80. § (1) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a hozzájárulás beszerzésére kötelezett meghívó természetes személy, illetve jogi személy, továbbá a meghívott külföldi következő adatait kezeli:
a) a meghívó természetes személyazonosító adatai, állampolgársága (hontalansága), illetve a jogi személy megnevezése;
b) a meghívó természetes személy lakcíme, illetve a jogi személy székhelye (telephelye);
c) a meghívott külföldi természetes személyazonosító adatai és állampolgársága (hontalansága);
d) a kötelezettségvállalás időtartama;
e) a meghívólevél sorszáma vagy a kiadás megtagadásának ténye.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a központi adatkezelő szerv a vízumkérelem vagy a tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtásától számított öt évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság az eljárás befejezését követő egy évig kezeli.
81. § (1) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság kezeli a letelepedési vagy tartózkodási engedéllyel, illetőleg ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással rendelkező külföldi következő adatait:
a) a 78. § (1) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározott adatok;
b) a beutazás (érkezés) időpontja;
c) magyarországi tartózkodási helye;
d) útlevél okmányazonosító adatai;
e) az engedély száma, érvényességi ideje, meghosszabbítása és annak időtartama;
f) a tartózkodás célja;
g) az engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelem elutasítása, valamint az engedély visszavonása és ennek indoka;
h) az érintett családi állapota;
i) iskolai végzettsége, szakképzettsége;
j) foglalkozása;
k) arcképmása és aláírása;
l) a végleges kiutazás időpontja;
m) az általa használt és külföldön nyilvántartott gépjármű forgalmi engedélyének adatai;
n) a bejelentett lakóhely adatai.
(2) A központi adatkezelő szerv a nyilvántartásból – a 15. § (1) bekezdésének c) pontja kivételével – jogszabályban meghatározott hatáskörükre és illetékességükre kiterjedően a következő szerveknek szolgáltathat adatot:
a) az adatigénylésre jogosult szerveknek;
b) az állampolgársági feladatokat ellátó hatóságnak;
c) a vám- és pénzügyőrségnek;
d) a személyazonosító igazolvány kiadása céljából a bevándorolt lakóhelye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzőjének;
e) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásával kapcsolatos feladatok ellátásához a bevándorolt lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének.
(3) A központi adatkezelő szerv a nyilvántartott adatokat a tartózkodási engedély, illetőleg az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás lejártától, továbbá a letelepedési vagy tartózkodási engedély visszavonásától számított öt évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság a tartózkodási engedély, illetőleg az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás érvényességének lejártáig kezeli.
82. § (1) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi következő adatait kezeli:
a) a 78. § (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott adatokat;
b) arcképmását és útlevelének adatait;
c) a bevándorláshoz szükséges feltételeket igazoló adatokat;
d) a családi állapotra vonatkozó adatokat;
e) az iskolai végzettségre vonatkozó adatokat;
f) a foglalkozásra vonatkozó adatokat;
g) az engedély kiadására és visszavonására vonatkozó adatokat;
h) lakcímét.
(2) A központi adatkezelő szerv és az illetékes idegenrendészeti hatóság a bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi személyi azonosítóját a személyi adat- és lakcímnyilvántartással történő kapcsolattartás, valamint a nyomozó hatóság részére történő adatszolgáltatás céljából kezelheti.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a központi adatkezelő szerv a kérelem elutasítása esetén annak időpontjától, illetőleg a jogállás megszűnésétől számított húsz évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság az eljárás jogerős befejezéséig, illetőleg a jogállás megszűnésétől számított egy évig kezeli.
83. § (1) A központi adatkezelő szerv a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése céljából a Magyar Köztársaságban őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott vagy személyi szabadságában bármely más módon korlátozott, továbbá a rendkívüli eseményekben (haláleset, súlyos sérüléssel járó baleset stb.) érintett külföldiek alábbi adatait kezeli:
a) a 78. § (1) bekezdésének a)–c) pontjában meghatározott adatok;
b) a magyarországi tartózkodási hely;
c) a büntetőeljárás adatai (a bűncselekmény törvényi minősítése és megnevezése), az eljáró szerv megnevezése és ügyszáma;
d) a rendkívüli esemény adatai, az eljáró szerv megnevezése és ügyszáma.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatok a tájékoztatási kötelezettség teljesítését követő három évig kezelhetők.
84. § (1) A központi adatkezelő szerv az úti okmány elvesztését bejelentő külföldiek következő adatait kezeli:
a) a 78. § (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott adatok;
b) az elveszettként bejelentett úti okmány típusa és száma;
c) a bejelentés időpontja;
d) a beutazás helye, ideje;
e) a magyarországi tartózkodási hely;
f) a bejelentést felvevő szerv megnevezése;
g) a tartózkodásra jogosító igazolás száma, érvényessége és a kiállító hatóság megnevezése;
h) az új úti okmány típusa, száma és érvényessége.
(2) A központi adatkezelő szerv az úti okmány elvesztését bejelentő külföldiek adatait az okmány megtalálásáig, ennek hiányában a bejelentéstől számított öt évig kezeli.
85. § (1) Az illetékes idegenrendészeti hatóság a szálláshely bejelentésével összefüggő adatokat a szállás bejelentésétől, illetőleg a vendégkönyv leadásától számított öt évig kezeli.
(2) A letelepedett külföldi lakóhelyének bejelentésével összefüggő adatokat az illetékes idegenrendészeti hatóság a lakóhely megszűnéséig, a központi adatkezelő szerv a lakóhely megszűnését követő öt évig kezeli.
86. § (1) A külföldit szállító légi vagy vízi jármű üzemben tartójának, illetve a közúti személyszállító jármű üzemben tartójának (a továbbiakban: üzemeltető) a szállítást megelőzően meg kell bizonyosodnia arról, hogy a külföldi rendelkezik a beutazáshoz szükséges feltételekkel (érvényes úti okmány és vízum).
(2) Ha a külföldi beléptetését a törvényben meghatározott valamely feltétel hiánya miatt tagadták meg, az üzemeltető köteles gondoskodni a haladéktalan visszaszállításról abba az országba, ahonnan a külföldit hozta, vagy amely köteles őt befogadni.
(3) Ha a visszaszállítás azonnal nem hajtható végre, a visszaszállításig a külföldi tartózkodásával összefüggésben felmerülő költségeket az üzemeltető viseli.
(4) Ha az üzemeltető vitatja a visszaszállítási, illetőleg költségviselési kötelezettsége fennállását, a külföldi beléptetésének megtagadását követően haladéktalanul köteles ezt az idegenrendészeti hatóságnak bejelenteni. Ebben az esetben az idegenrendészeti hatóság a külföldit ideszállító üzemeltető visszaszállítási, illetőleg költségviselési kötelezettségét határozattal állapítja meg.
(5) A beléptetést megtagadó idegenrendészeti hatóság a légi, a közúti és a vízi jármű üzemeltetőjét járatonként egymillió forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújthatja, feltéve, hogy a beléptetés megtagadására érvényes útlevél vagy vízum hiánya miatt került sor.
87. § (1) A munkáltató a külföldi foglalkoztatását megelőzően köteles meggyőződni arról, hogy a külföldi rendelkezik érvényes, munkavállalás céljából kiadott tartózkodási vízummal vagy érvényes tartózkodási engedéllyel.
(2) A munkáltató a külföldi engedélyezett magyarországi munkavállalásának meghiúsulását, valamint foglalkoztatásának a munkavállalási engedély érvényességi idején belüli megszüntetését három munkanapon belül köteles bejelenteni a munkavégzés helye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságnál.
(3) A területi idegenrendészeti hatóság az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségét elmulasztó munkáltatót foglalkoztatottanként ötszázezer forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújthatja.
88. § (1) A külföldi a magyarországi szálláshelyét köteles a következő adatok közlésével bejelenteni:
a) természetes személyazonosító adatok;
b) állampolgárság;
c) útlevél okmányazonosító adatok;
d) a szálláshely címe;
e) a szálláshely igénybevételének kezdő és várható befejező időpontja;
f) a vízum száma;
g) a beutazás időpontja, helye;
h) a tartózkodási engedély száma.
(2) A kereskedelmi szálláshelyen vagy jogi személy által fenntartott egyéb szálláshelyen megszálló külföldi (1) bekezdésben meghatározott adatairól a szállásadó az előírt formanyomtatvány szerinti nyilvántartást (vendégkönyvet) vezet.
(3) A vendégkönyvet a kereskedelmi szálláshely üzemeltetője köteles évente a szálláshely szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságnál leadni.
(4) A kereskedelmi szálláshely vagy a jogi személy által fenntartott egyéb szálláshely üzemeltetője a bejelentésre szolgáló formanyomtatványt a szállás igénybevételétől számított három munkanapon belül köteles a területi idegenrendészeti hatósághoz eljuttatni.
(5) Ha a szálláshely nem kereskedelmi szálláshely vagy jogi személy által fenntartott szálláshely, a bejelentési kötelezettséget a külföldinek a szálláshelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatósághoz személyesen vagy szállásadója útján kell teljesítenie. A bejelentési kötelezettség közvetlenül vagy a szálláshely szerint illetékes települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője útján is teljesíthető.
(6) Ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a bejelentési kötelezettséget a beutazástól számított három munkanapon belül kell teljesíteni.
89. § (1) A külföldi köteles úti okmányának, valamint tartózkodásra jogosító engedélyének elvesztését, megsemmisülését az azt kiállító, vagy a tartózkodás helye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságnál haladéktalanul bejelenteni. A bejelentésről igazolást kell kiállítani.
(2) Az elveszettnek hitt és az erről szóló bejelentés után megtalált úti okmányról az (1) bekezdésben meghatározottak szerint illetékes hatóságot haladéktalanul értesíteni kell.
(3) Az idegenrendészeti hatóság a külföldi úti okmányának, illetőleg tartózkodásra jogosító engedélyének körözését rendelheti el, ha az okmány holléte ismeretlen. A körözés elrendelésére és visszavonására a 62. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
(4) Az elveszett, megsemmisült vagy lejárt úti okmány helyett – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a külföldi köteles az állampolgársága szerint illetékes diplomáciai vagy konzuli képviseletnél új úti okmányt beszerezni. A külföldi az ország területét csak az új úti okmány és az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás birtokában hagyhatja el.
(5) Az eljáró hatóságnak a Külügyminisztérium útján gondoskodnia kell a talált úti okmányoknak a kiállítás helye szerint joghatósággal rendelkező állam külképviseletére történő eljuttatásáról.
90. § (1) Ez a törvény – a 91. §-ban foglalt kivétellel – 2002. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az első fokon még el nem bírált bevándorlási engedély iránti kérelemre irányuló eljárás kivételével a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A törvény hatálybalépésének napján hatályát veszti:
a) a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény;
b) az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodáshoz történő csatlakozásról, a megállapodás kihirdetéséről, valamint a Megállapodáshoz kapcsolódó egyes jogszabályok módosításáról szóló 1999. évi CXVII. törvény 9. és 10. §-a;
c) a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól, és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 3. §-ában a „[35. § (1) bek.]” szövegrész, és a 15–35. §-ok, valamint az 59. § és a 61. § (6) bekezdésének c) pontja;
d) az egyes törvényi rendelkezések hatálybaléptetéséről, módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló 2000. évi X. törvény 1. §-a;
e) a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 61. §-ának (2)–(9) bekezdése;
f) a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 21. §-ának (2) bekezdéséből az „illetőleg a befogadottnak” szövegrész;
g) a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjából az „idegenrendészeti” szövegrész.
91. § A törvény 4. §-a (1) bekezdésének f) pontja, 4. §-ának (3)–(5) bekezdése, 7. §-ának (3) bekezdése, 8. §-ának (2) és (5) bekezdése, 10. §-ának (3) bekezdése, 18. §-a (1) bekezdésének a) pontjából a „kivéve, ha a jogszerű tartózkodás célja tanulmányok folytatása volt” szövegrész, a 25–30. §-a, 32. §-a (1) bekezdésének e) és f) pontja, 38. §-a, valamint 88. §-ának (4) bekezdése a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba. A törvény 32. §-a (1) bekezdés e) pontjának hatálybalépéséig a 32. § (1) bekezdésének e) pontját arra a külföldire kell alkalmazni, aki a magyar törvény szerint olyan szándékos bűncselekményt követett el, amelyet a törvény öt évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel fenyeget.
92. § (1) A 90. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából folyamatban lévő ügynek kell tekinteni a jogerős határozattal el nem bírált kérelmet és az idegenrendészeti kényszerintézkedés végrehajtását is.
(2) E törvény hatálybalépéséig benyújtott, jogerősen még el nem bírált bevándorlási kérelemre a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény rendelkezéseit alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a kérelmet első fokon a területi idegenrendészeti hatóság bírálja el.
93. § (1) Ez a törvény a hatálybalépése előtt jogerőre emelkedett bevándorlási engedély érvényességét, továbbá az ahhoz kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket nem érinti.
(2) A törvény hatálybalépése előtt kiadott beutazási és tartózkodási engedély az érvényességi idején belül felhasználható.
(3) A törvény hatálybalépése előtt benyújtott ideiglenes tartózkodási engedély, illetőleg huzamos tartózkodási engedély iránti kérelmet tartózkodási engedély iránti kérelemnek kell tekinteni.
(4) Ahol jogszabály ideiglenes vagy huzamos tartózkodási engedélyt említ, azon a tartózkodási engedélyt kell érteni.
94. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:
a) az idegenrendészeti eljárás, valamint a szálláshely, illetőleg lakóhely bejelentés, továbbá a külföldiek e törvény alapján kezelt adataival kapcsolatos eljárás részletes rendjét;
b) a vízumkiadó hatóságok idegenrendészeti feladatát, hatáskörét és illetékességét, a vízumkiadás részletes szabályait, valamint a vízum kötelező formáját;
c) a letelepedési, illetőleg tartózkodási engedélyek kiállításának feltételeit és a tartózkodási engedélyek formáját;
d) a humanitárius célú tartózkodási engedély kiadása, meghosszabbítása és visszavonása indítványozásának, valamint az idegenrendészeti és a nemzetbiztonsági, illetőleg a bűnüldöző szervek együttműködésének részletes szabályait;
e) a visszautasítási, a kiutasítást előkészítő, valamint az idegenrendészeti őrizet és a kötelező tartózkodási hely létesítésével, illetve kijelölésével kapcsolatos végrehajtás szabályait;
f) a külföldiek beutazásának, magyarországi tartózkodásának részletes közegészségügyi szabályait;
g) a befogadottak, illetőleg a közösségi szálláson tartózkodók ellátásának, támogatásának szabályait;
h) a közösségi szállás létesítésének követelményeit, a közösségi szállás házirendjét;
i) a NATO–SOFA Megállapodás hatálya alá tartozó polgári állomány tagjai és a hozzátartozók beutazásának és magyarországi tartózkodásának részletes szabályait.
(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben rendeletben szabályozza:
a) a külföldiek be- és kiutazásával, tartózkodásával, valamint a bevándorlási engedély visszavonásával kapcsolatos ügyekben eljáró hatóságokat, ezek illetékességét, valamint az eljárás rendjét;
b) az e törvény szerinti formanyomtatványok, okmányok tartalmi előírásait és mellékleteit;
c) a külföldiek be- és kiutazásával, magyarországi tartózkodásával, a hontalan útlevél kiadásával kapcsolatos eljárások díját;
d) az anyagi fedezet irányadó összegét;
e) az idegenrendészeti eljárással összefüggő költségek viselésének szabályait.
(3) Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy a belügyminiszterrel egyetértésben a diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személyeknek a ki- és beutazásával, magyarországi tartózkodásával kapcsolatos egyes szabályait rendelettel határozza meg, továbbá megállapítsa az érvényes úti okmányok körét.
(4) Felhatalmazást kap a belügyminiszter és az igazságügyminiszter, hogy – az érintett miniszterekkel egyetértésben – az idegenrendészeti őrizet végrehajtásának szabályait rendeletben állapítsa meg.
(5) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy – a belügyminiszterrel egyetértésben – rendeletben határozza meg azokat a közegészséget veszélyeztető betegségeket, amelyek a tartózkodás engedélyezését kizárják, illetőleg megállapítsa a minden kockázatra kiterjedő egészségbiztosítással összefüggő rendelkezéseket.
95. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 90/364/EGK irányelve a tartózkodási jogról;
b) a Tanács 90/365/EGK irányelve a szakmai tevékenységüket megszüntetett alkalmazottak és önálló vállalkozók tartózkodási jogáról;
c) a Tanács 93/96/EK irányelve a diákok tartózkodási jogáról;
d) a Tanács 68/360/EGK irányelve a munkavállalókra és családtagjaikra vonatkozó utazási és tartózkodási korlátozások megszüntetéséről;
e) a Tanács 1251/70/EGK rendelete a munkavállalóknak munkaviszonyuk megszűnését követően a munkavállalás helye szerinti tagállamban való tartózkodási jogáról;
f) a Tanács 73/148/EGK irányelve a tagállamok állampolgárainak letelepedéssel és szolgáltatás nyújtásával összefüggő mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről;
g) a Tanács 64/221/EGK irányelve a külföldi állampolgárok mozgásával és letelepedésével kapcsolatos olyan különleges intézkedések összehangolásáról, amelyeket a közrend, a közbiztonság és a közegészségügy indokol;
h) a Tanács 72/194/EGK irányelve a Tanács 64/221/EGK a külföldi állampolgárok mozgásával és letelepedésével kapcsolatos, a közrend, a közbiztonság és a közegészségügy által indokolt különleges intézkedések összehangolásáról szóló irányelvének azokra a munkavállalókra történő kiterjesztéséről, akik a munkaviszony megszűnését követően a munkavállalás helye szerinti tagállamban maradnak;
i) a Tanács 75/34/EGK irányelve a tagállamok állampolgárainak önálló vállalkozóként való tevékenységük befejezését követően a tevékenység helye szerinti tagállam területén való tartózkodási jogáról;
j) a Tanács 574/1999. EK rendelete azoknak a harmadik országoknak a meghatározásáról, akiknek állampolgárai kötelesek vízummal rendelkezni a tagállamok külső határainak átlépésekor;
k) a Tanács 1683/95 EK rendelete a vízumok egységes formájának megállapításáról;
l) a Tanács 1994. november 30-ai állásfoglalása a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére egyéni vállalkozás céljából történő belépésének korlátozásáról;
m) a Tanács 1994. november 30-ai állásfoglalása a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére tanulmányok céljából történő belépésének korlátozásáról;
n) a Tanács 1994. november 30-ai döntése a Tanács által az Európai Unióról szóló Egyezmény K. 3. (2) Cikke alapján elfogadott közös intézkedésről a valamely tagállamban lakó harmadik országbeli iskolai tanulók utazási lehetőségéről;
o) a Tanács 1996. március 4-ei ajánlása a repülőtéri tranzitintézkedésekkel kapcsolatos közös fellépésről;
p) a Tanács 1996. március 4-ei ajánlása a helyi konzulátusok együttműködéséről a vízumokkal kapcsolatosan;
q) a Tanács 1997. június 26-i állásfoglalása a harmadik állambeli kísérő nélküli kiskorúakról;
r) a Tanács 1997. december 4-i állásfoglalása az érdekházasságok elleni küzdelem érdekében elfogadott intézkedésekről;
s) a Tanács 1995. december 22-i ajánlása az illegális migráció és az illegális munkavállalás elleni küzdelem eszközeinek harmonizálásáról, és az ellenőrzés eredményes módjainak fejlesztéséről;
t) a Tanács 435/99/EK határozata a schengeni vívmányoknak az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés megfelelő rendelkezéseivel összhangban történő meghatározásáról.
96. § A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 5. §-ának g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„g) végzi a letelepedési engedélyt kérelmező, továbbá a menekültkénti elismerését kérő, illetőleg a magyar állampolgárságért folyamodó, valamint – az állami szuverenitás és az alkotmányos rend védelméhez kötődően – a vízumkérelmet benyújtott személyek ellenőrzését és az ezzel kapcsolatos feladatokat;”
97. § (1) A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Bv. tvr.) 12. §-át megelőző alcíme helyébe a következő alcím lép, és a Bv. tvr. a következő 12. §-sal egészül ki:
„A kiutasítás végrehajthatósága kizártságának megállapítása
12. § (1) A kiutasítás mellékbüntetés nem hajtható végre, ha a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény 43. §-a szerint a végrehajtásnak azért van akadálya, mert nincs olyan ország, amelyben a külföldi nincs kitéve üldözésnek, kínzásnak, embertelen, illetőleg megalázó bánásmódnak, és ahonnan nem küldhető vissza olyan országba, ahol üldözésnek vagy emberi jogai megsértésének lenne kitéve.
(2) Az (1) bekezdés esetén a kiutasítás végrehajtását kizáró ok fennállásának megállapítása iránt az ügyész az idegenrendészeti hatóság kezdeményezése alapján tesz indítványt a büntetés-végrehajtási bírónak.
(3) Az eljárást annak az idegenrendészeti hatóságnak a területén illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, amelynek területén az elítélt tartózkodik.
(4) A büntetés-végrehajtási bíró az idegenrendészeti hatóság kezdeményezése alapján az ügyész indítványára, de legalább kétévenként megvizsgálja a kiutasítás végrehajthatóságát.
(5) A bűnügyi költséget az állam viseli.”
(2) A Bv. tvr. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kiutasítás végrehajtása a területi idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik.”
98. § A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) a következő 99/E. §-sal egészül ki:
„99/E. § (1) A 99/D. § rendelkezéseit a külföldi terhelt úti okmányának elvételére is megfelelően alkalmazni kell, azzal, hogy a külföldi úti okmányát az idegenrendészeti hatóságnak kell megküldeni a visszatartás elrendelése érdekében.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a terheltnek az ügyész vagy a bíróság biztosíték letétbe helyezését engedélyezte.”
99. § A Be. a következő 99/F. §-sal egészül ki:
„99/F. § Ha a magyar állampolgárságú terhelt külföldi hatóság által kiállított úti okmánnyal is rendelkezik, annak elvételéről a magyar úti okmány elvételével egyidejűleg kell rendelkezni.”
100. § A Be. a következő 118/C. §-sal egészül ki:
„118/C. § Az ügyész és a bíróság indítványozhatja az idegenrendészeti hatóságnál, hogy a külön törvény szerint engedélyezze annak a külföldinek, és reá tekintettel hozzátartozójának a beutazását, illetve tartózkodását, akinek a vallomása olyan bizonyítékot tartalmazhat, amely előreláthatólag másként nem pótolható.”
101. § A Be. 223. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a bíróság a terhelttel szemben nem végrehajtható szabadságvesztés mellett alkalmazott kiutasítás mellékbüntetést, és az ügydöntő határozat a kihirdetésekor jogerőre emelkedik, a bíróság a kiutasítás mellékbüntetés végrehajtása érdekében elrendeli a terheltnek az illetékes idegenrendészeti hatósághoz történő előállítását.”
