizsgálat lefolytatásához a Felügyelet egyetértését be kell szereznie.
(5) A (4) bekezdés szerinti vizsgálat során az Alap vagy az általa megbízott személy betekinthet a hitelintézet könyveibe, számláiba, nyilvántartásaiba, a hitelintézet vezető állású személyeitől, alkalmazottaitól, könyvvizsgálójától vagy felszámolójától információt kérhet.
116. § (1) Az Alappal munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, megbízási jogviszonyban álló személy, valamint az igazgatótanács tagja a feladata ellátásával kapcsolatban tudomására jutott banktitkot, üzleti titkot, továbbá minden olyan adatot, tényt vagy körülményt, amelyet törvény előírásai szerint az Alap nem köteles más hatóságok, illetve a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni, szakmai titokként köteles megőrizni.
(2) Az Alap által végzett ellenőrzés során az (1) bekezdésben meghatározott személy hivatalos személynek minősül.
117. § Kártérítési igény az Alappal szemben a jogellenesen okozott kár miatt csak akkor érvényesíthető, ha megállapítható, hogy az Alap eljárása vagy mulasztása törvénysértő volt, és a bekövetkezett kárt ez idézte elő.
118. § (1) Az Alap pénzforgalmi számláját az MNB vezeti.
(2) Az Alap pénzforgalmi számláján jóváírandók az Alap összes pénzbevételei, beleértve a működésből származó bevételeket is, ugyanakkor a pénzforgalmi számlát meg kell terhelni a működéssel kapcsolatos pénzkiadásokkal, a biztosítási jellegű tevékenységből eredő, valamint a betétek befagyásának megelőzésével kapcsolatos kifizetésekkel.
(3) Az Alap pénzeszközeit – a házipénztárt, a pénzforgalmi számlán tartott likviditási tartalékot, valamint a kifizetések lebonyolítására vagy más, az Alap működéséhez szükséges célra hitelintézethez átutalt összeget kivéve – állampapírban kell tartani.
(4) Az Alap esetleges nyereségét kizárólag a saját tőkéjének növelésére fordíthatja.
119. § (1) Az Alap forrásai:
a) a csatlakozási díj,
b) hitelintézetek által teljesített rendszeres, illetve rendkívüli éves befizetés,
c) a Felügyelet által a hitelintézetektől, ide nem értve a hitelszövetkezeteket, a beszedett bírságok összegének nyolcvan százaléka,
d) az Alap által felvett kölcsön,
e) egyéb bevétel.
(2) Az Alap – a 98. § (1) bekezdésének a)–b) pontja szerinti feladatok ellátása érdekében – hitelt vehet fel:
a) az MNB-től, illetve
b) hitelintézettől.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben az Alap kérésére az MNB nyolc napon belül kölcsönt nyújthat, illetőleg a Kormány – az Alap által a 98. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kötelezettségei teljesítése érdekében felvett kölcsönre – az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 33. §-ának (3) bekezdésére tekintettel készfizető kezességet vállal.
(4) Az Alap a külföldi pénznemben vállalt biztosítás kifizetése érdekében az MNB-től devizát vásárolhat, az Alap a devizát hitelintézettől vagy magyar hitelintézet közvetítésével külföldről vásárolhatja meg, ha az adott devizát az MNB nem jegyzi.
120. § Az Alaphoz csatlakozó, a Felügyelettől betétgyűjtés végzésére engedélyt kapott hitelintézet – az engedély kézhezvételét követő harminc napon belül – a jegyzett tőkéjének fél százalékával megegyező összeget köteles az Alapba egyszeri csatlakozási díjként befizetni.
121. § (1) Az Alap tagjainak éves befizetési kötelezettségét úgy kell megállapítani, hogy az figyelembe vegye a hitelintézetnél a tárgyévet megelőző december 31-én fennálló, az Alap által a 99. § és 100. § szerint biztosított betétek teljes összegét, illetve az Alap szabályzata által megállapított egyéb szempontokat, különösen a hitelintézetnél elhelyezett betétek átlagos nagyságát.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott módon megállapított éves befizetési kötelezettség nem lehet magasabb, mint a tagintézetnél a tárgyévet megelőző december 31-én meglévő, az Alap által biztosított betétek és – a hitelintézetek éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabályok szerint – az Alap által biztosított betétek utáni passzív időbeli elhatárolások között feltüntetett kamatok együttes teljes állományának két ezreléke.
(3) Az éves befizetés összegét a hitelintézet minden évben negyedéves részletekben, legkésőbb a tárgynegyedév tizenötödik napjáig köteles befizetni az Alap pénzforgalmi számlájára.
(4) A hitelintézet által fizetendő díj összegének meghatározása azon nyilatkozatok alapján történik, amelyeket a hitelintézet továbbít az Alapnak az Alap szabályzatában meghatározott formában és időpontban.
(5) A hitelintézet által a hitelintézeti tevékenység engedélyezésének évére vonatkozóan fizetendő díjat az általános szabályoknak megfelelően a tárgyév végi betétállomány alapján megállapított éves díj háromszázhatvanötödének és az Alap által biztosított napok számának szorzata határozza meg.
(6) Ha az adott hitelintézet olyan kockázatos tevékenységet folytat, amely a szabályzat szerint indokolja az emelést, az Alap növelheti a hitelintézet által a tárgyév során fizetendő díjat. Az emelés előtt az Alap
a) véleményt kér a Felügyelettől és az MNB-től;
b) módot ad a hitelintézetnek észrevételei megtételére.
(7) A (6) bekezdés alapján felemelt éves díj nem lépheti túl a hitelintézetnél a tárgyévet megelőző év december 31-én fennálló, biztosított betétállomány három ezrelékét.
(8) Az Alap az általa a 119. § (1) bekezdésének d) pontja szerint felvett kölcsön visszafizetése érdekében a hitelintézetek számára egységes elvek szerint megállapított rendkívüli fizetési kötelezettséget írhat elő, mely fizetési kötelezettség mértékének és ütemezésének igazodnia kell a kölcsöntörlesztési feltételekhez. A rendkívüli fizetési kötelezettség mértéke nem haladhatja meg egyetlen hitelintézet esetében sem a (2) bekezdés szerint megállapított díj mértékét.
(9) Ha a kölcsön igénybevételét szükségessé tevő káresemény kapcsán az Alap bevételre tesz szert, azt elsősorban a fennálló kölcsöntartozás csökkentésére, ezt követően pedig a hitelintézeteket terhelő rendkívüli fizetési kötelezettség mérséklésére, illetőleg visszafizetésére kell fordítani.
(10) A hitelintézet a felszámolása kezdő évében az e §-ban meghatározottak szerint köteles éves díjat fizetni. A díj vetítési alapja a befizetést megelőző negyedév átlagos biztosított betétállománya.
122. § A hitelintézet az Alapba befizetett összeget (ideértve a csatlakozási díjat is) egyéb ráfordításként számolja el.
123. § (1) A hitelintézet a 18. §-ban szabályozott tevékenységi engedély iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg köteles a csatlakozásról szóló nyilatkozatot az Alapnak megküldeni, és annak másolatát csatolni a tevékenységi engedély iránti kérelemhez.
(2) A csatlakozási nyilatkozatot az Alap által közzétett formában kell megtenni.
124. § (1) Ha a hitelintézet
a) a 120–121. §-okban meghatározott fizetési kötelezettségét határidőre nem teljesíti,
b) üzletszabályzatában vagy a betétokiratokon az Alapban való tagságát megtévesztő módon tünteti fel, vagy harmadik személyeket tévesen tájékoztat az Alap által biztosított betétekkel kapcsolatos lényeges kérdésekről,
c) a jogszabályba ütköző módon hirdeti a betétbiztosítást,
d) nyilvántartása nem teszi lehetővé a betétesek kártalanítási jogosultságának egyértelmű megállapítását,
az Alap felszólítja a hitelintézetet a jogsértő magatartás megszüntetésére, és egyidejűleg tájékoztatja a Felügyeletet.
(2) A felszólítást követő harminc nap elteltével – ha a hitelintézet az (1) bekezdés szerinti jogsértő magatartást nem szüntette meg – az Alap kezdeményezheti a Felügyeletnél a hitelintézettel szemben intézkedés, bírság alkalmazását, vagy a hitelintézetet tagjai sorából kizárhatja. A felügyeleti intézkedés kezdeményezéséről egyidejűleg értesíti az MNB-t.
(3) Kizárás kezdeményezése esetén a hitelintézet tagsága az Alapban az előzetes felszólításban megjelölt határidőt követően megszűnik, kivéve, ha
a) a hitelintézet meghozta az előírásokhoz való alkalmazkodást vagy szabálytalanság megszüntetését célzó intézkedéseket;
b) a hitelintézet a szükséges intézkedések meghozatala érdekében az Alap igazgatótanácsától – legfeljebb további hatvan napra – a határidő meghosszabbítását kéri.
125. § A hitelintézetet az Alap azonnali hatállyal kizárja, ha a Felügyelet határozata alapján a hitelintézet nem gyűjthet betétet.
126. § (1) A hitelintézet kizárása vagy a tagsági jogviszony megszüntetése nem érinti a tagság fennállása alatt a hitelintézetnél elhelyezett betétekre vonatkozó biztosítást.
(2) Ha a hitelintézetet az Alapból kizárták, vagy tagsági jogviszonyát megszüntették, a korábban teljesített befizetését nem igényelheti vissza. A kizárás vagy a tagsági viszony megszüntetése nem érinti a kizárt hitelintézetnek azt a kötelezettségét, hogy a biztosítás alá eső betétek után a 121. §-nak megfelelően éves díjat fizessen.
127. § Az Alap a 124. §-ban foglalt kizárás esetén – huszonnégy órán belül – írásban tájékoztatja a kizárás tényéről és okáról a Felügyeletet és az MNB-t. Az Alap erről negyvennyolc órán belül legalább két országos napilapban felhívást tesz közzé.
128. § (1) A hitelintézetek önkéntes betétbiztosítási, illetve intézményvédelmi alapot (a továbbiakban: önkéntes alap) hozhatnak létre. Az önkéntes alap jogi személy.
(2) Az önkéntes alap pénzeszközei nem vonhatók el, és a létesítő okiratban meghatározottól eltérő célra nem használhatók fel. Az önkéntes alapból kilépés esetén kifizetés nem teljesíthető.
(3) Az önkéntes alap – a házipénztárt, a pénzforgalmi számlán tartott likviditási tartalékot, valamint a kifizetések lebonyolítására vagy más, az Alap működéséhez szükséges célra hitelintézethez átutalt összeget kivéve – pénzeszközeit állampapírban kell tartani.
(4) A hitelintézet az önkéntes alapba befizetett összeget egyéb ráfordításként számolhatja el.
(5) A Felügyelet által a hitelszövetkezetektől beszedett bírságok összegének nyolcvan százalékát a hitelszövetkezetek által létrehozott önkéntes alapba kell befizetni.
129. § (1) Az önkéntes alapot létesítő okiratban meg kell határozni
a) az alapítókat,
b) az önkéntes alaphoz történő csatlakozás és az önkéntes alapból történő kilépés rendjét,
c) a befizetések megállapításának és teljesítésének módját,
d) az önkéntes alap kezelőjét és az önkéntes alap kezelésének szabályait,
e) az önkéntes alapból történő kifizetések rendjét.
(2) Az önkéntes alap létrehozásához és működésének megkezdéséhez a Felügyelet jóváhagyása szükséges.
(3) Az intézményvédelmi alap a létesítő okiratában meghatározott feladatai ellátása érdekében jogosult – a tagintézettel, illetve annak tulajdonosával kötött támogatási szerződés keretében – a tagintézet részére
a) kezességet vállalni,
b) tőkejuttatást adni, valamint
c) kölcsönt nyújtani.
(4) Az önkéntes betétbiztosítási alapot felhasználó hitelintézetek a pénzeszközök visszafizetéséig kamatként legalább a jegybanki alapkamatot kötelesek téríteni. A kilépés az önkéntes betétbiztosítási alappal szembeni visszafizetési kötelezettséget nem érinti.
130. § Az önkéntes alap a betétek befagyása miatt, illetve a kifizetés elkerülése érdekében tervezett intézkedéseiről tájékoztatja a Felügyeletet.
131. § (1) A pénzügyi intézmény az üzletszerű tevékenységre vonatkozó nyilvántartásait magyar nyelven – a magyar számvitelre vonatkozó jogszabályok előírásainak betartásával – a felügyeleti és a jegybanki ellenőrzésre is alkalmas módon vezeti.
(2) Az üzleti nyilvántartás és a belső ellenőrzési rendszer akkor megfelelő, ha lehetővé teszi a gondos és megbízható vezetést, a pénzügyi intézmény és a vezető állású személyek tevékenységének – a belső ellenőrzés, illetőleg a könyvvizsgáló, valamint a tulajdonosok, a Felügyelet és az MNB által történő – ellenőrzését, továbbá, ha segíti a pénzügyi intézményt abban, hogy eleget tegyen a jogszabályokban és a szerződésekben előírt kötelezettségeknek.
132. § (1) A pénzügyi intézmény köteles az arra jogosult testület által elfogadott – a könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó – éves beszámolót, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot a Felügyeletnek a tárgyévet követő év május 31-éig, az összevont (konszolidált) éves beszámolót szeptember 30-áig megküldeni.
(2) A kizárólag kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat végző jogi személy könyvvezetésére és könyvvizsgálatára a 131–137. § rendelkezéseit nem kell alkalmazni.
133. § (1) Hitelintézet esetén – a Gt. 40. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételeken túlmenően – könyvvizsgálói feladatok ellátására csak akkor adható az érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező, bejegyzett könyvvizsgáló (könyvvizsgálói társaság) részére megbízás, ha
a) a könyvvizsgáló felelősségbiztosítással rendelkezik,
b) a Felügyelet az általa vezetett pénzügyi intézményi könyvvizsgálók névjegyzékében a könyvvizsgálót nyilvántartásba vette,
c) a könyvvizsgáló nem rendelkezik a hitelintézetben közvetlen vagy közvetett tulajdonnal,
d) a könyvvizsgálónak nincs a hitelintézettel szemben fennálló kölcsöntartozása, valamint
e) a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos a könyvvizsgáló cégben közvetlen vagy közvetett tulajdonnal nem rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés c)–d) pontjaiban foglalt korlátozásokat a könyvvizsgáló közvetlen hozzátartozójára is alkalmazni kell.
(3) A hitelintézet természetes személy könyvvizsgálójának megbízatása legfeljebb öt évig tarthat, és az nem hosszabbítható meg. A könyvvizsgálói társaság által alkalmazott vagy megbízott könyvvizsgáló legfeljebb öt évig láthat el könyvvizsgálói feladatokat ugyanannál a hitelintézetnél.
(4) Az (1) bekezdésben előírtakon túlmenően további követelmény a hitelintézeti természetes személy könyvvizsgálóval szemben, hogy
a) egyidejűleg legfeljebb öt hitelintézetnél láthat el könyvvizsgálói feladatot, ide nem értve a szövetkezeti hitelintézeteket,
b) egyidejűleg legfeljebb tíz szövetkezeti hitelintézetnél láthat el könyvvizsgálói feladatot,
c) egy-egy hitelintézettől származó jövedelme (bevétele) nem haladhatja meg éves jövedelmének (bevételének) harminc százalékát.
(5) A hitelintézeti könyvvizsgáló társaságokkal szemben az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően további követelmény, hogy
a) a könyvvizsgálói társaságon belül az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek megfelelő könyvvizsgáló – egyidejűleg – legfeljebb öt hitelintézetnél láthat el könyvvizsgálói feladatot, ide nem értve a szövetkezeti hitelintézeteket,
b) a könyvvizsgálói társaságon belül az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek megfelelő könyvvizsgáló – egyidejűleg – legfeljebb tíz szövetkezeti hitelintézetnél láthat el könyvvizsgálói feladatot,
c) könyvvizsgálói társaság egy-egy hitelintézettől származó bevétele nem haladhatja meg éves nettó árbevételének tíz százalékát.
134. § (1) A hitelintézet által választott könyvvizsgáló a vizsgálatának eredményéről a pénzügyi intézménnyel egyidejűleg a Felügyeletet – írásban – haladéktalanul tájékoztatja, ha olyan tényeket állapított meg, amelynek alapján
a) a könyvvizsgálói záradék korlátozása vagy megtagadása válhat szükségessé,
b) bűncselekmény elkövetésére vagy a hitelintézet belső szabályzatának súlyos megsértésére, illetőleg az előzőekben említettek súlyos veszélyére utaló körülményeket észlel,
c) e törvény vagy más jogszabályok, illetve az MNB rendelkezéseiben foglalt előírások súlyos megsértésére utaló körülményeket észlel,
d) a hitelintézet kötelezettségeinek teljesítését a rábízott vagyoni értékek megőrzését nem látja biztosítottnak, vagy
e) a hitelintézet belső ellenőrzési rendszereinek súlyos hiányosságait vagy elégtelenségét állapítja meg,
f) jelentős véleménykülönbség alakult ki közte és a hitelintézet vezetése között a hitelintézet fizetőképességét, jövedelmét, adatszolgáltatását vagy könyvvezetését érintő, a hitelintézet működését lényegesen érintő kérdésekben.
(2) Az (1) bekezdésben fel nem sorolt esetekben is
a) a könyvvizsgáló jogosult
1. a Felügyelettel konzultálni, illetőleg
2. a Felügyeletet a vizsgálat eredményéről tájékoztatni,
b) a Felügyelet jogosult a könyvvizsgálótól ennek megállapításairól közvetlenül tájékoztatást kérni és kapni.
135. § A Felügyelet a 151. § (3) bekezdésének k) pontjában meghatározott esetben jogosult arra, hogy a hitelintézetet más, a 133. §-ban meghatározott követelményeknek megfelelő könyvvizsgáló választására kötelezze.
136. § (1) A könyvvizsgálónak a hitelintézet éves beszámolójának vizsgálata mellett az alábbiakat is meg kell vizsgálnia:
a) az értékelés szakmai helyességét,
b) az előírt és szükséges értékhelyesbítések és leírások elvégzését,
c) az előírt és szükséges tartalékok képzésének megtörténtét,
d) a szavatoló tőkére, a tőkemegfelelésre, folyamatos fizetőképességre, valamint az egyes pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályok betartását,
e) az eredményes, megbízható és független tulajdonlásra, illetőleg a prudens működésre vonatkozó jogszabályok, valamint az MNB tv., a pénzforgalomról szóló jogszabályok, a devizajogszabályok és a jegybanki rendelkezések, illetve felügyeleti és jegybanki határozatok betartását, valamint
f) a megfelelő ellenőrzési rendszerek működését.
(2) A könyvvizsgálónak az (1) bekezdésben foglaltakra vonatkozó megállapításait külön kiegészítő jelentésben kell rögzítenie, és ezt az igazgatóságnak, az ügyvezetőnek, a felügyelő bizottság elnökének, a Felügyeletnek, valamint az MNB-nek legkésőbb a tárgyévet követő év május 31-éig meg kell küldenie. A kiegészítő jelentés szerkezetét külön jogszabály állapítja meg.
137. § (1) A hitelintézet köteles a könyvvizsgálóval – az éves beszámoló könyvvizsgálatára – kötött szerződést és valamennyi, a könyvvizsgáló által az éves beszámolóval kapcsolatban készített jelentést a Felügyelet számára megküldeni.
(2) A Felügyelet jogosult a könyvvizsgáló jelentésének alapján – az éves beszámoló jóváhagyása előtt – a hitelintézet igazgatóságát kötelezni, hogy a lényeges helytelen adatokat tartalmazó beszámolót vizsgáltassa felül, helyesbítse, és gondoskodjon a helyesbített adatok könyvvizsgálóval történő hitelesítéséről.
(3) Ha az éves beszámoló jóváhagyását követően jutott a Felügyelet tudomására, hogy az éves beszámoló lényeges, helytelen adatot tartalmaz, a Felügyelet kötelezheti a hitelintézet igazgatóságát az adatok felülvizsgáltatására, könyvvizsgálóval való hitelesíttetésére. A felülvizsgált és könyvvizsgálóval hitelesített adatot – a közgyűlés elé történt beterjesztés előtt – a hitelintézet köteles a Felügyeletnek bemutatni.
138. § (1) A Felügyelet hatáskörét és jogállását külön törvény határozza meg.
(2) A Felügyelet feladata:
a) az engedélykérelmek és más beadványok elbírálása,
b) vezeti az e törvényben előírt nyilvántartásokat, ellenőrzi a pénzügyi intézmények információszolgáltatásának rendszerét és adatszolgáltatását,
c) ellenőrzi, illetve vizsgálja a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet meghatározó szabályok érvényesülését,
d) vizsgálja, elemzi és értékeli a pénzügyi intézmények prudens működését, a betétek és más visszafizetendő források biztonságát, illetve a független és szakszerű irányítást, ellenőrzést és vezetést veszélyeztető körülményeket,
e) intézkedéseket hoz az észlelt szabálytalanságok megszüntetésére,
f) kivételes intézkedéseket hoz a súlyos szabálytalanságok megszüntetésére,
g) bírságot alkalmaz a feltárt szabályszegés miatt,
h) segíti az Alap igazgatótanácsának működését, a döntések előkészítését és végrehajtását.
139. § (1) A Felügyelet bevételei:
a) igazgatásszolgáltatási díj,
b) a felügyeleti díj,
c) a felügyeleti bírság,
d) egyéb bevételek.
(2) A pénzügyi intézmény és a 8. § (3) bekezdésében meghatározott, pénzügyi intézménynek nem minősülő jogi személy felügyeleti díjat köteles fizetni az egyéb ráfordítások terhére.
(3) A pénzügyi intézmények által fizetett éves felügyeleti díj a pénzügyi intézmény mérlegfőösszegének háromtized ezreléke, kiegészítő pénzügyi szolgáltatást nyújtó – pénzügyi intézménynek nem minősülő – vállalkozás által fizetett éves felügyeleti díj évi hatvanenezer * forint, melyet negyedéves részletekben, a negyedévet követő hónap tizenötödik munkanapjáig kell a Felügyelet számlájára átutalni.
(4) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott díjakat a Felügyelet csak működésének fedezetére használhatja fel.
(5) A Felügyelet által kirótt felügyeleti bírságokból származó bevétel húsz százalékát a következő célokra kell fordítani:
a) bankszakemberek képzésére,
b) a felügyeleti tevékenységgel kapcsolatos tanulmányok készítésének és közzétételének támogatására, valamint
c) a betétesek, illetve más ügyfelek tájékoztatására.
(6) A Felügyelet által a hitelintézetekre – ide nem értve a hitelszövetkezeteket – kirótt felügyeleti bírságokból származó bevétel nyolcvan százalékát az Alapba kell befizetni. A hitelszövetkezetekre kirótt felügyeleti bírságokból származó bevétel nyolcvan százalékát a hitelszövetkezetek önkéntes betét-, illetve intézményvédelmi alapjába kell befizetni.
(7) A Felügyelet által nyújtott államigazgatási eljárások és szolgáltatások igénybevételéért fizetendő díjak körét és mértékét a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.
140. § A Felügyelet a 3. §-ban és a 14–16. §-ban meghatározott engedélyt határozott időre, feltételhez kötötten, valamint korlátozott tevékenységi körrel, területi korlátozással, a pénzügyi szolgáltatási tevékenységen belül pedig üzletági vagy termékkorlátozással is megadhatja.
141. § (1) Ha a Felügyelet tudomást szerez arról, hogy egy meghatározott személy engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytat, a tevékenység folytatóját felszólíthatja a helyzet tisztázásához szükséges szerződés, okirat, jelentés, kimutatás, könyvvizsgálati jelentés bemutatására, továbbá helyszíni ellenőrzést rendelhet el minden olyan helyen, ahol a rendelkezésére álló adat alapján ilyen tevékenység folyt, illetőleg folyik.
(2) Engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység megállapítása esetén a Felügyelet
a) bűncselekmény gyanúja esetén büntetőeljárást kezdeményez az illetékes nyomozó hatóságnál,
b) azonnali hatállyal megtiltja az engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzését, továbbá
c) pénzügyi intézmény esetében felügyeleti intézkedést hoz, vagy kivételes intézkedést rendel el, illetőleg pénzbírságot szab ki.
142. § (1) A hitelintézet igazgatósága a Felügyeletnek és az MNB-nek haladéktalanul – írásban – bejelenti, ha
a) az azonnali fizetésképtelenség (illikviditás) veszélye következett be,
b) szavatoló tőkéje huszonöt százalékot elérő vagy meghaladó összegben csökkent,
c) fizetéseit megszüntette, illetőleg
d) működését – pénzügyi szolgáltatási tevékenységét – megszüntette.
(2) A hitelintézet igazgatósága köteles a Felügyeletnek két munkanapon belül – írásban – bejelenteni
a) a hitelintézet tevékenységi körét érintő veszélyhelyzet – pl. fizetésképtelenség (inszolvencia) – kialakulását,
b) a jegyzett tőke felemelését vagy leszállítását,
c) az egyes pénzügyi szolgáltatási tevékenységek szüneteltetését.
143. § A pénzügyi intézmény és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatást végző egyéb jogi személy – jogszabályban, illetve jegybanki rendelkezésben előírt tartalommal, módon és formában, rendszeres időközönként – köteles az MNB-nek és a Felügyeletnek adatszolgáltatást teljesíteni.
144. § A pénzügyi intézmény számára a Felügyelet – határozott időre – az általa meghatározott tartalommal és rendszerességgel történő olyan (rendkívüli) adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő, amelyet
a) a likviditás,
b) a szolvencia,
c) a kockázatvállalás,
d) a pénzügyi és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység szabályainak betartása,
e) a szervezet működésének, valamint
f) a belső ellenőrzés
rendszeres figyelemmel kíséréséhez, ellenőrzési feladatainak ellátása érdekében szükségesnek tart.
145. § A Felügyelet a pénzügyi intézménytől, valamint pénzügyi intézménynek nem minősülő kiegészítő pénzügyi szolgáltatást nyújtó egyéb jogi személytől közbülső beszámoló, meghatározott formájú és tagolású kimutatás, könyvvizsgálati jelentés bemutatását kérheti, továbbá a pénzügyi intézménytől, annak szerveitől valamennyi üzleti ügyéről felvilágosítást kérhet.
146. § (1) A Felügyelet az e törvényben és más jogszabályokban foglalt, a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások alapítására, az eredményes, megbízható és a – nemkívánatos – befolyástól mentes tulajdonlásra, a prudens működésére vonatkozó szabályok, valamint a Felügyelet határozatainak megtartását jogosult a helyszínen ellenőrizni.
(2) A pénzügyi intézmény, a bankképviselet, valamint a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végző személy köteles a Felügyelet számára a helyszíni ellenőrzést lehetővé tenni, illetőleg segíteni, biztosítva az üzleti könyvek, jelentések ellenőrzését, valamint a vizsgálathoz szükséges adatokhoz, információkhoz való hozzáférést.
(3) A Felügyelet – az általa összeállított vizsgálati terv szerint – minden hitelintézetnél legalább kétévenként átfogó helyszíni ellenőrzést tart.
(4) A Felügyelet a pénzügyi intézmény vizsgálatával – versenyeztetési szabályzata szerint – külső szakértőt is megbízhat. A szakértőnek szerepelnie kell a Felügyelet által összeállított szakértői névjegyzékben. A névjegyzékbe az vehető fel, aki (illetve, amely gazdasági társaság vagy ügyvédi iroda legalább egy tagja, illetve az önkéntes betét- és intézményvédelmi alap alkalmazottja) hitelintézeti könyvvizsgálók névjegyzékében szereplő könyvvizsgáló, és legalább egy hitelintézeti referenciát fel tud mutatni.
(5) A Felügyelet által megbízólevéllel ellátott személy eljárása során hivatalos személynek minősül.
(6) A Felügyelet csak az ellenőrzési feladatainak ellátása érdekében vizsgálhatja a pénzügyi intézmény ügyfelére vonatkozó adatokat.
147. § (1) A Felügyelet által a szokásos – terv szerinti – helyszíni ellenőrzéshez igénybe vett szakértő díja és költsége a Felügyeletet terheli.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó rendkívüli helyszíni ellenőrzés díját és költségeit a pénzügyi intézmény fizeti, ha az ellenőrzésre a pénzügyi intézmény szolgáltatott okot.
148. § (1) A Felügyelet feladatainak teljesítéséhez betekinthet a pénzügyi intézmény, valamint pénzügyi intézménynek nem minősülő kiegészítő pénzügyi szolgáltatást nyújtó egyéb jogi személy könyveibe, irataiba és adathordozóiba.
(2) A Felügyelet által kiküldött – helyszíni ellenőrzésre jogosult – alkalmazott vagy megbízott az ellenőrzés lefolytatásához az üzletszerű tevékenység ellenőrzéséhez szükséges helyiségekbe beléphet, iratokat, adathordozókat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatot kérhet, próbavásárlást végezhet.
149. § A Felügyelet nevében eljáró vizsgáló, illetőleg ellenőrzést végző személy a feltárt jogsértés vagy hiányosság megszüntetése érdekében felügyeleti intézkedés megtételét, bírság kiszabását vagy kivételes intézkedés alkalmazását kezdeményezheti a Felügyeletnél.
150. § E törvény és a pénzügyi szolgáltatási tevékenységre vonatkozó egyéb jogszabályok, illetve jegybanki rendelkezések, továbbá a Felügyelet határozatai maradéktalan betartása, a jogsértések vagy hiányosságok megelőzése, illetőleg megszüntetése érdekében a Felügyelet a pénzügyi intézménnyel szemben – az MNB egyidejű értesítése mellett – intézkedést, kivételes intézkedést és bírságot alkalmazhat.
151. § (1) A Felügyeletnek mérlegelnie kell az intézkedés szükségességét, ha a pénzügyi intézmény, valamint pénzügyi intézménynek nem minősülő kiegészítő pénzügyi szolgáltatást nyújtó egyéb jogi személy, illetőleg tulajdonosa megsérti az e törvény, az eredményes, megbízható és független tulajdonlásra, illetőleg a prudens működésre vonatkozó jogszabályok, valamint az MNB tv., a pénzforgalomról szóló jogszabályok, a devizajogszabályok és a jegybanki rendelkezések előírásait, és
a) döntési, illetőleg eljárási szabályzatai nem felelnek meg az előírásoknak, illetőleg a működés során ezeket nem tartja be,
b) számviteli, nyilvántartási és ellenőrzési rendszere nem felel meg a mindenkor hatályos jogszabályok rendelkezéseinek,
c) határidőben nem tesz eleget a Felügyelettel, az MNB-vel, a részvényeseivel, az Alappal szemben fennálló adatszolgáltatási, jelentési, illetőleg tájékoztatási kötelezettségének,
d) a könyvvizsgálójának tevékenysége nem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek, vagy késedelmesen, pontatlanul tájékoztatja az igazgatóságot, felügyelő bizottságot, illetve a Felügyeletet a pénzügyi intézménynél tapasztalt jogszabálysértésekről, hiányosságokról és egyéb – a prudens működését veszélyeztető – problémákról,
e) tőkemegfelelési mutatója alacsonyabb az e törvényben meghatározott mértéknél,
f) a kockázatvállalásra, a kockázatok megállapítására, elemzésére, értékelésére és behatárolására, a kockázatvállalás ellenőrzésére, a kockázatok kezelésére, továbbá csökkentésére vonatkozó szabályok valamelyikét megsérti,
g) elmulasztja a közgyűlésnek a Felügyelet intézkedéseiről történő tájékoztatását, valamint, ha a hitelintézet
h) az azonnali fizetőképesség, illetőleg a források és az eszközök lejárati összhangjának biztosítására vonatkozó előírásokat nem tartja be,
i) nem tesz eleget tartalékképzési kötelezettségeinek.
(2) A Felügyeletnek e törvény, továbbá a prudens működésre vonatkozó jogszabályok, valamint az MNB tv., a pénzforgalomról szóló jogszabályok, a devizajogszabályok, továbbá a jegybanki rendelkezések előírásainak jelentős megsértése esetén – a rendelkezésére álló adatokat és információkat mérlegelve – meg kell tennie a szükséges intézkedést (153. §, 155–156. §), ha a pénzügyi intézmény
a) jogszabály által tiltott vagy részére nem engedélyezett tevékenységet végez,
b) működése során nem tud folyamatosan megfelelni egyes, az e törvényben meghatározott engedélyezési feltételeknek,
c) alultőkésített, vagyis tőkemegfelelési mutatója – több mint száznyolcvan napon keresztül – hat százaléknál alacsonyabb,
d) osztalékot kíván fizetni vagy fizet olyan helyzetben, amikor tőkemegfelelési mutatója nem érte el az előírt mértéket, illetve az adott évben általános tartalékát nem képezte meg,
e) nem rendelkezik elégséges céltartalékkal és kimutatott céltartalékképzési kötelezettsége miatt szavatoló tőkéjét csökkentenie kell,
f) a kockázatvállalásra vonatkozó szabályokat rendszeresen, illetőleg jelentős mértékben megsérti (így például a megfelelő gondosság és körültekintés nélkül vállal kockázatokat),
g) könyvvizsgálójának tevékenysége nem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek, a könyvvizsgáló elmulasztja a hitelintézet igazgatóságának, felügyelő bizottságának, illetőleg a Felügyelet tájékoztatását a hitelintézetnél tapasztalt jogszabálysértésekről, hiányosságokról és egyéb – a hitelintézet prudens működését veszélyeztető – problémákról,
h) nem tud eleget tenni, vagy határidőben – ismétlődően – nem tesz eleget, a Felügyelettel, az MNB-vel, a részvényeseivel, az Alappal szemben fennálló adatszolgáltatási, jelentési, illetőleg tájékoztatási kötelezettségének,
i) akadályozza a Felügyeletet vagy a könyvvizsgálót tevékenységének végzésében,
