201. § (1) Titkos adatszerzést elsősorban a gyanúsítottal szemben lehet alkalmazni. Mással szemben akkor alkalmazható, ha a gyanúsítottal való kapcsolattartás vagy ilyen kapcsolat létesítése megalapozottan feltehető, illetőleg az ügynek még nincs gyanúsítottja. A titkos adatszerzést nem gátolja, ha az kívülálló személyt elkerülhetetlenül érint.
(2) A titkos adatszerzésnek akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy más módon az adat megszerzése kilátástalan, vagy lényegesen nagyobb nehézséggel jár, és ezúton az adat megszerzése valószínű.
(3) A nyomozás során e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a külön törvény alapján a nyomozás előtt engedélyezett és folyamatban levő, bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés további végrehajtására.
202. § (1) Bírói engedéllyel lehet
a) a magánlakásban történteket technikai eszközzel megfigyelni és rögzíteni,
b) postai küldemény tartalmát megismerni, és technikai eszközzel rögzíteni,
c) telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési rendszer útján továbbított közlés tartalmát megismerni, és azt technikai eszközzel rögzíteni.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt titkos adatszerzésre szolgáló eszközök és módszerek (különleges eszközök) alkalmazásának akkor van helye, ha az eljárás
a) ötévi, illetve ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény, illetőleg pénzhamisítás (Btk. 304. §),
b) bűnszövetségben, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, fegyveresen, illetőleg kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekmény
gyanúja miatt folyik.
(3) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában magánlakásnak minősül a lakás, a lakás céljára használt egyéb helyiség, tárgy, a lakáshoz tartozó nem lakás céljára szolgáló helyiség, az ezekhez tartozó bekerített hely, továbbá a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen kívül minden más helyiség vagy terület.
203. § (1) A titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt az ügyész írásban a bíróságnál terjeszti elő. Az előterjesztéssel egyidejűleg be kell mutatni az indítványban foglaltakat megalapozó iratokat. Az alkalmazás meghosszabbítására vonatkozó indítvány előterjesztésével egyidejűleg be kell mutatni a korábbi engedélyezés óta keletkezett iratokat is.
(2) Az indítványnak tartalmaznia kell
a) a különleges eszköz alkalmazásának helyét, telefonlehallgatás esetén a kapcsolási számot is,
b) a különleges eszköz alkalmazásával érintett nevét, illetőleg az azonosításra alkalmas adatot, valamint a vele szemben alkalmazni kívánt különleges eszköz megnevezését,
c) az alkalmazás tartamának kezdő és befejező időpontját, naptári napban meghatározva,
d) az alapul szolgáló bűncselekmény megnevezését és a bűncselekmény gyanújára okot adó adatokat,
e) a különleges eszköz elkerülhetetlen alkalmazását indokoló körülményeket, az alkalmazás célját, és annak valószínűsítését, hogy a megszerezni kívánt adat a különleges eszköz alkalmazásával elérhető,
f) halaszthatatlan elrendelés esetén annak okát és időpontját.
(3) A rendőrségi fogdában, illetőleg a büntetés-végrehajtási intézetben levő ügyvédi beszélő helyiségében akkor végezhető titkos adatszerzés, ha az ügyvéddel szemben a gyanúsított ellen folyamatban lévő üggyel összefüggő bűncselekmény gyanúja merült fel. Az ügyvédi irodában akkor végezhető titkos adatszerzés, ha az ügyvéddel szemben bűncselekmény gyanúja merült fel.
(4) A bíróság az indítvány előterjesztésétől számított huszonnégy órán belül határoz. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, vagy részben ad helyt, meghatározza, hogy kivel szemben, milyen különleges eszköz, mettől meddig alkalmazható.
(5) A különleges eszköz alkalmazása legfeljebb kilencven napra engedélyezhető, ez ismételt indítványra legfeljebb kilencven nappal meghosszabbítható. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, és az engedélyezés idején a különleges eszköz alkalmazásának az indítvány szerinti kezdő időpontja már elmúlt, az alkalmazás kezdő időpontja az engedélyezés napját követő nap.
(6) Ha az engedélyezés olyan késedelemmel járna, amely a titkos adatszerzés sikerét veszélyeztetné, az ügyész legfeljebb huszonnégy óra időtartamra elrendelheti a különleges eszköz alkalmazását (halaszthatatlan elrendelés). Ez esetben az elrendeléssel egyidejűleg az engedélyezés iránti indítványt is elő kell terjeszteni. Ha a bíróság az indítványt elutasította, változatlan alapon újabb halaszthatatlan elrendelésnek nincs helye.
204. § (1) A titkos adatszerzés végrehajtásáról okiratot kell készíteni, amely tartalmazza a megszerzett adat leírását, a megszerzés forrásának megjelölését, a megszerzés módjának leírását, helyének és időpontjának feltüntetését és az engedélyező végzés számát.
(2) A titkos adatszerzés során keletkezett és rögzített felvételek eredetiben való megóvásáról folyamatosan gondoskodni kell. Az erre tett intézkedést az okiratban fel kell tüntetni.
(3) A titkos adatszerzés során tett intézkedések, az abban érintett természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek adatai nem hozhatók nyilvánosságra.
(4) A titkos adatszerzést nyomban meg kell szüntetni, ha a célját elérte, továbbá, ha a további alkalmazásától nem várható eredmény. A titkos adatszerzést az ügyész haladéktalanul megszünteti, ha
a) az engedélyezett időtartam eltelt,
b) halaszthatatlan elrendelés esetén a bíróság az indítványt elutasította,
c) a nyomozást megszüntették.
(5) A titkos adatszerzés befejezését követő nyolc napon belül meg kell semmisíteni a titkos adatszerzés célja szempontjából érdektelen, rögzített adatot és az ügyben nem érintett személy rögzített adatait.
(6) A (4) bekezdés b) pontja esetében az addig rögzített adatokat meg kell semmisíteni.
(7) Az adatok megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell készíteni.
205. § A távközlési szolgáltatást, valamint a küldemények továbbítását végzők kötelesek a titkos adatszerzés eszközeinek és módszereinek alkalmazását biztosítani, és a titkos adatszerzésre jogosult hatóságokkal együttműködni.
206. § (1) A titkosan szerzett adatot az adatszerzés végrehajtása során a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság ismerheti meg.
(2) Az ügyész – a külön törvény alapján a rendőrség által – a büntetőeljárás megindítását megelőzően szerzett titkos információgyűjtés adatait megismerheti.
(3) Ha az ügyész a titkosan szerzett adatot a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználja, a titkos adatszerzésről készült okiratot egyidejűleg csatolja az iratokhoz. Az ügyész kérésére a bíróság igazolást állít ki az adatszerzés engedélyezéséről. Az igazolást az okirattal együtt kell az iratokhoz csatolni. Ha az okirat csatolása a nyomozás iratainak megismerése után történt, a gyanúsítottat és a védőt erről értesíteni kell, és lehetőséget kell adni az irat megismerésére.
(4) A titkosan szerzett adat leírását tartalmazó, az adatszerzés végrehajtásáról készített okirat bizonyítékként felhasználható. A titkosan szerzett adat más büntetőeljárásban akkor használható fel, ha a felhasználás célja megegyezik az adatszerzés eredeti céljával.
(5) Nem lehet felhasználni azt a titkosan szerzett adatot, amelynek megszerzése során az ügyben eljáró védő vagy olyan személy az érintett, aki tanúként nem hallgatható ki.
(6) Az ügyész a titkos adatszerzés tényéről értesíti a bírói engedélyben érintettet, ha az érintett ellen nem indult büntetőeljárás, és az értesítés a titkos adatszerzés alapján indult büntetőeljárás sikerét nem veszélyezteti.
207. § (1) A vádirat benyújtása előtt a bíróság feladatait első fokon a megyei bíróság elnöke által kijelölt helyi bírósági bíró (nyomozási bíró) látja el.
(2) A nyomozási bíró dönt
a) a vádirat benyújtása előtt a bíróság hatáskörébe tartozó kényszerintézkedésekkel [129. §, 137. §, 140. §, 146. §, 147. §, 149. § (6) és (8) bek., 151. § (2)–(3) és (6) bek., 153. § (2) bek., 156. §, 159. §], az elmeállapot megfigyelésével (107. §) kapcsolatos indítványokról, valamint a védő kizárásáról [45. § (3) bek.],
b) a titkos adatszerzés engedélyezéséről [203. § (4) és (6) bek.],
c) a nyomozás megszüntetését követően a nyomozás folytatásának elrendeléséről [191. § (3) bek.],
d) az ügyész indítványára a tanú különösen védetté nyilvánításáról (97. §).
e) a 149. § (3) bekezdése, a 150. § (2) bekezdése, a 151. § (4) bekezdése, valamint a 153. § (2) bekezdése szerinti határozat elleni panaszt elutasító határozat, továbbá a 151. § (2) bekezdése szerinti ügyészi határozat ellen előterjesztett felülbírálati indítványról.
(3) A nyomozási bíró a vádirat benyújtása előtt az ügyész indítványára kihallgatja a különösen védett tanút és azt a tanút, aki az életét közvetlenül veszélyeztető állapotban van. A tanú kihallgatásának indítványozását a tanú és az érdekében eljáró ügyvéd az ügyésznél kezdeményezheti.
(4) A nyomozási bíró a vádirat benyújtása előtt az ügyész indítványára kihallgatja a tizennegyedik életévét be nem töltött tanút, ha megalapozottan feltehető, hogy a tárgyaláson történő kihallgatása a fejlődését károsan befolyásolná. A tanú kihallgatásának indítványozását a törvényes képviselő, a gondozó és a tanú érdekében eljáró ügyvéd az ügyésznél kezdeményezheti.
(5) Az ügyész, a gyanúsított és a védő bizonyítás felvételét is indítványozhatja, ha megalapozottan feltehető, hogy az így megszerezhető bizonyítási eszköz a bírósági eljárásban már nem állna rendelkezésre, vagy az addigra jelentős mértékben megváltozna, illetőleg bizonyítási eszköz jellegét elveszítené.
208. § (1) A nyomozási bíró a megyei bíróság illetékességi területén lévő ügyészségek által folytatott eljárás során jár el, tekintet nélkül arra, hogy az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény elbírálása a helyi bíróság vagy a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.
(2) A megyei bíróság elnöke a megyei bíróság területén lévő több helyi bíróságon is kijelölhet nyomozási bírót, és ebben az esetben a nyomozási bírók illetékességét a megyei bíróság elnöke állapítja meg. A nyomozási bíró bizonyítási cselekmény elvégzése esetén az illetékességi területén kívül is eljárhat.
209. § (1) A nyomozási bíró eljárására a bírósági eljárás általános szabályai az e címben foglalt eltérésekkel alkalmazandók.
(2) Az ügyek egyesítésének és elkülönítésének nincs helye.
(3) Azt az eljárásban felmerült bűnügyi költséget, amelyet a 74. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az állam előlegez, a nyomozási bíró állapítja meg, de a megállapított összeget az ügyész előlegezi.
(4) Ha a nyomozási bíró azt észleli, hogy a nyomozás felfüggesztésének vagy megszüntetésének van helye, erről az ügyészt értesíti.
210. § (1) A nyomozási bíró ülést tart, ha az indítvány tárgya
a) a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés (129. §, 137. §, 140. §, 146. §) elrendelése,
b) az előzetes letartóztatásnak az elrendelésétől számított hat hónapot meghaladó meghosszabbítása,
c) óvadék elfogadása (147. §),
d) elmeállapot megfigyelésének (107. §) elrendelése,
e) bizonyítási cselekmény elvégzése [207. § (3)–(5) bek.].
(2) Az ülés mellőzhető, ha az indítvány tárgya elmeállapot megfigyelésének elrendelése, és azon a gyanúsított az egészségi állapota miatt nem jelenhet meg, vagy a jogainak gyakorlására képtelen.
(3) A nyomozási bíró az iratok alapján dönt
a) az (1) bekezdésben fel nem sorolt kérdésekben,
b) ha az ülést a (2) bekezdés alapján mellőzi,
c) ha az indítvány nem az arra jogosulttól származik.
(4) A nyomozási bíró – ha ez szükséges – a (3) bekezdésben felsorolt esetekben is ülést tart.
211. § (1) Ha az indítványt az ügyész terjeszti elő, az indítványában megjelöli az ülés időpontját, a gyanúsítottnak a nyomozási bíró előtti megjelenéséről gondoskodik, az ülés időpontjáról és helyéről a védőt értesíti. Ha az indítványt nem az ügyész terjesztette elő, a nyomozási bíró meghatározza az ülés időpontját, intézkedik a szükséges iratok beszerzése iránt, az ülés időpontjáról és helyéről értesíti az indítványozót, az ügyészt, a gyanúsítottat és a védőt.
(2) Ha az ülésen az indítványozó nem jelenik meg, ezt úgy kell tekinteni, hogy az indítványt visszavonta. Ha az indítvány tárgya az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése, és a gyanúsított az állapota miatt nem jelenhet meg, vagy a jogainak gyakorlására képtelen, az ülés a védő távollétében nem tartható meg.
(3) Az ülésen az indítványozó az indítványt megalapozó bizonyítékokat írásban előterjeszti, vagy szóban előadja. A jelenlevőknek módot kell adni arra, hogy az indítványozó bizonyítékait – a 186. § keretei között – megismerjék. Ha az értesített nem jelent meg, de az észrevételét írásban benyújtotta, ezt a nyomozási bíró ismerteti.
(4) A nyomozási bíró megvizsgálja, hogy az indítvány törvényi előfeltételei fennállnak-e, nincs-e akadálya a büntetőeljárásnak, és az indítvány megalapozottsága iránt nem támaszthatók-e ésszerű kételyek. A 210. § (1) bekezdésének a) és b) pontja esetén a vizsgálat kiterjed a gyanúsított személyi körülményeire is.
(5) A nyomozási bíró az ülést a mozgóképet és a hangot egyidejűleg továbbító készülék zárt láncú közvetítése útján is tarthatja. Az ülésen védő részvétele kötelező, a védőnek az ülés tartama alatt a gyanúsítottal azonos helyen kell tartózkodnia.
212. § (1) A bizonyítási cselekmény elvégzésére vonatkozó indítvány előterjesztője gondoskodik a bizonyításfelvétel elvégzésének feltételeiről. Ha az ülés a nyomozási bíró hivatalos helyiségében nem tartható meg, az indítványban az ülés helyét meg kell jelölni.
(2) A nyomozási bíró az ülés kezdetén a bizonyítási cselekmény elvégzésére vonatkozó indítványról indokolt végzéssel határoz.
213. § (1) Az olyan tanú kihallgatásán, akinek életét közvetlen veszély fenyegeti, vagy megalapozottan feltehető, hogy a tárgyaláson nem jelenhet meg (87. §), a gyanúsított és védője, valamint a tanú érdekében eljáró ügyvéd jelen lehet, kivéve, ha ezt a tanú állapota nem teszi lehetővé. Ebben az esetben a gyanúsítottat és a védőt az ülésről utólag kell értesíteni azzal, hogy az ülésről készült jegyzőkönyvet az ügyésznél megtekinthetik.
(2) A különösen védett tanú kihallgatásánál csak az ügyész és a tanú érdekében eljáró ügyvéd lehet jelen. Az ülésről készült jegyzőkönyvet, a 207. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti határozatot elkülönítetten, zártan a nyomozási bíró kezeli. A jegyzőkönyvről kivonatot kell készíteni, amely a jelenlévők közül csak a nyomozási bíró és az ügyész nevét, a tanú különösen védetté nyilvánításának tényét és a különösen védett tanú vallomását tartalmazza. A jegyzőkönyvi kivonatot a vádirat benyújtásáig elkülönítetten, zártan kell kezelni.
(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásánál a (2) bekezdésben felsoroltakon kívül a tanú törvényes képviselője és gondozója is jelen lehet. A tanú kihallgatásáról a gyanúsítottat és a védőt utólag kell értesíteni azzal, hogy a kihallgatásról készült jegyzőkönyvet az ügyésznél megtekinthetik.
(4) A nyomozási bíró – indítványra – elrendelheti a tanú kihallgatásának kép- vagy hangfelvevővel, illetve egyéb berendezéssel történő rögzítését. A felvétel a jegyzőkönyvet nem pótolja. A felvételről készült másolaton a tanú személyazonosságának megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságai (pl. arckép, hang) technikai úton torzíthatók. Ha a felvétel különösen védett, vagy olyan tanú kihallgatásáról készült, akinek a személyi adatait zártan kezelik, a zárt kezelésre vonatkozó rendelkezéseket az ilyen felvételre is alkalmazni kell.
214. § (1) A nyomozási bíró – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az indítvány előterjesztésétől számított három napon belül indokolt végzéssel határoz, amelyben az indítványnak helyt ad, részben ad helyt, vagy azt elutasítja. Az indokolás tartalmazza az indítvány lényegét, az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény rövid leírását és minősítését, az indítvány törvényi feltételeinek fennállását vagy azok hiányára való utalást. Ha a nyomozási bíró az indítványt elutasította, változatlan alapon újabb indítvány előterjesztésének nincs helye.
(2) A határozatot az ügyésszel, az indítványozóval és – a 207. § (2) bekezdésének b) pontját és (3) bekezdését kivéve – azzal kell közölni, akire az rendelkezést tartalmaz. A gyanúsítottal közölt határozatot a védővel is közölni kell.
(3) A határozatot az ülésen kihirdetés útján kell közölni. Ha a nyomozási bíró az iratok alapján döntött, a határozatot az írásba foglalást követően nyomban kézbesíteni kell. A 207. § (2) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése esetén a kézbesítésre a 70. § (1) bekezdésének d) pontja az irányadó.
215. § (1) A nyomozási bíró határozata ellen az jelenthet be fellebbezést, akivel a határozatot közölték. A kihirdetés útján közölt határozat elleni fellebbezést a kihirdetés után nyomban be kell jelenteni. Az a jogosult, aki a határozat kihirdetésén nem vett részt, a fellebbezését az üléstől számított három napon belül jelentheti be. A kézbesítés útján közölt határozat ellen a fellebbezést a jogosult a kézbesítéstől számított három napon belül jelentheti be.
(2) A nyomozási bíró a határozat elleni fellebbezést a nyilatkozatok beérkezését, illetőleg a fellebbezési határidő lejártát követően haladéktalanul a fellebbezés elbírálására illetékes megyei bíróságnak küldi meg.
(3) A fellebbezést a megyei bíróság másodfokú tanácsa bírálja el.
(4) Nincs helye fellebbezésnek
a) a 207. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti, a vádirat benyújtása előtt a bíróság hatáskörébe tartozó kényszerintézkedések közül a 149. § (6) és (8) bekezdésével, a 151. § (3) és (6) bekezdésével és a 153. § (2) bekezdésével kapcsolatos indítványokról hozott határozat,
b) a 207. § (2) bekezdésének b) és e) pontjára és (3)–(4) bekezdésére vonatkozó határozat,
c) a 212. § (2) bekezdése szerinti határozat
ellen.
(5) Fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés elrendelése. A személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedésnek az iratok alapján történt megszüntetése miatt bejelentett ügyészi fellebbezés – feltéve, hogy a megszüntetést nem az ügyész indítványozta – halasztó hatályú.
(6) A (4) bekezdésben írt határozatok elleni fellebbezés, továbbá a jogerős határozat elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó határozat hozatalát a nyomozási bíró mellőzheti.
216. § (1) Ha a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekményt a nyomozó hatóság végezte, ennek megtörténtét követően tizenöt napon belül az iratokat az ügyésznek megküldi. Az ügyész az iratok hozzáérkezését követően
a) további nyomozási cselekményt végezhet, vagy az elvégzéséről rendelkezhet,
b) a nyomozást felfüggesztheti,
c) a nyomozást megszüntetheti.
(2) Ha az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyomozási cselekmény elvégzése után az ügyész vádat emel, azt megelőzően a nyomozási cselekményről készült iratok megismerésének lehetőségét a 193. § szerint biztosítja a gyanúsítottnak és a védőnek. Más esetben az iratok megismerésének lehetőségét a gyanúsított vagy a védő indítványára kell biztosítani.
(3) Az ügyész a nyomozás iratainak ismertetése után, illetve a feljelentésnek a hozzáérkezését követő harminc napon belül emel vádat. A határidőt az ügyészség vezetője kivételes esetben, az ügy rendkívüli bonyolultsága miatt, harminc nappal meghosszabbíthatja. A határidőt a 216. § (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott esetben a nyomozási cselekmény elvégzésétől kell számítani.
217. § (1) Az ügyész vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat.
(2) A gyanúsítottat az ügyész szükség esetén a vádemelés előtt kihallgatja.
(3) A vádirat tartalmazza
a) a vádlottnak a 117. § (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait,
b) a vád tárgyává tett cselekmény leírását,
c) a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítését,
d) az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel (magánindítvány, feljelentés, kívánat, mentelmi jog vagy mentesség felfüggesztése, hozzájárulás a büntetőeljárás megindításához) meglétét,
e) a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályok megjelölését,
f) a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványt, ha az ügyész nem vesz részt a tárgyaláson,
g) a bejelentett polgári jogi igényt, továbbá az egyéb indítványokat,
h) a tárgyalásra idézendők és az arról értesítendők indítványozását,
i) a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy mely tény bizonyítására szolgálnak,
j) a tárgyaláson való bizonyítás felvételének sorrendjére vonatkozó indítványt.
218. § (1) Ha a gyanúsított a vádirat benyújtásakor a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés hatálya alatt áll, és az ügyész ennek fenntartását indokoltnak tartja, a kényszerintézkedés fenntartására indítványt tesz.
(2) Ha a vádlott a gyermeke sérelmére szándékos bűncselekményt követett el, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a bíróság a vádlott szülői felügyeleti jogát szüntesse meg.
(3) Az ügyész a vádiratban a vádlottal szemben polgári jogi igényt terjeszthet elő.
219. § (1) A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak, valamennyi vádlottnak és védőnek egy-egy példány jusson. A vádirat bírósági példányához csatolni kell a vádemelés alapjául szolgáló
a) mindazon iratot, amelyet az ügyész a gyanúsítottnak, illetve a védőnek ismertetésre az eljárás végén átadott, illetve az iratoktól elkülönítetten, zártan kezel,
b) a különösen védett tanú vallomásáról készült jegyzőkönyvi kivonatot,
c) tárgyi bizonyítási eszközöket.
(2) Ha a tanú nevének, illetőleg adatainak zárt kezelését rendelték el, a tárgyalásra idézendő tanú nevét, illetve adatait nem a vádiratban, hanem külön zárt iratban kell közölni.
(3) Ha a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, a vádiratnak az e vádlottra vonatkozó részét a vádlott anyanyelvére, vagy kérésére az általa ismertként megjelölt és az eljárásban korábban használt más nyelvre is le kell fordítani, és azt a bíróságnak benyújtani.
220. § Az ügyész határozattal mellőzheti a vádemelést az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Erre a vádiratban utalni kell, és a vádemelés részbeni mellőzését a sértettel közölni kell.
221. § (1) Ha a bűncselekmény elenyésző súlya miatt a gyanúsított felelősségre vonása nem szükséges, az ügyész a vádemelést határozattal mellőzi.
(2) A vádemelés mellőzéséről szóló határozatot közölni kell a sértettel is. A sértett indítványozhatja, hogy az ügyész emeljen vádat.
222. § (1) Az ügyész a vádemelés helyett háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt – a bűncselekmény súlyára, és a rendkívüli enyhítő körülményekre tekintettel – a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre határozattal elhalaszthatja, ha ennek a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető.
(2) Az ügyész a vádemelést a kábítószer-fogyasztó gyanúsítottal szemben egy évre elhalasztja, ha a Btk. 282/A. §-ának a) és b) pontjában meghatározott okból az eljárás megszüntetésének lehet helye, és a gyanúsított vállalja a folyamatos gyógykezelést.
(3) Az ügyész a vádemelést tartás elmulasztásának vétsége miatt egy évre elhalasztja, ha ettől az elmulasztott kötelezettség teljesítése várható.
223. § (1) A vádemelés a 222. § (1) bekezdése alapján nem halasztható el, ha a gyanúsított
a) többszörös visszaeső,
b) a bűncselekményt a próbaidő alatt vagy a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el.
(2) Ha a Btk. az eljárás megindulását követő magatartástól teszi függővé a büntethetőség megszűnését, a vádemelés elhalasztásának csak az e törvényben meghatározott esetben van helye.
224. § (1) Az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában a gyanúsítottat magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek teljesítésére kötelezheti. A magatartási szabályok megtartását és a kötelezettségek teljesítését a pártfogó ellenőrzi és segíti. A pártfogó e feladatai teljesítéséhez más szervek és szervezetek segítségét is igénybe veheti.
(2) Az ügyész a gyanúsított részére kötelezettségként írhatja elő, hogy
a) részben vagy egészben térítse meg a sértettnek a bűncselekménnyel okozott kárt,
b) más módon gondoskodjék a sértettnek adandó jóvátételről,
c) meghatározott célra történő anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz számára munkát végezzen (a köz javára teljesített jóvátétel),
d) kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben vegyen részt,
e) alkoholfüggőséget gyógyító kezelésben vegyen részt.
(3) Az ügyész a (2) bekezdésben felsoroltakon kívül más magatartási szabályt is megállapíthat, illetve más kötelezettséget is előírhat.
225. § (1) Az ügyész – ha a vádemelés elhalasztása mellett magatartási szabályokat állapít meg, és kötelezettségeket ír elő – a vádemelés elhalasztása feltételeinek megállapítása érdekében a gyanúsítottat meghallgatja. A meghallgatás során tisztázni kell, hogy a gyanúsított a kilátásba helyezett magatartási szabályok megtartását és kötelezettségek teljesítését képes-e, és kész-e vállalni.
(2) A 224. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában írt kötelezettségek a gyanúsított és a sértett hozzájárulásával, a c)–e) pontban írt kötelezettségek a gyanúsított hozzájárulásával írhatók elő.
(3) A 224. § (2) bekezdésének a) és b) pontja esetén az ügyész a sértettet is meghallgatja; a sértett meghallgatása mellőzhető, ha a hozzájárulásáról korábban nyilatkozott. A sértett hozzájárulásának hiánya nem akadálya annak, hogy a kártérítési, illetve a sértettnek teljesítendő jóvátételi kötelezettség előírása nélkül az ügyész a vádemelést elhalassza, ha annak feltételei e nélkül is fennállnak.
226. § (1) Az ügyész az eljárást a vádemelés elhalasztásának lejártától számított harminc napon belül megszünteti, ha a vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen telt el.
(2) Az eljárást a vádemelés elhalasztása tartamának eltelte előtt is meg kell szüntetni, ha a kábítószer-fogyasztó gyanúsított igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos kábítószer-függőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült, illetve ha a tartás elmulasztása vétségének gyanúsítottja a tartási kötelezettségét teljesítette.
227. § (1) Az ügyész vádat emel, ha
a) a gyanúsított a határozat ellen panasszal él, és a nyomozás megszüntetésének feltételei nincsenek meg,
b) a gyanúsítottal szemben a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt vádat emelnek,
c) a gyanúsított a magatartási szabályokat súlyosan megszegi, vagy a kötelezettségét nem teljesíti.
(2) A 222. § (2)–(3) bekezdése esetén vádemelésnek csak az ott írt kötelezettség elmulasztása esetén van helye.
(3) Ha vádemelésre az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott okból kerül sor, az ügyész a gyanúsítottat a vádemelés előtt meghallgatja.
228. § (1) Akire nézve az ügyész határozata rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.
(2) Ha az ügyész a panasznak három napon belül nem ad helyt, azt haladéktalanul köteles felterjeszteni a felettes ügyészhez.
(3) A felettes ügyész a panaszt a hozzáérkezésétől számított tizenöt napon belül határozattal bírálja el. A felettes ügyész – ha a panaszt alaposnak találja – a határozatot megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti, és a határozatot hozó ügyészt új határozat hozatalára utasíthatja, ellenkező esetben a panaszt elutasítja. A panaszt el kell utasítani akkor is, ha az elkésett vagy nem jogosulttól származik.
(4) A panasz elbírálásáról a panaszt tevőt – a határozat hatályon kívül helyezése, illetőleg a megváltoztatása esetén azokat is, akikkel a határozatot közölték – értesíteni kell. A panaszt elbíráló határozat ellen további panasznak nincs helye.
(5) Vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak.
(6) Az ügyész határozataira a 169. § (2)–(5) bekezdés rendelkezései értelemszerűen irányadóak.
229. § (1) Ha a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye – feltéve, hogy pótmagánvád emelését a 199. § (3) bekezdése nem zárja ki –, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított harminc napon belül pótmagánvádlóként léphet fel.
(2) A panasz elutasítását követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat az ügyészség hivatalos helyiségében megismerhesse.
230. § (1) A pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező.
(2) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, ügyvédje útján az ügyészségnél vádindítványt nyújt be. A vádindítványt az ügyészség az iratokkal együtt továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.
(3) A vádindítvány a 217. § (3) bekezdésének a)–c), g) és h) pontjában felsoroltakat, továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a feljelentés elutasítása vagy a nyomozás megszüntetése ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza.
231. § (1) A bíróság a vádindítványt elfogadja, ha elutasításának nincs helye.
(2) A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha
a) a pótmagánvádló a vádindítványt a 229. § (1) bekezdésében meghatározott határidő eltelte után nyújtotta be,
b) a pótmagánvádlót ügyvéd nem képviseli,
c) a vádindítványt nem az arra jogosult nyújtotta be,
d) a vádindítvány ténybeli vagy jogi alapja nyilvánvalóan hiányzik.
(3) A pótmagánvádló a 229. § (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte előtt a vádindítványt ismételten benyújthatja, ha azt korábban a (2) bekezdés b), c) vagy d) pontja alapján utasították el, és az elutasítás oka már nem áll fenn.
(4) Ha a bíróságnak az ügyben nincs hatásköre vagy nem illetékes, az ügyet a hatáskörrel rendelkező vagy illetékes bírósághoz átteszi.
(5) Ha a bíróság a vádindítványt nem utasította el,
a) gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak,
b) a 268. § szerinti intézkedés végett megkeresheti az ügyészt,
c) kényszerintézkedést rendelhet el.
232. § (1) A vádlott a vádindítvány elfogadása után jogosult a nyomozás iratainak a megismerésére.
(2) A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem ismerheti meg.
233. § (1) A vádindítványt elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(2) A vádindítvány elutasítása nem akadálya annak, hogy a nyomozás folytatását rendeljék el (191. §).
234. § (1) A bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesznek fel.
(2) Az e törvényben meghatározott esetekben a bíróság nyilvános ülést, ülést vagy tanácsülést tart.
(3) Nyilvános ülésre az e törvényben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók.
(4) Az ülésen a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, a vádló, továbbá – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a vádlott és a védő vesz részt. A felsoroltakon kívül az ülésen az lehet jelen, akit a bíróság az ülésre idézett, vagy akit arról értesített.
(5) A tanácsülésen a bíróság tagjai és a jegyzőkönyvvezető vesznek részt.
235. § Ahol e törvény a bíróságról, a bíróság tanácsáról vagy a tanács elnökéről rendelkezik, ezen az egyesbírót is érteni kell.
236. § A pótmagánvádló a bírósági eljárásban – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását. A vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését a pótmagánvádló nem indítványozhatja.
237. § (1) A bíróság tárgyalása nyilvános. A tanács elnöke a tárgyalás szabályszerű lefolytatása, méltóságának és biztonságának megőrzése érdekében, helyszűke esetén meghatározhatja a hallgatóság létszámát.
(2) A tárgyaláson hallgatóként a tizennegyedik életévét be nem töltött személy nem vehet részt, a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt a tanács elnöke a hallgatóság köréből kizárhatja.
(3) A bíróság hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, illetőleg a tanú indítványára a nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről indokolt határozattal kizárhatja (zárt tárgyalás)
a) erkölcsi okból,
b) az eljárásban részt vevő kiskorú védelme érdekében,
c) az eljárásban részt vevő személyek (V. Fejezet) vagy a tanú magánéletének védelme érdekében,
d) az államtitok vagy szolgálati titok megőrzése végett.
(4) A nyilvánosság kizárása az eljárás bármely szakaszában indítványozható.
238. § (1) A nyilvánosság kizárásáról szóló határozatot a bíróság nyilvános tárgyaláson hirdeti ki. A nyilvánosság kizárása ellen külön fellebbezésnek nincs helye, azt az ügydöntő határozattal szemben bejelentett fellebbezésben lehet sérelmezni.
(2) A bíróság a nyilvánosság kizárása esetén is engedélyezheti, hogy az igazságszolgáltatással összefüggő feladatokat ellátó hivatalos személyek a tárgyaláson jelen legyenek.
(3) A nyilvánosság kizárása esetén a sértett és – ha nincs védője – a vádlott indítványozhatja, hogy a tárgyalás helyszínén tartózkodó, általa megnevezett személy legyen jelen. Az indítvány elutasítása ellen nincs helye fellebbezésnek.
(4) Ha a bíróság zárt tárgyalást rendel el, szükség esetén figyelmezteti a résztvevőket arra, hogy a tárgyaláson elhangzottakról tájékoztatást nem adhatnak, figyelmezteti őket az államtitoksértés, a szolgálati titoksértés következményeire. A figyelmeztetést a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
239. § (1) A tárgyalást nyilvánosan kell folytatni, ha a zárt tárgyalás indoka megszűnt.
(2) A bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta.
240. § (1) A tárgyaláson a tanács tagjai mindvégig jelen vannak.
(2) A tanács tagjának elkerülhetetlen akadályoztatása esetén az ügydöntő határozatot más összetételű tanács is kihirdetheti.
(3) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a tárgyalás a jegyzőkönyvvezető, a vádlott, az ügyész és – ha a védő jelenléte a tárgyaláson kötelező – a védő nélkül nem tartható meg.
241. § (1) A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező
a) első fokon, ha a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel,
b) másodfokon, ha az ügyész részvétele az első fokú tárgyaláson kötelező volt,
c) a vádlottat fogva tartják,
d) a vádlott kóros elmeállapotú,
e) ha a bíróság az ügyészt a tárgyaláson való részvételre kötelezte,
f) ha az ügyész bejelenti, hogy a tárgyaláson részt vesz.
(2) A helyi bíróságon ügyészségi fogalmazó vagy titkár is képviselheti a vádat.
242. § (1) A tárgyaláson a védő részvétele kötelező
a) – ha e törvény másképp nem rendelkezik – a megyei bíróság előtt,
b) a helyi bíróságon, ha a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel,
c) a helyi bíróságon a 46. §-ban szabályozott esetekben,
d) ha pótmagánvádló lép fel.
(2) Ha az ügyész a tárgyaláson részt vesz, és a vádlott védőt nem hatalmazott meg, a tanács elnöke szükség esetén védő kirendeléséről gondoskodik. Ha a vádlott kéri, védőt kell kirendelni.
243. § A tárgyaláson részt vevők indítvány tételére jogosultak, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
244. § (1) A tárgyalást a tanács elnöke vezeti, és e törvény keretei között megállapítja az elvégzendő cselekmények sorrendjét. Ügyel a törvény rendelkezéseinek megtartására, és gondoskodik arról, hogy az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat gyakorolhassák, ezekre a figyelmüket felhívja.
(2) A tanács elnöke gondoskodik a tárgyalás méltóságának megőrzéséről. Ennek érdekében a tárgyalóteremből eltávolíttatja azokat, akik állapotuk vagy megjelenésük folytán a tárgyalás méltóságát sértik.
(3) Akit a bíróság előtt kihallgatnak, vagy aki a bírósághoz szól, annak állva kell beszélnie. A tanács elnöke ez alól kivételt tehet.
245. § (1) A tárgyalóterembe – a büntetés-végrehajtási testület és a rendőrség szolgálati feladatot ellátó tagjain kívül – fegyverrel vagy rendbontásra alkalmas eszközzel senki sem léphet be. A tárgyalásra idézett személy a fegyverét nem hozhatja be a tárgyalóterembe.
(2) Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tanács elnöke rendre utasítja, ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén a tárgyalásról kiutasíthatja, illetőleg kivezettetheti. A tanács elnöke ugyanígy jár el azzal szemben, aki a tárgyalás szabályszerű menetét zavarja.
(3) A tanács elnöke rendelkezhet úgy, hogy a rendzavaró vagy az, aki a tárgyalás szabályszerű menetét zavarja, a tárgyalóterembe azon a tárgyalási napon nem térhet vissza.
(4) A bíróság a rendzavarót, vagy azt, aki a tárgyalás szabályszerű menetét zavarja – a vádlott kivételével – rendbírsággal sújthatja, a tárgyalásról való kivezetése vagy kiutasítása esetén a rendzavarás napján tartott tárgyalás befejezéséig őrizetbe veheti.
(5) Ha a hallgatóság a tárgyalás rendjét vagy szabályszerű menetét ismételten megzavarja, a tanács elnöke a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárhatja.
246. § (1) Az ügyész rendzavarása esetén vele szemben rendreutasításnak van helye. Ha az ügyész rendzavarása miatt a tárgyalás nem folytatható, a tanács elnöke a tárgyalást felfüggeszti, és az ügyészség vezetőjéhez fordul más ügyész kijelölése érdekében. Ha más ügyész kijelölése nyomban nem lehetséges, a tárgyalást el kell napolni.
(2) A védő rendzavarása esetén rendbírsággal sújtható, azonban a tárgyalásról nem utasítható ki, és nem vezettethető ki. Ha a védő rendzavarása miatt a tárgyalás nem folytatható, a tanács elnöke a tárgyalást felfüggeszti. Ebben az esetben a vádlott más védőt hatalmazhat meg, illetőleg – ha a védő tárgyalási részvétele kötelező – más védőt kell kirendelni. Ha ez nyomban nem lehetséges, a tárgyalást rendzavaró védő költségére el kell napolni.
(3) A pótmagánvádló képviselőjének rendzavarása esetén a (2) bekezdés rendelkezései megfelelően irányadóak.
247. § (1) A bíróság a tárgyalást a kiutasított vagy kivezetett vádlott távollétében is folytatja, de legkésőbb a bizonyítási eljárás befejezése előtt a vádlottat ismét a bíróság elé szólítja, és ismerteti vele a távollétében lefolytatott bizonyítást.
(2) Ha a vádlott az (1) bekezdés szerinti esetben a rendzavaró magatartással nem hagy fel, és ezzel lehetetlenné teszi a tárgyalás jelenlétében való tartását, a tárgyalás a távollétében, védő részvételével lefolytatható.
248. § A tárgyalás vezetésének és rendjének fenntartása körében hozott határozatok ellen külön fellebbezésnek nincs helye, kivéve, ha a határozat rendbírság kiszabásáról, a költségek viselésére kötelezésről vagy őrizetbe vételről rendelkezik.
249. § A tárgyaláson történt büntető- vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a tanács elnöke az illetékes hatóságot, illetőleg a fegyelmi jogkör gyakorlóját értesíti, a büntetőeljárás alapjául szolgáló esetben a bíróság elrendelheti a rendzavaró őrizetbe vételét. Az őrizet hetvenkét óráig tarthat.
250. § (1) A bíróság eljárásáról – rendszerint azzal egyidejűleg – a jegyzőkönyvvezető jegyzőkönyvet készít. Ha a vádlott süket, és tolmács nem alkalmazható, a jegyzőkönyvet mindig egyidejűleg kell készíteni.
(2) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni
a) a bíróság megnevezését és az ügy számát,
b) a vád tárgyát a bűncselekmény és a vádlott nevének megjelölésével,
c) a bírósági eljárás helyét, kezdő és befejező időpontját,
d) a bírósági eljárás formáját,
e) azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e,
f) a bíró, illetőleg a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, valamint a jelenlévő ügyész, vádlott, védő, tanú, szakértő, tolmács, illetőleg az eljárásban részt vevő más személy nevét,
g) az e törvényben meghatározott más személyi adatot,
h) a jegyzőkönyv írásba foglalása napját, ha nem az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készült.
(3) A jegyzőkönyvnek áttekinthetően kell tartalmaznia a bírósági eljárás menetének és minden lényeges alakiságának leírását akként, hogy nyomon lehessen követni az eljárási szabályok megtartását is.
(4) A jegyzőkönyvet a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá.
251. § (1) A vallomást, a szakvéleményt, a szemle eredményét, továbbá az ügyész, a vádlott, a védő, a magánvádló, pótmagánvádló és a magánfél indítványát kimerítően kell a jegyzőkönyvbe felvenni.
(2) Nem kell jegyzőkönyvbe felvenni a vallomásnak vagy a szakvéleménynek azt a részét, amely a bíróság eljárásában korábban készült jegyzőkönyv tartalmával megegyezik, ehelyett a korábbi jegyzőkönyvre kell utalni.
(3) Ha valamely kifejezés vagy kijelentés szó szerinti szövege jelentős, azt szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A bíróság indítványra vagy hivatalból elrendelheti valamely körülmény vagy nyilatkozat jegyzőkönyvbe vételét. Ha a jelen lévő ügyész, vádlott, védő, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, illetőleg a tanú érdekében eljáró ügyvéd ezt indítványozza, csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a körülményről vagy a kifejezés, a kijelentés, illetőleg a nyilatkozat megtörténtéről a bíróságnak nincs tudomása.
(4) A jegyzőkönyvbe lehet foglalni – az ügydöntő határozat kivételével – az eljárás során hozott határozatokat is.
252. § (1) Ha a jegyzőkönyv nem az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készült, vagy a (3) bekezdés szerinti módon történt az eljárás rögzítése, legkésőbb az eljárási cselekmény időpontjától számított nyolc napon belül kell a jegyzőkönyvet elkészíteni. Az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készült tárgyalási jegyzetet az iratokhoz kell csatolni.
(2) A bíróság elrendelheti az eljárás egészének vagy egy részének gyorsírással történő feljegyzését, kép- vagy hangfelvevő eszközzel vagy más berendezéssel történő rögzítését. A bíróság ezt elrendeli az ügyész, a vádlott, a védő vagy a sértett indítványára, feltéve, hogy kellő időben terjesztették elő, és a vádlott, a védő vagy a sértett az indítványával egyidejűleg a költséget is előlegezi.
(3) A gyorsírói feljegyzés, illetőleg a rögzítésnek a (2) bekezdésben említett más módja a jegyzőkönyvet nem pótolja. A gyorsírói feljegyzést, a kép- és hangfelvevő eszközzel vagy más berendezéssel történt rögzítést külön jogszabály rendelkezései szerint kell megőrizni.
(4) A gyorsíróra a szakértőre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
(5) E törvényben meghatározott esetekben rövidített jegyzőkönyvet lehet készíteni. A rövidített jegyzőkönyvnek csak a 250. § (2) bekezdésében írt adatokat, valamint a bírósági eljárásnak a 250. § (3) bekezdésének megfelelő leírását kell tartalmaznia.
253. § (1) Ha a jegyzőkönyv nyolc napon belül nem készül el, a tanács elnöke az ügyészt, a vádlottat és a védőt értesíti a jegyzőkönyv elkészültének időpontjáról.
(2) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a büntetőeljárás során keletkezett iratokat – ideértve az ügyben eljárt ügyész és nyomozó hatóság által beszerzett, illetőleg a büntetőeljárásban részt vevő személyek által becsatolt iratokat is – az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett megtekintheti, kérelmükre azokat a bíróság a hivatalos helyiségében történő elolvasásra átadja. Az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett jogosult arra, hogy az iratokról másolatot kapjon.
(3) A (2) bekezdés szerinti kérelem teljesítése nem veszélyeztetheti a tárgyalás folytonosságát és a bíróság munkáját, nem járhat az összefűzött iratok megbontásával, sérelmével. A tárgyalási határnapon és az azt megelőző munkanapon a kérelem csak a tanács elnöke kifejezett engedélyével teljesíthető.
(4) A fogva lévő vádlott kérelmére a tanács elnöke engedélyezheti az iratoknak a büntetés-végrehajtási intézetben történő megtekintését. A (3) bekezdés szerinti rendelkezés ez esetben is irányadó.
(5) Államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratról csak hiteles másolat készíthető. Az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratról készült másolatot a vádlott, a védő és a sértett nem viheti magával; részükre államtitkot vagy szolgálati titkot nem tartalmazó kivonatot kell adni. Az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó másolatot a bíróság őrzi, a vádlott, a védő és a sértett indítványára azt elolvasásra át kell adni, továbbá biztosítani kell, hogy a bíróság hivatalos helyiségében tartott tárgyalásra a másolatot magával vihesse.
254. § (1) Az eljárási cselekményen jelen volt ügyész, vádlott, védő és az eljárásban részt vevő más személy a jegyzőkönyv elkészítésétől számított tizenöt napon belül annak kiegészítését vagy kijavítását indítványozhatja. Erről a bíróság – indokolt esetben az eljárási cselekménynél jelen voltak megkérdezése után – határoz.
(2) Nyilvánvaló név- vagy számelírás és más hasonló elírás esetén a bíróság a jegyzőkönyv kijavítását mind indítványra, mind hivatalból elrendelheti.
255. § A tanácsülésről akkor kell jegyzőkönyvet készíteni, ha a határozat nem egyhangú. Ezt a jegyzőkönyvet és mellékleteit az iratok között zártan kell kezelni, és azt csak a fellebbezés, a felülvizsgálat, a kifogás, illetőleg a perújítás és a rendkívüli felülvizsgálat során eljáró bíróság, továbbá a jogegységi tanács tagjai, valamint a külön törvényben megjelöltek tekinthetik meg.
256. § (1) A bíróság tanácsa a határozatát tanácskozás után szavazással hozza meg. Ha a szavazás nem egyhangú, a határozatot a többségi szavazat dönti el.
(2) Ha a bíróság ülnökökből is álló tanácsban jár el, a szavazást megelőzően a tanács elnöke felvilágosítást ad arról, hogy milyen határozat hozható, tájékoztatást ad a döntéshez szükséges törvényhelyekről, a büntetési nemekről és azok mértékéről, valamint az intézkedésekről.
(3) Ítélethozatalnál a tanács dönt arról, hogy a vádlott bűnös-e, és ha igen, milyen bűncselekményben, majd abban, hogy milyen büntetést kell kiszabni, illetve intézkedést alkalmazni, továbbá dönt az egyéb rendelkezésekről.
(4) A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le a szavazatát. Ha a büntetés kiszabása vagy az intézkedés alkalmazása kérdésében a szavazás nem egyhangú, a szavazattöbbséget úgy kell megállapítani, hogy a legsúlyosabb jogkövetkezmény mellett leadott szavazat a hozzá legközelebb esőt erősíti, és ahhoz kell számítani.
(5) A kisebbségi véleményen lévő bíró jogosult az írásba foglalt különvéleményét a tanácsülésről készült jegyzőkönyvhöz csatolni.
257. § (1) A bíróság e törvényben meghatározott esetekben ítélettel, egyébként végzéssel határoz.
(2) A bíróság az ítéletét és az ügydöntő végzését „A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN” hozza.
(3) A határozat – ha e törvény másképp nem rendelkezik – bevezető részből, rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll.
(4) A határozat eredeti példányát, illetőleg a kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező részét a tanács minden tagja aláírja. Ha a tanács elnöke vagy valamelyik tagja a határozat aláírásában akadályozva van, a határozatot helyette – helyettesi minőségének feltüntetésével – az eljárt tanács egyik tagja, illetőleg elnöke írja alá.
(5) A határozatot a tanács elnöke hirdeti ki.
258. § (1) Az ítélet és az ügydöntő végzés bevezető részében kell feltüntetni
a) a 257. § (2) bekezdése szerinti kijelentést,
b) a bíróság megnevezését, a bírósági eljárás helyét,
c) a tárgyalás – ha az ügyben több tárgyalást tartottak, valamennyi – napjának megjelölését, a határozathozatal helyét és idejét,
d) a bírósági eljárás formáját,
e) azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e.
(2) Az ítélet és az ügydöntő végzés rendelkező része tartalmazza
a) a vádlott előzetes fogvatartására vonatkozó adatokat,
b) a vádlott nevét és személyi adatait,
c) a vádlott bűnösnek kimondását, illetőleg a vád alóli felmentését,
d) a bűncselekmény, továbbá az elkövetői és elkövetési alakzat megjelölését,
e) a kiszabott büntetést, illetőleg az alkalmazott intézkedést, valamint az egyéb jogkövetkezményeket,
f) az egyéb rendelkezéseket,
g) a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezést.
(3) Az ítélet és az ügydöntő végzés indokolása összefüggően tartalmazza
a) a vád ismertetését,
b) a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket, a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat,
c) a bíróság által megállapított tényállást,
d) a bizonyítékok számbavételét és értékelését,
e) a jogi indokolást, a büntetés kiszabása, illetőleg intézkedés alkalmazása esetén annak indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével,
f) a határozat egyéb rendelkezéseinek és az indítványok elutasításának indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével.
259. § (1) Ha a kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat ellen sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést, a határozat indokolása csupán a tényállásból és az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből is állhat. A felmentő ítélet indokolásában a tényállás is mellőzhető.
(2) Az őrizetbe vételről, az előzetes letartóztatásról, az ideiglenes kényszergyógykezelésről, valamint a lakhelyelhagyási tilalomról rendelkező határozat tartalmára a 258. § (1) bekezdésének b)–d) pontjában, továbbá a 258. § (2) bekezdésének a)–b) pontjában foglaltak irányadók.
260. § (1) A pervezető végzést – az ügy menetét megállapító, de nem az ügy érdeméről rendelkező határozatot – nem kell indokolni. A bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntő határozatban kell kifejteni.
(2) A pervezető végzéssel szemben, ha e törvény kivételt nem tesz, fellebbezésnek nincs helye. A tárgyalás kitűzése, elhalasztása, elnapolása, a tárgyalásra idézés és a tárgyalásról szóló értesítés elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó határozat hozatalát a bíróság mellőzheti.
(3) A jegyzőkönyvbe foglalt határozatnak nincs bevezető része és keltezése.
261. § (1) A jegyzőkönyvbe nem foglalt határozatot – ha e törvény másképp nem rendelkezik – legkésőbb a meghozatalától, illetőleg a kihirdetésétől számított tizenöt napon belül, ha hosszabb indokolást igényel, harminc napon belül kell írásba foglalni.
(2) Nyilvánvaló név-, számelírás, számítási hiba és más hasonló elírás esetén a bíróság a határozat kijavítását mind indítványra, mind hivatalból elrendelheti. A kijavítást a határozatra és a kiadmányaira fel kell jegyezni.
262. § (1) A határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezése vonatkozik; a vádlottal közölt határozatot a védővel is, az ügydöntő határozatot a sértettel is közölni kell. A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozott határozat kivételével a határozatot közölni kell az ügyésszel is. A sértettel és az egyéb érdekelttel közölt határozat a reá és a vádlottra vonatkozó személyes adatokon kívül más személyes adatait nem tartalmazhatja.
(2) A határozatot a jelenlevőkkel szóban, egyébként kézbesítés útján kell közölni.
(3) A határozat kihirdetése során fel kell olvasni a rendelkező részt, ismertetni kell az indokolás lényegét, és szükség esetén meg kell magyarázni.
(4) Az ügydöntő határozat rendelkező részét a vádlottnak akkor is kézbesíteni kell, ha azt vele kihirdetés útján már közölték. Ha a vádlott süket, számára az ügydöntő határozat rendelkező részét a kihirdetés után nyomban át kell adni. Ha az ügydöntő határozat ellen fellebbezést jelentettek be, a fellebbezőnek, továbbá a vádlottnak és a védőnek az indokolást is tartalmazó példányt kell kézbesíteni.
(5) Külön jogszabály meghatározhatja, hogy a határozatot az e §-ban felsoroltakon kívül kinek kell megküldeni.
(6) A magyar nyelvet nem értő vádlott részére a kihirdetés után az ítéletet és az ügydöntő végzést az anyanyelvére vagy kérésére az általa ismertként megjelölt, az eljárásban korábban használt más nyelvre le kell fordítani.
263. § (1) A tanács elnöke az ügy iratainak a bírósághoz érkezése után tizenöt napon belül megvizsgálja, hogy van-e helye a 264–271. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásának.
(2) Legkésőbb az (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte után a tanács elnöke a vádiratot haladéktalanul megküldi a vádlottnak és a védőnek; a vádlottat és a védőt felhívja, hogy tizenöt napon belül jelölje meg bizonyítási eszközeit.
(3) A tanács elnöke a vádirat kézbesítésével egyidejűleg közli a vádlottal és a védővel, ha az ügyész különösen védett tanú vallomását kívánja bizonyítási eszközként felhasználni; figyelmezteti őket arra, hogy a tanú vallomását tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot megtekinthetik, és írásban a különösen védett tanúhoz kérdés feltevését indítványozhatják.
264. § Ha a bíróságnak az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet átteszi a hatáskörrel, illetőleg illetékességgel rendelkező bírósághoz.
265. § (1) A bíróság hivatalból vagy indítványra határoz az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről (72. §).
(2) Ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátott ellen újabb eljárás indul, az ügyeket egyesíteni kell, és az újabb ügy elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jár el. Ha a vádlottat fiatalkorúak elleni vagy katonai büntetőeljárásban bocsátották próbára, az ügyeket az a bíróság egyesíti, amely a fiatalkorúak elleni vagy katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a fiatalkorúak bírósága a felnőtt korú terhelttel szemben a 17. § (6) bekezdése alapján járt el, továbbá ha a katonai büntetőeljárás hatályát a 470. § (3) bekezdése alapozta meg.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a próbára bocsátott ellen a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás.
266. § (1) A bíróság az eljárást a 188. § (1) bekezdésének a), b), d) és e) pontjában meghatározott okból felfüggeszti.
(2) A bíróság az eljárást akkor is felfüggeszti, ha az eljárás megindításához szükséges feljelentés [Btk. 236. § (1) bek., 240. §] hiányzik. Az eljárás felfüggesztése legfeljebb az alapügy jogerős befejezéséig tart.
(3) Ha a vádlott külföldön tartózkodik, kérheti, hogy a tárgyalást későbbi időpontra tűzzék ki. A tanács elnöke ennek figyelembevételével tűzheti ki a tárgyalást, vagy a bíróság az eljárást felfüggesztheti. A bíróság az eljárást akkor is felfüggesztheti, ha a vádlott ilyen kérelmet nem terjeszt elő.
(4) Ha a bíróság a (3) bekezdésben foglalt intézkedéseket nem tartja indokoltnak és a vádlott külföldi tartózkodási helye ismert, a bíróság elfogató parancsot bocsáthat ki, és a vádlott kiadatása iránti eljárást kezdeményezhet. Ha a vádlott kiadatását megtagadták, vagy a kiadatására nincs lehetőség, a bíróság – amennyiben a feltételek fennállnak – a büntetőeljárás átadását kezdeményezheti.
(5) Ha az eljárás felfüggesztésének oka megszűnt, a bíróság az eljárást folytatja.
(6) Ha a kábítószer-fogyasztó vádlottal szemben a Btk. 282/A. §-ának a) és b) pontjában meghatározott okból az eljárás megszüntetésének lehet helye, és az ügyész a vádemelést a 222. § (2) bekezdése alapján nem halasztotta el, a bíróság az eljárást egy ízben, egy évre felfüggeszti, feltéve, hogy a vádlott vállalja a folyamatos gyógykezelést. Az eljárást folytatni kell, ha a vádlott nem igazolja, hogy a felfüggesztéstől számított egy éven belül legalább hat hónapig folyamatos gyógykezelésen vett részt.
(7) A tartás elmulasztása (Btk. 196. §) miatt indított eljárást – ha az ügyész a vádemelést a 222. § (3) bekezdése alapján nem halasztotta el – a bíróság legfeljebb egy évre felfüggeszti, feltéve, hogy ettől az elmulasztott kötelezettség teljesítése várható. Az eljárást a határidő lejárta előtt folytatni kell, ha a vádlott a tartási kötelezettségének továbbra sem tesz eleget.
267. § (1) A bíróság az eljárást megszünteti,
a) ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény,
b) ha a vádlott gyermekkorú,
c) a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt,
d) ha a vád tárgyává tett cselekményt már jogerősen elbírálták,
e) ha a magánindítvány, a kívánat, illetőleg feljelentés hiányzik, és az nem pótolható,
f) ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak nincs helye.
(2) Az eljárás megszüntetéséről a bíróság értesíti a magánfelet azzal a figyelmeztetéssel, hogy a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti.
(3) Ha a vád elejtése esetén pótmagánvádnak van helye, a bíróság tizenöt napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát. Ha a sértett harminc napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként, az eljárást a bíróság megszünteti. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványt a bírósághoz nyújtja be.
(4) Az eljárás megszüntetésének nem akadálya, ha a sértettnek azért nem lehetett az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát kézbesíteni, mert ismeretlen helyen tartózkodik.
(5) Pótmagánvádló fellépése esetén a 229. § (2) bekezdése, a 230. §, a 231. § és a 233. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
268. § (1) A bíróság hivatalból vagy az eljárásban részt vevő személyek indítványára intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. Ennek érdekében megkeresheti az ügyészt. Az ügyész megkeresése bizonyítási eszköz felkutatására is irányulhat.
(2) Ha a vádlott vagy védője a különösen védett tanúhoz kérdés feltevését indítványozta [263. § (3) bek.], a bíróság elrendelheti, hogy a nyomozási bíró ismételten kihallgassa a különösen védett tanút. A kihallgatásra a 213. § (2) és (4) bekezdését kell alkalmazni.
(3) A nyomozási bíró az ismételt kihallgatás során is gondoskodik arról, hogy a különösen védett tanú személyére és tartózkodási helyére a vallomásáról készült jegyzőkönyvi kivonat alapján ne lehessen következtetni.
269. § (1) A bíróság az ügyész indítványára [218. § (1) bek.] vagy hivatalból határoz a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés fenntartásáról, elrendeléséről vagy megszüntetéséről.
(2) Az ügy áttételét elrendelő bíróság által fenntartott vagy elrendelt kényszerintézkedés annak a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart, amelyhez az ügyet áttették.
270. § A bíróság megállapíthatja, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény a vádirati minősítéstől eltérően hogyan minősülhet.
271. § A megyei bíróság elrendelheti, hogy az ügyet két hivatásos bíróból és három ülnökből álló tanács tárgyalja, ha
a) ezt a vádlottak nagy száma vagy az ügy különösen nagy terjedelme indokolja,
b) a bűncselekményre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi.
272. § (1) Ha a tárgyalás előkészítése során vizsgált kérdésekben a határozat meghozatala előtt az ügyész vagy a vádlott meghallgatása látszik szükségesnek, a bíróság a 263. § (1) bekezdésében meghatározott határidő letelte után harminc napon belül ülést tart.
(2) Az előkészítő ülés kötelező, ha a bíróság előzetes letartóztatás, lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelt házi őrizet vagy ideiglenes kényszergyógykezelés elrendeléséről határoz.
(3) A tanács elnöke az előkészítő ülés időpontjáról az ügyészt, a vádlottat és a védőt értesíti; a (2) bekezdés esetén, valamint, ha a vádlott meghallgatása más okból szükséges, a vádlottat és – kötelező védelem esetén – a védőt idézi.
(4) Az előkészítő ülés nem tartható meg az ügyész, valamint a megidézett vádlott és védő távollétében.
(5) Az előkészítő ülésen a tanács elnöke ismerteti az ügyet, a tanács tagjai, az ügyész, a vádlott és a védő további iratok ismertetését indítványozhatják.
(6) A tanács elnöke és tagjai az ügyészhez és a vádlotthoz kérdést intézhetnek. A vádlotthoz az ügyész és a védő is intézhet kérdést, az ügyészhez intézendő kérdésre a vádlott és a védő indítványt tehet.
273. § (1) A tárgyalás előkészítése során a bíróság vagy a tanács elnöke jár el.
(2) A bíróság a tárgyalás előkészítése során vizsgált kérdésekben a 263. § (1) bekezdése szerinti határidő letelte előtt határoz, feltéve, hogy a 272. § szerinti meghallgatás nem látszik szükségesnek.
(3) A bíróság tanácsa határoz az eljárás megszüntetéséről, valamint a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedésekről.
(4) A bíróság minden olyan kérdésben határozhat, amely egyébként a tanács elnökének jogkörébe tartozik.
274. § A tanács elnöke határoz az ügy áttételéről, az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről, az eljárás felfüggesztéséről, intézkedik eljárási cselekmény elvégzése iránt az iratok visszaküldése nélkül, megállapítja a vádtól eltérő minősítés lehetőségét, elrendelheti, hogy az ügyet öttagú tanács tárgyalja.
275. § (1) A tárgyalás előkészítésének befejezése, illetőleg a tárgyalás kitűzése után – ha szükséges – a 267. és a 269. §-ban szabályozott kérdésekben a bíróság tanácsülésen, a 264., 265., 266., 268., 270. és 271. §-ban szabályozott kérdésekben a tanács elnöke határoz.
(2) A tanács elnöke a kitűzött tárgyalást fontos okból elhalaszthatja. A védő akadályoztatása miatt a tárgyalás akkor halasztható el, ha a vádlott más védőt nem hatalmaz meg, illetőleg más védő kirendelése már nem lehetséges, vagy ha az új védő a tárgyalásig – idő hiányában – nem tud a védelemre felkészülni.
276. § (1) Nincs helye fellebbezésnek
a) a tárgyalás kitűzése és elhalasztása,
b) az előkészítő ülésre és a tárgyalásra idézés és tárgyalásról szóló értesítés,
c) az eljárásnak a 266. § (3) bekezdése alapján történt felfüggesztése,
d) a vádtól eltérő minősítés lehetőségének megállapítása,
e) az öttagú tanács elé utalás vagy ennek megtagadása,
f) az eljárásnak a 267. § (1) bekezdésének f) pontja alapján történt megszüntetése,
g) a határozat tudomásul vételét követően tett jogorvoslati nyilatkozat elutasítása,
h) a bíróság 268. § (1)–(2) bekezdés szerinti intézkedése
ellen.
(2) Az (1) bekezdésben írt határozatok elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó határozat hozatalát a bíróság mellőzheti.
(3) A jogerős határozat elleni jogorvoslat iránti indítvány elbírálására vonatkozó határozat hozatalát a bíróság mellőzheti.
277. § Ha az ügyben a helyi bíróság egyesbíróként jár el, e fejezet rendelkezései szerint mind a bíróság tanácsának, mind a tanács elnökének jogkörébe tartozó kérdésekben az egyesbíró határoz.
278. § (1) A tanács elnöke a vádirat közlése után megállapítja a tárgyalás határnapját, gondoskodik a tárgyalás megtartásának előkészítéséről, az idézésekről és értesítésekről.
(2) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségében kell tartani. Ha a bíróság indokoltnak tartja, ettől eltérően rendelkezhet.
(3) A tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének figyelembevételével és az ügy soronkívüliségére vonatkozó rendelkezés szem előtt tartásával a lehető legközelebbi napra úgy kell kitűzni, hogy a bíróság lehetőleg elnapolás nélkül be tudja fejezni az ügyet.
279. § (1) A kitűzött határnapra idézni kell a vádlottat, kötelező védelem esetén a védőt és mindazokat, akiknek a megjelenése a tárgyaláson kötelező. Értesíteni kell az ügyészt, továbbá – ha e törvény kivételt nem tesz – a szakértőt, illetőleg azokat a büntetőeljárásban részt vevő személyeket, akiknek a jelenlétét a tárgyaláson e törvény lehetővé teszi. Ha az ügyész a vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését indítványozza, a tárgyalásról értesíteni kell a másik szülőt és a gyámhivatalt.
(2) Az idézésben vagy az értesítésben a büntetőeljárásban részt vevő személyeket fel kell hívni arra, hogy a bizonyítási indítványaikat késedelem nélkül, a tárgyalás előtt tegyék meg. A tanács elnöke intézkedik, hogy az ügy elbírálásához a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.
(3) A vádlottnak az idézést legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.
280. § (1) Ha a tanú a tizennegyedik életévét nem töltötte be, és a nyomozás során a bíróság kihallgatta [207. § (4) bek.], a tárgyalásra nem idézhető. Ha az ilyen tanú a tárgyalás időpontjában a tizennegyedik életévét betöltötte, a tárgyalásra különösen indokolt esetben idézhető.
(2) A különösen védett tanú (97. §) a tárgyalásra nem idézhető.
281. § (1) A tárgyalást a vád tárgyának megjelölésével a tanács elnöke nyitja meg, ezután a hallgatóságot a csend és rend megtartására és a rendzavarás következményeire figyelmezteti. Közli a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, az ügyész és a védő nevét. Számba veszi a megjelenteket és megállapítja, hogy az idézettek és értesítettek jelen vannak-e, ettől függően megvizsgálja, hogy a tárgyalást meg lehet-e tartani.
(2) A tanács elnöke a lehetőséghez képest intézkedik, hogy a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlottat vagy tanút azonnal vezessék elő, a távol maradt ügyészt vagy szakértőt pedig a tárgyaláson való megjelenésre hívja fel, az ügyész felhívása az ügyészség vezetője útján történik.
(3) Ha a megidézett védő nem jelent meg, helyette a vádlott más védőt hatalmazhat meg, illetőleg – ha a védő tárgyalási részvétele kötelező – a meg nem jelent védő helyett más védőt kell kirendelni. Az új védőnek megfelelő időt kell biztosítani ahhoz, hogy a védelemre felkészüljön. Ha ez nyomban nem lehetséges, a tárgyalást a meg nem jelent védő költségére el kell halasztani.
(4) Ha a bíróság megállapítja, hogy a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, és a tárgyalás a távollétében nem tartható meg, az eljárást felfüggeszti.
(5) A tárgyalás a vádlott távollétében megtartható, ha az eljárás tárgya a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése és az állapota miatt a tárgyaláson nem jelenhet meg, illetőleg a jogainak gyakorlására képtelen.
(6) Ha az eljárás több vádlott ellen folyik, de legalább egy vádlott jelen van,
a) megtartható a tárgyalásnak az a része, amely a távollévő vádlottat nem érinti,
b) a tárgyalást az ügy elkülönítése nélkül meg lehet tartani addig, amíg a távollévő vádlott kihallgatására nem kerülne sor.
282. § (1) A bíróság az ügyész, a vádlott, illetőleg a védő meghallgatása után dönt a tárgyalás megkezdéséről, ha olyan személy maradt el a tárgyalásról, akinek a távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozza.
(2) Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a tanács elnöke felhívja a tanúkat – a sértett kivételével – a tárgyalóterem elhagyására. Figyelmezteti őket az igazolatlan eltávozás következményeire. A szakértőt csak akkor kell távozásra felhívni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja; egyébként a szakértő a tárgyaláson annak kezdetétől fogva jelen lehet.
(3) Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíróság a tárgyalást elhalasztja.
283. § (1) Az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett a tárgyalás megkezdése előtt
a) az ügy áttételét, egyesítését vagy elkülönítését,
b) a tanács elnöke, tagja, illetve a jegyzőkönyvvezető kizárását indítványozhatja,
c) más olyan körülményt jelölhet meg, amely a tárgyalás megtartását akadályozhatja, illetőleg, amelyet a tárgyalás megkezdése előtt figyelembe kell venni.
(2) A vádlott, a védő és a sértett a tárgyalás megkezdése előtt az ügyész kizárását indítványozhatja.
284. § (1) Ha a tanács elnöke megállapítja, hogy a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, és a tanú, illetőleg a szakértő elhagyta a tárgyalótermet [282. § (2) bek.], a bíróság a tárgyalást megkezdi.
(2) A tanács elnöke felhívására
a) az ügyész ismerteti a vádat,
b) a sértett nyilatkozik arról, hogy érvényesít-e polgári jogi igényt; ha a sértett polgári jogi igényt kíván érvényesíteni, a tanács elnöke felhívja őt igényének ismertetésére, és figyelmezteti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 5. §-ában foglaltakra; ezt követően
c) a tanúként kihallgatandó sértett a tárgyalótermet elhagyja.
285. § (1) A tanács elnöke megállapítja a vádlott személyazonosságát és a 117. § (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait; megkérdezi a vádlottat, hogy a vádat megértette-e, tagadó válasz esetén a vádat megmagyarázza.
(2) A tanács elnöke tájékoztatja a vádlottat, hogy a vádról röviden nyilatkozatot tehet, különösen arról, hogy az eljárásnak akadályát látja-e, a vádat megalapozottnak tartja-e és a büntetőjogi felelősségét elismeri-e. A vádlott a nyilatkozatát rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében teheti meg.
(3) A védő a vádlott nyilatkozatát kiegészítheti.
(4) Azt a már nyilatkozatot tett vádlott-társat, akinek a jelenléte a vádlottat a nyilatkozattételben zavarná, a tanács elnöke a nyilatkozat tartamára a tárgyalóteremből eltávolíttathatja.
286. § (1) A bíróság a megkezdett tárgyalást az ügy befejezéséig lehetőleg nem szakítja meg. Ha az ügy terjedelme miatt vagy egyéb okból szükséges, a tanács elnöke a megkezdett tárgyalást legfeljebb nyolc napra félbeszakíthatja, a bíróság pedig – bizonyítás kiegészítése céljából vagy más fontos okból – a tárgyalást elnapolhatja.
(2) Az (1) bekezdés esetében a tárgyalás folytatásának napját ki kell tűzni, kivéve, ha – az elnapolás okára tekintettel – kétséges, hogy a tárgyalást hat hónapon belül folytatni lehet.
(3) A tárgyalást hat hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében nem történt változás; egyébként a tárgyalást elölről kell kezdeni.
(4) A tárgyalás hat hónapon belül a tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhető, ha a tanács összetételében a hivatásos bíró személye nem változott. A tárgyalás anyagának ismertetése után figyelmeztetni kell az ügyészt, a vádlottat és a védőt arra, hogy az ismertetésre észrevételt tehet, és az ismertetés kiegészítését kérheti. A figyelmeztetést és az észrevételt jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(5) Az elnapolt tárgyalást a tárgyalás legutóbbi részéről készült jegyzőkönyv ismertetésével kell folytatni, ha megszakítása óta nyolc napnál hosszabb idő telt el. A jegyzőkönyv ismertetése után figyelmeztetni kell az ügyészt, a vádlottat és a védőt arra, hogy az ismertetésre észrevételt tehet, és az ismertetés kiegészítését kérheti. A figyelmeztetést és az észrevételt jegyzőkönyvbe kell foglalni.
287. § (1) Az ügyész által indítványozott bizonyítás rendszerint megelőzi a vádlott és a védő által indítványozott bizonyítás felvételét.
(2) Az ügyész, illetve a vádlott és a védő által indítványozott bizonyítási cselekményekről és azok sorrendjéről a tanács elnöke az ügyész, illetve a vádlott és a védő indítványai figyelembevételével határoz.
(3) A bizonyítási eljárás során az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, a magánfél, illetőleg az őt érintő körben az egyéb érdekelt indítványokat és észrevételeket tehet.
(4) A bizonyítási indítvány elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye, azt az ügydöntő határozattal szemben bejelentett fellebbezésben lehet sérelmezni.
288. § (1) A bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával kezdődik.
(2) A vádlott és a tanú kihallgatását, illetőleg a szakértő meghallgatását követően hozzájuk a bíróság tagjain kívül az ügyész, a vádlott, a védő, a magánfél, valamint az őt érintő körben az egyéb érdekelt és a szakértő kérdést tehet fel, a sértett pedig kérdés feltevését indítványozhatja.
(3) A tanúk közül rendszerint a sértettet kell elsőként kihallgatni.
289. § (1) A vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében kell kihallgatni.
(2) A tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, illetőleg hivatalból a vádlott kihallgatásának tartamára a tárgyalóteremből eltávolíttatja azt a már kihallgatott vádlott-társat, akinek jelenléte a vádlottat a kihallgatása során zavarná.
(3) A vádlott kihallgatására a 117. § és a 118. § rendelkezéseit a (4) bekezdésben, valamint a 290. § (1)–(4) bekezdésében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(4) A tanács elnöke a 117. § (2) bekezdésben foglaltakon kívül a vádlottat figyelmezteti arra, hogy egyes kérdésekre is megtagadhatja a választ, illetve bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, habár korábban a vallomástételt megtagadta, továbbá, hogy a bizonyítási eljárás során a kihallgatottakhoz kérdést intézhet, indítványokat és észrevételeket tehet. A figyelmeztetés kiterjed arra is, hogy ha a vádlott nem tesz vallomást, a gyanúsítottként tett korábbi vallomása felolvasható.
(5) A vádlott – a tárgyalás rendjének zavarása nélkül – a tárgyalás alatt is értekezhet a védőjével, de a kihallgatása közben ezt csak a tanács elnökének engedélyével teheti meg.
290. § (1) A vádlottat először kérdések feltevésével az ügyész hallgatja ki. A kihallgatás során ezt követően a védő tehet fel kérdéseket a vádlotthoz, majd a kérdezés befejeztével a tanács elnöke és tagjai intézhetnek kérdéseket a vádlotthoz, ezt követően a tanács elnöke gondoskodik arról, hogy a vádlott – ha kívánja – összefüggően is előadja vallomását.
(2) A tanács elnöke és tagjai bármelyik kérdésre adott felelet után is kérdéseket intézhetnek a vádlotthoz.
(3) A tanács elnöke gondoskodik arról, hogy a kérdezés módja a vádlott emberi méltóságát ne sértse.
(4) A tanács elnöke a választ megtiltja, ha a kérdés a választ magában foglalja, nem az ügyre tartozik, vagy a tárgyalás tekintélyét sérti. Ha a kérdés ismételten ugyanarra a tényre irányul, a tanács elnöke az erre történt eredménytelen figyelmeztetést követően a kérdezőtől átveheti a vádlott kihallgatását.
291. § (1) Ha a vádlott a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni, a nyomozás során tett vallomását az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, illetve hivatalból a tanács elnöke felolvassa, vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja. Ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, a tanúvallomás csak akkor olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza.
(2) A vádlottnak más büntetőeljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomása felolvasható.
292. § (1) A tanács elnöke az ügyész vagy a védő indítványára, illetőleg hivatalból ismertetheti a vádlott korábbi – az eljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett – vallomásának részeit, ha a vádlott vallomása a korábbi vallomásától eltér.
(2) A korábbi vallomás részeinek ismertetésére csak akkor kerülhet sor, ha a kihallgató az ismertetésben foglalt tényekre és körülményekre a vádlotthoz kérdést intézett, illetve a vádlott e tényekre és körülményekre nyilatkozott. A tanács elnöke gondoskodik arról, hogy az ismertetés a tényállás megállapításához szükséges mértékű legyen.
293. § (1) A tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanúk nem lehetnek jelen. Ettől a rendelkezéstől a tanúként kihallgatandó sértett esetében el lehet térni.
(2) A tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, illetőleg hivatalból a tanú kihallgatásának tartamára a tárgyalóteremből eltávolíttatja azt a vádlottat, akinek jelenléte a tanút kihallgatása során zavarná.
294. § (1) A kihallgatás kezdetén a tanács elnöke a 82. § (2) bekezdése, valamint a 85. § (2)–(3) bekezdése szerint jár el.
(2) Ha a kihallgatást az ügyész indítványozta, a tanúhoz először ő intéz kérdéseket. Ezt követően a tanúhoz a vádlott és a védő kérdéseket intézhet, a sértett kérdés feltevését indítványozhatja.
(3) Ha a kihallgatást a védő indítványozta, a tanúhoz először a védő, majd a vádlott, ezt követően az ügyész intézhet kérdéseket, majd a sértett kérdés feltevését indítványozhatja.
(4) A bíróság kérdései előtt újabb kérdéseket az jogosult intézni a tanúhoz, aki a tanú kihallgatását indítványozta.
(5) A tanács elnöke és tagjai a kérdezés befejeztével kérdéseket intézhetnek a tanúhoz.
