A közúti közlekedésről szóló, többször módosított 1988. évi I. törvény és a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 2. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A törvénynek az utakra vonatkozó rendelkezéseit az út műtárgyaira és tartozékaira, a közutakra vonatkozó rendelkezéseit - a 8. § (1) bekezdésének h) pontja, a 11. § (2) bekezdése, a 30. § és a 43. § kivételével - a közforgalom elől el nem zárt magánutakra is alkalmazni kell.”
2. § A Kkt. 9/B. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az állam a kizárólagos tulajdonát képező, az országos közúthálózatba tartozó autópályák, autóutak - illetőleg azok egyes szakaszai - és a műtárgyaik létesítése, fejlesztése, felújítása, karbantartása és üzemeltetése (a továbbiakban együtt: működtetés) céljából költségvetési szervet, vagy saját többségi részesedésével e célra gazdálkodó szervezetet alapíthat, vagy a működtetést koncesszióba adhatja.
(2) Az önkormányzat a törzsvagyonának részét képező közutak és műtárgyaik működtetése céljából önkormányzati intézményt, vagy saját többségi részesedésével e célra gazdálkodó szervezetet alapíthat, vagy a működtetést koncesszióba adhatja.”
3. § (1) A Kkt. 18. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A tanfolyami képzést, továbbképzést és utánképzést a közlekedési hatóság ellenőrzi, illetőleg ellátja annak szakfelügyeletét.”
(2) A Kkt. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A külön jogszabályban meghatározott tevékenységet végző járművezető és közúti közlekedési szakember időszakos szakirányú továbbképzésen köteles részt venni.”
4. § A Kkt. 20. §-ának (1) bekezdése, (4) bekezdésének első mondata és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az e törvény és más jogszabály által engedélykötelesnek minősített közúti közlekedési szolgáltatási tevékenységre vonatkozó rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a közlekedési hatóság jogosult.”
„(4) A beszedett bírság összege a közlekedési hatóságot illeti meg.”
„(6) A határvámhivatal a közúti járművek határátlépése során köteles meggyőződni arról, hogy a nemzetközi forgalomban részt vevő közúti járművek rendelkeznek-e - a nemzetközi közúti árufuvarozási és személyszállítási egyezmények szerint - az egyezményekben meghatározott engedéllyel, ideértve a nemzetközi árufuvarozói, illetőleg árufuvarozási engedélyt, illetve a jármű műszaki alkalmasságát igazoló okmányt, továbbá a személyszállításhoz kapcsolódó okmányokat is. Amennyiben az országba belépő, illetve onnan kilépő közúti jármű az előírt engedéllyel nem rendelkezik, a határvámhivatal köteles a közúti járműnek, személyzetének, továbbá a járművön lévő árunak a határátlépését megtagadni és a Központi Közlekedési Felügyeletet haladéktalanul értesíteni.”
5. § A Kkt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § (1) Belföldi üzemben tartás céljából csak olyan típusú jármű gyártható vagy hozható be külföldről, amelyre a közlekedési hatóság - típusjóváhagyás keretében típusvizsgálat alapján, illetőleg a külföldön kiadott típusjóváhagyó okmány honosításával - típusbizonyítványt adott ki. Egyedi jármű vagy járműsorozat behozatala esetén a közlekedési hatóság a típusvizsgálattól és a típusbizonyítvány kiadásától eltekinthet.
(2) A típusvizsgálat során azt kell ellenőrizni, hogy a járműtípus megfelel-e a jogszabályban meghatározott műszaki, közlekedésbiztonsági, környezetvédelmi és munkavédelmi követelményeknek.
(3) Jármű egyedi előállításához (összeépítéséhez), átalakításához, forgalomba helyezéséhez a közlekedési hatóság előzetes engedélye szükséges.
(4) A közlekedési hatóság az engedélyezett járműtípusok, valamint a jóváhagyott alkatrészek, tartozékok és önálló műszaki egységek típus-meghatározó műszaki adatairól nyilvántartást vezet.”
6. § A Kkt. 23. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közlekedési hatóság típusbizonyítvány alapján forgalmazott új jármű forgalomba helyezés előtti vizsgálatától eltekinthet. A forgalmazónak a forgalomba helyezéshez kapcsolódó tevékenységét a közlekedési hatóság ellenőrzi.”
7. § A Kkt. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az időszakos vizsgálatot a közlekedési hatóság által névjegyzékbe vett vizsgabiztos a közlekedési hatóság megbízása alapján annak vizsgálóállomásán, illetőleg a közlekedési hatóság által kijelölt vizsgálóállomáson végzi. Az időszakos vizsgálati tevékenységet, valamint a vizsgálóállomáson biztosított személyi és tárgyi feltételeket a közlekedési hatóság ellenőrzi.”
8. § A Kkt. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28. § (1) A járművek környezetszennyezését a közlekedési hatóság az időszakos vizsgálaton (24. §) túl, rendszeres környezetvédelmi felülvizsgálat keretében, valamint közúton és a jármű telephelyén végzett mérésekkel ellenőrzi.
(2) Rendszeres környezetvédelmi felülvizsgálatot a közlekedési és vízügyi miniszter, a belügyminiszter és a környezetvédelmi miniszter együttes rendeletében meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező, a közlekedési hatóság által kijelölt költségvetési szerv, társadalmi szervezet, gazdálkodó szervezet (a továbbiakban együtt: kijelölt szervezet) végezhet. A kijelölt szervezet jogosult az általa végzett felülvizsgálatot bizonyító, hatósági engedélynek minősülő igazolólap kiállítására is.
(3) A gépjárművek tüzelőanyag-fogyasztásának és üvegházhatást okozó gázkibocsátásának széles körű ismertetése, az új személygépkocsik vásárlóinak környezetvédelmi szempontból kedvező irányú befolyásolása érdekében a közlekedési hatóságnak a típusbizonyítvány (22. §) alapján, vagy járműsorozatban történő behozatal keretében megvalósuló forgalomba helyezés előtt meg kell állapítania a személygépkocsik külön jogszabályok szerint mért tüzelőanyag fogyasztását és szén-dioxid kibocsátását.
(4) A közlekedési hatóság évente legalább egyszer kiadvány formájában közzéteszi a forgalmazott új személygépkocsik hivatalos tüzelőanyag fogyasztási és szén-dioxid kibocsátási adatait, illetve ezeket - az időközben megjelenő gépjárműtípusok esetében - térítés ellenében rendelkezésre bocsátja.”
9. § A Kkt. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Azt, aki az (1) bekezdésben foglaltakat megszegi, vagy az engedélyben foglaltaktól eltér, a közlekedési hatóság megbírságolja és az eredeti állapot helyreállítására, vagy - amennyiben az út a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel, vagy megfelelővé alakítható át - a fennmaradáshoz szükséges intézkedések megtételére kötelezi.”
10. § A Kkt. 32. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Magánútnak kell tekinteni az állam vagy az önkormányzat tulajdonában álló területen levő, közforgalom elől elzárt utat, továbbá az állam tulajdonában és a vízügyi igazgatóságok kezelésében levő elsőrendű árvízvédelmi fővonalakon a kerékpáros forgalom számára megnyitott utat is.”
11. § A Kkt. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közutat, annak műszaki, minőségi, forgalmi, baleseti adatait, valamint a forgalmi rendjét meghatározó jelzéseket, továbbá a közút üzemeltetésére, fenntartására és fejlesztésére fordított költségeket a kezelőnek nyilván kell tartania.”
12. § (1) A Kkt. 44. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő mondat lép:
„A külföldi járművek ellenőrzését a rendőrhatóság, illetve a közlekedési hatóság (a tengelyterhelés és az össztömeg helyszíni ellenőrzését a közlekedési hatóság a rendőrhatóság közreműködésével) végzi.”
(2) A Kkt. 44. §-ának (3) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:
„Az ellenőrzés során az ellenőrző hatóság a jármű műszeres ellenőrző vizsgálatát rendelheti el, amelynek a helyszínére történő közlekedésre a jármű vezetőjét utasíthatja. A megengedett - külön jogszabályban meghatározott - vezetési időre vonatkozó előírások megsértése esetén az ellenőrző hatóság pihenőidő letöltését is elrendelheti.”
13. § A Kkt. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § (1) E törvény 29. §-ának (5) és (6) bekezdésében meghatározott kivételekkel a közlekedési hatósági feladatokat a Közlekedési Főfelügyelet, a Központi Közlekedési Felügyelet és a területi (megyei, fővárosi) közlekedési felügyeletek látják el.
(2) Azokban a közlekedési hatósági ügyekben, amelyekben első fokon a települési önkormányzat jegyzője - a fővárosi kerületek esetében a kerület jegyzője - jár el, a másodfokú hatóság a területileg illetékes közlekedési felügyelet. Azokban az ügyekben, amelyekben első fokon a főváros főjegyzője jár el, a másodfokú hatóság a Fővárosi Közlekedési Felügyelet.”
14. § A Kkt. 47. §-ának k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(47. § A törvény alkalmazásában:)
„k) Az út tartozéka: a várakozóhely, a vezetőoszlop, a korlát, az útfenntartási és közlekedésbiztonsági célokat szolgáló műszaki és egyéb létesítmény, berendezés (segélykérő telefon, pihenőhely), a zajárnyékoló fal és töltés, az út kezelője által létesített hóvédő erdősáv, fasor vagy cserjesáv (védelmi rendeltetésű erdő), valamint a közút határától számított két méter távolságon belül ültetett fa, az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozó fák kivételével.”
15. § A Kkt. 48. § (3) bekezdése a) pontjának 1. és 5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 8. alpont hatályát veszti és a 9-11. alpontok számozása 8-10.-re változik:
[(3) Felhatalmazást kap
a) a Kormány, hogy]
„1. a szakirányú továbbképzés és az utánképzés általános szabályait,
5. a közúti közlekedési szolgáltatások és a közúti járművek üzemben tartásának általános szabályait,”
(rendeletben állapítsa meg.)
16. § A Kkt. 48. § (3) bekezdése b) pontjának 1., 10. és 13. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Felhatalmazást kap
b) a közlekedési és vízügyi miniszter, hogy]
„1. a közúti közlekedési szolgáltatások végzésének, valamint az azokhoz használt járművek üzemben tartásának részletes szabályait,”
„10. az útépítésre, illetőleg az út üzemeltetésére szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések műszaki követelményeit, valamint megfelelősége igazolásának, továbbá ezen anyagok, szerkezetek és berendezések forgalomba hozatalának, felhasználásának, valamint az újfajta építési módok (műszaki megoldások), technológiák, eljárások engedélyezésének szabályait,”
„13. a közúti járművezetők pályaalkalmassági vizsgálatának szabályait, valamint a szakirányú továbbképzés és az utánképzés részletes szabályait,”
(rendeletben állapítsa meg.)
17. § A Kkt. 48. §-ának (3) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[(3) Felhatalmazást kap]
„e) a közlekedési és vízügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben a közlekedési hatóság eljárási, felügyeleti és egyéb díjait, valamint a díjaknak az eljáró hatóság, illetve az irányítási, a felügyeleti és az ellenőrzési feladatot ellátó szervezetek közötti megosztása szabályait rendeletben állapítsa meg.”
18. § A Kkt. 48. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az e törvényben meghatározott díjat, pótdíjat és bírságot - a 9/C. § (1) bekezdésében és a 33. § (2) bekezdésében meghatározott díj kivételével - a fizetés elmulasztása esetén adók módjára kell behajtani.”
19. § A légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 2. §-a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az állam feladatai:]
„i) országos légi forgalmi irányító, repülőtéri koordinációs, repüléstájékoztató, riasztó, légi forgalmi tájékoztató, léginavigációs és távközlési szolgálat fenntartása;”
20. § Az Lt. 3. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A díj fizetésének feltételeit, módját és a díj összegét a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - rendeletben állapítja meg.”
21. § Az Lt. VI. fejezete helyébe a következő rendelkezés lép:
„VI. Fejezet
Légi közlekedési balesetek és repülőesemények
64. § (1) Ha a repülés tartama alatt a Magyar Köztársaság területén, illetve a magyar légtérben légi járművet légi közlekedési baleset ér - ideértve a légi jármű eltűnését is - vagy súlyos személyi sérülés, illetve halál következik be, továbbá, ha a légi jármű olyan károsodást vagy szerkezeti hibát szenved (a továbbiakban együtt: légi közlekedési baleset), amely veszélyezteti a légi közlekedés biztonságát, az egyéb vizsgálatoktól független szakmai vizsgálatot kell lefolytatni.
(2) Szakmai vizsgálat keretében vizsgálni kell azt a légi közlekedési balesetet nem okozó esetet is, amely a légi közlekedés és az üzemelés biztonságát hátrányosan befolyásolja vagy befolyásolhatja (a továbbiakban: repülőesemény).
(3) A szakmai vizsgálat célja a légi közlekedési baleset, illetve a repülőesemény okának és körülményeinek megállapítása és a hasonló esetek megelőzése érdekében szükséges intézkedések kezdeményezése. A szakmai vizsgálatnak nem célja a felelősség megállapítása.
(4) A szakmai vizsgálat nem minősül államigazgatási eljárásnak.
65. § (1) A polgári légi járművel bekövetkezett légi közlekedési balesettel, repülőeseménnyel kapcsolatos szakmai vizsgálat elvégzésére a közlekedési és vízügyi miniszter által alapított szerv (a továbbiakban: polgári kivizsgáló szerv) illetékes. A polgári kivizsgáló szerv független a légi közlekedési hatóságtól, a repülőtér üzemben tartójától, a légi jármű gyártásával, üzemben tartásával, karbantartásával és javításával, valamint a légi forgalom irányításával foglalkozó szervtől, továbbá bármely más természetes vagy jogi személytől, akinek (amelynek) érdeke ellentétben áll a polgári kivizsgáló szerv feladatával.
(2) Az állami légi járművel bekövetkezett légi közlekedési balesettel és repülőeseménnyel kapcsolatos szakmai vizsgálatok elvégzésére a honvédelmi miniszter által kijelölt szerv (a továbbiakban: állami kivizsgáló szerv) illetékes.
(3) A külön jogszabályban meghatározott súlyosnak nem minősülő repülőesemény szakmai vizsgálatát a polgári kivizsgáló szerv és az állami kivizsgáló szerv (a továbbiakban: illetékes kivizsgáló szerv) a légi jármű vagy repülőtér üzemben tartójának, illetve a légi forgalmi szolgálatnak a hatáskörébe utalhatja (a továbbiakban: üzemben tartói vizsgálat).
65/A. § (1) Az illetékes kivizsgáló szerv vezetője a légi közlekedési baleset, illetve repülőesemény vizsgálatára szakmai bizottságot alakít és küld ki.
(2) A szakmai bizottság létrehozására, tagjaira, a vizsgálat során a bizottságot megillető jogokra, valamint a bizottság eljárására vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg.
(3) A légi közlekedési baleset, repülőesemény helyszínének megbontására a külön jogszabályban meghatározott kivételtől eltekintve a szakmai bizottság vezetőjének a hozzájárulása szükséges. A szakmai bizottság vezetőjének megérkezéséig a helyszínt a rendőrség biztosítja.
66. § (1) Aki légi közlekedési balesetet észlel, köteles azt haladéktalanul a rendőrhatóságnak bejelenteni. A rendőrhatóság haladéktalanul értesíti azokat a szerveket, amelyeknek a feladatkörébe tartozik a baleset következtében veszélybe került személyek részére segítség nyújtása; az élet- és vagyonbiztonság védelme; a baleset szakmai vizsgálata.
(2) Ha a légi jármű és a repülőtér üzemben tartója, a légi forgalmi szolgálat, a légi jármű személyzete légi közlekedési balesetet, illetve repülőeseményt észlel, köteles azt haladéktalanul jelenteni az illetékes kivizsgáló szervnek.
(3) Ha magyar légi járművet külföldön légi közlekedési baleset ér, azt a légi jármű üzemben tartója haladéktalanul köteles az illetékes kivizsgáló szervnek bejelenteni. Az illetékes kivizsgáló szerv a nemzetközi szerződésekben foglaltak alapján jár el.”
22. § Az Lt. 67. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A légi közlekedés védelme érdekében - külön jogszabályban meghatározott körben - a munkavállalókat az illetékes szervek az érintettek tudomásával, törvényben meghatározott módon ellenőrzik.”
23. § Az Lt. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nyilvános repülőtér üzemeltetésére, légi forgalmi irányítói tevékenység ellátására, valamint légi közlekedési tevékenység végzésére (Lt. 71. § 10. pont) engedély csak akkor adható, ha a kérelmező megfelelő felelősségbiztosítási fedezettel rendelkezik.”
24. § Az Lt. 71. §-ának 3-5. pontja és 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a következő 22. ponttal egészül ki:
(71. § A törvény alkalmazásában:)
„3. ellenőrzött repülőtér: olyan repülőtér, ahol a repülőtéri forgalom részére légi forgalmi irányító szolgálatot nyújtanak;
4. légi forgalom: a levegőben vagy a repülőtér munkaterületén légi járművel végrehajtott valamennyi mozgás;
5. légi jármű: bármely szerkezet, amelynek légkörben maradása a levegővel való olyan kölcsönhatásból ered, amely más, mint a földfelszínre ható légerők hatása;”
„19. repülőtér: szárazföldön vagy vízen kijelölt terület (ideértve valamennyi, a területhez tartozó épületet, felszerelést és berendezést), amely egészében vagy részben a légi járművek indulására és érkezésére, valamint felszíni mozgására szolgál;”
„22. repülőtéri munkaterület: légi járművek fel- és leszállására, gurulására kialakított terület, az előterek kivételével.”
25. § Az Lt. a következő 71/A. §-sal egészül ki:
„71/A. § A törvény VI. fejezetének alkalmazásában
1. súlyos személyi sérülés: olyan sérülés, amelyet egy személy légi közlekedési balesetben szenved el, és amely:
a) több mint 48 órás kórházi kezelést igényel, amely a sérülés elszenvedésétől számított 7 napon belül kezdődik, vagy
b) csonttörést eredményez (kivéve az egyszerű kézujj, lábujj vagy orrtörést), vagy
c) olyan sebesüléssel jár, amely súlyos vérzést, ideg-, izom- vagy ínkárosodást okoz, vagy
d) bármely belső szerv sérülésével jár, vagy
e) másod- vagy harmadfokú égési sérüléssel jár, vagy bármilyen, a test felületének több mint 5%-át érintő égési sérülést okoz, vagy
f) bizonyítottan fertőző anyagokkal vagy káros sugárzással való érintkezés következménye;
2. halálos sérülés: olyan sérülés, amelyet egy személy légi közlekedési balesetben szenved el, és amely a balesettől számított 30 napon belül a halálát okozza.”
26. § Az Lt. 74. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő m) és n) ponttal egészül ki:
(74. § E törvény alapján rendeletben állapítja meg)
„c) a miniszter a honvédelmi és egészségügyi miniszterrel együttesen - a belügyminiszterrel egyetértésben - a légi közlekedési balesetek és repülőesemények szakmai vizsgálatának szabályait;”
„m) a miniszter a számítógépes helyfoglalási rendszerek működtetésének szabályait;
n) a belügyminiszter a miniszterrel együttesen - a honvédelmi miniszterrel egyetértésben - a polgári repüléssel összefüggő rendészeti feladatok ellátásának rendjét.”
27. § Az Lt. a következő 74/A. §-sal egészül ki:
„74/A. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban - a légi közlekedési balesetek és repülőesemények szakmai vizsgálatának szabályairól rendelkező 13/2000. (V. 31.) KHVM-HM-EüM együttes rendelettel együtt - az Európai Közösségek Tanácsának a polgári légi közlekedési balesetek és repülőesemények kivizsgálását szolgáló alapelvek megállapításáról szóló 94/56 EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
28. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2001. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti:
a) a vízügyi és egyes közlekedési törvények, törvényerejű rendeletek módosítása a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben című 1992. évi XXXIX. törvény 8. §-ának a Kkt. 9/B. §-a (1) és (2) bekezdését megállapító rendelkezése;
b) a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 1996. évi X. törvény
ba) 6. §-ának a Kkt. 32. §-ának (1) bekezdését megállapító rendelkezése,
bb) 7. §-ának a Kkt. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontját megállapító rendelkezése,
bc) 12. §-ának a Kkt. 47. §-ának r) pontját megállapító rendelkezése,
c) a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény 66. §-ának a Kkt. 20. §-ának (1) és (6) bekezdését megállapító rendelkezése;
d) a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXXIII. törvény
da) 15. §-a,
db) 10. §-ának a Kkt. 34. §-a (2) és (3) bekezdését megállapító rendelkezése,
dc) 18. § (1) bekezdésének a Kkt. 48. § (3) bekezdése a) pontjának 1. alpontját megállapító rendelkezése;
e) a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény 71. §-a.
(2) E törvény 21. §-a 2002. január 1-jén lép hatályba.
(3) A Kkt. 12. §-a (3) bekezdésében meghatározott, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXXIII. törvény hatálybalépését megelőzően kihelyezett reklámtáblákat, reklámhordozókat és egyéb reklámcélú berendezéseket e törvény hatálybalépését követő 6 hónapon belül el kell távolítani. Ezt követően - a közút kezelőjének kezdeményezésére - a közlekedési hatóság kötelezi a reklámozót a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklámcélú berendezések eltávolítására.
(4) A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény 16. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A MÁV Rt. mint egyszemélyes állami tulajdonban levő gazdasági társaság a vasúti személyszállításhoz és árutovábbításhoz közvetlenül kapcsolódó főtevékenységet végző gazdasági társaságnak egyedüli tagja, illetve egyedüli részvényese lehet.”
