Időállapot: közlönyállapot (1997.VII.23.)

1997. évi LXXI. törvény

az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról * 

1. § (1) Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló – az 1996. évi XLIII. törvénnyel módosított – 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ügyészségi alkalmazottak tanácsa (a továbbiakban: alkalmazotti tanács) működik:

a) a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészségén (a továbbiakban: Legfőbb Ügyészség);

b) a fellebbviteli főügyészségeken;

c) a megyei főügyészségeken és a Fővárosi Főügyészségen (a továbbiakban együtt: főügyészség), az alárendelt helyi ügyészségekre is kiterjedő hatáskörrel;

d) a Katonai Főügyészségen, a Katonai Fellebbviteli Ügyészségre és a területi katonai ügyészségekre (a továbbiakban: katonai ügyészség) is kiterjedő hatáskörrel;

e) az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetben.”

(2) Az Üsztv. 3. §-ának (2) bekezdésében a „Katonai Főügyészségeken” szövegrész helyébe a „Katonai Főügyészségen” szövegrész lép, a „katonai ügyészségeken” szövegrész helyébe pedig a „Katonai Fellebbviteli Ügyészségen és a katonai ügyészségeken” szövegrész lép.

2. § (1) Az Üsztv. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A törvény, a legfőbb ügyész, illetőleg az összehívásra jogosult más vezető által meghatározott ügyekben, továbbá, ha azt a részvételre jogosult ügyészek egyharmada vagy az érdekelt munkavállalói érdek-képviseleti szerv a napirend megjelölésével kéri, összügyészi értekezletet tartanak

a) a Legfőbb Ügyészségen,

b) a fellebbviteli főügyészségen,

c) a főügyészségen,

d) a Katonai Főügyészségen,

e) a Katonai Fellebbviteli Ügyészségen,

f) a katonai ügyészségen

szolgálatot teljesítő ügyészek. A főügyészség és az alárendelt helyi ügyészségek ügyészei közös összügyészi értekezletet tartanak.”

(2) Az Üsztv. 8. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az irányítása alá tartozó ügyészi szervezet összügyészi értekezletét

a) a legfőbb ügyész,

b) a fellebbviteli főügyész,

c) a megyei főügyész, a fővárosi főügyész (a továbbiakban együtt: főügyész),

d) a katonai főügyész,

e) a fellebbviteli vezető ügyész,

f) a katonai ügyészséget vezető ügyész

hívja össze.”

3. § Az Üsztv. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ügyészi tanács működik:

a) a Legfőbb Ügyészségen;

b) a fellebbviteli főügyészségen;

c) a főügyészségen, az alárendelt helyi ügyészségekre is kiterjedő hatáskörrel;

d) a Katonai Főügyészségen, a Katonai Fellebbviteli Ügyészségre és a katonai ügyészségekre is kiterjedő hatáskörrel.”

4. § Az Üsztv. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az ügyészi tanács négy-öt tagját, közülük az elnököt, elnökhelyettest öt évre az ügyészek közül titkos szavazással választja:

a) a Legfőbb Ügyészség összügyészi értekezlete;

b) a fellebbviteli főügyészség összügyészi értekezlete;

c) a főügyészség és az alárendelt helyi ügyészségek együtt megtartott összügyészi értekezlete;

d) a Katonai Főügyészség, a Katonai Fellebbviteli Ügyészség és a katonai ügyészségek együtt megtartott összügyészi értekezlete.

Az ügyészi tanács tagjainak számát – a törvény keretei között – az összügyészi értekezlet határozza meg.”

5. § Az Üsztv. 11. §-ának (4) bekezdésében a „négy fő” szövegrész helyébe a „három fő” szövegrész lép.

6. § (1) Az Üsztv. 13. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A Legfőbb Ügyészségen, a fellebbviteli főügyészségen és a főügyészségen az azonos ügyszakban foglalkoztatott ügyészek részvételével szakmai kollégiumok működnek.”

(2) Az Üsztv. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A Legfőbb Ügyészségen működő szakmai kollégiumokban a Katonai Főügyészség, a budapesti székhelyű fellebbviteli főügyészségen működő szakmai kollégiumokban a Katonai Fellebbviteli Ügyészség, a székhelyükön működő főügyészség szakmai kollégiumaiban pedig a katonai ügyészségek ügyészei is részt vesznek. A főügyészségen működő szakmai kollégiumoknak tagjai a helyi ügyészségeken szolgálatot teljesítő ügyészek is. A katonai ügyészséget vezető ügyész tanácskozási joggal részt vehet az illetékességi területén működő főügyészségek szakmai kollégiumainak ülésein.”

(3) Az Üsztv. 13. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A szakmai kollégiumok számát, részletes hatáskörét és a körükbe tartozó szervezeti egységeket a Legfőbb Ügyészségen a legfőbb ügyész, a fellebbviteli főügyészségen a fellebbviteli főügyész, a főügyészségen a főügyész határozza meg.

(4) A szakmai kollégiumot a Legfőbb Ügyészségen a legfőbb ügyész, a fellebbviteli főügyészségen a fellebbviteli főügyész, a főügyészségen a főügyész vagy az általuk megbízott ügyész vezeti és hívja össze.”

(4) Az Üsztv. 13. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

„(5) A (3)–(4) bekezdésben meghatározott jogkört a budapesti székhelyű fellebbviteli főügyészség esetében a fellebbviteli főügyész a fellebbviteli vezető ügyésszel, a katonai ügyészség székhelyén működő főügyészség esetében pedig a főügyész a katonai ügyészséget vezető ügyésszel egyetértésben gyakorolja.”

7. § (1) Az Üsztv. 14. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Ügyésszé azt a büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgárt lehet kinevezni, illetőleg legfőbb ügyésszé megválasztani, akinek egyetemi jogi végzettsége van, és külön jogszabály szerint jogi szakvizsgával rendelkezik.”

(2) Az Üsztv. 14. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az ügyészt a legfőbb ügyész első alkalommal három évre (első ügyészi kinevezés), azt követően pedig határozatlan időre nevezi ki. Nyugdíjas, illetőleg nyugdíjkorhatárt betöltött személy kinevezése ettől eltérő határozott időre, illetőleg határozatlan időre is szólhat.”

(3) Az Üsztv. 14. §-a a következő új (5)–(7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (8) bekezdésre változik:

„(5) A legfőbb ügyész – az (1) bekezdésben foglalt feltételeken túl – azt a személyt nevezheti ki ügyésszé, aki legalább egy évig ügyészségi titkárként, bírósági titkárként vagy ügyészként, bíróként, közjegyzőként, ügyvédként, jogtanácsosként működött.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában a titkári működés időtartamába legfeljebb hat hónap beszámítható annak, aki a jogi szakvizsga letételét követően legalább három évig az (5) bekezdésben nem említett, jogi szakvizsgához kötött munkakörben működött.

(7) Nem választható meg legfőbb ügyésznek, illetőleg nem nevezhető ki ügyésznek az a személy, akit

a) – bár büntetlen előéletűnek tekintendő – korábban bűncselekmény miatt szabadságvesztésre vagy közérdekű munkára ítéltek, illetőleg, akinek a büntetőeljárás során kényszergyógykezelését rendelték el, és a bűnügyi nyilvántartásban szerepel;

b) ügyészként, bíróként, ügyészségi, bírósági titkárként, fogalmazóként, ügyészségi nyomozóként, köztisztviselőként, közalkalmazottként, ügyvédként, ügyvédjelöltként, közjegyzőként, közjegyző-helyettesként, fegyveres szerv [1996. évi XLIII. törvény 1. § (1) bekezdés] hivatásos vagy szerződéses állományú tagjaként a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel sújtottak, mindaddig, amíg a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll.”

8. § Az Üsztv. – a 14. §-a után – a következő 14/A–14/D. §-sal egészül ki:

„14/A. § (1) Az olyan – a 14. § (7) bekezdésének a) pontjában nem említett – személy esetében, aki büntetlen előéletűnek tekintendő, de a bűnügyi nyilvántartásban szerepel, mérlegelni kell azt is, hogy alkalmas-e erre tekintettel az ügyészi tisztség betöltésére.

(2) Az ügyészi tisztségre jelölt személynek nyilatkoznia kell arról, hogy hozzájárul-e a bűnügyi nyilvántartást vezető szerv megkereséséhez és a nyilvántartás teljes köréről történő adatszolgáltatáshoz. Ha a jelölt személy a megkereséshez, illetőleg az adatszolgáltatáshoz nem járul hozzá, legfőbb ügyésznek nem választható meg, illetőleg ügyészi tisztségbe nem nevezhető ki.

(3) A büntetlen előélet igazolását, valamint az (1) bekezdésben és a 14. § (7) bekezdésének a) pontjában említett bűnügyi nyilvántartási adatokat a legfőbb ügyészi és a legfőbb ügyész helyettesi tisztségre jelölt személy esetében a Legfőbb Ügyészség, más ügyészi tisztségre jelölt személy esetében a Legfőbb Ügyészség, a Katonai Főügyészség, a fellebbviteli főügyészség, a főügyészség megkeresésére a bűnügyi nyilvántartást vezető szerv szolgáltatja.

14/B. § (1) A legfőbb ügyész jogkörébe tartozó ügyészi kinevezés előtt a pályázónak részt kell vennie az ügyészi pályára való alkalmasságának vizsgálatán (a továbbiakban: pályaalkalmassági vizsgálat).

(2) Ha a pályaalkalmassági vizsgálaton vagy a külön törvényben meghatározott, a bírói pályára való pályaalkalmasság vizsgálatán (a továbbiakban: a bíró pályaalkalmassági vizsgálata) a pályázó korábban már részt vett és annak elvégzésétől a pályázat benyújtásáig három év még nem telt el – feltéve, hogy más körülmény a vizsgálatot nem indokolja –, az ügyészi kinevezés előtt azt megismételni nem kell. Nem kell a pályaalkalmassági vizsgálaton részt vennie annak a nyugdíjas, illetőleg a nyugdíjkorhatárt betöltött személynek sem, aki határozott időre történő kinevezését kéri.

(3) A pályaalkalmassági vizsgálat egészségi, fizikai és pszichikai vizsgálatból áll. A vizsgálatot a bíró pályaalkalmassági vizsgálatára irányadó – külön jogszabályban meghatározott – rendelkezések szerint kell elvégezni.

(4) A pályaalkalmassági vizsgálatot az ügyészség kezdeményezi.

(5) A pályaalkalmassági vizsgálat alapján készített véleményt a vizsgálatot kezdeményezőnek és a pályázónak meg kell küldeni.

(6) A pályaalkalmassági vizsgálat költségét a pályázó viseli. Ha a pályázó a megpályázott ügyészi tisztséget elnyerte, részére a vizsgálat költségét a munkáltató megtéríti.

14/C. § (1) A legfőbb ügyész az ügyészt első alkalommal az ügyészi tisztségbe pályázat útján nevezi ki. A nyugdíjas, illetőleg a nyugdíjkorhatárt betöltött személy határozott időre pályázat nélkül is kinevezhető.

(2) A pályázat kiírására, elbírálására és a pályázat eredményének közlésére a 16. § (5) bekezdésének, a 17. §-nak, továbbá a 18. § (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

14/D. § (1) A munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb az első ügyészi kinevezés időtartamának [14. § (4) bekezdés] lejártát megelőző kilencven nappal korábban beszerzi a határozott időre kinevezett ügyész nyilatkozatát arról, hogy kéri-e a határozatlan időre történő kinevezését. Ha az ügyész kéri a határozatlan időre történő kinevezését, az ügyészt a munkáltatói jogkör gyakorlója minősíti. Ennek során értékeli – az ügyész működésének teljes időtartamára kiterjedően – az ügyész munkáját, különös tekintettel az anyagi jogi, az eljárásjogi és az ügyviteli szabályok betartására.

(2) A minősítés eredményét legkésőbb az első ügyészi kinevezés időtartamának lejártát megelőző hatvanadik napig írásban közölni kell az ügyésszel és a legfőbb ügyésszel.

(3) A legfőbb ügyész a minősítés eredményét mérlegelve az ügyészt az első ügyészi kinevezés időtartamának lejártát követő nappal, pályázat nélkül határozatlan időre kinevezi, ha az ügyész alkalmasságát megállapította.

(4) Ha a legfőbb ügyész a minősítés eredményét mérlegelve az ügyész alkalmatlanságát állapította meg, vagy az ügyész a határozatlan időre történő kinevezését nem kérte, az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a határozott idő lejártának napjával megszűnik.

(5) Az (1)–(4) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók a nyugdíjas, illetőleg a nyugdíjkorhatárt betöltött, határozott időre kinevezett ügyész esetében.”

9. § (1) Az Üsztv. 16. §-ának (2) bekezdése a következő új e)–h) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi e)–g) pont jelölése i)–k) pontra változik:

(Magasabb vezető állású ügyész:)

„e) a fellebbviteli főügyész;

f) a fellebbviteli vezető ügyész;

g) a fellebbviteli főügyészhelyettes;

h) a fellebbviteli vezetőhelyettes ügyész;”

(2) Az Üsztv. 16. §-ának (3) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi c)–h) pont jelölése d)–i) pontra változik:

(Vezető állású ügyész:)

c) a fellebbviteli osztályvezető ügyész;”

(3) Az Üsztv. 16. §-ának (3) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

(Vezető állású ügyész:)

j) a helyi ügyészségi csoportvezető ügyész.”

(4) Az Üsztv. 16. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A legfőbb ügyész – a katonai ügyészségi csoportvezető ügyészi állás esetében a katonai főügyész – pályázat útján tölti be a kinevezési jogkörébe tartozó magasabb vezető állású és vezető állású ügyészi munkaköröket, továbbá a legfőbb ügyészségi, a katonai főügyészségi, a fellebbviteli főügyészségi és a katonai fellebbviteli ügyészségi ügyészi munkaköröket. A legfőbb ügyész – a legfőbb ügyész helyettesi állás kivételével – más állás pályázat útján történő betöltését is elrendelheti. A 20. § (2), (4) és (6) bekezdésében, a 21. § (3) és (5) bekezdésében, a 22. § (2) és (4) bekezdésében, továbbá a 28. § (3) és (5) bekezdésében meghatározott esetben a felajánlott állás pályázat nélkül tölthető be.”

10. § Az Üsztv. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„17. § A legfőbb ügyésznek – katonai ügyészségi csoportvezető ügyész esetében a katonai főügyésznek – a pályázat elbírálása előtt meg kell ismernie az ügyészi tanács, valamint

a) a főosztályvezető ügyész, a főosztályi szervezetbe nem tartozó legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész, a fellebbviteli főügyész és a főügyész esetében a legfőbb ügyész helyettes,

b) az a) pontban nem említett legfőbb ügyészségi (katonai főügyészségi) magasabb vezető állású ügyész, vezető állású ügyész és ügyész esetében a főosztályvezető ügyész, illetőleg a főosztályi szervezetbe nem tartozó legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész,

c) a fellebbviteli vezető ügyész és a katonai ügyészséget vezető ügyész esetében a katonai főügyész,

d) a fellebbviteli főügyészhelyettes, a fellebbviteli osztályvezető ügyész és a fellebbviteli főügyészségi ügyész esetében a fellebbviteli főügyész,

e) a fellebbviteli vezetőhelyettes ügyész és a katonai fellebbviteli ügyészségi ügyész esetében a fellebbviteli vezető ügyész,

f) a főügyészhelyettes, a főügyészség és a helyi ügyészség vezető állású ügyésze esetében a főügyész,

g) a katonai ügyészséget vezető ügyész helyettese és a katonai ügyészségi csoportvezető ügyész esetében a katonai ügyészséget vezető ügyész

véleményét a pályázóról.”

11. § (1) Az Üsztv. 20. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A legfőbb ügyész megbízatása megszűnik:)

g) a bíróságnak vele szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést, közérdekű munkát, illetőleg közügyektől eltiltást kiszabó jogerős határozatával, továbbá, ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelték el;”

(2) Az Üsztv. 20. §-ának (1) bekezdése a következő új h) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi h) pont jelölése i) pontra változik:

(A legfőbb ügyész megbízatása megszűnik:)

h) hetvenedik életévének a betöltésével;”

(3) Az Üsztv. 20. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (9) bekezdés számozása (10) bekezdésre változik, és a bekezdésben a „d)–h) pontjaiban” szövegrész helyébe a „d)–i) pontjaiban” szövegrész lép:

„(9) Az (1) bekezdés h) pontjában említett esetben a legfőbb ügyészt hathavi átlagilletményének megfelelő összeg illeti meg.”

12. § (1) Az Üsztv. 21. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A legfőbb ügyész helyettes megbízatása megszűnik:)

f) a bíróságnak vele szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést, közérdekű munkát, illetőleg közügyektől eltiltást kiszabó jogerős határozatával, továbbá, ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelték el;”

(2) Az Üsztv. 21. §-ának (1) bekezdése a következő új g) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi g) pont jelölése h) pontra változik:

(A legfőbb ügyész helyettes megbízatása megszűnik:)

g) hetvenedik életévének a betöltésével;”

(3) Az Üsztv. 21. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (8) bekezdés számozása (9) bekezdésre változik, és a bekezdésben a „c)–g) pontjaiban” szövegrész helyébe a „c)–h) pontjaiban” szövegrész lép:

„(8) Az (1) bekezdés g) pontjában említett esetben a legfőbb ügyész helyettest hathavi átlagilletményének megfelelő összeg illeti meg.”

13. § Az Üsztv. 23. §-ának (2) bekezdésében az „55. § (1) bekezdésének d) pontjában” szövegrész helyébe az „55. § (1) bekezdésének e) pontjában” szövegrész lép.

14. § Az Üsztv. 24. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„24. § (1) Az ügyészt – hozzájárulása nélkül – háromévenként, legfeljebb egy évre lehet ügyészségi érdekből, ügyészi munkakörbe, ideiglenesen – szolgálati helyével azonos megyében lévő – más szolgálati helyre kirendelni. A fővárosban, illetőleg Pest megyében szolgálatot teljesítő ügyész a fővárosban vagy Pest megye területén lévő más szolgálati helyre rendelhető ki. A kirendelésnél az ügyész méltányos érdekét figyelembe kell venni. A kirendelést – a megkezdése előtt legalább harminc nappal – az ügyésszel írásban közölni kell, megjelölve a kirendelés helyét, kezdetét és annak időtartamát.

(2) Az ügyész – hozzájárulásával – az (1) bekezdésben nem említett szolgálati helyre is kirendelhető.

(3) Ha az ügyészt a szolgálati helyétől eltérő más településen működő ügyészségre rendelik ki, a kirendelésben töltött munkanapokra – a közlekedési költség megtérítésén túl – a 46. § (1)–(3) bekezdése szerint számított összegű napidíj illeti meg. Ha az ügyész a kirendelés helyéről naponta nem tud lakóhelyére visszautazni, részére a számlával igazolt szállásköltséget is meg kell téríteni.

(4) Kirendelés esetén az ügyész vasúton történő utazásakor az első osztály igénybevételére jogosult.

(5) Ha az ügyész a kirendelés helyéről naponta nem tud lakóhelyére visszautazni, a kirendelés helye és az ügyész lakóhelye közötti oda- és visszautazás költségeit a munkáltató az ügyésznek megtéríti:

a) a heti egy alkalommal, valamint a munkaszüneti napok alkalmával és a szabadság igénybevételekor történő hazautazás esetében, továbbá

b) ha az utazásra a munkáltató érdekkörében felmerült okból, illetőleg a munkáltató engedélyével került sor.”

15. § (1) Az Üsztv. 25. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A legfőbb ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:)

g) a bíróságnak vele szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést, közérdekű munkát, illetőleg közügyektől eltiltást kiszabó jogerős határozatával, továbbá, ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelték el;”

(2) Az Üsztv. 25. §-ának (1) bekezdése a következő új h) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi h) pont jelölése i) pontra változik:

(A legfőbb ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:)

h) hetvenedik életévének betöltésével;”

(3) Az Üsztv. 25. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A legfőbb ügyész helyettes ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:)

f) a bíróságnak vele szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést, közérdekű munkát, illetőleg közügyektől eltiltást kiszabó jogerős határozatával, továbbá, ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelték el;”

(4) Az Üsztv. 25. §-ának (2) bekezdése a következő új g) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi g) pont jelölése h) pontra változik:

(A legfőbb ügyész helyettes ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:)

g) hetvenedik életévének a betöltésével;”

16. § (1) Az Üsztv. 26. §-ának g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:)

g) a bíróságnak vele szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést, közérdekű munkát, illetőleg közügyektől eltiltást kiszabó jogerős határozatával, továbbá, ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelték el;”

(2) Az Üsztv. 26. §-a a következő új j)–k) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi j) pont jelölése l) pontra változik:

(A legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:)

j) a 14/D. § (4) bekezdésében szabályozott esetben;

k) hetvenedik életévének a betöltésével;”

17. § (1) Az Üsztv. 28. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyát a legfőbb ügyész felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha)

c) az ügyész feladatai ellátására tartósan alkalmatlan, illetőleg a 41. § (8) bekezdésében említett vizsgálatnak nem vetette alá magát;”

(2) Az Üsztv. 28. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Ez a korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha az ügyész felmentésére az (1) bekezdés c) pontja alapján azért kerül sor, mert a 41. § (8) bekezdésében említett vizsgálatnak nem vetette alá magát.”

18. § Az Üsztv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„32. § (1) A határozott időre létesített ügyészségi szolgálati viszony – a 14. § (4) bekezdésében említett első ügyészi kinevezés kivételével – felmentéssel a 28. § (1)–(3) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában is megszüntethető, ha a munkáltató a határozott időből még hátralévő időre jutó, de legfeljebb egyévi átlagilletményét az ügyész részére előre megfizeti.

(2) A határozott időre létesített ügyészségi szolgálati viszony felmentéssel vagy lemondással történő megszüntetése esetén a felmentési, illetőleg a lemondási idő nem terjedhet túl a határozott idő lejártának időpontján.”

19. § Az Üsztv. – a 32. §-a után, „A végkielégítés” alcím előtt – a következő 32/A. §-sal egészül ki:

„32/A. § A 26. § k) pontjában említett esetben az ügyészt hathavi átlagilletményének megfelelő összeg illeti meg.”

20. § Az Üsztv. 33. §-ának (3) bekezdésében az első mondat helyébe a következő rendelkezés lép:

„Végkielégítésre nem jogosult az ügyész, ha – az egészségügyi okot kivéve – alkalmatlanság címén vagy arra tekintettel mentették fel, hogy a 41. § (8) bekezdésében említett vizsgálatnak nem vetette alá magát.”

21. § Az Üsztv. 36. §-ának (1) bekezdésében a „gazdasági társaság vezető tisztségviselője” szövegrész helyébe a „gazdasági társaság, szövetkezet vezető tisztségviselője, illetőleg gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja” szövegrész lép.

22. § (1) Az Üsztv. 41. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az ügyészt – a legfőbb ügyész és a legfőbb ügyész helyettes kivételével – az első ügyészi kinevezés időtartamának [14. § (4) bekezdés] lejártáig, azt követően hatévenként még két alkalommal minősíteni kell.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken túl akkor is minősíteni kell az ügyészt, ha az ügyész

a) azt kéri, feltéve, hogy az előző minősítése óta két év már eltelt,

b) alkalmatlanságára, illetőleg az előző minősítés értékelése megváltoztatásának szükségességére utaló körülmény merült fel,

c) vezetői tisztség betöltésére pályázatot nyújtott be, és két éven belül minősítésére még nem került sor.”

(2) Az Üsztv. 41. §-a a következő új (6)–(8) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A minősítés eredményeként az ügyész

a) kiválóan alkalmas,

b) alkalmas,

c) alkalmatlan

értékelést kaphat.

(7) Az ügyészi tisztségre az az ügyész alkalmatlan, aki bármely okból az ügyészi tevékenység ellátására tartósan nem képes.

(8) Ha az alkalmatlanság egészségügyi ok következménye, meg kell vizsgáltatni az ügyész egészségi állapotát; ennek a vizsgálatnak az ügyész köteles magát alávetni. A vizsgálatra a 14/B. § (3)–(5) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A vizsgálat költségeit a munkáltató viseli.”

23. § Az Üsztv. 44. §-a a következő (1)–(3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövege (4) bekezdésre változik:

„(1) Az ügyész részére a feladatai megfelelő ellátásához szükséges feltételeket biztosítani kell.

(2) Az ügyész jogosult a hivatása gyakorlásához szükséges térítésmentes képzésre, és azon köteles részt venni.

(3) A térítésmentes képzés szükségessége kérdésében a munkáltató dönt. A döntéssel szemben jogvita nem kezdeményezhető.”

24. § Az Üsztv. 45. §-ának (3) bekezdésében az „átlagkeresetén” szövegrész helyébe a „távolléti díjon” szövegrész lép.

25. § (1) Az Üsztv. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az ügyészt hat órát meghaladó belföldi kiküldetés esetén – az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségek fedezésére – napidíjként az ügyész 1. fizetési fokozatára megállapított alapilletmény (a továbbiakban: legalacsonyabb ügyészi alapilletmény) egy munkanapra eső részének a húsz százaléka illeti meg. Ha a kiküldetésben töltött idő a hat órát nem haladja meg, de a négy órát eléri, a napidíj fele jár.”

(2) Az Üsztv. 46. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(3) bekezdés számozása (3)–(4) bekezdésre változik:

„(2) Ha a munkáltató az ügyész részére az élelmezést biztosítja, vagy ha a szállásköltség az étkezés árát is tartalmazza, a napidíjat étkezésenként a következő mértékben kell csökkenteni:

a) reggeli esetében húsz százalékkal;

b) ebéd esetében ötven százalékkal;

c) vacsora esetében harminc százalékkal.”

26. § Az Üsztv. VIII. fejezetének címe helyébe a következő cím lép, egyidejűleg az Üsztv. – a VIII. fejezet címét követően – a következő 46/A–46/I. §-sal egészül ki:

„A JAVADALMAZÁS

46/A. § Az ügyészt hivatása méltóságának és felelőssége súlyának megfelelő – az igazságszolgáltatásban, a törvényesség biztosításában betöltött szerepéhez méltó – javadalmazás illeti meg.

46/B. § (1) Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén

a) illetményre,

b) külön juttatásra,

c) egyéb javadalmazásra, kedvezményre és költségtérítésre

jogosult.

(2) A tisztségéhez fűződő, e törvényben nem szabályozott egyéb jogosultságok tekintetében a legfőbb ügyész a miniszterrel, a legfőbb ügyész helyettes pedig az államtitkárral azonos beosztásúnak minősül.

46/C. § Az ügyész illetménye alapilletményből, továbbá az e törvényben meghatározott pótlékból tevődik össze. A beosztási pótlék, a vezetői pótlék és a címpótlék alapilletmény jellegű.

46/D. § (1) Az ügyész alapilletményét az e törvény szerint számított szolgálati idő (a továbbiakban: szolgálati idő) alapján kell megállapítani. A besorolásánál számított alapilletmény havibér, amelynek fokozatait a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.

(2) A legalacsonyabb ügyészi alapilletményt (1. fizetési fokozat) az 1998. évet követően az Országgyűlés az állami költségvetésről szóló törvényben állapítja meg úgy, hogy annak összege az előző évi összegnél nem lehet alacsonyabb és mindenkor meg kell felelnie a legalacsonyabb bírói alapilletménynek.

46/E. § (1) Az 1. fizetési fokozatba kell besorolni azt az ügyészt, aki a kinevezésekor szolgálati idővel még nem rendelkezik, vagy a kinevezésekor beszámított szolgálati idő a három évet nem haladja meg.

(2) Az ügyész minden három év szolgálati idő megszerzése után eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A magasabb fizetési fokozathoz – az 1. fizetési fokozatot alapul véve – az 1. számú mellékletben meghatározott magasabb szorzószámok tartoznak.

(3) A legfőbb ügyészt és a legfőbb ügyész helyettest – szolgálati idejüktől függetlenül – a legmagasabb fizetési fokozatba kell besorolni.

46/F. § (1) Az ügyészt – kiváló munkavégzés esetén – az ügyészi tisztségének a fennállása alatt két alkalommal eggyel magasabb fizetési fokozatba lehet besorolni. Két soron kívüli előresorolás között legalább hat évnek kell eltelnie. A soron kívüli előresorolásnál a korábbi fizetési fokozatban megszerzett szolgálati időt az új fizetési fokozatban is figyelembe kell venni.

(2) A soron kívüli előresorolást a naptári év első napjával kell végrehajtani.

46/G. § (1) A szolgálati időt – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – az ügyészi kinevezés napjától kell számítani, azzal, hogy a kezdő évet (töredékévet) egész évként kell figyelembe venni.

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni az ügyészként ügyészségi szolgálati viszonyban és a bírói szolgálati viszonyban töltött időt. Az ügyészi kinevezés előtt a jogi szakvizsgához kötött egyéb jogviszonyban vagy munkakörben, illetőleg tevékenységgel eltöltött idő a szolgálati időbe részben vagy egészben beszámítható.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásakor a szolgálati időt úgy kell meghatározni, hogy a következő fizetési fokozatba sorolás az év első napjával történjék.

46/H. § (1) Az ügyészt – a helyi ügyészség ügyésze kivételével – havonta beosztási pótlék illeti meg, amelynek összege a legalacsonyabb ügyészi alapilletménynek

a) húsz százaléka a főügyészség ügyésze és a katonai ügyészség ügyésze esetében,

b) negyven százaléka a fellebbviteli főügyészség ügyésze és a Katonai Fellebbviteli Ügyészség ügyésze esetében,

c) hatvan százaléka a Legfőbb Ügyészség ügyésze és a Katonai Főügyészség ügyésze esetében.

(2) Kiváló munkavégzés esetén és az adott szintű ügyészségen ügyészként eltöltött legalább hat év után

a) a helyi ügyészség ügyésze részére „Címzetes főügyészségi ügyész”,

b) a főügyészség ügyésze részére „Címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyész”,

c) a katonai ügyészség ügyésze részére „Címzetes katonai fellebbviteli ügyészségi ügyész”,

d) a fellebbviteli főügyészség ügyésze részére „Címzetes legfőbb ügyészségi ügyész”,

e) a Katonai Fellebbviteli Ügyészség ügyésze részére „Címzetes katonai főügyészségi ügyész”

cím adományozható. Ha az ügyészt magasabb szintű ügyészségre helyezik át, a korábban részére az alacsonyabb szintű ügyészségen adományozott címre és az azzal járó címpótlékra a továbbiakban nem jogosult.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott cím adományozásával címpótlék jár havonta. A pótlék összege a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény

a) húsz százaléka a (2) bekezdés a) pontjában,

b) harminc százaléka a (2) bekezdés b)–c) pontjában,

c) ötven százaléka a (2) bekezdés d)–e) pontjában

említett cím adományozása esetén. A címpótlékban részesülő ügyészt beosztási pótlék nem illeti meg.

(4) Ha az ügyészt ügyészségi érdekből alacsonyabb szintű ügyészséghez helyezik át, korábbi beosztási, illetőleg címpótlékára továbbra is jogosult. Ügyészségi érdeknek minősül, ha az ügyészt alacsonyabb szintű ügyészségen vezetőnek nevezik ki, illetőleg, ha a 28. § (1) bekezdésének a)–b) pontjában említett okból alacsonyabb szintű ügyészségre helyezik át.

(5) Alacsonyabb szintű ügyészségre történő kirendelés esetén az ügyész beosztási pótléka nem változik, illetőleg címpótlékát megtartja. Magasabb szintű ügyészségre történő kirendelés esetében az ügyész a kirendelés helyének megfelelő beosztási pótlékra jogosult; a kirendelés időtartamára az ügyészt a címpótlék nem illeti meg.

46/I. § (1) A 2. számú mellékletben meghatározott vezetői tisztséget betöltő ügyészt havonta vezetői pótlék illeti meg.

(2) A vezetői pótlékot – a 2. számú mellékletben meghatározottak szerint – a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény százalékában kell megállapítani.

(3) A vezetői pótlékra való jogosultság szempontjából nagyobb helyi ügyészségnek minősül a megyei főügyészség székhelyén működő helyi ügyészség, továbbá az a helyi ügyészség, ahol az ügyészek engedélyezett létszáma az öt főt meghaladja.”

27. § (1) Az Üsztv. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult az az ügyész, aki idegennyelv-tudását a munkáltatói jogkör gyakorlójának rendelkezése szerint az ügyészség számára rendszeresen hasznosítja.”

(2) Az Üsztv. 47. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A pótlék mértéke idegen nyelvenként havonta a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény

a) nyolc százaléka felsőfokú nyelvvizsga esetén;

b) négy százaléka középfokú nyelvvizsga esetén.”

28. § Az Üsztv. 48. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„48. § (1) Az ügyészt – külön juttatásként – minden naptári évben egyhavi alapilletményének és a rendszeres pótlékának megfelelő összeg illeti meg.

(2) A külön juttatást a tárgyévet követő év január 15. napjáig kell kifizetni. A külön juttatás összegét a kifizetés hónapjára járó alapilletmény és rendszeres pótlék alapján kell megállapítani.

(3) Az ügyész a külön juttatás teljes összegére akkor jogosult, ha a tárgyévben folyamatosan ügyészségi szolgálati viszonyban állt.

(4) Arányosan csökkentett összegű külön juttatás jár, ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a tárgyévben a hat hónapot elérte. Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a tárgyévben a hat hónapot nem érte el, külön juttatásra nem jogosult.

(5) A külön juttatásra való jogosultság megállapításánál a fizetés nélküli szabadság ideje nem vehető figyelembe.

(6) Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya év közben megszűnik és a külön juttatás feltételei ekkor fennállnak, a külön juttatást az utolsó munkában töltött hónapra járó alapilletménye és rendszeres pótléka alapján az utolsó munkában töltött napon kell kifizetni.

(7) A külön juttatás nem illeti meg az ügyészt, ha

a) ellene fegyelmi eljárás, illetőleg büntetőeljárás folyik,

b) fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,

c) ügyészségi szolgálati viszonyát a fegyelmi eljárás befejezése előtt egyoldalúan megszüntette,

d) ügyészségi szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette.

(8) A külön juttatás az ügyészt visszamenőleg megilleti, ha a fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősségét nem állapították meg.”

29. § Az Üsztv. 50. §-a (3) bekezdésének felvezető szövege a következők szerint módosul:

„Az ügyésznek – ha nyugdíjazásakor az ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik – ki kell fizetni:”

30. § Az Üsztv. – az 50. §-a után, a IX. fejezet előtt – a következő 50/A–50/D. §-sal egészül ki:

„50/A. § (1) Az ügyésznek – a munkahelyen történő megfelelő megjelenése érdekében – naptári évenként a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény huszonöt százalékának megfelelő összegű ruházati költségtérítés jár.

(2) A ruházati költségtérítés teljes összegére az ügyész akkor jogosult, ha a kifizetést megelőzően legalább egy évig ügyészségi szolgálati viszonyban állt. A fizetés nélküli szabadság ideje a jogosultság szempontjából nem vehető figyelembe. Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a kifizetés időpontjában az egy évet nem éri el, arányos összegű ruházati költségtérítésre jogosult.

(3) A katonai ügyész a ruházati költségtérítés fele összegére jogosult.

(4) A ruházati költségtérítést a tárgyév június 30. napjáig kell kifizetni. Az ügyész a költségtérítés felhasználását a tárgyév november 30. napjáig számlával köteles igazolni.

50/B. § (1) Az ügyész kedvezményes munkahelyi étkezésre vagy – a munkáltató döntésétől függően – étkezési hozzájárulásra (a továbbiakban együtt: étkezési hozzájárulás) jogosult.

(2) Az étkezési hozzájárulás havi mértéke a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény legfeljebb két százaléka.

(3) Az étkezési hozzájárulás havi összegét a legfőbb ügyész állapítja meg.

(4) Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya nem a teljes naptári hónapban áll fenn, az étkezési hozzájárulás időarányos részére jogosult.

50/C. § (1) Az ügyész részére – az ügyészség éves költségvetésében biztosított előirányzatoktól függően – egyéb juttatások is adhatók, így különösen

a) lakásépítési (-korszerűsítési, -bővítési), lakásvásárlási támogatás;

b) letelepedési segély;

c) a más településre való költözés költségeihez való hozzájárulás;

d) szociális, beiskolázási, temetési segély;

e) üdülési támogatás;

f) a munkába járáshoz szükséges helyi közlekedési bérlet vásárlásához való hozzájárulás;

g) tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési és nyelvtanulási támogatás;

h) a nyugdíjpénztári tagság támogatása.

(2) Az (1) bekezdésben említett juttatások részletes feltételeit és mértékét a legfőbb ügyész – az érintett munkavállalói érdek-képviseleti szervezetekkel és az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsával egyetértésben – állapítja meg.

50/D. § (1) Az ügyészt megillető javadalmazás és egyéb pénzbeli juttatás kifizetése – a napidíj, az utazási és szállásköltség, továbbá más költségtérítés, valamint az 50/C. §-ban említett juttatások kivételével – az általa meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában pedig postai úton történik.

(2) A bankszámlára történő átutalás és az összeg egyszeri felvétele, illetőleg a postai úton történő kifizetés az ügyész számára költségtöbbletet nem okozhat.”

31. § Az Üsztv. 51. §-ának (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az 1. fizetési fokozatba tartozó ügyész alapszabadsága évi harminc munkanap. A 2. fizetési fokozattal kezdődően az alapszabadság a fizetési fokozattal azonos számú munkanappal emelkedik.

(2) Az ügyészt az ötvenedik életéve betöltésének évétől – a fizetési fokozatától függetlenül – évi negyven munkanap alapszabadság illeti meg.

(3) A magasabb vezető állású és a vezető állású ügyész évi öt munkanap pótszabadságra jogosult. Az alapszabadság és a vezetői pótszabadság együttes mértéke évente a negyven munkanapot nem haladhatja meg.”

32. § Az Üsztv. 53. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az ügyész a szóban elhangzott figyelmeztetés írásba foglalását igényelheti, amellyel szemben a (3) bekezdésben foglaltak szerint van helye jogorvoslatnak.”

33. § (1) Az Üsztv. 55. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés a következő új d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d)–e) pont jelölése e)–f) pontra változik:

(Az ügyésszel szemben kiszabható fegyelmi büntetések:)

c) a legfőbb ügyész által adományozott elismerés – ideértve a címet is – visszavonása;

d) egy fizetési fokozattal való visszavetés;”

(2) Az Üsztv. 55. §-ának (2) bekezdésében a „d)–e) pontjaiban” szövegrész helyében a „d)–f) pontjaiban” szövegrész lép.

34. § (1) Az Üsztv. 56. §-ának (1) bekezdése a következő új d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d)–f) pont jelölése e)–g) pontra változik:

(A fegyelmi jogkört gyakorolja:)

d) a fellebbviteli főügyész a vezetése alatt álló fellebbviteli főügyészség ügyészei felett, a fellebbviteli vezető ügyész pedig a Katonai Fellebbviteli Ügyészség ügyészei felett;”

(2) Az Üsztv. 56. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az 55. § (1) bekezdésének c)–f) pontjában meghatározott fegyelmi büntetés kiszabására az (1) bekezdés b)–g) pontjában említett esetben is csak a legfőbb ügyész jogosult. Az 55. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott fegyelmi büntetést a katonai ügyészségi csoportvezető ügyésszel szemben a katonai főügyész is kiszabhatja.”

(3) Az Üsztv. 56. §-ának (3) bekezdésében a „b)–f) pontjában” szövegrész helyébe a „b)–g) pontjában” szövegrész lép.

35. § Az Üsztv. 60. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az eljárás alá vont ügyész képviseletével a fegyelmi jogkör gyakorlójánál alacsonyabb munkakört betöltő ügyészt vagy ügyvédet bízhat meg.”

36. § Az Üsztv. 64. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A katonai főügyész, a főosztályvezető ügyész, a főosztályi szervezetbe nem tartozó legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész, a fellebbviteli főügyész, a fellebbviteli vezető ügyész, a főügyész és a katonai ügyészséget vezető ügyész által hozott fegyelmi határozat ellen az eljárás alá vont ügyész és képviselője a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt a legfőbb ügyészhez kifogással élhet.”

37. § (1) Az Üsztv. 66. §-a (1) bekezdésének első mondata az „alacsonyabb munkakörbe helyezés,” szövegrészt követően az „egy fizetési fokozattal való visszavetés,” szövegrésszel egészül ki.

(2) Az Üsztv. 66. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(4) bekezdés számozása (3)–(5) bekezdésre változik:

„(2) A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló ügyész

a) magasabb beosztásba nem kerülhet,

b) vezetői tisztségbe nem nevezhető ki,

c) magasabb fizetési fokozatba nem sorolható,

d) részére a törvényben meghatározott cím nem adományozható,

e) külön juttatásban nem részesülhet.”

(3) Az Üsztv. 66. §-ának a megváltozott számozás szerinti (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A fegyelmi büntetés hatálya miatt elmaradt magasabb fizetési fokozatba történő előresorolás a mentesülés vagy a mentesítés időpontjában esedékes. A következő előresorolás időpontját – a fegyelmi büntetés hatálya miatti szünetelés figyelmen kívül hagyásával – az eredeti időponttól számítva kell megállapítani.”

38. § (1) Az Üsztv. 71. §-ának (1) bekezdésében a „személyi alapbérének” szövegrész helyébe az „illetményének” szövegrész lép.

(2) Az Üsztv. 71. §-ának (2) bekezdésében a „személyi alapbére” szövegrész helyébe az „illetménye” szövegrész lép.

39. § Az Üsztv. 76. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nem kezdeményezhető jogvita:)

b) a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntés vagy annak elmulasztása miatt, kivéve, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette;”

40. § (1) Az Üsztv. 77. §-ának (1) bekezdésében „az 1. számú mellékletben” szövegrész helyébe „a 3. számú mellékletben” szövegrész lép.

(2) Az Üsztv. 77. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyával kapcsolatos iratok közül a személyi adatlapot, az erkölcsi bizonyítványt, a 14/A. § (3) bekezdésében említett bűnügyi nyilvántartási adatokat tartalmazó iratot, továbbá a pályaalkalmassági vizsgálat alapján készített véleményt, az önéletrajzot, a fényképet, a kinevezési (megbízási) okiratot, az esküokmányt, a besorolásról, az áthelyezésről rendelkező és a kitüntetésről (elismerésről) szóló iratokat, a minősítést, a hatályban lévő fegyelmi büntetést kiszabó határozatot, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyt megszüntető iratot együttesen kell tárolni.”

41. § Az Üsztv. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az ügyészségi titkár kinevezésének az (1) bekezdésben meghatározottakon túl további feltétele, hogy a kinevezendő személy három év joggyakorlattal és külön jogszabály szerinti jogi szakvizsgával rendelkezzék.”

42. § Az Üsztv. a következő 80/A. §-sal egészül ki:

„80/A. § Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó kirendelésére az ügyész kirendelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kirendelésük esetén a napidíj összegét a 81/B. § szerint kell megállapítani.”

43. § Az Üsztv. 81. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„81. § Ha az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó ügyészségi szolgálati viszonyban töltött ideje

a) az öt évet nem haladja meg, kéthavi,

b) a nyolc évet nem haladja meg, háromhavi,

c) a tizenkét évet nem haladja meg, hathavi,

d) a húsz évet nem haladja meg, kilenchavi,

e) a húsz évet meghaladja, tizenkét havi

átlagilletményének megfelelő összegű végkielégítésre jogosult.”

44. § Az Üsztv. – a XV. fejezet előtt – a következő 81/A–81/N. §-sal egészül ki:

„81/A. § (1) Az ügyészségi fogalmazót az ügyészségi titkárrá történő kinevezését megelőzően, az ügyészségi titkárt az ügyészi tisztségre történő pályázatának benyújtását követő két héten belül, az ügyészségi nyomozót pedig a kinevezését követő három év elteltével, majd azt követően hatévenként még négy alkalommal minősíteni kell.

(2) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó minősítésére egyebekben a 41. § (2)–(8) bekezdését és a 42. §-t kell megfelelően alkalmazni.

81/B. § (1) Az ügyészségi titkárt, fogalmazót és nyomozót hat órát meghaladó belföldi kiküldetés esetén – az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségek fedezésére – napidíjként a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény egy munkanapra eső részének a tíz százaléka illeti meg. Ha a kiküldetésben töltött idő a hat órát nem haladja meg, de a négy órát eléri, a napidíj fele jár.

(2) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó belföldi kiküldetésére egyebekben a 46. § (2)–(4) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni.

81/C. § Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó illetménye alapilletményből, továbbá e törvényben meghatározott pótlékból tevődik össze. Az illetményük megállapítása alapjául a mindenkori legalacsonyabb ügyészi alapilletmény szolgál.

81/D. § (1) Az alapilletményt (havibért) az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó munkaköre, iskolai végzettsége, valamint szolgálati ideje alapján a megfelelő fizetési osztályba, ezen belül fizetési fokozatba való besorolással kell megállapítani. A fizetési osztályokon belül a magasabb fizetési fokozatokhoz – a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény arányában – növekvő mértékű szorzószámok tartoznak.

(2) A fizetési osztályokat és a fizetési fokozatokat az ügyészségi titkár és fogalmazó esetében a 4. számú melléklet, az ügyészségi nyomozó esetében pedig az 5. számú melléklet tartalmazza.

(3) Az ügyészségi titkárt az I. fizetési osztályba kell besorolni.

(4) Az ügyészségi fogalmazót a II. fizetési osztályba, ezen belül – az egyetemi jogi végzettségét igazoló oklevél minősítésétől függően – az 1–3. fizetési fokozat valamelyikébe kell besorolni.

(5) A szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel (egyetem, főiskola) rendelkező ügyészségi nyomozót a III. fizetési osztályba, a nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettségű vagy a középfokú végzettségű ügyészségi nyomozót pedig a IV. fizetési osztályba kell besorolni. A nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettségű ügyészségi nyomozó, ha szakirányú felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik, kivételesen a III. fizetési osztályba is besorolható.

81/E. § (1) Az ügyészségi titkár és nyomozó fizetési fokozatát a (2)–(5) bekezdésben foglaltak szerint számított szolgálati idő alapján kell megállapítani.

(2) A szolgálati időt – a (3)–(4) bekezdésben foglalt kivétellel – a kinevezés (alkalmazás) napjától kell számítani azzal, hogy a kezdő évet (töredékévet) egész évként kell figyelembe venni.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni az igazságügyi szolgálati jogviszonyban hasonló jellegű munkakörben eltöltött időt.

(4) Részben vagy egészben szolgálati időként lehet figyelembe venni

a) az ügyészségi titkár esetében a kinevezése előtt jogi képesítéshez kötött munkakörben a jogi szakvizsga letételének napjától eltöltött időt,

b) a III. fizetési osztályba tartozó ügyészségi nyomozó esetében a kinevezéséig a szakirányú végzettségének megfelelő munkakörben eltöltött időt,

c) a b) pontban nem említett ügyészségi nyomozó esetében a 96. § (1) bekezdésében felsorolt jogviszonyokban eltöltött időt.

(5) A (3)–(4) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásakor a beszámítandó szolgálati időt úgy kell meghatározni, hogy a következő fizetési fokozatba való előresorolás a naptári év első napjával történjék. A (4) bekezdés szerinti beszámításnál figyelemmel kell lenni a helyes illetményarányokra is.

81/F. § Ha az ügyészségi nyomozó az 5. számú melléklet szerinti magasabb fizetési osztályba kerül, az addig elért fizetési fokozatát az új fizetési osztályban legfeljebb két fokozattal csökkenteni lehet, az új alapilletményének azonban a korábbit meg kell haladnia.

81/G. § (1) A IV. fizetési osztályba tartozó ügyészségi nyomozó – ha nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, illetőleg, ha szakirányú felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik – a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény tizenöt százalékával növelt összegű alapilletményre jogosult.

(2) A munkáltató az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó alapilletményét a munkavégzés színvonalára figyelemmel – az állami költségvetésről szóló törvény személyi juttatások előirányzatán belül – legfeljebb húsz százalékkal megemelheti, vagy legfeljebb húsz százalékkal csökkentett mértékben is megállapíthatja.

81/H. § (1) Az ügyészségi fogalmazót legalább egy év joggyakorlat után – átlagon felüli munkavégzése és joggyakorlati eredménye alapján – eggyel magasabb fizetési fokozatba lehet előresorolni.

(2) Átlagon felüli színvonalú munkavégzés esetén az ügyészségi titkár egy alkalommal, az ügyészségi nyomozó két alkalommal – soron kívül – eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolható. Két soron kívüli előresorolás között legalább hat évnek kell eltelnie.

(3) Az (1)–(2) bekezdés szerinti előresorolást a naptári év első napjával kell végrehajtani, ennek során a korábbi fizetési fokozatban megszerzett szolgálati időt az új fizetési fokozatban is figyelembe kell venni.

81/I. § (1) Kiváló munkavégzés esetén és ügyészségi szolgálati viszonyban eltöltött legalább tíz év után

a) a III. fizetési osztályba sorolt ügyészségi nyomozónak „főtanácsos”,

b) a IV. fizetési osztályba sorolt ügyészségi nyomozónak pedig „tanácsos”

cím adományozható.

(2) A „főtanácsos” címmel a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény tizenöt százalékának, a „tanácsos” címmel pedig tíz százalékának megfelelő összegű címpótlék jár havonta. A címpótlék alapilletmény jellegű.

81/J. § (1) Az ügyészségi titkárt, fogalmazót és nyomozót – külön juttatásként – minden naptári évben egy havi alapilletményének és a rendszeres pótlékának megfelelő összeg illeti meg.

(2) A külön juttatásra egyebekben a 48. § (2)–(8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

81/K. § (1) Az ügyészségi titkárnak, fogalmazónak és nyomozónak – a munkahelyen történő megfelelő megjelenése érdekében – naptári évenként a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény húsz-huszonöt százalékának megfelelő összegű ruházati költségtérítés jár. A ruházati költségtérítés összegét e keretek között a legfőbb ügyész állapítja meg.

(2) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó ruházati költségtérítésére egyebekben az ügyész ruházati költségtérítésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

81/L. § (1) Az ügyészségi titkár alapszabadsága évi huszonnyolc munkanap, az ügyészségi fogalmazó és nyomozó alapszabadsága pedig évi huszonhét munkanap.

(2) Az alapszabadság a 2. fizetési fokozatba tartozó ügyészségi titkárnál és nyomozónál egy, majd a következő fizetési fokozatok elérésekor további egy-egy munkanappal – legfeljebb azonban tíz munkanappal – növekedik.

(3) A magasabb fizetési fokozatba előresorolt fogalmazó alapszabadságát egy munkanappal növelni kell.

(4) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó szabadságára és más pihenőidejére egyebekben az ügyész szabadságára és más pihenőidejére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni az 51. § (1)–(3) bekezdésében foglaltak kivételével.

81/M. § Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó fegyelmi felelősségére a X. fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló ügyészségi nyomozó magasabb fizetési osztályba nem sorolható, és a fegyelmi büntetés hatálya miatt elmaradt magasabb fizetési osztályba történő besorolása a mentesülés vagy mentesítés időpontjában esedékes. Az előresorolás időpontját – a fegyelmi büntetés hatálya miatti szünetelés figyelmen kívül hagyásával – az eredeti időponttól számítva kell megállapítani.

81/N. § (1) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó ügyészségi szolgálati viszonyára az e fejezetben nem szabályozott kérdésekben – a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel – a törvénynek a legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) Nem alkalmazhatók az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó ügyészségi szolgálati viszonyára a törvénynek a következő rendelkezései:

a 8–13. §, a 14. § (4)–(6) bekezdése, a 14/C–14/D. §, a 46/A. §, a 46/H–46/I. §, továbbá – az ügyészségi fogalmazó és nyomozó esetében – a 14/B. §.”

45. § Az Üsztv. 83. §-ának (2) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:

„Határozott időre kell kinevezni azt a személyt, aki a munkakörének betöltéséhez szükséges képesítés megszerzésére halasztást kapott.”

46. § Az Üsztv. 86. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A tisztviselő – az alkalmazotti tanács véleményének kikérését követően – a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetőjévé is kinevezhető.”

47. § Az Üsztv. a következő 86/A. §-sal egészül ki:

„86/A. § A tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott kirendelésére az ügyész kirendelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kirendelésük esetén a napidíj összegét a 90. § szerint kell megállapítani.”

48. § (1) Az Üsztv. 87. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében – az országgyűlési, illetőleg az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételét kivéve – közszereplést nem vállalhat. Összeférhetetlenségükre egyebekben a 36–39. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a tisztviselő, ügykezelő és fizikai alkalmazott

a) pártban viselt tisztségét legkésőbb a kinevezésekor köteles megszüntetni,

b) a 36. § (1) bekezdésében tiltott kereső foglalkozást is folytathat, illetőleg gazdasági társaságban személyes közreműködési kötelezettséggel járó tagsági viszonyt is létesíthet, ha ahhoz a munkáltatói jogkör gyakorlója előzetesen hozzájárult,

c) összeférhetetlenségét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.”

(2) Az Üsztv. 87. §-a (3) bekezdésének b) pontjában a „személyi alapbérének és bérpótlékainak” szövegrész helyébe az „átlagilletményének” szövegrész lép.

49. § Az Üsztv. 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„88. § (1) A magasabb vezető állású és vezető állású tisztviselőt a vezetői tisztségbe történt kinevezését követő három év elteltével, majd azt követően hatévenként még négy alkalommal minősíteni kell.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett tisztviselőt, továbbá az ügykezelőt és a fizikai alkalmazottat csak abban az esetben kell minősíteni, ha alkalmatlanságára utaló körülmény merült fel.

(3) A minősítésre egyebekben az ügyész minősítésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a minősítés megállapításairól a szakmai kollégium (összügyészi értekezlet) nem nyilvánít véleményt.”

50. § Az Üsztv. 89. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) A tisztviselő részére túlmunka esetén azzal azonos tartamú szabadidő jár. A szabadidőt a túlmunka teljesítését követően, de legfeljebb egy hónapon belül kell kiadni. Ha a szabadidő egy hónapon belül nem adható ki, azt pénzben kell megváltani. A rendszeresen túlmunkát végző tisztviselő részére a szabadidő helyett legfeljebb évi tíz munkanap szabadidő-átalány állapítható meg. A tisztviselő rendkívüli munkavégzésére egyebekben a 45. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(3) Az ügykezelő és a fizikai alkalmazott által teljesített ügyeletre és készenlétre a 45. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az ügykezelő és a fizikai alkalmazott túlmunka végzésére, a pihenőnapon vagy munkaszüneti napon történő munkavégzésére a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”

51. § (1) Az Üsztv. 90. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A tisztviselőt, az ügykezelőt és a fizikai alkalmazottat hat órát meghaladó belföldi kiküldetés esetén – az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségek fedezésére – napidíjként a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény egy munkanapra eső részének a tíz százaléka illeti meg. Ha a kiküldetésben töltött idő a hat órát nem haladja meg, de a négy órát eléri, a napidíj fele jár.”

(2) Az Üsztv. 90. §-ának (2) bekezdésében „a 46. § (2)–(3) bekezdésében” szövegrész helyébe „a 46. § (2)–(4) bekezdésében” szövegrész lép.

52. § Az Üsztv. a következő 90/A–90/L. §-sal egészül ki:

„90/A. § A tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott illetménye alapilletményből, továbbá pótlékból tevődik össze. Az illetményük megállapítása alapjául a mindenkori legalacsonyabb ügyészi alapilletmény szolgál. A beosztási pótlék, a vezetői pótlék és a címpótlék alapilletmény jellegű.

90/B. § (1) Az alapilletményt (havibért) a tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott munkaköre, iskolai végzettsége, valamint szolgálati ideje alapján a megfelelő fizetési osztályba, ezen belül fizetési fokozatba – fizikai alkalmazott esetében fizetési csoportba – való besorolással kell megállapítani. A fizetési osztályokon belül a magasabb fizetési fokozatokhoz (fizetési csoportokhoz) – a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény arányában – növekvő mértékű szorzószámok tartoznak.

(2) A fizetési osztályokat és a fizetési fokozatokat (fizetési csoportokat) a tisztviselő és az ügykezelő esetében az 5. számú melléklet, a fizikai alkalmazott esetében pedig a 6. számú melléklet tartalmazza.

(3) A szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel (egyetem, főiskola) rendelkező tisztviselőt a III. fizetési osztályba, a nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettségű vagy a középfokú végzettségű tisztviselőt a IV. fizetési osztályba, az ügykezelőt pedig az V. fizetési osztályba kell besorolni. A nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettségű tisztviselő, ha szakirányú felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik, kivételesen a III. fizetési osztályba is besorolható.

(4) A fizikai alkalmazottat a VI. fizetési osztályba, ezen belül a megfelelő fizetési csoportba kell besorolni. A VI/1. fizetési csoportba a szakmunkások, a VI/2. fizetési csoportba a betanított munkások, a VI/3. fizetési csoportba a segédmunkások tartoznak. A szorzószámot és az annak megfelelő alapilletményt az egyes fizetési csoportokra meghatározott keretek között a munkavégzés színvonala és a szolgálati idő alapján kell megállapítani. Szolgálati időként a 96. § (1) bekezdésében felsorolt jogviszonyokban eltöltött idő vehető figyelembe.

90/C. § (1) A tisztviselő és az ügykezelő fizetési fokozatát a (2)–(5) bekezdésben foglaltak szerint számított szolgálati idő alapján kell megállapítani.

(2) A szolgálati időt – a (3)–(4) bekezdésben foglalt kivétellel – a kinevezés (alkalmazás) napjától kell számítani azzal, hogy a kezdő évet (töredékévet) egész évként kell figyelembe venni.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni az igazságügyi szolgálati jogviszonyban hasonló jellegű munkakörben eltöltött időt.

(4) Részben vagy egészben szolgálati időként lehet figyelembe venni

a) a III. fizetési osztályba tartozó tisztviselő esetében a kinevezéséig a szakirányú végzettségének megfelelő munkakörben eltöltött időt,

b) az a) pontban nem említett tisztviselő és az ügykezelő esetében pedig a 96. § (1) bekezdésében felsorolt jogviszonyokban eltöltött időt.

(5) A (3)–(4) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásakor a beszámítandó szolgálati időt úgy kell meghatározni, hogy a következő fizetési fokozatba való előresorolás a naptári év első napjával történjék. A (4) bekezdés szerinti beszámításnál figyelemmel kell lenni a helyes illetményarányokra is.

90/D. § Ha a tisztviselő, az ügykezelő az 5. számú melléklet szerinti magasabb fizetési osztályba kerül, az addig elért fizetési fokozatát az új fizetési osztályban legfeljebb két fokozattal csökkenteni lehet, az új alapilletményének azonban a korábbit meg kell haladnia.

90/E. § (1) A IV. fizetési osztályba tartozó tisztviselő – ha nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, illetőleg, ha szakirányú felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik – a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény tizenöt százalékával növelt összegű alapilletményre jogosult.

(2) A munkáltató a tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott alapilletményét a munkavégzés színvonalára figyelemmel – az állami költségvetésről szóló törvény személyi juttatások előirányzatán belül – legfeljebb húsz százalékkal megemelheti, vagy legfeljebb húsz százalékkal csökkentett mértékben is megállapíthatja.

90/F. § (1) A tisztviselő, az ügykezelő átlagon felüli színvonalú munkavégzés esetén két alkalommal – soron kívül – eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolható. Két soron kívüli előresorolás között legalább hat évnek kell eltelnie.

(2) A soron kívüli előresorolást a naptári év első napjával kell végrehajtani, ennek során a korábbi fizetési fokozatban megszerzett szolgálati időt az új fizetési fokozatban is figyelembe kell venni.

90/G. § (1) A Legfőbb Ügyészségen és az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetnél (OKKrI) dolgozó felsőfokú végzettségű tisztviselőt beosztási pótlék illeti meg.

(2) A beosztási pótlék mértéke a Legfőbb Ügyészségen a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény tíz–tizenöt százaléka, az OKKrI-nál öt–tíz százaléka.

(3) A beosztási pótlék összegét a (2) bekezdésben meghatározott keretek között a tisztviselő ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idejének a figyelembevételével kell megállapítani.

90/H. § (1) A vezetői tisztséget betöltő tisztviselőt havonta vezetői pótlék illeti meg.

(2) Az irodavezető vezetői pótlékra csak akkor jogosult, ha legalább két beosztottja van.

(3) A vezetői pótlékot – a 7. számú mellékletben meghatározottak szerint – a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény százalékában kell megállapítani.

90/I. § (1) Kiváló munkavégzés esetén és ügyészségi szolgálati viszonyban eltöltött legalább tíz év után

a) a III. fizetési osztályba sorolt tisztviselőnek „főtanácsos”,

b) a IV. fizetési osztályba sorolt tisztviselőnek pedig „tanácsos”

cím adományozható.

(2) A „főtanácsos” címmel a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény tizenöt százalékának, a „tanácsos” címmel pedig tíz százalékának megfelelő összegű címpótlék jár havonta.

90/J. § (1) A tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott veszélyességi pótlékra jogosult, ha foglalkoztatására munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy a védelem csak egyéni védőeszköz tartós használatával valósítható meg.

(2) A veszélyességi pótlékra jogosító munkaköröket a legfőbb ügyész határozza meg.

(3) A veszélyességi pótlék mértéke a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény öt-tíz százaléka havonta.

90/K. § (1) A tisztviselőt, az ügykezelőt és a fizikai alkalmazottat – külön juttatásként – minden naptári évben egy havi alapilletményének és a rendszeres pótlékának megfelelő összeg illeti meg.

(2) A külön juttatásra egyebekben a 48. § (2)–(8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

90/L. § (1) A tisztviselőnek, az ügykezelőnek és a fizikai alkalmazottnak – a munkahelyen történő megfelelő megjelenése érdekében – naptári évenként ruházati költségtérítés jár. A ruházati költségtérítés összege a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény húsz-huszonöt százaléka. A ruházati költségtérítés összegét e keretek között a legfőbb ügyész állapítja meg.

(2) A tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott ruházati költségtérítésére egyebekben az ügyész ruházati költségtérítésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”

53. § (1) Az Üsztv. 91. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Az alapszabadság a 2. fizetési fokozatba tartozó tisztviselőnél és ügykezelőnél egy, majd a következő fizetési fokozatok elérésekor további egy-egy munkanappal – legfeljebb azonban tíz munkanappal – növekedik.

(3) A fizikai alkalmazottat évi huszonöt munkanap alapszabadság illeti meg. Az alapszabadság az ügyészségi szolgálati viszonyban eltöltött minden három év után egy-egy munkanappal – legfeljebb azonban tíz munkanappal – növekedik. A megnövekedett mértékű alapszabadság annak az évnek az első napjától jár, amelyben a fizikai alkalmazott az ahhoz szükséges ügyészségi szolgálati időt elérte.”

(2) Az Üsztv. 91. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A magasabb vezető állású tisztviselőt évi öt munkanap, a vezető állású tisztviselőt évi három munkanap vezetői pótszabadság is megilleti az (1)–(2) bekezdésben említett alapszabadságon felül.”

54. § Az Üsztv. 92. §-a a következő új a) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi a)–e) pont jelölése b)–f) pontra változik:

(A tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott fegyelmi felelősségre vonására a törvénynek az ügyész fegyelmi felelősségére vonatkozó szabályai alkalmazandók a következő eltérésekkel:)

a) a 66. § (2) bekezdésében foglaltakon túl a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló tisztviselő, ügykezelő és fizikai alkalmazott magasabb fizetési osztályba, illetőleg fizetési csoportba nem sorolható és a fegyelmi büntetés hatálya miatt elmaradt magasabb fizetési osztályba, illetőleg fizetési csoportba történő besorolása a mentesülés vagy mentesítés időpontjában esedékes, az előresorolás időpontját – a fegyelmi büntetés hatálya miatti szünetelés figyelmen kívül hagyásával – az eredeti időponttól számítva kell megállapítani;”

55. § Az Üsztv. a következő 92/A. §-sal egészül ki:

„92/A. § A törvénynek az ügyész kártérítési felelősségére vonatkozó rendelkezéseit a tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott esetében is megfelelően alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy

a) a tisztviselővel, az ügykezelővel és a fizikai alkalmazottal szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult kártérítési határozatot hozni, és

b) az eljárás alá vont a kártérítési határozat ellen, annak közlését követő tizenöt napon belül közvetlenül a bírósághoz fordulhat.”

56. § Az Üsztv. 93. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„93. § A tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott ügyészségi szolgálati viszonyára a törvénynek az ügyészek ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó rendelkezései közül megfelelően alkalmazni kell a következő rendelkezéseket is:

a) a 23. §-t,

b) a 47. §-t,

c) a 49–50. §-t,

d) az 50/B–50/D. §-t,

e) a 75–78. §-t.”

57. § (1) Az Üsztv. 94. §-ának (1) és (4) bekezdésében a „Katonai Főügyészségen és a katonai ügyészségeken” szövegrész helyébe a „Katonai Főügyészségen, a Katonai Fellebbviteli Ügyészségen és a katonai ügyészségeken” szövegrész lép.

(2) Az Üsztv. 94. §-ának (5) bekezdésében „az előmeneteli törvényhez igazodó illetmény,” szövegrész helyébe „a javadalmazás,” szövegrész lép.

58. § Az Üsztv. a következő 94/A. §-sal egészül ki:

„94/A. § (1) A legfőbb ügyész részére az Országgyűlés elnöke, a legfőbb ügyész helyettes részére pedig a köztársasági elnök igazolványt állít ki.

(2) A korábbi legfőbb ügyész és legfőbb ügyész helyettes – ha ügyészségi szolgálati viszonya már nem áll fenn és legfőbb ügyészi vagy legfőbb ügyész helyettesi megbízatása a 20. § (1) bekezdésének a)–c) és h) pontjában, illetőleg a 21. § (1) bekezdésének a)–b) és g) pontjában említett okból szűnt meg – jogosult a megbízatására utaló elnevezést a „volt” megjelöléssel, nyugdíjasként pedig a „nyugalmazott” megjelöléssel használni.

(3) Az ügyész – ha az ügyészségi szolgálati viszonya már nem áll fenn és az nem a 26. § e)–h) és j) pontjában említett okból szűnt meg, illetőleg a felmentésére az egészségügyi okot kivéve nem a 28. § (1) bekezdésének c) vagy e) pontja alapján került sor – jogosult a tisztségére utaló elnevezést nyugdíjasként a „nyugalmazott” megjelöléssel használni.”

59. § Az Üsztv. 95. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A Munka Törvénykönyve 127. §-ának (2) bekezdését és 147–148. §-át csak az ügykezelő és a fizikai alkalmazott esetében kell alkalmazni.”

60. § Az Üsztv. 96. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A törvény alkalmazásában – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek kell tekinteni a Magyar Köztársaság ügyészségénél szolgálati viszonyban eltöltött időt. Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó, továbbá a tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott esetében a végkielégítés összegének megállapításakor ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek kell tekinteni az igazságügyi szolgálati jogviszonyban megszakítás nélkül eltöltött időt is. A jubileumi jutalomra való jogosultság, valamint a fizikai alkalmazott alapszabadságának a megállapításakor az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idő számításánál az Alkotmánybíróságnál és a bíróságnál szolgálati viszonyban (közszolgálati jogviszonyban, munkaviszonyban), továbbá más szolgálati viszonyban és közszolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban és munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyban, illetőleg 1992. január 20-át követően szövetkezetnél munkaviszony jellegű jogviszonyban [1992. évi I. törvény 65. § (1) bekezdés] eltöltött időt is figyelembe kell venni. Ha az ügyészségi szolgálati viszonyban eltöltött idő megállapításakor azonos időtartamra több jogviszony vehető figyelembe, közülük erre az időre csak egy jogviszony számítható be.”

61. § Az Üsztv. 99. §-ának (1) és (6) bekezdésében „a 2. számú mellékletben” szövegrész helyébe „a 8. számú mellékletben” szövegrész lép.

62. § Az Üsztv. 109. §-ának első mondatában „Az 1. számú mellékletében” szövegrész helyébe „A 3. számú mellékletében” szövegrész, a második mondatában pedig „az 1. számú mellékletben” szövegrész helyébe „a 3. számú mellékletben” szövegrész lép.

63. § Az Üsztv. az e törvény 1–6. számú melléklete szerinti új 1–2. és 4–7. számú melléklettel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi 1. számú melléklet számozása 3. számú mellékletre, a jelenlegi 2. számú melléklet számozása pedig 8. számú mellékletre változik.

64. § (1) Az Üsztv. 20. §-ának (4) bekezdésében, 21. §-ának (3) bekezdésében, 30. §-ában és 31. §-ának (3) bekezdésében az „átlagkereset” megjelölés alatt „átlagilletményt” kell érteni.

(2) Az Üsztv. 3. §-ának (6) bekezdésében, 23. §-a (1) bekezdésének a)–b) pontjában és 45. §-ának (5) bekezdésében a „személyi alapbér és bérpótlék” megjelölés alatt „illetményt” kell érteni.

(3) Az Üsztv. 33. §-ának (2) bekezdésében, 45. §-ának (4) bekezdésében és 50. §-ának (2) bekezdésében a „személyi alapbér” megjelölés alatt „illetményt” kell érteni.

(4) Az Üsztv. 58. §-ának (3) bekezdésében és a megváltozott számozás szerinti 3. számú melléklete IV. pontjának második francia bekezdésében a „személyi alapbér” megjelölés alatt „alapilletményt” kell érteni.

65. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben felsorolt rendelkezések kivételével – 1997. október 1-jén lép hatályba.

(2) 1998. július 1-jén lép hatályba e törvény:

a) 13–14. §-a,

b) 25–35. §-a,

c) 37–38. §-a,

d) 40. §-ának (1) bekezdése,

e) 42–44. §-a,

f) 46–49. §-a,

g) 51–57. §-a,

h) 60–64. §-a,

i) 68. §-ának (3) bekezdése,

j) 69–72. §-a.

66. § (1) A fellebbviteli főügyészségek felállítását követő hetvenöt napon belül meg kell alakítani a fellebbviteli főügyészségeken az ügyészségi alkalmazottak tanácsát (a továbbiakban: alkalmazotti tanács) és az ügyészi tanácsot, kilencven napon belül pedig a fellebbviteli főügyészségek alkalmazotti tanácsainak a tagjaik közül egy-egy főt delegálniuk kell az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsába. Az alkalmazotti tanácsok és az ügyészi tanácsok megalakítására az Üsztv. 101. §-a (2) bekezdésének a)–c) pontjaiban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az Üsztv.-nek azokat a rendelkezéseit, amelyek valamely kérdésben az alkalmazotti tanács, illetőleg az ügyészi tanács egyetértését vagy véleménynyilvánítását kívánják meg, a fellebbviteli főügyészségek esetében az említett testületek megalakulását követően kell alkalmazni.

67. § (1) A pályaalkalmassági vizsgálattal kapcsolatos rendelkezéseket 1998. július 1. napjától kell alkalmazni.

(2) Ha az ügyészt, az ügyészségi nyomozót, illetőleg a vezetői tisztséget betöltő tisztviselőt e törvény hatálybalépése előtt az Üsztv. 41. §-ának (1) bekezdésében, 81/A. §-ának (1) bekezdésében és 88. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alkalommal már minősítették, újabb minősítésüket csak az Üsztv. 41. §-ának (2) bekezdésében említett okból kell elvégezni.

68. § (1) E törvény nem érinti a hatálybalépésekor fennálló legfőbb ügyészi megbízatás és a hatálybalépése előtt történt kinevezések érvényességét.

(2) Az e törvény hatálybalépése előtt kinevezett ügyészségi fogalmazó két év joggyakorlatot köteles teljesíteni és ügyészi kinevezésének nem feltétele a titkári működés.

(3) Az Üsztv. 87. §-ának (2) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi okot a tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott köteles e törvény hatálybalépésétől számított tizenöt napon belül megszüntetni. Ha a tisztviselő, az ügykezelő és a fizikai alkalmazott e kötelezettségének nem tesz eleget, vele szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles megállapítani az összeférhetetlenséget.

69. § (1) A legalacsonyabb ügyészi alapilletmény (1. fizetési fokozat) összege 1998. július 1. napjától százhatvanezer forint.

(2) Az ügyészségi alkalmazottakat 1998. július 31-ig e törvény rendelkezéseinek megfelelően kell besorolni. A besorolásnál megállapítandó szolgálati idő az e törvény hatálybalépése előtti besorolásnál megállapított szolgálati időnél kevesebb nem lehet. Az e törvény hatálybalépése előtt soron kívüli előresorolással megszerzett szolgálati időt a besorolásnál figyelembe kell venni.

(3) A besorolás eredményeként az ügyészségi alkalmazott illetménye – változatlan beosztás esetén – nem csökkenhet.

(4) A besorolásnál tisztviselőnek kell tekinteni azt az érdemi feladatot végző ügyintézőt is, akinek alapfokú végzettsége van, ha 1991. január 1. napja előtt a Magyar Köztársaság ügyészségénél tisztviselőnek sorolták be.

(5) Az ügyészségi alkalmazottak részére az Üsztv. 50/A. §-ában, 81/K. §-ában és 90/L. §-ában meghatározott összegű ruházati költségtérítést első alkalommal 1999. június 30-ig kell kifizetni.

(6) Az Üsztv. 50/D. §-ában szabályozott módon történő kifizetésre 1999. január 1. napjáig kell áttérni.

70. § Az 1998. július 1. napját megelőzően létrejött ügyészségi szolgálati viszony alapján elért alapszabadság mértéke 1998. július 1. napja után nem csökkenhet.

71. § Az 1998. július 1. napja előtt indított olyan fegyelmi és kártérítési eljárást, amelyben még nem hoztak határozatot, e törvény rendelkezései szerint kell tovább folytatni.

72. § (1) Az 1995. január 1. napját megelőzően a legfőbb ügyész által adományozott „tanácsos” vagy „főtanácsos” címben részesültek a címüket továbbra is viselhetik, és ügyészségi szolgálati viszonyuk fennállásáig megilleti őket az 1994. december 31. napján alkalmazandó rendelkezések szerint a címmel járó pótlék.

(2) Az (1) bekezdésben említett cím fegyelmi eljárás során kiszabott fegyelmi büntetésként visszavonható.

(3) Azt az ügyészségi alkalmazottat, akinek a legfőbb ügyész az Üsztv. 46/H. §-ának (2) bekezdésében, 81/I. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg 90/I. §-ának (1) bekezdésében meghatározott címet adományozza, az (1) bekezdésben említett címmel járó pótlék a továbbiakban már nem illeti meg.

73. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet 31. §-a a következő új f) ponttal egészül ki:

(A nyilvántartás anyaga szolgálati titok, abból értesítést csak az alábbi hatóságoknak lehet adni:)

f) a Legfőbb Ügyészségnek, a Katonai Főügyészségnek, a fellebbviteli főügyészségnek, a megyei főügyészségnek, a Fővárosi Főügyészségnek az ügyészi, ügyészségi titkári, fogalmazói, illetőleg nyomozói kinevezéshez szükséges összes adatról.”

74. § (1) 1997. október 1. napján hatályát veszti:

a) az Üsztv. 40. §-ának (1)–(3) bekezdésében a „helyi” szövegrész;

b) az Üsztv. megváltozott számozás szerinti 8. számú mellékletének III/1. a) pontjában a „főügyészségeken, illetve helyi ügyészségeken” szövegrész;

c) a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 15. §-ának b) pontjában az „ügyészségi vagy” szövegrész, 19. §-a (5) bekezdésének b) pontjában az „ügyészségi” szövegrész, valamint 75. §-ának (7) bekezdésében az „ügyészségi vagy” szövegrész;

d) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 25. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a 3. alpont.

(2) 1998. július 1. napján hatályát veszti:

a) az Üsztv. 1. §-ának (5) bekezdése,

b) az Üsztv. 95. §-ának (1) bekezdésében „az előmeneteli törvényben” szövegrész,

c) az Üsztv. 95. §-ának (6)–(7) bekezdése,

d) az Üsztv. 96. §-ának (2) bekezdésében az „és az előmeneteli törvény” szövegrész,

e) az Üsztv. 105. §-a.

1. számú melléklet az 1997. évi LXXI. törvényhez