„(5) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában adóalap a 13. § szerint megállapított adóalap, csökkentve a 8. § (1) bekezdésének n) pontja és a 13. § (1) bekezdés b)–d) pontjai szerint meghatározott összeggel.”

48. § A Tao. 21. §-ának (7), (9) és (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(7) A területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről szóló kormányrendeletben meghatározott, társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségben székhellyel vagy cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkező adózó az adó teljes összegét beruházási adókedvezményként veheti igénybe az 1996. december 31-ét követően a térségben megkezdett és az üzembe helyezést követően ott üzemeltetett, legalább 3 milliárd forint értékű, termékelőállítást szolgáló beruházás üzembe helyezését követő 10 adóévben.”

„(9) A (7) bekezdésben meghatározott adókedvezményt az adózó akkor veheti igénybe, ha a beruházást olyan térségben helyezi üzembe és ott üzemelteti, amely a beruházás megkezdésekor társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségnek minősül. Az adókedvezmény az adónak a termékelőállító tevékenységből származó árbevételnek az összes árbevételhez viszonyított arányával számított összege.”

„(11) Az adózó az adó teljes összegét beruházási adókedvezményként veheti igénybe az 1996. december 31-ét követően megkezdett, legalább 10 milliárd forint értékű, termékelőállítást szolgáló beruházás üzembe helyezését követő 10 adóévben.”

49. § A Tao. a következő címmel és a cím utáni 22/A. §-sal egészül ki:

„Kis- és középvállalkozások adókedvezménye

22/A. § (1) A hitelszerződés megkötésének teljes adóévében a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó (kivéve a bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságot) a 2000. december 31-ét követően megkötött hitelszerződés alapján tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vett hitel kamata után adókedvezményt vehet igénybe.

(2) Az adókedvezmény az (1) bekezdésben meghatározott hitelre az adóévben fizetett kamat 40 százaléka.

(3) Az adózó az adókedvezményt abban az adóévben – utoljára abban az adóévben, amelyben a hitelt az eredeti szerződés szerint vissza kell fizetnie – veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepel.

(4) Az e § alapján igénybe vett adókedvezmény adóévenként nem haladhatja meg az 5 millió forintot.

(5) Az adózónak az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten vissza kell fizetnie, ha

a) a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a beruházást nem helyezi üzembe, kivéve, ha az üzembe helyezés elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el,

b) a tárgyi eszközt üzembe helyezésének adóévében vagy az azt követő három évben elidegeníti.”

50. § A Tao. 23. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A külföldi vállalkozó az e törvényben meghatározott adókedvezményekkel a belföldi telephelyén megvalósított beruházás, foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma, illetve a belföldi telephelye útján elért árbevétel alapján élhet.

(6) Ha törvény az adókedvezmény igénybevételének utolsó évét meghatározza, akkor azt utoljára abban az adóévben lehet érvényesíteni, amelynek utolsó napja a törvényben megjelölt évben van.”

51. § (1) A Tao. 26. §-ának (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az adózónak – a (3), (5) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével – az adóbevallással egyidejűleg az adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra társasági adóelőleget kell bevallania az esedékességi időre eső összeg feltüntetésével. Nem lehet adóelőleget bevallani arra a naptári hónapra, amelyre az adózó már vallott be adóelőleget.

(2) Az adóelőleg

a) az adóévet megelőző adóév fizetendő adójának összege, ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónap volt,

b) az adóévet megelőző adóév fizetendő adójának a működés naptári napjai alapján 12 hónapra számított összege minden más esetben.

(3) Az átalakulás napjától számított 30 napon belül a jogutód köteles a jogelőd által bevallott adóelőlegből számított (az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott) adóelőleget bevallani, és ennek alapján köteles a bevallás esedékességének napjától az adóévet követő hatodik hónap utolsó napjáig adóelőleget fizetni. Kiválás esetén a fennmaradó gazdasági társaság és a részlegesen átalakuló szövetkezet e rendelkezés alkalmazásában jogutódnak is minősül.”

(2) A Tao. 26. §-ának (6)–(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(6) Nem kell adóelőleget bevallania az adózónak megszűnésekor, továbbá, ha adóbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be. Az átalakulás napját követő első adóbevallásában nem vall be adóelőleget kiválás esetén a fennmaradó, beolvadás esetén az átvevő adózó és a részlegesen átalakuló szövetkezet, ha az átalakulás napja az előző adóévi adóbevallás benyújtását megelőzi.

(7) Az adóelőelg a (8)–(9) bekezdésben foglalt eltéréssel

a) havonta, egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió forintot;

b) háromhavonta, egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 5 millió forint.

(8) A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba, a halászati ágba sorolt adózónál

a) az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 10 százaléka, második negyedévében 20 százaléka, harmadik negyedévében 30 százaléka, negyedik negyedévében 40 százaléka esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 5 millió forint,

b) az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 3,3 százaléka, második negyedévében 6,6 százaléka, harmadik negyedévében 10 százaléka, negyedik negyedévében 13,4 százaléka esedékes havonta, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió forintot.”

(3) A Tao. 26. §-ának (10)–(11) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(10) A kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózónak és a külföldi vállalkozónak az adóelőleget az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie.

(11) Nem kell az (1)–(10) bekezdés rendelkezéseit alkalmaznia a 2. § (2) bekezdés e), f) és g) pontjában felsorolt adózónak és a külföldi szervezetnek.”

52. § A Tao. 27. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (11)–(13) bekezdéssel egészül ki:

„(1) A (11) bekezdésben meghatározott, kapott (realizált) osztalékot 20 százalék mértékű osztalékadó terheli.”

„(11) Az osztalékadóra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában osztalék (függetlenül a juttatás formájától):

a) a belföldi személy és a vállalkozási tevékenységet fióktelep útján folytató külföldi vállalkozó által kimutatott jóváhagyott osztalékból, részesedésből megszerzett összeg;

b) a kockázati tőkealap által kimutatott fizetett, fizetendő hozamokból megszerzett összeg;

c) a külföldi vállalkozó fióktelepnek nem minősülő belföldi telephelye társasági adóval csökkentett nyereségéből (ideértve a megelőző adóévek felhalmozott nyereségét is) a külföldi vállalkozó által kivont összeg;

d) jogutód nélküli megszűnéskor a tag (részvényes, alapító, üzletrész-tulajdonos) részére járó eszközök vagyonfelosztási javaslat szerinti értékének az a része, amely meghaladja a vagyonfelosztási javaslat szerint a rá jutó kötelezettségek értékének és a megszűnt részesedés (12) bekezdés szerinti értékének együttes összegét, azzal, hogy e rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a cégbejegyzési kérelem elutasítása, vagy a cégeljárás megszüntetése következtében megszerzett jövedelem meghatározására is;

e) a belföldi személy átalakulásakor a tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) megszűnt részesedésére a jogelőd vagyonmérlege szerint jutó saját tőkének a megszűnt részesedés (12) bekezdés szerinti értékét meghaladó része;

f) a belföldi személy jegyzett tőkéjének leszállításakor – ha az tőkekivonás útján valósul meg – a megszerzett eszközök értékének a bevont részesedés (12) bekezdés szerinti értékét meghaladó része;

g) a belföldi személy által, illetve a külföldi vállalkozó által belföldi telephelye, a külföldi illetőségű magánszemély által belföldi állandó bázisa útján elengedett követelés, átvállalt tartozás összege, valamint az említett személyek által térítés nélkül átadott eszköz, visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás és véglegesen átadott pénzeszköz könyv szerinti értéke, kivéve, ha a jogügylet jogszabály vagy nemzetközi szerződés előírásán alapul;

h) a belföldi személy által, illetve a külföldi vállalkozó által belföldi telephelye, a külföldi illetőségű magánszemély által belföldi állandó bázisa útján kapcsolt vállalkozása részére 2000. december 31-ét követően megkötött szerződés, forgalomba hozott értékpapír alapján fizetett kamatnak, jogdíjnak a 18. § szerint meghatározott szokásos piaci kamatot, jogdíjat meghaladó része.

(12) A (11) bekezdés d)–f) pontja alkalmazásában a megszűnt, a bevont részesedés értéke:

a) az osztalékban részesülő által az illetősége szerinti államban érvényes számviteli előírások szerint a megszűnt, a bevont részesedésnek a megszűnés, a bevonás időpontjára kimutatott könyv szerinti értéke,

b) a belföldi személy alapításkori jegyzett tőkéjéből (ennek hiányában a jegyzett tőkének megfelelő forrásból) az osztalékban részesülőre részesedése alapján arányosan jutó rész, ha az osztalékban részesülő legkésőbb az osztalék juttatásakor írásban nem nyilatkozik az a) pont szerinti értékről.

(13) Ha az osztalékban részesülő az illetősége szerinti államban érvényes számviteli előírások szerint devizában vezeti könyveit, a megszűnt, a bevont részesedés könyv szerinti értékét a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, a megszűnés, az átalakulás, a jegyzett tőke leszállítása napján érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Ha a kifizető a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint devizában vezeti könyveit, az eszközök, a kötelezettségek vagyonfelosztási javaslat, a saját tőke vagyonmérleg szerinti értékét a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, a zárómérleg, a vagyonmérleg mérlegfordulónapján érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az előző rendelkezések szerint megállapított napon érvényes, USA dollárban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.”

53. § A Tao. 28. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó adózás előtti eredményét növeli a külföldön fizetett (fizetendő), társasági adónak megfelelő adó ráfordításként elszámolt összege.

(2) A társasági adó megállapításakor

a) az adóalapot úgy kell módosítani, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik,

b) nemzetközi szerződés hiányában, vagy ha nemzetközi szerződés az adó beszámításáról rendelkezik, a társasági adóból adóvisszatartás formájában levonható a külföldön fizetett (fizetendő), a társasági adónak megfelelő adó.”

54. § A Tao. 29. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) Az adózó

a) a 8. § (1) bekezdés j) pontjának rendelkezését a kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos előírásoknak megfelelően,

b) az 1997. január 1-je előtt keletkezett kötelezettségre a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés t) pontja és a 20. § (2) bekezdése szerint

alkalmazza, utoljára azon adóévi adóalap utáni adó megállapításánál, amelynek utolsó napja 2003. évben van.”

55. § A Tao. 29/B. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az adózó a 7. § (1) bekezdésének ly) pontja alkalmazásakor

a) a 7. § (8) bekezdése a) pontjában foglaltak figyelmen kívül hagyásával – utoljára azon adóévi adóalap utáni adó megállapításánál, amelynek utolsó napja 2003. évben van – csökkentheti adózás előtti eredményét

aa) az 1998. június 16-ig elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás miatt az adóévben elszámolt bevétel összegével;

ab) az 1998. június 16-ig megkötött szerződés alapján 1998. december 31-ig kapott támogatás, juttatás miatt az adóévben elszámolt bevétel összegével;

ac) a 2. § (2) bekezdésének g) pontjában meghatározott adózó (kivéve a társadalmi szervezet) által a 2000. december 31-ig elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás és az említett adózótól kapott támogatás, juttatás miatt az adóévben elszámolt bevétel összegével;

b) a 2000. december 31-ig térítés nélkül átvett eszköz, valamint – kivéve az a) pontban foglaltakat – az adózónak nem minősülő külföldi személy és a külföldi illetőségű magánszemély által elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, nyújtott támogatás, juttatás következtében elszámolt bevételt nem veheti figyelembe.”

56. § A Tao. a következő 29/C. §-sal egészül ki:

„29/C. § (1) Az adózó az e törvény 2000. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint készített bevallása figyelembevételével megállapított nyilvántartott értékvesztéssel az adózás előtti eredményét csökkentheti

a) a 7. § (4) bekezdésének 2000. december 31. napján hatályos rendelkezése szerint az értékvesztés egyedi nyilvántartására való áttérésekor – eszközcsoportonként – nyilvántartott értékvesztés alapján,

b) eszközcsoportonkénti (készletek, befektetések, értékpapírok) nyilvántartás esetén az e törvény 2001. január 1. napján hatályos rendelkezései szerint készített első bevallásában és az azt követő 4 adóévről készített bevallásában, egyenlő részletekben,

c) egyedi nyilvántartás esetén az eszköz nyilvántartásból való kikerülésének adóévében, de legkésőbb a b) pontban meghatározott negyedik adóévben.

(2) Ha az adózó az (1) bekezdésben meghatározott adóévek alatt jogutód nélkül megszűnik, a megszűnés napjára készített bevallásában az adózás előtti eredményét csökkenti az (1) bekezdés rendelkezései alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként korábban el nem számolt nyilvántartott értékvesztés.

(3) Ha az adózó az (1) bekezdésben meghatározott adóévek alatt átalakul, a jogutód, illetve kiválás esetén a fennmaradó adózó és a részlegesen átalakuló szövetkezet az (1) bekezdés rendelkezéseit – a jogelődnél eltelt időt is beszámítva – az értékvesztés alapját képező, a vagyonmérleg szerint őt megillető készletek, befektetések, értékpapírok alapján nyilvántartott értékvesztésre alkalmazza.

(4) A 2000. december 31-én egyszeres könyvvitelt vezető adózó az e törvény 2001. január 1. napján hatályos rendelkezései szerint készített első bevallásában adóalapjának megállapításakor az adózás előtti eredményt

a) csökkenti a kapott előleg címen bármely megelőző adóév bevallásában az adózás előtti eredmény növeléseként elszámolt, az adóév első napján a kötelezettségek között kimutatott összeggel,

b) növeli a fizetett előleg címen bármely megelőző adóév bevallásában az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt, az adóév első napján a követelések vagy a készletek között kimutatott összeggel.

(5) A 2000. december 31-én egyszeres könyvvitelt vezető adózó az említett napot követően készített első beszámolója egyszerűsített mérlegében kimutatott vásárolt készlet értékéből a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értékével az e törvény 2001. január 1. napján hatályos rendelkezései szerint készített első bevallásában és az azt követő két adóévről készített bevallásában adóalapjának megállapításakor az adózás előtti eredményt adóévenként egyenlő részletekben növeli. Az adózónak jogutód nélküli megszűnésekor, átalakulásakor adózás előtti eredményét növelnie kell az említett értékből az adóalap megállapításánál általa még figyelembe nem vett résszel.

(6) Az adózó az e törvény 2001. január 1. napján hatályos rendelkezései szerint készített első bevallásában az adózás előtti eredményt csökkenti az adóévet megelőző adóévben a 8. § (1) bekezdésének a) pontja alapján adózás előtti eredményt növelő tételként számításba vett összegnek az adóévet megelőző adóévben a várható kötelezettségek fedezetére képzett céltartalékot meghaladó részével.

(7) A 2. § (2) bekezdés g) pontjában meghatározott adózó a 2000. december 31-ig megkötött tartós adományozási szerződés alapján adott adományra vonatkozóan e törvény 2000. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza.

(8) Az adózó a 2000. december 31-ig (a 2000. december 31-én előtársaságként működő adózó az első adóévében) keletkezett negatív adóalapra a 17. § 2000. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza, figyelemmel a 29. § (2) bekezdésére is.

(9) A külföldi szervezet adóalapjának meghatározásakor ellenértékként nem kell figyelembe venni a részére fizetett (juttatott) kamatot, ha e törvénynek a kamatfizetés alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napján hatályos rendelkezései szerint a kamatot nem terhelte társasági adókötelezettség; e rendelkezést a külföldi szervezet részére 2003. december 31-ig fizetett (juttatott) kamatra lehet alkalmazni.

(10) Ha az adózó (kivéve a bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságot) a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerint 2000-ben mikro- és kisvállalkozásnak minősült, akkor – figyelemmel a (11) bekezdésben foglaltakra – a 2001. január 1-jétől június 30-ig terjedő időszakra esedékes adóelőlegnek

a) a havi 150 ezer forintot meghaladó részét köteles megfizetni, ha az adóelőleg havonta esedékes,

b) a negyedévi 450 ezer forintot meghaladó részét köteles megfizetni, ha az adóelőleg negyedévente esedékes.

(11) A (10) bekezdésben foglaltakat az adózó akkor alkalmazhatja, ha 2001. február 15-ig az adóhatóság részére nyilatkozatot tesz arról, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerint 2000. december 31-én mikro- és kisvállalkozásnak minősült. E nyilatkozatot – amely az adózás rendjéről szóló törvény alkalmazásában végrehajtható okiratnak minősül – az éves adóbevallásra kötelezett adózó éves adóbevallásában, más adózó éves különbözeti adóbevallásában teheti meg.

(12) Ha az adózó a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerint 2000 utolsó adóévéről szóló bevallás benyújtásának napján mikro- és kisvállalkozásnak minősül, a 2001. július 1-jétől 2002. június 30-ig terjedő időszakra esedékes adóelőleg megállapításánál a 26. § alkalmazásakor fizetendő adónak tekinti az említett bevallásában megállapított fizetendő adónak az 1,8 millió forintot meghaladó részét.

(13) A (10)–(12) bekezdésben foglaltak alkalmazása nem mentesíti az adózót azon kötelezettsége alól, hogy – ha annak feltételei egyébként fennállnak – a bevallott adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint az adóévi várható fizetendő adó összegére egészítse ki.”

57. § A Tao. a következő 31. §-sal egészül ki:

„31. § (1) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést célozza:

a) a Tanács 90/434/EGK irányelve a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részvénycserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről;

b) a Tanács 90/435/EGK irányelve a különböző tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről.

(2) Ez a törvény az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttműködési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően a következő okmányok figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz:

a) a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozó modellegyezmény;

b) a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás.”

III. Fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása

58. § Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfat.) 7. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Nem minősül termékértékesítésnek továbbá a jogutódlással történő megszűnés – ideértve a kiválással történő jogutódlást –, ha a jogutód

a) a jogutódlással megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint

b) a jogutódlással megszerzett vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.”

59. § Az Áfat. 8. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Nem minősül szolgáltatásnyújtásnak

a) az ellenérték megfizetése, ha az pénzzel vagy készpénzhelyettesítő eszközzel történik,

b) a központi költségvetés fejezeti kezelésű előirányzata vagy elkülönített állami pénzalap terhére folyósított, jogszabályon alapuló, vagy pályázat útján elnyert, árat közvetlenül befolyásoló államháztartási támogatásnak nem minősülő pénzösszeg ellenében vállalt kötelezettség,

c) a b) pontban említett pénzösszegbe nem tartozik bele az ellenértéknek minősülő kutatásfejlesztési célt szolgáló támogatás.”

60. § Az Áfat. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § (1) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az adóalany által más részére ellenérték nélkül végzett – a 7. § alapján termékértékesítésnek nem tekintendő – tevékenység, feltéve, ha a tevékenység végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen, ha az adóalany:

a) a terméket – gazdasági tevékenysége köréből kivonva – ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek, és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható;

b) jogokat és más immateriális javakat gazdasági társaságnak nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként enged át, feltéve, hogy az azok beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.

(3) Az (1)–(2) bekezdéstől eltérően nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, ha a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor.”

61. § Az Áfat. 12. §-a a következő l) ponttal egészül ki:

(A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:)

„l) a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD program keretében közvetlenül a kedvezményezett részére történő, a külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon része, amelyet a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD forrásból finanszíroznak.”

62. § (1) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 16. és 17. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[(1) E törvény alkalmazásában]

„16. számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) a számla sorszáma;

b) a számla kibocsátójának neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;

c) a vevő neve és címe;

d) a teljesítés időpontja;

e) a számla kibocsátásának kelte;

f) a fizetés módja és határideje;

g) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;

h) a termék, szolgáltatás – amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető – mennyiségi egysége és mennyisége;

i) a termék, szolgáltatás – amennyiben ez utóbbi egységre vetíthető – adó nélkül számított egységára;

j) a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértéke tételenként és összesen;

k) a felszámított adó százalékos mértéke;

l) az áthárított adó összege tételenként és összesen;

m) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke tételenként és összesen;

n) a számla végösszege.

17. egyszerűsített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) a számla sorszáma;

b) a számla kibocsátójának neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;

c) a vevő neve és címe;

d) a számla kibocsátásának kelte;

e) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;

f) a termék, szolgáltatás – amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető – mennyiségi egysége és mennyisége;

g) a termék, szolgáltatás – amennyiben ez utóbbi egységre vetíthető – adóval együtt számított egységára;

h) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke tételenként és összesen;

i) a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékérték;”

(2) Az Áfat. 13. §-ának (1) bekezdése a következő 24. ponttal egészül ki:

[(1) E törvény alkalmazásában]

„24. távközlési szolgáltatás: a távközlésről szóló törvény szerinti távközlés; továbbá a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedése, valamint a globális információs hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítása.”

63. § Az Áfat. 15. §-ának (5) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi h) pont jelölése i) pontra változik:

[(5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg:]

„h) távközlési szolgáltatásnál;”

64. § Az Áfat. 16. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) Ha a koncessziós jog (ideértve a műsorszolgáltatási jogot is) átengedésekor az ellenérték nem ismert, illetve nem teljes összege ismert, a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja.”

65. § (1) Az Áfat. 33. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást]

„a) egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja, kivéve, ha a terméket és a szolgáltatást részben a 7. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében, vagy a 9. § (3) bekezdésében meghatározott szolgáltatáshoz használja fel, hasznosítja.”

(2) Az Áfat. 33. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Nem minősül adóalanyiságon kívüli tevékenységnek az a tevékenység, amelyet a költségvetési szerv vagy egyházi intézmény ellenértéknek nem minősülő támogatásból lát el. E tevékenységek közül a 2. számú mellékletben szabályozott tevékenység – az adólevonási jog tekintetében – a 30. § (1) bekezdésében szabályozott termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá. E tevékenységek közül az 1. számú mellékletben, valamint a 28. § (1) bekezdésében szabályozott tevékenységek akkor esnek a 30. § (1) bekezdésében szabályozott termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással egy tekintet alá, ha ugyanazon szolgáltatás igénybevevője felé ellenérték nélkül, kizárólag ellenértéknek nem minősülő támogatásból történik a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás végzése.”

66. § Az Áfat. a következő 33/A. §-sal egészül ki:

„33/A. § (1) A 33. § (2) bekezdés b) pontjától eltérően a személygépkocsi beszerzésére jutó előzetesen felszámított adót levonásba helyezheti a kizárólag távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) szolgáltatást végző adóalany, ha a személygépkocsi beszerzését megelőző adóévben – ha az adóalany év közben jelentkezett be, az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően időarányosan – az általa nyújtott szolgáltatás összesített adóalapja a 4 millió forintot meghaladta.

(2) A tárgyévben egynél több személygépkocsi beszerzése esetén az (1) bekezdés szerinti adóalapot annyiszor kell teljesíteni, ahány személygépkocsi beszerzésére a tárgyévben sor kerül.

(3) Ha az adóalany él az (1) bekezdésben biztosított adólevonási jogával, a személygépkocsi beszerzésének adóévét követő ötödik adóév végéig nem választhat alanyi adómentességet, továbbá ezen időszak alatt csak az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységet folytathatja. Eltérő esetben – 60 hónapos időszakot figyelembe véve – az eltérés hónapjára, és a jelzett időszak hátralévő hónapjaira eső, korábban levont előzetesen felszámított adó időarányos részének visszatérítésére kötelezett.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott adóalany mentesül a 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti levonási tilalom alól, ha a személygépkocsi beszerzését követő 60 hónapon keresztül a személyi jövedelemadóról szóló törvény 70. §-ában meghatározott cégautó adót megfizeti.”

67. § Az Áfat. 36. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(3) bekezdések számozása (3)–(4) bekezdésekre változik:

„(2) A teljesítés időpontját magába foglaló adómegállapítási időszakot követően kézhez vett számlában szereplő előzetesen felszámított adót a kézhezvétel napját magába foglaló adómegállapítási időszakban kell szerepeltetni. A kézhezvétel időpontját az adózónak a számlán is igazolnia kell.”

68. § Az Áfat. 38. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A 33. § (4) bekezdésében meghatározott tevékenység e bekezdés, illetve a 39. § alkalmazásában az adólevonásra nem jogosító termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá.”

69. § (1) Az Áfat. 43. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról]

„b) készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre – a kibocsátó döntésétől függően – egyszerűsített számlát vagy számlát kibocsátani, azzal, hogy számla kibocsátása esetén a teljesítés időpontja a készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés időpontja.”

(2) Az Áfat. 43. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Ha a költségvetési szerv vagy az egyházi intézmény a 33. § (4) bekezdésében szabályozott tevékenységét kizárólag ellenértéknek nem minősülő támogatásból látja el, e tevékenysége körében mentesül az e §-ban, illetve a 70. § (1) bekezdésében szabályozott bizonylatkiállítási kötelezettség alól.”

70. § Az Áfat. 44. §-ának (1)–(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A számlában, számlát helyettesítő okmányban az adó alapját és az áthárított adó összegét a felszámított adómérték szerinti részletezésben és összesítve is fel kell tüntetni.

(2) Egyszerűsített számlában az adóval növelt ellenértéket a felszámított adómérték szerinti részletezésben is fel kell tüntetni, továbbá azt a felszámított adómértéknek megfelelő százalékértéket kell szerepeltetni, amely az adót is tartalmazó árból az áthárított adó összegének a meghatározásához szükséges. Ez a százalékérték:

a) 25 százalékos felszámított adómértéknél 20,00 százalék;

b) 12 százalékos felszámított adómértéknél 10,71 százalék.”

71. § Az Áfat. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az az adóalany, akinek (amelynek) a tárgyévet megelőző évben a gazdasági tevékenységéből származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke – kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket –, vagy annak időarányosan éves szintre átszámított összege a 8 millió forintot nem haladta meg, és az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a tárgyévről éves adóbevallás benyújtására kötelezett, feltéve, hogy a tárgyévet megelőző év utolsó adómegállapítási időszakáról benyújtott bevallásához csatolt nyilatkozatában nem jelenti be, hogy a tárgyévre nézve a negyedévenkénti adóbevallási és adóelszámolási kötelezettséget választja. Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben a gazdasági tevékenységéből származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke – kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket – a 8 millió forintot meghaladta. A tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell – a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig – benyújtani, amelyben az adóalany az értékhatárt elérte. Az adóalany havi bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévi első adóbevallásában megállapított elszámolandó adója pozitív előjelű, és az 1 millió Ft-ot elérte.”

72. § Az Áfat. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az alanyi adómentességet választó adóalany – a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítés és a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport és a 40. § (2) bekezdésében meghatározott adókötelezettség kivételével – adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja.”

73. § Az Áfat. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adóalany az alanyi adómentességet az adóév végéig választja. Az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó nyilatkozatát, illetve annak megváltoztatását, továbbá – ha az alanyi adómentesség a (2) bekezdés alapján az alanyi adómentességre jogosító összeghatár túllépése miatt szűnik meg – változásbejelentési kötelezettségét az adózás rendjéről szóló törvény szerint teljesíti.”

74. § Az Áfat. 65. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) E fejezet alkalmazásában a teljesítési időpont az utas visszaérkezésének napja.”

75. § Az Áfat. 70. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Nem kell nyugtát kibocsátani:]

„a) a szerencsejáték szolgáltatás (SZJ 92.71.10, kivéve más kiegészítő szolgáltatást SZJ 92.71.10.9) nyújtása esetén;”

76. § Az Áfat. 71. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7)–(9) bekezdés számozása (8)–(10) bekezdésre változik:

„(7) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a PHARE programokat koordináló tárca nélküli miniszter arra, hogy együttes rendeletben szabályozza a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD program keretében történő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás igazolásának módját.”

77. § (1) Az Áfat. 72. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adóhatóság a kedvezményezett indokolt kérelmére – saját hatáskörben – engedélyezi az e törvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó visszatérítését, ha kormányrendelettel kihirdetett, vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződés úgy rendelkezik, hogy a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás árában foglalt adó viselése alól a kedvezményezettet mentesíteni kell.”

(2) Az Áfat. 72. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A (2) és (3) bekezdés szerinti adó-visszatérítés – amennyiben a (2) bekezdés alapján a nemzetközi szerződés meghatározott pénzösszeg felhasználását ahhoz a feltételhez köti, hogy az abból finanszírozott kiadások árában foglalt adó alól a kedvezményezettet mentesíteni kell – legfeljebb olyan hányadban engedélyezhető, amilyen hányadban a kiadásokból a pénzösszeg részesedik.”

78. § Az Áfat. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adóhatóság az adóalany indokolt kérelmére – saját hatáskörben – felmentést adhat a 70. §-ban megállapított nyugtaadási kötelezettség, vagy kizárólag a pénztárgéppel történő nyugtaadási kötelezettség alól abban az esetben, ha

a) szociális vagy egészségügyi helyzete miatt a kötelezettség teljesítése az adóalanyra aránytalanul nagy terhet róna;

b) a vállalkozás mérete miatt az adóalany alkalmazottat, családtagot vagy közeli hozzátartozót és más, a kötelezettség teljesítésére képes személyt nem foglalkoztat; vagy

c) a gazdasági tevékenység jellege miatt a kötelezettség teljesítése adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép felhasználásával sem oldható meg, vagy csak aránytalanul nagy megterheléssel lenne megoldható.”

IV. Fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása

79. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Jövedéki ügyben első fokon – ha e törvény másként nem rendelkezik – a vámhivatal, a jövedéki hivatal és a jövedéki központ jár el. Az eljárásra az adóraktár, az adómentes felhasználó üzeme, raktára, a kereskedő üzlete, raktára fekvése, az egyéb személy jogosulatlan tevékenységének helye szerinti vámhatóság, a főváros IV–X., XIII–XXI. és XXIII. kerületében a budapesti 16. számú, a főváros I–III., XI–XII. és XXII. kerületében a budapesti 18. számú vámhivatal az illetékes.”

(2) A Jöt. 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A jövedéki adóüggyel kapcsolatos feladatokat – kivéve a hatósági felügyelet keretében ellátott adóztatási feladatokat – első fokon a megyeszékhelyen működő vámhivatal [Pest megyében a 18. számú, a fővárosban az (1) bekezdésben foglaltak szerint a 16. és 18. számú vámhivatal] és a jövedéki központ látja el, továbbá jogosult a jövedéki engedélyezési ügyben az eljárásra.”

(3) A Jöt. 5. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adójeggyel, a zárjeggyel kapcsolatos ügyben – az adójegy és a zárjegy felhasználásának helyszíni ellenőrzése, elszámoltatása kivételével – első fokon a 16. számú vámhivatal jár el. A bor zárjegynek az egyszerűsített adóraktárak részére történő kiadását a megyeszékhelyen működő vámhivatal, illetve Bács-Kiskun megyében a jövedéki központ, Pest megyében és a fővárosban a 16. számú vámhivatal végzi.”

80. § (1) A Jöt. 7. §-a 1. pontjának b) és d) alpontja, valamint az 1999. évi XCIX. törvény 22. §-a (1) bekezdésében megállapított, a 2000. évi XXXII. törvény 98. §-ának (11) bekezdésével módosított j) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a pont kiegészül a következő l) alponttal:

[E törvény alkalmazásában

1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]

„b) az ásványolajok közé tartozó adalék legfeljebb 0,2 térfogatszázalék arányban üzemanyagba, tüzelő- és fűtőolajba történő bekeverését;”

d) az azonos adómértékű ásványolajtermék finomítói ásványolaj raktárban, illetve terméktávvezetékben történő, felhasználási cél szerinti átminősítését;”

„j) az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott gazdasági évenként és háztartásonként összesen legfeljebb 1000 liter, saját fogyasztásra szánt szőlőbor előállítása a háztartásban élő természetes személy(ek) művelésében álló, 1500 m2-t meg nem haladó szőlőterületen termelt szőlőből és/vagy legfeljebb az értékesített saját szőlőtermés mennyiségével azonos mennyiségben vásárolt szőlőből;”

„l) biológiai ecetet előállító üzemben a kettős fermentáció első lépéseként végzett alkoholos erjesztést, ha azt a vámhatóságnak előzetesen bejelentették, és a keletkezett félkész terméket ecet hozzáadásával haladéktalanul denaturálják;”

(2) A Jöt. 7. §-ának 8. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„8. adómentes felhasználó: a jövedéki termék adómentes beszerzésére az e törvényben meghatározott engedéllyel rendelkező, a jövedéki terméket az e törvényben meghatározott adómentes célra felhasználó személy;”

(3) A Jöt. 7. §-ának 10. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„10. szabadforgalomba bocsátás: a jövedéki termék adóraktárból, illetve adómentes felhasználó üzeméből történő kitárolása – kivéve, ha az adóraktárba, tranzitterületre, külföldre vagy adómentes felhasználó részére történik –, továbbá az adóraktárban a szőlőbornak a külön jogszabályban meghatározott termelői borkimérés céljára történő felhasználása, valamint az importált jövedéki termék belföldi forgalom számára történő vámkezelése vagy a vámhatóság olyan intézkedése, amelynek eredményeként a jövedéki terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni, ha a vámkezelést vagy az intézkedést követően a jövedéki terméket nem tárolják be adóraktárba vagy adómentes felhasználóhoz;”

(4) A Jöt. 7. §-ának 18. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„18. megbízható adós: az a személy, aki legalább 2 éve engedéllyel végez adóraktárban folytatható tevékenységet, illetve aki legalább 2 éve folytat az e törvény szerinti jövedéki engedély birtokában jövedéki engedélyes kereskedelmi, export és import tevékenységet, és a vámtörvény szerint vámszempontból megbízható, terhére a jövedéki biztosíték e törvény 22. §-ának (5) bekezdése alapján történő megállapítására irányuló kérelem benyújtását, illetve a jövedéki biztosíték hivatalból történő, e törvény 22. §-ának (8) bekezdése szerinti felülvizsgálat megkezdését megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság jogerős határozattal nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének – a 2 éves vizsgált időszakban összességében – 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek;”

81. § A Jöt. 15. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő c) ponttal:

[Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha]

„c) a szőlőtermelő az adóraktárból az 54/B. § (4) bekezdése rendelkezésének megsértésével vette át a szőlőbort adómentesen.”

82. § A Jöt. 17. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő e) ponttal:

(Az adó fizetésére kötelezett)

„e) a 15. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben a szőlőtermelő.”

83. § (1) A Jöt. 22. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A jövedéki biztosíték összegét hivatalból vagy kérelemre módosítani kell, ha az annak elfogadásánál figyelembe vett feltételek vagy körülmények megváltoztak. A jövedéki biztosíték csökkentése – ideértve az (5) bekezdés alapján lehetséges csökkentést is – kizárólag kérelemre történik.”

(2) A Jöt. 22. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(12) A jövedéki biztosíték – ideértve a (3) bekezdés szerint jövedéki biztosítékként szolgáló vámbiztosítékot is – az esedékességkor, végrehajtható adó-, adóelőleg-, termékdíj-, bírság-, pótléktartozás, zárjegyhiány [50. § (5) bekezdés], a 63. § (7) bekezdés rendelkezései szerint teljesíteni elmulasztott halasztott fizetési kötelezettségre és az adóraktár engedélyesét terhelő költség fedezetére, illetve – amennyiben a vámtörvény rendelkezése szerint a jövedéki biztosíték a vámbiztosítékba beszámítható – a jövedéki termék meg nem fizetett vámterhére vehető igénybe a végrehajtás szabályai szerint, ha az adóraktár engedélyese önkéntesen nem teljesít. A követelés érvényesítésére külön határozat nélkül a vámhatóság jogosult.”

84. § A Jöt. 23. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Az adóraktári engedély megszűnése esetén az adóraktár engedélyese – az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben annak özvegye vagy örököse – köteles a kiadott adóraktári engedély eredeti példányát és annak hiteles másolatait a megszűnés napjától számított 5 munkanapon belül visszaszolgáltatni az engedélyt kiadó vámhivatal részére.”

85. § A Jöt. 26. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A jövedéki biztosíték készpénz, vagy belföldi székhelyű hitelintézet által vállalt vagy felülgarantált bankgarancia lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. Bankgaranciaként a visszavonhatatlan vagy kizárólag az olyan visszavonható bankgarancia fogadható el, amely a visszavonás lehetőségét a vámhatóság jóváhagyásához is köti. A vámhatóság a bankgarancia visszavonását akkor hagyja jóvá, ha az adómentes felhasználónak nincs adótartozása.”

86. § A Jöt. 27. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) A keretengedély megszűnése esetén az adómentes felhasználó – az (5) bekezdés b) pontja szerinti esetben annak özvegye vagy örököse – köteles a kiadott keretengedély eredeti példányát és annak hiteles másolatait a megszűnés napjától számított 5 munkanapon belül visszaszolgáltatni az engedélyt kiadó vámhivatal részére.”

87. § A Jöt. 29. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A keretengedéllyel beszerzett jövedéki termék adómentesen csak a 37., 47., 53/A., 54/J. és 60/A. §-ban meghatározott célra használható fel, és azt az adómentes felhasználónak hitelt érdemlően igazolnia kell.”

88. § (1) A Jöt. 31. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a megfizetett adó visszaigénylésére (levonására) jogosult]

„d) az a személy, aki adóraktárból vagy importálótól a 37. § (1) bekezdésében megjelölt ásványolajat, a 47. § (1) bekezdésében megjelölt alkoholterméket, az 53/A. § (1) bekezdésében megjelölt sört, illetve a bort és a nem habzó köztes alkoholterméket adóval növelt áron szerezte be és adómentes célra használta fel, ideértve a belső minőség-ellenőrzéshez szükséges vizsgálatok céljára történő – a hatályos jogszabályoknak, valamint szabványoknak megfelelő – mintavételi szabályzat szerinti felhasználást is.”

(2) A Jöt. 31. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés b), c) pontja szerinti visszaigénylés esetében az alkoholtermék és a bor, illetve a dohánygyártmány adója visszaigénylésének feltétele az is, hogy az importáló, az exportáló az alkoholtermékről és a borról a zárjegyet, illetve a dohánygyártmányról az adójegyet a vámhatóság képviselőinek jelenlétében eltávolítsa és megsemmisítse, vagy felülragasztással érvénytelenítse. A megsemmisítésről, illetve az érvénytelenítésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amely a visszaigénylés kötelező bizonylata. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szervezet mentesül az e bekezdésben megjelölt kötelezettségek alól, amennyiben az általa exportált jövedéki termék külföldön szolgálatot teljesítő magyar fegyveres erők részére kerül kiszállításra.”

(3) A Jöt. 31. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti visszaigénylési jog érvényesítéséhez a jövedéki termék beszerzését, a felhasználási célt és a felhasználási arányszámot a vámhatóságnak előzetesen be kell jelenteni, továbbá arra a termékre vonatkozóan, amelyre adóvisszaigénylést érvényesítenek, vezetni kell a 28. § (3) bekezdésében és a végrehajtási rendeletben előírt nyilvántartást.”

89. § (1) A Jöt. 32. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Önadózás esetén az adó alapját és az adót naptári hónaponként kell megállapítani, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik. Az adómentes felhasználó az adóbevallási kötelezettségének azon tárgynegyedévet követő hó 20-áig köteles eleget tenni és az adót megfizetni, amelyben a 14. § (4) bekezdése szerint beállt az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége.”

(2) A Jöt. 32. §-a kiegészül a következő (17) bekezdéssel:

„(17) Az adó bevallásában az Art. 1. számú melléklet I/1. pontjában meghatározott kerekítési szabályokat kell alkalmazni.”

90. § (1) A Jöt. 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az ásványolaj adójának mértéke – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel –:

a) a 2710 00 26, a 2710 00 27, 2710 00 29 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinekre, továbbá a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 50 ppm-nél kisebb és összaromástartalma nem haladja meg a 35% értéket, 98,60 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 103,50 Ft/liter,

b) a 2710 00 26, a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre, továbbá a 2710 00 32 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 50 ppm-nél nagyobb vagy összaromástartalma meghaladja a 35% értéket, 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 111,80 Ft/liter,

c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre – a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével – 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 111,80 Ft/liter,

d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra – a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével – 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 111,80 Ft/liter,

e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelőolajokra, továbbá azokra a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alá tartozó fűtőolajokra, amelyek viszkozitása 20 C hőmérsékleten kisebb, mint 10 mm2/s, vagy a desztillációs vizsgálatnál a 250 C hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 25%-ot, vagy a 350 C hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 80%-ot, vagy 15 C-on mért sűrűsége kisebb 860 kg/m3-nél, 85,00 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 89,20 Ft/liter,

f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13, 2711 19 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáztermékből arra a cseppfolyósított szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 45,60 Ft/kg, 2002. január 1-jétől 47,90 Ft/kg,

g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáztermékből arra a sűrített gáz halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 23,30 Ft/nm3, 2002. január 1-jétől 24,50 Ft/nm3,

h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira – a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével – 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 111,80 Ft/liter,

i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 2710 00 85 vámtarifaszám alatti kenőolajra 76,50 Ft/kg, 2002. január 1-jétől 80,30 Ft/kg,

j) a 3811 vámtarifaszám alatti, 5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű adalékanyagra 0 Ft/kg, az 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésűre 76,50 Ft/kg, 2002. január 1-jétől 80,30 Ft/kg,

k) a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra – a stabilizálatlan gazolin kivételével – 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 111,80 Ft/liter,

l) a 3824 90 95 99 vámtarifaszám alá tartozó termékek közül a kizárólag növényi olajból észterezéssel előállított, üzemanyagként felhasznált vagy felhasználásra kerülő, a 41. § (1) bekezdés j) pontja szerinti biodízel adóraktárban előállított, a hatályos magyar szabvány előírásainak megfelelő termékre (a továbbiakban: biodízel), továbbá a 2710 00 74 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fűtőolajra 0 Ft/liter;

m) a 34. § szerinti, de e § a)–l) pontjában nem említett ásványolajra – a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemű motorolaj kivételével – a belső égésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy hígítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 106,50 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 111,80 Ft/liter, a belső égésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy hígítóanyagaként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 85,00 Ft/liter, 2002. január 1-jétől 89,20 Ft/liter, a közúti járművek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyósított gáz esetén 45,60 Ft/kg, 2002. január 1-jétől 47,90 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 23,30 Ft/nm3, 2002. január 1-jétől 24,50 Ft/nm3.”

(2) A Jöt. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b), d), e) és m) pontjában meghatározott mérték 20,00 Ft/literrel, az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mérték 85,00 Ft/literrel, 2002. január 1-jétől 89,20 Ft/literrel, illetve a cseppfolyósított gáz esetén 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén 20 Ft/nm3-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv előírásainak.”

91. § (1) A Jöt. 41. §-a (1) bekezdésének d) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„[(1) Ásványolaj adóraktári engedély]

„d) a 36. § (1) bekezdés f) pontja szerinti cseppfolyós propán vagy bután, valamint ezek keverékének üzemanyag célú előállítására, valamint e termékeknek, továbbá a 2710 00 25 vámtarifaszám alatti terméknek a 36. § (1) bekezdés k) pontja szerinti gázkondenzátum feldolgozásával történő előállítására (a továbbiakban: cseppfolyósított gáztöltő);”

„g) a 36. § (1) bekezdés a), b) és e) pontja szerinti üzemanyag célú benzin, gázolaj és a tüzelőolaj, valamint a 2710 00 51 vámtarifaszámú üzemanyag petróleum önálló tárolását végző tárolótelepre (a továbbiakban: üzemanyag tároló);”

(adható.)

(2) A Jöt. 41. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az olyan ásványolaj termék előállítására alkalmas desztilláló berendezést, amelyre e törvény adómértéket állapít meg, kizárólag a vámhatóság engedélyével szabad előállítani, importálni, – a kőolajfinomító, a finomítói ásványolajraktár és a cseppfolyósított gáztöltő adóraktár kivételével – birtokolni, és – a kőolajfinomító, a finomítói ásványolajraktár és a cseppfolyósított gáztöltő adóraktár részére történő értékesítés kivételével – értékesíteni.”

92. § A Jöt. 42. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) E törvény alkalmazásában

1. bérfőzés: szeszfőzdében a bérfőzető részére történő gyümölcspálinka vagy borpárlat-előállítás;

2. bérfőzető: az a 18. életévét betöltött természetes személy, aki saját termésű vagy begyűjtött gyümölcsökből és bogyókból, illetve saját termésű szőlőborból és borászati melléktermékből állíttat elő gyümölcspálinkát vagy borpárlatot;

3. teljes denaturálás: az alkoholtermék emberi fogyasztásra való végleges alkalmatlanná tétele,

4. részleges denaturálás: az alkoholterméknek élvezeti cikként történő felhasználásra alkalmatlanná tétele a külön jogszabályban meghatározott módon.”

93. § (1) A Jöt. 43. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adó mértéke – a (3)–(4) bekezdésben foglalt eltéréssel – hektoliterfokonként 1590 forint, 2002. január 1-jétől 1670 forint.”

(2) A Jöt. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka (a továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 1375 forint, 2002. január 1-jétől 1515 forint.”

(3) A Jöt. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A szeszfőzdében bérfőzés keretében előállított pálinka (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója egy bérfőzető részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 50 hektoliterfok mennyiségig 594 forint, 2002. január 1-jétől 653 forint, 50 hektoliterfok felett 1375 forint, 2002. január 1-jétől 1515 forint.”

94. § A Jöt. 44. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A 8–17. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérően a bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha]

„b) a szeszfőzde a terméket még nem adta át a bérfőzetőnek, de az adó összege elérte a 200 ezer forintot, vagy”

95. § (1) A Jöt. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Adómentes felhasználás a 2207 vámtarifaszámú alkoholterméknek a felhasználása

a) az Országos Gyógyszerészeti Intézet által törzskönyvezett gyógyszerek, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet által nyilvántartásba vett gyógyszernek nem minősülő, szájon át fogyasztható alkoholtartalmú gyógyhatású termékek 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben való előállításához, a szájon át nem fogyasztható, alkoholtartalmú készítmények, továbbá a gyógyszerhatóanyagok és intermedierek előállításához, valamint az e pontban megjelölt termékek gyártóberendezéseinek a technológiai előírásokban rögzített tisztítási eljárásához,

b) a biológiai ecet, – a c) pontban megjelölt bonbonok előállítása céljára – alkoholos gyümölcs, az aromák gyártásához,

c) a legfeljebb 8,5 hektoliterfok/100 kg alkoholtartalmú bonbonok, vagy – az alkoholtartalmú italok kivételével – a legfeljebb 5 hektoliterfok/100 kg alkoholtartalmú más élelmiszerek gyártásához,

d) vegyipari és kozmetikai termékek előállításához.

Adómentes felhasználásnak minősül továbbá a 2208 vámtarifaszámú alkoholterméknek – a c) pontban megjelölt bonbonok előállítása céljára – alkoholos gyümölcs gyártásához történő felhasználása.”

(2) A Jöt. 47. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) A 26. §-ban meghatározott keretengedély iránti kérelemben meg kell adni]

„c) a vegyipari és kozmetikai felhasználási cél esetén – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – a beszerzésre kerülő alkoholtermék esetében a külön jogszabályban az alkoholtermék részleges denaturálására meghatározott eljárási módok közül alkalmazott eljárást,”

(3) A Jöt. 47. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Amennyiben a vegyipari és kozmetikai felhasználási cél esetén nem lehet denaturált alkoholt felhasználni, annak műszaki indokolását és arról a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség nyilatkozatát kell a keretengedély iránti kérelemhez csatolni. A denaturálás mellőzésének indokoltságát az engedélykérelem elbírálása során a vámhatóság független szakértővel (intézettel) ellenőrizheti.

(4) Vegyipari és kozmetikai felhasználási célra adómentesen – a (3) bekezdés szerinti eset kivételével – csak az adómentes felhasználó által megjelölt és a keretengedélyben rögzített részleges denaturálási eljárással denaturált alkoholterméket lehet kitárolni az adóraktárból. A denaturálást a vámhatóság felügyelete mellett kell elvégezni.”

(4) A Jöt. 47. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Amennyiben az adómentes felhasználó az üzemében a 2915 vámtarifaszámú ecetsavból is előállít étkezési ecetsavat vagy ecetesszenciát, köteles a vásárolt ecetsavval is elszámolni.”

96. § A Jöt. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„48. § Az alkoholtermék teljes denaturálását szeszüzemben [49. § (1) bekezdés a) pont], a külön jogszabályban előírt denaturáló szerrel és denaturálási eljárással kell elvégezni.”

97. § (1) A Jöt. 49. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Alkoholtermék adóraktári engedély

a) az alkoholterméket – a gyümölcs kivételével – cukor- vagy keményítőtartalmú mezőgazdasági eredetű termékből erjesztéssel és/vagy lepárlással előállító, valamint a vegyipari és gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált alkoholtermék tisztítását (regenerálását) végző üzemre (a továbbiakban: szeszüzem),

b) kizárólag gyümölcspálinkát vagy borpárlatot gyümölcsökből és bogyókból, szőlőborból és borászati melléktermékekből, illetve – esetenként külön engedéllyel – gabonából erjesztéssel és lepárlással előállító üzemre (a továbbiakban: szeszfőzde),

c) az alapanyagok összekeverésével alkoholtermék előállítását, palackozását végző üzemre (a továbbiakban: italgyár),

d) az alkoholtermék önálló palackozását végző palackozó üzemre (a továbbiakban: szeszpalackozó),

e) a szeszüzem, a szeszfőzde, illetve az italgyár engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az előállított alkoholtermék tárolására, raktározására alkalmas ingatlanra (a továbbiakban: üzemi szeszraktár),

f) a kizárólag a 2207 vámtarifaszám alá tartozó, legalább 96 térfogatszázalék alkoholtartalmú, nagytisztaságú, analitikai minőségű alkoholtermék tisztítással, válogatással való előállítását és legfeljebb 1 liter űrtartalmú egységben való kiszerelését végző üzemre (a továbbiakban: etanol üzem)

adható.”

(2) A Jöt. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az alkoholtermék – kivéve a 2207 vámtarifaszám alá tartozó terméket – adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a kizárólag tranzitterületre történő vámmentes értékesítés kiszolgálására létesített közvámraktárban kialakított adóraktárra (a továbbiakban: tranzit adóraktár), valamint az egyéb célú közvámraktárban és a vámraktárban kialakított adóraktárra (a továbbiakban: vám adóraktár) is adható. A tranzit és a vám adóraktárban az alkoholtermék mellett adózatlan sör, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék és dohánygyártmány adómentes tárolása is megengedett.”

(3) A Jöt. 49. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére és az etanol üzemre a jövedéki biztosítékot legalább 1 millió forint, a szeszfőzdére legalább 10 millió forint értékben kell nyújtani.”

(4) A Jöt. 49. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:

„(5) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde esetében a 19. § (1) bekezdése f) pontjának rendelkezését nem kell alkalmazni.”

98. § (1) A Jöt. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az alkoholtermék – kivéve az 5,5 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú, fémdoboz csomagolású terméket –

a) szabadforgalomba bocsátása,

b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket, a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel, illetve a 2208 20 vámtarifaszámú olyan borpárlat esetén, amelyre a külön jogszabály alapján állami ellenőrzőjegy alkalmazását engedélyezték, az a) pont szerinti esetben kizárólag zár- és ellenőrzőjeggyel (a zárjegy és a zár- és ellenőrzőjegy a továbbiakban együtt: zárjegy) történhet.”

(2) A Jöt. 50. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A zárjegy az alkoholtermék palackjára vagy legkisebb fogyasztói csomagolási egységére felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozásra), és onnan került kiszállításra, illetve, hogy az importból származó alkoholtermék belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént. A zár- és ellenőrzőjegy formájában alkalmazott zárjegy igazolja továbbá a borpárlat külön jogszabályban meghatározott minőségét is.”

(3) A Jöt. 50. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és a vámhatóság bocsátja – elszámolási kötelezettség mellett – az adóraktár engedélyese és a 69. §-ban meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkező importáló rendelkezésére. A zár- és ellenőrzőjegy formában alkalmazott zárjegy kiadásához az Országos Borminősítő Intézet külön jogszabályban meghatározott engedélye is szükséges. Az adóraktár engedélyese és az importáló a zárjegyhez a zárjegy előállítási költségének a megfizetése ellenében juthat hozzá.”

(4) A Jöt. 50. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Az alkoholtermék – a (2) bekezdés c) pontja kivételével – 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba.”

(5) A Jöt. 50. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, valamint alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben való kiszerelését és forgalmazását az adóraktár kérelmére, meghatározott mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság engedélyezheti.”

99. § A Jöt. 51. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A szeszüzem kivételével cukorcefrét előállítani, értékesíteni, birtokolni, valamint a cukorcefréből alkoholterméket és a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket előállítani tilos.”

100. § A Jöt. 53. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adó hektoliterre vetítve Balling (Plató) fokonként 351 forint, 2002. január 1-jétől 365 forint.”

101. § A Jöt. a következő új címmel és 53/A. §-sal egészül ki:

„Adómentes felhasználás

53/A. § (1) Adómentes célú felhasználásnak a 2203 00 10 00 vámtarifaszámú sör biológiai ecet előállításához történő felhasználása minősül.

(2) A keretengedély megszerzésére és az adómentesen beszerzett sörrel való elszámolásra a 47. § (2) bekezdésének a), b), e) pontjában, (5) és (7) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.”

102. § A Jöt. 54. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A sörfőzde esetében a 19. § (1) bekezdése f) pontjának rendelkezését nem kell alkalmazni.”

103. § A Jöt. 54/A. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő 7. ponttal:

(E törvény alkalmazásában:)

7. mobil palackozó: olyan önjáró vagy vontatott közúti járműre felszerelt, zárt rendszerű technológiai berendezés, amely bor palackozására alkalmas.”

104. § A Jöt. 54/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő új (4)–(5) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Adómentes a saját művelésben álló szőlőterületen termelt szőlőből és/vagy legfeljebb az értékesített saját szőlőtermés mennyiségével azonos mennyiségben vásárolt szőlőből a természetes személy által előállított, gazdasági évenként és háztartásonként összesen legfeljebb 1000 liter saját fogyasztásra szánt szőlőbor. Gazdasági év alatt e fejezet alkalmazásában a tárgyévet megelőző év december 1-jétől tárgyév november 30-áig terjedő egy éves időszakot kell érteni. Az adómentes mennyiség abban az esetben sem haladhatja meg az 1000 litert, ha az egy háztartásban élők közül többen állítanak elő szőlőbort.

(4) Adómentes az adóraktárban a természetes személy szőlőtermelő részére a saját termésű szőlőből előállított és/vagy legfeljebb az értékesített saját szőlőtermés mennyiségével azonos mennyiségben vásárolt szőlőből előállított gazdasági évenként és háztartásonként legfeljebb 1000 liter saját fogyasztásra szánt szőlőbor. Az adómentes mennyiség abban az esetben sem haladhatja meg az 1000 litert, ha az egy háztartásban élő szőlőtermelők közül többen és/vagy több adóraktárban állíttatnak elő szőlőbort. A szőlőtermelő a részére szőlőbort előállító adóraktár engedélyesnek írásbeli nyilatkozatot ad a gazdasági évben más adóraktárban előállított vagy előállításra kerülő szőlőbora mennyiségéről, továbbá az egy háztartásban élő szőlőtermelő családtagok részére adóraktárban adómentesen előállított vagy előállításra kerülő szőlőbor mennyiségéről.

(5) Az adóraktár engedélyes véglegesen mentesül a (3)–(4) bekezdés szerint adómentes, az adóraktárban elfogyasztott vagy az adóraktárból kitárolt, a külön jogszabály szerint bizonylatolt szőlőborra felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól.”

105. § (1) A Jöt. 54/C. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„E törvény alkalmazásában szőlőtermelőnek minősül továbbá az a személy is, aki (amely) – függetlenül az általa művelt szőlőterület nagyságától – szőlőtermését – a csemegeszőlő kivételével – részben vagy teljes egészében értékesíti.”

(2) A Jöt. 54/C. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A szőlőtermelőnek a szőlőtermése helyi hegyközség – a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény (a továbbiakban: hegyközségi törvény) hatálya alá nem tartozó szőlőterület esetén a helyi önkormányzat jegyzője – által igazolt mennyiségéről, annak értékesítéséről vagy nem szőlőbor előállításához való felhasználásáról gazdasági évenként – vevőnkénti részletezésben – elszámolást kell készítenie, és azt a vámhatósághoz legkésőbb a gazdasági évet követő december 15-éig benyújtania. A szőlőtermelőnek a hegyközség – a hegyközségi törvény hatálya alá nem tartozó szőlőterület esetén a helyi önkormányzat jegyzője – által hitelesített pincekönyvet kell vezetnie.”

106. § (1) A Jöt. 54/D. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Nem kell adóraktári engedéllyel rendelkeznie annak a természetes személynek, aki

a) az 1500 m2-t meg nem haladó szőlőterületen termelt saját szőlőből és/vagy legfeljebb az értékesített saját szőlőtermés mennyiségével azonos mennyiségben vásárolt szőlőből az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott adómentes mennyiséget meghaladó,

b) az 1500 m2-t meghaladó szőlőterületen termelt szőlőből és/vagy legfeljebb az értékesített saját szőlőtermés mennyiségével azonos mennyiségben vásárolt szőlőből az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott adómentes mennyiséget meg nem haladó

mennyiségben állít elő szőlőbort.”

(2) A Jöt. 54/D. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Nem kell adóraktári engedéllyel rendelkeznie annak a személynek, aki (amely) a bor palackozását mobil palackozóval egyszerűsített adóraktárban vagy bor adóraktárban, illetve a vámhatósági nyilvántartási számmal rendelkező szőlőtermelő adómentes szőlőborának palackozását az adómentes szőlőbor tárolásának helyén végzi, amennyiben

a) a vámhatóságnak a mobil palackozó birtokolását, továbbá alkalmanként a bor palackozását a vámhatósághoz a külön jogszabály rendelkezései szerint bejelenti és vezeti a külön jogszabályban előírt nyilvántartást,

b) rendelkezik a palackozás végzéséhez szükséges szakhatósági engedélyekkel.”

107. § (1) A Jöt. 54/E. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult – a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel – az a személy, aki (amely) a tevékenysége során az utolsó három gazdasági év – amennyiben tevékenységét három évnél rövidebb ideje végzi, a tevékenység folytatásának időtartama – átlagában évente az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott mennyiséget meghaladó, de legfeljebb 1000 hektoliter szőlőbort állít elő, kivéve, ha annak több, mint 25%-át vásárolt szőlőborból állítja elő.”

(2) A Jöt. 54/E. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult személy az előállított szőlőbort)

„b) adóraktárnak továbbfeldolgozási céllal, kizárólag hordós kiszerelésben, és/vagy közvetlenül végső fogyasztó részére, pincéjéből 2 litert meg nem haladó kiszerelésben (a továbbiakban: palackos kiszerelés), 2 liternél nagyobb, de 25 litert meg nem haladó kiszerelésben (a továbbiakban: kannás kiszerelés), vagy helyben kimérve, és/vagy jövedéki engedélyes kereskedőnek és nem jövedéki engedélyes kereskedőnek kannás vagy palackos kiszerelésben, és/vagy adómentes felhasználónak, és/vagy külföldre”

(értékesítheti.)

(3) A Jöt. 54/E. §-a a következő (9) és (10) bekezdéssel egészül ki:

„(9) Az egyszerűsített adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) szőlőbor általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a szőlőbort az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes, újrafeldolgozás esetén pedig a 31. § (5) bekezdése a) pontjának, illetve (9) bekezdése a) pontjának rendelkezését kell alkalmazni.

(10) Azon egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult személy adóraktári engedélykérelmére, bizonylatolási, nyilvántartási, elszámolási és adóbevallási kötelezettségére, aki az előállított szőlőbort nem hozza forgalomba, az e § (2) bekezdésének a) pontja szerinti értékesítést végző egyszerűsített adóraktár engedélyes esetében meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni.”

108. § (1) A Jöt. 54/G. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (2)–(9) bekezdések jelölése (3)–(10) bekezdésekre változik:

„(2) Bor adóraktári engedélyt kell kiváltania annak, aki a tevékenysége során az utolsó három gazdasági év – amennyiben tevékenységét három évnél rövidebb ideje végzi, a tevékenység folytatásának időtartama – átlagában évente az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott mennyiséget meghaladó, de legfeljebb 1000 hektoliter szőlőbort állít elő, de az éves mennyiség több mint 25%-át vásárolt szőlőborból állítja elő.”

(2) A Jöt. 54/G. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés jelölése egyben (7) bekezdésre változik:

„(7) A szőlőbor és az egyéb bor előállítása, illetve a hordós vagy kannás kiszerelésű szőlőbor és az egyéb bor raktározása, tárolása – a 21. § (6) bekezdésében foglaltaktól eltérően – ugyanabban az adóraktárban nem megengedett.”

(3) A Jöt. 54/G. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés jelölése egyben (10) bekezdésre változik:

„(10) A bor adóraktár engedélyese a szőlőbort – kivéve a termelői borkimérés keretében történő értékesítést – kizárólag palackos és kannás kiszerelésben, az egyéb bort kizárólag palackos kiszerelésben bocsáthatja szabadforgalomba.”

(4) A Jöt. 54/G. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:

„(11) A bor adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) szőlőbor, illetve egyéb bor általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a szőlőbort, egyéb bort az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes, újrafeldolgozás esetén pedig a 31. § (5) bekezdése a) pontjának, illetve (9) bekezdése a) pontjának rendelkezését kell alkalmazni.”

109. § (1) A Jöt. 54/H. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A palackozott és a kannás kiszerelésű bor

a) szabadforgalomba bocsátása – kivéve, ha a szőlőbor szabadforgalomba bocsátása árverésen való értékesítés vagy termelői borkimérés keretében helyben fogyasztás céljára történik –,

b) belföldi forgalom számára való vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket, kizárólag zárjeggyel, illetve az olyan palackozott bort, amelyre a külön jogszabály alapján állami ellenőrző jegy alkalmazását engedélyezték, az a) pont szerinti esetben kizárólag zár- és ellenőrzőjeggyel (a bor zárjegye és zár- és ellenőrzőjegye a továbbiakban együtt: bor zárjegy) történhet.”

(2) A Jöt. 54/H. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A zárjegyfelhasználó részére a bor zárjegy a vámhatóság engedélye – a zár- és ellenőrzőjeggyel ellátandó szőlőbor esetében a vámhatóság és az Országos Borminősítő Intézet engedélye – alapján, a külön jogszabályban foglaltak szerint kerül átadásra.”

110. § A Jöt. 56. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adó mértéke literenként 75,50 forint, 2002. január 1-jétől 79,30 forint.”

111. § A Jöt. 59. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adó mértéke

a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 88,60 forint, 2002. január 1-jétől 101,00 forint,

b) a nem habzó köztes alkoholtermékre literenként 106,50 forint, 2002. január 1-jétől 115,00 forint.”

112. § A Jöt. a következő új címmel és 61/A. §-sal egészül ki:

„Adómentes felhasználás

60/A. § (1) Adómentes célú felhasználásnak a nem habzó köztes alkoholtermék biológiai ecet előállításához történő felhasználása minősül.

(2) A keretengedély megszerzésére és az adómentesen beszerzett nem habzó köztes alkoholtermékkel való elszámolásra a 47. § (2) bekezdésének a), b), e) pontjában, (5) és (7) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.”

113. § (1) A Jöt. 62. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Az adó mértéke]

„a) a cigarettára 3040 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka, 2002. január 1-jétől 3435 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka;”

„c) a finomra vágott dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 27 százaléka, 2002. január 1-jétől 28 százaléka.”

(2) A Jöt. 62. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(6) Az adójegy nélküli dohánygyártmány esetében, ha ugyanazon termékválasztékot]

„a) belföldön is forgalmazzák, az adófizetési kötelezettség (adó-visszaigénylési, -levonási jogosultság) keletkezésének időpontjáig ezen termékválasztékra a 16. számú vámhivatal által legutoljára kiadott adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót tartalmazó árat,”

(kell kiskereskedelmi eladási árnak tekinteni.)

114. § (1) A Jöt. 68. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A 36. § (1) bekezdésében megnevezett ásványolaj termékkel, továbbá a 3814 vámtarifaszám alá tartozó oldószerkeverékkel, hígítóval – kivéve a 2710 00 25 vámtarifaszám alá tartozó speciális benzint és a 2710 00 55 vámtarifaszám alá tartozó petróleumot 1 liter vagy annál kisebb kiszerelésben, illetve a 3811 vámtarifaszámú adalékanyagot és a 3814 vámtarifaszámú oldószerkeveréket, hígítót 20 kilogramm/liter vagy annál kisebb kiszerelésben –, a 41. § (3) bekezdésében említett fűtőolajjal és az ásványolajon kívüli egyéb jövedéki termékkel (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban az előbbiekkel együtt: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni az e törvényben meghatározott engedéllyel lehet.

(2) A Jöt. 68. §-a (2) bekezdésének 1. c), 2. és 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) E törvény alkalmazásában:

1. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység:]

„c) a szabadforgalomba bocsátott, az e bekezdés a) és b) pontjában nem említett egyéb jövedéki termék belföldön történő beszerzése, készletezése és továbbforgalmazók részére történő értékesítése, a (3) és (4) bekezdésben foglalt eltéréssel;”

„2. nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel a szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméknek nem az 1. pont szerinti jövedéki engedélyes kereskedelmi, vagy nem a 3. pont szerinti exporttevékenység keretében történő beszerzése, készletezése és értékesítése;

3. export- és importtevékenység: az a tevékenység, amely keretében a személy jövedéki terméknek a behozatalát vagy kivitelét saját nevében végzi, nem értve ide

a) a 9. § (2) bekezdésében foglalt adómentes termék behozatalát;

b) a jövedéki termék nem kereskedelmi forgalomban történő kivitelét;

c) a 72. § (11) bekezdésének b)–h) pontja szerinti nem kereskedelmi mennyiségű jövedéki terméknek jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek által történő, nem értékesítési célú kivitelét;

d) a vámtörvény 77. §-ának (8) bekezdésében meghatározott jogcímen ideiglenes behozatalban vámkezelt jövedéki termék vámáru kiállításra történő behozatalát;

e) az átviteli rendeltetésű (tranzit) jövedéki terméknek belföldön történő átszállítását;”

(3) A Jöt. 68. §-a kiegészül a következő (4) bekezdéssel:

„(4) Nem tekintendő a (2) bekezdés 1. c), illetve 2. pontja alá tartozó tevékenységnek a jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet és a természetes személy árverésen történő szőlőbor értékesítése vagy beszerzése, legfeljebb 45 liter mennyiségig, valamint a szőlőbor árverést szervező személy tevékenysége. A szőlőbor árverésen történő értékesítésének és beszerzésének nem feltétele, hogy a palack zárjeggyel legyen ellátva. A szőlőbor árverésének helyét és időpontját az árverést szervező személy köteles a vámhatósághoz előzetesen bejelenteni.”

115. § (1) A Jöt. 69. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4) A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre és saját számlára végzett importtevékenységre szóló jövedéki engedély (2) bekezdésben foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmező]

„c) az alkoholtermék, a sör, a pezsgő, a köztes alkoholtermék, a bor és a dohánygyártmány esetében telephelyenként legalább 100 m2 alapterületű, szilárd térelemekkel körülhatárolt raktárhelyiséggel, a nem palackozott alkoholtermék forgalmazásához legalább 100 m3 űrtartalmú, helyhez kötött tárolótartállyal”

(is rendelkezzen.)

(2) A Jöt. 69. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) A jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló és az exportáló által nyújtandó jövedéki biztosítékra a 22. § (5) és (11) bekezdésének rendelkezéseit is alkalmazni kell.”

(3) A Jöt. 69. §-a a következő új (16) bekezdéssel egészül ki:

„(16) A jövedéki engedélyes kereskedő köteles az engedélye eredeti példányát és annak hiteles másolatait a visszavonást, illetve a tevékenység megszüntetését követő 5 munkanapon belül a vámhivatal részére visszaszolgáltatni.”

116. § (1) A Jöt. 71. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolnia kell. A jövedéki engedélyes kereskedő – az 5,5 térfogatszázaléknál alacsonyabb alkoholtartalmú, fémdoboz csomagolású termék kivételével – az alkoholterméket – az 50. § (2) bekezdésében foglalt eltéréssel – csak zárjeggyel és – az 50. § (10) bekezdésében foglalt eltéréssel, illetve a gyógyszer nagykereskedelem kivételével – 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben, a dohánygyártmányt csak adójeggyel, a bort csak zárjeggyel ellátva szerezheti be, készletezheti, értékesítheti.”

(2) A Jöt. 71. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket]

„b) szállítólevéllel szállíthat.”

117. § (1) A Jöt. 72. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) A nem jövedéki engedélyes kereskedő köteles a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolni. Igazolt eredetűnek kell tekinteni az üzemanyagtöltő-állomáson, kiskereskedelmi tárolótelepen a készletfelvétel során megállapított készlettöbbletet a külön jogszabály szerint elszámolható mennyiség mértékéig, ha azt a leltárfelvétel alapján készletre veszik, és arra az adót a vámhatóság határozata alapján megfizetik.”

(2) A Jöt. 72. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a (11) bekezdésben meghatározott kereskedelmi mennyiséget elérő mennyiségű jövedéki terméket nyugtával nem, hanem csak olyan számla vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíthet, amely az áfa törvény szerinti adattartalmon kívül a „Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas” szöveget is tartalmazza. Az e bekezdés szerinti számla kibocsátása történhet a vásárlás időpontjától eltérő időpontban is, amennyiben az ellenérték kiegyenlítése készpénzkímélő fizetőeszköz (üzemanyagkártya) használatával történik, vagy a vevő és az eladó közötti szerződésben az időszakonkénti, a vásárlás időpontjától eltérő időpontú gyűjtőszámla kibocsátásában és pénzügyi teljesítésben állapodtak meg. A jövedéki termék eredetének igazolására szolgáló bizonylat a készpénzkímélő fizetőeszköz használata esetén a nyugta- és a kártyaelfogadási bizonylat, valamint az üzemanyagkártya, a szerződés alapján utólag történő számlázás és pénzügyi teljesítés esetén a nyugta és – a jogszabályban külön szabályozott adattartalmú – szállítólevél.”

(3) A Jöt. 72. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(13) Alkoholterméket és bort az üzlethelyiség raktárában, továbbá – a vendéglátó-ipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével – az üzlethelyiség eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, a szőlőbor esetében bontatlan, zárjeggyel ellátott kannában is lehet tárolni, értékesíteni. A vendéglátó-ipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely üzlethelyisége eladóterének kiszolgálásra szolgáló részében választékonként alkoholtermékből, köztes alkoholtermékből és borból csak egy-egy bontott palackot (ideértve a kannás kiszerelésű bort is) lehet tartani. A kannás kiszerelésű szőlőbor kimérése az eladótér kiszolgálásra szolgáló részében az e célra kialakított (használt) kimérő edényből (eszközből), vagy közvetlenül a kannából, italadagoló szerkezeten keresztül, vagy a vámhatóság által engedélyezett átfolyásmérővel ellátott, hitelesített 25 litert meghaladó edényzetből történhet.”

(4) A Jöt. 72. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(15) A repülőgépek kiszolgálását végző üzemanyagtöltő-állomások tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő 2710 00 51 vámtarifaszámú üzemanyag petróleum és a 2710 00 26 vámtarifaszámú repülőbenzin, és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető. Egyéb üzemanyagtöltő-állomás tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő, 2710 00 27, 2710 00 29 és 2710 00 32 vámtarifaszámú ólmozatlan motorbenzin, a 36. § (1) bekezdés f) pontja alatti üzemanyagcélú cseppfolyósított gáz, illetve a 2710 00 66 01 vámtarifaszámú gázolaj, a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02 vámtarifaszámú tüzelőolaj, és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha az üzemanyagtöltő-állomás tartályában kétféle üzemanyag véletlen keveredésével keletkezett ásványolaj terméket megsemmisítés céljából adóraktárba szállítanak (értékesítenek).”

(5) A Jöt. 72. §-ának (16) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(16) A nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő-állomás, kiskereskedelmi tárolótelep forgalmáról jövedéki termékenként külön nyilvántartást köteles vezetni, amelybe naponta, több műszakos üzemelés esetén műszakonként fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget, valamint a napi zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt. Az értékesített mennyiséget a kimérőszerkezet elektronikus számlálója szerint, a műszakjelentés alapján, az elektronikus számláló induló és záró állásának feltüntetésével kell megállapítani.”

(6) A Jöt. 72. §-ának (18) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(18) A vonatkozó jogszabály szerint borkimérésre jogosító üzletkörre kiadott működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedő elvitelre bort csak zárjeggyel ellátott palackban és kannában forgalmazhat.”

(7) A Jöt. 72. §-a kiegészül a következő (19) bekezdéssel:

„(19) E § (13) bekezdésének rendelkezését a szőlőbornak termelői borkimérés keretében történő értékesítése esetén nem kell alkalmazni.”

118. § A Jöt. 73. §-ának (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

[(2) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg]

„g) azon csomagküldeményeket, amelyekről a rendelkezésre álló adatok alapján alaposan valószínűsíthető, hogy adózás alól elvont jövedéki terméket tartalmaznak, a postai szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyén, a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltató telephelyén a szolgáltató két képviselője jelenlétében ellenőrizheti, és amennyiben az jövedéki terméket tartalmaz, e törvényben, illetve bűncselekmény alapos gyanúja esetén a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott intézkedéseket tesz.”

119. § (1) A Jöt. 75. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által elkövetett, az Art. 74. §-ának (1), (3), (7) és (12) bekezdésében összegszerűen vagy összegszerűen is megállapított mulasztási bírsággal sújtott jogellenes magatartás esetén a mulasztási bírság legmagasabb összege az ott megállapított összeghatárok kétszerese, ha a jogsértést jövedéki termékkel kapcsolatban követték el. A termékkísérő okmány, az egyszerűsített kísérő okmány és a borkísérő okmány kiállításának elmulasztása esetén az Art. 74. § (12) bekezdését és e bekezdés rendelkezését kell alkalmazni.”

(2) A Jöt. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adóalanyra az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének – a 74. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó – egyéb megsértése, elmulasztása esetén legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni.”

120. § A Jöt. 76. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi d) pont jelölése e) jelölésre változik:

[(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni]

„b) azt a terméket, amelynek adózott voltát a birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, borkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal, felvásárlási jeggyel vagy vámokmánnyal, illetve más, hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani,”

„d) azt a szőlőbort, amelyre a szőlőtermelő az adómentességet az 54/B. § (4) bekezdése rendelkezésének megsértésével vette igénybe,”

121. § (1) A Jöt. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagtöltő-állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő-állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított, a külön jogszabály szerint el nem számolható üzemanyag többlet mennyisége termékenként meghaladja az 500 litert.”

(2) A Jöt. 79. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő-állomáson nem alkalmazza a jogszabályban előírt pénztárgépet vagy a 71. § (8) bekezdésében, illetve a 72. § (15) bekezdésében foglalt rendelkezést megsérti, az üzemanyagtöltő-állomást az első jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra be kell zárni.”

122. § (1) A Jöt. 81. §-a kiegészül a következő (3)–(5) bekezdéssel, és egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (6) bekezdésre, az (5) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:

„(3) Amennyiben a lefoglalt termék, egyéb tárgy és eszköz vámáru, elkobzásukra is e törvény rendelkezései az irányadóak.

(4) A lefoglalt termék azonosítását (fajtáját, minőségét) vita esetén szakértői vizsgálattal kell megállapítani.

(5) A vámhatóságnak az Art. 57/A. § (3), (5)–(9) bekezdésének rendelkezéseit is értelemszerűen alkalmaznia kell a lefoglalás során.”

(2) A Jöt. 81. §-a kiegészül a következő (8)–(9) bekezdéssel, és egyidejűleg a jelenlegi (6) bekezdés számozása (10) bekezdésre változik:

„(8) A lefoglalt termék, egyéb tárgy és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével, valamint a (3) bekezdés szerinti szakértői díjjal kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerősen végrehajtható jövedéki bírság megfizetésére kötelezték. Ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli.

(9) A lefoglalt terméknek, egyéb tárgynak és eszköznek a vámhatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolása esetén a fizetendő költségtérítés tekintetében a vámtörvény 144. §-a (6) bekezdésének rendelkezését kell megfelelően alkalmazni. Egyéb raktárban történő tárolás esetén a raktárüzemeltető által szokásosan felszámított díjtétel az irányadó.”

123. § A Jöt. 84. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltételt a bor adóraktárra 2002. január 1-jétől kell teljesíteni. A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltétel teljesítésére vonatkozó nyilatkozatra a (3) bekezdésnek a nyilatkozattal kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.”

124. § A Jöt. 89. §-ának (2) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:

[(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg]

„m) a mobil palackozó és a mobil palackozóval végzett palackozási tevékenység bejelentésének és nyilvántartásának részletes szabályait.”

125. § A Jöt. a következő új 89/A. §-sal egészül ki:

„89/A. § Katasztrófahelyzetben a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezéséről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény szerinti megyei, fővárosi védelmi bizottságok elnökei, illetve az érintett területek polgármesterei felhatalmazást kapnak arra, hogy az üzemanyag-ellátás biztosítására a vámhatóság bevonásával e törvény előírásaitól eltérően is intézkedhetnek.”

V. Fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

126. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §-ának (1) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki:

(Teljes személyes illetékmentességben részesül:)

„l) a megyei területfejlesztési tanács, a térségi fejlesztési tanács és a regionális fejlesztési tanács.”

127. § Az Itv. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az öröklési illeték tárgya: az örökség – ideértve a magánnyugdíjpénztár-tag egyéni számláján felhalmozott összeg kedvezményezett (örökös) általi megszerzését, a haszonélvezeti jog megváltását, valamint az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatását is –, a hagyomány, a meghagyás alapján történő vagyonszerzés, a kötelesrész szerzése, továbbá a halál esetére szóló ajándékozás.”

128. § Az Itv. 12. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatása és ajándékozása esetén az illeték mértéke a 13. § (7) bekezdésében meghatározott illetékalap 10%-a.”

129. § Az Itv. 13. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatása és ajándékozása esetén az illeték alapja a működtetési jognak – terhekkel nem csökkentett – értéke.”

130. § Az Itv. 17. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Mentes az ajándékozási illeték alól:)

„c) az olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót – természetbeni juttatás címén – személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli;”

131. § Az Itv. a 17. § után a következő 17/A. §-sal egészül ki:

„17/A. § Mentes az öröklési és ajándékozási illeték alól az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése, ha a korábbi jogosult az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva az említett törvény hatálybalépésétől volt jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Az illetékmentességre való jogosultságot az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát szerző magánszemélynek kell igazolnia.”

132. § Az Itv. 18. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

(Az illetékfizetési kötelezettség a következő vagyoni értékű jogokra és ingókra terjed ki:)

„f) az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése.”

133. § Az Itv. 19. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése esetén az illeték alapja a működtetési jognak – terhekkel nem csökkentett – értéke, az illeték mértéke pedig az illetékalap 10%-a.”

134. § Az Itv. 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha a lakástulajdon szerzője a vásárláshoz lakásépítési kedvezményben részesül, ennek összegét – a (3)–(5) bekezdésben, valamint (8) bekezdésben említett esetek kivételével – a forgalmi értékből le kell vonni.”

135. § (1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)

„f) a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakásnak, ilyen lakás tulajdoni hányadának első megvásárlása.”

(2) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)

„o) az ügyvédi iroda olyan átalakulással (egyesülés, szétválás) bekövetkező vagyonszerzése, amikor a létrejövő iroda (irodák) a korábbinak jogutódja(i) lesz(nek).”

(3) Az Itv. 26. §-a a következő (11) és (12) bekezdéssel egészül ki: