- az egyén izolálódása a tágabb szocio-kulturális kontextustól,

- a szabadság (és a szülőkről leválás) illúziója, vagy ennek illuzórikus keresése (pl. valamilyen ifjúsági szubkultúrához csatlakozás).

c) Családi kockázati tényezők:

- szülők alkoholhasználata és azzal kapcsolatos attitűdje. A szülők alkoholizmusa (vagy drogfogyasztása), de ugyanígy az ezzel kapcsolatos megengedő-közömbös attitűdje elősegíti a droghasználat kialakulását és fennmaradását;

- válás, egyszülős családok: a gyerekek könnyebben kikerülnek a család érzelmi-nevelési hatóköréből. Ugyanez érvényes a családi érzelmi hiányokra és az érzelmi szegénységre;

- szülői nevelési szokások: elsősorban a következetlen, egyszer szélsőségesen megengedő, máskor szélsőségesen tiltó nevelési stílus vezethet a droghasználat kialakulásához, majd később fennmaradásához;

- családi erőszak, fizikai és szexuális bántalmazás: különösen veszélyeztetettek az ilyen fiatalok (elsősorban lányok) a drogozás kialakulása és elhúzódása tekintetében;

- gyermekkori pszichotrauma: a fel nem dolgozott lelki trauma elősegítheti a drogozás kialakulását vagy fennmaradását.

d) Kortárs hatások

A serdülőkori droghasználat kialakulásában a kortársaknak döntő szerepük van, elsősorban is azokban az esetekben, amikor a szülőkhöz vagy a normatartó társadalomhoz (pl. iskola) fűződő kapcsolatok már korábban meggyengültek. A kortárs hatások közül a következők játszanak fontos szerepet a droghasználat kialakulásában, illetve fennmaradásában:

- a kortárs csoport alkohol- és droghasználata, dohányzása, ezekkel kapcsolatos attitűdje,

- a kortársak által tulajdonított identitás („akkor vagy valaki, ha drogozol”),

- a környezet általi negatív megbélyegzésnek, leértékelésnek kerülése a kortárs csoport felértékelésével,

- a kortársak segítsége a droghasználat elkerülésében, illetve a kortársak hatása, „csoportnyomása” a kialakulásában.

e) Kulturális hatások

A tágabb társadalom érték- és normarendszere, a fiatalok felé közvetített nyílt és rejtett elvárások fontos szerepet játszanak a droghasználat kialakulásában és adott esetben „divatossá” válásában:

- A társadalom viszonya az alkohol- és a droghasználathoz, illetve a dohányzáshoz.

- A reklám és a tömegkommunikáció hatása: a közvetlen alkohol- és dohányreklámokról van szó, másrészt pedig a reklámok keltette szükségletek kielégítetlenségéről, melyeket droghasználattal lehet kielégíteni.

- Törvényi és jogi szabályozás, valamint a társadalom (a „felnőtt” társadalom) értékrendje: elítéli, elfogadja vagy szemet huny a drogfogyasztás ténye felett.

- Az iskolai beilleszkedési problémák, a rossz tanulmányi eredmény, valamint az iskola reakciója ezekre a problémákra (beleértve a droghasználatot is) elmélyíthetik e fiatalok elidegenedését a társadalmilag elfogadott értékektől és intézményektől, következésképpen fokozhatják droghasználatukat is.

- Milyen perspektívát tud nyújtani a társadalom a fiataloknak, illetve a fiatalok csoportján belül is az alacsony iskolai végzettségű, hátrányos helyzetű, munkanélküli fiataloknak. Hogyan kezeli a társadalom ezeket a szociális problémákat, hogyan készíti fel a fiatalokat a társadalmi változásokra és egyenlőtlenségekre.

6.2.1.2.2. Védő (protektív) tényezők

A protektív faktorok közül a legfontosabb az önértékelés, a személyes felelősség érzése és annak a meggyőződésnek a megléte, hogy a fiatal képes akarata, vágyai megvalósítására. Ezek kialakulásában a következő tényezők állnak az előtérben:

- egyéni védő tényezők: iskolai sikerek, jól fejlett társadalmi és társas, valamint megfelelő döntéshozó készségek;

- feladat teljesítése: a fogalom legtágabb értelmében, az iskolai sikerektől az otthon vagy máshol végzett felelős munkavégzésig; a társadalmilag elfogadott normák és viselkedési elvárások betartása;

- a személyes élet fordulópontjainak pozitív felhasználása: a fontos, hogy a serdülő az újdonságokat, a fordulópontokat (pl. iskolaváltás, új szabadidő-tevékenység) sikeresen oldja meg szülei és a vele kapcsolatban álló más támogató személyek segítségével;

- a lehetőségekhez való hozzáférés: pl. a sikeres vizsga hozzásegít a továbbtanuláshoz, ami a lehetősége szélesebb tárházát nyitja meg a tanuló előtt, mintha nem tudna továbbtanulni vagy félbehagyná az iskolát;

- biztonságos és támogató személyes kapcsolatrendszer:

= kiemelkedő szerepe van a segítséget és érzelmi támaszt nyújtó szülőknek, tanároknak, felnőtt segítőnek,

= fontos szerepe van azoknak a kortárs hatásoknak, melyek gátolják a drogok kipróbálását, és támogatják az iskolai, sportbeli vagy művészi előrehaladást, mint a kortárs csoporton belüli népszerűség és státusz forrásait,

= fontos szerep jut az intézményeken belüli segítő kapcsolatoknak (tanár-diák, diák-diák viszony), valamint az iskolához vagy más társadalmi intézményhez tartozás érzésének.

A protektív faktorok másik csoportja a kockázati tényezők negatív hatását gyengíti, vagy a negatív hatások összegződéséből kialakuló negatív láncolatot szakítja meg (pl. milyen reakciók következnek a serdülőkori droghasználatra: iskolából való kizárás, börtönbüntetés vagy az iskolai beilleszkedés javítása egyéni foglalkozásokkal. Az utóbbi a negatív láncolatot megszakítja, míg az előbbiek az egyén esetében súlyosbítják a következményeket).

A társadalom és annak tagjai erőfeszítéseket tesznek a védelmező környezet kialakítása érdekében. Ez tükröződik a Nemzeti Stratégia szemléletében, célkitűzéseiben és végrehajtásában is.

6.2.1.3. A prevenció módszerei

A nemzetközi vizsgálatok ^*  részletesen kitérnek a prevenció módszereire és hatékonyságára - utóbbi esetén a költséghatékonysági tényezőkre is.

Prevenciós irányzatok

a) Információközlés: a hangsúly a drogokkal kapcsolatos ténybeli információközlésen van, ami jelenti a drogok hatásának negatív következményeit, a droghasználat jellemzőit. Ide sorolhatjuk az elrettentésen, félelem felkeltésen alapuló módszereket is, amikor a drogok veszélyeit dramatizáltan mutatjuk be. A prevenciós módszer ismertetője az iskolában többnyire a pedagógus. A megközelítés abból az előfeltevésből indul ki, hogy az emberek racionális úton, a megfelelő információk birtokában hozzák a döntéseiket: ha a drogokkal kapcsolatban negatív információkat hallanak, nem fognak drogozni. A hatásvizsgálatokból kiderült, hogy a módszer nem igazán hatékony: ha növekszik is a fiatalok tudása a drogok veszélyeiről, az a használattól nem fogja őket feltétlenül távol tartani. A veszélyek eltúlzása pedig a közlő hitelességét és megbízhatóságát kérdőjelezi meg, továbbá a serdülőkorú fiatalok egy részére jellemző kockázatkeresés miatt akár a droghasználat iránti kíváncsiságot is fokozza. A módszer hitelességének fokozására szakembereket igyekeznek bevonni: a gyógyításban dolgozókat, rendőröket és volt drogosokat.

b) Érzelmi nevelés: a megközelítés abból a feltevésből indul ki, hogy a droghasználat előidézésében a személyiség és a szociális készségek fejlődésének (illetve e fejlődés hiányosságainak) döntő szerepe van. A hangsúly tehát nem elsősorban a tudás növelésén van, hanem a személyiség érzelmi nevelésén, a döntéshozás, a megfelelő kommunikációs stratégiák elsajátításán, érdekérvényesítő képesség megtanulásán van. Ezek fő színtere a csoport; tehát a módszert csoportfoglalkozások keretében alkalmazzák, ahol az érzelmi biztonságot a csoport biztosítja. A hatásvizsgálatok alapján ez sem kellően hatékony módszer, továbbá, mivel a csoportfoglalkozásoknak kiemelkedő szerepük van, sokszor speciálisan képzett szakembereket és hosszú időt igényel a módszer kivitelezése.

c) Társas hatás modell: az előző megközelítések korlátozott eredményessége hívta életre ezt a módszert. Hátterét az a feltevés adja, hogy a droghasználat tanult viselkedés, melyben a társas hatásoknak, a modellkövetésnek jelentős szerepe van - ezért ezeket a tényezőket a megelőzésben is alkalmazni lehet. Két széles körben alkalmazott formája az ún. társas „immunizáció”, amikor a fiatalokat droghasználat ellen szóló üzenetekkel „oltjuk be”, „immunizáljuk”, mielőtt még a drogozást bátorító kortárs vagy (akár rejtett) médiaüzenetekkel találkoznának (a médiaüzenetek elsősorban a legális drogok propagálását, azaz a cigaretta- és az alkoholreklámokat jelentik). Így amikor ezek a hatások érik őket, már megfelelően tudnak ellenük védekezni. A másik módszer a droghasználat elleni készségek fejlesztése; a módszer tipikus példája a „nemet mondás” kínálási, „csábítási” helyzetekben. A „nemet mondás” is egy összetett társas kommunikáció, mely gyakorlás útján kialakítható, illetve fejleszthető. Ezek a programok viszonylag hatékonyak, rövidebb idő elég a megtanulásukhoz, azonban csak egy bizonyos ideig (egy-két-három év) hatnak, majd fokozatosan kioltódnak.

d) Drogalternatívák: a drogok - elsősorban serdülő- és fiatalkorban - reális pszichológiai szükségleteket elégítenek ki - a társadalom számára nem elfogadható módon. A cél e szükségletek kielégítése a társadalmi normák betartásával. A fiatalkorra jellemző kockázatkeresés kielégítését a sportok, akár az extrém sportok, a túrázások, táborozások szolgálhatják, míg a pszichológiai elmélyülésre való igényt a művészeti értékteremtő tevékenységekben, az egyházi közösségek életében való részvétel stb. szolgálhatják. Ezek a prevenciós módszerek akkor eredményesek, ha egyénre szabottak. Ezért - is - meglehetősen költségesek lehetnek.

e) Integrált megközelítés: a társas hatásokat (a tanuláselméletből kiindulva) és a személyiségfejlődésben szerepet játszó tényezőket veszi figyelembe a droghasználat kialakulásában - ennél fogva a megelőzésben is ezek befolyásolására, fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Az előző (társas hatás) modellhez hasonlóan kiemelkedő szerepet tulajdonít a kortárs és a média hatásoknak, illetve az ezeknek való ellenállásnak. Ezt egészíti ki a személyiségfejlődéshez szükséges készségfejlesztéssel: döntéshozással, problémamegoldással, kommunikációs készségekkel, önértékelés-növeléssel, stresszkezeléssel, érdekérvényesítő készségek fejlesztésével. Ez a prevenciós megközelítés már átfedést mutat az egészségfejlesztés komplex modelljével; a drogmentességet csak az egészséges élet részeként - és nem önálló célként - képzelhetjük el. A szakirodalom szerint ez az integrált megközelítés a leghatékonyabb.

A prevenciós programok hatékonysága: az előzőekben áttekintettük a prevenciós programok módszerspecifikus hatékonyságát. A szakirodalomban egy másik csoportosítást is alkalmaznak a módszerspecifikusság mellett: megkülönböztetnek interaktív és nem-interaktív programokat. Utóbbiak gyakorlatilag hatástalanok, míg az előbbiek jelentős hatással bírnak és a költség-haszon arányuk is igen kedvező. Az interaktivitás ebben az esetben azt jelenti, hogy a diákok résztvevő módon vesznek részt a prevencióban, nem pusztán - szó szerint vett - hallgatóságként. A szokásos, „frontális” előadás helyett az oktató (többnyire pedagógus) a diákokat bevonja a gyakorlatokba, szerepjátékokba; a különböző készségeket gyakoroltatja velük, csoportosan megbeszélik a felmerülő kérdéseket stb. A szakirodalom szerint az igazi választóvíz a hatékony és a nem hatékony programok között itt van: mennyire tudjuk aktívvá tenni a diákokat, mennyire lesznek partnerek, mennyire vonjuk be a program oktatásába a kortárs véleményformálókat. Az integratív programok esetén a tanár nemcsak „tanít”, hanem „nevel” és maga is szerep-modellé válik.

A nemzetközi hatékonyságvizsgálatok ^*  alapján az információátadás, attitűdformálás (az egészséggel szemben pozitív, a drogokkal kapcsolatban negatív) kevésbé hatékony, de szükséges módszerek. Az ismert eljárások közül a készségfejlesztés a legeredményesebb: a problémamegoldás, a döntéshozás, a stresszkezelés, a nemet mondás, a kommunikáció, a társas és a média hatásoknak történő ellenállás, a pozitív önértékelés kialakítása. A készségfejlesztés az iskolában a hagyományos „frontális” előadás helyett interaktív, inkább mellérendelt, nem minősítő kapcsolatokon alapuló tanár-diák viszonyt, szerepjátékokon és helyzetgyakorlatokon alapuló oktatási módszert.

6.2.2. A prevenció legfontosabb színterei

6.2.2.1. A család

Fontos célkitűzés, hogy a családok váljanak alkalmassá arra, hogy nevelési feladataik között a drogmentes életre is felkészítsenek. A szülők közvetítsenek olyan értékeket és normákat, melyek a drogmentes élet előnyeit tartalmazzák, és képessé teszik a gyermekeket a konstruktív életstílus kialakítására és a drogok elutasítására. Váljon alkalmassá a család a drogproblémák kialakulásának megelőzésére, ami sok esetben a családban előforduló más szenvedélybetegség(ek) kezelését is jelenti. Legyen képes a család - szükség szerint külső laikus vagy szakember közreműködésével - a családon belül előforduló drogproblémákkal küzdő személyekkel történő foglalkozásra. Mindez a család - elsősorban a szülők - megfelelő információkkal történő ellátását, szülőcsoportokban, civil és egyházi szervezetek tevékenységében való részvételét, a családi és szülői feladatok és lehetőségek tudatosítását jelenti. Ezt a folyamatot van hivatva erősíteni egy családbarát szociálpolitika eszköz- és intézményrendszere. Szükséges az is, hogy a háziorvosok a mainál nagyobb támogatást nyújtsanak a családok számára mind a drogproblémák megelőzésében, mind pedig azok korai kezelésében. Támogatni kell az iskolaszékekben tevékeny szülők prevenciós szemléletű képzését.

6.2.2.2. Az iskola

Az iskolai drogprevenció elsődleges prevenció. Ha az iskolában felszínre kerülnek a drogproblémák, az elsődleges prevenció módszerei az iskolai környezetben kábítószert használók kezelésére nem vagy csak korlátozottan alkalmasak. Ilyenkor beavatkozásra van szükség, általában megfelelő (külső) szakemberek bevonásával (iskolaorvos, védőnő, pszichológus, nevelési tanácsadó, drogambulancia stb.).

Az iskolai drogprevenció céljai

A korszerű szemlélet a drogprevenciót az egészségfejlesztés (health promotion) komplex kérdéskörében helyezi el. A cél az, hogy a fiatalok mit csináljanak (= egészségesen éljenek), miközben annak tudatosítása is fontos, hogy mit ne csináljanak (= ne drogozzanak).

Az illegitim drogok fogyasztásának megelőzése egyrészt tehát nem különíthető el a legális drogok (alkohol, nikotin, orvosi javallat nélküli gyógyszerszedés) fogyasztásának prevenciójától, másrészt nem különíthető el az egészség általános és különösen nem az egészség mentális, pszichés hangsúlyú fejlesztésétől.

A legjobbak azok a drogprevenciós módszerek, melyek ezeknek a kívánalmaknak eleget tesznek:

- együtt kezelik a legális és illegális drogokat,

- az egészségfejlesztés egészszerű (holisztikus) modelljét alkalmazzák, amelyek a családokat és az elsődleges vonatkozási személyeket is képesek bevonni,

- hangsúlyozzák a készségfejlesztést, így a droghasználathoz vezető viselkedés befolyásolását célozzák meg (nem pusztán a tudást és az attitűdöt),

- foglalkoznak a kortárs (és a média) hatásokkal, bevonják a kortársakat,

- kurrikulumszerűen épülnek be a tananyagba,

- lehetőleg már alsó tagozatban, de legkésőbb felső tagozatban alkalmazhatók (bár a középiskolai kezdés is jobb, mint a semmi),

- figyelembe veszik az iskola szervezeti világát és az iskolát körülvevő helyi közösség felépítését.

Kurrikulumszerű programok

Az iskolai tananyagba, illetve az osztályfőnöki órák anyagába illeszkedő tanmenet az egészségfejlesztés - drogprevenció témakörében.

Nem kurrikulumszerű programok

Egészség Nap, Drogellenes nap stb. típusú programok. Inkább a drogokról folyó kommunikációt segítik elő, mintsem a szűkebb értelemben vett prevenciót célozzák.

6.2.2.3. A munkahely

A munkahely ma még elsősorban a legális drogok megelőzésében (alkoholfogyasztás, dohányzás) kellene, hogy fontos szerepet kapjon, de már ma is megjelenik az igény az illegális szerek használatának munkahelyi megelőzésére. Itt számolni kell azzal a jelenséggel is, hogy felnőttek is használnak jelentős számban pszichotróp anyagokat (altatókat, nyugtatókat) - orvosi javallat nélkül, mely a munkahelyi teljesítményük romlásában és életminőségük csökkenésében is megmutatkozik. Könnyű az átmenet e szerek és az alkohol között is. A munkahelyi megelőzésnek nem az a célja, hogy a szert használót eltávolítsa a munkahelyről, hanem a munkahely ösztönzőit kihasználva, a leszokásban és pozitív alternatívák keresésében tegye érdekeltté.

6.2.2.4. A szabadidő

Az iskolába járó fiatalok szabadidős programjai során végzett prevenció, a veszélyeztetett fiatalok (pl. „lógósok”, iskolából kimaradók) számára alkalmazott prevenciós programok tartoznak ebbe a sorba. A veszélyeztetett fiatalokkal kapcsolatban már a szűrő és speciális prevenciós programok iránti igény is felmerül, a pedagógusokon kívül más segítő foglalkozású szakemberek bevonásával. A szűrő programok akkor hatékonyak, ha megfelelő szociális-gyógyító programok részét képezik. A szabadidős programok közül kiemeljük a sport szerepét, mert ez egészségfejlesztő hatásán túl lényeges a közösségfejlesztésben is. A speciális sportrendezvények akár a drogok „alternatívái” is lehetnek (pl. éjszakai asztalitenisz- vagy kosárlabda-mérkőzések). A szabadidő-eltöltésben a drogmentességet megvalósító formákat kell támogatni.

6.2.2.5. Egyházak

Az egyházak erkölcsi és közösségfejlesztési tevékenysége fontos szerepet játszik az egészséges életstílus kialakításában. Az egyházi csoportok a korábbi kábítószer-fogyasztók beilleszkedéséhez is jelentős mértékben hozzájárulnak.

Az egyházi csoportok és missziók természetes partnerei a közösségeknek és a kezelő intézményhálózatnak. Az egyházi kezelésben működő iskolák, illetve a gyülekezetek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a megelőzés tágabb erkölcsi-lelki szemléleti keretének terjesztéséhez.

6.2.2.6. A média

A médiaprogramok elsősorban a probléma iránti fogékonyságot növelik, a téma társadalmi kommunikációjában játszhatnak szerepet. Egyes speciális témákban, jól körülhatárolt célcsoportok esetében, megfelelő médiaeszközök felhasználásával pedig preventív hatásuk is lehet. Általában költségesek, ezért alapos előkészítést és koordinációt igényelnek. A szakirodalmi tapasztalatok szerint a rövid, rosszul előkészített kampány jellegű programok nem hatékonyak (és igen drágák lehetnek, továbbá még ellentétes hatást is okozhatnak, növelhetik a drogok iránti „kíváncsiságot”). Az egyszerre több forrásból és több csatornán érkező „üzenetek” a hatékonyak, melyek nem elrettentő tartalmúak, hanem egyben a droghasználat alternatíváit is megjelölik és utalnak a segítőhelyekre.

A médiaprogramok típusai:

1. Nemzeti tömegkommunikációs kampányok, ezekben a tömegkommunikációs hirdetéseké a főszerep.

2. Olyan programok, melyeknél a tömegkommunikációs hirdetések más komponensekkel ötvöződnek: pl. közösségi kezdeményezésekkel, iskolai programokkal.

3. Olyan programok, melyeknél nem használnak tömegkommunikációs eszközöket, de médiahordozókat igen, pl. videókat, szóróanyagokat.

4. Azok a beavatkozások, melyek az ingyenes (közszolgálati) lehetőségeket használnak fel, illetve a média spontán érdeklődését.

A médiakampányokkal négy célt tűzünk ki:

1. érzékenységfokozás - teljesíthető cél;

2. információnyújtás - teljesíthető cél, de nem biztos (sőt, biztos, hogy nem) vezet viselkedésváltozáshoz; elképzelhető, hogy a tudásnövekedés a kísérletezés növekedéséhez is vezethet;

3. attitűdváltozás - elérhető cél, de a viselkedés változásához nem elegendő;

4. viselkedésváltozás - többnyire nem elérhető cél; a média azokat éri el, akik nem használnak drogokat és a legkevésbé azokat, akik használnak, és náluk sem vezet a használat abbahagyásához.

A média ugyanakkor olyan üzeneteket is közvetíthet, amelyek közvetve vagy közvetlenül felhívhatják a fiatalokat a droghasználatra. Szükséges ezeknek a hatásoknak a kivédése, az ilyen média-üzenetek korlátozása, a drogmentes értékeket közvetítő médiahatások erkölcsi, közösségi támogatása.

6.2.2.7. Információs társadalom

A fiatalok kommunikációjában egyre nagyobb teret nyer a számítógép. A megelőzés világának nagyon komolyan kell venni azt a kihívást, amit az információs lehetőségek fejlődése jelent, és igénybe kell venni azt. Ennek fő területei az internet és a számítógépeken keresztül eljuttatható prevenciós programok. Ezen eszközök nagy hatékonysággal alkalmazhatóak, ugyanakkor speciális képességekre és technikákra van szükség létrehozásukkor. Fontos fejleszteni az interneten keresztül történő tanácsadási és felvilágosítási szolgáltatásokat, ugyanakkor fel kell készülni az internetes világ kockázataira is. Az interneten keresztül ugyanis számtalan, ellenőrizhetetlen, sok esetben káros hatás is éri a fiatalokat. Elsősorban civil kezdeményezésekkel elejét kell venni vagy meg kell akadályozni a drogfogyasztásra felhívó tartalmak terjesztését. Ezek akkor különösen veszélyesek, ha a felvilágosítás címszava alatt jelentkeznek. Megfontolandó, hogy a szakmailag ellenőrzött tartalmú magyar oldalak erről egyfajta tanúsítványt kapjanak.

Ma már láthatjuk, hogy a szabad, globális elektronikus kommunikáció arra is lehetőséget teremt, hogy antiszociális, erkölcstelen elveket és információkat közvetítsen. Ezek a hatások mára elérték a világhálót is, és többek között a drogabúzus propagálását is magukban foglalják. Ezek a jelenségek aggodalomra adnak okot, és olyan intézkedések bevezetését sürgetik, amelyek hatékonyan ellensúlyozzák korrekt (avagy korrektív) információkkal e fejlődés kockázatait és veszélyeit.

6.2.2.8. Honvédség

A honvédség sorállománya speciális helyzetben van a drogprevenció tekintetében. A honvédség eszközeit tekintve „veszélyes üzemként” tevékenykedik. Éppen ezért a katonai szolgálat - és így az ország - biztonsága a drogmentességet követeli meg. A rendelkezésre álló adatok azonban nagyfokú veszélyeztetettséget jeleznek a sorkatonai szolgálat letöltésére kötelezettek között is. Ugyanakkor ez az utolsó lehetőség, hogy a fiatal felnőtt korcsoportokat nagyszámban, szervezetten, intézményes formában prevenciós programokkal el lehessen érni. Ennek összehangolására tesz lépéseket az 51/1998. (HK 15.) HM utasítás alapján felállított Magyar Honvédség Drogprevenciós Bizottsága, mely egységes szemléleti keretben és regionális és helyi albizottságok segítségével komplex megelőzési tervet dolgozott ki. Az abban foglaltak - a prevenció, a kínálat- és ártalomcsökkentés felosztásában - egyenként és összességében is támogatandóak és megvalósítandóak. „Csakis magas színvonalon képzett szakemberekből álló, több tudományterületet átölelő hálózattal működtetett egységes és komplex megelőzési program képes megőrizni a személyi állomány mentális, fizikai és pszichés egészségét, mely a NATO-kompatibilitás szükségszerű feltétele is.” (Magyar Honvédség Drogstratégiája - 1999)

6.2.2.9. A gyermekvédelem intézményrendszere

A gyermekjóléti szolgálatok az ország valamennyi településén működnek (vagy a közeljövőben fognak működni). A szolgálatok feladata - többek között - a káros szenvedélyek megelőzését célzó tanácsadás, vagy az ezekhez történő hozzájutás koordinálása, szabadidős programok szervezése, a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében a veszélyeztetettséget észlelő és jelző rendszer működtetése, a civil szervezetek részvételének elősegítése. A gyermekjóléti szolgálatok az adott település megelőző gyermekvédelmi központjának tekinthetők. A gyermekvédelmi szakszolgálatok szerepe az utcai gondozásban és a speciális pl. drogproblémákkal küzdő gyermekeknek fenntartott gyermekotthonok) szervezésében jelentős. Az utcai gondozás főként a szerves oldószereket használó gyerekek esetében nélkülözhetetlen. A nevelőszülői hálózat fontos szerepet tölt be a veszélyeztetett gyermekek ellátásában.

6.2.2.10. Rendőrségi bűnmegelőzés és drogprevenció

A rendőrség alapfeladatai közé tartozik a bűnmegelőzés, mely a bűnalkalmak csökkentése (szituatív megelőzés), valamint a bűnelkövetővé válás megakadályozása (szociatív megelőzés) érdekében kifejtett, tájékoztatásra, felvilágosításra, hiteles információk közvetítésére irányuló célirányos, proaktív munkát jelent.

A rendőrségi bűnmegelőzés önálló, kiemelt részterülete a drogfogyasztás és a kábítószer-bűnözés visszaszorítása érdekében kifejtett tevékenység, amelynek 1992 óta sikerrel alkalmazott, hatékony módszere a Rendőrség Biztonságra Nevelő Iskolai Programja (D. A. D. A.) oktatása.

6.2.2.11. Kockázati csoportok, veszélyeztető állapotok

Az egészségfejlesztő, prevenciós programok tervezésénél számolni kell a droghasználat szempontjából fokozottan veszélyeztetett ifjúsági - és felnőtt - csoportokkal. Szükség van körükben a veszélyeztetettség mértékének valós feltárására, speciális prevenciós programok kidolgozására. Ezek a csoportok következők:

- Halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek

- Alkoholista szülők gyermekei

- Iskolából távolmaradó, szökött, csavargó, utcán élő gyerekek

- Lelkileg veszélyeztetett gyermekek és serdülők (serdülőkori pszichopatológiai állapotok, problémaviselkedések, hosszan tartó gyerekkori kórházi kezelés vagy az otthontól való távollét)

- Gyermekvédelmi szakellátásban - gyermekotthonban - élő gyermekek, fiatalok

- A büntető-igazságszolgáltatás intézményrendszerében tartózkodó, vagy onnan szabadult fiatalok és felnőttek.

Ezekben az esetekben az elsődleges prevenció sokszor már nem elégséges. Ilyenkor speciális, lelki-szociális programokra van szükség. Előnyt élveznek a kiscsoportos, speciális, akár egyénre szabott beavatkozások, amikor több intézmény (iskola, gyermekvédelem, egészségügyi és szociális intézmények - természetesen ahol lehet a családok bevonásával) összefogására van szükség.

6.2.2.12. Romákkal kapcsolatos megelőző programok

A roma lakosság egyes csoportjainak halmozottan hátrányos életkörülményei, valamint kulturális jellemzői speciális programok indítását teszik szükségessé. E programokat hatékonyan csak a roma közösségek által elfogadott, hiteles, romákat is összefogó civil szervezetek és szociális munkások képesek közvetíteni.

6.2.3. A prevenció céljai és cselekvési terve

6.2.3.1. Hosszú távú célok

- A droghasználat terjedésének megállítása a következő területeken:

= csökkenteni a droghasználók számának növekedési ütemét és elérni, hogy az emelkedő tendencia megforduljon;

= csökkenteni a drogokat kipróbálók számát;

= Magyarországon is megfigyelhető, hogy az első alkalommal drogokat használók átlagéletkora az utóbbi években csökken. Ezt a tendenciát nagyon fontos megfordítani. Minél később találkozik valaki drogokkal, annál kisebb a visszatérő használat kialakulásának veszélye, illetve rendszeres droghasználat esetén annál jobb a szerhasználat abbahagyásának a prognózisa.

- A fiatalok számára ne legyen kulturálisan elfogadott a droghasználat. Ma még sokszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egyes fiatalkori csoportokban inkább a droghasználat számít „normatívnak” és nem a drogmentesség. A fiataloknak tisztában kell lenniük a drogok okozta veszélyekkel és azzal is, hogy a fiataloknak csak egy kis része használ visszatérő módon drogokat, tehát „normatív” viselkedésről semmiképpen nincs szó. Ezt a „mindenki drogozik” képet sokszor - akaratán kívül - a tömegkommunikáció is erősíti. A fiatalok viszonyulásától várható a droghasználat megelőzése tekintetében a legnagyobb hatású eredmény. Annak tudatosítása szükséges, hogy a társadalom túlnyomó része nem használ drogokat.

- Az egészséges, drogmentes életstílus váljon vonzóvá. Ez az előző kijelentés pozitívan megfogalmazott formája. Fontos, hogy ne pusztán a droghasználat ellen foglaljunk állást, hanem pozitív üzenetet küldjünk a fiataloknak: hogyan lehet egészségesen, produktívan élni. A kérdés a Nemzeti Stratégia által érintett területekre nem szűkíthető le: a kultúra, a közösségfejlesztés, a sport, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika szélesebb nézőpontjára van szükség a téma tárgyalásához.

- Iskolai egészségstratégia kialakítása, amely kiemelt módon kezeli az iskolai drogstratégiát. Ennek kialakításában és megvalósításában az iskolai drogkoordinációs teamek megalakulása kulcsszerepet játszik. Az iskolában is az általánosabb egészségkultúra részeként kezeljük a drogproblémákat, de a probléma újdonságára és összetettségére tekintettel az egészségkultúra részeként nevesíteni szükséges a kérdést. Az iskolai drogkoordinációs csoport tagjai az iskolai drogkoordinátor, a kortárs-segítő csoport(ok) és a diákönkormányzat, az iskola-egészségügyi szolgálat, a helyi közösségben szerepet játszó ellátó intézmények képviselője, valamint lehetőség szerint szupervízor.

6.2.3.2. Középtávú célok

- Működő egészségfejlesztő, drogprevenciót tartalmazó programok mindazokon a színtereken, ahol a fiatalok felnőnek (család, közoktatás - alsó- és felső tagozat, felsőoktatás, kiegészítő oktatási rendszerek, szabadidős és más közösségi tevékenységek, sport, egyházi élet).

- Az egészségfejlesztő, drogprevenciós egységeket tartalmazó programok fedjék le a magyar ifjúság minél szélesebb körét. Csak a legfontosabb és egyben legnépesebb csoportokat nevesítjük, ahol a drogprevenciónak különösen nagy szerepe van:

= a közoktatásban és felsőoktatásban részt vevők,

= az iskolából kimaradók,

= a munkanélküli fiatalok,

= a más pszichoszociális okból veszélyeztetettek.

- Fokozódjék a fiatalok drogokkal és a használat következményeivel kapcsolatos

= tudása,

= a drogokkal kapcsolatos negatív (elutasító) attitűdje.

- A hosszú távú iskolai prevenciós, egészségfejlesztés hangsúlyát a készségfejlesztésre kell helyezni. Ez azonban hosszabb folyamat, a hagyományosnak tekinthető, előadás-jellegű tanórák rendszere a készségfejlesztésre csak kevéssé alkalmas. A megfelelő körülmények (képzett tanárok, megfelelő iskolai miliő) megteremtéséig sem vagyunk azonban tétlenségre kárhoztatva.

- A közoktatásban részt vevő fiatalok számára szervezett, az iskolák által igénybe vehető rendszerszerű megelőző programok pénzügyi támogatásának biztosítása. A támogatás révén az iskola képes megelőző-egészségfejlesztő programokat kialakítani, ilyeneket munkatársaival lebonyolítani vagy külső szolgáltatóktól igénybe venni. A tanórán kívüli keretek között szervezett egészségfejlesztési programok célja az egészségfejlesztés kiindulópontjait alapul vevő drogprevenció. E programok akkor érik el a hatásukat, ha egy-egy osztály diákjai meghatározott terv szerint, tanévenként minimum 6 alkalommal vesznek részt a foglalkozásokon. Fontos szempont, hogy a tematika illeszkedjék a „Nemzeti Stratégia” alapelveihez, valamint - amennyiben ilyen létezik - az iskola, illetve az iskolafenntartó egészségfejlesztési-drogprevenciós stratégiájához.

- Iskolai drogkoordinátor. Meg kell nevezni azt az iskolai szakembert (pedagógust, iskolapszichológust, ifjúsági védőnőt, egészségnevelőt), aki e témát megfelelő érzékenysége és szakképesítése okán feladatául kapja és tevékenységéért támogatásban részesül. Az ő feladata az iskolai kábítószer-ellenes stratégia koordinálása, a megfelelő információ biztosítása a tanárok, a diákok és a szülők felé. Ő tartja a kapcsolatot az iskolán kívüli segítő szervezetekkel. Ahol lehetőség nyílik rá, az iskolai drogkoordinátorok feladataival a félállású gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst lehet megbízni. A tanárok az iskolai drogproblémákat a pedagógus etika szellemében kezelik.

- Az iskolákban szükséges az egészségfejlesztéssel és az életvezetéssel kapcsolatos tantárgyakhoz integrált drogprevenció (mely a készségfejlesztést állítja előtérbe). Az önálló kábítószer-megelőzési kurrikulum nem feltétlenül váltja be a hozzá fűzött reményeket: eredményesebb, ha a fiatalok több tantárgy keretében, a drogokkal és a droghasználattal többféle nézőpontból ismerkednek meg.

- A helyi (városi, megyei, regionális) Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokban legyen szakmailag megfelelő módon képviselve a prevenció.

- Fel kell ismerni és meg kell valósítani a Magyar Honvédség drogstratégiája alapján a hadsereg keretein belül folyó prevenciós munka lehetőségeit. Az abban megfogalmazottak alapján szükséges a szakemberképzés erősítése, a megelőzési programok, a kínálatcsökkentés ellenőrző funkciói által és a médiamunka hatékonyabbá tétele révén a Honvédség kötelékeiben szolgálatot végzők drogérintettségének csökkentésén fáradozni.

- Az iskolaorvosok, védőnők, az iskolában dolgozó nem tanár szakemberek (pszichológusok, szociális munkások), helyi ifjúságsegítők, drogszakemberek prevenciós munkája jobb feltételeinek megteremtése, az együttműködés eredményesebb formáinak kialakítása. Különösen fontos a kortárs támogatók szerepe a korosztály megközelítésében és a hiteles információk eljuttatásában.

- Igénybe kell venni és ki kell aknázni az információs társadalom nyújtotta lehetőségeket egyrészt a nagy rendszereken keresztül (Sulinet, Teleház, MultiCenter stb.), másrészt létre kell hozni, illetve támogatni kell a megelőzési ismereteket speciális technikákkal megvalósító programokat és szolgáltatásokat CD-ROM, DVD, chat-klubok stb.)

- Az ifjúsági problémákra fogékony ifjúság-, oktatás- és szociálpolitika nélkül a kitűzött célok nem érhetők el. Ezek javítják a fiatalok szociális, oktatási és munkaerő-piaci helyzetét, segítik a leszakadó/kiszoruló csoportokat. Az intézkedések részletezése azonban már meghaladja a Nemzeti Stratégia kereteit.

6.2.3.3. Rövid távú célok

- Felmérések a fiatalkori droghasználat elterjedtségéről és ennek monitorozása. A közoktatásban részt vevők körére vonatkozóan erre az ESPAD több hullámban folyó kutatása látszik célravezetőnek, amit helyi (megyei, városi) epidemiológiai felmérések egészíthetnek ki, melyek az ESPAD (vagy más EU-s) módszerét alkalmazzák. Így az adatok európai kontextusban összehasonlíthatókká válnak. Szükséges a felsőoktatásban, illetve a korábban részletezett veszélyeztetett ifjúsági körben is felméréseket végezni, majd ezeket időről időre megismételni a változások nyomon követésére. Ezeket a kutatásokat a KKB keretein belül felállítandó Drogkutatási Tanács koordinálja és felügyeli. Az epidemiológiai kutatások során együttműködés valósul meg az ÁNTSZ-szel, az Egészségfejlesztési Kutatóintézettel, illetve annak Egészségügyi Adattárával.

- Felmérések a prevenciós programok elterjedtségéről és hatékonyságáról. Ma még nem ismert, hogy Magyarországon hány helyen, milyen részvétellel és milyen eredményességgel végeznek - iskolai - prevenciós, egészségfejlesztő programokat. Ezek feltérképezése a jövőbeli fejlesztés alapját is adja. Az eredményességvizsgálat módszerei közül a folyamatértékelés és a hatékonyságvizsgálatok látszanak elvégezhető feladatnak (és nem a valójában fontosabb hosszú távú hatékonyság: hogyan változnak a fiatalok droghasználati szokásai).

- A közoktatásban részt vevő fiatalok számára szervezett, az iskolák által igénybe vehető megelőző programok pénzügyi támogatási rendszerének kialakítása. Ma sok esetben esetleges, hogy mely iskolák tudnak megelőző-egészségfejlesztő szolgáltatást nyújtani diákjaiknak. Ezért szükséges egy olyan támogatási rendszer megteremtése, mely ezen szolgáltatások igénybevételét segíti elő az iskolák számára, és ennek következtében csökkenti az egyenlőtlenségeket a megelőzési-egészségfejlesztési programok igénybevételének területén.

- A kutatások és hatékonyságvizsgálatok, illetve megfelelő programok adaptálásának és kiértékelésének elvégzése kiemelt feladat, mely a módszertani és kutatóintézetek, népegészségügyi szakemberek bevonásával történik.

- A prevenciós programok egységes minőségbiztosítása, akkreditációja az érintett tárcák szempontjai alapján (Egészségügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Ifjúsági és Sportminisztérium, a gyermekvédelem és a szociális szféra területén pedig még a Szociális és Családügyi Minisztérium). A Drogmegelőzési Egészségfejlesztési Akkreditációs Bizottság felállítása. Ezzel elkerülhetővé válik e programok bevezetésének elbürokratizálódása: nem szükséges külön-külön akkreditáltatni a programokat a taníthatóság, az egészségügyi szakértelem és a drogprevenció szempontjai alapján, hanem minderre egységes eljárásban kerülhet sor, megfelelő tapasztalatokkal rendelkező szakembergárda bevonásával.

- Nemzetközi tapasztalatok felhasználása és hozzáférhetővé tétele. Már az eddig alkalmazott iskolai egészségfejlesztési programok is külföldi kurrikulumok magyarországi adaptációi. Szükség szerint a magyarországi sajátosságok figyelembevételét erősíteni kell, illetve e módszereket a külföldön már bevált monitorozással és hatékonyságvizsgálatokkal és képzési, továbbképzési rendszerrel kell kiegészíteni.

- Szervezeti, koordinációs keretek kialakítása:

= Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság - Prevenciós munkacsoport,

= helyi (városi, megyei, regionális) Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokban a prevenció területén dolgozók képviselete.

- A fiatalok nem izoláltan élnek egy helyi közösségben, és az iskola sem függetlenítheti magát társadalmi környezetétől. Ezért tartjuk fontosnak a helyi közösségi kezdeményezések erősítését:

= támogatási, finanszírozási elveik kidolgozása (önkormányzati, állami, üzleti és civil források felhasználása)

= szülőcsoportok, közösségi programok, egyházak közösségi munkájának a támogatása,

= veszélyeztetett fiatalok számára speciális programok kidolgozása, a meglevők összegyűjtése és megismertetése a szakemberekkel,

= (drog) alternatív szabadidős és sportprogramok, művészeti tevékenységek és az ilyeneket szervező intézmények (ifjúsági központok, klubok, művelődési házak, gyermekjóléti szolgálatok stb.) támogatása.

- Információs kiadványok, médiaesemények, telefonos segítőszolgálatok támogatása

= a fiatalok különböző csoportjai,

= szülők,

= tanárok, segítők számára.

Itt a médiával kapcsolatban leírtakat tartjuk irányadónak: a tervezett, megfelelően előkészített, a célcsoport, a közvetítő médium és az üzenet megfelelő kiválasztásán alapuló programok eredményesek; az „általános” prevenciós programok noha látványosak, de a költség-haszon arányuk rendkívül kedvezőtlen. Kiemelkedő jelentősége van a helyi média (újságok, kábeltévé, diákújságok stb.) bevonásának.

- Képzés. Azokat az egészségfejlesztéssel foglalkozó, drogprevenciós képzéseket hangsúlyozzuk, melyek speciálisan a serdülő- és fiatalkor problémáival foglalkoznak:

= A pedagógus-továbbképzésben a prevenciós képzés, az egészségfejlesztés kapjon hangsúlyt. Ezek a képzések kapcsolódnak a pedagógusok kötelező, akkreditált továbbképzéséhez.

= A tanárképzésben a prevenció, egészségfejlesztés jelenjen meg (hiszen a tanárok megfelelő speciális ismeretek nélkül végzik el a tanító- és tanárképző oktatási intézményeket).

= A szociális és gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek képzése és továbbképzése.

= Lelkészek és egyházi munkások továbbképzése.

= Iskolai drogkoordinátorok (akik lehetnek gyermekvédelmis pedagógusok, iskolapszichológusok, egészségnevelők stb.) képzése.

= Kortárs képzés, kortárs támogatók képzése. A kortárs képzés szakmai és etikai alapjainak kidolgozása, valamint a kortárs segítők tevékenységi és kompetenciakörének kidolgozása megfelelő szakmai grémiumok feladata. Egységes képzés csak ezen alapelvek kidolgozása után tervezhető.

= Az iskolaszék tagjainak, elsősorban a szülők egészségfejlesztő, prevenciós hangsúlyú képzése.

6.2.3.4. A monitorozás mutatói és eszközrendszere

	Eredményességi mutatók	A monitorozás eszköze
Hosszú távú célok elérése	- epidemiológiai mutatók - attitűd, életstílus mutatók	- epidemiológiai vizsgálatok - attitűd- és életstílus kutatások
Középtávú célok elérése	- attitűd, ismeretváltozás az iskolában és veszélyeztetett fiatalok csoportjai körében - tanárok prevenciós, egészségfejlesztési képzettsége - a közoktatás intézményrendszerének keretein belül az egészségfejlesztési-drogmegelőzési programok rendszerszerű megvalósítását elősegítő támogatási rendszer kiépülése - iskolai drogstratégiák létrejötte - iskolai drogkoordinátorok számának gyarapodása - helyi (városi, megyei, regionális) Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokban prevenciós szakemberek részvétele - helyi intézményközi összefogásról írásos beszámolók - marginalizálódott (iskolából kiesett, munkanélküli, veszélyeztetett) fiatalok száma	- attitűd- és ismeretfelmérések - tanári tevékenység monitorozása, iskolai minőségbiztosítás keretében a prevenció, egészségfejlesztés értékelése - írásos beszámolók a helyi (városi, megyei, regionális) Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok működéséről és tapasztalatairól (a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság számára, éves országjelentés elkészítése céljából) - szociológiai és egészségügyi felmérések a magyar fiatalok helyzetéről
Rövid távú célok teljesítése	- iskolai (kurrikulumszerű) drogprevenciós programok támogatása - fiatalok közötti epidemiológiai kutatásokra fordított összeg növekedése - a szakemberek számára hozzáférhetővé tett prevenciós adatbázis(ok) - akkreditált prevenciós és tanár-továbbképző programok száma és az azokban részt vevők száma - szervezeti keretek létrejötte - információs kiadványok számának növekedése és az ország „lefedettsége” ebben a tekintetben - médiaesemények száma - tanárképzés kurrikulumának bővülése	- információs kiadványok számának növekedése és az ország „lefedettsége” ebben a tekintetben - fiatalok körében epidemiológiai kutatásokra fordított összeg növekedése - időarányos költségráfordítás - prevenciós adatbázis létrejötte - akkreditált programok elfogadása - médiaelemzés - tanárképzés és -továbbképzés tanmenetei

6.3. SEGÍTENI A DROGOKKAL KAPCSOLATBA KERÜLŐ ÉS A DROGPROBLÉMÁKKAL KÜZDŐ EGYÉNEKET ÉS CSALÁDOKAT (SZOCIÁLIS MUNKA, GYÓGYÍTÁS, REHABILITÁCIÓ)

Összefoglalás:

Magyarországon a droghasználók kezelése vonatkozásában a kezelési lánc (a kapcsolatfelvételtől a detoxikáción és a terápián át az utógondozásig, rehabilitációig és a droghasználat okozta ártalmak csökkentéséig) minden eleme alulfejlett és súlyos kapacitási gondokkal küzd. Ezért a lánc minden eleme fejlesztésre szorul, de a legsürgetőbb feladat elsősorban a kapcsolatfelvételt, az intézményrendszerbe történő bejutást lehetővé tevő szervezeti formák fejlesztése. Ehhez a ma még Magyarországon csak kismértékben elterjedt intézményi formák, szakmai módszerek fejlesztésére van szükség. Kapacitás- és finanszírozási problémákkal küzd a kezelést követő utógondozás és rehabilitáció is. Fejlesztésre szorul a droghasználók speciális kezelésének kapcsolata más orvosi szakmákkal és a szociális ellátórendszerrel. Meg kell teremteni az ellátás hiányzó szakmai protokolljait, az ellátó intézmények szakmai akkreditációját a megfelelő szakmai szervezetek bevonásával, a nemzetközi ajánlások figyelembevételével. Különösen sürgető ez olyan területeken, ahol a speciális beavatkozásoknak Magyarországon nincsenek (vagy alig vannak) hagyományai. Ilyen a gyermekkorúak addiktológiai ellátása, a speciális (más kórképben is szenvedő) betegek ellátása, a büntetésvégrehajtó-intézményeken belüli programok és az ártalomcsökkentés területe.

A Kánítószerügyi Egyeztető Fórumok, valamint a KKB munkacsoportjai a kezelés helyi és országos koordinációjának és más szakmákkal történő együttműködésének szervezeti alapjait bővítik.

6.3.1. A kezelés szemléleti kerete

Az illegitim droghasználat pszichiátriai (betegség) modellje elsősorban a függőségi állapotok leírására alkalmas, különösen azokban az esetekben, ahol súlyos - főként testi - elvonási tünetekkel, hosszú időtartamú függőséggel, komorbiditással (egyéb pszichiátriai rendellenességgel), illetve más egészségügyi szövődménnyel kell számolni. Ilyenkor a pszichiáter (addiktológus) közreműködése elengedhetetlen, továbbá a kezelés folyamatában bentfekvéses kezelést (kezeléseket) kell valószínűsíteni. A modellből fakadó célkitűzés az absztinencia elérése és az absztinens életmód további - pszichoszociális - feltételeinek kialakítása.

Az illegitim droghasználat pszichoszociális (szociológiai, antropológiai) modellje elsősorban a prevencióban, valamint függőségi állapotokban az előző pontba nem sorolható esetekben (pl. amikor nincs súlyos függőség, hiányzik a „kettős diagnózis”), illetve a stabil absztinencia elérését követően alkalmazható. Ugyanez a megközelítés a drogok egészségügyi és szociális kárainak csökkentésére is beválik. A pszichoszociális modellen alapuló segítő kapcsolatban többféle szakember kap szerepet: szociális munkások, addiktológus konzultánsok, pszichológusok, pszichiáterek, lelkészek, egyházi szociális munkások, felépült szenvedélybetegek, továbbá önsegítő csoportok, valamint nem a szenvedélybetegek ellátására szakosodott intézmények mint együttműködő szervezetek. A pszichológusi, pszichiáteri közreműködés szervezett formáit (elérhetőség, szupervízió) itt is figyelembe kell venni.

E modellhez jól illeszkedik - a terápia oldaláról - a szenvedélybetegek közösségi ellátása, mely a felsorolt szakemberek, illetve intézmények integrált együttműködését jelenti (pl. esetmenedzser rendszer segítségével). Itt szerepet kaphatnak egyéb intézményi formák is, pl. nappali kórház és szanatórium, félutas intézmények és átmeneti otthonok, rehabilitációs otthonok. Az absztinencia elérése nem az első lépésben történik, ezért kapnak szerepet a motiváló, valamint - más megközelítésben - a droghasználat egészségügyi és szociális kárait csökkentő programok. Ugyanakkor e modell alapján jól felépíthető az absztinencia elérését követő szermentes életmód feltételrendszere.

A terápia célja a „szenvedély” fölötti kontroll vissza-, illetve megszerzése, a produktív életstílus kialakítása, az ehhez vezető változások elősegítése, az egészség holisztikus modelljének szellemében. Ennek egyik útja az addiktív magatartás feladása, ennek időleges hiányában a másik út pedig az addiktív magatartás kontrollálása, az egyénre és a társadalomra háruló ártalmainak csökkentése.

A szenvedélybetegek gyógyulásával kapcsolatos pozitív attitűd megerősödése mind a szenvedélybetegek körében, mind pedig a klinikus szakemberek és a szélesebb közvélemény szemében - pozitív visszacsatolásként - a változás „kezdeményezéséhez” és a terápia végigviteléhez szükséges tényező.

A terápia azt jelenti, hogy olyan segítséget nyújtunk klienseinknek, hogy elérjék optimális életműködésüket, és ezt hosszú időn át tegyék, ameddig csak lehetséges. Ugyanakkor olyan világban élünk, ahol a terápiára fordítható anyagi és emberi erőforrások korlátozottak; a klienseknek - elvileg legalábbis - több igényük van, mint amit a társadalom e tekintetben ki tudna elégíteni. Így az előbb megfogalmazott nyilvánvaló cél mellett állandóan döntéseket kell hozzunk, hogy melyik terápiás eszközt alkalmazzuk, az adott kezelésre melyik klienscsoport a legalkalmasabb és melyik a legeredményesebb, költségráfordítás szempontjából is a leghatékonyabb terápiás forma.

Ma egy korszerű terápiás (bio-pszicho-szociális) programtól nemcsak azt várjuk el, hogy valaki absztinens legyen vagy legalább rövid távon is mérséklődjenek a kábítószer-használat testi, lelki és társadalmi költségei, hanem azt is, hogy az élet minél több területén a lehető legjobban váljék képessé kifejteni képességeit, és legyen képes visszaesés nélkül megőrizni elért egészségi állapotát.

Ezek alapján a szenvedélybetegek kapcsán (beleértve a kábítószer-használókat is) háromféle terápiás célkitűzést fogalmazunk meg:  ^* 

1. Pszichoaktív-anyagtól mentes élet elérése:

a) az absztinencia iránti motiváció felkeltése és fokozása,

b) pszichoaktív-anyagtól mentes életstílus kialakítása.

2. A különféle élettevékenységek lehető legnagyobb elégedettséggel történő megvalósításának segítése:

a) optimális egészségügyi állapot elérése és fenntartása,

b) pszichiátriai tünetek és zavarok megállapítása és kezelése,

c) a mindennapi életvitelhez szükséges készségek és tudások elsajátítása,

d) házassági és családi problémák megoldása,

e) a munkával, a foglalkozással és a megélhetéssel kapcsolatos kérdések rendezése,

f) a hajléktalansággal kapcsolatos kérdések rendezése,

g) spirituális igények kielégítése, és az értékvilág társadalom-konform kialakítása.

3. A visszaesés megelőzése és a kábítószer-használat következtében fellépő ártalmak csökkentése. A kábítószerfüggőség krónikus betegség, mely igen gyakran visszaesésekkel jár. Ennek valószínűségét növeli az előző pontokban kifejtettek hiánya. A visszaesések megfelelő módszerekkel megelőzhetőek. Ez a megközelítés az utóbbi időben önálló terápiás céllá vált, megfelelő módszerekkel párosulva.

6.3.2. Ártalomcsökkentés

Az ártalomcsökkentő módszerek lényege a pszichoaktív-anyag használat okozta ártalmak csökkentése mind az egyén, mind pedig a társadalom vonatkozásában. Az ártalomcsökkentő módszerek abból a tényből indulnak ki, hogy az emberek egyes csoportjai nem képesek vagy nem hajlandók felhagyni pszichoaktív-anyag használatukkal életük egy hosszabb-rövidebb időszakában. Bizonyos értelemben idesorolandók azok is, akik visszaesőként még nem keresnek terápiás segítséget. Az ártalomcsökkentés fogalma a HIV/AIDS járvány „robbanása” idején jelent meg, és a kábítószerhasználatot elsősorban közegészségügyi problémaként kezeli - éppen az előző fertőző betegséggel való szoros kapcsolata miatt. Az ártalomcsökkentő módszerek a HIV (és hepatitisz) fertőzésnek kitett intravénás droghasználó csoportokban lényegében az egyetlen hatásos és költséghatékony megelőző módszert jelentik: speciális beavatkozások a krónikus, leszokásra nem motivált droghasználók esetében életmentők, súlyos, az életre veszélyt jelentő betegségeket lehet így megelőzni, miközben nem mondunk le a teljes drogmentesség elérésének hosszú távú céljáról sem. Az ártalomcsökkentés legfontosabb módszereit [a megkereső munkát, a fenntartó kezelést és a tűcsere-programokat az Európai Unió minden országában alkalmazzák, és az uniós akciótervek hangsúlyozzák fontosságukat (az Európai Unió drogellenes akcióterve 2000-2004.].

6.3.3. A terápiák eredményessége

Az egészségügyi ellátás tervezésekor figyelembe kell venni a külföldön végzett eredményességvizsgálatokat. A kábítószer-használókkal kapcsolatos, reprezentatív vizsgálatok szerint ^*  a terápiák hatékonyak, és csökken a bűnözés is.

Az egészségügyi ellátás tervezésekor számításba kell venni, hogy a tapasztalatok szerint a drogfüggőség krónikus, sokszor hosszan elhúzódó, visszaesésekre hajlamos (kór)lefolyást mutat. Ezt támasztja alá sokszor a többszörös kezelési epizódok sorozata is. A felépülés tehát legtöbbször kezelési epizódok során át, ciklikusan történik, így a legtöbb esetben nem lehet elvárni „egyből” megvalósuló, azonnali terápiás eredményt. A kutatások kimutatják, hogy a rövid távon eredménytelen kezelések hosszú távon összeadódó pozitív hatást fejtenek ki.

A kábítószer-problémákkal küszködők kezelése a segítő szakmák együttműködését teszi szükségessé, hiszen ez a probléma az élet minden területét érinti, beleértve a testi és lelki egészséget, az értékek világát, a személyes, családi és társadalmi kapcsolatok rendszerét. Okaként, velejárójaként vagy következményeképpen olyan problémák jelennek meg, melyek csak ritkán befolyásolhatók egy szakma művelői által. Ezért a kábítószer-problémák kezelése interdiszciplináris és átfogó megközelítést igényel.

Az egészségügyi ellátás tervezésénél számításba kell venni az alapellátást, hiszen várható, hogy az illegitim droghasználók egy része itt is meg fog jelenni. A háziorvosi munka a korai felismerésben, a pszichoszociális/közösségi modellhez illeszkedő ellátásban és a szakirányú beutalásban kap szerepet. Ezért jelentősége kiemelkedő. A háziorvosi ellátás addiktológiai-szakmai megerősítése a kezelés eredményességét és hatékonyságát alapvetően és pozitívan befolyásolja.

A droghasználók által igénybe vett más egészségügyi ellátási formák és szolgáltatások fejlesztésére is feltétlen szükség van: elsősorban mentőszolgálattal, oxyológiai munkával, baleseti belgyógyászattal és sebészettel, intenzív medicinával stb. kerülhetnek kapcsolatba. A szenvedélybetegek felépülési modellje a kezelés egyes stádiumaiban különböző szakemberek különböző típusú intervencióit feltételezi. Ebben a visszaesés-megelőzésnek kitüntetett szerep jut.

Biztosítani kell régiónként és megyénként a sürgősségi állapotok ellátásának, a fizikai elvonási tünetek kezelésének (akár bentfekvéses, akár ambuláns formában), az esetlegesen társuló pszichiátriai rendellenességek diagnosztizálásának és terápiájának, valamint a hosszú távú kezelés: a pszichoszociális problémák segítése, a visszaesés megelőzése és a rehabilitáció egységes lehetőségét. Ezek a szolgáltatások multidiszciplináris team meglétét igénylik, melynek tagjai az orvos (pszichiáter, addiktológus), a pszichológus, a szociális munkás, a gondozó/ápoló, a különböző foglalkozású terapeuták, az addiktológus konzultáns, a jogász, a lelkész, és lehetőség szerint a felépült szenvedélybeteg. Az ún. magas küszöbű, absztinencia-orientált programokat és kezelőhelyeket alacsony küszöbű szolgáltatások egészítik ki. Utóbbiak profilja a megkereső tevékenységre, utcai munkára, motiválásra, konzultációra és a droghasználat okozta egészségügyi és szociális károk mérséklésére terjed ki. Ezek közül a módszerek közül a helyettesítő-fenntartó kezelések külön szabályozást igényelnek.

6.3.4. A kezelés céljai és cselekvési terve

6.3.4.1. Hosszú távú célok

- Megállapítani és visszafordítani a drogproblémákkal küzdők számának emelkedését. Habár valószínűleg rövid távon inkább a droghasználat emelkedésével kell még számolni (amiben a helyzet pontosabb megismerése is szerepet fog játszani), hosszabb távon azonban a droghasználat növekedési ütemének csökkentését, megállítását, sőt a trend megfordítását tűzzük ki célul.

- A droghasználat okozta társadalmi és egészségügyi ártalmak és károk csökkentése. Egy szerénynek mondható becslés szerint is tízmilliárdokban mérhető a drogfogyasztás társadalmi kára [ebbe beleértetve az ápolási költségeket, a betegszabadság, a táppénz és a rokkantsági nyugdíj összegeit, a termelésveszteséget, az idő előtti elhalálozás miatti termelésveszteséget, a bűnözés közvetlen és közvetett (áldozati oldal) kárait, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás költségeit].

Külföldi költséghatékonyság számításokból tudjuk, hogy a prevencióra, a terápiára és az ártalomcsökkentésre fordított költségek jelentősen csökkentik a droghasználat társadalmi kárait (a bűnözésből és bűnüldözésből fakadó költségeket, a drogfüggőség súlyosabb állapotainak és szövődményeinek, elsősorban az AIDS betegség előfordulását és így kezelési költségeit, valamint a szociális kiadásokat), egyes felmérések szerint minimum tízszeres megtérülés mellett.

- Az egészségügyi és a szociális ellátás elérhetőségének, fogadókészségének és hatékonyságának növekedése, a drogproblémák (droghasználók és családtagjaik) kezelésében - a „kezelési spektrum” teljes kiépülése, megfelelő kapacitással. Mint a Nemzeti Stratégia is több helyen megállapítja, Magyarországon a terápiás lánc minden eleme mennyiségileg és bizonyos szempontból minőségileg is alulfejlett, a „lánc” több eleme hiányzik. A „kezelési spektrum” súlyos kapacitási gondokkal küzd, emiatt a korai kezelésbevétel és a rehabilitáció-utókezelés szinte teljesen megoldatlan. A hiányok felszámolása már rövid távon is sürgető feladat, azonban a hátrányok - beleértve a képzett és anyagilag megbecsült szakemberek létét - olyan nagyok, hogy a „kezelési spektrum” teljes kiépülése csak hosszabb távon képzelhető el.

- A Nemzeti Stratégia a szenvedélybetegek szociális ellátásának fejlesztését, a differenciáltabb intézményi ellátások állami támogatását kiemelt célnak tartja (elsősorban a területi és a nappali szociális ellátások bővítését).

6.3.4.2. Középtávú célok

- A droghasználók egészségügyi kezelésének társadalmi és szakmai elfogadottságának növekednie kell. Ma még sokszor találkozunk mind a szakemberek, mind pedig a közvélemény részéről olyan véleményekkel, melyek megkérdőjelezik az egészségügyi ellátás indokoltságát, akár szakmai, akár erkölcsi, akár anyagi okokból. Ezeket a nézeteket megfelelő érvekkel cáfolni kell: a droghasználók egészségügyi kezelése hosszabb távon csökkenti a droghasználatból származó társadalmi, egészségügyi és kriminális károkat. A drogfüggők betegek, akiket kezelni elemi humanitárius kötelességünk. A drogfüggés pedig a Betegségek Nemzetközi Osztályozási (BNO) rendszerének önálló diagnózis csoportja. A drogbeteg megfelelő egészségi ellátáshoz jutása alkotmányos jog.

[Az Alkotmány 70/D. §: „(1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”]

A drogproblémákkal küzdő személyek számára nemre, etnikai és nemzeti hovatartozásra, vallásra, szociális helyzetre tekintet nélkül kell biztosítani a kezelőrendszerhez történő hozzáférés lehetőségét és a személyes méltóságukat tiszteletben tartó kezelést, mely személyes adataik védelmét is maradéktalanul biztosítja.

- A segítő kapcsolatban (a kapcsolatfelvételtől a kezelésen át a reszocializációig) részt vevő droghasználók számának növekedése.

- Az ún. „segítő spektrum” (azaz a kapcsolatfelvétel különböző formái intézményen belül és kívül, a járó- és fekvőbeteg-ellátás, rehabilitáció és reszocializáció intézményei, a tanácsadó és konzultációs központok, nappali intézmények, a védett szállások és munkahelyek) fejlesztése a következő mutatók tekintetében:

= kapacitás: fogadó-, illetve férőhelyek száma, a kontaktusteremtés és a kezelés lehetőségei;

= elérhetőség: könnyen, megbélyegzésmentesen és jogi értelemben védett módon elérhető kezelőhelyek, melyek a korai kezelésbevételt is biztosítani képesek. Figyelembe kell venni azt a tapasztalatot, hogy jelentős droghasználó csoportok, elsősorban a szintetikus drogok használói, a hagyományos felépítettségű egészségügyi intézményeket nem, vagy nem szívesen keresik fel;

= hatékonyság: ennek eléréséhez az absztinencia célkitűzése mellett a kliens komplex bio-pszicho-szociális státuszát, a produktív élet megvalósítását lehetővé tevő kezelés hatékonyságát kell növelni;

= differenciáltság (kliens/módszer összeillés): azonosítani és alkalmazni kell azokat a beavatkozási formákat, melyek az adott állapot súlyosságának és típusának leginkább megfelelnek. A súlyos függőségben és esetleg más pszichiátriai betegségben szenvedő páciensek számára nagy valószínűséggel a bentfekvéses, míg más páciens populációk számára az ambuláns kezelés a költséghatékonyabb;

= komplex bio-pszicho-szociális szemlélet: a függőség az élet egész területére kiterjed, ezért önmagában gyógyszeres vagy pszichoterápiás módszerekkel tartósan nem befolyásolható a páciens állapota. Szakítani kell azzal a megközelítéssel, mely a méregtelenítés kizárólagosságát hirdeti. A méregtelenítés csak a kezelés bevezető fázisa, melyet - súlyosabb függőség esetében - hosszú távú szomatikus, pszichoterápiás és szociális kezelés, illetve rehabilitáció követ, különös tekintettel az utógondozásra, mely idő alatt a páciens már a közösségben él;

= multidiszciplináris kezelőszemélyzet: az előző ponttal összhangban e szemlélet a kezelőszemélyzet differenciáltságát is jelenti: orvos, pszichológus, szociális munkás, gondozó, terapeuta, addiktológus konzultáns, jogász, lelkész, felépült szenvedélybeteg részvételét a kezelés és a rehabilitáció folyamatában, valamint az összehangolt csapatmunkát vagy esetkezelést;

= közösségi megközelítés: az újabb terápiás megközelítések csak a szükséges, lehető legrövidebb ideig tartó intézményi kezelés mellett a közösségi/közösségközeli kezelést és rehabilitációt hangsúlyozzák.

- Az egészségügyi és a szociális ellátás közötti együttműködés. A közösségi erőforrások (civil szektor) mobilizálása nélkülözhetetlen az eredményes beavatkozások tervezésekor és kivitelezésekor. Szükséges a két ellátórendszert érintő jogszabályok harmonizációja.

- Meg kell előzni az intravénás kábítószer-használók között a HIV (AIDS) megjelenését, és csökkenteni a hepatitisz (elsősorban a hepatitisz C) terjedését.

- Csökkenteni kell a kábítószer-használók által elkövetett bűncselekmények számát különböző szociálpolitikai eszközök alkalmazásával is (pl. védett szállások és munkahelyek, nappali gondozás, reintegrációs programok stb.).

- Csökkenteni kell a hajléktalanok közötti kábítószer-használat nagyságrendjét, illetve az egészségügyi ártalmak kezelésére alkalmas ellátásokat kell biztosítani a hajléktalanokkal foglalkozó intézményrendszer minden területén. Fel kell mérni a hajléktalanok kábítószer-használatának jellemzőit, a probléma kiterjedtségét ebben a rizikócsoportban.

- Csökkenteni kell a kábítószer-használattal kapcsolatos egészségügyi ártalmakat és kockázatokat.

- Ki kell alakítani és alkalmazni kell a kábítószer-használókkal foglalkozó egészségügyi és szociális (állami, önkormányzati és civil) intézmények minőségbiztosítását és értékelését.

- Civil szervezetek minőségkontrolljának kialakítása. Ma sok civil szervezet foglalkozik droghasználók rehabilitációjával, illetve a rehabilitáció egyes elemeivel. Munkájukról és annak hatásfokáról, költséghatékonyság mutatóiról azonban nem rendelkezünk megbízható adatokkal. A jól működő szervezetek azonban közfeladatokat látnak el, mely közpénzek felhasználását is jelenti. Közpénzeket pedig csak szakmailag, pénzügyileg megfelelő módon működő szervezetek kaphatnak. A szakmai protokollok kidolgozása szakmai testületek feladata, ellenőrzésük pedig szakmai és hatósági jogkör. Ma még hiányoznak, nem kellően elterjedtek, vagy nem széles szakmai konszenzuson nyugszanak a civil szervezetek minőségbiztosításának szempontjai.

- Újra kell gondolni a finanszírozás elveit. A droghasználók kezelésének és rehabilitációjának finanszírozásába az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mellett más pénzforrásokat is be kell vonni: a központi költségvetésből és az önkormányzatok pénzalapjaiból kell finanszírozni az intézményfejlesztést. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelenlegi szolgáltatás- és gyógyszer-finanszírozási eljárása, valamint intézménybefogadási gyakorlata nem teszi lehetővé a droghasználók széles körű kezelését és az intézményrendszer bővítését. Egyes gyógyszerek esetében meg kell oldani a teljes vagy a részleges támogatás lehetőségét. Biztosítani kell a droghasználók kezelése során igénybe vett szociális szolgáltatások finanszírozását is a megfelelő forrásokból.

- Helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok létesítése.

Ehelyütt csak a terápiával és a rehabilitációval kapcsolatos feladatokat emeljük ki:

= helyi koordinálás;

= helyi szolgáltatások hozzáférésének nyomon követése, és erről a szakemberek és a közvélemény informálása;

= helyi szolgáltatások kapacitásának nyomon követése és szükség szerinti fejlesztése;

= a szakemberek számára vonzóvá kell tenni a területen végzett munkát, a szakmai fejlődésüket elő kell segíteni. Nem lehet pusztán a szakemberek elhivatottságára építeni egy országos probléma kezelésében.

- Létre kell hozni a szakmai (akkreditált, szükség esetén, pl. a szakorvosképzés területén pontszerző) továbbképzések széles választékát, melyek részben az előző pontban említett célt szolgálják, részben pedig a meglevő tudás és tapasztalat szélesebb körben történő elterjesztését jelentik a hatékonyabb munkavégzés érdekében.

- A graduális (nappali) képzésben (orvos, pszichológus, szociális munkás képzés, ápoló, diplomás ápoló képzés) speciális blokkokat szükséges bevezetni a kábítószer-problémák megismerésével és azok kezelésével kapcsolatban.

- A tudományos kutatások és az eredmények visszacsatolása elengedhetetlen az eredményes munka végzéséhez, a folytonosan változó kábítószer-probléma hatékony kezelésében. Megfelelő pénzalapok, kiemelt pályázati lehetőségek szükségesek az e területen tapasztalható évtizedes lemaradás pótlása érdekében. Ugyanebből a célból nagyobb figyelmet kell szentelni a külföldi együttműködésekre, képzésekre és tanulmányutakra. A kutatások fejlesztése mind az orvosbiológiai, gyógyszerészeti és labordiagnosztikai területeken, mind a klinikum és a szélesebb értelemben vett kezelés, mind pedig a társadalomtudományok területén elengedhetetlen.

6.3.4.3. Rövid távú célok

Kezelési kapacitás növelése az állami, önkormányzati, civil és egyházi szervezetek fenntartásában működő terápiás és rehabilitációs intézmények tekintetében. A kapacitásfejlesztéssel kapcsolatban az alábbiakban javaslatot teszünk. A megyénkénti ellátóhely sok esetben már ma is adott; viszont vannak olyan megyék, ahol semmilyen specifikus ellátás nem áll rendelkezésre. Az addiktológiai járó- és fekvőbeteg-ellátás sok területen az alkoholbetegek ellátásával együtt valósul meg (ún. TÁMASZ ambulanciák). Szakmailag kell értékelni ezt a helyzetet, és a helyi adottságoktól függően kell önálló járóbeteg- (ambulancia) vagy fekvőbeteg- (részleg, osztály) egységet szervezni drogbetegek számára.

Előnyt élveznek a következőkben részletezett ellátási formák:

- Megkereső programok. Céljuk a droghasználók (elsősorban heroin- és amfetamin-használók) felkutatása és segítő kapcsolat létesítése, illetve terápiára motiválása, vagy ártalomcsökkentő módszerek alkalmazása. Megkereső munkát végző szakemberek (szociális munkások, addiktológiai konzultánsok és a gyermekjóléti szolgálatok munkatársai, egyházi és civil szervezetek aktivistái stb.) dolgozhatnak:

= azokon a helyszíneken és színtereken, ahol ezek - a terápiás kapcsolatot egyébként nem kereső - fiatalok élnek vagy szórakoznak. Külön említést érdemelnek egyes roma csoportok, ahol az injekciós szerhasználat, valamint a szerves oldószer fogyasztás nagymértékű (ezzel kapcsolatban statisztikai adataink nem állnak rendelkezésre, csak a szakemberek figyelmeztető jelzései utalnak erre);

= személyes kapcsolatfelvétel és személyes vizitálás olyan intézményekben, ahol drogfüggő személyek jelentős számban előfordulnak (pl. börtön, ifjúsági otthon, baleseti belgyógyászat).

A megkereső programok jelentős fejlesztése, illetve támogatása indokolt.

- Alacsony-küszöbű szolgáltatások, ártalomcsökkentő programok (megkereső szolgálatok, telefonszolgálatok, tanácsadás, jogsegély, tűcsere stb.). Az ún. alacsony-küszöbű szolgáltatás kifejezés azt jelenti, hogy a droghasználókkal szemben - mintegy a kapcsolatfelvétel első fázisában - nem várják el, hogy azonnal abbahagyja a droghasználatát, és a drogmentességet megkövetelő kezelőhelyek szigorú terápiás szerződéseihez és házirendjéhez alkalmazkodjék. Ez a speciális droghasználói kör erre - droghasználatuk adott stádiumában - nem vállalkozna. A HIV vírus terjedésével kapcsolatban a megkereső munkának, a tűcsere-programoknak, valamint a fenntartó szubsztitúciós (metadon, buprenorfin, LAAM) kezelésnek van nagy jelentősége intravénás használók körében. Mindezek fontosságát a kelet-európai országok számára készített ajánlásában a WHO Európai Irodája, valamint az ENSZ AIDS-ellenes kelet- és közép-európai kezdeményezései (a genfi és a kijevi találkozó és megállapodás, 1999. őszén) is kiemelik.

Ezeket a programokat kezelőhelyek szakmai ellenőrzése alá célszerű rendelni, és mindegyik esetében - a módszer adaptációja mellett - a hazai alkalmazás protokollját kell elkészíteni. (A metadon fenntartó kezelés szakmai protokollját a Pszichiátriai Szakmai Kollégium elfogadta.) A programok szervezése nemcsak a segítő szakmákat, hanem pl. a rendőrséget is érinti, ezért a protokollok kidolgozásába bevonásuk indokolt.

Az ártalomcsökkentő módszerek alkalmazása a nemzetközi kutatások eredménye alapján akkor eredményes, ha szervesen kapcsolódik más kezelési megelőzési formákhoz. Az alacsony-küszöbű szolgáltatások jelentős fejlesztése, illetve modell-intézmény hálózat kialakítása indokolt.

= Helyettesítő kezelések (metadon, buprenorfin, LAAM). A metadon (Depridol) mint szintetikus kábítószer gyógyászati alkalmazása nemzetközileg elismert, és egyben a legelterjedtebb az ópiátfüggők esetében. Terápiás felhasználására a detoxifikáció (méregtelenítés), a rövid, illetve hosszú idejű fenntartó kezelés keretében kerülhet sor. Szomatikus szövődmények és vérrel terjedő fertőző betegségek (elsősorban a hepatitisz C és külföldi tapasztalatok alapján a várható HIV vírus) terjedése, valamint a drogozás egyéb egyéni és társadalmi ártalmainak (pl. bűnözés) csökkentése miatt Magyarországon is célszerű bevezetni a fenntartó metadon kezelést. Erről már szakmai állásfoglalás is született. Ez tartalmazza a bevezetés menetét: néhány országos centrumban, meghatározott indikációk alapján részesülne ebben a kezelésben a heroinhasználók egy meghatározott csoportja. Célszerű ennek a protokollnak a kibővítése más helyettesítő szerek vonatkozásában is, hiszen ma már egyre több helyen is alkalmaznak eredményesen más szereket is (mint pl. az ugyancsak szintetikus opiát-származék buprenorfint és LAAM gyógyszereket). Rövid távon régiónként minimum egy fenntartó kezelési centrum létrehozása és működtetése indokolt. Középtávon lehetőleg megyénként kell kialakítani ezen intézmények hálózatát.

= Konzultációs központok. A droghasználók és hozzátartozóik számára könnyen elérhető programok, melyek jól strukturált segítő kapcsolat keretében („counseling”) foglalkoznak a drogproblémákkal, illetve adnak segítséget szociális, jogi, munkavállalási, családi ügyekben. A Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatok egyre több városban nyújtanak pszichoszociális ellátást. Megyénként minimum egy konzultációs központ létesítése és működése indokolt.

- Ambuláns ellátás: drogambulanciák, TÁMASZ-gondozók. Fő feladatuk a droghasználók méregtelenítése (ambuláns formában, vagy bentfekvéses intézményekkel együttműködve), majd a szermentes életforma fenntartásának elősegítése orvosi, pszichológusi, pszichoterápiás módszerekkel, a családi és szociális problémák enyhítésének kiegészítésével. Fontos feladatuk a drogfüggőség mértékének pontos meghatározása, az esetleges társuló pszichiátriai (vagy más orvosi) problémák diagnosztizálása és kezelése (szükség szerint konzíliárius orvossal vagy más egészségügyi intézménnyel folytatott együttműködés keretében). A szintén ambuláns ellátást nyújtó addiktológiai szakrendelések továbbfejlesztése indokolt a TÁMASZ-modellnek megfelelően. Megyénként minimum egy drogambulancia létesítése és működése indokolt.

- Ópiát-fogyasztók kezelésében a szermentességet fenntartó gyógyszeres kezelés (naltrexon) biztosítása OEP támogatással és megfelelő kiegészítő lelki és szociális gondozási formákkal. Meg kell oldani a detoxikáláshoz és terápiához szükséges más gyógyszerek törzskönyvezését és OEP általi kiemelt támogatását is.

- Sürgősségi állapotok ellátása. A sürgősségi állapotok orvosi ellátása megoldottnak mondható, a problémát inkább ezek felismerése jelenti (az intoxikált droghasználóval találkozó szakember vagy laikus részéről). Ugyanakkor a pontos diagnózist megalapozó laboratóriumi háttér nem felel meg a növekvő igényeknek. A sürgősségi állapotok ellátásának nem szorosan vett orvosi problémája, hogy a droghasználók egyes köreiben bizalmatlanság tapasztalható az ellátó orvosi személyzet, illetve a mentőszolgálat iránt. Itt az adatvédelem szabályainak fokozottabb betartására van szükség. További probléma, hogy a sürgősségi ellátás után általában nincs lehetőség kezelőintézménybe utalni a droghasználó személyt, vagy nincs lehetőség ebbe az irányba motiválni. A megkereső szolgálatok munkatársainak ez is a feladata - mentesítve a sürgősségi osztályok dolgozóit e munka alól, mely speciális ismereteket igényel.

- Bentfekvéses kezelés. Fő feladatuk a detoxikálás olyan esetekben, amikor az ambuláns körülmények között nem lehetséges: súlyos függőség, társuló más pszichiátriai vagy szomatikus probléma, a páciens környezetéből kiemelésének szükségessége. A bentfekvéses kezelés akkor eredményes, ha ambuláns utógondozás vagy rehabilitáció követi.

= Régiónként detoxifikációs részleg kialakítása.

= Régiónként addiktológia részleg kialakítása.

= Modellkísérletként a hagyományos kórházi struktúráktól független önálló addiktológiai osztály kialakítása.

= Nappali kórházak súlyos kábítószer-problémákkal küzdők részére. Ez az ellátási forma a kezelés korszerű és hatékony módja, mely rugalmasan alkalmazkodik a kliens igényeihez, és segít elkerülni az intézményes ellátási formákkal szükségszerűen együttjáró hospitalizációs ártalmakat. Ezen szolgáltatások jelentős fejlesztése, illetve modell-intézmény hálózat kialakítása indokolt.

= Hosszúterápiás intézmények, terápiás közösségek. Egyedülálló lehetőséget jelentenek a súlyos drogfüggők drogmentes életének kialakításában: ezeknek a függő betegeknek lényegében egész élettevékenységüket újra kell tanulniuk. Erre a 24 órás ellátást biztosító, több hónapos - éves rehabilitációs kezelések alkalmasak. Ezekben az intézményekben a felépült szenvedélybetegeknek mint szerepmodelleknek és mint segítőknek fontos szerep jut. A terápiás intézetekben - a jelenlegi kb. 200 ágyas férőhelykeretnek - rövid távon 200 ággyal történő fejlesztése indokolt, középtávon pedig összesen 500 férőhely-kapacitás elérésére kell törekedni.

= Rehabilitációs és reszocializációs kapacitás. Itt elsősorban - a kezelést követően - a közösségben élő volt droghasználók rehabilitációjáról és reszocializációjáról van szó, egészségügyi vagy szociális intézmény keretében. Ilyen formák a védett szállás (ún. félutas otthonok: félúton a kórház és a család között), védett munkahely, átképzések, elhelyezkedési tréning, rehabilitációs és önsegítő csoportok stb. A szolgáltatások jelentős fejlesztése, illetve modell-intézmény hálózat kialakítása indokolt.

= Közösségi programok: elsősorban volt drogbetegek és hozzátartozóik önsegítő vagy kulturális csoportjai tartoznak ebbe a kategóriába. Meg kell erősíteni a narkománok önsegítő csoportjainak (NA) működését. A civil társadalom szerepe itt elengedhetetlenül fontos. Az önszerveződést elősegítő támogatási programok beindítására van szükség.

= Védett munkahelyek létrehozásával biztosítani kell a foglalkoztatási reszocializáció feladatát a munkaerőpiacról kiszorult és munkaképességeiben korlátozott drogbeteg számára.

= Háziorvosok. Magyarországon is várható, hogy a droghasználók és családtagjaik - részben a specializált ellátás hiányosságai miatt, részben pedig a háziorvos „közelsége” miatt - egy része a háziorvost fogja problémáival felkeresni. A háziorvos a probléma felismerésében, általános orvosi szolgáltatásban, illetve specializált intézményi beutalásban tud közreműködni, valamint fontos szerepe lehet a családok drogmegelőzésében és a drogproblémák korai családi felismerésében és hatékony kezelésében. Ehhez azonban megfelelő számú és minőségű képzést kell biztosítani számukra.

= Gyermekkorúak számára speciális országos programok létesítése, illetve bővítése. Ma még Magyarországon csak rendkívül szűkösen állnak rendelkezésre - elsősorban bentfekvéses férőhelyek - ahol a 16-14 éven aluli drogfogyasztók detoxikálása és kezelése valósulhat meg. Szükséges régiónként az igényeknek megfelelő kapacitású gyermek-addiktológiai részleg kialakítása, a gyermekpszichiátriai rendszer anyagi és szakmai megerősítése, a hosszú távú terápiás intézetekben az érvényben lévő jogszabályok módosításával biztosítani kell a fiatal- és gyermekkorúak kezelésének lehetőségét.

- Veszélyeztetett vagy speciális populációk számára programok:

= Egyéb pszichiátriai problémákkal küszködők (kettős diagnózis, komorbiditás) számára speciális, hosszú távú gondozást lehetővé tevő, változatos intézményi ellátást (bentfekvéses, ambuláns, utógondozó, közösségi pszichiátriai és rehabilitációs) nyújtó programok szervezése.

= HIV+, AIDS betegek, hepatitiszes (májbeteg) droghasználók számára addiktológiai, infektológiai és belgyógyászati ellátás biztosítása.

= Terhesek és a drogfüggő újszülöttek számára speciális programok (fenntartó kezelések, speciális méregtelenítő programok) létesítése, illetve bővítése.

- A büntetés-végrehajtás intézményrendszerén belül az egészségügyi részlegek bővítése, speciális elvonó, terápiás és utógondozó programok létesítése.

- Biztosítani kell az őrizetes, az előzetes letartóztatásban levő, a javítóintézetekben élő és a pártfogó felügyelet alatt álló droghasználók szakirányú ellátását is (mind egészségügyi, mind pedig szociális vonatkozásban).

- Droghasználók és -függők kezelése finanszírozási elveinek javítása. Ambuláns ellátás esetén a gondozói keretet kell előnyben részesíteni, teljesítményfinanszírozás esetén pedig bővített, speciális ellátási tevékenységek bevezetésére van szükség, megfelelő pontszámokkal és pontértékkel. Biztosítani kell a szociális ellátás finanszírozását is (a kettős finanszírozás elkerülésével). Az ezen a területen feltétlenül szükséges ellátások hatékony és magas szakmai szintű működésének előfeltétele a tervezhető és megfelelő szintű finanszírozás biztosítása.

- Adatvédelem. Az egészségügyi és az adatvédelmi törvény, valamint az adatvédelmi biztos drogbetegek nyilvántartásával, illetve drogambulanciák adatvédelmével kapcsolatos ajánlásainak alkalmazása. Kezelőhelyi adatvédelmi biztosok kinevezése és felkészítése szükséges.

- Adatnyilvántartás, statisztikai rendszer. Szükséges az egyes jelentkező kliensekről egységes szemléletű, EU-s normákhoz igazodó minimum adatok rögzítése, mely az évenkénti (esetleg évente többször) összesítésre kerülő egészségügyi statisztika alapjául (OSAP kábítószerbetegek összesítése rész) szolgál. Így a kezelésbe kerülő droghasználók számáról, összetételéről és ennek változásáról kapunk megbízhatóbb képet. Szükséges a droghalálesetek regisztrálásának pontosítása. A kezelési forgalom alakulása csak a kezelési lehetőségek függvényében értelmezhető helyesen.

- Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság terápiával kapcsolatos szakbizottságai (Addiktológiai-pszichiátriai, Drogambulancia, Drogterápiás Intézetek szakbizottságok): legfontosabb feladatuk a tárcaközi együttműködés politikai, közigazgatási és szakmai biztosítása.

- Helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok létesítése, helyi terápiás koordinációs szempontok kidolgozása. Erről a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok működése kapcsán említést tettünk.

- Szakmai kollégiumok állásfoglalásai kialakításának folytatása a terápiás protokollokat illetően. A drogambulanciák, a rehabilitációs intézmények, a metadon fenntartó kezelés elvei mellett az ellátás más területeit illetően is szakmai protokollokra szükség, ahol a nemzetközi gyakorlat figyelembevételével a magyarországi adottságoknak megfelelően kerülnek megfogalmazásra és a szakma mérvadó körei által elfogadásra kezelési alapelvek, módszerek és intézményi struktúrák.

- Akkreditációs szempontok kidolgozása, összesítése - akkreditálás megkezdése: kezelőhelyek és kezelőprogramok akkreditálása szakmai szempontok alapján, az ÁNTSZ közreműködésével.

- Oktatási programok létesítése és finanszírozásuk biztosítása.

- Létre kell hozni a pszichiáter, addiktológus és gyermekpszichiáter szakorvosok, más szakorvosok addiktológiai blokk-képzését, addiktológus klinikai és prevenciós szakpszichológusok, addiktológiai konzultánsok és asszisztensek, diplomás ápolók, szociális munkások stb. képzését és továbbképzését.

- Szükséges a pszichiátrián belül az önálló addiktológiai szakma megerősítése, illetve javasolt az önálló Addiktológiai Szakmai Kollégium létrehozatala.

6.3.4.4. A monitorozás mutatói és eszközrendszere

	Eredményességi mutatók	A monitorozás eszköze
Hosszú távú célok elérése	- epidemiológiai mutatók javulása - a kezelés egyre szélesebb réteget ér el	- epidemiológiai vizsgálatok - kezelési adatbázisok
Középtávú célok elérése	- kezelésben részt vevők számának növekedése - a társadalom segítő, reintegrációs attitűdje a droghasználókkal szemben - az első droghasználattól a kezelésig eltelt idő csökkenése - a kezelés hatékonysága - helyi (városi, megyei, regionális) Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok írásos beszámolók, stratégiák számának növekedése - akkreditált kezelőhelyek és - programok számának növekedése - továbbképzésben résztvevők számának növekedése - oktatásban részesülők számának (graduális képzés, addiktológiai blokk) növekedése - tudományos publikációk számának növekedése	- kezelési statisztikák - társadalmi attitűdvizsgálatok - helyi (városi, megyei, regionális) Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok írásos anyagok, stratégiák - oktatási programok értékelése - akkreditált programok - Kábítószerügyi Koordinációs Bizottsághoz beérkező információk - tudományos kutatások értékelése
Rövid távú célok teljesítése	- költségvetési ráfordítás növekedése - megkereső szolgáltatások bővülése - kezelőhelyek és programok számának növekedése (országos eloszlás, lefedettség) - finanszírozási protokollok bővülése - oktatási programok - szervezeti keretek [Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság, helyi (városi, megyei, regionális) Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok)	- időarányos költségráfordítás - kezelőhely adatbázis - rendeletek, protokollok megszületése

6.4. CSÖKKENTENI A DROGOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS LEHETŐSÉGÉT (KÍNÁLATCSÖKKENTÉS)

Összefoglalás:

A kábítószerekhez - és a prekurzorokhoz - való hozzáférés csökkentése érdekében végre kell hajtani a maffia-ellenes törvénycsomag kábítószerekkel kapcsolatos rendelkezéseit. Fejleszteni kell a kínálatcsökkentés intézményrendszerét (rendőrség, VPOP, határőrség), valamint az orvosszakértői tevékenység és a pártfogó felügyelet működését. Utóbbira a Btk. módosítása nyomán új feladatok várnak, melyre ez a szervezet jelenleg még nem felkészült. Az említett fejlesztések szervezeti változásokat, létszámbővítést, képzéseket és a technikai háttér fejlesztését jelentenek, valamint az eddig is jól működő nemzetközi kapcsolatok kiszélesítését. A Btk. módosítás hatásait hosszabb távon szükséges tanulmányozni. Az ERÜBS megújulása során a kábítószer-bűnözéssel kapcsolatos speciális szempontokat kell érvényesíteni a jelenség pontosabb körülhatárolása céljából, a szükséges beavatkozások pontosabb tervezése érdekében. Meg kell oldani a rendvédelmi szervek szakemberei képzésében a kábítószerekkel kapcsolatos ismeretek tantárgy szintű oktatását. A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok, valamint a KKB munkacsoportjai a kínálatcsökkentés helyi és országos koordinációjának és más szakmákkal történő együttműködésének szervezeti alapjait bővítik. A szervezett bűnözés elleni törvénycsomag rendelkezései 2000 folyamán újabb szabályozásokkal egészülnek ki.

6.4.1. A kínálatcsökkentés szemléleti kerete

A kínálatcsökkentés garantálja a kábítószerek, pszichotróp anyagok és prekurzorok rendeletekben rögzített, és a jogos szükségleteknek megfelelő termelését, export-importját, kereskedelmét, elosztását és fogyasztását. A „kínálat” három forrásból ered: illegális termelésből, csempészetből és a legális gyógyszerek illegális csatornákba tereléséből. Mindezek érvényesek a prekurzorokra is.

A kábítószerek és a bűnözés között szoros összefüggés áll fenn. A kábítószer-probléma összes társadalmi költségeinek legnagyobb része a kábítószerrel történő visszaéléssel kapcsolatos bűnelkövetésből adódik. Valószínű, hogy egyes kábítószerek használói jóval nagyobb arányban követnek el bűncselekményt nem szerhasználó társaiknál. A kábítószerhasználat, az azzal szoros összefüggésben lévő ún. indirekt (beszerzési és jövedelemszerző), illetve következménybűnözés és a terjesztői magatartások a társadalom és közösségei számára egyre növekvő fenyegetést jelentenek, melyek a félelem, az erőszak, a korrupció és a szervezett bűnözői csoportok tevékenységén keresztül ássák alá biztonságunkat.

	Év	Ismertté vált „visszaélés kábítószerrel” bűncselekmények és aránya az összbűnözéshez képest
		száma	%
	1990	34	0,0
	1991	46	0,0
	1992	135	0,0
	1993	223	0,1
	1994	256	0,1
	1995	429	0,1
	1996	400	0,1
	1997	943	0,2
	1998	2068	0,3
	1999	2860	0,56
	(Forrás: ERÜBS)

Éppen ezért a jogrendszernek, a jogalkalmazó szerveknek és a társadalom egészének együttes felelőssége és feladata a drogokhoz való hozzáférés csökkentése.

Habár a magyarországi összbűnözés egészéhez viszonyítva az érvényes statisztikák szerint a kábítószer-bűnözés mindmáig csak jelentéktelen nagyságrendet képvisel, azonban

- ez erősen emelkedő tendenciájú (a kábítószerrel való visszaélés bűncselekménye az egyik legdinamikusabban növekvő bűncselekmény),

- a kutatók vizsgálatai és a nemzetközi tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy a letartóztatottak, illetve börtönbüntetésüket töltők sokkal nagyobb része kábítószer-fogyasztó, mint ahogy azt a kábítószerrel való visszaélés bűncselekmények száma és aránya jelezné,

- a kábítószerfüggő bűnelkövetők viszonylag kis csoportja tehető felelőssé a bűncselekmények egy jelentős részéért (a kábítószer megszerzésére irányuló bűnözés: a beszerzési és a jövedelemszerző bűnözés).

A kínálatcsökkentés azokat a stratégiákat jelenti, mely a kábítószerhez való hozzáférés csökkentését célozzák meg a termelők, az importőrök és a kereskedők elleni fellépés segítségével. Ennek keretében a kábítószerrel kapcsolatos és büntetőjogilag tilalmazott magatartások megelőzése, felderítése és a büntetőjogi felelősség megállapítása történik.

A kínálatcsökkentés érinti a jogi szabályozást, a bűnüldözés területét, az illegális kábítószer termelés felszámolását, az ún. prekurzor anyagok szigorú ellenőrzését, a Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, illetve a Határőrség felderítő tevékenységét, a büntetés-végrehajtás területén a szükséges terápiás, illetve ellenőrzési funkciók működtetését, ezen túlmenően nemzetközi szinten összehangolt vagy fedett nyomozást, a pénzmosás és a korrupció elleni fellépést, a kábítószer-hatóságok és a nyomozati szervek közötti együttműködés két- és többoldalú, regionális és széles nemzetközi megvalósulását.

A rendőrség és a büntetés-végrehajtás munkája számos vonatkozásban a keresletcsökkentés (a droghasználat megelőzése és kezelése) fejezetébe is tartozik. A kínálatcsökkentés azonban még abban az esetben sem adhat egyedüli megoldást a kábítószer-probléma kihívására, ha egyébként erre egyértelmű társadalmi elvárás fogalmazódik meg. A kínálat- és keresletcsökkentés területei tehát egymást kölcsönösen feltételezik. Csak a két terület közötti szabályozott, intenzív és egymást feltételező együttműködés teremthet esélyt a probléma visszaszorítására.

A kínálatcsökkentés feladatait a hatályos jogszabályok, elsősorban is a Büntető Törvénykönyv, a büntetőeljárási és a rendőrségi törvény a nemzetközi egyezményekkel összhangban jelöli ki.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése különleges ülésszakán (New York, 1998. június) közrebocsátott „Politikai Deklaráció” felhívja a figyelmet arra a kapcsolatra, amely a kábítószerek illegális előállítása és kereskedelme, valamint

- a terrorista csoportok,

- bűnözők és

- nemzetközi szervezett bűnözői csoportok között fennáll.

A „Politikai Deklaráció” kiemelt figyelmet szentel az amfetamin-típusú szintetikus drogok növekvő illegális előállításának és terjesztésének, a kábítószer-előanyagok (prekurzorok) illegális előállításának és terjesztésének veszélyeire, és a pénzmosás jelenségét ismét hangsúlyozottan a kínálatcsökkentési tevékenységek egyik középponti elemévé teszi.

A magyar vegyipar és gyógyszeripar fejlettsége miatt több kockázati tényezőt is figyelembe kell venni a kábítószer prekurzorokkal kapcsolatos visszaélés szempontjából (vegyipari vállalatok nagy száma, vegyiparban a képzett munkaerő egy részének munkanélkülivé válása, számottevő vegyipari export-import forgalom, az elavult kapacitások felhasználhatósága illegális kábítószer gyártási célra). Ezért fontos a lehetséges illegális felhasználás és eltérítés elleni fellépést elsősorban a megelőzés oldaláról megközelíteni. Ennek eszközrendszere egyrészt a korszerű engedélyezési és nyilvántartási rendszer, valamint a vegyipari cégek és kereskedők szervezeteinek bevonása a felvilágosító és megelőző munkába. A prekurzorok esetében, lehetőség szerint külső források igénybevételével, közös számítógépes információs rendszert kell kialakítani.

A prekurzorok legális ellenőrzése területén a módosított 100/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet 13. § (1) bekezdése alapján az ellenőrzött anyagokkal kapcsolatos hatósági feladatokat - ideértve az előzetes adatkérési- és helyszíni hatósági ellenőrzéseket is - a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala, valamint a Vám- és Pénzügyőrség látja el. A kábítószer-üzemi, illetve pszichotróp anyag gyártási engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezetek esetében az ellenőrzött anyagok kábítószer-üzemi felhasználásának ellenőrzésére szakmai hatóságként az Egészségügyi Minisztérium, rendészeti hatóságként a Rendőrség is jogosult. A Nemzetbiztonsági Hivatal, valamint a Rendőrség az ellenőrzött anyagokkal kapcsolatban ellátja a számára külön törvényekben meghatározott feladatokat.

Kívánatos, hogy a kábítószerekkel, pszichotróp anyagokkal, valamint a kábítószerek tiltott előállításához használt egyes vegyianyagokkal (prekurzorok) kapcsolatos - a legális előállításra, ellenőrzésre valamint forgalmazásra vonatkozó - egységes adatbázis kerüljön kialakításra a Kormány által kijelölt minisztériumban, mely egyben a nemzetközi szakosított szervezetekkel való kapcsolattartásért is felelős.

6.4.2. A Büntető Törvénykönyv 1998. évi módosítása

A kínálatcsökkentés elsősorban jogi és bűnüldözési eszközökkel történik. A törvényi szabályozás a Büntető Törvénykönyvnek a kábítószerrel való visszaélésre vonatkozó módosításával és szigorításával a kedvezőtlen folyamatokkal szemben kíván fellépni. A Btk. említett módosítása a nemzetközi jogszabályi előírásokkal összhangban történt.

A Btk. módosítása:

- Élesen megkülönbözteti a fogyasztói, a csekély mennyiségre elkövetett nem terjesztői, a nem haszonszerzési célból elkövetett egyes terjesztői, illetve a terjesztői magatartásokat.

- Súlyosabban rendeli büntetni a terjesztői magatartásokat, ugyanakkor kábítószerfüggők esetében biztosítja büntetés kiszabása helyett a gyógyító kezelés igénybevételének lehetőségét.

- Kiemelten súlyosan bünteti a 18 éven aluliak szempontjából különösen is veszélyeztetett területeket és elkövetési magatartásokat.

- Az anyagi jogban határozza meg a mennyiségek régóta rendezetlen kérdését.

- Csökkenti a csekély és jelentős mennyiség határértékeit és ezáltal is szigorítja a Btk. 282. § (1) és (2) bekezdésében szereplő elkövetői magatartásokkal kapcsolatos büntetőjogi felelősségre vonás mértékét.

- Pártfogó felügyelet magatartási szabályaként előírhat megelőző-felvilágosító egészségügyi szolgáltatáson való részvétellel kapcsolatos kötelezettséget [Btk. 82. § (6) bek.].

6.4.3. A kínálatcsökkentés intézményrendszere

6.4.3.1. A rendőrség

A kábítószerekhez való hozzáférés megakadályozását szolgálják a kínálatcsökkentés intézményei és szervezetei. A kábítószerekkel kapcsolatos bűnüldözési feladatokat a rendőrség végzi. Ennek keretében:

- felderíti és felszámolja a jelentősebb hazai kábítószer-kereskedelmi szervezeteket, titkos és nyílt információt gyűjt, illetve egyéb akciókat bonyolít le a nemzetközi rendőri együttműködés keretében;

- ellenőrző tevékenységet végez a legális kábítószerek és prekurzorok gyártásával, tárolásával, kereskedelmével kapcsolatban;

- elemzi a lefoglalt kábítószereket, és büntetőeljárás keretében szakértői véleményt készít, elvégzi a szintetikus kábítószerek vegyi profilkészítését, valamint adatokat szolgáltat az európai korai figyelmeztető rendszer felé;

- adatokat gyűjt és szolgáltat a rendőri intézkedést igénylő kábítószerrel kapcsolatos halálesetekről;

- az Országos Rendőr-Főkapitánysághoz tartozó szervezeti egységek közötti munkamegosztás és együttműködés kereteit, illetve az egyes szervezeti egységek feladatait az országos rendőrfőkapitány határozza meg a nemzeti stratégiai programban foglalt elvek alapján.

6.4.3.2. Vám- és Pénzügyőrség

A kábítószer kínálatcsökkentése vonatkozásában a Vám- és Pénzügyőrség alapvető feladata a határokon keresztüli kábítószer-kereskedelem megakadályozása, a Magyarországon átvezető kábítószer-kereskedelmi útvonalak ellenőrzése, ennek keretében felderítő és nyomozati tevékenység, illetve ezzel kapcsolatban nemzetközi vámhatósági együttműködés folytatása.

A Magyarországon 1998-ban és 1999-ben lefoglalt illegális kábítószerek mennyisége kábítószerfajtánként

	Kábítószerek fajtái	1998 (kg/db)	1999 (kg/db)
	Heroin	634,613 kg	172,703 kg
	Kokain	26,385 kg	121,147 kg
	Marihuána	42,930 kg	65,725 kg
	Hasis	6,803 kg	5,242 kg
	Amphetamin	7,605 kg	9,257 kg
	MDMA-Extasy tabletta	11 857 db	11 143 db
	Methadon	483 db	120 db
	LSD	3 351 db	3 115 db
	Összesen:	718,336	16 679
	(Forrás: ORFK)
	A tranzitcsempészet által nem érintett szerek közül nagyságrendi növekedés (54,7%) a marihuána lefoglalásoknál tapasztalható, míg a többinél nincs jelentős emelkedés. A heroin és a kokain lefoglalások feltűnő csökkenése, illetve emelkedése a tranzitcsempészetnél tárgyalt okokkal magyarázható.

A rendőrséghez hasonlóan megfelelő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik a felderítő és nyomozati munka végzéséhez. Tevékenysége az elmúlt években professzionalizálódott és hatékonyabbá lett, amit a lefoglalások növekvő száma is bizonyít.

A VPOP szervei nemzetközi szinten kizárólagos jogkörrel felelnek a prekurzor szállítmányok eltérítésének felderítéséért és megszakításáért, az EU külső határain történő megállításáért is.

6.4.3.3. Határőrség

Feladata az országhatárok, illetve az azon áthaladó személy- és járműforgalom ellenőrzése. A kínálat-csökkentés területén elsősorban is az államhatáron keresztül lebonyolított illegális kábítószer-forgalom felfedezésével és megakadályozásával, illetve az esetlegesen a határterületen kábítószer előállítása céljából telepített ültetvények, illegális laboratóriumok, valamint átrakodóhelyek leleplezésével tud hozzájárulni.

A határőrség feladata a kábítószer turizmus megelőzése, felderítése és megakadályozása a Nyugat-Európába és a visszafelé tartó személyforgalomban (EU kötelezettség).

Meg kell jegyezni, hogy az EU az EUROPOL együttműködés szempontjából a három szerv (rendőrség, VPOP, határőrség) között nem tesz különbséget.

6.4.3.4. Büntetés-végrehajtás

A büntetés-végrehajtási intézmények személyzete az őrzési tevékenység során végez olyan nyílt ellenőrzéseket, amelyek célja a kábítószereknek a bv. intézetekbe történő bejutásának megakadályozása. Szintén a fenti célból, illetve az intézmények területén történő kábítószer-fogyasztás és az azzal történő kereskedés megakadályozása érdekében az illetékes rendőri szervek folytatnak titkos és nyílt információgyűjtő tevékenységet. A büntetés-végrehajtás az intézményei területén várhatóan jelentkező kábítószer-probléma kezelésére még nem felkészült.

6.4.3.5. Polgári nemzetbiztonsági szolgálatok

A kábítószerek terjesztése és a szintetikus szerek előállítása, a nemzetközi kapcsolatok (elsősorban a szervezett bűnözéssel és a terrorizmussal kialakult összefonódás), valamint az országhatárokon átívelő pénzmosás és más illegális pénzügyi tranzakciók, a korrupció előtérbe állítják a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok szerepét. Az illegális kábítószer-kereskedelemben az egyes országokon belül és az országok között is olyan nagyságrendű pénz áramlik, és olyan gazdasági-politikai összefonódások alakulnak ki, amelyek nemzetbiztonsági szempontból is számottevő kockázatot jelentenek. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok feladata törvényi felhatalmazásukkal élve az említett jelenségek elleni küzdelem.

6.4.3.6. Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala

A Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala gondoskodik a kábítószerek tiltott gyártásához felhasználható egyes vegyi anyagokkal (kábítószer prekurzorok) végezhető legális tevékenységek felügyeletére vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítéséről, az ehhez szükséges hazai és nemzetközi együttműködés szervezéséről, valamint ellátja az ehhez kapcsolódó hatósági feladatokat.

6.4.3.7. Polgárőrség

A polgárőrség mint a helyi közösség és a civil társadalom kínálatcsökkentésben érdekelt szervezete felhívja a rendőrség figyelmét a helyi drogpiac, illetve a drogokkal kapcsolatos bűnözés jelenségére és a civil társadalom mozgósításával küzd e jelenségek ellen.

6.4.4. A hozzáférés csökkentésének céljai és cselekvési terve

6.4.4.1. Hosszú távú célok

- Csökkenjen az illegitim és a visszaélésre használt szerekhez való hozzáférés.

- Csökkenjen az országhatáron keresztüli illegális kereskedelem a kábítószerek és pszichotróp anyagok vonatkozásában, a legális szerek és azok előanyagainak (prekurzorok) ellenőrzése pedig még fokozottabbá váljék.

- Csökkenjen az illegitim szerek országon belüli termesztése és előállítása, a legális kábítószerek és előanyagaik (prekurzorok) hazai előállítása pedig kerüljön még fokozottabban ellenőrzés alá.

- Csökkenjen az illegitim szerek belső terjesztése, és sikerüljön visszaszorítani a drogkereskedelem színtereit.

- Csökkenjen a drogfertőzött színterek száma, illetve lehetőség szerint sikerüljön felszámolni azokat.

- Megvizsgálandó egy egységes kábítószer elleni törvény mint egységes „drogtörvény” előkészítésének lehetősége, mely a jelenlegi törvényi szabályozást egységes keretben kezelné, és kiegészítené az egészségügyi-szociális kezelés jogszabályi kérdéseivel, az adatvédelem és a bejelentési kötelezettség egyértelmű rendezésével.

6.4.4.2. Középtávú célok

- Meg kell erősíteni Magyarország határainak védelmét a beáramló és tranzitáruként szállított kábítószerekkel szemben. El kell érni a belső kábítószer-termesztés és előállítás csökkentését, illetve a legális előállítás fokozottabb ellenőrzését.

- Növelni kell a Vám- és Pénzügyőrség felderítési hatékonyságát, valamint a szervezet technikai, szakmai és személyi kapacitásait.

- A rendőrség felderítő és nyomozati munkája váljék eredményesebbé elsősorban a terjesztéssel kapcsolatos kábítószeres ügyekben, valamint a kábítószer-használat és más bűncselekmények összefüggésével kapcsolatos ügyekben.

- A hatályos jogszabályok érvényesítésével az illegális drogpiac beszűkítése eredményesen valósuljon meg.

- A pénzmosás és annak lehetősége csökkenjen; a pénzmosásról szóló 1994. évi XXIV. tv. értelmében növelni kell a kábítószer-terjesztésből származó pénzeknek a pénz- és tőkepiaci rendszeren keresztül történő tisztára mosásával szembeni küzdelem hatékonyságát.

- A terjesztés és a terjesztőhálózatok elleni fellépést erősíteni kell.

- Javítani kell a közbiztonság helyzetén a kábítószerek hozzáférésének és a kábítószer-használat növekedésének megállításával párhuzamosan.

- Mutasson a kábítószerrel összefüggő erőszakos és a vagyon elleni bűncselekmények száma csökkenő tendenciát.

- A kínálatcsökkentés területén tevékenykedő intézmények szervezeti és működési feltételei váljanak alkalmassá a feladataik hatékony ellátására.

- Javuljon a szórakozóhelyek és más drogfertőzött színterek biztonsága.

- Kerüljenek a legális kábítószerek és a prekurzorok fokozottabb ellenőrzés alá.

- Fokozódjék a rendvédelmi, a gazdasági és az egészségügyi hatóságok együttműködése.

- Szükséges továbbfejleszteni a nemzetközi kábítószer-bűnüldözési együttműködést (képzések, konferenciák, bilaterális és szubregionális formákban, korszerű nyomozási módszerek és nyomozástechnikai eszközök fejlesztése), valamint a határokon átnyúló nemzetközi kábítószer-bűnöldözési gyakorlati együttműködést.

- Bővíteni kell a belső szervezett kábítószer-ellenes képzést annak érdekében, hogy az állomány felkészült legyen a gyakorlati munka során fellépő problémák megoldására. Meg kell teremteni a rendvédelmi szervek EU-konform működésének feltételeit.

- A középtávú célok között érdemes utalni az EU 2000-2004-ig terjedő kábítószer-ellenes akciótervére, amely hat célt fogalmaz meg a kínálatcsökkentéssel kapcsolatban:

= a kémiai prekurzorok kontrollja,

= a pénzmosás megelőzése és az ellene folytatott küzdelem,

= hatékony kooperáció a rendőrség, a vámőrség és az igazságügyi hatóságok között,

= a Szervezett Bűnözés Elleni EU-s Akcióterv végrehajtása,

= az új kommunikációs rendszerek (pl. az Internet) használatának megakadályozása a drogabúzus, a termelés és a kereskedelem eszközeként,

= nemzetközi koordináció az illegális drogok kereskedelme ellen.

6.4.4.3. Rövid távú célok

- A Büntető Törvénykönyv visszaélés kábítószerrel bűncselekmény tényállásának módosítása után szükséges:

= a vádemelés elhalasztása, a vádemelési- és ítélkezési gyakorlat monitorozása,

= a szükségessé váló jogpolitikai döntések meghozatala,

= a vádelhalasztás és a gyógykezelés eredményességének figyelemmel kísérése,

= az ügyészi felügyelet erősítése a kábítószeres ügyekben a nyomozati munka felett,

= a szükséges idő elteltével és a jogalkalmazói tapasztalatok birtokában a büntetőjogi szabályozás elemzése és a megfelelő változtatások meghozatala.

- A szervezett bűnözés elleni fellépést szolgáló további, elsősorban a büntető jogszabályok területét érintő jogalkotási feladatok elvégzése: a bűnszervezet fogalom büntetőjogi kritériumainak megállapíthatóságának, az igazságszolgáltatást segítő elkövetőt részben vagy egészben megillető immunitás vagy más preferencia megvizsgálása, az elkobzási, a pénzmosás elleni szabályok módosítása, a jogi személy büntetőjogi felelősségének megállapítása, a sértetteket megillető ügyféli jogok helyzetének megvizsgálása.

- Az ügyészi nyomozati felügyelet megerősítése területén egyrészt a büntetőjogilag felelősségre nem vonható gyermekkorúak ügyeiben körültekintően szükséges vizsgálni azt, hogy az elkövetett bűncselekmény nem kapcsolódik-e valamilyen kábítószer, illetőleg kábító hatású anyag vagy szer megszerzéséhez, fogyasztásához. Ilyen esetekben a veszélyeztetettség mértékétől függően az ügyésznek a Gytv. alapján a prevenció érdekében jelzéssel kell élnie a gyermekjóléti szolgálathoz, vagy védelembe vételt kell kezdeményeznie a települési önkormányzat jegyzőjénél, avagy más hatósági intézkedést kell indítványoznia a gyámhivatalnál.

Másrészt a vádemelés elhalasztásnak alkalmazásánál a pártfogó felügyelet eredményes végrehajtása érdekében az ügyésznek olyan külön magatartási szabályokat kell előírnia, amelyek megakadályozhatják a fiatalkorú jövőbeni kábítószer-fogyasztását.

- A pártfogó felügyeletet alkalmassá kell tenni új és megnövekedett feladatainak ellátására.

A pártfogó felügyelet egyik célja a bűnismétlés elkerülése. Fel kell készülni a bűnelkövető fiatalok körében a növekvő kábítószer-fogyasztásra, a bűnelkövető kábítószer-használók társadalmi reintegrációjának nehézségeire, a szűkös szakember kapacitásra és a források hiányára.

A pártfogói munka javítása érdekében:

= országosan egységes ajánlás szükséges a pártfogók kábítószer-használókkal kapcsolatos munkájának szakmai, etikai szabályozására,

= fejlesztésre van szükség:

- a szakemberek számának növelése,

- a képzések számának növekedése (a kábítószer-használat felismerése, az egyéni esetkezelés és a segítő munka egyéni és csoportos módszerei) tekintetében.

- Javítani kell a rendőrség felderítő, nyomozati, vizsgálati, illetve lefoglalási eredményességét. Ennek érdekében szükséges:

= a megfelelő szervezeti változások meghozatala,

= a szakemberek (elsősorban a kábítószer-nyomozók) számának növelése minden szinten, de elsősorban is az I. fokú kapitányságokon,

= a képzések számának növelése,

= a nemzetközi együttműködésekben történő részvétel további fokozása,

= a technikai és tárgyi feltételek erősítése, és a

= laboratóriumi és technika háttér területein erőteljes megvalósuló erőteljes fejlesztés (decentralizálni és növelni kell a laboratóriumok számát),

= az ún. designer drogok azonosítása és listára vétele a szükséges gyorsasággal és hatékonysággal.

- Tovább kell javítani a Vám- és Pénzügyőrség felderítő, nyomozati és lefoglalási munkájának eredményességét. A kábítószer-felderítés hatékony folytatása érdekében a rendőrség és a vámőrség között külön kábítószerek elleni együttműködési megállapodásokat kell kötni. A VPOP esetében további kötelezettségek ilyen megállapítások megkötése a kábítószer-, gyógyszer- és vegyianyag-gyártók szövetségével. A VPOP munkája hatékonysága fokozása érdekében a következő területek fejlesztésére van szükség még:

= szakemberek számának növelése,

= képzések számának növelése,

= nemzetközi együttműködésekben történő részvétel további fokozása,

= laboratóriumi háttér fejlesztése,

= a szükséges és speciális technikai felszerelés biztosítása

- Határőrség feladatkörével kapcsolatban a határátkelőhelyeken az illegális drogkereskedelem hatékony kiszűrése érdekében szorosabbá kell tenni az együttműködést a Vám- és Pénzügyőrséggel a tesztkészletek, kábítószer jelenlétét jelző technikai eszközök, kábítószer-kereső kutyák beszerzése és alkalmazása területén. Szükséges a végrehajtó állomány szakmai képzésének elősegítése.

- Egységes főiskolai képzés a rendvédelmi szervek képzési rendszerén belül, a kábítószer-bűnözés, a droghasználat felismerésének és a kábítószer-megelőzés ismeretrendszerének elsajátításával átfogó megközelítési szemlélettel. A legújabban alkalmazott technikák és eljárások bemutatása, a külföldi tapasztalatok adaptálása már a képzési időszakban is elengedhetetlen.

- Az EU csatlakozással kapcsolatosan a csatlakozási tárgyalások során vállalt, illetőleg az újonnan keletkező feladatok és fejlesztések végrehajtásának előmozdítása az Acquis átvételének Kormány által jóváhagyott Nemzeti Programja (ANP) alapján:

= Hangsúlyt kell fektetni a bűnüldözési információcsere (szervezett és kábítószer-bűnözés) nemzeti központi kontaktpontjának (NEBEK) és a szervezett bűnözés elleni és kábítószer összekötő tiszti hálózat kialakítására. Figyelmet kell fordítani az EUROPOL összekötő tiszt kihelyezésre. A fenti feladatok az EU Szervezett Bűnözés Elleni Küzdelem Akcióterve ajánlásaiból következnek.

= Az EUROPOL-lal folytatandó együttműködés részét képezi az új szintetikus kábítószerek vegyi profilírozása, a korai jelzőrendszer kialakítása és az Extasy típusú kábítószerek katalógusának állandó aktualizálása, valamint a kapcsolódó kölcsönös nemzetközi információcsere. Az alapfeladatot az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetének Kábítószer Laboratóriuma látja el, míg az információcseréért a NEBEK felelős.

- Az országosan egységes orvosszakértői tevékenység érdekében elsősorban a kábítószer-függőség megállapításának megfelelő szakmai kidolgozása szükséges. Az orvosszakértői munka igazságügyi jelentősége a kábítószerrel összefüggő bűncselekmények megítélésekor növekedni fog. A megfelelő színvonalú és a megnövekvő igényeknek eleget tevő munka érdekében a következő területek fejlesztésére van szükség:

= szakemberek számának növelése,

= képzések számának növelése,

= nemzetközi együttműködésekben történő részvétel további fokozása,

= laboratóriumi és technikai háttér fejlesztése, decentralizálása, minőségkontrollja.

- Ki kell alakítani kezelési programokat a büntetés-végrehajtásban a kábítószer-fogyasztó elítéltek számára. Szükséges terápiás egységek kialakítása a nagyobb bv. intézetekben. Meg kell teremteni a rendszeres vizeletvizsgálat jogi és pénzügyi lehetőségét. Ugyancsak szükséges a javítóintézetben levő és onnan elbocsátott, illetve a próbára bocsátás, vádelhalasztás miatt pártfogói felügyelet alatt álló fiatalok számára speciális programok kialakítása is.

- Erősíteni kell a nemzetközi együttműködésekben történő részvételt a szakemberek képzése és speciális programok meghonosítása érdekében.

- Ki kell alakítani az egységes és érvényes adatgyűjtés rendszerének korszerű rendszerét [az Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ERÜBS) reformja]. Az ERÜBS ma is sok olyan részletes információt tartalmaz, melyet a szakma szélesebb körei nem használnak fel; ezek az információk el sem jutnak hozzájuk. Az ERÜBS reformja a még részletesebb és pontosabb adatgyűjtést célozza meg. Az adatok váljanak alkalmassá a jelenségek időbeli monitorozására, a társadalmi összefüggések feltárására és a társadalmi beavatkozások (tehát nemcsak a bűnüldözés) tervezésére is.

- Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság megfelelő (Kínálatcsökkentési, Laboratóriumi, Epidemiológiai stb.) munkacsoportjai képviseljék a terület szakmai igényeit, tárják fel a hiányosságokat, terjesszenek elő javaslatokat ezekkel kapcsolatban, és értékeljék a terület fejlődését.

- Valósuljon meg a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokban a kínálatcsökkentés feladatait végző szervezetek képviselete.

- Jöjjön létre a legálisan forgalmazott kábítószerek és pszichotróp anyagok fokozottabb ellenőrzése, és valósuljon meg az együttműködés tárca- és helyi szinten a rendészeti, egészségügyi és gazdasági hatóságok között.

- A kábítószerek, pszichotróp anyagok, valamint a prekurzorok fokozottabb ellenőrzése területén fejleszteni kell:

= a képzések színvonalát,

= a technikai hátteret,

= a nemzetközi együttműködésekben történő részvételt,

= a gazdálkodó szervezetek érdek-képviseleti szövetségeivel történő együttműködést,

= a nem szabályozott, nemzetközileg megfigyelésre ajánlott vegyi anyagok forgalmának monitorozását,

= egységes adatbázis létrehozását.

6.4.4.4. A monitorozás mutatói és eszközrendszere

	Eredményességi mutatók	A monitorozás eszköze
Hosszú távú célok elérése	- hozzáférés (hozzájutás) csökkenése - terjesztőhálózatok számának csökkenése - az eljárások számának növekedése a kereskedőkkel és dílerekkel szemben - belső előállítás csökken - teljes körű együttműködés a nemzetközi regionális, európai és világméretű kezdeményezésekben	- orvosszakértői munka monitorozása - hozzáférés kérdőíves vizsgálata (epid. felmérés) - a bűnüldözői hatóságok munkájának hatékonyságelemzése - vádemelési, ítélkezési gyakorlat elemzése, ERÜBS - nemzetközi felmérések és monitorozások
Középtávú célok elérése	- lefoglalt mennyiség nő (vám- és pénzügyőrségi, illetve rendőrségi lefoglalás) - kábítószerrel összefüggő bűncselekmények (beszerzői bűnözés, terjesztés, erőszakos bűncselekmények) növekedésének megállítása, illetve csökkentése - legális kábítószerek és prekurzorok nyilvántartásba vétele, gyártásuk és forgalmazásuk fokozottabb ellenőrzése - lefoglalt illegális pénz, vagyon növekedése - nemzetközi kooperációk számának és hatékonyságának növekedése	- ERÜBS - kriminálstatisztikák - gyógyszerészeti statisztikák, hatósági engedélyek - elkobzott pénz, vagyon - nemzetközi szerződések és monitorozások
Rövid távú célok teljesítése	- az ügyészség alkalmazza a törvényekben biztosított vádelhalasztás lehetőségét - az eljárás felfüggesztése, a gyógykezelés igénybevétele és az eljárás sikerességének összevetése - jogértelmezés és jogharmonizáció megvalósulása (döntések, rendeletek) - növekszik a pártfogók száma és csökken az egy pártfogóra eső pártfogoltak száma - növekszik a pártfogók kábítószer-használattal kapcsolatos szakismerete - kialakulnak a kezelési helyek a bv. intézetekben és növekszik a függők kezelésbe vételének lehetősége - a piaci ár alakulásának monitorozása - tisztaság alakulásának monitorozása - lefoglalások mennyisége nő - képzésben részt vevők száma nő - labor, technikai háttér fejlesztése megtörténik - nemzetközi együttműködésben részt vevők száma növekszik - pénzügyi ráfordítások és a - nemzetközi források a szükségletek arányában növekszenek - módszertani ajánlások (orvosszakértők, pártfogók stb.) megszületnek - az új igényeknek megfelelően módosul az ERÜBS - két- és többoldalú, szubregionális, európai uniós és ENSZ szakosított szerveivel való együttműködés erőteljesebbé válik	- ERÜBS - statisztikai jelentések - büntetés-végrehajtási és javítóintézeti terápiás programok monitorozása - képzési, együttműködési programok monitorozása - időarányos pénzráfordítás - időarányos nemzetközi forrásráfordítás

7. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK

A kábítószer-ellenes tevékenység eredményessége megköveteli a széles körű nemzetközi együttműködés fejlesztését. A Magyar Köztársaság cselekvő részese kíván lenni a kábítószerek illegális termelését, forgalmazását és fogyasztását megakadályozni célzó nemzetközi törekvéseknek, aktív szerepet vállal a kábítószer leküzdését szolgáló nemzetközi összefogás erősítésében. Ennek során aktívan részt vesz a területtel kapcsolatos két- és többoldalú nemzetközi együttműködésben, hazai gyakorlatát a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeivel összhangban fejleszti.

1. Magyarország feladata geopolitikai helyzete miatt a rajta átvezető kábítószer-útvonalak és -csempészhálózatok fokozottabb ellenőrzése, illetve azok felszámolása nemzetközi együttműködés keretében.

2. A közelgő Európai Uniós csatlakozás kábítószer-kérdéssel kapcsolatos feladatainak megoldása:

- A kormányzati szintű kábítószerügyi koordináció, a nemzeti koordinációs szervezetek közötti együttműködés fejlesztése.

- Bekapcsolódás az adatok és információk nemzetközi forgalmába: a Drogok és Drogfüggőség Európai Monitorozási Központja - European Monitoring Centre for Drugs and Drug Dependence, EMCDDA-REITOX-információgyűjtő és adatszolgáltató nemzeti központjai alkotta hálózatba, nemzeti központ (REITOX Focal Point) felállítása. Az Európai Unió előcsatlakozási stratégiája tartalmazza annak lehetőségét, hogy a jelölt országok bizonyos szervezetek, például az EMCDDA tagjai legyenek már azelőtt, hogy az Unió teljes jogú tagjaivá válnának. 1998 szeptemberében a Bizottságban egyetértés született arra vonatkozólag, hogy a 11 felvételt kérő ország és Törökország maximális részvétele kívánatos a szervezetekben és a döntéseket eseti alapon kell meghozni. A Bizottság az ezt hivatalosan kérelmezők mindegyikével folytatott kétoldalú tárgyalások révén tárgyalási meghatalmazás-tervezettel szándékozik ellátni a kérelmező országokat tekintettel részvételükre az EMCDDA-ben.

- Folytatni az eddigi információcserét (az INTERPOL felé), Magyarország adatokat gyűjt az EUROPOL, továbbá az Európa Tanács intézményei számára is. Évenkénti országjelentés a kábítószer-helyzetről és a kábítószer-ellenes tevékenységekről az EUROPOL-nak és az EMCDDA-nak. ^*  Az EUROPOL az egészségügyi adatok kivételével felelős a teljes kábítószeres a bel- és igazságügyi együttműködés területén.

- Kiemelt fontosságú Magyarországnak az Európa Tanács Pompidou Csoportjában végzett munkája.

- Magyarország folytatja a PHARE-program kábítószerekkel kapcsolatos programjait, mind a kínálat-, mind pedig a keresletcsökkentés területén, valamint kibővíti az ezen a területen rendelkezésre álló együttműködési lehetőségeket.

3. Ki kell aknázni a regionális és európai együttműködés lehetőségeit a kereslet- és kínálat-csökkentési oldalon egyaránt. Kiemelten kell kezelni a Prágai Memorandum (1995) alatti Közép-Európai Kezdeményezést. A Magyar Köztársaság belügyminisztere 1995-ben szubrégiónk négy országával, valamint az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Programjának (UNDCP) igazgatójával aláírta a Prágai Egyetértési Memorandumot. E program célja taktikai és stratégiai határon átnyúló együttműködések támogatása nemzeti drogkontroll stratégiák kialakítása által, egy összehangolt szubregionális stratégiához való csatlakozás érdekében.

A Magyar Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Szlovén Köztársaság kormányai elkötelezték magukat a kábítószer-kereslet és -kínálat csökkentése, nemzeti stratégiák kidolgozása, tárcaközi, illetve nemzetközi koordináció és együttműködés mellett. A Memorandum e célterületekhez kapcsolódó szubregionális projekteket valósít meg, a kínálat-, csakúgy mint a keresletcsökkentés területén; elsősorban az UNDCP anyagi, illetve szakmai támogatásával.

Ugyanígy a SECI (Dél-Kelet Európai Kezdeményezés) keretében folyó kábítószer-elleni együttműködés jelentőségét is aláhúzzuk.

4. Magyarország részt vesz az ENSZ szakosított kábítószerügyi szervének, az Egyesült Nemzetek Kábítószer Bizottságának (CND), a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Tanács (INCB) ellenőrzési apparátusának, az Egyesült Nemzetek Kábítószer-ellenőrzési Programjának (UNDCP) munkájában, illetve programjaikban. Magyarország létrehozza a Nemzeti Ópium Bizottságot, az erről szóló határozatot az Egységes Kábítószer Egyezmény (1961, New York) tartalmazza.

5. Mivel a kábítószer nem ismer határokat, ezért a nemzetközi szervezetek ajánlásai alapján kiemelt fontossággal bírnak a kétoldalú terrorizmus, szervezett- és kábítószer-bűnözés elleni egyezmények keretében folyó együttműködések. A kétoldalú szervezett bűnözés elleni megállapodásaink felülvizsgálata szükséges 2002-ig az EU csatlakozásból fakadó feladatok integrálása érdekében elsősorban is a nemzeti kontaktpontok kijelölése és megadása (NEBEK); az összekötők kiküldésének és cseréjének lehetősége, valamint hatáskörük rögzítése; az új nyomozó hatóságok közlése; a határon átnyúló bűnüldözési együttműködés schengeni típusú szabályainak rögzítése; a különleges nyomozástechnikai eszközök és módszerek határon átnyúló alkalmazása szabályainak közös megállapítása, valamint adat- és titokvédelmi szabályok rögzítése témaköreiben.

6. A kínálatcsökkentés területén a magyar Vám- és Pénzügyőrség együttműködik a World Customs Organisation (WCO) Varsói Regionális Kapcsolattartó Irodájával. Az Irodán keresztül a VPOP hozzáférhet regionális kábítószer-csempészetre vonatkozó információkhoz, melyeket 18 ország kölcsönösen biztosít egymásnak.

A már létrejött együttműködések fejlesztése és hatékonyabbá tétele, valamint a tervezett kooperációk létrejötte érdekében:

1. Országunk megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a kábítószer-ellenes ENSZ egyezményekben vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítésének, az ENSZ Közgyűlésének a kábítószer-problémák leküzdésére összehívott rendkívüli ülésszakán elfogadott Politikai Nyilatkozat ajánlásai végrehajtásának. Ennek érdekében szoros együttműködésre törekszik az ENSZ Kábítószer Bizottságával, az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési Programjával (UNDCP) és a Nemzetközi Kábítószer Ellenőrzési Tanáccsal (INCB). Kiemelt figyelmet kell fordítani az ENSZ kábítószer egyezményekből adódó magyar jelentési kötelezettségek teljesítésére, a nemzetközi együttműködés szempontjából kiemelkedő fontosságú adatszolgáltatás biztosítására.

2. A Magyar Köztársaság Európai Uniós csatlakozási törekvéséből adódóan fokozott figyelmet kell fordítani:

- a kábítószer-ellenes tevékenységgel foglalkozó közösségi joganyag átvételére, a kábítószer-ellenes küzdelem terén működő közösségi tevékenységhez történő csatlakozás kérdéseire,

- a kormányzati szintű kábítószerügyi koordináció fejlesztésére,

- az Európai Uniós központokkal, illetve a Drogok és Drogfüggőség Európai Monitorozási Központjával kapcsolatot tartó nemzeti központ (focal point) kiépítésére, munkafeltételeinek biztosítására,

- a kereslet- és kínálatcsökkentés terén a PHARE program keretében megvalósítható projektek kidolgozására és megvalósítására,

- az adatok és információk nemzetközi forgalmában való részvételünkre - részben az INTERPOL, EUROPOL, valamint az Európa Tanács szervei felé történő jelentéstétel folytatására; illetve a REITOX-ba való bekapcsolódásra.

3. Az UNDCP keretében megvalósuló szubregionális együttműködés lehetőségeit egyaránt fel kell használni a hazánkon átvezető útvonalak és csempészhálózatok fokozottabb ellenőrzését és felszámolását célzó együttműködési formák fejlesztésére, és szorgalmazni kell a keresletcsökkentést szolgáló további nemzetközi és regionális projektek kidolgozását.

4. A kábítószer-ellenes küzdelemben támaszkodni kell a tevékenységben érintett hazai szerveknek a partnerintézményeikkel megkötött kétoldalú együttműködési megállapodásaira, és a nemzetközi együttműködés legfontosabb szereplőivel fokozatosan átfogó együttműködési megállapodások megkötését kell kezdeményezni.

5. Az Európa Tanács Pompidou Csoportjával, valamint PC-S-CO (szervezett bűnözés elleni) és PC-R-REV (pénzmosás elleni) bizottságaival kiépített kapcsolataink továbbfejlesztése kiemelt jelentőségű a Nemzeti Stratégia megvalósítását célzó hazai intézkedéseknek az európai gyakorlathoz történő harmonizálása szempontjából.

6. Meg kell teremteni, illetve szélesíteni a területtel foglalkozó hazai tudományos műhelyeknek a nemzetközi tudományos együttműködés rendszerébe történő bevonását. Elő kell segíteni a tudományos képzés nemzetközi lehetőségeit, a tudományos intézmények és szakmai műhelyek közötti nemzetközi információcserét.

8. MONITOROZÁS

A középtávú célok megvalósulásának monitorozásának, ellenőrzésének eszközrendszere, mely egyben a Nemzeti Stratégia megvalósulásának mérőrendszere:

I. Közösség, együttműködés - A társadalom váljon érzékenyebbé a drogkérdések hatékony kezelése iránt, a helyi közösségek pedig növeljék problémamegoldó készségüket a kábítószer-probléma visszaszorításában

	Cél	Eszközrendszer
Középtávú célok elérése		- vannak-e adatbázisok (egészségügyi, prevenciós, közösségi szolgáltatásokat tartalmazó, illetve rendőrségi adatbázisok, melyek a szakemberek és a közvélemény számára hozzáférhetőek)
		- vannak-e helyi (városi, megyei, regionális) Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok
		- a zenés-táncos szórakozóhelyek engedélyezési folyamata az elképzelések szerint alakul, a helyszínen biztosítják az előírt követelményeket
Rövid távú célok teljesítése		- erőforrások ráfordításának mennyisége
		- minőségbiztosítás (protokollok, nemzetközi protokollok) összegyűjtése, a hiányzók kidolgozása a megfelelő szakmai szervezetek által
		- folyamatértékelés mutatói

II. Megelőzés - Esélyt teremteni arra, hogy a fiatalok képessé válhassanak egy produktív életstílus kialakítására és a drogok visszautasítására

	Cél	Eszközrendszer
Középtávú célok elérése		- attitűd, ismeretváltozás az iskolában és veszélyeztetett fiatalok csoportjai körében
		- tanárok prevenciós, egészségfejlesztési képzettsége
		- iskolai drogstratégiák létrejötte
		- iskolai drogkoordinátorok számának növekedése
		- helyi (városi, megyei, regionális) Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokban prevenciós szakemberek részvétele
		- helyi intézményközi összefogásról írásos beszámolók