(2) A nyilatkozattételnek az (1) bekezdés szerinti formai követelményeitől el lehet tekinteni, ha a beteg fekvőbeteg-gyógyintézetben van és az írásbeli nyilatkozattétel jelentékeny nehézségekkel járna. Ebben az esetben két tanú együttes jelenlétében szóbeli nyilatkozatot lehet tenni, amelyet a fekvőbeteg-gyógyintézet írásba foglal.
222. § (1) Orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen életében nem tiltakozott. Az elvégzett beavatkozás nem zavarhatja a halál okának megállapítását és a holttest kegyeleti szempontok figyelembevételével történő helyreállítását.
(2) Orvostudományi egyetemi anatómiai oktatás céljára átadható azon személy holtteste, aki életében
a) ehhez kifejezett beleegyezését adta, vagy
b) ez ellen nem tiltakozott, továbbá temetésére kötelezett hozzátartozója – amennyiben van ilyen – a halált követően 30 napon belül írásban beleegyezett.
(3) Az átadás csak ingyenes lehet.
223. § (1) A vérellátás a gyógyításhoz szükséges vér és vérkészítmények biztosítására, illetőleg a vérkészítmények terápiás felhasználására irányuló egészségügyi és társadalmi tevékenység.
(2) E törvény hatálya nem terjed ki arra a vérkészítményre, amely közforgalmú gyógyszertárban beszerezhető.
(3) A vérellátás feltételrendszerének meghatározása, biztosítása, valamint a vérellátás megszervezése, biztonságos és egységes működtetése állami feladat.
(4) A vérkészítmények biztonságos felhasználása érdekében törekedni kell a vérrel, illetve a vérkészítményekkel való nemzeti önellátásra.
(5) A vérellátási feladatokat az Országos Vérellátó Szolgálat egységes szakmai elvek és követelmények szerint működő állami szervezetrendszerének központi és területi egységei végzik, illetőleg felügyelik.
(6) Az Országos Vérellátó Szolgálat szervezetével és működésével kapcsolatos szabályokat a népjóléti miniszter rendelete állapítja meg.
224. § A vér és a vérkészítmények – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – kereskedelmi forgalomba nem hozhatók.
225. § (1) A gyógyításhoz szükséges vér és vérkészítmények biztosítása körében a vérellátás feladatát képezi
a) a szükségletek felmérése,
b) a Magyar Vöröskereszttel és más társadalmi szervezetekkel együttműködve a véradások szervezése,
c) a véradók kivizsgálása,
d) a vér levétele terápiás készítmény előállítása céljából,
e) a vérkészítmények előállítása, beszerzése és vizsgálata,
f) a vérkészítmények tárolása és nyilvántartása,
g) a vérkészítmények készletezése,
h) a vérkészítmények ellenőrzése,
i) a vérkészítmények elosztása,
j) a már fel nem használható vér és vérkészítmények megsemmisítése.
(2) A vérkészítmények terápiás felhasználása körében a vérellátás feladata
a) a vérkészítményre szoruló beteg transzfuziológiai (szerológiai) vizsgálata és az ennek megfelelő vérkészítmény kiválasztása,
b) a vérkészítmény beadásával kapcsolatos egészségügyi tevékenységben való közreműködés, valamint a beadással kapcsolatos szervezeti reakciók kivizsgálása, az erre vonatkozó adatok gyűjtése, értékelése.
226. § (1) A véradások szervezése során a véradók toborzását az önkéntesség és – a külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével – a térítésmentesség elvei alapján kell végrehajtani.
(2) A véradót – saját, illetve az általa adott vérből előállított vérkészítményt kapó beteg egészségének védelme érdekében – a véradásra való alkalmassága tekintetében ki kell vizsgálni. Ennek során a véradó köteles a saját egészségi állapotáról, valamint életviteléről – amennyiben az a vér útján átvihető fertőző betegségek szempontjából jelentős – a vizsgálatot végző orvos kérdésére felvilágosítást adni.
(3) A véradót a társadalom részéről – a külön jogszabályban meghatározottak szerint – kiemelt megbecsülés illeti meg.
(4) Amennyiben a szakmai szabályoknak megfelelően végzett véradás következtében a véradó kárt szenved vagy meghal, őt, illetve az általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.
227. § (1) A beteg számára az egészségi állapota által szakmailag indokolt minőségű és mennyiségű vérkészítményt biztosítani kell.
(2) A magyar állampolgárok számára az (1) bekezdés szerinti ellátás térítésmentes.
(3) Nem magyar állampolgárok esetében – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a vérellátásért fizetni kell. Sürgős szükség esetén az anyagi fedezet megléte csak az ellátást követően vizsgálható.
(4) Amennyiben a vérkészítmény szakmai szabályok szerinti felhasználásával összefüggésben a beteg kárt szenved vagy meghal, őt, illetve az általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.
228. § (1) Katasztrófa idején a betegek ellátása a katasztrófa-egészségügyi ellátás keretében történik.
(2) E törvény alkalmazásában katasztrófának minősül minden – rendszerint váratlanul bekövetkező – esemény, amely a polgárok életét, testi épségét, egészségét, illetve az egészségügyi szolgáltatók működését veszélyezteti, illetve károsítja olyan mértékben, hogy az az egészségügyi ellátási szükségletek és a helyben rendelkezésre álló kapacitás közötti aránytalanság kialakulásához vezet, továbbá az egészségügyi hatóság, az egészségügyi szolgáltatók, valamint más állami és önkormányzati szervek együttműködését teszi szükségessé, függetlenül attól, hogy erre minősített időszak (rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet) idején vagy azon kívül kerül sor.
(3) Minősített időszakon kívül valamely eseményt, ha az
a) egy megyét (fővárost) érint, az országos tisztifőorvos,
b) több megyét érint, a népjóléti miniszter
minősíthet katasztrófának.
229. § (1) Katasztrófa idején az e törvényben meghatározott betegjogok csak akkor és kizárólag olyan mértékben gyakorolhatók, amikor és amennyiben nem veszélyeztetik a katasztrófa-helyzet felszámolásának eredményességét. A beteg emberi méltósághoz való joga azonban ebben az esetben sem korlátozható.
(2) Katasztrófa idején az egészségügyi ellátó rendszerre, az egészségügyi szolgáltatás szakmai követelményeire, valamint az egészségügyi dolgozók jogaira és kötelezettségeire előírt rendelkezések az e fejezetben, illetőleg az e fejezetben adott felhatalmazás alapján kibocsátott jogszabály szerinti eltérésekkel alkalmazhatók.
(3) Katasztrófa idején a népjóléti miniszter, illetőleg az egészségügyi hatóság jogosult – a honvédelmi, rendvédelmi és büntetés-végrehajtási szervek egészségügyi intézményeiben dolgozók kivételével – bármely egészségügyi dolgozót az ország más helységébe egészségügyi tevékenység végzésére kirendelni.
230. § (1) A katasztrófa-egészségügyi ellátás biztosítása és finanszírozása állami feladat.
(2) A katasztrófa-egészségügyi ellátás biztosításának állami kötelezettsége magába foglalja az erre történő felkészülési tevékenység, valamint a tényleges működés megszervezését és lebonyolítását.
(3) A katasztrófa-egészségügyi ellátásra történő felkészülési tevékenység kiterjed
a) a tervezési feladatok ellátására,
b) az irányítás és vezetés rendjének meghatározására,
c) az ágazati és területi együttműködés rendjének meghatározására,
d) a jogi és igazgatási szabályozás kidolgozására,
e) az egészségügyi készletek tartalékolására,
f) a speciális képzési feladatok ellátására, valamint
g) a katasztrófa-egészségügyi ellátási gyakorlatok végrehajtására.
(4) A katasztrófa-egészségügyi ellátás tényleges működése kiterjed
a) a kizárólag a katasztrófa idején hatályos jogszabályok bevezetésére,
b) az egészségügyi ellátó rendszer szervezetének és működésének szükséges mértékű átalakítására,
c) a katasztrófahelyzet felszámolásához szükséges irányítási és vezetési rend bevezetésére,
d) a betegek egészségügyi ellátására,
e) időszakosan működő gyógyintézetek működtetésére,
f) pótlólagos kapacitások és készletek bevonására.
(5) A katasztrófa-egészségügyi ellátásban részt vevő egészségügyi szolgáltatóknak az egészségbiztosítás által nem fedezett összegen felül felmerülő költségeit a központi költségvetés téríti meg.
231. § (1) A katasztrófa-egészségügyi ellátáshoz szükséges, az egészségügyi szolgáltatók, valamint az együttműködő szervezetek készleteit meghaladó eszközöket és anyagokat az Állami Egészségügyi Tartalékból kell biztosítani.
(2) Az Állami Egészségügyi Tartalék katasztrófa idején való kimerülése esetén a szükséges mértékig gondoskodni kell a készletek pótlólagos feltöltéséről. Ez esetben az eszközök és anyagok beszerzése nem tartozik a közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések hatálya alá.
232. § (1) A népjóléti miniszter köteles gondoskodni arról, hogy az adott katasztrófa idején hatályba léptethető egészségügyi jogszabályok kihirdetésre alkalmas állapotban rendelkezésre álljanak.
(2) A népjóléti miniszter által kijelölt egészségügyi intézmények a felkészülés keretében katasztrófatervet kötelesek készíteni. A katasztrófa tervek tartalmi követelményeit a népjóléti miniszter határozza meg.
233. § (1) E fejezet alkalmazásában egészségügyi szakértői tevékenység – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – az egészségügyi szakismeretet igénylő tények vagy egyéb körülmények megállapítása, megítélése útján szakvélemény adása.
(2) Az igazságügyi orvos szakértői tevékenységre, valamint az igazságügyi orvos szakértők működésére külön jogszabályok vonatkoznak.
234. § (1) Egészségügyi szakértői tevékenységet – a 106. §-ban, illetőleg a 235. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel – az a természetes személy végezhet, akinek – ha törvény másként nem rendelkezik – a népjóléti miniszter a külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján erre engedélyt adott.
(2) Egyes egészségügyi szakértői tevékenységek végzésére jogszabály kizárólagos hatáskört és illetékességet állapíthat meg.
235. § (1) Az egészségügyi szakértő a tevékenységét kirendelés, jogszabályban előírt feladat vagy megbízás keretében végzi.
(2) Az egészségügyi dolgozó, ha a rendőrség, az ügyészség vagy a bíróság szakértőnek kirendeli, e kirendelésnek köteles eleget tenni. Ez alól csak jogszabályban megállapított esetben lehet kérelemre felmentést adni.
236. § (1) Az egészségügyi szakértő nem adhat szakvéleményt abban az ügyben, amelyben saját maga vagy közeli hozzátartozója érintett, illetőleg ha tőle bármely egyéb okból az ügy tárgyilagos megítélése nem várható (elfogultság).
(2) A vele szemben felmerült kizárási okot az egészségügyi szakértő haladéktalanul köteles bejelenteni az őt kirendelő vagy megbízó szervnek.
237. § (1) A szakértői tevékenység végzése és a szakvélemény kialakítása során a szakértő önállóan jár el, szakkérdést érintő utasítás számára nem adható.
(2) Az egészségügyi szakértői tevékenység során a foglalkozási szabályok betartásával úgy kell eljárni, hogy a szakértői vizsgálattal érintett személy élete, testi-lelki egészsége ne kerüljön veszélybe és megterhelése a lehető legkisebb legyen.
(3) Ha jogszabály másképpen nem rendelkezik, az egészségügyi szakértői tevékenységre az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.
(4) Az egészségügyi szakértői tevékenység végzése során a betegek jogai csak a törvényben meghatározott esetekben korlátozhatók.
(5) Az egészségügyi szakértőt a szakvéleményadáson kívül a tevékenysége során bármely módon tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában, időbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terheli.
238. § (1) Természetes gyógytényező az olyan természetes ásványvíz, természetes iszap, a talajból nyert egyéb természetes anyag (a továbbiakban együtt: talajból nyert természetes gyógytényezők), felszíni éghajlat, felszín alatti klíma (a továbbiakban együtt: éghajlati gyógytényezők), amely bizonyítottan kedvező élettani hatással rendelkezik vagy gyógyászati célra felhasználható.
(2) Elismert természetes gyógytényező az olyan természetes gyógytényező, amelyre vonatkozóan a
a) természetes ásványvíz,
b) természetes gyógyvíz,
c) természetes gyógyiszap,
d) gyógyklíma,
e) gyógybarlang, vagy
f) gyógyhatásra utaló egyéb
elnevezés használatát engedélyezték.
(3) Gyógyászati célokra csak a népjóléti miniszter rendeletében megjelölt hatóság (a továbbiakban: hatóság) által elismert természetes gyógytényező használható fel.
(4) A talajból nyert természetes gyógytényező csak a külön jogszabályban meghatározott engedély alapján hozható forgalomba.
239. § A hatóság szakhatósági véleményezési jogkört gyakorol az elismert természetes ásványvizek, gyógyvizek, gyógyiszapok és a talajból nyert egyéb természetes gyógytényezők mennyiségét, minőségét és egészségügyi hasznosítását érintő tevékenység engedélyezési eljárásában, ideértve a természetes gyógytényezők felhasználásával működő egészségügyi vagy részben egészségügyi szolgáltatók működési engedélyének kiadásával kapcsolatos eljárást is.
240. § A fürdő- és klímagyógyintézet az a természetes gyógytényezők felhasználásával egészségügyi szolgáltatást is nyújtó olyan egészségügyi vagy részben egészségügyi szolgáltató, amely a fürdő- vagy klímagyógyintézetre utaló valamely elnevezés használatára a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelően működési engedélyt kapott.
241. § (1) A gyógyhely megjelölést csak az az elismert természetes gyógytényezővel rendelkező település (településrész) használhatja, amely a külön jogszabályban meghatározott egyéb feltételeknek megfelelően erre a népjóléti miniszter által jogszabályban kijelölt hatóságtól engedélyt kapott.
(2) A gyógyhely természetes gyógytényezőinek megóvása érdekében védőövezet jelölhető ki.
242. § A gyógytényezőkkel, fürdő- és klímagyógyintézetekkel, valamint a gyógyhelyekkel kapcsolatban kiadott bármely engedély és hozzájárulás egészségügyi érdekből módosítható vagy visszavonható, illetőleg az engedély vagy hozzájárulás további fenntartása egészségügyi érdekből szükséges intézkedések megtételéhez köthető.
243. § (1) A Magyar Köztársaság területén tartózkodó nem magyar állampolgár egészségügyi ellátása megkötött nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján történik. Egyezmény, illetve viszonosság hiányában nem magyar állampolgár egészségügyi ellátást a Magyar Köztársaság területén jogszabályban meghatározott módon vehet igénybe.
(2) E törvénynek a kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit nem magyar állampolgárra nemzetközi egyezmény vagy viszonosság esetében lehet alkalmazni.
(3) A Magyar Köztársaság területén sürgősségi ellátásra szoruló nem magyar állampolgárt haladéktalanul el kell látni. A Magyar Köztársaság területén orvosi beavatkozásra szoruló nem magyar állampolgáron a beavatkozást ugyanolyan feltételek mellett kell elvégezni, mint magyar állampolgáron.
(4) Nem magyar állampolgár élő testéből vér, egyéb szövet vagy szerv eltávolítása, valamint magyar állampolgárból, vagy annak holttestéből kivett szervnek, illetőleg szövetnek nem magyar állampolgár testébe történő átültetése a magyar állampolgárokra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően történik.
(5) Nem magyar állampolgárnak a Magyar Köztársaság területén bekövetkezett halála esetén
a) kórbonctani vizsgálat az elhunyt közeli hozzátartozójának kérelmére,
b) hatósági boncolás rendkívüli halál esetén
végezhető el. Ezek során szervet, szövetet csak a halál okának és körülményeinek megállapítása céljából szabad kivenni.
(6) Szervet, szövetet kizárólag átültetés céljából és csak abban az esetben lehet külföldre, illetve külföldről a Magyar Köztársaság területére szállítani, ha nemzetközi egyezmény vagy megállapodás azt lehetővé teszi. Nem államközi egyezmény vagy megállapodás érvényességének feltétele a népjóléti miniszter egyetértése. A népjóléti miniszter egyetértését megtagadja, ha megállapítható, hogy az egyezmény vagy megállapodás haszonszerzésre irányul. Szerv kizárólag átültetés céljából és csak abban az esetben szállítható külföldre, ha a Magyar Köztársaság területén nincs megfelelő recipiens.
(7) Nem magyar állampolgár halála esetén az állampolgársága szerinti állam konzulját haladéktalanul értesíteni kell.
(8) Külföldön történt katasztrófa esetén az egészségügyi ellátásban való közreműködés illetve a nemzetközi járványügyi együttműködés nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján történik.
244. § (1) Az e törvény szerinti kártalanítási kötelezettség esetén meg kell téríteni a károsultnak mindazon – vagyoni és nem vagyoni – kárát, amely az e törvény hatálybalépését követően nyújtott szolgáltatásokkal, illetve hatósági intézkedésekkel összefüggésben keletkezett. Nem kell megtéríteni a kár azon részét, amely a károsult felróható közrehatásának eredményeként következett be.
(2) A kártalanítás módjára és mértékére egyebekben a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény kártérítésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
245. § (1) E törvény – a (2)–(3) bekezdésben foglalt kivételekkel – a kihirdetését követő hetedik hónap első napján lép hatályba.
(2) E törvény 142. §-a, valamint 216. §-ának d) pontja 1998. január 1. napján lép hatályba.
(3) E törvény 30–34. §-ai, továbbá 166. §-a (1) bekezdésének e) pontja és 183–184. §-ai 2000. január 1-jén lépnek hatályba.
(4) Az e törvény 111–113. §-ai alapján létrehozandó nyilvántartásokat az orvosok, a fogorvosok, illetve a gyógyszerészek tekintetében legkésőbb 2000. január 1. napjáig kell felállítani.
246. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztik
a) az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek (a továbbiakban: Eütv.) 1–54. §-ai, 59–69. §-ai, valamint 71–91. §-ai azzal, hogy az 58. § (2)–(3) bekezdései vonatkozásában a 22. §-ban foglalt szabályokat továbbra is alkalmazni kell;
b) az Eütv.-t módosító 1989. évi LVII. törvény, 1994. évi LXXXVII. törvény, 1990. évi XXII. törvény 30–31. §-ai, illetve 34–35. §-ai, 1990. évi LXVIII. törvény 4. §-a, 1992. évi IX. törvény 41–44. §-ai, 1992. évi XXXIII. törvény 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 1994. évi LI. törvény 39. §-a, 1996. évi LXVI. törvény 11–12. §-ai, valamint az 1987. évi 6. törvényerejű rendelet;
c) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 129. §-ának (1) és (3) bekezdése, 135. §-ának l) pontja, 136. §-a, valamint az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja.
(2) Az Eütv. 70. §-a a 245. § (4) bekezdése szerinti nyilvántartások felállításának időpontjában, de legkésőbb 2000. január 1. napján veszti hatályát.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a házasságról, a családról és a gyámságról szóló – többször módosított – 1952. évi IV. törvény
a) 36. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 36. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
[Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő, vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni]
„c) a jelen törvényben meghatározott feltételek esetén azt, aki a gyermek születése után az anyával házasságot kötött, vagy
d) azt a férfit, aki az anyával külön törvény rendelkezései szerint lefolytatott emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásban (a továbbiakban: reprodukciós eljárás) vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye.”
b) 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés, sem pedig reprodukciós eljárás alapján nem állapítható meg, az apaságot bírósági úton lehet megállapítani. Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az apaság bírósági úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.”
c) 40. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az anyaság bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.”
d) 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik, illetőleg ha a származás reprodukciós eljárás következménye, és az anya férje, illetve élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.”
247. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) az ellátás visszautasítására vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa,
b) az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és gyakorlására vonatkozó általános szabályokat, valamint a működési engedélyezési eljárásra vonatkozó szabályokat,
c) a Nemzeti Egészségügyi Tanács feladatára, szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat,
d) a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás, különös tekintettel a vérkészítmények külföldről történő behozatalára, illetőleg külföldre történő kivitelére vonatkozó szabályokat,
e) a katasztrófa-egészségügyi ellátásra vonatkozó részletes szabályokat
rendeletben megállapítsa.
(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy
a) a várólistákra vonatkozó részletes szabályokat,
b) a betegjogi képviselő jogállására és eljárására vonatkozó részletes szabályokat,
c) a művelődési és közoktatási, valamint a munkaügyi miniszterrel egyetértésben az egészségnevelés szakmai tartalmára, továbbá az illetékes miniszterrel egyetértésben egyes népegészségügyi ellátások szakmai tartalmára vonatkozó részletes szabályokat,
d) egyes népegészségügyi, így különösen az egészségügyi határértékekre vonatkozó, valamint egyes járványügyi intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat,
e) a betegbeutalás rendjére vonatkozó részletes szabályokat,
f) az egyes egészségügyi ellátásokra vonatkozó részletes szabályokat,
g) az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és gyakorlására, valamint az egészségügyi szolgáltatók felelősségbiztosítására vonatkozó részletes szakmai szabályokat, továbbá az egészségügyi szolgáltatás folytatásához szükséges tárgyi feltételeket,
h) az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartására, valamint az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartására vonatkozó részletes szabályokat,
i) az egészségügyi szakképzésre, a felsőfokú szakirányú szakképzésre, valamint az egészségügyi továbbképzésre, továbbá a külföldi alap-, közép- és felsőfokú szakképzés, valamint szakirányú szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására vonatkozó részletes szabályokat,
j) az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat,
k) a minőségi rendszer szakmai tartalmára, valamint a megfelelőségtanúsításra vonatkozó részletes szabályokat,
l) az egészségügyi dolgozók rendtartására vonatkozó részletes szabályokat,
m) az Egészségügyi Tudományos Tanács, a szakmai kollégiumok és országos intézetek feladatára, szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat,
n) a kórházi felügyelőtanács és a kórházi etikai bizottság szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat,
o) az emberen végzett orvostudományi kutatásra vonatkozó részletes szabályokat,
p) az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtek és embriók adományozására és fagyasztva tárolására vonatkozó, továbbá az ivarsejtekkel és az embriókkal végzett kutatás részletes szabályokat,
q) a szerv- és szövetátültetésre, valamint -tárolásra vonatkozó részletes szabályokat,
r) a véradások szervezésével kapcsolatos részletes szabályokat, a térítéses véradások eseteit, a véradókat megillető költségtérítés, illetőleg a célzott (saját, vagy más meghatározott személy részére történő) véradás szabályait,
s) a terápiás készítmény előállítása céljából történő vérvétel, a vérkészítmények előállításának, tárolásának, nyilvántartásának, készletezésének, megsemmisítésének, ellenőrzésének, elosztásának és kiadásának szabályait,
t) a vérkészítmények terápiás felhasználásának részletes szabályait,
u) az Országos Vérellátó Szolgálat szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat,
v) az Országos Mentőszolgálat szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat,
w) az Állami Egészségügyi Tartalékkal való gazdálkodás részletes szabályait, valamint
x) a természetes gyógytényezőkre vonatkozó részletes szabályokat
rendeletben állapítsa meg.
(3) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, valamint a belügyminiszter, hogy – a népjóléti miniszterrel egyetértésben – a fogvatartottak egészségügyi ellátására vonatkozó szabályokat megállapítsa.
