(4) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után - amennyiben azzal a visszaviteli határidőt követő ötödik munkanapig nem számoltak el - a forgalmi adókat az e törvény 78. §-ának (3) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. Az aktív feldolgozás vámvisszatérítési vámeljárásban vámkezelt vámáru után - amennyiben azt a visszaviteli határidőn belül nem vonták elszámolásra alkalmas vámeljárás alá - a forgalmi adókat az e törvény 74. §-a (4) bekezdésének b) pontja szerint hozott határozatban kell kivetni. A forgalmi adó ilyen esetekben a kivetés napján esedékes.
(5) Az e törvény 125. §-a (2) bekezdésének c)-e) pontjaiban foglalt esetekben a vámárut terhelő vámteher a forgalomba hozatal napján, ha pedig ez az időpont nem állapítható meg, a felfedés napján válik esedékessé.”
64. § (1) A Vámtv. 132. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az esedékes vámterhet - a (2) és (5) bekezdésekben, az e törvény 133. §-ában foglaltak, valamint a központi költségvetési szervek részére a kincstári finanszírozás terhére érkező, továbbá az e törvény 1. §-a 23. pontjának d) alpontjában meghatározott vámáruk kivételével - a vámfizetésre kötelezettnek
a) a belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén a vámáru kiadása előtt,
b) az aktív feldolgozás vámvisszatérítési vámeljárás esetén a vámáru feldolgozásra történő átadása előtt,
c) a vámfelügyelet melletti feldolgozás esetén az elszámolás elfogadását követően a közlést követő öt munkanapon belül kell a fizetés jogcímeinek megfelelően elkülönített bevételi számlára megfizetnie (azonnali vámfizetés). A kincstári finanszírozás terhére a központi költségvetési szervek részére vámkezelt vámáruk vámterhének megfizetésénél a kincstári elszámolásra vonatkozó szabályozást kell figyelembe venni. A vámfizetésre kötelezett a határozat kézhezvételétől számított tizenöt munkanapon belül köteles igazolni a vámhatóságnál a vámteher megfizetésére vonatkozóan a Magyar Államkincstárnál tett intézkedését.
(2) A vámteher fizetési kötelezettséget megállapító határozat közlését követő öt munkanapon belül kell megfizetni a vámterhet
a) az olyan vámhatósági intézkedés esetén, amelynek következtében a terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni,
b) abban az esetben, ha e törvény a feltételtől függő vámmentességet vagy kedvezményt elszámolási kötelezettséghez köti, és a kötelezett azt elmulasztja,
c) ha azt az utólagos ellenőrzés keretében állapítják meg,
d) ha vámhatósági intézkedés keretében került rá sor,
e) a kezességvállalásból eredő fizetési kötelezettség megállapítása esetén.
(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett készpénzben, átutalási postautalvány felhasználásával vagy banki átutalással, továbbá hitelintézetnél bankkártyával fizetheti meg. A készpénzzel történő befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot vagy annak tartalmával mindenben megegyező befizetési igazolást fogad el.”
(2) A Vámtv. 132. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet a belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén az esedékességtől számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott fizetés). A halasztott vámfizetésre engedélyt a vámhatóság akkor ad ki, ha a kérelmező
a) vámszempontból megbízható; és
b) a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban
1. normál eljárásban átlagosan legalább heti egy, vagy
2. egyszerűsített eljárásban legalább húsz alkalommal kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést; és
c) a kérelmező az e törvény 8. §-a (4) bekezdésének d) pontja szerinti tevékenységi vámbiztosítékot nyújt bankgarancia formájában;
d) vámszempontból megbízható és nem rendelkezik ugyan a b) pont szerinti feltétellel, de
1. a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vagy ennek hiányában a tervezett forgalmának havi átlag vámterhe meghaladja a tízmillió forintot, és
2. az 1. alpontban megállapított vámterhe után a c) pontban meghatározott bankgarancia kétszeresét nyújtja. Az így kiadott engedély egy évre érvényes, ezt követően az a)-c) pont szerinti feltételek esetén és mellett lehet a kérelmező részére új engedélyt kiadni. Az ilyen egy évre szóló engedély azonos kérelmező részére csak egyszer adható;
e) valamint rendelkezik a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését igazoló, három hónapnál nem régebbi igazolással, amennyiben a kérelmezőt külön jogszabály szerint be kell jegyezni a cégnyilvántartásba.
(6) Jövedéki termékek esetében csak meghatározott termékekre vagy termékkörre adható ki halasztott vámfizetési engedély úgy, hogy az (5) bekezdés a)-e) pontjaiban rögzített feltételeknek az engedélyben foglalt termékkörre is teljesülnie kell.”
(3) A Vámtv. 132. §-ának (10)-(11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Vissza kell vonni a halasztott vámfizetési engedélyt, ha
a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá
b) az engedélyben előírt kötelezettségeit az engedélyes megszegi.
(11) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság az (5) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel hiánya és/vagy a (10) bekezdés b) pontja alapján vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított tizenkét hónapon belül újabb engedélyt e tevékenységre nem kaphat.”
65. § A Vámtv. 134. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek teljesítését a vámfizetésre kötelezettnek a részletfizetés lejártáig igazolnia kell. Az igazolás hiányában a vámhivatal haladéktalanul intézkedik az e törvény 142. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kamat kiszabása és beszedése iránt.”
66. § A Vámtv. 135. §-ának (2)-(3), (6)-(8) és (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben a vámteher megfizetésének biztosítása a vámhivatalnál előre letétbe helyezett készpénzes vámbiztosíték formájában történt, a vámterhek kiegyenlítésére jogcímenként e letét terhére kerül sor, a visszajáró vámbiztosítékot az annak felszabadítását követő tizenöt napon belül vissza kell fizetni. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság az e törvény 143. §-ának (2) bekezdésében megállapított késedelmi pótlékot köteles fizetni. Nem kell a vámteher beszedése, illetve visszafizetése iránt intézkedni, ha a vámbiztosíték és a kiszabott vámteher közötti különbözet összege az ezer forintot nem haladja meg.
(3) A vámárut terhelő zálogjogból eredő igények érvényesítésekor - külön törvényen alapulóan - a vámhatóságot megelőző zálogjogi igények kielégítése, a vámteher elszámolása, valamint a más, jogszabályon alapuló, a vámhatósági zálogjogot követő zálogjogi igények kielégítése után fennmaradó összeg - amennyiben törvény másként nem rendelkezik - az elévülési időn belül a vámteher fizetésre kötelezett vámtartozására számolható el. Az értékesítésből befolyt összeg elszámolását - ideértve a jogosult részére történő kifizetést is - e törvény végrehajtási rendelete szabályozza.”
„(6) Túlfizetés esetén, vagy ha a befizetési bizonylatból nem állapítható meg a befizetés rendeltetése, a vámhatóság a fennmaradó összeget köteles elszámolni a vámfizetésre kötelezett korábbi tartozásaira. Először a vámot, fogyasztási adót és egyéb kötelező befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános forgalmi adóra írja jóvá.
(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára a (3), (5) és (6) bekezdések alapján visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos átvezetést vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követően a befizetéstől számított harminc napon belül késedelmi pótlék nélkül fizetheti vissza. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság az e törvény 143. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi pótlékot köteles fizetni.
(8) A jogcímenként nyilvántartott, egyenként kis összegű, ezer forint alatti tételeket nem kell megfizetni, illetve visszafizetni.”
„(10) Amennyiben a vitás vámtartozás kiegyenlítését az ügyfél hitelt érdemlően igazolja, a számlavezető vámszerv a folyószámla helyzetéről az igazolást két munkanapon belül köteles kiadni.”
67. § (1) A Vámtv. 136. §-ának (1) és (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a kereskedelmi forgalomban behozott vámáruknak a vámteher kiszabásakor elfogadott vámértéke és/vagy az általános forgalmi adó alapja nem felel meg a vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek és/vagy az általános forgalmi adó tényleges alapjának, a vámterhet az elévülés határidején belül kérelemre vagy hivatalból helyesbíteni kell. Nem kell a vámteher helyesbítését kérni vagy azt hivatalból végrehajtani, ha a visszafizetendő vagy bevételezendő összeg az ezer forintot nem haladja meg.”
„(3) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára visszafizetési kötelezettség keletkezik, azt a fizetési kötelezettséget megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc munkanapon belül kell teljesíteni. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság az e törvény 143. §-ának (2) bekezdésében meghatározott késedelmi pótlékot köteles fizetni.
(4) A vámhatóság területi szerve összevont helyesbítést engedélyezhet a vámszempontból megbízható vámfizetésre kötelezettnek, amennyiben a helyesbítés alapjául szolgáló számlát vagy egyéb okmányt évente legfeljebb két alkalommal kapja kézhez és a helyesbítés legalább száz vámkezelést érint. Összevont helyesbítés esetén a megfizetésre kerülő vagy visszafizetendő vámterhet a helyesbítésre vonatkozó időszak utolsó vámkezelésének napján érvényes szabályok szerint egy összegben kell meghatározni.”
(2) A Vámtv. 136. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az ügyfél a helyesbítés alapjául szolgáló számla vagy egyéb okmány kézhezvételétől számított negyven napon belül köteles kérni a helyesbítést az azt alátámasztó okmányok csatolásával együtt.
(6) A helyesbítésre és az összevont helyesbítésre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.”
68. § (1) A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint d) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Amennyiben nemzetközi szerződés vagy törvény eltérően nem rendelkezik, a befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével - a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, ha]
„b) a befizetésre a vámhatóság hivatalból történő intézkedése miatt került sor, és a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy az ideiglenes behozatali vámeljárásban vámkezelt vámáruval az e törvény 78. §-ában foglalt elszámolási feltételeknek a visszaviteli határidő lejártáig eleget tett;
c) a vámfizetésre kötelezett a vám esedékességétől számított egy éven belül igazolja, hogy vámmentességre, vámfelfüggesztésre, engedélyjegy, vámkontingens igénybevételére vagy kedvezőbb vámtétel alkalmazására jogosult;”
(a vámfizetésre kötelezett vagy az exportőr a vám esedékességétől számított két éven belül igazolja, hogy)
„2. vámfizetési kötelezettséggel - az aktív feldolgozás vámvisszatérítési eljárás kivételével - behozott csomagoló- és burkolóanyagot az exportáru csomagolásához felhasználta és azt külföldre kiszállította;”
(2) A Vámtv. 137. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A számlavezető vámszerv a visszatérítendő vámot a visszatérítésről rendelkező határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül köteles visszautalni. Amennyiben a visszautalást késedelmesen teljesíti, az e törvény 143. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi pótlékot köteles fizetni.”
69. § A Vámtv. 138. § (1) és (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem kereskedelmi forgalomban természetes személyek terhére kiszabott vámterhet, kamatot, késedelmi pótlékot az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal elengedheti vagy mérsékelheti, ha azok megfizetése a vámfizetésre kötelezett és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A méltányossági kérelem elbírálásakor a vámhivatal a kérelemben felhozott indokok igazolására szólítja fel a vámfizetésre kötelezettet, és a szociális körülmények feltárása érdekében megkeresheti az illetékes helyi önkormányzatot.”
„(3) A vámteher és a kamat, valamint a késedelmi pótlék mérséklését, illetve elengedését az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott esetekben a kérelmet elbíráló vámhivatal a vámáru legfeljebb hároméves elidegenítési korlátozásához kötheti az e törvény végrehajtási rendeletében foglaltak szerint.
(4) Az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal a késedelmi pótlékot elengedheti vagy mérsékelheti, ha annak megfizetése a kérelmező szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az elengedés feltétele a vámtartozás legalább ötven százalékának kiegyenlítése, a mérséklés feltétele a vámtartozás legalább harminc százalékának kiegyenlítése a kérelem érdemi elbírálása előtt.”
70. § A Vámtv. 139. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, a § a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szöveg megjelölése (1) bekezdésre változik:
(A vámhatóság által)
„d) az e törvény 125. §-a (2) bekezdésének c)-e) pontjaiban foglalt esetekben a vámáru utáni vámteher követelési joga az esedékességtől számított”
(öt év elteltével évül el.)
„(2) Ha a vámteher végrehajtásához való jog elévült, az azt terhelő kamatot, késedelmi pótlékot, vámigazgatási bírságot és költségtérítést is elévültnek kell tekinteni.”
71. § A Vámtv. 140. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„140. § (1) Nyugszik az elévülés:
a) a végrehajtási eljárás felfüggesztésének időtartama alatt, a vámteher megfizetésére adott fizetési halasztás, részletfizetési kedvezmény, törvényben biztosított fizetési kedvezmények és a feltételhez kötött vámmentesség ideje alatt,
b) a vámraktározás időtartama alatt az e törvény 77. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vámteher tekintetében,
c) a jogellenes forgalomba hozatal miatt indult büntetőeljárás esetén a büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
(2) Amennyiben a hatóság a vámtartozás beszedése érdekében végrehajtási cselekményt foganatosít, az elévülési idő hat hónappal meghosszabbodik.”
72. § A Vámtv. 141. §-ának (1)-(2), (4) és (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e törvényben meghatározott
a) jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,
b) az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre, a vám elé állítási és a vámkezelésre vonatkozó,
c) más - a vámhatóság által végzett ellenőrzési eljárás feltételeinek biztosítására vonatkozó - jogszabályban meghatározott kötelezettségek megszegése, az ellenőrzés akadályozása, továbbá
d) a tranzitterülettel, a vámraktárral és a vámszabad területtel összefüggő kötelezettségek megszegése esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.
(2) Ha a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik, vámigazgatási bírságként - a (7) bekezdésben foglaltak kivételével - a vámhiány ötven százalékát kell kiszabni. Nem kell a vámigazgatási bírságot kiszabni és beszedni, ha annak összege az ezer forintot nem haladja meg.”
„(4) Ha az EUR.1 szállítási bizonyítványt vagy származási nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévő adatok ellenőrzése céljából visszaküldi Magyarországra, illetve külföldi megkeresés nélkül a magyar vámhatóság az előzőekben nevesített okmányokat, valamint a „Beszállítói Nyilatkozat”-okat vizsgálat tárgyává teszi és az utólagos vizsgálat során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr vagy a beszállító az eladási ár, annak hiányában az áru értékének egy százalékát, de legalább százezer, legfeljebb ötszázezer forint vámigazgatási bírságot köteles fizetni.”
„(6) Vámigazgatási bírságot nem lehet kiszabni, ha természetes személy esetében a kötelezettségszegés következtében szabálysértési eljárás indult.
(7) A vámfizetésre kötelezett által elmulasztott kötelezettség pótlólagos teljesítése esetén - ideértve az e törvény 136. §-ának (5) bekezdésében meghatározott esetet is -, amennyiben az ügyfél a vámhatóság intézkedése előtt tárja fel a mulasztást és intézkedik a teljesítés iránt, a (2) bekezdésben foglaltak huszonöt százalékát kell vámigazgatási bírságként megfizetni.”
73. § A Vámtv. 142. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„142. § (1) Ha e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, az engedélyezett fizetési halasztás, illetve részletfizetés idejére a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni. A kamatot a vámteher közlésének napjától az engedélyezett határidő lejártának napjáig terjedő időszakra kell felszámítani.
(2) A kereskedelmi áruforgalomban behozott és az ideiglenes behozatali vámeljárásban vámkezelt vámáru után, a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak. Vámfelügyelet melletti feldolgozás, valamint az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárásban a vámáru hulladéka, mellékterméke vámkezelésekor kamatot felszámítani nem kell. A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban, ha az eljárás alá vont vámárut a feldolgozási határidő előtt kérik változatlan állapotban a belföldi forgalom számára vámkezelni, az eljárásba vonás napjától a vámkezelés napjáig, a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni, ha a vámeljárás során nem készpénzben nyújtottak vámbiztosítékot.
(3) A felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetnie a vámfizetésre kötelezettnek a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjától az exportáruba történő beépítés címén
a) vámmentesen vámkezelt áru elszámolási kötelezettségének elmulasztása miatti vámhatósági intézkedés esetén az elszámolási határidő lejártának napjáig,
b) az áru eltérő felhasználása esetén az eltérő felhasználás, illetve ennek ismerete hiányában a felfedés napjáig,
c) a fel nem használt áru vámterhének a vámfizetésre kötelezett által kérelemre történő megfizetése esetén a megfizetés napjáig.
(4) Ha a feltételtől függő vámmentesség vagy vámkedvezmény alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámterhet a feltétel feloldása érdekében utólag megfizetik, a vámkezeléskor érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni. A kamatszámítás kezdő időpontja a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napja, a kamat alapja a vámteher vagy a vámteher különbözete.
(5) Amennyiben a vámhatóság határozata jogszabályt sértett és ennek következtében a vámfizetésre kötelezettnek visszafizetési igénye keletkezik, a vámhatóságnak a visszafizetendő összeg után a befizetés napjától a visszafizetés napjáig az első fokú határozat meghozatala napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részét kell naponta megfizetni.
(6) A kamat után kamatot felszámítani nem lehet.
(7) A kamatot a kiszabható vámteherrel együtt vagy külön határozatban kell kiszabni.”
74. § A Vámtv. 143. §-a elé a következő cím kerül, egyidejűleg a 143. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Késedelmi pótlék
143. § (1) A fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén a fizetési határidő lejártát követő naptól a megfizetés napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni.
(2) A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet.
(3) A vámteher határidőn túli visszafizetése, visszatérítése esetén a vámhatóság hivatalból a késedelem minden napjára a (2) bekezdésben meghatározott késedelmi pótlékot köteles fizetni.
(4) A késedelmi pótlékot a vámhatóság - a (3) bekezdés kivételével - határozattal szabja ki.”
75. § A Vámtv. 144. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„144. § (1) A vámkezeléskor vagy utóellenőrzéskor felmerült szakértői és más vizsgálati díjat, továbbá a fuvarozási, kiszállási és más költségeket - ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik - a vámteherrel együtt vagy a vámhivatal eljárása során kell kiszabni és beszedni.
(2) A felmerült szakértői és más vizsgálati díjat a vámkezelést kérőnek akkor kell megfizetnie, ha
a) a vámkezelés során a vizsgálat kifejezett kérelemre kerül elvégzésre;
b) a jogorvoslati eljárás során kért szakértői vizsgálat a vámhatóság megállapításával szemben az ügyfél állítását nem támasztja alá;
c) az utóellenőrzés megszakítása miatt költség merül fel;
d) a laboratóriumi vizsgálatra a vámterhek megállapításához szükséges minőségmeghatározás céljából, vagy azért került sor, mert a vámkezelést kérő által benyújtott analízis bizonyítvány alapján az áru vámkezelése nem volt elvégezhető.
(3) A vámhivatal hivatalos helyén kívül végzett eljárás, továbbá a jövedéki törvény előírásai szerint zárjeggyel ellátandó jövedéki termékek utáni adóvisszatérítéshez szükséges vámhivatali eljárás (zárjegy levétele) esetén szemledíjat kell fizetni. A szemledíjat az köteles megfizetni, aki az eljárást kérte. A kérelmezőnek, illetőleg megbízottjának fel nem róható akadály következtében előállott várakozás vagy meghiúsult eljárás esetén szemledíjat nem kell fizetni. A szemledíj kiszabása ellen fellebbezésnek van helye. A szemlekérelem formáját és tartalmát e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(4) A vámkezeléskor vagy utóellenőrzéskor felmerült szakértői és más vizsgálati díjak, továbbá szemledíjak, fuvarozási, kiszállási és más költségek mértékét, kiszabásának és beszedésének módját e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(5) A vámszervezet vámlaboratóriuma által kérelemre végzett laboratóriumi vizsgálati díja az elvégzett vizsgálat költsége, amelyet a vizsgálatot kérő a többi költségtől elkülönítve köteles átutalni.
(6) A vámhatóság által üzemeltetett vámraktárban raktározott áruk raktározásáért költségtérítést kell fizetni, mértékét e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(7) A költségtérítés alkalmazása szempontjából a vámhatóság által beraktározott és soron kívül értékesített, gyorsan romló árukat legalább egy napon keresztül raktározottnak kell tekinteni. Ha az ilyen áru értéke nem éri el az esedékes költségtérítés összegét, a költségtérítés és az áruérték közötti különbözetet nem kell megfizetni.
(8) Mentesek a költségtérítés fizetési kötelezettsége alól a kizárólag a vámhatóság által üzemeltetett raktárban raktározott alábbi áruk/vámáruk:
a) az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és elfogadott áruk/vámáruk a felajánlás napjától;
b) a lefoglalt áruk/vámáruk;
c) a lefoglalt, de az elkobzás mellőzésével kiadni rendelt áruk/vámáruk a kiadást elrendelő jogerős határozat kézbesítését követő 15 napig, illetve a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő elteltét követő napig;
d) a talált és elhagyott vámáruk addig a napig, ameddig azok tulajdonjogát nem igazolják;
e) a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk a beraktározás napjától számított tizenötödik napig, illetve, ha a kért vámeljáráshoz engedély szükséges - és az engedély iránti kérelmet legkésőbb a belépést követő két munkanapon belül benyújtották -, az engedély vagy annak elutasítása keltétől számított nyolcadik napig.
(9) Az egyszerűsített eljárások során felmerült költségek megtérítésére az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott mértékű költségtérítést kell fizetni.
(10) Az ideiglenesen megnyitott határátkelőhelyen, valamint az állandó jelleggel megnyitott határátkelőhelyeken a nyitvatartási idő meghosszabbításával végzett vámszolgálatért fizetendő díj mértékét - a tényleges költségek figyelembevételével - a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.
(11) A kötelező felvilágosítás kiadása ingyenes, a kérelmezőnek azonban meg kell téríteni a vámhatóság részére a kiadással kapcsolatos költségeit, így különösen a laboratóriumi vizsgálattal, az árura vonatkozó szakértői véleménnyel és az áruminta visszaküldésével kapcsolatos igazoltan felmerült költségeket.”
76. § (1) A Vámtv. 145. §-ának (1), (3) és (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámigazgatási jogviszonyban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. E törvény alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja a vámjogszabályokban foglalt rendelkezések megkerülése.”
„(3) Az ügyfél kérésére a vámhatóság köteles őt a jogairól és a kötelezettségeiről tájékoztatni, ennek érdekében különösen az áruosztályozásra és a vámkezelésre vonatkozó jogszabályokat és azok mellékleteit az ügyfélnek betekintésre átadni.”
„(6) A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidő
a) hatvan nap a tranzitterület, vámszabad terület, vámraktár engedélyezése, elfogadott exportőri minősítés iránti és az egyszerűsített vámeljárások engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása,
b) kilencven nap a kötelező tarifális felvilágosítás iránti kérelem, és
c) százötven nap a kötelező származási felvilágosítás iránti kérelem teljesítése
esetében.
(7) Ha az ügy érdemi eldöntéséhez külföldi vámhatóság megkeresése szükséges, az eljárást legfeljebb 12 hónapra fel kell függeszteni. A felfüggesztés tartama az elintézési határidőbe nem számít be.”
(2) A Vámtv. 145. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A (6) bekezdésben meghatározott ügyintézési határidő meghosszabbítására csak rendkívül indokolt esetben kerülhet sor. A határidő egy alkalommal és legfeljebb harminc nappal hosszabbítható meg az ügyfél egyidejű értesítése mellett.”
77. § A Vámtv. 146. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„146. § (1) A vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönteni:
a) az írásbeli árunyilatkozattal kért vámkezelésekről;
b) az ügyfél által benyújtott, különösen a vámkezeléssel, az engedélyezéssel kapcsolatos és egyéb kérelmekről;
c) a kötelező felvilágosítás iránti kérelmekről;
d) a hivatalból indított eljárásokban.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a vámraktározás, a kiviteli ellenőrzés, az ideiglenes kivitel és passzív feldolgozás, vámszabad területi ki- és betárolás, valamint a NATO okmánnyal történő vámkezelés esetén a vámhatóság igazolása az adott eljárásban előírt okmányon határozatnak minősül.
(3) A vámigazgatási eljárás során az ügyfél részére előírt fizetési kötelezettséget egyszerűsített vagy alakszerű határozatba kell foglalni.
(4) Az (1) bekezdésben nem említett esetekben határozatot hozni nem kell, a vámhivatal a döntését az okmányon vagy az iraton történő feljegyzéssel, záradékolással rögzíti.”
78. § A Vámtv. 147. §-ának (2) és (4)-(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet, vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító jogsértő határozat - a (4) bekezdés kivételével - csak egy ízben, az e törvény 139. §-ában meghatározott elévülési határidőn belül módosítható, illetve vonható vissza a (6) bekezdésben foglalt korlátozásra is tekintettel.”
„(4) A vámhivatal vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet, vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító jogerős, az országos parancsnok és/vagy az országos parancsnokság, illetve a pénzügyminiszter által felügyeleti intézkedés keretében, továbbá a bíróság által még el nem bírált határozatot - ideértve a (2) bekezdés alapján hozott határozatokat is - az e törvény 125. §-a (3) bekezdésében és a 139. §-ban foglaltakra is figyelemmel az utólagos ellenőrzést lefolytató szerv módosítja, visszavonja, illetve új határozatot hoz, ha az utólagos ellenőrzés megállapításai szerint a felülvizsgált határozat jogszabályt sért.
(5) Az utólagos ellenőrzést végző szerv a (4) bekezdés alapján hozott, az országos parancsnok és/vagy az országos parancsnokság, illetve a pénzügyminiszter által felügyeleti intézkedés keretében, továbbá bíróság által felül nem vizsgált jogsértő határozatát - kivéve a vámhivatalnak a (2) bekezdésen alapuló határozatának módosításáról vagy visszavonásáról szóló határozatát - az e törvény 139. §-ában meghatározott elévülési időn belül, egy ízben módosíthatja vagy visszavonhatja.
(6) Ha a korábbi utólagos ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven túl nem hozható olyan új határozat, amely vámfizetési kötelezettséget az ügyfél terhére változtat meg. A súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezésben foglaltakat nem kell alkalmazni
a) a bíróság jogerős ítéletében megállapított csempészet, illetve az ezzel összefüggő egyéb bűncselekmény vagy szabálysértés,
b) a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatával megállapított vámszabálysértés,
c) a bíróság által elrendelt új eljárás esetében; továbbá
d) ha az utólagos ellenőrzésre az Állami Számvevőszék felhívására vagy a pénzügyminiszter utasítására kerül sor.
(7) A kiszabott vámterhet a vámfizetésre kötelezett az előírt határidőn belül akkor is köteles megfizetni, ha a határozat ellen jogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a vámhatóság megteheti a határozatban foglaltak végrehajtására a szükséges intézkedéseket. El kell tekinteni a határozat végrehajtásától, ha a benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani szükséges.
(8) A jogorvoslati eljárás során a vámteher kiszabását, bevételezését és visszafizetését mellőzni kell, ha az árunyilatkozatonként az ezer forintot nem haladja meg.”
79. § A Vámtv. 153. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(6) A kiszabott vámterhet törölni kell, ha azt a páneurópai kumulációs rendszer által biztosított kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolás kiadásával kapcsolatban szabták ki, de a határozatot a fizetést kérő kérelmére visszavonták, vagy a fizetést kérő a befizetést a határozat meghozatalától számított kilencven napon belül nem igazolta. Ebben az esetben a vámhatóságnak a származási igazolást vissza kell vonnia.”
80. § A Vámtv. 155. §-a (3) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő)
„b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb, a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal a Gazdasági Minisztériumnak, a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának és az Egészségügyi Minisztériumnak, a kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezésével összefüggő feladatok ellátásához a Kőolaj sé Kőolajtermék Készletező Szövetségnek, devizahatósági feladatai ellátásához és a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi Minisztériumnak, a szerzői jogi törvényben a művek, előadások és hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megállapított díjigény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátásához az erre nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végző szervezetnek;
c) a szervezettel/személlyel nem azonosítható áruforgalmi adatokat rendszeresen nemzetgazdasági, adó-, vám- és devizahatósági, vámpolitikai és piacvédelmi elemzési célra a Pénzügyminisztériumnak, külgazdasági, vámpolitikai és piacvédelmi elemzésre a Gazdasági Minisztériumnak és a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának, folyó fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, piacvédelmi elemzési célra a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, környezetvédelmi elemzési célra a Környezetvédelmi Minisztérium számára, nemzetközi közúti áru- és személyforgalom elemzési célra a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak”
(ad át.)
81. § A Vámtv. 161. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„161. § A vámhatóság által végzett utólagos ellenőrzés a vámfizetésre kötelezett szervezet vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljes körű felülvizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetve az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján a vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Az utólagos ellenőrzés kiterjed különösen annak megállapítására, hogy a vámáru vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e, és az ezek alkalmazásához előírt feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e, valamint a kötelező felvilágosítás felhasználása a vámkezelések során jogszerűen történt-e. Az utólagos ellenőrzést a vámhatóság lefolytatja nemzetközi megállapodás alapján a külföldi vámhatóság megkeresésére is.”
82. § A Vámtv. 163. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„163. § Az utólagos ellenőrzés keretében a vámhatóság megvizsgálhatja azokat az iratokat, adathordozókat, amelyekről feltételezhető, hogy az ellenőrzéshez szükséges információkat tartalmaznak, továbbá az árut/vámárut, valamint az eljárásban résztvevők tevékenységének jogszerűségét.”
83. § A Vámtv. 164. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„164. § Az e törvény 162. §-ában foglaltak kivételével az utólagos ellenőrzés lefolytatásának szükségességét, gyakoriságát a célszerűség, a költségkímélés és az ellenőrzött működőképességére tekintettel, valamint a külföldi vámhatóság megkeresése figyelembevételével a vámszervezet központi szerve határozza meg. Az utólagos ellenőrzéssel már vizsgált ügyekben a vámhatóság alsóbb fokú szervei a központi szerv, a központi szerv pedig az országos parancsnok engedélyével, illetve az e törvény 162. §-ában foglalt esetekben folytathat ismételten utólagos ellenőrzést.”
84. § A Vámtv. 165. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámhatóság köteles az utólagos ellenőrzést annak megkezdése előtt legalább tizenöt nappal az érintettnek írásban bejelenteni.
(2) Nem kell az érintettet az utólagos ellenőrzésről előzetesen értesíteni, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a vizsgálat alá vonandó bizonylatokat, könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat, feljegyzéseket megsemmisítik, meghamisítják, illetve ha azt egyéb körülmények indokolják.
(3) A bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat, adathordozókat átvételi elismervény ellenében a vámhatóság bevonhatja. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell. Az iratok, adathordozók a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett is bevonhatók, ilyen esetben hatvan napon túl csak az illetékes vámhatóság vezetőjének engedélyével és az ellenőrzött szervezet/személy egyidejű értesítésével tarthatók a vámhatóságnál. Az ellenőrzött szervezet/személy a bevont iratokról másolatot készíthet. Amennyiben az ellenőrzöttnek a hatóság által bevonható iratok, adathordozók eredeti példányára szüksége van, úgy azokról a vámhatóság által meghatározott időpontra a saját költségén, saját maga által hitelesített másolatot készíteni köteles.”
85. § A Vámtv. 166. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Utólagos ellenőrzést a vámhatóság megbízólevéllel ellátott hivatásos állományú tagja végezhet, aki ellenőrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel igazolni köteles.
(4) A vámhatóság utólagos ellenőrzést végző tagja az ellenőrzés lefolytatásához üzleti, üzemi vagy egyéb, a vámhatóság ellenőrzése alá tartozó tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenőrzéséhez a szükséges helyiségekbe beléphet, iratokat, adathordozókat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvételt végezhet vagy egyéb bizonyítást folytathat le.”
86. § A Vámtv. 167. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az utólagos ellenőrzés során a tényállást a vámhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, függetlenül attól, hogy azt a vámfizetésre kötelezett, illetve az ellenőrzött javára vagy terhére teszi. Bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi, banki bizonylatok, számlakivonatok, szakértői vélemények, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, továbbá a vámhatóságok közötti adminisztratív együttműködés keretében beszerzett bizonyítékok.
(2) Az utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött szervezet köteles:
a) a bizonyítékokat - ideértve szükség esetén azok hitelesített magyar nyelvű fordítását is - a vámhatóság által meghatározott időpontra az ellenőrzést végzők rendelkezésére bocsátani, illetve az utólagos ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények és egyéb feltételek megismerését biztosítani, szóban vagy írásban tájékoztatást, magyarázatot adni és a dokumentációs anyagokba a betekintést lehetővé tenni;
b) a vámhatóság kérésére a szolgáltatott adatok és a rendelkezésre bocsátott dokumentációk teljességéről nyilatkozatot tenni.”
87. § A Vámtv. 168. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A felfüggesztéssel egyidejűleg - amennyiben szükséges - a vámhatóság az ellenőrzés alatt állót - határidő megjelölésével - az e törvény 167. §-ának (2) bekezdésében foglaltak biztosítására, bizonylatok, könyvviteli és egyéb nyilvántartások pótlására kötelezheti. Az utólagos ellenőrzés felfüggesztése esetén a vámhatóság - az ellenőrzött költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti, vagy azokat és más bizonylatokat beszerezhet.
(3) A vámhatóság az utólagos ellenőrzést a bizonyítékok beszerzéséig határozattal - legfeljebb hatvan napra - felfüggesztheti, ha az ellenőrzött szervezet, illetve személy javára vagy terhére történő megállapítások alapjául szolgáló bizonyíték beszerzése előreláthatólag a vizsgálatra rendelkezésre álló időn belül nem lehetséges. A felfüggesztés időtartama az ellenőrzési határidőbe nem számít be.”
88. § A Vámtv. 169. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az utólagos ellenőrzés akkor fejeződik be, amikor az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet az ellenőrzött részére átadják, kézbesítik, illetve amikor az a vonatkozó jogszabályok szerint kézbesítettnek minősül. Az utólagos ellenőrzés következtében tett intézkedések időpontjaként a jegyzőkönyv lezárásának napját kell figyelembe venni.”
89. § A Vámtv. 170. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ellenőrzés befejezéséről a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott határidőt követő nyolc napon belül dönt. Az ellenőrzést folytatni kell, ha az ellenőrzött észrevételei indokolják, vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása szükségessé válik. Ilyen esetben kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni.”
90. § (1) A Vámtv. 174. §-ának (1) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:
(A vámszervezet végzi:)
„n) a kötelező felvilágosítással kapcsolatos feladatok ellátását, így különösen azok kiadását, visszavonását, a kérelemhez benyújtott okmányok ellenőrzését, helyszíni vizsgálat tartását, ideértve a gyártási folyamat, termelési tevékenység ellenőrzését.”
(2) A Vámtv. 174. §-a kiegészül a következő új (2)-(3) bekezdésekkel, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(8) bekezdés számozása (4)-(10) bekezdésre módosul:
„(2) A Vám- és Pénzügyőrség a vámhatósági eljáráshoz kapcsolódva az érintett személyről, a környezetről, illetve a vámhatósági intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet. A Vám- és Pénzügyőrség által készített kép- és hangfelvétel, illetve az abban szereplő személyes adat az esemény helyszínén vagy már korábban elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás során használható fel.
(3) Ha a kép- vagy hangfelvétellel kapcsolatban büntető- vagy szabálysértési eljárás nem indul, a kép- és hangfelvételt legkésőbb az esemény időpontjától számított hat hónap elteltével meg kell semmisíteni.”
91. § A Vámtv. 203. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámközvetítést megbízás alapján, hivatásszerűen végző egyéni vállalkozó a vámügynök, a vámközvetítést hivatásszerűen végző egyéb szervezet a vámügynökség (a továbbiakban együtt: vámügynök).
(2) A vámügynök a tevékenységet a székhelye szerint illetékes területi vámszerv engedélye alapján kezdheti meg és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítéssel, egyéni vállalkozói igazolvánnyal vagy - gazdasági társaság esetén - cégjegyzékbe bejegyezték, és azt három hónapnál nem régebbi keltezésű cégkivonattal igazolja.”
92. § A Vámtv. 204. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmező megfelel az alábbi feltételeknek:)
„e) határátkelőhelyre kért tevékenységi engedély esetében a vámügynök elhelyezése és tevékenysége a határforgalom lebonyolítását nem zavarja;”
93. § A Vámtv. 205. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„205. § A vámhatóság a tevékenységi engedélyt öt naptári évre adja meg és az e törvény 204. §-ában előírt feltételek fennállása esetén kérelemre meghosszabbítja.”
94. § A Vámtv. 206. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„206. § (1) A tevékenységi engedélyt vissza kell vonni, ha
a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá
b) az engedélyes a vámjogszabályban előírt kötelezettségeit súlyosan megszegi.”
(2) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság súlyos kötelezettségszegés miatt vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított hat hónapon belül újabb engedélyt nem kaphat.
(3) A vámügynöki tevékenység esetében a súlyos kötelezettségszegés meghatározását e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
95. § A Vámtv. 207. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„207. § Nem jogosult a vámügynökség nevében a vámügynökség azon alkalmazottja eljárni, akit e tevékenységével kapcsolatban ismételt vámszabálysértés, továbbá csempészet, vámorgazdaság vagy adócsalás bűncselekmény elkövetése miatt a szabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerősen elmarasztalt, amíg a büntetés vagy a szabálysértési szankció hatálya alatt áll.”
96. § (1) A Vámtv. 212. §-ának (2) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza, illetve közzétegye)
„l) a vám elé állítás szabályait.”
(2) A Vámtv. 212. §-a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a nemzetközi postaforgalomra vonatkozó részletes vámszabályokat.
(7) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a honvédelmi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a katonai csapat- és árumozgásokra vonatkozó vámeljárás különös szabályait.”
97. § A Vámtv. 2. számú melléklete IV. részének 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. Az I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény ötven százalékát veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékosság bejelentésétől számított
a) legalább háromszázhatvanhat külföldi szolgálati nap esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek ötven százalékos mérséklésével,
b) legalább hétszázharmincegy külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen
vámkezelhető.
Az e jogcímen vámkezelt vámárut a vámmentes vámkezeléstől számított három éven belül belföldön elidegeníteni, vagy szervezet részére használatba adni csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után lehet.”
98. § (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatálybalépést követően végzett vámigazgatási eljárásoknál, az e törvénnyel módosított Vámtv. 90. § (5) bekezdésében foglaltakat, a hatálybalépést követően kiadásra kerülő új engedélyek esetében kell alkalmazni.
(2) Az e törvénnyel módosított Vámtv. 1. §-a 45. pontjában, a 19/A. §-ában, a 144. §-ának (11) bekezdésében, a 145. §-a (6) bekezdésének b) és c) pontjában, a 146. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés, továbbá a 161. §-ában a kötelező felvilágosításra vonatkozó kitétel, valamint a 174. §-a (1) bekezdésének n) pontjában foglalt rendelkezés 2001. január 1-jén lép hatályba. A Jöt. e § (11) bekezdésével megállapított 7. §-a 1. pontjának j) alpontja, (12) bekezdésével megállapított 54/B. §-ának (3) bekezdése, (13) bekezdésével megállapított 54/C. § (1) bekezdése és (15) bekezdésével megállapított 54/D. §-a (2) bekezdésének a) pontja e törvény kihirdetésével egyidejűleg lép hatályba, és rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyek elbírálásánál is alkalmazni kell.
(3) Az e törvény hatálybalépése előtt végzett, vámáru jelleget meg nem szüntető vámeljárás esetén a kérdéses vámáru a visszaviteli, raktározási határidő lejártáig változatlan feltételek mellett maradhat vámfelügyelet alatt.
(4) Az e törvény hatálybalépése előtt engedélyezett fizetési kedvezmények (így különösen: fizetéshalasztás - ide nem értve a vámteher megfizetésére biztosított halasztott vámfizetési engedélyt -, részletfizetés, kamatmentesség), illetve kivetett terhek (így különösen: kamat, bírság) az eredetileg megállapított feltételek szerint vehetők igénybe, illetve teljesítendők.
(5) Az e törvény hatálybalépése előtt a vámhatóság által kiadott engedélyek e törvény hatálybalépését követően csak akkor tekinthetők érvényesnek, ha e törvény a vonatkozó engedély megadását ugyanazon vagy a korábbinál kedvezőbb feltételhez köti. Amennyiben a korábban hatályos jogszabályok alapján kiadott engedély az e törvény által meghatározott feltételeknek nem felel meg, és az engedély birtokosa az e törvény hatálybalépését követő száznyolcvan napon belül nem kéri az új engedély kiadását, akkor az engedély a száznyolcvanegyedik napon érvényét veszti.
(6) A Vámtv. 207. §-ában foglalt ismételt vámszabálysértés elkövetésénél csak az olyan szabálysértés vehető figyelembe, amelyet e törvény hatálybalépése után követtek el.
(7) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Vámtv. 30. §-ának (3) bekezdése, 38. §-ának (7) bekezdése, 46. §-a (3) bekezdésének második mondata, 57. §-ának (2)-(3) bekezdése, 128. §-a (3) bekezdésének b) pontja, 132. §-ának (8)-(9) bekezdése, 137. §-a (1) bekezdése d) pontjának 3. alpontja, 145. §-ának (4) bekezdése, 199-201. §-a, 202. §-ának (1)-(2) bekezdése, valamint 208. §-a (1) bekezdésének c) pontja.
(8) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv. 59. §-ának (2)-(3) bekezdésében az „és postaforgalomban” szó helyébe a „forgalomban” szó lép.
(9) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv.-ben használt vámáru/áru kifejezés helyébe az áru/vámáru kifejezés lép.
(10) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv.-ben a „földművelésügyi miniszter” megnevezés helyébe „földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter”, a Földművelésügyi Minisztérium” megnevezés helyébe „Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium”, a „Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium” megnevezés helyébe „Környezetvédelmi Minisztérium”, a „Népjóléti Minisztérium” megnevezés helyébe „Szociális és Családügyi Minisztérium” lép.
(11) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. §-a 1. pontja j) alpontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
[jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]
„j) az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott gazdasági évenként és háztartásonként összesen legfeljebb 1000 liter, saját fogyasztásra szánt szőlőbor előállítása a háztartásban élő természetes személy(ek) művelésében álló, 1500 m2-t meg nem haladó szőlőterületen termelt szőlőből;”
(12) A Jöt. 54/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Adómentes a saját művelésben álló szőlőterületen termelt szőlőből a természetes személy által előállított, gazdasági évenként és háztartásonként összesen legfeljebb 1000 liter saját fogyasztásra szánt szőlőbor. Gazdasági év alatt e fejezet alkalmazásában a tárgyévet megelőző év december 1-jétől tárgyév november 30-áig terjedő egyéves időszakot kell érteni. Az adómentes mennyiség abban az esetben sem haladhatja meg az 1000 litert, ha az egy háztartásban élők közül többen állítanak elő szőlőbort.”
(13) A Jöt. 54/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény alkalmazásában szőlőtermelő az a személy, aki (amely) 1500 m2-nél nagyobb szőlőterületet művel és szőlőbor előállításával - kivéve az 54/B. § (3) bekezdése szerinti adómentes mennyiségben való előállítást - nem foglalkozik, szőlőtermését részben vagy teljes egészében értékesíti vagy nem szőlőbor előállítására is felhasználja.”
(14) A Jöt. 54/C. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A szőlőtermelő a bejelentkezésben megadott adatok változását köteles a vámhatósághoz bejelenteni. Ha a bejelentkezéskor adott nyilatkozatától eltérően a szőlőtermelő az új termését részben vagy egészben szőlőbor előállítására kívánja felhasználni, legkésőbb a tárgyév szeptember 30-áig, vagy a hegyközségi rendtartás szerint bejelentett szüret utolsó napjától számított 8 napon belül egyszerűsített adóraktári vagy boradóraktári engedély iránti kérelmet kell a vámhatósághoz benyújtania, amellyel az adatváltozás bejelentését is teljesítettnek kell tekinteni. A vámhatóság a kérelem alapján az adóraktári engedélyt - amennyiben az annak megszerzéséhez előírt feltételek fennállnak - a feldolgozás megkezdésének kérelemben jelzett napjáig visszamenőleges hatállyal adja ki.”
(15) A Jöt. 54/D. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem kell adóraktári engedéllyel rendelkeznie annak a természetes személynek, aki)
„a) az 1500 m2-t meg nem haladó szőlőterületen termelt szőlőből az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott adómentes mennyiséget meghaladó”
(mennyiségben állít elő szőlőbort.)
(16) A Jöt. 54/E. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult személy az előállított szőlőbort)
„b) adóraktárnak továbbfeldolgozási céllal, kizárólag hordós kiszerelésben, és/vagy közvetlenül végső fogyasztó részére, pincéjéből 2 litert meg nem haladó kiszerelésben (a továbbiakban: palackos kiszerelés), 2 liternél nagyobb, de 25 litert meg nem haladó kiszerelésben (a továbbiakban: kannás kiszerelés), vagy helyben kimérve, és/vagy jövedéki engedélyes kereskedőnek kannás vagy palackos kiszerelésben és/vagy külföldre”
(értékesíthetik.)
(17) A Jöt. 54/F. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A szőlőnek az 54/C. § (1) bekezdésében meghatározottnál kisebb szőlőterületet művelő személytől történő felvásárlása esetén a szállítás bizonylatolására a borkísérő okmányt az egyszerűsített adóraktár engedélyese állítja ki a külön jogszabály rendelkezései szerint.”
(18) A Jöt. 54/H. §-ának (9) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Amennyiben a bor adóraktár engedélyese az 1500 m2-t meg nem haladó szőlőterületet művelő személytől vásárol fel szőlőt, a szőlő a bor adóraktár engedélyese által a külön jogszabály szerint kiállított borkísérő okmánnyal szállítható.”
(19) A Jöt. 69. §-ának (15) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A kizárólag szőlőbor forgalmazásával, exportálásával vagy importálásával foglalkozó személynek a jövedéki engedély megszerzéséhez 1 millió forint jövedéki biztosítékot kell nyújtania.”
(20) A Jöt. 72. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Alkoholterméket és bort az üzlethelyiség raktárában, továbbá - a vendéglátó-ipari üzlet és kereskedelmi szálláshely kivételével - az üzlethelyiség eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, a szőlőbor esetében kannában is lehet tárolni, értékesíteni. Szőlőbor esetében 25 litert meghaladó edényzetből is lehet értékesíteni, ha az hitelesített, és a VPOP által engedélyezett átfolyásmérőn keresztül történik. A vendéglátó-ipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely üzlethelyisége eladóterének kiszolgálásra szolgáló részében választékonként alkoholtermékből, köztes alkoholtermékből és borból csak egy-egy bontott palackot (ideértve a kannás kiszerelésű bort is) lehet tartani, illetve abból lehet a terméket kimérni. A kannás kiszerelésű szőlőbor kimérése csak az eladótér kiszolgálásra szolgáló részében az e célra kialakított kimérő edényből történhet.”
(21) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Jöt. 89. §-a (1) bekezdésének c) pontja hatályát veszti.
(22) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfat.) 48. § (4) bekezdésének aa) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha
a) az éves és a negyedéves bevallásra kötelezett adóalany esetén]
„aa) a 28. és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétől, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően időarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot, illetve a kizárólag a 12. § c) pontja szerinti szolgáltatásnyújtást végző adóalany esetén a 2 millió forintot; vagy”
(23) Az Áfat.-nak e törvény 98. §-ának (22) bekezdésével megállapított 48. § (4) bekezdésének aa) pontjában, az Áfat. 12. §-ának c) pontja szerinti szolgáltatásnyújtást végző adóalanyra vonatkozó rendelkezést az e törvény kihirdetésének napját magában foglaló adómegállapítási időszakban lehet először figyelembe venni.
(24) Az Áfat. 71. §-ának (8)-(9) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(8) Az adóhatóság felhatalmazást kap arra, hogy az e törvény rendelkezései alapján le nem vonható, az a) pontban felsorolt tevékenységek érdekében felmerült kiadásokra (ide nem értve a személygépkocsit, és az annak üzemeltetéséhez használt üzemanyagot) jutó előzetesen felszámított adó visszatérítését indokolt kérelemre saját hatáskörben, méltányosságból engedélyezze olyan társadalmi szervezet, olyan, a Kormánnyal megállapodást kötött egyház, az egyház önálló képviselettel rendelkező szervezeti egysége (ide nem értve az egyházi fenntartású közcélú intézményt) és alapítvány részére, mely az alábbi feltételeknek együttesen megfelel:
a) magánszemélyek széles körét érintő szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, terület- és településfejlesztési feladatok ellátását szolgálja, és az adóvisszatérítés iránti kérelem benyújtásának évét megelőzően legalább egy évvel korábban ilyen tevékenységet folytató szervezetként nyilvántartásba vették,
b) sem alapszabálya, illetőleg a szervezetet létrehozó más szabályzat, okirat alapján, sem pedig ténylegesen nem törekszik nyereség elérésére, az ennek ellenére esetleg keletkező nyereséget nem osztja fel, hanem azt az a) pont szerinti tevékenység fenntartására, javítására, bővítésére fordítja, valamint
c) vezetője, igazgatást ellátó, valamint az igazgatásában közreműködő személyek részére pénzbeni vagy természetbeni ellenszolgáltatást (ideértve a költségtérítést is) nem nyújt, és ezek a személyek, valamint hozzátartozóik sem közvetlenül, sem közvetetten nem élveznek előnyt a szervezet működéséből. E pont alkalmazásában nem minősül ellenszolgáltatásnak a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklete szerinti adómentes bevétel;
d) az előző c) pontban foglaltakat nem kell vizsgálni abban az esetben, ha az egyház az ingatlankártalanítás összegéből megvalósított beruházások, felújítások után kéri az előzetesen felszámított adó visszatérítését.
(9) A (8) bekezdés c) pontjában foglalt feltétel nem vonatkozik arra az esetre, ha a visszatérítés iránti kérelmet szociális vagy egészségügyi feladatot ellátó, kiemelkedően közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett alapítvány, társadalmi szervezet nyújtja be.”
(25) Az Áfat.-nak e törvény 98. §-ának (24) bekezdésével megállapított 71. §-ának (8)-(9) bekezdésében foglalt rendelkezéseket e törvény kihirdetését követő beszerzések előzetesen felszámított általános forgalmi adójának visszatérítése esetén kell először alkalmazni, ha a kérelmező a számla szerinti teljesítés időpontjában megfelelt az Áfat. 71. §-ának (8)-(9) bekezdésében foglalt feltételeknek.
(26) Áfat. 2. számú mellékletének 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 30. § (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások a következők:]
„21. oktatás (SzJ 80); ideértve az SzJ 74.14.23.4-ből az oktatási pedagógiai szakértést, szaktanácsadást, az SzJ 74.84.16-ból a pedagógiai tájékoztatás, pedagógus-továbbképzés szervezését, valamint a tanulmányi és tehetséggondozó versenyek szervezését, összehangolását.”
(27) Az Áfat.-nak e törvény 98. §-a (26) bekezdésével megállapított 2. számú mellékletének 21. pontjában foglaltakat 2000. január 1-jétől kell alkalmazni.
(28) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 2913/92/EGK rendelete a Közösség Vámkódexének létrehozásáról,
b) a Tanács 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex végrehajtásának szabályairól,
c) a Tanács 918/83/EGK rendelete a vámkönnyítések közösségi rendszerének felállításáról.
