Az Országgyűlés
tekintettel arra, hogy az atomenergia békés célú alkalmazása az ipar, a mezőgazdaság, az egészségügy és a tudományos kutatások számos területén elősegíti az emberiség életfeltételeinek javítását,
figyelembe véve azonban, hogy rendeltetéstől eltérő alkalmazása károsíthatja az ember és az élővilág egészségét, illetve a természeti környezetet,
annak érdekében, hogy az atomenergia alkalmazása által okozott kockázat ne legyen nagyobb, mint más tevékenységek társadalmilag elfogadott kockázata, és a biztonsági követelmények betartását a nemzetközi előírásokkal is összhangban álló hazai szabályozás biztosítsa,
a lakosságnak és a környezetnek az ionizáló sugárzás káros hatásai elleni védelméről, valamint az atomenergia alkalmazásának szabályozásáról, az ezekkel összefüggő engedélyezési eljárásról, e téren a hatóságok és az atomenergiát alkalmazók alapvető feladatairól, kötelezettségeiről
a következő törvényt alkotja:
1. § (1) A törvény hatálya az atomenergia békés célú alkalmazására, az azzal kapcsolatos jogosultságokra és kötelezettségekre, továbbá az embereknek, valamint az élő és élettelen környezetnek a természetes és mesterséges eredetű ionizáló sugárzás káros hatásai elleni védelmére terjed ki.
(2) E törvény hatálya nem terjed ki az olyan radioaktív anyagokkal, valamint berendezésekkel kapcsolatos tevékenységekre, amelyek – a létrehozható ionizáló sugárzás jellege és mértéke folytán – az emberi életre és egészségre, továbbá az élő és élettelen környezetre nem minősülnek veszélyesnek.
2. § E törvény alkalmazásában:
a) atomenergia alkalmazása:
aa) a radioaktív anyaggal, illetőleg nukleáris anyaggal kapcsolatos tevékenység
ab) az ionizáló sugárzást létrehozó, valamint az aa) pont szerinti alkalmazást szolgáló létesítményekkel, berendezésekkel összefüggő tevékenység;
b) atomenergia alkalmazója: aki az a) pontban meghatározott tevékenységet végez;
c) radioaktív anyag: a természetben előforduló vagy mesterségesen előállított bármely anyag, amelynek egy vagy több összetevője ionizáló sugárzást bocsát ki, valamint az ilyen anyagot tartalmazó készítmény;
d) nukleáris anyag: a radioaktív anyagok közül mindazok, amelyek önfenntartó nukleáris láncreakcióra képesek, vagy képessé tehetők, továbbá ezek vegyületei, vagy az elemet, illetőleg vegyületét tartalmazó anyag, különösen az urán, a tórium, a plutónium és bármilyen anyag, amely az előbbiek közül egyet vagy többet tartalmaz, a bányászat, illetőleg az ércfeldolgozás körébe tartozó ércek és érchulladékok kivételével;
e) ionizáló sugárzás: a közvetlenül vagy közvetve ionizáló részecskékből, illetve ionizálásra képes fotonokból álló sugárzás;
f) nukleáris láncreakció: az atommaghasadások olyan sorozata, amelyet a hasadási folyamat során felszabaduló neutronok tartanak fenn;
g) nukleáris létesítmény: az atomerőmű, atomfűtőmű, kutató és oktató atomreaktor, továbbá minden más olyan létesítmény, amelyet az 1972. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Magyar Népköztársaság és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség között a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés szerinti biztosítékok alkalmazása tárgyában kötött egyezmény 97. Cikkének I. pontja határoz meg;
h) nukleáris rendszer, berendezés: a nukleáris létesítményeknek a nukleáris biztonságra hatással lévő rendszerei, berendezései;
i) atomreaktor: olyan berendezés, amely szabályozott nukleáris láncreakció megvalósítására alkalmas;
j) ionizáló sugárzást létrehozó berendezés: olyan berendezés, amely külső energia vagy radioaktív anyag felhasználásával ionizáló sugárzás keltésére és kibocsátására alkalmas;
k) nukleáris üzemanyag: atomreaktor üzemanyaga, amely nukleáris anyagot tartalmaz;
l) kiégett üzemanyag: atomreaktorban hasznosított nukleáris üzemanyag, amely – az atomreaktoron kívüli – újrahasznosíthatósága miatt nem minősül hulladéknak;
m) radioaktív hulladék: további felhasználásra már nem kerülő olyan radioaktív anyag, amely sugárvédelmi jellemzők alapján nem kezelhető közönséges hulladékként;
n) radioaktív hulladéktároló: a radioaktív hulladék végleges elhelyezésére szolgáló létesítmény;
o) radioaktív hulladék átmeneti tárolója: a radioaktív hulladék időleges elhelyezésére szolgáló létesítmény;
p) atomerőmű: olyan energiaátalakító létesítmény, amely nukleáris láncreakció felhasználásával villamos energiát termel;
q) atomfűtőmű: olyan energiaátalakító létesítmény, amely nukleáris láncreakció felhasználásával hőt szolgáltat;
r) rendkívüli esemény: az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítményben, berendezésben vagy radioaktív (nukleáris) anyaggal végzett tevékenység során – bármilyen okból – bekövetkező olyan esemény, amely a biztonságot kedvezőtlenül befolyásolhatja, és az emberek nem tervezett sugárterhelését, valamint a környezetbe radioaktív anyagok nem tervezett kibocsátását eredményezi vagy eredményezheti;
s) nukleáris veszélyhelyzet: rendkívüli esemény következtében előálló állapot, amelyben a lakosságot érintő következmények elhárítása vagy enyhítése érdekében intézkedésekre van vagy lehet szükség;
t) engedélyes: az atomenergia alkalmazói közül, aki hatósági engedéllyel engedélyköteles tevékenységet folytat;
u) atomkár: az emberélet elvesztése, a személyek testi épségében és egészségében keletkezett minden kár, minden anyagi kár, az ezekkel együttesen jelentkező környezeti kár ésszerű mértékű helyreállításának költsége, valamint a károk csökkentése vagy elhárítása érdekében ténylegesen végrehajtott, ésszerű és szükséges intézkedéssel kapcsolatosan felmerült költség, amennyiben azokat a nukleáris üzemanyag, a nukleáris létesítményben lévő radioaktív termék, hulladék vagy a nukleáris létesítményből származó, abból kiszállított, illetőleg oda küldött nukleáris anyag révén a létesítményben vagy a szállítás során bekövetkezett rendkívüli esemény okozta;
v) nukleáris baleset: minden olyan rendkívüli esemény, amely atomkárt okoz;
x) SDR: Special Drawing Rights (különleges lehívási jog) – a Nemzetközi Valuta Alap által meghatározott nemzetközi elszámolási egység;
y) ésszerűen elérhető legalacsonyabb szint: a tudományos, technikai, gazdasági és társadalmi adottságok figyelembevételével kialakított, a nemzetközi elvárásokkal összhangban lévő legkisebb érték.
3. § A Magyar Köztársaság az atomenergia békés célú, biztonságos alkalmazását nemzetközi szerződések keretében vállalt együttműködéssel is elősegíti.
4. § (1) Atomenergiát csak oly módon szabad alkalmazni, hogy az ne károsítsa a társadalmilag elfogadható – más gazdasági tevékenységek során is szükségszerűen vállalt – kockázati szinten felül az emberi életet, a jelenlegi és a jövő nemzedékek egészségét, életfeltételeit, a környezetet és az anyagi javakat.
(2) Az atomenergia alkalmazása során a biztonságnak minden más szemponttal szemben elsőbbsége van.
(3) Az atomenergia alkalmazása során biztosítani kell azt, hogy
a) ne jöhessen létre ellenőrizetlen és szabályozatlan nukleáris láncreakció;
b) ionizáló sugárzás vagy más ok folytán az atomenergia alkalmazása körében a munkavállalókat, a lakosságot, a környezetet, illetőleg az anyagi javakat a biztonság szempontjából elfogadhatatlan, az atomenergia alkalmazásából származó egyéni és társadalmi előnyt felülmúló mértékű károsodás ne érhesse;
c) a munkavállalóknak és a lakosságnak valamennyi forrásból származó évi sugárterhelése ne haladja meg azt a dózis-határértéket, amelyet az erre vonatkozó biztonsági előírás – a tudomány legújabb, igazolt eredményeinek, a nemzetközi és a hazai szakértői szervezetek ajánlásainak figyelembevételével – meghatároz; a sugárterhelést mindenkor az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szintre kell csökkenteni, és ennek megfelelően kell szabályozni a környezetbe kibocsátható radioaktív anyagok – fizikai és kémiai vagy más jellemzők szerint meghatározott – maximális mennyiségét, koncentrációját és a kibocsátás módját;
d) a rendkívüli esemény bekövetkezésének kockázata csökkenjen, kialakulása megelőzhető, következménye tervszerűen elhárítható, az esetleg kiszabaduló radioaktív anyag és ionizáló sugárzás káros hatása az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szintre csökkenthető legyen.
(4) Nukleáris létesítmény és radioaktív hulladéktároló engedélyese minden rendkívüli eseményről köteles tájékoztatni a lakosságot.
(5) A biztonság érdekében az emberi teljesítőképesség lehetőségeit és korlátait a nukleáris létesítmények teljes élettartama alatt figyelembe kell venni.
(6) Az atomenergia alkalmazója köteles gondoskodni arról, hogy tevékenysége révén a radioaktív hulladékok keletkezése a gyakorlatilag lehetséges legkisebb mértékű legyen.
(7) Az atomenergia alkalmazása során a tudomány legújabb igazolt eredményeivel, a nemzetközi elvárásokkal, valamint tapasztalatokkal összhangban biztosítani kell a keletkező radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag biztonságos elhelyezését oly módon, hogy ne háruljon az elfogadhatónál súlyosabb teher a jövő generációkra.
(8) Az atomenergia biztonságos alkalmazását – beleértve a nukleárisbaleset-elhárítást – és az ezzel összefüggő kutatási-fejlesztési feladatok megoldását a tudomány és a technika fejlesztésével, a kutatómunka összehangolt szervezésével, a hazai, illetve a nemzetközi tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazásával, valamint szakemberek képzésével, továbbképzésével kell elősegíteni.
(9) Nukleáris létesítmény biztonságának növeléséhez szükséges kutatási-fejlesztési tevékenység költségei az engedélyest terhelik.
(10) Az atomenergia biztonságos alkalmazásának hatósági ellenőrzését szolgáló műszaki megalapozó tevékenységek költségét a központi költségvetésből kell biztosítani.
(11) Az atomenergia alkalmazásával összefüggő alapvető, tudományos, technikai és egyéb ismereteket – a kockázatokra is kiterjedően – oktatni, valamint a közszolgálati hírközlés, a közművelődés útján az állampolgárokkal rendszeresen ismertetni kell.
5. § (1) Az atomenergia alkalmazásának biztonsági követelményeit – a tudomány eredményeinek és a nemzetközi tapasztalatoknak a figyelembevételével – rendszeresen felül kell vizsgálni, és korszerűsíteni kell.
(2) Az atomenergia alkalmazása kizárólag a jogszabályokban meghatározott módon és rendszeres hatósági ellenőrzés mellett történhet. Az atomenergia biztonságos alkalmazásának feltételeit az illetékes hatóságok a jogszabályok, illetőleg a tudomány, valamint a technika eredményeinek folyamatos figyelembevételével határozzák meg. E hatóságok függetlenek az atomenergia alkalmazásának előmozdításában és fejlesztésében érdekelt közigazgatási szervektől.
6. § (1) Az atomenergia biztonságos alkalmazásának irányítása és felügyelete a Kormány feladata.
(2) Az e törvényben foglalt kormányzati feladatok végrehajtásáról a Kormány az Országos Atomenergia Bizottság (a továbbiakban: OAB) és az Országos Atomenergia Hivatal (a továbbiakban: OAH), valamint az érintett miniszterek útján gondoskodik.
7. § (1) Meglévő nukleáris létesítmény tulajdonjogának megszerzéséhez és a használat bármilyen jogcímen való átengedéséhez a Kormány előzetes, elvi hozzájárulása szükséges.
(2) Új nukleáris létesítmény és radioaktív hulladéktároló létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez, illetőleg meglévő atomerőmű további atomreaktort tartalmazó egységgel való bővítéséhez az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulása szükséges.
8. § (1) A OAB az atomenergia békés célú alkalmazása terén döntés-előkészítő, koordinatív és külön jogszabályban meghatározott ügyekben döntéshozó, valamint ellenőrző feladatokat ellátó bizottság. Az OAB tagjai az atomenergia alkalmazása területén a törvény alapján hatósági feladatokat ellátó minisztériumok és központi közigazgatási szervek vezető tisztségviselői. Az OAB tagjait az érintett miniszterek és központi közigazgatási szervek vezetői az OAB elnökének egyetértésével jelölik ki, és mentik fel. Az OAB elnökét a Kormány tagjai közül a miniszterelnök nevezi ki, és menti fel.
(2) Az OAB
a) döntés-előkészítő feladatkörében állást foglal az atomenergia alkalmazására irányuló kormányzati előterjesztések és programok elvi kérdéseiben, az atomenergia biztonságos alkalmazását szolgáló hatósági rendszerrel, a nukleáris biztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos országos és nemzetközi jelentőségű ügyekben; figyelemmel kíséri a nemzetközi fejlődés általános irányait az atomenergia alkalmazása területén és ennek alapján javaslatot alakít ki a szükséges hazai intézkedésekre;
b) koordináló jogkörében összehangolja az atomenergia biztonságos alkalmazásával összefüggő tevékenységet, amely a törvényben meghatározott minisztériumok, az OAH és más központi közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik;
c) ellenőrzési jogkörében figyelemmel kíséri az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos jogszabályok érvényesítését és a hatósági jogkörök gyakorlását; az ellenőrzés megállapításai alapján intézkedéseket kezdeményez, javaslatot tesz a jogszabályok szükség szerinti módosítására, illetve megalkotására.
(3) Az OAB az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe tartozó döntésekkel kapcsolatos állásfoglalásait és javaslatait a Kormány elé terjeszti.
(4) Az OAH az atomenergia békés célú alkalmazása területén a Kormány irányításával működő, önálló feladattal és hatósági jogkörrel rendelkező központi közigazgatási szerv, amely előzetesen véleményezi az atomenergia alkalmazásával összefüggő jogszabályokat és hatósági előírásokat. Az OAH főigazgatóját és helyetteseit a miniszterelnök nevezi ki, és menti fel.
(5) Az atomenergia biztonságos alkalmazásával összefüggő kormányzati, hatósági és nukleárisbaleset-elhárítási intézkedések tudományos megalapozásának biztosítása érdekében az OAB és OAH munkáját Tudományos Tanács segíti.
(6) A Kormánynak az OAH feletti felügyeletét az OAB elnöke látja el. Az OAH irányításának és felügyeletének biztosítania kell a nukleáris biztonság szempontjainak elsődleges érvényesítését.
(7) Az OAB elnöke az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról – ideértve a 7. § (2) bekezdésében foglalt előkészítő tevékenységet is – évente beszámol az Országgyűlésnek.
9. § (1) A hatóság rendszeres ellenőrzések, elemzések és helyszíni vizsgálatok lefolytatásával győződik meg arról, hogy az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítmények, berendezések műszaki állapota, valamint üzemeltetése megfelel a kockázat elfogadható mértéke alapján meghatározott biztonsági követelményeknek és a hatósági engedélyekben előírtaknak.
(2) Az engedélyesnek és a hatóságnak a nukleáris létesítmények biztonságát, a biztonsági követelmények teljesítését, a kockázat mértékét a létesítést és az üzembe helyezést megelőzően, valamint – figyelembe véve az üzemi tapasztalatokat és a biztonsággal kapcsolatos új ismereteket – a teljes üzemidő alatt rendszeres időközönként teljeskörűen elemeznie, értékelnie kell, és annak eredményét nyilvánosságra kell hoznia.
10. § (1) Az atomenergia biztonságos alkalmazásáért, a biztonsági követelmények betartásáért az atomenergia alkalmazója felelős.
(2) Az engedélyes – tevékenységi körében – köteles az atomenergia biztonságos alkalmazásához, a biztonság fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges műszaki-technológiai, anyagi és személyi feltételeket biztosítani, továbbá a sugárzási viszonyokat a tudomány legújabb igazolt eredményeivel, a nemzetközi elvárásokkal, valamint tapasztalatokkal összhangban folyamatosan ellenőrizni. A környezeti sugárzási viszonyok ellenőrzésének eredményeiről rendszeresen – legalább havonta – tájékoztatni kell a lakosságot.
(3) Az engedélyes – figyelembe véve üzemeltetési tapasztalatait és a biztonsággal kapcsolatos új ismereteket – köteles folyamatos tevékenységet végezni a biztonság növelésére.
(4) Az atomerőmű, valamint a radioaktív hulladéktároló engedélyese a létesítmény környezetében lévő települések lakosságának rendszeres tájékoztatása érdekében elősegíti társadalmi ellenőrzési és információs társulás létrehozását, annak tevékenységéhez támogatást adhat.
11. § (1) Az atomenergia alkalmazása körében csak olyan személy foglalkoztatható, aki rendelkezik a külön jogszabályokban meghatározott iskolai végzettséggel, szakképesítéssel, és kielégíti a foglalkoztatás egyéb jogszabályban előírt feltételeit, továbbá megfelel az előírt egészségügyi követelményeknek.
(2) Nukleáris létesítményekkel, valamint nukleáris rendszerekkel és berendezésekkel kapcsolatos tevékenységek körében csak azok az intézmények, szervezetek, valamint a Polgári Törvénykönyv 685. §-ának c) pontja szerinti gazdálkodó szervezetek működhetnek, amelyek megfelelő minőségbiztosítási rendszerrel rendelkeznek.
12. § (1) Az atomenergia alkalmazása körébe tartozó tevékenységre vonatkozó hatósági eljárásban – ha e törvény másként nem rendelkezik – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Az első fokú ügyintézési határidő a 17. § (2) bekezdés a) pontja szerinti nukleáris biztonsági engedélyezési eljárás esetén legfeljebb hat hónapig meghosszabbítható.
13. § Az atomenergia alkalmazásával kapcsolatban szükséges közmeghallgatás tekintetében a külön jogszabályokban előírtakat kell alkalmazni.
14. § (1) Engedély határozott vagy határozatlan időre, valamint bizonyos feltételekhez kötötten adható. A határozott időre adott engedély kérelemre meghosszabbítható.
(2) Az engedély érvényét veszti, ha
a) az abban meghatározott időtartam lejár, vagy az engedélyben meghatározott feltételek nem teljesültek;
b) a nukleáris berendezés, illetve a nukleáris létesítmény az engedélyezett időtartamon belül, az engedélyben meghatározottnál hosszabb ideig folyamatosan üzemen kívül áll.
(3) A hatóság az engedélyt visszavonhatja, vagy az engedély érvényességi idejét korlátozhatja, ha az engedély megadása alapjául szolgáló biztonsági körülményeknek, illetve a kockázat mértékének a megváltozását állapította meg.
(4) Az OAH az engedélyt visszavonhatja, vagy engedély érvényességi idejét korlátozhatja, ha a nukleáris létesítménynek, vagy a nukleáris rendszernek és berendezésnek a nukleáris biztonságot érintő átalakítását az átalakítási engedélyben foglaltaktól eltérően vagy engedély nélkül végezték el.
15. § (1) Az engedély, valamint a kockázat elfogadható mértékét figyelembe vevő biztonsági szabályzatok előírásainak megtartását, illetőleg az atomenergia alkalmazásának biztonságosságát az engedélyező hatóság köteles rendszeresen ellenőrizni, és az észlelt rendellenességek megszüntetése érdekében haladéktalanul intézkedni, vagy intézkedést kezdeményezni.
(2) Az engedélyekről és az ellenőrzések eredményeiről a hatóság nyilvántartást vezet.
(3) Az OAH jogszabály, biztonsági szabályzat megsértése, kötelezően alkalmazandó szabvány vagy az előzőek alapján kiadott egyedi hatósági engedélyben foglaltak betartásának elmulasztása esetén az engedélyest bírság megfizetésére kötelezheti.
(4) A bírság mértékéről és a kiszabott bírságokból befolyt összeg felhasználásáról külön jogszabály rendelkezik.
(5) Nem szabható ki bírság a mulasztásnak vagy kötelezettségszegésnek a hatóság tudomására jutásától számított 6 hónapon, illetőleg attól a naptól számított 2 éven túl, amely napon a kötelezettnek eleget kellett volna tennie az e törvényben megállapított kötelezettségének.
16. § (1) A nukleáris anyagokról, a radioaktív anyagokról és készítményekről – ideértve a radioaktív hulladékokat is – központi nyilvántartást kell vezetni, amelynek adatai statisztikai célokra is felhasználhatók.
(2) A nukleáris anyagok, a radioaktív anyagok és készítmények nyilvántartásának szabályait külön jogszabályok állapítják meg.
(3) A központi nyilvántartáson kívül saját nyilvántartást és üzemeltetési feljegyzést (dokumentációt) köteles vezetni az atomenergia minden olyan alkalmazója, amely a törvény hatálya alá tartozó radioaktív vagy nukleáris anyaggal külön jogszabályokban meghatározott tevékenységeket végez.
17. § (1) Az OAH alapvető feladata az atomenergia biztonságos alkalmazásával, különösen a nukleáris anyagok és létesítmények biztonságával, a nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos hatósági feladatok, valamint az ezekkel kapcsolatos tájékoztatási tevékenység összehangolása, illetve ellátása.
(2) Az OAH hatáskörébe tartozik:
a) a nukleáris létesítmény telepítéséhez, létesítéséhez, bővítéséhez, üzembe helyezéséhez, üzemeltetéséhez, átalakításához, üzemen kívül helyezéséhez, megszüntetéséhez szükséges nukleáris biztonsági engedélyezés;
b) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági ellenőrzése;
c) a nukleáris létesítményekkel összefüggő építmények hatósági engedélyezése és ellenőrzése;
d) a nukleáris berendezés tekintetében a tervezéssel, gyártással, szereléssel (beépítéssel), üzembe helyezéssel, üzemeltetéssel, átalakítással (javítással), külföldről való behozatallal, üzemen kívül helyezéssel, leszereléssel kapcsolatos tevékenységek nukleáris biztonsági, valamint műszaki sugárvédelmi engedélyezése és ellenőrzése;
e) a 11. § (2) bekezdésében előírt minőségbiztosítási rendszer meglétének ellenőrzése, vagy az általa kijelölt intézménnyel való ellenőriztetése;
f) a nukleáris anyagok – nemzetközi szerződésekben rögzített előírásokkal összhangban lévő – központi nyilvántartása és ellenőrzése;
g) a radioaktív anyagok és készítmények központi nyilvántartása;
h) a nukleáris export és import előzetes engedélyezése;
i) a radioaktív anyagok szállításának engedélyezése a veszélyes áruk szállításáról szóló jogszabályok rendelkezései szerint;
j) a radioaktív anyagok csomagolásának jóváhagyása és ellenőrzése;
k) az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggő kutatási-fejlesztési tevékenységek értékelése és összehangolása, valamint a 4. § (10) bekezdésének figyelembevételével a hatósági ellenőrzést szolgáló műszaki megalapozó tevékenységek finanszírozása;
l) az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi együttműködés összehangolása, e területen az államközi és kormányközi egyezmények előkészítése és végrehajtásának megszervezése, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel folytatott együttműködés összefogása.
(3) Az OAH (2) bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti engedélyezési eljárásában minden más illetékes közigazgatási szerv a külön jogszabályokban meghatározott feladat- és hatáskörében szakhatóságként vesz részt.
(4) Az engedélyek feltételeit meghatározó vizsgálatok elvégzésére a hatóság más intézményt is kijelölhet.
(5) Az OAH jogosult bármely atomenergiát alkalmazónál – hatáskörében – ellenőrzést folytatni.
18. § Nukleáris létesítmény nukleáris biztonságát érintő hatósági ügyben, amennyiben hatásköri összeütközés merül fel az OAH és más engedélyezésre vagy ellenőrzésre jogosult hatóság között, akkor e jogvita eldöntéséig az OAH jogosult és köteles eljárni.
19. § (1) Ha az OAH engedélyének alapját képező bármely szakhatósági hozzájárulás érvényét veszti, akkor az illetékes szakhatóság a 17. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti OAH-engedély visszavonását kezdeményezheti. Az OAH az ügy súlyosságának figyelembevételével a kezdeményezés kézhezvételétől számított 30 napon belül dönt.
(2) Az OAH 17. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti engedélyezési eljárásában
a) a belügyminiszter külön jogszabályban kijelölt szervek útján érvényesíti a közbiztonságra és a belső rendre, a tűzvédelemre, a rendészetre, valamint a polgári védelemre és a nukleárisbaleset-elhárításra vonatkozó,
b) a földművelésügyi miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti az élelmiszer-, a növény- és állategészségügyi, továbbá a talajvédelmi,
c) az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti a földtani,
d) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti a vízhasznosítással, a vízbázisvédelemmel és a vízkárelhárítással összefüggő,
e) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízminőségvédelmi,
f) a népjóléti miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti az ionizáló sugárzással összefüggő egészségügyi és sugárvédelmi,
g) a területileg illetékes építésügyi hatóság érvényesíti az általános területrendezési és építészeti;
h) a Magyar Bányászati Hivatal elnöke érvényesíti a bányászati technológiai, bányaműszaki és bányabiztonsági
szempontokat.
(3) Az OAH 17. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjai szerinti engedélyezési eljárásában a benyújtott engedélykérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt egyéb hatósági engedélyeket, hozzájárulásokat.
20. § (1) A népjóléti miniszter külön jogszabályban meghatározott szerv útján látja el a 26. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével:
a) a radioaktív anyagok tulajdonjoga megszerzésének, előállításának, termelésének, birtoklásának, tárolásának, használatának, felhasználásának, átalakításának, forgalmazásának engedélyezését és ellenőrzését;
b) az a) pont alatt felsorolt tevékenységeket szolgáló, nem nukleáris létesítmény létesítésének, üzembe helyezésének, üzemeltetésének, átalakításának, javításának, megszüntetésének engedélyezését és ellenőrzését;
c) az ionizáló sugárzást létrehozó létesítmény, berendezés tulajdonjoga megszerzésének, átadásának, a használat bármilyen jogcímen való átengedésének, létesítésének, előállításának, üzemeltetésének, átalakításának és megszüntetésének engedélyezését és ellenőrzését;
d) a radioaktív hulladéktároló telepítésének, létesítésének, üzembe helyezésének, üzemeltetésének, átalakításának, lezárásának engedélyezését és ellenőrzését;
e) az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítményben működő sugárvédelmi szolgálat szervezetének és működésének felügyeletét;
f) az atomenergia alkalmazása körében a munkavállalókra érvényes sugáregészségügyi, munkavégzési, munkaköri alkalmassági és foglalkoztatási előírások betartásának ellenőrzését;
g) a lakosság sugárvédelme érdekében az országos sugárzási helyzetre vonatkozó adatok központi gyűjtését, feldolgozását, nyilvántartását és értékelését, illetve nukleáris veszélyhelyzetben a döntések megalapozásában való közreműködést;
h) a radioaktív anyagokkal és az ionizáló sugárzást kibocsátó berendezésekkel kapcsolatos közegészségügyi, sugáregészségügyi feladatokat, valamint a munkahelyi és környezeti sugárvédelmi normák és az atomenergia alkalmazása körében a munkavállalókra érvényes előírások érvényesítésének ellenőrzését.
(2) Az (1) bekezdés a)–d) pontjai szerinti engedélyezési eljárásban minden más illetékes közigazgatási szerv a külön jogszabályokban meghatározott feladat- és hatáskörében szakhatóságként vesz részt.
21. § A 20. § szerinti engedélyezési eljárásban
a) a belügyminiszter külön jogszabályban kijelölt szervek útján érvényesíti a közbiztonságra, a belső rendre, a tűzvédelemre, a rendészetre, valamint a polgári védelemre vonatkozó,
b) a földművelésügyi miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti az élelmiszerminőségi, a növény- és állategészségügyi, továbbá a talajvédelmi,
c) az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti a földtani,
d) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízminőségvédelmi,
e) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter külön jogszabályban kijelölt szerv útján érvényesíti a közlekedési, szállítási, valamint a vízhasznosítási és vízbázisvédelmi,
f) a területileg illetékes építésügyi hatóság érvényesíti a területrendezési és építészeti,
g) a Magyar Bányászati Hivatal elnöke érvényesíti a bányászati technológiai, bányaműszaki és bányabiztonsági
szempontokat.
22. § A belügyminiszter külön jogszabályban meghatározott szervek útján látja el az atomenergia alkalmazásával összefüggő, a közbiztonság és belső rend biztosítását szolgáló rendészeti, tűzvédelmi, fizikai védelmi, polgári védelmi és nukleárisbaleset-elhárítási feladatokat.
23. § A földművelésügyi miniszter külön jogszabályban meghatározott módon látja el a talaj, a növényzet és az állatok, valamint a növényi és az állati eredetű élelmiszertermékek radioaktivitásának ellenőrzését, szakvéleményezését, az élelmiszerek nemzetközi forgalmazásához szükséges vizsgálatok elvégzésével és az igazolások kiadásával kapcsolatos feladatokat.
24. § (1) Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter külön jogszabályban meghatározott módon látja el az építőanyagok gyártásához felhasznált, illetve a külföldről behozott alapanyagok, továbbá a kereskedelmi forgalomba kerülő építőanyagok és egyéb termékek radioaktivitásának ellenőrzését.
(2) A külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvényben és végrehajtási rendeleteiben szabályozott engedélyezési eljárásban a nukleáris export és import engedélyezéséhez a 17. § (2) bekezdésének h) pontja szerinti előzetes engedély szükséges.
25. § A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter külön jogszabályban meghatározott módon látja el a levegő, a szárazföldi és a vízi környezet radioaktív szennyezésének ellenőrzését.
26. § (1) A honvédelmi miniszter külön jogszabályban meghatározott módon látja el a honvédelmi ágazaton belül
a) a radioaktív anyagok kezelésének, valamint az e törvény hatálya alá tartozó létesítmények és haditechnikai berendezések létrehozásának, üzemeltetésének, megszüntetésének ellenőrzését;
b) az ágazat speciális (kiképzési, nukleárisbaleset-elhárítási, háborús) sugáregészségügyi ellenőrzését.
(2) A Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) szervezeteire és intézményeire vonatkozóan az MH Tisztiorvosi Szolgálata látja el a 20. § (1) bekezdésének a)–c), e)–f) és h) pontjaival kapcsolatos feladatokat.
27. § Az Országos Mérésügyi Hivatal elnöke külön jogszabályban meghatározott módon látja el az atomenergia alkalmazásával összefüggő mérőeszközökre vonatkozó hatósági feladatokat.
28. § A művelődési és közoktatási miniszter
a) gondoskodik arról, hogy a külön jogszabályban meghatározott Nemzeti Alaptantervbe beépítésre kerüljön az atomenergia alkalmazásával összefüggő alapvető tudományos, technikai és sugárvédelmi ismeretek oktatási kötelezettsége;
b) a szakmailag illetékes felsőoktatási intézményekkel együttműködve, az érintett miniszterek bevonásával – a felsőoktatásra vonatkozó jogszabályok keretein belül – gondoskodik az atomenergia alkalmazása terén a felsőfokú képzés, valamint továbbképzés szabályozásáról és feltételeinek megteremtéséről.
29. § (1) A törvény 17–27. §-aiban írt szervek ellenőrző vizsgálat elvégzésével megbízhatnak olyan intézményt, amely a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, illetőleg olyan személyt, aki megfelelő, speciális szakképzettséggel rendelkezik.
(2) Az ellenőrző vizsgálattal megbízott intézményt vagy személyt a vizsgálat elvégzése során az ellenőrzésre jogosult szerv jogai illetik meg, kivéve, hogy intézkedési hatáskörrel nem rendelkezik.
30. § (1) Egyes nukleáris létesítmények, nukleáris anyagok, radioaktív anyagot előállító berendezések, továbbá radioaktív hulladék feldolgozására, átmeneti tárolására vagy végleges elhelyezésére szolgáló létesítmények őrzését az engedélyesnek – külön jogszabályban foglaltak szerint – fegyveres biztonsági őrséggel kell biztosítania.
(2) A külön jogszabályban meghatározott – az (1) bekezdés szerinti – létesítmények és berendezések védelmével kapcsolatban a nemzetbiztonsági szolgálatok a feladataikat külön törvényi felhatalmazással látják el.
(3) A rendőrség a feladatai ellátása során, a külön jogszabályban meghatározottak szerint ellenőrzi a közbiztonságra, a belső rendre vonatkozó rendelkezések megtartását, különösen a nukleáris létesítményeket, a radioaktív és nukleáris anyag, készítmény felhasználását, használatát, nyilvántartását, ezeknek a Magyar Köztársaság területén, valamint az országhatárokon át történő szállítását, őrzését, a védőberendezéseket, továbbá a radioaktív anyag és hulladék végleges elhelyezését és az ezekre vonatkozó nyilvántartásokat.
(4) A rendőrség külön jogszabályban meghatározottak szerint szakhatósági hozzájárulást ad ki a nukleáris létesítményekre, valamint a radioaktív hulladék végleges elhelyezésére szolgáló létesítményekre.
(5) A rendőrség külön jogszabályban meghatározottak szerint engedélyt ad ki a friss és kiégett nukleáris üzemanyagnak a Magyar Köztársaság területén, valamint az országhatárokon át történő szállítására.
(6) A rendőrség nukleáris veszélyhelyzet bekövetkezése, illetve szükség szerint rendkívüli esemény esetén ellátja a hatáskörébe utalt rendvédelmi feladatokat.
31. § (1) Az atomenergia alkalmazójának kötelessége megakadályozni, hogy a birtokában lévő radioaktív vagy nukleáris anyaghoz, a felügyelete alatt álló, s az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítményhez, berendezéshez illetéktelen személy hozzáférhessen, azok a biztonságos őrzés alól kikerülhessenek, és meg nem engedett célokra felhasználhatók legyenek.
(2) Az atomenergia alkalmazója, ha tudomást szerez arról, hogy radioaktív vagy nukleáris anyag, ionizáló sugárzást létrehozó berendezés illetéktelen személy birtokába került vagy kerülhet, illetve egyéb rendellenességet észlel, köteles azt a rendőrségnek és a nemzetbiztonsági szolgálatoknak haladéktalanul bejelenteni.
32. § Talált, illetve lefoglalt radioaktív vagy nukleáris anyag elhelyezéséről a Kormány által kijelölt szerv gondoskodik.
33. § Atomerőmű létesítéséhez és jogszerű működéséhez az e törvény alapján kiadásra kerülő nukleáris biztonsági hatósági engedélyeken kívül a Magyar Energia Hivatalnak a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény alapján kiadott engedélyei is szükségesek.
34. § (1) A nukleáris létesítmény vagy radioaktív hulladéktároló környezete – ideértve annak felszín alatti részét és légterét is – biztonsági övezetté jelölhető ki a létesítmény, illetve annak környezete és az ott élő lakosság védelme érdekében.
(2) A biztonsági övezetben telekalakítási, illetőleg építési tilalom, bányászati, föld- és vízhasználati jog korlátozása, valamint egyéb használati korlátozás rendelhető el.
(3) A biztonsági övezet kijelölésére, továbbá a (2) bekezdésben említett tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó követelményeket, valamint a kártalanításra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
35. § (1) A biztonsági övezeten belül a telekalakítási és építési tilalmat, valamint a használati korlátozást – a légtér-igénybevételi korlátozás kivételével – az illetékes építésügyi hatóság, a bányászati jog korlátozását a Magyar Bányászati Hivatal, a vízhasználat korlátozását a vízügyi hatóság rendeli el. A biztonsági övezet fennállásának tényét, továbbá az ingatlanokra elrendelt tilalmakat és korlátozásokat az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.
(2) Ha a biztonsági övezetben elrendelt tilalom vagy korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti, vagy jelentős mértékben akadályozza, továbbá ha az atomenergia alkalmazását szolgáló, a biztonsági övezetben telepítendő létesítmény biztonságos használata ezt szükségessé teszi, az érintett terület kisajátításának van helye a kisajátításra vonatkozó általános szabályok szerint.
36. § (1) A biztonsági övezet kijelölése, továbbá a használati korlátozások elrendelése során a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló jogszabályok rendelkezéseit is figyelembe kell venni.
(2) A biztonsági övezetben a légtér-igénybevételi korlátozást – a létesítést engedélyező hatóság által közölt feltételek alapján – külön jogszabályban megjelölt légügyi hatóság rendeli el.
37. § A biztonsági övezetben elrendelt tilalmak és korlátozások fenntartása, valamint nukleáris létesítmény, illetve a radioaktív hulladéktároló létesítése, továbbá a biztonsági övezetben ezen létesítményekkel összefüggésben végzett munkálatok folytán keletkezett kárt meg kell téríteni.
38. § (1) Az atomenergia alkalmazására engedély csak akkor adható, ha biztosított a keletkező radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag biztonságos elhelyezése, azaz a tudomány legújabb igazolt eredményeivel, a nemzetközi elvárásokkal, valamint tapasztalatokkal összhangban levő átmeneti tárolása vagy végleges elhelyezése.
(2) A radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag átmeneti tárolása és végleges elhelyezése akkor tekinthető biztonságosnak, ha
a) biztosított az emberi egészség és a környezet védelme e tevékenységek teljes időtartamára;
b) az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatás az országhatárokon túl sem nagyobb a belföldön elfogadottnál.
39. § Radioaktív hulladék és kiégett üzemanyag átmeneti tárolására engedély csak meghatározott időre adható.
40. § A radioaktív hulladék végleges elhelyezésével, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti tárolásával és végleges elhelyezésével, továbbá a nukleáris létesítmény leszerelésével összefüggő feladatok elvégzéséről a Kormány által kijelölt szerv gondoskodik, mivel ezek megoldása országos érdek.
41. § A radioaktív hulladék végleges elhelyezésének, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti tárolásának és végleges elhelyezésének, továbbá a nukleáris létesítmény leszerelésének költsége az engedélyest, költségvetési intézmény esetén a központi költségvetést terheli.
42. § Az atomenergia alkalmazója köteles azonnal hatékony intézkedéseket tenni abban az esetben, ha tevékenysége során rendkívüli esemény következett be, és a munkavállalókra vagy a lakosságra ható ionizáló sugárzás szintje vagy a radioaktív szennyeződés mértéke, illetőleg a környezetbe kibocsátott radioaktív anyagok mennyisége meghaladja vagy meghaladhatja a hatóságilag engedélyezett értéket.
43. § (1) A rendkívüli esemény megszüntetése, okainak kivizsgálása és ismételt előfordulásának megakadályozásához szükséges intézkedések megtétele elsődlegesen az atomenergia alkalmazójának feladata.
(2) A nukleáris veszélyhelyzet bekövetkezésének megelőzése, a bekövetkezett esemény következményeinek elhárítása vagy enyhítése, valamint az előírt, szabályos körülmények helyreállítása érdekében az atomenergia alkalmazója köteles:
a) balesetelhárítási és intézkedési tervet kidolgozni, és azt az illetékes hatóságokkal jóváhagyatni;
b) a hatékony baleset-elhárítás személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit megteremteni, és azok meglétéről időről időre, rendszeresen meggyőződni;
c) a baleset-elhárításhoz szükséges külső segítségnyújtás feltételeit (milyenségét, mértékét és módját) az illetékes hatóságokkal és szervezetekkel egyeztetve biztosítani.
44. § A rendkívüli esemény elhárításához szükséges – az atomenergia alkalmazójának lehetőségeit meghaladó – intézkedések megtétele a balesetelhárítási és intézkedési tervben meghatározott intézmények, nukleáris veszélyhelyzetben az elhárításért felelős, külön jogszabályban meghatározott hatóságok és szervezetek feladata.
45. § (1) Az atomenergia alkalmazója minden rendkívüli eseményt, illetőleg személyi sugársérüléssel járó balesetet – a hatósági előírásoknak megfelelően – késedelem nélkül jelenteni köteles a területileg illetékes polgármesternek, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) területileg illetékes megyei, fővárosi intézetének, a Magyar Honvédség alakulatai és intézményei esetében az MH Tisztiorvosi Szolgálatának, a rendőrségnek és az OAH-nak, továbbá a környezet szennyeződése esetén a környezetvédelmi felügyelőségnek és a megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásnak, termőföld-szennyeződés esetén a megyei (fővárosi) növény-egészségügyi és talajvédelmi állomásnak, vízszennyeződés esetén a vízügyi igazgatóságnak, valamint tájékoztatás céljából a nukleárisbaleset-elhárításra külön jogszabályok alapján kijelölt területi és központi vezető szerveknek.
(2) Ha a rendkívüli esemény levegőszennyeződést is okoz, az atomenergia alkalmazója az (1) bekezdésnek megfelelően értesíti az Országos Meteorológiai Szolgálatot is.
(3) Nukleáris létesítmények esetében a rendkívüli események jelentési kötelezettségét – az (1) bekezdésben felsoroltakon túlmenően – az OAH határozza meg.
(4) A hatóságok a rendkívüli eseményről – ha azt nem az atomenergia alkalmazója jelentette – kötelesek a többi illetékes hatóságot értesíteni.
46. § Nukleáris veszélyhelyzetben a jelentéstételi kötelezettséget a balesetelhárítási és intézkedési terv szabályozza.
47. § (1) Az ÁNTSZ illetékes megyei (fővárosi) intézete, vagy az MH Tisztiorvosi Szolgálata a radioaktív szennyeződés továbbterjedésének megakadályozása és a sugársérülés elkerülése érdekében:
a) azt a személyt, aki radioaktív szennyeződése folytán környezetét közvetlenül szennyezheti, egészségügyi megfigyelés alá vonhatja;
b) elrendelheti személyek biztonságba helyezését, terület, ingatlan, épület és más építmény, valamint anyagi javak szennyezésmentesítését, valamint ezek használatát (felhasználását) és forgalmát meghatározott vagy határozatlan időre korlátozhatja, vagy megtilthatja;
c) elrendelheti a szennyezett anyagi javak megsemmisítését, élő állatok esetében azok kényszervágását vagy kiirtását;
d) az építésügyi hatóságnál kezdeményezheti épület és más építmény, a vízügyi hatóságnál a vízi létesítmény felújításának, helyreállításának, átalakításának vagy lebontásának elrendelését.
(2) Az ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézete az (1) bekezdés b) és c) pontjának alkalmazása során élelmiszer, dohányipari termék, mezőgazdasági termény és termék, valamint élő állat tekintetében a megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomással egyetértésben jár el.
(3) Az (1) bekezdés alapján hozott határozat – az egészséget, illetőleg az emberi környezetet súlyosan fenyegető veszély esetén – fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtandó.
48. § (1) A nukleáris létesítmény engedélyese köteles az e törvényben meghatározott atomkárt megtéríteni. Az engedélyes a felelősség alól kizárólag az e törvényben meghatározott esetekben mentesülhet.
(2) Nemzetközi szállítás esetében a felelősség átszállásának helyét szerződésben kell rögzíteni.
49. § (1) A 48. §-ban meghatározott felelősség alól kimentésnek helye nincs, kivéve, ha az atomkár a létesítmény tevékenységi körén kívül eső, elháríthatatlan külső ok (fegyveres összeütközés, háború, polgárháború, fegyveres felkelés, rendkívüli méretű természeti katasztrófa) által közvetlenül kiváltott nukleáris baleset következménye.
(2) Az engedélyes részben vagy egészben mentesül a 48. §-ban meghatározott felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károsultat ért kár részben vagy egészben a károsult súlyosan gondatlan, vagy kifejezetten a kár előidézésére irányuló, szándékos és elháríthatatlan cselekvésének vagy mulasztásának a következménye.
50. § Nem minősül atomkárnak, s az engedélyes a Polgári Törvénykönyv szerint köteles helytállni az olyan kárért, amely
a) a nukleáris létesítmény állagában vagy olyan vagyonban keletkezett, amelyet e létesítmény telephelyén a létesítménnyel kapcsolatban használnak, vagy szándékoznak használni;
b) azon szállítóeszköz állagában keletkezett, amelyben az adott nukleáris anyag a nukleáris baleset idején volt.
51. § Az e törvényben foglalt kivételektől eltekintve az atomkárokért való felelősség korlátozása vagy kizárása semmis.
52. § (1) A nukleáris létesítmények közül az atomerőmű, atomfűtőmű és nukleáris üzemanyagot előállító, tároló, illetve feldolgozó létesítmény esetében az engedélyes feltétlen felelősségének összege a létesítményben történt nukleáris balesetenként nem haladhatja meg a 100 millió SDR-t; egyéb nukleáris létesítményben, továbbá a nukleáris üzemanyag szállítása, illetve tárolása során bekövetkező nukleáris balesetenként az 5 millió SDR-t.
(2) A Magyar Állam az (1) bekezdésben meghatározott összegeket meghaladó atomkárt megtéríti, a kártérítésre összesen fordítható összeg azonban ebben az esetben sem haladhatja meg a 300 millió SDR-t.
(3) A kártérítés magyar hivatalos fizetőeszközben történik, az (1) és (2) bekezdésekben rögzített SDR-ben kifejezett határértékek hivatalos átváltása alapján.
53. § (1) Ha a károkat e törvény alkalmazása szerinti nukleáris baleset és egyéb esemény együttesen okozta, s az egyéb esemény által okozott kár teljes bizonyossággal nem választható el az atomkártól, az egyéb esemény által okozott kár is atomkárnak minősül. Abban az esetben azonban, ha az atomkárt nukleáris baleset és e fejezet hatálya alá nem tartozó ionizáló sugárzás kibocsátása okozta, az ezért a kibocsátásért felelős személy a Polgári Törvénykönyv 345. §-a alapján köteles helytállni.
(2) Ha az atomkárért több engedélyes egyetemlegesen felelős, bármely engedélyesre vonatkozó feltétlen felelősség felső határa nem haladhatja meg az 52. § szerint rájuk vonatkozó meghatározott összeget.
(3) Ha a rendkívüli esemény nukleáris anyagok szállítása során következik be, akár egy szállítási eszközben, akár szállítás közbeni tárolás során egy létesítményben, s az előidézett atomkárért több engedélyes felelős, a feltétlen felelősség teljes felső határa nem haladhatja meg azt a legmagasabb összeget, amely e törvény 52. §-a alapján az engedélyesek valamelyikével szemben alkalmazandó.
(4) Az engedélyes által ugyanazon a telephelyen üzemeltetett két- vagy több nukleáris létesítmény – e törvény kárfelelősségi szabályainak alkalmazása szempontjából – egy nukleáris létesítménynek minősül.
54. § (1) Az engedélyes köteles az 52. § (1) bekezdése szerinti kárfelelősségi összeg erejéig biztosításról vagy más pénzügyi fedezetről gondoskodni. Költségvetési intézmény esetében ennek forrását a központi költségvetés biztosítja.
(2) A biztosító vagy a pénzügyi fedezetet nyújtó szervezet nem szüntetheti meg, illetve nem függesztheti fel a biztosítást, illetve a pénzügyi fedezetet, kivéve, ha a felmondást vagy a felfüggesztést legalább két hónappal megelőzően az engedélyesnek és az OAH-nak írásban bejelentette.
(3) Ha a biztosítás vagy pénzügyi fedezet nukleáris anyagok szállítására vonatkozik, a szállítás időtartama alatt a biztosítás vagy a pénzügyi fedezet nem szüntethető meg, és nem függeszthető fel.
55. § (1) Az atomkárokért való kártérítési igények kizárólag az engedélyessel, illetve a helyette pénzügyi fedezetet nyújtóval szemben érvényesíthetők.
(2) Atomkár esetén az engedélyes csak akkor jogosult megtérítési követelését érvényesíteni, ha
a) ezt a jogát írásbeli szerződésben kifejezetten kikötötte;
b) az atomkár szándékos károkozásra irányuló cselekmény vagy mulasztás eredménye, azzal a természetes személlyel szemben, aki ezt elkövette.
56. § (1) Az 52. §-ban meghatározott feltétlen felelősségért való helytállás összege nem foglalja magában a kamatokat és azokat a költségeket, amelyeket a bíróság az atomkárért való kártérítéssel összefüggésben állapít meg.
(2) Ha valószínűsíthető, hogy a nukleáris baleset által okozott kár meghaladja az 52. §-ban meghatározott összegeket – a Kormány döntése alapján, további intézkedésig – a kárfedezeti összegnek csak meghatározott hányada használható fel a károsultak kielégítésére.
(3) Ha a rendelkezésre álló kárfedezeti összeg nem elegendő valamennyi károsult teljes kielégítésére, úgy a valamennyiüknek járó kártérítési összeg arányosan csökken.
57. § (1) A károsult kártérítési igényét hároméves elévülési határidő alatt érvényesítheti. Az elévülés attól a naptól kezdődik, amelyen a károsult tudomást szerzett, vagy tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztéről és az ezért felelős engedélyes személyéről.
(2) Az engedélyest az atomkárokért e törvényben meghatározott felelőssége a nukleáris baleset bekövetkeztének időpontjától számított tíz évig terheli.
(3) Ha az atomkárt olyan nukleáris anyag által kiváltott rendkívüli esemény okozta, amely nukleáris anyag a rendkívüli esemény időpontjában lopott, elveszett, kidobott vagy elhagyott volt, a (2) bekezdés szerinti határidőt a nukleáris baleset időpontjától kell számítani, de az nem haladhatja meg a felsorolt események bekövetkeztének időpontjától számított húsz évet.
(4) A (2) és (3) bekezdések szerinti határidők elteltével a kárigény nem érvényesíthető.
58. § E törvény nem érinti a Polgári Törvénykönyv szerinti felelősségét
a) azoknak a természetes személyeknek, akik károkozási szándékkal elkövetett cselekményükkel vagy mulasztásukkal olyan atomkárt okoztak, amelyért az engedélyes e törvény 49. §-ának (2) bekezdése és 50. §-a értelmében nem felel;
b) az engedélyesnek e törvény hatálya alá nem tartozó olyan esetekben, amelyekért az engedélyes az e törvény 50. §-a szerint nem felelős.
59. § Nem jogosult az e törvény szerinti kártérítésre az, akinek ugyanazért az atomkárért bármilyen más jogcímen teljes kárát megtérítették.
60. § (1) E törvénynek az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos felelősségi és kártérítési szabályait kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a Magyar Köztársaság területén működő valamely nukleáris létesítménnyel kapcsolatos nukleáris baleset következtében az atomkár a Magyar Köztársaság területén vagy olyan bármely más állam területén, illetve egyéb térségekben keletkezik, amelyek tekintetében kártérítésre az engedélyes nemzetközi szerződés alapján köteles.
(2) E törvény nem zárja ki, hogy az (1) bekezdésben említetteken kívül, a viszonosság alapján egyéb esetekben is e törvény rendelkezéseinek alkalmazására kerüljön sor.
61. § E fejezet rendelkezéseit bármiféle, állampolgárságon, lakóhelyen vagy tartózkodási helyen alapuló hátrányos megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni.
62. § (1) A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (a továbbiakban: Alap) a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésére szolgáló tárolók létesítését és üzemeltetését, illetve a nukleáris létesítmények leszerelésének (lebontásának) finanszírozását biztosító és kizárólag ezt a célt szolgáló, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szerinti elkülönített állami pénzalap.
(2) Az Alappal a Kormánynak az OAH feletti felügyeletét ellátó tagja rendelkezik. Az Alap kezelője az OAH.
63. § (1) Az engedélyesek a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésének, továbbá a nukleáris létesítmények leszerelésének (lebontásának) költségeit az Alapba történő befizetés útján kötelesek biztosítani.
(2) Nukleáris létesítmények esetében a befizetés mértékét úgy kell megállapítani, hogy az teljes mértékben fedezze a létesítmény teljes üzemideje alatt és a leszereléskor keletkező radioaktív hulladékok végleges elhelyezésével, valamint a kiégett fűtőelemek átmeneti és végleges elhelyezésével, továbbá a nukleáris létesítmény leszerelésével felmerülő valamennyi költséget.
(3) A befizetések mértékét az éves költségvetési törvény határozza meg a 40. § szerint kijelölt szerv által a (2) bekezdésben foglalt kötelezettség figyelembevételével készített és az OAH, valamint – az atomerőmű vonatkozásában – a Magyar Energia Hivatal által véleményezett költségbecslés alapján.
(4) Az engedélyesek befizetései az egyéb ráfordítások között számolhatók el. Atomerőmű esetén ezt a villamos energia ármeghatározásában figyelembe kell venni.
(5) Az Alap bevételi forrását az (1)–(2) bekezdésekben foglalt befizetések képezik.
64. § (1) Az Alap gazdálkodására az államháztartásról szóló, többször módosított 1992. évi XXXVIII. törvény elkülönített állami pénzalapokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvényben foglalt eltérésekkel.
(2) A Kormány felhatalmazást kap, hogy az Alap értékállóságának biztosítása érdekében a költségvetési törvény tervezése során a központi költségvetés terhére az Alap előző évi átlagos állományára vetített, a jegybanki alapkamat előző évi átlagával számított összeget irányozzon elő.
(3) A (2) bekezdésben foglalt összeget évente, január 31-ig kell az Alap rendelkezésére bocsátani.
(4) Az Alap pénzeszközeit a kincstári egységes számlán elkülönítetten kell nyilvántartani.
(5) Az Alap kezelője a felhalmozott vagyont a 40. §-ban megjelölt szerv útján, kizárólag a 62. § (1) bekezdésben megjelölt célokra fordíthatja.
65. § (1) Az e törvény alapján indított kártérítési igények elbírálása a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik.
(2) E törvény hatálya nem érinti az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi együttműködésre vonatkozó, a Magyar Köztársaság által elfogadott szerződésekből származó jogokat és kötelezettségeket.
66. § (1) Ez a törvény – a 62–64. §-ok kivételével – a kihirdetését követő 6. hónap első napján lép hatályba, a 62–64. §-ok 1998. január 1-jén lépnek hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) hatályát veszti az atomenergiáról szóló 1980. évi I. törvény, az azt módosító 1987. évi 15. törvényerejű rendelet, a törvény végrehajtásáról rendelkező 12/1980. (IV. 5.) MT rendelet, az azt módosító 54/1987. (X. 24.) MT rendelet, a 75/1988. (X. 31.) MT rendelet, a 104/1990. (XII. 15.) Korm. rendelet;
b) az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, az iparjogvédelmi és társadalombiztosítási ügyekben, valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról, az árak megállapításáról, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényekben meghatározott ügyekben, az adó-, jövedéki és a vámigazgatási ügyekben, továbbá az atomenergia alkalmazása körébe tartozó tevékenységekre vonatkozó ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.”
c) a Magyar Népköztársaság és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség között a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés szerinti biztosítékok alkalmazásáról Bécsben, 1972. március 6-án aláírt egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1972. évi 9. törvényerejű rendelet 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § E törvényerejű rendelet végrehajtásáról az Országos Atomenergia Bizottság elnöke – az egyezmény 14. Cikke tekintetében a honvédelmi miniszterrel együttműködve – gondoskodik.”
67. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:
a) az OAB és az OAH feladat- és hatáskörét, valamint az atomenergia alkalmazása körében eljáró hatóságok fórumrendszerét;
b) azoknak a radioaktív anyagoknak, valamint ionizáló sugárzást létrehozó berendezéseknek a körét, amelyek alkalmazása – az általuk létrehozható ionizáló sugárzás jellege és mértéke folytán – az emberi életre és egészségre, az emberi környezetre nem minősülnek veszélyesnek, és ezért nem tartoznak az atomenergiáról szóló törvény hatálya alá;
c) az atomenergia alkalmazása körébe tartozó anyagok, berendezések tulajdonjoga megszerzésének speciális feltételeit, birtoklásuk, üzemben tartásuk bejelentésének rendjét;
d) a nukleáris létesítmények tekintetében
da) a biztonsági jelentések tartalmát,
db) a telepítésre, létesítésre, bővítésre, üzembe helyezésre, üzemeltetésre, átalakításra, üzemen kívül helyezésre, megszüntetésre vonatkozó nukleáris biztonsági követelményeket,
dc) a nukleáris berendezés tervezésére, gyártására, szerelésére (beépítésére), külföldről történő behozatalára, üzembe helyezésére, üzemeltetésére, átalakítására (javítására), üzemen kívül helyezésére, valamint leszerelésére vonatkozó nukleáris biztonsági követelményeket,
dd) a tervezést, létesítést, építést, gyártást, üzembe helyezést, üzemeltetést és leszerelést végző szervezetek minőségbiztosítási rendszerével szemben támasztott követelményeket,
de) a munkavállalók foglalkoztatási előírásait,
df) a nukleáris biztonsági és műszaki sugárvédelmi hatósági tevékenység szabályait,
dg) a létesítményekkel összefüggő építmények építéshatósági eljárásának és ellenőrzésének rendjét, továbbá építészeti és épületgépészeti nukleáris biztonsági követelményeit;
e) az atomenergia alkalmazóinak, valamint az illetékes hatóságoknak, az érintett ágazati és területi szerveknek mind a nukleáris veszélyhelyzetre való felkészüléssel és tervezéssel, mind a veszélyhelyzet elhárításával, továbbá a lakosság hiteles és időben történő tájékoztatásával összefüggő feladatait és kötelezettségeit;
f) a radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag végleges elhelyezésére, valamint a nukleáris létesítmények leszerelésére kijelölt szerv létrehozását és tevékenységének pénzügyi forrását;
g) az atomkárfelelősségre vonatkozó biztosítási vagy más pénzügyi garanciák jellegét, feltételeit és összegét;
h) az atomenergia alkalmazása körében kötelezően alkalmazandó szabványokat;
i) a törvény 15. §-ában írt bírság mértékét, valamint a kirótt bírságokból befolyt összeg felhasználásának módját;
j) a törvény 34. §-a szerinti biztonsági övezettel, kártalanítással és a 35. §-a szerinti kisajátítással kapcsolatos előírásokat;
k) a talált, illetve lefoglalt radioaktív vagy nukleáris anyag elhelyezése és kezelése rendjét;
l) a nukleáris exportnak és importnak a nemzetközi ellenőrzési rendszerekkel összhangban lévő szabályait.
68. § (1) Felhatalmazást kap az OAH felügyeletét ellátó miniszter, hogy a törvényben érintett miniszterekkel egyetértésben rendeletben állapítsa meg:
a) a nukleáris anyagok – nemzetközi szerződésekben rögzített előírásokkal összhangban lévő – nyilvántartása és ellenőrzése szabályait;
b) a radioaktív anyagok és készítmények nyilvántartása szabályait;
c) a radioaktív anyagok csomagolása engedélyezésének eljárásrendjét és ellenőrzésének szabályait;
d) a nukleáris és radioaktív anyagok nyilvántartásával összefüggő igazgatási szolgáltatások igénybevételéért, továbbá az OAH hatósági tevékenységéért, ezen belül a nukleáris biztonsági hatósági tevékenységért fizetendő díjakat;
e) az OAH hatósági tevékenységéhez igénybe vett intézetek, intézmények részére a szolgáltatásért járó díj fizetésének feltételeit;
f) a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap működésének szabályzatát és eljárásrendjét.
(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg:
a) az atomenergia alkalmazása körében munkavállalók és a lakosság sugárterhelésére vonatkozó dózis-határértékeket, a személyeket érő külső- és belső sugárterhelés ellenőrzésének rendjét, valamint a balesetelhárítási és intézkedési tervekben figyelembe veendő beavatkozási szinteket, továbbá a nukleáris baleset (katasztrófa) következményeinek felszámolásában résztvevők sugárterhelésére vonatkozó dózis-határértékeket;
b) az atomenergia alkalmazása körében használt berendezések, eszközök sugárvédelmi minősítését;
c) az atomenergia alkalmazása körében munkavállalókra érvényes sugár-egészségügyi, munkavégzési, munkaköri alkalmassági szabályokat, és az atomenergia alkalmazása körében munkavállalók sugárvédelmi oktatása rendjét;
d) a közúti szállító eszközök sugárvédelmi követelményeit;
e) az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben az atomenergia alkalmazásával összefüggő sugárvédelmi szabályokat és a sugárvédelmi szolgálatok feladatára és működésére vonatkozó részletes előírásokat;
f) az érintett miniszterekkel egyetértésben az országos sugárzási helyzet és radioaktív anyagkoncentrációk ellenőrzésére vonatkozó szabályokat, valamint az ellenőrzési eredmények központi adatgyűjtésének, feldolgozásának, nyilvántartásának és értékelésének rendjét;
g) a radon- és radon leányelem-koncentrációk elfogadható szintjét lakó- és középületekben, valamint az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben, az építőanyagok gyártásához felhasznált alapanyagok, a kereskedelmi forgalomba kerülő építőanyagok, továbbá az építési területek felhasználhatóságának sugárvédelmi szempontból való korlátozását;
h) az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel egyetértésben a külföldről származó és kereskedelmi forgalomba kerülő termékek, illetve alapanyagok radioaktivitásával kapcsolatos előírások betartásának és ellenőrzésének szabályait;
i) a radioaktív anyagok használati cikkekben való alkalmazásának szabályait;
j) a gyógyászati eszközök és egészségügyi cikkek ionizáló sugárzással végzett sterilizálásának szabályait;
k) a radioaktív anyagok birtoklása, előállítása, termelése, forgalmazása, tárolása, felhasználása, átalakítása, engedélyezési eljárását;
l) a k) pontban felsorolt tevékenységet szolgáló létesítmény vagy berendezés létesítése, üzembe helyezése, üzemeltetése, átalakítása, javítása, megszüntetése, leszerelése engedélyezési eljárását és ellenőrzésének rendjét;
m) az ionizáló sugárzást létrehozó létesítmény, berendezés létesítéséhez, előállításához, üzemeltetéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez szükséges engedélyezési eljárást és az ellenőrzés rendjét;
n) a sugáregészségügyi készenléti szolgálat létesítésének és fenntartásának szabályait;
o) a sugársérültek vagy arra gyanús személyek egészségügyi ellátásának szabályait;
p) a radioaktív hulladékok átmeneti tárolásának és végleges elhelyezésének sugár-egészségügyi szabályait;
q) az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel egyetértésben a bányászati és földtani környezettel kapcsolatos sugáregészségügyi előírásokat.
(3) Felhatalmazást kap a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel, a közlekedési hírközlési és vízügyi miniszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel egyetértésben
a) az atomenergia alkalmazása során a levegőbe és vízbe kibocsátható radioaktív anyagok – fizikai és kémiai jellemzőktől függő – maximális mennyiségét és a kibocsátás más feltételeit, továbbá a levegő és a vízi környezet radioaktív szennyezése ellenőrzésére irányadó szabályokat;
b) a vizek és a víztartó képződmények radioaktív és hőszennyezés elleni védelmével kapcsolatos, a környezetvédelemre vonatkozó – általános jogszabályokon túlmenő – speciális szabályokat.
(4) Felhatalmazást kap a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a nukleáris és radioaktív anyagok szállítása és csomagolása követelményeit a belügyminiszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel, a népjóléti miniszterrel, továbbá az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben.
(5) Felhatalmazást kap a tevékenység jellege szerint érintett miniszter, hogy az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben szabályozza az atomenergia alkalmazása körében munkavállalók speciális szakmai képzését, továbbképzését és az atomenergia alkalmazásával összefüggő tevékenységek folytatására jogosultak körét.
(6) Felhatalmazást kap az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a nukleáris létesítmény, a radioaktív hulladék elhelyezésére szolgáló létesítmény kiválasztott telephelye alkalmasságának véleményezésénél, valamint műszaki megtervezésénél figyelembe veendő földtani követelményrendszert, és a Magyar Geológiai Szolgálat ezek alapján dönt a szakhatósági hozzájárulás kérdésében.
(7) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a közbiztonság és a belső rend védelme érdekében – az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben – rendeletben állapítsa meg
a) az atomenergia alkalmazásával összefüggő rendőrségi feladatokat, a hatósági engedélyek kiadásához szükséges szakhatósági hozzájárulás szempontjait, valamint az atomenergia alkalmazása körében foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó speciális biztonsági követelményeket és azok tartós fennállásának ellenőrzési rendjét;
b) a nukleáris anyagok és létesítmények tekintetében az őrzés és védelem ellátásának speciális módját.
(8) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy – a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel, továbbá az OAH felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben – rendeletben állapítsa meg a radioaktív, illetőleg nukleáris anyagok szállításának rendőri ellenőrzési és biztosítási feladatait.
(9) Felhatalmazást kap az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a radioaktív hulladék elhelyezésére szolgáló bányatérségek, valamint egyéb föld alatti térségek kiválasztásával, üzemeltetésével kapcsolatos bányaműszaki és bányabiztonsági követelményeket.
(10) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a) a radioaktív anyagok kezelése és ellenőrzése ágazati szabályait, továbbá az e törvény hatálya alá tartozó létesítmények és haditechnikai berendezések létrehozása és megszüntetése szabályait;
b) az ágazat speciális (kiképzési, nukleárisbaleset-elhárítási, háborús) sugár-egészségügyi szabályait.
