„(9) A kincstári körbe tartozók a 18/B. § (10) bekezdésében meghatározott, nemzetközi szerződések alapján külföldről beérkező pénzeszközök befogadására és azok felhasználásának lebonyolítására devizaszámlát a Kincstárban nyithatnak. A Kincstár a devizaszámla-vezetéssel kapcsolatos tevékenysége körében – a Magyar Nemzeti Bank és a Kincstár között létrejött megállapodás alapján – a Magyar Nemzeti Bank által alkalmazott feltételek figyelembevételével díjakat számolhat fel és kamatot fizethet, amelynek feltételeit a számlatulajdonossal kötött számlaszerződésben köteles rögzíteni.”
(6) Az Áht. 18/C. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (10)–(13) bekezdések megjelölése (11)–(14) bekezdésre változik:
„(10) A kincstári körbe tartozók a 18/B. § (10) bekezdésében nem érintett jogcímen a devizajogszabályoknak megfelelően megszerzett devizaeszközeik kezelésére devizaszámláikat kereskedelmi banknál vezethetik.”
(7) Az Áht. 18/C. §-ának (11) bekezdésében a (12) bekezdésre való hivatkozás (13) bekezdésre, a (12) bekezdésben a bekezdésre hivatkozás (12) bekezdésre és a (13) bekezdésben a bekezdésekre való hivatkozás (12)–(13) bekezdésre változik.
(8) Az Áht. a következő 18/E. §-sal egészül ki:
„18/E. § A Kincstár a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása körében jogosult távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz alkalmazására is. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a távolról hozzáférést biztosító eszköznek számít az, amellyel birtokosa rendelkezhet a Kincstárral szemben fennálló számla-követeléséről, és ezáltal fizetést teljesíthet a kedvezményezett részére, amely rendszerint személyazonosító kód és/vagy más hasonló azonosító használatához kötött. Ilyen különösen a számla-követelésről való rendelkezést a telefon vagy számítógép útján biztosító egyéb eszköz.”
(9) Az Áht. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23. § (1) A központi költségvetésben a fejezeti kezelésű előirányzatok között összevontan „Beruházás” jogcímen kell előirányozni a központi beruházások előkészítésére és megvalósítására szolgáló összegeket.
(2) A szakmai programokkal összhangban álló központi beruházások hároméves programját évente ki kell dolgozni, és a költségvetési törvényjavaslattal egyidejűleg – annak részeként – kell előterjeszteni. A költségvetési törvényjavaslat keretösszegével egyező és az egyéb pénzügyi forrásokat is részletező beruházási programban az 1000 millió forint összköltség feletti beruházásokat tételesen, e összeghatár alatti projekteket összevontan kell bemutatni.”
(10) Az Áht. 24. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A (4) bekezdés szerinti szabályozás kiterjedhet az előirányzat-maradványok jóváhagyásának és következő évi felhasználásának, az éven túli kötelezettségvállalásnak, a visszterhesen (kölcsönök) és visszatérítési kötelezettséggel nyújtható támogatások folyósításának és visszatérítésének, az előlegek folyósításának és elszámolásának, a behajthatatlan követelésekről történő, a 108. § (2) bekezdése szerinti lemondásnak a részletes szabályaira.”
(11) Az Áht. 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Kormány rendelkezik az általános tartalékkal és – ha a költségvetési törvény másként nem rendelkezik – a céltartalékokkal, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésében képzett tartalékokkal.”
(12) Az Áht. 48. §-ának q) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A pénzügyminiszter)
„q) a társadalombiztosítási alrendszer költségvetésének, zárszámadásának a Kormány hatáskörébe tartozó kérdéseiben döntés-előkészítő, koordináló feladatot lát el, javaslatot tesz a 86/B. § (3) bekezdésében szabályozott tartalék felhasználására; előkészíti a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési és zárszámadási törvénytervezeteit.”
(13) Az Áht. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § (1) A pénzügyminiszter április 15-éig – az országgyűlési képviselők általános választásának évében legkésőbb június 30-áig – elkészíti és a Kormány elé terjeszti a következő évre vonatkozó gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányait és a költségvetési tervezés fő kereteit meghatározó költségvetési irányelveket.
(2) A Kormány május 15-éig – az országgyűlési képviselők általános választásának évében július 31-éig – benyújtja a következő évi gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési irányelveket az Országgyűlésnek.
(3) Az Országgyűlés június 15-éig – az országgyűlési képviselők általános választásának évében augusztus 31-éig – a benyújtott költségvetési irányelvek alapján meghatározza a privatizációs bevételek nélküli államháztartási hiány mértékét és az államháztartás kiadásainak lehetséges arányait.
(4) Az országgyűlési képviselők általános választásának évében, illetőleg a polgármesterek és a helyi önkormányzati képviselő-testületek tagjai általános választásának évében a választás napját (első forduló) megelőző 30 nappal
a) az államháztartás állapotáról a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára, saját fejezeteik tekintetében,
b) a közigazgatási államtitkárok,
c) az országos hatáskörű szervek vezetői,
d) az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója,
e) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója,
f) a jegyző, főjegyző, körjegyző, megyei főjegyző
részletes jelentést tesznek közzé pénzügyi helyzetükről és a megelőző választási ciklusban keletkezett későbbi éveket terhelő pénzügyi determinációkról, kötelezettségekről.”
(14) Az Áht. 63. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„63. § (1) A normatív állami hozzájárulás összegét, a normatív állami hozzájárulások jogcímeit és mértékeit, továbbá az egyéb támogatások jogcímeit és feltételrendszerét a költségvetési törvény állapítja meg.
(2) A helyi önkormányzatokat megillető – adatszolgáltatásuk szerinti feladatmutatók alapján megállapított – normatív módon elosztott, központi költségvetési kapcsolatokból származó források összegét önkormányzatonként és jogcímenként a pénzügyminiszter és a belügyminiszter együttes rendeletben hirdeti ki a 71. § (1) bekezdésében meghatározott határidőt megelőző 15. napig.
(3) A központi költségvetésből a helyi önkormányzatokat megillető normatív állami hozzájárulás, átengedett személyi jövedelemadó, a helyi önkormányzatok működésével kapcsolatos egyéb, központi költségvetési kapcsolatból származó, a költségvetési törvényben meghatározott támogatás, illetve előirányzat összegét a helyi önkormányzati költségvetési szervek által utalványozott, a személyi juttatásokat és egyéb kifizetéseket terhelő levonások, járulékok és hozzájárulások (a továbbiakban: közterhek) beszámítását követően (nettó módon) 13 részletben, az adott hónapban esedékes jogcímek figyelembevételével kell folyósítani.
(4) A (3) bekezdés szerinti finanszírozás biztosításához szükséges információkat a központosított illetményszámfejtésből rendelkezésre álló adatok, illetve a központosított számfejtést nem igénylő önkormányzatok adatszolgáltatása alapján a megyei, fővárosi Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat szolgáltatja a Kincstár részére, külön jogszabályban meghatározott módon.
(5) A (3) bekezdésben szereplő adatszolgáltatás, illetve az annak alapját képező, utalványozásnak minősülő intézményi bérszámfejtési adatok a személyi jövedelemadó, a munkavállalókat és a munkáltatókat terhelő járulékok szempontjából megfizetési rendelkezésnek minősülnek. Az adatszolgáltatás elmulasztása esetén a Kincstár a (3) bekezdés szerinti folyósítást az adatszolgáltatás pótlásáig felfüggeszti.
(6) Ha a (3) bekezdésben meghatározott források a nettósítás során beszámítandó, a külön jogszabályban rögzített közterhekre nem nyújtanak fedezetet, akkor a különbözetet a Kincstár a helyi önkormányzatok részére átmenetileg megelőlegezi, és éven belül a következő hónapokban kiutalandó nettó összegekből levonja. Ha három egymást követő hónapban vagy legkésőbb november 30-áig a különbözet levonása nem teljesül, akkor a Kincstár azonnali beszedési megbízást nyújthat be a helyi önkormányzat ellen. Az érintett önkormányzatok december 31-én fennálló tartozása a következő évi nettó finanszírozás keretén belül kerül elszámolásra.
(7) Amennyiben a beszámítás során a Kincstár beszedésre, inkasszálásra kényszerül, az ehhez szükséges fedezet biztosítása – az előirányzat felhasználási ütemterve alapján – a helyi önkormányzat feladata.”
(15) Az Áht. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„64. § (1) A helyi önkormányzat a költségvetési év végét követően a költségvetési törvény előírásai szerint a tényleges mutatók alapján elszámol a normatív módon elosztott, központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásokkal, a címzett és céltámogatásokkal, illetve az államháztartás más alrendszerétől kapott egyéb támogatásokkal. A központosított előirányzatok vonatkozásában évközi visszafizetés esetén, azzal egyidejűleg a helyi önkormányzat – a területileg illetékes megyei, fővárosi Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálaton keresztül – kezdeményezi a Belügyminisztériumnál az előirányzat módosítását. A jogtalanul igénybe vett összeget teljes egészében vissza kell fizetni.
(2) A helyi önkormányzat kamatot fizet a jogtalanul igénybe vett teljes összeg után a központi költségvetés részére, ha
a) a mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott, normatív módon elosztott, központi költségvetési kapcsolatokból származó források legalább 5 százalékkal meghaladják az őt ténylegesen megillető összeget, valamint,
b) a címzett és a céltámogatásokra és a központi költségvetésből biztosított egyéb támogatásokra a (6) bekezdés alapján nem jogosult.
(3) A központi költségvetés kamatot fizet a helyi önkormányzat részére, ha az általa időarányosan folyósított, normatív módon elosztott, központi költségvetési kapcsolatokból származó forrás legalább 5 százalékkal kevesebb a helyi önkormányzatot ténylegesen megillető összegnél.
(4) A (2) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés szerint fizetendő kamat mértéke 500 ezer forintot meg nem haladó eltérés esetén a költségvetési évben érvényes átlagos jegybanki alapkamat, egyébként annak kétszerese.
(5) Az a helyi önkormányzat, amely a (2) bekezdés a) pontja szerint visszafizetési kötelezettségének és kamatfizetési kötelezettségének külön jogszabály szerinti határidőre nem tesz eleget, további – az éves átlagos jegybanki alapkamat kétszeres mértékének megfelelő – kamatot köteles fizetni addig a napig, amíg fizetési kötelezettségét nem teljesíti.
(6) Ha a helyi önkormányzat a (2) bekezdés b) pontjában szereplő támogatást jogtalanul vette igénybe, vagy azt nem a megjelölt feladatra használta fel, illetve a törvényben rögzített arányt meghaladó mértékű támogatást vett igénybe, vagy a támogatások igényléséhez valótlan adatot szolgáltatott, a költségvetési év során haladéktalanul, de legkésőbb a külön jogszabályban megjelölt határidőre köteles a támogatást visszatéríteni. Az igénybe vett napokra számítva a (7) bekezdésben meghatározott mértékű, továbbá az (5) bekezdés szerinti kamatot kell fizetnie a központi költségvetés javára.
(7) A (6) bekezdésben meghatározott esetben fizetendő kamat mértéke, ha a helyi önkormányzat visszafizetési kötelezettségének
a) az igénybevétel évében tesz eleget, a megelőző év átlagos jegybanki alapkamatának kétszerese,
b) ennél későbbi évben tesz eleget, az igénybevétel éve átlagos jegybanki alapkamatának kétszerese.
(8) Az Állami Számvevőszék által feltárt és az Országgyűlés által jóváhagyott visszafizetési kötelezettséghez kapcsolódó késedelmikamat-fizetési kötelezettség keletkezésének napja:
a) a (2) bekezdés a) pontjában szereplő állami hozzájárulás, támogatás esetében kormányrendeletben megjelölt nap,
b) a (2) bekezdés b) pontjában szereplő támogatások esetében a jogtalan igénybevétel napja.
A fizetendő kamat mértéke az igénybevétel évében érvényes átlagos jegybanki alapkamat kétszerese.
(9) Ha a helyi önkormányzat az e törvény 72. § és 80. §-ában előírt információkat határidőre nem szolgáltatja, a Belügyminisztérium – a határidőt követő hónaptól az információ szolgáltatásáig – a nettó finanszírozás keretében az önkormányzatot megillető összeg folyósítását felfüggeszti. Az így elmaradó összeg az információ szolgáltatását követően az év hátralévő részében – havonta egyenlő részletben – illeti meg az önkormányzatot. Ebben az esetben az önkormányzatot a (3) bekezdés szerinti kamat nem illeti meg.
(10) A helyi önkormányzat által a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott, továbbá a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény hatálya alá tartozó támogatások előirányzatai esetében az év közben történő lemondással, illetve visszafizetéssel felszabaduló előirányzat újraelosztására az ezeket meghatározó jogszabályok előírásai az irányadók. Az egyéb, központi költségvetési kapcsolatokból származó támogatások esetében a felszabaduló előirányzat a tárgyévben ugyanazon jogcímen újra elosztható.”
(16) Az Áht. 68. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A helyi önkormányzat a költségvetését a költségvetési törvény elfogadását követően, annak előírásai, követelményei, a központi hozzájárulásoknak, támogatásoknak az önkormányzatot megillető normatívái, valamint a központosított előirányzatok tervezett igénybevétele alapján állapítja meg.”
(17) Az Áht. 84. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„84. § (1) A társadalombiztosítási alrendszer finanszírozza és látja el a társadalombiztosítás törvényben meghatározott, kötelező feladatait.
(2) A társadalombiztosítási alapok kezelői – a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. §-a (2) bekezdésében meghatározott személy (a továbbiakban: a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személy) irányítása és az egészségügyi miniszter közreműködése mellett – közreműködnek a következő évre vonatkozó költségvetési irányelvek elkészítésében, és elkészítik a hatáskörükbe utalt alap költségvetését, zárszámadását.
(3) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési irányelveit a pénzügyminiszter a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személlyel együtt április 15-éig elkészíti, és a Kormány elé terjeszti.
(4) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési irányelveit a Kormány állapítja meg, és az 50. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint jár el.
(5) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének részletes tervezetét az Alapok kezelői a költségvetési irányelvek szerint az egészségügyi miniszter közreműködésével állítják össze, és a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személy jóváhagyásával megküldik a pénzügyminiszternek.”
(18) Az Áht. 86. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetője a költségvetésről szóló törvény kihirdetését követő 20 napon belül meghatározza igazgatási szervei működési költségvetése, valamint az általuk kezelt alapok részletes előirányzatait (elemi költségvetést). Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vonatkozásában e feladatot a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személy 10 napon belül végzi el.”
(19) Az Áht. 86. §-a a következő (4)–(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)–(8) bekezdés megjelölése (6)–(10) bekezdésre változik:
„(4) Az Országgyűlés megtárgyalja a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének bevételeit és kiadásait összességében és alaponként. Az Országgyűlés november 30-áig határozatban, összegszerűen meghatározza az alapok bevételi és kiadási főösszegét, a hiányt, illetőleg a többlet mértékét.
(5) A (4) bekezdésben említett határozat elfogadását követően a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről szóló törvény vitájában benyújtott módosító javaslatokra az 52. § (3) bekezdésében foglaltak az irányadók.”
(20) Az Áht. 86/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86/A. § (1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az irányelvek alapján az egészségügyi miniszter közreműködésével elkészítik a kezelésükben lévő társadalombiztosítási pénzügyi alapok költségvetésének végrehajtásáról szóló zárszámadást, és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait és a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személynek a jóváhagyásával továbbítják az alaponként és összevontan bemutatott zárszámadási javaslatot a pénzügyminiszternek.
(2) A Kormány a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról szóló zárszámadási javaslatát a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetési beszámolójának könyvvizsgálói hitelesítését követően fogadja el. A könyvvizsgáló díjazása a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai működési költségvetését terheli.
(3) A Kormány a hitelesített mérleget is tartalmazó beszámolót megküldi az Állami Számvevőszéknek, a könyvvizsgálatok eredményéről a zárszámadás keretében tájékoztatja az Országgyűlést.
(4) A Kormány a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a költségvetés zárszámadásáról szóló törvényjavaslattal együtt, az 53. §-ban meghatározottak szerint terjeszti az Országgyűlés elé, és küldi meg az Állami Számvevőszéknek.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott törvényjavaslatban be kell mutatni az Alapnak és ezen belül a működési költségvetésnek az előirányzat-maradványát és a költségvetési év költségvetési egyenlegére gyakorolt hatását.”
(21) Az Áht. 86/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak gazdálkodására a 7–18. §-ok vonatkoznak azzal, hogy az Alapok maradványa a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról szóló zárszámadási törvényben foglaltak szerint, annak kihirdetését követően használható fel.”
(22) Az Áht. 86/F. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86/F. § A társadalombiztosítási költségvetési szervekre a központi költségvetési szervekre vonatkozó rendelkezések az irányadók.”
(23) Az Áht. a következő 86/G. §-sal egészül ki:
„86/G. § A társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személy
a) gondoskodik az Alapok működéséről,
b) ellátja az Alapok kezelői vonatkozásában a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének azon feladatait, amelyeket az Alap kezelésére vonatkozóan nem a Kormány és nem az Alapok kezelői gyakorolnak.”
(24) Az Áht. 98. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A tartozásállomány fennállásáig az ellenjegyzés általános szabályain túlmenően csak a kincstári biztos ellenjegyzésével együtt vállalható további kötelezettség, illetve teljesíthető kifizetés.”
(25) Az Áht. 98. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (8) bekezdés megjelölése (9) bekezdésre változik:
„(8) A költségvetési szerv köteles a közbeszerzés megvalósításával összehangoltan biztosítani a szükséges költségvetési és saját forrásai rendelkezésre állását.”
(26) Az Áht. 100. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A költségvetési szervek – ideértve a társadalombiztosítási költségvetési szervet – a 66. §-ban foglalt költségvetési szervek és a Kincstár kivételével, valamint törvény eltérő rendelkezése hiányában az alapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai
a) pénzkölcsönt (hitelt) nem vehetnek fel,
b) kezességet nem vállalhatnak,
c) értékpapírt – kivéve a 94. § (4) bekezdése szerinti gazdasági társasági részesedést megtestesítő értékpapírt – nem vásárolhatnak,
d) váltót nem bocsáthatnak ki és nem fogadhatnak el,
e) kötvényt nem bocsáthatnak ki.”
(27) Az Áht. 101. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai részére jóváhagyott kiadási előirányzat felhasználása az alappal való rendelkezésre jogosult miniszter – társadalombiztosítás pénzügyi alapjai esetében az alapokat kezelő szervezet vezetője – által benyújtott és a pénzügyminiszter által jóváhagyott – a bevételek várható beérkezését is ütemező – előirányzat-felhasználási terv alapján a kiadások tényleges felmerülésének időpontjához igazodóan történik.”
(28) Az Áht. 101. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A helyi önkormányzatokat a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény szerint megillető, az előző években fel nem használt címzett és céltámogatások, valamint a céljellegű decentralizált támogatás előirányzatának a (3) bekezdésben foglaltak szerint igénybevételre kerülő összegével a pénzügyi teljesítés előtt, továbbá a döntéssel le nem kötött előirányzat-maradvánnyal és a helyi önkormányzatok által a tárgyévet megelőzően igénybe vett címzett és céltámogatásnak a tárgyév első félévében visszafizetett összegével a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásának a központi költségvetésben megtervezett tárgyévi előirányzatát meg kell növelni. A helyi önkormányzatok által a tárgyévet megelőzően igénybe vett címzett és céltámogatásnak a tárgyév második félévében visszafizetett és a működésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítő támogatására, valamint a céljellegű decentralizált támogatás éves költségvetési törvényben meghatározott vis maior tartalékára átcsoportosított összege a működésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítő támogatási előirányzatát, valamint a céljellegű decentralizált támogatás tárgyévi költségvetési törvényben meghatározott vis maior tartalékának előirányzatát növeli. A termelő infrastrukturális feltételekben meglevő területi fejlettségi különbségek mérséklésére, a területfejlesztési szempontból kedvezményezett térségek helyi önkormányzatai részére előirányzott állami támogatásnak, a tárgyévet megelőző évek maradványaiból a tárgyévben igénybe vett összegével a központi költségvetésben megtervezett tárgyévi ilyen célú előirányzatot meg kell növelni.”
(29) Az Áht. 101. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A központi költségvetésből a költségvetési törvényben a helyi önkormányzatok részére jóváhagyott normatív állami hozzájárulást, az átengedett személyi jövedelemadó összegét, valamint a helyi önkormányzatok működésével kapcsolatos egyéb, központi költségvetési kapcsolatból származó, a költségvetési törvényben meghatározott, nettó módon átutalandó támogatást, illetve előirányzatot, továbbá a költségvetési gazdálkodási rend szerint működő egészségügyi intézményeket illetően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által folyósított támogatást – a személyi juttatásokat, valamint egyéb kifizetéseket terhelő, illetve azokkal összefüggésben felmerülő és az államháztartás alrendszereit megillető kötelezettségek (szja-előleg, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás, társadalombiztosítási járulék, munkaadói és munkavállalói szolidaritási járulék) beszámításával – csökkentett összegben, havi részletekben, a Kormány által rendeletben meghatározott időpontban kell folyósítani.”
(30) Az Áht. 102. §-ának (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) Az előirányzat-felhasználási keret megállapítása során a kincstári körbe tartozók által elismert tartozásállományról benyújtott adatszolgáltatás, valamint annak az (5) bekezdésben foglalt felülvizsgálata alapján a Kincstár – kormányrendeletben szabályozott módon és mértékben – az állammal és a társadalombiztosítási alapokkal szembeni tartozás összegére az előirányzat-felhasználási keretet zárolja. A tartozásállomány csökkentésére irányuló átutalási megbízások esetén a Kincstár az átutalási megbízásban foglalt összeggel a zárolt keretből teljesíti a megbízást.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott adatszolgáltatás hitelességét az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a Kormány rendeletében meghatározottak szerint ellenőrzi, és annak eredményéről a Kincstárt értesíti.”
(31) Az Áht. 102. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) A Kincstár december 20-át követően megelőlegezi a központi költségvetési szervek következő évi előirányzata terhére a munkavállalók december havi járandóságait, valamint a helyi önkormányzatokat a következő évben nettó módon megillető támogatások és átengedett bevételek 1/13-ad részét, hogy a következő év január 5-éig esedékes járandóságok fedezete – az illetménykifizetés napjához igazodóan – az év végi munkanapok átcsoportosítása miatt rendelkezésre álljon.”
(32) Az Áht. 105. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az államháztartás alrendszerei közül a helyi önkormányzatok vagyonáról külön törvény rendelkezik.”
(33) Az Áht. 108. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A Kormány – 2000 millió forint bruttó éves értékhatárig – rendeletben intézkedhet, az állam társadalombiztosítási ellátást szolgáló vagyona kivételével, a kincstári és vállalkozói vagyonának egymás közötti – bármilyen jellegű visszapótlás nélküli – átcsoportosításáról.”
(34) Az Áht. 109/D. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A KVI a kincstári vagyonért felelős miniszter irányítása alatt álló központi költségvetési szerv.”
(35) Az Áht. 109/D. §-ának (3) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(A kincstári vagyon értékesítésének módjára vonatkozó szabályzatot a Kormány hagyja jóvá azzal, hogy a kincstári vagyon az alábbi eljárásokkal értékesíthető)
„g) csere”
(36) Az Áht. 109/F. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A KVI a törvény alapján közvetlenül vagyonkezelői jogot gyakorol minden olyan kincstári vagyontárgy felett, amelynek nincs más vagyonkezelője.”
(37) Az Áht. 109/F. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (1) bekezdés szerinti vagyonkezelői jogot, illetve a kijelölést a KVI – az érintett szervezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének egyetértésével – visszavonhatja.”
(38) Az Áht. 109/G. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vagyonkezelői jog jogosultját – ha jogszabály másként nem rendelkezik – megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei – ideértve a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény szerinti könyvvezetési és beszámolókészítési kötelezettséget is – azzal, hogy a vagyont nem értékesítheti, illetve arra zálogjogot, illetve haszonélvezeti jogot nem alapíthat. A vagyonkezelő a vagyonkezelői jogát írásbeli megállapodás alapján és a KVI-vel kötött megállapodásban foglalt, akár a versenyeztetés alól is felmentést biztosító feltételek szerint, ellenérték fejében – központi költségvetési szervek egymás közti ügylete esetén ingyenesen is – átruházhatja – a vagyonhoz kapcsolódó jogokkal és kötelezettségekkel együtt – a vagyon kezelésére jogosult más szervre, a KVI egyidejű értesítése mellett. A vagyonkezelői jog átruházása esetén a KVI-vel kötött vagyonkezelési szerződés a szükséges módosítások átvezetésével továbbra is hatályban marad. A kincstári vagyon kezelésére vonatkozó szakmai feltételeket a Kormány rendeletben állapítja meg.”
(39) Az Áht. 109/G. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ingatlanra vonatkozóan a vagyonkezelői jog megszerzéséhez az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés is szükséges. A 109/F. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó szervek bejegyzett kezelői jogát az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés módosítása nélkül bejegyzett vagyonkezelői jognak kell tekinteni. A KVI a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével köteles gondoskodni a kincstári vagyonba tartozó ingatlanok tekintetében a Magyar Államot és a vagyonkezelőt megillető jogok ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetéséről.”
(40) Az Áht. 109/I. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vagyonkezelő személyének kijelöléséhez, megváltozásához, továbbá vagyonkezelési megállapodás, illetve vagyonkezelési szerződés megkötéséhez az (1) bekezdésben meghatározott vagyontárgyak tekintetében a védettség jellege szerint illetékes miniszter egyetértése szükséges. Vagyonkezelési megállapodás, illetve vagyonkezelési szerződés megkötése esetén a védettség jellege szerint illetékes miniszter egyetértési joga a megállapodásnak, illetve a szerződésnek a védettséget érintő vagyonkezelési kérdéseire terjed ki.”
(41) Az Áht. 109/K. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A KVI a kincstári vagyont – a 109/I. § (1) bekezdésében meghatározott vagyontárgyak elidegenítése és a (4) bekezdésben említett társasági tulajdonba adás kivételével – 100 millió forint egyedi bruttó forgalmiérték-határig a KVI vezérigazgatójának jóváhagyásával, a kincstári vagyonért felelős miniszternek a kincstári vagyonkörből történő kikerülésre vonatkozó jóváhagyása nélkül és félévenként történő utólagos, az ügyeket tételesen bemutató tájékoztatása mellett értékesítheti.”
(42) Az Áht. 109/K. §-a következő (5)–(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az állami öröklés révén kincstári vagyonba kerülő és 50 000 forint bruttó egyedi értéket meg nem haladó – muzeális értéknek, műkincsnek vagy nemesfémtárgynak nem minősülő – vagyontárgyakat a KVI ingyenesen az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye – ingatlan esetében annak fekvési helye – szerinti helyi önkormányzat tulajdonába adja. Kétség esetén a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény általános illetékességre vonatkozó rendelkezéseit alapul véve kell eljárni.
(6) Amennyiben a kizárólagos állami tulajdonban levő kincstári vagyontárgyakra vonatkozó külön törvények rendelkezései kijelölik a használó személyét, akkor a használót – a kincstári vagyonért felelős miniszter egyetértése esetén, vagyonkezelési szerződéskötés nélkül – vagyonkezelőnek kell tekinteni.”
(43) Az Áht. 116. §-ának felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„116. § Az Országgyűlés részére a központi költségvetés tárgyalásakor, illetve a zárszámadáskor tájékoztatásul a következő mérlegeket és kimutatásokat kell bemutatni:”
(44) Az Áht. 116. §-ának 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. zárszámadáskor a költségvetési hiány finanszírozásának kimutatásait, így:
a) a költségvetési hiány finanszírozásának, illetve a többlet felhasználásának kimutatását hitelezők, illetve adósok szerinti bontásban;
b) a költségvetési hiány finanszírozásának, illetve a költségvetési többlet felhasználásának kimutatását eszközök szerinti bontásban;
c) az állami pénzeszközök alakulását;”
(45) Az Áht. 119. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A Kincstárnak a zárszámadás előkészítése keretében a tárgyév december 31-ei állapothoz képest eltérést eredményező tételeket a kettős könyvvitel zárt rendszerében analitikával alátámasztottan át kell vezetni a folyószámla-vezető rendszerében, az előirányzat-gazdálkodási rendszerében és a főkönyvben.”
(46) Az Áht. a következő címmel és 121/A. §-sal egészül ki:
„A költségvetési ellenőrzést követő különleges intézkedések
121/A. § (1) Ellenőrzésipótlék-fizetési kötelezettség terheli a központi, a társadalombiztosítási és a köztestületi költségvetési szervet, ha a kormányzati, felügyeleti, valamint belső költségvetési ellenőrzés során az ellenőrző szerv a költségvetési szervnél
a) a költségvetési előirányzataiból, az alapból, illetve fejezeti kezelésű előirányzatból juttatott céljellegű támogatásoknak jogszabályellenes, illetve céltól eltérő felhasználását,
b) a központi költségvetést illető egyéb befizetési kötelezettségek jogszabályi előírásnál alacsonyabb teljesítését, – ideértve az eredmény téves kimutatását is –
állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdés szerinti pótlék mértéke a jogszabályellenesen felhasznált előirányzat vagy befizetési elmaradás 20%-kal növelt összege.
(3) Az ellenőrzés akadályoztatása, továbbá a külön rendeletben foglalt határidők be nem tartása esetén az ellenőrzött szerv vezetője, valamint a felelőssé tett személy mulasztási bírsággal sújtható.
(4) A bírságot az ellenőrzési szervezet vezetője az államigazgatási eljárás szabályai szerint határozatban szabja ki. Ez ellen fellebbezést az ellenőrző szerv vezetőjéhez lehet benyújtani.
(5) Az (1) és (3) bekezdés szerinti befizetéseket a központi költségvetés javára kell teljesíteni.”
(47) Az Áht. 124. §-a (2) bekezdésének t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg)
„t) a 121. § (4)–(6) bekezdésében foglalt ellenőrzések szabályait, továbbá a 121/A. §-sal összefüggésben is az ellenőrző szerv, illetve az ellenőrzési szervezet fogalmát.”
(48) Az Áht. 124. §-ának (2) bekezdése a következő z) ponttal egészül ki:
(A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg)
„z) a 121/A. § szerinti mulasztási bírság mértékét és részletes szabályait, valamint az ott szabályozott ellenőrzési pótlék megfizetésének részletes szabályait.”
(49) Az Áht. 124. §-ának (4) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy)
„g) e törvény 40. §-a alapján a költségvetési törvényben meghatározott egyes előirányzatoknál a jóváhagyottól való – külön szabályozott módosítás nélküli – eltérés mértékét, rendjét,”
(rendeletben szabályozza.)
81. § A nemzeti gondozásról szóló – 1994. évi XLV. törvénnyel módosított – 1992. évi LII. törvény 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem jogosult az (1) bekezdésben említett nemzeti gondozási díjra az, aki az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvénynek az azt módosító 1997. évi XXIX. törvény hatálybalépése előtt – 1997. június 7-ig – hatályban volt 2. §-a szerint kapott kárpótlást.”
82. § (1) A távközlésről szóló – módosított – 1992. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Tt.) 3. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(3) bekezdés megjelölése (3)–(4) bekezdésre változik:
„(2) Ha a távközlési szervezet az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt szolgáltatás végzésére jogosult, ugyanezen pont szerinti, de önállóan is nyújtható szolgáltatásra csak pályázat alapján szerezhet jogot. E tevékenységét a már működő koncessziós társasága keretében – az újabb koncessziós pályázat feltételeinek megfelelően módosított és kiegészített koncessziós szerződés szerint – végezheti.”
(2) A Tt. a következő 36. §-sal egészül ki:
„36. § Az e törvény 33. §-ában megállapított, továbbá más jogszabályban meghatározott állami feladatok pénzügyi forrásait az éves költségvetésről szóló törvényben – fejezeti kezelésű előirányzatként – kell megállapítani.”
83. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló – módosított – 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 13. § (1) bekezdése 18. pontjának d) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában/)
„d) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;”
(2) Az Áfa tv. 36. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adólevonási jog keletkezésének időpontja:)
„b) kézhez vett határozat alapján az Áfa-jogcímen teljesített befizetés időpontja, vagy ha az adó befizetése készpénzben nyújtott vámbiztosíték elszámolásából teljesül, akkor a határozat kelte [32. § (1) bekezdésének b) pontja];”
(3) az Áfa tv. 72. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az adóhatóság a NATO biztonsági beruházási program keretében megvalósuló belföldi beruházások, áruszállítások és szolgáltatások teljesítése esetén – saját hatáskörében – engedélyezi az e törvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó-visszatérítését. Az adó-visszatérítési kérelemhez csatolni kell a Honvédelmi Minisztérium igazolását arról, hogy a teljesítés Beruházási Program keretében bonyolódik.”
(4) Az Áfa tv. 1. számú melléklete az e törvény 14. számú melléklete szerint módosul.
(5) Az Áfa tv. 4. számú melléklete az e törvény 15. számú melléklete szerint módosul.
84. § A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló – módosított – 1992. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: Cct.) 9. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tárgyév év június 30-áig lemondással, visszafizetéssel és elvonással felszabaduló címzett és céltámogatás, valamint az előző év december 31-éig a működésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítő támogatására és a céljellegű decentralizált támogatás éves költségvetési törvényben meghatározott vis maior tartalékára fel nem használt összeg a tárgyévi előirányzatból ki nem elégíthető, de a feltételeknek megfelelő – a szennyvízelvezetés és -tisztítás céljaira benyújtott –, az igénykielégítési sorrendben következő céltámogatási igények kielégítésére fordítható. Erről a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium kiegészítő jegyzéket tesz közzé. Ha a címzett és céltámogatási igények kielégítése során a következő év terhelése a tárgyév címzett és céltámogatási előirányzatának 90%-át nem haladja meg, akkor a felszabaduló és elosztásra kerülő összeg a kiegészítő jegyzékben feltüntetett beruházások első évi ütemére nyújt fedezetet. Ha a címzett és céltámogatási igények kielégítése során a következő év terhelése a tárgyév címzett és céltámogatási előirányzatának 90%-át meghaladja, az e fölöttieknél a kiegészítő jegyzékben feltüntetett beruházások évenkénti céltámogatásainak teljes fedezete a felszabaduló és elosztásra kerülő összeg.
A kiegészítő jegyzék közzétételét követően a tárgyévben ki nem elégített igények érvényüket veszítik. A tárgyév július 1-jétől lemondással, a 14. § (7) és (9) bekezdés szerinti elvonással, valamint a 14. § (8) bekezdés, a 16. § (2)–(3) és a 19. § (1) bekezdése szerint, továbbá az Állami Számvevőszék vizsgálata miatt visszafizetéssel felszabaduló, illetve a visszafizetett összeggel azonos – maradványt növelő – előirányzat szükség szerint felhasználható a működésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítő támogatására, valamint a céljellegű decentralizált támogatás éves költségvetési törvényben meghatározott vis maior tartalékra.”
85. § A bányászatról szóló – az 1995. évi XXXVII. és az 1997. évi XII. törvénnyel módosított – 1993. évi XLVIII. törvény 20. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az évente befizetett bányajáradék 10%-át a bányavállalkozóra át nem hárítható (elmaradt) tájrendezési feladatok finanszírozására kell fordítani. Ennek felhasználását a környezetvédelmi alap célfeladatok kiadásai között kell előirányozni.”
86. § A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes jogszabályokról szóló – módosított – 1993. évi LXXVIII. törvény a következő 62/B. §-sal egészül ki:
„62/B. § (1) Az önkormányzat a 62. § (1)–(2) bekezdésében említett bevételét – a külön jogszabályban meghatározott lakáscélú lakossági adósságkezelés során – a hitelintézettől felvett lakáskölcsönre fennálló tartozás kiegyenlítésére, továbbá településrendezési tervek szerint lakóövezetbe sorolt területek közművesítésére, építési telkek kialakítására, lakásépítési és lakásvásárlási támogatás nyújtására, emberi lakhatás céljára nem alkalmas telepek felszámolására, csereingatlan biztosítására irányuló kötelezettség teljesítésére is felhasználhatja.
(2) Az önkormányzat a lakások elidegenítéséből származó bevételei felhasználásának részletes szabályait rendeletben határozza meg.”
87. § (1) A közoktatásról szóló – módosított – 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 27. §-a (6) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ha a szakiskola művészeti szakmai vizsgára készít fel, a szakiskolára vonatkozó rendelkezéseket a következő eltéréssel kell alkalmazni:)
„d) párhuzamos oktatás esetén a tanuló az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz és a szakképzés követelményeit ugyanabban az iskolában, eltérő évfolyamokon is teljesítheti,”
(2) A Kt. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közoktatási intézmény alapítását az alapító okirat aláírását követő harminc napon belül az alapító okirat, továbbá – ha a fenntartó a tevékenységet nem jogszabály felhatalmazása alapján látja el – a közoktatási szolgáltató tevékenység folytatására jogosító okirat megküldésével, nyilvántartásba vétel céljából be kell jelenteni. A bejelentést költségvetési szerv esetén a törzskönyvi nyilvántartást vezető szervnél, más esetben a jegyzőnél, főjegyzőnél kell teljesíteni a következők szerint: óvoda, általános iskola esetén a székhely szerint illetékes jegyzőnél, alapfokú művészetoktatási intézmény, középiskola, szakiskola, kollégium, gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézmény, több célú intézmény és a többi közoktatási intézmény esetén a székhely szerint illetékes főjegyzőnél. A nyilvántartásba vétellel összefüggő eljárás költségeit a kérelem benyújtója viseli.”
(3) A Kt. 79. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az engedély kiadásáról óvoda, általános iskola esetén az intézmény székhelye szerint illetékes jegyző, alapfokú művészetoktatási intézmény, középiskola, szakiskola, gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény, több célú intézmény nevelési-oktatási intézménye és kollégium esetén az intézmény székhelye szerint illetékes főjegyző dönt. A jegyző, főjegyző döntése előtt a (4) bekezdés a) pontja tekintetében köteles szakértői véleményt beszerezni. Szakértői véleményt az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő adhat. Az engedély kiadásával összefüggő eljárás költségeit a kérelem benyújtója viseli.”
(4) A Kt.118. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A közoktatási intézmény vezetője keresetkiegészítéssel ismerheti el meghatározott munkateljesítmény elérését, illetve – a helyettesítést kivéve – az átmeneti többletfeladatok ellátását, így különösen a pedagógiai fejlesztő tevékenységet, a nevelés céljait szolgáló tanórán kívüli foglalkozás terén nyújtott minőségi munkavégzést (a továbbiakban: kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés). A kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés megállapítható – a közoktatási intézmény bármely alkalmazottja részére – egy alkalomra, illetőleg meghatározott időre. A meghatározott időre szóló keresetkiegészítést havi rendszerességgel kell kifizetni. A havi rendszerességgel fizetett keresetkiegészítés egy nevelési évnél, tanítási évnél hosszabb időre nem szólhat, de több alkalommal is megállapítható. A kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés feltételeit a kollektív szerződésben, ennek hiányában a szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni.”
(5) A Kt. 118. §-a a következő (11)–(12) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Az intézményfenntartó valamennyi közoktatási intézményét figyelembe véve megtervezi a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés fedezetét. Az összeg meghatározásának számítási alapja az éves költségvetésről szóló törvényben egy főre meghatározott összeg és a nevelési-oktatási intézményekben, valamint a pedagógiai szakszolgáltatást ellátó intézményekben pedagógus munkakörben, a pedagógiai szakmai szolgáltató intézményekben pedagógiai szakértő, pedagógiai előadó munkakörben foglalkoztatottak létszámának szorzata.
(12) A fenntartó a (11) bekezdés szerint meghatározott összeget az érintettek létszámának megfelelően osztja szét az intézmények között.”
(6) A Kt. 124. §-ának (22) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(22) A jegyző 1999. január 31-ig megküldi a főjegyzőnek az alapfokú művészetoktatási intézmények iratait (alapító okirat, működés megkezdéséhez szükséges engedély stb.).”
(7) A Kt. 1. számú melléklete Második részének a „A KÖLTSÉGVETÉSI HOZZÁJÁRULÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK ELVEI” címe 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. Az e törvény 118. §-ának (4) bekezdésében a normatív költségvetési hozzájárulásokra meghatározott összegen felül
a) más célra fel nem használható központosított előirányzattal, normatív módon elosztott előirányzattal, vagy az Oktatási Minisztérium költségvetésében megtervezett összeggel kell támogatni
– a közoktatás fejlesztését, megújítását szolgáló tevékenységet, a közoktatás számítógépes hálózatának kiépítését, fejlesztését, működtetését,
– a pedagógus-szakvizsga, -továbbképzés és -átképzés szervezését (a támogatás összegén belül elkülönítetten kell feltüntetni a szakmai elméleti és szakmai gyakorlati oktatást végző pedagógusok továbbképzésére és átképzésére fordítható összeget),
– az országos, a fővárosi és megyei közalapítványok szakmai tevékenységét, a pedagógiai szakszolgálatok megszervezését és a pedagógiai-szakmai szolgáltatások igénybevételét.
b) Az a) pontban meghatározott támogatások együttes összege nem lehet kevesebb az e törvény 118. §-ának (4) bekezdése alapján minimálisan biztosítandó összeg hét százalékánál.”
(8) A Kt. 1. számú melléklete Második részének a „A KÖLTSÉGVETÉSI HOZZÁJÁRULÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK ELVEI” címe 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. Az 1–2. pontban meghatározott szakmai normatívák összegét, illetve a támogatások főösszegét és az igénybevétel feltételeit az éves költségvetési törvény határozza meg.”
(9) A Kt. 3. számú melléklete I. részének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„g) alapfokú művészetoktatási intézményi oktatás
| zeneművészeti ágban | 8 | 15 | ||
| művészeti ágban | 10 | 20” |
88. § (1) A felsőoktatásról szóló – módosított – 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 4/A. §-ának első és második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A felsőoktatási intézmények e törvény 1. számú melléklete szerinti felsorolása 1999. december 31-ével hatályát veszti. A 2000. január 1-jével hatályba lépő új felsorolást a Kormány 1999. február 28-ig az Országgyűlés elé terjeszti. 1999. december 31-ig az állami felsőoktatási intézmények e törvény 3. § (1) bekezdésében, illetőleg a 4. § (1) bekezdésében foglalt feltételeinek megfelelő alapító okiratát a Kormány az Országgyűlés elé terjeszti.”
(2) Az Ftv. 9/E. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A felsőoktatási intézményekben folyó, a képzést tematikusan elkülönülten megalapozó kutatások, műszaki fejlesztések, valamint tudományos műhelyek támogatására, továbbá a doktori képzés keretében a doktori fokozat megszerzésére felkészítő programok feltételeinek biztosítására az éves központi költségvetési törvényben kutatási előirányzat áll rendelkezésre. A kutatási előirányzat összegét a felsőoktatási intézményekben teljes munkaidőben foglalkoztatott tudományos és művészeti fokozattal rendelkező oktatók és kutatók, továbbá az államilag finanszírozott nappali doktori képzésben résztvevők együttes létszáma, valamint a kutatási normatíva szorzata alapján kell meghatározni. A kutatási normatíva nem lehet kisebb, mint a legalacsonyabb képzési és fenntartási normatíva kétszerese. E pénzeszközök elosztásánál a 111. § (6) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.”
89. § Az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkező szállítások pénzügyi elszámolásáról szóló – az 1996. évi CXXIV. törvénnyel módosított – 1994. évi XIII. törvény 1. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az orosz haditechnikai termékek – az USD, a szállítmány magyar vámkezelése napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamának, a Kormány által meghatározott arányban átszámított – forintértéke a központi költségvetésben)
„a) a XLI. az Államadósság költségvetési elszámolásai fejezet bevételeit – kivéve ha törvény másként nem rendelkezik –,”
90. § A gazdasági kamarákról szóló – módosított – 1994. évi XVI. törvény 2. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„b) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet – a lakásszövetkezet kivételével – a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyesülés, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági vállalkozó,”
91. § (1) Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló – módosított – 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A végkielégítés összege, ha az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött ideje legalább
a) három év: egy havi,
b) öt év: két havi,
c) nyolc év: három havi,
d) tíz év: négy havi,
e) tizenhárom év: öt havi,
f) tizenhat év: hat havi,
g) húsz év: nyolc havi
átlagilletménynek megfelelő összeg.”
(2) Az Üsztv. 81. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„81. § Ha az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó ügyészségi szolgálati viszonyban töltött ideje legalább
a) három év: egy havi,
b) öt év: két havi,
c) nyolc év: három havi,
d) tíz év: négy havi,
e) tizenhárom év: öt havi,
f) tizenhat év: hat havi,
g) húsz év: nyolc havi
átlagilletményének megfelelő összegű végkielégítésre jogosult.”
(3) Az Üsztv. 87. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közös megegyezésre, a felmentésre...)
„b) a végkielégítés összege, ha a tisztviselő, ügykezelő és fizikai alkalmazott ügyészségi szolgálati viszonyban töltött ideje legalább
ba) három év: egy havi,
bb) öt év: két havi,
bc) nyolc év: három havi,
bd) tíz év: négy havi,
be) tizenhárom év: öt havi,
bf) tizenhat év: hat havi,
bg) húsz év: nyolc havi
átlagilletményének megfelelő összeg.”
92. § (1) Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló – módosított – 1995. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Priv.tv.) 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az igazgatóság tagjai e jogviszonyuk fennállása alatt, illetve annak megszűnésétől számított két évig az 5. §-ban megjelölt gazdálkodó szervezeteknél munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban nem állhatnak. Az igazgatóság tagjai e jogviszonyuk megszűnésétől számított két évig érvényesen nem lehetnek vezető tisztségviselők és felügyelő bizottsági tagok az e törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaságoknál.”
(2) A Priv.tv. 70. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A bankkonszolidációban részt vett pénzintézetek (Budapest Bank Rt., Kereskedelmi és Hitelbank Rt. és a Konzumbank Rt.), valamint a Földhitel és Jelzálogbank Rt. állami tulajdonban lévő részvényei tekintetében a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja.”
(3) A Priv.tv. mellékletében a tulajdonosi jogokat gyakorló földművelésügyi miniszter cím alatti felsorolás a következők szerint módosul:
(Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: földművelésügyi miniszter)
| „Concordia Közraktár Rt. | 100%. | ||
| Városépítési Tudományos és Tervező Kht. | 100%” |
Ezzel egyidejűleg a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Kht. tekintetében a környezetvédelmi miniszter tulajdonosi joggyakorlása megszűnik.
(4) A Priv.tv. mellékletében a tulajdonosi jogokat gyakorló Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. cím alatti felsorolás kiegészül a tartós állami tulajdon részarányának változatlanul hagyásával a következő társaságokkal:
(Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv: Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.)
| „Eximbank Rt. | 100% | ||
| MEHIB Rt. | 100% | ||
| Hitelgarancia Rt. | 50%+1 szavazat | ||
| Szerencsejáték Rt. | 100% | ||
| Reorg Rt. | 50%+1 szavazat | ||
| Magyar Fejlesztési Bank Rt. | 100%” |
Ezzel egyidejűleg a pénzügyminiszter tulajdonosi joggyakorlása megszűnik.
(5) A Priv.tv. mellékletében a tulajdonosi jogokat gyakorló Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. cím alatti felsorolásból a következő társaságok törlésre kerülnek:
| Balatonfüredi Volán Kft. | 50%+1 szavazat | ||
| Dudari Volán Kft. | 50%+1 szavazat | ||
| Sümegi Volán Kft. | 50%+1 szavazat | ||
| Tapolcai Volán Kft. | 50%+1 szavazat | ||
| Várpalotai Volán Kft. | 50%+1 szavazat |
93. § (1) A környezet védelmének általános szabályairól szóló – az 1997. évi CXLIV. törvénnyel módosított – 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 56. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A központi költségvetés”
(2) A Kvt. 57. §-a és címe helyébe a következő rendelkezés lép:
„Környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat
57. § A környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat a környezetkímélő gazdasági szerkezet kialakításának ösztönzését, a környezeti ártalmak megelőzését, a bekövetkezett környezeti károk felszámolását – a külön törvényben meghatározott tájrendezést –, továbbá természeti értékek, területek fenntartását, a leghatékonyabb megoldások ösztönzését, előmozdítását, a társadalom környezeti szemléletének fejlődését, valamint a környezetvédelmi kutatást elősegítő előirányzat.”
(3) A Kvt. 103. §-ának (2) bekezdésében a Központi Környezetvédelmi Alap szövegrész helyébe a következő rendelkezés lép:
„környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat”
94. § A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló – módosított – 1995. évi LVI. törvény 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az üzemanyag termékdíjat a jövedéki adó fizetésére kötelezett a jövedéki adó részeként a jövedéki adóban fizeti meg. Az üzemanyag termékdíj mértéke az üzemanyagok után befizetett jövedéki adó három százaléka, amely a környezetvédelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzatot illeti meg.”
95. § (1) A vízgazdálkodásról szóló – az 1997. évi CXL. törvénnyel módosított – 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az állami tulajdonban lévő vizekről és vízilétesítményekről a 9–10. §-okban és a 13. §-ban foglaltakra is figyelemmel, a közérdek mértékéig, a központi költségvetés – ideértve a fejezeti kezelésű vízügyi célelőirányzat pénzeszközeinek felhasználásával –, illetve vízgazdálkodási társulat útján (IX. Fejezet) kell gondoskodni.”
(2) A Vgtv. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A helyi önkormányzat tulajdonában lévő vizekről és vízilétesítményekről a 9–10. §-okban és a 13. §-ban foglaltakra is figyelemmel a központi és az önkormányzati költségvetésben meghatározott pénzeszközök felhasználásával, illetve vízgazdálkodási társulat útján (IX. Fejezet) kell gondoskodni.”
(3) A Vgtv. 15. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött, vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után a vízügyi célelőirányzat javára vízkészletjárulékot köteles fizetni.
(8) A vízügyi célelőirányzat a vízgazdálkodás e törvényben meghatározott közcélú feladatainak ellátását, ezen belül különösen, a vizek kártételei elleni védekezést, a vízkészletek védelmét, a takarékos és gazdaságos vízhasználatot (ivóvízhasználatot), a közcélú vízilétesítmények (víziközművek létesítését, fejlesztését), a vízrajzi tevékenység fejlesztését, az állami vízügyi alapfeladatok ellátását, a vízgazdálkodási kutatás és műszaki fejlesztés forrásainak kiegészítését elősegítő előirányzat.”
96. § A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló – módosított – 1995. évi XCIII. törvény 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kisajátítást a 4. § (1) bekezdésében foglaltak teljesítését megelőzően, legkésőbb azonban a törvény hatálybalépésétől számított 5 éven belül kell végrehajtani.”
97. § (1) A devizáról szóló – módosított – 1995. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Dtv.) 60. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A felhatalmazott pénzintézet a devizakülföldit az alábbi jogcímeken megillető forintösszegeket, a devizakülföldi kérésére a konvertibilis forintszámlán köteles jóváírni)
„e) a 21. § (3)–(5) bekezdésében és a 22. §-ban megjelölt jogcímeken megillető forintösszeget.”
(2) A Dtv. 87/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Magyar Államkincstár a Magyar Nemzeti Banknál devizaszámlát nyithat és azon az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényben meghatározott tevékenységével kapcsolatban megszerzett devizát tarthatja, és használhatja fel.”
(3) A Dtv. 88. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Magyar Állam nevében eljáró pénzügyminiszternek nem kell devizahatósági engedély a devizakülfölditől történő devizahitel felvételhez, továbbá külföldön kötvény kibocsátáshoz, azonban a devizahitel felvételéről, továbbá a kibocsátásáról köteles előzetesen tájékoztatni a devizahatóságot.”
98. § (1) A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységekről szóló – módosított – 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit.) 69. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Az e törvény 9. számú mellékletében, valamint külön törvényben meghatározott tevékenységek gyakorlásának feltétele, hogy a tevékenységből eredő esetleges kártérítési kötelezettségek fedezetére a tevékenység folytatására jogosult felelősségbiztosítási szerződést kössön.”
(2) A Bit. 168. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]
„c) a 69. § (1) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatos részletes szabályokat”
(rendeletben szabályozza.)
(3) A Bit. az e törvény 12. számú melléklete szerinti 9. számú melléklettel egészül ki.
99. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló – módosított – 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 7. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének időtartama alatt a bankgarancia összegétől függően az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:)
„d) ha a bankgarancia összege legalább 20 millió forint vagy annál több, az engedélyes bármely vámhivatalnál azonos időben a bankgarancia összegének mértékéig vállalhat készfizető kezességet, kivéve az árutovábbítás esetét. Árutovábbítás esetén készfizető kezesség összeghatárra tekintet nélkül vállalható.”
(2) A Vtv. a következő 123/A. §-sal egészül ki:
„123/A. § Vámmentesek a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében beérkező, a Programban megvalósításra kerülő védelmi rendszer kiépítésére és fenntartására szolgáló termékek. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a Honvédelmi Minisztérium igazolását arról, hogy a beszerzés Beruházási Program keretében bonyolódott.”
(3) A Vtv. 143. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Kérelemre a pénzügyminiszter a kereskedelmi forgalomban behozott vámárukra kiszabott statisztikai illeték és vámkezelési díj megfizetése alól felmentést adhat, ha annak nemzetgazdasági indokoltsága fennáll.”
(4) A Vtv. 143. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A (6) bekezdés szerinti feltételek fennállását a Gazdasági Minisztérium véleményezi. A feltételek nem teljesülése esetén a statisztikai illeték és vámkezelési díj összegét utólag az e törvényben foglalt jogkövetkezmények alkalmazása mellett kell megfizetni.”
(5) A Vtv. 144. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„144. § (1) A vámkezeléskor vagy utóellenőrzéskor felmerült szakértői és más vizsgálati díjat, továbbá a fuvarozási, kiszállási és más költségeket – a (2) és (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a vámteherrel együtt vagy a vámhivatal eljárása során kell kiszabni és beszedni.
(2) A vámszervezet vámlaboratóriuma által kérelemre végzett laboratóriumi vizsgálat díja az elvégzett vizsgálat költsége, de legalább hatezer forint, amelyet a vizsgálatot kérő a többi költségtől elkülönítve köteles átutalni.
(3) A felmerült szakértői és más vizsgálati díjat a vámkezelést kérőnek akkor kell megfizetnie, ha
a) a vámkezelés során a vizsgálat elvégzésére kifejezett kívánságra kerül sor,
b) a jogorvoslati eljárás során kért szakértői vizsgálat a vámhatóság megállapításával szemben az ügyfél állítását nem támasztja alá,
c) az utóellenőrzés megszakítása miatt költség merül fel,
d) a laboratóriumi vizsgálatra a vámterhek megállapításához szükséges minőség meghatározás céljából, vagy azért került sor, mert a vámkezelést kérő által benyújtott analízis bizonyítvány alapján az áru vámkezelése nem volt elvégezhető.
(4) A vámhivatal hivatalos helyén kívül végzett eljárás esetében
a) nem kereskedelmi áruforgalomban megkezdett naponként kilencszáz forint,
b) kereskedelmi áruforgalomban:
1. a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon (szabadnapon) végzett vámkezelés esetén ezernyolcszáz forint,
2. az állandó vámfelügyeletet igénylő szolgálat ellátása esetén a megkezdett nyolc órai szolgálat térítéseként személyenként hétezer-kettőszáz forint,
3. minden más, a vámhivatal hivatalos idején belül végzett vámkezelés esetében vámkezelési bejelentésenként ezernyolcszáz forint,
4. munkanapon, a vámhivatal hivatalos idején túl végzett vámkezelés esetében a 3. alpontban említett szemledíjat, továbbá megkezdett óránként kilencszáz forint
szemledíjat kell fizetni.
A vámkezelési bejelentés formáját és tartalmát e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(5) A (4) bekezdés d) pontjában meghatározott szemledíjat a vámhivatal – a 2. alpont kivételével – az eljárás megkezdése előtt szabja ki, és szedi be. A 2. alpontban meghatározott szemledíjat naptári hónaponként összesítve szabja ki, és szedi be.
(6) Ha a vámhivatal hivatalos helyén kívüli helyre kért eljárás a kérelmezőnek vagy megbízottjának felróhatóan elmarad, vagy egy órát meghaladó várakozás után kezdhető meg, illetőleg folytatható, felemelt szemledíjat kell fizetni. A felemelt szemledíj összege a várakozás minden teljes órája (hatvan perc) után háromezer-hatszáz forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült kiküldetési költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni, ha a kért eljárás az árunyilatkozat, az áru vagy fuvareszköz (szállítóeszköz) hiánya miatt nem végezhető el. Nem minősül meghiúsult eljárásnak, ha a fuvareszköz hiánya az eljárást kérőnek nem róható fel.
(7) A szemledíjat az köteles megfizetni, aki az eljárást kérte. A kérelmezőnek, illetőleg megbízottjának fel nem róható akadály következtében előállott várakozás vagy meghiúsult eljárás esetén szemledíjat fizetni nem kell. A szemledíj kiszabása ellen fellebbezésnek van helye.
(8) A közúti járművek vámzár alatt történő nemzetközi árufuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért – a vizsgálat eredményétől függetlenül – járművenként ötezer-négyszáz forint költségtérítést kell fizetni.
(9) A kereskedelmi forgalomban behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áruval kapcsolatban a vámmentességre vagy vámkedvezményes eljárásra való jogosultság utólagos igazolása esetén árunyilatkozatonként háromezer-hatszáz forint költségtérítést kell fizetni.
(10) Az ideiglenesen megnyitott határátkelőhelyen, valamint az állandó jelleggel megnyitott határátkelőhelyen a nyitvatartási idő meghosszabbításával végzett vámszolgálatért fizetendő díj mértékét – a tényleges költségek figyelembevételével – a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.
(11) A vámáru kísérése esetén, ha arra a vámáru felett rendelkezésre jogosult kérésére kerül sor, a tényleges költséget, de legalább óránként és a vámszolgálatot végző személyenként kilencszáz forint költségtérítést kell fizetni.
(12) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a vámhivatali raktárba felvett áruk után a megkezdett száz kilogrammonként és naponta kilencszáz forint költségtérítést kell fizetni raktárdíjként.
(13) A jövedéki törvény előírásai szerint zárjeggyel ellátandó jövedéki termékek utáni adó-visszatérítéshez szükséges vámhivatali eljárás (zárjegy levétele) esetén az ellenőrzést kérő a (4) bekezdésben meghatározott szemledíjat köteles fizetni. Vámkezelési bejelentésnek ilyen esetben a benyújtott kérelmet kell tekinteni.”
(6) A Vtv. 148. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A pénzforgalmi jellegű bankszámlát vezető hitelintézet a bankszámla megnyitásától számított 15 napon belül a pénzforgalmi jelzőszámot a vámhatósággal közli.”
100. § (1) A rádiózásról és a televíziózásról szóló – módosított – 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: média tv.) 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Testület az Országgyűlés felügyelete alatt álló, önálló jogi személy, amely a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó jogszabályok értelemszerű alkalmazásával gazdálkodik, ideértve, hogy számláit a Magyar Államkincstár vezeti. A Testület költségvetését az Országgyűlés önálló törvényben, a 77. § (3) bekezdésében meghatározott források terhére, a 84. § (2)–(3) bekezdése szerinti keretek között hagyja jóvá. A törvényjavaslatot az Országgyűlés költségvetési ügyekben illetékes bizottsága a tárgyévet megelőző év október 31-éig – a Testület augusztus 31-ig megküldött javaslata, ennek hiányában a bizottság által felkért szakértő(k) szakértői véleménye alapján – nyújtja be az Országgyűlésnek. A Testület gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi.”
(2) A média tv. 32. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)–(10) bekezdések megjelölése (4)–(11) bekezdésre változik:
„(3) Az Országgyűlés – az (1) bekezdésben leírt eljárás szerint előterjesztett – zárszámadási törvényjavaslat elfogadásával dönt az (1) bekezdésben meghatározott önálló törvény végrehajtásáról, ideértve a 77. § (6) bekezdése szerinti mellékletet is. E törvény esetében a benyújtási határidők minden év május 31., illetve augusztus 31.”
(3) A média tv. 75. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az állam a központi költségvetés „Országgyűlés” fejezetében a részvénytársaságokat a műsorterjesztési költségeiknek megfelelő támogatásban részesíti.”
(4) A média tv. 77. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6) bekezdés megjelölése (7) bekezdésre változik:
„(6) Az Alap éves költségvetését – a 32. § (1) bekezdése szerinti önálló törvény mellékleteként – az Országgyűlés hagyja jóvá.”
101. § A személyi jövedelemadóról szóló – módosított – 1995. évi CXVII. törvény 81/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„81/A. § A mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásával, érvényesítésével kapcsolatos feladatokat, valamint a mezőgazdasági őstermelői igazolványnak és a mezőgazdasági őstermelő e törvény szerinti adatainak a nyilvántartását Megyei Földművelésügyi Hivatal látja el. A Megyei Földművelésügyi Hivatal a mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásáról, bevonásáról, adatairól negyedévenként a negyedévet követő hó 20-áig adatot szolgáltat az adóhatóságnak. A mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiállításához és a nyilvántartáshoz a magánszemély az e törvény által meghatározott adatokat, valamint az adóazonosító jelét megadja és igazolja, amelyeket a Megyei Földművelésügyi Hivatal az igazolvány kiállításához, továbbá törvényben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez felhasznál. A Megyei Földművelésügyi Hivatal a mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal összefüggő, előzőekben meghatározott feladatait – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az adózás rendjéről szóló törvénynek az adóhatóságra vonatkozó rendelkezése szerint látja el.”
102. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló – módosított – 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A végkielégítés összege, ha a hivatásos állomány felmentett tagja szolgálati viszonyban töltött ideje legalább
a) három év: egy havi,
b) öt év: két havi,
c) nyolc év: három havi,
d) tíz év: négy havi,
e) tizenhárom év: öt havi,
f) tizenhat év: hat havi,
g) húsz év: nyolc havi
távolléti díjnak megfelelő összeg.”
(2) A Hszt. 99. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A hivatásos állomány kimagasló teljesítményt nyújtó tagjának a miniszter – a személyi juttatás előirányzata terhére – az éves költségvetési törvényben megállapított létszám 40%-áig az e törvényben meghatározott illetményrendszertől eltérő személyi illetményt állapíthat meg.”
(3) A Hszt. 101. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az állományilletékes parancsnok a rendelkezésére álló illetménykereten belül a hivatásos állomány tagját mérlegelés alapján a fizetési fokozatra megállapított beosztási illetmény összegénél 40%-ig terjedően magasabb, illetve 20%-ig alacsonyabb összegben sorolhatja be.”
103. § (1) A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 69. §-ának (2) bekezdésében a „Központi Környezetvédelmi Alapban” szövegrész helyébe a következő rendelkezés lép:
„Környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzatban”
(2) A Tvt. 80. §-a (4) bekezdésének a)–b) pontjában a „Központi Környezetvédelmi Alapot” szövegrész helyébe a következő rendelkezés lép:
„Környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzatot”
(3) A Tvt. 81. §-a (4) bekezdésében a „Központi Környezetvédelmi Alap” szövegrész helyébe a következő rendelkezés lép:
„Környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat”
104. § (1) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ittv.) 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hiteles másolatért, valamint a már kiadott hiteles másolatra rávezetett változásért 1500 forint összegű díjat kell fizetni, mely összeg az általános forgalmi adót tartalmazza.”
(2) Az Ittv. 30. §-a a következő (2)–(3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) Az (1) bekezdés c)–g) pontjaiban említett szervezetet a díjmentesség csak abban az esetben illeti meg, ha az eljárás megindítását megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve – költségvetési szerv esetében – eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett.
(3) Az illeték mentességének a (2) bekezdésben meghatározott feltétele meglétéről a szervezet (alapítvány) az eljárás megindításakor írásban köteles nyilatkozni.”
105. § (1) Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló – módosított – 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 213. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az elszámolóház a befektetési szolgáltató és a befektetési szolgáltató ügyfeleit megillető befektetési eszközöket és pénzeszközöket – külön jogszabályban előírt módon – elkülönítve köteles kezelni.”
(2) Az Épt. 226. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A külön jogszabályban előírt értékpapír-forgalmazói vizsga meglétét az (1) bekezdésben meghatározottaktól eltérően 1999. december 31-ig kell igazolni az erre kötelezetteknek.”
(3) Az Épt. 247. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg)
„f) az értékpapír-számla, a központi értékpapír-számla, a tőzsdeforgalmi számla és az ügyfélszámla megnyitásának és vezetésének részletes szabályait, ideértve e számlák elkülönített kezelésére, valamint e számlák feletti rendelkezési jog gyakorlására vonatkozó szabályokat is,”
(4) Az Épt. 247. §-ának (2) bekezdése a következő g)–i) pontokkal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg:)
„g) a kintlevőségek, befektetések, a mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének, illetőleg értékelésének szempontjait,
h) a kockázatok megállapítását, elemzését, értékelését, behatárolását, kezelését és csökkentését, a kockázatvállalás ellenőrzését,
i) a belső ellenőrzési rendszer kialakítására, valamint működtetésére vonatkozó részletes szabályokat.”
(5) Az Épt. 14. §-a (2) bekezdésének c) pontjából a „szakmai” szövegrész és a 32. §-a (1) bekezdésének b) pontja 1999. január 1-jén hatályát veszti.
106. § (1) A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló – módosított – 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[(1) E törvény rendelkezései nem terjednek ki]
„g) az ellenőrző részesedéssel rendelkező vállalkozás és az ellenőrzött vállalkozások közötti pénzkölcsönnyújtásra, kezességvállalásra és a pénzügyi lízingnyújtásra, ha egyik vállalkozás sem minősül e törvény szerint pénzügyi intézménynek.”
(2) A Hpt. 10. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„(2) Ha a Magyar Állam a 12. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott eset bekövetkezte miatt hajt végre alaptőke-emelést új részvények jegyzésével, akkor az alaptőke emelését állampapír rendelkezésre bocsátásával is végre lehet hajtani.”
(3) A Hpt. 49. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Nem jelenti az üzleti titok sérelmét a felügyelet által a hitelintézetekről egyedi azonosításra alkalmas adatok szolgáltatása a nemzetgazdasági folyamatok elemzése, illetve a központi költségvetés tervezés céljából a Pénzügyminisztérium részére.”
(4) A Hpt. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hitelintézet jegyzett tőkéjének leszállítása esetén, ha a hitelintézet tőkemegfelelése a jegyzett tőke leszállított értéke tekintetében is eléri vagy meghaladja a 76. § (2) bekezdésében előírt mértéket, a vele szemben fennálló követeléseket a gazdasági társaságokról szóló törvényi rendelkezések szempontjából biztosítékkal ellátottnak kell tekinteni.”
(5) A Hpt. 73. §-a következő (3)–(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (5) bekezdésre változik:
„(3) A hitelintézet jegyzett tőkéjének leszállítása esetén, ha a hitelintézet tőkemegfelelése a jegyzett tőke leszállított értéke tekintetében nem éri el a 76. § (2) bekezdésében előírt mértéket, de a leszállítást elrendelő közgyűlés egyidejűleg dönt a tőkeemelésről is, melynek következtében a hitelintézet tőkemegfelelése eléri vagy meghaladja a 76. § (2) bekezdésében előírt mértéket, akkor a hitelintézettel szemben fennálló követeléseket a gazdasági társaságokról szóló törvényi rendelkezések szempontjából biztosítékkal ellátottnak kell tekinteni és a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 262. §-ában foglaltakat nem kell alkalmazni.
(4) Nem kerülhet sor a jegyzett tőke (3) bekezdésben említett leszállításának és felemelésének cégbírósági bejegyzésére, ha a tőkeemelés meghiúsul vagy nem éri el azt a mértéket, amelynek következtében a hitelintézet tőkemegfelelése elérné vagy meghaladná a 76. § (2) bekezdésében előírt mértéket.”
(6) A Hpt. 2. számú mellékletének III. fejezete a következő 35. ponttal egészül ki:
„35. Hiteljellegű szerződés (54. §) a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátására irányuló szerződés is.”
107. § Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló – módosított – 1997. évi LXVIII. törvény 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„28. § (1) A végkielégítés mértéke, ha a szolgálati viszony ideje legalább
a) három év: egy havi,
b) öt év: két havi,
c) nyolc év: három havi,
d) tíz év: négy havi,
e) tizenhárom év: öt havi,
f) tizenhat év: hat havi,
g) húsz év: nyolc havi
illetménynek megfelelő összeg.”
108. § (1) Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az épített környezet alakításának és védelmének pénzügyi eszközökkel történő támogatására, így különösen
a) a településrendezési feladatok támogatására,
b) minőségügyi, építésfelügyeleti, építésügyi hatósági ellenőrzésre, az ezzel kapcsolatos feladatok támogatására, az ellenőrzések hatékonyságának és színvonalának emelésére,
c) hatósági végrehajtások elvégzésére, illetve pénzügyi fedezetük pályázati úton történő megelőlegezésére,
d) a helyi építészeti örökség védetté nyilvánításával és védelmével kapcsolatos önkormányzati kiadások pályázati úton történő támogatására,
e) az építészeti örökség védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények végrehajtására, támogatására,
f) az építészeti értékek bemutatásának elősegítésére,
g) az építészeti és településrendezési társadalmi szervezetek szakmai feladatainak ellátására, támogatására,
h) az építészeti kultúra fejlesztésére
a költségvetés Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetében építésügyi célelőirányzat áll rendelkezésre.”
(2) Az Étv. 50. §-ának (2)–(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az építésügyi bírságból a költségvetés Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetébe építésügyi célelőirányzatként befolyt bevételek 30%-a az érintett építmény helye szerinti települési önkormányzatot, 30%-a pedig az első fokon eljáró építésügyi hatóságokat illeti meg. Amennyiben az építésügyi hatósági eljárásban a másodfokú hatóság is eljár, úgy az első fokú építésügyi hatóságot megillető 30%-ból 15% a másodfokon eljáró építésügyi hatóságot illeti meg.
(3) Az érintett építmény, építményrész helye szerinti települési önkormányzattal szemben kiszabott építésügyi bírságból befolyt bevételből a települési önkormányzatot illető rész (30%) is az építésügyi célelőirányzatot illeti.”
(3) Az Étv. 53. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az elvi építési, az építési, a bontási, a használatbavételi és a fennmaradási engedélyezéssel kapcsolatos hatósági, továbbá az építésügyi hatósági ellenőrzési és kötelezési ügyek döntésre való szakmai előkészítését és végrehajtását, továbbá az építésfelügyeleti tevékenységet csak jogszabályban meghatározott szakirányú egyetemi vagy főiskolai, más építésügyi hatósági ügyek esetében pedig legalább szakirányú középfokú képesítéssel, továbbá jogszabályban meghatározott szakmai feltételekkel rendelkező köztisztviselő végezheti.”
109. § (1) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló – módosított – 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az 1999. január 1-je előtti időponttól megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátást, baleseti nyugellátást – ideértve a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is – 1999. január hónapban az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelően 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal kell emelni, az emelés mértéke azonban ez utóbbi esetben sem haladhatja meg a 25,5 százalékot. Az a személy, aki egyidejűleg több nyugellátásban részesül, ellátásonként jogosult a 11 százalékos mértékű emelésre, azonban a saját jogú nyugellátásának, baleseti rokkantsági nyugdíjának emelése ebben az esetben sem lehet 3500 forintnál kevesebb, de a saját jogú nyugellátása, baleseti rokkantsági nyugdíja emelésének mértéke nem haladhatja meg a 25,5 százalékot.”
(2) A Tny. 62. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7)–(8) bekezdés jelölése (8)–(9) bekezdésre változik:
„(7) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy az (5) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a tényleges, illetőleg a várható makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében – a (2) bekezdésben meghatározott emelésen túlmenően – a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítő intézkedéseket tegyen.”
110. § Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 3. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A nem természetben visszaigényelt ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény járadékká alakítását az egyház e törvény hatálybalépését követő 180 napon belül írásban kérheti, csatolva azt az értékfeltüntetést is tartalmazó ingatlanjegyzéket, amely a számítás alapját képezi. A járadék induló összege a Kormány, illetve az érintett egyház felhatalmazott képviselője által megkötött megállapodásban kerül meghatározásra, kölcsönösen elfogadott értékelés alapján. A járadék folyósítása 1998. január 1-jétől történik. A Kormány, illetve az érintett egyház felhatalmazott képviselője az e bekezdésben meghatározott megállapodásban a járadék kiegészítésében is megállapodhat, amennyiben az érintett egyház hitéleti és közcélú tevékenysége indokolja.”
111. § (1) A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kjvt.) 96. §-ának (3) bekezdésében az 1999-es évszám 2000. évszámra módosul.
(2) A Kjvt. 96. §-ának (4) bekezdésében foglalt hatálybalépés időpontja „1999. január 1”-jéről „2000. január 1”-jére módosul.
112. § Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 91. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ez a törvény 2000. január 1. napján lép hatályba.”
113. § (1) Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény módosításáról szóló 1997. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Éptm.) 46. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény 7. §-a 1999. január 1-jén lép hatályba.
(3) E törvény 9. §-ának (2) bekezdése, 20–22. §-a, 24–26. §-a, 45. §-ának (1)–(3) és (5)–(6) bekezdése 2000. január 1-jén lép hatályba.”
(2) Az Éptm. 51. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az Épt. 8. §-ának (9) bekezdése1999. január 1-jén hatályát veszti.”
(3) Az Éptm. 51. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az Épt. 106. §-a és 108–109. §-a 2000. január 1-jén hatályát veszti.”
114. § (1) A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló, az 1998. évi XXXIV. és az 1998. évi XXXVIII. törvénnyel módosított 1997. évi CXLVI. törvény (a továbbiakban: 1998. évi költségvetési törvény) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § Az Országgyűlés az 1998. évi központi költségvetés
a) kiadási főösszegét – a 3. § szerinti hiteltörlesztési és államkötvény-visszavásárlási kiadások nélkül – a Postabank és Takarékpénztár Rt. tőkeemelése és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (a továbbiakban: ÁPV Rt.) tartalékának feltöltése gázközmű céljára nélkül 2 845 823,1 millió forintban, azaz kettőmillió-nyolcszáznegyvenötezer-nyolcszázhuszonhárom egész egytized millió forintban; a Postabank és Takarékpénztár Rt. tőkeemelésével és az ÁPV Rt. tartalékának feltöltésével gázközmű céljára 3 027 823,1 millió forintban, azaz hárommillió-huszonhétezer-nyolcszázhuszonhárom egész egy tized millió forintban,
b) bevételi főösszegét – a 3. § szerinti hitelfelvételből és állampapírok értékesítéséből származó bevételek nélkül – 2 426 789,9 millió forintban, azaz kettőmillió-négyszázhuszonhatezer-hétszáznyolcvankilenc egész kilenctized millió forintban,
c) hiányát a Postabank és Takarékpénztár Rt. tőkeemelése és az ÁPV Rt. tartalékának feltöltése gázközmű céljára nélkül 419 033,2 millió forintban, azaz négyszáztizenkilencmillió-harminchárom egész kettőtized millió forintban; a Postabank és Takarékpénztár Rt. tőkeemelésével és az ÁPV Rt. tartalékának feltöltésével gázközmű céljára 601 033,2 millió forintban, azaz hatszázegyezer-harminchárom egész kettőtized millió forintban
állapítja meg.”
(2) Az 1998. évi költségvetési törvény 4. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik:
„(2) A következő előirányzatokon szereplő összegek fedezésére:
a) a XXII. Pénzügyminisztérium fejezet 24. Kormányzati rendkívüli kiadások cím,
aa) a 4. Postabank és Takarékpénztár Rt. tőkeemelés fedezete alcím rendkívüli előirányzat, és
ab) az 5. ÁPV Rt. tartalékának feltöltése gázközmű céljára alcím rendkívüli előirányzatán szereplő összegek fedezésére a Magyar Állam a Kincstár útján felhasznál már kibocsátott, de még nem értékesített államkötvényeket, továbbá új államkötvényeket bocsát ki,
és ezeket átadja a Postabank és Takarékpénztár Rt. és az ÁPV Rt. részére.”
(3) Az 1998. évi költségvetési törvény 6. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A hitelintézetekben, illetve a nem az ÁPV Rt.-hez tartozó gazdasági társaságokban az állami részesedés után 1998. évben kifizetésre kerülő osztalék és az állami vagyon utáni más hozadék a központi költségvetés bevételét képezi.
(2) Az ÁPV Rt. 1998. évben a hozzá tartozó állami vagyon privatizációjával és vagyonkezelésével kapcsolatos bevételből e törvény 11. számú mellékletében részletezett ráfordítási előirányzatok teljesítése után 5000 millió forintot meghaladó részt a (4) bekezdésben részletezett jövőbeni kifizetésekre szolgáló tartalék (a továbbiakban: privatizációs tartalék) feltöltésére kell fordítani. Az ÁPV Rt. 1998. évi nyitó készpénzállományából 11 800 millió forintot a központi költségvetésbe fizet be, és a folyó működéséhez szükséges 5000 millió forint fölötti részt az év folyamán a privatizációs tartalékba helyezi.”
(4) Az 1998. évi költségvetési törvény 6. §-ának (4) bekezdése a következő k)–l) ponttal egészül ki:
(A privatizációs tartalék a következő célokra szolgál:)
„k) a gázközművekkel kapcsolatos önkormányzati igények rendezése,
l) a tartósan állami tulajdonú társaságok tőkehelyzetének rendezése.”
(5) Az 1998. évi költségvetési törvény 6. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
