Az Országgyűlés a jogállamiság és az emberi jogok védelme iránti elkötelezettségétől vezérelve, a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek teljesítése, továbbá a Magyar Köztársaság belső rendjének és közbiztonságának védelme érdekében a következő törvényt alkotja:
1. § (1) E törvény szabályozza a külföldiek beutazásával és tartózkodásával kapcsolatos ügyekben (a továbbiakban együtt: idegenrendészeti ügy) a jogokat és kötelezettségeket, a magyar hatóságok feladat- és hatáskörét, valamint az idegenrendészeti eljárások rendjét.
(2) Idegenrendészeti ügyben – az e törvényben és a végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott hatáskörükben – a következő idegenrendészeti hatóságok járnak el:
a) a központi idegenrendészeti hatóság (a továbbiakban: Hivatal);
b) a Hivatal területi szerve (a továbbiakban: területi idegenrendészeti hatóság);
c) a Határőrség idegenrendészeti szerve;
d) a vízum kiadására feljogosított külképviselet és a Külügyminisztérium.
2. § (1) E törvény alkalmazásában
a) külföldi: a nem magyar állampolgár és a hontalan;
b) hontalan: akit saját törvényei szerint egyetlen állam sem ismer el állampolgárának;
c) az Európai Gazdasági Térség állampolgára (a továbbiakban: EGT állampolgár): aki az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgárságával rendelkezik;
d) harmadik ország állampolgára: aki nem állampolgára az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállamnak;
e) családtag: ha e törvény másként nem rendelkezik, a külföldi házastársa, eltartott leszármazottja, az örökbe fogadott gyermeke, nevelt gyermeke, a házastárs gyermeke, kiskorú esetén a szülő, továbbá a külföldi és a házastárs eltartott felmenője;
f) kísérő nélküli kiskorú: az a külföldi – az EGT állampolgár kivételével –, aki 18. életévét még nem töltötte be, kivéve, ha a magyar jog szerint ezt megelőzően nagykorúvá vált, ha a jogszabály vagy szokás alapján felügyeletéért felelős nagykorú személy kísérete nélkül lépett a Magyar Köztársaság területére, vagy a belépést követően maradt felügyelet nélkül, mindaddig, amíg ilyen személy felügyelete alá nem kerül;
g) befogadott: aki hazájába – hontalan esetén a szokásos tartózkodási helye szerinti országba – átmenetileg azért nem küldhető vissza, mert ott halálbüntetésnek, kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve, és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja;
h) érvényes úti okmány: az arra jogosult külföldi hatóság által kiállított és a Magyar Köztársaság által elismert, időbeli és területi érvényességgel rendelkező útlevél; vagy nemzetközi szerződés, illetőleg jogszabály alapján külföldre utazásra jogosító más igazolvány vagy irat, amely birtokosának személyazonosságát és állampolgárságát (hontalanságát) igazolja;
i) visszafogadási egyezmény: személyeknek az államhatáron történő átadás-átvételéről, hatósági kísérettel történő átszállításának, illetve átutazásának engedélyezéséről szóló nemzetközi szerződés.
(2) A magyar állampolgárság igazolásáig külföldinek kell tekinteni azt a természetes személyt, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakóhelye, és személyazonosságának igazolására külföldi állam által kiállított érvényes úti okmányát használja fel. A magyar állampolgárság igazolása esetén az idegenrendészeti eljárást meg kell szüntetni, de a külföldiek úti okmányának elvételére vonatkozó szabályokat alkalmazni kell.
(3) E törvényt a diplomáciai vagy egyéb személyes mentességet élvező, illetőleg nemzetközi szerződésben meghatározott célból beutazó külföldire akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.
(4) E törvény hatálya nem terjed ki e jogállásnak fennállásáig arra a külföldire, akit a menekültügyi hatóság menekültként vagy menedékesként elismert, kivéve, ha a külföldi letelepedési engedély iránti kérelmet nyújtott be.
3. § (1) A külföldi beutazása, tartózkodása és kiutazása az e törvényben meghatározott rendelkezések szerint korlátozható. A Magyar Köztársaság területén törvényesen tartózkodó külföldit e törvény keretei között megilleti a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának a joga és az utazás szabadsága.
(2) A külföldi a magyarországi tartózkodása alatt köteles a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét tiszteletben tartani, jogszabályait megtartani és a magyar hatóságok intézkedéseinek eleget tenni.
(3) A külföldi köteles az e törvényben meghatározott, az eljáráshoz szükséges okmányokat, adatokat és igazolásokat a magyar hatóság eljáró képviselőjének rendelkezésére bocsátani.
(4) A magyar hatóság eljárása során köteles a külföldit az e törvényben biztosított jogairól és kötelezettségeiről, különösen jogorvoslati jogáról, kártalanítási igényéről, valamint jogai érvényesítésének módjáról az általa értett nyelven tájékoztatni.
4. § (1) A beutazás és a tartózkodás akkor engedélyezhető, ha a külföldi megfelel a következő feltételeknek:
a) rendelkezik érvényes úti okmánnyal vagy a 7. § (2) bekezdésben meghatározott tartózkodásra jogosító engedéllyel;
b) rendelkezik – a (4) és (5) bekezdésben meghatározottak kivételével – a beutazáshoz szükséges érvényes vízummal;
c) tovább- vagy visszautazáshoz szükséges érvényes vízuma van;
d) a beutazáshoz, tartózkodáshoz – beleértve az egészségügyi ellátást is – és a kiutazáshoz szükséges, külön jogszabályban meghatározott mértékű anyagi fedezettel rendelkezik;
e) nem áll kiutasítás, illetőleg beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt, valamint
f) beutazása nem veszélyezteti az EGT valamely tagállamának közbiztonságát vagy nemzetbiztonságát, illetőleg a tagállam nemzetközi kapcsolatait.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában a beutazás csak humanitárius megfontolásból, nemzeti érdekből vagy nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése céljából engedélyezhető.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben csak a Magyar Köztársaság területére érvényes korlátozással lehet a vízumot kiadni.
(4) Nemzetközi szerződés vagy jogszabály alapján a külföldi vízum nélkül utazhat be, és az első belépés időpontjától számított hat hónap alatt legfeljebb kilencven napig tartózkodhat külön engedély nélkül a Magyar Köztársaság területén, feltéve, hogy rendelkezik a tartózkodáshoz szükséges feltételekkel.
(5) Iskolai kirándulás keretében, tanulócsoport tagjaként jogszabályban meghatározott hitelesített okmánnyal, úti okmány és vízum nélkül utazhat be a Magyar Köztársaság területére az EGT valamely tagállamának területén jogszerűen tartózkodó, ott alap- vagy középfokú oktatási intézményben tanuló harmadik ország állampolgára.
(6) A belügyminiszter fontos közérdekből, így különösen: közegészségügyi okból, járványveszély megelőzése érdekében, vagy katasztrófa bekövetkezése esetén a beutazási feltételek teljesítése alól felmentést adhat.
5. § (1) A beutazáshoz és tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezet igazolható:
a) magyar vagy magyarországi pénzintézetnél átváltható külföldi fizetőeszközzel;
b) érvényes meghívólevéllel;
c) a külföldit magyarországi pénzintézetnél készpénz felvételére jogosító okirattal (bankszámlaszerződés, betétkönyv stb.);
d) magyarországi kereskedelmi forgalomban elfogadott készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel (csekk, hitelkártya stb.);
e) utazási iroda útján lefoglalt és kifizetett szálláshely és ellátás meglétével;
f) más hitelt érdemlő módon.
(2) A kiutazás anyagi fedezete az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül a tovább-, illetőleg a visszautazáshoz szükséges érvényes menetjeggyel vagy a külföldi jogszerű használatában lévő és megfelelő módon biztosított közlekedési eszközzel is igazolható.
6. § (1) A magyar állampolgár, a törvény hatálybalépése előtt kiadott érvényes bevándorlási engedéllyel (a továbbiakban: bevándorlási engedély) vagy letelepedési engedéllyel, illetőleg tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi természetes személy, illetőleg magyar, vagy Magyarországon székhellyel rendelkező külföldi jogi személy által, az előírt formanyomtatványon kiállított meghívólevél akkor fogadható el az anyagi fedezet igazolásaként, ha
a) a meghívó írásban kötelezettséget vállal arra, hogy a meghívott külföldi részére magyarországi tartózkodása alatt szállást biztosít, eltartásáról gondoskodik, továbbá – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – egészségügyi ellátásának, valamint kiutazásának költségeit fedezi; és
b) azt a területi idegenrendészeti hatóság – ha jogszabály másként nem rendelkezik – hatósági hozzájárulását igazoló záradékkal látta el.
(2) A hatósági hozzájárulás megtagadása ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van jogorvoslatnak helye.
(3) A meghívó a meghívólevélben vállalt kötelezettsége elmulasztásával a másnak okozott kárt és költségeket köteles megtéríteni.
7. § (1) Ha jogszabály vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a külföldi beutazásához, illetőleg tartózkodásához engedély szükséges.
(2) Beutazásra és tartózkodásra jogosító engedély:
a) a vízum;
b) a tartózkodási engedély;
c) a letelepedési engedély vagy a bevándorlási engedély.
(3) Az EGT tagállam illetékes hatósága által kiállított beutazási vagy tartózkodási engedély további külön engedély nélkül, a benne meghatározottak szerint jogosít beutazásra, átutazásra, illetőleg tartózkodásra.
(4) Az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás alapján a külföldi magyarországi tartózkodásra jogosult.
(5) A tartózkodási, illetőleg a letelepedési engedély, valamint az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás az érvényességi ideje alatt a külföldi személyazonosságát és tartózkodási jogosultságát közhitelesen igazolja.
8. § (1) A vízum beutazásra, átutazásra, az abban meghatározott célú és időtartamú tartózkodásra, valamint kiutazásra jogosító engedély.
(2) A vízumot területi korlátozással vagy területi korlátozás nélkül lehet kiadni.
(3) A vízumot akkor lehet kiadni, ha a külföldi eleget tesz a 4. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.
(4) A vízum kiadásának megtagadásáról szóló határozat ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs.
(5) Ha a vízumkiadó hatóság a vízumot területi korlátozással adta ki, erről az EGT tagállamait értesíti.
9. § (1) A vízum a beutazás és tartózkodás céljától függően:
a) repülőtéri tranzitvízum: amely a repülőtér nemzetközi zónájába történő belépésre és ott a célállamba közlekedő járat indulásáig való tartózkodásra jogosít („A” típusú vízum);
b) átutazóvízum: amely – egyszeri vagy többszöri – alkalmanként öt napot meg nem haladó átutazásra jogosít („B” típusú vízum);
c) rövid időtartamú beutazóvízum: amely hat hónapon belül egyszeri vagy többszöri beutazásra, és megszakítás nélküli tartózkodás esetén a beutazástól számított legfeljebb kilencven napig, megszakítás esetén az első beutazás időpontjától számított hat hónapon belül, valamennyi beutazást figyelembe véve összesen kilencven napig terjedő tartózkodásra jogosít („C” típusú vízum);
d) tartózkodási vízum: amely egyszeri vagy többszöri beutazásra és kilencven napot meghaladó, de – a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével – legfeljebb egy év időtartamú és meghatározott célú magyarországi tartózkodásra további külön engedély nélkül jogosít („D” típusú vízum).
(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az (1) bekezdés a)–c) pontjában foglalt többszöri beutazóvízum legfeljebb egy évig érvényes.
(3) A szezonális munkavállalás céljából kiadott tartózkodási vízum tizenkét hónapon belül legfeljebb hat hónapos folyamatos tartózkodásra jogosít.
(4) Ha a tartózkodási vízumot humanitárius megfontolásból adták ki, az legfeljebb hat hónapig terjedő tartózkodásra jogosít.
(5) A vízum érvényességi idején belül használható fel. A vízum érvényességi idejét a kiállítása napjától kell számítani.
10. § (1) A kiadott vízum érvénytelen, ha a külföldi beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll. Az érvénytelen vízumot meg kell semmisíteni, amely ellen jogorvoslatnak helye nincs.
(2) A kiadott vízumot érvényteleníteni kell és meg kell semmisíteni akkor is, ha a külföldi a beutazáskor nem rendelkezik, vagy a tartózkodása során már nem rendelkezik a vízumkiadás egyéb feltételeivel, vagy a vízum kiadása e törvényben foglaltak megsértésével vagy tévedésből történt.
(3) Az érvénytelen vízum megsemmisítéséről a vízumot kibocsátó állam illetékes hatóságát értesíteni kell.
11. § (1) A vízumkérelmet az előírt formanyomtatványon a külföldi állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten személyesen kell benyújtani. A kérelem – a 12. §-ban foglalt vízum kivételével – rendkívüli méltánylást érdemlő körülmény esetében kormányrendeletben meghatározott más vízumkiadó hatóságnál is benyújtható, valamint annak személyes benyújtása alól a vízumkiadó hatóság eltekinthet.
(2) A kérelemhez csatolni kell a beutazás és tartózkodás célját igazoló okmányokat is.
12. § (1) A külföldi, amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a jogszabályban engedélyhez kötött munkavégzés vagy más jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából csak tartózkodási vízummal utazhat be.
(2) A tartózkodási vízum iránti kérelem – az (1) bekezdésben meghatározott célból – akkor teljesíthető, ha a külföldi
a) munkavégzését az illetékes munkaügyi hatóság engedélyezte;
b) a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló törvény hatálya alá tartozik, és az ott meghatározott feltételeket teljesíti; illetőleg
c) a b) pont hatálya alá nem tartozó külföldi jövedelemszerző tevékenysége a Magyar Köztársaság számára gazdasági haszonnal jár, vagy tudományos, illetőleg kulturális értéket képvisel.
13. § (1) Az érvényes tartózkodási vízummal Magyarországon tartózkodó külföldi kérelmére – a tartózkodási idő meghosszabbítása céljából – a területi idegenrendészeti hatóság tartózkodási engedélyt adhat ki.
(2) A magyarországi diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak a tartózkodási engedélyét a Külügyminisztérium adja ki és hosszabbítja meg.
(3) A tartózkodási engedély érvényessége a kérelemben foglalt időtartamig, de legfeljebb – a (4) és (5) bekezdésekben foglalt kivétellel – két évre szól, és alkalmanként – az (5) bekezdésben foglalt kivétellel – legfeljebb két évvel meghosszabbítható.
(4) Ha a tartózkodás célja munkavégzés vagy más jövedelemszerző tevékenység, a tartózkodási engedély első alkalommal legfeljebb négy évre adható ki.
(5) A felsőfokú tanulmányokat folytató, valamint a szakmai továbbképzésben vagy szakmai gyakorlaton részt vevő külföldi (a továbbiakban: diák) számára a tartózkodási engedély érvényességi ideje első ízben az egy évet nem haladhatja meg, és a tanulmányok, illetőleg a szakmai gyakorlat befejezéséig alkalmanként egy évvel hosszabbítható meg.
14. § (1) A magyar állampolgár, a tartózkodási, letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező, továbbá a menekültként elismert külföldi Magyarországon tartózkodó házastársa, kiskorú gyermeke és a házastárs kiskorú gyermeke (ideértve az örökbefogadott gyermeket is) a családi együttélés biztosítása érdekében – kérelmére – tartózkodási engedélyre jogosult, ha
a) rendelkezik az e célra kiadott érvényes tartózkodási vízummal;
b) megélhetése a Magyarországon tartózkodó házastárs, illetve kiskorú esetében a szülő jövedelméből vagy vagyonából, illetve saját vagyonából biztosított;
c) rendelkezik teljes körű egészségbiztosítással vagy az egészségügyi ellátás igénybevételéhez megfelelő anyagi fedezettel;
d) a családi együttéléshez megfelelő lakhatási feltétel biztosított;
e) nem áll fenn törvényben meghatározott kizáró ok.
(2) A házastárs és a kiskorú részére kiadott tartózkodási engedély érvényességi ideje nem haladhatja meg a Magyarországon tartózkodó külföldi házastárs vagy szülő tartózkodási engedélye érvényességi idejét.
(3) Ha a házasságot a beutazást követően felbontják, a volt házastárs további tartózkodásra nem jogosult, kivéve, ha a házasságból származó kiskorú gyermek magyar állampolgár és a szülői felügyelet jogát a volt házastárs gyakorolja, vagy a tartózkodási engedély kiadásától számítva öt év már eltelt, és rendelkezik a további tartózkodáshoz szükséges feltételekkel.
(4) A (3) bekezdésben foglaltak alkalmazásának van helye a házastárs halála esetében is.
(5) Ha a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldinek Magyarországon gyermeke született, köteles a születés tényét a gyermek születésétől számított 30 napon belül bejelenteni. A gyermek részére a tartózkodási engedélyt az (1) bekezdésben meghatározott feltételek vizsgálata nélkül kell kiadni.
(6) Családegyesítés jogcímén kiskorúként beutazott, időközben nagykorúvá vált külföldi családegyesítés jogcímén akkor jogosult további tartózkodásra, ha a nagykorúság elérését megelőző öt év óta családegyesítés céljából kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkezett és a további tartózkodás feltételei is biztosítottak.
15. § (1) A Hivatal és a területi idegenrendészeti hatóság a törvényben foglalt tartózkodási feltételek hiányában is – humanitárius megfontolásból – tartózkodási engedéllyel látja el:
a) a befogadottat;
b) azt a külföldit, aki a menekültügyi hatóságtól menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérte;
c) jelentős nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdekből a nemzetbiztonsági, illetőleg a bűnüldöző szerv indítványára azt a külföldit, illetve rá tekintettel más külföldi személyt, aki bűncselekmény felderítése érdekében a hatóságokkal – a bizonyítást jelentősen elősegítő módon – együttműködött;
d) azt a külföldit, akiről eljárásában megállapította, hogy hontalan;
e) aki a Magyar Köztársaság területén született és azt követően a magyar jog szerint érte felelős személy felügyelete nélkül maradt, feltéve, hogy magyar állampolgárságot, illetőleg más jogcímen tartózkodási jogosultságot nem szerzett.
(2) A befogadottat a tartózkodási engedéllyel rendelkezőknek, illetőleg a befogadottaknak külön törvényben biztosított jogok megilletik. A befogadott köteles személyazonosságának megállapítását elősegíteni, de a személyazonosság bizonyításának hiánya miatt a tartózkodási engedély kiadása nem tagadható meg.
(3) A befogadott kormányrendeletben meghatározottak szerint a személyes gondoskodás körébe tartozó ellátásra, illetőleg pénzbeli ellátásra és támogatásra jogosult, és a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint vállalhat munkát.
16. § (1) A tartózkodási engedély kiadására, illetőleg meghosszabbítására irányuló kérelmet legkésőbb a jogszerű tartózkodás megszűnése előtt tizenöt nappal – az előírt formanyomtatványon – kell benyújtani.
(2) A kérelemben meg kell jelölni a külföldi természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát (hontalanságát), útlevelének egyéb adatait, iskolai végzettségét, foglalkozását, családi állapotát, a tartózkodás célját, helyét, anyagi fedezetét, indokait, illetőleg – ha magyarországi tartózkodása alatt külföldön nyilvántartott gépjárművet használ – a gépjármű forgalmi engedélyének adatait, valamint csatolni kell hatósági orvosi igazolást arról, hogy a külföldi nem szenved közegészséget veszélyeztető betegségben.
(3) A tartózkodási engedély iránti kérelmet a kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell elbírálni.
17. § (1) A tartózkodási engedély kiadása vagy a tartózkodási engedélyben foglalt tartózkodási idő meghosszabbítása megtagadható, ha a külföldi
a) a kérelem benyújtására előírt határidőt elmulasztotta és mulasztását kimenteni nem tudta;
b) a tartózkodásához és kiutazásához szükséges – jogszabályban meghatározott – feltételek fennállását nem tudja igazolni;
c) további tartózkodásának célját nem tudja igazolni;
d) közegészséget veszélyeztető betegségben szenved vagy magyarországi tartózkodása alatt az egészségügyre vonatkozó hatályos magyar jogszabályok előírásait nem tartja be; vagy
e) a külföldivel szemben idegenrendészeti kiutasítás vagy beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének feltételei fennállnak.
(2) A humanitárius megfontolásból kiadott tartózkodási engedély kivételével a tartózkodási engedély kiadását, illetőleg a tartózkodási engedélyben foglalt tartózkodási idő meghosszabbítását meg kell tagadni, illetve a tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a külföldi
a) kiutasítás vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll;
b) nem rendelkezik érvényes tartózkodási vízummal vagy tartózkodási engedéllyel;
c) tartózkodásának célja – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – megváltozott vagy meghiúsult.
(3) A tartózkodási engedély kivételesen meghosszabbítható, ha a tartózkodás célja gyógykezelés, családegyesítés vagy más különös méltánylást érdemlő rendkívüli eset miatt változott meg.
(4) A kérelem elutasításáról vagy az engedély visszavonásáról szóló határozat rendelkező részében elő kell írni az ország elhagyására vonatkozó kötelezettséget és meg kell jelölni a teljesítés határnapját, s ezt a kérelmet elutasító jogerős határozat közlésével egyidejűleg be kell az útlevélbe jegyezni.
(5) A tartózkodási engedély kiadása, meghosszabbítása iránti kérelmet elutasító, valamint a tartózkodási engedély visszavonását elrendelő határozat elleni fellebbezést a határozat kihirdetésekor szóban, vagy a kihirdetéstől számított három napon belül írásban lehet benyújtani.
(6) Ha a tartózkodási engedély kiadására a 15. § (1) bekezdésének c) pontja alapján került sor, a visszavonásra, illetőleg a tartózkodási engedély meghosszabbításának megtagadására csak az arra jogosult szerv indítványára kerülhet sor.
(7) A 15. § (1) bekezdés e) pontjának hatálya alá tartozó kiskorú tartózkodási engedélye csak akkor vonható vissza, illetőleg a tartózkodási engedély meghosszabbítása csak akkor tagadható meg, ha a kiskorú származási államában vagy más befogadó államban a család egyesítése, illetőleg az állami vagy egyéb intézményi gondoskodás biztosított.
18. § (1) Letelepedés céljából engedélyt az a külföldi kaphat,
a) aki beutazásától számítva legalább három éven át megszakítás nélkül jogszerűen és életvitelszerűen Magyarországon tartózkodott, kivéve, ha a jogszerű tartózkodás célja tanulmányok folytatása volt;
b) akinek magyarországi lakhatása és megélhetése biztosított;
c) akivel szemben az e törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn; illetőleg
d) akinek a letelepedését a belügyminiszter kivételes méltányosságból engedélyezte.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában nem minősül megszakításnak az ország évente legfeljebb kilencven napra történő elhagyása.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel alól felmentést kaphat az a külföldi, aki tartózkodási vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és
a) letelepedését családegyesítés céljából családtagként kérelmezi, feltéve, hogy beutazásától számítva legalább egy éve magyar állampolgárral, letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező, illetve Magyarországon menekültként elismert külföldivel családi életközösségben, jogszerűen Magyarországon tartózkodik;
b) magyar állampolgár volt, de állampolgársága megszűnt, vagy akinek felmenője magyar állampolgár volt.
(4) A letelepedési engedély iránti kérelem érdemi vizsgálat nélkül elutasítható, ha a kérelmező az (1) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott feltételek fennállását nem igazolta és részére a (3) bekezdésben foglaltak alapján felmentés nem adható.
(5) A házastárs kérelmező a (3) bekezdésben meghatározott felmentést csak akkor kaphatja meg, ha a magyar állampolgárral, letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező, vagy menekültként elismert külföldivel a házasságot már a kérelem benyújtását megelőzően legalább két éve megkötötte.
(6) Ha a letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldinek Magyarországon gyermeke született, köteles a születés tényét a gyermek születésétől számított 30 napon belül bejelenteni. A gyermek részére az engedélyt az (1) bekezdésben meghatározott feltételek vizsgálata nélkül kell kiadni.
19. § (1) A letelepedési engedély iránti kérelmet a kérelmező jövőbeni magyarországi lakóhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságnál az előírt formanyomtatványon, személyesen, illetőleg közös kérelmezés esetén a nagykorú családtag útján lehet benyújtani.
(2) A letelepedési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a) a természetes személyazonosító adatokat és az állampolgárságot (hontalanságot) igazoló okiratot;
b) a születési, házasságban élő kérelmező esetén a házassági anyakönyvi kivonatot is, a házasság megszűnése esetén az azt megállapító jogerős hatósági határozatot, továbbá a kiskorú kérelmező személyes joga szerinti hiteles okiratot arról, hogy a kiskorú külföldi letelepedésének nincs törvényes akadálya;
c) a büntetlen előéletet igazoló, hat hónapnál nem régebbi okiratot;
d) a három hónapnál nem régebbi orvosi hatósági igazolást arról, hogy a külföldi nem szenved a közegészséget veszélyeztető betegségben;
e) az iskolai végzettséget, a szakképzettséget igazoló okiratot;
f) a magyarországi lakhatást és megélhetést igazoló okiratot.
(3) A (2) bekezdésben felsorolt okiratok helyett az illetékes külföldi hatóság által hitelesített másolat is csatolható. Az (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott kötelezettség teljesítése alól a kérelmező nyilatkozata alapján felmentés adható. A külföldi hatóság által kiadott okiratot, igazolást vagy azok másolatát hiteles magyar nyelvű fordítással együtt kell csatolni.
(4) A letelepedési engedély ügyében a Nemzetbiztonsági Hivatal és a rendőrség szakhatóságként véleményt nyilvánít.
20. § (1) A letelepedési engedély határozatlan idejű magyarországi tartózkodásra jogosító engedély. A letelepedési engedéllyel rendelkező külföldit megilletik a tartózkodási engedéllyel rendelkezők külön jogszabályok szerinti jogosultságai is.
(2) Az engedélyező hatóság a külföldi úti okmányába a letelepedés tényét bejegyzi.
(3) A letelepedett külföldi jogosult Magyarország területét elhagyni és oda visszatérni.
(4) A letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi külön jogszabályban foglaltak szerint köteles – személyes adatainak közlésével – lakóhelyét bejelenteni.
(5) A Hivatal és a területi idegenrendészeti hatóság a bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi tartózkodásának feltételeit legalább ötévenként ellenőrzi.
21. § (1) Nem kaphat letelepedési engedélyt az a külföldi,
a) akinek magyarországi lakhatása és megélhetése nem biztosított;
b) akivel szemben a magyar hatóság előtt büntetőeljárás van folyamatban, vagy a büntetőeljárással összefüggésben elrendelt körözés hatálya alatt áll;
c) aki közegészséget veszélyeztető betegségben szenved, kivéve, ha a letelepedési engedélyt Magyarországon élő, magyar állampolgár házastársával vagy magyar állampolgár kiskorú gyermekével történő együttélés céljából családtagként kérelmezi, feltéve, hogy kötelező és rendszeres egészségügyi ellátásban részesül;
d) aki büntetett előéletű és a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól még nem mentesült;
e) akinek a letelepedése a nemzetbiztonságot vagy a közbiztonságot sérti.
(2) Elutasítható annak a külföldinek a letelepedési kérelme, akinek a letelepedése veszélyezteti a Magyar Köztársaság érdekeit.
(3) A hátrányos megkülönböztetés tilalmának megfelelően nem minősíthető a Magyar Köztársaság érdekeit veszélyeztető tényként a külföldi faja, bőrszíne, neme, anyanyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzetiségi vagy egyéb társadalmi hovatartozása, születési helyzete.
22. § (1) A külföldi megélhetése akkor tekinthető biztosítottnak, ha önmaga és tartásra jogosult, rászoruló családtagjai eltartásához megfelelő jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezik, illetőleg Magyarországon – a magyar jog alapján – eltartására kötelezhető hozzátartozója él.
(2) Nincs biztosítva a külföldi lakóhelye, ha az általa megjelölt jövőbeni lakóhelyén lakókra személyenként legalább hat négyzetméter lakószoba-terület nem jut. E feltételtől kivételes méltányosságból az eljáró hatóság eltekinthet.
23. § (1) A letelepedési vagy a bevándorlási engedélyt a Hivatal, illetőleg a területi idegenrendészeti hatóság visszavonhatja, ha
a) az engedély megszerzése érdekében a külföldi az idegenrendészeti hatósággal hamis adatot vagy tényt közölt;
b) az engedélyezés alapjául szolgáló feltételek olyan jelentősen megváltoztak, hogy ez az engedély kiadását már kizárná, feltéve, hogy a letelepedési vagy bevándorlási engedély kiadásától számítva öt év még nem telt el;
c) családegyesítés címén kiadott engedély esetén a házasság az engedély kézhezvételétől számított három éven belül nem a házastárs halála miatt szűnt meg, vagy a külföldi szülői felügyeleti joga megszűnt, kivéve, ha a külföldi már négy éve letelepedettként vagy bevándoroltként Magyarországon tartózkodik;
d) a külföldi a Magyar Köztársaság területét hat hónapnál hosszabb ideig elhagyta, illetve külföldön rendszeresen vagy tartósan munkát vállalt.
(2) Az idegenrendészeti hatóság az engedélyt visszavonja, ha
a) a kiskorú külföldi esetében a szülői felügyelet jogát gyakorló külföldi szülő tartózkodási engedélyét az idegenrendészeti hatóság visszavonta, és a kiskorú további tartózkodásának feltételei a szülői felügyeletet gyakorló másik szülőnél vagy állami gondoskodás hiányában Magyarországon nem biztosítottak;
b) a külföldi családegyesítés címén kiadott engedélye esetén magyar állampolgár házastársa a Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyta, vagy a külföldi házastárs jogszerű magyarországi tartózkodása megszűnt;
c) a külföldit kiutasították, vagy vele szemben beutazási és tartózkodási tilalmat rendeltek el.
24. § (1) A Hivatal vagy a területi idegenrendészeti hatóság hivatalból ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással látja el – a befogadott kivételével – azt a Magyarországon lévő külföldit,
a) aki valamely beutazásra és tartózkodásra jogosító engedéllyel nem rendelkezik;
b) akinek az úti okmányát az ellene indult büntető- vagy szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében visszatartották;
c) akit kijelölt helyen való tartózkodásra köteleztek.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben, ha a külföldi beléptetése a 4. § (2) bekezdésben foglaltak alapján történik, az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást a Határőrség idegenrendészeti szerve állítja ki.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott igazolás a külföldi természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát (hontalanságát), magyarországi szálláshelyét, arcképmását, a kiállítás indokát, az igazolás sorszámát, érvényességi idejét, valamint a kiállító hatóság megnevezését és bejegyzéseit tartalmazza.
(4) Az igazolás az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt esetekben egy hónap, a c) pontban foglalt esetben legfeljebb hat hónap érvényességgel adható ki, amely meghosszabbítható.
25. § (1) A külföldiek beutazására és tartózkodására vonatkozó szabályokat az EGT állampolgár és családtagja esetében a (2) bekezdésben, valamint a 26–30. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Családtagnak minősül:
a) a 27. § (1) bekezdésének alkalmazásában az EGT állampolgár házastársa, a saját és a házastárs huszonegyedik életévét be nem töltött leszármazottja és huszonegyedik életévét betöltött eltartott gyermeke, az EGT állampolgár és házastársa eltartott felmenője;
b) a 27. § (2) bekezdésének alkalmazásában az EGT állampolgár házastársa, a saját és a házastárs eltartott gyermeke és eltartott felmenője;
c) a 27. § (3) bekezdésének alkalmazásában az EGT állampolgár házastársa és eltartott gyermeke.
26. § (1) Az EGT állampolgár vízum nélkül, érvényes útlevéllel vagy érvényes személyazonosító igazolvánnyal utazhat be, és kilencven napot meg nem haladó időtartamig külön engedély nélkül tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.
(2) Az EGT állampolgár kilencven napot meghaladó tartózkodása vízummentes, és az EGT állampolgár letelepedési jogot élvez, amelyet tartózkodási engedélye igazol.
(3) Az az EGT állampolgár diák, aki igazolja, hogy magyar intézménybe felvételt nyert, rendelkezik elegendő pénzeszközzel és teljes körű egészségbiztosítással, jogosult letelepedésre.
(4) Az az EGT állampolgár, aki letelepedéshez nem rendelkezik elegendő pénzeszközzel, vagy nincs teljes körű egészségbiztosítása, csak akkor jogosult letelepedésre, ha
a) igazolja, hogy (a közhatalom gyakorlásával össze nem függő) munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített;
b) igazolja, hogy egyéni vállalkozó, illetőleg a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági letelepedéséről szóló törvény szerinti önfoglalkoztató (a továbbiakban: önfoglalkoztató), vagy gazdasági társaság, szövetkezet vagy egyéb – jövedelemszerzési céllal létrejött – jogi személy tulajdonosa, ügyvezetője, továbbá vezető, képviseleti vagy felügyelő szervének tagja;
c) dokumentumokkal alátámasztja, hogy munkát keres, és valószínűsíti, hogy a beutazásától számított hat hónapon belül az a)–b) pontban foglalt bármely kereső tevékenység megkezdésére alapos kilátása van;
d) bizonyítja, hogy a tartózkodásra már jogosult EGT állampolgár az eltartásáról családtagként gondoskodik.
(5) Az EGT állampolgár külön jogszabályban foglaltak szerint köteles – személyes adatainak közlésével – lakóhelyét bejelenteni.
27. § (1) Az EGT állampolgár munkavállalónak, egyéni vállalkozónak, illetőleg önfoglalkoztatónak az a családtagja, aki harmadik ország állampolgára, tartózkodásra jogosult.
(2) Ha a letelepedett EGT állampolgár nyugdíjas, illetőleg magát önerőből eltartja, az a családtagja, aki harmadik ország állampolgára, tartózkodásra jogosult.
(3) Ha a letelepedett EGT állampolgár diák, az a családtagja, aki harmadik ország állampolgára, tartózkodásra jogosult.
(4) A harmadik ország állampolgárának az (1)–(3) bekezdésekben meghatározott tartózkodási jogát tartózkodási engedélye igazolja.
28. § Az az EGT állampolgár, aki önfoglalkoztatóként való tevékenységét megszüntette, jogosult további magyarországi tartózkodásra, ha
a) tevékenysége megszüntetésekor a magyar jog szerint öregségi nyugdíjra vált jogosulttá, vagy ennek hiányában 65. életévét betöltötte, feltéve, hogy ezt megelőzően legalább tizenkét hónapig önfoglalkoztató tevékenységét Magyarországon gyakorolta és legalább három éve folyamatosan itt tartózkodott;
b) önfoglalkoztató tevékenységét azért szüntette meg, mert tartósan munkaképtelenné vált, feltéve, hogy legalább két éve folyamatosan Magyarországon tartózkodik;
c) legalább három éve folyamatosan Magyarországon tartózkodott és önfoglalkoztató tevékenységet folytatott, azonban önfoglalkoztató tevékenységének megszüntetését követően az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam területén fejt ki gazdasági tevékenységet, feltéve, hogy továbbra is fenntartja magyarországi lakóhelyét és oda naponta vagy hetenként visszatér.
29. § (1) A tartózkodási engedély érvényességi ideje – a (2)–(6) bekezdésben foglalt kivétellel – öt év, amely meghosszabbítható.
(2) Határozott idejű munkavégzés vagy más jövedelemszerző tevékenység gyakorlására irányuló tartózkodás esetén a tartózkodási engedély érvényessége a munkavégzés, illetőleg a tevékenység gyakorlásának időtartamára korlátozható.
(3) A 26. § (4) bekezdésének c) pontjában foglalt esetben a tartózkodási engedély érvényességének időtartama a hat hónapot nem haladhatja meg.
(4) A diák tartózkodási engedélyének érvényességi ideje a tanulmányok, illetőleg a szakmai gyakorlat folytatásának időtartama, hosszabb tanulmányi idő esetén egy év, amely meghosszabbítható.
(5) A harmadik ország állampolgárának minősülő családtag tartózkodási engedélyének érvényességi ideje megegyezik annak az EGT állampolgár tartózkodási engedélyének érvényességi idejével, akinek jogán a családtag a tartózkodási engedélyt kapta. Ha az EGT állampolgár meghalt, a családtag tartózkodási engedélyének érvényessége két év.
(6) A tevékenységét megszüntető önfoglalkoztató és harmadik ország állampolgárának minősülő családtagja tartózkodási engedélyének érvényességi ideje a tevékenység megszüntetésétől számított két év.
30. § (1) A letelepedés joga megszűnik, ezért a tartózkodási engedély meghosszabbítását meg kell tagadni, illetőleg a tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha
a) a tartózkodás a nemzetbiztonságot vagy a közbiztonságot sérti vagy veszélyezteti;
b) a közegészséget veszélyeztető betegség a tartózkodási engedély első ízben történő kiadását megelőzően fennállt;
c) a harmadik ország állampolgárára nézve a tartózkodási engedély kiadására családi együttélés céljából került sor, és az azt követő hat hónapon belül a családi életközösség megszűnt, feltéve, hogy azt csak az engedély megszerzése érdekében létesítették.
(2) Az (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat kell alkalmazni az EGT állampolgárra is, ha a tartózkodási engedély a 26. § (4) bekezdésének d) pontján alapult.
(3) A tartózkodási engedély kiadásának megtagadása, illetőleg az engedély visszavonása esetén az érintettet az ország harminc napon belüli, a közrendet súlyosan veszélyeztető magatartás esetén kivételesen tizenöt napon belüli elhagyására kell kötelezni.
(4) Az ország elhagyására kötelező határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a határozat bírósági felülvizsgálata kérelmezhető.
(5) Az EGT állampolgár és harmadik ország állampolgárának minősülő családtagja tartózkodásának további feltételeit a Kormány rendeletben állapíthatja meg.
31. § (1) Az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás (a továbbiakban: NATO–SOFA Megállapodás) hatálya alá tartozó, az I. Cikk a), b) és c) pontjaiban meghatározott polgári állomány tagjai, valamint a hozzátartozók (a továbbiakban: polgári személyek) beutazására és tartózkodására – a III. Cikk 3. pontja szerinti státuszuk igazolása esetén – e törvény rendelkezéseit a (2)–(4) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
(2) A polgári személy mentesül a vízum beszerzésének kötelezettsége, a közegészségügyi hatósági orvosi igazolás csatolása, illetve a magyarországi megélhetés és lakás, valamint a kiutazás feltételeinek igazolása alól.
(3) A polgári személlyel szemben indult büntetőeljárásról és annak befejezéséről az idegenrendészeti hatóság köteles értesíteni a Honvédelmi Minisztérium illetékes szervét, a küldő állam tájékoztatása céljából.
(4) Ha a polgári személyt jogsértő cselekmény elkövetése miatt az idegenrendészeti hatóság az ország területéről kiutasította, erről a kiutasító határozat megküldésével értesíti a Honvédelmi Minisztérium illetékes szervét, a küldő állam tájékoztatása céljából.
32. § (1) Az állami szuverenitás, a nemzetbiztonság, az alkotmányos rend, a közbiztonság védelme érdekében idegenrendészeti kiutasítást, továbbá beutazási és tartózkodási tilalmat vagy – ha a külföldi ismeretlen helyen, illetőleg nem a Magyar Köztársaság területén tartózkodik – beutazási és tartózkodási tilalmat kell elrendelni azzal a személlyel szemben,
a) aki a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét vagy biztonságát veszélyeztető tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenységet folytató szervezet tagja;
b) aki terrorista szervezet tagja vagy fegyver-, robbanóanyag-, sugárzóanyag-, kábítószercsempész tevékenységet folytat, illetőleg ilyen jellegű szervezet tagja vagy megbízottja, továbbá, aki tömegpusztító fegyverek előállításához szükséges anyagok, berendezések illegális kereskedelmében közreműködik, illetőleg kábítószert, kábító vagy pszichotróp anyagot előállít vagy kereskedelmi célból birtokol;
c) aki személy, illetve csoport jogellenes be- vagy kiutazását (határátlépését) vagy tartózkodását szervezi, segíti, illetőleg embercsempész tevékenységet folytat;
d) akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítésére a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésben vagy nemzetközi együttműködés keretében vállalt kötelezettséget;
e) akit a bíróság olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt ítélt el, amelyet a magyar törvény legalább egyévi szabadságvesztés büntetéssel fenyeget;
f) akivel szemben az Európai Unió valamely tagállama beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el.
(2) Idegenrendészeti kiutasítás, illetve beutazási és tartózkodási tilalom rendelhető el azzal a külföldivel szemben:
a) aki a ki- és beutazás szabályait megszegte, vagy azt megkísérelte;
b) aki a tartózkodás szabályait megsértette;
c) aki az előírt hatósági engedély nélkül Magyarországon munkát végzett vagy más jövedelemszerző tevékenységet folytatott;
d) aki a beutazás vagy a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot vagy valótlan tényt közölt;
e) aki a magyar állam által számára megtérítési kötelezettséggel megelőlegezett költséget nem térítette vissza;
f) akinek a beutazása és a tartózkodása a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot, a gazdasági rendet, a közegészséget vagy az emberi környezetet sérti vagy veszélyezteti;
g) aki a szabálysértési eljárásban jogerősen kiszabott pénzbírságot vagy a helyszíni bírság kiszabására jogosult szerv részéről eljáró személy által kiszabott helyszíni bírságot nem fizette meg, a pénzbírság megfizetéséig, de legkésőbb a helyszíni bírság kiszabásától, illetőleg a bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított két évig;
h) aki a házastárssal történő együttélés céljából kért beutazási vagy tartózkodási engedélyt, de a házastárssal családi életközösséget nem létesített vagy valószínűsíthető, hogy a házasságkötés érdekében vagyoni előnyt szolgáltatott (érdekházasság);
i) akit nemzetközi szerződés alapján kiutasítás mellőzésével adtak vissza más állam hatóságának.
(3) Az idegenrendészeti hatóság a külföldi kiutasításától, illetve a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésétől eltekinthet, ha a külföldi vállalja az ország területének önkéntes elhagyását.
33. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítás elrendelésére a területi idegenrendészeti hatóság, a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére a következő idegenrendészeti hatóságok jogosultak:
a) a Hivatal és a területi idegenrendészeti hatóság a 32. §-ban meghatározott okból;
b) a Határőrség idegenrendészeti szerve a 32. § (1) bekezdésének c) és f), a 32. § (2) bekezdésének, a), d), e) és i) pontjai esetében.
(2) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére az illetékes bűnüldöző és nemzetbiztonsági szervek a 32. § (1) bekezdésének a)–e) pontjai, valamint a 32. § (2) bekezdésének a) és f) pontjaiban foglaltak esetében; a Külügyminisztérium a 32. § (1) bekezdésének d) pontja és a 32. § (2) bekezdésének d) pontja esetében a Hivatalnak, a szabálysértési hatóságok, valamint a helyszíni bírság kiszabására jogosult szervek a 32. § (2) bekezdés g) pontja esetében a területi idegenrendészeti hatóságnak javaslatot tehetnek.
(3) A beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát az elrendelő hatóság határozza meg. A beutazási és tartózkodási tilalom – a 32. § (2) bekezdésének g) pontja, illetőleg a kiutasítás kivételével – legfeljebb öt évre rendelhető el, amely alkalmanként legfeljebb további öt évvel meghosszabbítható. A beutazási és tartózkodási tilalmat haladéktalanul törölni kell, ha elrendelésének oka megszűnt.
(4) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendeléséről és a (3) bekezdésben foglalt intézkedésekről az e törvény szerinti adatkezelő szervet értesíteni kell.
(5) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése ellen jogorvoslatnak nincs helye. A tilalom törlésére irányuló kérelem tekintetében a személyes adatok védelméről szóló törvényben meghatározott szabályokat kell alkalmazni.
34. § (1) Azzal a külföldivel szemben, aki a beutazáshoz előírt feltételekkel nem rendelkezik – a 43. §-ban meghatározott tilalom figyelembevételével – a Határőrség idegenrendészeti szerve visszairányítás intézkedést alkalmaz.
(2) A visszairányítás történhet annak az országnak a területére, ahonnan a külföldi érkezett vagy amely őt visszafogadni köteles, vagy ahol a külföldi szokásos tartózkodási helye van, vagy bármely más államba, ahova a külföldi beutazhat. A visszairányítás végrehajtásának helyéről a külföldit tájékoztatni kell.
(3) A visszairányítás intézkedés ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye.
(4) A visszairányítás a külföldi útlevelébe bejegyezhető. Ha a visszairányításra beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése miatt került sor, a már kiadott vízum érvénytelen, azt meg kell semmisíteni.
35. § (1) A visszairányítás biztosításának végrehajtása érdekében a légi vagy vízi úton, vasúton, illetve közúton érkező külföldi az érkezés napján a Határőrség rendelkezése szerint köteles a határterület vagy a repülőtér meghatározott helyén vagy a tovább, illetve visszainduló járművön tartózkodni, vagy a visszaszállításra köteles szállító vállalat egy másik induló járatára átszállni.
(2) Ha a visszairányítás azonnal nem hajtható végre, a vízi úton, vasúton vagy közúton érkezett külföldi az érkezésétől számított legfeljebb negyvennyolc óráig, a légi úton érkezett külföldi az érkezéstől számított legfeljebb nyolc napig köteles a határterület vagy a repülőtér meghatározott helyén tartózkodni.
(3) Ha a külföldi visszairányítása a (2) bekezdésben meghatározott időn belül sem hajtható végre, a külföldivel szemben az idegenrendészeti kiutasításra irányadó szabályok alkalmazásának van helye.
36. § (1) A Határőrség idegenrendészeti szerve hatósági intézkedésként – a 43. §-ban meghatározott tilalom figyelembevételével – visszautasíthatja azt a külföldit,
a) aki jogellenesen lépte át vagy kísérelte meg átlépni a Magyar Köztársaság államhatárát és ezért visszafogadási egyezmény alkalmazásának van helye, feltéve, hogy az elfogására a határátlépéstől számítva harminc napon belül került sor;
b) akit visszafogadási egyezmény alapján más állam hatóságától átvett, feltéve, hogy a külföldi az átvételtől számított harminc napon belül a származási országába vagy más, a visszafogadására köteles államba visszaküldhető.
(2) A visszautasítás intézkedés ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs.
(3) Ha a külföldi rendelkezik érvényes úti okmánnyal, a visszautasítás ténye az úti okmányba bejegyezhető.
37. § A többszöri eljárás megakadályozása céljából az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő szerv intézkedik a külföldi ujjnyomatának levételéről. A kiutasítást elrendelő szerv a rögzített ujjnyomatot az érintett személyazonosító adataival kiegészítve haladéktalanul továbbítja a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvényben kijelölt adatfeldolgozó szervnek.
38. § Az EGT állampolgára és családtagja csak akkor utasítható ki, ha az ország elhagyására irányuló kötelezettségét nem teljesítette.
39. § (1) Azt a külföldit, aki
a) bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkezik és személyazonosító igazolványának, illetőleg tartózkodási engedélyének kiadásától számított öt év óta folyamatosan Magyarországon lakik;
b) a Magyar Köztársaság területén született, vagy kísérő nélküli kiskorúként utazott be és letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkezik;
c) letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldivel vagy magyar állampolgárral házassági, illetőleg családi életközösségben él és tartózkodási engedéllyel rendelkezik,
csak akkor lehet kiutasítani, ha további tartózkodása – a 32. § (1) bekezdésének a)–c) pontjában és a 32. § (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott okból – a nemzetbiztonságot vagy a közbiztonságot veszélyezteti.
(2) A jogszerű tartózkodás feltételeivel nem rendelkező kísérő nélküli kiskorú csak akkor utasítható ki, ha a származási államában vagy más befogadó államban a család egyesítése vagy az állami vagy egyéb intézményi gondoskodás megfelelően biztosított.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltakat kérelmének jogerős elbírálásáig a menedékjogot kérő, a menekültként vagy menedékesként elismert külföldi külön jogszabályban meghatározott közvetlen családtagja esetében is alkalmazni kell.
(4) Idegenrendészeti kiutasítás nem alkalmazható olyan bűncselekmény elkövetése miatt, amelynek elbírálása során az eljáró bíróság, önállóan, főbüntetés kiszabása nélkül, illetve mellékbüntetésként nem rendelt el kiutasítást a külföldivel szemben.
40. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat meghozatala előtt vizsgálni kell a 43. §-ban meghatározott tilalom fennállását.
(2) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat rendelkező részében meg kell jelölni a kiutasítás okát, időtartamát, kitoloncolás esetén azt az államot, ahová a kiutasítás végrehajtása történik, az ország elhagyására előírt kötelezettség határnapját, továbbá az ujjnyomat levételének tűrésére vonatkozó kötelezést és a határátlépés helyét is.
(3) A jogerős kiutasítást, valamint a beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát az útlevélbe be kell jegyezni. A bejegyzéstől kivételesen el lehet tekinteni, feltéve, hogy a külföldi önkéntes hazatérési program keretében hagyja el az országot.
(4) A kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében az idegenrendészeti hatóság a külföldi úti okmányát elveheti, amellyel szemben külön jogorvoslatnak nincs helye.
(5) A kiutasítás végrehajtását a kiutasítás feltételeinek biztosításáig, így különösen az úti okmány, vízum, menetjegy beszerzéséig fel lehet függeszteni. A felfüggesztést elrendelő határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(6) A kiutasítás költségeit a kiutasított vagy – anyagi fedezet hiányában – a meghívó viseli. Ha a kiutazási kötelezettség azért nem teljesíthető, mert sem a kiutasított, sem a meghívó nem rendelkezik megfelelő anyagi fedezettel, a kiutaztatás költségét a kiutasítást elrendelő hatóság megelőlegezi.
(7) A (6) bekezdés szerint megelőlegezett kiutaztatási költséget köteles megtéríteni:
a) a külföldi;
b) meghívás esetén a meghívó;
c) az a természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki, illetve amely a külföldit foglalkoztatja (a továbbiakban: munkáltató), ha a külföldi tartózkodása jogellenes és foglalkoztatását nem engedélyezték.
41. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítást határozott időtartamra kell elrendelni, amely egy évnél rövidebb és tíz évnél hosszabb nem lehet.
(2) A kiutasítás miatt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát a kiutasítás végrehajtásának napjától kell számítani.
(3) A kiutasítás hatálya alatt álló külföldi csak a kiutasítást elrendelő szerv külön engedélyével utazhat be Magyarországra.
42. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat elleni fellebbezést a határozat közlésétől számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni.
(2) A kiutasítást elrendelő határozat azonnali végrehajtása rendelhető el, ha a külföldi magát eltartani nem képes, megfelelő lakhatási körülményekkel (szálláshellyel, illetve lakóhellyel), anyagi fedezettel vagy jövedelemmel, illetőleg eltartásra kötelezhető hozzátartozóval nem rendelkezik, továbbá akkor is, ha az a közbiztonság megóvása érdekében szükséges.
(3) A kiutasítást elrendelő másodfokú közigazgatási határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított nyolc napon belül lehet kérni a megyei (fővárosi) bíróságtól. A bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem peres eljárásban soron kívül bírálja el. A bíróság a határozatot megváltoztathatja.
43. § (1) A visszairányítás, a visszautasítás, illetve a kiutasítás nem rendelhető el, illetőleg nem hajtható végre olyan országba, amely az érintett tekintetében nem minősül biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országnak, így különösen, ahol a külföldi faji, vallási okból, nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézete miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy a visszairányított, a visszautasított, illetve a kiutasított külföldi kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy halálbüntetésnek lenne kitéve.
(2) Ha a külföldi menekültügyi eljárás alatt áll, a visszairányítás, a visszautasítás és a kiutasítás csak a menekültügyi hatóság kérelmet elutasító jogerős és végrehajtható határozata alapján hajtható végre.
44. § (1) Ha a kiutasítást a bíróság, a szabálysértési vagy a menekültügyi hatóság rendelte el, a kiutasítás végrehajtása a területi idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik.
(2) A jogerős kiutasításról a bíróság, a büntetés-végrehajtási intézet, a menekültügyi, valamint a szabálysértési hatóság értesíti a területi idegenrendészeti hatóságot.
(3) A területi idegenrendészeti hatóság a (2) bekezdésben meghatározott értesítés alapján intézkedik
a) a külföldi ujjnyomatának levételére;
b) a kiutasítás tényének és a beutazási tilalom időtartamának az úti okmányba történő bejegyzésére, valamint a határátlépés helyének a megállapítására;
c) a kiutasítás ténye, illetőleg beutazási és tartózkodási tilalom nyilvántartásba vételére;
d) a tartózkodási, letelepedési vagy bevándorlási engedély visszavonására.
(4) Ha a külföldit a bíróság és a szabálysértési hatóság is kiutasította, a tilalom időtartamát a hosszabb időtartamú kiutasításnak megfelelően kell elrendelni.
(5) A területi idegenrendészeti hatóság a kiutasítás végrehajtásának költségét – ha az más módon nem biztosítható – megelőlegezi.
45. § Ha a külföldit a területi idegenrendészeti hatóság és a szabálysértési hatóság is kiutasította, a tilalom időtartamát a hosszabb időtartamú kiutasításnak megfelelően kell elrendelni.
46. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében idegenrendészeti őrizetbe veheti azt a külföldit, aki
a) a hatóság elől elrejtőzött, vagy a kiutasítás végrehajtását más módon akadályozza;
b) a távozást megtagadja, vagy más alapos ok miatt feltehető, hogy a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja;
c) a kiutasítás hatálya alatt és a kiutazás előtt szabálysértést vagy bűncselekményt követett el;
d) a kötelező tartózkodásra kijelölt helyen az előírt magatartási szabályokat súlyosan vagy ismételten megsértette, a számára előírt megjelenési kötelezettségét felszólításra sem teljesítette és ezzel akadályozza az idegenrendészeti eljárás lefolytatását;
e) szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadult.
(2) Ha a külföldi kiutasítására olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt került sor, amely a kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, embercsempészéssel, pénzmosással, szervezett bűnözéssel függ össze, a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében az idegenrendészeti őrizetet el kell rendelni.
(3) Az idegenrendészeti őrizetet határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egy időben végre kell hajtani. Azonnal meg kell szüntetni az őrizetet, ha elrendelésének oka megszűnt.
(4) Az idegenrendészeti őrizet legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig meghosszabbíthat.
(5) Ha az idegenrendészeti őrizet időtartama a harminc napot meghaladja, a bíróság az őrizet fenntartásának szükségességét havonta felülvizsgálja.
(6) Hat hónapon túli idegenrendészeti őrizet meghosszabbítására csak az őrizet helye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jogosult. A bíróság az őrizet fenntartásának szükségességét kilencven naponként felülvizsgálja.
(7) Az idegenrendészeti őrizet a kiutasítás végrehajtása feltételeinek megteremtéséig, de legfeljebb tizenkét hónapig tarthat. Az őrizet legfeljebb hat hónapig tarthat, ha elrendelésére szabálysértési hatóság által kiszabott intézkedés végrehajtása érdekében kerül sor.
(8) Az őrizetet meg kell szüntetni, amint a kiutasítás feltételei biztosítottak, vagy nyilvánvalóvá válik, hogy a kiutasítást nem lehet végrehajtani. Az őrizetet elrendelő területi idegenrendészeti hatóság a külföldi számára kötelező tartózkodási helyet jelöl ki.
(9) A kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben a kiutasítás hatálya alatt elkövetett újabb szabálysértés vagy bűncselekmény esetén az idegenrendészeti őrizet ismételt elrendelésének is helye van.
47. § (1) A Határőrség idegenrendészeti szerve a visszautasítás intézkedés végrehajtásának biztosítása érdekében őrizetbe (visszautasítási őrizetbe) veheti azt a külföldit, akinek a visszautasítása az elfogástól vagy a visszafogadási egyezmény alapján történő átvételtől számított harminc napon belül végrehajtható.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül a visszautasítás nem hajtható végre, a külföldivel szemben az idegenrendészeti kiutasításra irányadó szabályok alkalmazásának van helye.
(3) A visszautasítási őrizetet alakszerű határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egy időben végre kell hajtani.
(4) A visszautasítási őrizet legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig, de legfeljebb harminc napig meghosszabbíthat.
48. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság az idegenrendészeti eljárás lefolytatása érdekében közbiztonsági okból őrizetbe veheti azt a külföldit, akinek személyazonossága vagy tartózkodásának jogszerűsége nem tisztázott (a továbbiakban: kiutasítást előkészítő őrizet).
(2) A kiutasítást előkészítő őrizetet határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egy időben végre kell hajtani.
(3) A kiutasítást előkészítő őrizet legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig, de legfeljebb harminc napig meghosszabbíthat.
49. § (1) Az idegenrendészeti, visszautasítási és kiutasítást előkészítő őrizetbe vételt (a továbbiakban: őrizet) elrendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. A határozat törvényességének bírósági felülvizsgálata tárgyában benyújtott kérelemnek az őrizet végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(2) Ha a külföldi az őrizetbe vétel törvényességének bírósági felülvizsgálatát kéri, továbbá, ha az elrendelő hatóság az őrizet időtartamának meghosszabbítását indítványozza, a külföldit – az őrizetbe vételtől számított öt napon belül – meghallgatás céljából a bíróság elé kell állítani.
(3) A megyei bíróság elnöke – a kezdeményező szerv javaslatára – az őrizet törvényességének felülvizsgálatára irányuló eljárásokra az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság helyett más helyi bíróság illetékességét is megállapíthatja.
50. § (1) A bíróság az őrizet törvényességi felülvizsgálatára, illetőleg fenntartására irányuló eljárásban egyesbíróként jár el.
(2) A meghallgatáson a külföldi kérelmét és bizonyítékait szóban, a kiutasítást elrendelő hatóság az indítványát megalapozó bizonyítékait írásban vagy szóban terjeszti elő.
(3) A bíróság az őrizetbe vétellel kapcsolatos eljárása keretében az őrizet fenntartásáról, időtartamának meghosszabbításáról vagy az őrizet megszüntetéséről a meghallgatáson – az e törvényben meghatározott feltételek vizsgálata alapján, és az 53. § (1) bekezdésére figyelemmel – végzéssel határoz.
51. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a külföldi őrizetbe vétele, illetőleg őrizetben tartása törvénysértő, haladéktalanul intézkedik a külföldi őrizetének megszüntetéséről.
(2) Ha az őrizetbe vételt elrendelő hatóság elmulasztotta az ideiglenes intézkedésre vonatkozó kötelezettségét, vagy ha az ideiglenes intézkedésre az őrizetbe vételt, illetőleg a tartózkodási hely kijelölését elrendelő határozat végrehajtását követően megváltozott körülmények miatt van szükség, a bíróság ideiglenes intézkedésével elrendelheti:
a) az ideiglenes intézkedés végrehajtását;
b) jogszabályban meghatározott esetben a külföldi intézeti gyógykezelés alá helyezését.
(3) A bírósági eljárásra egyebekben a büntetőeljárásról szóló törvénynek a különleges eljárásokra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
52. § (1) A bíróságnak az őrizet tárgyában hozott határozata ellen az őrizetbe vételt elrendelő hatóság, illetve a külföldi fellebbezhet.
(2) Az őrizetbe vételt megszüntető határozat ellen benyújtott fellebbezésnek a kiutasításra, az őrizet meghosszabbításáról hozott bírói döntés ellen benyújtott fellebbezésnek pedig az őrizet végrehajtására halasztó hatálya nincs.
(3) A fellebbezési kérelmet a meghallgatáson szóban, illetve a határozat kihirdetését követő három napon belül írásban, a helyi bíróságnál lehet előterjeszteni.
(4) A helyi bíróság határozata ellen előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság öt napon belül bírálja el.
(5) A megyei bíróság a (4) bekezdésben meghatározott jogkörében határozhat az őrizetben tartott külföldi, illetőleg az őrizetbe vételt elrendelő hatóság képviselőjének meghallgatása nélkül az írásbeli indítványok, bizonyítékok alapján is, a külföldi kérelmére azonban meghallgatást kell tartani.
53. § (1) A külföldivel szemben alkalmazott idegenrendészeti, visszautasítási és kiutasítást előkészítő őrizet együttes időtartama nem haladhatja meg a tizenkét hónapot. Az őrizetet azonnal meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszűnt.
(2) Az őrizetben lévő külföldit – befogadásakor – jogairól és kötelezettségeiről anyanyelvén vagy általa ismert más nyelven tájékoztatni kell.
54. § (1) Az idegenrendészeti őrizetet büntetés-végrehajtási intézetben kell foganatosítani, ha a külföldi szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadul, egyéb esetben az őrizetet a Határőrség – az erre a célra kijelölt helyen – foganatosítja.
(2) Az őrizet végrehajtása során el kell különíteni
a) a férfiakat a nőktől;
b) büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtás esetében az őrizetben lévő külföldit az elzárást töltőktől, az előzetes letartóztatásban lévőktől és az elítéltektől.
(3) Az őrizetben lévő külföldi jogosult:
a) elhelyezésre, élelmezésre, saját ruházat viselésére – szükség esetén az évszaknak megfelelő ruházatra –, valamint sürgősségi és alap egészségügyi ellátásra;
b) jogi képviselőjével, illetve a konzuli képviselete tagjával történő ellenőrzés nélküli kapcsolattartásra;
c) a külön jogszabályban meghatározottak szerint csomag átvételére és küldésére, levelezés folytatására és látogató fogadására;
d) az élelmezésének saját költségén történő kiegészítésére;
e) a külön jogszabályban meghatározottak szerint vallásának gyakorlására;
f) a rendelkezésre álló közművelődési lehetőségek igénybevételére;
g) kérés, panasz, közérdekű bejelentés megtételére;
h) napi legalább egy óra időtartamú, szabad levegőn tartózkodásra.
(4) Az őrizetben lévő külföldi köteles:
a) az őrizetet foganatosító büntetés-végrehajtási intézet, illetőleg a határőrségi objektum rendjét megtartani, az ezzel összefüggő utasításoknak eleget tenni;
b) olyan magatartást tanúsítani, amely a többi őrizetben lévő személy jogait nem sérti, nyugalmát nem zavarja;
c) az általa használt helyiségek tisztán tartásában díjazás nélkül közreműködni;
d) a személyét érintő vizsgálatoknak magát alávetni, a ruházat átvizsgálását és a birtokban nem tartható személyes tárgyak elvételét tűrni;
e) az általa szándékosan okozott kárt, továbbá a tartására fordított összeget megtéríteni.
(5) Az őrizet foganatosítása során a büntetés-végrehajtási testület hivatásos állományú tagja, illetőleg a határőr jogosult a feladatkörét meghatározó külön törvény előírásai szerint kényszerítő eszköz alkalmazására, illetőleg fegyver használatára.
55. § (1) Az elrendelő hatóság a külföldi kérelmére, vagy ha kétoldalú konzuli egyezmény ezt kötelezővé teszi, az idegenrendészeti őrizetbe vételről vagy a kijelölt helyen való tartózkodás kötelezettségéről, illetőleg az őrizet időtartamának meghosszabbításáról köteles a Külügyminisztérium útján, késedelem nélkül értesíteni a külföldi magyarországi konzuli vagy diplomáciai képviseletét ellátó szervet.
(2) Az őrizetbe vételt elrendelő hatóságnak ideiglenes intézkedésként haladéktalanul gondoskodnia kell az őrizetbe vett külföldi felügyelet nélkül maradó, illetőleg eltartott családtagja elhelyezéséről, illetőleg őrizetlenül hagyott értéktárgyainak biztonságba helyezéséről.
56. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság – határozattal – őrizetnek nem minősülő, személyes szabadságot korlátozó intézkedésként a külföldi kijelölt helyen való tartózkodását rendelheti el, ha
a) a külföldi visszairányítását, visszautasítását vagy kiutasítását a Magyar Köztársaság nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettsége miatt nem lehet elrendelni, illetőleg végrehajtani;
b) az őrizet határideje letelt, de az őrizet elrendelésére alapul szolgáló ok továbbra is fennáll;
c) a külföldi humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezik.
(2) A határozat rendelkező részében meg kell határozni:
a) a kötelező tartózkodás helyét;
b) a tartózkodás magatartási szabályait;
c) ha a tartózkodási hely nem közösségi szállás, a hatóság előtti időszakonkénti megjelenésre való kötelezést.
(3) A tisztázatlan személyazonosságú külföldi köteles tűrni ujjnyomatának levételét és arcképmásának rögzítését.
(4) A kötelező tartózkodási helyet közösségi szálláson lehet kijelölni, ha a külföldi magát eltartani nem képes, megfelelő lakással, anyagi fedezettel vagy jövedelemmel, eltartásra köteles meghívóval, eltartásra kötelezhető hozzátartozóval nem rendelkezik.
(5) A közösségi szálláson történő tartózkodással összefüggésben felmerülő költségeket – a humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi kivételével – a külföldi viseli.
(6) A kijelölt helyen történő tartózkodást elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a külföldi a határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. Az eljárásra az idegenrendészeti őrizet törvényességének bírósági felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
57. § (1) Ha a közösségi szálláson történő kötelező tartózkodás elrendelésétől tizennyolc hónap eltelt, de az elrendelés alapjául szolgáló körülmény a külföldinek fel nem róható okból továbbra is fennáll, a külföldi számára más tartózkodási helyet kell kijelölni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a Hivatal a külföldi kérelmére – kivételesen, humanitárius okból – engedélyezheti a közösségi szálláson való további tartózkodást.
58. § (1) A Hivatal az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolásba a kötelező tartózkodás helyét, az előírt magatartási szabályokat és a hatóság előtti megjelenésre való kötelezést bejegyzi.
(2) A külföldi az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás birtokában – és a kötelező tartózkodási helyet elrendelő területi idegenrendészeti hatóság hozzájárulásával – jogosult arra, hogy a külön jogszabályban meghatározott engedéllyel munkát végezzen.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem érintik a külföldinek az ország elhagyására való kötelezettségét, kivéve, ha a jogerős menekültügyi hatósági kiutasítás, vagy a jogerős idegenrendészeti kiutasítás végrehajthatóvá válásától öt év vagy a szabálysértési eljárás keretében hozott kiutasítás intézkedés jogerőre emelkedésétől számítva két év már eltelt, és a végrehajtás nem a külföldi felróható magatartása miatt hiúsult meg.
(4) Az idegenrendészeti őrizetbe vételt, illetőleg a kijelölt helyen való tartózkodási kötelezettséget elrendelő határozat bírósági felülvizsgálata költségmentes (tárgyi költségmentesség).
59. § (1) A visszairányítást, a visszautasítást vagy a kiutasítást elrendelő bírósági, szabálysértési, menekültügyi vagy idegenrendészeti hatósági határozatot – a 43. §-ban meghatározott tilalom figyelembevételével – a külföldi kikísérésével (a továbbiakban: kitoloncolás) kell végrehajtani, ha
a) a kiutasított külföldi szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadult;
b) a külföldi idegenrendészeti vagy visszautasítási őrizet alatt áll;
c) kiutazásának ellenőrzése a nemzetbiztonság, nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség érvényesítése, illetőleg a közbiztonság védelme érdekében szükséges.
(2) A kitoloncolásról – idegenrendészeti kiutasítás esetén – a kiutasításról szóló határozatban kell rendelkezni, egyéb esetben külön határozattal kell elrendelni.
(3) A kitoloncolással történő végrehajtás ellen a külföldi végrehajtási kifogást terjeszthet elő, amelyet a kiutasító határozat elleni fellebbezésben, illetőleg önállóan lehet benyújtani.
60. § A kiutazás költségeinek biztosítása érdekében a külföldi birtokában lévő menetjegyet vagy – ha az anyagi fedezet másként nem biztosítható – a menetjegy megvásárlásához, valamint az úti okmány beszerzéséhez szükséges pénzösszeget az eljáró hatóság lefoglalhatja, amely ellen jogorvoslatnak helye nincs.
61. § (1) A Hivatal, a területi idegenrendészeti hatóság és a Határőrség az e törvényben meghatározott idegenrendészeti szabályok megtartását ellenőrizheti.
(2) Az idegenrendészeti szabályok megtartásának ellenőrzése céljából az (1) bekezdésben meghatározott hatóság képviselője, illetőleg a határőr magánlakásba, illetőleg magánterületre is jogosult belépni.
(3) A külföldi az ellenőrzéskor felhívásra köteles úti okmányát, tartózkodási engedélyét, illetőleg személyazonosító igazolványát felmutatni és átadni.
(4) Az ellenőrzés során a külföldinél talált, más személy részére kiállított és jogtalanul birtokban tartott úti okmányt a hatóság lefoglalja, és a Külügyminisztérium útján megküldi az azt kiállító szervnek.
(5) Azt a külföldit, aki a magyarországi tartózkodás jogszerűségét, személyazonosságát hitelt érdemlően nem tudja igazolni, a rendőr, illetőleg a határőr az eljárásra jogosult idegenrendészeti hatósághoz állítja elő. Ha az idegenrendészeti hatóság az előállítás időtartama alatt a tartózkodás jogcímét, illetőleg a külföldi személyazonosságát nem tudja megállapítani, a külföldivel szemben a szükséges időre, de legfeljebb tizenkét óra időtartamra a rendőr, illetőleg a határőr visszatartás intézkedést alkalmazhat, amely ellen panasznak van helye.
62. § (1) A Hivatal, a területi idegenrendészeti hatóság és a Határőrség idegenrendészeti szerve – a tartózkodási hely megállapítása érdekében – körözését rendelheti el annak az ismeretlen helyen tartózkodó külföldinek, aki
a) idegenrendészeti eljárás alatt áll;
b) az őrizetből megszökött vagy az idegenrendészeti eljárásban számára elrendelt kötelező tartózkodási helyet az előírt magatartási szabályok megszegésével elhagyta, és oda nem tért vissza;
c) a jogerős kiutasítás végrehajtásának nem tett eleget.
(2) A körözést határozattal kell elrendelni, amelyet az elrendelő területi idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.
(3) A körözést vissza kell vonni, ha elrendelésének oka megszűnt. A körözést az elrendelő területi idegenrendészeti hatóság vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitánysághoz.
63. § (1) A Magyarországon jogszerűen tartózkodó külföldi kiutazása csak az ellene indított büntető- vagy szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében korlátozható.
(2) A külföldi úti okmányát a szabálysértési hatóság a szabálysértési eljárás megindítása céljából elveheti, ha a külföldi ellen olyan szabálysértés miatt indul eljárás, amelyet a törvény elzárás büntetéssel fenyeget. Az elvett úti okmányt haladéktalanul továbbítani kell a területi idegenrendészeti hatósághoz.
(3) Az úti okmány elvétele esetén a külföldi részére személyazonosító adatait tartalmazó és a tett intézkedést tanúsító elismervényt kell kiállítani. Az úti okmány elvétele ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(4) A területi idegenrendészeti hatóság a szabálysértési eljárás jogerős befejezéséig, illetőleg a pénzbírság megfizetéséig, a büntetőeljárásban az ügyész vagy a bíróság által meghatározott ideig az elvett úti okmányt határozattal visszatartja.
64. § A Hivatal, a területi idegenrendészeti hatóság, és a Határőrség jogosult személyazonosítás céljából a külföldi ujjnyomatának és arcképmásának rögzítésére, csomagjának, ruházatának, járművének átvizsgálására.
65. § A külföldi idegenrendészeti ügyében – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az azonos hatáskörrel rendelkező idegenrendészeti hatóságok közül a külföldi magyarországi szálláshelye vagy lakóhelye, illetve a jogsértés elkövetésének helye szerinti hatóság az illetékes.
66. § (1) A Rendőrség – törvényben meghatározott jogkörének gyakorlásával – az idegenrendészeti feladatok ellátásában közreműködik. A Rendőrség a Hivatal, illetőleg a területi idegenrendészeti hatóság megkeresésére
a) közreműködik az idegenrendészeti szabályok megtartásának ellenőrzésében;
b) gondoskodik a külföldi határátkelőhelyre történő szállításáról;
c) őrzi az előállított külföldit;
d) végrehajtja a kiutasított külföldi légi úton történő kitoloncolását;
e) az őrizet elrendelése esetén a külföldit az őrizetet végrehajtó intézménybe szállítja;
f) gondoskodik az őrizetben lévő külföldi bíróság elé állításáról;
g) a büntetés-végrehajtási intézetből szabaduló külföldit a területi idegenrendészeti hatósághoz kíséri;
h) az úti okmány beszerzéséhez szükséges meghallgatás érdekében a külföldit a diplomáciai vagy konzuli képviselethez kíséri és az őrizetet végrehajtó intézménybe visszaszállítja;
i) az őrizetben lévő külföldit gyógykezelés céljából egészségügyi intézménybe szállítja.
(2) A rendőr és a határőr a külön törvényben meghatározottak szerint jogosult kényszerítő eszköz alkalmazására.
(3) A vám- és pénzügyőrség eljáró képviselője a beutazáshoz és tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezet mértékének ellenőrzésében közreműködőként eljárhat.
67. § (1) Az idegenrendészeti ügyekben a közigazgatási eljárásban hozott határozatokat kézbesítés útján, a bírósági eljárásban hozott határozatot, továbbá a közigazgatási szerv eljárásában hozott személyes szabadságot korlátozó intézkedést elrendelő határozatot a jelenlévő külföldi előtt anyanyelvén vagy az általa értett más idegen nyelven, szóban is közölni kell.
(2) Idegen nyelv használata esetén – ha az eljáró hatóság képviselője azt nem beszéli – tolmácsot kell alkalmazni. A tolmács díját és költségeit az állam viseli.
(3) Ha a külföldi ismeretlen helyen tartózkodik, a határozat közlése közszemlére tétel útján történik. Közszemlére tenni csak a határozat rendelkező részét lehet.
68. § (1) A bíróság az e törvényben meghatározott idegenrendészeti hatósági határozatok bírói felülvizsgálatával kapcsolatos ügyekben soron kívül jár el.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ügyekben előzetes bizonyításnak van helye.
(3) A bíróság a kiutazás költségének biztosítása céljából ennek mértékéig elrendelheti a külföldi értéktárgyainak lefoglalását, illetőleg vagyonának zárlatát.
69. § Az idegenrendészeti ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
70. § (1) Ha a bíróság jogerős határozatával megállapította, hogy a külföldi őrizetbe vételét, illetőleg a kijelölt helyen való tartózkodást elrendelő határozat törvénysértő, a külföldi a határozatot kibocsátó hatóságtól – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – az őrizet, illetőleg a kényszertartózkodás miatt ténylegesen bekövetkezett kárának megtérítését igényelheti.
(2) Nincs helye a kárigény érvényesítésének, ha a külföldi
a) a hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg;
b) az eljárás meghiúsítása végett a hatóságot megtévesztette, vagy megtévesztésére törekedett;
c) a magyarországi tartózkodásának, kiutazásának rendelkezésére álló anyagi fedezetét eltitkolta; vagy
d) egyéb felróható módon okot szolgáltatott az őrizetbe vétel vagy a kijelölt helyen történő tartózkodás elrendelésére.
(3) A kártérítési igény – megegyezés hiányában – polgári peres úton érvényesíthető.
71. § A Magyar Köztársaság külképviselete úti okmányt ad ki egyszeri utazásra annak a bevándorolt, illetőleg a letelepedett külföldinek, akinek külföldön elveszett vagy megsemmisült úti okmánya külföldön nem pótolható és emiatt a Magyarországra történő visszatérésére nincs lehetőség.
72. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság a bevándorolt, illetőleg a letelepedett külföldit – kérelmére, külföldre utazás céljából – Magyarországra visszatérésre jogosító úti okmánnyal láthatja el, ha származási országa érvényes úti okmányával nem rendelkezik, és az rajta kívül álló okból nem pótolható.
(2) Az úti okmány a kiállítástól számított két évig érvényes és meghosszabbítható.
73. § A területi idegenrendészeti hatóság egyszeri utazásra jogosító úti okmányt adhat ki a külföldi részére az állandó tartózkodási helye szerinti országba történő visszatéréséhez, ha elveszett vagy megsemmisült úti okmánya nem pótolható.
74. § (1) A területi idegenrendészeti hatóság a Magyarországon élő hontalant – kérelmére, külföldre utazás céljából – az érvényesség idején belül Magyarországra visszatérésre jogosító úti okmánnyal látja el.
(2) Az úti okmány a kiállítástól számított két évig érvényes és meghosszabbítható.
(3) A Magyarországon élő hontalan külföldre utazásának korlátozására és úti okmánnyal való ellátására a magyar állampolgárok külföldre utazásáról szóló jogszabályok az irányadóak.
(4) Az úti okmány kiadása iránti kérelem elutasítása miatt jogorvoslatnak az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van helye.
(5) A hontalanok úti okmányával kapcsolatos adatok kezelésére a magyar állampolgárok külföldre utazásáról szóló jogszabályok az irányadóak.
75. § (1) A külföldiek e törvény alapján nyilvántartott adatait a külföldiek személyazonosítása céljából és a párhuzamos eljárások megakadályozása érdekében a Hivatal (a továbbiakban: központi adatkezelő szerv) a központi idegenrendészeti nyilvántartásban kezeli. A központi idegenrendészeti nyilvántartás
a) a kiutasítottak, valamint a beutazási és tartózkodási tilalom alatt állók;
b) a vízumkérelmek és a kiadott vízumok;
c) a meghívó természetes, illetőleg jogi személyek, továbbá a meghívott természetes személyek;
d) a letelepedési vagy tartózkodási engedéllyel, illetőleg ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással rendelkezők;
e) a bevándorlási engedéllyel rendelkezők;
f) a személyi szabadságukban korlátozott, továbbá rendkívüli eseményekben érintett külföldiek;
g) az úti okmány elvesztését bejelentő külföldiek
e törvényben meghatározott adatait tartalmazó résznyilvántartásokból áll.
(2) A külföldiek e törvény alapján nyilvántartott adatait a hatáskörrel rendelkező illetékes idegenrendészeti hatóság (a továbbiakban: illetékes idegenrendészeti hatóság) is kezeli.
76. § A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a nyilvántartásból jogszabályban meghatározott feladataik ellátása céljából az igazságszolgáltatási és bűnüldözési szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a menekültügyi hatóság, az e törvényben meghatározott szakhatóságok (a továbbiakban: adatigénylésre jogosult szerv) részére, továbbá törvény vagy nemzetközi szerződés alapján az abban meghatározott adatkörben, és szervek részére szolgáltathat adatot.
77. § (1) Az e törvény alapján kezelt adatok statisztikai célra felhasználhatók, és azokból személyazonosításra alkalmatlan módon, statisztikai célra adatok szolgáltathatók. A letelepedési, tartózkodási és bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi adatai közül a 81. § (1) bekezdés a)–j), továbbá l) és n) pontjaiban meghatározott adatok a Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai célú adatkezelés érdekében személyazonosításra alkalmas módon is átadhatók.
(2) A központi adatkezelő szerv nemzetközi szerződés alapján a nemzetközi bűnüldöző szervek, valamint a Schengeni Információs Központ részére a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ útján szolgáltathat adatokat.
(3) A vízumkiadó konzuli szervek a vízumpolitika összehangolása céljából adatot szolgáltathatnak a kiadott, illetőleg elutasított vízumkérelmekről a székhelyük szerint illetékes külképviseleteknek.
(4) Az e törvény szerinti személyes adatkezelésre a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a Rendőrségről szóló törvény rendelkezései az irányadóak.
78. § (1) A központi adatkezelő szerv, továbbá az illetékes idegenrendészeti hatóság a kiutasított, valamint a beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló külföldiek következő adatait kezeli:
a) természetes személyazonosító adatok;
b) állampolgárság (hontalan státusz);
c) állandó külföldi lakóhely;
d) a tilalom fenntartásának jogalapja, határideje;
e) az elrendelő szerv megnevezése;
f) a kiutasított ujjnyomata.
(2) A beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló külföldit – kérelmére – a nyilvántartott adatairól tájékoztatni kell. A tájékoztatást – nemzetbiztonsági és bűnüldözési érdekből – a központi adatkezelő szerv, illetve az illetékes idegenrendészeti hatóság vezetője megtagadhatja.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a központi adatkezelő szerv a tilalom megszűnését követő öt évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság a tilalom fennállásáig kezeli.
79. § (1) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a vízumkérelmek és a kiadott vízumok alapján a külföldi következő adatait kezeli:
a) a 78. § (1) bekezdésének a)–c) pontjaiban meghatározott adatok;
b) arcképmása és útlevelének okmányazonosító adatai;
c) a beutazás célja és a tartózkodás tervezett időtartama;
d) a beutazásához és tartózkodásához szükséges feltételeket igazoló okiratok másolata vagy az ezekre utaló adatok;
e) a vízumkiadás elutasításának ténye és annak oka;
f) a kiadott vízum száma, sorozatszáma, érvényességi területe és ideje;
g) be- és kiutazás ideje, a határátlépés helye.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a központi adatkezelő szerv a vízum érvényességi idejének lejártát követő öt évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság a vízum érvényességi idejének lejártát követő egy évig kezeli.