„(11) Abban az esetben, ha a 23/A. § szerinti kedvezményes illetékmérték alkalmazására egyébként jogosult vagyonszerző valamely ingatlan szerzésével kapcsolatban az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott nyilatkozatot tesz, ezen illetékkötelezettségére a továbbiakban kizárólag e nyilatkozathoz kapcsolódó rendelkezések vonatkoznak. Ilyen esetben erre a vagyonszerzésre a 23/A. § rendelkezései nem alkalmazhatók.

(12) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése, ha az átruházó az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva, az említett törvény hatálybalépésétől volt jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Az illetékmentességre való jogosultságot az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát szerző magánszemélynek kell igazolnia.”

136. § Az Itv. a 26. § után a következő 26/A. §-sal egészül ki:

„26/A. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a természeti katasztrófa következtében megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul megrongálódott (a továbbiakban: megsemmisült) lakástulajdon helyett vásárolt másik lakástulajdon (erre vonatkozó vagyoni értékű jog) megszerzése, ha

a) a magánszemély a tulajdonában (résztulajdonában), haszonélvezetében vagy használatában álló, természeti katasztrófa következtében megsemmisült lakást életvitelszerűen lakásaként használta, nincs másik lakástulajdona, másik lakástulajdonban 50%-ot elérő tulajdoni hányada, illetve másik lakástulajdonon fennálló haszonélvezeti, használati joga, valamint

b) a megsemmisült lakástulajdon pótlására 6 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű lakástulajdont (ilyen értékű lakástulajdonban tulajdoni hányadot) vásárol, vagy visszterhesen ilyen lakástulajdonon haszonélvezet, használat jogát szerzi meg, és ezt a vagyonszerzést legkésőbb a másik lakástulajdona megsemmisülését követő év március 31-ig illetékkiszabásra bejelenti.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tulajdoni hányad megszerzése esetén az illetékmentesség csak akkor alkalmazható, ha annak aránya nem haladja meg a vagyonszerzőnek a megsemmisült lakástulajdonra vonatkozó tulajdoni hányadát.

(3) A vagyonszerző a megsemmisült lakás tulajdoni viszonyait hiteles tulajdoni lap másolatával, az (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat pedig a megsemmisült lakástulajdon fekvése szerint illetékes önkormányzat jegyzője által illetékmentesen kiállított hatósági bizonyítvánnyal köteles igazolni a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor.”

137. § Az Itv. 72. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az (1)–(5) bekezdéstől eltérően az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának értékét a vonatkozó adásvételi vagy ajándékozási szerződésben megjelölt – illetőleg folytatás esetén a szerző fél által bejelentett – érték alapján lehet megállapítani. Amennyiben az előzőek szerinti érték nem fejezi ki a valós értékviszonyokat, az illetékhivatal becslés útján állapítja meg az értéket.”

138. § Az Itv. 74. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az illetékfizetés módja:)

„(3) Az illetékbélyeggel fizetendő illetéket az eljárást kezdeményező iratra (jegyzőkönyvre) vagy ezek hiányában az eljárás során létrejött iratra kell felragasztani. A lerovandó eljárási illeték összegét kerekíteni kell oly módon, hogy az 50 forint alatti maradékot el kell hagyni, az 50 forintot és az azt meghaladó összeget pedig 100 forintnak kell számolni.”

139. § Az Itv. 76. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(Gépjármű, pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetése:)

„(1) A gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának, haszonélvezetének megszerzéséért járó illetéket pénzzel kell megfizetni. A 89. §-ban foglaltak kivételével az ilyen jog szerzését tanúsító okiratot – a 26. § (1) bekezdésének l) pontja szerinti mentesség igénybevétele esetén az erről szóló illetékhivatali határozat bemutatásával – annak keltétől számított 15 napon belül a bekövetkezett jogváltozás átvezetésére illetékes rendőrkapitányságnál, illetőleg közlekedési hatóságnál kell bemutatni. Az illetéket a gépjármű, pótkocsi átírását megelőzően – a rendőrkapitányságnál (közlekedési hatóságnál) beszerzett átutalási postautalványon – az illetékhivatal számlájára kell befizetni.”

140. § Az Itv. 90. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatását az erre jogosult személy a korábbi jogosult halálától számított 60 napon belül köteles – a vagyonszerzést rögzítő irat eredeti és másolati példányának benyújtásával – illetékkiszabásra az illetékhivatalhoz bejelenteni. A másolatot az illetékhivatal illetékmentesen hitelesíti.”

141. § Az Itv. 95. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzésével kapcsolatos öröklési, ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabására az az illetékhivatal illetékes, amelynek területén a működtetési jogot szerző fél lakóhelye van.”

142. § (1) Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában:)

„d) vagyoni értékű jog: a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga – ideértve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat –, továbbá a vagyonkezelői jog és az önálló orvosi tevékenység működtetési joga;”

(2) Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdése a következő r) és s) ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában:)

„r) természeti katasztrófa: az ár- és belvíz, a földcsuszamlás, valamint a földrengés;

s) lakóépület: kizárólag vagy túlnyomó részben lakást tartalmazó épület.”

VI. Fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

143. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 31. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség alól mentes:]

„c) a közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, a szakmunkásképzés keretében, a szolgálati kötelezettség teljesítése, vagy a vállalkozási tevékenység végzése, a munkáltató által kiküldetési rendelvénnyel, a munkáltató tevékenységi körébe tartozó munkavégzés – ide nem értve az átképzésen, a szervezett szakismereti oktatáson, továbbképzésen való részvételt – céljából az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély, továbbá;”

144. § A Htv. a 39. § után a következő 39/A. §-sal egészül ki:

„39/A. § (1) A 39. § (1) bekezdésétől eltérően

a) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint, az adóévben átalányadózó magánszemély (egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő) vállalkozó,

b) az 52. § 26. pont a)–d) pontja szerinti más magánszemély vállalkozó, feltéve, hogy az adóévet megelőző évben 4 millió forint nettó árbevételt nem ért el, illetve a tevékenységét adóévben kezdő magánszemély vállalkozó esetén az adóévben 4 millió forint nettó árbevételt várhatóan nem ér el,

az adó alapját a (2), illetőleg a (3) bekezdésben foglaltak szerint – figyelemmel a (4) és (5) bekezdésre – is megállapíthatja.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti vállalkozó esetében az adó alapja a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadó alapjának 20%-kal növelt összege, azzal, hogy az adó alapja nem lehet több, mint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti – e tevékenységből származó – bevételének 80 százaléka.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti vállalkozó esetében az adó alapja a nettó árbevételének 80 százaléka.

(4) Ha az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultság nem munkaviszony létesítése miatt szűnik meg, vagy az (1) bekezdés b) pontjában említett magánszemély vállalkozó az adóévben 4 millió forintot meghaladó nettó árbevételt ért el, akkor az adó alapját – az adóév egészére – a 39. § (1) bekezdése szerint kell megállapítani. Ha az (1) bekezdés a) pontjában említett magánszemély vállalkozó a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultságát munkaviszony létesítése miatt úgy veszíti el, hogy az adóévben elért árbevétele a 4 millió forintot nem haladja meg, az iparűzési adójának alapját a (3) bekezdés alkalmazásával is megállapíthatja.

(5) Az adó alapjának (2) vagy (3) bekezdés szerinti megállapítása adóévre választható, az erről szóló bejelentést az adóévet megelőző adóévről szóló bevallással egyidejűleg, a tevékenységét év közben kezdő vállalkozó, illetve ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor az adókötelezettség keletkezését, illetve az önkormányzat adót bevezető rendeletének hatálybalépését követő 15 napon belül kell megtenni az adóhatósághoz.”

145. § A Htv. 41. §-ának (1)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vállalkozó – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – a vállalkozók kommunális adójára és a helyi iparűzési adóra adóelőleget köteles fizetni.

(2) Az adóelőleg összege

a) ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónapnál nem rövidebb, az adóévet megelőző adóév adójának megfelelő összeg;

b) ha az adóévet megelőző adóév 12 hónapnál rövidebb, akkor a megelőző adóév adójának az adóévet megelőző adóév naptári napjai alapján adóévre számított összege;

c) az adóköteles tevékenységét az önkormányzat illetékességi területén az adóév közben kezdő vállalkozónál, vagy ha az önkormányzat az adót első alkalommal vagy év közben vezeti be, az adóévre bejelentett várható adó összege.

(3) Ha jogszabályi változás miatt az adó alapja vagy mértéke az adóévre módosul, az előleg összegét ennek figyelembevételével kell megállapítani.

(4) Nem köteles adóelőleget fizetni az előtársaság, továbbá az adóköteles tevékenységet jogelőd nélkül kezdő vállalkozó, az adókötelezettség keletkezésének adóévében. Nem alkalmazható ez a rendelkezés a már működő, de az önkormányzat illetékességi területén első ízben adóköteles tevékenységet kezdő vállalkozó esetében.”

146. § (1) A Htv. 52. §-a 22. pontjának a), c) és e) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában:

22. nettó árbevétel:)

„a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), növelve a befektetett pénzügyi eszközök után kapott (járó) kamatok, valamint az egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek üzleti évben kimutatott összegével, csökkentve a jövedéki adó, fogyasztási adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt – az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott – jövedéki adó, fogyasztási adó összegével a b)–j) alpontokban foglalt eltérésekkel,”

„c) biztosítóknál: a biztosítástechnikai eredmény növelve a nettó működési költségekkel, a befektetésekből származó biztosítástechnikai ráfordításokkal (csak életbiztosítási ágnál), az egyéb biztosítástechnikai ráfordításokkal, a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel, a biztosítási állományhoz kapcsolódó tárgyi eszközök bevételeivel, a befektetések értékesítésének árfolyamnyereségével és az egyéb befektetési bevételekkel (nem életbiztosítási ágnál), az életbiztosításból allokált befektetési bevétellel, valamint a nem biztosítási tevékenység bevételeivel, csökkentve a Kártalanítási Számlával szemben ráfordításként elszámolt összeggel, a tűzvédelmi hozzájárulásként elszámolt összeggel, és a biztosítottaknak visszajuttatandó befektetési eredménnyel,”

„e) befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételei növelve a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeivel, valamint a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel,”

(2) A Htv. 52. §-ának 36., 37., 38., 40. és 43. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában:)

„36. eladott áruk beszerzési értéke: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak – a számvitelről szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt – bekerülési (beszerzési) értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint – a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó – pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi árubeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a kifizetett árukészlet leltár szerinti záró értékével, növelve a kifizetett árukészlet leltár szerinti nyitó értékével. Csökkenti az eladott áruk beszerzési értékét az az érték, amellyel az adóalany a 37. pont szerint anyagköltségként, a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét csökkentette,

37. anyagköltség: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt anyagoknak – a számvitelről szóló törvény szerint – anyagköltségként elszámolt bekerülési (beszerzési) értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint – a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó – pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti záró értékével, növelve a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti nyitó értékével. Csökkenti az anyagköltséget a saját vállalkozásban végzett beruházáshoz felhasznált anyagok bekerülési (beszerzési) értéke, továbbá az az érték, amellyel az adóalany a 36. pont szerint az eladott áruk beszerzési értékeként, a 40. pont szerint a közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét csökkentette,

38. anyag, áru: a számvitelről szóló törvény szerinti vásárolt készletekből az anyagok, az áruk,”

„40. közvetített szolgáltatások értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Ide sorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó, az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti – írásban kötött – vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll, feltéve, hogy azzal az adóalany a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként vagy a 37. pont szerint anyagköltségként nettó árbevételét nem csökkentette,”

„43. építési tilalom: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény alapján elrendelt változtatási, telekalakítási, illetőleg építési tilalom,”

VII. Fejezet

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása

147. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 8. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az ENSZ–EGB 83.03/C. előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó diesel üzemű gépjármű után az egyébként járó adó 40%-át, a kizárólag elektromos meghajtású, a hybrid meghajtású, a tiszta gázüzemű (kizárólag autógázzal üzemeltethető) személyszállító gépjármű után az egyébként járó adó 50%-át kell megfizetni. A műbizonylat szerint szabályozott katalizátorral ellátott benzin üzemű, illetve az ENSZ–EGB 83.02/C. előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó diesel üzemű gépjármű után az egyébként járó adó 50%-át, míg a nem szabályozott katalizátorral ellátott benzin üzemű, illetve az ENSZ–EGB 83.01/C. előírásnak megfelelő 3500 kg össztömeget meg nem haladó diesel üzemű gépjármű után az egyébként járó adó 75%-át kell megfizetni. Az ENSZ–EGB 83.01/C. vagy 83.02/C. vagy 83.03/C. előírásnak megfelelő gépjármű utáni adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az ilyen gépjármű minősítését a megyei (fővárosi) közlekedési felügyelet által kiadott műbizonylat igazolja.

(2) Az olyan tehergépjármű, autóbusz után, amelynek a légszennyezése az ENSZ–EGB 49.02/A. előírásnak megfelel, az egyébként járó adó 75%-át – nyergesvontató esetében 20%-át –, míg az olyan tehergépjármű, autóbusz után, amelynek a légszennyezése az ENSZ–EGB 49.02/B előírásnak, zajkibocsátása pedig az ENSZ–EGB 51.02 előírásnak megfelel, az egyébként járó adó 50%-át – nyergesvontató esetében 10%-át – kell megfizetni. Az ENSZ–EGB 49.03 előírásnak megfelelő tehergépjármű, autóbusz után az egyébként járó adó 40%-át – nyergesvontató esetében 8%-át – kell megfizetni. Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a gépjármű minősítését a megyei (fővárosi) közlekedési felügyelet által kiadott műbizonylat igazolja.”

148. § (1) A Gjt. 18. §-ának 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„11. helyi és helyközi tömegközlekedés lebonyolítását szolgálja a gépjármű (autóbusz), amellyel a vállalkozó a menetrend szerinti személyszállítást díjfizetés ellenében bárki által igénybe vehető módon végzi,”

(2) A Gjt. 18. §-a a következő új 28. ponttal egészül ki:

„28. hybrid meghajtású az a jármű, amely elektromos és hagyományos belső égésű motorral van ellátva.”

VIII. Fejezet

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása

149. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában:)

„g) Segítő családtag: az egyéni vállalkozónak, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának az a közeli hozzátartozója, aki az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában, illetőleg a társaságban személyesen és díjazás ellenében – nem munkaviszony keretében – munkát végez, kivéve azt, aki saját jogú nyugdíjas, továbbá aki özvegyi nyugdíjban részesül, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.”

(2) A Tbj. 4. §-a r) pontjának 5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában:

Igazgatási szerv:)

„5. a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában, illetőleg a 40–44. és az 51. § alkalmazásánál a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF).”

150. § A Tbj. 18. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni.”

151. § A Tbj. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 2001. január 1-jétől 31 százalék, 2002. január 1-jétől 29 százalék társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék 2001-ben 20 százalék, 2002-ben 18 százalék, az egészségbiztosítási járulék 11 százalék.”

152. § A Tbj. 21. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját:)

„b) az Szja tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegét [havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is],”

153. § (1) A Tbj. 24. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felső határ).”

(2) A Tbj. 24. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Amennyiben a biztosított egyidejűleg magánnyugdíjpénztár tagja is, vagy tagságra kötelezett pályakezdő, azonban a tagdíjfizetési kötelezettség kezdetét követően a 19. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti nyugdíjjárulékot fizet, a nyugdíjjárulék-túlfizetés összegét a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) az adóhatósággal az Art. szabályai szerint elszámolja, és azt tagdíj címén az érintett magánnyugdíjpénztárhoz pótbevallás benyújtásával egyidejűleg megfizeti.”

154. § (1) A Tbj. 26. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az 5. § (1) bekezdés h) pontjában említett egyházi személy és szerzetesrendi tag után a 19. § (1)–(3) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12. napjáig az egyház köteles a járulékot az állami adóhatóságnak, a tagdíjat az érintett magánnyugdíjpénztárnak bevallani és megfizetni.”

(2) A Tbj. 26. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítő hadköteles nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulékát, nyugdíjjárulékát, valamint magán-nyugdíjpénztári tagdíját a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével a központi költségvetés fizeti.”

155. § A Tbj. 27. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja megegyezik az (1) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapjával – ide nem értve az Szja tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatást – azzal, hogy a nyugdíjjárulékot legfeljebb a járulékfizetési felső határ [24. § (2) és (4) bek.] napi összegének naptári évre számított összege után kell megfizetni.”

156. § A Tbj. 28. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

„A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.”

157. § (1) A Tbj. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az egyéni vállalkozó az (1)–(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja figyelembevételével a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot és legfeljebb a járulékfizetési felső határ összegének megfelelő, a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot fizet.”

(2) A Tbj. 29. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell a (4) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.”

(3) A Tbj. 29. §-ának (6) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

„A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.”

158. § (1) A Tbj. 31. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha a biztosított egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyban köteles a járulékalapul szolgáló jövedelme után a nyugdíjjárulékot, illetőleg az egészségbiztosítási járulékot megfizetni, nyugdíjjárulékot azonban legfeljebb együttesen, a járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összege után. Amennyiben a biztosítással járó jogviszony nem áll fenn a naptári év teljes tartamán át, a járulékfizetési felső határt csak a biztosítással járó jogviszony tényleges fennállásának tartamára kell számítani.”

(2) A Tbj. 31. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A biztosított a naptári év folyamán mindaddig köteles a nyugdíjjárulékot megfizetni, amíg az egyes foglalkoztatók előtt nem igazolja, hogy a naptári éven belül együttesen már megfizette a járulékfizetési felső határ napi összegének a naptári évre (a biztosítási kötelezettség fennállásával arányos részére) számított összege után a nyugdíjjárulékot.”

(3) A Tbj. 31. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Abban az esetben, ha nyugdíjjárulék túlfizetés keletkezik, a (2) bekezdésben említett foglalkoztató a túlfizetésként jelentkező járulékot köteles visszafizetni az igazolások benyújtását követő 15 napon belül.”

159. § A Tbj. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A tagdíjfizetési kötelezettségre a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a túlfizetésként jelentkező összeget a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak.”

160. § (1) A Tbj. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú személy, aki nem saját jogú nyugdíjas és

a) aki az 5. §-ban említett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, illetőleg, akire a 11. § szerint a biztosítás nem terjed ki,

b) akinek biztosítása a 8. § a) és c) pontja alapján szünetel,

nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából – magánnyugdíjpénztár tagja esetében a kötelező tagdíj mértékével csökkentett – 2001. január 1-jétől 28 százalék, 2002. január 1-jétől 26 százalék nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.”

(2) A Tbj. 34. §-a (5) bekezdésének felvezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

„Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodást köthet a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított – magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelező tagdíj mértékével csökkentett – 2001. január 1-jétől 28 százalék, 2002. január 1-jétől 26 százalék nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésével az a nagykorú személy, aki”

161. § (1) A Tbj. 35. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A (4) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a 34. § (10) és (12) bekezdése szerint kötött megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatás – a sürgősségi ellátás kivételével – a megállapodás megkötését követő hatodik hónap első napjától jár, kivéve, ha a megállapodás megkötésével egyidejűleg az előírt járulék befizetése visszamenőleg hat hónapra megtörtént. Az utóbbi esetben az egészségügyi szolgáltatás a megállapodás megkötését követő hónap első napjától jár.”

(2) A Tbj. 35. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) A 34. § (3) bekezdésének megfelelő megállapodás megkötésére a (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy nem kell a járulékot megfizetni arra az időtartamra, amely alatt a megállapodást kötő személy táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesül.”

162. § A Tbj. 44. §-a a következő (3)–(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

„(3) Az a szerv (szervezet), amely a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 1. §-ának (1) bekezdése alapján nem minősül bejegyzésre kötelezett cégnek, vagy e törvény 4. §-ának b) pontja alapján egyéni vállalkozónak, a megalakulásától, létrejöttétől számított 15 napon belül köteles a székhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási igazgatási szervhez nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni:

a) a nevét (elnevezését), rövid cégnevét,

b) címét, székhelyét, telephelyét,

c) megalakulása, létrejötte napját, alapító okirata keltét,

d) képviseletre jogosultak nevét, lakóhelyét,

e) jogelődjének nevét,

f) az általa foglalkoztatottak számát,

g) adóazonosító számát, bankszámlaszámát.

(4) A foglalkoztatónak minősülő természetes személy a lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási igazgatási szervhez köteles bejelenteni nevét, címét és az általa foglalkoztatottak számát, a foglalkoztatás kezdetét követő 15 napon belül.”

163. § A Tbj. 45. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés esetén a biztosított egyéni számláján nyilvántartott, a tag jogszerű követelésének megfelelő összeget a magánnyugdíjpénztár – a foglalkoztató és a tag egyidejű tájékoztatása mellett – a visszalépési kérelem kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles a biztosított személyi adataira és TAJ számára hivatkozással a Nyugdíjbiztosítási Alap javára átutalni és az átutalásról bevallást benyújtani.”

164. § A Tbj. 47. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az ONYF a tárgyévet követő év október 31. napjáig a foglalkoztatók adatszolgáltatása alapján értesíti a biztosítottat – ide nem értve a kizárólag egyéni vállalkozóként biztosított személyt – a nyilvántartásba vett és a tárgyévre vonatkozó biztosítási idejéről, valamint nyugdíjjárulék köteles keresete (jövedelme) összegéről. Az értesítést első ízben a 2000. évre vonatkozó adatokról kell kiküldeni.”

165. § A Tbj. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„50. § A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a járulékok összegét megállapítani, a biztosítottat terhelő járulékot levonni. A megállapított járulékok összegét csökkenteni kell a biztosított részére a tárgyhónapban visszafizetett nyugdíjjárulék összegével – ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagsággal összefüggő nyugdíjjárulék túlfizetést is – és az így kiszámított tárgyhavi járulékot az Art.-ban (1–2. számú melléklet) meghatározottak szerint az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni. A foglalkoztató – a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg – a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról, a biztosított jövedelméből levont egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékról, illetőleg túlvonás miatt a részére visszafizetett (átutalt) nyugdíjjárulékról, valamint a tagdíj összegéről.”

166. § (1) A Tbj. 51. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

„A tagdíj önellenőrzésére a nyugdíjjárulék önellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy a tagdíj önellenőrzésénél az Art. szerinti kerekítés szabályai nem érvényesülnek. Az önellenőrzést tagonként, vonatkozási időszakonként ahhoz a magánnyugdíjpénztárhoz kell benyújtani, ahol a pénztártag tagsági jogviszonya az önellenőrzés benyújtásának időpontjában fennáll.”

(2) A Tbj. 51. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

„Az egyéni vállalkozó tagdíjbevallási kötelezettségének – az adóbevallásra előírt határidőben – évi egyszeri tagdíjbevallással tehet eleget, feltéve, hogy a tagdíjat a minimálbér alapulvételével negyedévente megfizeti, és a megfizetett tagdíj, valamint a 29. § szerinti járulékalap figyelembevételével megállapított tagdíjkülönbözetet a bevallással egyidejűleg rendezi. Amennyiben az egyéni vállalkozó tagdíjfizetési kötelezettsége megszűnik, a tagdíj bevallását és befizetését a kötelezettség megszűnését követő hónap 12. napjáig kell teljesíteni.”

(3) A Tbj. 51. §-ának (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A magánnyugdíjpénztár a bevallás és a befizetés adatait havonta, egyéni vállalkozó esetében negyedévente felülvizsgálja, a tartozást kimutatja. Hibás vagy hiányos bevallás esetén – a bevallás beérkezését követő 30 napon belül – a hiány pótlására, a hiba kijavítására megfelelő határidő kitűzésével szólítja fel a foglalkoztatót (egyéni vállalkozót). Ha az előírt határidőig a hiány pótlására, az eltérés rendezésére nem kerül sor, a bevallás adatainak és a pénztártag természetes azonosítóinak közlésével egyidejűleg a magánnyugdíjpénztár soron kívül ellenőrzést kér az adóhatóságtól.

(6) A befizetési kötelezettség elmulasztása, illetőleg részbeni teljesítése esetén a magánnyugdíjpénztár a tartozás 8 napon belüli megfizetésére szólítja fel a foglalkoztatót (egyéni vállalkozót). Ha a foglalkoztató a tartozást nem fizeti meg, a magánnyugdíjpénztár – a pénztártag egyidejű értesítése mellett – soron kívül kezdeményezi az állami adóhatóságnál a tartozás behajtását, a végrehajtási eljárás megindítását.”

(4) A Tbj. 51. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Az Mpt. 26. §-a szerinti kötelezettségvállalás alapján megállapított tagdíjkiegészítés megállapítására, bevallására és befizetésére, ellenőrzésére, behajtására és végrehajtására a tagdíjra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.”

167. § A Tbj. 54. §-a a következő (2)–(3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzés során a biztosítási jogviszony utólagos megállapítása, törlése tárgyában a határozat meghozatalára

a) a járulék utólagos megállapítása nélkül az OEP, valamint az ONYF és területi igazgatási szerveik,

b) a járulék utólagos megállapítása mellett az állami adóhatóság jogosult. A határozat elleni jogorvoslatra a Tny. tv., az Eb. tv., illetőleg az Art. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott igazgatási szervek – igényelbírálási eljárásuk során – az ellátások jogszerű megállapításával összefüggésben ellenőrizhetik a járulékfizetési kötelezettség teljesítését és a mulasztásról értesítik az állami adóhatóságot.”

IX. Fejezet

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló
1997. évi LXXXII. törvény módosítása

168. § A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény hatálya alá tartoznak:)

„b) a pénztárak által e törvényben foglaltak szerint létrehozott szervezet, valamint a számukra e törvény szerint szolgáltatást nyújtó személy, a pénztárak részére végzett tevékenysége körében,”

169. § Az Mpt. 22. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Amennyiben a pályakezdő az előírt határidőn belül a pénztárválasztási jogával nem él, vagy a bejelentési kötelezettségét elmulasztja, az első biztosítási jogviszony keletkezése napjától kezdődő hatállyal a lakóhelye szerint illetékes területi pénztár tagjává válik.”

170. § Az Mpt. 24. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A 23. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a pénztártag rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultságának, valamint az ellátás összegének – a Tny. 12. §-a (6) bekezdésén alapuló – megállapításáról a nyugdíjbiztosítási szerv értesíti a magánnyugdíjpénztárat. A pénztár az értesítés kézhezvételétől számított 60 napon belül a pénztártag egyéni számláján nyilvántartott jogszerű követelésének megfelelő összeget köteles átutalni a Nyugdíjbiztosítási Alapba.”

171. § Az Mpt. 29. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a hazzátartozói nyugellátás összegének a Tny. 12. § (6) bekezdésének alkalmazásával történő megállapításáról a nyugdíjbiztosítási szerv értesíti a magánnyugdíjpénztárat. A pénztár az értesítés kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles átutalni a Tny. 44/C. §-ában megjelölt hozzátartozó, mint kedvezményezett jogszerű – az elhalt pénztártag egyéni számláján alapuló – követelésének megfelelő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapba.”

172. § Az Mpt. 30. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A pénztártag normajáradéka – amelynél járadéka a megállapításkor nem lehet kevesebb – a pénztártag társadalombiztosítási nyugdíj megállapítási szabályai szerinti, de legfeljebb öt év járulékfizetés nélküli elismert szolgálati idő figyelembevételével meghatározott nyugellátásának 25%-a. A normajáradék kiszámításánál – a pénztártag választásától függetlenül – olyan, a 27. § (2) bekezdés d) pontja alapján meghatározott, két életre szóló járadékot kell figyelembe venni, amelyik a pénztártag halálát követően a meghatározott kedvezményezett részére annak 20%-át garantálja, azzal az eltéréssel, hogy a kedvezményezett részére a járadék folyósítása addig tart, ameddig a kedvezményezett hozzátartozói nyugellátásra jogosult. E rendelkezés alkalmazása során kedvezményezettként csak egy, a Tny.-ben meghatározott hozzátartozói nyugellátásra jogosult személy vehető figyelembe.”

173. § Az Mpt. 52. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„52. § (1) A pénztár köteles pénzforgalmát hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlán bonyolítani. A számlavezetőjét és számlájának számát köteles a számlamegnyitást követően haladéktalanul bejelenteni a Felügyeletnek és az Alapnak. A pénztár a pénzforgalmi számla alszámláin bonyolíthatja le többek között a szolgáltatási tevékenységéhez, a tagsági viszony megszűnéséhez, a tagdíj gyűjtéséhez, valamint a szervezete működéséhez kapcsolódó pénzforgalmat. A folyamatos működéshez szükséges pénzforgalmon felüli, befektetésre kerülő pénzeszközeit a pénztár a letétkezelőnél vezetett befektetési számlára utalja. A számlavezető a piaci értékeléshez közli a letétkezelővel a pénzforgalmi számla és alszámlái egyenlegét.

(2) A pénztár a befektetési tevékenységéhez kapcsolódó pénzforgalmát a számára letétkezelői szolgáltatást végző hitelintézetnél, kizárólag külön e célra nyitott befektetési számlán köteles bonyolítani. A pénztár a számára letétkezelői szolgáltatást végző hitelintézetet és befektetési számlájának számát köteles a számlanyitást követően, haladéktalanul bejelenteni a Felügyeletnek.

(3) A pénztár köteles a pénzforgalmi számla és a befektetési számla közötti pénzáramlások szabályait Pénzkezelési Szabályzatában rögzíteni.”

174. § Az Mpt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A fedezeti tartalék eszközeinek befektetéséből származó nettó hozambevételeket (hozambevételek és a befektetések költségeinek különbözete) a tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára negyedévente kell jóváírni. Az egyéni számlára vonatkozó tájékoztatásnak tartalmaznia kell a befektetési költségeknek a hozamjóváírás(ok) alkalmával az adott egyéni számlára jutó részének értékét is.”

175. § Az Mpt. 70. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A piaci eszközértékelésen alapuló vagyonértékelést és teljesítménymérést tartalmazó jelentést naponta, az aktuáriusi értékelést és biztosításmatematikai statisztikai jelentést évente kell elkészíteni. A vagyonértékelést és teljesítménymérést a letétkezelő végzi. Az erre vonatkozó jelentést a letétkezelő az értékelt napot követő, külön jogszabályban meghatározott határidőn belül elektronikus úton megküldi a Felügyeletnek és a pénztárnak.”

176. § (1) Az Mpt. 76. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A pénztár a letétkezeléssel kapcsolatos feladatai ellátásával olyan hitelintézetet köteles megbízni, amely az Épt. szerinti letétkezelői szolgáltatás nyújtására jogosult. A pénztár csak egy letétkezelőt bízhat meg. A pénztár köteles minden befektetési tevékenységét olyan módon végezni, hogy a pénztár tulajdonában lévő és a vagyonkezelést végző szervezet vagy szervezetek rendelkezésére bocsátott eszközök teljes egészében és folyamatosan a letétkezelő birtokában maradjanak.”

(2) Az Mpt. 76. §-ának (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

„(4) A letétkezelőnek vissza kell utasítania minden olyan rendelkezést, amely a pénztári befektetésekre vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes.

(5) Abban az esetben, ha a letétkezelő a befektetési előírások megsértését észleli, azt legkésőbb a következő munkanapon köteles a Felügyeletnek és a pénztárnak jelenteni, és a pénztári szolgáltatót (szolgáltatókat) értesíteni.”

177. § Az Mpt. VIII. fejezetének címe a következő címre változik, és kiegészül a következő alcímmel, valamint 79/A–79/B. §-sal:

„A PÉNZTÁRAK ÁTALAKULÁSA, MEGSZŰNÉSE

Az átalakulás közös szabályai

79/A. § (1) Pénztár átalakulásának minősül a pénztárak egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás).

(2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására vonatkozó rendelkezések az irányadóak azzal az eltéréssel, hogy

a) a jogutódoknak a szolgáltatási kötelezettségüket a bírósági nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenységi engedély nélkül is teljesíteniük kell,

b) a jogutód pénztár nyilatkozatot nyújt be a Felügyeletnek a tevékenységi engedély feltételeinek meglétéről,

c) a nyilatkozathoz mellékelni kell a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg-tervezeteket – ideértve az átalakuló és az átalakulással létrejövő pénztár vagyonmérleg-tervezetét –, valamint a kötelezettségek és követelések állományát tartalmazó dokumentumot is.

(3) Az e fejezet alapján történő átalakuláskor – törvény eltérő rendelkezése hiányában – külön adó- és illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik.

(4) Nem alakulhat át az a pénztár, amely felszámolás alatt áll.

79/B. § (1) Az érintett pénztár közgyűlése az átalakulásról két alkalommal határoz.

(2) A pénztár közgyűlése első ízben a pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága előterjesztése alapján azt állapítja meg, hogy a pénztár tagjai egyetértenek-e az átalakulás szándékával.

(3) Ha az érintett pénztár közgyűlése egyetért az átalakulással, a pénztár igazgatótanácsa – a pénztár közgyűlése által meghatározott fordulónapra – elkészíti az átalakuló pénztár vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, az átalakulással létrejövő pénztár (nyitó) vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, valamint az érintett pénztár alapító okiratának, illetve alapító okirata módosításának tervezetét.

(4) A vagyonmérleg-tervezeteket a számviteli jogszabályok szerinti éves beszámoló mérlegével azonos bontásban kell elkészíteni. Az átalakuló pénztár vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli jogszabályok szerinti éves beszámoló mérlege is elfogadható abban az esetben, ha annak fordulónapja az átalakulásról való második döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg.

(5) Az átalakuló pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit átértékelheti.

(6) A vagyonmérleg-tervezetek és vagyonleltár-tervezetek elkészítésére és az átértékelésre vonatkozó részletes szabályokat a számviteli jogszabályok tartalmazzák.

(7) A vagyonmérleg-tervezeteket és a vagyonleltár-tervezeteket könyvvizsgálóval és a pénztár ellenőrző bizottságával ellenőriztetni kell. Az átalakulási vagyonmérleg-tervezeteket és vagyonleltár-tervezeteket az átalakuló pénztár könyvvizsgálója nem ellenőrizheti. Az átalakulással létrejövő pénztár könyvvizsgálójává a pénztár bírósági nyilvántartásba vételétől számított három éven belül nem választható meg az a könyvvizsgáló, aki az átalakulási vagyonmérleg-tervezeteket ellenőrizte.

(8) A (3) bekezdésben meghatározott tervezetek elfogadásáról azok elkészítését követően a közgyűlés határoz. A vagyonmérleg-tervezetek fordulónapjától a döntés időpontjáig legfeljebb hat hónap telhet el.

(9) Azt a munkáltatót, amelyik az átalakulás miatt újabb pénztárral való kapcsolat kialakítására kényszerül, az átalakulásról, a kapcsolatkialakításhoz szükséges információkról és teendőkről az átalakulási vagyonmérleg-tervezetek elfogadásáról határozó közgyűlést követő 30 napon belül értesíteni kell. A munkáltatót a vele újonnan kapcsolatba kerülő pénztár értesíti.

(10) A végleges vagyonmérleg tekintetében a vagyonmérleg-tervezetre vonatkozó megfelelő rendelkezések figyelembevételével a számviteli jogszabályokban foglaltak szerint kell eljárni.”

178. § Az Mpt. 80. §-a a következő (4)–(5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Beolvadás esetén az átvevő pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit nem értékelheti át.

(5) Az egyesüléssel érintett pénztárak közgyűlésének döntése alapján a vagyonmérleg-tervezetek ellenőrzése során valamennyi pénztár esetében ugyanaz a független könyvvizsgáló eljárhat.”

179. § Az Mpt. 81. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„81. § (1) Pénztár több pénztárrá szétválhat, ha ezt a közgyűlés elhatározza, és a szétválás során létrejövő új pénztárak az alapító okiratukat elfogadják. A szétválásról szóló határozatban rendelkezni kell a jogutódlásról és a pénztári vagyon (eszközök és források) megosztásának eljárásáról.

(2) A szétválás különválással vagy kiválással történhet.

(3) Különválás esetén a különváló pénztár megszűnik és legalább két új pénztár jön létre.

(4) Kiválás esetén az a pénztár, amelyből a kiválás történik, fennmarad és legalább egy új pénztár jön létre.

(5) Kiválás esetén a fennmaradó pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit nem értékelheti át.”

180. § (1) Az Mpt. 84. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(A pénztár felszámolási eljárására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:)

„d) a bíróság a felszámolás iránti kérelemről a benyújtásától számított 8 napon belül határoz. A felszámolást elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.”

(2) Az Mpt. 84. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A felszámolás kezdő időpontjától:

a) intézkedést az Alap előzetes tájékoztatása mellett csak a felszámoló hozhat,

b) új tag nem vehető fel, a folyamatba tett kifizetéseket szüneteltetni kell,

c) a tagdíjak beszedéséről az Alap gondoskodik.”

(3) Az Mpt. 84. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A pénztárak felszámolása esetén a Cstv. 62. §-a (1) bekezdésében meghatározott, az állam járadék jellegű követelésekért fennálló felelősségére vonatkozó rendelkezés a pénztártagi követelések tekintetében nem alkalmazható.”

181. § Az Mpt. 88. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az Alap feladata:)

„b) szükség szerint, de legalább évente biztosításmatematikai előrejelzés készítése az Alap garanciális kifizetési kötelezettségeinek a tárgyévet követő időszakban várható alakulásáról.”

182. § Az Mpt. 89. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A felszámolás alatt álló pénztár járadékos tagja számára az Alap a járadék teljes összegének folyósítását garantálja. Minden más esetben az Alap garanciája a felszámolás kezdő időpontjában a tag követeléseként fennálló összeg erejéig áll fenn.”

183. § Az Mpt. 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„92. § A garanciadíj alapja a pénztár éves beszámolója szerinti tagdíjbevétel. A garanciadíj mértéke a tagdíjbevétel 0,3–0,5 százaléka. A garanciadíj mértékét és a befizetés rendjét az Alap igazgatósága szabályzatban határozza meg azzal, hogy a garanciadíjat a pénztáraknak negyedévente kell az Alap számlájára átutalni.”

184. § Az Mpt. 93. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az Alap eszközeinek évi átlagos értéke nem lehet kevesebb a pénztárak összesített eszközei értékének 0,1 százalékánál, és nem haladhatja meg az 1,5 százalékot. Amennyiben az Alap eszközeinek éves átlagos értéke az előírt határ alá csökkenne, az Alap köteles a feltöltésre vonatkozó javaslatot kidolgozni. A javaslatot a Felügyelet hagyja jóvá.”

185. § Az Mpt. 95. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az igazgatóság)

„j) éves tevékenységéről a tárgyévet követő év július 31. napjáig jelentést készít, amelyben bemutatja az Alap vagyoni helyzetét, pénzeszközeit, valamint ezek felhasználását és az erről szóló jelentést megküldi a Felügyeletnek, az alaptagoknak és az Állami Számvevőszéknek. Az éves jelentés része a biztosításmatematikai számításon alapuló értékelés.”

186. § Az Mpt. 98. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az Alap számláját az Alap letétkezelője vezeti. A letétkezelésre, illetve a letétkezelőre a 76. és a 77. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.”

187. § Az Mpt. 110. §-ának (1) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:

(A Felügyelet a pénztár kötelezettségeinek teljesítése, a pénztártagok érdekeinek védelme, valamint a pénztártevékenységre vonatkozó jogszabályi előírások betartása érdekében a következő intézkedéseket teheti:)

„m) legfeljebb a felügyeleti biztos kinevezését követő 60 napig kifizetési tilalmat rendelhet el, azzal, hogy

ma) a tilalom nem terjedhet ki a folyósítás alatt álló és a tilalom kezdete után kezdődő, illetve megállapításra kerülő járadékokra,

mb) a tilalom a felügyeleti biztos kezdeményezésére is elrendelhető, illetve a felügyeleti biztos javaslatára legfeljebb a felügyeleti biztos megbízatásának lejártáig meghosszabbítható,

mc) a társadalombiztosítási rendszerbe való visszalépés, illetve más pénztárba való átlépés esetén a tag követelése átutalásának határideje a kifizetési tilalom lejárta után nyílik meg.”

188. § Az Mpt. 117. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„117. § (1) A pénztár a működési költsége terhére pénztárfelügyeleti díjat (a továbbiakban: felügyeleti díj) köteles fizetni.

(2) A felügyeleti díj a tagdíjbevétel

a) 2000. december 31-ig két,

b) 2001. január 1. és december 31. között három és fél,

c) 2001. december 31. után öt

ezreléke.”

189. § Az Mpt. 118. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A felügyeleti díjat a pénztárnak negyedéves részletekben, a tárgynegyedévben realizált pénztári tagdíjbevétel után a tárgynegyedévet követő negyvenötödik napig kell a Felügyelet számlájára átutalni.”

190. § Az Mpt. 121. §-ának (6) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(A Pénztártanács)

„d) az elismert hozamszámítási eljárások körére, számítási módjára és egységes jelölésére vonatkozóan szakmai ajánlásokat tesz, valamint gondoskodik ezzel összefüggésben a pénztártagok tájékoztatásáról.”

191. § Az Mpt. 123. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Amennyiben a pénztártag önkéntes döntése alapján vált a pénztár tagjává, 2002. december 31. napjáig egy alkalommal visszaléphet a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.”

192. § Az Mpt. a következő 123/A. §-sal egészül ki:

„123/A. § A 45. § (3) bekezdése alapján adott, 2003. december 31. előtt lejáró felmentések határideje külön kérés nélkül ezen időpontig meghosszabbodik.”

193. § Az Mpt. 134. §-a a következő h)–m) ponttal, valamint (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi számozása (1) bekezdésre változik:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:)

„h) a pénztári tartalékokhoz tartozó befektetési portfóliók kialakításának, kezelésének, módosításának a pénztár által szabályozandó kérdéseinek körét (befektetési politika), illetve ennek egyes szabályait;

i) a 28. § c) pontjában meghatározott tagsági viszony időtartama kiszámításának részletes szabályait;

j) a normajáradék és a normafedezet meghatározásának részletes szabályait;

k) a piaci eszközértékelésen alapuló vagyonértékelést és teljesítménymérést tartalmazó letétkezelői jelentés megküldésére vonatkozó határidőt;

l) a magánnyugdíjpénztárak közötti átlépés részletes szabályait;

m) a pénzforgalmi számla és a befektetési számla közötti pénzáramlások Pénzkezelési Szabályzatban rögzítendő részletes szabályait.

(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg:

a) a pénztárüzemi vezetői szakvizsga rendjét és követelményeit, valamint az egyes tárgyakból teendő vizsga alóli mentesülés feltételeit;

b) az Alap igazgatósága által elrendelhető rendkívüli fizetési kötelezettség szabályait és legmagasabb mértékét.”

X. Fejezet

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása

194. § Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„1. § (1) E törvény hatálya alá tartozik valamennyi,

a) a természetes személyek elhatározásából, illetve a munkáltató kezdeményezésére munkavállalók által alapított olyan pénztári szervezet, amely tagjai – vagy a pénztártag jogán annak közeli hozzátartozói – részére társadalombiztosítási vagy más szociális ellátást kiegészítő, pótló, illetve – külön törvényben meghatározott feltételek szerint – azt helyettesítő szociális, illetve egészségügyi egészségvédelmi – szolgáltatást szervez és nyújt,

b) a pénztárak által e törvényben foglaltak szerint létrehozott szervezet, valamint a számukra e törvény szerint szolgáltatást nyújtó személy, a pénztárak részére végzett tevékenysége körében,

c) a pénztárak állami felügyeletét ellátó szerv,

d) természetes személy, aki az e törvény alapján létrehozott pénztári szervezet tagja.

(2) A nemzetközi szerződések hatálya alá tartozó személyekre e törvény rendelkezéseit a nemzetközi szerződésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.

(3) A pénztárak részére vagyonkezelési és letétkezelési tevékenységet végző pénzügyi intézményekre a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Hpt.), valamint az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvényben (a továbbiakban: Épt.) foglaltakon kívül e törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell.”

195. § Az Öpt. 2. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) E törvény alkalmazásában a 3. § (2) bekezdésének b) pontjában és a 36. § (1) bekezdésében, illetve azok alapján meghatározott alapok tartaléknak minősülnek.”

196. § Az Öpt. 9/A. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A pénztár által fizetett felügyeleti díj mértéke a pénztárba a tagok által fizetett tagdíjak, a munkáltatói tag által fizetett munkáltatói hozzájárulások és a támogatótól befolyt összegek együttes összegének (a továbbiakban: pénztári befizetés)

a) 2000. december 31-ig két,

b) 2001. január 1. és december 31. között három és fél,

c) 2001. december 31. után öt

ezreléke.

(3) A felügyeleti díjat a pénztárnak negyedéves részletekben, a tárgynegyedévben realizált pénztári befizetés után, a tárgynegyedévet követő negyvenötödik napig kell a Felügyelet számlájára átutalni.”

197. § Az Öpt. 12. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A pénztár a munkáltatói hozzájárulásról rendelkező szerződésekről naprakész nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a szerződéseknek a pénztár működéséhez szükséges főbb adatait, így különösen a munkáltatói tag adatait, a munkáltatói hozzájárulás mértékét, a szerződés hatályát, esetleges módosítását.”

198. § Az Öpt. 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A közgyűlést évente legalább kétszer össze kell hívni, az éves beszámoló, illetve a pénzügyi terv elfogadására. A közgyűlés összehívásának módjáról az alapszabályban kell rendelkezni. A hirdetmény közzététele vagy a meghívó elküldése, valamint a közgyűlés időpontja között legalább 15 napi időköznek kell lennie. A közgyűlés összehívásáról szóló értesítésben meg kell jelölni a közgyűlés helyét, idejét, napirendjét, valamint a napirendhez tartozó iratok megtekintésének helyét és idejét.”

199. § Az Öpt. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A pénzügyi tervet a pénzügyi év lejárta előtti 90 napos időszakban kell a közgyűlés elé terjeszteni és elfogadni. A három évre, nyugdíjpénztár esetén öt évre vonatkozó pénzügyi tervet (hosszú távú pénzügyi terv) első ízben az alakuló közgyűlés állapítja meg, és annak lejáratakor a közgyűlés új hosszú távú tervet határoz meg.”

200. § Az Öpt. III. fejezetének címe, a címet követő alcím, valamint a 41. és 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„A PÉNZTÁRAK ÁTALAKULÁSA, MEGSZŰNÉSE

Az átalakulás közös szabályai

41. § (1) Pénztár átalakulásának minősül a pénztárak egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás).

(2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására vonatkozó rendelkezések az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy

a) a jogutód pénztárnak a szolgáltatási kötelezettségeket a bírósági nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenységi engedély nélkül is teljesítenie kell,

b) a jogutód pénztár nyilatkozatot nyújt be a Felügyeletnek a tevékenységi engedély feltételeinek meglétéről,

c) a nyilatkozathoz mellékelni kell a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg-tervezeteket – ideértve az átalakuló és az átalakulással létrejövő pénztár vagyonmérleg-tervezetét – és a kötelezettségek és követelések állományát tartalmazó dokumentumot is,

d) a Felügyelet a jogutód pénztár nyilatkozata alapján a 63. §-ban foglaltak szerint dönt a tevékenységi engedély megadásáról.

(3) Az e fejezet alapján történő átalakuláskor – törvény eltérő rendelkezése hiányában – külön adó- és illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik.

(4) Nem alakulhat át az a pénztár, amely felszámolás alatt áll.

42. § (1) Az érintett pénztár átalakulásáról a pénztár közgyűlése két alkalommal határoz.

(2) A pénztár közgyűlése első ízben a pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága előterjesztése alapján azt állapítja meg, hogy a pénztár tagjai egyetértenek-e az átalakulás szándékával.

(3) Ha az érintett pénztár közgyűlése egyetért az átalakulással, a pénztár igazgató tanácsa – a pénztár közgyűlése által meghatározott fordulónapra – elkészíti az átalakuló pénztár vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, az átalakulással létrejövő pénztár (nyitó) vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, valamint az érintett pénztár alapszabályának, illetve alapszabálya módosításának tervezetét.

(4) A vagyonmérleg-tervezeteket a számviteli jogszabályok szerinti éves beszámoló mérlegével azonos bontásban kell elkészíteni. Az átalakuló pénztár vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli jogszabályok szerinti éves beszámoló mérlege is elfogadható abban az esetben, ha annak fordulónapja az átalakulásról való második döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg.

(5) Az átalakuló pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit átértékelheti.

(6) A vagyonmérleg-tervezetek és vagyonleltár-tervezetek elkészítésére és az átértékelésre vonatkozó részletes szabályokat a számviteli jogszabályok tartalmazzák.

(7) A vagyonmérleg-tervezeteket és a vagyonleltár-tervezeteket a pénztár könyvvizsgálójával és a pénztár ellenőrző bizottságával ellenőriztetni kell. Az átalakulási vagyonmérleg-tervezeteket és vagyonleltár-tervezeteket az átalakuló pénztár könyvvizsgálója nem ellenőrizheti. Az átalakulással létrejövő pénztár könyvvizsgálójává a pénztár bírósági nyilvántartásba vételétől számított három éven belül nem választható meg az a könyvvizsgáló, aki az átalakulási vagyonmérleg-tervezeteket ellenőrizte.

(8) A (3) bekezdésben meghatározott tervezetek elfogadásáról azok elkészítését követően a közgyűlés határoz. A vagyonmérleg-tervezetek fordulónapjától a döntés időpontjáig legfeljebb hat hónap telhet el.

(9) Azt a munkáltatót, amelyik az átalakulás miatt újabb pénztárral való kapcsolat kialakítására kényszerül, az átalakulásról, a kapcsolatkialakításhoz szükséges információkról és teendőkről az átalakulási vagyonmérleg-tervezetek elfogadásáról határozó közgyűlést követő 30 napon belül értesíteni kell. A munkáltatót a vele újonnan kapcsolatba kerülő pénztár értesíti.

(10) A végleges vagyonmérleg tekintetében a vagyonmérleg-tervezetre vonatkozó megfelelő rendelkezések figyelembevételével a számviteli jogszabályokban foglaltak szerint kell eljárni.”

201. § Az Öpt. 43. §-a és a megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:

„A pénztárak egyesülése

43. § (1) Azonos típusú pénztárak egyesülhetnek, ha azt az érintett pénztárak közgyűlései elhatározták.

(2) Beolvadás esetén a beolvadó pénztár jogai és kötelezettségei a másik pénztárra (átvevő pénztárra), mint általános jogutódra szállnak át.

(3) Beolvadás esetén az átvevő pénztár alapszabályát módosítani kell.

(4) Beolvadás esetén az átvevő pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit nem értékelheti át.

(5) Összeolvadás esetén az egyesülő pénztárak megszűnnek, jogaik és kötelezettségeik, mint egész a létrejövő új pénztárra, mint jogutódra szállnak át, az új pénztár alapszabályának elfogadásával.”

202. § Az Öpt. a 43. § után kiegészül a következő alcímmel, továbbá a 44. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„A pénztárak szétválása

44. § (1) Pénztár több pénztárrá szétválhat, ha ezt a közgyűlés elhatározza, és a szétválás során létrejövő új pénztárak az alapszabályukat elfogadják. A szétválásról szóló határozatban rendelkezni kell a jogutódlásról és a pénztári vagyon (eszközök és források) megosztásának eljárásáról.

(2) A szétválás különválással vagy kiválással történhet.

(3) Különválás esetén a különváló pénztár megszűnik és legalább két új pénztár jön létre.

(4) Kiválás esetén az a pénztár, amelyből a kiválás történik, fennmarad és legalább egy új pénztár jön létre.

(5) Kiválás esetén a fennmaradó pénztár a számviteli jogszabályok szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit nem értékelheti át.”

203. § Az Öpt. a 44. § után a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 45. § helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá kiegészül a következő 45/A–45/B. §-sal:

„A pénztárak megszűnése

45. § (1) A pénztár – a felszámolás esetét kivéve – csak végelszámolást követően szűnhet meg.

(2) A pénztár felszámolási, illetve végelszámolási eljárására az e törvényben meghatározott eltérésekkel a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

45/A. § (1) A pénztár megszűnését az illetékes bíróságnak be kell jelenteni.

(2) A pénztár megszüntetésére irányuló szándékot a Felügyeletnek be kell jelenteni. A Felügyelet a pénztár jogutód nélküli megszűnésekor – a felszámolás kivételével –, amennyiben a közgyűlés ezt határozatban kéri, végelszámolót nevezhet ki. A végelszámoló költségeit a pénztár viseli.

(3) A pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt

a) átlépés esetén a másik pénztárba átviheti, vagy

b) egy összegben veheti fel. Felhalmozási időszakban lévő pénztártag esetében ez a kifizetés nem minősül pénztári szolgáltatásnak és jövedelemnek tekintendő.

45/B. § (1) A pénztár akkor minősül fizetésképtelennek, ha esedékes kötelezettségeinek pénzügyi fedezet hiánya miatt 60, illetve a tagok javára vállalt szolgáltatási kötelezettségeinek az esedékességtől számított 90 napon belül nem tesz eleget.

(2) A pénztár ellen nincs helye csődeljárásnak.

(3) A bíróság a pénztár felszámolójának csak a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 177. §-ának (3) bekezdésében meghatározott közhasznú társaságot jelölheti ki.

(4) A bíróság a felszámolás iránti kérelemről a benyújtástól számított 8 napon belül határoz. A felszámolást elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.

(5) A felszámolás kezdő időpontjától

a) intézkedést csak a felszámoló hozhat;

b) új tag nem vehető fel, a folyamatba tett kifizetéseket szüneteltetni kell;

c) tagdíjak nem szedhetők be.

(6) A Felügyelet köteles a felszámolás kezdő időpontjában a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonni.

(7) A felszámolás kezdő időpontjában a pénztári tartalékokhoz tartozó eszközök listáját azonnal le kell zárni, és azt a felszámolónak át kell adni.

(8) A felszámolási eljárás során a (7) bekezdésben meghatározott eszközök külön kezelendők, és azok csak a fedezeti tartalékkal szemben fennálló tagi, hozzátartozói, illetve kedvezményezetti követelések kielégítése után használhatók fel egyéb kötelezettségek kielégítésére.

(9) A tagsági viszonyból származó kötelezettségeket a felszámolási költségeket követően kell kielégíteni.”

204. § Az Öpt. 46. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Amennyiben a pénztártag az (1) bekezdés b) pontja alatti tagi kölcsönt az alapszabályban meghatározott feltételek szerint, a pénztár erre vonatkozó felszólítása ellenére sem fizeti vissza, a hátralék összegét, valamint a pénztár költségeit a tag egyéni számlájával szemben érvényesítheti. A hátralék összege a tag jövedelme, nem minősül pénztári szolgáltatásnak, és a tag olyan adóköteles jövedelme, amely után a pénztár az egyéni számla megterhelésének időpontjával egyidejűleg kiadott igazolás alapján az Szja tv. szerint adóelőleg fizetési kötelezettség, valamint az Eho. tv. szerint százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség is terheli.”

205. § Az Öpt. a következő 47/A. §-sal egészül ki:

„47/A. § (1) Ha a tag a szüneteltetés eseteinek kivételével a várakozási idő letelte előtt a tagdíjat az alapszabályban megjelölt időtartamon túl nem fizeti (a tagdíj meg nem fizetés kezdő időpontja), úgy a tagdíj meg nem fizetés kezdő időpontjával kezdődő időszak a várakozási időbe beszámít és tagsági viszonya a várakozási idő leteltével megszűnik.

(2) A tagdíj meg nem fizetés kezdő időpontjától a várakozási idő leteltéig terjedő időszakban a pénztár jogosult a tag egyéni számlájának befektetéséből származó hozamát – a mindenkori pénztári egységes tagdíjnak a működési és likviditási alapra jutó hányadnak megfelelő összeggel, de legfeljebb a hozam összegével – csökkenteni, és azt a működési, illetve likviditási alap javára jóváírni.”

206. § Az Öpt. a következő 49/A. §-sal egészül ki:

„49/A. § (1) A pénztári vagyon piaci értéken történő értékelését negyedévente kell elvégezni, amely a könyvviteli nyilvántartásokban az eszközöknél értékelési különbözetként, illetve a forrásoknál értékelési különbözet tartalékaként jelenik meg. Az értékelési különbözetet a befektetések kamat nélküli értéke alapján kell meghatározni.

(2) Az eszközértékelés célja, hogy valós képet adjon a pénztár portfóliójában található eszközökről, illetve az azon alapuló jogokról, azok értékének óvatosságon alapuló és a piaci értékelést figyelembe vevő, egyenkénti értékelésével.

(3) A fedezeti alap eszközeinek befektetéséből származó nettó hozambevételeket (hozambevételek és a befektetések költségeinek különbözete) a tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára negyedévente kell jóváírni.”

207. § Az Öpt. a 49/A. § után a következő alcímmel, valamint a következő 49/B–49/D. §-sal egészül ki:

„A pénztártagok által választható befektetési portfólió

49/B. § (1) A nyugdíjpénztár pénztártagok által választható befektetési portfóliót biztosító rendszert (a továbbiakban: választható portfóliós rendszer) működtethet, melyben a pénztár felhalmozási időszakban lévő tagjai az egyéni számlájukon lévő összeget a tag választása szerinti, a pénztár által kialakított portfóliók valamelyikébe fektethetik.

(2) A választható portfóliók mindegyikének meg kell felelnie a pénztári befektetésekre és az azok kezelésére vonatkozó előírásoknak.

(3) A választható portfóliós rendszer bevezetésére, módosítására, megszüntetésére vonatkozó döntés, illetve a rendszer szabályait tartalmazó szabályzat elfogadása a pénztár közgyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik.

(4) A (3) bekezdésben foglalt szabályzatnak tartalmaznia kell:

a) a választható portfóliók számát, megnevezését, összetételét, az egyes portfóliókhoz kapcsolódó befektetési politika és a várható kockázatok leírását,

b) új portfólió bevezetésének, illetve meglévő portfólió megszüntetésének szabályait,

c) a rendszer működtetési költségeinek, illetve a portfólió váltáshoz kapcsolódó költségek meghatározásának részletes leírását,

d) a rendszer működtetésének, illetve a portfólió váltásnak a tagokra és a pénztárra vonatkozó részletes eljárási szabályait,

e) a tagok tájékoztatásának tartalmát és szabályait,

f) a rendszer működtetéséhez kapcsolódó számviteli, nyilvántartási és informatikai háttér leírását,

g) a rendszer bevezetésének, működtetése szüneteltetésének, illetve megszüntetésének szabályait.

49/C. § (1) A szabályzatban meghatározott időszakokban jelentkező portfólió váltási igényeket a pénztár szintjén összegezni kell. Az igények teljesítéséhez kapcsolódó költségeket az érintett pénztártagok viselik.

(2) A portfólió váltáshoz kapcsolódó költségeknek az összegzett portfólió váltási igények alapján adódó, ténylegesen szükséges tőke- és pénzpiaci műveletekkel arányban kell állniuk.

(3) A portfólió váltásnak a (2) bekezdés szerinti költségeit az érintett tagok között a 36. § (4) bekezdés d) pontjában foglaltaknak megfelelően kell elszámolni.

(4) Az érintett tagokat a portfólió váltáshoz kapcsolódó, a (3) bekezdésben foglaltak szerint érvényesített költségekről portfólió váltásonkénti bontásban, legalább az egyéni számlára vonatkozó tájékoztatási kötelezettséghez kapcsolódóan tájékoztatni kell.

(5) A választható portfóliós rendszer működtetésének nem vagyonarányos költségeit a pénztár működési alapja terhére kell biztosítani.

49/D. § (1) A választható portfóliós rendszer működtetése a Felügyelet erre vonatkozó engedélye birtokában kezdhető meg, folytatható, illetve módosítható. A rendszer működtetésének szüneteltetését, illetve folytatását a Felügyeletnek be kell jelenteni.

(2) A választható portfóliós rendszer működtetésének megkezdésére, folytatására, illetve módosítására vonatkozó kérelemhez mellékelni kell:

a) a szabályzatot vagy a módosított szabályzatot a módosítások megjelölésével, valamint

b) az azt elfogadó közgyűlés jegyzőkönyvét.

(3) A Felügyelet a benyújtott szabályzat módosítását írhatja elő, ha

a) hiányos,

b) nem felel meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak,

c) a rendszer működtetésének költsége, illetve a portfólió váltás költségének mértéke, képzésének alapja, elszámolásának módja ellentmond a pénztári működési alapelveknek, illetve sérti a tagok érdekeit,

d) a szabályzat alapján a rendszer megbízható és biztonságos működtetése nem biztosítható,

e) a rendszer működtetése veszélyezteti a tagok megtakarításainak biztonságát.

(4) A Felügyelet a választható portfóliós rendszer működtetésének megkezdésére, folytatására, illetve módosítására vonatkozó engedély iránti kérelmet elutasítja, ha a (módosított) szabályzat a (3) bekezdés alapján előírt módosításra vonatkozó ismételt felszólítás után sem felel meg a (3) bekezdésben meghatározott követelményeknek, vagy a pénztár a kérelmet ismételten hiányosan nyújtja be.

(5) A Felügyelet a választható portfóliós rendszer működtetésére kiadott engedélyt visszavonja, ha

a) a pénztár a rendszert nem a jogszabályokban vagy a szabályzatában foglaltaknak megfelelően működteti,

b) a pénztár a rendszer folyamatos, szabályszerű működését nem képes biztosítani,

c) a rendszer működtetése veszélyezteti a tagok megtakarításainak biztonságát,

d) a pénztár a rendszer működtetésének megszüntetését a (6) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a Felügyeletnek bejelenti.

(6) Az (5) bekezdés d) pontja szerinti bejelentésnek tartalmaznia kell a rendszer megszüntetésének időpontját. A rendszer működtetésére kiadott engedélyt a Felügyelet a rendszer megszüntetésének időpontjára vonatkozóan vonja vissza. A bejelentéshez csatolni kell a rendszer megszüntetéséről határozó közgyűlés jegyzőkönyvét.”

208. § Az Öpt. 64. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A pénztár az (1)–(3) bekezdések szerinti személyi és tárgyi feltételekben történő változását igazoló dokumentumot – megállapodást, szerződést –, annak minden érintett fél aláírásától számított 15 napon belül köteles megküldeni a Felügyeletnek. Az így benyújtott dokumentumok tekintetében a Felügyelet a 63. § (2) bekezdésében foglaltak szerint jár el.”

209. § Az Öpt. 65. §-ának (3) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

(A Felügyelet a pénztár kötelezettségeinek teljesítése, a pénztártagok érdekeinek védelme, valamint a pénztártevékenységre vonatkozó jogszabályi előírások betartása érdekében a következő intézkedéseket alkalmazhatja:)

„j) legfeljebb a felügyeleti biztos kinevezését követő 60 napig kifizetési tilalmat rendelhet el, azzal, hogy

ja) a tilalom nem terjedhet ki a folyósítás alatt álló és a tilalom kezdete után kezdődő, illetve megállapításra kerülő járadékokra,

jb) a tilalom a felügyeleti biztos kezdeményezésére is elrendelhető, illetve a felügyeleti biztos javaslatára legfeljebb a felügyeleti biztos megbízatásának lejártáig meghosszabbítható,

jc) a más pénztárba való átlépés vagy a pénztárból történő kilépés esetén a tag követelése átutalásának, illetve kifizetésének határideje a kifizetési tilalom lejárta után nyílik meg,”

210. § Az Öpt. 66. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A Felügyelet bírságot alkalmazhat az igazgatótanács vagy az ellenőrző bizottság tagjával szemben, ha az alapszabályt megsérti, alapszabály-ellenes tevékenységet folytat, vagy tevékenységi engedély nélkül pénztárat működtet, továbbá, ha a Felügyelet intézkedését, határozatát nem tartja be. A bírság mértéke 20 ezertől 1 millió forintig terjedhet, amely ismételten kiszabható.”

211. § (1) Az Öpt. 68. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A Felügyelet)

„a) figyelmeztetést alkalmazhat, ha a pénztár a jóváhagyott pénzügyi tervétől vagy alapszabályától eltérő gazdálkodást folytat, vagy nem felel meg a tárgyi, illetve személyi feltételeknek;”

(2) Az Öpt. 68. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A Felügyelet)

„e) visszavonhatja, illetve legfeljebb hat hónap időtartamra felfüggesztheti a pénztár tevékenységi engedélyét, ha az a)–d) pontban foglalt intézkedések alkalmazása nem vezet eredményre, vagy azok alkalmazásával a pénztár jogszabályoknak megfelelő, illetve biztonságos működése nem biztosítható.”

212. § Az Öpt. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„69. § (1) Amennyiben a pénztár működésében olyan különösen súlyos veszélyhelyzet alakult ki, amely a megtakarítások vagy a szolgáltatások biztonságát fenyegeti, a Felügyelet a felszámolás elkerülése, valamint a pénztártagok érdekében szükségintézkedést tehet. A szükségintézkedések megtételét indokolja különösen, ha a pénztár

a) olyan helyzetbe kerül, amelyben fennáll annak a veszélye, hogy valamely – különösen pénzügyi, könyvvezetési, beszámolási vagy tájékoztatási – kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy

b) számvitelében, belső ellenőrzési rendszerében feltárt hiányosságok oly mértékűek, hogy lehetetlenné vált a pénztár valódi pénzügyi helyzetének feltárása, vagy

c) alapszabálynak vagy a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő működése nem biztosítható.

(2) A Felügyelet az (1) bekezdésben meghatározott veszélyhelyzet feloldása érdekében – szükségintézkedésként – egy vagy több felügyeleti biztos kirendeléséről határozhat.

(3) A felügyeleti biztos kirendelése a működőképesség helyreállítását célozza, tartama alatt a pénztár a Felügyelet által kinevezett felügyeleti biztos rendelkezései szerint működik.

(4) A felügyeleti biztos kirendeléséről rendelkező határozat kézhezvételéig a pénztár vezető tisztségviselőinek felelőssége fennmarad. A felügyeleti biztos kirendelésének ideje alatt a pénztár vezető tisztségviselői e törvényben és az alapszabályban rögzített feladataikat, képviseleti jogaikat nem gyakorolhatják. Ezen jogokat a kirendelés tartama alatt a felügyeleti biztos gyakorolja.

(5) Ha nincs lehetőség a pénztár ügyeinek átvételére, a felügyeleti biztos közjegyző, illetőleg rendőrség közreműködését veheti igénybe.

(6) A felügyeleti biztos részére a Felügyelet más feladatot is megállapíthat.

(7) A felügyeleti biztos csak a pénztárral üzleti kapcsolatban nem álló és a pénztár tagságához nem tartozó személy lehet. A felügyeleti biztost kirendelő határozatban meg kell határozni feladatait, s kirendelésével egyidejűleg rendelkezni kell hatásköréről, amely kizárólag e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok betartására és betartatására terjed ki.

(8) A felügyeleti biztost – akár a Felügyelettel köztisztviselői jogviszonyban álló, akár megbízási jogviszonyban álló személy – a Felügyelet elnöke által meghatározott díjazás illeti meg, amelyet az érintett pénztár fizet.

(9) A felügyeleti biztos az e minőségében okozott kárért, ha a Felügyelettel köztisztviselői jogviszonyban áll, a Ptk. 348. §-a szerint, ha pedig megbízási jogviszonyban áll, a Ptk. 350. §-a szerint felel.

(10) A felügyeleti biztos legfeljebb 180 napra jelölhető ki, de ez az időtartam a felszámoló kijelöléséig meghosszabbítható. Felszámolási eljárás esetén a felügyeleti biztos megbízatása a felszámoló kijelöléséig tart.”

213. § Az Öpt. a következő 69/A. §-sal egészül ki:

„69/A. § A Felügyelet a bíróságnál kezdeményezheti a pénztár elleni felszámolási eljárás megindítását, ha

a) a szükséghelyzetben hozott intézkedések ellenére a 69. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek valamelyike fennmarad,

b) a pénztár működésének súlyos szabálytalansága másképp nem orvosolható.”

214. § Az Öpt. 78. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a pénztári vagyon piaci értéken történő értékelésének részletes szabályait, valamint a pénztári teljesítménymérés mutatóinak számítási módszerét rendeletben meghatározza.”

215. § Az Öpt. a következő 80. §-sal egészül ki:

„80. § (1) Azon pénztárnak, amely e törvény hatálybalépésekor választható portfóliós rendszert működtet, az e törvény hatálybalépését követő

a) 30 napon belül e tevékenységét a Felügyeletnek be kell jelentenie,

b) 90 napon belül az e tevékenység folytatására vonatkozó engedélykérelmet kell a Felügyelethez benyújtania.

(2) Amennyiben a pénztár a rendszer működtetésének folytatására vonatkozó kérelmet az (1) bekezdésben megjelölt határidőig nem nyújtja be, a rendszer működtetését a határidőt követő 60 napon belül meg kell szüntetnie. A rendszer működtetésének megszüntetését 30 napon belül be kell jelenteni a Felügyeletnek.

(3) A tevékenység folytatására vonatkozó engedély megadásának vagy a kérelem elutasításának időpontjáig a rendszer működtetése nem minősül tevékenységi engedély nélküli tevékenységnek.”

XI. Fejezet

A személyi azonosító jel helyébe lépő azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítása

216. § (1) A személyi azonosító jel helyébe lépő azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény (a továbbiakban: Szaz.) 20. §-ának (2) bekezdése a következő h)–i) ponttal egészül ki:

(Az adóazonosító jel kezelésére törvényben meghatározott feladatkörében eljárva jogosult)

„h) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a magánnyugdíjpénztár a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. tv., továbbá a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényben meghatározott feladatai ellátásához;

i) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és területi igazgatási szerveik a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. tv., illetőleg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben meghatározott feladatai ellátásához.”

(2) A Szaz. 23. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A TAJ-számot a következő szervek a következőkben meghatározott célból kezelhetik:)

„i) a Területi Államháztartási Hivatal, a családtámogatási kifizetőhely a családtámogatási ellátások, illetőleg a fogyatékossági támogatás megállapítása feladatkörében a külön törvényben meghatározott nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése során.”

XII. Fejezet

A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény módosítása

217. § A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 35. §-a a következő rendelkezéssel egészül ki:

„A cégbíróság a cég bejegyzéséről, törléséről, székhelyének változásáról, az eljárás megszüntetéséről adatot szolgáltat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, továbbá az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és területi igazgatási szerveik részére. Az adatszolgáltatásra a Céginformációs Szolgálat útján on-line módon kerül sor.”

XIII. Fejezet

A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása

218. § A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 53. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A felszámoló a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás ellátásával összefüggésben a külön jogszabályban meghatározott módon köteles a biztosítottak nyugdíjbiztosítási adatait átadni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv erről szóló igazolását a felszámoló köteles megküldeni a bíróságnak.”

219. § A Cstv. 80. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:

„(2) Ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető követelés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényen (a továbbiakban: Tny.) alapuló ellátások – ideértve a korengedményes nyugdíjat is – megtérítése címén áll fenn, úgy a követelés a Tny. 93. §-ának (3) bekezdése szerinti érvényesítésekor a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, a Tny. 93. §-ának (4) bekezdése esetén az APEH a követelés behajtására jogosult szervezet.”

XIV. Fejezet

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása

220. § (1) Az egészségügyi hozzájárulásról szóló, többször módosított 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az átalányadó (átalányadó-előleg) 25 százaléka. A tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a bevétel 5 százalékának a 15 százaléka.”

(2) Az Eho. 4. §-ának (5) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

„Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést akkor, ha a költségkülönbözet nem haladja meg az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség 5 százalékát.”

221. § Az Eho. 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:)

„d) az Szja 7. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kifizető által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegét [havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja 7. § (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is], továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány.”

222. § Az Eho. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást)

„b) a keresőképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a fizetés nélküli szabadság, az igazolatlan távollét időtartama, valamint a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés időtartama alatt, kivéve, ha a mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj fizetés történt,”

223. § Az Eho. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt 2001. január 1-jétől havi 4200 forint (naptári naponként 140 forint), 2002. január 1-jétől 4500 forint (naptári naponként 150 forint).”

224. § (1) Az Eho. 11. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

„A fizetési kötelezettség megállapításánál a tényleges létszámot a táppénzesek százalékos aránya szerint számolt létszámmal csökkenteni kell, a tételes egészségügyi hozzájárulást az így kiszámított létszám figyelembevételével kell megfizetni.”

(2) Az Eho. 11. §-ának (4) bekezdése – első mondatként – a következő rendelkezéssel egészül ki:

„Az egyéni vállalkozó e törvény alkalmazásában magánszemélynek minősül.”

(3) Az Eho. 11. §-a (8) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély – az egyéni vállalkozó kivételével – a százalékos egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg megfizetésével egyidejűleg fizeti meg. A tárgyévre vonatkozóan elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett egészségügyi hozzájárulással elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig kell a különbözetet megfizetni, illetőleg a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni.”

XV. Fejezet

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása

225. § (1) A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 9. §-ának (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(Iskoláztatási támogatásra jogosult saját jogán az a)

„d) nagykorú, akinek a gyámsága nagykorúvá válása miatt szűnt meg.”

(2) A Cst. 11. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A nevelési ellátás havi összege)

„g) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek esetén 10 500 Ft.”

226. § A Cst. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„35. § (1) Az ellátás iránti igényt elbíráló szerv

a) az igénylő lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes megyei Területi Államháztartási Hivatal – fővárosban a Pest Megyei TÁH – és kirendeltségei (a továbbiakban együtt: TAH),

b) a családtámogatási kifizetőhely – kivéve a (2) bekezdést –, ha az igénylő munkahelyén van családtámogatási kifizetőhely (a továbbiakban a TÁH és a családtámogatási kifizetőhely együtt: igényelbíráló szerv).

(2) A gyermeknevelési támogatás iránti igényt az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott TÁH bírálja el.”

227. § A Cst. 37. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az ellátást – kivéve a (4) bekezdést – utólag, a tárgyhónapra járó munkabér végelszámolásával egyidejűleg, más esetben a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig kell folyósítani.”

228. § (1) A Cst. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelező határozatot az a szerv hozza, amely a jogalap nélkül felvett ellátást folyósította. Ha a visszafizetési kötelezettség mellett a családtámogatási kifizetőhely vagy az egyéb szerv megtérítési kötelezettsége is megállapítható, akkor a határozatot az igényelbíráló, illetőleg az egyéb szerv székhelye szerint illetékes TÁH hozza.”

(2) A Cst. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Ha a fizetésre kötelezett szerv, személy a fizetésre kötelező határozat vagy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, úgy a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó TÁH a követelést adók módjára hajtatja be.”

229. § (1) A Cst. 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A TÁH intézkedése, határozata ellen a pénzügyminiszterhez, a családtámogatási kifizetőhely intézkedése, határozata ellen a területileg illetékes TÁH-hoz lehet fellebbezni.”

(2) A Cst. 44. §-a (4) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A keresetet az első fokú határozatot hozó igényelbíráló szerv – családtámogatási kifizetőhely esetén a területileg illetékes TÁH – ellen kell benyújtani.”

XVI. Fejezet

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása

230. § (1) A Munka Törvénykönyvéről szóló, többször módosított 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 17. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(4) bekezdés számozása (3)–(5) bekezdésre változik:

„(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott, a kötelező legkisebb munkabér mértékére vonatkozó döntés kialakítása érdekében az Országos Munkaügyi Tanácsban folytatott egyeztetés a tárgyévet megelőző szeptember 10. napjáig – megegyezés hiányában legfeljebb további 15 napig – tart. Ha ezen időpontig megállapodás nem jön létre, a Kormány – a 144. § (5)–(7) bekezdésben meghatározott szempontok érvényesítése érdekében – meghatározhatja a kötelező legkisebb munkabér mértékét.”