69. § (1) A nyugellátás attól a naptól állapítható meg, amely napon a jogosultsághoz szükséges feltételek bekövetkeztek.
(2) Ha az igénylő részére munkanélküli járadékot, keresetpótló juttatást folyósítanak, a nyugellátást legkorábban a felsorolt ellátások folyósítása megszűnését követő naptól lehet megállapítani.
70. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíj iránti igényt a baleset bekövetkezése, foglalkozási betegség esetén a betegség megállapításának a napjától számított két éven belül lehet érvényesíteni. Ha a sérült a baleset miatt táppénzben részesült, a határidőt a táppénz első ízben történő megszűnésének a napjától kell számítani.
(2) Három éven belül lehet érvényesíteni a baleseti rokkantsági nyugdíj iránti igényt, ha a baleset következményét az (1) bekezdésben említett határidő után lehetett csak megállapítani.
(3) Az üzemi baleset következtében meghalt személy hozzátartozója a halál napját követő két éven belül érvényesítheti igényét.
(4) Az (1)–(3) bekezdésekben megjelölt határidő után akkor lehet az igényt érvényesíteni, ha egykorú okirat (baleseti jegyzőkönyv, társadalombiztosítási vagy üzemi nyilvántartás, rendőrhatósági eljárás során készült irat, orvosi lelet, boncolási jegyzőkönyv stb.) alapján kétséget kizáróan bizonyított, hogy üzemi baleset történt, továbbá ha a sérülés és a munkaképesség-csökkenés, illetve a halál között – a jogszabályban meghatározott orvos szakértői szerv véleménye szerint – okozati összefüggés van.
71. § Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. A vizsgálat alkalmával a foglalkoztató köteles a szükséges felvilágosításokat megadni.
72. § A nyugellátással kapcsolatban a rokkantságot jogszabályban meghatározott orvos szakértői szervek állapítják meg.
73. § Ha a nyugellátásra jogosultság kétséget kizáróan fennáll, a nyugellátás összege azonban adatok hiánya vagy egyéb ok miatt az igénybejelentéstől számított 30 napon belül várhatóan nem határozható meg, akkor a rendelkezésre álló adatok alapján előleget kell megállapítani, és folyósítani. A nyugellátás megállapításakor a nyugellátás összegébe a folyósított előleget be kell számítani.
74. § Az igénylő a nyugellátásra bejelentett igényét az első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig írásbeli nyilatkozattal visszavonhatja, ha nyugellátást nem vett fel, vagy a felvett nyugellátást a jogorvoslati határidő lejártáig visszafizeti.
75. § Ha a nyugellátásra irányuló igényt azért utasították el, mert az igénylő nem rokkant, az elutasító határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül előterjesztett újabb igénybejelentést csak abban az esetben kell elbírálni, ha az orvos igazolja, hogy az igénylő egészségi állapota az elutasítás óta rosszabbodott.
76. § A nyugellátásnak orvosi vizsgálat alapján történő megszüntetését az erről szóló határozat keltét követő második hónap első napjától kell végrehajtani.
77. § A kivándorolt, illetőleg külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátás iránti igényét a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság bírálja el. Ha az igényt nem személyesen terjesztik elő, az igénybejelentés céljára rendszeresített nyomtatványon az igénylő aláírását közjegyzővel hitelesíttetni kell.
78. § Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy a bíróság által el nem bírált határozat jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve a nyugellátás összegét tévesen állapították meg, a nyugellátást tévesen folyósították, az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a határozat közlésétől számított öt éven belül a határozatot módosíthatja, illetőleg visszavonhatja.
79. § (1) A saját jogú és a hozzátartozói nyugellátást, továbbá a nyugdíjbiztosítási szervek hatáskörébe utalt nem társadalombiztosítási ellátást a nyugdíjfolyósító szervek nyugdíjfolyósítási törzsszám, mint azonosító szám alatt folyósítják.
(2) A nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől azt határozattal megállapították.
(3) Ha az előnyugdíjban, korengedményes nyugdíjban részesülő a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt eléri, ettől a naptól kezdődően a megállapított előnyugdíjat, korengedményes nyugdíjat részére öregségi nyugdíj címén kell folyósítani.
80. § (1) Ha az igény jogerős elbírálása után megállapítják, hogy az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárása során tévedett, mulasztott, vagy jogszabályt sértett és emiatt az igényt elutasították, vagy alacsonyabb összegű nyugellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, a hiba megállapításától számított öt éven belül járó összeget és a késedelmi pótlékkal azonos mértékű késedelmi kamatot ki kell fizetni.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti hibát a foglalkoztató vagy egyéb szerv követte el, akkor a késedelmikamat-fizetési kötelezettség nem a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, hanem a hibát elkövető foglalkoztatót vagy egyéb szervet terheli.
(3) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés szerinti hibáért a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, a foglalkoztatót vagy egyéb szervet is felelősség terhel, a késedelmi kamatot közrehatásuk arányában kötelesek megfizetni. Ha a közrehatásuk aránya nem állapítható meg, a késedelmikamat-fizetési kötelezettség egyenlő arányban áll fenn.
(4) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a (2)–(3) bekezdések szerinti kötelezettet terhelő késedelmi kamatot fizetési meghagyás kibocsátásával érvényesíti.
(5) Az esedékessé vált és fel nem vett nyugellátást az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni.
81. § Az e törvényben szabályozott nyugellátás, hozzátartozói nyugellátás iránti igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.
82. § (1) Az, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte és eddig az időpontig legalább húsz év szolgálati időt szerzett, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását (a továbbiakban: rögzített nyugdíj). Amennyiben a nyugdíjra jogosító korhatáron túl tovább dolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ez idő alatt nem kéri a nyugdíja folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel idején – amennyiben számára kedvezőbb – választhatja a nyugdíjkorhatár betöltésére rögzített nyugdíjként kiszámított és az évenkénti emelésekkel növelt nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összeg helyett. Aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kéri, nem minősül öregségi nyugdíjasnak.
(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdés arra, akinek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjazás időpontjáig eltöltött idő legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat (állandó özvegyi nyugdíjat) folyósítottak.
83. § (1) Az e törvény alapján megállapított nyugellátásról lemondani nem lehet.
(2) A jogosult halála esetén a fel nem vett nyugellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki végzés jogerőssé válása napjától számított egy éven belül.
84. § (1) Az, aki nyugellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított kilencven napon belül írásban kötelezték.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett nyugellátást attól lehet visszakövetelni, akinek a nyugellátás felvétele felróható.
85. § (1) A foglalkoztató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett nyugellátást, ha a nyugellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása az ő mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és a nyugellátást a 84. § alapján visszakövetelni nem lehet.
(2) Ha nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb szervet és a nyugellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett nyugellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyetemlegesen kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.
86. § (1) A 84. § (1) bekezdésében megjelölt határidőn belül a jogalap nélkül felvett nyugellátással kapcsolatban a foglalkoztató és az egyéb szerv abban az esetben kötelezhető a megtérítésre, ha
a) a nyugellátás jogalap nélküli felvevője meghal, mielőtt visszafizetési kötelezettségének eleget tett, vagy
b) a nyugellátás jogalap nélküli felvétele kizárólag a foglalkoztató, illetőleg az egyéb szerv mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és a visszafizetésre kötelezettől a jogalap nélkül felvett nyugellátás nem hajtható be.
(2) Ha az nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg a felvételéért több foglalkoztatót vagy egyéb szervet terhel felelősség, a jogalap nélkül felvett nyugellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.
(3) A jogalap nélkül felvett nyugellátással kapcsolatban a közrehatás arányában megállapított megtérítési kötelezettség nem módosítható azon a címen, hogy a visszafizetésre kötelezettől az őt terhelő rész nem hajtható be, illetőleg azt mérsékelték, vagy elengedték.
87. § A foglalkoztató köteles megtéríteni a baleseti rokkantsági nyugdíjat, a baleseti hozzátartozói nyugellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelemi szabályzatnak, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény előírásainak nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a foglalkoztatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.
88. § (1) Aki a nyugellátásra jogosult megrokkanásáért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott nyugellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.
(2) A felelősség megállapítására a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha a nyugellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.
(3) A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével kapcsolatban az (1)–(2) bekezdések rendelkezései alapján megtérítésre nem kötelezhető.
89. § A 87. §, illetve 88. § alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott nyugellátásért felelős. A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező nyugellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné a nyugellátás.
90. § Ha az illetékes nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását a határozat kézbesítését követő 15 napon belül nem teljesíti, a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni a késedelmesen folyósított nyugellátás összege után. A kamatot az említett határidő lejártát követő naptól kell számítani.
91. § Aki az e törvényben meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetőleg a nyugdíjbiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos egyéb kötelezettséget nem teljesíti, vagy annak nem az előírt módon tesz eleget, mulasztási bírságot köteles fizetni.
92. § A fizetésre kötelezett a mulasztása miatt felmerült eljárás költségeit köteles megtéríteni.
93. § (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az e törvényen alapuló követelését öt éven belül érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás jogerős bírói ítélettel megállapítottan bűncselekmény, a követelés öt éven túl is érvényesíthető mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül.
(2) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését fizetésre kötelező határozattal, illetőleg fizetési meghagyással érvényesíti. A jogerőre emelkedett határozat, illetőleg fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat.
(3) Amennyiben a fizetésre kötelezett munkáltató, egyéb szerv és személy a fizetésre kötelező határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését a Tbj.-nek a járuléktartozás végrehajtására vonatkozó szabályainak – ide nem értve az ingó- és ingatlan-végrehajtást – megfelelő alkalmazásával érvényesíti.
(4) Ha a (3) bekezdésben meghatározott végrehajtási eljárás nem vezet, vagy előreláthatóan nem vezetne eredményre, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelés ingó- és ingatlan-végrehajtással történő behajtására az erre illetékes szervhez átadja.
94. § (1) A nyugellátás visszafizetése, a magánszemélyt terhelő megtérítés és mulasztási bírság, valamint az eljárás költségének a megtérítése címén megállapított összeg méltányosságból mérsékelhető vagy elengedhető.
(2) A nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) vezetője méltányos esetben mérsékelheti, illetőleg elengedheti
a) a magánszemélyt terhelő megtérítés összegét,
b) a nyugellátás jogalap nélküli felvétele miatt visszafizetési kötelezettségként előírt tartozás összegét,
c) a foglalkoztatót, egyéb szervet terhelő nyugdíjjárulék-bírságot és mulasztási bírságot, eljárási költséget, feltéve, hogy a határozatot, fizetési meghagyást a nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) illetékes szakágazati egysége nyugellátással, baleseti nyugellátással kapcsolatban hozta/hozná, vagy bocsátotta/bocsátaná ki.
(3) Az (1)–(2) bekezdések szerinti esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetője jár el, ha a határozatot, fizetési meghagyást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság illetékes szakágazati egysége hozta, illetőleg bocsátotta ki.
(4) A mérséklési, illetőleg az elengedési jogkört a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezetője gyakorolja, ha a határozatot a (2) bekezdés a)–b) pontjában megjelölt nyugellátási ügyben a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vagy a GYSEV Rt. Igazgatósága hozta, illetőleg hozza. *
95. § (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője – a vasutas biztosítottakat, illetőleg hozzátartozóikat illetően a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezetője – jár el
a) a nyugellátásokkal kapcsolatban, továbbá
b) a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelezett és a nyugdíjbiztosítási ügyviteli feladatot ellátó szerv között felmerült vitás ügyekben.
(2) A kizárólagos mérlegelési jogkörben, a méltányossági alapon történő nyugellátás megállapításának engedélyezésére, továbbá a 94. § szerinti mérséklésre, elengedésre irányuló kérelem tárgyában hozott intézkedéssel, illetőleg határozattal szemben jogorvoslattal élni nem lehet.
(3) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv másodfokú határozata ellen az érintett keresettel fordulhat az első fokú határozatot hozó szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz.
(4) Amennyiben egyéb kizáró ok nincs, a megállapított nyugellátást annak ellenére folyósítani kell, hogy a keresetlevelet benyújtották.
(5) A megtérítésre kötelezett az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen a kézbesítést követő harminc napon belül bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen határidőben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.
96. § (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek – ideértve a foglalkoztatókat, illetve egyéb szerveket – a természetes személyről adatokat társadalombiztosítási azonosító jel (a továbbiakban: TAJ-szám), valamint társadalombiztosítási folyószámlaszám alkalmazásával
a) a nyugellátások, illetőleg a nyugdíjbiztosítás szerveinek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése, továbbá
b) a nyugdíjbiztosítást illető befizetések érdekében
tarthat nyilván.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra a társadalombiztosítási jogszabályban, illetve törvényben meghatározott
a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, születés éve, hónapja és napja),
b) családi állapot, állampolgárság,
c) lakóhely (tartózkodási hely),
d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
e) a rokkantságra vonatkozó adatok, amennyiben jogszabály szerint a nyugellátás, egyéb ellátás megállapítása az egészségi állapot alapján történik,
f) a keresetre, jövedelemre vonatkozó adatok
tarthatók nyilván.
(3) A bíróság, az ügyészség, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás szervei, a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint az adóhatóság, a munkaügyi és szociális igazgatási szervek feladataik ellátása érdekében – a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célból és feltételek teljesülése esetén – e törvény felhatalmazása alapján – tekintettel a Tbj. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is, a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére jogosultak.
(4) A (2) bekezdés szerinti adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra – személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók.
(5) A (3) bekezdésben nem szabályozott esetben adatok közlésének csak akkor van helye, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult.
(6) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője a polgárok személyes adatai védelméért való felelősségének körében köteles olyan technikai és szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését. Az érintett személy vagy képviselője azonban a nyilvántartásba betekinthet, az iratokról másolatot, illetőleg nyilvántartott adatairól felvilágosítást kérhet.
97. § (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felhívására a nyugdíjbiztosítási feladatok ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül kell közölni.
(2) A foglalkoztató és egyéb szerv – ideértve a jogszabályban meghatározott járulékbeszedő és nyilvántartó szervet is – köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére legalább évenkénti rendszerességgel közölni (átadni) a nyugdíjjogosultsághoz, illetőleg a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő, kereseti és egyéb adatokat. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv ezek alapján köteles olyan nyilvántartást kiépíteni, illetőleg működtetni, amely a feladatkörébe tartozó ellátások megállapításához és folyósításához, továbbá jogszabályban előírt egyéb feladatok teljesítéséhez szükségesek.
(3) A nyugellátásban részesülő személy köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek bejelenteni minden olyan tényt, adatot, amely a nyugellátásra jogosultságát vagy a nyugellátás folyósítását érinti.
98. § (1) A bejelentések közvetlenül az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél vagy posta útján teljesíthetők.
(2) A bejelentés teljesítésére megszabott határidő szempontjából az illetékes szervhez történő beérkezés időpontja az irányadó. Posta útján történő teljesítés esetén, ha a postára adást feladóvevénnyel (postakönyvvel) igazolják, a postára adás időpontja az irányadó.
99. § (1) A nyilvántartások vezetésére, az adatszolgáltatásra, az e törvényben előírt bejelentés teljesítésére, az igény érvényesítésére az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság számítógépes program használatát írhatja elő, illetőleg nyomtatványt rendszeresíthet.
(2) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az előírt nyilvántartási, adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség, továbbá rendszeresített nyomtatvány használata alól mentesítést adhat. Az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a bejelentés módjára és a határidőkre egyes foglalkoztatókkal és egyéb szervekkel eltérő megállapodást köthet.
100. § A nyugdíjbiztosítás igazgatási szerveinek szak- és pénzügyi ellenőrzése kiterjed a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos jogszabályok megtartására, illetőleg a nyilvántartási és az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, a nyugdíjbiztosítási szervek hatáskörébe tartozó nyugellátás megállapításával kapcsolatos adatszolgáltatásra. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat, könyvelési és egyéb okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.
101. § (1) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy
a) az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a növelés mértékét a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatok alapulvételével évenként,
b) a külföldön élők nyugellátásának folyósítását,
c) a szolgálati időre és a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározására, továbbá a rokkantsági nyugdíj megállapítására vonatkozó részletes szabályokat,
d) a 2000. január 1-je előtti, korkedvezményre jogosító idő figyelembevételére vonatkozó részletes szabályokat,
e) a 2013. január 1-je előtti nyugellátás összegének megállapításánál a személyi jövedelemadó képzett összegét,
f) a nyugellátás emelésének számítási szabályait és a fogyasztói árnövekedés, valamint a keresetnövekedés várható mértékét,
g) a baleset üzemi jellege kivizsgálásának részletes szabályait,
h) az igény érvényesítésére és a rögzített öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó részletes szabályokat,
i) a fizetésre kötelezett mulasztása miatt felmerült eljárási költségek megtérítésének módját,
j) a nyugdíjbiztosításon belüli jogorvoslat rendjét,
k) a szolgálati idő számításánál az előrehozott nyugdíjra jogosultsághoz a szüléssel és a gyermekneveléssel kapcsolatos beszámítási kedvezmények feltételeit, valamint részletes szabályait,
l) az adatszolgáltatásra és bejelentési kötelezettségre vonatkozó eljárási rendelkezéseket
rendeletben határozza meg.
(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy az egyes művészeti tevékenységet folytatók és a bányászok nyugdíjkedvezményét 2000. január 1-jéig terjedő időtartamra rendeletben szabályozza.
(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) egészségkárosító hatása alapján – az Érdekegyeztető Tanács véleményére figyelemmel – 2000. január 1-jéig határozza meg a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét, ideértve a (2) bekezdés szerinti kormányrendeletekben érintett személyi kör korhatár előtti nyugdíjazásának feltételeit is.
102. § E törvény hatálybaléptetéséről a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezik. E törvény rendelkezéseit – az 1998. január 1-je előtti időponttól megállapított nyugellátások emelésére vonatkozó 62. §, továbbá a 38. § (2) bekezdése kivételével – az 1997. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő ellátásokra kell alkalmazni. A 38. § (2) bekezdése e törvény kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit az 1995. december 31-e utáni időponttól megállapításra került (kerülő) ellátásokra is alkalmazni kell.
