(2) A szabályzatnak tartalmaznia kell:
a) a védjegyjogosult társadalmi szervezet elnevezését és székhelyét;
b) a védjegy használatára jogosult tagok felsorolását, nevük, címük, illetve székhelyük feltüntetésével;
c) a tagság feltételeit;
d) a védjegy használatának feltételeit;
e) a védjegy használatának ellenőrzésére vonatkozó előírásokat;
f) a jogosulatlan védjegyhasználattal szembeni fellépés rendjét.
(3) Kizárólag a földrajzi származás feltüntetéséből álló együttes védjegy esetén a szabályzatban lehetővé kell tenni mindazoknak a csatlakozását, akiknek árui vagy szolgáltatásai a védjegyben feltüntetett földrajzi területről származnak.
(4) Az együttes védjegyre vonatkozó bejelentésnek a szabályzatot is tartalmaznia kell. A védjegylajstromban az együttes védjeggyel kapcsolatban fel kell tüntetni a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott adatokat is. A szabályzatot – és annak módosításait – az együttes védjegyre vonatkozó lajstrombejegyzéshez mellékelni kell.
98. § (1) Az együttes védjegy oltalmának átruházásához az erre irányuló – írásba foglalt – szerződés és a jogosult megváltozásának a védjegylajstromba való bejegyzése szükséges.
(2) Az együttes védjegy oltalma nem ruházható át, ha az átruházást követően a 96. §-ban foglalt követelmények nem teljesülnének, illetve a megjelölés együttes védjegyként az oltalomból kizárttá válna.
99. § (1) Az együttes védjegy oltalma megszűnik akkor is, ha az együttes védjegy jogosultja jogutód nélkül megszűnt. Az oltalom a jogosult megszűnésének napjával szűnik meg.
(2) Az (1) bekezdés alapján bárki kérheti az oltalom megszűnésének megállapítását.
(3) Az együttes védjegy oltalma megszűnik – a megszűnést megállapító határozatban megjelölt időpontban – akkor is, ha a védjegyjogosult nem teszi meg a szükséges intézkedéseket az együttes védjegy szabályzattal ellentétes használatának megakadályozására.
(4) Ha a megjelölés együttes védjegyként a 96. § (3) bekezdése alapján nem részesülhet oltalomban, az együttes védjegyet törölni kell. Ha a megjelölés a 96. § (3) bekezdése alapján az oltalomból kizárttá válik, az együttes védjegy oltalmának megszűnését a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtásának napjára visszaható hatállyal kell megállapítani.
100. § Az együttes védjegy használatára tagsági viszonyuk alapján jogosultak csak a védjegyjogosult beleegyezésével léphetnek fel a bitorlóval szemben; a védjegyjogosult által indított perbe azonban beavatkozhatnak.
101. § (1) A tanúsító védjegy olyan védjegy, amely meghatározott minőségű vagy egyéb jellemzőjű árukat vagy szolgáltatásokat azzal különböztet meg más áruktól vagy szolgáltatásoktól, hogy e minőségüket vagy jellemzőjüket tanúsítja.
(2) Nem szerezhet oltalmat tanúsító védjegyre
a) az a vállalkozás, amely az árujegyzékben szereplő árut előállítja, forgalomba hozza, az országba behozza vagy az árujegyzékben szereplő szolgáltatást nyújtja;
b) az a vállalkozás, amely – a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény értelmében – nem független az a) pontban említett vállalkozástól;
c) az a vállalkozás, amellyel az a) pontban említett vállalkozás egyébként – az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal összefüggésben – tartós jogviszonyban áll.
(3) A védjegy jogosultja a tanúsító védjegyet maga nem használhatja, engedélyezi azonban annak használatát az előírt minőségi követelményeknek vagy egyéb jellemzőknek megfelelő árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban.
(4) A tanúsító védjegy akkor részesülhet oltalomban, ha ahhoz – az (5) bekezdésben meghatározott követelményeknek megfelelő – szabályzat is társul.
(5) A szabályzatnak tartalmaznia kell:
a) a védjegyjogosult elnevezését és székhelyét;
b) az árujegyzékben szereplő árukra, illetve szolgáltatásokra vonatkozó minőségi követelményeket;
c) a minőség tanúsításának szabályait;
d) a védjegyhasználat feltételeit;
e) a védjegy használatának ellenőrzésére vonatkozó előírásokat;
f) a jogosulatlan védjegyhasználattal szembeni fellépés rendjét.
(6) A tanúsító védjegy szabályzatára, bejelentésére és lajstromozására, használatára, átruházására, a tanúsító védjegy oltalmának megszűnésére és az ilyen védjegy oltalmából eredő jogok érvényesítésére az együttes védjegyre és oltalmára vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(7) A tanúsító védjegy használatára alkalmazni kell a minőség vagy egyéb jellemzők tanúsításáról rendelkező külön jogszabályok előírásait is.
102. § Az együttes és a tanúsító védjegyekre, valamint oltalmukra az e részben nem szabályozott kérdésekben a védjegyekre és oltalmukra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
103. § (1) Földrajzi árujelzőként oltalomban részesülhet a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés.
(2) A földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó – a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított – olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható.
(3) Az eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó – a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított – olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye.
104. § A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzői akkor részesülhetnek oltalomban, ha azok a termékek, amelyeken a földrajzi árujelzőt használják, megfelelnek a – külön jogszabály által szabályozott – termékleírásban foglalt feltételeknek is.
105. § (1) A földrajzi árujelző nem részesülhet oltalomban, ha a termék szokásos elnevezésévé vált a kereskedelmi forgalomban, függetlenül attól, hogy a termék a földrajzi árujelző által megjelölt helyről származik.
(2) A földrajzi árujelző lajstromozását követően nem válhat a terméknek a kereskedelmi forgalomban szokásos elnevezésévé.
106. § (1) Ki van zárva az oltalomból
a) azonos termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel azonos későbbi elsőbbségű földrajzi árujelző;
b) azonos vagy hasonló termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, későbbi elsőbbségű földrajzi árujelző, ha azt a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel;
c) eltérő termékek tekintetében a belföldön jóhírnevet élvező korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló későbbi elsőbbségű földrajzi árujelző, ha annak használata a jó hírű védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná.
(2) Az (1) bekezdés alapján a földrajzi árujelző nincs kizárva az oltalomból, ha olyan korábbi védjeggyel ütközik, amelyet annak jogosultja nem használt a 18. §-nak megfelelően.
(3) Nem részesülhet oltalomban a földrajzi árujelző, ha más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába ütközne, ideértve a növény- vagy állatfajta nevével való ütközést is.
(4) Az (1) és a (3) bekezdés alapján nincs kizárva az oltalomból a földrajzi árujelző, ha annak lajstromozásához a korábbi védjegy vagy fajtanév jogosultja a 7. § szerint hozzájárul.
107. § (1) A földrajzi árujelzőt oltalomban kell részesíteni, ha
a) kielégíti a 103., illetve 104. §-okban meghatározott követelményeket, és a 105. és 106. §-ok alapján nincs kizárva az oltalomból; valamint
b) bejelentése megfelel az e törvényben megszabott feltételeknek.
(2) A földrajzi árujelzőre oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az árujelzőben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel vagy állít elő, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják.
(3) A földrajzi árujelző oltalma együttesen illeti meg azokat, akik a (2) bekezdésnek megfelelően termelnek, dolgoznak fel vagy állítanak elő termékeket (a továbbiakban: jogosultak).
(4) Külföldi személyt csak nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetén illeti meg a földrajzi árujelzőre az oltalom. A viszonosság kérdésében a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének állásfoglalása irányadó.
108. § (1) A földrajzi árujelző oltalma a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik.
(2) A földrajzi árujelző oltalma korlátlan ideig tart.
109. § (1) Az oltalom alapján a jogosultaknak kizárólagos joguk van a földrajzi árujelző használatára. A földrajzi árujelzőt csak a jogosultak használhatják, arra másnak használati engedélyt nem adhatnak.
(2) A kizárólagos használati jog alapján a jogosultak bármelyike felléphet bárkivel szemben, aki a kereskedelmi forgalomban
a) az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt vagy az azzal összetéveszthető megnevezést nem az annak megfelelő földrajzi területről származó termékeken használja;
b) az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt a termékjegyzékben nem szereplő, de azokhoz hasonló termékeken használja, és ezáltal sérti vagy kihasználja az oltalom alatt álló földrajzi árujelző hírnevét;
c) bármilyen módon utánozza vagy arra utaló módon használja az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt, még akkor is, ha feltünteti a termék valóságos eredetét, vagy ha a megnevezést fordításban vagy különböző kiegészítésekkel használja;
d) bármilyen – a termék származásával, eredetével, jellegével és lényeges tulajdonságaival kapcsolatos – egyéb hamis vagy megtévesztő megjelölést használ, bárhol (pl. a csomagoláson, a hirdetésben, a termékre vonatkozó iratban) legyen is az feltüntetve;
e) bármely egyéb, a termék valóságos földrajzi származásával kapcsolatban a fogyasztókat megtévesztő cselekményt valósít meg.
110. § (1) Bitorlást követ el, aki a 109. § megsértésével az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt jogosulatlanul használja.
(2) A bitorlás miatt bármelyik jogosult önállóan is felléphet. A bitorlás miatt felléphetnek a jogosultak érdekképviseleti szervezetei, valamint a fogyasztóvédelmi szervezetek is.
(3) A bitorlóval szemben támasztható polgári jogi igényekre a 27. §, a bitorlás vámjogi következményeire pedig a 28. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
111. § (1) A földrajzi árujelző oltalma megszűnik, ha
a) az oltalmat törölték, keletkezésére – a bejelentés napjára – visszaható hatállyal;
b) a jogosultak megsértették a termékleírásban előírt követelményeket, a megszűnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára visszaható hatállyal.
(2) Az oltalmat törölni kell, ha a földrajzi árujelző nem felelt meg a 107. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételeknek.
(3) A mezőgazdasági termékekkel, illetve élelmiszerekkel kapcsolatos földrajzi árujelző oltalmának megszűnését kell megállapítani, ha az ellenőrzésre kijelölt szerv a földrajzi árujelző használatában a termékleíráshoz képest súlyos és másként nem orvosolható hiányosságokat állapít meg.
(4) A törlési, illetve a megszűnés megállapítására irányuló kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanazzal a földrajzi árujelzővel kapcsolatban újabb törlési, illetve megszűnés megállapítási eljárást indítsanak.
112. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos következő ügyek tartoznak:
a) a földrajzi árujelző lajstromozása,
b) az oltalom törlése és megszűnésének megállapítása,
c) a bejelentett és a lajstromozott földrajzi árujelzők nyilvántartása,
d) a földrajzi árujelzők oltalmával kapcsolatos hatósági tájékoztatás.
(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásokban a VII. és VIII. fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a Hivatal a törlési és a megszűnés megállapítási eljárásban jár el tanácsban.
113. § (1) A földrajzi árujelző lajstromozására irányuló bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentési kérelmet, a földrajzi árujelző megnevezését, a termékjegyzéket, az egyéb mellékleteket, továbbá – mezőgazdasági termékekkel és élelmiszerekkel kapcsolatos földrajzi árujelző esetén – a termékleírást. A bejelentést a külön jogszabályban meghatározott részletes alaki követelményeknek megfelelően kell elkészíteni.
(2) A földrajzi árujelző bejelentéséért külön jogszabályban meghatározott bejelentési díjat kell fizetni a bejelentési naptól számított két hónapon belül.
(3) A földrajzi árujelző lajstromozására irányuló eljárásban a IX. fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni; a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzői esetében külön jogszabály rendelkezéseit is alkalmazni kell.
114. § A földrajzi árujelző oltalmának törlésére irányuló eljárásban a 72–74. §-ok, a megszűnés megállapítására irányuló eljárásban pedig a 75. és 76. §-ok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
115. § A földrajzi árujelzők oltalmával kapcsolatos bírósági eljárásban a XI. és XII. fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
116. § A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek kereskedelmi forgalmában feltüntetett földrajzi árujelzők használatának a 104. §-ban előírt követelmények szempontjából történő ellenőrzése a külön jogszabályban kijelölt szerv hatáskörébe tartozik.
117. § (1) E törvény 1997. július 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – csak a hatálybalépést követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.
(2) A 42. §-ban foglalt szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is.
(3) A törvény hatálybalépése előtt megvalósult védjegyhasználatra a védjegyoltalom hatálya, a védjegyhasználat fogalma, valamint a védjegybitorlás tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) A belenyugváshoz és a védjegyhasználat elmulasztásához fűzött jogkövetkezmények bekövetkezésére e törvényben megállapított határidők legkorábban a hatálybalépés napján kezdődnek. A korábban hatályos rendelkezések alapján a védjegyoltalom megszűnése akkor is megállapítható, ha a hatálybalépést követően telik le az az öt év, amely alatt a védjegyet az országban nem használták.
118. § (1) A 103. § (3) bekezdésétől eltérően bizonyos – élelmiszerekhez hagyományosan használt – földrajzi neveket eredetmegjelölésnek lehet tekinteni akkor is, ha az adott élelmiszerek előállításához nyersanyagként felhasznált élő állat, hús és tej az élelmiszer előállítási területénél nagyobb vagy attól különböző földrajzi területről származik, ha
a) a tenyésztési terület meghatározható,
b) a nyersanyagot különleges feltételek szerint állítják elő, és
c) a feltételek betartását ellenőrzik.
(2) Az (1) bekezdés szerinti hagyományos élelmiszerek földrajzi árujelzőire e törvény hatálybalépésétől számított két éven belül igényelhető oltalom.
(3) E törvény alapján oltalomban részesülnek azok az eredetmegjelölések is, amelyeket a hatálybalépés előtt bejegyeztek az eredetmegjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodás alapján vezetett külön hazai lajstromba. Ezeket az eredetmegjelöléseket be kell jegyezni a földrajzi árujelzők lajstromába, és meg kell hirdetni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.
119. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (a továbbiakban: Vt.), valamint az 1992. évi LXVIII. törvény 23. §-ának (2) bekezdése, az 1994. évi VII. törvény 7. és 8. §-a;
b) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény 27. §-ának (3) bekezdése;
c) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 117. §-ának a) pontja, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 170. §-a, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 211. §-ának (7) bekezdése;
d) a Vt. végrehajtásáról szóló 2/1970. (VII. 1.) OMFB–IM együttes rendelet;
e) a 4/1970. (VII. 1.) IM rendelet a bírósági eljárásról védjegyügyekben.
120. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló – többször módosított – 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a társadalombiztosítási, az iparjogvédelmi, az adó-, a jövedéki és a vámigazgatási ügyekben, a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásában, valamint az árak megállapításáról, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről, továbbá az atomenergiáról szóló törvényekben meghatározott ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.”
b) a szerzői jogról szóló – többször módosított – 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 52. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő d)–e) ponttal, egyidejűleg a jelenlegi d) pont megjelölése f) pontra változik:
(A szerző jogainak megsértése esetén – az eset körülményei szerint – a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:)
„d) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;
e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;”
c) az Szjt. 52. §-a kiegészül a következő (3)–(7) bekezdéssel:
„(3) A szerzői jog megsértése miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a mű szerzői jogi védelem alatt áll, valamint, hogy ő a szerző, a szerző jogutóda vagy a mű olyan felhasználója, illetve a szerzői jogok közös kezelését végző olyan szervezet, amely jogosult saját nevében fellépni a jogsértéssel szemben.
(4) A (3) bekezdés nem alkalmazható, ha a szerzői jog megsértésének megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a jogsértésről és a jogsértő személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.
(5) A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.
(6) Ha a szerzői jog megsértése miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére.
(7) A szerzői jog megsértése miatt indított perekben a bíróság az előzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.”
d) az ipari minták oltalmáról szóló – többször módosított – 1978. évi 28. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 3. §-ának (1) bekezdése – a második mondatot követően – kiegészül a következő rendelkezéssel:
„Jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a mintaoltalmi lajstromba való bejegyzése szükséges.”
e) a Tvr. 11. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő mondattal:
„Követelheti továbbá, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a mintaoltalom megsértésében érintett termékek előállításában és forgalmazásában részt vevőkről, valamint az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról.”
f) a Tvr. 20. §-a kiegészül a következő (3)–(7) bekezdéssel, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (8) bekezdésre változik:
„(3) A mintaoltalom megsértése miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a minta oltalom alatt áll, valamint, hogy ő a mintaoltalom jogosultja vagy a minta olyan hasznosítója, aki jogosult saját nevében fellépni a jogsértéssel szemben.
(4) A (3) bekezdés nem alkalmazható, ha a mintaoltalom megsértésének megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a jogsértésről és a jogsértő személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.
(5) A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.
(6) Ha a mintaoltalom megsértése miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére.
(7) A mintaoltalom megsértése miatt indított perekben a bíróság az előzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.”
g) a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jogutódlásra, a mintából és a mintaoltalomból eredő jogok megterhelésére, valamint a hasznosítási szerződésre a szabadalmi törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
h) a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 1. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha iparjogvédelmi ügyben a fél számára kötelező a jogi képviselet, e követelménynek megfelel az is, ha a felet szabadalmi ügyvivő képviseli.”
i) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 25. §-a kiegészül a következő (2) bekezdéssel, egyben a jelenlegi szöveg számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) Jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a szabadalmi lajstromba való bejegyzése szükséges.”
j) az Szt. 35. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő d) ponttal, egyben a jelenlegi d) és e) pontok megjelölése e) és f) pontra változik:
„d) követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a szabadalombitorlással érintett termékek előállításában és forgalmazásában részt vevőkről, valamint az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról;”
k) az Szt. 104. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„104. § (1) A szabadalmi kényszerengedély megadására, módosítására és visszavonására irányuló perek, az előhasználati és a továbbhasználati jog fennállásával kapcsolatos perek, valamint a találmány- vagy szabadalombitorlás miatt indított perek a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartoznak.
(2) E perekben a Fővárosi Bíróság a 87. §-ban meghatározott összetételű tanácsban jár el.
(3) Szabadalombitorlás miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a találmány szabadalmi oltalom alatt áll, valamint, hogy ő a szabadalmas vagy olyan hasznosító, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással szemben.
(4) A (3) bekezdés nem alkalmazható, ha a szabadalombitorlás megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.
(5) A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.
(6) Ha a szabadalombitorlás miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére.
(7) A szabadalombitorlás miatt indított perekben a bíróság az előzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.
(8) Az (1) bekezdésben nem említett, szabadalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügy a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) hatáskörébe tartozik.
(9) Az (1) és a (8) bekezdésben említett perekben egyébként a Pp. általános szabályait kell alkalmazni az e törvény 89., 90. és 94. §-aiban, valamint 95. §-ának (3) bekezdésében foglalt eltérésekkel.”
121. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedéseket rendeletben szabályozza;
b) a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapítsa.
(2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy – a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben – a védjegybejelentés és a földrajzi árujelzőre vonatkozó bejelentés részletes alaki szabályait rendelettel megállapítsa.
122. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 89/104/EGK irányelve a tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről;
b) a Tanács 2081/92/EGK rendelete a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról.
