5. az erdőfelújításhoz 90 liter/ha/év,
6. a szarvasmarha ágazatban 85 liter/db/év
mértékig terjedően,”
(2) A Jöt. 89. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg]
„c) az SZJ 10.10, 10.20, 10.30, 11.10.99, 11.20.11, 12.00, 13 és 14 számon jelölt bányászati tevékenység során a közúti forgalomban nem használt gépek és mechanikus berendezések bányaterületen való üzemeltetéséhez felhasznált 2710 00 66 01 vámtarifaszám alá tartozó gázolaj jövedéki adója 15 százalékának a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény szerinti, hatósági engedéllyel rendelkező bányavállalkozó részére történő visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait.”
(3) A Jöt. 89. §-a (2) bekezdésének c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő l) ponttal:
[(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg]
„c) az adóraktár által vezetendő nyilvántartásokra, adófizetési kötelezettségének elszámolására, a termékkísérő okmányra, az egyszerűsített kísérő okmányra és a borkísérő okmányra, a figyelembe vehető veszteségnormákra vonatkozó részletes szabályokat,”
„e) a zárjegy és a hordós borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályait,”
„l) a szőlőtermelő vámhatósághoz történő bejelentkezésének és a szőlőterméssel való elszámolásának részletes szabályait.”
(4) A Jöt. 89. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő c) ponttal:
[(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy közös rendeletben határozza meg]
„a) az üzemanyag e törvény 37. § (1) bekezdése b) pontjában meghatározott adómentes beszerzésének, nyilvántartásának és elszámolásának külön szabályait,”
„c) az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli, e törvény 13. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti végleges mentesülés érvényesítésének részletes feltételeit és eljárási szabályait.”
70. § A Jöt. 19. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, 26. §-a (2) bekezdésének b) pontjában és 69. §-a (2) bekezdésének d) pontjában „...a társadalombiztosítási szerv felé...” szövegrész hatályát veszti.
71. § A Jöt. 39. §-ában említett vasúti szállítási tevékenység meghatározásánál az SZJ 0911 szám az 1999. január 1-jétől hatályos KSH Szolgáltatások Jegyzéke alapján 60.10 számra, a belvízi szállítási tevékenység esetében az SZJ 0922 szám 61.20 számra változik.
72. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-ának 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
”21. Bér: a munkaviszonyból származó jövedelem – ide nem értve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, valamint a munkaviszony megszüntetésére tekintettel kapott végkielégítést –, az adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás – kivéve a nyugdíjat és az azzal azonosan adózó jövedelmeket –, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, pályakezdők munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás, a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye, a munkaviszonyból származó jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), ideértve a felelősségbiztosítás alapján ilyen címen fizetett kártérítést is.”
(2) Az Szja tv. 3. §-a 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„23. Nyugdíj: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, továbbá a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény alapján folyósított nyugellátás – ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvény 2. § (2)–(3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is, valamint a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló kormányrendelet 1. § (2)–(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat –, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka, a nyugdíjas bányász részére a nyugdíjas bányászok szénjárandóságának pénzbeli megváltásáról szóló kormányrendelet alapján folyósított, pénzben megváltott szénjárandóság, továbbá a volt munkáltató által folyósított, pénzben megváltott szénjárandóság az említett kormányrendeletben felsorolt magánszemélynek, illetőleg hozzátartozójának az ott meghatározott mértékig, tekintet nélkül arra, hogy a volt munkáltató felszámolás alatt áll-e vagy nem és folytatja-e vagy megszüntette termelő tevékenységét. Nyugdíjnak minősül a külföldről származó, nyugdíj címén folyósított jövedelem, továbbá a nemzeti helytállásért folyósított pótlék, a politikai üldözésre tekintettel a nyugdíjfolyósító szervezet által törvény vagy kormányrendelet alapján folyósított ellátás, valamint az olimpiai bajnoki járadékról szóló törvény, illetve a fogyatékos sportolók világversenyein eredményesen szereplők járadékáról szóló kormányrendelet szerinti járadék és a Kiváló és Érdemes Művészi járadékról szóló törvény alapján folyósított Kiváló, illetve Érdemes Művészi járadék, ideértve az e kitüntető cím jogosultjának özvegye részére ezzel összefüggésben folyósított járadékot is.”
(3) Az Szja tv. 3. §-ának 50. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„50. Adóköteles biztosítási díj: a kifizető által kötött olyan biztosítás díja, amely alapján a biztosító szolgáltatása magánszemélyt biztosítottként vagy kedvezményezettként illet meg, ide nem értve a magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettől történő járadékvásárlás ellenértékét, a kifizető által kötött biztosítás 1. számú melléklet szerint adómentes díját.”
(4) Az Szja tv. 3. §-a a következő 62–64. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„62. Hallgatói munkadíj: a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben, hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az említett intézménytől kapott bevétel – de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese –, feltéve, hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti munkalehetőség keretében abban az intézményben történt, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban állt.
63. Csoportos személyszállítás: ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik
a) a tulajdonában (üzemeltetésében) lévő járművel, vagy
b) különjárat formájában kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján.
64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosítót terhelő kötelezettség keretében juttatott vagyoni érték.”
73. § (1) Az Szja tv. 7. §-a jelenlegi felvezető szövegének jelölése (1) bekezdésre változik, az új (1) bekezdés b) és k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő m) ponttal egészül ki:
(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)
„b) a magánszemély adózott jövedelméből történt vagyoni érték átadásának (befektetésének) részben vagy egészben történő visszafizetését (visszajuttatását) – ideértve a vállalkozásban lévő vagyon kivonásával megszerzett bevételt is, ha ez a vagyon magánszemély adózott jövedelméből került befektetésre –, azzal, hogy nem tekinthető visszafizetésnek (visszajuttatásnak), ha a bevételt jövedelemként kell figyelembe venni, vagy a kifizetés (juttatás) adóköteles jogcímen történt;”
„k) azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a munkáltató a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély tag munkáltatójának havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásából azt a részt, amely nem haladja meg havonta a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát;”
„m) azt a vagyoni értéket, amely után a személyi jövedelemadó fizetésére a kifizető kötelezett.”
(2) Az Szja tv. 7. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdés k) pontjának alkalmazásában
a) munkáltatónak az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szerint a magánszemély után fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulásra kötelezett kifizető minősül, akkor is, ha a törvény szerint azt nem kell megfizetnie;
b) a korlátot meghaladó, illetőleg az a munkáltatói hozzájárulás, amely nem az a) pontban említett kifizetőtől származik, a 69. § szerinti természetbeni juttatásnak minősül.”
74. § Az Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem kell bevallani:
a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,
b) a vagyonátruházásból származó bevételt akkor, ha abból jövedelem nem keletkezik,
c) az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 200 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta, de be kell vallani az utóbbiak közül – az (5) bekezdés rendelkezésének figyelembevételével – az osztalékból, az árfolyamnyereségből és az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet, azzal, hogy a termőföld bérbeadásából származó jövedelmet az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó rendelkezései szerint kell bevallani. Az osztalékelőlegből osztalékká vált részt és annak megfizetett (elszámolt) adóját az osztalékmegállapítás időpontjának alapulvételével kell bevallani.”
75. § Az Szja tv. 12. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni – figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra – akkor, ha]
„d) költségvetési szervek összevont bérszámfejtési körébe tartozó kifizető (például a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója ugyanazon elszámolási körbe tartozó más kifizetőtől szerzett az a) pontban említett jövedelmet;”
76. § Az Szja tv. 25. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
(A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt,)
„a) amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja üzemanyag-megtakarítás címén kap a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel, azzal, hogy üzemanyag-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint a gépjármű által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel) igazolt kilométer alapján az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyagmennyiség és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével meghatározott összeget meghaladó része, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának, a tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;”
„c) amelyet a munkáltatótól kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra, valamint élelmezési költségtérítésként kap a magánszemély, feltéve, hogy annak összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.”
„(3) A (2) bekezdés c) pontjában említett kiküldetési rendelvény a munkáltató által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a munkáltató, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.”
77. § (1) Az Szja tv. 28. §-a (8) és (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Egyéb jövedelem az a vagyoni érték, amelyet a magánszemély az értékpapír szokásos piaci értékénél kedvezőbb áron történő jegyzési, vételi, illetőleg eladási jogának gyakorlása által szerez meg a következők szerint:
a) Jegyzési, vételi jog gyakorlása esetén az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjában érvényesülő szokásos piaci értékéből azt a részt kell figyelembe venni, amely a magánszemély által a jog megszerzése ellenében és az értékpapír megszerzéséért adott ellenértéket meghaladja (ebben az esetben a jövedelemszerzés időpontja az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napja).
b) Eladási jog gyakorlása esetén a bevételből az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjában érvényesülő szokásos piaci értékét és a magánszemély által a jog megszerzéséért adott ellenértéket meghaladó részt kell figyelembe venni (ebben az esetben a jövedelemszerzés időpontja a bevétel megszerzésének napja); az értékpapír szokásos piaci értékének a szerzési értéket meghaladó részére az árfolyamnyereségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(9) A (8) bekezdés rendelkezésétől eltérően nem a jegyzési, vételi, illetőleg eladási jog gyakorlása által keletkezik jövedelem, ha e jog megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt.”
(2) Az Szja tv. 28. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Egyéb jövedelem a biztosító által a biztosítási szerződésnek biztosítási esemény bekövetkezése nélkül történő megszűnése vagy átalakulása (maradékjog) alapján kifizetett összeg, ha az a magánszemélyt kifizető által kötött olyan biztosítási szerződés alapján illeti meg, amelynek díja e törvény szerint adómentes jövedelem, akkor, ha a biztosítás szerződőjeként a magánszemély a kifizető helyébe lépett.”
78. § Az Szja tv. 33. §-a a következő új (2) és (4) bekezdéssel egészül ki és egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik:
„(2) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja az 1 millió forintot, de nem éri el az 1 millió 200 ezer forintot, akkor az adójóváírás összege az (1) bekezdésben meghatározott összeg, csökkentve az 1 millió forint feletti jövedelem 18 százalékával.”
„(4) Az (1)–(2) bekezdésben említett értékhatár megállapítása szempontjából a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységéből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni.”
79. § Az Szja tv. 34. §-a (1) bekezdésének c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A számított adót csökkenti:)
„c) a családok támogatásáról szóló törvény alapján kapott gyermeknevelési támogatás és/vagy”
„e) az ösztöndíj, a hallgatói munkadíj és/vagy”
80. § (1) Az Szja tv. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag befizetése és/vagy a magánszemély egyéni számláján az adóévben jóváírt támogatói adomány együttes összegének 30 százaléka, de legfeljebb évente összesen 100 ezer forint.”
(2) Az Szja tv. 35. §-ának (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az összevont adóalap adóját csökkenti a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetésnek – ide nem értve a munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján e címen fizetett összeget – a 30 százaléka.
(5) Az (1)–(4) bekezdés szerinti kedvezményeket az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint kiadott igazolás alapján lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által befizetett összeget, illetőleg a magánszemély egyéni számláján jóváírt támogatói adomány összegét.”
81. § Az Szja tv. 40. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A családi kedvezmény eltartottanként
a) egy és kettő eltartott esetében havi 2200 forint;
b) három vagy több eltartott esetében havi 3000 forint;
c) súlyosan fogyatékos eltartott esetében fogyatékos eltartottanként havi 3400 forint.”
82. § Az Szja tv. 41. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A közcélú adomány kedvezménye a befizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb azonban
a) kiemelkedően közhasznú szervezet(ek) esetében összesen 100 ezer forint;
b) a közhasznú szervezet(ek), illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalás(ok) esetében összesen 50 ezer forint.”
83. § (1) Az Szja tv. 47. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi:)
„b) a bérfizetést megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély igazolt tagdíjbefizetése után járó kedvezményt;”
(2) Az Szja tv. 47. §-a (5) bekezdése f) pontjának 3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép és egyidejűleg a bekezdés, az utolsó mondatát követően a következő mondatokkal egészül ki:
[A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi:
f) a családi kedvezményt annál a magánszemélynél,]
„3. aki az együttélő házastársával közösen tett nyilatkozatban kéri, hogy – a házastársának történő családi pótlék-folyósítás ellenére – a kedvezményt ne a házastársnál, hanem nála vegyék figyelembe.”
„Az f) pont 3. alpontjának rendelkezésében említett nyilatkozat alapján akkor lehet eljárni, ha a családi pótlékban részesülő magánszemély munkáltatója igazolja a nyilatkozatban foglalt kérelem tudomásulvételét, vagy a családi pótlékban részesülő magánszemély nyilatkozik arról, hogy nincs munkáltatója. A nyilatkozat tartalmával összefüggő változást az érintettek kötelesek a munkáltató(juk)nál bejelenteni.”
84. § Az Szja tv. 49/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az egyéni vállalkozó halálát követően a vállalkozói tevékenységnek az özvegye vagy az örököse által történő folytatása esetén, illetőleg az egyéni vállalkozó cselekvőképességének elvesztésekor a vállalkozói tevékenységnek az egyéni vállalkozó nevében és javára a törvényes képviselője által történő folytatása esetén az özvegy, az örökös, a törvényes képviselő minősül egyéni vállalkozónak, azzal, hogy a vállalkozói tevékenységet folyamatosnak kell tekinteni, és a vállalkozói adóalap, valamint a vállalkozói osztalékalap adójának megállapításánál a vállalkozói tevékenység folytatását megelőzően elszámolt, az elhunyt vagy cselekvőképességét elvesztett magánszemély jövedelmének számító vállalkozói kivétet is figyelembe kell venni.”
85. § Az Szja tv. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § (1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett adóévenként az adóév egészére az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint átalányadózást választhat a (4)–(7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket is figyelembe véve akkor, ha
a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben az egyéni vállalkozói bevétele a 4 millió forintot nem haladta meg, és
b) nem áll munkaviszonyban, és
c) az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint alanyi adómentes.
(2) A mezőgazdasági kistermelő a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat.
(3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg mezőgazdasági kistermelői tevékenység egészére választható.
(4) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az az egyéni vállalkozó, akinek a vállalkozói igazolványában feltüntetett tevékenysége az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelőző adóévben vállalkozói bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg és nem áll munkaviszonyban.
(5) Az a magánszemély, aki egyéni vállalkozóként is és mezőgazdasági kistermelőként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást.
(6) A tevékenységét az adóévben kezdő egyéni vállalkozó, illetőleg mezőgazdasági kistermelő az átalányadózást a tevékenységének megkezdésétől választhatja az (1)–(5) bekezdések rendelkezései szerint.
(7) Az az egyéni vállalkozó, aki 1999. december 31-ét követően (is) átalányadózást, tételes átalányadózást alkalmaz és azt megszünteti vagy arra való jogosultsága megszűnik, ismételten átalányadózást, tételes átalányadózást – feltéve, hogy annak egyéb feltételei fennállnak – csak akkor választhat, ha a megszűnés (megszüntetés) évét követően legalább 4 adóév eltelt.”
86. § Az Szja tv. 52. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„52. § (1) Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben
a) az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevétele a 4 millió forintot, az 50. § (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó esetében a 15 millió forintot nem haladja meg és az egyéni vállalkozó munkaviszonyt nem létesít,
b) a mezőgazdasági kistermelő e tevékenységből származó bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett bármelyik feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetnie.
(3) Ha az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő e tevékenységéből származó bevétele a 4 millió forintot meghaladja vagy bármely más feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultsága megszűnik, akkor a Második rész rendelkezései szerint kell eljárnia, azzal, hogy nyilvántartásaiban a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges egyösszegben feltüntetnie.”
87. § Az Szja tv. 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„53. § (1) Az átalányadó alapját a bevételből a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel
a) az egyéni vállalkozó 35 százalék,
b) az adóév egészében kizárólag a (3) bekezdésben, vagy kizárólag a (3) és (4) bekezdésben felsorolt tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 80 százalék,
c) az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 87 százalék,
d) a c) pontban említett egyéni vállalkozó – feltéve, hogy a tevékenysége külön-külön vagy együttesen az adóév egészében kizárólag a (4) bekezdésben felsorolt üzlet(ek) működtetésére terjed ki – 93 százalék,
e) a mezőgazdasági kistermelő 85 százalék, illetőleg a bevételének azon részéből, amely állattenyésztésből vagy állati termék előállításából származik, 94 százalék
költséghányad levonásával állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett százalékos mérték
a) az a) pontban meghatározott helyett 17,
b) a b) pontban meghatározott helyett 75,
c) a c) pontban meghatározott helyett 83,
d) a d) pontban meghatározott helyett 91,
akkor, ha az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tevékenységek a következők:
a) ipari és mezőgazdasági termékelőállítás, építőipari kivitelezés;
b) mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01.4, 01.5, 02.02),
kivéve:
– valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás;
c) halászati szolgáltatás (SZJ 05.01.1), halgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 05.02.1),
kivéve:
– halászati bérmunka (SZJ 05.01.10.1);
d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 15–37),
kivéve:
– valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás, termékelőállítás,
– kiadói szolgáltatás (SZJ 22.1),
– hang- és képfelvételek és számítástechnikai információt hordozók sokszorosítása (SZJ 22.3);
e) építőipari szolgáltatás (SZJ 45);
f) kereskedelem, közúti jármű és közszükségleti cikk javítása, karbantartása (SZJ 50, 52) felsorolásból:
– közúti járműjavítás, -karbantartás (SZJ 50.20),
– személyi használatú tárgyak és háztartási eszközök javítása (SZJ 52.71.1, 52.72.1, 52.73.1, 52.74.1);
g) szállítás, raktározás, postaszolgálat és távközlés (SZJ 60.2) felsorolásból:
– taxiközlekedésből a helyi (SZJ 60.22.11),
– közúti teherszállítás (SZJ 60.24);
h) az iroda-, számítógép javítás és karbantartás (SZJ 72.50.1);
i) a fényképészet, videofelvételkészítés (SZJ 74.81.21, 74.81.22);
j) egyéb szolgáltatás (SZJ 93) felsorolásból:
– mosás, vegytisztítás, textilfestés (SZJ 93.01.1),
– fodrászat, szépségápolás (SZJ 93.02.2);
k) az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység, kiskereskedelmi tevékenység.
(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következők:
| üzletköri jelzőszám | ||
| a) élelmiszer jellegű áruház | 111. | |
| b) élelmiszer jellegű vegyes üzlet | 113. | |
| c) zöldség és gyümölcs üzlet | 121. | |
| d) hús, húskészítmény, baromfiüzlet | 122. | |
| e) hal és halkészítmény üzlet | 123. | |
| f) kenyér- és pékáruüzlet | 124. | |
| g) gyógyhatású készítmények szaküzlete | 129. | |
| h) vegyi áruk üzlete | 141. | |
| i) festékek és lakkok üzlete | 1362. | |
| j) mezőgazdasági, méhészeti üzlet | 1607. | |
(5) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége év közben oly módon változik, hogy a korábban alkalmazott költséghányad már nem illeti meg, a változás időpontjában az év első napjára visszamenőlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelő alacsonyabb költséghányad alkalmazására.”
88. § (1) Az Szja tv. 65. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában kamat:)
„i) a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból származó jövedelem, kivéve, ha azt a törvény egyéb jövedelemnek minősíti, valamint a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás, valamint a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatásából származó jövedelem.”
(2) Az Szja tv. 65. §-ának (5) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(E § alkalmazásában:)
„e) takarékbetétnek minősül bármely hitelintézeti betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla-követelés egyenlege is.”
(3) Az Szja tv. 65. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (1) bekezdés i) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása során a maradékjog címén kifizetett bevételből a biztosító által kifizetett összegnek a magánszemély által befizetett díjak együttes összegét (átadott vagyoni értéket) meghaladó része számít jövedelemnek. E rendelkezés szerint kell eljárni a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás, valamint a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatása címén kifizetett összeg esetében is.”
89. § (1) Az Szja tv. 67/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Tőzsdei határidős ügyletből származó bevételnek számít a magánszemély nem egyéni vállalkozói minőségében tőzsdei határidős termékre kötött határidős ügyletének bevétele, valamint a tőzsdei és az elszámolóházi szabályzatok szerinti összetett tőzsdei ügyletből származó bevétel. Az összetett tőzsdei ügyletből származó bevételt a következők szerint kell megállapítani: az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét egymással szembeállítva nettó módon kell meghatározni. Amennyiben az összetett tőzsdei ügylet egyik eleme úgy zárul le, hogy ennek következtében az összetett tőzsdei ügylet megszűnik, akkor az összetett tőzsdei ügylet bevételét erre az időpontra vonatkozóan kell megállapítani, azzal, hogy a le nem zárt ügyletet ettől az időponttól kezdve önálló tőzsdei határidős ügyletnek kell tekinteni. A tőzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó magánszemély tőzsdei opciós kiírásból, vagy tőzsdei opciós termék adásvételéből származó bevételét kell tekinteni.”
(2) Az Szja tv. 67/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az összetett tőzsdei ügylet esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja, azzal, hogy az ügylet lejárata, vagy annál korábbi lezárása előtt keletkezett és kifizetett bevételből a kifizető visszatartja az adó fedezetét, amelyet az utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít.
(6) E § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által engedélyezett, tőzsdei ügyletnek megfelelő tőzsdén kívüli ügyletből származó jövedelemre, feltéve, hogy az bárki számára azonos feltételekkel köthető.”
90. § Az Szja tv. 69. §-a (5) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Természetbeni juttatásnak minősül többek között:)
„d) a társadalmi szervezettől, az egyháztól, valamint a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom, szolgáltatás, a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmek és trófeák értéke, azzal, hogy nem minősül tárgyjutalomnak a takarékbetét, valamint azzal, hogy az 1. számú mellékletben adómentesnek minősített esetekben ezt nem kell bevételként figyelembe venni.”
91. § Az Szja tv. 74. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
”(7) Más ingatlan bérbeadása esetén az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan az (1) és (6) bekezdés rendelkezései helyett a magánszemély – legalább négy adóévre – választhatja az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Ebben az esetben a kifizető által levont vagy a magánszemély által megfizetett adó adóelőlegnek minősül.”
92. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a a) pontjának 5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:
Foglalkoztató:)
„5. a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv,”
(2) A Tbj. 4. §-ának f) pontja a következő 3. alponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:
Saját jogú nyugdíjas:)
„3. Az egyéni vagy társas vállalkozó e) pont szerinti jogállását, valamint a foglalkoztatott 25. § szerinti nyugdíjjárulék fizetés alóli mentességét nem érinti, ha az 1. alpontban említett előnyugdíj, korengedményes nyugdíj, szolgálati nyugdíj folyósítása szünetel.”
(3) A Tbj. 4. §-a n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„n) Tagságra kötelezett (pályakezdő): az a természetes személy, aki első ízben 1998. június 30-át követően létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt, és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét azzal, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 72. §-a (4) bekezdése szerinti munkaviszony létesítése esetén az érintett eldöntheti, hogy pályakezdőnek minősüljön-e. Az előzőektől eltérően pályakezdőnek minősül az is, aki oktatási intézmény nappali tagozatán – iskolarendszerű képzés keretében – folytatott legutolsó tanulmányai megszűnését követően első ízben létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét.”
(4) A Tbj. 4. §-ának r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„r) Igazgatási szerv: 1. a járulékfizetési kötelezettség bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzésével, valamint az ezzel összefüggő hatósági ügyben – az e törvény 34–35. §-aiban, 40–43. §-aiban, 44. § (2)–(3) bekezdésében, 46. § (2) bekezdésében, 47–48. §-aiban meghatározott feladatok kivételével – az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és területi szervei;
2. a 34. § (1), (5), (8) bekezdésének, a 46. § (2) bekezdésének és a 47. § alkalmazásánál az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF) és területi igazgatási szervei;
3. a 34. § (3), (10) és (12) bekezdésének alkalmazásánál az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) és területi igazgatási szervei;
4. a 35. §, a 40–43. §-ok, 44. § (2)–(3) bekezdésének, a 46. § (1) bekezdésének, továbbá a 48. § alkalmazásánál az ONYF és az OEP, valamint területi igazgatási szerveik;
5. a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában az Állami Pénztárfelügyelet.”
(5) A Tbj. 4. §-a a következő s) ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„s) Eltartott hozzátartozó: aki az eltartóval közös háztartásban él.”
93. § A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alapján biztosított az, aki]
„a) munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban áll, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,”
94. § A Tbj. 8. §-a a) pontjának felvezető szövegrésze és 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Szünetel a biztosítás:]
„a) a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve
1. ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetőleg tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe,”
95. § A Tbj. 9. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása – a 7. § (1) bekezdésében említett időszakon belül – akkor is fennáll, ha]
„a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,”
[részesül.]
96. § A Tbj. 10. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége:]
„a) a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig,”
[tart.]
97. § A Tbj. 11. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
[A biztosítás nem terjed ki:]
„d) a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 3. §-a 2. a)–b) pontjában meghatározott a devizakülföldi által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, az előbbiekben hivatkozott 3. § 1. pontja szerinti devizabelföldi személyre.”
98. § A Tbj. 14. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Egészségbiztosítási ellátások:]
„b) pénzbeli ellátások:
ba) terhességi-gyermekágyi segély,
bb) gyermekgondozási díj,
bc) táppénz;”
99. § A Tbj. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § (1) A társadalombiztosítási ellátások fedezetére
a) a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot,
b) a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulék),
c) a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó, továbbá a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után baleseti járulékot,
d) az egészségbiztosítási ellátások fedezetére a külön törvényben meghatározottak szerint a foglalkoztató, illetőleg a magánszemély egészségügyi hozzájárulást,
e) a 39. § (2) bekezdésében említett személy egészségbiztosítási járulékot
fizet.
(2) A magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett.
(3) A külön törvényben meghatározott szolgálati nyugellátás, valamint a szolgálati rokkantsági nyugdíj járulékfizetéssel nem fedezett többletköltségeit a központi költségvetés fizeti.
(4) A foglalkoztató a táppénzkiadásokhoz hozzájárul.”
100. § (1) A Tbj. 19. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 33 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék 22 százalék, az egészségbiztosítási járulék 11 százalék.”
(2) A Tbj. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke
a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8 százalék,
b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2 százalék.”
(3) A Tbj. 19. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A 39. § (2) bekezdésében említett személy 11 százalékos egészségbiztosítási járulékot fizet.”
101. § A Tbj. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után havonta a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.”
102. § A Tbj. 25. §-a a következő szövegrésszel egészül ki:
„Ha a nyugdíj folyósítása a 4. § f) pontjának 3. alpontja szerint szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni.”
103. § A Tbj. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § (1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülő személy a díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet.
(2) A keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy a juttatás, a járadék, a segély után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet.
(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idő nyugdíjköltségeit az egyház viseli. Az egyház a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg az érintett személyek 19. § (1)–(2) bekezdése szerinti nyugdíjbiztosítási járulékát, nyugdíjjárulékát, illetve magánnyugdíjpénztári tagdíját.
(4) A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, gyermeknevelési támogatás után a foglalkoztatót [4. § a) pont 5. alpont] terhelő nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti.
(5) A sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítő hadköteles nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulékát, valamint nyugdíjjárulékát a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével a központi költségvetés fizeti.”
104. § (1) A Tbj. 28. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 27. §-ban meghatározott járulék-alap alsó és a 24. §-ban meghatározott felső határát azzal az időszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felső határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó]
„a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,”
(2) A Tbj. 28. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)–(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.”
105. § (1) A Tbj. 29. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amelynek tartama alatt]
„a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,”
(2) A Tbj. 29. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.”
106. § A Tbj. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyéni vállalkozó a 29. §-ban meghatározott jövedelem után – az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben (a továbbiakban: Art.) meghatározottak szerint – negyedévenként köteles a társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizetni, úgy, hogy ezeknek alapja – a 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni vállalkozó kivételével – éves szinten legalább elérje a minimálbér naptári évre számított összegét. Járulékbevallási kötelezettségét az Art. szabályai szerint köteles teljesíteni.”
107. § A Tbj. 31. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a további jogviszonyából származó jövedelme után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nem fizet.”
108. § A Tbj. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék alapot képező jövedelme után 6 százalékos tagdíjat fizet.”
109. § A Tbj. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) Az a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú személy,
a) aki az 5. §-ban említett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, illetőleg, akire a 11. § szerint a biztosítás nem terjed ki,
b) akinek a 8. § a) pontja alapján a biztosítása szünetel
nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából – magánnyugdíjpénztár tagja esetében a tagdíj mértékével csökkentett – 30 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet, kivéve azt, aki saját jogú nyugdíjas.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás szolgálati időre és nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megszerzésére külön-külön nem köthető meg.
(3) A 39. § (2) bekezdésében említett személy az egészségbiztosítási ellátások megszerzése végett 14 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.
(4) Az (1) és (3) bekezdés alapján kötött megállapodás esetén a járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által megjelölt jövedelem, legfeljebb azonban a megállapodás megkötésekor érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének figyelembevételével a naptári hónapokra számított összeg, de legalább a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér összege. Amennyiben a megállapodást a minimálbér, vagy a járulékfizetési felső határ összegének figyelembevételével kötik meg, annak változása esetén a megállapodás alapján fizetendő nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot, a változást követő hónap 12. napjáig kell a módosított összeg alapján megfizetni. Így kell eljárni akkor is, ha a megállapodást kötő személy az általa megjelölt jövedelmét módosítja.
(5) Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodást köthet, a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított – magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelező tagdíj mértékével csökkentett – 30 százalékos nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésével az a nagykorú személy, aki
a) felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányoknak a Tny. 41. §-a szerint figyelembe vehető idejét (ideértve a doktorandusz-képzést is),
b) a társadalombiztosítási öregségi teljes nyugdíjhoz a Tny. 7. § (1) bekezdésében meghatározott húsz év szolgálati idő, illetőleg a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjhoz a Tny. 18. § (1) bekezdése szerinti húsz év szolgálati idő, vagy – az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 1997. december 31-e utáni betöltése esetén – az öregségi résznyugdíjhoz a Tny. 7. § (3) bekezdésének b) pontjában előírt tizenöt év szolgálati idő elérése érdekében kizárólag az említett öregségi résznyugdíjra, illetőleg öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz szükséges hiányzó szolgálati idejét, legfeljebb azonban öt naptári évet
kívánja szolgálati időként elismertetni.
(6) A (5) bekezdés szerinti esetekben a megállapodás alapján fizetendő nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék alapja a szolgálati időként elismerhető időszak naptári napjainak és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér harmincad részének szorzata. Ha az (5) bekezdés a) pontja szerinti megállapodást a minimálbér alapján kötötték és a minimálbér változik, a megállapodás alapján fizetendő nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot a változást követő hónap 12. napjáig kell a módosított összeg alapján megfizetni.
(7) Az (5) bekezdés b) pont szerinti esetben a megállapodás megkötése a nyugdíjigény elbírálása tárgyában hozott első fokú határozat – ide nem értve az igénybejelentésnek a Tny. 67. § alapján történt elutasítását – elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig kezdeményezhető és a nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot a megállapodás megkötését követő tizenöt napon belül egy összegben kell megfizetni. A megállapodást kezdeményező személy az addig elismert szolgálati idejét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv – Tny. 65. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti – határozatával igazolja. Az elismert szolgálati idő figyelembevételével az ellátás az egyéb jogosultsági feltételek megléte esetén is legkorábban a járulék megfizetésének napjától állapítható meg. A járulékfizetés határideje indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. A 2000. január 1-je előtt jogerős határozattal elbírált igények esetében újabb szolgálati idő szerzésére megállapodás nem köthető.
(8) Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodás köthető, a megállapodás megkötése napján érvényes gyermekgondozási segély összege alapján, a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulék megfizetésével
a) 1998. évre, a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni gondozás idejére, valamint
b) arra az időtartamra, amelyre a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény alapján a gyermekgondozási segély nem jár.
(9) A (8) bekezdés a) pontja alkalmazásánál a járulékfizetést a megállapodás megkötése napján érvényes járulékmértékek figyelembevételével a megállapodás megkötését követő 30 napon belül egy összegben kell teljesíteni. A (8) bekezdés b) pontja szerint megkötött megállapodás esetén, ha változik a gyermekgondozási segély összege, vagy a nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék mértéke, a megállapodás alapján fizetendő nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot a változást követő hónap 12. napjáig kell a módosított összeg alapján megfizetni.
(10) A 11. § hatálya alá tartozó személy, a külön törvény alapján huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár, továbbá a devizakülföldinek minősülő magyar állampolgár megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.
(11) A (10) bekezdésben említett megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege:
a) a nagykorú állampolgár esetén a (4) bekezdés szerinti minimálbér 75 százaléka,
b) 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a (4) bekezdés szerinti minimálbér 30 százaléka.
(12) A Magyar Köztársaság területén oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgár egészségügyi szolgáltatására a (4) bekezdésben meghatározott minimálbér 30 százalékának megfelelő havi összegű egészségbiztosítási járulék megfizetésének vállalása esetén köthet megállapodást.
(13) Az (1), az (5) és a (8), valamint a (10) és (12) bekezdésben említett megállapodást a kedvezményezett személy javára a járulékfizetés átvállalásával más személy, illetve szerv is megkötheti. A nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot, továbbá az egészségbiztosítási járulékot a magyar törvényes pénznemben és a megállapodás megkötése utáni mértékváltozások figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni.”
110. § (1) A Tbj. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az egészségügyi szolgáltatásra megállapodás csak a megállapodás megkötését követő hónap első napjától kezdődő hatállyal, az első hónapra esedékes járulék egyidejű befizetése mellett köthető. Ezt követően a járulékot havonta előre, a tárgyhónapot közvetlenül megelőző hónap 12. napjáig kell megfizetni. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság a megállapodás megszűnéséig áll fenn.”
(2) A Tbj. 35. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)–(5) bekezdés számozása (4)–(6) bekezdésre változik:
„(3) A 34. § (1) bekezdése és a (8) bekezdés b) pontja szerinti megállapodás a megkötése napján, legkorábban a tárgyhónap első napján jön létre. A tárgyhónap első napját megelőző időre megállapodás nem köthető. Ezt követően a nyugdíjbiztosítási járulékot a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetni. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után.”
111. § A Tbj. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, de a személyes közreműködése alapján járó járulékalapot képező jövedelme után a társas vállalkozás baleseti járulékot köteles fizetni.”
112. § A Tbj. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törvényben meghatározott nyilvántartás tartalmazza a foglalkoztatók és a biztosítottak által az e törvényben előírt kötelezettségeik teljesítésével szolgáltatott mindazon adatot, amelyből megállapítható a biztosított javára megfizetett, illetőleg a tőle levont járulék alapja, összege, a biztosítási jogviszony időtartama, valamint a biztosítottat megillető ellátások megállapításához szükséges adatot.”
113. § A Tbj. 45. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A magánnyugdíjpénztárhoz való csatlakozás visszavonása esetén a biztosított egyéni számláján nyilvántartott összeget a magánnyugdíjpénztár – a foglalkoztató egyidejű tájékoztatása mellett – a visszavonási kérelem kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles a biztosított személyi adataira és TAJ-számára hivatkozással a Nyugdíjbiztosítási Alap javára átutalni, és az átutalásról bevallást benyújtani. A bevallás havi bontásban tartalmazza a biztosított egyéni számláján jóváírásra került összeget.”
114. § A Tbj. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § (1) A foglalkoztató a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait oly módon köteles nyilvántartásba venni és erről a magánszemélynek igazolást adni, hogy abból a törvényben előírt adatok a munkavégzés (tevékenység) megkezdésétől megállapíthatók legyenek. A nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt a foglalkoztatót az Art. szerint megállapítható mulasztási bírság – a nyilvántartásba nem vett személyenként – terheli.
(2) A foglalkoztató a biztosítottakról – az egyéni vállalkozó a biztosítással összefüggő adatairól – köteles a külön törvényben meghatározottak szerint olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a biztosított nevét és személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, a foglalkoztató adatait, a biztosítási időre és a szolgálati időre vonatkozó adatokat, a biztosítottól levont járulékok alapját és összegét, továbbá a biztosított után fizetett tételes összegű egészségügyi hozzájárulást.”
115. § A Tbj. 48. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A nyilvántartás elektronikus vagy optikai adathordozón is megőrizhető, ha az alkalmazott módszer biztosítja a nyilvántartás összes adatainak késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetőleg kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.”
116. § A Tbj. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a járulékok összegét megállapítani, a biztosítottat terhelő járulékot levonni, és a tárgyhavi járulékot az Art.-ban (1–2. számú melléklet) meghatározottak szerint az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni. A foglalkoztató – a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg – a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról, a biztosított jövedelméből levont nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékról, valamint a tagdíj összegéről.”
117. § A Tbj. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § (1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a tagdíj összegét megállapítani és levonni, az érintett magánnyugdíjpénztárnak bevallani és megfizetni a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig. A helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában részt vevő szervek esetében a tagdíjbevallás benyújtási és befizetési határideje a tárgyhónapot követő hónap 20. napja. A havi tagdíjbevallásban a levont tagdíj alapját és összegét – név és TAJ-szám jelölésével – biztosítottanként kell feltüntetni.
(2) A biztosított pénztártagtól levont tagdíj megállapítására az Art. nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék megállapítására vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) Az egyéni vállalkozó a magánnyugdíjpénztári tagdíját a 29. §-ban meghatározott járulékalap figyelembevételével negyedévenként állapítja meg és a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig vallja be és fizeti meg az érintett magánnyugdíjpénztárnak.
(4) A tagdíjbevallást az Állami Pénztárfelügyelet által rendszeresített nyomtatványon vagy a kötelezett rendelkezésére bocsátott számítógépes program használatával, elektronikus adathordozón kell benyújtani. A bevallás részletes szabályait kormányrendelet tartalmazza.
(5) Az Mpt. 26. §-a alapján megállapított tagdíj-kiegészítés bevallására és befizetésére az (1)–(4) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(6) A magánnyugdíjpénztár a bevallás és megfizetés adatainak közlésével egyidejűleg soron kívül ellenőrzést kér az adóhatóságtól, ha a tagdíjbevallás, az adatszolgáltatás hiányos vagy téves, illetőleg a befizetés nem felel meg a bevallásban foglaltaknak.
(7) Ha a foglalkoztató a bevallás szerinti fizetési kötelezettségét csak részben teljesíti, a befizetett tagdíjat a magánnyugdíjpénztár az érintett pénztártagok között tagdíjnagyságuk arányában, az 53. §-ban foglaltaknak megfelelően számolja el. A befizetési kötelezettség elmulasztása, illetőleg részbeni teljesítése esetén a pénztár – a pénztártag egyidejű értesítése mellett – haladéktalanul intézkedik az állami adóhatóságnál a tartozás behajtása érdekében.
(8) A foglalkoztatót – a levont, de a pénztárnak meg nem fizetett tagdíj miatt – a mulasztási bírság és a késedelmi pótlék mellett a pénztártagnak okozott kár megtérítése is terheli.
(9) Az állami adóhatóság a magánnyugdíjpénztártól érkezett megkeresés alapján lefolytatott eljárásával összefüggésben, az eljárás lefolytatásának eredményeként megállapított elmaradt járulék, illetőleg magánnyugdíjpénztári tagdíj követelés kapcsán befolyt összeget a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az érintett magánnyugdíjpénztárak között a követelés arányában osztja meg.”
118. § A Tbj. 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„53. § (1) A foglalkoztató által befizetett tagdíjat az 51. § (7) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, az esedékesség sorrendjében, a következő kiegyenlítési sorrend alkalmazásával kell elszámolni:
a) biztosítottat terhelő tagdíj,
b) biztosítottól levont munkavállalói tagdíj-kiegészítés,
c) munkáltatói tagdíj-kiegészítés.
(2) Ha a tagdíj befizetés a bevallásban közölt kötelezettség teljes kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet, a foglalkoztatónak minősülő egyéni és társas vállalkozót terhelő saját tagdíj, illetőleg tagdíj-kiegészítés elszámolására az (1) bekezdésben meghatározott sorrendet követően kerülhet sor.”
119. § A Tbj. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § A 4. § r) pontjában említett igazgatási szervek – jogszabályban meghatározott hatáskörükben eljárva – ellenőrzik a 46. § (1) bekezdésében előírt nyilvántartást, a biztosítási kötelezettség elbírálását és a 46. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartás vezetését.”
120. § A Tbj. 56. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) a foglalkoztató (ideértve az egyéni vállalkozót is) a tagdíjjal összefüggésben felszámított késedelmi pótlékot, önellenőrzési pótlékot és bírságot a magánnyugdíjpénztárhoz elkülönítetten vezetett számlára köteles befizetni.”
121. § A Tbj. 58. §-ának (1) bekezdése a következő e)–g) ponttal egészül ki:
[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza]
„e) a 23. § szerinti elszámolás feltételeit, valamint a 18. § (3) bekezdésében, a 26. § (3)–(5) bekezdésében meghatározott járulékfizetés rendjét és az adatszolgáltatás módját;
f) a 46. § (1) bekezdése szerinti nyilvántartás részletes szabályait;
g) a magánnyugdíjpénztári tagdíjjal összefüggésben felszámított bírság és pótlék elszámolására vonatkozó részletes szabályokat.”
122. § (1) A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 3. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
”Az előzőektől eltérően pályakezdőnek minősül az is, aki oktatási intézmény nappali tagozatán – iskolarendszerű képzés keretében – folytatott legutolsó tanulmányai megszűnését követően első ízben válik a Tbj. szerint biztosítottá és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét.”
(2) Az Mpt. 29. §-ának (2) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a b)–c) pont számozása c)–d) pontra változik:
[A tag felhalmozási időszakban bekövetkező halála esetén a kedvezményezett választhat, hogy az egyéni számlán ráeső részt]
„b) a Tny. szerinti hozzátartozói nyugellátás megállapítása esetén átutaltatja a Nyugdíjbiztosítási Alap részére,”
(3) Az Mpt. 29. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a hozzátartozói nyugellátást megállapító határozat kézhezvételét követő 30 napon belül a pénztár gondoskodik a kedvezményezett követelésének a Nyugdíjbiztosítási Alapba történő átutalásáról.”
123. § A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló, többször módosított 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Eb.tv.) 47. §-a (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Nem jár táppénz]
„e) a saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára.”
124. § Az Eb.tv. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„62. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztatónál kell bejelenteni.
(2) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt
a) a kifizetőhellyel rendelkező munkáltató esetében a kifizetőhely,
b) ha az igény elbírálására a Területi (Fővárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,
c) egyéb esetben a foglalkoztató székhelye, telephelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár
bírálja el és folyósítja.
(3) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszűnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárnál kell bejelenteni.
(4) Az igény elbírálásánál az igény teljesítése esetén nem kell alakszerű határozatot hozni.
(5) A táppénzt utólag kell folyósítani, a (2) bekezdés a)–b) pontjaiban említett esetben a bérfizetési napon.
(6) A terhességi-gyermekágyi segélyt, a gyermekgondozási díjat havonta utólag kell folyósítani, a (2) bekezdés a)–b) pontjaiban említett esetekben a bérfizetési napon, egyéb esetekben a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig.”
125. § Az Eb.tv. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § Ha az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szerv a pénzbeli ellátások folyósítását (kifizetését, postára adását, átutalását) az ellátás megállapítását követő 15 napon belül nem teljesíti, a 15. napot követően az Art.-ban meghatározott késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni a jogosult részére. Nem kell megfizetni a kamatot, ha a kamat összege nem haladja meg a 100 forintot.”
126. § (1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló, az 1998. évi XCI. törvénnyel módosított 1998. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: T.) 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pénzügyminiszter terjeszti a Kormány elé a járulékfizetéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. Az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti a Kormány elé az egészségbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. A szociális- és családügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti a Kormány elé a társadalombiztosítási nyugellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit, valamint részt vesz a társadalombiztosítást érintő egyéb jogszabályok előkészítésében.”
(2) A T. 9. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A szabályszerűen elbírált igények alapján kifizetett ellátások összegét az illetékes igazgatási szerv megtéríti, kivéve a foglalkoztatót terhelő táppénz-hozzájárulás összegét.”
127. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló, többször módosított 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 5. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:]
„a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási díj,”
128. § Az Eho. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást]
„a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj folyósításának,”
[időtartama alatt]
129. § Az Eho. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt havi 3900 forint (naptári naponként 130 forint).”
130. § Az Eho. 11. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (6)–(8) bekezdés számozása (7)–(9) bekezdésre változik:
„(6) A kamatkedvezményből származó jövedelem után fizetendő százalékos egészségügyi hozzájárulást évente, az adóévet követő január 12-éig kell megfizetni. Ha a kamatkedvezmény évközben megszűnik, az egészségügyi hozzájárulást a megszűnés napját követő hónap 12-éig kell megfizetni.”
131. § (1) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének a különbözete. Ha a magánszemély vevő egy éven belül több lakástulajdont vásárol, illetve értékesít, akkor az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakásvásárlással szemben a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő – a fizetésre kötelezett számára kedvezőbb illetékalapot eredményező – egyetlen értékesítést lehet figyelembe venni. Amennyiben a magánszemély vevő a további lakásvásárlásaival szemben az előbbi feltételeknek megfelelő, további lakásértékesítést nem tud igazolni, e lakásszerzések illetékkötelezettsége az általános szabályok [21. § (1)–(2) bek.] szerint alakul.”
(2) Az Itv. 21. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Ha a vagyonszerzőt a 27. § (1) bekezdése alapján terhelő illeték összege magasabb, mint amit az általa megszerzett lakás tulajdonjoga, illetve az ahhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga után az (1) bekezdés, illetve a 23. § szerint fizetnie kellene, akkor tőle csak ez az alacsonyabb összegű illeték követelhető.”
132. § (1) Az Itv. 23/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § egyidejűleg a következő (6) bekezdéssel egészül ki, továbbá a jelenlegi (5) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(5) A kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató, tevékenységét az illetékkötelezettség keletkezésének évében (tárgyév) – jogelőd nélkül – kezdő vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott célú ingatlanvásárlás esetén az ott meghatározott mértékű illetéket fizeti, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nyilatkozatban vállalja, hogy a tárgyévi nettó árbevételének 50%-a ingatlanok pénzügyi lízingjéből, vagy 75%-a ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízingjéből fog származni. Amennyiben a tárgyévet követő év június 30. napjáig a vállalkozó nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a Magyar Lízingszövetség olyan igazolását, amely a tárgyévi nettó árbevétel – vállalt feltételek szerinti – megoszlását bizonyítja, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja.
(6) A Magyar Lízingszövetség – e § (3) és (5) bekezdésében említett – igazolása a kiadása évének utolsó napjáig igazolja a tevékenységnek főtevékenységként való folytatását, a kiadását követő év első napjától június 30-áig terjedő időszakban pedig ideiglenes igazolásként szolgál. A vállalkozó kérésére az ideiglenes igazolás alapján is az (1) bekezdésben meghatározott illetéket kell előírni, ha azonban a vagyonszerző legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezése évének július 15. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a 102. § n) vagy p) pontjaiban meghatározott feltételeknek való megfeleléséről szóló igazolást, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. § (1) bekezdés, illetve a 21. § (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja.”
(2) Az Itv. 23/A. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (1), (4)–(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozattételre, valamint az (5)–(7) bekezdésben meghatározott igazolásokra előírt határidő elmulasztása esetén a kedvezmény nem adható meg.”
133. § (1) Az Itv. 26. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mentesség feltételeit az illetékhivatalnál kell – a gépjármű-forgalmazást főtevékenységként folytató vállalkozó esetében cégbizonyítvánnyal, illetve vállalkozói igazolvánnyal; a gépjárműlízinget főtevékenységként végző vállalkozó esetében az erre vonatkozó statisztikai jelzőszámmal, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével és a Magyar Lízingszövetség által kiállított igazolással – bejelenteni. A kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató, tevékenységét az illetékkötelezettség keletkezésének évében (tárgyév) – jogelőd nélkül – kezdő vállalkozó jogosult e § (1) bekezdés l) pontja szerinti illetékmentességre, ha a gépjármű, pótkocsi szerzés illetékkiszabásra bejelentésekor az illetékhivatalhoz benyújtott nyilatkozatban vállalja, hogy a tárgyévi nettó árbevételének 50%-a gépjármű pénzügyi lízingjéből, vagy 75%-a ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízingjéből fog származni. Amennyiben a tárgyévet követő év június 30. napjáig a vállalkozó nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a Magyar Lízingszövetség olyan igazolását, amely a tárgyévi nettó árbevétel – vállalt feltételek szerinti – megoszlását bizonyítja, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 24. § (1)–(2) bekezdés alapján fizetendő illetéket a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja. A Magyar Lízingszövetség említett igazolása a kiadása évének utolsó napjáig igazolja a tevékenységnek főtevékenységként való folytatását, a kiadását követő év első napjától június 30-áig terjedő időszakban pedig ideiglenes igazolásként szolgál. Kérésére az ideiglenes igazolás alapján is mentesíteni kell a vállalkozót a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, ha azonban a vagyonszerző legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezése évének július 15. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a 102. § o) vagy p) pontjában meghatározott feltételeknek való megfelelésről szóló igazolást, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 24. § (1)–(2) bekezdése alapján fizetendő illetéket a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja.”
(2) Az Itv. 26. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A (6) bekezdés alkalmazásában első lakástulajdont szerzőnek az minősül, akinek nincs és nem is volt lakástulajdona, lakástulajdonban 50%-ot elérő tulajdoni hányada, lakástulajdonhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű joga. A kedvezményre való jogosultság megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az özvegyi haszonélvezeti joggal terhelt, továbbá az olyan lakástulajdont, amelyet nagykorú vagyonszerző esetén a nagykorúság elérését megelőzően idegenítettek el. Nem minősül első lakástulajdont szerzőnek az, aki a (6) bekezdés szerinti kedvezményt az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően igénybe vette. A feltételek fennállásáról a szerző félnek a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor írásban kell nyilatkoznia.”
134. § Az Itv. 27. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vagyonszerzési illetéket a szerző fél köteles megfizetni. Lakástulajdonok cseréje esetén a 21. § (3)–(4), illetve (8) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megállapított illetéket az egyes vagyonszerzők olyan arányban viselik, mint amilyen arányt az általuk megszerzett lakástulajdon forgalmi értéke képez a csereügyletben szereplő valamennyi lakástulajdon forgalmi értékének együttes összegében. Az előzőek szerint megállapított arányt (arányokat) nem növeli, ha a szerző felek valamelyikénél a 21. § (9) bekezdése alkalmazásának van helye.”
135. § Az Itv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az államigazgatási eljárási cselekményért e törvényben megállapított illetéket kell fizetni.”
136. § Az Itv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Illetékmentes a polgári ügyekben:]
„a) az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása – nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása – nélkül, hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. §-a a) pontja alapján megszünteti;”
137. § Az Itv. 77/A. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az illetékelőleg fizetési kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha a vételár teljes kiegyenlítéséig az eladó a tulajdonjogát fenntartja.”
138. § Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének m)–o) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek és a § egyidejűleg a következő p) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„m) termőföld: az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas és erdő művelési ágban, vagy halastóként nyilvántartott és a felsorolt valamelyik célra hasznosított külterületi földrészlet, ide nem értve a földrészleten bármilyen célra létesített épületet;
n) ingatlanlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó: az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az éves nettó árbevételének legalább 50%-a ingatlanlízingből származott;
o) gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó: az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az éves nettó árbevételének legalább 50%-a gépjárműlízingből származott;
p) ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozó: az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az éves nettó árbevételének legalább 75%-a e két tevékenységből származott, azzal, hogy egyik tevékenységből sem származott az éves nettó árbevételének kevesebb mint 25%-a.”
139. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóztatási feladatokat a gépjármű forgalmi engedélyébe bejegyzett lakóhely, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes települési, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban együtt: adóhatóság) látja el. Ha a forgalmi engedélyben a lakóhely, a székhely, illetőleg a telephely megváltozik, az adóztatási feladatok ellátására a változást követő év első napjától az új lakóhely, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult. Amennyiben a forgalmi engedély a székhelyet és a telephelyet egyaránt tartalmazza, akkor a telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult a gépjármű adóztatására.”
140. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha e törvény az adóalanyiságot az év első napján fennálló állapothoz köti és az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor a bevezetés évében az adó alanyának azt kell tekinteni, aki/amely az adót bevezető rendelet hatálybalépésének napján megfelel az adóalanyiság követelményeinek.”
141. § A Htv. 14. §-ának címe „Az adókötelezettség keletkezése, változása és megszűnése” címre változik, egyidejűleg a § a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)–(3) bekezdés számozása (3)–(4) bekezdésre változik:
„(2) Az adókötelezettséget érintő változást (így különösen a hasznos alapterület módosulását, az építmény átminősítését) a következő év első napjától kell figyelembe venni.”
142. § A Htv. 20. §-ának címe „Az adókötelezettség keletkezése, változása és megszűnése„ címre változik, egyidejűleg a § a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
„(2) Az adókötelezettséget érintő változást (így különösen az alapterület módosulását, a telek átminősítését) a következő év első napjától kell figyelembe venni.”
143. § A Htv. a 40. § után a következő címmel és 40/A. §-sal egészül ki:
40/A. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti tételes átalányadózó vállalkozót az adókötelezettség kizárólag a telephelye, ennek hiányában a székhelye szerinti önkormányzat illetékességi területén terheli.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adóalany az adóévben fennálló állandó jellegű iparűzési tevékenysége utáni adókötelezettségét a (3)–(5) bekezdésekben foglaltak szerint tételes adózással is teljesítheti.
(3) A tételes adó éves összege, ha az önkormányzat illetékességi területén az iparűzési adó adóévben hatályos legmagasabb mértéke nem éri el az 1%-ot, akkor 5000 Ft, egyébként pedig 10 000 Ft.
(4) A tevékenységét év közben kezdő vállalkozó esetében, illetve ha az adót az önkormányzat év közben vezeti be, továbbá ha a vállalkozó tevékenységét év közben megszünteti, akkor a fizetendő adó összege a (3) bekezdésben meghatározott tételes adó éves összegének napi időarányosítással megállapított része.
(5) A tételes adózás adóévre választható, az erről szóló bejelentést az adóévet megelőző évről szóló bevallással egyidejűleg, a tevékenységét év közben kezdő vállalkozó esetében, illetve, ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor az adókötelezettség keletkezését, illetve az önkormányzat adót bevezető rendeletének hatálybalépését követő 15 napon belül kell megtenni az adóhatósághoz.”
144. § A Htv. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § (1) Ha az önkormányzat a helyi adót bevezeti, az adóalany köteles a bevezetett adó megállapításához szükséges valamennyi – az önkormányzat felhívásában megjelölt – adatot szolgáltatni az adott év január 1-jei állapotának, illetve évközi bevezetés esetén a rendelet hatálybalépése napjának megfelelően.
(2) Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adók, adók módjára behajtandó köztartozások (e rendelkezés alkalmazásában együtt: adó) nyilvántartása során – az adó megállapításához szükséges adatokon túlmenően – csak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott adóazonosító jelet és a természetes azonosító adatokat tartja nyilván.”
145. § A Htv. 52. §-a 3., 36–37. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek és egyidejűleg a § a következő 42–44. pontokkal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„3. vagyoni értékű jog: a kezelői jog, a vagyonkezelői jog, a tartós földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga – ideértve a külföldiek ingatlanhasználati jogát is –, a földhasználat és a lakásbérlet,”
„36. eladott áruk beszerzési értéke: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak – a számvitelről szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt – beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint – a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó – pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi árubeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró árukészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó árukészlet értékével. Nem minősül eladott áruk beszerzési értékének a saját előállítású – áruvá, göngyöleggé minősített – félkész és késztermékeknek a számvitelről szóló törvény szerint eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt értéke, továbbá az az érték, amelyet a 37. pont szerint anyagköltségként, a 39. pont szerint alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni,
37. anyagköltség: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt anyagoknak – a számvitelről szóló törvény szerint – anyagköltségként elszámolt beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint – a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó – pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró anyagkészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó anyagkészlet értékével. Nem minősül anyagköltségnek a saját vállalkozásában végzett beruházáshoz felhasznált anyagok beszerzési értéke, továbbá az az érték, amelyet a 36. pont szerint az eladott áruk beszerzési értékeként, a 39. pont szerint az alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni,”
„42. saját vállalkozásban végzett beruházás: a számviteli törvény szerinti tárgyi eszköznek minősülő eszközök saját vállalkozásban végzett megvalósítása, létesítése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, élettartamának növelése, eredeti állagának helyreállítását szolgáló felújítása – ide nem értve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkákat, továbbá az erdőnevelési, erdőfenntartási, erdőfelújítási munkákat – akkor is, ha az adóalany kizárólag a beruházás megvalósításához szükséges anyagot biztosítja,
43. építési tilalom: az építésügyi hatóság által elrendelt építési tilalom, továbbá a helyi építési szabályzatban az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény alapján elrendelt változtatási, telekalakítási tilalom,
44. helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedés: a díjfizetés ellenében bárki által igénybe vehető menetrendszerinti személyszállító járatokkal lebonyolított közlekedés.”
146. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Törvény eltérő rendelkezése hiányában átalakulás esetén a jogutód adózót megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá teljesíti a jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket. Több jogutód esetén a jogelőd kötelezettségeit a jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában pedig a jogelőd tartozásáért egyetemlegesen felelnek, a költségvetési támogatásra – eltérő megállapodás hiányában – vagyonarányosan jogosultak.”
147. § Az Art. 11/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózó a bankszámlanyitást követő 15 napon belül közli az adóhatósággal valamennyi pénzforgalmi bankszámlájának, elszámolási számlájának (a továbbiakban együtt: bankszámla) számát. A bankszámla nyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétől számított 15 napon belül jelenti be az adóhatósághoz elsőként megnyitott bankszámláját.”
148. § Az Art. 12. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A magánszemély a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 39. § (2) bekezdése alapján keletkezett fizetési kötelezettségét és annak megszűnését 15 napon belül jelenti be az állami adóhatóságnak. A bejelentés alapján az adóhatóság a fizetési kötelezettséget előírja, a befizetéseket nyilvántartja. Az állami adóhatóság az adóazonosító jellel nem rendelkező magánszemély részére az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásával adóazonosító jelet állapít meg.”
149. § Az Art. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Visszterhes ingatlanátruházás esetén – az ingatlannak közérdekű célra történő megvásárlása, illetve a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő ingatlan átruházásának kivételével – az ingatlant értékesítő és vevő magánszemélynek; az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető magánszemélynek – a jogügyletet tartalmazó okiratnak a földhivatalhoz történő benyújtásakor – az erre a célra az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon be kell jelentenie a 12. § (1) bekezdése szerinti természetes azonosító adatait és az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámát). Amennyiben a bejelentés az adóazonosító jelet, illetőleg ennek hiányában a természetes azonosító adatokat nem, vagy hiányosan tartalmazza, a földhivatal a kérelmet a hiánypótlásig visszautasítja.”
150. § Az Art. 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az adózó az (1)–(2) bekezdésben foglalt bejelentést törvényben előírt feltételek hiánya miatt nem tehette volna meg, bejelentését az előző adóévről vagy annak utolsó hónapjáról, negyedévéről adott bevallásával egyidejűleg, az adóév első napjára visszamenően módosíthatja.”
151. § Az Art. 16. §-a (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a munkáltatóval, a kifizetővel, a megyei (fővárosi) munkaügyi központtal, a hitelintézettel, a társadalombiztosítási szervvel, ha az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik és azzal összefüggésben a törvény adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a földhivatallal, az illetékhivatallal, a biztosítóintézettel, az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával is, ha ezzel összefüggésben azt adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Az előzőekben felsorolt adatszolgáltatásra kötelezettek felhívására a magánszemély bemutatja adóigazolványát (útlevelét). Ha a magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) nem közli, a munkáltató és a kifizető a kifizetést, az adókedvezmény (adómentesség), a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója az igazolás kiadását – az adóazonosító jel (nem magyar állampolgárságú magánszemély esetében az útlevélszám) közléséig – megtagadja.”
152. § Az Art. 19. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az igazolásban a munkáltató feltünteti a magánszemélyt megillető, de az általa igénybe nem vehető családi kedvezmény összegét is.”
153. § Az Art. 19. §-a után a következő 19/A. §-sal egészül ki:
„19/A. § (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a járulékot az adózó az önadózás szabályai szerint állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
(2) A magánszemély nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a járulékköteles jövedelmet juttató munkáltató, kifizető állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemély a munkáltatónál, kifizetőnél a kifizetést megelőzően nyilatkozhat – a jogcímet megjelölve – arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség nem terheli, és az erről szóló igazolást átadja. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű.
(3) A kifizető, a munkáltató járulékbevallását az önellenőrzés szabályai szerint helyesbítheti, ha nem a jogszabálynak megfelelően vonta le a járulékot.
(4) A magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában igényelheti vissza a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el.
(5) A járulékot – a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérően – a magánszemély helyesbítheti önellenőrzéssel, ha a (2) bekezdésben említett nyilatkozatot jogszerűen nem tehette volna meg. Az önellenőrzést a jövedelemadóra vonatkozó szabályok alapján kell elvégezni, azzal, hogy az önellenőrzési pótlékot a nyilatkozat megtételét követő naptól kell felszámítani.
(6) A költségvetési szervek központosított bérszámfejtését végző, e tekintetben munkáltatónak minősülő adózó a társadalombiztosítási járulékot, a magánszemélytől levont nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a rá vonatkozó külön szabályok szerint vallja be és fizeti meg.”
154. § (1) Az Art. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkáltató, a kifizető a megállapított adót, a levont adóelőleget és járulékot saját adóbevallásában vallja be. Ha adóbevallásra egyébként nem kötelezett, az általa levont adóról, adóelőlegről, járulékról, valamint a megállapított jövedelemadó különbözetéről külön adóbevallást tesz.”
(2) Az Art. 20. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az ellenőrzés megkezdését követően a vizsgálat alá vont adó- és költségvetési támogatás vonatkozásában a be nem nyújtott adóbevallás nem pótolható.”
155. § (1) Az Art. 23. §-a (3) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól eltérően az adózónak 30 napon vagy a külön törvényben előírt határidőn belül adóbevallást kell tennie – a magánszemély személyi jövedelemadójának kivételével –, ha]
„i) az adózó felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül szűnik meg, vagy adóköteles tevékenységét megszünteti, a megszűnés napjával, kivéve az iparűzési adót, ha az adózó adókötelezettsége az önkormányzat illetékességi területén azért szűnik meg, mert székhelyét, telephelyét áthelyezi, megszünteti,”
(2) Az Art. 23. §-ának (4)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (3) bekezdésben említett határidőt az (5) bekezdés első mondata és a (6) bekezdés kivételével – ha törvény másként nem rendelkezik – a (3) bekezdés a)–h) pontjai esetében attól az időponttól kell számítani, amit a külön jogszabályban előírt zárómérleg, vagyonmérleg, éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló elkészítésére jogszabály megállapít. A (3) bekezdés i)–j) pontjaiban a bevallás benyújtására előírt határidőt a megszűnés, illetőleg a kötelezettség megszűnésének napjától kell számítani. A (3) bekezdés k) pontjában a bevallás benyújtására előírt határidőt a gazdasági kamara, vagy a tevékenység folytatásához szükséges engedélyt visszavonó hatóság határozatának jogerőre emelkedésétől kell számítani.
(5) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adózó azokat az adókat, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy naptári év, az adókötelezettség keletkezésétől a cégbejegyzés napjáig, a beszámoló elkészítésére külön jogszabályban előírt határidőt követő 30 napon belül állapítja meg, az erről szóló adóbevallását az éves adóbevallással egyidejűleg nyújtja be. A (3) bekezdés b)–c) pontjaiban meghatározott adóbevallást azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy naptári év, az adókötelezettség keletkezésétől a cégjegyzékbe történő bejegyzés napjáig, az elutasító végzés jogerőre emelkedése napjáig, illetőleg az eljárás megszüntetéséről hozott végzés jogerőre emelkedése napjáig terjedő időszakról kell benyújtani. Ez esetben az adót az adózó az adókötelezettség keletkezésekor hatályos előírások szerint állapítja meg.
(6) A (3) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározott adóbevallást azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a cégbejegyzésről, vagy a cégbejegyzési kérelem elutasításáról, illetőleg az eljárás megszüntetéséről hozott végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell benyújtani.”
156. § (1) Az Art. 27. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. A költségvetési támogatást az igény (bevallás) benyújtásának napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, a visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelt adó összege az 500 ezer forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni. A visszatérítendő jövedelemadót és járulékot – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóévet követően az igény (bevallás) benyújtásától számított 30 napon belül kell kiutalni. Ha a költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló határidőt,
a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 24. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától,
b) ha az ellenőrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszűnésének napjától,
c) ha a kiutalási igény jogosságának az 51. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzése az igény (bevallás) benyújtásának napjától számított 30 napon belül megkezdődik, s az ellenőrzés akadályozása miatt a 74. § (13) bekezdés e) pontja alapján mulasztási bírság kiszabására vagy az 59. § (1)–(2) bekezdés szerinti elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjától
kell számítani.”
(2) Az Art. 27. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha az adóhatóság a (4) bekezdés szerinti kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 50%-át meghaladóan jogosulatlan, vagy a kiutalást az adózó mulasztása akadályozza.”
157. § Az Art. 28. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bankszámla nyitásra kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság kizárólag az adózó bankszámlájára történő átutalással teljesítheti. A bankszámla nyitásra nem kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak.”
158. § Az Art. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az illetéket – ha törvény másként nem rendelkezik – az illetékhivatal számlájára kell megfizetni, és az illetéktörvényben meghatározott módon kell elszámolni.”
159. § (1) Az Art. 32. §-a (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az állami adóhatóság az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap javára teljesítendő befizetéseket külön számlákon tartja nyilván.”
(2) Az Art. 32. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság az adózó által megjelölt adó megfizetésére számolja el. A jogszerűen igényelt költségvetési támogatás beszámításával az adó megfizetettnek, a költségvetési támogatás kiutaltnak minősül. A költségvetési támogatás kiutalása, illetőleg az adó megfizetése időpontjának az igénylés (bevallás) benyújtása, de legkorábban a támogatás esedékessége napját kell tekinteni.”
160. § Az Art. 35. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
