Az Országgyűlés a gazdasági növekedéshez szükséges hosszú lejáratú kölcsönnyújtás lehetőségének javítása érdekében a következő törvényt alkotja:
1. § E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén alapított és működő jelzálog-hitelintézetre, valamint a jelzáloglevélre.
2. § (1) A jelzálog-hitelintézet szakosított hitelintézet.
(2) A jelzálog-hitelintézet alapítására, működésére, felügyeletére a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.), a jelzálog-hitelintézet befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységére pedig az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) Jelzálog-hitelintézet legalább hárommilliárd forint jegyzett tőkével alapítható, melyet pénzben kell befizetni.
(4) Jelzálog-hitelintézet jegyzett tőkéjében a Magyar Állam tulajdoni hányada a Hpt. 12. § (1) bekezdésében meghatározott arányt meghaladhatja.
(5) Jelzálog-hitelintézet nem köteles csatlakozni az Országos Betétbiztosítási Alaphoz.
3. § (1) Jelzálog-hitelintézet pénzkölcsönt nyújt Magyarország területén levő ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett, melyhez forrásait jelzáloglevél kibocsátásával gyűjti.
(2) Jelzálog-hitelintézet kizárólag az alábbi pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási, illetve kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységeket végzi:
a) visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól történő elfogadása, ide nem értve a betét gyűjtését;
b) pénzkölcsön nyújtása, Magyarország területén levő ingatlanon alapított jelzálogjoggal biztosított fedezet mellett (a továbbiakban: jelzáloghitel);
c) jelzálogjog kikötése nélküli kölcsönök nyújtása állami készfizető kezességvállalás esetén;
d) kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása (a továbbiakban együtt: bankári kötelezettség);
e) az Épt. 4. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kereskedelmi tevékenység a kamatláb-csereügylet, illetőleg devizaforrásai árfolyamkockázatának fedezetére szolgáló deviza-csereügylet (swap) tekintetében;
f) saját kibocsátású értékpapírhoz kapcsolódóan értékpapír-letétkezelés és az ehhez kapcsolódó szolgáltatás;
g) saját kibocsátású értékpapírhoz kapcsolódóan értékpapír letéti őrzés;
h) saját kibocsátású értékpapírhoz kapcsolódóan értékpapír-számla vezetés;
i) saját kibocsátású értékpapírhoz kapcsolódóan ügyfélszámla vezetés;
j) saját kibocsátású jelzáloglevél, kötvény, továbbá letéti jegy forgalomba hozatalának szervezése és az ehhez kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.
(3) Jelzálog-hitelintézet kötvény, illetőleg letéti jegy lejárat előtti visszavásárlására nem vállalhat kötelezettséget.
4. § (1) Jelzálog-hitelintézet bankári kötelezettséget csak ingatlan fedezet kikötése mellett és kizárólag azon ügyfele részére vállalhat, akinek (amelynek) jelzáloghitelt nyújtott.
(2) A jelzáloghitel és a bankári kötelezettség együttes összege nem haladhatja meg a fedezetül lekötött ingatlan 5. § (3) bekezdése szerinti hitelbiztosítéki értékének hetven százalékát.
5. § (1) A teljes hitelállományban a legalább ötéves lejáratú jelzáloghitelek aránya nem lehet kevesebb nyolcvan százaléknál.
(2) A jelzálog-hitelintézetnek a fedezetül szolgáló ingatlan tekintetében jelzálogjogának biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat kell kikötnie.
(3) A jelzáloghitelekből eredő tőkekövetelések állományának mértéke nem haladhatja meg a fedezetül szolgáló ingatlanok hitelnyújtás alapját képező együttes értékének (a továbbiakban: hitelbiztosítéki érték) hetven százalékát.
(4) A hitelbiztosítéki érték megállapításának módszertani elveit jogszabály határozza meg. Ennek alapján a jelzálog-hitelintézet hitelbiztosítéki értékmegállapítási szabályzatot készít, amelyet az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (a továbbiakban: Felügyelet) hagy jóvá.
(5) Ha a zálogtárgy állaga tartósan romlik vagy hitelbiztosítéki értéke tartósan csökken, de az nem a tulajdonos magatartása miatt következik be, a jelzálog-hitelintézet a jelzáloghitel azonnali hatályú felmondásának jogát – ha az adós a jelzálog-hitelintézet által megjelölt határidőn belül az állagot nem állította helyre, vagy további biztosítékot nem adott – csak arra az összegre érvényesítheti, amelyre a zálogtárgy csökkent értéke már nem biztosítja a szerződés szerinti fedezetet.
6. § A jelzálog-hitelintézet által kötött jelzáloghitel szerződést közokiratba kell foglalni.
7. § A jelzálog-hitelintézet a jelzáloghitel szerződésben kikötheti, hogy a jelzáloghitel lejáratát megelőzően nem fizethető vissza.
8. § (1) Jelzálog-hitelintézet kizárólag jelzáloghitelt vásárolhat meg, előlegezhet meg (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint számítolhat le (a továbbiakban együtt: jelzáloghitel vásárlás).
(2) Jelzálog-hitelintézet azt a jelzáloghitelt vásárolhatja meg, amely
a) megfelel a törvény előírásainak;
b) a jelzálog-hitelintézet könyvvizsgálójának igazolása szerint problémamentes minősítésű.
9. § (1) Jelzálog-hitelintézet közvetlen, illetőleg közvetett tulajdoni részesedést – más hitelintézet, biztosító részvénytársaság, befektetési vállalkozás, illetve járulékos vállalkozás kivételével – csak olyan gazdasági társaságban szerezhet, illetve tarthat meg, amely kizárólag a 10. § (2) bekezdés alapján megszerzett ingatlanok kezelésével, hasznosításával, értékesítésével összefüggő tevékenységet végez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti, tevékenységi korlátozás alá eső gazdasági társaságban szerzett összes befektetés nem haladhatja meg a jelzálog-hitelintézet szavatoló tőkéjének tíz százalékát.
(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozásnál nem kell figyelembe venni a jelzálog-hitelintézet tulajdonába csak átmenetileg, a szerzés időpontjától számított legfeljebb hároméves időtartamra, felszámolás vagy végrehajtás következtében került – elkülönítetten nyilvántartott és elkülönítetten kezelt, rendszeresen minősített – tulajdoni hányadokat.
10. § (1) Jelzálog-hitelintézet összes ingatlanba történő befektetése nem haladhatja meg a szavatoló tőkéje öt százalékát, ide nem értve a közvetlen banküzemi célt szolgáló és a (2) bekezdésben foglaltak szerint szerzett ingatlanokat.
(2) Jelzálog-hitelintézet ingatlanokat – a közvetlen banküzemi célt szolgáló ingatlanokon kívül – kizárólag
a) a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében hitel-ingatlan csereügylet, továbbá
b) az adósa ellen indított felszámolási vagy végrehajtási eljárás
során szerezhet.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott módon megszerzett ingatlanokat három éven belül nyilvános árverésen el kell idegeníteni.
11. § (1) A jelzáloglevél kizárólag a jelzálog-hitelintézet által e törvény alapján kibocsátott, bemutatóra vagy névre szóló, átruházható értékpapír.
(2) A jelzáloglevélre a kötvényről szóló 1982. évi 28. törvényerejű rendelet, a jelzáloglevél forgalomba hozatalára pedig az Épt. rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) A jelzáloglevélnek tartalmaznia kell:
a) a jelzáloglevél elnevezést;
b) a kibocsátó megnevezését és cégszerű aláírását;
c) a jelzáloglevél típusának megjelölését (bemutatóra vagy névre szóló);
d) névre szóló jelzáloglevél esetén a jelzáloglevél tulajdonosának megnevezését;
e) a jelzáloglevél sorozatának betűjelét, a jelzáloglevél kódját, sorszámát;
f) a jelzáloglevél névértékét;
g) a kamat mértékét, a kamatszámítás módját;
h) változó kamatozás esetén:
ha) az induló kamatláb mértékét,
hb) a kamatláb változtatásának elveit,
hc) a kamat számításának módját;
i) a jelzáloglevél lejáratát;
j) a kamatfizetés és a beváltás (törlesztés) időpontjait és mértékét;
k) az átruházásra vonatkozó esetleges korlátozást;
l) a kibocsátott sorozat össznévértékét;
m) a jelzáloglevél kibocsátásának helyét és idejét;
n) a vagyonellenőr igazolását az előírás szerinti fedezet meglétéről és annak fedezet-nyilvántartásba történt bejegyzéséről.
(4) Az az okirat, amelyből a (3) bekezdésben megjelölt kellékek valamelyike hiányzik, nem minősül jelzáloglevélnek.
12. § (1) Egy sorozatban csak azonos jogokat megtestesítő, azonos névértékű jelzáloglevelek bocsáthatók ki. Az azonos sorozathoz tartozó jelzálogleveleket folyamatos sorszámozással kell ellátni, és azonos formátumban kell kibocsátani. Az azonos sorozatban kibocsátott jelzáloglevelek összevont címletként is kibocsáthatók.
(2) A nyomdai úton előállított jelzáloglevélben kikötött kamat, valamint tőketörlesztési részletekről kamat- és tőketörlesztő szelvényeket kell kiállítani.
13. § (1) Jelzáloglevél nyilvános forgalomba hozatala esetén az Épt. 24. §-a (2) bekezdésében előírt feltételt nem kell alkalmazni.
(2) A jelzáloglevél kibocsátása esetén a tájékoztatónak az Épt. előírásain túlmenően tartalmaznia kell a kibocsátás alapjául szolgáló rendes és pótfedezet értékét is.
14. § (1) A jelzálog-hitelintézetnek mindenkor rendelkeznie kell legalább a forgalomban levő jelzáloglevelek még nem törlesztett névértéke és kamata összegével megegyező értékű fedezettel.
(2) A fedezet:
a) rendes fedezetet, és
b) pótfedezetet
tartalmazhat.
(3) Rendes fedezetként a jelzáloghitelből eredő tőkekövetelés és a szerződés alapján járó kamat vehető figyelembe.
(4) Ha a jelzáloghitelből eredő tőkekövetelés összege a fedezetül lekötött ingatlan hitelbiztosítéki értékének hatvan százalékát meghaladja, rendes fedezetként legfeljebb a hatvan százalék mértékéig vehető figyelembe.
(5) A fedezeten belül a rendes fedezet aránya nem lehet kevesebb nyolcvan százaléknál.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott arányt a jelzálog-hitelintézetnek működése harmadik naptári évétől kell elérnie.
(7) A jelzáloglevelek fedezetén belül a rendes fedezet aránya a jelzálog-hitelintézet működésének első évében nem lehet kevesebb hatvan, a második évében pedig hetven százaléknál.
(8) A pótfedezet a rendes fedezet kiegészítésére szolgál és a következő eszközökből állhat:
a) a Magyar Nemzeti Banknál elkülönített, zárolt bankszámlán tartott pénz;
b) állampapír;
c) állami készfizető kezességvállalással kibocsátott értékpapír;
d) állami készfizető kezességvállalás mellett nyújtott hitel.
(9) A jelzálog-hitelintézet haladéktalanul jelenti a Felügyeletnek, ha
a) a forgalomban lévő jelzáloglevelek fedezete nem felel meg az (1) bekezdésben előírtaknak;
b) a fedezeten belül a rendes fedezet aránya nyolcvan százalék alá esik.
(10) A jelzáloglevelek rendes fedezetét biztosító zálogtárgyakról, a rendes és a pótfedezeti értékekről a jelzálog-hitelintézet fedezet-nyilvántartást vezet, amelyben a fedezeteket egyedileg mutatja ki.
(11) A jelzálog-hitelintézet fedezet-nyilvántartási szabályzatot készít, melyet a Felügyelet hagy jóvá.
15. § (1) A jelzálog-hitelintézet, átalakítása vagy felszámolása esetén, a Felügyelet engedélyével, a jelzáloglevélből eredő kötelezettségét más jelzálog-hitelintézetre átruházhatja.
(2) Jelzáloglevélből eredő kötelezettség átruházása során a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) tartozásátvállalásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az átruházáshoz nem szükséges a jelzáloglevél tulajdonos hozzájárulása. Az átruházással – az engedély kézhezvételének időpontjától – a jelzáloglevélből eredő kötelezettség az átvevő jelzálog-hitelintézetet terheli.
(3) Az átruházás engedélyezése iránti kérelem legalább az alábbiakat tartalmazza:
a) az átruházó és az átvevő átadásra, illetve átvételre irányuló jognyilatkozatát;
b) az átruházandó jelzáloglevelekből eredő kötelezettség még nem törlesztett névértékét és kamatát;
c) az átruházandó jelzáloglevelekhez kapcsolódó fedezetek tételes megjelölését, a fedezetül lekötött ingatlanok hitelbiztosítéki értékének feltüntetésével;
d) az átruházás ellenértékét, időpontját;
e) annak igazolását, hogy az átvevő jelzálog-hitelintézet rendelkezik a saját jelzáloglevél kötelezettség állományához tartozó minimális szavatoló tőkén túl az átveendő jelzáloglevél kötelezettség állományhoz szükséges minimális szavatoló tőkével, illetve a jelzáloglevelekből eredő kötelezettségek teljesítéséhez szükséges fedezettel.
(4) A Felügyelet az átruházás engedélyezését megtagadja, ha az veszélyezteti az átruházással érintett jelzáloglevelekből eredő kötelezettségek teljesítését.
(5) Jelzáloglevélből eredő kötelezettség csak rendes és pótfedezete egyidejű átadásával ruházható át.
(6) Az állományt átvevő jelzálog-hitelintézet az átadó jelzálog-hitelintézet által meghatározott eredeti feltételeknek megfelelően új jelzálogleveleket hoz forgalomba.
(7) Az állományt átvevő jelzálog-hitelintézet az állomány átvételéről és az átadó jelzálog-hitelintézet által forgalomba hozott jelzáloglevelek bevonásáról – az engedélyező határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül – egy országos napilapban és a tőzsde lapjában hirdetményt köteles közzétenni.
16. § (1) A jelzálog-hitelintézet a 17. §-ban foglalt feladatok teljesítésére vagyonellenőrt bíz meg. A vagyonellenőr megbízásának érvényességéhez a Felügyelet engedélye szükséges.
(2) Vagyonellenőri megbízatást csak könyvvizsgáló társaság vagy devizabelföldi természetes személy kaphat.
(3) Vagyonellenőri feladatokkal csak olyan könyvvizsgáló társaság bízható meg, amely rendelkezik a Hpt. 133. § (1) bekezdésében meghatározott feltételekkel és a jelzálog-hitelintézet számára nem végez más könyvvizsgálói feladatot.
(4) Vagyonellenőri megbízást csak olyan devizabelföldi természetes személy kaphat, aki
a) büntetlen előéletű,
b) szakirányú felsőfokú végzettséggel, valamint
c) szakmai felelősségbiztosítással rendelkezik.
(5) A (4) bekezdés b) pontjában megjelölt szakirányú felsőfokú végzettségűnek minősül az, aki jogi, közgazdasági, pénzügyi és számviteli vagy műszaki végzettséget igazoló egyetemi diplomával, illetve főiskolai oklevéllel rendelkezik.
(6) Nem lehet vagyonellenőr az a személy, aki
a) a jelzálog-hitelintézet alapítója, részvényese, vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja, könyvvizsgálója és ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], a jelzálog-hitelintézet alkalmazottja;
b) az a) pontban felsorolt minőségét két évnél rövidebb ideje szüntette meg;
c) a jelzálog-hitelintézetben közvetett tulajdoni részesedéssel rendelkezik;
d) a jelzálog-hitelintézettel, illetve az a) pontban meghatározott személyekkel üzleti kapcsolatban, illetve a jelzálog-hitelintézetnél befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos alkalmazásában áll;
e) a jelzálog-hitelintézetnek – bármilyen jogcímen – tartozik.
(7) A vagyonellenőr határozott időre és legfeljebb öt évre kaphat megbízatást, de a megbízás időtartamának lejárta után ismételten is megbízható. A Felügyelet engedélye nélkül a jelzálog-hitelintézet és a vagyonellenőr között létrejött megbízási szerződés érvényesen nem mondható fel.
(8) A vagyonellenőrt megbízója – vagyonellenőri tevékenysége körében – nem utasíthatja.
(9) A vagyonellenőr bármikor betekinthet a jelzálog-hitelintézet olyan könyveibe és egyéb irataiba, amelyek a feladatai ellátásához szükséges adatokat tartalmaznak, és feladatai ellátásával kapcsolatosan felvilágosítást kérhet. A jelzálog-hitelintézet e nélkül is köteles a vagyonellenőrt folyamatosan tájékoztatni a fedezet-nyilvántartásba bejegyzett jelzáloghitelek tőke- és kamattörlesztéseiről, valamint a zálogtárgyakat, illetve a pótfedezetet érintő változásokról.
(10) A vagyonellenőrt a tevékenysége során tudomására jutott tények, adatok, üzleti információk tekintetében – a 17. § (2) bekezdésében meghatározott eset kivételével – titoktartási kötelezettség terheli.
(11) A vagyonellenőr a törvényben szabályozott kötelezettségeinek teljesítése során az ilyen feladatot ellátó személytől elvárható gondossággal jár el, felelősségére egyebekben a polgári jogi felelősség általános szabályai az irányadók.
17. § (1) A vagyonellenőr folyamatosan ellenőrzi és a 11. § (3) bekezdésének n) pontja, valamint 18. § (1) bekezdése alapján igazolja:
a) a jelzáloglevelek előírás szerinti fedezete mindenkori rendelkezésre állását;
b) a jelzáloglevelek rendes fedezetét biztosító zálogtárgyak, azok ingatlan-nyilvántartási adatai és hitelbiztosítéki értéke, továbbá a rendes és a pótfedezet fedezet-nyilvántartásba történő bejegyzését.
(2) A vagyonellenőr haladéktalanul írásban jelenti a Felügyeletnek, ha a forgalomban lévő jelzáloglevelek fedezete nem felel meg a 14. § (1) bekezdésében előírtaknak.
(3) A fedezet-nyilvántartásba bejegyzett zálogtárgyakra, valamint a rendes és a pótfedezetre vonatkozó adatokat csak a vagyonellenőr írásbeli hozzájárulásával lehet törölni.
18. § (1) A jelzálog-hitelintézet minden naptári negyedévet követően a tárgynegyedév utolsó napjára megállapítottan a forgalomban levő jelzáloglevelek még nem törlesztett névértékének és kamatának összegét, továbbá a vagyonellenőr által igazolt fedezetek értékét a felügyeleti szabályok szerint a Felügyelet részére benyújtja, majd ezt követően egy országos napilapban és a tőzsde lapjában a hónap utolsó napjáig közzéteszi.
(2) A közzététel, illetve a bejelentés a fedezetre vonatkozóan tartalmazza
a) a rendes fedezet értékét, valamint
b) a 14. § (8) bekezdése szerint részletezett pótfedezeti értékeket.
19. § A jelzálog-hitelintézet éves jelentésének az Épt.-ben előírt tartalmi követelményeken túl az alábbiakat is tartalmaznia kell:
a) a forgalomban levő jelzáloglevelek december 31-i állapot szerinti fedezeti értékeit, a pótfedezet tételes felsorolásával;
b) az olyan végrehajtási árverések számát, amelyek a jelzálog-hitelintézet kérelmére indultak, a befejeződött árverések esetében az árverési eredmény és a még fennállt jelzáloghitel értékkülönbségét;
c) a jelzáloghitelezéssel kapcsolatos veszteségek csökkentése, elhárítása érdekében vagy felszámolás, illetve végrehajtás következtében átvett ingatlanok számát, jogi jellegét, illetőleg művelési ágba sorolását;
d) a jelzáloghitel-törlesztések összegét.
20. § (1) Jelzálog-hitelintézet elleni felszámolási eljárás során a hitelintézetek felszámolására vonatkozó szabályokat a (2)–(3) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Jelzálog-hitelintézet felszámolása esetén – a felszámolási költségek kiegyenlítését követően – kizárólag a jelzáloglevél tulajdonosokkal szemben fennálló kötelezettség kielégítésére használható fel
a) a fedezet-nyilvántartásba bejegyzett rendes és pótfedezet, valamint
b) a jelzálog-hitelintézet vagyonának, elsősorban likvid eszközeinek az a része, amely a jelzáloglevelek alapján keletkező követelések a) pont szerinti fedezettel nem biztosított hányadának kiegészítésére szolgál.
(3) Ha a jelzáloglevelekből eredő követelések fedezetére a jelzálog-hitelintézet teljes vagyona nem elegendő, a jelzáloglevelek tulajdonosai követelésarányosan kerülnek kielégítésre.
21. § (1) Jelzálog-hitelintézet elleni végrehajtási eljárás során a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt a (2)–(3) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
(2) A jelzálog-hitelintézet 20. § (2) bekezdésében meghatározott vagyonára – követeléseik erejéig – kizárólag jelzáloglevél tulajdonosok vezethetnek végrehajtást.
(3) A jelzáloglevél tulajdonosokkal szemben fennálló kötelezettség kielégítésére a végrehajtási költségek kiegyenlítését követően kerül sor.
22. § A Felügyelet a jelzálog-hitelintézet felett a Hpt.-ben és az Épt.-ben meghatározottakon túl különleges felügyeletet gyakorol. A különleges felügyelet keretében a Felügyelet az általa összeállított vizsgálati terv szerint a jelzálog-hitelintézetnél legalább évenként átfogó helyszíni ellenőrzést végez.
23. § A Felügyelet a Hpt.-ben és az Épt.-ben meghatározottakon túlmenően a következő intézkedést és kivételes intézkedést alkalmazhatja:
a) határidő megjelölése mellett elrendeli a fedezet helyreállítását, ha a forgalomban lévő jelzáloglevelek még nem törlesztett névértékének és kamatának összege meghaladja a fedezet összegét. A fedezet helyreállítása pótfedezet bevonásával, újabb jelzáloghitel kihelyezésével vagy jelzáloglevél visszavásárlásával történhet;
b) a jelzáloglevelekből eredő kötelezettség és a fedezetet képező jelzáloghitel-állomány, továbbá a pótfedezet átruházására kötelezheti a jelzálog-hitelintézetet, ha tőke-megfelelési mutatója – 90 napot meghaladóan – négy százaléknál alacsonyabb, és azt a Felügyelet által megállapított határidőn belül nem tudják helyreállítani. Ha a jelzáloglevelekből eredő kötelezettség, a jelzáloghitel-állomány és a pótfedezet más jelzálog-hitelintézet számára nem adható át, azokat – a Felügyelet engedélyével – bank is átveheti.
24. § (1) A Felügyelet a Hpt.-ben és az Épt.-ben meghatározottakon túl az alábbi esetekben alkalmazhat bírságot:
a) a jelzálog-hitelintézet a 14. § (9) bekezdésében foglalt jelentési, illetve a 18. és 19. §-ban foglalt tájékoztatási kötelezettségének nem, vagy nem a törvénynek megfelelően tesz eleget;
b) a jelzálog-hitelintézet akadályozza a vagyonellenőrt tevékenységének ellátásában;
c) a vagyonellenőr megsérti a 17. §-ban meghatározott kötelezettségeit;
d) a jelzálog-hitelintézet megsérti a 14. § (1) bekezdése szerinti fedezeti elvet;
e) a jelzálog-hitelintézet megsérti a 14. § (5) bekezdése szerinti arányt.
(2) A bírság mértéke
a) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben legfeljebb húszmillió forint;
b) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben legfeljebb tízmillió forint;
c) az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben ötszázezer forinttól egymillió forintig terjedhet;
d) az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben legfeljebb harmincmillió forint;
e) az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben legfeljebb húszmillió forint.
(3) A bírság ismételten is kiszabható.
(4) A Felügyelet a jelzálog-hitelintézetre kiszabott bírságból származó teljes bevételt a Hpt. 139. § (5) bekezdésében felsorolt célokra fordítja.
25. § (1) Cégnevében, hirdetésében vagy bármilyen más módon a „jelzálog-hitelintézet” elnevezést, e fogalom összetételeit, jelzős alakját, továbbá rokon értelmű vagy idegen nyelvű megfelelőjét csak az e törvényben előírtaknak megfelelően alapított és működő szakosított hitelintézet szerepeltetheti.
(2) A jelzáloglevél elnevezést vagy más olyan elnevezést, amely azt a látszatot keltheti, hogy valamely értékpapír vagy okirat jelzáloglevél, az e törvényben meghatározott értékpapíron kívül egyéb értékpapír vagy okirat nem viselheti.
(3) Vita esetén az elnevezés használatáról a Felügyelet dönt.
26. § (1) E törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
(2) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény alapján – az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés érdekében – az EU 85/611. számú, az átruházható értékpapírokba történő kollektív befektetésekkel foglalkozó vállalkozásokról szóló direktívájának irányelveit vette figyelembe.
27. § Felhatalmazást kap
a) a földművelésügyi miniszter, hogy a termőföld,
b) a pénzügyminiszter, hogy a termőföldön kívüli egyéb ingatlanok
hitelbiztosítéki értéke meghatározásának módszertani elveit rendeletben állapítsa meg.
28. § Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 14. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A földhivatal a jelzálog-hitelintézet jelzálogjog bejegyzésére vagy törlésére irányuló kérelmét soron kívül intézi el.”
29. § A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 170. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„170. § (1) Ha az ingatlan, továbbá a vízi, illetőleg a légi jármű értékesítéséből befolyt összegből jelzálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, az ilyen követelést a 165. § d)–f) pontjában meghatározott követeléseket megelőzően kell kielégíteni.
(2) Jelzálogjoggal biztosított több követelés esetén e követeléseket a jelzálogjogok bejegyzésének sorrendjében kell kielégíteni.”
30. § A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 6. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Jelzálog-hitelintézet a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvényben foglalt korlátozásokkal és időtartamra termőföldet szerezhet.”
31. § A befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény 13. §-ának (1), (3), továbbá (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az alapkezelő megszerzéskor az értékpapíralap saját tőkéjének legfeljebb öt százalékát helyezheti el az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott azonos fajtájú értékpapírokba (kötvény, részvény stb.), ide nem értve a jelzálogleveleket, melyekbe az alapkezelő megszerzéskor az értékpapíralap saját tőkéjének legfeljebb huszonöt százalékát helyezheti, továbbá az állampapírokat. Az egy kibocsátó által kibocsátott értékpapírok értéke az értékpapíralap tárcájában megszerzéskor nem haladhatja meg az értékpapíralap saját tőkéjének tíz százalékát, ide nem értve a jelzálogleveleket, melyek értéke megszerzéskor a huszonöt százalékot nem haladhatja meg, továbbá az állampapírokat.”
„(3) A tőzsdén nem jegyzett vagy nem forgalmazott értékpapírok értéke vásárláskor nem haladhatja meg az értékpapíralap saját tőkéjének tíz százalékát. Ezen mértékbe a jelzáloglevelek nem számítanak bele, a jelzáloglevelek értéke az értékpapíralap saját tőkéjének huszonöt százalékát teheti ki.
(4) Az egy kibocsátó által kibocsátott, tőzsdén nem jegyzett vagy nem forgalmazott értékpapírok értéke az értékpapíralap tárcájában vételkor nem haladhatja meg az értékpapíralap saját tőkéjének két százalékát, kivéve a jelzálogleveleket, amelyek értéke az értékpapíralap saját tőkéjének maximum huszonöt százaléka lehet, továbbá az állampapírokat.”
32. § A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A biztosítónál a matematikai tartalék és a biztonsági tőke pénzeszközeinek legfeljebb huszonöt százaléka lehet a 86. § d) és n), legfeljebb húsz százaléka a 86. § l) pontja szerinti, legfeljebb tíz-tíz százaléka a 86. § e), g), i) és j) pontja szerinti, illetve legfeljebb öt-öt százaléka a 86. § f), h) és k) pontjai szerinti befektetésekben.”
33. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 8. számú mellékletének (a továbbiakban: melléklet) 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. Igazolt befektetés az az összeg, amelyet a magánszemély a tőkeszámla vezetésére jogosult, értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytató társaság közreműködésével történő vásárlással, ilyen társaságnál történő jegyzéssel a belföldön bejegyzett részvénytársaság részvénye, befektetési alap befektetési jegye, jelzálog-hitelintézet jelzáloglevele (a továbbiakban együtt: a befektetés tárgya) vételáraként annak megvásárlására az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet által engedélyezett nyilvános forgalomba hozatal során, vagy tőzsdei ügylet során 1994. december 31-ét követően pénzben fizetett ki, és erről a tőkeszámla vezetője a magánszemély kérésére (legkésőbb az adóévet követő év január 31-éig) a magánszemély adóazonosító száma, valamint a befektetés tárgyának azonosító adatai feltüntetésével – a másolatnak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott elévülési idő végéig tartó megőrzési kötelezettsége mellett – igazolást ad ki oly módon, hogy abból a befektetés időtartama, valamint a befektetés tárgyának egységére fordított összeg mindenkor megállapítható legyen.”
(2) A melléklet 6. pontjának c) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[6. A 4. pont rendelkezései alapján az 5. pontban említett értékpapírokba történő befektetés – a 7–9. pont rendelkezéseit is figyelembe véve – akkor kerülhet a tőkeszámlára, ha a magánszemély az értékpapírt nyilvános forgalomba hozatal során, vagy tőzsdei ügylet során olyan társaságtól vásárolta (olyan társaságnál jegyezte le), amely jogosult tőkeszámla vezetésére és értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytat. Ekkor a befektetés elhelyezhető az előbbi feltételnek megfelelő eladó társaságnál, vagy az általa kiállított igazolás alapján egy másik, tőkeszámla vezetésére jogosult társaságnál, a következők figyelembevételével:]
„c) A befektetési alapokról szóló törvény szerinti nyíltvégű befektetési alap letétkezelője kizárólag az általa értékesített befektetési jegyre, valamint a jelzálog-hitelintézet kizárólag az általa forgalomba hozott jelzáloglevélre vonatkozóan jogosult olyan igazolás kiadására, amelynek alapján a befektetés tőkeszámlára kerülhet, vagy ez a befektetés az általa vezetett tőkeszámlán értékpapír-forgalmazási tevékenységet végző társaság közreműködése nélkül közvetlenül nyilvántartásba vehető.”
34. § (1) A Hpt. 49. §-ának (3) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[(3) A (2) bekezdésben előírt titoktartási kötelezettség nem áll fenn a feladatkörében eljáró]
„h) vagyonellenőrrel”
(szemben.)
(2) A Hpt. 54. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem jelenti a banktitok sérelmét)
„d) a pénzügyi intézmény által felhatalmazott könyvvizsgálónak, a megbízott vagyonellenőrnek, jogi vagy egyéb szakértőnek történő adatátadás,”
35. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 24. §-a előtt a következő címmel és 23/B. §-sal egészül ki:
„Hitelintézet ingatlanszerzésének visszterhes vagyonátruházási illetéke
23/B. § A hitelintézet által a pénzügyi veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében hitel-ingatlan csereügylet során, továbbá az adósávval szembeni felszámolási vagy végrehajtási eljárás útján – legfeljebb hároméves időtartamra – megszerzett ingatlan után fizetendő illeték mértéke az ingatlan – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének 2%-a.”
