b) a pótmagánvádló, a felmentett vádlott bűnösségének megállapítása érdekében.
(2) A terhelt javára perújítási indítványt terjeszthet elő
a) az ügyész,
b) a terhelt,
c) a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltja,
d) a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére vagy házastársa,
e) a terhelt törvényes képviselője, a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet ellen.
(3) A 414. § (1) bekezdésének e) pontja alapján csak a terhelt javára, és csak abban az esetben lehet perújítást kezdeményezni, ha a terhelt a tartózkodási helyéről idézhető.
(4) A 414. § (3) bekezdése alapján az ügyész köteles perújítást kezdeményezni.
(5) A perújítási indítványban meg kell jelölni az indítvány okát és bizonyítékait. Az ok nem szabatos megjelölése a perújításnak nem akadálya.
(6) Ha bármely hatóság vagy hivatalos személy a hivatali hatáskörében olyan körülményről szerez tudomást, amelynek alapján perújítást lehet indítványozni, köteles erről a perújítás megengedhetőségének kérdésében döntésre jogosult bíróság területén működő ügyészt értesíteni.
418. § (1) A perújítás megengedhetősége kérdésében, ha az alapügyben a helyi bíróság járt el első fokon, a megyei bíróság, ha a megyei bíróság járt el első fokon, az ítélőtábla dönt.
(2) A perújítási indítványt – ha azt nem az ügyész nyújtja be – a perújítás megengedhetősége kérdésében döntésre jogosult bíróság területén működő ügyésznél kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani. Az ügyész az indítványt – a nyilatkozatával együtt, harminc napon belül – megküldi a bíróságnak. Ha a pótmagánvádló nyújt be perújítási indítványt, azt közvetlenül a döntésre jogosult bíróságnál kell előterjesztenie.
(3) A perújítási indítvány megküldése előtt az ügyész nyomozást rendelhet el. Ha az ügyész nyomozást rendel el, a (2) bekezdésben írt határidő a nyomozás befejezésétől számít.
(4) A bíróság beszerzi az alapügy iratait, és ha a perújítás megengedhetőségében való döntéshez szükséges, az indítványozó által megjelölt bizonyítási eszközök felkutatása érdekében megkeresheti az ügyészt. A nyomozásra a IX. Fejezet rendelkezései a perújítási eljárás jellegének megfelelően értelemszerűen irányadók. Előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés és lakhelyelhagyási tilalom nem rendelhető el.
(5) A perújítási indítványt a bíróság másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el.
419. § (1) Ha a bíróság a perújítási indítványt alaposnak találja, a perújítást elrendeli, és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett megküldi az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnak, illetőleg a megismételt eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz teszi át, egyidejűleg az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, illetőleg félbeszakíthatja, vagy a szükséges kényszerintézkedést elrendelheti.
(2) Ha a bíróság a perújítási indítványt alaptalannak találja, azt elutasítja. A határozatot közli azzal, aki a perújítási indítványt előterjesztette, és ha az indítványt nem az ügyész terjesztette elő, az ügyésszel is.
(3) A felmerült bűnügyi költséget a perújítási indítvány elutasítása esetén az indítványozó viseli, ha a perújítási indítványt az ügyész terjesztette elő, a bűnügyi költséget az állam viseli.
(4) A perújítás elrendelése ellen fellebbezésnek nincs helye, a perújítási indítvány elutasítása miatt az indítványt előterjesztő fellebbezhet. A határozat tudomásulvételét követően tett jogorvoslati nyilatkozat elutasítása elleni, továbbá a jogerős határozat elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó határozat hozatalát a bíróság mellőzheti.
(5) A megyei bíróság végzése elleni fellebbezést az ítélőtábla, az ítélőtábla végzése elleni fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság bírálja el tanácsülésen.
420. § (1) A perújítás elrendelése esetén a XI. és a XIII. Fejezet rendelkezéseit a perújítás jellegéből folyó értelemszerű eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A terheltnek a tárgyalásra szóló idézéssel együtt – ha ez korábban nem történt meg – a perújítást elrendelő végzést is kézbesíteni kell, a tárgyaláson a vádirat helyett a perújítással megtámadott ítéletet és a perújítást elrendelő végzést ismerteti a tanács elnöke.
421. § (1) Ha a bíróság – a tárgyalás eredményétől függően – megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és új ítéletet hoz, ha pedig a perújítást alaptalannak találja, azt elutasítja.
(2) Ha az alapügyben kiszabott büntetést összbüntetésbe foglalták, és a perújítás alapossága folytán az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül kell helyezni, a bíróság az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül helyezi, és – ha ennek feltételei fennállnak – lefolytatja az összbüntetési eljárást, feltéve, hogy ez az 574. § (1) bekezdése szerinti hatáskörét nem haladja meg; ellenkező esetben az iratokat az összbüntetési eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróságnak küldi meg.
(3) Ha a perújítási indítványt a terhelt javára terjesztették elő, az ítéletet a hátrányára nem lehet megváltoztatni.
(4) A perújítás elrendelése után hozott határozatok ellen az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak.
422. § Perújítás esetében az érdemben elbírált polgári jogi igényt újból el kell bírálni, ha ezt az ügyész, a terhelt vagy a magánfél indítványozza. Kizárólag a polgári jogi igény kérdésében azonban perújításnak (új eljárásnak) csak a polgári perben eljáró bíróság előtt lehet helye, az arra meghatározott feltételek alapján és eljárás szerint.
423. § E fejezet rendelkezéseit akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a perújítási indítványt a bíróság eljárást megszüntető vagy tárgyalás mellőzésével hozott végzése ellen terjesztették elő.
424. § (1) Rendkívüli felülvizsgálatnak a bíróság első fokon jogerős vagy másodfokon, illetőleg harmadfokon felülbírált jogerős ügydöntő határozata, illetőleg a másodfokú és a harmadfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata vagy határozatának meghatározott része ellen – a terhelt javára – van helye.
(2) A bíróságnak az (1) bekezdésben megjelölt határozata ellen rendkívüli felülvizsgálatnak akkor van helye, ha
a) a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására vagy kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntetőjog szabályainak megsértése miatt került sor,
b) a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, vagy a kiszabott büntetés a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel felső határát meghaladja.
425. § (1) A bíróságnak a 424. § (1) bekezdésében megjelölt határozata ellen – kivéve, ha a vádlottat felmentették – rendkívüli felülvizsgálati indítványt lehet benyújtani akkor is, ha a határozat meghozatalára a 373. § II–IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
(2) A bíróságnak a XXVI. Fejezet alapján hozott, első fokon jogerős határozata ellen is rendkívüli felülvizsgálati indítványt lehet benyújtani, ha a határozat meghozatalára a 373. § II–III. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel vagy a XXVI. Fejezetben meghatározott törvényi előfeltételek hiányában került sor.
426. § (1) A rendkívüli felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult
a) a terhelt,
b) a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltja,
c) az ügyész,
d) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen – a terhelt hozzájárulása nélkül is – a nagykorú terhelt törvényes képviselője és házastársa,
e) a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa.
(2) A magánvádló és a pótmagánvádló rendkívüli felülvizsgálati indítvány benyújtására nem jogosult.
(3) Minden jogosult csak egy ízben nyújthat be rendkívüli felülvizsgálati indítványt.
(4) Kizárólag a polgári jogi igény kérdésében rendkívüli felülvizsgálatnak csak a polgári perben eljáró bíróság előtt lehet helye, az arra meghatározott feltételek alapján és eljárás szerint.
427. § (1) A rendkívüli felülvizsgálati indítvány a Legfelsőbb Bíróság határozathozatal céljából tartott tanácsüléséig visszavonható.
(2) A védő az általa előterjesztett rendkívüli felülvizsgálati indítványt csak a terhelt hozzájárulásával vonhatja vissza.
(3) A rendkívüli felülvizsgálati indítvány visszavonása esetén a bíróság a rendkívüli felülvizsgálati eljárást megszünteti.
428. § (1) A rendkívüli felülvizsgálati indítványt a rendkívüli felülvizsgálat okának és céljának megjelölésével az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani.
(2) A bíróság a rendkívüli felülvizsgálati indítványt az alapügy irataival harminc napon belül felterjeszti a Legfelsőbb Bírósághoz.
(3) A rendkívüli felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa bírálja el.
429. § (1) A tanács elnöke az indítvány előterjesztőjét az indítványnak harminc napon belüli kiegészítésére hívja fel, ha nem lehet megállapítani, hogy a határozatot miért tartja sérelmesnek, vagy ha az indítványban nem rendkívüli felülvizsgálati okra hivatkozott.
(2) A tanács elnöke, ha a terheltnek nincs védője, védőt rendel ki, és szükség esetén az indítvány megfogalmazására is felhívja.
(3) Ha a kirendelt védő az indítványt harminc napon belül nem, vagy hiányosan nyújtja be, rendbírsággal sújtható.
430. § (1) A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az azonos jogosult által ismételten előterjesztett indítványt a Legfelsőbb Bíróság elutasítja. A 429. § (3) bekezdését kivéve ugyanígy jár el, ha a rendkívüli felülvizsgálati indítványt a felhívás ellenére nem, vagy hiányosan nyújtották be.
(2) A Legfelsőbb Bíróságnak a rendkívüli felülvizsgálati eljárás alapján, a megtámadott határozatról hozott határozata ellen bejelentett jogorvoslati indítvány, valamint az azonos jogosult által ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti.
431. § (1) Ha a rendkívüli felülvizsgálati indítvány elutasításának nincs helye, a tanács elnöke az indítványt az alapügy irataival együtt nyilatkozattétel végett megküldi a Legfőbb Ügyészségnek.
(2) Az ügyész az iratokat nyilatkozatával együtt tizenöt napon belül visszaküldi a Legfelsőbb Bíróságnak.
432. § (1) A tanács elnöke az ügyész nyilatkozatát a rendkívüli felülvizsgálati indítvány előterjesztőjének megküldi.
(2) A terhelt részére meg kell küldeni a más által benyújtott rendkívüli felülvizsgálati indítványt, és az arra tett ügyészi nyilatkozatot.
(3) A terhelt részére megküldött indítványt és nyilatkozatot a védőnek is meg kell küldeni.
(4) A tanács elnöke a rendkívüli felülvizsgálati indítványt és az ügyész nyilatkozatát a jogosultnak azzal küldi meg, hogy a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül észrevételt tehet.
433. § (1) A rendkívüli felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
(2) A rendkívüli felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
(3) A Legfelsőbb Bíróság a 424. § alapján megtámadott határozatot a 425. § alapján is, a 425. § alapján megtámadott határozatot a 424. § alapján is felülvizsgálja.
(4) A rendkívüli felülvizsgálati indítványnak nincs halasztó hatálya, az indítvány elbírálásáig azonban a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztheti, vagy félbeszakíthatja.
434. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli felülvizsgálati indítványt nyilvános ülésen bírálja el.
(2) A Legfelsőbb Bíróság tanácsülésen határoz, ha
a) a 430. § alapján az indítvány elutasításának van helye,
b) az indítványt a 425. § alapján terjesztették elő.
(3) A tanács elnöke a tanácsülésre tartozó ügyet nyilvános ülésre utalhatja, ha úgy látja, hogy az indítvány csak ülésen bírálható el.
(4) A nyilvános ülést az ügyész és a védő jelenléte nélkül nem lehet megtartani.
(5) A nyilvános ülésről a terheltet, valamint a 426. § (1) bekezdésének d)–e) pontjában felsorolt jogosultakat értesíteni kell. A fogva levő terheltet elő kell állítani.
(6) Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítése legalább nyolc nappal a nyilvános ülés előtt megtörténjék. A nyilvános ülés megtartásának nem akadálya, ha az értesítést azért nem lehetett kézbesíteni, mert a címzett ismeretlen helyen tartózkodik.
435. § (1) A nyilvános ülés megnyitása után a tanács elnöke által kijelölt bíró ismerteti a rendkívüli felülvizsgálati indítványt, a megtámadott határozatot és az iratok tartalmából mindazt, ami a rendkívüli felülvizsgálati indítvány elbírálásához szükséges.
(2) Az ügy előadása után az ügyész, a védő, valamint a 426. § (1) bekezdésében felsorolt egyéb jogosultak a rendkívüli felülvizsgálati indítvány keretei között felszólalhatnak. A felszólalások után válasznak van helye. A felszólalás joga utoljára a terheltet illeti.
(3) A nyilvános ülés megnyitására, elnapolására, folytonosságára, rendjének fenntartására és a határozat közlésére a XI. és a XIII. Fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A nyilvános ülésről jegyzőkönyvet kell készíteni.
436. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot, illetőleg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, ha a határozat meghozatalára a 373. § II. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, ha a határozat meghozatalára a 373. § III. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és az iratokat az ügyésznek megküldi, illetőleg az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a határozat meghozatalára a 373. § IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
(2) A Legfelsőbb Bíróság a 425. § (2) bekezdése alapján megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a határozat meghozatalára a 373. § II–III. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel vagy a XXVI. Fejezetben meghatározott törvényi előfeltételek hiányában került sor.
(3) A 424. § esetében a Legfelsőbb Bíróság maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot, ha ez az iratok alapján lehetséges. Ha ez az iratok alapján nem lehetséges, a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja.
437. § (1) Ha a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ügydöntő határozatot hatályon kívül helyezi, és a terhelt fogva van, a fogvatartás kérdésében határoz.
(2) A rendkívüli felülvizsgálati eljárás során hozott határozatokra az e fejezetben foglalt eltérésekkel a másodfokú eljárás szabályait kell alkalmazni.
(3) A megtámadott határozat hatályon kívül helyezése esetén a megismételt eljárásra a XVI. Fejezet rendelkezései az irányadók.
(4) Ha a Legfelsőbb Bíróság az indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartja.
(5) A felmerült bűnügyi költséget a rendkívüli felülvizsgálati indítvány elutasítása esetén – az ügyész által kezdeményezett rendkívüli felülvizsgálat esetét kivéve – az indítvány előterjesztője, ha az indítványt a védő terjesztette elő, a terhelt viseli. Más esetekben a bűnügyi költséget az állam viseli.
438. § (1) A rendkívüli felülvizsgálati indítvány elintézése után a Legfelsőbb Bíróság az ügy iratait a határozatának kiadmányával és az ülésről készült jegyzőkönyvvel együtt, visszaküldi az elsőfokú bíróságnak. Ezt megelőzően a Legfelsőbb Bíróság a határozatát kézbesíti.
(2) Ha a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra, az iratokat a másodfokú bíróságnak küldi meg.
(3) A megismételt eljárásban a felmentett terhelt bűnösségét megállapítani, vagy a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetést vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani nem lehet.
439. § Jogegységi eljárásnak van helye, ha
a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges,
b) a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától.
440. § (1) Jogegységi eljárást kell lefolytatni,
a) ha azt a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a büntető kollégiumának vezetője, illetőleg a legfőbb ügyész indítványozza, továbbá
b) az 439. § b) pontja esetén.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában írt ok miatt a Legfelsőbb Bíróság tanácsa indítványozza a jogegységi eljárást.
(3) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati, illetve a rendkívüli felülvizsgálati eljárását a jogegységi határozat meghozataláig felfüggeszti.
441. § (1) A jogegységi indítványban meg kell jelölni az elbírálandó elvi kérdést (jogkérdést) és az indítvány előterjesztőjének javaslatát annak mikénti eldöntésére. Az indítványhoz mellékelni kell az indítvánnyal érintett bírósági határozatok kiadmányát.
(2) A jogegységi indítványt a Legfelsőbb Bíróság öt hivatásos bíróból álló jogegységi tanácsa bírálja el.
(3) A jogegységi tanács elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy büntető kollégiumának vezetője. A jogegységi indítvány előterjesztője nem lehet a jogegységi tanács elnöke vagy tagja.
(4) A jogegységi tanács tagja nem lehet az, aki a jogegységi indítvánnyal érintett bírósági határozat meghozatalában részt vett.
442. § (1) A jogegységi eljárást a tanács elnöke készíti elő, és az ügyet tanácsülésre vagy ülésre tűzi ki.
(2) A jogegységi tanács tanácsülésen dönt, ha
a) a törvényben kizárt vagy az arra nem jogosulttól származó indítványt érdemi elbírálás nélkül elutasítja,
b) a jogegységi indítvány visszavonása miatt a jogegységi eljárást megszünteti.
(3) Ha a jogegységi tanács az indítványt érdemben elbírálja, ülésen határoz. A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt – ha azt nem a legfőbb ügyész nyújtotta be – a tanács elnöke a jogegységi indítvánnyal érintett bírósági határozat kiadmányával együtt megküldi a legfőbb ügyésznek. A legfőbb ügyész az indítvány kézbesítésétől számított tizenöt napon belül megküldi a jogegységi indítványra tett nyilatkozatát a Legfelsőbb Bíróságnak.
(4) Az ülést a tanács elnöke vezeti, az eljárásban egy vagy két előadó bírót jelölhet ki.
(5) Az ülés megnyitása után az előadó bíró összefoglalja a jogegységi indítványt, illetve az elbírálandó elvi kérdés lényegét, ismerteti a tanács tagjainak a véleményét. Az ülésen a legfőbb ügyész és az indítványozó felszólalhat.
(6) Az ülést a jogegységi tanács fontos okból elnapolhatja.
443. § (1) A jogegységi tanács az ülésen hozott határozatában az indítványnak helyt ad, vagy azt elutasítja, a jogegységi határozatot „A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN” hozza.
(2) A jogegységi indítványnak helyt adó határozat rendelkező része tartalmazza a jogegységi eljárás tárgyául szolgáló, illetve azzal szorosan összefüggő elvi kérdésben adott iránymutatást.
(3) Ha az elvi kérdésben adott iránymutatásból következően a jogegységi határozattal érintett jogerős bírósági határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító rendelkezése törvénysértő, a jogegységi tanács a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezi, és a terheltet felmenti, illetve az eljárást megszünteti. Ha a terhelt fogva van, a fogvatartást is megszünteti.
(4) A jogegységi határozat indokolása tartalmazza, hogy a jogegységi indítványt ki terjesztette elő, az indítvány mire irányul, és mely bírósági határozatokat érint. Ismerteti az elbírálandó elvi kérdésben kialakult eltérő álláspontokat, szükség esetén az indítvánnyal érintett bírósági határozatokban megállapított tényállás lényegét, számot ad a rendelkező részben adott iránymutatás indokairól. A határozat indokolása tartalmazza a terhelt felmentésének és az eljárás megszüntetésének indokait is.
444. § A jogegységi tanács elutasítja a jogegységi indítványt, ha jogegységi határozat meghozatala nem szükséges. A határozat indokolása az elutasítás okát tartalmazza.
445. § (1) A jogegységi tanács a határozatát nyomban kihirdeti, ezt követően tizenöt napon belül írásban közli az indítvány előterjesztőjével és – ha az előterjesztő nem a legfőbb ügyész volt – a legfőbb ügyésszel is. A határozatot közölni kell azzal a terhelttel is, akit felmentettek vagy akivel szemben az eljárást megszüntették. Ha az alapeljárásban a vádat magánvádló vagy pótmagánvádló képviselte, a határozatot vele is közölni kell.
(2) A tanács elnöke gondoskodik a jogegységi határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételéről.
446. § E törvény rendelkezéseit fiatalkorú [Btk. 107. § (1) bek.] elleni büntetőeljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
447. § (1) A fiatalkorúval szemben az eljárást az életkori sajátosságainak figyelembevételével, és úgy kell lefolytatni, hogy az elősegítse a fiatalkorúnak a törvények iránti tiszteletét.
(2) A büntetőeljárás során – szükség esetén, illetőleg külön jogszabály rendelkezése alapján – kezdeményezni kell a fiatalkorú érdekében védő- és óvóintézkedés elrendelését, valamint a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy felügyeletét elmulasztó személlyel szembeni intézkedést.
448. § (1) Első fokon és másodfokon a bíróság kijelölt tanácsa, illetve első fokon a kijelölt bíró (mint a fiatalkorúak bírósága) jár el.
(2) Az elsőfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának elnökét (az egyesbírót) az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jelöli ki. A másodfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának egyik tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által kijelölt bíró.
(3) Az elsőfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának egyik ülnöke pedagógus.
449. § (1) Az ügyész jogkörében a felettes ügyész által kijelölt ügyész (a fiatalkorúak ügyésze) jár el.
(2) Fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye. Fiatalkorúval szemben pótmagánvádnak nincs helye, a magánvádra üldözendő bűncselekmények esetében az ügyész jár el.
450. § A fiatalkorú elleni eljárásban védő részvétele kötelező.
451. § A törvényes képviselő az ügy iratait a nyomozás elvégzése után megtekintheti. Egyébként a törvényes képviselő jelenléti, észrevételezési, felvilágosítási és indítványtételi, valamint jogorvoslati jogára a védő jogai irányadók.
452. § (1) A bíróság – a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára – eseti gondnokot rendel ki, ha
a) a törvényes képviselő a bűncselekményt a fiatalkorúval együtt követte el, illetőleg az érdekei a fiatalkorú érdekeivel egyébként ellentétesek,
b) a törvényes képviselő a jogainak gyakorlásában akadályozva van,
c) a fiatalkorúnak nincs törvényes képviselője, vagy nem állapítható meg, hogy ki a törvényes képviselője.
(2) Az eseti gondnok az eljárásban törvényes képviselőként jár el.
453. § (1) A fiatalkorú egyéniségét, értelmi fejlettségét és életviszonyait jellemző körülmények felderítése érdekében a fiatalkorú gondozóját tanúként kell kihallgatni. Ezek közlésére a 82. § (1) bekezdésében meghatározott mentesség nem terjed ki.
(2) A fiatalkorú életkorát közokirattal kell bizonyítani. Be kell szerezni a környezettanulmányt és a fiatalkorú iskolai vagy munkahelyi jellemzését. A környezettanulmányt a megyei gyámhivatal mellett működő hivatásos pártfogó készíti el. A környezettanulmány elkészítéséhez a pártfogó a rendőrség közreműködését igénybe veheti.
(3) A fiatalkorú terhelt vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható.
454. § (1) A fiatalkorú előzetes letartóztatásának a 129. § (2) bekezdésében megállapított okok esetében is csak akkor van helye, ha az a bűncselekmény különös tárgyi súlya folytán szükséges.
(2) A fiatalkorú előzetes letartóztatását
a) javítóintézetben,
b) büntetés-végrehajtási intézetben
kell végrehajtani.
(3) A bíróság dönt arról, hogy az előzetes letartóztatást – a fiatalkorú személyiségére vagy a terhére rótt bűncselekmény jellegére tekintettel – hol kell végrehajtani.
(4) Az előzetes letartóztatás tartama alatt a bíróság az előzetes letartóztatás végrehajtásának helyét az ügyész, a terhelt vagy a védő indítványára megváltoztathatja. Erről – a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig – az előzetes letartóztatást elrendelő bíróság, azt követően az a bíróság határoz, amelyik előtt a büntetőeljárás folyik.
(5) Ha a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben hajtják végre, és a fiatalkorú büntetés-végrehajtási intézetben vagy rendőrségi fogdában történő ideiglenes elhelyezéséről a bíróság határoz, a bíróság hatáskörére és illetékességére a (4) bekezdést kell alkalmazni.
(6) Az előzetes letartóztatás végrehajtása során a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól el kell különíteni.
455. § Ha a fiatalkorúval szemben elrendelt előzetes letartóztatás végrehajtásának kezdetétől két év eltelt, az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni, kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás esetét, továbbá ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.
456. § (1) A vádirat benyújtása előtt a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásban (210–211. §) az ülés a védő távollétében nem tartható meg.
(2) Az ülésről a törvényes képviselőt és a gondozót is értesíteni kell.
457. § Az ülésen a törvényes képviselő és a gondozó felszólalhat.
458. § Az eljárás során hozott határozatot a törvényes képviselővel, az ügydöntő határozatot és a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésről szóló határozatot a gondozóval is közölni kell.
459. § (1) Az ügyész a vádemelés feltételeinek fennállása esetén ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt – a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében – a vádemelést elhalaszthatja.
(2) Az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában a fiatalkorút magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek teljesítésére kötelezi. A fiatalkorú részére nem írható elő a 224. § (2) bekezdésének c) pontjában írt kötelezettség.
460. § (1) A tárgyalásról a nyilvánosságot a 237. § (3) bekezdésében meghatározott eseteken kívül is ki kell zárni, ha ez a fiatalkorú érdekében szükséges.
(2) A bíróság elrendelheti, hogy a tárgyalásnak azt a részét, amely a fiatalkorú helyes irányú fejlődését károsan befolyásolhatja, a fiatalkorú távollétében tartsák meg. Az így lefolytatott tárgyalás lényegét a tanács elnöke a fiatalkorúval – legkésőbb a tárgyalás berekesztése előtt – ismerteti.
(3) A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező.
461. § A fiatalkorú vádlott távollétében a tárgyalás a XXIV. Fejezet alapján nem tartható meg.
462. § (1) A fiatalkorú vádlott elleni ügyben tartott tárgyaláson a vádlott és a tanú kihallgatását a tanács elnöke (egyesbíró) végzi. A vádlotthoz és a tanúhoz a kihallgatást követően az arra jogosultak kérdést intézhetnek.
(2) A környezettanulmányt a tárgyaláson ismertetni kell.
(3) Az ügyész a javítóintézeti nevelés intézkedés meghatározott mértékére nem tehet indítványt.
463. § A XXV. Fejezet rendelkezései fiatalkorú esetén nem alkalmazhatók.
464. § Az 548. § (1) bekezdésében felsoroltakon kívül tárgyalás tartását kérheti a törvényes képviselő a fiatalkorú hozzájárulása nélkül is.
465. § A bíróság javítóintézeti nevelést bűnösséget megállapító ítéletben rendel el.
466. § A pénzbüntetésnek, illetőleg a pénzmellékbüntetésnek szabadságvesztésre való átváltoztatásáról a bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára határoz, ha a fiatalkorú nem fizette meg, és az behajthatatlan.
467. § (1) Ha a javítóintézetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetéséről a fiatalkorú ellen indult újabb büntetőeljárásban alkalmazott büntetés vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedés miatt kell határozni, erre az újabb ügyben eljáró bíróság jogosult.
(2) Az (1) bekezdésben írt esetben a bíróság az ügyész indítványára vagy hivatalból utólag határoz a javítóintézetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetéséről, ha ezt az ítéletében elmulasztotta.
(3) A bűnügyi költséget az állam viseli, ha a bíróság az ideiglenes elbocsátást nem szünteti meg.
468. § Több javítóintézeti nevelés helyett egységes intézkedés kiszabására az 571. és az 572. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
469. § E törvény rendelkezéseit a katonai büntetőeljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
470. § (1) Katonai büntetőeljárásnak van helye
a) a katona [Btk. 122. § (1) bek.] által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekmény (Btk. XX. Fejezet),
b) a fegyveres erők tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény,
c) a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény
esetén.
(2) A katonai büntetőeljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményre, ha ezek közül valamelyik miatt katonai büntetőeljárásnak van helye, és az elkülönítés nem lehetséges.
(3) Több terhelt esetében akkor van helye katonai büntetőeljárásnak, ha a terheltek valamelyikének bűncselekménye katonai büntetőeljárásra tartozik, és az eljárás elkülönítése – tekintettel a tényállás szoros összefüggésére – nem lehetséges. Ez a rendelkezés a bűnpártolóra is kiterjed.
471. § A katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben első fokon a kijelölt megyei bíróság katonai tanácsa, másodfokon – az egész országra kiterjedő illetékességgel – a Fővárosi Ítélőtábla jár el.
472. § (1) A katonai büntetőeljárásban első fokon hivatásos bíróként katonai bíró, első fokon ülnökként katonai ülnök jár el.
(2) A katonai büntetőeljárásban az ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem lehet. Magasabb rendfokozatú tábornok vádlott elleni eljárásban e szabálytól el lehet térni.
(3) Az elsőfokú bíróság a 14. § (1) bekezdésének a) pontjában és a 16. § (1) bekezdésének a)–j) pontjaiban meghatározott bűncselekmények esetén tanácsban, egyéb esetekben ülnökök közreműködése nélkül, egyesbíróként jár el.
(4) Az elsőfokú bíróság a 14. § (1) bekezdésének b) pontja esetében egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban is eljárhat, ha megállapítja, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény a vádirati minősítéstől eltérően hogyan minősülhet.
473. § (1) A katonai büntetőeljárásra kijelölt megyei bíróság katonai tanácsának illetékességi területét külön törvény állapítja meg.
(2) A Magyar Köztársaság határain kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására annak a megyei bíróságnak a katonai tanácsa az illetékes, amelynek területén az elkövető illetékes parancsnokának állomáshelye van.
(3) A 17. § (4) bekezdésében írt illetékességi ok katonai büntetőeljárásban nem alkalmazható.
474. § (1) A katonai büntetőeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész látja el. A katonai ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett maga végez nyomozást, vagy nyomozást végeztet.
(2) Kizárólag a katonai ügyész végzi a nyomozást a katona által elkövetett
a) katonai bűntett miatt,
b) katonai vétség miatt, ha azzal kapcsolatban más bűncselekményt is elkövetett, vagy ha több terhelt esetén az elkülönítés nem lehetséges,
c) nem katonai bűncselekmény miatt.
(3) A katonai ügyész végzi a nyomozást akkor is, ha a katona szolgálati viszonya időközben megszűnt.
(4) Katonai büntetőeljárásnak csak közvádra van helye, magánvádra üldözendő bűncselekmény esetében a katonai ügyész jár el. A katonai büntetőeljárásban viszonvád nem emelhető. Katonai bűncselekmény miatt folytatott eljárásban nincs helye pótmagánvádnak.
475. § (1) A katonai ügyészség a megyei bíróság katonai tanácsa mellett működik, vezetője a megyei főügyész jogkörében jár el.
(2) Az ítélőtábla mellett a vádhatóság feladatát a Katonai Fellebbviteli Ügyészség, a Legfelsőbb Bíróság mellett a vádhatóság feladatát a Katonai Főügyészség látja el.
(3) A katonai ügyészi szerv illetékességét annak a bíróságnak az illetékessége határozza meg, amely mellett működik.
(4) A katonai főügyész és a Katonai Fellebbviteli Ügyészség vezetője rendelkezése alapján a katonai ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre illetékessége egyébként nem terjed ki.
476. § A katonai ügyészi szerv és más ügyészség közötti hatásköri összeütközés esetében az eljáró ügyészséget a legfőbb ügyész jelöli ki.
477. § (1) Ha a nyomozást nem a katonai ügyész végzi, nyomozó hatóságként az illetékes parancsnok (vezető) jár el.
(2) Ha a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekményt nem katonai nyomozó hatóság észleli, vagy nem katonai nyomozó hatóság szerez ilyen bűncselekményről tudomást, a 170. § (4) bekezdésében meghatározott cselekmények elvégzéséről a katonai ügyészt haladéktalanul értesíti.
478. § A sorkatonai szolgálatot teljesítő tanú különösen indokolt esetben kérheti más szolgálati helyre történő vezénylését vagy áthelyezését. A kérelemről a katonai ügyész dönt.
479. § Ha a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmény miatt a katona őrizetbe vételét nem katonai nyomozó hatóság rendelte el, a terheltet huszonnégy órán belül át kell adni az illetékes katonai ügyésznek.
480. § (1) Katonával szemben előzetes letartóztatást akkor is el lehet rendelni, ha ellene katonai bűncselekmény, vagy a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény miatt folyik az eljárás, és a terhelt szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott okból elrendelt előzetes letartóztatás megszűnik a terhelt szolgálati viszonyának megszűnésével.
481. § Katona előzetes letartóztatása rendőrségi fogdában nem hajtható végre. Az előzetes letartóztatás kivételesen, a bíróság határozata alapján legfeljebb harminc napig – ha a nyomozási cselekmény elvégzése ezt indokolttá teszi – a katonai ügyész határozata alapján kétszer – alkalmanként legfeljebb tizenöt napig – helyőrségi fogdában is végrehajtható.
482. § Sorállományú katonával szemben lakhelyelhagyási tilalom nem rendelhető el.
483. § (1) A 480. §-ban meghatározott letartóztatási ok fennállása esetén a bíróság a sorállományú katona előzetes letartóztatása helyett elrendelheti a terhelt alakulatánál szoros felügyelet alá helyezését. A szoros felügyelet alá helyezett terhelt fegyveres szolgálatot nem láthat el, és szolgálati helyét a bíróság engedélye nélkül nem hagyhatja el.
(2) A szoros felügyelet alá helyezés meghosszabbítására az előzetes letartóztatás meghosszabbítására vonatkozó rendelkezések (131. §), megszűnésére pedig a 480. § (2) bekezdése irányadó.
(3) A szoros felügyelet alá helyezés elrendelése esetén az eljárásban védő részvétele kötelező.
484. § Katona esetében a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt óvadék letételének nincs helye.
485. § A feljelentés elutasítására a Btk. 124. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt a katonai nyomozó hatóság is jogosult.
486. § A katonai büntetőeljárásban a nyomozási bíró feladatait a megyei bíróság katonai bírája látja el. A katonai bíró, mint nyomozási bíró határozata elleni fellebbezést az egész országra kiterjedő illetékességgel a Fővárosi Ítélőtábla bírálja el. Ha a vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás tartama az egy évet meghaladja, az előzetes letartóztatást az hosszabbíthatja meg.
487. § A Btk. 124. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt a vádemelésig a katonai ügyész, azt követően a bíróság az eljárást megszünteti.
488. § A tárgyaláson a katonai ügyész részvétele a 241. § (1) bekezdésének eseteiben kötelező. A katonai büntetőeljárásban ügyészségi fogalmazó vagy titkár a vádat nem képviselheti.
489. § A védő tárgyalási részvétele a 242. § (1) bekezdésének b)–d) pontjában meghatározott esetekben kötelező.
490. § A katonai tanácsban az alacsonyabb rendfokozatú bíró a magasabb rendfokozatút megelőzően szavaz. Azonos rendfokozat esetén az szavaz először, aki a rendfokozatba később lépett elő. A tanács elnöke utolsónak adja le szavazatát.
491. § Sorállományú katonával szemben a katonai bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban a bűnügyi költséget – a meghatalmazott védőnek, továbbá a sértett képviselőjének készkiadása és díja, valamint a nem katonai büntetés-végrehajtási intézetben végrehajtott szabadságvesztéssel felmerült költség kivételével – az állam viseli.
492. § Katonával szemben a XX. Fejezet rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.
493. § E törvény rendelkezéseit a magánvád alapján folytatott büntetőeljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
494. § (1) A terhelt bűnösségének bizonyítása a magánvádlót terheli.
(2) A magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok illetik meg, feltéve, hogy e törvény eltérően nem rendelkezik.
(3) Ha az ügyben több sértett van, a megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a magánvádlót a bíróság jelöli ki. A magánvádló megnevezése vagy kijelölése után a többieket a sértett jogai illetik meg.
(4) A magánvádló viszonvád hiányában tanúként hallgatható meg.
495. § (1) A magánvádlót a vád képviseletével járó jogok az általa emelt vád tekintetében illetik meg. Az ellene emelt vád (viszonvád) esetén a vádlott jogai illetik meg, és kötelezettségei terhelik.
(2) A viszonvád tekintetében a magánvádló képviselőjét a védő jogállása, a vádlott védőjét a képviselő jogállása illeti meg, feltéve, hogy a meghatalmazásuk erre kiterjed.
496. § Az ügyész az ügy iratait a magánvádas eljárásban is megtekintheti, és a tárgyaláson jelen lehet. Az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti, ez esetben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg. Ha az ügyész a vád képviseletétől utóbb eláll, a vádat ismét a magánvádló képviseli.
497. § (1) Az eljárás feljelentésre indul meg. A feljelentésben elő kell adni, hogy a feljelentő ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását. A feljelentést a bíróságon kell írásban vagy szóban megtenni, a szóbeli feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(2) A nyomozó hatóság a hozzá érkezett feljelentést az illetékes bíróságnak küldi meg. Az ügyész a feljelentést akkor küldi meg a bíróságnak, ha a vád képviseletét nem veszi át.
(3) Kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetén az egyik fél sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt megindult eljárásban a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindítvány előterjesztésére, ha ennek határideje lejárt, feltéve, hogy a büntethetőség nem évült el.
(4) A bíróság elbírálja a (3) bekezdésben felsorolt bűncselekményekkel kölcsönösen elkövetett becsületsértés szabálysértését is.
498. § Ha a feljelentésből a feljelentett kiléte vagy a bűncselekmény nem állapítható meg, a bíróság felhívhatja a feljelentőt, hogy írásban pontosítsa a feljelentést, előkészítő ülést tarthat, nyomozást rendelhet el.
499. § (1) Nyomozást a bíróság vagy az ügyész rendelhet el.
(2) A bíróság nyomozást rendel el, ha a feljelentett cselekmény elkövetőjének személye, személyi adatai vagy tartózkodási helye ismeretlen, továbbá ha bizonyítási eszközök felkutatása szükséges. A bíróság a nyomozást elrendelő végzést és az iratokat megküldi a nyomozó hatóságnak. A nyomozást a rendőrség végzi.
(3) Az ügyész nyomozást rendelhet el, ha a vád képviseletét a személyes meghallgatásra idézés [502. § (1) bek.] kibocsátása előtt átveszi.
500. § (1) A bíróság által elrendelt nyomozás elvégzése után az iratokat a bíróságnak vissza kell küldeni.
(2) Ha az ismeretlen elkövető kiléte a nyomozás adatai alapján sem volt megállapítható, erről a nyomozást elrendelő bíróságot értesíteni kell.
(3) Ha a bíróság által elrendelt nyomozás során a feljelentő a feljelentést visszavonta, az addig keletkezett iratokat és a feljelentés visszavonására vonatkozó nyilatkozatot a bíróságnak vissza kell küldeni.
(4) A (2)–(3) bekezdés esetén a bíróság az eljárást megszünteti.
501. § (1) A bíróság az iratokat megküldi az ügyésznek, ha
a) a feljelentés és az iratok alapján olyan bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely miatt a vádat az ügyész képviseli,
b) szükségesnek tartja, hogy az ügyész a vád képviseletének átvételét megfontolja,
c) az ügyész a vád képviseletét a személyes meghallgatásra idézés kibocsátása előtt átvette.
(2) A bíróság, ha ez a feljelentés és az iratok tartalma alapján lehetséges, határoz az áttételről, az eljárás felfüggesztéséről és az eljárás megszüntetéséről.
502. § (1) Ha a 498. és az 501. §-ban felsorolt intézkedéseknek nincs helye, a bíróság a feljelentettet és a feljelentőt személyes meghallgatásra idézi, és ülést tart. A védőt és a feljelentő képviselőjét erről értesíti. Ha az ügyben több sértett van, a személyes meghallgatásra valamennyi sértettet meg kell idézni.
(2) Az idézésben a feljelentőt (sértettet) figyelmeztetni kell arra, hogy a kellően ki nem mentett elmaradását a bíróság a vád elejtésének tekinti. A feljelentettet a feljelentő nevére és a bűncselekmény lényegére utalással kell megidézni.
(3) A személyes meghallgatáson, ha a feljelentett külföldi, az államának konzuli tisztviselője is jelen lehet.
(4) A személyes meghallgatás megkezdésekor a bíróság megállapítja a feljelentő és a feljelentett személyazonosságát, ismerteti a feljelentés lényegét, és – ha annak feltételei fennállnak – figyelmezteti a feljelentettet a viszonvád lehetőségére. Ezt követően megkísérli a feljelentő és a feljelentett kibékítését.
(5) Ha a békítés eredménytelen, a bíróság felveszi a feljelentett személyi adatait, majd kérdést intéz hozzá, hogy a feljelentésben foglaltakat beismeri-e, és védekezésének alátámasztására milyen bizonyítási eszközöket jelöl meg. Szükség esetén megállapítja, hogy melyik sértett jár el magánvádlóként, illetőleg kijelöli a magánvádlót.
(6) Ha a feljelentett viszonvádat emel, a bíróság a feljelentőt feljelentettként is meghallgathatja.
(7) A bíróság felhívja a feljelentőt, továbbá viszonvád esetében a feljelentettet a bizonyítási eszközök és annak megjelölésére, hogy az egyes bizonyítási eszközök mely tények bizonyítására szolgálnak. Erre tizenöt napos határidőt adhat.
503. § (1) A személyes meghallgatásról jegyzőkönyvet kell készíteni.
(2) A bíróságnak az 501–502. §-ban meghatározott teendőit ülnök vagy bírósági titkár is elláthatja, és jogosult az 504. § (1) bekezdése szerinti határozat meghozatalára.
504. § (1) A bíróság az eljárást megszünteti, ha a feljelentő
a) a személyes meghallgatáson nem jelent meg, és magát előzetesen, alapos okkal, haladéktalanul nem mentette ki, vagy azért nem volt idézhető, mert a lakcímének megváltozását nem jelentette be,
b) a feljelentést visszavonta.
(2) A bíróság a személyes meghallgatáson minden olyan kérdésben határozhat, amelyre a személyes meghallgatás előtt jogosult.
(3) Az (1) bekezdés esetében a viszonvád alapján indult eljárást is meg kell szüntetni, feltéve, hogy a magánindítvány előterjesztésének határideje a személyes meghallgatás napjáig már lejárt.
505. § Nincs helye fellebbezésnek
a) a nyomozás elrendelése,
b) a személyes meghallgatásra idézés, illetőleg az erről szóló értesítés,
c) a magánvádló kijelölése miatt,
d) az 501. § (1) bekezdése szerinti intézkedés ellen.
506. § A magánvádlót az idézésben figyelmeztetni kell arra, hogy a kellően ki nem mentett elmaradását a bíróság a vád elejtésének tekinti, feltéve, hogy a képviseletéről nem gondoskodik.
507. § Ha a magánvádló a tárgyaláson nem jelenik meg, és magát alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul nem mentette ki, illetőleg őt azért nem lehetett megidézni, mert lakcímének megváltozását nem jelentette be, úgy kell tekinteni, hogy a vádat elejtette.
508. § Ha a magánvádlót a tárgyalásról rendzavarás miatt kiutasítják, illetőleg kivezetik, legkésőbb a bizonyítási eljárás befejezése előtt ismertetni kell vele a távollétében lefolytatott bizonyítást. A magánvádló képviselőjének kiutasítása esetén a tárgyalást a rendzavaró költségére el kell napolni, ha a magánvádló a tárgyaláson nincs jelen.
509. § (1) A tárgyaláson a bíróság ismerteti a vád, illetőleg a viszonvád lényegét, ha a magánvádlónak nincs képviselője, illetve a vádlottnak nincs védője.
(2) A tárgyaláson a bíróság hallgatja ki a vádlottat és a tanút, illetőleg hallgatja meg a szakértőt. A vádlottat a magánvádló távollétében kell kihallgatni.
510. § (1) A magánvádló a vád elejtését nem köteles indokolni. Az 504. § (1) bekezdésének a) pontja a tárgyaláson is irányadó.
(2) Ha az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól vette át, a vádat nem ejtheti el, de a vád képviseletétől elállhat. Ha a magánvádló jelen van, a tárgyalást folytatni kell, ellenkező esetben a bíróság a tárgyalás elnapolásával egyidejűleg új tárgyalást tűz ki, a magánvádlót pedig értesíti, hogy a vádat ismét ő képviseli.
511. § (1) A bíróság az eljárást megszünteti, ha a magánvádló a tárgyaláson a vádat elejtette, illetőleg a mulasztását vádelejtésnek kell tekinteni (507. §). Az 504. § (3) bekezdése ezekben az esetekben is irányadó.
(2) A rövidített jegyzőkönyvnek [252. § (5) bek.] tartalmaznia kell a vádlottnak azt az esetleges nyilatkozatát, amely a magánvádlót a vád elejtésére indította, valamint a magánvádlónak a vád elejtésére vonatkozó kijelentését.
512. § (1) Az elsőfokú bíróság határozata ellen a magánvádló a vádlott javára nem jelenthet be fellebbezést.
(2) Az elsőfokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a másodfokú bírósághoz.
(3) A bíróság a magánvádlót a tárgyalásra idézi, ha jelenlétét szükségesnek tartja. Egyébként a magánvádlót a tárgyalásról értesíteni kell.
(4) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét tanácsülésen hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti, ha ezt a magánvádló a határozathozatal céljából tartandó tanácsülésig indítványozza. Az 504. § (3) bekezdése ez esetben is irányadó.
513. § (1) A másodfokú bíróság határozata ellen a magánvádló a vádlott javára felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
(2) A másodfokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a harmadfokú bírósághoz.
(3) A harmadfokú bíróság ülésén a magánvádló részvétele kötelező. Ha a magánvádlónak nincs képviselője, a tanács elnöke képviselőt rendel ki részére.
(4) A harmadfokú bíróság ülésén a magánvádló képviselőjének előadása után a magánvádló is felszólalhat.
514. § (1) A 339. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a bűnügyi költséget a magánvádló viseli, ha azonban a büntetőeljárást a Btk. 32. §-ának a) vagy c) pontja szerinti büntethetőséget megszüntető okból szüntették meg, a 74. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűnügyi költséget az állam viseli. A 339. § (2) bekezdése alkalmazásának akkor is helye van, ha a bíróság az eljárást az 504. § (1) bekezdésének b) pontja, az 510. § (1) bekezdésének első mondata, illetőleg az 512. § (4) bekezdése alapján szüntette meg.
(2) A másodfokú bíróság a magánvádlót a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére kötelezi, ha az elsőfokú bíróság határozata ellen egyedül a magánvádló fellebbezett, és a másodfokú bíróság a határozatot helybenhagyja.
(3) Viszonvád esetében a bíróság úgy is rendelkezhet, hogy a magánvádló és a viszonvádló az általa előlegezett bűnügyi költséget viseli.
(4) Ha a másodfokú bíróság határozata ellen kizárólag a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt, és az nem vezetett eredményre, a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség a magánvádlót terheli.
515. § (1) A magánvádló csak akkor terjeszthet elő perújítási indítványt, ha a terheltet felmentették, vagy az eljárást megszüntették.
(2) A perújítási indítványt közvetlenül a bíróságnál kell előterjeszteni. Ha a perújítási indítvány olyan bűncselekmény megállapítására irányul, amely miatt a vádat az ügyész képviseli, az ügyész nyilatkozatát is be kell szerezni.
516. § A bíróság elé állítás esetén e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
517. § (1) Az ügyész a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül bíróság elé állíthatja, ha
a) a bűncselekményre a törvény nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel,
b) az ügy megítélése egyszerű,
c) a bizonyítékok rendelkezésre állnak,
d) a terheltet tetten érték, vagy a bűncselekmény elkövetését beismerte.
(2) Ha a bíróság elé állítás (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott feltételei fennállnak, tettenérés esetén az ügyész a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül bíróság elé állítja.
518. § (1) Ha a bíróság elé állítás feltételei fennállnak, és az ügyész a gyanúsítottat bíróság elé kívánja állítani, közli a gyanúsítottal, hogy mely bűncselekmény miatt, milyen bizonyítékok alapján állítja bíróság elé.
(2) Az ügyész haladéktalanul gondoskodik arról, hogy a gyanúsított védőt hatalmazhasson meg, ha a gyanúsítottnak nincs védője, védőt rendel ki. Ha a terhelt őrizetben van, gondoskodik arról, hogy a védő a terhelttel a tárgyalás előtt beszélhessen.
519. § (1) Az ügyész a bíróság elé állítás időpontjáról haladéktalanul tájékoztatja a bíróságot.
(2) A bíróság elé állítás előtt elrendelt személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés a bíróság elé állítás napján tartott tárgyalás befejezéséig tart. Az iratoknak az ügyészhez való visszaküldése esetén a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedésekről a bíróság dönt.
520. § Az ügyész a vádlottat a nyomozó hatóság közreműködésével vagy egyéb módon a bíróság elé állítja, a védőt rövid úton megidézi, és biztosítja, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. Gondoskodik továbbá arról, hogy a tárgyaláson jelen legyenek, akiknek a részvétele kötelező, illetve jelen lehessenek, akiknek a részvétele nem kötelező.
521. § Bíróság elé állítás esetén a XII. Fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók.
522. § (1) A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező.
(2) Az ügyész a tárgyalás megkezdése előtt – ha ez korábban nem történt meg – az iratokat és a tárgyi bizonyítási eszközöket a bíróságnak átadja, ezt követően a vádat szóban terjeszti elő.
(3) A vád előterjesztése után a bíróság az iratokat az ügyésznek visszaküldi, ha a bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap telt el, vagy a bűncselekményre a törvény nyolcévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel.
523. § (1) A vádlottat és a tanút a tanács elnöke hallgatja ki.
(2) Ha a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményének megfelelően – további bizonyítási eszközök felkutatása érdekében – az ügyész megkeresése szükséges, a bíróság az iratokat visszaküldi az ügyésznek.
524. § A vád kiterjesztésének akkor van helye, ha a bíróság elé állítás feltételei a kiterjesztett vád szerinti bűncselekményre is fennállnak. Egyébként a bíróság az iratokat visszaküldi az ügyésznek.
525. § Az iratoknak az ügyészhez való visszaküldése miatt fellebbezésnek nincs helye.
526. § Távollévő terhelttel szembeni eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
527. § (1) A nyomozásnak nem akadálya, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, a terhelt tartózkodási helyének felkutatása iránti intézkedések [73. § (1) bek.] mellett gondoskodni kell a bizonyítási eszközök felderítéséről és biztosításáról.
(2) Ha a terhelt felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartsák meg, ha a nyomozás adatai alapján a vádemelésnek nincs akadálya.
(3) Ha az ügyész indítványozza a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartását, a bíróság elfogató parancsot bocsát ki, feltéve, hogy erre korábban nem került sor.
(4) Az ügyész a vádemelés előtt – ha a terheltnek nincs meghatalmazott védője – védőt rendel ki, és gondoskodik arról, hogy a védő a nyomozás iratait megismerhesse (193–194. §).
(5) A terheltnek szóló idézést és értesítést, valamint a részére kézbesítendő határozatot a védőnek kell kézbesíteni.
528. § Ha az ügyész a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartását indítványozta, és a vádlott tartózkodási helye a tárgyalás megkezdése előtt ismertté válik, a bíróság értesíti az ügyészt, és a vádlottal szemben szükség esetén személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedést rendel el.
529. § (1) Ha a vádlott tartózkodási helye a vádemelést követően ismeretlenné vált, és távollétében tárgyalásnak helye lehet [527. § (2) bek.], a tanács elnöke az eljárás felfüggesztése nélkül felhívhatja az ügyészt, hogy kíván-e indítványt tenni a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő folytatására, és ezzel egyidejűleg elfogató parancsot bocsát ki.
(2) Ha az ügyész indokoltnak tartja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg, a felhívástól számított tizenöt napon belül erre indítványt tesz.
(3) Ha a vádlott érdekében korábban nem járt el védő, az ügyész a (2) bekezdés szerinti indítványában védő kirendelését is indítványozza. A tárgyalást a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével kell folytatni.
(4) Ha az ügyész nem tesz indítványt arra, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében folytassák, a tanács elnöke az eljárást felfüggeszti.
530. § (1) A vádlott távollétében tartott tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező.
(2) A vádlottnak a vádiratot, a határozatokat, az idézést és az értesítést hirdetményi úton kell kézbesíteni. A vádlottnak szóló idézést és értesítést a védőjének is kézbesíteni kell.
531. § (1) Ha a vádlott tartózkodási helye az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala előtt ismertté válik, a bíróság a tárgyalást – szükség esetén a bizonyítási eljárás újra megnyitásával (320. §) – folytatja.
(2) Ha a vádlott tartózkodási helye az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala után válik ismertté, a vádlott a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül a fellebbezés bejelentése helyett az elsőfokú bíróságnál kérheti a tárgyalás jelenlétében való megtartását.
(3) A tárgyalás megkezdése után a bíróság ismerteti a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozatát és a vádlottnak a tárgyalás jelenlétében való megtartására irányuló kérelmét. A bíróság a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozatát hatályon kívül helyezi, ezt követően a tárgyalást a XIII. Fejezet rendelkezései szerint folytatja le.
(4) Ha a vádlott tartózkodási helye a másodfokú vagy a harmadfokú eljárásban válik ismertté, a bíróság az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
(5) Ha a terhelt tartózkodási helye a jogerős határozat meghozatala után válik ismertté, a javára perújítási indítványt lehet előterjeszteni.
532. § (1) Ha a terhelt külföldön tartózkodik, és kiadatásának nincs helye, illetőleg kiadatását megtagadták, és a büntetőeljárás átadására sem került sor, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg.
(2) Ha a bírósági eljárásban állapítják meg, hogy a külföldön tartózkodó vádlott kiadatásának nincs helye, vagy kiadatását megtagadták, és a bíróság a büntetőeljárás felajánlását nem tartja indokoltnak, felhívhatja az ügyészt, hogy kívánja-e indítványozni a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő folytatását.
(3) Ha a tárgyalást azért tartják a vádlott távollétében, mert ismeretlen helyen tartózkodik, a (2) bekezdés esetén bíróság az ügyész felhívása nélkül folytatja a tárgyalást.
(4) Ha az eljárást a külföldön tartózkodó terhelttel szemben folytatják, illetve, ha a terhelt hazatért, az 527–531. § rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.
533. § A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
534. § (1) A bíróság az ügyész indítványára a nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indított eljárásban nyilvános ülésen hozott ítélettel megállapíthatja a vádlott bűnösségét, és büntetést szabhat ki, ha a vádlott a tárgyaláshoz való jogáról lemond, és beismerő vallomást tesz.
(2) A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban szabadságvesztés kiszabása esetén a Btk. 87/C. §-ában meghatározott mértékű szabadságvesztés szabható ki.
(3) A bíróság a polgári jogi igényt nem utasíthatja el.
535. § (1) Az ügyész az ügy körülményeinek, így különösen a gyanúsított személyének és az elkövetett bűncselekmény jellegének figyelembevételével indítványozhatja az ügy nyilvános ülésen való elbírálását, ha a gyanúsított
a) a nyomozás során beismerő vallomást tett, és
b) kezdeményezi az ügy nyilvános ülésen való elbírálását.
(2) A nyomozás során beismerő vallomást nem tett terhelt a nyomozás befejezése után, de legkésőbb a vádirat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti, hogy az ügyész indítványozza az ügy nyilvános ülésen való elbírálását. Ha az ügyész esélyt lát a kezdeményezés elfogadására, a terheltet meghallgatja. A kezdeményezés elfogadása esetén haladéktalanul indítványt tesz a bíróságnak az ügy nyilvános ülésen való elbírálására.
(3) Az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálásának indítványozásáról értesíti a terheltet, és figyelmezteti, hogy a bíróság eljárásában védő részvétele kötelező.
(4) Ha az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálását nem indítványozza, a terhelt kezdeményezéséről a bíróságot nem tájékoztathatja, az ezzel összefüggésben keletkezett iratokat nem nyújthatja be a bírósághoz.
(5) Az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálásra vonatkozó indítványát nem vonhatja vissza, kivéve, ha utóbb felmerülő körülmények alapján súlyosabb bűncselekmény miatt, vagy más bűncselekmény miatt is vádat kell emelni.
536. § (1) A tárgyalásról lemondás esetén a bíróság egyesbíróként jár el, és nyilvános ülést tart. A nyilvános ülésen az ügyész és a védő részvétele kötelező.
(2) A nyilvános ülés előkészítésére a tárgyalás előkészítésének szabályai irányadók.
537. § (1) A nyilvános ülésen az ügyész ismerteti a vádat és az ügynek a nyilvános ülésen alapuló elbírálására vonatkozó indítványát.
(2) A vád és az indítvány ismertetését követően a bíróság tájékoztatja a vádlottat a tárgyalásról lemondás és a bíróság előtt tett beismerése következményeiről, különösen az 539. és az 541. §-ban foglalt rendelkezésekről.
(3) Ezt követően a bíróság a vádlottat felhívja, hogy nyilatkozzék, lemond-e a tárgyalásról.
(4) A nyilatkozat megtétele előtt a bíróság lehetővé teszi, hogy a vádlott a védővel tanácskozzék.
(5) A bíróság a nyilvános ülést elrendeli, ha a vádlott a tárgyalásról lemond, és a bíróság e tény, az eljárás iratai, valamint – szükség esetén – az ügyészhez, a vádlotthoz és a védőhöz intézett kérdésekre adott válaszok alapján nem látja akadályát az ügy nyilvános ülésen való elintézésének. Egyéb esetben a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
538. § (1) A bíróság a vádlottat a tárgyalásról lemondó nyilatkozata után kihallgatja a vád tárgyává tett cselekményekről. Ha a vádlott a válaszadást megtagadja, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. Erre a vádlottat a kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetni kell.
(2) Ha a vádlott kihallgatását követően a bíróság úgy ítéli meg, hogy a vádlott beszámítási képessége, beismerésének önkéntessége vagy hitelt érdemlősége iránt ésszerű kételyek mutatkoznak, továbbá, ha a vádlott vallomása a nyomozás során tett vallomásától lényegesen eltér, az ügyet tárgyalásra utalja. Ha a bíróság erre nem lát alapot, a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja.
(3) A vádlott kihallgatásának befejezése után az ügyész, ezt követően a védő felszólalhat.
539. § (1) A bíróság a vádlott bűnösségét a beismerő vallomására és a nyomozás irataira alapítja.
(2) Ha a vádtól eltérő súlyosabb minősítés látszik megállapíthatónak, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja.
540. § Ha az ügyész a nyilvános ülést az 535. § (2) bekezdése alapján indítványozta, és a bíróság a nyilvános ülésen az ügyet tárgyalásra utalta – feltéve, hogy a tanúk a korábban kibocsátott idézésre a bíróságon megjelentek, és a tárgyalás megtartásának nincs akadálya –, a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja. A tárgyalásra a XIII. Fejezet rendelkezései az irányadók.
541. § A bűnösség megállapítása, valamint az 539. § szerint megállapított, a váddal egyező tényállás miatt nincs helye fellebbezésnek.
542. § (1) A másodfokú bíróság az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezése esetén is az 534. § (2) bekezdésében megállapított kereten belül szabhatja ki a büntetést.
(2) Ha az elsőfokú bíróság a nyilvános ülést a törvényi feltételek hiányában tartotta meg, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárásnak a megismételt eljárás szabályai szerinti lefolytatására utasítja.
543. § E törvény rendelkezéseit a tárgyalás mellőzésével végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés, pénzbüntetés kiszabása, illetőleg mellékbüntetés önálló büntetésként való alkalmazása vagy próbára bocsátás esetén az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
544. § (1) A bíróság az ügyész indítványára – magánvádas ügyben hivatalból – a szabadlábon lévő vádlottal szemben tárgyalás mellőzésével végzésben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetőleg önálló büntetésként foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, kiutasítást – katonával szemben lefokozást, szolgálati viszony megszüntetését is –, továbbá intézkedésként próbára bocsátást, megrovást alkalmaz a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén, ha
a) a törvény a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, pénzbüntetés kiszabását, a próbára bocsátást, illetőleg a mellékbüntetés önálló büntetésként alkalmazását lehetővé teszi,
b) a tényállás egyszerű,
c) a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte,
d) a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.
(2) Tárgyalás mellőzésével egy évet meghaladó szabadságvesztés nem szabható ki.
(3) A büntetőparancsot tartalmazó végzésre – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
545. § (1) Az 544. § (1) bekezdésében meghatározott végzés meghozatalának az ügynek a bíróságra érkezésétől számított harminc napon belül van helye.
(2) Magánvádas ügyben az (1) bekezdésben meghatározott határidőt a személyes meghallgatás napjától kell számítani.
546. § (1) Ha az ügyész a vádiratban nem tett indítványt arra, hogy a bíróság tárgyalás mellőzésével járjon el, a bíróság felhívhatja az indítvány megtételére.
(2) Az ügyész az (1) bekezdésben írt indítványát a felhívás kézbesítésétől számított három napon belül teheti meg.
547. § (1) A bíróság
a) végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés vagy pénzbüntetés kiszabása esetén mellékbüntetésként foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást vagy kiutasítást – katonával szemben lefokozást, a szolgálati viszony megszüntetését, rendfokozatban visszavetést és a várakozási idő meghosszabbítását is –, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén pénzmellékbüntetést alkalmazhat,
b) végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása vagy próbára bocsátás esetén pártfogó felügyeletet is alkalmazhat,
c) a végzésben elkobzást is kimondhat, elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet, illetőleg a polgári jogi igénynek helyt adhat, vagy a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasíthatja.
(2) A bűnügyi költség viselésére a 338–340. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A tárgyalás mellőzésével hozott végzés rendelkező részének tartalmaznia kell
a) a bűncselekmény megjelölését,
b) a kiszabott szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetőleg önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetést, próbára bocsátást vagy megrovást,
c) a jogszabályon alapuló egyéb rendelkezéseket,
d) az 548. és az 550. §-ban foglaltakra való figyelmeztetést.
(4) A végzés indokolására a 259. § (1) bekezdése megfelelően irányadó.
548. § (1) A tárgyalás mellőzésével hozott végzés ellen fellebbezésnek nincs helye; az ügyész, a magánvádló, a vádlott, a védő, a magánfél és az egyéb érdekelt a kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti. A kérelem alapján a bíróság tárgyalást tart.
(2) Az ügyész nem kérheti tárgyalás tartását azon a címen, hogy a bíróság az 544. § (1) bekezdése alapján járt el.
(3) A magánfél kizárólag a polgári jogi igényt elbíráló rendelkezéssel, az egyéb érdekelt csak az elkobzással kapcsolatban kérheti tárgyalás tartását. Ha a tárgyalás tartását kizárólag a magánfél kérte, a bíróság a tárgyaláson a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi, és az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.
(4) A tárgyalás tartására irányuló kérelemnek a végzés végrehajtására – az 549. § (2) bekezdésének esetét kivéve – halasztó hatálya van.
(5) Ha a vádlott részére a tárgyalás mellőzésével hozott végzést nem lehet kézbesíteni, a kézbesítés elmaradásának következményeire külön jogszabály rendelkezései irányadók.
549. § (1) A tárgyalás megkezdése után a bíróság ismerteti a büntetőparancsot és a tárgyalás tartására irányuló kérelmet.
(2) A tárgyalás kérésének az 548. § (3) bekezdésében meghatározott esetében, továbbá ha az ügyész, a vádlott vagy a védő kizárólag az elkobzásra, az elkobzás alá eső érték megfizetésére, a polgári jogi igényre vagy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést sérelmezte, a bíróság a tárgyaláson csak ebben a kérdésben határoz.
(3) A bíróság – a (2) bekezdés kivételével – a tárgyalás mellőzésével hozott végzését hatályon kívül helyezi, ezt követően a tárgyalást a XIII. Fejezet rendelkezései szerint folytatja le.
(4) A bíróság a vádlott terhére szóló kérelem hiányában akkor szabhat ki súlyosabb büntetetést, illetve alkalmazhat súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni, illetőleg súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést kell alkalmazni.
(5) A (3) bekezdés alapján hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
550. § (1) A tárgyalás tartására irányuló kérelmet a kérelmező a tárgyalás megkezdéséig visszavonhatja.
(2) A tárgyalást kérő személynek a tárgyaláson való részvétele kötelező. Ha a tárgyaláson nem jelenik meg, és magát alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul nem menti ki, úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmét visszavonta. Ez a rendelkezés az ügyészre nem vonatkozik.
551. § (1) Az országgyűlési képviselő, az alkotmánybíró, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, az adatvédelmi biztos, az Állami Számvevőszék elnöke és elnökhelyettesei ellen – e tisztségük fennállása alatt – csak a mentelmi jog felfüggesztése után indítható büntetőeljárás.
(2) A hivatásos bíró és az ügyész ellen, valamint az ülnök ellen az e minőségében elkövetett bűncselekménye miatt csak az arra jogosult előzetes hozzájárulásával indítható büntetőeljárás.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben felsorolt mentességet élvező személyek gyanúsítottkénti kihallgatására csak a mentelmi jog felfüggesztése, illetve az arra jogosult előzetes hozzájárulásának megadása után kerülhet sor, és ezt megelőzően az ilyen személlyel szemben – a tettenérés esetét kivéve – kényszerintézkedés nem alkalmazható.
(4) Külön törvény határozza meg, hogy mely szerv vagy személy jogosult a mentelmi jog felfüggesztésére, illetve a hozzájárulás megadására.
552. § (1) Ha a büntetőeljárás során adat merül fel arra, hogy a terhelt mentességet élvező személy, az eljárás felfüggesztése mellett indítványozni kell a mentelmi jog felfüggesztésére, illetőleg a hozzájárulás megadására jogosult döntését. Az indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően, valamint magánvádas ügyben a bíróság terjeszti elő. Tettenérés esetén az indítványt haladéktalanul elő kell terjeszteni.
(2) Ha az indítványt a mentelmi jog felfüggesztésére, illetve a hozzájárulás megadására jogosult elutasította, az eljárást meg kell szüntetni. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárás ilyen okból történő megszüntetése nem akadálya annak, hogy a személyes mentesség megszűnését követően a büntetőeljárást lefolytassák.
(3) A mentelmi jog felfüggesztését, illetőleg a hozzájárulás megadását követően az eljárást soron kívül, e törvény szerint kell lefolytatni. Az eljárás csak arra a cselekményre nézve folytatható le, amelyre a hozzájárulás kiterjed.
553. § (1) Az 551–552. § rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló más mentességet (a továbbiakban együttesen: diplomáciai mentesség) élvező személyek ügyében.
(2) A diplomáciai mentességet élvező személlyel szemben büntetőeljárási cselekmény a mentesség felfüggesztéséig nem végezhető.
(3) A diplomáciai mentesség felfüggesztésére vonatkozó indítványt a bíróság az igazságügyminiszter útján, a legfőbb ügyész közvetlenül terjeszti elő a külügyminiszternek.
554. § (1) A bíróság a diplomáciai mentesség tárgyában hozott döntésig az eljárást akkor is felfüggeszti, ha a mentességet élvező személy magánvádlóként lép fel. Ha a bíróság a külügyminiszter állásfoglalása alapján a mentességet megállapította, az eljárást megszünteti.
(2) Ha az eljárás során a diplomáciai mentességet élvező személy tanúkénti kihallgatása válik szükségessé, vagy ilyen személy magánfélként lép fel, a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően, illetve magánvádas ügyben a bíróság az igazságügyminiszter útján – az eljárás felfüggesztése nélkül – a külügyminiszternek tesz előterjesztést állásfoglalás végett.
(3) Ha a külügyminiszter állásfoglalása alapján a mentesség megállapítható, a mentességet élvező személy nem hallgatható ki, illetőleg polgári jogi igénye nem bírálható el.
(4) Az 553. § (1) bekezdésében meghatározott mentességet élvező személy a büntetőeljárásban védőként és szakértőként nem járhat el, illetve hatósági tanúként nem vehető igénybe.
555. § (1) E törvény rendelkezéseit a különleges eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A különleges eljárások során – eltérő rendelkezés hiányában –
a) az eljárás hivatalból vagy az ügyész, a terhelt vagy a védő indítványára indul meg,
b) az a bíróság jár el, amely a különleges eljárást megelőzően az ügyben (alapügy) első fokon ügydöntő határozatot hozott,
c) a bíróság ülnökök közreműködése nélkül, egyesbíróként jár el,
d) a bíróság az eljárást megszünteti, ha az ügyész az indítványát visszavonta,
