1. § (1) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„b) kezelőorvos: a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározó, továbbá ezek keretében beavatkozásokat végző orvos, illetve orvosok, akik a beteg gyógykezeléséért felelősséggel tartoznak;”
(2) Az Eütv. 3. §-ának d)-e) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(E törvény alkalmazásában)
„d) egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, továbbá az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában közreműködő egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személy;
e) egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevékenység, amely az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyfürdőellátásokkal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a művi meddővétételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat, továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal, - ideértve az ehhez kapcsolódó - a halottak szállításával összefüggő külön jogszabály szerinti tevékenységeket is;”
2. § Az Eütv. 8. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti orvosválasztás joga az egészségügyi szolgáltató működési rendjének megfelelően gyakorolható.”
3. § Az Eütv. 10. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Korlátozó módszerek vagy eljárások alkalmazását - ha e törvény kivételt nem tesz - a beteg kezelőorvosa rendeli el. A kezelőorvos az alkalmazást megelőzően, - amennyiben ez nem lehetséges az alkalmazás megkezdését követően a lehető legrövidebb időn belül - rögzíti az egészségügyi dokumentációban a korlátozó módszereket vagy eljárásokat, megjelölve azok indítékát és alkalmazásuk időtartamát. Állandó orvosi felügyelet hiányában - kivételesen indokolt esetben - ideiglenesen szakápoló is elrendelheti a korlátozást. A korlátozásról a kezelőorvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek azt tizenhat órán belül írásban jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást meg kell szüntetni. Korlátozó módszerek és eljárások alkalmazása esetén a beteg állapotát és testi szükségleteit rendszeresen - a szakmai szabályoknak megfelelően - ellenőrizni kell. A beteg egészségügyi dokumentációjában az ellenőrzés tényét és eredményét fel kell tüntetni.”
4. § Az Eütv. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A betegnek - e törvény keretei között - joga van arra, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintő beavatkozásokról. A beteg e törvény rendelkezései szerint megtilthatja, hogy holttestéből szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak.”
5. § (1) Az Eütv. 24. §-a az alábbi új (9)-(10) bekezdésekkel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (9)-(10) bekezdések számozása (11)-(12) bekezdésekre változik:
„(9) A beteg életében, illetőleg halálát követően házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, valamint élettársa - írásos kérelme alapján - akkor is jogosult az egészségügyi adat megismerésére, ha
a) az egészségügyi adatra
aa) a házastárs, az egyeneságbeli rokon, a testvér, illetve az élettárs, valamint leszármazóik életét, egészségét befolyásoló ok feltárása, illetve
ab) az aa) pont szerinti személyek egészségügyi ellátása céljából van szükség; és
b) az egészségügyi adat más módon való megismerése, illetve az arra való következtetés nem lehetséges.
(10) A (9) bekezdés szerinti esetben csak azoknak az egészségügyi adatoknak a megismerése lehetséges, amelyek a (9) bekezdés a) pontja szerinti okkal közvetlenül összefüggésbe hozhatók. Az egészségügyi adatokra vonatkozó tájékoztatást a beteg kezelőorvosa, illetve az egészségügyi szolgáltató orvosszakmai vezetője adja meg, az orvosi tájékoztatásra vonatkozó előírásoknak megfelelően, - szükség esetén - a kérelmező kezelőorvosával való szakmai konzultáció alapján.”
(2) Az (1) bekezdéssel módosított Eütv. 24. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A beteg halála esetén törvényes képviselője, közeli hozzátartozója, valamint örököse - írásos kérelme alapján - jogosult a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról - saját költségére - másolatot kapni.”
6. § Az Eütv. 61. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A fertőző betegeket, illetve a fertőző betegségre gyanús személyeket - a (2) bekezdésben foglalt rendelkezésekre figyelemmel - a fertőző betegek nyilvántartásába be kell jelenteni.”
7. § Az Eütv. 94. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentésnek minősül továbbá)
„c) életmentő orvosi eszköz és gyógyszer, valamint átültetésre kerülő szerv sürgős szállítása,”
8. § Az Eütv. 101. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„101. § Orvostechnikai eszköz - ideértve a gyógyászati segédeszközt is - akkor hozható forgalomba, illetve az egészségügyi ellátás során akkor használható, ha
a) kielégíti a külön jogszabály szerinti minőségi követelményeket és erre vonatkozóan rendelkezik az ott meghatározott tanúsítványokkal és jelöléssel, valamint
b) a külön jogszabályban meghatározott szerv nyilvántartásba vette.”
9. § Az Eütv. 114. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„114. § (1) Egészségügyi tevékenység gyakorlására csak az az egészségügyi dolgozó jogosult, aki egészségi állapotára és belátási képességére tekintettel az adott tevékenység végzésére képes és alkalmas.
(2) Azt az egészségügyi dolgozót, aki egészségi állapota következtében egészségügyi tevékenység gyakorlására véglegesen nem képes, illetve véglegesen korlátozottan alkalmas, az egészségügyi hatóság az egészségügyi tevékenység gyakorlására alkalmatlannak, illetve korlátozottan alkalmasnak nyilvánítja. Korlátozott alkalmasság esetén az egészségügyi hatóság meghatározza a végezhető egészségügyi tevékenységek körét. Az egészségügyi dolgozó egészségi állapotának jelentős változása esetén kérheti az egészségügyi tevékenységre való alkalmasságának megállapítását.
(3) Azt az egészségügyi dolgozót, aki belátási képességének csökkenése következtében egészségügyi tevékenység végzésére alkalmatlanná vált, az alkalmatlanság időtartamára e tevékenység folytatásától az egészségügyi hatóság eltiltja. Az eltiltott egészségügyi dolgozó alkalmasságát az egészségügyi hatóság legalább kétévente felülvizsgálja.
(4) Az egészségügyi szakképzést nyújtó oktatási intézmény tanulója, hallgatója, amennyiben a (2) bekezdés szerinti okból az egészségügyi tevékenység folytatására alkalmatlan lenne, az alkalmatlanság időtartamára e tanulmányok folytatásától fel kell függeszteni.
(5) Az egészségügyi hatóság a (2) bekezdés szerinti alkalmatlanságot, illetve korlátozott alkalmasságot foglalkozás-egészségügyi szakorvos vagy az Országos Orvosszakértői Intézet, a (3) bekezdés szerinti alkalmatlanságot igazságügyi elmeorvos-szakértő szakértői véleményének figyelembevételével állapítja meg.
(6) Az eltiltásra és felfüggesztésre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.”
10. § Az Eütv. 127. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Távolléte vagy akadályoztatása időtartamára a beteg vizsgálatára és kezelésére
a) a kezelőorvos munkáltatója,
b) a munkáltató hiányában a kezelőorvos,
c) a kezelőorvos akadályoztatása esetén - az egészségügyi szolgáltató költségére - a területileg illetékes egészségügyi hatóság
köteles a beteg vizsgálatáról és kezeléséről más orvos útján gondoskodni, ide nem értve azt az esetet, amelyben a kezelőorvos feladatait az ügyeletes orvos látja el.”
11. § Az Eütv. 142. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdés d) pontja szerinti ellátásra - a központi költségvetés terhére - a Magyarországon lakó-, illetve tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgár és az ezzel biztosítási jogviszony tekintetében egy elbírálás alá eső, továbbá nemzetközi szerződés alapján az ellátásra jogosult nem magyar állampolgár jogosult.”
12. § Az Eütv. 153. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A települési önkormányzat a környezet- és település-egészségügyi feladatok körében)
„b) biztosítja a 73. § (1) bekezdése szerinti külön jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók irtását,”
13. § Az Eütv. 156. §-ának (2)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek, valamint az Eütv. 156. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény - a külön jogszabályban foglalt rendelkezések értelemszerű alkalmazásával - kórházi felügyelő tanácsot hozhat létre, valamint kórházi etikai bizottságot működtet.
(3) A kórházi felügyelő tanács a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény által nyújtott egészségügyi szolgáltatással összefüggő feladatkörében
a) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz az intézmény működésével, fenntartásával és fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben,
b) biztosítja a kapcsolattartást az intézmény vezetése és az érintett lakosság között,
c) képviseli az érintett lakosság érdekeit az intézmény működésében,
d) figyelemmel kíséri az intézmény működését.
(4) A kórházi felügyelő tanács kilenc, tizenkettő vagy tizenöt tagból álló testület. A tagok több mint a felét az egészségügyi intézmény ellátási körzetében, az egészségügy területén működő társadalmi szervezetek küldötteiből, a többi tagot az intézmény küldötteiből kell megválasztani. A tanács elnökét a társadalmi szervezetek küldöttei közül kell megválasztani.
(5) Az önkormányzati tulajdonban lévő egészségügyi intézmények esetében a (4) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a tagok legfeljebb egyharmadát az egészségügyi intézmény ellátási körzetéhez tartozó települési önkormányzatok küldötteiből, a további tagok felét a (4) bekezdésben megjelölt társadalmi szervezetek küldötteiből, a többi tagot az intézmény küldötteiből kell megválasztani.”
14. § Az Eütv. 168. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Reprodukciós eljárás - egyedülálló nő esetén annak folytatása - a házastársak, illetőleg élettársak együttes, illetve - a 167. § (2) bekezdése szerinti kizáró nyilatkozat hiányában, valamint a letétbe helyezett embrióval kapcsolatos rendelkezési jog keretei között - az egyedülálló nő írásbeli kérelmére végezhető. A kérelmet - a dajkaterhességet kivéve - teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A dajkaterhesség esetében a kérelmet közokiratba kell foglalni. Az élettársi kapcsolat fennállásáról az élettársak közokiratban nyilatkoznak.”
15. § (1) Az Eütv. 187. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A művi meddővététel elvégzésére a kérelem benyújtását követő 3 hónap elteltével kerülhet sor, kivéve
a) ha a beavatkozás soron kívüli elvégzését szülészeti vagy más műtéti esemény lehetővé teszi, illetőleg
b) az időközben bekövetkező terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné vagy a terhességből nagy valószínűséggel nem egészséges gyermek születne.”
(2) Az Eütv. 187. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A beavatkozás megkezdését megelőzően a beavatkozást végző egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezőt - házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élő kérelmező esetén a házastársat (élettársat) is - tájékoztatja a fogamzásgátlás egyéb lehetőségeiről, valamint a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről.”
16. § (1) Az Eütv. 201. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (7)-(9) bekezdések számozása (8)-(10) bekezdésekre módosul:
„(7) A meghallgatás során az igazságügyi elmeorvos-szakértő arra vonatkozóan is nyilatkozik, hogy a beteg ügyeinek vitelére képes-e.”
(2) Az Eütv. 201. §-ának (1) bekezdéssel átszámozott (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Amennyiben az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény szerint a beteg ügyei viteléhez szükséges belátási képessége csökkent vagy hiányzik, a bíróság a szakértői véleményt megküldi a beteg lakóhelye szerint illetékes gyámhivatalnak a gondnokság alá helyezési eljárás megindítása céljából.”
17. § Az Eütv. 211. §-ának (1)-(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés céljából akkor kerülhet sor, ha az elhunyt életében ez ellen nem tett tiltakozó nyilatkozatot. Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvőképes személy írásban (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) vagy - amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni - kezelőorvosánál szóban tehet. Korlátozottan cselekvőképes személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet. A cselekvőképtelen személy helyett tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselője tehet.
(2) A kezelőorvos a szerv, illetve szövet eltávolítására rendelkezésre álló időn belül köteles meggyőződni arról, hogy az elhunytnál maradt-e tiltakozó nyilatkozat.
(3) Amennyiben az írásbeli nyilatkozat az eltávolításra rendelkezésre álló időn belül nem kerül elő, illetve ilyet nem juttatnak el a kezelőorvoshoz, annak hiányát kell vélelmezni.”
18. § Az Eütv. 217. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„217. § (1) A halál bekövetkezését halottvizsgálattal kell megállapítani. A halottvizsgálat minden olyan körülményre kiterjed, amely a halál
a) bekövetkezése tényének,
b) bekövetkezése módjának (természetes módon bekövetkezett vagy rendkívüli halál),
c) okának
megítéléséhez szükséges.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megállapítására a mentőtiszt vagy a külön jogszabály szerinti orvos jogosult. Az (1) bekezdés b)-c) pontjában foglaltak megállapítására kizárólag a külön jogszabály szerinti orvos jogosult.
(3) A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint az újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi halottvizsgálat után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés, elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani.
(4) A halottvizsgálatra és a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásra vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg.”
19. § Az Eütv. 219. §-ának (2)-(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti esetek kivételével az elhunyt személy kórbonctani vizsgálatától el lehet tekinteni az alábbi feltételek együttes fennállása esetén:
a) a halál természetes eredetű,
b) a halál oka egyértelműen megállapítható,
c) a kórbonctani vizsgálattól további lényeges megállapítás nem várható,
d) fekvőbeteg-gyógyintézetben elhunyt esetén a kezelőorvos és a patológus szakorvos, fekvőbeteg-gyógyintézeten kívül elhunyt esetén a kezelőorvos a kórbonctani vizsgálatot nem tartja szükségesnek.
(3) A kórbonctani vizsgálat elvégzésétől a (2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén el lehet tekinteni, ha az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követően kérte a kórbonctani vizsgálat mellőzését, az (1) bekezdés f)-g) pontjában meghatározott esetben is. Nem mellőzhető a kórbonctani vizsgálat, ha az elhunyt még életében vagy a halált követően a hozzátartozó azt írásban kérte.”
20. § Az Eütv. 229. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Katasztrófa idején az egészségügyi ellátórendszerre, az egészségügyi szolgáltatás szakmai követelményeire, valamint az egészségügyi dolgozók jogaira és kötelezettségeire előírt rendelkezéseket az e fejezetben, továbbá a katasztrófa idején alkalmazandó jogszabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
21. § (1) Az Eütv. 243. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Szervet, szövetet kizárólag
a) átültetés,
b) saját célú gyógykezelés,
c) kórisme megállapítása, továbbá
d) kutatás
céljából lehet külföldre, illetve külföldről a Magyar Köztársaság területére szállítani, ha nemzetközi egyezmény vagy megállapodás azt lehetővé teszi. Szervnek az a) pont szerinti célból történő külföldre szállításának további feltétele az, ha a Magyar Köztársaság területén nincs megfelelő recipiens.”
(2) Az Eütv. 243. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (7)-(8) bekezdések számozása (8)-(9) bekezdésekre módosul:
„(7) Szerv, szövet - a vér és vérkészítmény kivételével - külföldre, illetve külföldről a Magyar Köztársaság területére történő szállításáról rendelkező nem államközi, illetve nem kormányközi egyezmény vagy megállapodás érvényességének feltétele az OTH egyetértése. Az OTH az egyetértést megtagadja, ha megállapítható, hogy az egyezmény vagy megállapodás haszonszerzésre irányul. Az OTH határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, a határozat bírói úton megtámadható. A nem államközi, illetve nem kormányközi egyezményekről vagy megállapodásokról a magyar szerződő fél bejelentése alapján az OTH nyilvántartást vezet.”
22. § Az Eütv. 244. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„244. § E törvény hatálybalépését követően nyújtott egészségügyi szolgáltatásokkal, illetve hatósági intézkedésekkel összefüggésben keletkezett kárigények tekintetében a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
23. § Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 7. §-ának (4)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek, ezzel egyidejűleg a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A (3) bekezdés szerinti jog
a) az érintett ellátásának időtartama alatt az általa írásban felhatalmazott személyt,
b) az érintett ellátásának befejezését követően az általa teljes bizonyító erejű magánokiratban felhatalmazott személyt
illeti meg.
(5) A beteg életében, illetőleg halálát követően az érintett házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, valamint élettársa - írásbeli kérelme alapján - akkor is jogosult a (3) bekezdés szerinti jog gyakorlására, ha
a) az egészségügyi adatra
aa) a házastárs, az egyeneságbeli rokon, a testvér, illetve az élettárs, valamint leszármazóik életét, egészségét befolyásoló ok feltárása, illetve
ab) az aa) pont szerinti személyek egészségügyi ellátása céljából
van szükség, és
b) az egészségügyi adat más módon való megismerése, illetve az arra való következtetés nem lehetséges.
(6) Az (5) bekezdés szerinti esetben csak azoknak az egészségügyi adatoknak a megismerése lehetséges, amelyek az (5) bekezdés a) pontja szerinti okkal közvetlenül összefüggésbe hozhatóak.
(7) Az érintett halála esetén törvényes képviselője, közeli hozzátartozója, valamint örököse - írásos kérelme alapján - jogosult a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az orvosi dokumentációba betekinteni, valamint azokról - saját költségére - másolatot kapni.”
24. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő hónap 1. napján lép hatályba azzal, hogy a 21. §-al megállapított Eütv. 243. § (7) bekezdése szerinti bejelentést az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatalához az e törvény hatálybalépését követő 60 napon belül meg kell tenni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Eütv.
a) 15. §-ának (3) bekezdésében a „tévedéstől” szövegrész;
b) 104. §-ának címéből és a 104. §-ának (2)-(4) bekezdéseiből a „gyógyító” szövegrész;
c) 127. §-ának (3) bekezdése;
d) 148. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az „és az ezzel összefüggő döntések meghozatalában” szövegrész, továbbá a 148. §-a (2) bekezdésének b) pontjában az „ellenőrző” szó;
e) 221. §-ának (1) bekezdésében az „illetve (2) bekezdése e) pontja” szövegrész, és a
f) 230. §-ának (5) bekezdésében a „nem” szó.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Eütv.
a) 9. §-ának (2) bekezdésében az „A beteget várólistára kell helyezni, ha” szövegrész helyébe az „A beteget a külön jogszabályban meghatározott esetben és módon várólistára kell helyezni, ha” szövegrész,
b) 54. §-ának g) pontjában a „hatósági felügyeletet” szövegrész helyébe a „szolgálatai útján hatósági felügyeletet” szövegrész,
c) 94. §-ának (1) bekezdésében az „egészségügyi intézménybe” szövegrész helyébe az „egészségügyi szolgáltatóhoz történő” szövegrész,
d) 110. §-ának (4) bekezdésében „az egészségügyi miniszter” szövegrész helyébe „az egészségügyi hatóság Országos Tisztifőorvosi Hivatala (a továbbiakban: OTH)” szövegrész,
e) 128. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „meghatározott helyen készenlétben áll, illetve” szövegrész helyébe az „elérhető vagy meghatározott helyen készenlétben áll, illetve” szövegrész,
f) 164. §-ának (2) bekezdésében a „szerződést kell kötnie.” szövegrész helyébe a „szerződéssel kell rendelkeznie.” szövegrész,
g) 206. §-ának (5) bekezdésében a „Csontvelő vagy más regenerálódó szövet” szövegrész helyébe a „Csontvelő, illetve haemopoetikus őssejt vagy más regenerálódó szövet” szövegrész,
h) 232. §-a (2) bekezdésének második mondatában „az egészségügyi miniszter határozza meg.” szövegrész helyébe „az egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg.” szövegrész
lép.
25. § Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény 5. § (1) bekezdése szerinti 1999. évre szóló kapacitáslekötési megállapodások a 2000. évre érvényben maradnak.
