26. § (1) Az Mt. e törvény 6. §-ával megállapított 72. §-a (7) bekezdésének, valamint 72/A. §-ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően létesített jogviszonyokra kell alkalmazni.
(2) Ha a munkáltató az e törvény hatálybalépésekor fennálló munkaviszony tekintetében nem az e törvény 7. §-ával megállapított Mt. 76. §-ának (6)-(8) bekezdésében, illetve 76/A. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően járt el, a munkavállaló kérésére, annak közlésétől számított két hónapon belül köteles a tájékoztatást írásban megadni.
(3) Az e törvény 8. §-ával megállapított Mt. 79. §-ának (5) bekezdése és a (6) bekezdése második fordulatának rendelkezését a hatálybalépést követően létesített jogviszonyra kell alkalmazni.
(4) Az e törvény 10-11. §-aival megállapított, valamint az e törvény 25. §-ának (1) bekezdésében foglalt, az Mt. 90. §-ának (4) bekezdésére vonatkozó rendelkezéseket az e törvény hatálybalépését követően megkezdett csoportos létszámcsökkentésekre kell alkalmazni. E rendelkezés alkalmazása során a csoportos létszámcsökkentés megkezdésének a munkavállalók képviselőivel folytatandó konzultáció kezdeményezésének időpontját kell tekinteni.
(5) Az e törvény 9. §-ával megállapított Mt. 83/A. §-ának, az e törvény 13. §-ával megállapított Mt. 105. §-ának, az e törvény 14. §-ával megállapított Mt. 106. §-ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően elrendelt átirányításra, kiküldetésre, kirendelésre, más munkáltatónál történő munkavégzésre kell alkalmazni.
(6) E törvény hatálybalépésének évében az e törvény 9. §-ával megállapított Mt. 83/A. §-ának (3)-(4) bekezdésében meghatározott időbeli korlátozást - a hatálybalépés időpontjától kezdődő, december 31-éig tartó időszakra figyelemmel - arányosan kell megállapítani és alkalmazni.
(7) Az e törvény 1. §-ával megállapított Mt. 1. §-a (4) bekezdésének, valamint az e törvény 14. §-ával megállapított Mt. 106/A-106/B. §-ainak rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően megkezdett munkavégzés tekintetében kell alkalmazni.
(8) Az e törvény hatálybalépését követően elrendelt, illetve közölt munkarendre, munkaidőkeretre, munkaidőbeosztásra és munkavégzésre az e törvény 15. §-ával, valamint 27-31. §-ával megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a munkáltatónál az e törvény hatálybalépését megelőzően elrendelt, illetve közölt munkarend, munkaidőkeret, munkaidő-beosztás nem felel meg az e törvény 15. §-ával, valamint a 27-31. §-ával megállapított rendelkezéseknek, a munkáltató - a munkaszüneti napon történő munkavégzésre és díjazására vonatkozó szabályok kivételével - legkésőbb a hatálybalépéstől számított ötödik hónap első napjától kezdődően köteles az e törvény által megállapított, a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre és annak díjazására vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni.
(9) Az e törvény hatálybalépésének évében - az e törvény 15. §-ával megállapított Mt. 127. §-ának (4) bekezdésében, az e törvény 27. §-ának (6) bekezdésével, illetve a 27. § (7) bekezdésével megállapított, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 55/A. §-ában, illetve 59. §-ának (5) bekezdésében, az e törvény 31. §-ának (1) bekezdésével megállapított, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 45. §-ának (8) bekezdésében meghatározott - az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határára vonatkozó rendelkezéseket a hatálybalépés időpontjától, - illetve a (8) bekezdésben meghatározott esetben, az ott megjelölt időponttól - kezdődő, december 31-éig tartó időszakra figyelemmel, arányosan kell alkalmazni.
(10) Az e törvény hatálybalépése előtt munkaerő-kölcsönzési tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet (Ptk. 685. § c) pont) a hatálybalépéstől számított hat hónapon belül köteles az e törvény 23. §-ával megállapított Mt. 193/D. §-ának (1) bekezdésében előírt feltételeknek eleget tenni. A gazdasági társaság, illetve szövetkezet - az egyéb feltételek megléte esetén - akkor vehető nyilvántartásba, ha a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatásával összefüggésben, mint munkáltató az adó és járulék befizetési kötelezettségét teljesítette. Az erre vonatkozó egy hónapnál nem régebbi igazolást a nyilvántartásba vételre irányuló kérelemhez kell csatolni.
(11) Ha a kölcsönzési tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet nem tesz eleget az e törvény 23. §-ával megállapított Mt. 193/D. §-ának (1) bekezdésében előírt feltételeknek, illetve a (10) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően nem kéri a nyilvántartásba vételét, vagy a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét elutasítják, a (10) bekezdésben előírt határidő leteltével, illetve az elutasításról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül köteles megszüntetni a munkaerő-kölcsönzésnek minősülő tevékenységét.
(12) Az e törvény hatálybalépését megelőzően kötött munkaszerződés alapján történő munkavégzés esetében - ha a munkavégzés e törvény szabályai szerint munkaerő-kölcsönzésnek minősül - a munkáltató harminc napon belül köteles a munkaszerződésnek az e törvény rendelkezéseivel összhangban álló módosítását kezdeményezni. A munkáltató köteles a munkaviszonyt a munkaszerződés megkötésekor irányadó szabályoknak megfelelően megszüntetni, ha a munkaszerződés módosítására a hatálybalépéstől számított hatvan napon belül nem kerül sor.
(13) Felhatalmazást kap a gazdasági miniszter, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.
27. § (1) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § A Munka Törvénykönyve bevezető rendelkezései közül (Első rész) a közalkalmazotti jogviszony tekintetében a 3. § (6) bekezdése és a 13. § nem alkalmazható; a 3. § (4) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közalkalmazott neve és beosztása közérdekű adatnak minősül, azt bárki megismerheti.”
(2) A Kjt. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkavállalók részvételi jogáról szóló rendelkezései közül (Második rész, IV. fejezet) a 42. §-a, a 43. §-ának (1)-(3) bekezdése, valamint (6) bekezdése, a 44. §-a, az 50. §-ának (1) bekezdése, az 53. §-ának (3) bekezdése, az 57. §-ának (2) bekezdése, a 64/A. §-a és a 65. §-a, valamint a Második rész V. fejezete nem alkalmazható.”
(3) A Kjt. 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) Ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
(2) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaviszony alanyairól, a munkaviszony létesítéséről és a munkaszerződés módosításáról szóló rendelkezései (Harmadik rész, I-III. fejezet) közül a 71. §-a, a 76. §-ának (1)-(2) és (4)-(5) bekezdése, a 79. §-ának (1) bekezdése, a 79. §-a (6) bekezdésének első fordulata, a vezető munkavállalókra vonatkozó Harmadik rész X. fejezete (188-193/A. §) nem alkalmazható.”
(4) A Kjt. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő 38/A. §-sal egészül ki:
„38. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaviszony megszűnéséről és megszüntetéséről szóló rendelkezései közül (Harmadik rész, IV. fejezet), a 85/A. § (3) bekezdése, a 86-86/A. §, a 87. § (1) bekezdése, a 87/A. §, a 88. §, a 89. § (1)-(6) bekezdése, a 92. §, a 93. § (1)-(2) bekezdése, a 95-96. §, a 98. § (1) bekezdése, a 99-101. § nem alkalmazható.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a nemzetbiztonsági szolgálatoknál fennálló közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének 94/A-94/F. §-a rendelkezéseit nem kell alkalmazni.
(3) A Munka Törvénykönyve 85/A. §-ának (3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a jogelőd munkáltató kezesi felelőssége
a) a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonynak a jogutód munkáltató által a jogutódlás időpontjától számított egy éven belül, a 30. § (1) bekezdésének a) és c) pontján alapuló felmentéssel történő megszüntetésével, továbbá
b) a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonynak a jogutódlás időpontjától számított egy éven belül, a 30. § (1) bekezdésének a), c) és e) pontjában foglalt okok alapján történő megszüntetésével összefüggő, a közalkalmazottat megillető járandóságokért áll fenn.
38/A. § (1) A Munka Törvénykönyve 94/A. § (1) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a munkáltató a működésével összefüggő ok miatt a döntést megelőző féléves átlagos statisztikai létszáma szerint
a) húsz fő vagy annál kevesebb közalkalmazott foglalkoztatása esetén legalább öt fő,
b) húsznál több és száznál kevesebb közalkalmazott foglalkoztatása esetén legalább tíz fő,
c) száz vagy annál több, de háromszáznál kevesebb közalkalmazott foglalkoztatása esetén legalább a közalkalmazottak tíz százaléka,
d) háromszáz vagy annál több közalkalmazott foglalkoztatása esetén legalább harminc közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát kívánja harmincnapos időszakon (Munka Törvénykönyve 94/C. §) belül megszüntetni.
(2) A Munka Törvénykönyve csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy rendes felmondáson felmentést, illetve a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése szerinti munkáltatói intézkedésen az e törvény 27. §-ának (2) bekezdése által szabályozott azonnali hatályú megszüntetést kell érteni, ha ezek közlésére a 30. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontja alapján kerül sor.
(3) A miniszter és az önkormányzat a létszámcsökkentést eredményező döntésének meghozatala előtt az ágazati (alágazati) érdekegyeztető tanácsban, illetve az önkormányzati érdekegyeztető tanácsban - az érdekegyeztetésben részt vevő felekkel - egyeztetést kezdeményez.”
(5) A Kjt. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkavégzésről és a tanulmányi szerződésről szóló szabályai közül (Harmadik rész, V. fejezet) a 106/A-106/B. §-nak, valamint a 108-109. §-nak a rendelkezései nem alkalmazhatók.
(2) A Munka Törvénykönyve 106. §-ának az (1) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a közalkalmazott kirendelésére akkor kerülhet sor, ha a kirendelés alapján a közalkalmazott az e törvény, vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál végez munkát.
(3) A Munka Törvénykönyve Harmadik részének XI. fejezetét azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy kölcsönzés keretében munkavállaló közvetlenül a munkáltató alaptevékenysége körében nem foglalkoztatható. A miniszter meghatározhatja, hogy a kölcsönzés szempontjából a munkáltató mely tevékenysége minősül alaptevékenységnek.
(4) A miniszter a Munka Törvénykönyve 115-116. §-ában foglaltakon túlmenően további kedvezményt állapíthat meg a továbbtanuló közalkalmazott számára.”
(6) A Kjt. 55/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„55/A. § Az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határa naptári évenként legfeljebb kétszáz, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb kétszáznyolcvan óra.”
(7) A Kjt. 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„59. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munkaidőről és a pihenőidőről szóló rendelkezései közül (Harmadik rész, VI. fejezet) a 117/A. § (1) bekezdése, a 117/B. § (2) bekezdése, a (3) bekezdésének b) pontja és a (4) bekezdése, a 127. § (4) bekezdése, a 131. §-a, valamint a 132. § (4)-(6) bekezdése nem alkalmazható.
(2) A Munka Törvénykönyvének
a) a 123. § (3) bekezdésében foglaltakról a miniszter eltérően rendelkezhet,
b) a 127. és 129. §-ában foglaltakon túl a miniszter szabályozhatja a rendkívüli munkavégzés és a készenlét elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a készenlét alatt végzett munka díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét.
(3) Előadóművészeti és alkotóművészeti intézmény tekintetében a Munka Törvénykönyve 118/A. §-ának (2) bekezdésétől eltérően, a miniszter, illetve kollektív szerződés legfeljebb hathavi, illetve huszonhat heti munkaidőkeret alkalmazását határozhatja meg.
(4) Az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátásában részt vevő közalkalmazott esetében a Munka Törvénykönyve
a) 118/A. §-ának (2) bekezdésétől eltérően, legfeljebb hathavi, illetve huszonhat heti munkaidőkeret is megállapítható,
b) 119. §-ának (6) bekezdésétől eltérően, ha a készenlét, ügyelet alatti munkavégzés tartamát nem mérik, vagy az rendszeresen nem mérhető - a készenlét, ügyelet során végzett munka szokásos átlag-időtartamának alapulvételével - a miniszter vagy kollektív szerződés meghatározhatja az egy készenlétre, ügyeletre eső, a Munka Törvénykönyve 119. §-ának (3)-(6) bekezdése szempontjából figyelembe vehető időtartamát,
c) 123. §-ának (2) bekezdésétől eltérően, kollektív szerződés vagy a felek megállapodása legalább nyolc óra napi pihenőidő biztosítását írhatja elő,
d) 124. §-ának (4) és (6) bekezdésében foglaltaktól kollektív szerződés vagy a felek megállapodása eltérhet.
(5) E törvény 55/A. §-ának rendelkezésétől eltérően, az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátásában részt vevő közalkalmazott esetében az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határa naptári évenként legfeljebb háromszáz, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb négyszáz óra.”
(8) A Kjt. 76. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A miniszter az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátása érdekében a Munka Törvénykönyve 146-149. §-ában meghatározottaktól eltérő szabályokat állapíthat meg.”
(9) A Kjt. 80. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„80. § A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a munka díjazására vonatkozó szabályai (Harmadik rész, VII. fejezet) közül a 142. §-a, a 143. §-a, a 144. § (3) és (6) bekezdése, a 147. § (6) bekezdése, a 154. § (1) bekezdésének utolsó mondata, a 154. § (2) bekezdése, a 155. § (2) bekezdése és a 165. § (2) bekezdése nem alkalmazható.”
28. § (1) Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 45. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„45. § (1) Az ügyész rendkívüli esetben a munkaidejét meghaladóan is munkára kötelezhető, illetve köteles ügyeletet vagy készenlétet ellátni. Az ügyelet és a készenlét a büntetőeljárási cselekmények teljesítése érdekében munkaszüneti napon is elrendelhető. A munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, illetve a készenlét, ügyelet alatt elrendelt munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül.
(2) Az ügyészt a munkanapon végzett rendkívüli munkáért - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - díjazás nem illeti meg. A rendszeresen rendkívüli munkát végző ügyész számára azonban legfeljebb évi tíz munkanap szabadidőátalány állapítható meg.
(3) A pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett rendkívüli munka ellenértékeként - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - az ügyészt a munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő illeti meg.”
(2) Az Üsztv. 89. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A tisztviselő részére a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül végzett rendkívüli munka esetén azzal azonos tartamú szabadidő jár. A pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesített rendkívüli munkavégzés ellenértékeként - ide nem értve a készenlét és az ügyelet alatt elrendelt munkavégzést - kétszeres tartamú szabadidő jár. A szabadidőt a rendkívüli munka teljesítését követően, de legfeljebb egy hónapon belül kell kiadni. Ha a szabadidő egy hónapon belül nem adható ki, azt pénzben kell megváltani. A megváltás mértéke a tisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre eső arányos összege. A rendszeresen rendkívüli munkavégzést teljesítő tisztviselő részére a szabadidő helyett legfeljebb évi tíz munkanap szabadidő-átalány állapítható meg. A tisztviselő rendkívüli munkavégzésére, az ügyeletre és a készenlétre egyebekben a 45. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3) Az ügykezelő és a fizikai alkalmazott által teljesített ügyeletre és készenlétre a 45. §-nak, a rendkívüli munkavégzés elrendelésére, továbbá a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felül végzett rendkívüli munka ellenértékére pedig a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
(3) Az Üsztv. 95. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem alkalmazhatók az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének a következő rendelkezései:)
„b) a munkaügyi kapcsolatok szabályai közül: a 17. § (4) bekezdése, a 20. §-a, a 30-41. §-ai, a 43-45. §-ai, az 57. § (2) és (4) bekezdése, a 62. § (2) bekezdése, a 64-70/B. §-ai;”
(4) Az Üsztv. 95. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem alkalmazhatók az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének a következő rendelkezései:)
„c) a munkaviszonyra vonatkozó szabályok közül: a 72. §-ának (1), (4)-(5) és (7) bekezdése, a 76. §-ának (1) és (3)-(4) bekezdése, a 78. §-a, a 79. §-ának (2) és (5) bekezdése, a 80-81. §-ai, a 82. §-ának (2) bekezdése, a 86-89. §-ai, a 92. §-a, a 95-96. §-ai, a 100-101. §-ai, a 104. §-ának (1)-(3) bekezdése, a 105. §-ának (6)-(7) bekezdése, 106-106/B. §-ai, a 108-109. §-ai, a 116. §-a, 117/A. §-a, a 117/B. §-a (3) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése, a 148. §-a, 150. §-ának (1) bekezdése, a 166-168. §-ai, a 173. §-a, a 175. §-a, a 188-193/P. §-ai;”
(5) Az Üsztv. 95. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyve
a) 23. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az érdek-képviseleti szerv abban az esetben sem élhet a kifogás jogával, ha a jogvita lehetőségét e törvény kizárja;
b) 105. §-ának (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy gazdasági érdek alatt ügyészségi érdeket kell érteni;
c) 110. §-ának (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy tanulmányi szerződés más munkáltatóval csak az ügyészség előzetes engedélyével köthető;
d) 117. §-a (1) bekezdésének a) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkaközi szünetet munkaidőn belül kell kiadni;
e) 198. §-ának (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az egyeztetés során létrejött megállapodás, illetőleg a döntőbíró döntése a felekre kötelező;
f) a 202. §-ának c) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a rendkívüli felmondás alatt rendkívüli lemondást kell érteni.”
(6) Az Üsztv. 95. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A Munka Törvénykönyve 126. §-ának (1) bekezdését, a 147. §-át és a 149. §-át csak az ügykezelő és a fizikai alkalmazott esetében kell alkalmazni.”
(7) Az Üsztv. 111. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, - az Mt. irányadó rendelkezéseivel együtt - a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
29. § (1) A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) A bíró munkaideje heti negyven óra. A munkaidő - napi nyolc óra alapulvételével - havi, illetve négy heti keretben is megállapítható.”
(2) A Bjt. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„35. § (1) Bírói feladatok ellátása céljából a bíró kötelezhető készenlét és ügyelet teljesítésére. A bíró heti munkaideje és a készenlét, illetve az ügyelet alatt végzett munka időtartamának együttes mértéke a heti negyvennyolc órát nem haladhatja meg. Munkaidőkeret megállapítása esetén a heti munkaidő együttes mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.”
(3) A Bjt. 129. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„129. § A bírák szolgálati viszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 3. §-ának (1)-(4) bekezdését, 4. §-át, 5. §-át, 6-12. §-át, 15. §-át, 18-19/A. §-át, 21-28. §-át, 74. §-át, 76. §-ának (6)-(8) bekezdését, 76/B. §-ának (1)-(2) bekezdését, 85. §-át, 90. §-ának (1)-(4) bekezdését, 97-98. §-ait, 107. §-át, 122. §-át, 123. §-ának (1) bekezdését, 125. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (2) bekezdését, 133. §-át, 134. §-ának (1) és (3)-(6) bekezdését, 135-140. §-át, 142/A. §-át, 151. §-ának (2) és (4) bekezdését, 151/A. §-ának (1)-(2) és (5)-(6) bekezdését, 152. §-át, 153. §-ának (1) bekezdését, 154. §-ának (1) bekezdése első és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 158. §-ának (1) bekezdése első mondatát és (2)-(3) bekezdését, 159-164. §-át megfelelően alkalmazni kell.”
(4) A Bjt. a következő 144. §-sal egészül ki:
„144. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, - az Mt. irányadó rendelkezéseivel együtt - a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
30. § (1) Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 44-46. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„44. § (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott igazságügyi alkalmazott heti munkaideje negyven óra. A munkaidő - napi nyolc óra munkaidő alapulvételével - havi, illetve négy heti keretben is megállapítható.
(2) A munkarendet, a munkaidőkeretet, a munkaidőbeosztás szabályait az igazságügyi szerv szervezeti és működési szabályzatában kell megállapítani.
(3) A napi munkaidő hat óra, ha az igazságügyi alkalmazott a munkakörének ellátása során napi rendszerességgel és a munkaideje nagyobb részében
a) testnedvek és szövetek vételét és vizsgálatát végzi, vagy abban közreműködik,
b) boncolást végez, vagy abban közreműködik,
c) elmeállapot vizsgálatát végzi, vagy abban közreműködik.
(4) A jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között folyó munkavégzéssel járó egyéb munkakörök esetén jogszabály a (3) bekezdésnek megfelelő vagy további korlátozást határozhat meg.
45. § (1) Az igazságügyi alkalmazott rendkívüli esetben a munkaidejét meghaladóan is munkára kötelezhető, illetve köteles ügyeletet vagy készenlétet ellátni. A munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, illetve a készenlét, ügyelet alatt elrendelt munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően rendkívüli munkavégzés munkaszüneti napon csak baleset, elemi csapás vagy súlyos kár megelőzése, illetőleg elhárítása, továbbá külön törvényben előírt feladat megvalósítása érdekében rendelhető el.
(3) A rendkívüli munkavégzés elrendelése nem veszélyeztetheti az igazságügyi alkalmazott testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.
(4) A rendkívüli munkavégzést az igazságügyi alkalmazott kérésére írásban kell elrendelni.
(5) Nem minősül rendkívüli munkavégzésnek, ha az igazságügyi alkalmazott a munkáltató által engedélyezett távollét idejét - megállapodás alapján - később ledolgozza.
(6) A nő terhessége megállapításától a gyermek egyéves koráig, a gyermekét egyedül nevelő férfi a gyermeke egyéves koráig, továbbá a 44. § (3) bekezdésében meghatározott munkát végző igazságügyi alkalmazott - a korlátozás alá eső munkavégzés tekintetében - rendkívüli munkavégzésre nem kötelezhető.
(7) A gyermekét egyedül nevelő igazságügyi alkalmazott - gyermeke egyéves korától négyéves koráig - csak a beleegyezésével vehető igénybe rendkívüli munkavégzésre.
(8) Az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határa naptári évenként összesen legfeljebb háromszáz óra.
(9) Nem esik korlátozás alá - a (6)-(7) bekezdésben foglalt esetet kivéve - a rendkívüli munkavégzés, ha annak elrendelésére elemi csapás vagy súlyos kár megelőzése, illetve elhárítása érdekében kerül sor.
(10) Az igazságügyi alkalmazott részére - az e törvényben meghatározottak szerint - készenlét és ügyelet teljesítése esetén díjazás, rendkívüli munkavégzés esetén pedig szabadidő vagy díjazás jár.
46. § (1) Az igazságügyi alkalmazott részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő, vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, illetve minden további három óra munkavégzés után - a munkaidőn belül, a munkavégzés megszakításával - legalább harminc perc munkaközi szünetet kell biztosítani.
(2) Az igazságügyi alkalmazott részére a napi munkájának a befejezése és a másnapi munkakezdés ideje között legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani.”
(2) Az Iasz. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott pihenőnapok helyett a munkaidő-beosztás alapján az igazságügyi alkalmazottnak hetenként legalább negyven órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő jár, amibe vasárnapnak, illetve, ha a munkavégzés annak jellege miatt ekkor is folyik, egy másik teljes naptári napnak bele kell esnie.”
(3) Az Iasz. 113. §-át megelőző alcím és a 113-114. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„„A rendkívüli munkavégzés elismerése
113. § (1) Az igazságügyi szakértő, a szakértőjelölt, valamint a tisztviselő részére - ha ügyeleti vagy készenléti díjra nem jogosult - rendkívüli munkavégzés esetén ezzel azonos tartamú szabadidő jár. A heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon végzett rendkívüli munkavégzés ellenértékeként kétszeres idejű szabadidő jár.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szabadidő helyett a rendszeresen rendkívüli munkát végzők részére legfeljebb évi tizenöt nap szabadidő-átalány állapítható meg.
(3) A szabadidőt a rendkívüli munkavégzés teljesítését követően, de legfeljebb egy hónapon belül, a szabadidő-átalányt pedig a naptári év végéig kell kiadni. Ha a szabadidő egy hónapon belül nem adható ki, azt pénzben kell megváltani, a megváltás mértéke az illetménynek a szabadidőre eső arányos összege.
114. § (1) Az ügykezelő és a fizikai alkalmazott részére az általuk teljesített rendkívüli munkavégzésért díjazás jár.
(2) A díjazás mértéke az egy órára járó illetmény ötven százalékkal növelt összege. A heti pihenőnapon vagy a munkaszüneti napon végzett rendkívüli munkavégzésért kétszeres összegű díjazás jár.”
(4) Az Iasz. 124. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„124. § Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szolgálati viszonyra az Mt. 3. §-ának (2)-(4) bekezdéseit, 4. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 5-6. §-ait, 7. §-ának (1)-(5) bekezdéseit, 8-9. §-ait, 10. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 11-15. §-ait, 18-19/A. §-ait, 21-28. §-ait, 74. §-át, 75. §-ának (1) bekezdését, 76. §-ának (6)-(8) bekezdéseit, 76/B. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, 84-85. §-ait, 87/A. §-át, 89. §-ának (7) bekezdését, 90. §-ának (3)-(4) bekezdéseit, 93. §-ának (4) bekezdését, 107. §-át, 116. §-át, 117. §-ának (1) bekezdését, 117/B. §-ának (2) bekezdését, (3) bekezdése a) pontját és (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A. §-ának (4)-(5) bekezdéseit, 119. §-át, 120. §-át, 121. §-át, 125. §-át, 129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 133. §-át, 135-136. §-ait, 137-140. §-ait, 142/A. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 150. §-ának (2) bekezdését, 151. §-át, 151/A. §-ának (1)-(2), (4)-(6) bekezdéseit, 152. §-ának (1)-(9) bekezdéseit, 153. §-ának (1) bekezdését, 155-164. §-ait megfelelően alkalmazni kell.”
(5) Az Iasz. a következő 137. §-sal egészül ki:
„137. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, - az Mt. irányadó rendelkezéseivel együtt - a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
31. § (1) A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 1. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a § eredeti (2)-(5) bekezdésének számozása (3)-(6) bekezdésre változik:
„(2) E törvény hatálya kiterjed a Munka Törvénykönyve Harmadik része XI. fejezetében meghatározott munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönbeadóra és a kölcsönvevőre is.”
(2) A Met. 2. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A Munka Törvénykönyve 106/A-106/B. §-aiban - kivéve a 106/A. § (1) bekezdésének e) pontját - meghatározott szabályok betartásának ellenőrzése céljából tartott vizsgálatok tapasztalatairól az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség és a Magyar Bányászati Hivatal beszámolót készít a rendelkezések megtartásához szükséges információk, valamint az ellenőrzés eredményeire vonatkozó tájékoztatás megadásáért felelős Gazdasági Minisztérium illetékes hivatala számára.”
(3) A Met. 3. §-ának (1) bekezdése a következő új k) ponttal egészül ki, és egyidejűleg az eredeti k)-m) pontok számozása l)-n) pontra változik:
„k) a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó rendelkezések,”
(4) A Met. 3. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A munkaerő-kölcsönzés esetében a munkaügyi ellenőrzés
a) az (1) bekezdés a)-b), - a szabadságra vonatkozó rendelkezést illetően - az f), g)-j), l)-n) pontjaiban meghatározott szabályok vonatkozásában a kölcsönbeadóra,
b) az (1) bekezdés c), e), f) pontjaiban meghatározott szabályok vonatkozásában a kölcsönvevőre,
c) az (1) bekezdés d), valamint a k) pontjaiban meghatározott szabályok vonatkozásában mind a kölcsönbeadóra, mind a kölcsönvevőre
kiterjed.”
(5) A Met. 88. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, - az Mt., a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény és a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet irányadó rendelkezéseivel együtt - a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
(6) A Met. 1. §-ának (3) bekezdése szövegében „a (3) bekezdésben” szövegrész helyébe „a (4) bekezdésben” szövegrész, az 1. §-ának (5) bekezdése szövegében „a (3) bekezdés” szövegrész helyébe „a (4) bekezdés” szövegrész, a 3. §-ának (2) bekezdése szövegében „az (1) bekezdés d) és k)-m) pontjaiban” szövegrész helyébe „az (1) bekezdés d) és l)-n) pontjaiban” szövegrész, a 6. §-ának (1) bekezdése c) pontjának szövegében „a 3. § (1) bekezdés e), f), i) pontok” szövegrész helyébe „a 3. § (1) bekezdés e), f), i), k) pontok” szövegrész, a 7. §-ának (1) bekezdése szövegében „a 3. § (1) bekezdésének d), k), l), m) pontjában” szövegrész helyébe „a 3. § (1) bekezdésének d), l), m), n) pontjában” szövegrész lép.
32. § A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 7. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
[Külföldi Magyarországon a (2) bekezdésben, valamint a gazdasági miniszter által meghatározott kivétellel csak engedély alapján végezhet munkát.]
„Az engedély alapján végezhető munka esetében, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges szerződés csak az engedély beszerzését követően köthető meg.”
33. § (1) A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 114. §-a a következő j) ponttal egészül ki:
(A városi gyámhivatal a szülői felügyeleti joggal, illetve a gyermektartásdíjjal kapcsolatban)
„j) engedélyezi a tanköteles gyermek művészeti, sport-, modell- vagy hirdetési tevékenység keretében történő foglalkoztatását.”
(2) A Gyvt. a következő 189. §-sal egészül ki:
„189. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, - az Mt. irányadó rendelkezéseivel együtt - a fiatalok munkahelyi védelméről szóló, a Tanács 94/33/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
34. § (1) A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) a következő 82/A. §-sal egészül ki:
„82/A. § A Munka Törvénykönyve 106/A. §-ában meghatározott, a munkavédelemre vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzése céljából tartott vizsgálatok tapasztalatairól a felügyeletek beszámolót készítenek az ellenőrzés eredményeire vonatkozó tájékoztatás megadásáért felelős Gazdasági Minisztérium illetékes hivatala számára. A tájékoztatásban foglalt megállapításokra az e törvény 14. §-ának (1) bekezdése e) pontjában meghatározott jelentésnek ki kell terjednie.”
(2) Az Mvt. 84. §-ának (1) bekezdése a következő új j) ponttal egészül ki, és egyidejűleg az eredeti j) pont k) pontra változik:
[A megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség felügyelője első fokú hatóságként jogosult]
„j) a munkáltatót arra kötelezni, hogy az éjszakai munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalói átlagos statisztikai létszámát, munkarendjét, az éjszakai munkavégzés körülményeire vonatkozó - a határozatban megjelölt egyéb - információkat, valamint a közölt adatokban, tényekben bekövetkező változást időszakonként bejelentse.”
(3) Az Mvt. a következő 10. §-sal egészül ki:
„10. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, - az Mt., a munkavédelemről szóló törvény és a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet irányadó rendelkezéseivel együtt - a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
35. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának a) pontja a következő 7. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:
a) Foglalkoztató:]
„7. a Munka Törvénykönyve Harmadik része XI. fejezete szerinti munkavégzés esetén - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a kölcsönbeadó.”
(2) A Tbj. 46. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
(A foglalkoztató a biztosítottakról - az egyéni vállalkozó a biztosítással összefüggő adatairól - köteles a külön törvényben meghatározottak szerint olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza ... a biztosított után fizetett tételes összegű egészségügyi hozzájárulást.)
„A Munka Törvénykönyve Harmadik részének XI. fejezete alapján foglalkoztatott munkavállalót a kölcsönbeadó köteles nyilvántartásba venni.”
36. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 6. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A Munka Törvénykönyve Harmadik részének XI. fejezete szerinti munkavégzés esetén a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésének a kötelezettsége a munkaerő-kölcsönbeadót terheli.”
37. § A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 87. §-a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi 87. § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:
„(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása során a foglalkoztató alatt a Munka Törvénykönyve 193/C. §-ának c) pontjában meghatározott kölcsönvevőt kell érteni.”
38. § A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 67. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a § jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:
„(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során a foglalkoztató alatt a Munka Törvénykönyve 193/C. §-ának c) pontjában meghatározott kölcsönvevőt kell érteni.”
39. § (1) A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmtvr.) 51-53. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„51. § (1) A munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyeket a felek a munkaszerződés megkötésekor vagy később választottak.
(2) Jogválasztás hiányában a munkaviszonyra annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén
a) a munkavállaló a munkáját szokásosan végzi, abban az esetben is, ha ideiglenesen - kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében - egy másik államban végzi munkáját, vagy
b) az a telephely található, amely a munkavállalót alkalmazza, amennyiben munkáját szokásosan nem ugyanazon állam területén végzi,
kivéve, ha a körülményekből az állapítható meg, hogy a munkaviszony szorosabban kötődik egy másik államhoz, ebben az esetben a munkaviszonyra e másik állam jogát kell alkalmazni.
(3) A felek jogválasztása nem eredményezheti a magyar munkajogi szabályok munkavállalót védő, eltérést nem engedő rendelkezéseinek sérelmét, feltéve, hogy a (2) bekezdés alkalmazása - jogválasztás hiányában - a magyar jog alkalmazására vezetne.
52. § (1) Kinevezéssel vagy választással keletkező munkaviszonyra a kinevező hatóság, illetve a választó testület személyes jogát kell alkalmazni.
(2) Ha a munkáltató külföldi állam, államhatalmi vagy államigazgatási szerv, továbbá Magyarországon diplomáciai képviselőként működő, vagy egyébként a magyar joghatóság alól mentes külföldi állampolgár, és a szerződő felek személyes joga azonos, a munkaviszonyra ezt a jogot kell alkalmazni.
(3) A vízi vagy légi fuvarozó járművön szolgálatot teljesítő munkavállaló munkaviszonyát annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármű közlekedik; más fuvarozó munkavállalójának munkaviszonyára a fuvarozó személyes joga irányadó.
53. § A munkaviszonyra irányadó jog szerint kell elbírálni a munkaszerződés érvényességének anyagi és alaki jogi feltételeit, a munkaszerződés érvénytelenségének következményeit, továbbá a munkaviszony tartalmát és megszűnését, valamint a munkaviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárást is.”
(2) Az Nmtvr. 75. §-ának (4) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki:
„b) E törvényerejű rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, - az Mt., a munkavédelemről szóló, valamint a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvények irányadó rendelkezéseivel együtt - a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”
