d) a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség igazolását a c) pont alapján megadottakról,
e) az alkoholtermék kérelemben megjelölt, de legfeljebb egyéves időtartamra igényelt mennyiségét és a felhasználásával előállításra kerülő termék várható mennyiségét, az üzem gyártási kapacitását.
A kérelemhez csatolni kell a 26. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel teljesülését bemutató dokumentációt is.
(3) Alkoholterméket vegyipari és kozmetikai felhasználási célra adómentesen csak a (2) bekezdés c) pontjában megadott, a d) pont szerint visszaigazolt és a vámhatóság által jóváhagyott denaturálási eljárással denaturálva lehet kitárolni az adóraktárból, kivéve, ha a (2) bekezdés c) pontja szerint denaturáló szert nem lehet alkalmazni. A denaturálást a vámhatóság felügyelete mellett kell elvégezni.
(4) A vámhatóság a (2) bekezdés c) pontjában és a (3) bekezdésben foglaltakat független szakértővel (intézettel) ellenőrizheti.
(5) A 30. § szerinti elszámolásban ki kell mutatni az elszámolási időszakban előállított termékhez a bejelentett felhasználási arányszám szerint felhasználható és a ténylegesen felhasznált alkoholtermék mennyiségét is. Ha a ténylegesen felhasznált alkoholtermék mennyisége meghaladja a felhasználási arányszám szerinti mennyiséget, a különbözet nem adómentes célra történt felhasználásnak minősül, és a 14. § (4) bekezdése szerinti adófizetési kötelezettség keletkezik.
(6) Az adómentes felhasználási cél megvalósulásának kockázatára legfeljebb 50 millió forint értékű jövedéki biztosítékot kell felajánlani.
48. § Az alkoholtermék teljes denaturálását az etikalkoholt, nyersszeszt, finomított szeszt, víztelenített szeszt előállító ipari szeszgyárban (a továbbiakban: ipari szeszgyár) a külön jogszabályban előírt denaturáló szerrel és denaturálási eljárással kell elvégezni.
49. § (1) Alkoholtermék adóraktári engedély
a) az etilalkoholt, nyersszeszt, finomított szeszt, víztelenített szeszt, a lepárlással előállított gyümölcs-, gabona- és egyéb pálinkát, borpárlatot előállító ipari szeszgyárra, mezőgazdasági szeszüzemre, szeszfőzdére (a továbbiakban: szeszüzem),
b) az etilalkoholból, gyümölcs-, gabona- és egyéb pálinkából, borpárlatból, valamint egyéb alkoholtartalmú alapanyagból hideg úton alkoholtermék előállítását, palackozását végző termelőüzemre (a továbbiakban: italgyár),
c) az alkoholtermék önálló palackozását végző palackozó üzemre (a továbbiakban: szeszpalackozó),
d) a szeszüzem, illetve az italgyár engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az előállított alkoholtermék tárolására, raktározására alkalmas, ingatlanra (a továbbiakban: üzemi szeszraktár),
e) a kizárólag a 2207 vámtarifaszám alá tartozó, legalább 96 térfogatszázalék alkoholtartalmú, nagytisztaságú, analitikai minőségű alkoholtermék tisztítással, válogatással való előállítását, és legfeljebb 1 liter űrtartalmú egységben való kiszerelését végző üzemre (a továbbiakban: etanol üzem)
adható.
(2) Az alkoholtermék – kivéve a 2207 vámtarifaszám alá tartozó terméket – adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a kizárólag tranzitterületre történő vámmentes értékesítés kiszolgálására létesített közvámraktárban kialakított adóraktárra (a továbbiakban: tranzit adóraktár), valamint az egyéb célú közvámraktárban és a vámraktárban kialakított adóraktárra (a továbbiakban: vám adóraktár) is adható. A tranzit és a vám adóraktárban az alkoholtermék mellett adózatlan sör, pezsgő, köztes alkoholtermék és dohánygyártmány adómentes tárolása is megengedett.
(3) A jövedéki biztosítékot az (1) bekezdés szerinti adóraktárak esetében – a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel – adóraktáranként legalább 40 millió forint, de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell teljesíteni. Az egy helyrajzi számon vagy az összefüggő helyrajzi számokon szereplő szeszüzem, italgyár, szeszpalackozó, üzemi szeszraktár a jövedéki biztosíték szempontjából egy adóraktárnak minősül. A nem összefüggő helyrajzi számokon szereplő, de a gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy technológiai egységet képező, csővezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár egy adóraktárnak tekintendő.
(4) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére és az etanol üzemre a jövedéki biztosítékot legalább 1 millió forint értékben kell nyújtania.
50. § (1) Az alkoholtermék
a) szabadforgalomba bocsátása,
b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket,
a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik
a) a bérfőzött pálinka bérfőzető részére történő kiadására,
b) a külföldről nem kereskedelmi forgalomban behozott, illetve az árumintaként importált, vámmentesen vámkezelt alkoholtermékre,
c) a 2207 vámtarifaszámú alkoholtermékre, amennyiben az laboratóriumi vizsgálatok, kísérleti, kutatási és fejlesztési célok, kísérleti termékek próbagyártása, laboreszközök, gépek mosása, tisztítása, szolgáltató tevékenységek, kórházak, rendelőintézetek, gyógyszertárak céljára kerül nem palackozott formában, adózottan értékesítésre.
(3) A zárjegy az alkoholtermék palackjára vagy legkisebb fogyasztói csomagolási egységére felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozásra), és onnan került kiszállításra, illetve, hogy az importból származó alkoholtermék belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént.
(4) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és a vámhatóság bocsátja – elszámolási kötelezettség mellett – az adóraktár engedélyese és a 69. §-ban meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkező importáló rendelkezésére. Az adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez a zárjegy előállítási költségének a megfizetése ellenében juthat hozzá.
(5) Az alkoholtermék zárjegye darabonként 500 Ft értéket képvisel, amelyet arra a zárjegyre kell megfizetni, amellyel az adóraktár engedélyese és az importáló nem tud elszámolni (a továbbiakban: zárjegyhiány).
(6) A zárjeggyel az adóraktár engedélyese háromhavonta, az importáló az átvétel napját követő 60 napon belül köteles a vámhatóság felé elszámolni. Ha az importügylet, amelyhez az importáló a zárjegyet átvette, 60 napon belül nem bonyolódott le, az elszámolásra a vámhatóság legfeljebb 30 nap haladékot adhat.
(7) A vámhatóság által visszavett – sérülésmentes – feleslegessé vált, minőséghibás, a gyártás közben megsérült és a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, a baleset vagy elháríthatatlan külső ok miatt használhatatlanná vált, megsemmisült vagy elveszett zárjegy, ha annak darabszáma biztonsággal megállapítható, az elszámolásban igazolt csökkenésként vehető figyelembe.
(8) Az alkoholtermék zárjeggyel ellátva adóraktárból másik adóraktárba átszállítható, ha a zárjeggyel való elszámoltatás az adóraktárak között megfelelően biztosított.
(9) Az alkoholtermék 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba.
(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, illetve alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben való kiszerelését és forgalmazását az adóraktár kérelmére, meghatározott mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság engedélyezheti.
51. § (1) A vámhatóság engedélyével szabad etilalkohol, lepárlással gyártott pálinka, borpárlat előállítására alkalmas készüléket (a továbbiakban: desztilláló berendezés) előállítani és birtokolni. Nem szükséges a vámhatóság engedélye a rendeltetésszerűen használt, túlnyomással üzemelő háztartási főzőedényekre, valamint a tudományos és oktatási célra használt üveg desztilláló berendezésekre.
(2) Az ipari szeszgyárak kivételével cukorcefrét előállítani, értékesíteni, birtokolni, valamint a cukorcefréből alkoholterméket és a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket előállítani tilos.
(3) A 2204 vámtarifaszám alá tartozó termékek előállítása során keletkező melléktermékek közül a borseprő, a derítési alj, az aljbor és a seprőtészta kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba.
52. § E törvény alkalmazásában sör alatt a 2203 vámtarifaszámú termékeket, továbbá a 2206 vámtarifaszám alatti termékekből a sör és az alkoholmentes italok 0,5 térfogatszázalék alkoholtartalmat meghaladó, legfeljebb 18 térfogatszázalék alkoholtartalmú elegyét kell érteni.
53. § (1) Az adó alapja a sör mennyisége, hektoliterben és Balling-(Plató-)fokban mérve.
(2) Balling-(Plató-)fok alatt a sörlé 20 ¦°C-on mért szárazanyagtartalmát kell érteni, tömegszázalékban kifejezve.
(3) Az adó hektoliterre vetítve Balling-(Plató-)fokonként 285 forint.
54. § (1) Adóraktári engedély
a) a sör előállítását végző, a 20 ezer hektoliter éves termelőkapacitást el nem érő sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörfőzde),
b) a sör előállítását az a) pontban megjelöltnél nagyobb termelőkapacitással végző sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörgyár),
c) a sör önálló palackozását végző palackozóüzemre (a továbbiakban: sörpalackozó),
d) a sörgyár engedélyesének a gyártóüzem területén kívül található, az előállított sör tárolását végző, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktárára (a továbbiakban: üzemi sörraktár)
adható.
(2) A sör adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra és vám adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként,
a) a sörfőzde esetében legalább 1 millió forint,
b) egyéb sör adóraktár esetében – ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárat – legalább 40 millió forint,
de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani. Az egy helyrajzi számon vagy az összefüggő helyrajzi számokon szereplő sörgyár, sörpalackozó és üzemi sörraktár a jövedéki biztosíték szempontjából egy adóraktárnak minősül. A nem összefüggő helyrajzi számokon szereplő, de a gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy technológiai egységet képező, csővezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár egy adóraktárnak tekintendő.
(4) A sör adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) sör általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a sört az adóraktárában megsemmisítik. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.
55. § E törvény alkalmazásában pezsgő alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, dugóval lezárt, vagy 20 ¦°C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely
a) a 2204 10, a 2204 21 10, a 2204 29 10, a 2205, a 2206 00 31 és a 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma – függetlenül annak eredetétől – 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13 térfogatszázalék,
b) a 2204 10, a 2204 21 10, a 2204 29 10, a 2205, a 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben alkoholtartalma kizárólag erjedés útján keletkezett és 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék.
56. § (1) Az adó alapja a pezsgő mennyisége, literben mérve.
(2) Az adó mértéke literenként 60 forint.
57. § (1) Adóraktári engedély
a) a pezsgő előállítását végző üzemre (a továbbiakban: pezsgőüzem),
b) a pezsgő önálló palackozását végző palackozóra (a továbbiakban: pezsgőpalackozó),
c) a pezsgőüzem engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az előállított pezsgő tárolását végző, saját tulajdonú vagy bérelt raktárára (a továbbiakban: üzemi pezsgőraktár)
adható.
(2) A pezsgő adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra és vám adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként – ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárat – legalább 5 millió forint, de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 50 millió forint értékben kell nyújtani.
58. § (1) Köztes alkoholtermékek:
a) a habzó köztes alkoholtermék, és
b) a nem habzó köztes alkoholtermék.
(2) Habzó köztes alkoholtermék alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, dugóval lezárt, vagy 20 ¦°C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely
a) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalma nem kizárólag erjedéssel keletkezett,
b) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben 15 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalma akár erjedéssel, akár más módon keletkezett.
(3) Nem habzó köztes alkoholterméknek
a) a 2204, 2205 vámtarifaszám alatti – kivéve a (2) bekezdésben megjelölt habzó köztes – alkoholtermék minősül, amennyiben
1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 18 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett, vagy ezen alkoholtartalom kizárólag erjedéssel keletkezett, de adalékanyagot tartalmaz,
2. tényleges alkoholtartalma 18 térfogatszázaléknál nagyobb, de legfeljebb 22 térfogatszázalék,
b) a 2206 00 51, 2206 00 59, 2206 00 81, 2206 00 89 vámtarifaszám alatti, nem sörként adóztatott termék minősül, amennyiben tényleges alkoholtartalma nagyobb, mint 1,2 térfogatszázalék, de legfeljebb 18 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett, vagy ezen alkoholtartalom kizárólag erjedéssel keletkezett, de adalékanyagot is tartalmaz,
c) a 2206 00 51, 2206 00 59, 2206 00 81, 2206 00 89 vámtarifaszám alatti termék minősül, amennyiben tényleges alkoholtartalma nagyobb, mint 18 térfogatszázalék, de legfeljebb 22 térfogatszázalék.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásában nem tekintendő adalékanyagnak a szőlőbor előállítására és kezelésére a vonatkozó jogszabály rendelkezései alapján felhasználható kiegészítő és segédanyag.
59. § (1) Az adó alapja a köztes termék mennyisége, literben mérve.
(2) Az adó mértéke
a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 60 forint,
b) nem habzó köztes alkoholtermékre literenként 80 forint.
60. § A köztes alkoholtermék adóraktárra az 57. §-ban, a pezsgő adóraktárra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
61. § E törvény alkalmazásában dohánygyártmány
a) a dohányvágatból és dohányfóliából készült töltet, hosszanti részén ragasztott cigarettapapírral borítva, továbbá az a dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak, vagy cigarettapapír-lappal körbevesznek (a továbbiakban együtt: cigaretta),
b) a dohány fedőlevéllel burkolt, teljes egészében természetes dohányból készített dohányrúd,
c) szálas, tépett vagy vágott dohányból, illetve dohányfóliából készült bélanyag, amelyet burokanyag (dohányfólia, barna színű papír) tart össze és dohánylevél vagy dohányfólia borít [a továbbiakban b) és c) pont együtt: szivar],
d) dohányvágatból készült töltet, amelyet hosszanti szélein ragasztott, dohányból készített burkolófólia borít (a továbbiakban: szivarka),
e) kész dohányvágat, amely pipadohány esetében pipában történő elszívásra, cigarettadohány esetében kézi töltésű cigaretta készítésére szolgál (a továbbiakban: fogyasztási dohány).
62. § (1) Az adó alapja
a) a százalékos adómérték esetében az (5) bekezdés szerinti kiskereskedelmi eladási ár,
b) a tételes adómérték esetében ezer darab.
(2) Az adó mértéke
a) a cigarettára 1950 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka,
b) a szivarra, a szivarkára, a fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 25 százaléka.
(3) A (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában a cigaretta darabszámát kétszeresen kell figyelembe venni, ha annak hossza – füstszűrő vagy szopóka nélkül – meghaladja a 90 millimétert.
(4) Az általános forgalmi adó alapja az (5) bekezdés szerinti kiskereskedelmi eladási ár. Az adó mértéke az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti százalékérték.
(5) Kiskereskedelmi eladási ár a dohánygyártmány adóraktár engedélyese, illetve az importáló által meghatározott, az adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót tartalmazó ár.
63. § (1) A dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátása – ideértve az adóraktáron belüli elfogyasztását, illetve az importált dohánygyártmány belföldi forgalom számára való vámkezelését is, ha az importáló nem adóraktárba szállítja az importált terméket, de kivéve az árumintaként, vámmentesen vámkezelt importált dohánygyártmányt – kizárólag olyan adójeggyel ellátva megengedett, amelyen a kiskereskedelmi eladási ár feltüntetésre került.
(2) A cigaretta adójegye az adójegyen feltüntetett mennyiség és kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó, valamint a kiskereskedelmi eladási ár és a 62. § (4) bekezdése szerinti százalékérték szorzatának egy század részeként számított általános forgalmi adó együttes összegének megfelelő értéket testesít meg. A cigarettán kívüli dohánygyártmány adójegye az adójegyen feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó és a kiskereskedelmi eladási árból az áfa-törvény 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti százalékértékkel számított általános forgalmi adó együttes összegének megfelelő értéket képvisel.
(3) Adójegyet igényelhet
a) a dohánygyártmány adóraktár engedélyese,
b) az importáló.
(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti importálónak az adójegy igényléséhez a dohánygyártmányok importálására érvényes, 69. §-ban meghatározott engedéllyel is rendelkeznie kell.
(5) Az adójegy átvételekor meg kell fizetni azt az adó és általános forgalmi adó összeget, amelyet az igényelt adójegyek a (2) bekezdés szerint, az átvételkor hatályos adómértékek alapján képviselnek (a továbbiakban: fizetési kötelezettség).
(6) A fizetési kötelezettség halasztására jogosult az adóraktár engedélyese és az importáló, amennyiben biztosítékot nyújt. A dohánygyártmány adóraktár engedélyese által a 65. § szerint nyújtott jövedéki biztosíték a halasztott fizetési kötelezettség biztosítékaként figyelembe veendő. Az importáló a fizetési kötelezettség halasztására abban az esetben jogosult, ha az átvett adójegy értékének megfelelő nagyságú biztosítékot nyújt.
(7) A halasztott fizetési kötelezettséget a tárgyhóban átvett adójegyekre a tárgyhónapot követő harmadik hónap 28. napjáig kell teljesíteni.
(8) Az adóraktár engedélyesének havonta el kell számolnia az átvett adójegy mennyiségével, meg kell állapítania
a) a tárgyhó első napján az adóraktárban készleten lévő fel nem ragasztott, illetve felragasztott (a készleten lévő dohánygyártmányon található),
b) a tárgyhóban átvett,
c) a tárgyhóban felragasztott,
d) a tárgyhóban az adóraktárból kiszállított, illetve az adóraktárban elfogyasztott dohánygyártmányon lévő,
e) a tárgyhóban a 64. § (5) bekezdése szerint csökkenésként figyelembe vehető,
f) a tárgyhó utolsó napján az adóraktárban készleten lévő fel nem ragasztott, illetve felragasztott (a készleten lévő dohánygyártmányon található)
adójegy mennyiségét és értékét.
(9) A (3) bekezdés b) pontjában megjelölt importáló esetében az (5) bekezdés szerinti fizetési kötelezettség legkorábban a fizetési halasztás lejártakor csökkenthető, a 64. § (5) bekezdése alapján.
(10) Az adóraktár engedélyese az adófizetési és az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét e törvény 8–14. §-a szerint állapítja meg. Ezen belül az adóbevallásban ki kell mutatni a bevallási időszakban adójeggyel szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmányok után adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő adónak és általános forgalmi adónak az összegét.
(11) A (3) bekezdés b) pontja szerinti importáló adófizetési kötelezettségének vámhatóság általi megállapításakor az adóból és az általános forgalmi adóból le kell vonni az importált dohánygyártmányra felragasztott adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő összeget, feltéve, hogy az importáló a vámkezeléskor az adójegy ideiglenes kivitelét igazolja.
(12) Amennyiben az adó vagy az általános forgalmi adó mértéke megváltozik, a változás kihirdetését követően az adóraktár engedélyese a havi átlagos adójegy készletének tartásához szükséges mennyiségnél több adójegyet nem igényelhet, nem tarthat készleten. Az adómérték változásának hatálybalépését követően a változás előtti adójeggyel – legfeljebb még 30 napon belül – csak az a dohánygyártmány tárolható ki az adóraktárból, amelyre az adójegyet az adómérték változásának hatálybalépése előtt helyezték fel.
(13) A dohánygyártmány az adómérték változásának hatálybalépését követően csak az új adómértéknek megfelelő adójeggyel importálható a szabadforgalom számára.
64. § (1) Az adójegyet a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói csomagolási egységére oly módon kell felragasztani, hogy sérülésmentesen ne legyen eltávolítható és a csomagolás kinyitásakor eltépődjön.
(2) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt
a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó fogyasztói csomagot (zsebcsomag),
b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,
c) a szivarka esetében a dobozt,
d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt
kell érteni.
(3) Az adójegy
a) a dohánygyártmány megnevezését (cigaretta, szivar, szivarka, fogyasztási dohány),
b) a dohánygyártmány egyedi fogyasztói csomagolási egységben foglalt mennyiségét (darab, kilogramm),
c) az egyedi fogyasztói csomag kiskereskedelmi eladási árát, *
d) az adójegy sorszámát
tartalmazza.
(4) Az adójegyet a Magyar Állam állíttatja elő, és a vámhatóság bocsátja a 63. § (3) bekezdésében megjelöltek rendelkezésére.
(5) A vámhatósághoz visszaküldött hibás, sérült, valamint sértetlen állapotú, továbbá a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, az adójegy igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt – ide nem értve a lopás esetét –, illetve jogszabályban meghatározott egyéb módon megsemmisült adójegy 63. § (2) bekezdése szerinti értékével a tárgyhót követő hóban esedékes, a 63. § (6) bekezdése szerint halasztott fizetési kötelezettség – a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett – csökkenthető, vagy annak értéke visszatéríthető.
(6) A halasztott fizetési kötelezettség csökken azon dohánygyártmányra felragasztott adójegy adó és általános forgalmi adó értékével, amely utáni felfüggesztett adófizetési kötelezettség alól a 13. § (8)–(9) bekezdése alapján az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül.
65. § (1) Adóraktári engedély
a) a kizárólag fogyasztási dohány és/vagy szivar előállítását végző gyártóüzemre (a továbbiakban: dohányüzem),
b) a dohánygyártmányok előállítását végző – a) pontba nem tartozó – gyártóüzemre (a továbbiakban: dohánygyár),
c) a dohánygyárnak a gyártóüzem területén kívül található, az előállított dohánygyártmány tárolását végző raktárára (a továbbiakban: üzemi dohánygyártmány-raktár)
adható.
(2) A dohánygyártmány adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra és vám adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként – ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárat –
a) a dohányüzem esetén legalább 5 millió forint,
b) a dohánygyár és az üzemi dohánygyártmány-raktár esetén legalább 50 millió forint,
de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani.
(4) Dohánygyártmány gyártására alkalmas gépet és egyéb eszközt kizárólag adóraktári engedéllyel rendelkező dohányüzem vagy dohánygyár tarthat birtokában, csak részére lehet értékesíteni, importálni.
66. § A dohánygyártmány a végső fogyasztók [68. § (2) bekezdés 1. pont] részére csak az adójegyen feltüntetett áron értékesíthető, attól eltérni nem lehet.
67. § (1) Az az általános forgalmi adó alany, aki (amely) az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése után e törvény rendelkezései szerint köteles az általános forgalmi adót fizetni, e tevékenysége tekintetében az áfa-törvénynek a tételes átalányadózásra, valamint az alanyi adómentességre vonatkozó rendelkezéseit nem alkalmazhatja.
(2) Az általános forgalmi adó alany az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése tekintetében az áfa-törvény X. fejezetében foglalt számlaadási kötelezettségének olyan módon tesz eleget, hogy ezen termékértékesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában és számlát helyettesítő okmányban nem tüntethet fel áthárított általános forgalmi adót, felszámított általános forgalmiadó-mértéket és az áfa-törvény 44. §-ának (2) bekezdése szerinti százalékértéket.
(3) Az általános forgalmi adó alany az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése tekintetében – az áfa-törvény VIII. fejezetének alkalmazásában – adólevonásra jogosító termékértékesítést végez.
(4) Az az általános forgalmi adó alany, aki (amely) általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az áfa-törvény XIV. fejezete szerinti, a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó különleges adózási móddal állapítja meg, jogosult arra, hogy az így adódó általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét általános forgalmiadó-bevallási időszakonként az alábbi összeggel csökkentse:
FCS = (BNy(d)+BF(d)–BZ(d): (BNy+BF–BZ) x É x (A(d): 100),
ahol
Fcs: az általános forgalmiadó-bevallási időszakonként fizetendő általános forgalmi adót csökkentő összeg;
BNy(d): az adójeggyel ellátott dohánygyártmánynak a nyitó bolti kiskereskedelmi készlete;
BF(d): az adójeggyel ellátott dohánygyártmánynak az általános forgalmiadó-bevallási időszakban továbbértékesítési célra történt beszerzése;
BZ(d): az adójeggyel ellátott dohánygyártmánynak a záró bolti kiskereskedelmi készlete;
BNy: a nyitó bolti kiskereskedelmi készlet – összesen;
BF: az általános forgalmiadó-bevallási időszakban továbbértékesítési célra beszerzett termékek – összesen;
BZ: a záró bolti kiskereskedelmi készlet – összesen;
É: a bolti kiskereskedelmi tevékenységből származó, az általános forgalmiadó-bevallási időszakban ténylegesen elért bevétel;
A(d): az áfa-törvény 44. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti százalékérték.
(5) A (4) bekezdés szerinti számítási módnál az áfa-törvény 5. számú melléklete szerinti egyéb rendelkezéseket figyelembe kell venni.
(6) A (4) bekezdés szerinti számítási mód alkalmazásának feltétele, hogy az általános forgalmi adó alany nyilvántartásában az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékét elkülönülten szerepeltesse.
68. § (1) A 36. § (1) bekezdésben megnevezett ásványolajtermékkel, továbbá a 3814 vámtarifaszám alá tartozó oldószerkeverékkel, hígítóval – kivéve a 2710 00 25 vámtarifaszám alá tartozó, 500 milliliter vagy annál kisebb kiszerelésben előállított benzint, illetve a 3811 vámtarifaszámú adalékanyagot és a 3814 vámtarifaszámú oldószerkeveréket, hígítót 5 liter vagy annál kisebb kiszerelésben –, a 41. § (3) bekezdésében említett fűtőolajjal és az ásványolajon kívüli egyéb jövedéki termékkel (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban az előbbiekkel együtt: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni az e törvényben meghatározott engedéllyel lehet.
(2) E törvény alkalmazásában:
1. nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék beszerzése, készletezése és lakosság, intézmények és nem lakossági felhasználók részére történő értékesítése, ide nem értve a 41. § (3) bekezdésében említett fűtőolaj értékesítését, továbbá azt, ha a 36. § a), b), f), g) pontja szerinti, valamint a 2710 0051, 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifaszám alatti jövedéki termékek (a továbbiakban: üzemanyagok) esetében az értékesítés nem üzemanyagtöltő állomáson, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifaszámú tüzelőolaj esetében nem kiskereskedelmi tárolótelepen vagy nem üzemanyagtöltő állomáson történik (a továbbiakban: végső fogyasztók részére történő értékesítés);
2. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék belföldön történő beszerzése, készletezése és nem végső fogyasztók részére vagy nem exporttevékenység keretében történő továbbértékesítése;
3. export- és importtevékenység: az a tevékenység, amely keretében a személy jövedéki terméknek a behozatalát vagy kivitelét saját nevében végzi, ide nem értve a 9. § (2) bekezdésében foglalt adómentes termék behozatalát, a jövedéki termék nem kereskedelmi forgalomban történő kivitelét, továbbá az átviteli rendeltetésű (tranzit) jövedéki terméknek belföldön történő átszállítását;
4. üzemanyagtöltő állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített tárolótartállyal ellátott kiskereskedelmi elárusítóhely;
5. kútoszlop: üzemanyagok, folyékony tüzelőanyagok kimérésére használatos, helyhez kötött, egy vagy több kimérőhelyes, egy szerkezeti egységbe épített, az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérővel és összegezővel ellátott berendezés;
6. kiskereskedelmi tárolótelep: a tüzelőolajnak – az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérővel és összegezővel, ólomzárral ellátott mérőműszeren keresztül – tárolótartályból, végső fogyasztók részére történő értékesítésére szolgáló elárusítóhely;
7. üzlethelyiség: a szilárd, térelemekkel körülhatárolt, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített, tartós használatra szolgáló nyílt árusítású, rendszeresen nyitva tartó kiskereskedelmi elárusítóhely, ideértve az e feltételeknek megfelelő pavilont, továbbá a munkahelyi éttermet és büfét, az üzemanyagtöltő állomás, közforgalmú repülőtér, vasúti és hajóállomás területén üzemeltetett elárusítóhelyet.
69. § (1) A jövedéki termék szabadforgalomban végzett jövedéki engedélyes kereskedelme, szabadforgalomból történő exportálása, szabadforgalom számára történő importálása a vámhatóság által kiadott jövedéki engedéllyel történhet.
(2) Jövedéki engedélyre jogosult az a személy,
a) aki – az (5), (8)–(9) bekezdésben foglalt eltéréssel – az ásványolajtermékek esetében 80 millió Ft, az egyéb jövedéki termékek esetében 15 millió Ft jövedéki biztosítékot nyújt,
b) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai, illetve egyéni vállalkozó esetében az Szja.-törvény rendelkezései szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a forgalmazott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető,
c) aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt,
d) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs meg nem fizetett vám- vagy adótartozása, a társadalombiztosítási szerv felé társadalombiztosítási járulék tartozása, kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, továbbá, aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn.
(3) Nem adható engedély, ha az engedélyt kérelmező természetes személyt vagy a szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
(4) A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre és saját számlára végzett importtevékenységre szóló jövedéki engedély (2) bekezdésben foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmező
a) a 36. § (1) bekezdés a), b), d), e) pontja szerinti motorbenzin, gázolaj, tüzelőolaj, továbbá a fűtőolaj esetében telephelyenként legalább 500 m3 űrtartalmú, az illetékes hatóság által hitelesített és engedélyezett, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal vagy tárolótartályban tárolótérfogattal (a továbbiakban: tárolótartály),
b) a 36. § (1) bekezdés f) pontja szerinti cseppfolyós gáz esetében telephelyenként 300 m3 űrtartalmú, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal,
c) az alkoholtermék, a sör, a pezsgő, a köztes alkoholtermék és a dohánygyártmány esetében telephelyenként legalább 100 m2 alapterületű, szilárd térelemekkel körülhatárolt raktárhelyiséggel, a nem palackozott alkoholtermék forgalmazásához legalább 100 m3 űrtartalmú, helyhez kötött tárolótartállyal
is rendelkezzen.
(5) Az adóraktár engedélyese által a szabadforgalomban folytatott jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre a (2) bekezdés a) pontja szerinti jövedéki biztosítékot nem kell külön teljesíteni, amennyiben azt az adóraktárra nyújtott jövedéki biztosíték összege meghaladja. Ellenkező esetben a kereskedelmi jövedéki engedély megadásához, illetve érvényességéhez a különbözetre kell jövedéki biztosítékot nyújtani.
(6) Amennyiben az importáló az importált jövedéki termékét jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység keretében értékesíti, vagy a jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termékét exportálja, a (2) bekezdés a) pontja szerinti jövedéki biztosítékot csak az egyik tevékenysége után kell nyújtania.
(7) Ha a jövedéki engedélyes kereskedő, az exportáló és az importáló ásványolajat és egyéb jövedéki terméket egyaránt forgalmaz, exportál, importál, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedéki biztosítékot 95 millió forint összegben kell teljesíteni.
(8) Nem kell jövedéki biztosítékot nyújtania annak a jövedéki engedélyes kereskedelmi, export- és importtevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek, amely az Áht. alapján a kincstári finanszírozás körébe tartozik.
(9) Ha az importáló kizárólag olyan jövedéki terméket importál, amelynek adómentes beszerzésére keretengedéllyel rendelkezik, jövedéki biztosítékot csak a keretengedélyhez kapcsolódóan kell nyújtania.
(10) A jövedéki biztosíték készpénz, illetve belföldi székhelyű bank által vállalt vagy felülgarantált bankgarancia lehet.
(11) A jövedéki biztosíték érvényesítésére a vámhatóság a jogerősen megállapított jövedéki bírságtartozás esetén – külön határozat nélkül – jogosult.
(12) A vámhatóság a szabadforgalomban a jövedéki termékek jövedéki engedélyes kereskedelmére, exportjára-importjára jövedéki engedéllyel rendelkezők listáját a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában rendszeresen közzéteszi, továbbá gondoskodik az érvényes engedélyek naprakész listájához való közvetlen hozzáférésről.
(13) A vámhatóság a jövedéki engedélyt visszavonja, amennyiben
a) a jövedéki engedélyes kereskedő, exportáló, importáló ellen felszámolási eljárás indult,
b) a jövedéki engedélyes kereskedő, exportáló, importáló az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz teljesítendő adóbevallási, adófizetési, vámteher-fizetési vagy a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidőt, illetve az esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt követően sem teljesítette, vagy az adóhatóság a vizsgált időszakra vonatkozó adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt jogerősen állapít meg, és a magatartás jellegére tekintettel az adóbírság mérséklését az Art. 73. §-ának (2) bekezdése kizárja,
c) a 69. § (2) bekezdés a), b) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesülnek,
d) a 70. §-ban, a 71. § (8), (9) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a jövedéki engedélyes kereskedő ismételten megsérti.
70. § (1) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – csak adóraktárból (ideértve a megszűnt adóraktárt a megszűnését követő 30 napig), jövedéki engedélyes kereskedőtől vagy jövedéki engedéllyel rendelkező importálótól szerezhet be, ilyen terméket tarthat készleten és értékesíthet tovább.
(2) Végelszámolás, illetve felszámolás keretében megvásárolt vagy a követelés (tartozás) fejében átvett, valamint a hatóságok által elkobzott, vagy a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki termék beszerzése és továbbforgalmazása is megengedett a jövedéki engedélyes kereskedő által, feltéve, hogy adófizetési kötelezettségét e törvény szerint teljesítette.
71. § (1) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolnia kell. Az alkoholterméket csak zárjeggyel és 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben, illetve a dohánygyártmányt csak adójeggyel szerezheti be, értékesítheti, készletezheti, illetve alkoholterméket – kivételesen – 2 liter vagy azt meghaladó űrtartalmú göngyölegben a 50. § (10) bekezdésének rendelkezése szerint forgalmazhat.
(2) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzéseiről és értékesítéséről, valamint a napi zárókészletéről – telephelyenként és összesítve – folyamatosan mennyiségi nyilvántartást (a továbbiakban: jövedéki nyilvántartás) kell vezetnie. A jövedéki nyilvántartást a vámhivatal által elfogadott és hitelesített külön nyomtatványon (űrlapon) kell vezetni, és a beszerzés, az értékesítés adatait havonta, a tárgyhó végén összesíteni. A jövedéki engedélyes kereskedő mentesülhet a külön nyomtatványon (űrlapon) történő nyilvántartás-vezetés alól, ha bizonylati rendjét, hagyományos vagy számítógépes nyilvántartását úgy alakítja ki, hogy annak alapján az előírt számbavétel teljesül. A jövedéki nyilvántartás adatai számítógépes adathordozón tárolhatók. A vámhatóság kérésére a jövedéki nyilvántartás adatait rendelkezésre kell bocsátani.
(3) A jövedéki engedélyes kereskedők dohánygyártmány, alkoholtermék és sör árukészletének továbbforgalmazók részére, gépjárműről történő helyszíni értékesítése, kiszolgálása (a továbbiakban: terítőjárat) a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint megengedett.
(4) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket
a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfa-törvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi jövedéki engedélye számát, valamint a vevő adóigazgatási azonosító számát és – ha a vevő kereskedő – az e törvényben előírt engedélye számát is,
b) szállítólevéllel szállíthat.
(5) A szállítólevél szigorú számadású bizonylat, amelyen fel kell tüntetni
a) a jövedéki termék mennyiségi adatait;
b) a kiszállítás és az átvétel időpontját;
c) a szállítás célját (áttárolás, értékesítés, terítőjárat);
d) a szállítás rendeltetési helyét (címét, címzettjét, a terítőjárat értékesítési körzetét).
Szállítólevélként elfogadható a (4) bekezdés a) pontja szerinti számla is, amennyiben az tartalmazza az e bekezdésben meghatározott adatokat.
(6) A jövedéki engedélyes kereskedő a raktárhelyiségét, illetve tárolótartálya telephelyét nem jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként akkor használhatja, ha
a) a jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes tevékenysége kereskedelmi készletéről, annak változásáról (beszerzés, értékesítés) cikkelemenkénti mennyiségben és értékben olyan számítógépes jövedéki nyilvántartást vezet, amelyből az adatok a jövedéki ellenőrzéshez tevékenységenként külön-külön és összesítve bármikor rendelkezésre állnak;
b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a jövedéki terméket – ha törvény másként nem rendelkezik – a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén csak olyan számla vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíti, amely az áfa-törvényben előírt adatokon kívül a „Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas” szöveget tartalmazza, továbbá – készpénzfizetés esetén – a vevő a számla átvételét aláírásával és – intézményi, nem lakossági felhasználó esetén – cégbélyegzőjének lenyomatával, illetve az adóazonosító jelének vagy számának feltüntetésével igazolja;
c) az a) pont szerint kialakított jövedéki nyilvántartás vezetésével a vámhatóság előzetesen egyetértett, és azt jóváhagyta.
(7) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a belföldön értékesített jövedéki termékről vevőnként olyan nyilvántartással kell rendelkeznie, amely tartalmazza
a) az értékesített termék megnevezését, számla szerinti értékét és mennyiségét, a számla számát,
b) a vevő nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és – kereskedő vevő esetén – az e törvény szerinti engedélye számát,
c) a vásárlás és a teljesítés (kiszállítás) időpontját.
A nyilvántartás adatai számítógépes adathordozón tárolhatók, a vámhatóság kérésére azokat rendelkezésre kell bocsátani.
(8) A jövedéki engedélyes kereskedő a 68. § (1) bekezdésben megjelölt ásványolajterméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be, és nem értékesíthet, illetve a nem jövedéki engedélyes kereskedő nem vásárolhat.
(9) A (8) bekezdés alá nem tartozó jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék beszerzését és jövedéki engedélyes kereskedőnek történő továbbértékesítését készpénzfizetéssel nem bonyolíthatja.
(10) Az exportáló zárjeggyel ellátott alkoholterméket, illetve adójeggyel ellátott dohánygyártmányt nem értékesíthet, kivéve, ha a zárjegyet, az adójegyet felülragasztással érvényteleníti. Az exporttevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az exportált termék megnevezését és mennyiségét, az exportszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a külföldi vevő és a rendeltetési ország megjelölését, a vámhivatal által végzett kiviteli ellenőrzés, valamint a vámhatáron való kiléptetés időpontját.
(11) Az importáló az importtevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az importált termék megnevezését és mennyiségét, az importszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a vámhatáron történt belépés és a belföldi forgalom számára történt vámkezelés időpontját, az importált termék készletre vételének időpontját, valamint a beszerzés céljának (feldolgozás, továbbértékesítés) megjelölését. Az importáló az importált és belföldön értékesített jövedéki termékről a (7) bekezdésben előírtak szerint vevőnyilvántartást köteles vezetni.
(12) Magyar Közlönyben kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a külföldi államok fegyveres erőinek ellátására az Országgyűlés vagy a Kormány által kijelölt szervezet a jövedéki termékek e tevékenységgel összefüggő jövedéki engedélyes kereskedelme, exportja, importja esetén a (2) és (7) bekezdés szerinti nyilvántartások vezetését a külön jogszabályban foglalt rendelkezések alapján teljesíti.
72. § (1) Jövedéki termékek szabadforgalomban végzett nem jövedéki engedélyes kereskedelme – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló jogszabályban meghatározott, az üzlet helye szerinti illetékes település jegyzője által kiadott működési engedély birtokában lehetséges, ha
a) a működési engedély olyan kiskereskedelmi, vendéglátóipari, illetve kereskedelmi szálláshely üzletkörre szól, amelyben a jogszabály jövedéki termékek forgalmazását megengedi, és
b) a nem jövedéki engedélyes kereskedő a tevékenységét üzlethelyiségben (üzemanyag értékesítése esetén üzemanyagtöltő állomáson, folyékony tüzelőanyag értékesítése esetén üzemanyagtöltő állomáson vagy kiskereskedelmi tárolótelepen), illetve a mozgóbolton keresztül történő értékesítés esetén a (4)–(6) bekezdésben foglaltak szerint folytatja.
(2) Jövedéki termék közvetlen végső fogyasztóknak történő értékesítése a vasúti étkezőkocsiban és büfében, a nemzetközi autóbuszjáraton, a személyhajó éttermében és büféjében, a belföldi polgári repülőgépjáraton, továbbá a dohánygyártmányok vonatkozásában a 2000 főnél kisebb népességszámú településen (lakott helyen) a postai szolgáltatást nyújtó szolgáltatóhelyiségben is megengedett.
(3) A jegyző a jövedéki termékek nem jövedéki engedélyes kereskedelmi forgalmazására jogosító működési engedélyek listáját és az engedélyek jogszabály szerint nyilvántartásba vett adatait rendszeresen átadja a vámhatóságnak, és folyamatosan értesíti a bekövetkező változásokról.
(4) A (6) bekezdésben megnevezett jövedéki termék mozgóbolton keresztül történő értékesítésére a működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedő akkor jogosult, ha az üzlethelyisége (több üzlethelyiség működtetése esetén a székhelye) szerint illetékes vámhatóságnak a mozgóbolton keresztül történő értékesítés megkezdését 6 munkanappal megelőzően bejelenti, és a vámhatóság a működési engedélyre történő rájegyzéssel azt és a (5) bekezdés szerinti feltételeket tudomásul veszi.
(5) A (4) bekezdés szerinti bejelentéshez írásban meg kell adni a mozgóboltként üzemelő közúti gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, az ellátott települések, értékesítési megállóhelyek, alkalmi rendezvények megnevezését és helyét, azok megközelítésének útvonalát, valamint a településenként, megállóhelyenként előre meghatározott nyitvatartási időt. Az alkalmi rendezvényeken való árusítás vámhatóság általi jóváhagyásához be kell mutatni az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyeket is.
(6) A jövedéki termék értékesítésére szolgáló mozgóboltnak az a forgalmi rendszámmal ellátott, közúti gépjármű minősül, amely
a) az üzemanyagnak kizárólag a hivatalosan meghirdetett technikai sportversenyeken (motor-, autó-, repülő-, motorcsónak versenyeken) történő értékesítése esetén, továbbá a tüzelőolaj és a propán vagy propán-bután gáz értékesítése esetén a vevőnek a felhasználás helyszínén történő kiszolgálását végzi, és olyan tartállyal van összeszerelve (tankautó), amely az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített, ólomzárral ellátott mérőműszeren (átfolyásmérőn), kiszolgálótömlőn és pillanatelzárón keresztül méri ki a terméket;
b) dohánygyártmány, alkoholtermék, sör, pezsgő, köztes alkoholtermék értékesítése esetén szilárd alapanyagú térelemekkel körülhatárolt, zárt légtérrel rendelkező olyan tehergépjármű (autóbusz), amelyben a terméket eladótérben vagy utcán át szolgálják ki, és amely a kis- és tanyatelepülések ellátására, alkalmi rendezvényeken történő értékesítésre szolgál.
(7) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék beszerzésekor a működési engedélyét, illetve annak hiteles másolatát az eladó kérésére köteles bemutatni.
(8) A nem jövedéki engedélyes kereskedő csak adóraktárból, jövedéki engedéllyel rendelkező kereskedőtől és importálótól, valamint a 70. § (2) bekezdése rendelkezésének értelemszerű alkalmazásával szerezhet be jövedéki terméket.
(9) A nem jövedéki engedélyes kereskedő köteles a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolni.
(10) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a (11) bekezdésben meghatározott kereskedelmi mennyiséget elérő mennyiségű jövedéki terméket nyugtával nem, hanem csak – az áfa-törvény szerinti – olyan számla vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíthet,
a) amely a „Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas” szöveget tartalmazza,
b) amelyen a vevő a számla átvételét aláírásával és adóazonosító jelének feltüntetésével, illetve intézményi, nem lakossági felhasználó vevő esetén adóazonosító számának feltüntetésével, valamint cégbélyegzőjének lenyomatával és aláírásával igazolja.
(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek
a) az ásványolajterméknek motorbenzinből a gépjármű tartályán kívül 40 litert, egyéb benzinből 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból 100 litert, tüzelőolajból 3500 litert,
b) a cigaretta 1000 darabot,
c) a szivar 200 darabot,
d) a fogyasztási dohány 1000 grammot,
e) a sör 50 litert,
f) a pezsgő és a köztes alkoholtermék 20-20 litert,
g) az alkoholtermék 10 litert
meghaladó mennyisége minősül.
(12) Az alkoholtermék forgalmazására az 50. § (10) bekezdésében előírt rendelkezéseket a kiskereskedelmi forgalmazás esetén is alkalmazni kell.
(13) Alkoholterméket az üzlethelyiség raktárában, továbbá – a vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével – az üzlethelyiség eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, fogyasztói csomagolásban lehet tárolni, értékesíteni.
(14) A cigarettát darabonként tilos értékesíteni. A szivar csak akkor értékesíthető darabonként, ha a szivaron az adójegy szivargyűrűként kerül felhelyezésre.
(15) Az üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a 36. § (1) bekezdés a) pontja alatti, továbbá a 2710 0036 vámtarifaszámú motorbenzin, a 36. § (1) bekezdés f) pontja alatti üzemanyagcélú cseppfolyósított gáz, illetve a 2710 00 66 01 vámtarifaszámú gázolaj, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02 vámtarifaszámú tüzelőolaj és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető.
(16) A nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep forgalmáról jövedéki termékenként külön nyilvántartást köteles vezetni, amelybe naponta, több műszakos üzemelés esetén műszakonként fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget, valamint a napi zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt. Az értékesített mennyiséget a kimérőszerkezet óraállása szerint, a műszakjelentés alapján, az induló és a záró óraállás feltüntetésével kell megállapítani.
(17) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a sört, a köztes alkoholterméket és a dohánygyártmányt alkalmi rendezvényen üzlethelyiségen kívül az értékesítés helye szerint illetékes vámhatósághoz történt előzetes – három munkanappal korábbi – bejelentése alapján is árusíthat, ha ehhez az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyekkel is rendelkezik.
73. § (1) A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzése érdekében
a) a kereskedő üzlethelyiségének, a kereskedelmi raktárának, az üzemanyagtöltő állomásnak, a kiskereskedelmi tárolótelepnek az árukészletét ellenőrizheti, az e törvényben előírt, külön vezetett nyilvántartásokat, továbbá az üzleti könyveket vizsgálhatja, az árukészlet mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát megállapíthatja;
b) ellenőrizheti, hogy a nem jövedéki engedélyes kereskedő a dohánygyártmányok adójegyén feltüntetett ártól eltérő árat érvényesít-e;
c) bárkinek a tulajdonában, használatában lévő bármely olyan helyet, helyiséget ellenőrizhet, amelyről a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető, hogy ott ásványolajat vagy kereskedelmi mennyiségű egyéb jövedéki termékeket tartanak, tárolnak.
(2) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg,
a) az illetékes vámhatóság vezetőjének határozata alapján beléphet és ellenőrzést folytathat az olyan helyiségben, amelyről azonosított és ellenőrzött forrásból beszerzett adatok, a tevékenység folytatásának körülményei alapján valószínűsíthető, hogy ott jövedéki terméket adóraktári engedély nélkül állítanak elő, vagy adózatlan jövedéki terméket jogellenesen raktároznak,
b) az üzemi és raktárhelyiséget belülről szemrevételezheti, vizsgálhatja, megállapíthatja a jövedéki termék készletét, leltár felvételét rendelheti el,
c) megállíthatja a járműveket, ellenőrizheti a szállítmányokat, a szállítási okmányokat, megállapíthatja és ellenőrizheti a szállított jövedéki termék mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát, a szállítási okmányon az ellenőrzés tényét rögzíti,
d) a jövedéki termékből és a jövedéki termék előállításához használt alapanyagokból az adóellenőrzés céljára mintát vehet,
e) vizsgálhatja a gyártási, feldolgozási műveletekről vezetett nyilvántartásokat, üzleti könyveket, az e törvényben elrendelt nyilvántartásokat, elszámolásokat.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a helyiségbe való belépés és az ott folytatott ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében történik. A vámhatóság az intézkedésről jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyvben rögzíti az intézkedés során megállapított tényeket, illetve a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.
74. § (1) Az Art. 72. §-a szerint megállapított adóbírság mértéke a jövedéki termékkel kapcsolatos adóhiány 100%-a.
(2) Az adómentes célra beszerzett jövedéki termék nem adómentes célra történő felhasználása, továbbá az olyan jövedéki termék esetében, amelyre az adót jogellenesen visszaigényelték, vagy amelyre jogellenesen adólevonást érvényesítettek, a jövedéki termék mennyisége után a termék adómértékével számított adónak megfelelő adóbírságot kell megállapítani.
75. § (1) Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által elkövetett, az Art. 74. §-ának (1), (3), (7), (12) és (14) bekezdésében összegszerűen vagy összegszerűen is megállapított mulasztási bírsággal sújtott jogellenes magatartás esetén a mulasztási bírság legmagasabb összege az ott megállapított összeghatárok kétszerese, ha a jogsértést jövedéki termékkel kapcsolatban követték el. A termékkísérő okmány és az egyszerűsített kísérő okmány kiállításának elmulasztása esetén az Art. 74. § (12) bekezdését és e bekezdés rendelkezését kell alkalmazni.
(2) Az adóalanyra az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének – a 74. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó – egyéb megsértése, elmulasztása esetén legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni.
76. § (1) A természetes személy – a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével –, amennyiben
a) jövedéki terméket adóraktáron kívül előállít, illetve
b) olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő, vagy amelyet – import jövedéki termék esetén – nem vámkezeltek,
a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet.
(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni
a) azt az e törvény rendelkezései szerint kizárólag adóraktárban előállítható terméket, amelyet nem adóraktárban, érvényes adóraktári engedély nélkül állítanak elő, ideértve azt a terméket is, amelyet a 70. §, illetve a 72. § (8) bekezdése rendelkezésének megsértésével szereztek be,
b) azt a terméket, amelyről a birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal vagy vámokmánnyal nem tudja bizonyítani az ellenkezőjét,
c) a zárjeggyel el nem látott, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegyű alkoholterméket, az adójegy nélküli, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegyű dohánygyártmányt [a továbbiakban az a)–c) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék].
(3) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja a jövedéki termék mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított adó. A jövedéki bírság mértéke a bírságalap kétszerese, de legalább 20 ezer forint, kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék esetében a bírságalap ötszöröse, de legalább 100 ezer forint.
(4) A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és más gazdálkodó szervezet [a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény 685. § c) pont], amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap ötszörösének, kereskedelmi mennyiség esetében tízszeresének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. A jövedéki bírság legkisebb összege 100 ezer forint, kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék esetében 200 ezer forint.
77. § (1) A zárjegy hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált zárjegy darabszámával és a 50. § (5) bekezdésében meghatározott értékkel számított összeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő.
(2) Az adójegy hamisítása, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált adójegy által képviselt adóösszeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő.
(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefréből alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó termék jogosulatlan előállítása, értékesítése, megvásárlása, birtokolása, valamint az 51. § (3) bekezdésében megjelölt borászati melléktermék jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén literenként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint jövedéki bírságot kell kiszabni.
(4) A desztilláló berendezés jogosulatlan előállítása vagy birtokolása 100 ezer forintig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.
(5) A szárított dohány nem a fermentáló üzem, illetve a fermentált dohány nem a dohányüzem vagy a dohánygyár részére, hanem közvetlen fogyasztási célra történő átadása, értékesítése, illetve megvásárlása, birtokolása kilogrammonként 1000 forint jövedéki bírsággal büntetendő.
(6) Dohánygyártmány előállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz jogosulatlan előállítása, birtokolása, értékesítése 100 ezer forintig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.
78. § (1) Az a kereskedő, aki olyan jövedéki termékkel kereskedik, amely után az adót kétséget kizáróan megfizették, de a 70–72. §-ban előírt egyéb rendelkezéseket nem tartja be, vagy megsérti, legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint jövedéki bírsággal büntethető.
(2) Ha a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő kétséget kizáróan adózott termékeket forgalmaz, de nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a kivetendő jövedéki bírság alapja a kereskedő termékköre szerinti jövedéki engedélyhez e törvényben előírt jövedéki biztosíték összegének és azon napok számának szorzata, amely alatt a kereskedő a jövedéki bírság kivetéséig engedély nélkül folytatta tevékenységét. A jövedéki bírság mértéke a bírságalapnak és a jövedéki bírság kivetése időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszerese 365-öd részének a szorzata, de legalább 500 ezer forint.
79. § (1) A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozóval szemben, amennyiben az adójegyre vagy a zárjegyre vonatkozó, e törvényben meghatározott szabályokat vagy a 72. § (8) bekezdésének rendelkezését megsérti, az Art. 74/B. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy a helyiséget az első jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra kell bezárni.
(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést arra a kereskedőre, akinél első ízben találnak zárjegy nélküli jövedéki terméket, és a jövedéki termék megtalált mennyisége nem éri el a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazandó az üzemanyagtöltő állomásra is, amennyiben az azt üzemeltető nem jövedéki engedélyes kereskedő a jogszabályban előírt pénztárgépet nem alkalmazza, vagy a 71. § (8) bekezdésében, illetve a 72. § (15) bekezdésében foglalt rendelkezést megsérti.
80. § (1) Adóraktár működtetése legfeljebb 60 napra felfüggeszthető, ha az adóraktár engedélyese az adóraktár működtetésének feltételeit oly módon sérti meg, hogy a szabályok megsértése a jövedéki biztosíték összegének legalább 20 százalékát meghaladó összegű adót érint. Ezzel egyidejűleg a jövedéki biztosíték összegét 50 százalékkal fel kell emelni, és az adóraktár engedélyesét a jövedéki biztosíték mérséklésének lehetőségéből két évre ki kell zárni.
(2) A jövedéki biztosíték összegét meghaladó összegű adó – különösen a tevékenység körülményeinek megváltoztatásával történő – eltitkolása esetén az adóraktár teljes jövedéki termékkészlete elkobozható.
81. § (1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a büntetőeljárásban le nem foglalt
a) adózás alól elvont jövedéki terméket,
b) hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet,
c) jogosulatlanul előállított cukorcefrét és abból előállított terméket,
d) jogosulatlanul előállított vagy birtokolt desztilláló berendezést, dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt, továbbá az a)–c) pontban említett tárgy előállítására használt eszközt.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl lefoglalásnak van helye, ha hatóság vagy bíróság a büntetőeljárásban lefoglalt adózás alól elvont terméknek a visszaadását rendeli el, de az e § rendelkezései szerint – egyéb okból – elkobzás alá esik.
(3) Nincs helye a lefoglalásnak arra a dohánygyártmányra és szeszes italra, amely nem a 76. § (2) bekezdés c) pontja alapján minősül adózás alól elvont terméknek.
(4) A lefoglalt terméket, egyéb tárgyat és eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jövedéki bírság megállapításának van helye. Az elkobzásról a jövedéki bírságot megállapító határozatban kell rendelkezni.
(5) A lefoglalást meg kell szüntetni, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jövedéki bírságot nem állapítanak meg. A lefoglalás megszüntetéséről a jövedéki ügyben hozott határozatban kell rendelkezni.
(6) Az elkobzott termékek közül
a) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket – ideértve a cukorcefrét és az abból előállított terméket is – meg kell semmisíteni;
b) az a) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék esetén a vámhatóság intézkedik azoknak az állam javára történő értékesítéséről, illetve eredménytelenség esetén azt is meg kell semmisíteni.
82. § (1) Az e fejezet különböző §-aiban meghatározott jogkövetkezmények együttesen is megállapíthatók. E jogkövetkezmények nem érintik az adó megfizetésének kötelezettségét, továbbá a vámtörvény és az Art. rendelkezései szerint megállapítható pótlékokat.
(2) Az e fejezet alapján megállapított bírságot annak a hatóságnak a számlájára kell megfizetni, amely a bírság kivetéséről szóló határozatot hozza.
83. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 92/12./EGK irányelve a fogyasztási adó köteles termékekről, valamint az ezek tárolásáról és figyelemmel követéséről szóló általános rendelkezésekről;
b) a Tanács 92/79./EGK irányelve a cigaretták adóinak egységesítéséről;
c) a Tanács 92/80./EGK irányelve a cigarettán kívüli dohánygyártmányok adóinak egységesítéséről;
d) a Tanács 92/83./EGK irányelve az alkohol és az alkoholtartalmú italok fogyasztási adó szerkezetének összehangolásáról;
e) a Tanács 92/81./EGK irányelve az ásványolajokra vonatkozó adókonstrukciók összehangolásáról.
84. § (1) Ez a törvény – a (2)–(6) bekezdésben foglalt eltéréssel – 1998. január 1-jén lép hatályba. Az adókötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit először azokra az esetekre kell alkalmazni, amelyekben az adókötelezettség 1997. december 31-ét követően keletkezik. A jövedéki termékek 1998. január 1-je előtti belföldi értékesítése és importja esetén a fogyasztási adóról és fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni továbbá az 1998. január 1-je előtt keletkezett adóvisszaigénylési jogosultság esetén is.
(2) A törvény 19. §-a – az (1) bekezdés f) pontja kivételével –, 20–22. §-a, 23. §-a, 26. §-ának (2)–(10) bekezdése, 27. §-a és 90. § (3), (5), (7), (10), (14), (15), (17) és (18) bekezdése a kihirdetés napján lép hatályba.
(3) A törvény 19. §-a (1) bekezdésének f) pontja – a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel –, a 32. §-a (4)–(5) bekezdése, a 41. §-a (1) bekezdésének g) pontja – a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel – 1999. január 1-jén lép hatályba. Az 1998. október 31-ig benyújtott adóraktári engedély iránti kérelemben a 21. § (1) bekezdés i) pontja szerinti nyilatkozatban határidőként 1999. január 1-jét kell megjelölni. Az 1998. október 31-ét követően benyújtott és 1998. december 31-ét megelőzően elbírált engedélykérelem esetében a 19. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltételt – az engedélykérelemben adott nyilatkozattól függetlenül – a kérelmezőnek 1999. január 1-jétől kell teljesítenie.
(4) A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltételt a cseppfolyós gáztöltőre és a sűrített gáztöltőre 2000. január 1-jétől, a sörfőzdére és a bérfőzést végző szeszfőzdére 2001. január 1-jétől kell teljesíteni. A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltétel teljesítésére vonatkozó nyilatkozatra a (3) bekezdésnek a nyilatkozattal kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
(5) A törvény 62. §-a, 63. §-ának (1) és (10) bekezdése, 66. §-a és 67. §-a 1998. szeptember 1-jén lép hatályba.
(6) Az e törvény kihirdetésének napját megelőzően kötött szerződés alapján, a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség megbízásából az 1993. évi IL. törvény értelmében végzett tárolásra használt tárolóhelyre a törvény 41. §-a (1) bekezdésének g) pontja 1998. január 1-jétől alkalmazható azzal, hogy a 41. § (5) bekezdése e) pontjában előírt tárolótartály követelmény helyett legalább 14 000 m3 tárolótartálynak kell rendelkezésre állni.
(7) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény, valamint az azt módosító 1994. évi XXXIII. törvény, 1994. évi LXIX. törvény, 1995. évi XXVII. törvény, 1995. évi LXVIII. törvény, 1995. évi LXXXVIII. törvény, 1995. évi CXXI. törvény 90. §-ának (1)–(2) és (4) bekezdése, 1996. évi XXXIII. törvény, 1996. évi LXXXIV. törvény, 1997. évi L. törvény 70. §-ának (1) bekezdése (a továbbiakban: Jszt.), azonban
1. a folyamatban lévő, Jszt. szerinti jövedéki ügyek elbírálására rendelkezéseit alkalmazni kell, feltéve, ha e törvény ugyanazon ügyre vonatkozó rendelkezése nem eredményez az ügyfélre nézve kedvezőbb elbírálást,
2. a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény hatálya alá tartozó pörkölt kávé és valódi kávékivonat zárjeggyel való ellátása és forgalmazása vonatkozásában a Jszt. 3. § (1) bekezdése a) pontjának 1., 4. alpontját, (2) bekezdésének i) pontját, (3) bekezdésének i) pontját és (5) bekezdését, a 4–7. §-át, a 8. § (1) bekezdését, a 9. § (1), (4)–(11), (14), (15) bekezdését, a 10. §-át, a 11. §-át, a 12. § (1), (2), (4), (6), (7), (9) bekezdését, a 13. §-át, a 19–20. §-át, a 42. § (1) bekezdését, a 49. §-át, az 51. §-át, az 52. §-át, az 54–56. §-át, az 57. § (1) bekezdését, a 66–77. §-át továbbra is alkalmazni kell azzal, hogy a Jszt 8. § (1) bekezdése szerinti engedély kiadása tekintetében az e törvény szerint a jövedéki engedélyezési ügyre vonatkozó hatásköri, illetékességi szabályokat kell alkalmazni;
b) a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 97. §-a (1) bekezdésének b) pontja;
c) a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló, többször módosított 1995. évi C. törvény 175. § (3) bekezdés c) pontjának utolsó mondata.
(8) E törvény kihirdetésének napján hatályát veszti a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló, többször módosított 1995. évi C. törvény 7. § (6) bekezdése, a 132. § (10) bekezdése, valamint az 1. számú melléklet 3. pontjának második mondata.
(9) Ahol jogszabály olyan termékkel összefüggésben, amely e törvény hatálya alá tartozik, fogyasztási adót említ, a továbbiakban jövedéki adót kell érteni.
85. § (1) Az a személy, aki e törvény kihirdetésének napján a Jszt. szerinti termelési tevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel rendelkezik, e tevékenységét adóraktári engedély nélkül az adóraktári engedélykérelme elutasításáról hozott határozat jogerőre emelkedéséig, de legfeljebb 1998. június 30-ig folytathatja, feltéve, ha
a) az adóraktári engedély iránti kérelmét 1997. december 31-ig benyújtja,
b) e törvény hatálybalépését megelőzően a vámhatósághoz bejelentést tesz a Jszt. szerinti jövedéki engedélyében feltüntetett telephelye adóraktárként való működtetésének szándékáról,
c) a Jszt. szerinti jövedéki biztosítékot 1997. december 31-ét követően is – az adóraktári engedély megszerzéséig – nyújtja.
(2) Az a személy, aki e törvény kihirdetésének napján pezsgő vagy köztes alkoholtermék előállítását – a vonatkozó jogszabály rendelkezései szerint – végző gyártó-, palackozóüzemmel rendelkezik, a pezsgő és a köztes alkoholtermék előállítását 1998. január 1-jétől az adóraktári engedélykérelme elutasításáról szóló határozat jogerőre emelkedéséig, de legfeljebb 1998. június 30-ig adóraktári engedély nélkül folytathatja, amennyiben
a) az adóraktári engedély iránti kérelmét 1997. december 31-ig elindítja,
b) 1997. december 15-ig a vámhatóságnak megadja az adóraktárként működtetni kívánt gyártó-, palackozóüzem, üzemi raktár címét, helyrajzi számát, és bemutatja a vonatkozó jogszabály szerinti működési engedélyét,
c) 1998. január 1-jétől a 22. § (2) bekezdése szerint számított jövedéki biztosítékot nyújtja.
(3) Azt a személyt,
a) aki e törvény kihirdetésének időpontjában, a Fat. és a Jszt. szerint a jövedéki termék adózatlan beszerzésére, illetve importálására jogosító érvényes engedéllyel rendelkezik, és annak érvényessége 1997. december 31-ét követően jár le, az engedély érvényességi idején belül,
b) aki a keretengedély iránti kérelmét 1997. december 31-ig e törvény rendelkezései szerint benyújtotta, és kérelmének átvételét a vámhatóság igazolta, a kérelem és a vámhatósági igazolás bemutatása alapján legfeljebb 1998. február 28-ig
az e törvény szerinti adómentes felhasználónak kell tekinteni.
(4) Az a személy, aki e törvény hatálybalépésének napján a Jszt. szerint nagykereskedelmi, export- és importtevékenységre jogosító jövedéki engedéllyel rendelkezik, és megfelel az e törvényben a jövedéki engedély megadásához meghatározott feltételeknek, tevékenységét jövedéki engedély nélkül 1998. február 28-ig tovább folytathatja, amennyiben engedélykérelmét 1997. december 31-ig benyújtotta, és a Jszt. szerinti jövedéki biztosítéknyújtási kötelezettségét továbbra is teljesíti. A vámhatóság ezen engedélykérelmeket – e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott – egyszerűsített eljárás keretében bírálja el, és adja ki az új jövedéki engedélyeket.
(5) A vámhatóság az (1) bekezdésben megjelölt személyek adóraktári engedélykérelmét legkésőbb a benyújtást követő 6 hónapon belül, a (3)–(4) bekezdésben megjelölt engedélykérelmeket 1998. február 28-ig köteles elbírálni, az engedélyt kiadni vagy a kérelmet elutasítani.
(6) A 7. § 18. és 19. pontjában említett időszakok számításánál figyelembe kell venni a törvény hatálybalépése előtt a Jszt. szerinti jövedéki engedély alapján végzett tevékenységet, a Fat. és a Jszt. szerint adott mentesítéssel végzett beszerzést, illetve a Jszt. alapján kirótt jövedéki bírságot is.
86. § (1) A Jszt. szerinti termelő, termeltető jövedéki alany (a továbbiakban: a jövedéki alany), továbbá az a személy, aki 1998. január 1-jét megelőzően pezsgő vagy köztes alkoholtermék előállítását vagy termeltetését végezte (e § alkalmazásában a továbbiakban: személy) az általa előállított (termeltetett), de 1997. december 31-ig nem értékesített jövedéki termékről telephelyenként és összesítve készletbevallást ad a Jszt. szerint jövedéki ellenőrzésre jogosult vámhivatalnak, megállapítja az 1998. január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott készlet tényleges mennyiségét (telephelyenként és összesítve). A készletbevallást olyan mennyiségi egységben kell megadni, amely az e törvényben foglalt rendelkezés alapján az adó alapjául szolgál.
(2) A jövedéki alany és a személy, amennyiben 1997. december 31-ig adóraktári engedélyt kért és/vagy kapott, vagy kérelmét jogerős határozatban még nem bírálták el, adóraktárának 1998. január 1-jei induló nyitókészletébe beállítja a jövedéki termék (1) bekezdés szerinti tényleges készletét, amely az adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minősül.
(3) A jövedéki alany és a személy 1998. január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott jövedéki termék készletének tényleges mennyiségét az adókötelezettség szempontjából 1997. december hónapban értékesítettnek kell tekinteni, amennyiben 1997. december 31-ig nem nyújtott be adóraktári engedélykérelmet, vagy adóraktári engedélykérelmét jogerős határozatban elutasították.
(4) A 85. § (3) bekezdésében megjelölt adómentes felhasználó az 1997. december 31-ig fel nem használt adómentes jövedéki termékről az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint készletbevallást ad. A jövedéki termék 1998. január 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott készletének tényleges mennyiségét 1998. január 1-jei induló nyitókészletébe beállítja, amely az adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minősül.
87. § (1) Az 1998. január 1-je és augusztus 31-e közötti időszakban (a továbbiakban: átmeneti időszak) az adó mértéke
a) a cigaretta ezer darabjára 1725 forint és a százalékos adóalap 75 százaléka,
b) a szivar, a szivarka, a fogyasztási dohány százalékos adóalapjának 55 százaléka.
(2) Az átmeneti időszakban a százalékos adó alapja az adófizetési kötelezettséget keletkeztető eseménnyel érintett dohánygyártmány
a) adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó forgalmi értéke, ha az adóraktárból a kitárolás a saját kiskereskedelmi hálózatba, üzlethelyiségbe történik,
b) vámértéke, az importált termék esetén,
c) adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó eladási ára, az a) és b) pontban megjelölttől eltérő esetben.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a dohánygyártmányok forgalmi értéke alatt a terméknek az az ára értendő, amelyet a felek hitelt érdemlően igazoltan a fennálló piaci körülményeknek és helyzetüknek megfelelően állapítottak meg, illetve amely független felek között – normális piaci körülményeket feltételezve – általában elérhető lenne.
(4) A (2) bekezdés c) pontja szerinti eladási ár helyett a dohánygyártmány adó és általános forgalmi adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló, a (3) bekezdés szerint meghatározott forgalmi értéke az adó alapja akkor is, ha
a) az eladási ár a dohánygyártmány adó- és általános forgalmi adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és
b) a dohánygyártmány kitárolása az áfa-törvény 22. §-a (6) bekezdésének b) pontjában meghatározott kör részére történik.
(5) Az átmeneti időszakban a dohánygyártmányok
a) szabadforgalomba bocsátása,
b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a termékét
kizárólag zárjegy felhelyezésével történhet.
(6) Az (5) bekezdésben említett zárjegy a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói csomagolására felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra és onnan kitárolásra, illetve, hogy a termék importból származik és a belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént.
(7) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt
a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó fogyasztói csomagot (zsebcsomag),
b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,
c) a szivarka esetében a dobozt,
d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt
kell érteni.
(8) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és bocsátja – elszámolási kötelezettség mellett – az adóraktár engedélyese, az importáló rendelkezésére. Az adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez az előállítási költségének megfizetése ellenében juthat hozzá. A zárjegy darabonként 70 Ft értéket képvisel, amelyet a külön szabályozott elszámolás alapján kimutatott zárjegyhiány után kell megfizetni.
(9) Az 1998. augusztus 31-én a dohánygyártmány-adóraktárban készleten lévő, zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok után az adó mértéke azonos az (1) bekezdés szerinti mértékkel.
(10) A zárjeggyel ellátott, (9) bekezdés szerinti dohánygyártmányok a dohánygyártmány-adóraktárból legkésőbb 1998. szeptember 30-ig szállíthatók ki.
(11) A zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok kiskereskedelmi eladási árára e törvényben előírt rendelkezések nem vonatkoznak.
(12) Az adójegyet a vámhatóság 1998. június 1-jétől kezdődően köteles azon személy rendelkezésére bocsátani, aki arra a 63. § (3) bekezdésben foglaltak alapján jogosult.
(13) A 63. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően
a) az 1998. július hónapban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési kötelezettség 30 százalékát 1998. szeptember 28-ig, 70 százalékát 1998. október 28-ig,
b) az 1998. augusztus hónapban átvett adójegyek utáni halasztott fizetési kötelezettség 15 százalékát 1998. szeptember 28-ig, 25 százalékát 1998. október 28-ig, 60 százalékát 1998. november 28-ig
kell teljesíteni.
(14) A cigaretta árusítása 2001. december 31-ig automatából is megengedett.
(15) Az adójegy 1998. december 31-ig a 64. § (3) bekezdésében megjelölt adatokon kívül „A dohányzás káros az egészségre!” feliratot is tartalmazza.
88. § (1) 1998. évben az adóelőleg-fizetési kötelezettségnél a 32. § (12) bekezdésének azon rendelkezését kell alkalmazni, amely olyan adóraktárra vonatkozik, amely a tárgyévet megelőző évben nem fizetett adót.
(2) Adóelőleget a dohánygyártmányok esetében csak az 1998. augusztus 31-ig zárjeggyel értékesített, illetve – 1998. augusztus 31-ét követően – zárjeggyel kitárolt termékek utáni adóra kell fizetni.
89. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg
a) a mezőgazdasági termékek előállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdő művelési ágakban a mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adójából 44,30 Ft/liternek a visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,
1. a szántó művelési ágban 90 liter/ha/év,
2. a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban 200 liter/ha/év,
3. a gyep művelési ágban 12 liter/ha/év,
4. a halastó 55 liter/ha/év,
5. az erdőfelújításhoz 90 liter/ha/év,
6. a szarvasmarha ágazatban 85 liter/db/év
mértékig terjedően;
b) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára a jövedéki termékekre adható adóvisszatérítés mértékét, módját és részletes szabályait.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg
a) az adóraktári engedély, a keretengedély és a jövedéki engedély iránti kérelemre, az engedély kiadására, visszavonására, a jövedéki biztosíték teljesítésére, módosítására, a jövedéki biztosíték felhasználására vonatkozó részletes szabályokat,
b) az előállított, raktározott jövedéki termékek pontos számbavételéhez, hatósági felügyelet ellátásához szükséges, az adóraktár kialakítására, berendezésére vonatkozó előírásokat, a hatósági felügyelet ellátásának esetleges különleges módját és feltételeit,
c) az adóraktár által vezetendő nyilvántartásokra, adófizetési kötelezettségének elszámolására, a termékkísérő okmányra és az egyszerűsített kísérő okmányra, a figyelembe vehető veszteségnormákra vonatkozó részletes szabályokat,
d) a jövedéki termék adómentes felhasználásának, elszámolásának, az adóvisszaigénylésnek a részletes szabályait,
e) a zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályait,
f) az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat,
g) a denaturált alkohol előállításához felhasználható denaturáló szer alkalmazására és az alkohol denaturálási eljárására vonatkozó szabályokat, valamint a desztilláló készülék előállítására, birtokban tartására vonatkozó szabályokat,
h) a bérfőzött pálinka bérfőzető részére történő kiadásának és a bérfőzető általi továbbértékesítésének szabályait,
i) a jövedéki termékek lefoglalásának, elkobzásának, felhasználásának, illetve megsemmisítésének részletes szabályait,
j) a terítőjáratok működési és adminisztrációs rendjét,
k) a jövedéki engedélyes és a nem jövedéki engedélyes kereskedelemre vonatkozó egyes rendelkezések részletes szabályait.
(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy közös rendeletben határozza meg
a) az üzemanyag petróleum adómentes beszerzésének, nyilvántartásának és elszámolásának külön szabályait,
b) a 71. § (12) bekezdésében meghatározott szervezet jövedéki nyilvántartásának és vevőnyilvántartásának vezetésére vonatkozó előírásokat.
90. § (1) Ahol a vámtörvény „a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény” vagy a „jövedéki törvény” hivatkozást használja, ott 1998. január 1-jétől e törvényt kell érteni.
(2) A vámtörvény 1. §-a 1. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„1. szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra – e minőségében – e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.”
(3) A vámtörvény 1. §-ának 7. pontja második mondata az alábbiak szerint módosul:
(E törvény alkalmazásában)
„Nem kereskedelmi forgalomnak minősül továbbá az 1. számú melléklet 1. pontjában rögzített mennyiségi korlátozás figyelembevételével bármilyen vámértékkel vámkezelt gépjármű behozatala, illetve kivitele.”
(4) A vámtörvény 1. §-ának 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„21. vámteher:
a) a vám, a termékimportot terhelő általános forgalmi adó, fogyasztási adó és jövedéki adó (a továbbiakban ez utóbbiak együtt: forgalmi adók), illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelező befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni;
b) a vámbiztosíték megállapítása szempontjából a kivitelre kerülő adózatlan jövedéki termékek esetében a forgalmi adók, a közvámraktárba beraktározott áru után visszaigényelt (levont) forgalmi adók, a visszatérített egyéb vámteher és az igénybe vett támogatás, továbbá a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználás, illetve adóraktárba való betárolás céljából importált jövedéki termékek esetében a forgalmi adók.”
(5) A vámtörvény 1. §-ának 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek:
a) a természetes személy, illetőleg szervezetnél a kérelem szerinti szakág vezetője büntetlen előéletű, valamint
b) a szervezetnek
1. a kérelem benyújtásának időpontjában nincs az állami adóhatóságnál adótartozása, a társadalombiztosítási szervnél tartozása, valamint vám és egyéb tartozása, és
2. a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapon belül a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozása nem haladja meg ezen időszak vámteherösszegének 10%-át, és ezen belül nem volt 30 naptári napot meghaladó időtartamú vámtartozása, kivéve az olyan vámtartozást, amely harminc naptári napot meghaladó időtartamon túl azért állt fenn, mert a vámhatóság – az ügyfél felhatalmazása ellenére – nem élt a 135. § (6) bekezdésében biztosított jogával;
c) a szervezet nem áll felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt.
A felsorolt feltételek meglétét – a vámhatósági adatok kivételével – az illetékes vámszervnél évente kell igazolni. Jogutódlással létrejött szervezet esetén a feltételeknek a jogelődnél is fenn kell állniuk.”
(6) A vámtörvény 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja és a bekezdés utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
[7. § (1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében]
„e) a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználás, illetve adóraktárba való betárolás céljából importált jövedéki termékre,”
„Az e) pont alkalmazása alapján nyújtandó vámbiztosíték összegébe, amennyiben az adómentes felhasználó vagy az adóraktár engedélyese a vámárut saját maga importálja és annak szállítását is végzi, a vámbiztosítékba be kell számítani a bankgaranciában adott jövedéki biztosítékot. Az f) pont alkalmazása esetén, amennyiben az adózatlan terméket az adóraktár engedélyese szállítja ki, a vámbiztosítékra az adóraktár engedélyesének jövedéki biztosítéka nyújt fedezetet.”
(a vámáru/szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.)
(7) A vámtörvény 8. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (3) bekezdésben meghatározott tevékenységi garancia összege azonos engedélyes által üzemeltetett több vámraktár vagy vámszabad terület esetében sem haladhatja meg a 200 millió forintot. A rendelkezés alkalmazásánál a vámraktár és a vámszabad terület forgalmát külön-külön kell vizsgálni.”
(8) A vámtörvény 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a vámárut/árut külföldre vagy vámszabad területre kiszállították, a belföldi forgalom számára vámkezelték és – amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik – az esedékessé váló vámterhet megfizették, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, közvámraktárba beraktározták vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak felajánlották és azt a vámhatóság elfogadta, a jövedéki törvény szerinti adómentes felhasználó üzemébe, raktárába vagy adóraktárba betárolták és a betárolást a termékkísérő okmányon visszaigazolták, illetve amennyiben a 29. §-ban előirányzott felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem megalapozottságát támasztja alá, továbbá, ha a kiviteli célból szállított adózatlan jövedéki terméket az adóraktárba visszaszállítják és készletre veszik.”
(9) A vámtörvény 46. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén alkalmazható egyszerűsített vámvizsgálat feltételeit e törvény végrehajtási rendelete szabályozza.”
(10) A vámtörvény 125. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A (6) bekezdés szerinti egyetemlegesség alapján a kezes vámfizetési kötelezettségét a belföldi forgalom számára való vámkezelés, az ideiglenes behozatal, a jövedéki termékkel kapcsolatos aktív feldolgozás, továbbá az olyan vámhatósági intézkedésnél, amelynek következtében a terméket belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni, attól a naptól számított 5 (öt) napon belül kell megállapítani, amikor a vámkezeléshez kapcsolódó vámteher fizetési kötelezettségét az a vámfizetésre kötelezett, akiért kezességet vállalt, határidőre teljesíteni elmulasztotta. Amennyiben a vámhatóság a meghatározott határidőt elmulasztja, késedelme idejére a kezessel szemben kamatfizetési kötelezettséget megállapítani nem lehet.”
(11) A vámtörvény 128. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A kiszabott vámteherből az importált dohánygyártmányra az országos parancsnokságtól átvett, ideiglenes kiviteli eljárásban kiszállított és külföldön felragasztott adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő jövedéki adót és általános forgalmi adót nem kell megfizetni, feltéve, hogy az importáló a vámkezeléskor az adójegy ideiglenes kivitelét igazolja, és a jövedéki törvény szerint az adójegy megfizetésére adott fizetési halasztás a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor még nem járt le.”
(12) A vámtörvény 131. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
