1. § (1) A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Exim tv.) 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Mehib. Rt. az (1) bekezdés szerinti tevékenységeit exportirányú külkereskedelmi ügyletekhez, nemzetközi segélyügyletekhez, külföldi befektetésekhez és belföldi értékesítésekhez kapcsolódóan jogosult végezni. A Mehib Rt. a belföldi székhelyű utazásszervezési szolgáltatást végző vállalkozások Magyarországra történő utaztatási tevékenységéből eredő devizabevételeinek árfolyamkockázatát is biztosíthatja.”
(2) Az Exim tv. 3. §-ának (6) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„Az exportirányú külkereskedelmi ügyletre vonatkozó feltétel nem vonatkozik azokra a belföldi hitelbiztosításokra, amelyeket a Mehib Rt. külföldi hitelbiztosító megkeresésére, annak viszontbiztosítása mellett köt, valamint a 3. § (2) bekezdésében foglalt árfolyam-biztosítási tevékenységre.”
2. § Az Exim tv. 22. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § A Hpt. 79. § (7) bekezdésében foglalt mérték az Eximbank esetében 35%.”
3. § (1) A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit.) 2. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem terjed ki e törvény hatálya az egyébként biztosítási tevékenységnek minősülő és az 1. számú melléklet A. részének 18. ágazatába sorolandó segítségnyújtási tevékenységre, ha azt valamely nem biztosítónak minősülő intézmény – a nemzetközi egyezmények által meghatározott feltételek alapján – már e törvény hatálybalépése előtt is végezte.”
(2) A Bit. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő (3) és (4) bekezdés lép:
„(3) Nem terjed ki e törvény hatálya a közúti gépjármű balesete vagy üzemzavara esetén a biztosítónak nem minősülő szervezet belföldön teljesített segítségnyújtási tevékenységére, ha az a következő szolgáltatásokra korlátozódik:
a) helyszíni üzemzavar-elhárítás, amennyiben a segítségnyújtási tevékenységet folytató vállalkozás elsősorban a saját felszerelését és személyzetét használja,
b) a meghibásodott gépjármű átszállítása a szükséges javítás végrehajtására alkalmas legközelebbi helyre,
c) a jármű vezetőjének és utasainak elszállítása a legközelebb fekvő helységbe, ahonnan utazásukat más közlekedési eszközzel folytathatják, vagy
d) a meghibásodott gépjármű, vezetője, utasa elszállítása a gépjármű üzemben tartója, vezetője, utasa belföldi lakóhelyére (székhelyére), az utazás kiindulási helyére vagy célállomására.
(4) Nem terjed ki e törvény hatálya a (3) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott tevékenységre abban az esetben sem, ha a közúti gépjármű balesete, üzemzavara külföldön következik be, feltéve, hogy a szolgáltatás igénybevevője tagja segítségnyújtási tevékenységet folytató szervezetnek és segítségnyújtásra
a) kölcsönösségi megállapodás alapján,
b) pótlólagos díjfizetés nélkül,
c) kizárólag a tagsági igazolvány felmutatására, és
d) a baleset vagy üzemzavar bekövetkezésének helye szerinti ország segítségnyújtási tevékenységet folytató szervezet által
történik.”
(3) A Bit. 3. §-ának 29. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„29. Kártalanítási Számla: a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást művelő biztosítók által létrehozott és folyamatosan finanszírozott pénzalap, amelynek célja a szerződéskötési kötelezettség ellenére kötelező felelősségbiztosítással nem rendelkező üzembentartók, valamint – a jogszabályban meghatározott korlátozásokkal – az ismeretlen üzembentartók által okozott károk megtérítése.”
(4) A Bit. 3. §-ának 34. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„34. az ügymenet kiszervezése: a biztosítási tevékenység valamely részének egészben vagy meghatározó részben a biztosító megbízásából más gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont] által történő végzése,”
4. § (1) A Bit. 5. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Biztosító a 4. § szerinti biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathat, kivéve]
„c) a biztosító eszközeinek a biztosító által történő kezelését és befektetését, a biztosító vagyonkezelési tevékenységét, ideértve – fedezeti céllal – a származtatott ügyletek kötését is,”
(2) A Bit. 5. §-ának (4) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Biztosító a 4. § szerinti biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathat, kivéve]
„h) az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt szolgáltatásokat.”
5. § A Bit. 43. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Felügyelet engedélye szükséges:]
„k) a 10. számú melléklet II. pontjában felsorolt tevékenységek kiszervezéséhez,”
6. § A Bit. a következő 48/A–48/C. §-sal egészül ki:
„48/A. § (1) A biztosító a tevékenységének bármely elemét kiszervezheti, kivéve a 10. számú melléklet I. pontjában foglaltakat. A 10. számú melléklet II. pontjában foglalt tevékenységek csak a Felügyelet engedélyével szervezhetők ki.
(2) Az ügymenet kiszervezésének feltétele, hogy az irányítási és ellenőrzési jog megmaradjon a biztosítónál.
(3) Az ügymenet kiszervezési szerződésben a biztosító köteles előírni, hogy bármely típusú felügyeleti ellenőrzés esetén a vele szerződő fél köteles a felügyeleti ellenőrzést végzőknek az ügymenet kiszervezéssel kapcsolatos valamennyi adatot, dokumentumot, információt (elektronikus adathordozón is) megadni (szükség esetén a helyszínen is).
(4) A biztosító felelős azért, hogy a kiszervezett tevékenységet végző gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont] a tevékenységet a jogszabályi előírások betartásával és a tőle elvárható gondossággal végezze. A biztosítónak haladéktalanul jelentenie kell a Felügyelet részére, amennyiben a kiszervezett tevékenység végzése jogszabályba vagy a szerződésbe ütközik.
(5) A Felügyelet a feltárt hiányosságok alapján a tevékenység kiszervezését a továbbiakban megtilthatja, amennyiben az jogszabályba vagy a kiszervezési szerződésbe ütközik.
(6) Az a gazdálkodó szervezet, amely egyidejűleg több biztosító részére végez tevékenységet, köteles az így tudomására jutott tényt, adatot elkülönítetten kezelni.
(7) A biztosító nem szervezheti ki a tevékenységet olyan gazdálkodó szervezethez, amelyben a biztosító vezető tisztségviselőjének vagy annak közeli hozzátartozójának tulajdonosi részesedése van, illetve annak vezető tisztségviselője.
48/B. § (1) Ha a biztosító a 10. számú melléklet II. pontjában foglalt tevékenységeket kívánja kiszervezni, az engedélyezésre irányuló kérelemhez mellékelnie kell:
a) a kiszervezésre vonatkozó szerződés tervezetét;
b) az adatvédelemre vonatkozó előírások érvényesülésének bemutatását;
c) a kiszervezés indokolását.
(2) A biztosító és a kiszervezett tevékenységet végző gazdálkodó szervezet között létrejött szerződésnek tartalmaznia kell:
a) a gazdálkodó szervezet hozzájárulását a kiszervezett tevékenységnek a biztosító könyvvizsgálója és a Felügyelet által történő ellenőrzéséhez;
b) a gazdálkodó szervezet felelősségét a tevékenység megfelelő színvonalon történő végzéséért, illetve a szerződésnek a megbízó biztosító részéről történő azonnali felmondási lehetőségét a gazdálkodó szervezet által történő ismételt vagy súlyos szerződésszegés esetén;
c) a gazdálkodó szervezettől elvárt, a tevékenység végzésének minőségére vonatkozó részletes követelményeket.
(3) A Felügyelet a tevékenység kiszervezésére vonatkozó engedély kiadását megtagadhatja, ha a kérelem nem felel meg az (1) és (2) bekezdésben foglaltaknak.
48/C. § (1) Ha a biztosító olyan tevékenységet kíván kiszervezni, amelyhez nem szükséges a Felügyelet engedélye, köteles ezt a Felügyeletnek a szerződés megkötését követő 30 napon belül bejelenteni, mellékelve a 48/B. § (2) bekezdésének megfelelő szerződést.
(2) A Felügyelet megtilthatja a tevékenység kiszervezését, ha a benyújtott szerződés nem felel meg a 48/B. § (2) bekezdésében foglaltaknak.”
7. § A Bit. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § (1) A biztosítási szerződéskötési kötelezettség a 9. számú mellékletben, illetve más törvényben meghatározott esetekben írható elő.
(2) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási termék eredményelszámolását és biztosítástechnikai tartalékainak állományadatait más biztosítási terméktől számvitelileg elkülöníteni.
(3) A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó Nyilvántartó és Választási Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) – a 13. számú mellékletben szabályozott adattartalommal – nyilvántartást vezet a forgalmi engedéllyel ellátott gépjárművekre megkötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekről és a kiadott előzetes fedezetigazolásokról. A Hivatal a nyilvántartásban szereplő adatokat a biztosítási jogviszony megszűnését követően 7 évig kezelheti.
(4) A biztosító és a Hivatal a gépjármű üzemben tartó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetének meglétét, a biztosítási szerződés adatait a közúti közlekedési nyilvántartásnak és a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kötvénynyilvántartásnak a Hivatal által végzett összekapcsolása útján létrejött adatállománya alapján ellenőrzi. Az összekapcsolás útján létrejött adatállomány más célra nem használható fel, és azt az ellenőrzés elvégzése után 180 nappal meg kell semmisíteni.
(5) A biztosító a Hivatalt informatikai rendszerén keresztül haladéktalanul értesíteni köteles a biztosítási szerződés megkötéséről, továbbá az előzetes fedezetigazolás kiadásáról, illetve arról, ha az előzetes fedezetigazolás vagy a korábban kötött biztosítási szerződés megszűnt. A biztosító a biztosítási szerződés megszűnéséről köteles 15 napon belül az üzemben tartót értesíteni.
(6) Az érdekmúlással megszűnt szerződésről a biztosító haladéktalanul köteles – informatikai rendszerén keresztül – a Hivatalt értesíteni. Érdekmúlással szűnik meg a szerződés, ha a biztosítónál bemutatták a gépjármű forgalomból való kivonását tanúsító okiratot, a tulajdonos (üzemben tartó) változásnál a tulajdonjogot átruházó szerződést vagy egyéb okiratot.
(7) A károsult, a biztosítók, a Kártalanítási Számla kezelője, a Nemzeti Iroda, a Felügyelet és a rendőrhatóság megkeresésére a Hivatal a (3) bekezdés szerinti nyilvántartás alapján felvilágosítást ad a károkozó gépjármű adatairól. A károsult megkeresésére a Magyar Biztosítók Szövetsége (a továbbiakban: MABISZ) is köteles felvilágosítást adni a károkozó üzemben tartó gépjármű-felelősségbiztosítási adatairól, valamint a Kártalanítási Számláról teljesíthető kártérítési kifizetésekről, e célból a MABISZ jogosult adatokat átvenni a Hivatal által vezetett nyilvántartásból.”
8. § A Bit. 77. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 80. § (3) bekezdés c) pontja szerinti feltételeknek eleget tevő biztosító egyesület legalább a tárgyév utolsó napjára köteles meghatározni minimális szavatoló tőke szükségletét. A szavatoló tőke szükséglet számítását és fedezetének kimutatását az éves beszámolóval egyidejűleg köteles a Felügyelet részére megküldeni.”
9. § A Bit. 78. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az 5. számú mellékletben meghatározott minimális szavatoló tőke szükséglet számítását és fedezetének kimutatását a negyedéves adatszolgáltatással, illetve az éves beszámolóval egyidejűleg kell elkészíteni és a Felügyelet részére megküldeni. A biztosító a negyedéves adatszolgáltatás keretében tájékoztatja a Felügyeletet a rendelkezésre álló szavatoló tőkéje várható aktuális értékéről.”
10. § (1) A Bit. 86. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosító biztosítástechnikai tartalékai és biztonsági tőkéje a következő eszközökben tarthatók:
a) hitelviszonyt megtestesítő értékpapír
aa) egy évnél rövidebb lejáratú, OECD tagország által kibocsátott állampapír, illetve minden olyan egy évnél rövidebb lejáratú értékpapír, amelyben foglalt kötelezettség teljesítéséért valamely OECD tagország készfizető kezességet vállal,
ab) egyéves vagy annál hosszabb lejáratú, OECD tagország által kibocsátott állampapír, illetve minden olyan egyéves vagy annál hosszabb lejáratú értékpapír, amelyben foglalt kötelezettség teljesítéséért valamely OECD tagország készfizető kezességet vállal,
ac) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott, hitelintézeti garanciával fedezett kötvény, vagy más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,
ad) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott kötvény, vagy más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,
ae) OECD tagországban székhellyel rendelkező hitelintézet által kibocsátott kötvény és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy okirat,
af) Magyarországon székhellyel rendelkező jelzálog-hitelintézet által kibocsátott jelzáloglevél,
ag) OECD tagország helyi vagy regionális önkormányzatai által kibocsátott kötvény,
ah) OECD tagországban székhellyel rendelkező nyugdíj- és egészségbiztosítási önkormányzat, illetve ilyen feladatot ellátó intézmény vagy ezen intézmény jogutódja által kibocsátott kötvény,
ai) OECD tagországban székhellyel rendelkező közüzem által kibocsátott kötvény;
b) lekötött betét
ba) OECD tagországban székhellyel rendelkező hitelintézetnél betétszámlán egy évnél rövidebb futamidőre lekötött pénzösszeg,
bb) OECD tagországban székhellyel rendelkező hitelintézetnél betétszámlán egyéves vagy annál hosszabb futamidőre lekötött pénzösszeg;
c) gazdálkodó szervezet által kibocsátott részvény
ca) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott, elismert értékpapírpiacra bevezetett részvény,
cb) OECD tagországban székhellyel rendelkező biztosító, hitelintézet, befektetési vállalkozás, valamint a 85. § (5) bekezdésében meghatározott és részvénytársasági formában működő vállalkozás részvényei,
cc) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott, elismert értékpapírpiacra be nem vezetett részvény;
d) befektetési jegyek és egyéb kollektív befektetési értékpapírok
da) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett zártvégű befektetési alap által kibocsátott, elismert értékpapírpiacra bevezetett befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott és forgalomba hozott, elismert értékpapírpiacra bevezetett zártvégű kollektív befektetési értékpapír,
db) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett nyíltvégű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott és forgalomba hozott nyíltvégű kollektív befektetési értékpapír,
dc) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett, elismert értékpapírpiacra bevezetett zártvégű ingatlanalap által kibocsátott befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott, forgalomba hozott és elismert értékpapírpiacra bevezetett ingatlanbefektetéseket megtestesítő, zártvégű kollektív befektetési értékpapír,
dd) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett nyíltvégű ingatlanalap által kibocsátott befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott és forgalomba hozott, ingatlanbefektetéseket megtestesítő nyíltvégű kollektív befektetési értékpapír;
e) Magyarországon elhelyezkedő ingatlan;
f) biztosítottnak nyújtott életbiztosítási kötvénykölcsön;
g) készpénz, magyarországi székhelyű hitelintézeti folyószámlán elhelyezett pénzösszeg;
h) jelzáloghitel (59/A. §), melynek fedezete Magyarországon elhelyezkedő ingatlanon alapított jelzálogjog;
i) a nem biztosításüzemi célt szolgáló korlátolt felelősségű társaság üzletrésze.”
(2) A Bit. 86. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A biztosító biztosítástechnikai tartalékai fedezetét nem képezhetik az (1) bekezdés i) pontjában szereplő eszközök.”
11. § A Bit. 87. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„87. § (1) A matematikai tartalék és a biztonsági tőke fedezetéül szolgáló pénzeszközök összegének legfeljebb
a) húsz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés ae) pontjában meghatározott eszközökbe,
b) tizenöt-tizenöt százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés ac), illetve ca) pontjában meghatározott eszközökbe,
c) tíz-tíz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés ad), ag), ah), ai), e) pontjában meghatározott eszközökbe,
d) együttesen huszonöt százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés af) és b) pontjában meghatározott eszközökbe,
e) együttesen húsz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés dc) és dd) pontjában meghatározott eszközökbe,
f) együttesen tíz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés da) és db) pontjában meghatározott eszközökbe,
g) együttesen öt százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés cb) és cc) pontjában meghatározott eszközökbe
befektetni.
(2) A biztonsági tőke fedezetéül szolgáló pénzeszközök összegének legfeljebb 5 százaléka lehet a 86. § (1) bekezdés i) pontjában szereplő eszközökben.”
12. § A Bit. 88. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A matematikai tartalékon és a befektetési egységhez kötött életbiztosítások tartalékán kívüli biztosítástechnikai tartalékok pénzeszközeinek befektetéseinél elsődlegesen a likviditás szempontját kell szem előtt tartani. A befektetendő tartalék legalább negyven százalékát készpénzben és elismert értékpapírpiacon forgalmazott állampapírban, illetve a magyar állampapír esetében az elsődleges forgalmazói rendszerbe tartozó értékpapírban kell tartani, illetőleg a 86. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti befektetési lehetőségek egy évet meg nem haladó lekötést igénylő formáiban kell elhelyezni.”
13. § A Bit. 98. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Nem jelenti a biztosítási titok sérelmét]
„f) azoknak az adatoknak a Kártalanítási Számlát kezelő szervezet részére történő átadása, amelyek a megtérítési (regressz) igény érvényesítéséhez szükségesek.”
14. § (1) A Bit. 102. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosítónak a szerződés megkötése előtt bizonyítható módon, közérthető, egyértelmű és részletes tájékoztatást kell adnia a szerződést kötni kívánó ügyfél részére a biztosító főbb adatairól (a társaság neve, jogi formája és címe) és a biztosítási szerződés jellemzőiről. A biztosító a tájékoztatást elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfél számára folyamatosan és könnyen elérhető módon elektronikus úton is köteles elérhetővé tenni. A biztosítási szerződésre vonatkozó tájékoztatás fontosabb jellemzőit a 6. számú melléklet tartalmazza.”
(2) A Bit. 102. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A biztosító a szerződés megkötése előtt bizonyítható módon köteles beszerezni ügyfele arra vonatkozó külön nyilatkozatát, hogy az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatást megkapta. E nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy az ügyfél a szerződés megkötése előtt milyen más, a megkötendő biztosítási szerződéssel összefüggő tájékoztatást kapott meg.”
(3) A Bit. 102. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben a biztosító elfogadó nyilatkozatát az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvényben meghatározott minősített tanúsítvány igazolja, a biztosító köteles az (1) bekezdésben meghatározottakat tartalmazó tájékoztatót az ügyfél számára folyamatosan és könnyen elérhető módon elektronikus úton hozzáférhetővé tenni.”
(4) A Bit. 102. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A biztosító az ügyfél kérésére köteles 30 napon belül tájékoztatást adni a befizetett biztosítási díjnak az 1. és 2. számú melléklet szerinti ágazati, valamint kockázati és megtakarítási (befektetési) részre történő megbontásáról.”
15. § (1) A Bit. 107. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Felügyelet a 80. § (3) bekezdés c) pontjának megfelelő biztosító egyesületeket, biztosítási alkuszokat, a többes biztosítási ügynököket és a biztosítási szaktanácsadókat érintő ellenőrzésére az (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározottak keretében kerülhet sor.”
(2) A Bit. 132. §-a a következő (7)–(8) bekezdésekkel egészül ki:
„(7) A felügyeleti díj nem vagy késedelmes teljesítése esetén a (4) bekezdésben megjelölt esedékesség napjától a teljesítés napjáig, késedelmi pótlékot kell fizetni.
(8) Késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének háromszázhatvanötöd része.”
16. § A Bit. 138. §-ának (2) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
[A biztosító köteles a Felügyeletnek harminc napon belül bejelenteni]
„m) a 10. számú melléklet I. és II. pontjába nem tartozó tevékenység kiszervezését.”
17. § (1) A Bit. 5. számú és 10. számú melléklete helyébe e törvény 1. számú, illetve 2. számú melléklete lép.
(2) A Bit. 13. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerint módosul.
18. § A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Kontv.) 1. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés a következő n) ponttal egészül ki:
[ez a törvény állapítja meg]
„m) a menetrend alapján végzett közúti személyszállítás,
n) az elektronikus közbeszerzési rendszer kialakítása és működtetése”
[koncessziós szerződés keretében történő átengedésének alapvető szabályait. Az egyes tevékenységek folytatásának módját, részletes feltételeit meghatározó ágazati törvények (a továbbiakban: ágazati törvény) csak e törvény keretei között rendelkezhetnek.]
19. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 1. §-ának 7., 23. és 36. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő 46–47. ponttal egészül ki:
„7. nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru: olyan áru/vámáru, amelynek valamely vámeljárás alá vonása eseti jelleggel történik, és amelynek a jellege, valamint mennyisége – figyelembe véve az 1. számú mellékletben és e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott előírásokat – azt jelzi, hogy ezt az árut/vámárut a címzett vagy az árut/vámárut szállító személy magán, személyes vagy családi használatra, illetve nyilvánvalóan ajándéknak szánja.”
„23. vámszempontból megbízható: a következő feltételeknek megfelelő természetes személy, illetve szervezet:
a) a büntetlen előéletű természetes személy;
b) olyan szervezet,
1. amelynél a kérelem szerinti szakág vezetője büntetlen előéletű, valamint
2. amelynek a kérelem benyújtása időpontjában nincs az állami adóhatóságnál, illetve a vámhatóságnál – a 3. pontban foglalt kivétellel – nyilvántartott tartozása (e rendelkezés alkalmazása szempontjából a továbbiakban: köztartozás), és
3. a kérelem benyújtását vagy a vámhatóság ellenőrzését megelőző 12 hónapon belül a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozása nem haladta meg az ezen időszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát, amennyiben azt a kérelmező a kérelem benyújtása, illetve a vámhatóság ellenőrzése után a vámhatóság felszólítására a számlavezető vámszervvel történt egyeztetést követően az esedékes késedelmi pótlékaival együtt 8 napon belül megfizeti, továbbá a befizetés tényét az engedélyező hatóságnál igazolja, valamint
4. nem áll felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;
c) a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró okként figyelembe venni
1. a 100 000 Ft-ot meg nem haladó vámtartozást,
2. azt a vámtartozást, amely azért állt fenn, mert a vámhatóság nem tett eleget a 135. § (6) bekezdésében foglalt kötelezettségének,
3. az olyan köztartozást, amelynek megfizetésére az illetékes hatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,
4. az olyan köztartozást, amelyre vonatkozóan az azonnali végrehajtást a bíróság, az állami adóhatóság vagy a vámhatóság felfüggesztette,
5. az olyan vámtartozást, amelyet az ügyfél a kérelem benyújtása, illetve a vámhatóság ellenőrzése után az esedékes késedelmi pótlékaival együtt a vámhatóság által kiadott, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott tevékenységi engedély visszavonásáról szóló határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül megfizetett, és igazolta, hogy a tevékenységi engedély – vámszempontból való megbízhatóság elvesztése miatti – visszavonása a működését ellehetetlenítené;
d) az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkező szállítások pénzügyi elszámolásáról szóló 1994. évi XIII. törvény hatálya alá tartozó vámáruk után kiszabott és a hivatkozott törvény 1. §-ának (2) bekezdése szerint költségvetési támogatásban részesülő vámteher vámtartozásként csak abban az esetben vehető figyelembe, ha azt a vámfizetésre kötelezett a költségvetési támogatás számlájára történő átutalását követő tizenöt munkanapon belül nem fizette meg.
A felsorolt feltételek meglétét – a vámhatósági adatok kivételével – az illetékes vámszervnél a kérelmezőnek évente igazolnia, a vámhatóságnak folyamatosan ellenőriznie kell. Jogutódlással létrejött szervezet esetén a feltételeknek a jogelődnél is fenn kell állniuk. A százalékos keret megállapításánál ezer forintra kerekített összeget kell figyelembe venni.”
„36. tevékenységi engedély: minden olyan, a vámhatóság által kiadott engedély, amelynek egyik feltétele, hogy a kérelmező vámszempontból megbízható legyen. A tevékenységi engedély különösen a következőkre adható ki: kezességvállalás, egyszerűsített vámeljárások, összkezesség, egyedi garanciajegy forgalmazása, engedélyezett feladó, engedélyezett címzett, vámraktározás, aktív feldolgozás, passzív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás, vámszabad terület üzemeltetése, halasztott vámfizetés, vámügynök(ség), elfogadott exportőr, egyszerűsített vámérték megállapítása. Az engedélyezett feladó és az engedélyezett címzett esetében a megbízhatóság további feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
„46. humanitárius szállítmány: belföldi vagy külföldi állampolgárok szélesebb körét érintő, élet- és szociális körülményeik javítását szolgáló áruk/vámáruk a jövedéki termékek és a személygépkocsi kivételével, így különösen élelmiszerek, ruhaneműk, bútorok, háztartási cikkek, gyógyszerek, gyógyászati cikkek, amelyek ellenszolgáltatás nélkül kerülnek szétosztásra.
47. külföld:
a) a Magyar Köztársaság vámhatárán kívüli terület,
b) a Magyar Köztársaság vámterületén lévő, a vámjogszabályok szerinti vámszabad terület és – a nemzetközi személy- és áruforgalom számára megnyitott – tranzitterület.”
20. § A Vámtv. 7. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[A vámbiztosíték – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:]
„e) belföldi székhelyű biztosító intézettel kötött, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételeknek megfelelő biztosítási szerződés.”
21. § (1) A Vámtv. 8. §-a (1) bekezdésének b) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő h)–j) ponttal egészül ki:
[Egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani:]
„b) az előfinanszírozott áru árutovábbítása esetén a visszatérített vámteher vagy az igénybe vett exporttámogatás összegének erejéig,”
„g) az ideiglenes behozatal vámeljárásban a belföldi forgalomba kerülés esetén fizetendő vámteher összegének erejéig,
h) a vámáru közvámraktárban történő vámraktározása esetén, ahol a 64. §-a (1) bekezdésének a)–c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik, a belföldi forgalomba kerülés esetén fizetendő vámteher erejéig,
i) az előfinanszírozott áru közvámraktárban történő vámraktározása esetén, ha a 64. § (1) bekezdésének a)–c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik, az igénybe vett exporttámogatás vagy a visszatérített vámteher összegének erejéig,
j) ha a nemzetközi szerződésben meghatározott kötelezettségekhez kapcsolódó kedvezményes elbánás biztosításakor a vámhatóságnak alapos oka van kételkedni az okmányok hitelességében, a kérdéses termékek származó helyzetében vagy a származási előírások betartását illetően, a kedvezményes vámtétel igénybevételének jogosultságát megállapító, a nemzetközi szerződés rendelkezései szerint lefolytatásra kerülő utólagos megerősítési eljárás időtartamára – legfeljebb 10 hónapra – a vámteher különbözete erejéig.”
(2) A Vámtv. 8. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Árutovábbítási eljárásban – a fogyasztási adóról szóló törvény hatálya alá tartozó és a jövedéki termékek kivételével – a vámbiztosíték összegét egységesen 8%-os vámtétel alapulvételével kell meghatározni az átviteli rendeltetésű vámáru, a belföldi rendeltetésű gyűjtőáru, továbbá a nem kereskedelmi jellegű vámáru után.”
(3) A Vámtv. 8. §-a (4) bekezdésének a)–b) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Tevékenységi vámbiztosítékot kell nyújtani:]
„a) a vámszabad terület engedélyezéséhez, valamint a gazdasági vámeljárások – az e törvény 9. §-a (2) bekezdésének a) és e)–h) pontjában meghatározott kivétellel történő – engedélyezéséhez az azonos vámeljárás alatt álló vámáruk, illetve előfinanszírozott áruk vámteher összegének 8%-a erejéig az adott vámeljárás időtartamára. Az ipari vámszabad terület, továbbá a vámraktár engedélyezéséhez szükséges biztosíték összege legfeljebb 120 millió forint lehet. Jövedéki termék vámraktározása, illetve vámszabad területi tárolása és feldolgozása esetén az adott vámeljárás időtartamára – az e törvény 9. § (2) bekezdésének h) pontjában foglalt kivétellel – a jövedéki termék tényleges vámterhének erejéig kell vámbiztosítékot nyújtani,
b) az egyszerűsített vámeljárások alatt álló áruk/vámáruk éves vámteher összegének 8%-a erejéig – az e törvény 9. §-a (2) bekezdésének c) és d) pontjaiban foglaltak kivételével – az árutovábbítás, valamint a belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén,”
„e) normál eljárásban összevont árunyilatkozat adására vonatkozó engedélyhez a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra eső átlagának erejéig,”
(4) A Vámtv. 8. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az e pontban meghatározott feltételekkel rendelkező szállítmányozási tevékenységgel foglalkozó vagy vámügynöki engedéllyel rendelkező szervezet esetén a kezességvállalásból eredő vámteher fizetési kötelezettségek fedezeteként az e törvény 7. §-a (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott biztosítási szerződés is elfogadható.”
(5) A Vámtv. 8. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Ha az ipari vámszabad terület, továbbá a vámraktár üzemeltetője az engedély kiadása után – folyamatos tevékenység mellett – két éven keresztül mindvégig vámszempontból megbízható volt, a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott vámbiztosíték helyett a szükséges vámbiztosíték összege legfeljebb hatvanmillió forint lehet.”
22. § (1) A Vámtv. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Mentes a vámteher biztosítása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:
a) a nemzetközi szerződés alapján a vámbiztosíték alól mentesített áru/vámáru,
b) a központi költségvetési szervek részére a kincstári finanszírozás keretében érkező vámáru,
c) a 3. számú melléklet szerinti vámáruk ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása,
d) a jövedéki termék kivételével az aktív feldolgozásban vámkezelt vámáruk,
e) árutovábbítás esetén a d) pontban felsorolt aktív feldolgozás céljából érkező vámáru, ha az aktív feldolgozás, illetve az ahhoz való kapcsolat ténye a határvámhivatalnál igazolható,
f) jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott vámáru,
g) árutovábbítási eljárásban a vasúti, postai, hajózási és légi forgalomban szállított vámáru, ideértve a külföldi tulajdonában lévő és külföldön besorolt (lajstromozott) jármű (fuvareszköz, vasúti gördülőanyag) és szállítótartály, ameddig a fuvarozó birtokában van,
h) az árutovábbítási, a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban, az átmeneti megőrzésben a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkező saját vámáruja,
i) a 8. § (1) bekezdésének h) és i) pontjában foglalt kivételekkel a vámraktárba beraktározott vámáru a vámraktározási eljárás időtartama alatt,
j) a 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti átmeneti megőrzési raktárban tárolt vámáru,
k) a vonatkozó nemzetközi egyezményben meghatározott körben a nemzetközi vámokmánnyal biztosított áru/vámáru,
l) a NATO okmányok fedezetével szállított áru/vámáru,
m) az Észak-atlanti Szerződés tagállamai fegyveres erői vagy polgári állományú tagjai, illetve az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevő államai fegyveres erői és tagjai által a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség részére védelmi cél érdekében behozott vagy beküldött vámáru,
n) árutovábbítási eljárásban azon humanitárius szállítmányok, melyek bejegyzett segélyszervezet, illetve egyház által kerülnek feladásra és/vagy szállításra az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott igazolás benyújtása esetén. Amennyiben a segélyszervezet, illetve az egyház részére harminc napon túli elintézetlen árutovábbítást tart nyilván a vámhatóság, ez a vámbiztosíték alóli mentesség nem alkalmazható.”
(2) A Vámtv. 9. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő e)–h) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdésben foglaltakon túl mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:]
„a) a gazdasági vámeljárások közül az aktív és passzív feldolgozás, valamint a vámfelügyelet melletti feldolgozás,”
„e) a vámáru közvámraktárban történő vámraktározása, ahol a 64. § (1) bekezdésének a)–c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik,
f) az előfinanszírozott áru közvámraktárban történő vámraktározása, a 8. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott vámbiztosíték nyújtása esetén,
g) a normál vámeljárásban történő összevont árunyilatkozat adásra vonatkozó tevékenységi engedély, ha a kérelmező halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik,
h) a kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezésére vonatkozó kormányközi megállapodások alapján szerződő fél számára vámraktárban tárolt jövedéki termék vámáru.”
23. § A Vámtv. 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a tevékenységi engedély megszűnt, vagy az áru/vámáru vámterhét megfizették, vagy a további vámigazgatási eljárás(ok) során a kötelezett azt újra vagy más módon biztosította, vagy az áru/vámáru, illetve a tevékenység mentes a biztosítékadás alól, vagy azt biztosítottnak kell tekinteni, továbbá, ha a vámterhet e törvény rendelkezései szerint biztosítani nem kell.”
24. § (1) A Vámtv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámkezelés és a külkereskedelmi adatgyűjtés céljára a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvényben (a továbbiakban: vámtarifatörvény) meghatározott vámtarifa (a továbbiakban: Kereskedelmi Vámtarifa) szolgál. A nem kereskedelmi jellegű áruk/vámáruk vámkezelésekor alkalmazandó vámtételeket a (3) bekezdés tartalmazza.”
(2) A Vámtv. 12. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A szeszes ital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármű kivételével egységes nyolc százalékos vámtétellel kell a vámot kiszabni a nem kereskedelmi jellegű vámáruk vámkezelése során. A nem kereskedelmi jellegű szeszes ital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármű vámkezelése során a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeit kell alkalmazni. Amennyiben valamely autonóm vagy szerződéses kedvezményes vámtétel alkalmazásának feltételei fennállnak és a vámfizetésre kötelezett annak alkalmazását kéri, a vámot az egyezményben meghatározott vámtétellel kell megállapítani.
(4) A nem kereskedelmi jellegű áruk/vámáruk – útiholmin felüli – mennyiségi keretét, illetőleg az ezt meghaladó mennyiségű áru/vámáru vámkezelésének feltételét az 1. számú melléklet és e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
25. § A Vámtv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § Az Általános Preferenciális Rendszer (GSP) keretében autonóm módon, egyoldalúan biztosított vámkedvezmények igénybevétele céljából a kivitelre kerülő áruk, illetve behozatalra kerülő vámáruk származásának meghatározásakor a vámkedvezményt nyújtó ország vonatkozó jogszabályi rendelkezéseit kell figyelembe venni. A kedvezményes elbánás igénybevételéhez szükséges, a származást igazoló okmányokra vonatkozó előírásokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
26. § A Vámtv. 19/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A kötelező felvilágosítás az (5) bekezdés a)–b) pontjai alapján történt visszavonását követő hat hónapig még használható abban az esetben, ha a kötelező felvilágosítást kérő a visszavonást megelőzően szerződést kötött a kötelező felvilágosításban meghatározott áruk/vámáruk beszerzésére vagy értékesítésére.”
27. § A Vámtv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„29. § (1) A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot – a Kereskedelmi Vámtarifa 1–24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5%-ot – meghaladó mértékben alacsonyabb, vagy az egyszerűsített eljárás során a vámkezelést kérő jelzi, hogy a bevallott vámérték nem tekinthető véglegesnek, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el és a vámárut akkor adja ki, ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító érték különbözetének figyelembevételével megállapított vámteher különbözetre vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig – a GATT Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján – ideiglenesnek kell tekinteni.
(2) A vámérték vizsgálata során a vámhivatal nem köteles az importált vámáru bevallott vámértékét elfogadni, ha kétség merül fel, hogy a bevallott vámérték nem a ténylegesen fizetett vagy fizetendő áron alapul. A kétség különösen akkor megalapozott, ha a vámárura vonatkozó – a vámhatóság nyilvántartásában szereplő – összehasonlító értéktől való eltérés több mint 50%-os. Ebben az esetben a vámhivatal a vámértéket a 22–27. §-ok alapján állapítja meg. A kétség fennállása esetén a vámfizetésre kötelezettől a vámhatóság további adatokat kérhet.”
28. § A Vámtv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § (1) A nem kereskedelmi jellegű vámáru után fizetendő vám alapja a vámárunak külföldön kifizetett vagy fizetendő ára az értékesítési országban hatályban lévő rendelkezések szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után, amennyiben az adó mértéke a benyújtott számlán szereplő adatokból megállapítható. Ha a vámfizetésre kötelezett, illetve a vámkezeléssel megbízott személy a vámkezeléshez számlát nem tud benyújtani, értéknyilatkozatot tehet. Amennyiben a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja értéknyilatkozatot sem tud tenni, a fizetendő vámteher alapját a vámáruhoz legjobban hasonló árunak a vámmal és belföldi adókkal csökkentett, a vámhatóság nyilvántartásában szereplő átlagos belföldi fogyasztói árának alapulvételével a vámhatóság állapítja meg, szükség esetén szakértői vélemény alapján. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni.
(2) A vámhatóság a számlán feltüntetett vagy az értéknyilatkozatban szereplő értéket nem köteles elfogadni a vámkiszabás alapjának meghatározásakor, ha az indokolatlanul jelentős mértékben eltér az adatbázisában szereplő átlagos belföldi ártól vagy kétség merül fel a számla valódiságát illetően. Ebben az esetben a fizetendő vám alapjának meghatározásakor az adatbázisában szereplő átlagos belföldi fogyasztói árat, vagy ennek hiányában a vámhatóság rendelkezésére álló egyéb értéket kell figyelembe venni.”
29. § A Vámtv. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„60. § (1) A vámraktározási eljárás keretében a vámraktárba be lehet tárolni:
a) a vámárut anélkül, hogy az ilyen vámárura behozatali vámteher és/vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának;
b) kivitelre kerülő árut, ha a külföldre szállítás feltételei fennállnak, de a kiszállításra csak későbbi időpontban kerül sor.
(2) Vámraktár a vámhatóság által üzemeltetett vagy engedélyezett és felügyelete alatt álló minden olyan hely, ahol a megállapított feltételek szerint áru/vámáru tárolható.
(3) E törvény végrehajtási rendelete határozza meg azon eseteket, melyekben vámraktáron kívüli raktározás végezhető.”
30. § A Vámtv. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„61. § (1) A vámraktár lehet köz- vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak minősül a vámhivatal által üzemeltetett – ide nem értve az e törvény 45. §-a szerinti raktárt – vagy a raktárengedélyes által fenntartott és a vámhatóság által engedélyezett raktár. Közvámraktárban bárki rendelkezése alatt lévő áru/vámáru, magánvámraktárban csak a raktárengedélyes részére érkező áru/vámáru raktározható.
(2) A vámraktár típusokat, valamint a felelősségviselési szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(3) A vámraktár üzemeltetője az a szervezet, amely a vámraktár üzemeltetésére engedélyt kapott (raktárengedélyes). A raktárengedélyes a vámhatóság egyetértésével a jogait, illetve kötelezettségeit más szervezetre átruházhatja.
(4) Beraktározó az a személy/szervezet, akit/amelyet a vámraktározásról szóló vámokmány megjelöl. A beraktározó a tárolt áruval/vámáruval kapcsolatos jogait, illetve kötelezettségeit más személyre/szervezetre átruházhatja. Kiskereskedelmi értékesítés – az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott esetek kivételével – a vámraktár helyiségeiben, raktereiben vagy egyéb meghatározott helyein nem engedélyezhető.”
31. § A Vámtv. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„62. § A vámraktározás vámvizsgálatból, az áru/vámáru azonosításából, a beraktározásból és a vámraktározási eljárást lezáró vámigazgatási eljárás alá vonásból áll (kiraktározás).”
32. § A Vámtv. 63. §-ának (2)–(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Vámraktár működtetése írásbeli kérelemre engedélyezhető, amely tartalmazza az engedély megadásához szükséges információkat, különös tekintettel arra, hogy a vámraktározás gazdasági szempontból indokolt. Az engedély tartalmazza a vámraktár működtetésének feltételeit.
(3) Vámraktár üzemeltetési engedély csak magyarországi székhellyel rendelkező, vámszempontból megbízható szervezet részére adható.
(4) A vámraktár üzemeltetéséhez az e törvényben meghatározott vámbiztosítékot kell nyújtani.”
33. § A Vámtv. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„64. § (1) A vámraktár üzemeltetője felelős:
a) annak biztosításáért, hogy az áru/vámáru a vámraktárban vámfelügyelet alatt maradjon,
b) a vámraktározási eljárásban vámkezelt áru/vámáru tárolására vonatkozó kötelezettségek, és
c) az engedélyben előírt különleges feltételek betartásáért.
(2) Közvámraktár működtetése esetén a vámhatóság engedélyezheti, hogy az (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítéséért való felelősség kizárólag a beraktározót terhelje.”
34. § A Vámtv. 65. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65. § (1) A vámhatóság által kijelölt személy (természetes személy vagy szervezet) a vámellenőrzés végrehajtása érdekében – a tevékenységi engedélyezés során jóváhagyott – raktárnyilvántartást köteles vezetni a vámraktározási vámeljárás alatt álló árukról/vámárukról. A vámhatóság által üzemeltetett közvámraktárban nem kell raktárnyilvántartást vezetni.
(2) A vámhatóság a tevékenységi engedélyben eltekinthet a raktárnyilvántartás vezetésétől abban az esetben, ha a 64. § (1) bekezdésének a)–c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik, és az áruk/vámáruk vámraktározási vámeljárásban történő vámkezelését normál eljárásban, vagy az 53. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott okmánnyal kérik.”
35. § A Vámtv. a következő 65/A. §-sal egészül ki:
„65/A. § (1) Amennyiben gazdasági igény merül fel és a vámfelügyelet biztosított, a vámhatóság engedélyezheti:
a) a 60. § (1) bekezdésében meghatározottaktól eltérő áruk vámraktárban történő tárolását,
b) aktív feldolgozás tevékenység végzését a vámraktár területén az aktív feldolgozásra vonatkozó szabályok szerint, illetve
c) vámfelügyelet melletti feldolgozás végzését a vámraktár területén a vámfelügyelet melletti feldolgozásra vonatkozó szabályok szerint.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott áruk/vámáruk nem állnak vámraktározási vámeljárás alatt.
(3) A vámhatóság megkövetelheti, hogy az (1) bekezdésben meghatározott áruk/vámáruk az e törvény 65. §-ában előírt raktári nyilvántartásba bejegyzésre kerüljenek.”
36. § A Vámtv. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„66. § A vámraktározási eljárás alatt álló árut/vámárut a vámraktárba betároláskor kell raktárnyilvántartásba venni.”
37. § A Vámtv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„67. § A köz-, illetve magánvámraktárban az áru/vámáru korlátlan ideig raktározható, kivéve, ha e törvény végrehajtási rendelete ettől eltérően rendelkezik.”
38. § A Vámtv. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) Az árun/vámárun
a) az állagát meg nem változtató, a gondozásához szükséges műveletek (állapotmegóvás), valamint
b) külalakja, eladhatósága javítását célzó, illetve a forgalmazása vagy viszonteladása előkészítésére szolgáló szokásos kezelés
végezhető.
(2) Az áruk/vámáruk állapotmegóvásáról a beraktározó köteles gondoskodni.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kezelések végzését a felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyezi.”
39. § A Vámtv. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § Ha a körülmények szükségessé teszik, a vámraktározási eljárás alá vont árukat/vámárukat a vámraktárból ideiglenesen ki lehet tárolni. Az ideiglenes kitároláshoz a vámhatóság előzetes engedélye szükséges, amelyben az meghatározza a kitárolás részletes feltételeit is. Miközben az áru/vámáru a vámraktáron kívül van, a 68. §-ban meghatározott kezelési műveletek végezhetők.”
40. § A Vámtv. 70. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„70. § Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, a vámhatóság engedélyezheti, hogy a vámraktározási eljárásban vámkezelt árut/vámárut átszállítsák egyik vámraktárból egy másikba.”
41. § A Vámtv. 71. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„71. § (1) Ha a raktározott vámárura vámteher fizetési kötelezettség keletkezik, és a vámérték meghatározása a 21. § szerint történik, amely magában foglalja a beraktározás és az állapotmegőrzés költségeit, ezeket a vámérték megállapításánál nem kell figyelembe venni, ha azok az ügyleti értéken belül elkülöníthetők.
(2) Ha a vámárun a vámraktározás eljárás alatt a 68. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott szokásos kezelést végeztek, úgy a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámkezelés a vámáru szokásos kezelése előtt fennálló jellege, vámértéke és mennyisége szerint történhet, kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
(3) Ha a raktározott vámárut az 53. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint vámkezelik a belföldi forgalom számára, úgy a vámárut – a vámteher megállapítása szempontjából – a vámraktározási eljárásban történő vámkezelésekor figyelembe vett jellegére, vámértékére és mennyiségére vonatkozó adatok alapján kell vámkezelni.
(4) Ha a vámáruk vámértékét, jellegét, mennyiségét a vámraktározási vámeljárás alá vonáskor a tényleges adatok hiányában ideiglenesen állapították meg, a vámárut a vámteher kiszabásakor a vámraktározási eljárásban történő vámkezelésekor figyelembe vett jellegére, vámértékére és mennyiségére vonatkozó tényleges adatok alapján kell vámkezelni.
(5) A (3) bekezdésben foglaltak alkalmazása a vámkezelésre vonatkozó határozat módosítását vagy a vámteher helyesbítését nem zárja ki.”
42. § A Vámtv. 74. §-ának (3)–(10) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő (11)–(12) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukat a visszaviteli határidőn belül elszámolásra alkalmas vámeljárás alá kell vonni, és az aktív feldolgozás elszámolását (jóváírását) a visszaviteli határidő lejártát követő negyedév első hónapjának tizenötödik napjáig kell kérni. Az elszámolás a vámáru elszámolásra alkalmas vámeljárás alá vonásának igazolásával történik. Elszámolásra alkalmas vámeljárás alá vonás alatt
a) külföldre végleges rendeltetéssel történő kiszállítást,
b) közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározást, illetve a változatlan állapotú vámáru vámraktárba történő beraktározását,
c) a belföldi forgalom számára, illetve
d) újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelést, továbbá
e) vámszabad területre történő betárolást
kell érteni.
A vámáru külföldre történő kiszállítása melletti elszámolásnál, illetve a vámteher visszatérítésénél – amennyiben a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolását kérik – érvényt kell szerezni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek is.
(4) Amennyiben a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül az elszámolás nem történik meg, a vámkezelést végző vámhivatal intézkedik a vámigazgatási bírság kiszabásáról, egyidejűleg felszólítja az engedélyest, hogy az elszámolási kötelezettségének harminc napon belül tegyen eleget.
(5) Amennyiben az elszámolás a (4) bekezdésben foglalt határidő eltelte után sem történik meg, a vámkezelést végző vámhivatal intézkedik a még ki nem szabott vámteher, a 142. § (2) bekezdése szerinti kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabásáról és beszedéséről és/vagy jogellenes forgalomba hozatal esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazásáról, valamint ezen intézkedéseiről három munkanapon belül tájékoztatja az engedélyező vámhivatalt. Ezt követően a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
(6) Amennyiben nemzetközi szerződés vagy e törvény eltérően nem rendelkezik, a vámvisszatérítési eljárásban befizetett vámterhet a vámhatóság köteles visszatéríteni, ha az aktív feldolgozási vámeljárás alá vont vámáruval a vámhatóság előtt a (3) bekezdés a)–b) és e) pontjai alkalmazásával elszámoltak. A feldolgozás során felhasznált, de a végtermékbe be nem épülő anyagok után is engedélyezhető a vámvisszatérítés. Ebben az esetben az elszámoláshoz be kell nyújtani a technológiai anyagfelhasználási normát. A visszatérítés során a 137. § (2) és (5) bekezdésében foglaltakat is érvényesíteni kell.
(7) Felfüggesztő eljárásból belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén a vámterhet – az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó kivételével – az aktív feldolgozás vámeljárás alá vonáskor érvényes rendelkezések szerint kell megállapítani.
(8) A vámhivatal a gazdálkodó kérelmének megfelelően az aktív feldolgozás vámeljárás alá vont vámáru, illetve az ebből részben vagy egészben előállított végtermék külföldre történő kiszállítását továbbfeldolgozás céljából, a passzív feldolgozási vámeljárás szabályainak megfelelően engedélyezi.
(9) Az aktív feldolgozás vámeljárás alá vont, ideiglenesen külföldre kiszállított vámáru a külföldi feldolgozás ideje alatt is – a jóváírásig – aktív feldolgozás vámeljárás alatt áll.
(10) A (8) bekezdésben foglaltak szerint kiszállított vámáru belföldre történő visszaszállítása változatlanul az aktív feldolgozás vámeljárásban történik. Amennyiben a visszaszállítás az aktív feldolgozás visszaviteli határidején belül nem történik meg, a kiszállítás a (3) bekezdés a) pontja szerinti elszámolásra alkalmas vámeljárás alá vonásnak minősül, és az engedélyesnek a 74. § (4) bekezdésében foglalt elszámolási kötelezettségnek eleget kell tennie.
(11) Az aktív feldolgozás vám-visszatérítési vámeljárás alá vont, ideiglenesen külföldre kiszállított vámáru visszaszállításakor a vámhatóság intézkedik a külföldön hozzáadott értékre kiszabható vámteher kiszabása, közlése és beszedése iránt. A visszaszállított vámáru külföldön hozzáadott értékének megállapítása úgy történik, hogy a visszahozott végtermék után fizetendő vámteher összegéből le kell vonni azt az összeget, amelyet az ideiglenesen kivitt árukra akkor kellene alkalmazni, ha azokat Magyarországra importálnák a végtermék visszahozatalának időpontjában abból az országból, ahol a továbbfeldolgozást végezték.
(12) Amennyiben a (8) bekezdés szerinti eljárást alkalmazó engedélyes az aktív feldolgozás vám-visszatérítési vámeljárásra vonatkozó elszámolási kötelezettségének a (6) bekezdés alapján eleget tesz, a vámhatóság köteles az eljárás során összesen megfizetett vámterhet visszatéríteni.”
43. § A Vámtv. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„75. § (1) Az ideiglenes behozatali vámeljárás lehetővé teszi a visszaviteli kötelezettséggel ideiglenesen behozott vámáru e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott jogosult általi használatát, részleges vagy teljes vámmentességgel anélkül, hogy az ilyen vámárura tarifális intézkedések vagy mennyiségi korlátozások vonatkoznának. Az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont vámárut – a használatával járó szokásos értékcsökkenést kivéve – változatlan állapotban kell külföldre visszaszállítani.
(2) Az ideiglenes behozatali vámeljárás olyan vámárura is kérhető, amely azt megelőzően a vámáru jelleget meg nem szüntető más vámeljárás alatt állt.
(3) Az ideiglenes behozatali vámeljárás – az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott alakiság nélküli vámeljárás alá vonás esetét kivéve – vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámteher kiszabásából, a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll.”
44. § A Vámtv. 76. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„76. § (1) A vámhatóság annak a szervezetnek, természetes személynek ad ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonásra engedélyt, aki/amely a vámárut használja, vagy akinek/amelynek a felelősségére azt használják.
(2) A vámhatóság nem adja meg az ideiglenes behozatali engedélyt, ha nem lehetséges a vámáruk azonosítása. A vámhatóság azonban engedélyezheti az ideiglenes behozatali vámeljárás alkalmazását a vámáru azonosíthatóságának biztosítása nélkül, ha a vámáru vagy az engedélyezett felhasználás jellegére tekintettel az azonosítási intézkedések hiánya nem vezethet visszaéléshez.
(3) Az ideiglenes behozatali vámeljárás engedélyesének jogai és kötelezettségei az e törvényben és végrehajtási rendeletében foglalt feltételek teljesülése esetén, a vámhatóság engedélyével átruházhatók.
(4) Az engedélyezés részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.”
45. § A Vámtv. 77. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„77. § (1) A vámhatóság meghatározza azt az időtartamot, amelyen belül az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut külföldre végleges rendeltetéssel ki kell szállítani vagy új vámeljárás alá kell vonni. Ezt az időtartamot úgy kell meghatározni, hogy azon belül az engedélyezett felhasználás megvalósulhasson.
(2) Ha e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetőleg nemzetközi szerződés más határidőt nem állapít meg, a vámáruk általában huszonnégy hónapig maradhatnak ideiglenes behozatalban. A vámhatóság azonban az ideiglenes behozatal engedélyesének egyetértésével rövidebb időtartamot is megállapíthat.
(3) Ha a körülmények indokolják, a vámhatóság az ideiglenes behozatal engedélyese kérelmére az (1)–(2) bekezdés szerint meghatározott határidőt az engedélyezett felhasználás elvégzése érdekében indokolt mértékig meghosszabbíthatja.”
46. § A Vámtv. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„78. § E törvény végrehajtási rendeletében kerülnek meghatározásra azok az esetek és feltételek, melyek mellett az ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelt vámárura teljes vámmentesség alkalmazható.”
47. § A Vámtv. a következő 78/A. §-sal egészül ki:
„78/A. § (1) Az ideiglenes behozatali eljárásban részleges vámmentesség olyan vámárura alkalmazható, amely az e törvény végrehajtási rendeletének teljes vámmentességre vonatkozó rendelkezéseiben nem került feltüntetésre, vagy feltüntetésre került, de a teljes mentességhez szükséges feltételek nem teljesülnek.
(2) Azon vámárukat, melyekre az ideiglenes behozatali eljárásban a részleges vámmentesség nem alkalmazható, illetve a részleges vámmentesség alkalmazásának feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.”
48. § A Vámtv. a következő 78/B. §-sal egészül ki:
„78/B. § (1) Részleges vámmentességgel ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára – a 138. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – azon vám összegének két százalékát kell megfizetni, melyet a vámáru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén fizettek volna. A fizetendő vám összege – a felszámítható kamatokat figyelmen kívül hagyva – nem haladhatja meg a vámáru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén fizetendő vám összegét.
(2) Az ideiglenes behozatali eljárásból eredő jogok és kötelezettségek a 76. § (3) bekezdése szerinti átruházásakor a részleges, illetve teljes vámmentesség alkalmazására való jogosultság nem száll át automatikusan.
(3) Ha a jogok és a kötelezettségek átruházása úgy történik, hogy ugyanabban a hónapban két szervezet/természetes személy számára biztosít részleges vámmentességet, az eredeti engedélyes felelős a teljes hónapra fizetendő vám összegének megfizetéséért.”
49. § A Vámtv. a következő 78/C. §-sal egészül ki:
„78/C. § (1) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukkal a 77. §-ban meghatározott határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre történő kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésének igazolását kell érteni. Amennyiben a vámáru újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésével kérik az elszámolást, akkor az új eljárásra engedélyt kell kérni a vonatkozó szerződés csatolásával.
(2) Ha az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut a belföldi forgalom számára vámkezelik, a vámteher megállapításakor a vámárunak az ideiglenes behozatal céljából benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján fennálló jellemzőit (jellegét, vámértékét és mennyiségét) kell alapul venni. Amennyiben az ideiglenes behozatal vámeljárás alá vonás teljes vámmentesség alkalmazásával történik, a vámteher megállapításakor a vámárunak a belföldi forgalom számára történő vámkezelés céljából benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján fennálló jellemzőit (jellegét, vámértékét és mennyiségét) kell alapul venni.
(3) A részleges vámmentességgel ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelése esetén a fizetendő vám összegét úgy kell megállapítani, hogy a (2) bekezdés alkalmazásával kiszámított összegből le kell vonni a 78/B. § alapján megfizetett vám összegét.
(4) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142. § (2) bekezdése szerinti kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabása, közlése és beszedése iránt. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
(5) Az ideiglenes behozatal vámeljárás engedélyezésének, alkalmazásának, valamint az engedély visszavonásának részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
50. § A Vámtv. 82. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámvizsgálatból, az azonosság biztosításából, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher biztosításából, a vámáru feldolgozásra történő átadásából, a feldolgozási határidő megállapításából, valamint az elszámolásból áll. Az elszámolás során a feldolgozott termék utáni vámteher kiszabására, közlésére, beszedésére kerül sor, kivéve, ha a változatlan állapotú vámárut vagy a végterméket vámraktárba betárolták. Ha az elszámolás a vámteher megfizetésével történt, az így feldolgozott terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.”
51. § A Vámtv. 88. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Javítási célú feldolgozási művelet esetén a vámhivatal kérelemre engedélyezheti, hogy a kivitelre kerülő áru helyett azonos kereskedelmi minőségű és műszaki jellemzővel bíró, azonos vámtarifaszám (a Kereskedelmi Vámtarifa első nyolc számjegye) alá tartozó helyettesítő terméket hozzanak be. Amennyiben a javítás céljából kivitelre kerülő áruk kivitelük előtt már használtak voltak, úgy a helyettesítő termékeknek is használtaknak kell lenniük. A javítás után visszahozott árura vonatkozó előírások a helyettesítő termékre is vonatkoznak.”
52. § A Vámtv. 97. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„97. § A tarifális vámkedvezmény (a továbbiakban: vámkedvezmény) a vámtarifa törvényben szabályozott feltételek szerint a Kereskedelmi Vámtarifa II. jelzésű hasábjában feltüntetett vámtételeknél kedvezőbb vámtétel – az e törvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban történő – alkalmazását jelenti.”
53. § A Vámtv. 106. §-ának (2)–(3), (5) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A javítás kivételével passzív feldolgozás címén ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidő lejártáig visszahozott végtermék részleges vagy teljes vámmentessége úgy állapítható meg, hogy a visszahozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt végtermék után – belföldi forgalom számára történő vámkezelésre vonatkozó vámáru-nyilatkozat elfogadása napján érvényes rendelkezések szerint – a fizetendő vámteher összegéből le kell vonni azt az összeget, amelyet az ideiglenesen kivitt árukra akkor kellene fizetni, ha azokat Magyarországra importálták a végtermék beérkezésének időpontjában abból az országból, ahol a passzív feldolgozást vagy a feldolgozás legutolsó műveletét elvégezték.
(3) A (2) bekezdés értelmében az ideiglenes exportárukra fizetendő vámteher összegének megállapításakor a passzív feldolgozás címén végzett vámkezelés vámáru-nyilatkozatának elfogadása napján fennálló árumennyiséget és árujelleget, továbbá a belföldi forgalom számára történő vámkezelés időpontjában fennálló fizetési kötelezettségeket kell figyelembe venni.”
„(5) A javítás címén passzív feldolgozásból visszahozott áru részleges vámmentessége esetén a fizetendő vámteher kiszabása a 129. § (2) bekezdése szerint történik.”
„(7) Ha a (6) bekezdésben meghatározott javítási művelet ellenérték (javítási költség, javításhoz felhasznált külföldi anyag vagy alkatrész együttes értéke) fejében történik, a részleges vámmentesség a visszahozott áru belföldi forgalom számára történő vámkezelésének napján fennálló vámteher megállapításával adható oly módon, hogy vámértékként a javítási művelet ellenértékének megfelelő összeget kell figyelembe venni.”
54. § A Vámtv. 109. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A (3)–(5) bekezdés szerint vámmentesen vámkezelt áruk három éven belül a fentiek szerint nem kedvezményezett jogállásúak részére csak a 45. § (10) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása esetén idegeníthetők el.”
55. § A Vámtv. 117. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Vámmentesek a hírközlő szervek részére ellenszolgáltatás nélkül vagy csereképpen érkező híradók, híranyagok, televíziós filmek, hanglemezek és magnetofonszalagok, valamint más módon rögzített kép- és hanganyagok.”
56. § A Vámtv. a következő 123/C. §-sal egészül ki:
„123/C. § Vámmentesen vámkezelhetők a belföldi forgalom számára a 90. § (5) bekezdése szerinti feldolgozási tevékenységet végző gazdálkodók számára a feldolgozási tevékenységhez szükséges, leltárba vett és igazoltan a termelési tevékenységbe bevont, külföldről behozott termelőeszközök, felszerelési és berendezési tárgyak, ide nem értve az építési anyagokat, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyakat. Az e jogcímen történő vámmentes vámkezelés további feltétele, hogy – a külföldre történő szállítás esetét kivéve – a termelőeszköz, felszerelési és berendezési tárgy a vámkezeléstől számított 3 évig változatlanul a vámkezelést kérő gazdálkodó bejegyzett tevékenységének elvégzését biztosítsa és a könyveiben legyen nyilvántartva.”
57. § (1) A Vámtv. 125. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E § alkalmazásában a vámáru felett rendelkezésre jogosult a vámáru tulajdonosa, a tulajdonosi jogállásban nem lévő címzettje, a vámhatóság zálogjogát megelőző zálogjog jogosultja.”
(2) A Vámtv. 125. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Vámfizetésre kötelezett]
„d) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének – elháríthatatlan külső ok (baleset, vis maior vagy – amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik – személy elleni erőszakos bűncselekmény) következtében megsemmisült, pótolhatatlanul elveszett vagy jogtalanul eltulajdonított, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk esetét kivéve – nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, a vámfizetési kötelezettség alól nem mentesít;”
58. § A Vámtv. 129. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A javítás címén passzív feldolgozásból visszahozott áruhoz külföldön hozzáadott külföldi anyag, alkatrész és javítási költség után fizetendő vámterhet a készáru vámtételével kell kiszabni.”
59. § (1) A Vámtv. 131. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A részleges vámmentesség alkalmazásával ideiglenes behozatal vámeljárás alá vont vámáru után, a 78/B. § alapján fizetendő vám a vámáru kiszállítását követő napon, illetve akkor esedékes, amikor annak összege eléri a vámáru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén fizetendő vám összegét (az ideiglenes behozatal ötvenedik hónapjának első napján), és az esedékesség napjától számított öt munkanapon belül késedelmi pótlékmentesen fizethető meg.
(4) A 74. § (5) bekezdésének alkalmazásakor a forgalmi adókat a 74. § (5) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. Az így kiszabott vámteher – amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik – a kiszabás napján esedékes.”
(2) A Vámtv. 131. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5)–(6) bekezdés számozása (6)–(7) bekezdésre változik:
„(5) A 78/C. § alkalmazásakor a forgalmi adókat a 78/C. § (4) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. Az így kiszabott vámteher – amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik – a kiszabás napján esedékes.”
60. § (1) A Vámtv. 132. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vámszervezet központi szerve – kérelemre – engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet a belföldi forgalom számára, továbbá az aktív feldolgozás vám-visszatérítési eljárásban történő vámkezelés esetén az esedékességtől számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott fizetés). A halasztott vámfizetésre engedélyt a vámhatóság akkor ad ki, ha a kérelmező
a) vámszempontból megbízható; és
b) a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban
1. normál eljárásban átlagosan legalább heti egy, vagy
2. egyszerűsített eljárásban legalább húsz alkalommal kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést; és
c) a kérelmező a 8. § (4) bekezdésének d) pontja szerinti tevékenységi vámbiztosítékot nyújt bankgarancia formájában;
d) vámszempontból megbízható és nem rendelkezik ugyan a b) pont szerinti feltétellel, de
1. a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vagy ennek hiányában a tervezett forgalmának havi átlag vámterhe meghaladja a tízmillió forintot, és
2. az 1. alpontban megállapított vámterhe után a c) pontban meghatározott bankgarancia kétszeresét nyújtja. Az így kiadott engedély egy évre érvényes, ezt követően az a)–c) pont szerinti feltételek esetén és mellett lehet a kérelmező részére új engedélyt kiadni. Az ilyen egy évre szóló engedély azonos kérelmező részére csak egyszer adható;
e) valamint rendelkezik a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését igazoló, három hónapnál nem régebbi igazolással, amennyiben a kérelmezőt külön jogszabály szerint be kell jegyezni a cégnyilvántartásba.”
(2) A Vámtv. 132. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság a (10) bekezdés b) pontja alapján vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított tizenkét hónapon belül újabb engedélyt e tevékenységre nem kaphat.”
61. § A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Amennyiben nemzetközi szerződés vagy törvény eltérően nem rendelkezik, a befizetett vámterhet – a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével – a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, ha]
„b) a befizetésre a vámhatóság hivatalból történő intézkedése miatt került sor, és a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy
1. az ideiglenes behozatali vámeljárásban vámkezelt vámárura vonatkozóan a 78/C. §-ban foglalt elszámolási feltételeknek a visszaviteli határidő lejártáig eleget tett, illetve
2. a 103. § (2) bekezdésében foglalt elszámolási határidőig az exportárut igazoltan kiszállította;”
62. § A Vámtv. 138. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)–(4) bekezdésének számozása (4)–(5) bekezdésre változik:
„(3) A 78/B. § (1) bekezdése szerint kiszabott vámterhet nem kell megfizetni, ha a 116. §-ban és a 117. § (3) bekezdésében meghatározott személyek/szervezetek az ott felsorolt vámáruk részleges vámmentesség alkalmazásával történő ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonását kérik, illetve ha nemzetgazdasági okból a Kormány a vámteher megfizetése alól felmentést ad.”
63. § A Vámtv. 142. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ideiglenes behozatali vámeljárás, valamint aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás alá vont vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonáskor kiszabott és közölt, illetve az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás alá vont vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor – a forgalmi adók kivételével – kiszabott vámteher után, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak. Vámfelügyelet melletti feldolgozás, valamint az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárásban a vámáru hulladéka, mellékterméke vámkezelésekor kamatot felszámítani nem kell. A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban, ha az eljárás alá vont vámárut a feldolgozási határidő előtt kérik változatlan állapotban a belföldi forgalom számára vámkezelni, az eljárásba vonás napjától a vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni, ha a vámeljárás során nem készpénzben nyújtottak vámbiztosítékot.”
64. § (1) A Vámtv. 144. §-ának (8) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Mentesek a költségtérítés fizetési kötelezettsége alól a kizárólag a vámhatóság által üzemeltetett raktárban raktározott alábbi áruk/vámáruk]
„f) a bíróság, illetve más hatóság által elkobzott, karitatív célra felajánlott áruk a vonatkozó törvényben meghatározott ideig.”
(2) A Vámtv. 144. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A kötelező felvilágosítás kiadása ingyenes, a kérelmezőnek azonban meg kell téríteni a vámhatóság részére a kiadással kapcsolatos költségeket, így különösen a laboratóriumi vizsgálattal, az árura vonatkozó szakértői véleménnyel és az áruminta visszaküldésével kapcsolatos igazoltan felmerült költségeket, a (5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.”
65. § (1) A Vámtv. 145. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6)–(8) bekezdés számozása (7)–(9) bekezdésre változik:
„(6) Az elintézési határidő 15 nap
a) a 72. § (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontjában meghatározott aktív feldolgozás engedélyezésére, vagy
b) a vámhatóság által kiadott tevékenységi engedélyekre vonatkozó módosítási kérelmek elbírálására. Az elintézési határidőbe az iratkiegészítés ideje nem számít bele.”
(2) A Vámtv. 145. §-a új (7) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidőig]
„a) hatvan nap a tranzitterület, vámszabad terület, vámraktár engedélyezése, elfogadott exportőri minősítés iránti, könyvelés szerinti elkülönítésre és az egyszerűsített vámeljárások engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása,”
66. § A Vámtv. 147. §-ának (1) bekezdése a következő e) és f) pontokkal egészül ki:
[Az első fokú határozat azonnal – fellebbezésre tekintet nélkül – végrehajtható]
„e) 1. ha e törvény végrehajtási rendelete másként nem rendelkezik a vámhatóság által kiadott engedély visszavonásakor;
2. az e törvény 19/A. §-a (5) bekezdésének c) pontja alapján történő kötelező felvilágosítás visszavonásakor,
f) a 137. § (2) bekezdésében meghatározott visszatartási jog gyakorlásakor.”
67. § A Vámtv. 155. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő]
„b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható – valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő – adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb, a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal a Gazdasági Minisztériumnak, a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának, a Külügyminisztériumnak és az Egészségügyi Minisztériumnak, a kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezésével összefüggő feladatok ellátásához a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek, a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi Minisztériumnak, a szerzői jogi törvényben a művek, előadások és hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megállapított díjigény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátásához az erre nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végző szervezetnek, a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos engedélyezési feladatok ellátása céljából a körzetközponti jegyzőnek, piacfelügyeleti/fogyasztóvédelmi feladatok ellátása érdekében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek;”
68. § A Vámtv. 157. §-a a következő (2)–(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(6) bekezdések számozása (6)–(10) bekezdésre változik:
„(2) A vámhatóság a szervezet adatai közül annak adóigazgatási számát, nevét, rövidített nevét, székhelyét, levelezési címét, pénzforgalmi jelzőszámait tartja nyilván.
(3) Amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott adatok a vámeljárás megkezdésekor a vámhatóság nyilvántartásában nem szerepelnek, akkor azokról az ügyfélnek a vámeljárást lefolytató vámhivatalnál írásban nyilatkoznia kell az adatok hitelességét bizonyító okiratok bemutatása mellett.
(4) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett más szervezettel jogelődi vagy jogutódi viszonyban van, akkor a (2) bekezdésben felsorolt adatokról valamennyi jogelőd, illetve jogutód tekintetében is nyilatkoznia kell.
(5) Az ügyfél a (2) és (4) bekezdésben meghatározott adataiban bekövetkezett változásokat a változást követő 15 napon belül a számlavezető vámszervnél írásban bejelenteni köteles.”
69. § A Vámtv. 174. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámszervezet végzi:]
„j) a vám- és pénzügyőrség nyomozó hatóságai által elrendelt személyi védelmet a vonatkozó jogszabályok keretei között, valamint meghatározott körben anyagi javak, értékek őrzését, kísérését;”
70. § A Vámtv. 175. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő e)–f) ponttal egészül ki:
[A vámszervezetre háruló feladatok teljesítése során a szervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult]
„d) a vámszervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével vagy abban való részességgel alaposan gyanúsítható személy kilétét megállapítani. E célból jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez előállítani. A feltartóztatás és az előállítás időtartama csak a céljának eléréséhez szükséges ideig tarthat, de a nyolc órát nem haladhatja meg. Ezt az időtartamot a vámszervezet vezetője egy alkalommal, négy órával meghosszabbíthatja;
e) a vámszervezet hivatásos állományú tagja, amennyiben alapos a gyanú, hogy az ellenőrzés alá vont személy testében, testüregében kábítószert vagy kábítószernek minősülő anyagot szállít, jogosult az ilyen személy beleegyezésével vizeletvétel és orvosi vizsgálat elrendelésére. A beleegyezés megtagadása esetén a vámszerv vezetője felhatalmazó kérelmet terjeszt elő az illetékes ügyészséghez. Ilyen esetben a vizeletvétel és az orvosi vizsgálat csak az ügyész felhatalmazásával rendelhető el. A feltartóztatás és az orvosi vizsgálat időtartama a 6 órát nem haladhatja meg;
f) a vámellenőrzés végrehajtása során – a vámjogszabály és a vámszervezet feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén – elrendelni az ellenőrzés tárgyát képező áru/vámáru vámhivatal hivatalos helyére történő azonnali beszállítását, amennyiben az ellenőrzés biztonságos lefolytatásához az ellenőrzés helyszínén a feltételek nem adottak, illetve az ellenőrzés végrehajtása mások személyi és/vagy vagyonbiztonságát veszélyezteti. Az áru/vámáru birtokosa köteles az elrendelésnek eleget tenni, és amennyiben vele szemben az eljárás során jogsértés elkövetésének gyanúja nem merül fel, kérheti igazolt költségeinek megtérítését.”
71. § (1) A Vámtv. 1. számú melléklete helyébe e törvény 4. számú melléklete lép.
(2) A Vámtv.-t az e törvény 5. számú melléklete 3. számú melléklettel egészíti ki.
72. § A Vámtv. e törvénnyel történt módosítása a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 2913/92/EGK rendelete a Közösség Vámkódexének létrehozásáról,
b) a Tanács 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex végrehajtásának szabályairól,
c) a Tanács 918/83/EGK rendelete a vámkönnyítések közösségi rendszerének felállításáról.
73. § A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 36. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ásványolaj adójának mértéke – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel –:
a) a 2710 00 26, a 2710 00 27, 2710 00 29 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinekre, továbbá a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 50 ppm-nél kisebb és összaromástartalma nem haladja meg a 35% értéket, 103,50 Ft/liter,
b) a 2710 00 26, a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre, továbbá a 2710 00 32 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 50 ppm-nél nagyobb vagy összaromástartalma meghaladja a 35% értéket, 111,80 Ft/liter,
c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre – a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével – 111,80 Ft/liter,
d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra – a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével – 111,80 Ft/liter,
e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelőolajokra, továbbá azokra a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alá tartozó fűtőolajokra, amelyek viszkozitása 20 °C hőmérsékleten kisebb, mint 10 mm2/s, vagy a desztillációs vizsgálatnál a 250 °C hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 25%-ot, vagy a 350 °C hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 80%-ot, vagy 15 °C-on mért sűrűsége kisebb 860 kg/m3-nél, 89,20 Ft/liter,
f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13, 2711 19 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáztermékből arra a cseppfolyósított szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 47,90 Ft/kg,
g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáztermékből arra a sűrített gáz halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 24,50 Ft/nm3,
h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira – a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével – 111,80 Ft/liter,
i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifaszám alatti kenőolajra 80,30 Ft/kg,
j) a 3811 vámtarifaszám alatti, 5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű adalékanyagra 0 Ft/kg, az 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésűre 80,30 Ft/kg,
k) a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra – a stabilizálatlan gazolin kivételével – 111,80 Ft/liter,
l) a 3824 90 95 99 vámtarifaszám alá tartozó termékek közül a kizárólag növényi olajból észterezéssel előállított, üzemanyagként felhasznált vagy felhasználásra kerülő, a 41. § (1) bekezdés j) pontja szerinti biodízel adóraktárban előállított, a hatályos magyar szabvány előírásainak megfelelő termékre (a továbbiakban: biodízel), továbbá a 2710 00 74 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fűtőolajra 0 Ft/liter;
m) a 34. § szerinti, de e bekezdés a)–k) pontjában nem említett ásványolajra – a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemű motorolaj és a biodízel kivételével – a belső égésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy higítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 100,50 Ft/liter, a belső égésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy higítóanyagaként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 80,20 Ft/liter, a közúti járművek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyósított gáz esetén 43,00 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 22,00 Ft/nm3.
(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b), d), e) és m) pontjában meghatározott mérték 20,00 Ft/literrel, az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mérték 80,20 Ft/literrel, illetve a cseppfolyósított gáz esetén 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén 20 Ft/nm3-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv előírásainak.”
74. § (1) A Jöt. 71. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket]
„a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfatörvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi jövedéki engedélye számát, a vevő adóigazgatási azonosító számát és – ha a vevő kereskedő – az e törvényben előírt engedélye számát is, továbbá a 41. § (3) bekezdésében megjelölt fűtőolaj mezőgazdasági őstermelőnek történő értékesítése esetén az előbbieken kívül a vevő őstermelői igazolványának számát,”
(2) A Jöt. 71. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A jövedéki engedélyes kereskedő a 68. § (1) bekezdésében megjelölt ásványolaj terméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be és nem értékesíthet, a nem jövedéki engedélyes kereskedő nem vásárolhat, illetve a 41. § (3) bekezdésében megjelölt fűtőolajat a jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag olyan vevőnek értékesíthet – a (13) bekezdés szerinti eset kivételével –, aki az ellenértéket a saját nevére szóló bankszámlájáról egyenlíti ki.”
(3) A Jöt. 71. §-a kiegészül a következő (13) bekezdéssel:
„(13) Amennyiben a 41. § (3) bekezdésében megjelölt fűtőolajat mezőgazdasági őstermelő részére értékesítik, a mezőgazdasági őstermelő köteles a jövedéki engedélyes kereskedőnek az őstermelői igazolványát bemutatni.”
75. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-ának 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„19. Mezőgazdasági kistermelő: az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg, továbbá – az őstermelői tevékenység tekintetében – az a magánszemély, aki az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősül, valamint e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja, feltéve mindkét esetben, hogy az őstermelői tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a 6 millió forintot nem haladja meg.”
(2) Az Szja tv. 3. §-ának 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„23. Nyugdíj:
a) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátások és hozzátartozói nyugellátások, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított nyugdíj előtti munkanélküli segély (előnyugdíj), továbbá a korengedményes nyugdíjazásról szóló kormányrendelet alapján megállapított korengedményes nyugdíj;
b) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben meghatározott szolgálati nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj és baleseti hozzátartozói nyugellátások;
c) az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvény alapján folyósított, a nyugdíj-kiegészítésnek megfelelő, valamint azzal azonos pótlék;
d) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény hatálybalépése előtt hatályos jogszabály alapján megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátások (így különösen a társadalombiztosításról szóló törvényben és a végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben meghatározott, mezőgazdasági szövetkezeti tagságon alapuló öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, valamint a szakszövetkezeti tagságon alapuló növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék);
e) a Kiváló és Érdemes Művészeket, valamint a Népművészet Mestereit és özvegyüket megillető, törvényben meghatározott járadék (nyugdíj-kiegészítés), valamint a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított saját jogú és hozzátartozói nyugellátás és nyugdíjsegély, továbbá az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló kormányrendelet szerint folyósított öregségi nyugdíj;
f) a bányásznyugdíjról szóló kormányrendelet alapján folyósított bányásznyugdíj, továbbá a nyugdíjas bányászok szénjárandóságának pénzbeli megváltásáról szóló kormányrendelet alapján folyósított pénzbeli szénjárandóság, valamint az e kormányrendelet szerint a pénzbeli szénjárandóságra jogosult magánszemély – a jogosult elhalálozása esetén a kormányrendeletben meghatározott közeli hozzátartozója – számára a jogosult volt munkáltatója, vagy a munkáltató jogutódja által folyósított pénzbeli szénjárandóságnak a kormányrendeletben meghatározott mértéket meg nem haladó része;
g) az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény, valamint a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvény alapján folyósított életjáradék, továbbá a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló kormányrendeletben meghatározott pótlék;
h) az egyházi nyugdíjalapok támogatásáról szóló kormányrendeletben meghatározott nyugdíjalap által az egyház idős, rokkant egyházi személy tagja, vagy az említett tag özvegye számára folyósított nyugellátás;
i) a sportról szóló törvényben meghatározott olimpiai járadék;
j) a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék, valamint a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka;
k) a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezményben nyugdíjként meghatározott bevétel, valamint – egyezmény hiányában is – az ennek megfelelő, külföldi szervezet által folyósított bevétel.”
(3) Az Szja tv. 3. §-ának 31. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„31. Vagyoni értékű jog: a földhasználat, az ingatlanon fennálló haszonélvezet és használat, a telki szolgalom, valamint az ingatlan bérleti joga.”
(4) Az Szja tv. 3. §-a a következő 71. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„71. Szakképzéssel összefüggő juttatás: a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján a tanulót megillető pénzbeli juttatás, valamint a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót a szakképzéssel összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján megillető díjazás.”
(5) Az Szja tv. 3. §-a a következő 72. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„72. Adóterhet nem viselő járandóság:
a) a családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás;
b) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján a nevelőszülőt megillető nevelési díj;
c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott ápolási díj;
d) a szociális gondozói díj évi 48 ezer forintot meg nem haladó része;
e) a szakképzéssel összefüggő juttatásnak a hónap első napján érvényes minimálbér 6 százalékát meg nem haladó része;
f) a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatóját a felsőoktatásról szóló törvény szerinti juttatásként megillető ösztöndíj, tankönyv- és jegyzettámogatás, valamint – a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó – lakhatási támogatás;
g) a közoktatásról szóló törvényben meghatározott nevelési-oktatási intézmény, a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott felsőoktatási intézmény, a helyi önkormányzat vagy egyház által a tanuló, a hallgató részére e jogviszonyára tekintettel jogszabályban meghatározott feltételek szerint adott, e törvény alkalmazásában bevételnek minősülő, az e)–f) alpontban nem említett pénzbeli juttatás;
h) a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány által a sportról szóló törvény alapján folyósított tanulmányi ösztöndíj;
i) a hallgatói munkadíjnak a költségvetési törvényben az állami felsőoktatási intézményekben első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatók egy főre megállapított hallgatói normatíva kétszeresét meg nem haladó része;
j) a szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó bevétele;
k) a Magyar Corvin-lánc kitüntetés alapításáról és alapszabályáról szóló miniszterelnöki rendelet alapján a Magyar Corvin-lánc Testület által a tagja javaslatára megítélt támogatás;
l) a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezmény vagy viszonosság alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető jövedelem.”
(6) Az Szja tv. 3. §-a a következő 73. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„73. Lakás: az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró építmény, valamint az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény, ha készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lévő lakóház.”
(7) Az Szja tv. 3. §-a a következő 74. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„74. Lakótelek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési telek, ha arra a településszerkezeti terv, a helyi építési szabályzat szerint lakás építhető, valamint az ingatlan-nyilvántartásban a lakással együtt nyilvántartott földrészlet, továbbá az a földrészlet, amelyet lakáshoz tartozó földhasználati jog terhel.”
76. § Az Szja tv. 5. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a nem pénzben kapott vagyoni értéket a magánszemély a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával meghatározott ellenőrzött külföldi társaságtól (a továbbiakban: ellenőrzött külföldi társaság) szerezte, köteles megállapítani és bizonyítani annak szokásos piaci értékét.”
77. § (1) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]
„a) a nyugdíjat, valamint azt a bevételt, amely e törvény 1. számú melléklete vagy más törvény előírása alapján adómentes;”
(2) Az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következő t) ponttal egészül ki:
[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]
„t) a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a termőföld átruházásából származó bevételt, ha a termőföldet az adásvételi szerződés megkötésének a napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély a családi gazdasághoz tartozó földként vásárolja meg; e rendelkezést az adásvételi szerződés megkötésének a napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély nem veheti figyelembe a családi gazdasághoz tartozó termőföld átruházása esetében;”
