1. § A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 225. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha a bíróság az ítéletében nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében hivatalból kötelező, a mulasztást a bíróság bármikor, hivatalból pótolhatja. Az ítélet kiegészítésének hivatalból helye van akkor is, ha a 259/A. §-ban meghatározott kifogásnak helytadó döntés következtében ez szükséges. A bíróság eljárása során elrendelheti a felek meghallgatását (113. §) is. A (4) és (5) bekezdés rendelkezései ilyen esetben is irányadóak.”
2. § A Pp. a 259. § után a következő alcímmel és 259/A. §-sal egészül ki:
„A kifogás
259/A. § (1) A másodfokú eljárásban, illetve a felülvizsgálati eljárásban hozott olyan végzés ellen, amely ellen az első fokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, a végzés közlésétől számított 8 napon belül az érdekelt kifogással élhet. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 15 nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott az érdekelt tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.
(2) Kifogásnak nincs helye a másodfokú eljárásban hozott végzés ellen, ha a 270. § (2) bekezdése alapján a végzés felülvizsgálata kérelmezhető.
(3) A bíróság a végzést a kifogás alapján maga is megváltoztathatja. Ennek hiányában a kifogást a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa – a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – tárgyaláson kívül bírálja el. E határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye.”
3. § A Pp. a következő 300. §-sal egészül ki:
„300. § (1) Ha a bíróság vértulajdonság vizsgálatot, vagy a származás megállapításához szükséges más orvosszakértői (élettani) vizsgálatot rendel el, a vizsgálat tűrésére bármelyik érdekeltet kötelezheti. Ha a bíróság a vizsgálatra az anya férjét, vagy olyan tanút kötelez, aki a per adatai szerint az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, ezt a személyt a bíróság végzésének közlésétől kezdődően a fél jogállása illeti meg.
(2) Ha az érdekelt a kijelölt szakértőnél (orvosnál) vizsgálat vagy vérvétel céljából nem jelenik meg, illetőleg a vizsgálatot vagy a vérvételt nem engedi meg, vele szemben a 185. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy elővezetésnek helye nincs. Ugyanez a rendelkezés irányadó a kiskorú gyermek törvényes képviselőjével szemben is, ha a gyermeket vizsgálat vagy vérvétel végett nem állítja elő, vagy a vizsgálatot, illetve a vérvételt ő nem engedi meg.
(3) Ha a vértulajdonság vizsgálat azon személy apaságának megállapítását alapozza meg, akit az (1) bekezdés értelmében a fél jogállása illet meg, a felperes e személyt alperesként perbe vonhatja akkor is, ha az új alperessel szemben a bíróságnak nincs illetékessége. A bíróság egyúttal az eredeti alperest a perből elbocsátja, és költségeiben – a 80. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel – a felperest marasztalja.”
4. § (1) E törvény – a 4. § (3) bekezdésének kivételével – 1997. január 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni. A 4. § (3) bekezdése hatálybalépésének napja 1997. január 2.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1954. évi VI. törvény 50. §-a és a Polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény 303. §-a a hatályát veszti.
(3) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 39–41. § szerint megállapított illetékalap után, végzés elleni fellebbezés, valamint végzés elleni kifogás esetében az illeték mértéke 3%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 125 000 forint.”
