(2) A munkáltató a köztisztviselőt a szervezeti jogállás megváltozását megelőzően legalább 60 nappal a változásról értesíti. Ezzel egyidejűleg a köztisztviselőt írásban tájékoztatni kell arról, hogy az új munkáltató a köztisztviselő továbbfoglalkoztatását vállalja-e.
(3) Ha az új munkáltató a továbbfoglalkoztatást vállalja, a közszolgálati jogviszonyban álló a tájékoztatást követő 30 napon belül írásban nyilatkozik, hogy hozzájárul-e a továbbfoglalkoztatáshoz. Hozzájárulása esetén költségvetési szervhez áthelyezik, más munkáltató esetében munkaszerződést köt.
(4) Ha a köztisztviselő a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, mintha nem járulna hozzá a továbbfoglalkoztatáshoz.
(5) Ha a köztisztviselő munkaszerződést köt, a megkötést megelőző közszolgálati jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha az új munkáltatójánál töltötte volna el. Határozatlan idejű közszolgálati jogviszony esetén határozatlan idejű munkaviszonyt kell létesíteni.
(6) Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően a felmondási idő és a végkielégítés tekintetében az új munkáltatónál eltöltött munkaviszony időtartamát az (1) bekezdésben foglalt időponttól kell számítani. A felmondási idő és a végkielégítés mértékéhez a megelőző közszolgálati jogviszony időtartama alapján, e törvénynek az (1) bekezdésében meghatározott időpontban irányadó szabályai szerint számított felmentési időt és a végkielégítés mértékét hozzá kell számítani.
(7) Az (1)–(6) bekezdés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a munkáltató egy része (szervezeti egysége) szűnik meg és ezzel egyidejűleg a feladat ellátására az e törvény hatálya alá nem tartozó szervet létesít.”
(3) A Ktv. 19. §-ának (8) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselő, ha)
„d) közszolgálati jogviszonya a 17/A. § (1) bekezdése szerint szűnt meg és az új munkáltatóval a 17/A. § (3) bekezdése szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesít.”
(4) Ktv. 29. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ideiglenesen besorolt köztisztviselő)
„b) a közigazgatási szakvizsgát, az alapvizsga teljesítését – alapvizsga-kötelezettség hiányában a kinevezését, áthelyezését – követő hat év alatt köteles teljesíteni; ha e kötelezettségének nem tesz eleget, véglegesen fogalmazó II., illetve előadó II. besorolást kap.”
(5) A Ktv. 30/A. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Közigazgatási (szakmai) tanácsadói, főtanácsadói cím 1998. július 1-jéig közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező köztisztviselőnek is adható.”
(6) A Ktv. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Hivatali szervezet vezetője át nem ruházható hatáskörében – a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül – a köztisztviselő 42. § (2) bekezdésében meghatározott alapilletményét – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – legfeljebb 20%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg.
(5) Az államtitkár, a helyettes államtitkár, a főosztályvezető alapilletményét – a vezetői munkájuk értékelésétől függően – át nem ruházható hatáskörében 40%-kal megemelheti
a) minisztériumban az államtitkár, a helyettes államtitkár, illetve a főosztályvezető esetében a miniszter,
b) költségvetési fejezet felügyeletét ellátó országos hatáskörű szervnél – ideértve a 44. § (2) bekezdésében említett társadalombiztosítási költségvetési szerveket is – a szerv vezetője tekintetében a kinevezésre jogosult, egyéb esetben a hivatali szervezet vezetője,
c) az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerveknél a szerv vezetője tekintetében a kinevezésre jogosult, egyéb esetben a szerv vezetője.”
(7) A Ktv. 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A köztársasági elnök, az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság, az országgyűlési biztos hivatalaiban, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Irodánál, a minisztériumokban és a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó országos hatáskörű szerveknél, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítésének mértéke 50%.”
(8) A Ktv. 44. §-ának (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők illetmény-kiegészítésének mértéke)
„c) a (3) bekezdésben felsorolt közigazgatási szerv helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű szerveinél foglalkoztatottak esetében a köztisztviselő alapilletményének 10%-a.”
(9) A Ktv. 44. §-a a következő (5)–(6) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) Az Országgyűlés Hivatalában dolgozók illetmény-kiegészítésre jogosultak. Az Országgyűlés Hivatalánál dolgozók illetménykiegészítése – a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – az (1) bekezdésben meghatározott mérték szerinti kiegészítés és a köztisztviselő alapilletményének 10%-a együttesen.
(6) Az Országgyűlés Hivatalánál dolgozó felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítése a (2) bekezdésben meghatározott mérték szerinti kiegészítés és a köztisztviselő alapilletményének 20%-a együttesen.”
(10) A Ktv. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § (1) A vezetői illetménypótlék mértéke – a (2) bekezdés kivételével – államtitkár és helyettes államtitkár esetén az alapilletmény 15, illetve 5%-a.
(2) A vezetői illetménypótlék mértéke a 44. § (2) bekezdésében felsorolt közigazgatási szerveknél:
a) miniszterelnök esetén az alapilletmény 120%-a,
b) miniszter, államtitkár esetén az alapilletmény 65%-a,
c) helyettes államtitkár esetén az alapilletmény 50%-a,
d) főosztályvezető esetén az alapilletmény 30%-a,
e) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a,
f) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.”
(11) A Ktv. 48. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A pótlék mértéke nyelvvizsgánként
a) felsőfokú nyelvvizsga esetében az illetményalap 40%-a,
b) középfokú nyelvvizsga esetében az illetményalap 30%-a.”
(12) A Ktv. 75. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Vezetői megbízást e törvény hatálybalépését követő 6 évig közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező köztisztviselő is kaphat.”
77. § (1) Az Állami Számvevőszékről szóló – módosított – 1989. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: ÁSZtv.) 14. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az Állami Számvevőszék elnökét a miniszternek, elnökhelyetteseit az államtitkárnak a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényben foglaltak szerint megállapított havi alapilletményével azonos díjazás illeti meg. A vezetői illetménypótlék az Állami Számvevőszék elnöke esetében az alapilletmény 100%-a, az elnökhelyettes esetében az alapilletmény 80%-a.”
(2) Az ÁSZtv. 14. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A vezetői illetménypótlék mértéke:
a) számvevő igazgató esetén az alapilletmény 50%-a,
b) számvevő igazgató-helyettes esetén az alapilletmény 40%-a,
c) számvevő főtanácsos esetén az alapilletmény 30%-a.”
(3) Az ÁSZtv. 14. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az Állami Számvevőszéknél dolgozó felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítése alapilletményük huszonöt százalékával magasabb a központi közigazgatási szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők azonos csoportjába tartozókra megállapított illetménykiegészítés mértékénél.”
(4) Az ÁSZtv. 14. §-a a következő (12)–(13) bekezdésekkel egészül ki:
„(12) Az Állami Számvevőszék elnöke át nem ruházható hatáskörben – a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül a számvevő e §-ban meghatározott alapilletményét – a (13) bekezdésben foglaltak kivételével – legfeljebb 20%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg.
(13) Az Állami Számvevőszék elnöke a számvevő igazgató, a számvevő igazgatóhelyettes és a számvevő főtanácsos alapilletményét – a vezetői munkájuk értékelésétől függően – át nem ruházható hatáskörben 40%-kal megemelheti.”
78. § (1) Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló – módosított – 1992. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Eat.) 28. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„28. § A Központi Környezetvédelmi Alap (a továbbiakban: Alap) a környezetkímélő gazdasági szerkezet kialakításának ösztönzését, a környezeti ártalmak megelőzését, a bekövetkezett környezeti károk csökkentését, felszámolását, továbbá a természeti, illetőleg a védett természeti értékek, területek és az épített környezet értékeinek megőrzését, fenntartását a hatékony környezetvédelmi megoldások ösztönzését, valamint a társadalom környezet- és természetvédelmi szemléletének fejlődését (a továbbiakban együtt: a környezet védelmét) szolgáló elkülönített állami pénzalap.”
(2) Az Eat. 28. §-át követő alcím és a 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az Alap bevételei
29. § (1) Az Alap bevételei:
a) a környezet- és természetvédelmi bírságok,
b) a környezetvédelmi termékdíjak,
c) a környezethasználati és -terhelési díjak,
d) a környezet valamely elemeinek igénybevétele esetén megállapított igénybevételi járulék,
e) a műemlékvédelmi hozzájárulás,
f) az építésügyi és a műemlékvédelmi bírság,
g) az állami tulajdonú műemlékek értékesítéséből, hasznosításából befolyt árbevétel,
h) a bányajáradék
külön jogszabályban meghatározott hányada.
(2) Az Alap egyéb bevételét képezik:
a) a költségvetési támogatás,
b) a környezet védelmét szolgáló egyes nemzetközi segélyek,
c) az Alap javára teljesített önkéntes befizetések és támogatások,
d) az Alapból nyújtott támogatások visszafizetése és ezek kamatai,
e) az Alap javára megtérített kárelhárítási költségek és kártérítés,
f) egyéb bevételek.”
(3) Az Eat. 30. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az Alappal a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendelkezik, az Alap év végi maradványa nem vonható el.”
(4) Az Eat. 30. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az Alap bevételeit és kiadásait e törvényben meghatározott jogcímenként, illetve összevont jogcímenként bemutatott költségvetését és zárszámadását a költségvetési és zárszámadási törvényjavaslat részeként az Országgyűlés hagyja jóvá. Az Alap költségvetéséről és annak végrehajtásáról a közvéleményt legalább félévenként tájékoztatni kell.”
(5) Az Eat. 30. §-át követő alcím és a 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az Alap kiadásai
31. § (1) Az Alap felhasználható:
a) a környezet védelmét, értékeinek megőrzését közvetlenül elősegítő beruházások, műszaki intézkedések és kereskedelmi megoldások (a továbbiakban együtt: fejlesztések) megvalósításához pályázat útján, illetve anélkül, ha a Kormány egyedi döntéssel rendelkezik a felhasználás céljáról és összegéről,
b) az azonnali beavatkozást igénylő környezeti károkozás, illetve veszélyeztetés elhárítását szolgáló beavatkozások költségeinek – ismert károkozó esetén átmeneti, egyéb esetekben végleges – megtérítésére,
c) közcélú környezetvédelmi feladatok finanszírozására,
d) az Alap kezeléséhez, működtetéséhez, bevételei beszedéséhez, pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséhez szükséges költségek fedezésére.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott támogatás, valamint c) pontjában meghatározott finanszírozás
a) vissza nem térítendő,
b) kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású visszatérítendő,
c) kamattámogatás,
d) hitelgarancia
formában történhet.”
(6) Az Eat. 32. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A környezetvédelmet közvetlenül elősegítő fejlesztések közé)
„e) a vizek mennyiségi és minőségi védelmét,”
(7) Az Eat. 32. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő h)–k) ponttal egészül ki:
(A környezetvédelmet közvetlenül elősegítő fejlesztések közé)
„g) a környezet védelmére vonatkozó nemzetközi segély-együttműködés és hitelprogramok megvalósítását,
h) az épített környezet – ideértve a műemlékvédelmet is – értékeinek védelmét,
i) a környezetbarát fogyasztói szokások elősegítését, valamint a környezetbarát termékek alkalmazását,
j) a bányavállalkozókra át nem hárítható (elmaradt) tájrendezés,
k) vállalkozókra át nem hárítható környezeti károk kármentesítésére
szolgáló fejlesztések közül azok tartoznak, amelyek a pályázati felhívásban szereplő kiemelten kezelt támogatási célok megvalósítását szolgálják.”
(8) Az Eat. 33. §-a (1) bekezdésének e)–f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 31. § (1) bekezdése c) pontja szerinti feladatok:]
„e) a társadalom környezet- és természetvédelmi szemléletének alakítása,
f) országos, illetve regionális jelentőségű, a környezet védelmét komplex módon szolgáló, továbbá nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezményekkel összefüggő ágazati feladatok, programok elősegítése,”
(9) Az Eat. 34. §-át megelőző alcím és a 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az Alap felhasználásának tervezése
34. § (1) Az Alap éves költségvetésének tervezése során
a) a 31. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feladatok teljesítésére az Alap bírságbevételek nélkül számított bevételeinek 5%-a szolgálhat,
b) a 31. § (1) bekezdésének d) pontjában megjelölt költségek fedezetére a bevételek beszedésével és ellenőrzésével összefüggésben az Alap bevételeinek 3%-a, a kezelés, működtetés és a felhasználás ellenőrzésének feladataira az Alap bevételeinek 3,5%-a irányozható elő,
c) a 31. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti kiadásokra előirányzott összeg nem haladhatja meg az Alap tervezett bevételeinek 20%-át,
d) az Alapot megillető bírságbevételek 50%-át a környezeti károkozás megelőzését és felderítését szolgáló hatósági munka feltételeinek javítására kell előirányozni, ezzel az összeggel az e § (1) bekezdésének c) pontjában szereplő korlát túlléphető.
(2) A 31. § (1) bekezdésének a) pontja szerint felhasználható összegből megyék, régiók komplex környezet- és természetvédelmi fejlesztésére pénzeszközök különíthetők el.”
(10) Az Eat. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„35. § (1) A fejlesztések támogatására a miniszter a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium hivatalos lapjában a tárgyévi költségvetési törvény elfogadását követő 60 napon belül – az érintett tárcák, a társadalmi szervek ajánlásainak ismeretében – pályázati felhívást tesz közzé.
(2) A Pályázati Felhívásnak tartalmaznia kell:
a) a tárgyévben kiemelten kezelt fejlesztéseket,
b) a kiemelt fejlesztések részarányát a támogatásra fordítható forrásokból,
c) az egyes támogatási célokon belül a kedvezményezettek körére [38. § (1) bek.], a támogatás formájára és mértékére vonatkozó esetleges egyedi feltételeket,
d) a támogatásokra vonatkozó olyan egyéb kikötéseket, amelyeket a bevételi forrásokról rendelkező külön jogszabály, nemzetközi megállapodás vagy adományozási szerződés ír elő,
e) a támogatott fejlesztés megvalósulása esetén elvárható környezeti hatást,
f) a pályázatok elbírálási szempontjait,
g) a támogatás visszavonásának eseteit.
(3) A pályázatok elbírálásáról a döntéshozónak emlékeztetőt kell készíteni. Az emlékeztetőnek tartalmaznia kell az értékelés legfontosabb körülményeit, így különösen:
a) a támogatással elérni kívánt célt,
b) az értékelhető pályázatok rövid összefoglalását,
c) a támogatott pályázatok elfogadásának indokait,
d) a támogatási forma és mérték meghatározásának szempontjait és indokolását,
e) a kikötött biztosítékok megfelelőségének szempontjait,
f) egyéb, a döntéshozó által fontosnak vélt körülményeket.
(4) Az emlékeztetőt bárki megtekintheti.”
(11) Az Eat. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. § (1) A támogatás – ha törvény másképp nem rendelkezik – a fejlesztés költségeinek 60%-áig, vissza nem térítendő támogatás esetén 30%-áig terjedhet.
A támogatás a 31. § (2) bekezdésében meghatározott támogatási formák együttes alkalmazásával a fejlesztés költségeinek 70%-áig terjedhet azzal, hogy a visszatérítendő támogatás nem haladhatja meg a fejlesztés 60%-át, a vissza nem térítendő támogatás pedig annak 30%-át.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott korlátot nem kell alkalmazni, ha
a) a közcélú környezet- és természetvédelmi feladat finanszírozását,
b) nemzetközi egyezményből következő kötelezettségek teljesítését,
c) az egész országra kiterjedő kormányzati, ágazati program megvalósítását,
d) a 32. § (1) bekezdés d), j) pontjában meghatározott feladat ellátását
szolgálja.
(3) A 31. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti felhasználást a miniszter a költségek felmerülésekor, esetenként engedélyezi.
(4) A 31. § (1) bekezdésének c)–d) pontja szerinti feladatok finanszírozásáról, továbbá a 34. § (2) bekezdésében említett elkülönített pénzeszközök felhasználásáról a miniszter dönt, és a rendelkezésre álló összeg felhasználási szabályait rendeletben határozza meg.
(5) Az Alap terhére közhasznú társaság alapítható, illetve gazdasági társaságban, közhasznú társaságban érdekeltség szerezhető, ha így a környezet védelme, illetve a támogatható fejlesztések és finanszírozható feladatok megvalósulása hatékonyabban biztosítható.
(6) Az Alapból nyújtott támogatás kizárólag a pályázatban megjelölt környezetvédelmi célt szolgáló tevékenységre fordítható.”
(12) Az Eat. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Alapból a 31. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt támogatást, belföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, továbbá egyéni vállalkozó, külön törvény vagy kormányrendelet rendelkezése értelmében magánszemély kaphat.
Közcélú környezet- és természetvédelmi feladatok finanszírozásában bárki részesülhet (a továbbiakban együtt: kedvezményezett).”
(13) Az Eat. 60. §-ának (3)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vízhasználónak a vízkészletjárulékot
a) a b) és c) pontokban meghatározott vízhasználatot kivéve 1,15 Ft/m3 alapjárulék,
b) ha a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget – az egyes külön megjelölt időszakra is tekintettel – 10%-nál nagyobb mértékben túllépi, a teljes többletmennyiség után 2,30 Ft/m3 alapjárulék,
c) ha a vízjogi engedélyköteles a tevékenységet engedély nélkül folytatja (a továbbiakban: engedély nélküli vízhasználat), 5,80 Ft/m3 alapjárulék figyelembevételével, a befizetés összegét meghatározó, külön jogszabályban előírt – az igénybe vett vízmennyiség meghatározásának módjától, a vízhasznosítás és a vízkészlet jellegétől, továbbá az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függő – szorzószámok alkalmazásával, a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség alapján kell kiszámítani. A vízmennyiség meghatározását az engedély nélküli vízhasználatnál a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni.
(4) A vízhasználó a vízjogi engedélyben megjelölt vízmennyiség 80%-a után köteles a 60. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott 1,15 Ft/m3 alapjárulék figyelembevételével – a (3) bekezdésben foglaltak szerint – a vízkészletjárulékot kiszámítani, ha az általa igénybe vett víz mennyisége – a 63. § (1) bekezdés b), f) és i) pontjaiban meghatározott esetek kivételével – a vízjogi engedélyben megjelölt mennyiség 80%-át nem éri el.
(5) Az üzemi fogyasztónak a vízkészletjárulékot 3,50 Ft/m3 járulék alapján a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után kell kiszámítani.”
(14) Az Eat. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A járulékfizetésre kötelezett köteles a bejelentkezésen túl a vízügyi hatóság részére nyilatkozatot adni
a) a tényleges vízigénybevételről, a fizetési kötelezettség alapadatairól, kiszámításáról, a 61. § (1)–(3) bekezdéseiben előírt határidőben, valamint a negyedéves befizetési kötelezettség körébe eső vízhasználó az éves adatokról összevontan is, a tárgyévet követő hónap 15. napjáig, az e célra szolgáló adatlapon, a befizetett összegek jogcímeiről pedig teljesítés (átutalási) bizonylatán,
b) az üzemi fogyasztók részére lekötött vízmennyiségekről a tárgyévet követő hónap 15. napjáig az e célra szolgáló adatlapon.”
(15) Az Eat. 62. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 67. § (3) bekezdése első fordulatában a pótlékfizetés kezdő napjának eltérő megállapítására, a 73. § (1) bekezdésében, továbbá a 82. §-ban meghatározott, a fizetési kötelezettség mérséklésére, elengedésére vonatkozó szabályokat a vízügyi hatóság nem alkalmazhatja.”
(16) Az Eat. 63. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetni)
„j) ha a vízkészletjárulék tárgyévre vonatkozó összege nem haladja meg az 5000 forintot.”
(17) Az Eat. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„64. § A VA pénzeszközei a vízgazdálkodás közcélú feladatainak ellátására, ezen belül különösen a következő célokra használható fel:
a) a víztakarékosságot, az ivóvíz-minőségű víz gazdaságosabb felhasználását, a víz minőségét javító és védő berendezések, technológiák bevezetésére, továbbá az ivóvízellátás védelmét, biztonságának növelését szolgáló létesítmények megvalósítására,
b) a közcélú vízi létesítmények, vízi közművek (vízművek, belterületi és helyi jelentőségű vízrendezési művek, szennyvízelvezető, illetve -tisztító művek) létesítésére, egyéb vízügyi alapfeladatok ellátására, fejlesztésre, továbbá a vízkárok és más természeti hatások folytán a közcélú vízi létesítményekben keletkezett károsodások helyreállítására,
c) a vízkészletek feltárására, a vízrajzi tevékenység fejlesztésére, az ivóvízbázisok védelmére, a szükségvízellátást megalapozó és vízminőségi kárelhárításra, a vízminőséget veszélyeztető egyéb balesetek következményeinek elhárítását szolgáló létesítmények és eszközök beszerzésére, a vízgazdálkodási kutatás és műszaki fejlesztés forrásainak kiegészítésére, valamint a vízügyi állami alapfeladatok ellátásához nyújtott támogatásra (e feladatokra a bevételek 38%-a fordítható),
d) a VA működtetésével összefüggő kiadások fedezésére (erre legfeljebb a bevételek 2%-a fordítható),
e) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter által a VA javára felvett bankhitelek és a kamatok törlesztésére.”
(18) Az Eat. 65. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A VA bevételeinek 60%-át a 64. § a) és b) pontjaiban megjelölt célok megvalósításának támogatására kell fordítani. A támogatás igénybevételére a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium – a Belügyminisztériummal, a Földművelésügyi Minisztériummal, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériummal, a Pénzügyminisztériummal, valamint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal egyetértésben – hivatalos lapjában évente pályázatot ír ki. A VA-t terhelő hiteltörlesztési és kamatfizetési kötelezettség a pályázati célra megállapított előirányzatot csökkenti.”
(19) Az Eat. 120. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki:
„(1) A fejlesztések támogatására a miniszterek az elkülönített állami pénzalapok, valamint a címzett és céltámogatások felhasználására a tárgyévi költségvetési törvény hatálybalépését követő 60 napon belül – a Pénzügyminisztériummal, a Földművelésügyi Minisztériummal, a Belügyminisztériummal, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériummal, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal egyeztetve – teszik közzé a pályázati felhívásokat.”
(20) Az Eat. 120. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az Országgyűlés felhatalmazza a környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert, hogy e törvény 29–36. §-ainak és a 39. §-ának a végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.”
79. § (1) A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: KTD tv.) 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a termékdíj az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Eat.) Központi Környezetvédelmi Alapról szóló IV. fejezetében foglaltak szerint használható fel.”
(2) A KTD tv. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Eat. 32. § b) pontjában meghatározott célra rendszeres támogatás is nyújtható pályázat útján, az Eat. pályázati úton adható támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, a Pályázati Felhívásban meghatározottak szerint.”
(3) A KTD tv. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § Az Alap pénzeszközeinek a csomagolóeszközökkel kapcsolatos környezetvédelmi célú felhasználása a külön jogszabályban meghatározott Tanácsadó Testület véleményének figyelembevételével történik.”
80. § Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény 104. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ez a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg)
„a) a 32–36. § kivételével az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény (a továbbiakban: EVT.), valamint az azt módosító 1970. évi 28. törvényerejű rendelet és az 1981. évi 31. törvényerejű rendelet; a mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazathoz tartozó egyes hatáskörök módosításáról szóló 1979. évi 3. törvényerejű rendelet 1. §-a; a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 60. §-ának 2. pontja; az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény 40. §-ának az EVT. 6. §-át és 6/A. §-át megállapító rendelkezései; az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény, az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény, a Kisvállalkozói Garancia Alapról szóló 1993. évi XX. törvény, valamint ezekkel összefüggő más törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló 1995. évi XXI. törvény 21–26. §-ai,”
(hatályát veszti.)
81. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 103. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az illetménykiegészítés mértéke az a) pont esetén – a (3)–(4) bekezdésben foglaltak kivételével – a beosztási illetmény 15%-a, a b) pont esetén – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – 10%-a.”
(2) A Hszt. 103. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A hivatásos állomány minisztériumban szolgálatot teljesítő felsőfokú végzettségű tagja esetében az illetmény-kiegészítés mértéke a beosztási illetmény 50%-a.”
(3) A Hszt. 103. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A hivatásos állomány felsőfokú végzettségű tagja illetménykiegészítésének mértéke:
a) az országos parancsnokságon, valamint az országos hatáskörű központi szervnél a beosztási illetmény 25%-a,
b) az (1) bekezdés b) pontja esetében 20%-a.”
(4) A Hszt. a következő 103/A. §-sal egészül ki:
„103/A. § A hivatásos állomány minisztériumban szolgálatot teljesítő tagja vezetői illetménypótlékra jogosult a következők szerint:
a) főosztályvezető vagy vele azonos besorolású vezető esetén a beosztási illetmény 30%-ára,
b) főosztályvezető-helyettes vagy vele azonos beosztású vezető esetén a beosztási illetmény 20%-ára,
c) osztályvezető vagy vele azonos besorolású vezető esetén a beosztási illetmény 10%-ára.”
(5) A Hszt. a 117. §-át követően a következő alcímmel és 117/A–117/B. §-sal egészül ki:
„A kifizetés módjai
117/A. § (1) A törvény hatálya alá tartozóknak, a szolgálati viszonyukra tekintettel megillető valamennyi pénzbeli juttatás, az általuk meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik.
(2) A juttatás bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve postai úton történő kifizetése a törvény hatálya alá tartozók részére költségtöbbletet nem okozhat.
117/B. § (1) A juttatás 117/A. §-ban szabályozott módon történő kifizetésére 1999. január 1. napjáig kell áttérni.
(2) A nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományába tartozókra a 117/A. § rendelkezéseit nem kell alkalmazni.”
(6) A Hszt. a következő 341/A. §-sal egészül ki:
„341/A. § A hivatásos szolgálat felső korhatára – az öregedési nyugdíjkorhatár emeléséről és ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 1996. évi LIX. törvény 1. §-a (3) bekezdésének megfelelően –, ha a hivatásos állomány tagja
a) 1943. január 1-je előtt született, az 55.,
b) 1943-ban született, az 56.,
c) 1944-ben és ezt követően született, az 57.
betöltött életév.”
82. § (1) A közoktatásról szóló – módosított – 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 3. §-ának (2) bekezdésében a gazdálkodó szervezet szövegrész helyébe a következő rendelkezés lép:
„jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet”
(2) A Kt. 19. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az, akit munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, pedagógus-munkakörben foglalkoztatnak megilleti az a jog, hogy – jogszabályban meghatározottak szerint – évenként, az év első munkanapján érvényes legkisebb munkabér (minimálbér) hetvenöt százaléka közterhekkel csökkentett összegének megfelelő hozzájárulást vegyen igénybe szakirodalom (könyv, tankönyv, jegyzet, folyóirat, elektronikus ismerethordozók stb.) vásárlásához.”
(3) A Kt. 30. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A testi, az érzékszervi, az enyhe vagy középsúlyos értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékos gyermek, tanuló óvodai nevelése, iskolai nevelése és oktatása külön – az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, óvodai csoportban, óvodai tagozaton, iskolai tagozaton, osztályban, csoportban – vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt – azonos óvodai csoportban, óvodai tagozatos, illetve iskolai osztályban (a továbbiakban a fogyatékos gyermekek, tanulók – külön vagy közös – nevelésében és oktatásában részt vevő óvoda és iskola és a fogyatékos tanuló ellátásában részt vevő kollégium együtt: gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézmény) történhet. A gyermek külön óvodai nevelését végző óvodai csoportot, óvodai tagozatot, illetve a tanulók külön iskolai nevelését és oktatását végző iskolai tagozatot, osztályt, csoportot – a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézménnyel [20. § (2) bek.] egyezően – a fogyatékosság típusának megfelelően kell létrehozni. A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátásban is részesül.”
(4) A Kt. 52. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A gyógytestnevelés megszervezéséhez 16 fős csoportonként – az iskola órakeretén felül – heti három óra áll rendelkezésre.”
(5) A Kt. 69. §-ának (2) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„Az igazgató a tanulót kérelmére mentesítheti a készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottsága vagy sajátos helyzete indokolttá teszi.”
(6) A Kt. 75. §-ának (5) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az iskolai tanítási év utolsó napján megszüntethető egyoldalú nyilatkozattal annak a tanulónak a tanulói jogviszonya is, aki az e törvény 52. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak szerint nappali rendszerű iskolai oktatásban nem vehet részt, feltéve, hogy az iskolában nincs felnőttoktatás, illetve a tanuló abban nem kíván részt venni.”
(7) A Kt. 82. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A pedagógiai szakszolgálatokért, illetve a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokért fizetési kötelezettség köthető ki. Az e bekezdésben meghatározott hatásköröket – a közoktatási megállapodás megkötésének kivételével – a főjegyző gyakorolja.”
(8) A Kt. 122. §-ának (3) bekezdésében a gyermek- és ifjúságvédő intézetekben szövegrész helyébe a következő rendelkezés lép:
„Gyermek- és ifjúságvédő intézményekben”
(9) A Kt. 124. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Nemzeti alaptanterv bevezetésével összhangban)
„a) 1996. szeptember 1-jétől 1998. augusztus 31-ig a nevelési-oktatási intézmények a művelődési és közoktatási miniszter által kiadott (jóváhagyott) nevelési-oktatási terveket valamennyi évfolyamon, ezt követően azokon az évfolyamokon, amelyeken a nevelés és oktatás nem a helyi tanterv szerint folyik, szabadon alkalmazhatják, azzal a megkötéssel, hogy a kötelező tanórai foglalkozások száma nem haladhatja meg a nevelési-oktatási tervben található óratervben meghatározott óraszámot; az 52. § (6) bekezdésében és (9) bekezdésének c) pontjában a nem kötelező tanórai foglalkozások, tanórán kívüli foglalkozások megszervezésére, egyéni foglalkozásra, osztálybontásra megállapított időkeretet, az 1. számú melléklet Harmadik rész, II. fejezet, 7. pontjában meghatározott időkeretet az iskola által alkalmazott óraterv alapján kell meghatározni, ciklusos óraterv esetén egy ciklusra számítva, azzal az eltéréssel, hogy az óraterv, illetőleg a ciklusos óraterv alapján kiszámított időkeret nyolcvan százaléka használható fel, továbbá, hogy a szakképzés gyakorlati képzésében egyéni foglalkozás nem szervezhető. Addig az időpontig, ameddig a Nemzeti alaptanterv bevezetése nem kezdődik meg, nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók óvodai neveléséhez, iskolai oktatásához a Művelődési és Közoktatási Minisztérium nevelési, nevelési-oktatási tervet hagyhat jóvá, feltéve, hogy olyan nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozókról van szó, akiknek a nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai neveléséhez, iskolai oktatásához szükséges nevelési, nevelési-oktatási tervet 1993. szeptember 1-je előtt a művelődési és közoktatási miniszter nem adta ki, illetve nem hagyta jóvá.”
(10) A Kt. 128. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény hatálybalépésétől számított öt évig alkalmazható a kollégiumban nevelőtanárként, aki hittudományi egyetemi vagy főiskolai oklevéllel rendelkezik. Foglalkoztatására a 127. § (9) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.”
(11) A Kt. 128. §-a (6) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ha a szakiskolában a gyakorlati képzést végző pedagógus nem rendelkezik középiskolai végzettséggel, és e törvény hatálybalépésekor)
„d) a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatárig tizenöt évnél több időre van szüksége e törvény hatálybalépésének napjától számított öt év után a 127. § (9) bekezdésében meghatározott feltételekkel lehet foglalkoztatni.”
(12) A Kt. 130. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A rendkívüli illetményemelés mértékét akkor is az 1996. szeptember 1-jén hatályban lévő illetmények alkalmazásával kell meghatározni, ha a kötelező óraszám emelésére 1996. szeptember 1-je után kerül sor.”
(13) A Kt. 1. számú melléklet Első rész, A nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak cím, iskolában és kollégiumban alcím, 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. Gyermek- és ifjúsági felügyelő vagy gyógypedagógiai asszisztens,
| – | fogyatékosokat nevelő általános iskola első–hatodik évfolyamán tizenöt tanulónként | 0 | ,5 | ||
| – | gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményként működő általános iskolai kollégiumban tizenöt tanulónként | 1 | |||
| – | általános iskolai kollégiumban | 1 | ” |
(14) A Kt. 1. számú melléklete Második rész, A költségvetési hozzájárulás megállapításának elvei címet követő 1. pont a) alpontja felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) más célra fel nem használható központosított előirányzattal, vagy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium költségvetésében megtervezett összeggel kell támogatni,”
(15) A Kt. 1. számú melléklete Második rész, A költségvetési hozzájárulás megállapításának elvei címet követő 2. pont b) alpont ötödik bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(a normatív költségvetési hozzájárulás összegeinek meghatározásakor – differenciáló tényezőként – figyelembe kell venni)
„– az óvodai ellátás, az általános iskolai oktatás megszervezését azokon a településeken, amelyeken a lakosság száma a költségvetési évet megelőző év január 1-jén nem éri el a háromezret,”
(16) A Kt. 1. számú melléklete Második rész, A költségvetési hozzájárulás megállapításának elvei cím, A normatív hozzájárulás meghatározásakor figyelembe vehető gyermek-, tanulói létszám megállapítása alcím, 1. pont, c) alpont első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(az alapfokú művészetoktatási intézményben azt a tanulót lehet figyelembe venni, aki a hatodik életévét elérte, de huszonkettedik életévét nem töltötte be a következők szerint:)
„– egy tanulóként lehet figyelembe venni azt, aki részére az iskola a tanítási év átlagában legalább heti négy foglalkozáson való részvételt biztosít, akkor is, ha négynél több foglalkozáson vesz részt, illetve több tanszakra (szakra) jár,”
(17) A Kt. 1. számú melléklet Harmadik rész, II. fejezet, 7. pontjának bevezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha a fenntartó egyetértésével a nevelési-oktatási intézmény vezetője nagyobb időkeretet nem állapít meg, óvodában az összes óvodai foglalkozás, kollégiumban az összes – e törvény 52. §-ának (3) bekezdése alapján tervezett – kötelező tanórai foglalkozás öt százalékának megfelelő, egy nevelési évre, tanítási évre kiszámított időkeret áll rendelkezésre a nevelési-oktatási intézményben a következő feladatok ellátásához:”
83. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló – az 1995. évi CXXI. törvénnyel módosított – 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 144. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vámhivatal hivatalos helyén kívül végzett eljárás esetében
a) nem kereskedelmi áruforgalomban megkezdett naponként hatszáz forint,
b) kereskedelmi áruforgalomban:
| 1. | a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon (szabadnapon) végzett vámkezelés esetén ezernyolcszáz forint, | ||
| 2. | az állandó vámfelügyeletet igénylő szolgálat ellátása esetén a megkezdett nyolc órai szolgálat térítéseként személyenként négyezer-nyolcszáz forint, | ||
| 3. | minden más, a vámhivatal hivatalos idején belül végzett vámkezelés esetében vámkezelési bejelentésenként ezerkettőszáz forint, | ||
| 4. | munkanapokon, a vámhivatal hivatalos idején túl végzett vámkezelés esetében a 3. alpontban említett szemledíjat, továbbá a megkezdett óránként hatszáz forint szemledíjat kell fizetni. |
A vámkezelési bejelentés formáját és tartalmát e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
(2) A Vámtv. 144. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha a vámhivatal hivatalos helyén kívüli helyre kért eljárás a kérelmezőnek vagy megbízottjának felróhatóan elmarad vagy egy órát meghaladó várakozás után kezdhető meg, illetőleg folytatható, felemelt szemledíjat kell fizetni. A felemelt szemledíj összege a várakozás minden teljes órája (hatvan perc) után kettőezer-négyszáz forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült kiküldetési költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha a várakozás ideje az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni, ha a kért eljárás az árunyilatkozat, az áru vagy a fuvareszköz (szállítóeszköz) hiánya miatt nem végezhető el. Nem minősül meghiúsult eljárásnak, ha a fuvareszköz hiánya az eljárást kérőnek nem róható fel.”
(3) A Vámtv. 144. §-ának (8)–(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A közúti járművek vámzár alatt történő nemzetközi árufuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért – a vizsgálat eredményétől függetlenül – járművenként háromezer-hatszáz forint költségtérítést kell fizetni.
(9) A kereskedelmi forgalomban behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áruval kapcsolatban a vámmentességre vagy vámkedvezményes eljárásra való jogosultság utólagos igazolása esetén árunyilatkozatonként kettőezer-négyszáz forint költségtérítést kell fizetni.”
(4) A Vámtv. 144. §-ának (11)–(12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A vámáru kísérése esetén, ha arra a vámáru felett rendelkezésre jogosult kérésére kerül sor, a tényleges költséget, de legalább óránként és a vámszolgálatot végző személyenként hatszáz forint költségtérítést kell fizetni.
(12) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a vámhivatali raktárba felvett áruk után a megkezdett száz kilogrammonként és naponta hatszáz forint költségtérítést kell fizetni raktárdíjként.”
84. § A bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló – módosított – 1990. évi LXXXVIII. törvény 17. §-át követően a következő alcímmel és 18/A–18/B. §-sal egészül ki:
„A kifizetés módja
18/A. § (1) A bírót, az ügyészt, a bírósági és az ügyészségi dolgozót az e törvény 4. §-a, valamint más jogszabály alapján megillető javadalmazása és egyéb pénzbeli juttatás kifizetése az általa meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik.
(2) A javadalmazás bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve a postai úton történő kifizetés a bíró, az ügyész, a bírósági és az ügyészségi dolgozó számára költségtöbbletet nem okozhat.
18/B. § A javadalmazás 18/A. §-ban szabályozott módon történő kifizetésére 1999. január 1. napjáig kell áttérni.”
85. § Az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló – módosított – 1990. évi LVI. törvény a következő 5/A–5/B. §-sal egészül ki:
„5/A. § (1) A képviselőt az e törvény 1–5. §-a alapján megillető tiszteletdíj és költségtérítés kifizetése az általa meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik.
(2) A tiszteletdíj, a költségtérítés bankszámlára történő utalása és egyszeri felvétele, illetve a postai úton történő tiszteletdíj és költségtérítés kifizetés a képviselő számára többletköltséget nem okozhat.
5/B. § A tiszteletdíj és a költségtérítés 5/A. §-ban szabályozott módon történő kifizetésére 1999. január 1. napjáig kell áttérni.”
86. § A szerencsejáték szervezéséről szóló – módosított – 1991. évi XXXIV. törvény 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénznyerő automata játékadója játékhelyenként – a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automata kivételével – az I. kategóriába tartozó pénznyerő automata esetén havi huszonnyolcezer forint, a II. kategóriába tartozó pénznyerő automata esetén havi tizenháromezer forint. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni.”
87. § (1) A közalkalmazottak jogállásáról szóló – módosított – 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkáltató tartósan magas színvonalú munkavégzés vagy kiemelkedő munkateljesítmény esetén
a) a „B”, „C” vagy „D” fizetési osztályba besorolt közalkalmazottnak munkatársi, illetve főmunkatársi,
b) az „E”, „F”, „G”, „H”, „I” vagy „J” fizetési osztályba besorolt közalkalmazottnak tanácsosi, illetve főtanácsosi
címet adományozhat.”
(2) A Kjt. 56. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„56. § A közalkalmazottat
a) az „A”, „B”, „C” és „D” fizetési osztályban évi húsz munkanap,
b) az „E”, „F”, „G”, „H”, „I” és „J” fizetési osztályban évi huszonegy munkanap
alapszabadság illeti meg.”
(3) A Kjt. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„61. § (1) A közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz jogszabályban előírt iskolai végzettség, illetve állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság alapján fizetési osztályokba tagozódnak:
a) az „A” fizetési osztályba
aa) a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséghez kötött munkakör,
ab) az alapfokú iskolai végzettséget nem igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;
b) a „B” fizetési osztályba
ba) az alapműveltségi vizsgához kötött munkakör,
bb) az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;
c) a „C” fizetési osztályba
ca) a „B” fizetési osztály bb) pontjában említett szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakör,
cb) az alapműveltségi vizsgát igénylő szakképesítéshez kötött munkakör,
cc) a középiskola utolsó évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítéshez kötött munkakör,
cd) a középiskolai végzettséghez kötött munkakör;
d) a „D” fizetési osztályba
da) a „C” fizetési osztály cb)–cc) pontjában említett szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakör,
db) a középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;
e) az „E” fizetési osztályba
ea) az egyetemi, főiskolai végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör,
eb) a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör;
f) az „F” fizetési osztályba
a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör;
g) a „G” fizetési osztályba
a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör;
h) a „H” fizetési osztályba
ha) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör,
hb) a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és ehhez az oklevélhez kapcsolódó tudományos fokozat;
i) az „I” fizetési osztályba
ia) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör,
ib) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és 1984. szeptember 1-je előtt doktori cselekmény alapján szerzett egyetemi doktori cím, vagy egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevél és 1984. szeptember 1-je után szerzett egyetemi tudományos fokozat (dr.univ.);
j) a „J” fizetési osztályba
ja) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 119. §-ának (1) bekezdése szerinti tudományos fokozat, illetve 120. §-ának (3) bekezdése szerinti mester (DLA) fokozat,
jb) a Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és levelező tagsága, az akadémiai doktori cím.
(2) Az (1) bekezdésben említett iskolai végzettséget, illetve szakképesítést, szakképzettséget a közoktatási, a szakképzési és felsőoktatási törvényekben használt fogalmakkal azonosan kell értelmezni.
(3) A miniszter határozza meg az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez az (1) bekezdésben foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési és más többletkövetelményeket, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó elnevezéseket, továbbá az (1) bekezdés g) és i) pontjával összefüggésben a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgával egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevelek körét.
(4) A miniszter jogszabályban rendelkezhet az (1) és (3) bekezdésben foglaltak alól indokolt esetben lehetséges felmentésről. A felmentéssel egyidejűleg elő kell írni a szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség legfeljebb öt éven belüli megszerzését. Nem számítható be az ötéves határidőbe mindazon időtartam, amelyet a gyakornoki időnél figyelmen kívül kell hagyni.
(5) A miniszter jogszabályban rendelkezhet az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzése alóli végleges mentesítés szabályairól, továbbá a megszűnt oktatási intézményekben szerzett iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek a fizetési osztályokkal összefüggésben történő minősítéséről.”
(4) A Kjt. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„62. § A fizetési osztályok fizetési fokozatokra tagozódnak. Az egyes fizetési osztályok tizennégy fizetési fokozatot tartalmaznak.”
(5) A Kjt. 63. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„63. § (1) A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) – a 61. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik.
(2) A művészeti területen foglalkoztatottak esetében az „F” fizetési osztály helyett a „G” fizetési osztályba, a „H” fizetési osztály helyett az „I” fizetési osztályba kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény vagy a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, és a művelődési és közoktatási miniszter által adományozható művészeti és oktatási szakmai díjakról szóló 4/1992. (X. 6.) MKM rendelet vagy a Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendelet alapján adományozható művészeti díjjal rendelkezik. E rendelkezést kell alkalmazni a korábban hatályos jogszabályok alapján Kossuth-díjban vagy állami-díjban, illetve a jelenleg hatályos jogszabályokban szereplőkkel azonos elnevezésű művészeti díjban vagy kitüntető címben részesült, művészeti területen foglalkoztatott közalkalmazottak besorolásánál is.
(3) Nem érinti a 61. § (1) bekezdése szerinti besorolást, ha a munkakör ellátásához az iskolai végzettségen, illetve szakképesítésen, szakképzettségen, doktori címen, tudományos fokozaton, valamint akadémiai tagságon túl egyéb más képesítés is szükséges.”
(6) A Kjt. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„66. § (1) A fizetési osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetmény garantált összegét, valamint a növekvő számú fizetési fokozatokhoz tartozó – az első fizetési fokozat garantált illetményére épülő – legkisebb szorzószámokat e törvény 1. számú melléklete határozza meg.
(2) Amennyiben a közalkalmazottnak a munkaköre ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség mellett a kinevezésében feltüntetett további szakképesítésre, szakképzettségre is szükség van, és azzal a közalkalmazott rendelkezik, az (1) bekezdés szerint járó garantált illetménye
a) egy további szakképesítés esetén legalább 5%-kal,
b) kettő vagy több további szakképesítés esetén legalább 8%-kal növekszik.
Az illetménynövekedés feltétele, hogy a közalkalmazott a további szakképesítését munkaidejének legalább 10%-ában hasznosítja.
(3) A (2) bekezdés szerinti illetménynövekedés mértéke a „H”, „I” vagy „J” fizetési osztályba besorolt közalkalmazott által megszerzett
a) egy további szakképesítés esetén legalább 7%,
b) kettő vagy több további szakképesítés esetén legalább 10%.
(4) Azokban az esetekben, ahol a további szakképesítés hasznosításának mértéke előre nem határozható meg, az illetménynövekedés feltételeit a miniszter állapítja meg.
(5) További szakképesítésként a közalkalmazott besorolásánál alapul vettel azonos képzettségi szinten szerzett szakképesítést, szakképzettséget lehet figyelembe venni.
(6) Az (5) bekezdés alkalmazása során a képzettségi szintek a következők:
a) alsó képzettségi szint az „A” fizetési osztályban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés;
b) közép képzettségi szint a „B”, „C” és „D” fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés;
c) felső képzettségi szint az „E”, „F”, „G”, „H”, „I” és „J” fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség.
(7) A garantált illetmény összegét a kerekítés általános szabályai szerint száz forintra kerekítve kell megállapítani.
(8) A (2)–(4) bekezdésben említett illetményrész azon időszak alatt illeti meg a közalkalmazottat, amely alatt a további szakképesítést alkalmazza. Ez az időszak azonban egy hónapnál rövidebb nem lehet.”
(7) A Kjt. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § Az e törvényben megállapított feltételek mellett a közalkalmazott a 70–74. § szerint illetménypótlékra jogosult. A 70–75. § szerinti illetménypótlék számításának alapja (a továbbiakban: pótlékalap) havi 11 800 forint.”
(8) A Kjt. 70. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A pótlék mértéke
a) magasabb vezető beosztású közalkalmazott esetén a pótlékalap kétszáz–háromszáz százaléka,
b) vezető beosztású közalkalmazott esetén a pótlékalap száz–kétszáz százaléka.
(3) A pótlék mértékét a (2) bekezdésben foglalt keretek között a miniszter állapítja meg.”
(9) A Kjt. 71. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A pótlék mértéke
a) munkatársi cím esetén a pótlékalap huszonöt százaléka,
b) tanácsosi cím esetén a pótlékalap ötven százaléka,
c) főmunkatársi cím esetén a pótlékalap hetvenöt százaléka,
d) főtanácsosi cím esetén a pótlékalap száz százaléka.
(3) A miniszter által alapított cím esetén a pótlék mértéke nem haladhatja meg a pótlékalap száz százalékát.”
(10) A Kjt. 72. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pótlék mértéke a pótlékalap száz százaléka.”
(11) A Kjt. 74. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A pótlék mértéke
a) középfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap ötven százaléka,
b) felsőfokú nyelvvizsga esetén a pótlékalap száz százaléka.”
(12) A Kjt. 75. §-a a következő (2)–(3) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi rendelkezés megjelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) A kollektív szerződés a jogszabályban megállapított mértéknél magasabb pótlékot is megállapíthat.
(3) A (2) bekezdéstől eltérően, ha jogszabály az illetménypótlék mértékének alsó és felső határát egyaránt meghatározza, e felső határnál magasabb mértékű illetménypótlékot a kollektív szerződés sem állapíthat meg.”
(13) A Kjt. 77. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi rendelkezés megjelölése (2) bekezdésre változik:
„(1) A közalkalmazottat a munkáltató – meghatározott munkateljesítmény elérésének, illetve átmeneti többletfeladatok (ide nem értve a helyettesítést) teljesítésének ösztönzésére – meghatározott időre szóló, havi rendszerességgel fizetett keresetkiegészítésben részesítheti.”
(14) A Kjt. 85. §-a (7) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Eltérő rendelkezés hiányában, ahol a jogszabály)
„h) munkabért említ, azon illetményt, illetménypótlékot, illetménykiegészítést, tizenharmadik havi illetményt, keresetkiegészítést és jutalmat;”
(is érteni kell.)
88. § (1) Az egyes nemzetközi tartozások ellenértékeként beérkező szállítások pénzügyi elszámolásáról szóló – módosított – 1994. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Ntbsz tv.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) Az orosz haditechnikai termékek – az USD, a szállítmány magyar vámkezelése napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamának, a Kormány által meghatározott arányban átszámított – forintértéke a központi költségvetésben
a) a XL. Nemzetközi elszámolások fejezet bevételeit,
b) a XXII. Pénzügyminisztérium fejezet bevételeit,
c) a XI. Belügyminisztérium fejezet és a XIII. Honvédelmi Minisztérium fejezet kiadásait az a)–b) pontokban szereplő bevételek együttes összegével növeli.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint elszámolandó bevétel és a szállítmányokat terhelő importilleték, valamint általános forgalmi adó fizetési kötelezettségek összege erejéig a Kormány az (1) bekezdés c) pontjában foglalt kiadások fedezetére költségvetési támogatást biztosít.
(3) A (2) bekezdés szerinti költségvetési támogatást az 1. § c) pontjában jelölt fejezet(ek) a termékek vámkezeléséhez és az okmányok rendelkezésre állásához igazodó időpontjában, az (1) bekezdésben meghatározott árfolyamon igényelheti(k). Az igénylést és a hozzá tartozó dokumentumokat ellenjegyzésre a Kormányzati Ellenőrzési Irodához be kell nyújtani.
(4) A Pénzügyminisztérium a Magyar Államkincstár útján a Kormányzati Ellenőrzési Iroda által ellenjegyzett támogatási igénylést teljesítheti.
(5) Az 1. § c) pontjában megjelölt fejezet(ek) a rendelkezésre bocsátott támogatásból azonnal teljesíti(k) az 1. § a) és b) pontokkal kapcsolatos kiadásokat.”
(2) Az Ntbsz tv. 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy az orosz haditechnikai szállítások tárgyévi szállításai ütemezésének megfelelően az áruellenérték és a járulékos költségek elszámolása során utólagosan megnövelje a XIII. Honvédelmi Minisztérium, a XI. Belügyminisztérium, a XXII. Pénzügyminisztérium fejezetek, illetve a XL. Nemzetközi elszámolások fejezet e törvény 1. §-a (1) bekezdésének a)–c) pontjaiban foglalt előirányzatait.”
89. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló – az 1996. évi XI. törvénnyel és az 1996. évi LXXXIII. törvénnyel módosított – 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 49/B. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel – legfeljebb annak mértékéig – csökkenthető:]
„b) a sikeres szakmai vizsgát tett, az a) pontban említett – folyamatosan továbbfoglalkoztatott – szakképző iskolai tanuló, valamint a korábban munkanélküli személy után, alkalmazottkénti foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével; az egyéni vállalkozó a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el az e pontban foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli személy alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül, azonos munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelőző hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban;”
(2) A Szja tv. 81. §-át követően a következő 81/A. §-sal egészül ki:
„81/A. § A mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásával, érvényesítésével kapcsolatos feladatokat, valamint a mezőgazdasági őstermelői igazolványnak és a mezőgazdasági őstermelő e törvény szerinti adatainak a nyilvántartását a Magyar Agrárkamara az őstermelő lakóhelye szerint illetékes területi agrárkamarákkal együtt (a továbbiakban: agrárkamara) látja el. Az agrárkamara a mezőgazdasági igazolvány kiadásáról, bevonásáról, adatairól negyedévenként a negyedévet követő hó 20-áig adatot szolgáltat az adóhatóságnak. A mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiállításához és a nyilvántartáshoz a magánszemély az e törvény által meghatározott adatokat, valamint az adóazonosító jelét megadja és igazolja, amelyeket az agrárkamara az igazolvány kiállításához, továbbá törvényben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez felhasznál. Az agrárkamara a mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal összefüggő, előzőekben meghatározott feladatait – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az adózás rendjéről szóló törvénynek az adóhatóságra vonatkozó rendelkezése szerint látja el.”
(3) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról rendelkező 1996. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Szja tvm.) 63. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az Szja tv. 46. §-ának az e törvény 28. §-ával megállapított (9) bekezdése rendelkezésétől eltérően nem kell adóelőleget levonni az 1997. június 30-áig az Szja tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek ellenértékeként kifizetett összegből. Egyebekben e kifizetésekre a nem kifizetőtől származó bevételre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
(4) Az Szja tvm. 63. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az Szja. tv. 50. § (1) bekezdés a) pontja 1. alpontjának rendelkezését 1997. évben nem kell alkalmazni az 1997. január 1-je előtt hatályos rendelkezések szerint mezőgazdasági kistermelőknek minősülő magánszemélyek esetében.”
90. § (1) A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: média tv.) 144. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió tekintetében a reklámidő korlátozására vonatkozó szabályok 1997. szeptember 1-jéig, a műsorszámok támogatására vonatkozó szabályok 1996. december 31-ig nem alkalmazhatók.”
(2) A média tv. 144. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(3) A 84. § (2) bekezdése 1997. január 1-jétől 1997. december 31-ig a következők szerint alkalmazandó:
A beszedési költségek levonása után valamennyi jogcímen az Alapba befolyt üzemben tartási díj negyven százaléka a Magyar Televízió Részvénytársaságot, huszonnyolc százaléka a Magyar Rádió Részvénytársaságot, huszonnégy százaléka a Duna Televízió Részvénytársaságot illeti – a tulajdonos közalapítványon keresztül történő folyósítással –, egy százaléka a Testület, egy százaléka – egymást közt egyenlő arányban – a Magyar Rádió Közalapítvány, a Magyar Televízió Közalapítvány és a Hungária Televízió Közalapítvány működési költségeinek fedezetére, hat százaléka a közszolgálati műsorok támogatására kiírandó pályázatok céljaira szolgál.”
91. § (1) Ez a törvény – a (2) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével – 1997. január 1-jén lép hatályba.
(2) A családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény e törvény 71. §-ával megállapított rendelkezései 1997. május 1-jén, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) e törvény 87. §-ával megállapított rendelkezései pedig 1997. február 1-jén lépnek hatályba.
(3) Az e törvény 40. §-a, 64. §-ának (8) bekezdése, 65. §-a, az e törvény 75. §-ával megállapított, az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 9/A. §-a, a 78. §-ának (13) bekezdésével megállapított, az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXVIII. törvény 60. §-ának (3)–(5) bekezdései és az e törvény 86. §-ával megállapított, a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 33. §-ának (1) bekezdése 1997. február 15. napján lépnek hatályba.
(4) Ahol jogszabály az illetménypótlék, tiszteletdíj vagy egyéb juttatás alapjaként az „A1” fizetési fokozat illetményét határozza meg, azon 1997. február 1-jétől 11 800 forintot kell érteni.
(5) A Kjt.-nek az e törvény 87. §-ával megállapított rendelkezései hatálybalépésének időpontjától, a Kjt. melléklete helyébe e törvény 13. és 14. számú mellékletei lépnek, és 1., 2. számú melléklet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényhez megjelölést kapnak.
(6) A közalkalmazottat e törvény 87. §-ának hatálybalépését követő 15 napon belül újra be kell sorolni. A besorolás következtében a közalkalmazott illetménye nem csökkenhet.
(7) A Kjt. alapján járó illetményemelés megállapítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az összeget, amelyet a pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott kötelező óraszáma – a közoktatásról szóló törvény rendelkezése miatti – megemelésének ellentételezésére kapott, feltéve, hogy az emelés időpontjától még öt év nem telt el.
(8) Az e törvény 87. §-ának hatálybalépése előtt „F” vagy „G” fizetési osztályba sorolt közalkalmazott havi illetményét, e törvény 87. §-ának hatálybalépése időpontjától legalább a Kjt. 2. számú melléklete szerinti mértékben kell meghatározni. Ha a Kjt. 66. §-ának (1)–(3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával a közalkalmazott havi illetményének garantált összege a 2. számú melléklet szerinti illetmény összegét meghaladja, a garantált illetmény megállapítására a Kjt. 66. §-a (1)–(3) bekezdésének rendelkezései az irányadók.
(9) A bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény 1. számú melléklete helyébe e törvény 15. számú melléklete lép.
92. § (1) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
1. az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény 33. §-a (1) bekezdésének g) pontja, továbbá a 37. és 38. §-a,
2. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló – módosított – 1993. évi III. törvény 31. §-ának a) pontja és a 115/A. § (5) bekezdése,
3. a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvények módosításáról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 112. §-ának (2) bekezdése,
4. a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény 9. §-ának (3) bekezdése és 18. §-ának (2) bekezdése,
5. a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi CXVI. törvény 11. §-a.
(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról rendelkező 1996. évi X. törvény 14. §-ának (1) bekezdésében foglalt hatálybalépés időpontja „1997. január 1-jén”-ről „1998. január 1-jén”-re módosul.
(3) A törvény 87. §-ának hatálybalépésével egyidejűleg a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról intézkedő 1996. évi XXVIII. törvény 31. §-ának (5) bekezdése hatályát veszti.
93. § A rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: média tv.) 79. §-ának (2) bekezdésében megjelölt üzemben tartási díj összege havonta 530 forint. A média tv. 32. §-ának (1) bekezdése alapján elkészülő, és az Országos Rádió és Televízió Testület 1997. évi költségvetéséről szóló, külön törvény hatálybalépéséig a Testület jogosult a Műsorszolgáltatási Alapba valamennyi jogcímen befolyó üzemben tartási díj 1%-ának megfelelő összeget saját költségvetési céljaira felhasználni. A külön törvény hatálybalépéséig havonta – az egész évre számított teljes díjbevétel négy százalékos hányadának – legfeljebb három százaléka használható fel.
94. § A központi költségvetés rendes bevételét képezi a vámbiztosíték bevételi számla mindenkori egyenlege.
95. § A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény eredményes végrehajtása érdekében az Országgyűlés felmenti az Állami Bankfelügyeletet az 1995–96. költségvetési gazdálkodási évet érintően a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló 1994. évi CIV. törvény 15. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, valamint az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény végrehajtására kiadott 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet 91. §-ának (2)–(3) bekezdésében meghatározottak teljesítése alól.
96. § A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 2. §-ának (3) bekezdése alapján a törvény hatálya alá tartozó szervezetek tekintetében a közbeszerzés értékhatára 1997. december 31-ig
a) árubeszerzés esetén: 12 millió forint,
b) építési beruházás esetén: 24 millió forint,
c) építési műszaki terv készítése esetén: 6 millió forint,
d) szolgáltatás megrendelése esetén: 6 millió forint,
e) építési beruházás esetén a Kbt. 42. §-ának (3) bekezdése szerinti előminősítési kötelezettség tekintetében: 240 millió forint.
97. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) rendeletben szabályozza az agrárgazdasági célokhoz nyújtandó támogatás folyósításának, felhasználásának, ellenőrzésének, valamint a rendeltetéstől eltérő felhasználás szankcionálásának szabályait,
b) rendeletben szabályozza a KSH METJ 91, 92, 93, 94 termékfőcsoportba tartozó mezőgazdasági termékek előállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdő művelési ágakban, a mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve a gázolaj fogyasztási adótartalma 85%-ának visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait:
1. szántó művelési ágban 90 liter/ha,
2. kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban 200 liter/ha,
3. gyep művelési ágban 12 liter/ha,
4. halastó 55 liter/ha,
5. erdőműveléshez 90 liter/ha,
6. szarvasmarha ágazatban 85 liter/db
mértékig terjedően,
c) a gazdálkodó szervezetek egyedi termelési támogatásának 1997. évi felhasználási szabályait rendeletben állapítsa meg,
d) az értékpapírok hozamszámításának és közzétételének módját rendeletben meghatározza,
e) a fejlesztési célú állami támogatások összehangolása és a területi kiegyenlítés követelményének erősítése érdekében a fejezeti kezelésű támogatási célprogramok, illetve célelőirányzatok, továbbá az elkülönített állami pénzalapok, valamint a 20. § (1) bekezdés f) pontjában szereplő önkormányzati kiegyenlítést szolgáló támogatás feltételrendszerét, pályázati, eljárási, finanszírozási, ellenőrzési és információs rendszerét rendeletben szabályozza.
(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter és a pénzügyminiszter, hogy mérje fel a helyi önkormányzatok által fenntartott bölcsődékben ellátottak számát, és figyelemmel a XI. Belügyminisztérium fejezet, 23. cím, 1. alcím, 19. kiemelt előirányzat összegére, állapítsa meg az egy ellátottra jutó normatív állami hozzájárulás mértékét és ezt, valamint az önkormányzatokat e jogcímen megillető támogatás összegét a 19. § (2) bekezdése szerinti rendeletben hirdesse ki.
(3) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy
a) a pénzügyminiszterrel és az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza az exporttámogatás feltételeit és mértékeit,
b) rendeletben szabályozza az a) pontban nem említett agrártámogatások feltételeit és mértékeit.
(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 1991. július 1-je előtti rendszeréből származó állami kötelezettségek rendezéséről szóló 5/1996. (I. 26.) PM rendeletben foglalt járadékok emelésének mértékét rendeletben határozza meg.
98. § A Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a lágymányosi egyetemfejlesztési feladatokról – az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat részeként – beruházási javaslatot nyújtson be a kiemelt jelentőségű beruházásokra vonatkozó rendelkezések szerint.
99. § Az e törvény 55., 56. és 58. §-ai tekintetében az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 14. §-ának rendelkezéseit nem kell alkalmazni.
Millió forintban
| Elő- | Ki- | Elő- | KIADÁSOK | ||||||||
| Cím- szám | Alcím- szám | irány- zat cso- port- szám | emelt elő- irány- zat- szám | Cím- név | Alcím- név | irány- zat cso- port- név | Kiemelt előirányzat neve | 1997. évi rendes előirányzat | 1997. évi rendkívüli előirányzat | ||
| I. ORSZÁGGYŰLÉS | |||||||||||
| 1 | Országgyűlés Hivatala | ||||||||||
| 1 | Képviselő-testület | ||||||||||
| 1 | Működési költségvetés | ||||||||||
| 1 | Személyi juttatások | 1 638,0 | |||||||||
| 2 | Munkaadókat terhelő járulékok | 516,4 | |||||||||
| 3 | Dologi kiadások | 372,3 | |||||||||
| 2 | Országgyűlés hivatali szervei | ||||||||||
| 1 | Működési költségvetés | ||||||||||
| 1 | Személyi juttatások | 634,2 | |||||||||
| 2 | Munkaadókat terhelő járulékok | 270,8 | |||||||||
| 3 | Dologi kiadások | 839,7 | |||||||||
| 5 | Egyéb működési célú támogatások, kiadások | 13,0 | |||||||||
| 2 | Felhalmozási kiadások | ||||||||||
| 1 | Intézményi beruházási kiadások | 255,5 | |||||||||
| 2 | Felújítás | 349,0 | |||||||||
| 3 | Országgyűlési Könyvtár | ||||||||||
| 1 | Működési költségvetés | ||||||||||
| 1 | Személyi juttatások | 95,0 | |||||||||
| 2 | Munkaadókat terhelő járulékok | 41,0 | |||||||||
| 3 | Dologi kiadások | 64,4 | |||||||||
| 2 | Felhalmozási kiadások | ||||||||||
| 1 | Intézményi beruházási kiadások | 19,0 | |||||||||
| 2 | Felújítás | 0,5 | |||||||||
| 4 | Közbeszerzések Tanácsa | ||||||||||
| 1 | Működési költségvetés | ||||||||||
| 1 | Személyi juttatások | 34,0 | |||||||||
