295. § (1) A tanú kihallgatására a 290. § (2)–(4) bekezdését alkalmazni kell.
(2) A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú kihallgatása esetén, ha a tanács elnöke szükségesnek tartja, átveszi a tanú kihallgatását.
296. § (1) A tanács elnöke a tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, vagy hivatalból felolvashatja, vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja, ha
a) a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára tekintettel aránytalan nehézséggel járna,
b) a tanú a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul megtagadja.
(2) A különösen védett tanú [97. §, 207. § (2) bek. d) pont], a tárgyaláson nem hallgatható ki. Ha a tanú kihallgatására a 207. § (4) bekezdése alapján került sor, a tanú csak akkor hallgatható ki, ha a tárgyalás időpontjában tizennegyedik életévét betöltötte, és a tárgyaláson történő kihallgatása különösen indokolt.
(3) Ha a tanú a tárgyaláson a mentességi jogával él, a korábban tett vallomása nem olvasható fel, kivéve, ha a védő a nyomozás során tett vallomásánál jelen volt.
(4) A (3) bekezdés szerint kell eljárni, ha a tárgyaláson tanúként kihallgatandó személyt az eljárás korábbi szakaszában gyanúsítottként vagy vádlottként hallgatták ki.
297. § (1) A tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, illetőleg hivatalból ismertetheti a tanú korábbi vallomásának részeit, ha a tanú a történtekre nem emlékszik, vagy ha a tárgyaláson tett és a korábbi tanúvallomása között ellentét van. Az ismertetés kiterjedhet a tanúnak az eljárás korábbi szakaszában vagy más eljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomására is.
(2) A korábbi vallomás részeinek ismertetésére csak akkor kerülhet sor, ha a kihallgató az ismertetésben foglalt tényekre és körülményekre a tanúhoz kérdést intézett, illetve a tanú e tényekre és körülményekre nyilatkozott. A tanács elnöke gondoskodik arról, hogy az ismertetés a tényállás megállapításához szükséges mértékű legyen.
298. § (1) A 110. § (1) bekezdésében foglalt figyelmeztetést követően a szakértőt a tanú kihallgatására vonatkozó szabályok értelemszerű alkalmazásával kell meghallgatni.
(2) A szakértő a meghallgatása során az írásban előterjesztett szakvéleményét vagy feljegyzéseit igénybe veheti, és szemléltető eszközöket alkalmazhat.
299. § (1) Ha a szakértő a tárgyaláson nincs jelen, az írásban előterjesztett szakvéleményt a tanács elnöke felolvassa, vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja. Ha a szakvélemény felolvasása után a meghallgatása szükséges, a szakértőt a tárgyalásra idézni kell.
(2) Ha a szakértő az idézés ellenére a tárgyaláson nem jelenik meg, a bíróság indítványra vagy hivatalból engedélyezheti az írásban előterjesztett szakvélemény felolvasását. Ha az ügyész, a vádlott vagy a védő a szakvélemény felolvasása után a szakértőnek kérdéseket kíván feltenni, a tárgyalást el kell napolni, és a szakértőt a kitűzött tárgyalásra meg kell idézni.
300. § Ha a szakértő kirendelése a tárgyaláson válik szükségessé, a tanács elnöke a tárgyalásra nyomban idézi a szakértőt. Ha erre nincs mód, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és megállapítja a szakvélemény elkészítésének határidejét.
301. § (1) A tanács elnöke rendelkezik az okiratok és a bizonyítás eszközéül szolgáló iratok felolvasásáról a tárgyaláson.
(2) A nyomozó hatóság jelentése okiratként felolvasható.
(3) Az ügyész, a védő és a vádlott egybehangzó indítványára a tanács elnöke engedélyezheti, hogy az okirat felolvasása helyett lényegének ismertetésére vagy megjelölésére kerüljön sor.
302. § (1) A tanács elnöke az eljárási cselekményről kép- vagy hangfelvevővel, illetve egyéb berendezéssel rögzített felvételt a tárgyaláson hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, illetve a védő indítványára bemutathatja.
(2) Ha az (1) bekezdésben írt felvétel a gyanúsított vagy a tanú kihallgatásáról készült, a bemutatásra a 291–292. § és a 296–297. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
303. § (1) A tárgyaláson a tanács elnöke mutatja fel a tárgyi bizonyítási eszközt. Ha ez nem lehetséges, a tárgyi bizonyítási eszköz fényképét kell bemutatni, és ismertetni kell a leírását.
(2) A bíróság hivatalból vagy indítványra szemlét tart a tárgyalás keretében.
(3) A bírói szemlét a bíróság vagy annak kiküldött tagja tartja.
304. § (1) Ha a bizonyítás tárgyaláson nem végezhető el, vagy rendkívüli nehézségbe ütközik, a bíróság hivatásos bíró tagját küldi ki (kiküldött bíró), vagy – szükség esetén – más bíróságot keres meg (megkeresett bíróság). A bizonyítás felvételéről az ügyészt, a vádlottat és védőjét, valamint a sértettet értesíteni kell.
(2) A kiküldött és a megkeresett bíróság eljárásáról felvett jegyzőkönyvet a tárgyaláson fel kell olvasni.
(3) A vádlott és a védő értesítését mellőzni kell, ha ennek következtében a tanúnak a 96. § alapján zártan kezelt adatai a vádlott és a védő előtt ismertté válnának. A vádlott és a védő értesítését mellőzni lehet a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú [280. § (1) bek.] kihallgatására vonatkozó bizonyítás felvételéről.
305. § Ha a bíróság a bizonyítási eljárás során felmerült adat alapján az ügy teljesebb felderítését tartja szükségesnek, hivatalból vagy indítványra új bizonyítás felvételét, illetőleg bizonyíték megszerzését rendelheti el. Ha ez nyomban nem lehetséges, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és a bizonyítást az új határnapra kitűzött tárgyaláson veszi fel.
306. § Ha a bizonyítás felvétele kiküldött bíró, illetőleg megkeresett bíróság útján nem lehetséges (304. §), továbbá ha a bizonyítás kiegészítése (305. §) tárgyaláson nem végezhető el, a bíróság az ügyészt bizonyítási eszköz felkutatására hívja fel.
307. § Az eljárás a tárgyalás megkezdése után is felfüggeszthető (266. §). Ha a bíróság az eljárást a vádlottnak a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt, vagy azért függesztette fel, mert a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, elkobzást rendelhet el, a vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet.
308. § (1) A tárgyalás megkezdése után áttételnek csak akkor van helye, ha az ügy elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, vagy katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik, illetőleg a 17. § (5)–(6) bekezdése szerint az ügy elbírálására más bíróság illetékes.
(2) Az ügyeket a tárgyalás megkezdése után is egyesíteni lehet, illetve el lehet különíteni (265. §).
(3) A tárgyalás megkezdése után az ügyet nem lehet öttagú tanács elé utalni (271. §).
309. § A tárgyalás elnapolása után, ha szükséges, a bíróság tanácsülésen is határozhat az ügy áttételéről [308. § (1) bek.], az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről [308. § (2) bek.], az eljárás felfüggesztéséről [266. § (1)–(3) bek.] vagy megszüntetéséről [267. § (1) bek. c), d), e) pontja], valamint a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedésről.
310. § (1) Ha az ügyész úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben bűnös, vagy más bűncselekményben is bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat megváltoztatja, illetőleg kiterjeszti, vagy a vádirat kiegészítése végett a tárgyalás elnapolását indítványozza.
(2) A vád megváltoztatása esetén a bíróság a tárgyalást elnapolhatja, ha azt az ügyész vagy – a védelem előkészítése érdekében – a vádlott, illetőleg a védő indítványozza.
(3) A vád kiterjesztése esetén a bíróság a tárgyalást legalább nyolc napra a vádlott és a védő együttes indítványára elnapolja, vagy hivatalból elnapolhatja; illetőleg azt az ügyet, amelyre a vádat kiterjesztették, elkülöníti.
(4) Az ügyet át kell tenni, ha a módosított vád elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, vagy az a fiatalkorúak elleni, illetőleg a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik.
311. § (1) Az ügyész a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat elejtheti. Az ügyész a vád elejtését indokolni köteles.
(2) Ha az ügyész a vád képviseletét a pótmagánvádlótól vette át, a vádat nem ejtheti el, de a vád képviseletétől elállhat. Ha a pótmagánvádló és képviselője jelen van, a tárgyalást folytatni kell, ellenkező esetben a bíróság a tárgyalás elnapolásával egyidejűleg új tárgyalást tűz ki, a pótmagánvádlót pedig értesíti, hogy a vádat ismét ő képviseli.
312. § (1) Ha a vád elejtése esetén pótmagánvádnak van helye, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és tizenöt napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát. Ha a sértett harminc napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként, az eljárást a bíróság megszünteti. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
(2) A vádelejtést követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat a bíróság hivatalos helyiségében megismerhesse. A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem ismerheti meg.
(3) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványt a bírósághoz nyújtja be. A pótmagánvádló ügyvédi képviselete a vádindítvány benyújtásától kezdve kötelező.
(4) A vádindítvány a 217. § (3) bekezdésének a)–c), g) és h) pontjában felsoroltakat, továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a vádelejtés ellenére a bírósági eljárás folytatását indítványozza.
(5) Ha a pótmagánvádló vádindítványt nyújtott be, a bíróság a 231. § rendelkezései szerint jár el azzal, hogy a pótmagánvádló az (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte előtt nyújthatja be ismételten a vádindítványt. A vádindítványt elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(6) Ha az ügyész a vádat elejtette, és az ügyben pótmagánvádló lép fel, a tárgyalást folytatni kell. A tárgyalás folytonosságára a 286. § rendelkezései irányadók.
(7) Ha az eljárás több bűncselekmény miatt folyik, és az ügyész a vádat ezek valamelyikében ejti el, a pótmagánvádló akkor léphet fel, ha az az ügy, amelyben a vádat elejtették, elkülöníthető. Ez esetben az ügyet el kell különíteni.
313. § A bizonyítási eljárás lefolytatása után, ha bizonyítási indítványt nem tettek, vagy azt a bíróság elutasította, a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja, és felhívja a jogosultakat a perbeszédek és a felszólalások megtartására.
314. § (1) Az ügyész vádbeszédet, a védő védőbeszédet tart, a vádlott, a sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt felszólalhat.
(2) Ha ugyanazon vádlott érdekében több védő jár el, a védőbeszédet – megegyezésük szerint – egyikük tartja. Ez irányadó a képviselő felszólalására is.
(3) Perbeszéd közben a szót nem lehet megvonni.
(4) A perbeszéd nem szakítható félbe, kivéve, ha bűncselekményt megvalósító kifejezést foglal magában, rendzavarást kelt, továbbá ha az eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében ez szükséges.
315. § (1) Az ügyész a vádbeszédében, ha a vádlott bűnösségét megállapíthatónak tartja, a jogszabályokat is megjelölve, indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság
a) a vádlottat mely tények alapján, milyen bűncselekményben mondja ki bűnösnek,
b) milyen büntetést szabjon ki, illetőleg intézkedést alkalmazzon,
c) milyen egyéb rendelkezést tegyen.
(2) Az ügyész a büntetés, illetőleg az intézkedés meghatározott mértékére nem tehet indítványt.
(3) Ha az ügyész a vádlott bűnösségét nem tartja megállapíthatónak, a perbeszédében a jogszabályokat is megjelölve, indokolt indítványt tesz a vádlott felmentésére.
316. § Az ügyész után a sértett, a magánfél és az egyéb érdekeltek felszólalhatnak. A sértett nyilatkozhat a vádlott bűnösségéről. A magánfél megjelöli, hogy milyen összegben érvényesíti a polgári jogi igényét, ezt indokolhatja, távolléte esetén a bejelentett igényt az iratokból kell felolvasni. Az egyéb érdekelt a jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érintő körben indítványt tehet.
317. § (1) A felszólalások után a védőbeszéd következik. A védő perbeszéde után a vádlott is szót emelhet saját védelmére.
(2) Több vádlott esetén a védőbeszédek sorrendjét a tanács elnöke határozza meg.
318. § (1) A perbeszédek és a felszólalások után, azok sorrendjében viszonválaszoknak van helye. A viszonválaszra további viszonválasz adható, utoljára a védő, illetőleg a vádlott szólhat.
(2) A perbeszédek, felszólalások, illetve a viszonválaszok után, ha a vádlott süket és tolmács nem alkalmazható, lehetőséget kell biztosítani számára a jegyzőkönyv elolvasására.
319. § Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti.
320. § A bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt a bizonyítási eljárást újra megnyitja, ha ezt a perbeszédekben, a felszólalásokban, illetőleg az utolsó szó jogán elhangzottakban foglaltak miatt szükségesnek tartja.
321. § (1) A perbeszédeket, a felszólalásokat, illetve az utolsó szó jogán elhangzottakat követően a bíróság határozat meghozatala céljából tanácsülésre visszavonul. A tanácsülésen a határozat rendelkező részét le kell írni, és azt a bíróság tagjai aláírják.
(2) Az ügydöntő határozatot a meghozatala után nyomban ki kell hirdetni.
(3) Az ügydöntő határozat rendelkező részét a tanács elnöke állva olvassa fel, és a jelenlevők állva hallgatják meg. Ezt követően a tanács elnöke szóban elmondja az indokolás lényegét.
322. § Ha az ügy bonyolultsága, a határozat nagy terjedelme vagy más fontos ok szükségessé teszi, a határozat meghozatalára és kihirdetésére a tárgyalás legfeljebb nyolc napra elnapolható. A határozat kihirdetésének időpontját a tárgyalás befejezésekor ki kell tűzni.
323. § (1) A határozat kihirdetése után a tanács elnöke megkérdezi a jelen lévő fellebbezésre jogosultakat, hogy kívánnak-e fellebbezni. A fellebbezési nyilatkozatok sorrendje a következő: az ügyész, a magánfél, az egyéb érdekeltek, a vádlott és a védő nyilatkozata.
(2) A fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi, és a fellebbezés mire irányul. Az ügyésznek meg kell jelölnie azt is, ha a vádlott terhére fellebbez [354. § (2) bek.].
(3) A fellebbezésben új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is lehet hivatkozni.
(4) A fellebbezés írásban indokolható. Az indokolást az iratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál – legkésőbb a tárgyalást megelőző nyolcadik napon – kell előterjeszteni.
324. § (1) Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult
a) a vádlott,
b) az ügyész,
c) a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,
d) a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen,
e) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen – a vádlott hozzájárulása nélkül is – a nagykorú vádlott törvényes képviselője és házastársa,
f) a magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen,
g) az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezés ellen.
(2) A vádlott terhére az ügyész fellebbezhet.
325. § (1) Az, akivel az elsőfokú bíróság az ítéletet kihirdetés útján közli, a fellebbezését nyomban bejelentheti, vagy erre háromnapi határidőt tarthat fenn. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
(2) A kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet fellebbezni.
(3) A nem a kihirdetéskor bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani.
(4) Az ügyésznek a (3) bekezdés szerint benyújtott fellebbezéséről az elsőfokú bíróság a vádlottat és a védőt értesíti.
326. § Ha az elsőfokú bíróság a nem ügydöntő végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést a végzés kihirdetésekor kell bejelenteni. A nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés bejelentésére egyebekben a 325. § (2)–(4) bekezdésében foglaltak irányadók.
327. § (1) Ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a bíróság az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés vagy a lakhelyelhagyási tilalom felől nyomban határoz.
(2) Amennyiben a vádlottat az elsőfokú bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt legalább háromévi végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli, az ügyész indítványára az előzetes letartóztatást fenn kell tartani, illetve el kell rendelni, kivéve, ha a már kitöltött előzetes letartóztatás időtartama eléri vagy meghaladja az elsőfokú bíróság ítéletében kiszabott szabadságvesztést.
(3) Az (1) bekezdés esetén az előzetes letartóztatás elrendelésének a 129. § (2) bekezdésének a), b) vagy d) pontjában meghatározott okokon kívül akkor is helye van, ha az ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.
(4) A vádlott felmentése, próbára bocsátása, az eljárás megszüntetése esetén, vagy ha a bíróság nem szabott ki végrehajtandó szabadságvesztést, illetőleg ha a felmentés esetén nem rendelt el kényszergyógykezelést, az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelés fenntartásának nincs helye.
(5) Ha a bíróság az előzetes letartóztatást és az ideiglenes kényszergyógykezelést nem tartja fenn, nyomban intézkedik a vádlott szabadlábra helyezéséről.
(6) Az ítélet jogerőre emelkedése esetén, ha ennek feltételei fennállnak, a bíróság lehetőleg azonnal lefolytatja az eljárást az összbüntetésbe foglalásról.
328. § A jogorvoslati nyilatkozatok megtétele, valamint a 327. §-ban említett határozatok meghozatala után a tanács elnöke a tárgyalást berekeszti.
329. § A bíróság a vádról ítélettel határoz, ha a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy felmenti.
330. § (1) A bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, ha megállapítja, hogy bűncselekményt követett el, és büntethető.
(2) A bűnösséget megállapító ítéletben a bíróság
a) büntetést szab ki,
b) a vádlottat próbára bocsátja, vagy megrovásban részesíti,
c) a büntetés kiszabását mellőzi.
(3) Ha a bíróság a vádlottat pártfogó felügyelet alá helyezi, az ítélet rendelkező része a 258. § (2) bekezdésében írtakon kívül tartalmazza a bíróság által megállapított magatartási szabályokat.
(4) Ha a vádlott bűnösségét a bíróság próbaidő előtt elkövetett bűncselekményben állapítja meg, a próbára bocsátást kimondó határozatot hatályon kívül helyezi, vagy az egyesített ügyeket újból elkülöníti.
331. § (1) A bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha a vádlott bűnössége nem állapítható meg, és az eljárást nem szünteti meg.
(2) Ha a kóros elmeállapota miatt felmentett vádlott kényszergyógykezelésének feltételei megvannak, a bíróság elrendeli a vádlott kényszergyógykezelését.
(3) Az ítélet indokolása a 258. § (3) bekezdésében írottakon kívül tartalmazza azoknak az okoknak a feltüntetését, amelyek a bíróságot az ítélet kialakításában vezették, különösen a bűncselekmény hiányára, a bűncselekmény bizonyítottságának hiányára, illetőleg a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okokra való utalást.
(4) Ha a felmentés alapja büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok, a bíróság elkobzást rendelhet el, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet. Ha a vádlott a kóros elmeállapota miatt nem büntethető, a bíróság a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja.
332. § (1) A bíróság az eljárást megszünteti
a) a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt,
b) ha az eljárás megindításához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy a kívánat hiányzik, és e hiányt nem pótolták, illetőleg az már nem pótolható,
c) ha a cselekményt jogerősen elbírálták,
d) ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak nincs helye.
(2) A bíróság az eljárást megszünteti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
(3) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott ok észlelésekor az eljárást nyomban megszünteti.
333. § Ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak lehet helye, az eljárás megszüntetésének nem akadálya, hogy a sértettnek azért nem lehetett az ügyész vádelejtését tartalmazó nyilatkozatát kézbesíteni, mert ismeretlen helyen tartózkodott.
334. § Az eljárásnak a 332. § (1) bekezdésének a)–b) pontja alapján történt megszüntetése esetén a bíróság
a) elkobzást rendelhet el,
b) a vádlott halála kivételével vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet.
335. § (1) A polgári jogi igényt a bíróság az ítéletben lehetőleg érdemben bírálja el. Ha ez jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.
(2) Ha a polgári jogi igény érvényesítése során eltérő indítványt terjesztettek elő, a bíróság ezeket a magasabb összegű igény keretein belül bírálja el.
336. § (1) A bíróság az ügyész indítványára a vádlott szülői felügyeleti jogát megszünteti, ha a vádlottat a gyermekének sérelmére elkövetett szándékos bűncselekményben bűnösnek mondja ki, és megállapítja a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 88. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállását.
(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában az indítványt elutasítja.
(3) A bíróság a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, ha az indítvány elbírálása a büntetőeljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, vagy az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja.
337. § (1) Ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti, a szabálysértést elbírálja.
(2) Az (1) bekezdés esetében a bíróság elkobzást rendelhet el, elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet, és a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja.
338. § (1) A bíróság a vádlottat a bűnügyi költség viselésre kötelezi, ha őt bűnösnek mondja ki, vagy szabálysértés elkövetéséért a felelősségét megállapítja. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra a bűnügyi költségre, amelynek viselésére a törvény alapján mást kell kötelezni.
(2) A vádlottat csak azzal a cselekménnyel, illetőleg a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősségét megállapították. Nem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely – nem az ő mulasztása folytán – szükségtelenül merült fel.
(3) A bíróság a bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezi a bűnügyi költség viselésére.
(4) A bíróság a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti.
339. § (1) Az állam viseli a 74. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amelynek viselésére a vádlott a 338. § alapján nem kötelezhető, továbbá azt a költséget, amelyet a vádlottnak a 74. § (3) bekezdése alapján nem kell megtérítenie.
(2) Az állam viseli azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, illetőleg – ha e törvény másképp nem rendelkezik – azt a költséget, amelyre a bíróság a vádlottat a 338. § (2)–(3) bekezdése alapján nem kötelezte.
(3) Ha a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, az állam a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül – a külön jogszabályban meghatározott mértékben – megtéríti a vádlott védőjének az eljárás során nem előlegezett díját és a készkiadását.
(4) A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén is kötelezni kell a vádlottat annak a költségnek a viselésére, amely az ő mulasztása folytán merült fel.
340. § (1) A magánfél és képviselője készkiadásának, valamint az utóbbi díjának megfizetésére a bíróság a vádlottat akkor kötelezi, ha a magánfél által érvényesített polgári jogi igénynek helyt ad. Részbeni helyt adás esetén a vádlottat az említett költség arányos részének megfizetésére kell kötelezni; egyébként e költséget a magánfél viseli.
(2) A pótmagánvádló és képviselője készkiadásának, valamint ez utóbbi díjának megfizetésére a bíróság a vádlottat akkor kötelezi, ha a vádat a pótmagánvádló képviseli, és a bíróság a vádlott bűnösségét megállapítja.
341. § (1) A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett fellebbezést az elsőfokú bíróság elutasítja. A 346. § (5) bekezdésében írt határozatok elleni fellebbezés, továbbá a jogerős határozat elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó határozat hozatalát a bíróság mellőzheti.
(2) Ha a fellebbezési határidő valamennyi jogosultra lejárt, az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke az iratokat – a másodfokú bíróság mellett működő ügyész útján – haladéktalanul, de legkésőbb harminc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz.
(3) Ha olyan eljárási szabálysértésre alapítottak fellebbezést, amelynek a körülményei az iratokból nem tűnnek ki, a tanács elnöke erről a felterjesztésben felvilágosítást ad.
(4) A másodfokú bíróság mellett működő ügyész az iratokat az indítványával tizenöt napon belül, különösen bonyolult vagy nagy terjedelmű ügyben harminc napon belül megküldi a másodfokú bíróságnak.
342. § (1) Ha e törvény szerint a tárgyalás az ügyész, illetve a védő távollétében megtartható, az I–II. Cím rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Ha az ügyész nincs jelen a tárgyaláson, a vádiratból a vádat a bíróság ismerteti.
(3) Ha a vád kiterjesztésének feltételei állnak fenn, és az ügyész nincs jelen a tárgyaláson, erről a bíróság az ügyészt a tárgyalás elnapolása vagy az eljárás elkülönítése mellett értesíti.
(4) Ha a tárgyalás az ügyész vagy a védő távollétében megtartható, a bíróság hallgatja ki a vádlottat és a tanút, illetőleg hallgatja meg a szakértőt; hozzájuk a jelenlévő ügyész és védő kérdést intézhet.
(5) Ha védő nincs jelen a tárgyaláson, a védőbeszédet a vádlott adhatja elő.
(6) Ha a kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat ellen a vádlott és a védő nem jelent be fellebbezést, a bíróság azt a tárgyaláson jelen nem levő ügyésszel a rendelkező rész kézbesítése útján közli. Ha az ügydöntő határozatot a bíróság az ügyésszel a rendelkező rész kézbesítése útján közli, az ügyész a fellebbezését öt napon belül jelentheti be. E határidő elmulasztása ellen nincs helye igazolásnak.
343. § (1) A pótmagánvádló képviselője a tárgyaláson köteles részt venni. Ha a pótmagánvádló képviselője a tárgyaláson nem jelenik meg, és magát alapos okkal előzetesen haladéktalanul nem mentette ki, a bíróság a tárgyalást a képviselő költségére elhalasztja, és a képviselőt rendbírsággal sújthatja.
(2) A pótmagánvádló a vádat nem terjesztheti ki.
(3) A perbeszédet a pótmagánvádló képviselője tartja.
(4) Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a pótmagánvádló a vádlott javára nem fellebbezhet.
(5) Ha a fellebbezés bejelentésekor a vádat a pótmagánvádló képviseli, az elsőfokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a másodfokú bírósághoz.
344. § Ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették, a pótmagánvádló viseli a 74. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amely a pótmagánvádló fellépése után keletkezett.
345. § E törvény XI–XIII. Fejezetében megállapított rendelkezéseit a másodfokú bírósági eljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
346. § (1) Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság tárgyalás alapján hozott eljárást megszüntető végzése elleni fellebbezésre az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadóak.
(2) Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés az ítélet bármely rendelkezése vagy kizárólag az indokolás ellen is irányulhat.
(3) Fellebbezésnek jogi és ténybeli okból van helye.
(4) A fellebbezés az ítélet jogerőre emelkedését abban a részben függeszti fel, amelyet a másodfokú bíróság a fellebbezés folytán felülbírál.
(5) Nincs helye fellebbezésnek
a) az eljárásnak a 266. § (3) bekezdése alapján történt felfüggesztése,
b) az eljárásnak a 332. § (1) bekezdésének d) pontja alapján történt megszüntetése,
c) a határozat tudomásulvételét követően tett jogorvoslati nyilatkozat elutasítása
ellen.
347. § (1) Az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha azt e törvény nem zárja ki. A végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadók. A másodfokú bíróság a végzés elleni fellebbezést bizonyítás felvétele esetén tárgyaláson, egyébként tanácsülésen intézi el.
(2) A végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, kivéve, ha a fellebbezés halasztó hatályát e törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság felfüggesztheti.
348. § (1) A másodfokú bíróság – ha e törvény kivételt nem tesz – a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja. Az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, valamint intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit a másodfokú bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Hivatalból dönt a másodfokú bíróság az előbbiekhez kapcsolódó járulékos kérdésekben, így a polgári jogi igényre, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésekről is.
(2) Ha a vádlott ellen több bűncselekmény miatt emeltek vádat, az ítéletnek csak az a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése bírálható felül, amely ellen fellebbeztek.
(3) Ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek a lefoglalás megszüntetésére, a polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül.
(4) Az ítélet indokolása elleni fellebbezésben jogi, ténybeli vagy más okfejtések, értékelő megállapítások sérelmezhetők.
349. § (1) Ha az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezik, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó részét bírálja felül.
(2) A másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlottat felmenti, a bűncselekményének enyhébb minősítése folytán törvénysértően súlyos büntetését, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedést enyhíti, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének reá vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és vele szemben az eljárást megszünteti, illetőleg az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében is ugyanígy határoz.
350. § Az ítélet megalapozatlansága esetén az elsőfokú bíróságot a 349. § (2) bekezdésének alkalmazásával akkor lehet új eljárásra utasítani, ha ez a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentését, a bűncselekmény enyhébb minősítése folytán a törvénysértően súlyos büntetés enyhítését, vagy az eljárás megszüntetését eredményezheti.
351. § (1) A másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan.
(2) Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, ha
a) a tényállás nincs felderítve,
b) az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást, vagy a tényállást hiányosan állapította meg,
c) a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával,
d) az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.
352. § (1) Megalapozatlanság [351. § (2) bek.] esetében a másodfokú bíróság
a) a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható;
b) a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ennek során a bizonyítékokat eltérően értékelheti.
(2) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a helyesbített, kiegészített, illetve eltérő tényállás alapján bírálja felül.
353. § (1) Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlanságának kiküszöbölése végett bizonyításnak akkor van helye, ha a megállapított tényállás nincs felderítve, vagy hiányos. A bizonyítást csak tárgyaláson lehet felvenni.
(2) Ha az ügyben bizonyítás felvétele nélkül meghallgatás szükséges, a másodfokú bíróság nyilvános ülést tart.
354. § (1) Az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be.
(2) A vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a bűnösségének megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, a büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul.
(3) Ha az elsőfokú bíróság a bűncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedés mellett a vádlottat valamely bűncselekmény miatt emelt vád alól felmenti, vagy vele szemben az eljárást megszünteti, a bűncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy a büntetés helyett alkalmazott intézkedés – ha a vádlott terhére a fellebbezést kizárólag a felmentés vagy a megszüntetés ellen jelentették be – csak akkor súlyosítható, ha az ítélet felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése miatt bejelentett fellebbezés sikeres.
355. § Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának későbbi időpontban meghatározása a büntetés súlyosításának, az erre irányuló fellebbezés a vádlott terhére bejelentettnek tekintendő.
356. § A fellebbezéssel érintettek az iratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál a fellebbezésre észrevételt tehetnek.
357. § (1) A fellebbező a fellebbezését a másodfokú bíróságnak határozathozatal céljából tartott tanácsüléséig visszavonhatja.
(2) Az ügyész fellebbezését az iratok felterjesztése után a másodfokú bíróság mellett működő ügyész vonhatja vissza. Ha az ügyész a fellebbezést visszavonja, és más nem fellebbezett, az iratokat a nyilatkozatával együtt visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.
(3) A vádlott javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező csak a vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az ügyész fellebbezésére.
(4) A visszavont fellebbezést nem lehet újból előterjeszteni.
358. § (1) A másodfokú bíróság tanácsának elnöke
a) intézkedik – szükség esetén – a hiányok pótlása, az iratok kiegészítése, új iratok beszerzése, az iratoknak az ügyészhez való megküldése vagy az elsőfokú bíróságtól felvilágosítás megszerzése iránt,
b) a fellebbezőt a fellebbezésnek nyolc napon belüli kiegészítésére hívja fel, ha nem lehet megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság eljárását vagy az ítéletet miért tartja sérelmesnek,
c) az iratokat visszaküldi az elsőfokú bíróságnak, ha a fellebbezéseket visszavonták,
d) a vádlottnak és a védőnek kézbesíti a másodfokú bíróság mellett működő ügyész indítványát,
e) a vádlott vagy a védő fellebbezésének indokolását – ha azt a másodfokú bíróság előtt terjesztették elő – megküldi a másodfokú bíróság mellett működő ügyésznek.
(2) A tanács elnöke a tárgyalás előtt bizonyítást rendelhet el, és az emiatt szükséges intézkedéseket – különösen tanú idézését, szakértő kirendelését – is megteheti.
359. § (1) A másodfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen elutasítja, ha a 341. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben az elsőfokú bíróság elmulasztotta a fellebbezés elutasítását.
(2) Ha a másodfokú bíróságnak a fellebbezés elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az iratokat tanácsülésen a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz teszi át.
(3) A másodfokú bíróság az eljárást tanácsülésen felfüggeszti, ha megállapítja, hogy ennek a 266. § (1) bekezdése alapján helye van. Ha a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, illetőleg tartós, súlyos betegsége miatt az eljárásban nem vehet részt, az eljárás akkor függeszthető fel, ha a tárgyalás a vádlott távollétében nem tartható meg.
360. § (1) A tanács elnöke az ügy érkezésétől számított harminc napon belüli határnapra a fellebbezés elbírálására tanácsülést, nyilvános ülést vagy tárgyalást tűz ki.
(2) A tanács elnöke tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülést, illetőleg tárgyalást tűzhet ki, ha úgy látja, hogy a fellebbezés csak nyilvános ülésen, illetőleg tárgyaláson bírálható el.
(3) A másodfokú bíróság a tanácsülésen hozható határozatot nyilvános ülésen, illetőleg tárgyaláson is meghozhatja, ha az ennek alapjául szolgáló okot a nyilvános ülésen, illetőleg a tárgyaláson észleli.
361. § (1) A másodfokú bíróság nyilvános ülést tart, ha a fellebbezés tanácsülésen nem intézhető el, és tárgyalást nem kell tartani.
(2) A másodfokú bíróság azt, akinek a meghallgatását szükségesnek tartja, nyilvános ülésre idézi, a fogva lévő vádlott előállítása iránt intézkedik.
362. § (1) A másodfokú bíróság a nyilvános ülésről értesíti az ügyészt, továbbá – ha az idézésükre nem került sor – a pótmagánvádlót, a vádlottat, a védőt és a sértettet.
(2) A nyilvános ülésen az ügyész részvétele nem kötelező.
363. § (1) A vádlottat a tárgyalásra idézni kell, ha a másodfokú bíróság a tárgyaláson bizonyítást vesz fel, vagy a megítélése szerint a vádlott jelenléte szükséges. Ha a megidézett vádlott fogva van, a másodfokú bíróság az előállítása iránt intézkedik.
(2) A vádlottnak az idézést legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.
(3) Kötelező védelem esetén a védőt a tárgyalásra idézni kell.
364. § (1) Ha a vádlottat a tárgyalásra nem kell megidézni, a tárgyalásról értesíteni kell [363. § (1) bek.]. A fogva lévő vádlottat saját vagy a védője kérelmére a tárgyalásra elő kell állítani.
(2) A tárgyalásról értesíteni kell az ügyészt, a kötelező védelem esetén kívül a védőt, a sértettet, valamint azokat, akik fellebbeztek.
(3) Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítése legalább öt nappal a tárgyalás előtt megtörténjék.
365. § (1) A másodfokú bírósági eljárásban a XIII. Fejezet rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A tárgyalást a vádlott távollétében meg lehet tartani, ha
a) a szabadlábon lévő vádlott szabályszerű értesítése megtörtént,
b) a vádlottat a tárgyalásról azért nem lehetett értesíteni, mert a lakcímének megváltozását nem jelentette be.
(3) A megidézett vádlott távollétében a tárgyalás nem tartható meg, kivéve a 281. § (5) bekezdésének esetét.
(4) A (2) bekezdés b) pontja esetén a tárgyalás elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
366. § (1) A tárgyaláson a tanács elnöke által kijelölt bíró az ügyet előadja. Ismerteti az elsőfokú bíróság ítéletét, a fellebbezést és az arra tett észrevételeket, továbbá az iratokból azt, ami az ügy felülbírálásához szükséges.
(2) A bíróság tagjai, az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett az ügy előadásának kiegészítését kérhetik.
(3) A bizonyítást az ügy előadása után kell felvenni.
(4) Az ügy előadása, illetőleg a bizonyítás felvétele után az erre jogosultak perbeszédet tartanak, illetőleg felszólalnak. Perbeszédet először a fellebbező tart. Ha az ügyész is fellebbezett, először ő mondja el a perbeszédet.
367. § (1) A másodfokú bíróság kézbesítés útján is közli az ügydöntő határozatát a felülvizsgálati indítványra jogosultakkal.
(2) A felülvizsgálati indítványt a másodfokú határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül írásban lehet benyújtani a másodfokú bíróságnál. A vádlott felülvizsgálati indítványát a védő ellenjegyzésével kell benyújtani.
(3) Ha a vádlott a másodfokú határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül bejelenti a másodfokú bíróságnál, hogy felülvizsgálati indítványt kíván benyújtani, kérelmére a másodfokú bíróság védőt rendel ki. Ez esetben a felülvizsgálati indítványt a kirendelés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül kell benyújtani.
368. § Az előzetes letartóztatásról, az ideiglenes kényszergyógykezelésről és a lakhelyelhagyási tilalomról a másodfokú bíróság az ügydöntő határozatának kihirdetését követően, ha szükséges, nyomban határoz.
369. § Ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedett, a másodfokú bíróság
a) a jogerőre emelkedésről értesíti az ügyészt, a vádlottat, a védőt; a jogerős határozatot kézbesíti annak, akire a határozat vonatkozik,
b) az ügy iratait a határozatának kiadmányával és a tárgyalásról, illetve a nyilvános ülésről készült jegyzőkönyvvel visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.
370. § (1) A másodfokú bíróság – az e törvényben meghatározott esetekben – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, illetőleg a fellebbezést elutasítja.
(2) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása esetén ítélettel, egyébként végzéssel határoz.
(3) A határozat indokolása tartalmazza, hogy ki, miért fellebbezett, és kifejti a bíróság döntésének indokait.
371. § (1) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, ha a fellebbezés alaptalan, és az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni, vagy nem kell, illetőleg – a súlyosítási tilalom folytán – nem lehet megváltoztatni.
(2) A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó végzése ügydöntő határozat.
(3) A határozat indokolásának a helybenhagyás indokait röviden kell tartalmaznia.
372. § Ha az elsőfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, és az ítéletét nem kell hatályon kívül helyezni, a másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz.
373. § A másodfokú bíróság tanácsülésen
I. hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az eljárást megszünteti,
a) a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt,
b) ha az elsőfokú bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányában hozott ítéletet,
c) ha a cselekményt már jogerősen elbírálták;
II. hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha
a) a bíróság nem volt törvényesen megalakítva,
b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson,
c) a bíróság a hatáskörét túllépte,
d) a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező,
e) a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül kizárták;
III. hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el;
IV. hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és
a) az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az ügyész a XXV. Fejezet szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában indítványozta,
b) az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a XXV. Fejezet szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában folytatta le.
374. § (1) Ha a másodfokú bíróság az eljárást a 373. § I. a) pontja alapján szünteti meg, vagy az eljárást a vádlott ismeretlen helyen tartózkodása, illetőleg a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt függeszti fel, az elsőfokú bíróság ítéletének az elkobzásra, továbbá – az eljárásnak a vádlott halála folytán történt megszüntetését kivéve – a vagyoni előny vagy az elkobzás alá eső érték megfizetésére és a polgári jogi igény megállapítására vonatkozó rendelkezését
a) hatályban tartja, ha ezekre nézve nem jelentettek be fellebbezést, vagy az ezekre vonatkozó fellebbezés alaptalan,
b) megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha az elsőfokú bíróság az ítéletében jogszabályt helytelenül alkalmazott.
(2) Ha a másodfokú bíróság a felfüggesztett eljárást folytatja, az (1) bekezdés alapján hozott rendelkezést hatályon kívül helyezi.
(3) A felmentő ítéletet, illetőleg az ítélet felmentő rendelkezését a 373. § II. d) pontja alapján nem kell hatályon kívül helyezni, ha az ítéletet a vádlott vagy a védő távollétében hozták meg.
375. § (1) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 373. § II. pontjában fel nem sorolt olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására, valamint akkor is, ha az az elsőfokú bíróság ítéletének olyan megalapozatlanságát eredményezte, amely a másodfokú bírósági eljárásban nem küszöbölhető ki.
(2) A felmentő ítéletet, illetőleg az ítélet felmentő rendelkezését nem kell hatályon kívül helyezni, ha az (1) bekezdés szerinti eljárási szabálysértés a vádlott vagy a védő törvényes jogainak gyakorlását korlátozta.
376. § (1) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást.
(2) Ha az elsőfokú bíróság ítélete egyéb okból megalapozatlan, és ennek kiküszöbölésére nagy terjedelmű bizonyítást kellene felvenni, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasíthatja.
377. § A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vádlott felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége.
378. § (1) A hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, és azokat a körülményeket, amelyeknek a felderítését a másodfokú bíróság a megismételt eljárásban indokoltnak látja.
(2) A másodfokú bíróság elrendelheti, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság más tanácsa vagy – kivételesen – más bíróság tárgyalja.
379. § (1) Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezését bírálja felül, és a fellebbezést alaposnak találja, az ítéletnek ezt a részét megváltoztatja. Ha a polgári jogi igény érdemi elbírálása az eljárást késleltetné, az elsőfokú bíróság ítéletének erre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Ha a fellebbezés alaptalan, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
(2) A másodfokú bíróság a polgári jogi igényt akkor is elbírálhatja érdemben, ha az ügyész fellebbezése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének azt a részét bírálja felül, amellyel a polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította.
380. § A 379. § (1) bekezdése értelemszerűen irányadó, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó rendelkezését bírálja felül.
381. § (1) A másodfokú bíróság a határozatában megállapítja a másodfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költséget, és szükség esetén rendelkezik annak a viseléséről.
(2) A másodfokú bíróság a bűnösnek kimondott vádlottat mentesítheti a másodfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költségnek vagy egy részének a megfizetése alól, ha a vádlott vagy a védő fellebbezése eredményes volt.
382. § A másodfokú bíróság eljárása során első fokon hozott végzés elleni jogorvoslat elintézésére az I–III. Címben foglaltakat megfelelően kell alkalmazni.
383. § (1) A másodfokú bíróság eljárása során első fokon, a kényszerintézkedés elrendeléséről, megszüntetéséről, a kényszerintézkedés tartamának egy évet meghaladó felülvizsgálatáról hozott végzés ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz.
(2) A végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind a másodfokú, mind a harmadfokú bíróság felfüggesztheti.
(3) Ha a másodfokú bíróság a végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést a kihirdetéskor kell bejelenteni.
(4) A harmadfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen bírálja el.
384. § (1) A másodfokú bíróság első fokon hozott és a 383. § (1) bekezdésében fel nem sorolt, nem ügydöntő végzése ellen kifogásnak van helye.
(2) A végzés a kifogásra tekintet nélkül végrehajtható, kivéve, ha a jogorvoslat halasztó hatályát e törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind a végzést hozó, mind a kifogást elbíráló másodfokú tanács felfüggesztheti.
(3) Kifogás esetén a megtámadott végzést hozó bíróság a kifogásnak helyt adhat, és a végzését megváltoztathatja, illetőleg hatályon kívül helyezheti.
(4) Ha a megtámadott végzést hozó bíróság a kifogásnak nem ad helyt, azt a bíróság más tanácsa tanácsülésen bírálja el.
385. § (1) Az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett felülvizsgálati indítványt, illetve fellebbezést, és a törvényben kizárt fellebbezést a másodfokú bíróság elutasítja.
(2) Ha a felülvizsgálati indítvány, illetve a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő valamennyi jogosultra lejárt, a másodfokú bíróság tanácsának elnöke az iratokat – a harmadfokú bíróság mellett működő ügyész útján – haladéktalanul, de legkésőbb tizenöt napon belül felterjeszti a harmadfokú bírósághoz.
(3) Ha olyan eljárási szabálysértésre alapítottak felülvizsgálati indítványt, illetve fellebbezést, amelynek a körülményei az iratokból nem tűnnek ki, a tanács elnöke erről a felterjesztésben felvilágosítást ad.
(4) A harmadfokú bíróság mellett működő ügyész az iratokat az indítványával tizenöt napon belül, különösen bonyolult vagy nagy terjedelmű ügyben harminc napon belül megküldi a harmadfokú bíróságnak.
386. § Ha a felülvizsgálati indítvány, illetve a fellebbezés bejelentésekor a vádat a pótmagánvádló képviseli, a másodfokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a harmadfokú bírósághoz.
387. § A harmadfokú bíróság eljárásában a másodfokú bírósági eljárásról szóló XIV. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.
388. § A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a harmadfokú bírósághoz felülvizsgálati indítványnak van helye, ha
I. az első fokú, illetve a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a 373. § II–IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor,
II. a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével
a) a vádlott bűnösségét megállapította, illetőleg kényszergyógykezelését rendelte el,
b) a vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,
c) a cselekményt törvénysértően minősítette,
d) törvénysértő büntetést szabott ki, illetőleg büntetés helyett alkalmazott intézkedést törvénysértően állapított meg, vagy azt törvénysértően nem alkalmazta.
389. § (1) A harmadfokú bírósági eljárásban az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárás alapján megállapított tényállás az irányadó.
(2) A harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak.
390. § (1) A másodfokú bíróság határozata ellen felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult
a) a vádlott,
b) az ügyész,
c) a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,
d) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen – a vádlott hozzájárulása nélkül is – a nagykorú vádlott törvényes képviselője és házastársa.
(2) A vádlott terhére az ügyész jogosult felülvizsgálati indítvány benyújtására.
(3) A pótmagánvádló a másodfokú bíróság határozata ellen felülvizsgálati indítványt csak akkor nyújthat be, ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették.
(4) Kizárólag a polgári jogi igény kérdésében felülvizsgálatnak csak a polgári perben eljáró bíróság előtt lehet helye, az arra meghatározott feltételek alapján és eljárás szerint.
391. § (1) A felülvizsgálati indítványban nem lehet új tényt állítani, és új bizonyítékra hivatkozni. A jogosult a felülvizsgálati indítvány terjedelmét utólag nem terjesztheti ki.
(2) A felülvizsgálati indítványt indokolni kell, megjelölve annak okát és célját. Az indokolásból ki kell annak tűnnie, hogy az indítványozó a határozat mely rendelkezését, mely okból sérelmezi.
392. § A másodfokú bírósági eljárásnak a fellebbezés tanácsülésen történő elutasítására, illetőleg az iratok áttételére vonatkozó rendelkezései a harmadfokú bírósági eljárásban értelemszerűen irányadók, de az eljárás felfüggesztésének [359. § (3) bek.] a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye.
393. § (1) A harmadfokú bíróság a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen vagy nyilvános ülésen bírálja el.
(2) A harmadfokú bíróság tanácsülésen dönt a felülvizsgálati indítványról, ha
a) elutasítja, mert az a törvényben kizárt, arra nem jogosulttól származik, vagy elkésett,
b) az első fokú, illetve a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a 373. § II–IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
394. § (1) A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén az ügyész és a védő részvétele kötelező. Ha a vádlottnak nincs védője, a tanács elnöke védőt rendel ki.
(2) A vádlottat és a sértettet a harmadfokú bíróság nyilvános üléséről értesíteni kell. A fogva lévő vádlottat a kérelmére az ülésre elő kell állítani.
395. § (1) A harmadfokú bíróság ülésén az ügy előadására a másodfokú bíróság tárgyalására vonatkozó rendelkezések [366. § (1)–(2) bek.] értelemszerűen irányadók.
(2) Az ügy előadása után az ügyész, a vádlott és a védő felszólalhat.
396. § A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatának megváltoztatása esetén ítélettel, egyébként végzéssel határoz.
397. § A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát helybenhagyja, ha a felülvizsgálati indítvány alaptalan, és a határozatot nem kell hatályon kívül helyezni, illetőleg a súlyosítási tilalom vagy a másodfokú bíróság határozata felülbírálásának korlátai folytán nem lehet megváltoztatni.
398. § (1) A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha
a) a vádlott bűnösségének megállapítására vagy a felmentésére, a kényszergyógykezelésének elrendelésére vagy az eljárás megszüntetésére a büntetőjog szabályainak megsértésével került sor,
b) a bűncselekmény minősítése, illetőleg
c) a büntetés kiszabása, büntetés helyett intézkedés alkalmazása, vagy nem alkalmazása törvénysértéssel történt.
(2) A büntetésnek, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedésnek a bíróság által megállapított nemét és mértékét a harmadfokú bíróság csak akkor módosíthatja, ha
a) megváltoztatja a bűncselekmény minősítését, és ennek folytán a büntetés neme és mértéke törvénytelenné vált,
b) a büntetést nem a törvényes minősítésnek megfelelő, a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tétel keretei között szabták ki, illetve az alkalmazott intézkedés tartama eltér a törvényes mértéktől.
(3) A harmadfokú bíróság a büntetés mértékét a (2) bekezdésben írt korlátozás nélkül enyhítheti, ha a másodfokú bíróság az első fokon felmentett vádlott bűnösségét állapította meg, vagy kényszergyógykezelését rendelte el, illetőleg eltérő tényállást állapított meg.
399. § (1) A harmadfokú bíróság a 373. § I. pontjában meghatározott esetekben a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti.
(2) A harmadfokú bíróság a 373. § II. pontjában meghatározott esetekben a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
(3) A harmadfokú bíróság a 373. § III. pontjában meghatározott esetben a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi.
(4) A harmadfokú bíróság a 373. § IV. pontjában meghatározott esetben az elsőfokú és a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és
a) az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az ügyész a XXV. Fejezet szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában indítványozta,
b) az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a XXV. Fejezet szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában folytatta le.
(5) Ha az (1)–(3) bekezdésben meghatározott esetekben a büntetőeljárási szabályok megsértése az elsőfokú bírósági eljárásban történt, a harmadfokú bíróság az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát is hatályon kívül helyezi, és a (2) bekezdés esetén az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
(6) Ha a vádlott előzetes letartóztatásban van, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelését rendelték el, a harmadfokú bíróság határoz ennek fenntartásáról vagy megszüntetéséről.
400. § (1) Ha az elsőfokú és a másodfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét kell megállapítani a harmadfokú eljárásban, a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát vagy az első- és másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és ehhez képest a másodfokú bíróságot, illetőleg az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
(2) Ha az (1) bekezdés alapján indult megismételt eljárásban az elsőfokú és a másodfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét kell megállapítani a harmadfokú eljárásban, a harmadfokú bíróság a vádlott bűnösségét büntetés kiszabása, illetőleg büntetés helyett intézkedés alkalmazása nélkül állapítja meg.
401. § A harmadfokú bíróság
a) a határozatát kézbesíti,
b) az ügy iratait a határozatának kiadmányával és a nyilvános ülésről készült jegyzőkönyvvel visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.
402. § (1) A harmadfokú bíróság eljárása során a kényszerintézkedés elrendeléséről, fenntartásáról, megszüntetéséről [368. §, 399. § (6) bek.] hozott végzése ellen fellebbezésnek, a más nem ügydöntő végzése ellen kifogásnak van helye. Ha harmadfokon a Legfelsőbb Bíróság járt el, az eljárása során hozott nem ügydöntő végzése ellen kifogásnak van helye.
(2) Az ítélőtábla harmadfokú eljárása során első fokon hozott nem ügydöntő végzése elleni fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság bírálja el.
(3) A fellebbezés, illetve a kifogás elbírálására a XIV. Fejezet IV. Címének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
403. § (1) A megismételt eljárásban a bíróság soron kívül jár el.
(2) Az I–III. Cím szerinti megismételt eljárásban a bíróság az ügyet a hatályon kívül helyező határozat okainak és indokainak figyelembevételével bírálja el.
404. § Az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése folytán megismételt eljárásban a XIII. Fejezet rendelkezéseit az e címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
405. § (1) A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatát, az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatát, valamint a vádiratot.
(2) Ha az ügyész a vádat az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése után módosította, a módosított vádiratot az ügyész ismerteti.
(3) Ha a vádlott nem kíván vallomást tenni, a tanács elnöke a hatályon kívül helyezett határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomását is felolvashatja.
406. § (1) A tanú kihallgatása, illetőleg a szakértő meghallgatása helyett a tanúnak a hatályon kívül helyezett határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomásáról, illetőleg a szakértőnek az ott előterjesztett szakvéleményéről készült jegyzőkönyvet fel lehet olvasni.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése azért történt, mert az ítélet megalapozatlanságát a másodfokú bírósági eljárásban nem lehetett kiküszöbölni.
(3) A (2) bekezdés nem zárja ki annak a tanúvallomásnak, illetőleg szakvéleménynek a felolvasását, amely nem az ítéleti tényállás megalapozatlan részére vonatkozik.
407. § (1) Ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a megismételt eljárásban nem lehet a felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdés nem irányadó, ha
a) az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése a 373. § II. a)–c) pontjában meghatározott ok miatt történt,
b) a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb büntetést kell kiszabni, feltéve, hogy az ügyész ezt indítványozza,
c) az ügyész vádkiterjesztése folytán a vádlott bűnösségét más bűncselekményben is meg kell állapítani.
(3) A (2) bekezdés esetében sem lehet a vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg súlyosabb büntetést kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést alkalmazni, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a 349. § (2) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül.
408. § Ha a harmadfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét és a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyező határozata folytán az elsőfokú bíróság eljárását meg kell ismételni, az I. Cím rendelkezéseit az e címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
409. § (1) A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatát, az elsőfokú bíróság és a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatát, valamint a vádiratot.
(2) A tanú kihallgatása, illetőleg a szakértő meghallgatása helyett az elsőfokú, valamint – ha a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel – a másodfokú bíróság tárgyalásán készült jegyzőkönyvben foglalt tanúvallomás, illetőleg szakvélemény is felolvasható.
410. § A 407. §-ban szabályozott súlyosítási tilalom a vádlottnak a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatával történt felmentésére, illetőleg az e határozatban kiszabott büntetésre vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésre vonatkozik.
411. § A másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése folytán megismételt eljárásban az I–II. Cím rendelkezéseit az e címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
412. § (1) A másodfokú bíróság tárgyalásán a tanács elnöke által kijelölt bíró az ügy előadása során ismerteti a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatát, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatát, az ellene benyújtott felülvizsgálati indítványt, továbbá az iratokból azt, ami az ügy elbírálásához szükséges.
(2) Ha a másodfokú bíróság bizonyítást vesz fel, a tanúnak a hatályon kívül helyezést megelőző elsőfokú, illetőleg másodfokú bírósági eljárásban tartott tárgyaláson tett vallomását, illetőleg a szakértőnek az ott előterjesztett szakvéleményét a 406. § szerint fel lehet olvasni.
(3) A 407. §-ban szabályozott súlyosítási tilalomra a 410. § rendelkezése az irányadó.
413. § (1) Az 568. § (3) bekezdése alapján kitűzött tárgyalás lefolytatására az e §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a bíróság utólagos egyesítést kimondó határozatát, valamint az alapügyekben hozott határozatokat.
(3) A bíróság a tárgyalás alapján a próbára bocsátást megszünteti; a próbára bocsátás előtt, illetőleg alatt elkövetett bűncselekményt elbíráló határozat büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és halmazati büntetést szab ki.
(4) Ha a bíróság a tárgyalás alapján megállapítja, hogy az ügyek utólagos egyesítésének nem volt helye, az egyesítést kimondó végzést hatályon kívül helyezi.
414. § (1) A bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha
a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy
1. a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni,
2. a terhelt bűnösségét meg kell állapítani, vagy lényegesen súlyosabb büntetést, intézkedés helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett lényegesen súlyosabb intézkedést kell alkalmazni;
b) a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet hoztak;
c) az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel;
d) az alapügyben a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tagja a kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző módon megszegte;
e) az alapügyben az ítéletet a XXIV. Fejezet alapján a terhelt távollétében tartott tárgyaláson hozták.
(2) Az (1) bekezdés c)–d) pontja esetében perújításnak csak akkor van helye, ha
a) a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki, és
b) e bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta.
(3) Perújításnak van helye akkor is, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás rendkívüli felülvizsgálatát elrendelte.
415. § A 414. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti új bizonyítéknak kell tekinteni
a) a nemzetközi emberi jogi szervek által hozott döntést, ha az törvénysértés miatt állapította meg a nemzetközi jogi kötelezettség megsértését,
b) a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát.
416. § (1) Perújításnak a terhelt terhére csak életében és csak az elévülési időn belül van helye. A perújítást nem zárja ki, hogy a terhelt büntetését végrehajtották, a terhelt javára szóló perújítást pedig az sem, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt.
(2) A 414. § (3) bekezdésében és a 415. §-ban meghatározott okok miatt perújításnak csak a terhelt javára van helye. A 415. § esetén a perújítást csak a nemzetközi emberi jogi szerv határozatának közlésétől, illetve a jogegységi határozat közzétételétől számított hat hónapon belül lehet kezdeményezni.
417. § (1) A terhelt terhére perújítási indítványt terjeszthet elő
a) az ügyész,
