f) Ahol nemzetközi szabványok léteznek, vagy kidolgozásuk befejezése küszöbön áll, a szabványalkotó szervezet ezeket vagy vonatkozó részeiket az általuk kidolgozott szabványok alapjának tekinti, kivéve ahol az ilyen nemzetközi szabványok vagy vonatkozó részeik hatástalanok vagy nem megfelelőek, például a védelem elégtelen szintje, alapvető éghajlati vagy földrajzi tényezők vagy alapvető technológiai problémák miatt.
g) Abból a célból, hogy olyan széles alapon hangolják össze a szabványokat, amennyire csak lehetséges, a szabványalkotó szervezet megfelelő módon, erőforrásai adta lehetőségein belül, teljes mértékben részt vesz azon nemzetközi szabványoknak az illetékes nemzetközi szabványalkotó szervezetek által történő elkészítésében, amelyek olyan ügyre vonatkoznak, amelyre már szabványokat elfogadott, vagy elfogadni készül. Egy Tag területén működő szabványalkotó szervezetek számára a részvétel egy adott nemzetközi szabványalkotói tevékenységben, amikor csak lehetséges, egyetlen olyan küldöttségen keresztül történik, amely képviseli az összes olyan szabványalkotó szervezetet, amely szabványokat fogadott el, vagy készül elfogadni a nemzetközi szabványalkotói tevékenység tárgyát képező ügyben.
h) Egy Tag területén működő szabványalkotó szervezet minden erőfeszítést megtesz, hogy elkerülje a párhuzamosságot vagy átfedést más, a nemzeti területen működő vagy illetékes nemzetközi vagy regionális szabványalkotó szervezetek munkájával. Szintén minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy nemzeti konszenzusra jussanak az általuk kidolgozott szabványok tekintetében. Ehhez hasonlóan a regionális szabványalkotó szervezet is megtesz minden erőfeszítést, hogy elkerülje a párhuzamosságot vagy átfedést az illetékes nemzetközi szabványalkotó szervezet munkájával.
i) Amikor az helyénvaló, a szabványalkotó szervezet a termékkel szemben támasztott követelményekre épülő szabványokat inkább funkcionálisan, mintsem a konstrukciós vagy leíró jellemzői alapján határozza meg.
j) Legalább hathavonta a szabványalkotó szervezet munkaprogramot jelentet meg, amely tartalmazza nevét és címét, valamint a jelenleg elkészítés alatt álló és a megelőző időszakban általa elfogadott szabványokat. A szabvány elkészítési szakasza a kialakításáról szóló döntés pillanatától annak elfogadásáig tart. Az adott szabványtervezetek címeit kérésre közzé kell tenni angolul, franciául vagy spanyolul. A munkaprogram meglétéről szóló értesítést a szabványalkotói tevékenységekről szóló nemzeti – vagy az adott esettől függően regionális – kiadványokban közzé teszik.
A munkaprogram minden egyes szabványra megadja – a vonatkozó ISONET szabály szerint – az adott ügy osztályozását, a szabvány kidolgozásának eddig megvalósult szintjét és utalást az alapul vett bármely nemzetközi szabványra. Legkésőbb munkaprogramjának közzétételekor a szabványalkotó szervezet tájékoztatja ennek létezéséről a genfi ISO/IEC Információs Központot.
A bejelentés tartalmazza a szabványalkotó szervezet nevét és címét, annak a kiadványnak nevét és kiadását, amelyben a munkaprogramot közzétették, az időszakot, amelyre a munkaprogram vonatkozik, az árát (ha kérnek érte), és azt, hogy hol és hogyan szerezhető be. A bejelentés közvetlenül az ISO/IEC Információs Központba is küldhető, vagy inkább az ISONET illetékes nemzeti tagján vagy nemzetközi társult szervezetén keresztül történik.
k) Az ISO/IEC nemzeti tagja minden erőfeszítést megtesz, hogy az ISONET tagjává váljon, vagy hogy tagnak jelöljön egy másik szervezetet, valamint hogy szert tegyen a legmagasabb szintű tagsági típusra, mely ISONET-tag számára lehetséges. A többi szabványalkotó szervezet minden erőfeszítést megtesz, hogy társuljon az ISONET-taggal.
l) Egy szabvány elfogadása előtt a szabványalkotó szervezet legalább 60 napot bocsát rendelkezésre a WTO Tagok területén működő érdekelt feleknek, hogy megtegyék észrevételeiket a szabványtervezetre vonatkozólag. Ez az időszak azonban lerövidíthető, ha sürgős biztonsági, egészségügyi vagy környezeti problémák merülnek fel vagy felmerülésük fenyeget. Az észrevételek benyújtására nyitva álló időszak kezdeténél nem később, a szabványalkotó szervezet értesítést tesz közzé az észrevételek benyújtására nyitva álló időszakra vonatkozólag a j) pontban meghatározott kiadványban. Ezen bejelentés – amennyire lehetséges – tartalmazza azt, hogy a szabványtervezet eltér-e a vonatkozó nemzetközi szabványoktól.
m) A WTO egy Tagjának területén működő bármely érdekelt Fél kérésére a szabványalkotó szervezet haladéktalanul rendelkezésre bocsátja azon szabványtervezet szövegét vagy gondoskodik annak rendelkezésre bocsátásáról, amelyet észrevételezésre nyújtott be. Az ezen szolgáltatásért felszámított bármely díj, a kézbesítés tényleges költségeit leszámítva, azonos a hazai és külföldi felek esetében.
n) A szabványalkotó szervezet a szabvány kidolgozásának további szakaszai során figyelembe veszi az észrevételezési időszak alatt beérkezett észrevételeket. Olyan észrevételekre, amelyek azon szabványalkotó szervezeteken keresztül érkeztek, amelyek elfogadták a Jó Gyakorlat jelen Kódexét, kérésre a lehető leggyorsabban kell válaszolni. A válasz tartalmazza azt, hogy miért van szükség a vonatkozó nemzetközi szabványoktól való eltérésre.
o) Ha a szabványt elfogadták, azt azonnal nyilvánosságra kell hozni.
p) Egy WTO Tag területén működő bármely érintett Fél kérésére a szabványalkotó szervezet haladéktalanul rendelkezésre bocsátja legutóbbi munkaprogramja vagy az általa létrehozott szabvány szövegét, vagy gondoskodik rendelkezésre bocsátásáról. Az ezen szolgáltatásért felszámított bármely díj a kézbesítés tényleges költségeit leszámítva azonos a hazai és külföldi felek esetében.
r) A szabványalkotó szervezet méltányosan megfontolja az olyan konzultációk lehetőségét és megfelelő lehetőséget biztosít ezekre, amelyek tárgya a Jó Gyakorlat jelen Kódexét elfogadó szabványalkotó szervezetek által ezen Kódex működésére vonatkozólag tett bejelentés. A szabványalkotó szervezet minden objektív erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy minden panaszra megoldást találjon.
A Tagok
tekintettel arra, hogy a Miniszterek a Punta del Este-i Nyilatkozatban megállapodtak, hogy „A beruházási intézkedések kereskedelmet korlátozó és torzító hatásaira vonatkozó GATT cikkek működésének vizsgálatát követően, tárgyalások útján, amint helyénvaló, további olyan rendelkezéseket dolgoznak ki, amelyek szükségesek lehetnek az ilyen, kereskedelemre hátrányos hatások elkerüléséhez”,
óhajtva a világkereskedelem növekedésének és fokozatos liberalizációjának ösztönzését és a nemzetközi határokat átszelő beruházások elősegítését, hogy erősödjön valamennyi kereskedelmi partner, különösen a fejlődő ország Tagok, gazdasági növekedése, a szabad verseny biztosítása mellett,
figyelembe véve a fejlődő és különösen a legkevésbé fejlett ország Tagok sajátos kereskedelmi, fejlesztési és pénzügyi szükségleteit,
elismerve, hogy bizonyos beruházási intézkedések kereskedelmet korlátozó és torzító hatásokkal járhatnak
ezennel az alábbiakban állapodnak meg:
1. Cikk
A jelen Megállapodás kizárólag az árukereskedelemmel kapcsolatos beruházási intézkedésekre vonatkozik (a jelen Megállapodásban a továbbiakban: TRIM-ek).
2. Cikk
1. A GATT 1994 szerinti egyéb jogok és kötelezettségek sérelme nélkül, egyetlen Tag sem alkalmaz olyan TRIM-et, amely nincs összhangban a GATT 1994 III. Cikke vagy XI. Cikke rendelkezéseivel.
2. Azon TRIM-ek illusztratív listáját, amelyek nincsenek összhangban a GATT 1994 III. Cikke 4. pontjában előírt, a nemzeti elbánásra vonatkozó, valamint a GATT 1994 XI. Cikke 1. pontjában előírt, a mennyiségi korlátozások általános felszámolására vonatkozó kötelezettséggel, a jelen Megállapodás Melléklete tartalmazza.
3. Cikk
A GATT 1994 szerinti valamennyi kivétel érvényes, amennyiben helyénvaló, a jelen Megállapodás rendelkezéseire.
4. Cikk
Valamely fejlődő ország Tagnak, olyan mértékben és olyan módon áll szabadságában ideiglenesen eltérni a 2. Cikk rendelkezéseitől, ahogyan a GATT 1994 XVIII. Cikke, a GATT 1994 Fizetési Mérleg Rendelkezésekről szóló Egyetértése és a Fizetési Mérleg Okokból Hozott Kereskedelmi Intézkedésekről szóló, 1979. november 28-án elfogadott Nyilatkozat (BISD 26S/205–209) a Tag számára a GATT 1994 III. és XI. Cikkeinek rendelkezéseitől való eltérésként megengedik.
5. Cikk
1. A Tagok a WTO Egyezmény hatálybalépését követő 90 napon belül bejelentenek az Árukereskedelmi Tanácsnak minden olyan általuk alkalmazott TRIM-et, amely nincs összhangban jelen Megállapodás rendelkezéseivel. Az ilyen általános vagy specifikus alkalmazású TRIM-eket alapvető jellemzőikkel együtt jelentik be. *
2. Minden Tag felszámolja az 1. pont szerint bejelentett valamennyi TRIM-et a WTO Egyezmény hatálybalépésétől számított két éven belül, fejlett ország Tagok esetében, öt éven belül, fejlődő ország Tagok esetében és hét éven belül, a legkevésbé fejlett ország Tagok esetében.
3. Az Árukereskedelmi Tanács, kérés alapján, meghosszabbíthatja az 1. pont szerint bejelentett TRIM-ek felszámolására szabott átmeneti időszakot azon fejlődő ország Tagok, beleértve a legkevésbé fejlett ország Tagokat is, esetében, amelyeknek a jelen Megállapodás rendelkezéseinek teljesítése különös nehézségeket okoz. Az ilyen kérés megvizsgálása során az Árukereskedelmi Tanács figyelembe veszi a szóban forgó Tag egyedi fejlesztési, pénzügyi és kereskedelmi szükségleteit.
4. Az átmeneti időszak alatt a Tagok nem módosítják valamely, az 1. pont szerint bejelentett TRIM feltételeit ahhoz képest, ami a WTO Egyezmény hatálybalépése napján érvényben volt, abból a célból, hogy növeljék a 2. Cikk rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlenség mértékét. A WTO Egyezmény hatálybalépése előtt kevesebb, mint 180 nappal bevezetett TRIM-ek nem részesülnek a 2. pont szerinti átmeneti rendelkezések előnyeiből.
5. A 2. Cikk rendelkezései ellenére valamely Tag, annak érdekében, hogy ne hozzon hátrányos helyzetbe olyan létező vállalatokat, amelyekre egy, az 1. pont szerint bejelentett TRIM vonatkozik, az átmeneti időszakban ugyanezt a TRIM-et új beruházásra is alkalmazhatja, amikor
(i) az ilyen beruházás és a létező vállalatok termékei hasonló termékek, és
(ii) szükséges az új beruházás és a létező vállalatok közötti versenyfeltételek torzulásának elkerülése.
Egy új beruházásra ilyen módon alkalmazott bármely TRIM-et bejelentik az Árukereskedelmi Tanácsnak. Az ilyen TRIM feltételeinek, a versenyre gyakorolt hatásukat illetően, egyenértékűeknek kell lenniük a létező vállalatokra alkalmazottéval és egyidejűleg kell azokat megszüntetni.
6. Cikk
1. A Tagok, a TRIM-ek tekintetében, ismételten megerősítik az átláthatóságra és bejelentésre vonatkozó, a GATT 1994 X. Cikkében, az 1979. november 28-án elfogadott, Bejelentésről, Konzultációról, Vitarendezésről és Ellenőrzésről szóló Egyetértésben foglalt „Bejelentésre” vonatkozó vállalásban, valamint az 1994. április 15-én elfogadott, a Bejelentési Eljárásokról szóló Miniszteri Döntésben foglalt, kötelezettségvállalásukat.
2. Minden Tag bejelenti a Titkárságnak azon kiadványokat, amelyekben TRIM-ek találhatók, beleértve azokat, amelyeket regionális és helyi kormányzatok, valamint hatóságok alkalmaznak területükön.
3. Minden Tag jóindulatú megfontolás tárgyává teszi az információkéréseket és megfelelő konzultációs lehetőséget biztosít bármely, a jelen Megállapodásból adódó, más Tag által felvetett ügyben. Összhangban a GATT 1994 X. Cikkével egyetlen Tag sem köteles olyan információt kiszolgáltatni, aminek feltárása akadályozná törvények érvényesítését vagy más módon ellentétes lenne a közérdekkel vagy sértené egyes, magán vagy állami vállalatok jogos üzleti érdekeit.
7. Cikk
1. Ezennel létrehozásra kerül a Kereskedelmi Vonzatú Beruházási Intézkedések Bizottsága (jelen Megállapodásban a továbbiakban: Bizottság), amely minden Tag előtt nyitott. A Bizottság megválasztja saját elnökét és alelnökét, és üléseit évente legalább egyszer, egyébként pedig bármely Tag kérésére tartja.
2. A Bizottság az Árukereskedelmi Tanács által ráruházott feladatokat végzi és lehetőséget nyújt a Tagoknak, hogy konzultáljanak bármely, jelen Megállapodás működésével és végrehajtásával összefüggő ügyben.
3. A Bizottság figyelemmel kíséri jelen Megállapodás működését és végrehajtását, és arról évente jelentést tesz az Árukereskedelmi Tanácsnak.
8. Cikk
A jelen Megállapodás kapcsán felmerülő konzultációkra és viták rendezésére a GATT 1994 XXII. és XXIII. Cikkeinek rendelkezései, ahogyan azokat a Vitarendezési Egyetértés kifejti és alkalmazza, érvényesek.
9. Cikk
Nem több mint öt évvel a WTO Egyezmény hatálybalépése után az Árukereskedelmi Tanács felülvizsgálja a jelen Megállapodás működését és, amint helyénvaló, javasolja a Miniszteri Konferencia szövegének módosítását. E felülvizsgálat folyamán az Árukereskedelmi Tanács megvizsgálja, hogy a Megállapodást ki kell-e egészíteni a befektetési politikára és a versenypolitikára vonatkozó rendelkezésekkel.
1. A GATT 1994 III. Cikke 4. pontjában előírt nemzeti elbánás kötelezettségével összhangban nem álló TRIM-ek magukban foglalják azokat, amelyek kötelezőek vagy a hazai törvények, illetve adminisztratív döntések szerint érvényesíthetők, vagy amelyeknek betartása szükséges valamilyen előny megszerzéséhez, és amelyek megkövetelik:
a) belföldi származású vagy bármilyen belföldi forrásból származó termék valamely vállalkozás általi megvásárlását vagy felhasználását, függetlenül attól, hogy azt konkrét termékekben, termékek mennyiségében vagy értékében, vagy helyi termelése mennyiségének vagy értékének arányában határozták meg; vagy
b) hogy valamely vállalkozás import termék vásárlását vagy felhasználását az általa exportált helyi termékek mennyiségéhez vagy értékéhez viszonyított nagyságra korlátozzák.
2. A GATT 1994 XI. Cikkének 1. pontjában előírt, a mennyiségi korlátozások általános megszüntetésére vonatkozó kötelezettséggel összhangban nem álló TRIM-ek magukban foglalják azokat, amelyek kötelezőek, vagy a belföldi törvények, illetve adminisztratív döntések szerint érvényesíthetők, vagy amelyek betartása szükséges valamely előny megszerzéséhez, és amelyek
a) egy vállalat helyi termelésében felhasznált vagy ahhoz kapcsolódó termékek általa való importját általában, vagy az általa exportált helyi termelés mennyiségéhez vagy értékéhez kötött nagyságra korlátozzák;
b) egy vállalkozás helyi termeléshez felhasznált vagy ahhoz kapcsolódó termék importját úgy korlátozzák, hogy a vállalkozás devizához való hozzáférését a vállalkozásnak tulajdonítható külföldi deviza beáramláshoz kapcsolódó összegre korlátozzák; vagy
c) korlátozzák valamely vállalkozás termék exportját vagy exportra történő eladását, függetlenül attól, hogy azt konkrét termékekben, termékek mennyiségeben vagy értékében, vagy helyi termelése mennyiségének vagy értékének arányában határozzák meg.
A Tagok az alábbiakban állapodnak meg:
I. Rész
I. Cikk
A dömpigellenes intézkedés olyan intézkedés, amely csak a GATT 1994 VI. Cikkében meghatározott körülmények között, és a jelen Megállapodás rendelkezéseinek megfelelően kezdeményezett * és lefolytatott vizsgálatok után hozható.
Az alábbi rendelkezések szabályozzák a GATT 1994 VI. Cikkének alkalmazását, amennyiben a dömpingellenes törvények vagy rendelkezések alapján eljárásra kerül sor.
2. Cikk
2.1. A Megállapodás céljaira egy termék akkor tekinthető dömpingeltnek – azaz egy másik ország kereskedelmébe a rendes értéknél alacsonyabb értéken bevezetett terméknek –, ha az egyik országból a másik országba exportált termék exportára alacsonyabb, mint a hasonló terméknek a rendes kereskedelmi forgalomban érvényesülő összehasonlító ára akkor, ha e terméket az exportáló országban való felhasználásra szánták.
2.2. Ha az exportáló ország * belföldi piacán a rendes kereskedelmi forgalomban hasonló terméket nem értékesítenek, vagy ha a sajátos piaci helyzet vagy az exportáló ország belföldi piacán történő értékesítés alacsony volumene miatt ezek az eladások nem teszik lehetővé a megfelelő összehasonlítást, a dömping különbözetet úgy kell megállapítani, hogy összehasonlítást kell végezni valamely megfelelő harmadik országba exportált hasonló termék összehasonlító árával, amelynek reprezentatív árnak kell lennie, vagy pedig az előállítási költségekkel a származási országban, amelyekhez hozzá kell adni az ügyviteli, értékesítési és általános költségeket, továbbá a nyereség ésszerű összegét.
2.2.1. Az exportáló ország belföldi piacán a hasonló termék értékesítése vagy egy harmadik országnak történő eladás, amely alatta marad az értékesítési, általános és ügyviteli költségekkel növelt egységnyi termék-előállítás (állandó és változó) költségének, az ár miatt nem tekinthető rendes kereskedelmi ügyletnek, és a rendes érték megállapításakor elhanyagolható, ha a hatóságok * megállapítják, hogy az eladások megfelelően hosszú időtartam * alatt történtek, lényeges mennyiségben és olyan áron, amely ésszerű időn belül nem fedezi az összes költséget. * Ha a vizsgálat időtartama alatt az eladásnál a költség alatti termék egységnyi ára magasabb, mint a költségek súlyozott átlaga, úgy ezt az árat egy ésszerű időn belüli, megtérülést fedező árnak kell tekinteni.
2.2.1.1. A 2. pont céljaira a költségeket általában a vizsgált exportőr vagy termelő által nyilvántartott adatok alapján kell kiszámítani, feltéve, hogy ezek az adatok megfelelnek az exportáló ország általánosan elfogadott számviteli elveinek, és elfogadhatóan tükrözik a vizsgált termék gyártásának, illetve értékesítésének költségeit. A hatóságoknak meg kell vizsgálniuk minden olyan bizonyítékot, amely a megfelelő költségfelosztásról rendelkezésükre áll, beleértve azokat is, amelyeket az exportőr vagy a termelő a vizsgálat során bocsátott rendelkezésükre, feltéve, hogy az exportőr vagy a termelő hagyományosan ilyen költségfelosztást alkalmazott, különös tekintettel a helyes amortizációs és értékcsökkenési időszakok, a tőkeberuházások és az egyéb fejlesztési költségek megállapítására. Amennyiben nem szerepelnek a jelen alpont költségfelosztásról szóló részében, a költségeket megfelelő módon ki kell igazítani azoknál az egyszeri költségtételeknél, amelyek a jelen és/vagy jövőbeli termelést segítik elő, vagy olyan körülmények fennállása esetén, amikor a vizsgálat ideje alatt a költségeket induló tevékenységek befolyásolják. *
2.2.2. A 2. pont céljaira az ügyviteli, értékesítési és általános költségeknek, valamint a nyereségnek olyan tényleges adatokon kell alapulniuk, amelyek a vizsgált exportőrnél vagy termelőnél hasonló termék gyártására és értékesítésére vonatkoznak a rendes kereskedelmi forgalomban. Amikor a fenti értékek ilyen módon nem állapíthatóak meg, az értékeket a következőképpen kell meghatározni:
(i) az illető exportőrnél vagy termelőnél ténylegesen felmerült és realizált pénzösszeg, a származási ország belföldi piacán az azonos általános kategóriába tartozó termékek gyártásához és értékesítéséhez viszonyítva;
(ii) a többi vizsgált exportőr vagy termelő esetében ténylegesen felmerült és realizált pénzösszegek súlyozott átlaga, a hasonló termékek gyártásához és értékesítéséhez viszonyítva a származási ország belföldi piacán;
(iii) bármely egyéb elfogadható módszer, feltéve, hogy az ilyen módon megállapított nyereség nem haladja meg azt a nyereséget, amelyet más exportőrök vagy termelők akkor realizálnak, amikor azonos általános kategóriába tartozó terméket értékesítenek a származási ország belföldi piacán.
2.3. Azokban az esetekben, amikor nincs exportár, illetve amikor az illetékes hatóságok az exportárat megbízhatalannak ítélik, mivel az exportőr és az importőr, vagy az exportőr és egy harmadik fél között társulás vagy kompenzációs megállapodás áll fenn, az exportárat annak az árnak az alapján lehet meghatározni, amelyen az importterméket egy független vásárlónak továbbadták. Amennyiben a terméket nem adták tovább független vásárlónak, vagy az átadás nem az importálás idején fennálló állapotban történt, az exportárat a hatóságok által meghatározott, elfogadható alapon kell kiszámítani.
2.4. Az exportárat és a rendes értéket megfelelően össze kell hasonlítani. Ezt az összehasonlítást azonos kereskedelmi szinten kell elvégezni, általában a gyári átvétel szintjén, azokhoz az eladásokhoz viszonyítva, amelyek, amennyire csak lehetséges, azonos időben zajlottak. Minden esetben, az eset érdemi sajátosságai szerint, megfelelőképpen figyelembe kell venni az eladás, az adózás, a kereskedelmi szint, a mennyiség, a fizikai jellemzők különbségeit, és minden olyan egyéb különbséget, amely bizonyítottan befolyásolja az árak összehasonlíthatóságát. * A 3. pontban meghatározott esetekben, a költségeket, köztük az importálás és a viszonteladás között felmerült vám- és adóköltségeket, valamint a halmozódó nyereséget is figyelembe kell venni. Amennyiben a fenti tényezők befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát, a hatóságoknak a megállapított exportár kereskedelmi szintjével megegyező kereskedelmi szinten kell megállapítaniuk a rendes értéket, vagy pedig a jelen pont rendelkezései szerint, megfelelőképpen figyelembe kell venniük a fenti tényezőket. A hatóságoknak tudatniuk kell az érintett felekkel, hogy milyen információ szükséges a méltányos összehasonlításhoz, és nem róhatnak a felekre túlzott bizonyítási kötelezettséget.
2.4.1. Amikor a 4. pontban előírt összehasonlításhoz valutaátváltásra van szükség, ezt az átváltást az eladás napján érvényes valutaárfolyamon * kell végrehajtani, azzal a kikötéssel, hogy amennyiben az érintett exportértékesítéshez közvetlenül határidős valutaügylet kapcsolódik, akkor a határidős ügylet átváltási árfolyamát kell alkalmazni. Az árfolyam-ingadozást nem kell figyelembe venni, és a hatóságoknak a vizsgálat során legalább 60 napot kell biztosítaniuk az exportőröknek arra, hogy exportáraikat kiigazíthassák olyan módon, hogy azok tükrözzék a vizsgálat ideje alatti tartós árfolyammozgásokat.
2.4.2. A 4. pont megfelelő összehasonlítást előíró rendelkezéseinek értelmében, a vizsgálat ideje alatt fennálló dömpingkülönbözet létezését általában úgy kell megállapítani, hogy össze kell hasonlítani a rendes érték súlyozott átlagát az összes összehasonlítható exportügylet árainak súlyozott átlagával, vagy pedig úgy, hogy a rendes értéket tranzakciónként kell összevetni az exportárakkal. A súlyozott átlag alapján megállapított rendes értéket akkor lehet összehasonlítani az egyes exportügyletek áraival, ha a hatóságok olyan exportárakat találnak, amelyek jelentősen eltérnek az egyes vásárlók, régiók vagy időszakok esetében, és ha az exportőr magyarázatot nyújt arra nézve, miért nem lehet ezeket a különbségeket megfelelőképpen figyelembe venni a súlyozott átlagonkénti vagy a tranzakciónkénti összehasonlítás alkalmazásakor.
2.5. Abban az esetben, amikor a terméket nem közvetlenül a származási országból importálják, hanem közvetítő országból exportálják az importáló Tagba, azt az árat, amelyen az exportáló ország a terméket az importáló Tagnak eladja, össze kell vetni az exportáló ország összehasonlítható áraival. Az összehasonlítást el lehet végezni a származási ország áraival is, abban az esetben, ha például a terméket egyszerűen csak átrakják a közvetítő ország területén, vagy pedig az exportáló országban nem gyártanak ilyen terméket, illetve ha az exportáló országban nem létezik összehasonlítható ár.
2.6. Jelen Megállapodásban a „hasonló termék” („produit similaire”) azonos terméket jelöl, azaz olyan terméket, amely minden szempontból megegyezik a vizsgált termékkel, illetve ilyen termék hiányában olyan más terméket, amely nem minden szempontból azonos a vizsgált termékkel, de rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek rendkívül hasonlítanak a vizsgált termék tulajdonságaihoz.
2.7. A jelen cikk nem sérti a GATT 1994 1. Mellékletének VI. Cikkében az 1. ponthoz csatolt második Kiegészítő Rendelkezést.
3. Cikk
3.1. A GATT 1994 VI. Cikkének céljaira történő kármegállapításnak kétségbevonhatalan bizonyítékra kell támaszkodnia, és objektíven meg kell vizsgálnia
a) a dömpingelt importáru mennyiségét, a dömpingelt importnak a belföldi piac hasonló termékeinek áraira gyakorolt hatását,
b) az importnak az ilyen jellegű termékek belföldi előállítóira gyakorolt hatását.
3.2. A dömpingelt importáru mennyiségére vonatkozóan a vizsgálatot végző hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy jelentősen megnövekedett-e a dömpingelt importáru mennyisége, akár abszolút értékben, akár az importáló Tag termeléséhez vagy fogyasztásához viszonyítva. A dömpingelt import árakra gyakorolt hatásának tekintetében, a vizsgálatot végző hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a dömpingelt importáru ára jelentősen alacsonyabb volt-e az importáló Tag hasonló termékeinek áránál, illetve azt, hogy az ilyen import hatása valamilyen más módon jelentős mértékben leszorítja-e az árakat, illetve jelentős mértékben megakadályozza-e az egyébként esedékes áremeléseket. A fenti ismérvek közül egynek vagy többnek a fennállása nem feltétlenül döntő.
3.3. Amikor egynél több országból érkező termékek importja képezi a dömpingellenes vizsgálat tárgyát, a vizsgálatot végző hatóságok csak abban az esetben határozhatják meg az ilyen import hatását halmozottan, ha megállapítják, hogy
a) az egyes országok importjainak viszonylatában kiszámított dömpingkülönbözet nagyobb, mint az 5. Cikk 8. pontjában előírt minimum, és minden országból az elhanyagolhatónál nagyobb mennyiségű importáru érkezik, valamint, hogy
b) az egyes importtermékek versenyfeltételeinek, és az importtermékek valamint a hasonló belföldi termékek közti verseny feltételeinek tükrében helyénvaló az import hatásainak halmozott meghatározása.
3.4. A dömpingelt import a vizsgált belföldi iparágra gyakorolt hatásának vizsgálata ki kell hogy terjedjen valamennyi olyan releváns gazdasági tényező és mutató értékelésére, amelyek befolyásolhatják az iparág állapotát, beleértve az értékesítés, a termelés, a nyereség, a piaci részesedés, a termelékenység, a befektetések megtérülésének, illetve a kapacitás kihasználtságának tényleges és potenciális visszaeséseit; a belföldi árakat befolyásoló tényezőket; a dömpingkülönbözet nagyságát; a cash flow-ra, az árukészletekre, a foglalkoztatottságra, a fizetésekre, a növekedésre, valamint a tőkebevonási és befektetési képességre gyakorolt tényleges és potenciális kedvezőtlen hatásokat. A fenti lista nem teljes, és a tényezők közül egy vagy több megléte nem szükségszerűen döntő.
3.5. Be kell bizonyítani, hogy a 2. és 4. pontokban kifejtett dömpinghatásokon keresztül a dömpingelt import a jelen Megállapodás értelmében kárt okoz. A dömpingelt import és a belföldi iparágnak okozott kár közötti ok-okozati összefüggést az összes releváns bizonyítékra támaszkodva, a hatóságok előtt kell bebizonyítani. A hatóságoknak meg kell vizsgálniuk minden olyan, a dömpingelt importon kívül ismert tényezőt, amely azzal egy időben kárt okoz a belföldi iparágnak; az ilyen egyéb tényezők által okozott kár nem tulajdonítható a dömpingelt importnak. Az ilyen szempontból relevánsnak tekinthető tényezők között szerepel többek között a nem dömpingáron értékesített import ára és mennyisége, a kereslet csökkenése, a fogyasztói szokások változása, a belföldi és külföldi termelők kereskedelemkorlátozó gyakorlata, illetve a köztük folyó verseny, a technológiai fejlődés, valamint a belföldi ipar exportteljesítménye és termelékenysége.
3.6. Amikor a rendelkezésre álló adatok, a termelési folyamat, a termelő forgalma, a nyereség és egyéb hasonló kritériumok alapján lehetséges a belföldi termelés elhatárolása, akkor a dömpingelt import hatását a hasonló termék belföldi előállításához viszonyítva kell meghatározni. Amikor a termelés elhatárolása nem lehetséges, a dömpingelt import hatását annak a legszűkebb termékcsoport vagy termékskála előállításának vizsgálatával kell megállapítani, amely olyan hasonló terméket tartalmaz, amiről valamennyi szükséges információ beszerezhető.
3.7. A jelentős kár veszélyének megállapítása nem puszta állításon, feltevésen, vagy távoli eshetőségen, hanem tényeken kell, hogy alapuljon. Világosan előreláthatónak és közelinek kell lennie a körülmények olyan változásának, amely azt a helyzetet idézi elő, amelyben a dömping kárt okoz. * A jelentős kárveszély fennállásának megállapításakor a hatóságoknak többek között az alábbi tényezőket kell megvizsgálniuk:
(i) a belföldi piacra érkező dömpingelt importáru mennyiségének emelkedését, amely valószínűsíti a jelentősen megnövekedett importot;
(ii) elegendő, szabadon felhasználható kapacitás vagy pedig jelentős, küszöbön álló kapacitásnövekedés megjelenését az exportőrnél, amely arra utal, hogy valószínűleg jelentősen megnövekedett az importáló Tag piacára irányuló dömpingelt export, figyelembe véve, hogy az esetleges exporttöbblet befogadására más exportpiacok is rendelkezésre állnak-e;
(iii) az importáru olyan áron érkezik-e az országba, amely a belföldi árakra jelentős leszorító vagy lefojtó hatást gyakorol, és amely valószínűleg meg fogja növelni a további import iránti keresletet;
(iv) a vizsgálat alatt álló termék raktárkészleteit.
A fenti tényezők közül önmagában egy sem adhat döntő útmutatást, de az összes ismérv jelenléte esetén le kell vonni azt a következtetést, hogy további dömpingelt export várható, és hogy dömpingellenes intézkedések hiányában jelentős kár merül majd fel.
3.8. Abban az estben, amikor a dömpingelt import károkozással fenyeget, a dömpingellenes intézkedések alkalmazásának megfontolásánál és elhatározásánál különös gonddal kell eljárni.
4. Cikk
4.1. Jelen Megállapodás céljaira a „belföldi iparág” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a hasonló termék belföldi termelőinek összességére vagy közülük azokra vonatkozik, amelyeknek együttes termékkibocsátása a teljes belföldi termelés jelentős hányadát teszi ki, kivéve az alábbiakat:
(i) abban az esetben, amikor a termelők kapcsolt viszonyban állnak * az állítólagos dömpingtermék importőreivel vagy exportőreivel, illetve ha ők maguk importálják a terméket, a „belföldi iparág” értelmezhető a többi termelőre vonatkozó kifejezésként;
(ii) kivételes esetekben, a Tag területe a vizsgált termelés szempontjából két vagy több versenypiacra osztható, és az egyes piacok termelői külön iparágnak tekinthetők, amennyiben a) az ilyen piac termelői a szóban forgó áruból teljes vagy majdnem teljes termelésüket ezen a piacon értékesítik, és b) a piac keresletének kielégítésében nem játszanak jelentős szerepet a kérdéses terméket az ország más részein előállító termelők. Ilyen körülmények között a károkozás megállapítható még abban az esetben is, amikor a kár nem érinti a teljes belföldi termelés jelentős hányadát, feltéve, hogy a dömpingelt import egy ilyen elszigetelt piacra összpontosul, és ha, ezen túlmenően, a dömpingelt import kárt okoz a piac valamennyi vagy szinte valamennyi termelőjének.
4.2. A belföldi iparágnak egy bizonyos terület termelőiként történő értelmezése esetén, úgy ahogy ez az 1. pont (ii) alpontjában történt, dömpingellenes vámok csak azokra a vizsgált termékekre vethetők ki * , amelyeket végső fogyasztásra szállítanak az adott területre. Ha az importáló Tag alkotmányjoga nem teszi lehetővé a dömpingellenes vám kivetését ezen az alapon, az importáló Tag csak abban az esetben vethet ki dömpingellenes vámokat korlátozás nélkül, ha
a) az exportőröknek lehetőséget adott arra, hogy beszüntessék az érintett területre irányuló dömpingáru exportot, vagy a 8. Cikkellyel összhangban biztosítékokat nyújthassanak, és nem kapott azonnal megfelelő biztosítékokat, illetve, ha
b) ezeket a vámokat a kérdéses területet ellátó valamennyi termelő termékeire kivetik.
4.3. A GATT 1994 XXIV. Cikkének 8. a) pontja értelmében akkor, amikor két vagy több ország az integráció olyan fokát érte el, amelynél már a közös és egységes piac jellemzőivel rendelkeznek, a teljes integrációs terület iparágát kell az 1. pontban meghatározott belföldi iparágnak tekinteni.
4.4. A 3. Cikk 6. pontjának rendelkezései erre a cikkre is alkalmazandók.
5. Cikk
5.1. A 6. pontban foglaltak kivételével, az állítólagos dömping létezését, mértékét és hatását megállapító vizsgálatot a belföldi iparág által vagy nevében benyújtott írásos kérelem indítja el.
5.2. Az 1. pontban szereplő kérelemnek bizonyítékot kell tartalmaznia
a) a dömpingről,
b) arról, hogy a GATT 1994 6. Cikk értelmében és a jelen Megállapodás értelmezésével összhangban károkozás történt, valamint arról, hogy
c) a dömpingelt import és az állítólagos kár között ok-okozati összefüggés áll fenn. Olyan egyszerű állítás, amelyet nem támaszt alá releváns bizonyíték, nem teljesíti a jelen pontban megszabott feltételeket. A kérelemnek tartalmazni kell az alábbi, a kérelmező számára ésszerűen hozzáférhető információt:
(i) a kérelmező nevét, és a kérelmező belföldi termelésének volumenét és értékét a hasonló termék vonatkozásában. Abban az esetben, amikor az írásos kérelmet egy belföldi iparág nevében nyújtják be, a kérelemnek azonosítania kell azt az iparágat, amelynek a nevében a kérelmet benyújtják, azaz közölnie kell a hasonló terméket előállító ismert belföldi termelők (vagy pedig a hasonló terméket előállító belföldi termelők szövetségeinek) névlistáját, és a lehetséges mértékben meg kell határoznia, milyen mennyiségben és értékben állítják elő ezek a termelők a hasonló terméket;
(ii) az állítólagos dömpingáru teljes leírását, az érintett származási vagy export országot, esetleg országokat, valamennyi ismert exportőr vagy külföldi termelő nevét, és a kérdéses terméket importáló személyek névsorát;
(iii) tájékoztatást a kérdéses termék fogyasztói áráról a származási vagy exportáló országban vagy országokban, (illetve ahol erre mód van, információt arra vonatkozóan, milyen áron adja el a származási vagy exportáló ország vagy országok a terméket egy harmadik országnak esetleg országoknak, vagy információt a termék számított értékéről), információt az exportárakról, vagy ahol erre mód van, arról az árról, amelyen a terméket az importáló Tag területén az első független vásárlónak továbbadják;
(iv) az állítólagosan dömpingelt import mennyiségének növekedésére vonatkozó információt, valamint tájékoztatást arról, hogy ez az import milyen hatást gyakorol a hasonló termék áraira a belföldi piacon, és ebből következően milyen hatással jár a belföldi iparágra nézve. Az utóbbi hatást a 3. Cikk 2. és 4. pontjában felsoroltakhoz hasonló, a hazai iparág állapotát befolyásoló releváns tényezők és mutatók segítségével be kell bizonyítani.
5.3. A hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a kérelemben közölt bizonyítékok pontosságát és helytállóságát, hogy eldönthessék, elegendő bizonyíték áll-e rendelkezésükre a vizsgálat elindításához.
5.4. Csak akkor indítható vizsgálat az 1. pont értelmében, ha a hatóságok a hasonló terméket előállító belföldi termelők által benyújtott kérelem támogatottságának vagy ellenzésének * ellenőrzésével megállapították, hogy a kérelem a belföldi iparág részéről vagy annak nevében született * . A kérelemről akkor mondható ki, hogy „a belföldi iparág részéről vagy annak nevében született”, ha élvezi azoknak a belföldi termelőknek a támogatását, akiknek összkibocsátása meghaladja a termelés 50 százalékát abban a hasonló terméket előállító részében, amely nyilatkozott a kérelem támogatásáról vagy ellenzéséről. Nem indítható azonban vizsgálat abban az esetben, ha a kérelmet nyíltan támogató belföldi termelők a belföldi iparág által előállított hasonló termék össztermelésének kevesebb, mint 25 százalékát képviselik.
5.5. Amennyiben még nem született döntés a vizsgálat megindításáról, a hatóságoknak tartózkodniuk kell a vizsgálatot kezdeményező kérelem bármiféle közzétételétől. A megfelelően dokumentált kérelem kézhezvétele után és a vizsgálat elindítása előtt azonban a hatóságoknak értesíteniük kell az érintett exportáló Tag kormányát.
5.6. Amennyiben kivételes körülmények fennállása esetén, az illetékes hatóságok úgy döntenek, hogy a belföldi iparág részéről vagy annak nevében született, a vizsgálatot kezdeményező írásos kérelem kézhezvétele nélkül indítanak ilyen vizsgálatot, csak akkor indíthatják meg az eljárást, ha a 2. pontban előírtaknak megfelelően a vizsgálat megindításához elegendő bizonyítékkal rendelkeznek a dömpingre, a károkozásra, és az ok-okozati összefüggésre vonatkozóan.
5.7. A dömpingre és a károkozásra vonatkozó bizonyítékokat egyidejűleg kell megvizsgálni
a) annak eldöntésénél, hogy megindítható-e a vizsgálat, illetve
b) később, a vizsgálat során, amelynek előbb kell megkezdődnie, mint a Megállapodás rendelkezéseivel összhangban az ideiglenes intézkedések bevezetésére megállapított legkorábbi nap.
5.8. Az 1. pontnak megfelelően benyújtott kérelmet el kell utasítani, és a vizsgálatot azonnal le kell zárni, amennyiben az illetékes hatóság megbizonyosodik arról, hogy a dömpingre és a károkozásra vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték az ügy továbbviteléhez. Azonnal le kell zárni az ügyet abban az esetben, ha a hatóságok megállapítják, hogy a dömpingkülönbözet minimális, vagy a potenciális vagy tényleges dömping mennyisége, illetve az okozott kár elhanyagolható. A dömpingkülönbözet akkor tekinthető minimálisnak, ha nem haladja meg az exportár 2 százalékát. A dömpingelt import mennyisége általában akkor tekinthető elhanyagolhatónak, ha az egy bizonyos országból érkező dömpingelt import volumene a hasonló termék Tagba irányuló összes importjának kevesebb, mint 3 százalékát teszi ki, kivéve azt az esetet, amikor azok az országok, amelyekből a dömpingelt import volumene a hasonló termék Tagba irányuló importjának kevesebb, mint 3 százalékát teszi ki, együttesen meghaladják a hasonló termék Tagba irányuló importjának 7 százalékát.
5.9. A dömpingellenes eljárás nem akadályozhatja a vámkezelést.
5.10. A vizsgálat ideje csak kivételes esetben haladhatja meg a megindítástól számított egy évet, és semmilyen körülmények között nem lehet hosszabb 18 hónapnál.
6. Cikk
6.1. A dömpingellenes vizsgálatban érdekelt valamennyi félnek tájékoztatást kell kapnia a hatóságok által igényelt információról, és bőséges lehetőséget kell számukra biztosítani ahhoz, hogy írásban benyújthassanak minden olyan bizonyítékot, amelyet a kérdéses vizsgálat szempontjából relevánsnak tartanak.
6.1.1. A külföldi termelők exportőreinek, akik kézhez kapják a dömpingellenes vizsgálatban használatos kérdőíveket, legalább 30 napot kell biztosítani a válaszadásra. * Méltányos elbírálásban kell részesíteni minden, a 30 napos határidő meghosszabbítására irányuló kérelmet, és amennyiben az exportőr kérését megindokolja, a hosszabbítást minden lehetséges esetben meg kell adni.
6.1.2. A bizonyítékokra vonatkozó titoktartási kötelezettséget szem előtt tartva, az érdekelt felek által írásban benyújtott bizonyítékot azonnal hozzáférhetővé kell tenni a vizsgálatban résztvevő többi érdekelt fél számára.
6.1.3. A vizsgálat megindításával egyidőben, a hatóságoknak át kell adniuk az 5. Cikk 1. pontjának megfelelően benyújtott írásos kérelem teljes szövegét az ismert exportőröknek * , valamint az exportáló Tag hatóságainak, és igény esetén hozzáférhetővé kell tenniük azt a többi a vizsgálatban érintett, érdekelt fél számára. Megfelelően tekintettel kell lenniük az 5. pontban említett titoktartási kötelezettségre.
6.2. A dömpingellenes vizsgálat során valamennyi félnek maradéktalan lehetőséget kell biztosítani érdekei védelmére. Ennek elősegítésére, a hatóságoknak igény szerint lehetőséget kell biztosítaniuk valamennyi érdekelt fél számára, hogy találkozhassanak az ellentétes érdekeket képviselő felekkel, hogy ellentétes nézeteiket és a cáfoló érveiket kifejthessék. Az ilyen lehetőségek biztosításakor figyelembe kell venni a titoktartás szükségességét és a felek érdekeit. Egyetlen felet sem lehet kötelezni arra, hogy megjelenjen a tárgyaláson, és a távolmaradás nem érintheti hátrányosan az illető fél ügyét. Az érdekelt feleknek indokolt esetben jogukban áll, hogy egyéb információt szóban ismertessenek.
6.3. A 2. pontban foglaltak értelmében, a szóban ismertetett információt a hatóságoknak csak akkor kell figyelembe venniük, ha azt később írásban rögzítették, és az 1.2 alpontnak megfelelően a többi érdekelt fél számára hozzáférhetővé tették.
6.4. Amennyiben lehetséges, a hatóságoknak időben lehetőséget kell biztosítaniuk valamennyi érdekelt fél számára az összes, álláspontjuk ismertetésének szempontjából releváns, a hatóságok által a dömpingellenes vizsgálat során felhasznált információ megtekintésére, amennyiben azok az 5. pont értelmében nem bizalmasak, valamint arra, hogy előterjesztésüket ennek az információnak az alapján készítsék el.
6.5. Bármely, természeténél fogva bizalmas információt (mivel felfedése például jelentős versenyelőnyhöz juttatna egy versenytársat, vagy pedig rendkívül hátrányosan érintené az információt rendelkezésre bocsátó személyt vagy azt a személyt, akitől az információt rendelkezésre bocsátó személy az információt szerezte), vagy olyan információt, amelyet a vizsgálatban érintett felek bizalmas információként bocsátottak rendelkezésre a hatóságoknak, megfelelő indoklás estén, bizalmas infomációként kell kezelniük. Az ilyen információ nem fedhető fel az információt rendelkezésre bocsátó fél külön engedélye nélkül. *
6.5.1. A hatóságoknak fel kell kérniük az érdekelt feleket arra, hogy a nem bizalmas összefoglalók összeállításához bizalmas információt bocsássanak rendelkezésre. Ezeknek az összefoglalóknak megfelelően részletezettnek kell lenniük a rendelkezésre bocsátott titkos információ lényegének elfogadható megértéséhez. Kivételes esetekben az érintett felek közölhetik, hogy az ilyen információ nem alkalmas összefoglaló készítésére. Ilyen kivételes esetekben, az érintett félnek meg kell indokolnia, hogy miért nem lehetséges az összefoglaló készítése.
6.5.2. Amennyiben a hatóságok a bizalmas kezelés iránti kérelmet indokolatlannak tartják, és az információ rendelkezésre bocsátója vonakodik akár az információ közzétételétől, akár attól, hogy engedélyt adjon az információ általános összefoglaló formájában történő feltárására, a hatóságok figyelmen kívül hagyhatják az ilyen információt, kivéve azt az esetet, amikor megfelelő források kielégítően bizonyítják az információ helyességét. *
6.6. A 8. pontban leírt esetek kivételével a hatóságoknak a vizsgálat során meg kell győződniük annak az érdekelt felek által rendelkezésre bocsátott információnak a helytállóságáról, amelyre határozataikat alapozzák.
6.7. A rendelkezésre bocsátott információ ellenőrzésének és a további részletek megszerzésének érdekében, a hatóságok szükség szerint a többi Tag területén is folytathatnak vizsgálatot, feltéve, hogy megszerzik az érintett cégek beleegyezését, és értesítik a kérdéses Tag kormányának képviselőit, és amennyiben a Tag nem ellenzi a vizsgálatot. A más Tagok területén folytatott vizsgálatokra az I. Mellékletben meghatározott eljárási szabályok érvényesek. A titoktartási kötelezettséget szem előtt tartva, a hatóságoknak hozzáférhetővé kell tenniük a vizsgálatok eredményeit, vagy pedig a 9. pontnak megfelelően biztosítaniuk kell az eredmények megismertetését azokkal a cégekkel, amelyekre azok vonatkoznak, és hozzáférhetővé kell tennie az eredményeket a kérelmezők számára.
6.8. Azokban az esetekben, amikor valamelyik érdekelt fél meggátolja a szükséges információ hozzáférhetőségét, vagy más módon nem biztosítja azt ésszerű időn belül, illetve amikor jelentősen hátráltatja a vizsgálatot, a rendelkezésre álló adatok alapján előzetes vagy végső, megerősítő vagy elutasító határozat hozható. A jelen pont alkalmazásakor figyelembe kell venni a II. Melléklet rendelkezéseit.
6.9. A véghatározat meghozatala előtt a hatóságoknak tájékoztatniuk kell az érdekelt feleket azokról a alapvető tényekről, amelyek vizsgálatán a végleges intézkedésről szóló döntés alapul. Ezt a tájékoztatást úgy kell időzíteni, hogy a feleknek érdekeik megvédéséhez elegendő idő álljon rendelkezésükre.
6.10. A hatóságoknak általában a vizsgált termék valamennyi ismert exportőre és termelője esetében egyéni dömpingkülönbözetet kell megállapítaniuk. Abban az esetben, amikor az érintett exportőrök, termelők, importőrök vagy a vizsgált termékfajták száma olyan magas, hogy az egyéni dömpingkülönbözet megállapítása nem lehetséges, a hatóságok a vizsgálatot leszűkíthetik akár egy elfogadható számú érdekelt félre vagy termékre olyan módon, hogy a kiválasztás idején rendelkezésükre álló információ alapján statisztikailag érvényes mintát vesznek, a kérdéses országokból érkező export legnagyobb, még elfogadhatóan vizsgálható százalékára.
6.10.1. Az exportőrök, a termelők, az importőrök vagy a termékfajták, bármely, jelen pont értelmében képzett csoportjait, lehetőség szerint az érintett exportőrök, termelők vagy importőrök belegyezésével, és velük konzultálva kell összeállítani.
6.10.2. Azokban az esetekben, amikor a hatóságok a jelen pont értelmében korlátozták a vizsgálatot, minden olyan exportőr vagy termelő esetében meg kell határozniuk az egyéni dömpingkülönbözetet, amely előzetesen nem került ugyan kiválasztásra, de időben benyújtotta a szükséges információkat abból a célból, hogy azokat a vizsgálat során figyelembe vegyék, kivéve azt a helyzetet, amikor az exportőrök és a termelők száma olyan magas, hogy az egyéni dömpingkülönbözetek meghatározása túl nagy terhet róna a hatóságokra és megakadályozná azt, hogy a vizsgálatot időben befejezzék. Az önkéntes válaszadás nem utasítható vissza.
6.11. Jelen Megállapodás céljaira az érdekelt felek az alábbiak:
(i) a vizsgálat tárgyát képező termék exportőre, külföldi előállítója vagy importőre, illetve azok a szakmai vagy üzleti szerveződések, amelyek tagságának nagy részét az ilyen termékek előállítói, termelői vagy importőrei alkotják;
(ii) az exportáló Tag kormánya; és
(iii) azok a termelők, akik az importáló Tagban hasonló terméket állítanak elő, illetve azok a szakmai vagy üzleti szerveződések, amelyek tagságának nagy részét azok a termelők alkotják, akik az importáló Tagban hasonló terméket állítanak elő.
Ez a lista nem zárja ki azt, hogy a Tagok az említetteken kívül más belföldi vagy külföldi feleket is érdekelt félnek tekintsenek.
6.12. A hatóságoknak lehetőséget kell biztosítaniuk a vizsgált termék ipari felhasználóinak és a reprezentatív fogyasztói szervezeteknek arra, hogy azokban az esetekben, amikor a terméket általánosan kiskereskedelmi szinten hozzák forgalomba, információt nyújthassanak a dömpingre, a kárra és az okozati viszonyra vonatkozóan.
6.13. A hatóságoknak méltányosan figyelembe kell venniük azokat a nehézségeket, amelyeket az igényelt információ nyújtása az érdekelt feleknek, különösen a kisvállalatoknak okozhat, és biztosítaniuk kell számukra minden lehetséges segítséget.
6.14. A fenti eljárások nem akadályozhatják meg a Tag hatóságait abban, hogy a Megállapodás megfelelő rendelkezéseivel összhangban gyorsan megindítsák a vizsgálatot, ideiglenes vagy végső, megerősítő vagy elutasító határozatokat hozzanak, illetve, hogy alkalmazzák az átmeneti vagy végleges intézkedéseket.
7. Cikk
7.1. Az ideiglenes intézkedések csak akkor alkalmazhatók, ha
(i) az 5. Cikk rendelkezéseinek megfelelően vizsgálatot indítottak, ezt közzétették, és az érdekelt felek megfelelő lehetőséget kaptak arra, hogy az információt rendelkezésre bocsássák és észrevételeiket megtegyék;
(ii) a dömping tényéről és az általa a hazai iparágnak okozott kárról előzetes, megerősítő határozat született; és
(iii) az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy az intézkedések szükségesek a vizsgálat alatti károkozás megakadályozására.
7.2. Az ideiglenes intézkedés megjelenhet ideiglenes vám formájában, vagy még inkább olyan biztosítékként – készpénzletét vagy óvadék formájában –, amelynek értéke megegyezik az ideiglenesen megállapított dömpingellenes vám összegével, de alacsonyabb, mint az ideiglenesen megállapított dömpingkülönbözet. A dömpingellenes vám kivetésének függőben tartása megfelelő ideiglenes intézkedés, amennyiben közlik a rendes vámot és a dömpingellenes vám becsült értékét, és amennyiben a függőben tartásra ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a többi ideiglenes intézkedésre.
7.3. Ideiglenes intézkedéseket csak a vizsgálat kezdetétől számított 60 napon túl lehet alkalmazni.
7.4. Az ideiglenes intézkedések alkalmazását a lehető legrövidebb időre kell korlátozni, amely nem haladhatja meg a négy hónapot, illetve az illetékes hatóságok döntése, vagy az érintett kereskedelem jelentős százalékát képviselő exportőrök kérelme nyomán maximálisan hat hónap hosszúságú lehet. Amikor a vizsgálat során a hatóságok megvizsgálják azt is, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő lenne-e a kár orvoslására, a fenti időszak hat, illetve kilenc hónap lehet.
7.5. Az ideiglenes intézkedések alkalmazásakor a 9. Cikk vonatkozó rendelkezéseit kell követni.
8. Cikk
8.1. Az eljárás felfüggeszthető vagy beszüntethető, * ideiglenes intézkedések bevezetése vagy dömpingellenes vám kivetése nélkül, ha az exportőr önként, kielégítő kötelezettséget vállal árai felülvizsgálatára, vagy pedig arra, hogy a kérdéses területen beszünteti a dömpingárú exportot, és ezt olyan módon teszi, amely a hatóságokat is meggyőzi arról, hogy a dömping káros hatása megszűnt. Az ilyen kötelezettségvállalás keretében végrehajtott áremelés nem haladhatja meg a dömpingkülönbözet megszüntetéséhez szükséges mértéket. Kívánatos, hogy amennyiben az ilyen mértékű emelkedés elegendő a belföldi iparágnak okozott kár orvoslására, az áremelkedések ne legyenek magasabbak a dömpingkülönbözetnél.
8.2. Az exportőröktől csak akkor kérhető vagy fogadható el árral kapcsolatos kötelezettségvállalás, ha az importáló Tag hatóságai ideiglenes megerősítő határozatot hoztak a dömping tényéről és a dömping által okozott kárról.
8.3. A felajánlott kötelezettségvállalásokat nem kell elfogadni, ha a hatóságok megvalósíthatatlannak ítélik őket, például, ha a tényleges vagy potenciális exportőrök száma túl magas, vagy egyéb okból, beleértve az általános gazdaságpolitikai okokat is. Amennyiben ilyen eset merül fel, és arra lehetőség van, a hatóságoknak meg kell indokolniuk az exportőrnek, hogy miért ítélték kötelezettségvállalását elfogadhatatlannak, és a lehetséges mértékben lehetőséget kell adniuk az exportőrnek arra, hogy megtegye ezzel kapcsolatos észrevételeit.
8.4. Ha a kötelezettségvállalást elfogadták, a dömping és a károkozás vizsgálatát ettől függetlenül le kell folytatni, ha az exportőr így kívánja, vagy a hatóságok így döntenek. Ebben az esetben, ha a dömping vagy a károkozás tényét cáfoló határozat születik, a kötelezettségvállalás automatikusan megszűnik, kivéve azokat az eseteket, amikor az ilyen határozat nagyrészt az árral kapcsolatos kötelezettségvállalásnak köszönhető. Ezekben az esetekben a hatóságok kérhetik a kötelezettségvállalás, jelen Megállapodás rendelkezéseivel összhangban álló, ésszerű ideig történő fenntartását. Abban az esetben, ha a dömping és a károkozás tényét megerősítő határozat születik, a kötelezettségvállalásnak a határozat feltételeinek és a jelen Megállapodás rendelkezéseinek megfelelően folytatódnia kell.
8.5. Az importáló Tag hatóságai tanácsolhatják az árral kapcsolatos kötelezettség vállalását, de az exportőr nem kényszeríthető ilyen kötelezettségvállalásra. Az a tény, hogy az exportőrök nem ajánlanak fel ilyen kötelezettségvállalást, vagy nem fogadják meg az erre vonatkozó felkérést, semmi esetre sem befolyásolhatja hátrányosan ügyük megítélését. A hatóságoknak azonban jogukban áll megállapítani, hogy nagyobb a valószínűsége a kárveszély megvalósulásának abban az esetben, ha a dömpingelt import folytatódik.
8.6. Az importáló Tag hatóságai előírhatják, hogy az exportőr, amelynek kötelezettségvállalását elfogadták, időről időre adjon megfelelő tájékoztatást a kötelezettség teljesítéséről és biztosítson lehetőséget a vonatkozó adatok ellenőrzésére. A kötelezettségvállalás megszegése esetén, az import Tag hatóságai a jelen Megállapodás értelmében és rendelkezéseinek megfelelően szükségintézkedéseket hozhatnak, amelyek jelenthetik átmeneti intézkedések azonnali bevezetését a rendelkezésükre álló legjobb információk felhasználásával. Ilyen esetekben, a jelen Egyezménnyel összhangban, végleges vám vethető ki azokra a termékekre, amelyek az ilyen ideiglenes intézkedések bevezetése előtt nem több, mint 90 nappal fogyasztás céljára léptettek be az országba, kivéve, ha az ilyen visszamenőleges kivetés vonatkozna a kötelezettségvállalás megszegése előtt érkezett importárura is.
9. Cikk
9.1. Azt a döntést, hogy kivessenek-e dömpingellenes vámot azokban az esetekben, amikor a vám kivetésének minden feltétele teljesül, illetve azt a döntést, hogy a kivetett dömpingellenes vám a teljes dömpingkülönbözettel egyenlő nagyságú legyen-e vagy annál alacsonyabb, az importáló Tag hatóságainak kell meghozniuk. Kívánatos, hogy a vám kivetése megengedett legyen az összes Tag területén, és hogy annak összege kevesebb legyen mint a különbözet, amennyiben ez az alacsonyabb vám elegendőnek bizonyul a belföldi iparágnak okozott kár orvoslására.
9.2. Amikor valamilyen termékre dömpingellenes vámot vetnek ki, az ilyen dömpingellenes vámot minden esetben be kell hajtani a termék importjának forrásaitól a megfelelő összegben, anélkül, hogy különbséget tennének az egyes, bizonyítottan dömpingelő és kárt okozó források között, kivéve azokat az importforrásokat, amelyektől a jelen Megállapodás értelmében árral kapcsolatos kötelezettségvállalást fogadtak el. A hatóságoknak meg kell nevezniük a kérdéses termék szállítóját vagy szállítóit. Akkor azonban, ha egyazon ország több szállítója érintett a termék importjában, és az összes szállítót nem lehet megnevezni, a hatóságok megnevezhetik az érintett szállító országot. Akkor, ha több ország több szállítója érintett, a hatóságok vagy az összes szállítót nevezhetik meg vagy, ha ez nem lehetséges, az összes szállító országot.
9.3. A dömpingellenes vám összege nem haladhatja meg a 2. Cikkben foglaltak szerint meghatározott dömpingkülönbözetet.
9.3.1. Amikor a dömpingellenes vám összegét visszamenőleges alapon vetik ki, a dömpingellenes vám kifizetésének végleges kötelezettségét a lehető leghamarabb meg kell állapítani, általában a dömpingellenes vámösszeg végleges meghatározására irányuló kérelem napjától * számított 12 hónapon belül, de semmi esetre sem 18 hónapon azon túl. A jelen alpont értelmében, a visszatérítésnek általában a végleges kötelezettség meghatározásától számított 90 napon belül meg kell történnie. Abban az esetben, ha a visszatérítés nem történik meg 90 napon belül a hatóságoknak erre, igény esetén, magyarázatot kell adniuk.
9.3.2. Amikor a dömpingellenes vám összegét a jövőben bekövetkező import vonatkozásában vetik ki, rendelkezést kell hozni arról, hogy igény esetén azonnal visszatérítendő minden olyan vám, amelyet a dömpingkülönbözeten felül fizettek be. Az ilyen, a tényleges dömpingkülönbözet összegén felül befizetett vám visszatérítésének általában a dömpingellenes vám tárgyát képező termék importőre által benyújtott, megfelelő bizonyítékokkal alátámasztott visszatérítési igény keltétől számított 12 hónapon belül meg kell történnie, de semmi esetre sem később 18 hónapnál. Az engedélyezett visszatérítésnek általában a fenti döntéstől számított 90 napon belül meg kell történnie.
9.3.3. Annak meghatározásakor, hogy jár-e, és milyen mértékű visszatérítés, amikor az exportárat a 2. Cikk 3. pontjával összhangban állapították meg, a hatóságoknak figyelembe kell venniük a rendes értékben bekövetkezett bármely változást, az import és a viszonteladás között felmerült költségekben bekövetkezett bármely változást, valamint a viszonteladói ár bármely mozgását, amelyet a későbbi értékesítési ár megfelelően tükröz, és amennyiben a fentiekről meggyőző erejű bizonyíték áll rendelkezésükre, az exportárat a kifizetett dömpingellenes vám levonása nélkül kell megállapítaniuk.
9.4. Amikor a 6. Cikk 10. pontjának második mondata értelmében a hatóságok korlátozzák a vizsgálatot, a vizsgálati mintában nem szereplő exportőrök, illetve importőrök importjára kivetett dömpingellenes vám nem haladhatja meg
(i) a kiválasztott exportőröknél vagy termelőknél megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát, vagy
(ii) amennyiben a dömpingellenes vámfizetési kötelezettséget a jövőbeli rendes érték alapján számították ki, a kiválasztott exportőrök vagy termelők rendes értékének súlyozott átlaga és az egyedileg nem vizsgált exportőrök vagy termelők exportárai közti különbözetet, feltéve, hogy jelen pont céljaira, a hatóságok figyelmen kívül hagynak minden zérus és minimális nagyságú különbözetet, valamint azokat a különbözeteket, amelyeket a 6. Cikk 8. pontjában leírt körülmények között állapítottak meg. A hatóságok egyedi vámokat vagy rendes értékeket kötelesek alkalmazni bármely olyan exportőr vagy termelő importjára, amelyeket nem vontak be a vizsgálatba, és amelyek a vizsgálat során, a 6. Cikk 10.2. alpontja rendelkezései szerint, a szükséges információt benyújtották.
9.5. Ha egy termékre dömpingellenes vámot vetettek ki egy importáló Tagban, a hatóságoknak azonnal felülvizsgálatot kell indítaniuk abból a célból, hogy meghatározzák az egyéni dömpingkülönbözeteket azoknál az exportőröknél és termelőknél, amelyek a vizsgálat időszakában nem exportálták a terméket az importáló Tagba, feltéve hogy ezek az exportőrök vagy termelők bizonyítani tudják azt, hogy nem állnak kapcsolt viszonyban az exportáló ország olyan termelőivel, illetve exportőreivel, akikre az áru kapcsán dömpingellenes vámot vetettek ki. Az ilyen felülvizsgálatot az importáló Tag rendes vámkivetési és felülvizsgálati eljárásaihoz képest gyorsított eljárással kell megkezdeni és lebonyolítani. A felülvizsgálat ideje alatt az ilyen exportőrök, illetve termelők importjára nem vethető ki dömpingellenes vám. A hatóságok azonban elrendelhetik a dömpingellenes vám kivetésének függőben tartását és/vagy garanciát kérhetnek annak biztosítására, hogy amennyiben a felülvizsgálat dömpinget állapít meg az ilyen termelők, illetve exportőrök esetében, a dömpingellenes vámok visszamenőleges hatállyal, a felülvizsgálat elindításától kezdve kivethessék.
10. Cikk
10.1. Az ideiglenes intézkedések és a dömpingellenes vámok csak azokra a termékekre alkalmazhatók, amelyeket a 7. Cikk 1. pontja, illetve 9. Cikk 1. pontja értelmében meghozott döntések életbelépése után, fogyasztás céljára léptetnek be az országba, eltekintve jelen Cikkben felsorolt kivételektől.
10.2. Abban az esetben, ha a kárt véglegesen megállapították (de nem állapítottak meg kárveszélyt, vagy az iparág létrehozásának jelentős hátráltatását), vagy ha megállapították a kárveszélyt, és a dömpingelt import ideiglenes intézkedések hiányában a kár megállapításához vezetne, a dömpingellenes vám visszamenőleges hatállyal kivethető arra az időszakra, amelyre az ideiglenes intézkedéseket, amennyiben voltak ilyenek, alkalmazták.
10.3. Ha a végleges dömpingellenes vám meghaladja a fizetett vagy fizetendő ideiglenes vám összegét, vagy a biztosíték céljára becsült összeget, a különbözetet nem lehet behajtani. Ha a végleges dömpingellenes vám alacsonyabb, mint a fizetett vagy fizetendő ideiglenes vám, illetve a biztosíték céljára becsült összeg, akkor vagy a különbözetet kell visszatéríteni, vagy pedig a vám összegét kell újraszámítani, az eset sajátosságaitól függően.
10.4. A 2. pontban foglaltak kivételével, abban az esetben, ha megállapították a kárveszélyt vagy a jelentős hátráltatás tényét (de még nem merült fel kár), a végleges dömpingellenes vám csak a kárveszély vagy a jelentős hátráltatás megállapításának napjától vethető ki, az ideiglenes intézkedések időszakában biztosított készpénzletétet pedig sürgősen vissza kell téríteni, valamint az esetleges óvadékot sürgősen fel kell szabadítani.
10.5. Abban az esetben, ha a végleges határozat negatív jellegű, az ideiglenes intézkedések időszakában biztosított készpénzletétet sürgősen vissza kell téríteni, az esetleges óvadékot pedig sürgősen fel kell szabadítani.
10.6. Végleges dömpingellenes vám vethető ki azokra a termékekre, amelyek az ideiglenes intézkedések alkalmazásának megkezdése előtt 90 napon belül, fogyasztás céljára érkeztek az országba, és ha a hatóságok a kérdéses dömpingáruról megállapítják, hogy
(i) a dömping már jelentős ideje kárt okoz, vagy pedig az importőr tudott, vagy tudnia kellett volna arról, hogy az exportőr dömpingel és az ilyen dömping kárt okoz, és
(ii) a kárt egy termék viszonylag rövid időn belül történő, nagy tömegű importja okozta, amely, figyelembe véve az időzítést és a dömpingelt import volumenét, valamint az egyéb körülményeket (mint például az importáru raktárkészleteinek gyors növekedését), lényegesen rontja az alkalmazandó végleges dömpingellenes vám orvosló hatását, feltéve, hogy az érintett importőrök lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.
10.7. A vizsgálat megindítása után, ha ezt a dömpingellenes vám 6. pont szerint visszamenőleg történő behajtása szükségessé teszi, a hatóságok hozhatnak olyan intézkedéseket, mint például a dömpingellenes vám kivetésének felfüggesztése, amennyiben elegendő bizonyítékkal rendelkeznek arra nézve, hogy az említett pontban felsorolt feltételek teljesülnek.
10.8. Azokra a termékekre, amelyeket a vizsgálat megkezdésének napja előtt fogyasztási célra léptettek be az országba, nem vethető ki visszamenőleges hatályú vám.
11. Cikk
11.1. A dömpingellenes vámnak a kárt okozó dömping hatásának ellensúlyozásához szükséges ideig és mértékben kell érvényben maradnia.
11.2. A hatóságoknak felül kell vizsgálniuk a vám folytatólagos kivetésének szükségességét, ha erre indok merül fel, ha ezt ők maguk kezdeményezik, illetve, ha valamelyik érdekelt fél, a felülvizsgálat szükségességét meggyőzően alátámasztó információkat benyújtva ezt kérelmezi, feltéve, hogy elegendő idő telt el a végleges dömpingellenes vám kivetése óta. * Az érdekelt feleknek jogukban áll, hogy felkérjék a hatóságokat annak megvizsgálására, hogy a vám folyamatos kivetése szükséges-e a dömping ellensúlyozásához, illetve, hogy vám eltörlése vagy módosítása, vagy esetleg mindkettő valószínűsítené-e a károkozás folytatódását, illetve újraéledését. Amennyiben, a jelen pontban foglalt felülvizsgálat eredményeképpen a hatóságok úgy döntenek, hogy a dömpingellenes vám kivetése a jövőben nem indokolt, a vámot azonnali hatállyal törölni kell.
11.3. Az 1. és 2. pont rendelkezései mellett, minden végleges dömpingellenes vámot a kivetéstől számított öt éven belül, (illetve a 2. pont szerint végrehajtott legutóbbi felülvizsgálat dátumától számított öt éven belül, amennyiben a felülvizsgálat kiterjedt mind a dömping, mind a károkozás tényére; vagy a jelen pont értelmében végrehajtott legutóbbi felülvizsgálat dátumától számított öt éven belül) be kell szüntetni, kivéve azt az esetet, amikor a hatóságok az említett dátum előtt saját kezdeményezésre, vagy pedig a belföldi iparág által vagy nevében az említett dátum előtt ésszerű időn belül benyújtott, meggyőző indoklással alátámasztott kérelem nyomán indított felülvizsgálatban úgy határoztak, hogy a vám eltörlése valószínűsítené a dömping, illetve a kár folytatódását vagy újraéledését. * A vám az ilyen jellegű vizsgálat eredményétől függően érvényben maradhat.
11.4. A 6. Cikk bizonyítékokra, illetve eljárásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók minden, a jelen cikk értelmében végrehajtott felülvizsgálatra. Az ilyen felülvizsgálatokat gyorsan, általában a felülvizsgálat megindításától számított 12 hónapon belül le kell bonyolítani.
11.5. Jelen cikk rendelkezései, a szükséges változtatások végrehajtásával vonatkoznak a 8. Cikk értelmében elfogadott, árral kapcsolatos kötelezettségvállalásokra is.
12. Cikk
12.1. Ha a hatóságok úgy tartják, hogy elegendő bizonyíték van birtokukban ahhoz, hogy az 5. Cikk értelmében dömpingellenes vizsgálatot indítsanak, értesíteniük kell azt a Tagot vagy Tagokat, amelyeknek termékei a vizsgálat tárgyát képezik, a vizsgálatot végző hatóságok előtt ismert többi érdekelt felet, és a közzétételnek is meg kell történnie.
12.1.1. A vizsgálat megindításáról szóló közzétételnek tartalmaznia kell, vagy pedig egy külön jelentésben * kell elérhetővé tenni, az alábbiakra vonatkozó, kielégítő információt:
(i) az érintett termék, valamint az exportáló ország vagy országok neve;
(ii) a vizsgálat megindításának napja;
(iii) a dömping feltételezésének alapja a kérelemben;
(iv) a károkozás feltételezésének alapjául szolgáló tényezők összefoglalása;
(v) az a cím, amelyre az érdekelt felek előterjesztéseiket küldhetik;
(vi) az a határidő, amelyet az érintett felek álláspontjuk ismertetésére kapnak.
12.2. Közzé kell tenni minden előzetes vagy végleges, megerősítő vagy elutasító határozatot, minden a 8. pont értelmében elfogadott kötelezettségvállalást, a kötelezettségvállalás megszűnését, valamint a végleges dömpingellenes vám eltörlését. Az ilyen közzétételnek megfelelő részletességgel tartalmaznia kell, vagy pedig egy külön jelentésben kell elérhetővé tenni, valamennyi olyan ténymegállapítást és következtetést, amelyet az összes, a vizsgálatot végző hatóságok által lényegesnek tartott tény- és jogkérdés vonatkozásában hoztak. Valamennyi ilyen közzétételt és jelentést el kell juttatni ahhoz a Taghoz vagy Tagokhoz, amelyek termékei a ténymegállapítás vagy kötelezettségvállalás tárgyát képezik, illetve valamennyi ismert, az ügyben érdekelt félhez.
12.2.1. Az ideiglenes intézkedések bevezetéséről szóló közzétételnek megfelelő részletességgel tartalmaznia kell, vagy pedig egy külön jelentésben kell elérhetővé tenni, a dömping tényéről és a károkozásról szóló előzetes döntések indoklását, és hivatkozni kell azokra a tény- és jogkérdésekre, amelyek az érvek elfogadásához vagy elutasításához vezettek. A titoktartási kötelezettséget megfelelő mértékben szem előtt tartva, az ilyen közzétételnek vagy jelentésnek tartalmaznia kell:
(i) a szállítók nevét, vagy ha ez nem lehetséges, az érintett szállító országokat;
(ii) a termék vámcélokra elegendő leírását;
(iii) a megállapított dömpingkülönbözetet, valamint az exportár és a rendes érték 2. Cikk szerinti megállapításához és összehasonlításához használt módszer alkalmazásának teljes körű indoklását;
(iv) a kár 3. Cikk szerinti meghatározásakor figyelembe vett tényezőket;
(v) a határozathoz vezető legfontosabb okokat.
12.2.2. Abban az esetben, amikor pozitív határozat írja elő a végleges vám kivetését vagy az árral kapcsolatos kötelezettségvállalás elfogadását, a vizsgálat lezárásáról vagy felfüggesztéséről szóló közzétételnek, a titoktartási kötelezettséget szem előtt tartva, tartalmaznia kell, vagy pedig külön jelentésben kell elérhetővé tenni minden olyan, azokra a tényekre, jogkérdésekre és okokra vonatkozó releváns információt, amely a végleges intézkedés bevezetéséhez vagy az árral kapcsolatos kötelezettségvállalás elfogadásához vezetett. Nevezetesen, az értesítésnek vagy jelentésnek tartalmaznia kell a 2.1. alpontban meghatározott információt, az exportőrök és az importőrök vonatkozó érvei és kérései elfogadásának vagy elutasításának indoklását, valamint a 6. Cikk 10.2. alpontjának értelmében hozott döntések alapját.
12.2.3. A kötelezettségvállalás 8. Cikk szerinti elfogadását követő vizsgálat felfüggesztéséről vagy beszüntetéséről szóló közzétételnek tartalmaznia kell, vagy pedig külön jelentésen kell elérhetővé tenni a kötelezettségvállalás nem titkos részét.
12.3. A jelen cikk rendelkezései, a szükséges változtatások végrehajtásával, vonatkoznak a 11. Cikk értelmében folytatott felülvizsgálatok kezdeményezésére és lebonyolítására, valamint a 10. Cikk értelmében, a vámok visszamenőleges hatályú alkalmazásáról szóló döntésekre is.
13. Cikk
Minden olyan Tagnak, amelynek nemzeti jogrendszere tartalmaz rendelkezéseket a dömpingellenes intézkedésekről, fenn kell tartania bírósági, választott bírósági vagy közigazgatási bíróságait vagy testületeit, illetve eljárásait, többek között a végleges határozatokhoz és a határozatoknak a 11. Cikk értelmében történő felülvizsgálatához kapcsolódó közigazgatási intézkedések azonnali felülvizsgálatára. Az ilyen testületeknek vagy eljárásoknak függetleneknek kell lenniük a kérdéses határozatért vagy felülvizsgálatért felelős hatóságoktól.
14. Cikk
14.1. A dömpingellenes intézkedés harmadik ország nevében történő végrehajtását az intézkedést igénylő harmadik ország hatóságainak kell kérelmezniük.
14.2. A kérelmet alá kell támasztani olyan árinformációval, amely bizonyítja az import dömpingelését és olyan részletes információval, amely bizonyítja, hogy az állítólagos dömping kárt okoz a harmadik ország érintett iparágának. A harmadik ország kormányának minden támogatást biztosítania kell az importáló ország hatóságainak ahhoz, hogy az általuk igényelt további információhoz hozzájussanak.
14.3 Az ilyen kérelem elbírálásakor, az importáló ország hatóságainak az állítólagos dömpinget aszerint kell megítélniük, hogy az milyen hatást gyakorol a harmadik ország érintett hazai iparágának egészére; azaz, a kárt nem határozhatják meg kizárólag annak viszonylatában, hogy az állítólagos dömping milyen hatást gyakorol az érintett iparág importáló országba irányuló exportjára, vagy akár az iparág összes exportjára.
14.4. Az importáló ország joga eldönteni, hogy eljár-e az ügyben vagy sem. Amennyiben az importáló ország úgy dönt, hogy kész eljárást indítani, az importáló ország feladata, hogy az eljárás jóváhagyását az Árukereskedelmi Tanácsnál kérvényezze.
15. Cikk
Elismert tény, hogy akkor, amikor a jelen Megállapodás értelmében dömpingellenes intézkedéseket alkalmaznak, a fejlett országok Tagoknak különös tekintettel kell lenniük a fejlődő ország Tagok különleges helyzetére. A fejlődő ország Tagok alapvető érdekeit sértő dömpingellenes vámok kivetése előtt fel kell tárniuk a Megállapodás által biztosított építő jellegű jogorvoslatok alkalmazásának lehetőségét.
II. Rész
16. Cikk
16.1. Ezennel megalakul a Tagok mindegyikének képviselőiből álló Dömpingellenes Gyakorlatok Bizottsága (a jelen Megállapodásban a továbbiakban: Bizottság). A Bizottság elnököt választ és évente legalább kétszer tart ülést, egyébként pedig annyiszor, ahányszor a jelen Megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a Tagok igénylik. A Bizottság a jelen Megállapodás és a Tagok által ráruházott feladatokat látja el, és a jelen Megállapodás működésével vagy céljai megvalósításával kapcsolatos ügyekben konzultációs lehetőséget biztosít a Tagok számára. A Bizottság titkársági teendőit a WTO Titkársága látja el.
16.2. A Bizottság szükség esetén kisegítő szerveket állíthat fel.
16.3. Feladataik ellátása során a Bizottság és kisegítő szervei bármely, általuk megfelelőnek ítélt forrással konzultálhatnak és attól információt kérhetnek. Mielőtt azonban a Bizottság vagy annak kisegítő szerve információt kér egy olyan forrástól, amely az egyik Tag fennhatósága alatt áll, erről az érintett Tagot tájékoztatnia kell. Meg kell szereznie a Tag és a megkeresendő vállalatok beleegyezését.
16.4. A Tagoknak minden előzetes vagy végleges dömpingellenes intézkedés megtételéről haladéktalanul be kell számolniuk a Bizottságnak. Biztosítani kell, hogy ezekbe a beszámolókba a Titkárságon a többi Tag is betekintést nyerhessen. A Tagok félévente jelentést készítenek az elmúlt hat hónap során végrehajtott dömpingellenes intézkedésekről. A félévi jelentéseket a Tagok egy elfogadott formanyomtatványon nyújtják be.
16.5. Minden Tagnak értesítenie kell a Bizottságot arról, hogy
a) mely hatóságai illetékesek az 5. Cikkben említett vizsgálatok kezdeményezésében és lebonyolításában, valamint arról, hogy
b) milyen belföldi eljárások vonatkoznak az ilyen vizsgálatok kezdeményezésére és lebonyolítására.
17. Cikk
17.1. Amennyiben a jelen pont nem rendelkezik másként, a Megállapodással kapcsolatos jogvitákra és konzultációkra a Vitarendezési Egyetértés érvényes.
17.2. Minden Tag megértéssel fogadja más Tagoknak a jelen Megállapodás működését érintő ügyben készített előterjesztéseit, és azokkal kapcsolatban megfelelő konzultációs lehetőséget biztosít.
17.3. Ha valamelyik Tag úgy érzi, hogy a jelen Megállapodásból közvetlenül vagy közvetve származó bármely előnyét egy másik Tag vagy Tagok megszünteti(k) vagy sérti(k), illetve hogy az(ok) hátráltatják a Megállapodás valamely céljának megvalósítását, lehetősége van arra, hogy a kérdés kölcsönösen kielégítő rendezése érdekében a kérdéses Tagtól vagy Tagoktól írásos formában konzultációt kérjen. Minden Tagnak megértéssel kell fogadnia a többi Tag konzultációs kérését.
17.4. A konzultációt kérelmező Tag az ügyet a Vitarendező Testület (DSB) elé viheti, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a 3. pont értelmében folytatott konzultáció nem hozott kölcsönösen elfogadott megoldást, és ha az importáló Tag vizsgálatot végző hatóságai megtették az utolsó lépést a végleges dömpingellenes vám bevezetésére vagy az árral kapcsolatos kötelezettségvállalás elfogadására. A konzultációt kérelmező Tag az ügyet akkor is a Vitarendező Testület (DSB) elé viheti, amikor az ideiglenes intézkedés nagy hatással bír, és megítélése szerint ellentétben áll a 7. Cikk 1. pontjával.
17.5. A panaszos fél kérésére a DSB-nek bizottságot kell felállítania, amely az alábbi adatok alapján kivizsgálja a kérdést:
(i) a kérelmet benyújtó Tag írásos nyilatkozata arról, miként sérült vagy szűnt meg a jelen Megállapodásból közvetve vagy közvetlenül származó előnye, illetve miként szenvedett hátrányt a jelen Megállapodás céljainak teljesítése, és
(ii) azok a tények, amelyeket a megfelelő belföldi eljárásokkal összhangban az importáló Tag hatóságainak rendelkezésére bocsátottak.
17.6. Az 5. pontban említett ügy kivizsgálásakor:
(i) a tényállás vizsgálatakor a bizottságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a hatóságok helyesen állapították-e meg a tényeket, és hogy a tények értékelésekor objektív és elfogulatlan módon jártak-e el. Amennyiben a tényeket helyesen állapították meg, és a tények értékelésekor objektív és elfogulatlan módon jártak el, még abban az esetben sem változtatható meg az értékelés, ha a bizottság attól eltérő következtetésre jutott;
(ii) a bizottságnak a Megállapodás vonatkozó rendelkezéseit a nemzetközi közjog általános szabályaival összhangban kell értelmeznie. Ahol a bizottság úgy találja hogy, a Megállapodás egynél többfajta lehetséges értelmezést enged meg, a bizottság akkor nyilváníthatja a hatóságok intézkedését a Megállapodással összhangban állónak, ha az a lehetséges értelmezések egyikére támaszkodik.
17.7. A bizottság rendelkezésére bocsátott titkos információ nem tárható fel az információt rendelkezésre bocsátó személy, testület vagy hatóság hivatalos engedélye nélkül. Amikor a bizottságtól ilyen információt kérnek, de az nincs felhatalmazva az ilyen információ kiadására, a bizottságnak az információ olyan nem titkos összefoglalását kell rendelkezésre bocsátania, amelynek kibocsátására az információt biztosító személy, testület vagy hatóság engedélyt adott.
III. Rész
18. Cikk
18.1. Egy másik Tagból érkező dömpingelt export ellen csak akkor hozható konkrét intézkedés, ha az összhangban áll a GATT 1994 jelen Megállapodás szerint értelmezett rendelkezéseivel. *
18.2. A jelen Megállapodás rendelkezéseivel szemben nem tehető fenntartás a többi Tag beleegyezése nélkül.
18.3. A 3.1. és 3.2. alpontok értelmében a jelen Megállapodás rendelkezései vonatkoznak mindazokra a vizsgálatokra és a fennálló intézkedések azon felülvizsgálataira, amelyeket a WTO Egyezménynek a Tag számára történő életbelépésével egy időben vagy azt követően készített kérelmek alapján indítottak meg.
18.3.1. A 9. Cikk 3. pontjában tárgyalt visszatérítési eljárásokban számított dömpingkülönbözetekre a legutóbb dömping határozat vagy felülvizsgálat során használt szabályok érvényesek.
18.3.2. A 11. Cikk 3. pontjának céljaira az érvényben lévő dömpingellenes intézkedések csak a WTO Egyezménynek a Tag számára történő hatálybalépéséig tekintendők érvényesnek, kivéve azokat az eseteket, amikor a Tag hatályos belföldi jogrendjébe már ezt megelőzően bevezették a pontban tárgyalttal megegyező típusú kikötést.
18.4. A WTO Egyezmény hatálybalépését megelőzően a Tagnak meg kell tennie minden szükséges, általános vagy konkrét lépést annak biztosítására, hogy törvényei, előírásai, és közigazgatási eljárásai összhangban álljanak a jelen Megállapodás rendelkezéseivel, ahogyan azokat a kérdéses Tag vonatkozásában alkalmazzák.
18.5. Minden tagnak tájékoztatnia kell a Bizottságot a törvényeiben és jogszabályaiban bekövetkező, a jelen Megállapodás szempontjából releváns bármely változásról, valamint az ilyen törvények és jogszabályok végrehajtásában bekövetkezett változásokról.
18.6. A Bizottságnak évente felül kell vizsgálnia a jelen Megállapodás alkalmazását és működését, figyelembe véve annak céljait. A Bizottságnak évente tájékoztatnia kell az Árukereskedelmi Tanácsot a felülvizsgálatok által felölelt időszak fejleményeiről.
18.7. A jelen Megállapodás Mellékletei annak szerves részét képezik.
1. A vizsgálat megindításakor az exportáló Tag hatóságait és az összes ismert, az ügyben érdekelt céget tájékoztatni kell a helyszíni vizsgálat folytatására irányuló szándékról.
2. Ha kivételes esetekben a vizsgálóbizottságba nem-kormányzati szakértőt is be kívánnak vonni, erről tájékoztatni kell az exportáló Tag vállalatait és hatóságait. Az ilyen nem kormányzati szakértőkre a titkossági követelmények esetén hathatós szankciókat kell alkalmazni.
3. A látogatás időpontjának végleges meghatározása előtt, általános gyakorlatként meg kell szerezni az érintett cég kifejezett hozzájárulását.
4. Az érintett cég hozzájárulásának megszerzését követően, a vizsgálatot végző hatóságoknak azonnal közölniük kell az exportáló Tag hatóságaival a felkeresendő cégek nevét és címét, valamint a látogatás kitűzött időpontját.
5. Az érintett céget a látogatás előtt elegendő idővel értesíteni kell.
6. A kérdőív magyarázatának céljából csak az exportáló cég kérésére tehető látogatás. Ilyen látogatás csak akkor tehető, ha
a) az importáló Tag hatóságai értesítik az érintett Tag képviselőit, és
b) az utóbbiak nem emelnek kifogást a látogatás ellen.
7. Mivel a helyszíni vizsgálat célja a rendelkezésre bocsátott információ ellenőrzése, illetve további részletek megismerése, a vizsgálatot a kérdőívre adott válasz kézhezvétele után kell lebonyolítani, kivéve, ha a vállalat beleegyezik az ettől eltérő idejű látogatásba, és a várható látogatásról a hatóságok az exportáló Tag kormányát is értesítik, és az nem emel kifogást ellene; általános gyakorlatnak kell továbbá lennie annak is, hogy az érintett cégeket a látogatást megelőzően tájékoztatják az ellenőrzendő információ általános jellegéről és arról, hogy milyen további információt kell biztosítaniuk, bár ez nem zárja ki azt, hogy a helyszínen az újonnan szerzett információ fényében további részletek kiszolgáltatását kérjék.
8. Az exportáló Tag által feltett, és a helyszíni vizsgálat sikerének szempontjából alapvető kérdésekre és információkérésre, amennyiben lehetséges, a látogatást megelőzően választ kell adni.
1. A vizsgálat megindítása után a hatóságoknak a lehető legrövidebb időn belül részletesen meg kell határozniuk, hogy milyen információt kérnek az érdekelt féltől, és azt is, hogy az érintett fél a válaszadáskor milyen módon strukturálja az információt. A hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett fél tudomást szerezzen arról, hogy amennyiben ésszerű időn belül nem szolgáltat információt, a hatóságoknak jogukban áll a rendelkezésükre álló tények alapján határozatot hozni, beleértve azokat a tényeket is, amelyeket a belföldi ipar vizsgálatot kezdeményező kérvénye tartalmaz.
2. A hatóságok kérhetik azt is, hogy az érdekelt fél egy bizonyos adathordozón (pl. mágnesszalagon) vagy egy bizonyos számítógépes nyelven adjon választ. Amennyiben ilyen igény áll fenn, a hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az érintett fél ésszerűen képes-e a választott adathordozón vagy számítógépes nyelven történő válaszadásra, és nem kérhetik a felet arra, hogy az általa használt számítógépes rendszertől eltérő rendszert használjon a válaszadásra. A hatóság nem ragaszkodhat a számítógépes válaszadáshoz, ha az érdekelt fél nem rendelkezik számítógépes nyilvántartási rendszerrel, és ha az igényelt módon történő válaszadás túl nagy terhet róna az érintett félre, pl. jelentős többletköltséggel és fáradsággal járna. A hatóságok nem ragaszkodhatnak ahhoz, hogy az érintett fél egy bizonyos adathordozón vagy egy bizonyos számítógépes nyelven adjon választ, amennyiben az érintett fél nem a megjelölt adathordozón vagy számítógépes nyelven végzi számítógépes könyvelését, és hogyha az igényelt módon történő válaszadás túl nagy terhet róna az érintett félre, pl. jelentős többletköltséggel és fáradsággal járna.
3. Minden olyan ellenőrizhető információt, amelyet megfelelő, a vizsgálat során szükségtelen nehézségek nélkül felhasználható formában, megfelelő időben, és amennyiben lehetséges, a hatóságok által igényelt adathordozón vagy számítógépes nyelven nyújtottak be, a határozathozatalkor figyelembe kell venni. Ha az érintett fél nem a meghatározott adathordozón vagy számítógépes nyelven nyújtotta be válaszát, de a hatóságok úgy ítélik meg, hogy 2. pont feltételei teljesülnek, akkor nem mondható, hogy nem megfelelő adathordozón vagy számítógépes nyelven benyújtott válasz jelentősen hátráltatja a vizsgálatot.
4. Amikor a hatóságok nem tudják az illető adathordozón (pl. mágnesszalagon) benyújtott információt feldolgozni, akkor az információt írott vagy más, a hatóságok számára elfogadható formában kell benyújtani.
5. Bár előfordulhat, hogy a rendelkezésre bocsátott információ nem minden szempontból ideális, ez nem indokolja azt, hogy a hatóságok azt figyelmen kívül hagyják, feltéve, hogy az érdekelt Fél legjobb képességei szerint járt el.
6. Amennyiben a bizonyítékot vagy az információt nem fogadják el, az azt benyújtó felet tájékoztatni kell az elutasítás okáról, és a vizsgálat időhatárait megfelelőképpen szem előtt tartva lehetőséget kell számára biztosítani ahhoz, hogy ésszerű időn belül további magyarázatot nyújtson. Amennyiben a hatóságok az ilyen további magyarázatot nem ítélik kielégítőnek, a bizonyíték vagy információ elutasítását minden közzétett határozatban meg kell indokolniuk.
7. Amikor a hatóságok kénytelenek következtetéseiket, köztük a rendes értékkel kapcsolatos következtetéseket is, másodkézből szerzett információra alapozni, beleértve azt az információt is, amelyeket a vizsgálatot kezdeményező kérvény tartalmaz, rendkívüli körültekintéssel kell eljárniuk. Ilyen esetben, amennyiben ez lehetséges, a hatóságoknak a rendelkezésükre álló független források, például nyilvános árlisták, hivatalos importstatisztikák és vámáru-nyilatkozatok, illetve a vizsgálat során a többi érdekelt féltől szerzett információk alapján ellenőrizniük kell az információ valódiságát. Nyilvánvaló azonban, hogy az a helyzet, amikor az érdekelt fél nem hajlandó együttműködni, és releváns információt tart vissza a hatóságoktól, olyan eredményhez vezethet, amely az érintett fél számára kedvezőtlenebb annál, amely készséges közreműködése esetén születhetett volna.
Általános bevezető megjegyzések
1. A jelen Megállapodás szerint a vámérték elsődleges alapja az „ügyleti érték” úgy, ahogyan azt az 1. Cikk meghatározza. Az 1. Cikk a 8. Cikkel együtt értelmezendő, amely rendelkezik többek között a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár kiigazításáról azon esetekben, amikor a vevő számára felmerülnek bizonyos olyan specifikus elemek, amelyek a vámcélokra történő értékmegállapítás részének tekintendők, de amiket az importált áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árba nem foglaltak bele. A 8. Cikk rendelkezik arról is, hogy az ügyleti értékbe bele kell számítani bizonyos olyan ellenszolgáltatásokat is, amelyek nem pénz, hanem meghatározott termékek vagy szolgáltatások formájában kerülhetnek a vevőtől az eladóhoz. A 2–7. Cikkek rendelkeznek a vámérték meghatározásának módszereiről mindazon esetben, amikor az az 1. Cikk rendelkezései szerint nem lehetséges.
2. Amikor a vámérték nem határozható meg az 1. Cikk rendelkezései szerint, rendes körülmények között konzultációra kerül sor a vámhatóság és az importőr között azzal a céllal, hogy a 2. vagy a 3. Cikk rendelkezései szerint megállapodjanak a vámérték alapját illetően. Előfordulhat például, hogy az importőr olyan információval rendelkezik azonos vagy hasonló importáruk vámértékéről, amely a vámhatóság számára az importálás helyén azonnal nem hozzáférhető. Másrészt a vámhatóságnak is lehet olyan információja azonos vagy hasonló importáruk vámértékéről, amely az importőr számára nem hozzáférhető. A két fél közötti konzultációs folyamat lehetővé teszi az üzleti titoktartás követelményeinek megfelelő információcserét azzal a céllal, hogy a vám céljaira szolgáló érték megfelelő alapját meghatározzák.
3. Az 5. és 6. Cikk két bázist állapít meg a vámérték azon esetekben való meghatározásához, amikor az az importáru vagy az importáruval azonos vagy hasonló importáru ügyleti értéke alapján nem határozható meg. Az 5. Cikk 1. pontja szerint a vámértéket annak az árnak alapján határozzák meg, amelyen az árukat az importáló országban egy, az eladótól független vevőnek abban az állapotban értékesítik, ahogyan azok importra kerülnek. Az importőrnek joga van ahhoz is, hogy az importálás után továbbfeldolgozásra kerülő áruk értékét az 5. Cikk szerint határoztassa meg, amennyiben azt kéri. A 6. Cikk szerint a vámérték a számított érték alapján kerül megállapításra. Mindkét módszer bizonyos nehézségekkel jár, ezért az importőrnek a 4. Cikk rendelkezései szerint joga van választani a két módszer alkalmazási sorrendje között.
4. A 7. Cikk rögzíti, hogyan kell a vámértéket meghatározni azokban az esetekben, amikor az egyik előző cikk rendelkezései alapján sem határozható meg.
A Tagok
tekintettel a Multilaterális Kereskedelmi Tárgyalásokra,
azon óhajtól vezérelve, hogy előmozdítsák a GATT 1994 céljainak megvalósítását és további előnyöket biztosítsanak a fejlődő országok nemzetközi kereskedelmének,
elismerve a GATT 1994 VII. Cikke rendelkezéseinek fontosságát, és azon óhajtól vezérelve, hogy azok alkalmazására, végrehajtásuk fokozottabb egységessége és bizonyossága céljából, szabályokat dolgozzanak ki,
elismerve annak szükségességét, hogy az áruk vámérték-megállapítási rendszere igazságos, egységes és semleges legyen, ami kizárja önkényes vagy fiktív vámértékek alkalmazását,
elismerve, hogy az áruk vámérték-megállapításának alapja a lehető legteljesebb mértékben az értékelendő áru ügyleti értéke kell legyen,
elismerve, hogy a vámértéknek egyszerű és méltányos, a kereskedelmi gyakorlattal összhangban álló feltételeken kell alapulnia, és hogy az értékelési eljárásnak általánosan, a beszerzési források közötti különbségtétel nélkül, alkalmazottnak kell lennie,
elismerve, hogy az értékelési eljárások nem használhatók fel a dömping elleni harcban
ezennel a következőkben állapodnak meg:
1. Cikk
1. Az importált áruk vámértéke az ügyleti érték, vagyis az az ár, kiigazítva a 8. Cikk rendelkezéseinek megfelelően, amelyet az importáló országba irányuló export célú eladás során az árukért ténylegesen fizettek vagy fizetni fognak, feltéve, hogy
a) a vevő számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történő felhasználásra vonatkozóan nincsenek egyéb korlátozások, mint
(i) amiket az importáló ország törvényei vagy állami hatóságai előírnak vagy megkövetelnek,
(ii) amik behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek, vagy
(iii) amik az áruk értékét lényegesen nem érintik;
b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektől vagy ellenszolgáltatásoktól, amelyek értéke az értékelendő áru vonatkozásában nem határozható meg;
c) az áruk vevő általi későbbi viszonteladásából, átruházásából vagy felhasználásából származó haszon semmilyen része nem jut közvetlenül vagy közvetve az eladóhoz, kivéve, ha megfelelő kiigazítás tehető a 8. Cikk rendelkezései szerint; és
d) a vevő és az eladó független egymástól, illetve, amennyiben nem függetlenek, hogy az ügyleti érték a 2. pont szerint vámcélokra elfogadható.
2. a) Annak meghatározásakor, hogy az ügyleti érték elfogadható-e a jelen cikk 1. pontjának céljaira, az a tény, hogy a vevő és az eladó a 15. Cikk értelmezése szerint nem független egymástól, önmagában nem elegendő alap arra, hogy az ügyleti értéket elfogadhatatlannak tekintsék. Ilyen esetben megvizsgálják az eladás sajátos körülményeit, és elfogadják az ügyleti értéket, amennyiben a kapcsolat nem befolyásolta az árat. Amennyiben az importőr által nyújtott vagy más forrásokból szerzett információ alapján a vámszervek alapos okkal úgy ítélik meg, hogy a kapcsolat befolyásolta az árat, indokaikat közlik az importőrrel, és megfelelő lehetőséget adnak a válaszadásra. Amennyiben az importőr kéri, az indokok közlése írásban történik.
b) Az egymástól nem független felek közötti eladáskor az ügyleti érték elfogadásra kerül, és az áruk értékelése a jelen cikk 1. pontja rendelkezései szerint történik, ha az importőr bizonyítja, hogy a szóban forgó érték szorosan megközelíti az egy időben vagy közel azonos időben előforduló alábbi értékek egyikét:
(i) azonos vagy hasonló áruk ugyanazon importáló országba való exportra történő, független vevőknek való eladásának ügyleti értékét;
(ii) azonos vagy hasonló áruknak az 5. Cikk rendelkezései szerint meghatározott vámértékét;
(iii) azonos vagy hasonló áruknak a 6. Cikk rendelkezései szerint meghatározott vámértékét;
A fenti vizsgálatok alkalmazásakor megfelelően figyelembe veszik a kereskedelmi szintek és a mennyiségi szintek között kimutatott különbségeket, a 8. Cikkben felsorolt tényezőket, valamint azokat a költségeket, amelyeket az eladó a független vevőknek történő eladások esetén visel, de amelyek a nem független vevőknek történő eladások esetén nem merülnek fel számára.
c) A jelen cikk 2. b) pontjában leírt vizsgálatok az importőr kezdeményezésére és kizárólag összehasonlítási célokból alkalmazandók. Helyettesítő értékek nem állapíthatók meg a jelen cikk 2. b) pontja alapján.
2. Cikk
1. a) Ha az importált áruk vámértéke az 1. Cikk rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámérték az ugyanazon importáló országba irányuló exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy közel azonos időben exportált azonos áruk ügyleti értéke lesz.
b) A jelen cikk alkalmazásánál a vámérték meghatározása azoknak az azonos áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanazon a kereskedelmi szinten és lényegében ugyanakkora mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Amennyiben ilyen eladást nem találnak, azoknak az azonos áruknak az ügyleti értékét alkalmazzák, amelyeket más kereskedelmi szinten és/vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azt, hogy figyelembe vegyék a kereskedelmi szintnek és/vagy mennyiségeknek tulajdonítható eltéréseket, feltéve, hogy az ilyen kiigazítások olyan bemutatott bizonyítékok alapján történnek, amelyekből, függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy értékcsökkenést eredményez, világosan megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.
2. Amikor az ügyleti érték tartalmazza a 8. Cikk 2. pontjában hivatkozott költségeket és díjakat, az ügyleti értéket kiigazítják, hogy figyelembe vegyék az ilyen költségekben és díjakban az importált és a szóban forgó azonos áruk között fennálló jelentős különbségeket, amelyek a távolságok és a szállítási módok eltérése miatt adódnak.
3. Ha jelen cikk alkalmazásakor az azonos áruknál több ügyleti érték meglétét állapítják meg, a legalacsonyabb ilyen értéket veszik alapul az importált áruk vámértékének meghatározásakor.
3. Cikk
1. a) Ha az importált áruk vámértéke az 1. és 2. Cikk rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámérték az ugyanazon importáló országba irányuló exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy közel azonos időben exportált hasonló áruk ügyleti értéke lesz.
b) Jelen cikk alkalmazásánál a vámérték meghatározása azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanazon kereskedelmi szinten és lényegében ugyanakkora mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Amennyiben ilyen eladást nem találnak, azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékét alkalmazzák, amelyeket más kereskedelmi szinten és/vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azt, hogy figyelembe vegyék a kereskedelmi szintnek és/vagy mennyiségeknek tulajdonítható eltéréseket, feltéve, hogy az ilyen kiigazítások olyan bemutatott bizonyítékok alapján történnek, amelyekből, függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy értékcsökkenést eredményez, világosan megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.
2. Amikor az ügyleti érték tartalmazza a 8. Cikk 2. pontjában hivatkozott költségeket és díjakat, az ügyleti értéket kiigazítják, hogy figyelembe vegyék az ilyen költségekben és díjakban az importált és a szóban forgó hasonló áruk között fennálló jelentős különbségeket, amelyek a távolságok és a szállítási módok eltérése miatt adódnak.
3. Ha a jelen cikk alkalmazásakor a hasonló áruknál több ügyleti érték meglétét állapítják meg, a legalacsonyabb ilyen értéket veszik alapul az importált áruk vámértékének meghatározásakor.
4. Cikk
Ha az importált áruk vámértéke az 1., 2., és 3. Cikk rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámértéket az 5. Cikk rendelkezései alapján határozzák meg, vagy ha a vámérték azon cikk alapján sem határozható meg, akkor a 6. Cikk rendelkezései szerint; az importőr kívánságára azonban az 5. és 6. Cikk alkalmazási sorrendjét megfordítják.
5. Cikk
1. a) Ha az importált áruk, illetve az azonos vagy hasonló importált áruk változatlan állapotban kerülnek értékesítésre az importáló országában, az importált áruk vámértéke, a jelen cikk szerint, azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat, illetve az azonos vagy hasonló importált árukat az értékelendő áruk behozatalával egy időben vagy azzal közel azonos időben, a legnagyobb aggregált mennyiségben, az eladóktól független személyeknek értékesítenek; az alábbiak azonban levonhatók az egységárból:
(i) szokásosan fizetett vagy megállapodás szerinti jutalékok, vagy a szokásos nyereség és az általános költségek fedezésére szolgáló kiadások, amelyek abban az országban az azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor merülnek fel;
(ii) a szokásos szállítási, biztosítási és járulékos költségek, amelyek az importáló országban felmerülnek;
(iii) ahol helyénvaló, a 8. Cikk 2. pontjában hivatkozott költségek és díjak; és
(iv) a vámok és egyéb nemzeti adók, amelyeket az importáló országban az áruk behozatala vagy értékesítése miatt fizetni kell.
b) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló importált árukat nem értékesítenek az értékelendő áru importjával egy időben vagy azzal közel azonos időben, akkor az egyébként az 1. a) pont rendelkezései szerint meghatározandó vámérték azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat, illetve az azonos vagy hasonló importált árukat az importáló országban az értékelendő áru importját követő legkorábbi időpontban, de 90 napon belül, változatlan állapotban értékesítenek.
2. Ha sem az importált áruk, sem azonos vagy hasonló importált áruk változatlan állapotban nem kerülnek értékesítésre az importáló országban, akkor, ha az importőr úgy kívánja, a vámérték azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat, további feldolgozás után, a legnagyobb aggregált mennyiségben értékesítik olyan importáló országbeli személyeknek, akik függetlenek azoktól a személyektől, akiktől ilyen árut vásárolnak, megfelelően figyelembe véve a további feldolgozás következtében keletkezett hozzáadott értéket és az 1. a) pont szerinti levonásokat.
6. Cikk
1. A jelen cikk rendelkezései szerint az importált áruk vámértéke számított értéken alapul. A számított érték az alábbiakból tevődik össze:
a) az importált áruk előállításakor alkalmazott anyagok és gyártási műveletek vagy más feldolgozás költsége vagy értéke;
b) a nyereség és az általános kiadások összege, amely egyenlő azzal az összeggel, ami az exportáló ország termelői által az importáló országba irányuló exportra gyártott és az értékelendő árukkal azonos osztályú vagy fajtájú áruk értékesítésekor általában felmerül;
c) minden más kiadás költsége vagy értéke, amely szükséges a Tag által a 8. Cikk 2. pontja alapján választott értékmegállapítási mód tükrözéséhez.
2. Egyik Tag sem követelheti meg valamely, nem az ő területén lakó személytől vagy nem kényszerítheti arra, hogy a számított érték meghatározása céljából, vizsgálatra elszámolást készítsen, vagy hogy a könyvelésébe vagy más okmányokba való betekintést tegyen lehetővé. Azonban az áruk előállítójának a vámérték jelen cikk rendelkezései szerinti megállapítása céljából adott információit az importáló ország hatóságai, a termelő hozzájárulásával, más országban ellenőrizhetik, feltéve, hogy erről a szóban forgó ország kormányát előzetesen, kellőképpen értesítik és hogy a kormány a vizsgálatot nem ellenzi.
7. Cikk
1. Ha az importált áruk vámértéke az 1–6. Cikk rendelkezései szerint nem állapítható meg, a vámérték meghatározása az importáló országban rendelkezésre álló adatok alapján és olyan ésszerű módszerekkel történik, amelyek összhangban vannak a jelen Megállapodás, valamint a GATT 1994 VII. Cikke elveivel és általános rendelkezéseivel.
2. A vámérték nem állapítható meg a jelen cikk rendelkezései alapján az alábbiak szerint:
a) az importáló országban gyártott áruk eladási ára az importáló országban;
b) olyan rendszer, amely két lehetséges érték közül vámcélokra a magasabb elfogadását irányozza elő;
c) áruknak az exportáló ország belföldi piacán alkalmazott ára;
d) az azonos vagy hasonló áruknak a 6. Cikk rendelkezései szerint meghatározott számított értékétől eltérő termelési költség;
e) más importáló országba irányuló exportra eladott áruk ára;
f) minimum-vámértékek; vagy
g) önkényes vagy fiktív értékek.
3. Az importőrt, amennyiben azt kéri, írásban tájékoztatják a jelen cikk rendelkezései alapján meghatározott vámértékről és az értékmegállapítás módszeréről.
8. Cikk
1. A vámértéknek az 1. Cikk rendelkezései alapján történő meghatározásánál az importált árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz hozzáadják:
a) az alábbi tényezőket, olyan mértékben, ahogyan azokat a vevő viseli, de az árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árba nem számították bele:
(i) jutalékok és ügynöki jutalék, kivéve a vásárlási jutalékot,
(ii) a göngyölegek költsége, amelyek vámszempontból egy tekintet alá esnek a szóban forgó áruval,
(iii) csomagolási költség, amely mind a munkabért, mind az anyagköltséget magában foglalja;
b) az alábbi termékek és szolgáltatások megfelelőképpen arányosan megosztott értékét, ha azokat a vevő közvetve vagy közvetlenül, ingyenesen vagy csökkentett költséggel az importált áruk előállításával és exportra való értékesítésével kapcsolatos felhasználáshoz nyújtja, olyan mértékben, ahogyan az ilyen értéket a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árba nem számították bele:
(i) az importált áruba beépített anyagok, alkatrészek, részek és hasonló elemek,
(ii) importált áruk előállítása során használt szerszámok, présminták, öntőformák és hasonló elemek,
(iii) az importált áruk előállítása során felhasznált anyagok,
(iv) mérnöki tervezés, fejlesztés, művészi munka, formatervezés, valamint tervrajzok, vázlatok, amelyek nem az importáló országban készültek és az importált áruk előállításához szükségesek;
c) az értékelendő árukhoz kapcsolódó azon jogdíjakat és licencdíjakat, amelyeket közvetve vagy közvetlenül, az értékelendő áruk eladásának feltételeként a vevő köteles kiegyenlíteni, olyan mértékben, ahogyan az ilyen jogdíjakat és licencdíjakat a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árba nem számították bele;
d) az importált áruk későbbi viszonteladásából, átengedéséből vagy felhasználásából származó haszon bármely részének értékét, amely közvetve vagy közvetlenül az eladóhoz jut.
2. Jogszabályai kidolgozásakor minden Tag olyan rendelkezéseket alkot, amelyek a vámértékbe részben vagy egészben beszámítják, illetve abból kizárják az alábbiakat:
a) az importált áruk szállítási költségét a behozatali kikötőig vagy helyig;
b) az importált áruknak a behozatali kikötőig vagy helyig való szállításával kapcsolatos be- és kirakási, valamint anyagmozgatási költségét; és
c) a biztosítási költséget.
3. A ténylegesen fizetett vagy fizetendő árnak a jelen cikk alapján történő bármilyen növelése kizárólag objektív és számszerűsíthető adatok alapján történhet.
4. A vámérték meghatározásakor a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz kizárólag a jelen cikk rendelkezéseinek megfelelően lehet hozzáadni.
9. Cikk
1. Amikor a vámérték meghatározásához valutaátszámítás szükséges, a felhasználandó árfolyam az érintett importáló ország illetékes hatóságai által megfelelően közzétett árfolyam lesz, amely az importáló ország pénznemében kifejezve, a közzététel által érintett időszakra vonatkozólag, lehetőség szerint a legjobban tükrözi a valutának a kereskedelmi ügyletekben érvényes akkori értékét.
2. Az átszámítás árfolyama az export vagy az import időpontjában érvényes árfolyam lesz, ahogy az egyes Tagok azt előirányozzák.
10. Cikk
Minden természeténél fogva bizalmas vagy a vámérték-meghatározás céljaira bizalmas jelleggel szolgáltatott információt az érintett hatóságok szigorúan bizalmasként kezelnek, és azokat az információt nyújtó személy vagy kormány kifejezett engedélye nélkül nem fedik fel, kivéve amilyen mértékben az információ kiadását egy bírósági eljárással összefüggésben megkövetelhetik.
11. Cikk
1. A Tagok jogszabályai, a vámérték-meghatározással kapcsolatban, bírságmentes fellebbezési jogot biztosítanak az importőr vagy a vám megfizetésére kötelezett bármely más személy számára.
2. Az ilyen bírságmentes fellebbezési jog lehetővé teheti a valamely vámigazgatási hatósághoz vagy független testülethez való fellebbezést, de minden Tag jogszabályai biztosítják a bírósági fórumnál való bírságmentes jogorvoslati lehetőséget is.
3. A fellebbezésről hozott határozatról a fellebbezőt értesítik és a döntés indokolását írásban ismertetik. A fellebbezőt tájékoztatják a határozat elleni bármely további jogorvoslati lehetőségről is.
12. Cikk
A jelen Megállapodást hatályba léptető törvényeket, szabályozásokat, bírósági döntéseket és általánosan alkalmazandó adminisztratív határozatokat az érintett importáló ország a GATT 1994 X. Cikkével összhangban közzéteszi.
13. Cikk
Ha az importált áruk vámértékének meghatározása során szükségessé válik ezen érték végleges meghatározásának elhalasztása, az importőr mégis kivonhatja az árukat a vámfelügyelet alól, feltéve, hogy amennyiben azt megkövetelik tőle, elegendő garanciát nyújt óvadék, letét vagy egyéb megfelelő eszköz útján, fedezve az áruk után később fizetendő vám összegét. A Tagok jogszabályainak tartalmazniuk kell ilyen körülményekre alkalmazandó rendelkezéseket.
14. Cikk
A jelen Megállapodás I. Mellékletében található megjegyzések a jelen Megállapodás szerves részét képezik, és a jelen Megállapodás cikkei a rájuk vonatkozó megjegyzésekkel együtt értelmezendők és alkalmazandók. A II. és a III. Melléklet szintén a jelen Megállapodás szerves részét képezi.
15. Cikk
1. A jelen Megállapodásban:
a) az „importált áruk vámértéke” kifejezés az áruknak azt az értékét jelenti, amelyet az érték százalékában kifejezett (ad valorem) vámoknak az importált árukra történő kivetése céljából határoznak meg;
b) az „importáló ország” azt az országot vagy vámterületet jelenti, amelyre a behozatal történik; és
c) az „előállított” kifejezés a termesztettet, gyártottat és bányászottat is jelenti.
2. A jelen Megállapodásban:
a) az „azonos áruk” kifejezés olyan árukat jelöl, amelyek minden tekintetben, beleértve a fizikai tulajdonságokat, a minőséget és a hírnevet is, ugyanolyanok. A meghatározásnak egyébként megfelelő áruk kisebb külső megjelenési eltérései nem zárják ki, hogy ezeket az árukat azonosnak tekintsék;
b) a „hasonló áruk” kifejezés olyan árukat jelöl, amelyek bár nem minden tekintetben egyezőek, de hasonló tulajdonságaik vannak és hasonló anyagokból állnak, ami lehetővé teszi, hogy ugyanazon funkciókat lássák el és a kereskedelemben egymást helyettesítők legyenek. Az áruk hasonlóságának megállapításakor a figyelembe veendő tényezők közé tartozik azok minősége, hírneve és az is, hogy rendelkeznek-e védjeggyel;
c) az „azonos áruk” vagy „hasonló áruk” kifejezés nem foglalja magában azokat az árukat, amelyek tervezői, fejlesztési, iparművészeti, formatervezői munkát, valamint olyan terveket és vázlatokat testesítenek meg vagy tükröznek, amelyekre nézve a 8. Cikk 1. b) (iv) pontja rendelkezései alapján semmiféle kiigazítást nem eszközöltek, mivel ezeket az elemeket az importáló országban készítették;
d) áruk kizárólag akkor tekintendők „azonos árunak” vagy „hasonló árunak”, ha azokat ugyanabban az országban állították elő, mint az értékelendő árut;
e) más személy által gyártott áruk kizárólag akkor vehetők figyelembe, ha nincsenek olyan azonos vagy hasonló áruk, amelyeknek a gyártója azonos az értékelendő áruk gyártójával.
3. A jelen Megállapodásban az „azonos osztályú vagy fajtájú áruk” kifejezés olyan árukat jelent, amelyek egy bizonyos iparág vagy gazdasági szektor által előállított árucsoportba vagy áruskálába tartoznak, és magában foglalja az azonos vagy hasonló árukat is.
4. A jelen Megállapodás alkalmazásakor személyek kizárólag akkor tekintendők egymástól nem függetlennek, ha
a) tisztségviselői vagy igazgatói egymás üzleti vállalkozásának;
b) jogilag elismert üzlettársak;
c) alkalmazói és alkalmazotti viszonyban vannak egymással;
d) bárki, közvetve vagy közvetlenül, tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy részesedéseinek legalább 5%-át vagy annál többet;
e) egyikük, közvetve vagy közvetlenül irányítja, ellenőrzi a másikat;
f) egy harmadik személy, közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket irányítja, ellenőrzi;
g) közvetve vagy közvetlenül együtt irányítanak, ellenőriznek egy harmadik személyt; vagy
h) ugyanannak a családnak a tagjai.
5. Azon személyek, akik egymással társult üzleti kapcsolatban állnak, amelyben az egyik a másiknak kizárólagos ügynöke, elosztója vagy koncessziósa, akárhogyan is nevezzék, a jelen Megállapodás céljaira, egymástól nem függetlennek tekintendők, amennyiben a 4. pontban foglalt kritériumoknak megfelelnek.
16. Cikk
Írásban benyújtott kérésre az importőr jogosult az importáló ország vámhatóságaitól írásos magyarázatot kapni az importált áruk vámértéke meghatározásának módjáról.
17. Cikk
A jelen Megállapodásban semmi sem értelmezhető úgy, hogy az korlátozná vagy megkérdőjelezné a vámhatóságok jogát, hogy meggyőződjenek a vámérték-meghatározás céljából tett vagy benyújtott bármely kimutatás, okmány vagy nyilatkozat igazságtartalmáról vagy pontosságáról.
18. Cikk
1. Ezennel felállításra kerül a Vámérték Bizottság (a jelen Megállapodásban a továbbiakban: Bizottság), amely valamennyi Tag képviselőiből áll. A Bizottság megválasztja elnökét és rendes körülmények között évente egyszer, illetve a jelen Megállapodás vonatkozó rendelkezései szerinti időközönként ül össze abból a célból, hogy a Tagok számára konzultációs lehetőséget teremtsen a vámérték-meghatározási rendszer bármely Tag általi működtetésével kapcsolatos kérdésekről, mivel az érintheti a jelen Megállapodás működését vagy céljainak megvalósítását és a Tagok által ráruházott egyéb feladatok véghezvitelét. A WTO Titkársága működik a Bizottság titkárságaként.
2. Felállításra kerül a Vámérték Technikai Bizottság (a jelen Megállapodásban a továbbiakban: Technikai Bizottság), amely a Vámegyüttműködési Tanács (a jelen Megállapodásban a továbbiakban: CCC) fennhatósága alatt gyakorolja a jelen Megállapodás II. Mellékletében meghatározott jogkörét és az ugyanott leírt eljárási szabályok szerint működik.
19. Cikk
1. Eltérő rendelkezés hiányában a Vitarendezési Egyetértés alkalmazandó a jelen Megállapodás végrehajtásával kapcsolatos konzultációkra és a viták rendezésére.
2. Ha bármely Tag úgy ítéli meg, hogy a Megállapodásból számára, közvetve vagy közvetlenül, származó bármely előny hatálytalanításra vagy hatásában gyengítésre kerül, vagy pedig a Megállapodás valamely céljának megvalósítása, egy másik Tag vagy más Tagok intézkedései eredményeként akadályozva van, a kérdés kölcsönösen kielégítő megoldása érdekében konzultációt kérhet a szóban forgó Tagtól vagy Tagoktól. Mindegyik Tag megértéssel vizsgálja meg egy másik Tag bármely konzultációs kérelmét.
3. A Technikai Bizottság, kérésre, tanácsot és segítséget nyújt a konzultációt folytató Tagok számára.
4. Valamely vitázó Fél kérésére vagy saját kezdeményezésére egy, a Megállapodás rendelkezéseivel kapcsolatos vita kivizsgálására létrehozott vizsgálócsoport kérheti a Technikai Bizottságot, hogy bármely technikai megfontolást igénylő kérdésben vizsgálatot végezzen. A vizsgálócsoport meghatározza a Technikai Bizottság feladat- és jogkörét a konkrét vitára vonatkozóan és időhatárt szab a Technikai Bizottság jelentésének elkészítésére. A vizsgálócsoport figyelembe veszi a Technikai Bizottság jelentését. Abban az esetben, ha a Technikai Bizottság a jelen pont szerint elé utalt ügyben képtelen egyetértésre jutni, a vizsgálócsoport alkalmat kell nyújtson a vitázó feleknek véleményük vizsgálócsoport előtti kifejtésére.
5. A vizsgálócsoportnak adott bizalmas információt az azt adó személy, testület vagy hatóság hivatalos engedélye nélkül nem adják ki. Ha ilyen információt kérnek a vizsgálócsoporttól, de annak kiadására nincs felhatalmazása, az információ olyan nem bizalmas összefoglalását adja ki, amelyre az információt szolgáltató személy, testület vagy hatóság felhatalmazást ad.
20. Cikk
1. Azok a fejlődő ország Tagok, amelyek az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. Cikke végrehajtásáról szóló, 1979. április 12-én kötött Megállapodásnak nem tagjai, a WTO Egyezmény számukra való életbelépésének dátumától számított legfeljebb öt évvel elhalaszthatják a jelen Megállapodás rendelkezéseinek alkalmazását. A jelen Megállapodás alkalmazásának elhalasztását választó fejlődő ország Tagok erről a WTO Vezérigazgatóját értesítik.
2. Az 1. pont rendelkezésein túl azok a fejlődő ország Tagok, amelyek az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. Cikke végrehajtásáról szóló, 1979. április 12-én kötött Megállapodásnak nem tagjai, az 1. Cikk 2. b) (iii) pontjának, valamint a 6. Cikknek az alkalmazását a Megállapodás összes többi rendelkezése általuk való alkalmazását követően, legfeljebb három évvel elhalaszthatják. Azok a fejlődő ország Tagok, amelyek a Megállapodás jelen bekezdésében megjelölt rendelkezései alkalmazásának elhalasztását választják, erről a WTO Vezérigazgatóját értesítik.
3. A fejlett ország Tagok közösen lefektetett feltételek mellett, technikai segítséget nyújtanak az azt kérő fejlődő ország Tagoknak. Ezen az alapon a fejlett ország Tagok technikai segítségnyújtási programokat állítanak össze, amelyek magukban foglalhatják, többek között, szakemberek képzését, a végrehajtási intézkedések kidolgozásában való segítségnyújtást, a vámértékelési módszerekre vonatkozó információ forrásokhoz való hozzáférés biztosítását és a jelen Megállapodás rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó tanácsadást.
21. Cikk
A többi Tag jóváhagyása nélkül a jelen Megállapodás egyetlen rendelkezésével kapcsolatban sem tehetők fenntartások.
22. Cikk
1. Minden Tag biztosítja, hogy legkésőbb arra az időpontra, amikor a jelen Megállapodás rendelkezéseit alkalmazni kezdi, törvényeit, szabályozásait és adminisztratív eljárásait a jelen Megállapodás rendelkezéseivel összhangba hozza.
2. Minden Tag tájékoztatja a Bizottságot a jelen Megállapodás szempontjából releváns törvényeiben és szabályozásaiban, valamint azok adminisztrációjában eszközölt bármely változásról.
23. Cikk
A Bizottság évente felülvizsgálja a jelen Megállapodás végrehajtását és működését, szem előtt tartva annak céljait. A Bizottság évente tájékoztatja az Árukereskedelmi Tanácsot a felülvizsgálati időszak alatti fejleményekről.
24. Cikk
Jelen Megállapodás titkársági feladatait a WTO Titkárság látja el, kivéve a külön a Technikai Bizottságra ruházott feladatokat, amelyekkel kapcsolatos titkársági teendőket a CCC Titkársága látja el.
Az értékelési módszerek sorrendben történő alkalmazása
1. Az 1–7. Cikkek meghatározzák, hogy a jelen Megállapodás rendelkezéseinek megfelelően az importált áruk vámértéke hogyan állapítandó meg. Az értékelési módszerek az alkalmazás sorrendjében szerepelnek. A vámérték meghatározásának elsődleges módszerét az 1. Cikk határozza meg és az importált áruk e cikk rendelkezései szerint értékelendők, amikor az abban leírt feltételek teljesülnek.
2. Amikor a vámérték nem határozható meg az 1. Cikk rendelkezései alapján, a meghatározást az utána következő cikkek közül sorrendben az első olyan cikk alapján kell végezni, amely alapján a vámérték meghatározható. A 4. Cikkben foglaltak kivételével, kizárólag akkor lehet a sorrendben következő cikk rendelkezéseit alkalmazni, ha az adott cikk szerint a vámérték nem állapítható meg.
3. Ha az importőr nem kéri, hogy az 5. és 6. Cikk sorrendjét fordítsák meg, a rendes sorrend követendő. Ha azonban az importőr azt kéri, de a vámérték meghatározása a 6. Cikk rendelkezései alapján később lehetetlennek bizonyul, a vámérték az 5. Cikk rendelkezései szerint állapítandó meg, amennyiben az lehetséges.
4. Amikor a vámérték az 1–6. Cikkek rendelkezései alapján nem határozható meg, az a 7. Cikk rendelkezései alapján határozandó meg.
1. Az „általánosan elfogadott számviteli elvek” megjelölés egy országon belül, egy bizonyos időpontban, az arra vonatkozó általános egyetértést vagy mérvadó szakmai támogatottsággal rendelkező álláspontot jelenti, hogy milyen gazdasági erőforrásokat és kötelezettségeket tartsanak eszközként és forrásként nyilván, az eszközökben és forrásokban mely változásokat tartsák nyilván, hogyan vegyék számba az eszközöket és forrásokat és ezek változásait, mely információkat és milyen módon adjanak közre és milyen pénzügyi beszámolókat készítsenek. Ezek a standardok lehetnek általánosan alkalmazott, szélesen megfogalmazott irányelvek és részletesen meghatározott gyakorlatok vagy eljárások is.
2. A jelen Megállapodás céljaira az egyes Tagok vámszervei olyan információkat használnak, amelyeket a kérdéses cikkben foglaltaknak megfelelő országban általánosan elfogadott számviteli elvekkel összhangban készítettek. Például a szokásos nyereségnek és az általános költségeknek az 5. Cikk rendelkezései szerinti meghatározásánál olyan információt használnának fel, ami összhangban van az importáló országban általánosan elfogadott számviteli elvekkel. Másrészt a szokásos nyereségnek és az általános költségeknek a 6. Cikk rendelkezései szerinti meghatározásánál a termelő országban általánosan elfogadott számviteli elvekkel összhangban készített információt használnák fel. További példa, hogy a 8. Cikk 1. b) (ii) pontjában leírt elemnek az importáló országban való meghatározása az abban az országban általánosan elfogadott számviteli elvekkel összhangban készített információ felhasználásával történne.
Megjegyzés az 1. Cikkhez
Ténylegesen megfizetett vagy fizetendő ár
1. A ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár az az összes fizetés, amelyet a vevő az importált áruért az eladónak vagy az eladó javára eszközölt vagy eszközöl. A fizetés nem szükségszerűen ölti pénzátutalás formáját. A fizetés történhet akkreditívvel vagy forgatható okmány útján. A fizetés történhet közvetlenül vagy közvetve. Például közvetett fizetésnek minősül, ha a vevő részben vagy egészben kiegyenlíti az eladó valamely tartozását.
2. A vevő által saját számlára végzett tevékenységek, azok kivételével, amelyekre a 8. Cikk érték kiigazítást ír elő, nem minősülnek az eladónak történő indirekt fizetésnek, annak ellenére, hogy úgy tekinthetők, hogy az eladónak haszna származik belőlük. Az ilyen tevékenységek költségeit ezért, a vámérték meghatározásánál nem adják hozzá a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz.
3. A vámérték nem tartalmazza a következő díjakat vagy költségeket, feltéve, hogy azok elkülönülnek az importált árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ártól:
a) a bevitel után az importált terméken, mint például ipari létesítményen, gépen vagy berendezésen végzett építés, felállítás, összeszerelés, karbantartás vagy technikai segítségnyújtás díjai;
b) a bevitel utáni szállítási költségek;
c) az importáló ország illetékei és adói.
4. A ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár az importált áru árára vonatkozik. Így az osztalékok és a vevő eladónak eszközölt egyéb kifizetései, amelyek nincsenek kapcsolatban az importált árukkal, nem képezik a vámérték részét.
1. a) (iii) pont
Azon korlátozások között, amelyek a fizetett vagy fizetendő árat nem teszik elfogadhatatlanná, olyanok találhatók, amelyek lényegesen nem érintik az áruk értékét. Példa ilyen korlátozásokra az az eset, amikor az eladó azt követeli meg a gépkocsikat vásárló vevőtől, hogy ne értékesítse vagy ne állítsa ki azokat egy meghatározott időpont előtt, amely időpont a modell év kezdetét jelenti.
1. b) pont
1. Amennyiben az eladás vagy az ár bizonyos feltétel vagy ellenszolgáltatás függvénye, amelynek értékét nem lehet meghatározni az értékelendő áruk vonatkozásában, az ügyleti érték vámcélokra nem fogadható el. Néhány példa erre:
a) az eladó az importált áru árát azzal a feltétellel állapítja meg, hogy a vevő meghatározott mennyiségben, más árukat is fog vásárolni;
b) az importált termék ára függ attól az ártól vagy áraktól, amelyen az importált áruk vevője más terméket elad az importált áru eladójának;
c) az árat olyan fizetési forma alapján határozzák meg, amely idegen az importált árutól, mint például, amikor az importált áru félkész termék és eladó azzal a feltétellel értékesíti, hogy meghatározott mennyiséget kap a késztermékből.
2. Mindazonáltal az importált áru előállítására vagy marketingjére vonatkozó feltételek vagy ellenszolgáltatások nem feltétlenül eredményezik az ügyleti érték elvetését. Például az a tény, hogy a vevő biztosítja az eladónak a mérnöki tervezést és terveket, amelyek az importáló országban készültek, nem vonja maga után az ügyleti értéknek az 1. Cikk céljai szempontjából való elvetését. Hasonlóképpen, ha a vevő saját számlájára, bár az eladóval való megegyezés alapján az importált termék marketingjével kapcsolatos tevékenységeket vállal, ezek értéke nem képezi a vámérték részét és az ilyen tevékenységek nem eredményezik az ügyleti érték elvetését sem.
2. pont
