(3) Az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következő u) ponttal egészül ki:
[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]
„u) a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény alapján a hatálya alá tartozó személyt a művelődés, a kultúra, a tudomány területén ingyenesen megillető alapszolgáltatást és külön jogszabályban meghatározott további kedvezményt, az említett személyt külön jogszabály szerint megillető utazási kedvezményt és a diákigazolványához kapcsolódó kedvezményt, valamint a törvény alapján a határon túli magyar pedagógust megillető kedvezményt, továbbá a törvény hatálya alá tartozó személy részére a törvény rendelkezései szerint a határon túli kihelyezett képzés vagy a szülőföldön nyújtható oktatási támogatás keretében juttatott vagyoni értéket.”
(4) Az Szja tv. 7. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdés t) pontjában meghatározottakat az eladó akkor alkalmazhatja, ha rendelkezik a vevő közjegyző által készített, vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozatával, amely tartalmazza a vevő természetes azonosító adatait, adóazonosító jelét, valamint a családi gazdaság nyilvántartási számát. A vevő nyilatkozatát az eladó az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni. A valótlan tartalmú nyilatkozat miatt keletkező adóhiányt és jogkövetkezményeit az adóhatóság a vevő terhére állapítja meg.”
78. § Az Szja tv. 8. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
„(2) Nem számít költségnek az a kiadás, amely ellenőrzött külföldi társaság részére juttatott ellenérték következtében merült fel, kivéve, ha a magánszemély bizonyítja, hogy a kiadás a bevételszerző tevékenységgel közvetlen összefüggésben, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében merült fel. Szintén nem számít költségnek az a kiadás, amely a Büntető Törvénykönyvben meghatározott vesztegetés, befolyással üzérkedés, vesztegetés nemzetközi kapcsolatokban vagy befolyással üzérkedés nemzetközi kapcsolatokban bűncselekmény elkövetése érdekében vagy azzal összefüggésben merült fel.”
79. § Az Szja tv. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A mezőgazdasági őstermelő e tevékenysége megkezdésének adóévében és az azt követő három adóévben e tevékenységéből keletkezett elhatárolt veszteségéből az (1) bekezdésben megjelölt időtartam alatt figyelembe nem vett részt az ötödik adóévet követően (utoljára e tevékenység megszüntetésének adóévében) is elszámolhatja. Az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély, valamint e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja az őstermelői tevékenységéből származó, e tevékenysége megkezdésének adóévét követő negyedik adóévben és az azt követő bármely adóévben keletkezett elhatárolt veszteségéből azt a részt, amely nem haladja meg az adóévben több mint 50 ezer forint beruházási költségen üzembe helyezett tárgyi eszközök, nem anyagi javak egy összegben költségként elszámolt beruházási költségét – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – bármely későbbi adóévben (utoljára e tevékenység megszüntetésének adóévében) is elszámolhatja.”
80. § (1) Az Szja tv. 28. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Egyéb jövedelem különösen az adóterhet nem viselő járandóság, valamint a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része, továbbá a magánnyugdíjpénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg és – a tagnak a pénztár alapszabályában foglaltak szerint az egyéni számláján jóváírt saját befizetését, munkáltatói hozzájárulását és a fedezeti alapból történő befektetések hozamát (ideértve az értékelési különbözetet is) kivéve – az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt összeg, valamint a kifizető (de nem a munkáltató) által fizetett adóköteles biztosítási díj és – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kifizető által átvállalt kötelezettség, elengedett tartozás.”
(2) Az Szja tv. 28. §-a a következő (12)–(16) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság által, vagy az ellenőrzött külföldi társaság megbízása alapján fizetett kamat és osztalék, valamint az ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. Ugyancsak egyéb jövedelem az olyan államban belföldi illetőséggel bíró személy által fizetett kamat, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén.
(13) Egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság jogutód nélküli megszűnése, jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély által – tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya alapján – az ellenőrzött külföldi társaság vagyonából megszerzett bevételnek az ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott részvény, üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Ugyancsak egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság vagyonából a magánszemély által – tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya megszűnése (ide nem értve a részvény, az üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog átruházását) következtében – megszerzett bevételnek az ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott részvény, üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír (a jog) megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó, a jövedelemszerzés időpontját a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.
(14) Értékpapír kifizető részére történő átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket.
(15) Egyéb jövedelem a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott bennfentes kereskedelem vagy tisztességtelen árfolyam-befolyásolás révén megszerzett bevételnek a vele összefüggésben felmerült, igazolt kiadásokat meghaladó része.
(16) Ha az ingatlan fekvése szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén, akkor az ingatlan vagy a vagyoni értékű jog átruházásának (59. §) ellenértékéből az a rész, amely meghaladja az ingatlan, illetve a vagyoni értékű jog megszerzésére fordított összeget [62. § (2)–(3) bek.], egyéb jövedelemnek minősül.”
81. § Az Szja tv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az adóévi összevont adóalapnak olyan – adóterhet nem viselő járandóságnak nem minősülő – jövedelem is részét képezi, amelyre vonatkozóan a magánszemély külföldön jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, akkor – ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik – a számított adót csökkenti a jövedelemre külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelemre az adótábla átlagos adókulcsa szerint kiszámított adó. Az adótábla átlagos adókulcsa a számított adó, osztva az összevont adóalappal, e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.”
82. § (1) Az Szja tv. 34. §-át megelőző cím helyébe a következő cím lép:
„Az adóterhet nem viselő járandóságok adójának levonása”
(2) Az Szja tv. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A számított adót csökkenti az adóévi összevont adóalap részét képező adóterhet nem viselő járandóságok együttes összegének az adótábla szerint kiszámított adója.”
83. § Az Szja tv. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben említett megtakarítás összegének felvétele esetén, ha annak felhasználása nem lakáscélra történik, akkor a megtakarítás után levont adót – függetlenül attól, hogy az adólevonást a magánszemély mely korábbi adóbevallásában érvényesítette – az azt levonó magánszemélynek húsz százalékkal növelt összegben kell a felvétel adóévére vonatkozó adóbevallásában bevallania, és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetnie.”
84. § Az Szja tv. 38. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„38. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött szerződés alapján a (2) bekezdésben meghatározott lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély által az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg 40 százaléka. A magánszemély által igénybe vehető kedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 240 ezer forintot.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lakáscélú felhasználás:
a) a belföldön fekvő lakótelek, lakás tulajdonjogának, valamint a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése;
b) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése;
c) a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez;
d) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénynek, vagy e törvénynek a hitelszerződés megkötése napján hatályos rendelkezése szerinti – az a)–c) pontban nem említett – lakáscélú felhasználás.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény az adóstársak között megosztható, de megosztás esetén az adóstársak által együttesen igénybe vehető kedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 240 ezer forintot.
(4) A magánszemély az adóstársa által igénybe nem vett kedvezményt a munkáltatói adómegállapítás során vagy adóbevallásában, illetőleg önellenőrzéssel, az adóstársnak az általa igénybe nem vett kedvezmény összegéről tett nyilatkozata alapján, azzal a feltétellel veheti igénybe, hogy feltünteti az adóstárs adóazonosító jelét és a lakótelek, a lakás helyrajzi számát.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény a lakás-takarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés alapján csak akkor vehető igénybe, ha az áthidaló kölcsönnek minősül. A magánszemély nem veheti igénybe az (1) bekezdésben meghatározott adókedvezményt, amennyiben a tőke, a kamat vagy a járulékos költség törlesztésére olyan, a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitelt használ fel, amelynek alapján a munkáltatót e törvény külön rendelkezése alapján nem terheli adófizetési kötelezettség.”
85. § Az Szja tv. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdésben említett jogcímen levont összeget – függetlenül attól, hogy az adólevonást a magánszemély mely korábbi adóbevallásában érvényesítette – húsz százalékkal növelten kell az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, ha a magánszemély a 7. számú mellékletben foglaltak szerint a rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja.”
86. § (1) Az Szja tv. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a magánszemély a munkáltatótól szerez adóterhet nem viselő járandóságot, vagy az adóterhet nem viselő járandóság havi összegéről nyilatkozik a munkáltató részére, és emellett munkaviszonyból is származik rendszeres jövedelme, akkor a munkáltatónak a rendszeres jövedelem adóelőlege megállapításához a magánszemély havi adóterhet nem viselő járandóságainak és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese szerint várható számított adóból le kell vonnia a havi adóterhet nem viselő járandóságok együttes összege tizenkétszeresének az adótábla szerint kiszámított adóját, és az így kapott összeget el kell osztania tizenkettővel.”
(2) Az Szja tv. 47. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a magánszemély a munkáltatótól szerez adóterhet nem viselő járandóságot, vagy az adóterhet nem viselő járandóság havi összegéről nyilatkozik a munkáltató részére, és emellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, akkor a munkáltatónak a nem rendszeres jövedelem adóelőlege megállapításához a havi adóterhet nem viselő járandóságok és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet. Az így kapott összeg szerint várható számított adót csökkenteni kell a havi adóterhet nem viselő járandóságok és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszerese alapján az adótábla szerint megállapított adó összegével.”
87. § Az Szja tv. 50. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A tevékenységét év közben kezdő egyéni vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott bevételi értékhatárt a tevékenység folytatásának napjaival időarányosan veheti figyelembe.”
88. § Az Szja tv. 62. §-a a következő (6)–(8) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a magánszemély a 7. § (3) bekezdésében említett (családi gazdálkodóként tett) nyilatkozata megtétele mellett megszerzett termőföldet a megszerzés alapjául szolgáló szerződés földhivatalhoz történő benyújtásának adóévében, vagy az azt követő öt adóévben elidegeníti, akkor az e termőföld átruházásából származó jövedelemnek kell tekinteni az elidegenítésről szóló szerződés alapján a 61. § (1)–(3) bekezdései szerint megállapított összeget, de legalább a termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződésben meghatározott ellenértéket.
(7) A (6) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a magánszemély a nyilatkozata mellett megszerzett termőföld értékesítéséből származó jövedelemnek megfelelő teljes összeget a termőföld elidegenítését követő 12 hónapon belül más, a gazdasághoz tartozó termőföld tulajdonjogának megszerzésére használja fel. Ha ez az elidegenítés adóévéről szóló adóbevallásának benyújtását követően, de még az említett 12 hónapon belül történik meg, akkor a (6) bekezdés alapján meghatározott jövedelemre megfizetett adót a magánszemély önellenőrzéssel igényelheti vissza.
(8) Ha a magánszemély a (7) bekezdés szerint az eredeti termőföld helyett megszerzett termőföld tulajdonjogát az eredeti termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződés földhivatalhoz történő benyújtásának adóévében, vagy az azt követő öt adóévben elidegeníti, akkor az eredeti termőföld helyett megszerzett termőföld (ideértve az e termőföld helyett megszerzett más termőföldet is) elidegenítésével összefüggő adókötelezettségre a (6)–(7) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
89. § Az Szja tv. 63. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a magánszemély vagy a lakást szerző hozzátartozó a szerződéskötés éve utolsó napjától számított öt éven belül az ingatlan átruházásából származó jövedelem lakáscélú felhasználása kedvezményével szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezetét, használatát átruházza, akkor az átruházásból származó bevételt növelnie kell az érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával.”
90. § Az Szja tv. a következő címmel és a cím utáni 65/A. §-sal egészül ki:
„Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem
65/A. § (1) A tőkepiacról szóló törvényben meghatározott értékpapír-kölcsönzés díjaként a magánszemély által megszerzett összeg egésze a magánszemély jövedelmének minősül.
(2) Az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(3) A kifizető az adót a kifizetéskor megállapítja, levonja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint bevallja és megfizeti.”
91. § Az Szja tv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„67. § (1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem a magánszemély által átruházott, birtokba adott (e § alkalmazásában a továbbiakban: átruházott) értékpapírokra az adóévben elszámolt árfolyamnyereség együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a magánszemély által átruházott, az átruházás időpontjában a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdére bevezetett részvényekre az adóévben elszámolt árfolyamveszteség együttes összegét.
(2) Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(3) Az árfolyamnyereségből származó jövedelmet a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott befektetési szolgáltató negyedévenként, a közreműködésével átruházott értékpapírokra a negyedév első napjától az utolsó napjáig terjedő időszakban (a megállapítási időszakban) elszámolt árfolyamnyereség és a közreműködésével átruházott, az átruházás időpontjában a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdére bevezetett részvényekre a megállapítási időszakban elszámolt árfolyamveszteség figyelembevételével, a (4) bekezdés szerint állapítja meg.
(4) Ha a megállapítási időszakban a (3) bekezdés szerinti árfolyamnyereség összege
a) meghaladja a (3) bekezdés szerinti árfolyamveszteség összegét, a különbözet után a kifizető az adót a megállapítási időszakot követő hó 12. napjáig megállapítja, levonja és megfizeti, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja;
b) nem éri el a (3) bekezdés szerinti árfolyamveszteség összegét, a különbözet (a továbbvihető árfolyamveszteség) ugyanazon kifizetőnél az adóéven belül bármely következő megállapítási időszakban figyelembe vehető az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál.
(5) A (3) bekezdésben nem említett kifizető az adót a jövedelemszerzés napján megállapítja és levonja, valamint az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint bevallja és megfizeti.
(6) A kifizető az adóévet követő január 31-éig köteles olyan igazolást átadni a magánszemély részére, amelyben feltünteti az adóévben a magánszemély javára megállapított, árfolyamnyereségből származó jövedelmet és a jövedelem után megállapított adót. A (3) bekezdés szerinti kifizető az igazolásban feltünteti továbbá – összesítve – a közreműködésével átruházott értékpapírokra az adóévben elszámolt árfolyamnyereséget és árfolyamveszteséget, valamint az adóévben keletkezett továbbvihető árfolyamveszteségnek azt a részét, amelyet az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe. A kifizető az adóéven belül csak olyan igazolást állíthat ki, amelyen feltünteti, hogy az adóbevallás céljára nem alkalmas.
(7) A magánszemély az adót az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megállapítja és bevallja, bevallásában a kifizető által levont adó összegét megfizetett adóelőlegként veszi figyelembe. A magánszemély adóbevallásában, az adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem
a) megállapításánál érvényesíti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető az árfolyamnyereség vagy az árfolyamveszteség megállapításánál nem vett figyelembe;
b) megállapításánál érvényesíti az adóéven belül a (3) bekezdés szerinti kifizető által az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített, a kifizető igazolásában feltüntetett továbbvihető árfolyamveszteséget;
c) csökkentéseként számolja el a továbbvihető ügyleti veszteségnek [67/A. § (4) bek. b) pont] azt a részét, amelyet az adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített.
A magánszemély az a)–c) pontban meghatározott összegeket egymást követően, legfeljebb az érintett rendelkezés figyelembevétele nélkül meghatározott adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem összegéig számolja el.
(8) A magánszemély a továbbvihető árfolyamveszteségnek azt a részét, amelyet
a) a (7) bekezdés b) pontja szerint nem érvényesített, bevallásában az adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem csökkentéseként számolja el, legfeljebb az e rendelkezés figyelembevétele nélkül megállapított adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem mértékéig;
b) sem a (7) bekezdés b) pontja, sem az a) pont szerint nem érvényesített, döntése szerinti megosztásban az adóévet követő adóév árfolyamnyereségből származó jövedelmének, tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmének megállapításánál, vagy az adóévet megelőző adóév árfolyamnyereségből származó jövedelme, tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelme önellenőrzésével érvényesítheti (bármely esetben legfeljebb az e rendelkezés figyelembevétele nélkül megállapított, említett jövedelem mértékéig), feltéve, hogy a továbbvihető árfolyamveszteségnek a keletkezése adóévében nem érvényesített részét a keletkezés adóévéről szóló bevallásában feltünteti.
(9) Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a) árfolyamnyereség: az értékpapír visszterhes átruházása (ide nem értve az értékpapír kölcsönbe adását) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét; nem minősül azonban árfolyamnyereségnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint egyéb jövedelem vagy kamatból származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni;
b) árfolyamveszteség: az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír visszterhes átruházása (ide nem értve az értékpapír kölcsönbe adását) ellenében megszerzett bevételt;
c) az értékpapír megszerzésére fordított érték:
ca) tőzsdei ügylet révén megszerzett értékpapír esetén az ügylet szerinti, igazolt ellenérték,
cb) tőzsdei ügyletnek nem minősülő visszterhes szerződés révén megszerzett értékpapír esetében az ellenértékből az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt rész,
cc) társas vállalkozás alapítása révén megszerzett értékpapír esetében az értékpapír alapján a társas vállalkozás részére az értékpapír átruházásáig igazoltan szolgáltatott vagyoni hozzájárulásnak a létesítő okiratban meghatározott értéke (e rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének új értékpapír kibocsátásával történő felemelése révén megszerzett értékpapírra is),
cd) olyan értékpapír esetében, amelyet a magánszemély társas vállalkozásból kivont jövedelmének megállapításánál e törvény előírása szerint a bevétel meghatározásakor figyelembe kell venni, a bevétel meghatározásánál e törvény alapján irányadó érték (e rendelkezést kell különösen alkalmazni a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése, jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása révén megszerzett értékpapírra),
ce) csődeljárás, felszámolás vagy helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása keretében kötött egyezség révén a hitelező által megszerzett értékpapír esetében az egyezség szerinti érték,
cf) olyan értékpapír esetében, amelynek alapján megállapított összeg az értékpapír megszerzésekor e törvény szerint jövedelemnek minősül, a jövedelem összege, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt ellenértékkel,
cg) az MRP szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír esetében az átadásig a résztvevő által saját erő címén befizetett összegből az értékpapírra arányosan jutó rész,
ch) a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrész, részjegy esetében az eredeti szerzőnél vagy – ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte – örökösénél az értékpapírnak az átalakulás befejezésekor lezárt névértéke,
ci) az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabály alapján a szövetkezet által ellenérték nélkül juttatott értékpapír esetében az eredeti szerzőnél vagy – ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte – örökösénél az értékpapírnak a juttatáskori névértéke,
cj) kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél vagy – ha a kárpótlási jegy a hagyaték tárgyát képezte – örökösénél a kárpótlási jegy kamattal növelt névértéke,
ck) a ca)–cj) alpontban nem említett jogcímen vagy módon megszerzett értékpapír esetében nulla;
d) az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség: az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggésben nyújtott, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatási tevékenység, kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység vagy árutőzsdei szolgáltatási tevékenység ellenértékeként, valamint az értékpapír megszerzésének alapjául szolgáló vételi (jegyzési) jog és az értékpapír átruházásának alapjául szolgáló eladási jog ellenértékeként a magánszemélyt terhelő, igazolt összeg, továbbá – kölcsönbe vett értékpapír esetében – a visszaadott (visszaszolgáltatott) értékpapír megszerzésére fordított érték, vagy – ha a kölcsönbe vevő az értékpapírt visszaszolgáltatni nem tudja – a fizetett kártérítésnek a tőkepiacról szóló törvény szerinti legkisebb összege.
(10) Az adózó az árfolyamnyereséget és az árfolyamveszteséget az értékpapír átruházásának a napjára állapítja meg. Ha a magánszemély az átruházott értékpapír tulajdonjogát értékpapír kölcsönbe vétele útján szerezte meg, akkor az árfolyamnyereséget vagy az árfolyamveszteséget
a) az értékpapír visszaadásának (visszaszolgáltatásának),
b) ha a szerződés az értékpapír visszaadása (visszaszolgáltatása) nélkül szűnt meg (ideértve az elévülést is), a szerződés megszűnésének
a napjára kell megállapítani.”
92. § Az Szja tv. 67/A. §-a és a § előtti cím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem
67/A. § (1) Tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem a magánszemély által tőzsdei összetett ügyleten vagy tőzsdei származtatott ügyleten az adóévben elszámolt nyereségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a magánszemély által a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén kötött tőzsdei összetett ügyleten vagy tőzsdei származtatott ügyleten az adóévben elszámolt veszteségek együttes összegét.
(2) A tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(3) A tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmet a kifizető negyedévenként, a közreműködésével kötött tőzsdei összetett ügyleten és tőzsdei származtatott ügyleten a negyedév első napjától az utolsó napjáig terjedő időszakban (a megállapítási időszakban) elszámolt nyereség és a közreműködésével a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén kötött tőzsdei összetett ügyleten vagy tőzsdei származtatott ügyleten a megállapítási időszakban elszámolt veszteség figyelembevételével, a (4) bekezdés szerint állapítja meg.
(4) Ha a megállapítási időszakban a (3) bekezdés szerinti nyereség összege
a) meghaladja a (3) bekezdés szerinti veszteség összegét, a különbözet után a kifizető az adót a megállapítási időszakot követő hó 12. napjáig megállapítja, levonja és megfizeti, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja;
b) nem éri el a (3) bekezdés szerinti veszteség összegét, a különbözet (a továbbvihető ügyleti veszteség) ugyanazon kifizetőnél az adóéven belül bármely következő megállapítási időszakban figyelembe vehető a tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál.
(5) A kifizető az adóévet követő január 31-éig köteles olyan igazolást átadni a magánszemély részére, amelyben feltünteti az általa az adóévben a magánszemély javára megállapított, tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmet és a jövedelem után megállapított adót, valamint – összesítve – a közreműködésével kötött tőzsdei összetett ügyleten és tőzsdei származtatott ügyleten az adóévben elszámolt nyereséget és veszteséget, továbbá a továbbvihető ügyleti veszteségnek azt a részét, amelyet a tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe. A kifizető az adóéven belül csak olyan igazolást állíthat ki, amelyen feltünteti, hogy az adóbevallás céljára nem alkalmas.
(6) A magánszemély az adót az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megállapítja, bevallja és megfizeti, bevallásában a kifizető által levont adó összegét megfizetett adóelőlegként veszi figyelembe. A magánszemély adóbevallásában, az adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem
a) megállapításánál érvényesíti az adóéven belül a kifizető által a tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített, a kifizető igazolásában feltüntetett továbbvihető ügyleti veszteséget;
b) csökkentéseként számolja el a továbbvihető árfolyamveszteségnek [67. § (4) bek. b) pont] azt a részét, amelyet az adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített.
A magánszemély az a)–b) pontban meghatározott összegeket egymást követően, legfeljebb az érintett rendelkezés figyelembevétele nélkül meghatározott adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem összegéig számolja el.
(7) A magánszemély a továbbvihető ügyleti veszteségnek azt a részét, amelyet
a) a (6) bekezdés a) pontja szerint nem érvényesített, bevallásában az adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem csökkentéseként számolja el, legfeljebb az e rendelkezés figyelembevétele nélkül megállapított adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem mértékéig;
b) sem a (6) bekezdés a) pontja szerint, sem az a) pont alapján nem érvényesített, döntése szerinti megosztásban az adóévet követő adóév tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmének, árfolyamnyereségből származó jövedelmének megállapításánál, vagy az adóévet megelőző adóév tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmének, árfolyamnyereségből származó jövedelmének önellenőrzésével érvényesítheti (bármely esetben legfeljebb az e rendelkezés figyelembevétele nélkül megállapított, említett jövedelem mértékéig), feltéve, hogy a továbbvihető ügyleti veszteségnek a keletkezése adóévében nem érvényesített részét a keletkezés adóévéről szóló bevallásában feltünteti.
(8) A tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a) tőzsdei összetett ügylet: olyan – a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként kötött – tőzsdei ügylet, amelyet több tőzsdei ügylet (a részügyletek) összesített eredményére kötnek;
b) tőzsdei származtatott ügylet: olyan tőzsdei termékre – a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként kötött – tőzsdei ügylet, amelynek értéke valamely más tőzsdei termék (így különösen áru, részvény, kötvény, részvényindex, deviza) árfolyamától függ;
c) ügyleten elszámolt nyereség: tőzsdei összetett ügylet esetében az ügylet egésze vagy az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján, tőzsdei származtatott ügylet esetében az ügylet alapján a magánszemélyt a jövedelemszerzés időpontjában megillető bevételek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az ügylet, az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján vagy az ügylet teljesítése érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadások (költségek) együttes összegét (ideértve az ügylettel, az ügyletet alkotó egyes részügyletekkel összefüggésben nyújtott befektetési szolgáltatás ellenértékét is);
d) ügyleten elszámolt veszteség: az ügylet, az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján vagy az ügylet teljesítése érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadások (költségek) együttes összegéből (ideértve az ügylettel, az ügyletet alkotó egyes részügyletekkel összefüggésben nyújtott befektetési szolgáltatás ellenértékét is) az a rész, amely meghaladja – tőzsdei összetett ügylet esetében az ügylet egésze vagy az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján, tőzsdei származtatott ügylet esetében az ügylet alapján – a magánszemélyt a jövedelemszerzés időpontjában megillető bevételek együttes összegét.
(9) A tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem tekintetében a jövedelemszerzés időpontja az ügylet megszűnésének (lezárásának) a napja. Ha a tőzsdei összetett ügyletet alkotó valamely részügylet úgy szűnik meg (zárul le), hogy ennek következtében a tőzsdei összetett ügylet is megszűnik (lezárul), akkor a tőzsdei összetett ügylet tekintetében a jövedelemszerzés időpontja a részügylet megszűnésének (lezárásának) a napja, és a le nem zárt részügyletet ettől az időponttól kezdve önálló ügyletnek kell tekinteni.
(10) Ha a tőzsdei összetett ügylet, az azt alkotó valamely részügylet, vagy a tőzsdei származtatott ügylet
a) értékpapírral történő teljesítéssel szűnik meg, az értékpapírt átruházó magánszemély által az ügylet, illetve a részügylet révén megszerzett jövedelem adókötelezettségére – e törvény előírásait figyelembe véve – a kamatból származó jövedelemre, vagy az árfolyamnyereségből származó jövedelemre,
b) áruval történő teljesítéssel szűnik meg, az árut átruházó magánszemély által az ügylet, illetve a részügylet révén megszerzett jövedelem adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre
vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az (1)–(9) bekezdésben foglalt rendelkezések helyett.”
93. § Az Szja tv. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) jogutód nélküli megszűnése következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettségek együttes összegét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és a magánszemélyre jutó kötelezettségek értékét a vagyonfelosztási javaslat (ennek hiányában az annak megfelelő megállapodás) szerint kell megállapítani. A kötelezettségek alapján teljesített kiadást a későbbiekben a jövedelem megállapításánál költségként nem lehet elszámolni. E rendelkezések irányadók a társas vállalkozás cégbejegyzése iránti kérelem elutasítása, valamint a társas vállalkozás cégbejegyzése iránti eljárás megszüntetése következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel megszerzett jövedelemre is.
(2) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani. Az értékpapír megszerzésére fordított értékből azt a részt, amelyet e jövedelem megállapításakor bevételt csökkentő tételként vettek figyelembe, a későbbiekben nem lehet elszámolni a magánszemély jövedelmének megállapításakor.
(3) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) vagyonából a magánszemély által tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonyának megszűnése – ide nem értve a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnését, az értékpapír átruházását – következtében, arra tekintettel megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemély által – a jogviszony megszűnésével összefüggő elszámolás keretében – átvállalt kötelezettségek együttes összegét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és a magánszemély által átvállalt kötelezettségek értékét a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani. Az átvállalt kötelezettségek alapján teljesített kiadást a későbbiekben a jövedelem megállapításánál költségként nem lehet elszámolni. E rendelkezések irányadók különösen a tagsági jogviszony kizárás, rendes felmondás vagy azonnali hatályú felmondás révén történő megszűnésére, valamint a társas vállalkozás átalakulása esetén a jogutódban részt venni nem kívánó tag vonatkozásában.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni.
(5) Az MRP szervezet megszűnése esetén a részt vevő magánszemély által a szervezet vagyonából megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja a magánszemély részére még járó, de a tulajdonába korábban nem került, a szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott értékpapírok (ide nem értve a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírokat) együttes könyv szerinti értékét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és az értékpapírok könyv szerinti értékét a szervezet utolsó üzleti évéről elkészített beszámolót alátámasztó nyilvántartások szerint kell megállapítani. Az MRP szervezet az adózás rendjéről szóló törvényben az adóbevallás benyújtására előírt határidőig résztvevőnként adatot szolgáltat az adóhatóság részére a jövedelem megállapításakor a bevétel csökkentéseként elszámolt értékpapírok együttes könyv szerinti értékéről.
(6) A vállalkozásból kivont jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a kifizető a jövedelemszerzés időpontjában megállapítja, levonja, és az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak megfelelően bevallja és megfizeti. A jövedelem tekintetében a társas vállalkozást kell kifizetőnek tekinteni.
(7) Ha az (1)–(3) és (5) bekezdés rendelkezései szerint a bevétel megállapításánál irányadó érték nem éri el az alapjául szolgáló eszköznek a jövedelemszerzés időpontjára vonatkozó szokásos piaci értékét, a jövedelem meghatározásakor a szokásos piaci értéket kell bevételnek tekinteni.
(8) A vállalkozásból kivont jövedelem tekintetében a jövedelemszerzés időpontja:
a) a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése esetén az utolsó üzleti évéről készített mérleg, zárómérleg mérlegfordulónapja;
b) a cégbejegyzési kérelem elutasítása, valamint a cégeljárás megszüntetése esetén az előtársasági működés időszakáról készített beszámoló mérlegfordulónapja;
c) az a)–b) pontban nem említett esetben a kifizetés, a juttatás napja; ha a kifizetés, illetve a juttatás ugyanazon magánszemély részére több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a kifizető mindig a jövedelmet fizeti ki először a magánszemély számára.”
94. § Az Szja tv. 74. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha az ingatlan fekvése szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén, akkor az ingatlan bérbeadásából, haszonbérbeadásából származó jövedelem – a (7) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – a magánszemély önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül.”
95. § Az Szja tv. 1., 3. és 6. számú melléklete e törvény 6–8. számú melléklete szerint módosul.
96. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 16. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése esetén az egyébként járó öröklési illeték felét, ha pedig az örökös a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó, akkor egynegyedét kell megfizetni. Ez utóbbi kedvezményre való jogosultságról a vagyonszerzőnek a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia.
(7) Azt az örököst, aki a hagyatékból ráeső termőföldet (tulajdoni hányadot) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély örököstársának ellenszolgáltatás fejében átengedi, az általa ténylegesen megszerzett örökrészt terhelő öröklési illetékből – ide nem értve a gépjármű, pótkocsi után fizetendő illetéket – kedvezmény illeti meg. A kedvezmény mértéke megegyezik annak az öröklési illetéknek az összegével, amelyet az örökösnek – átengedés hiányában – az átengedett termőföld (tulajdoni hányad) után fizetnie kellett volna.”
97. § (1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés a következő p) ponttal egészül ki:
[Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:]
„f) a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett – ideértve az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem lakás céljára használt épület (pl. kollégium, laktanya) átalakításával létesített – 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása;”
„p) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó termőföld vásárlása, amennyiben a megvásárolt termőfölddel a tulajdonában álló összes termőföld nagysága nem haladja meg a 300 hektárt vagy a 6000 aranykorona értéket. A mentességre való jogosultságról a vagyonszerző félnek kell nyilatkoznia. A nyilatkozatot a földhivatalhoz benyújtásra kerülő adásvételi szerződéshez kell csatolnia, mely nyilatkozatot az adásvételi szerződés másolatával a földhivatal a 92. § (1) bekezdés szerint továbbítja az illetékhivatalnak.”
(2) Az Itv. 26. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Termőföld tulajdonjogának az (1) bekezdés p) pontja alá nem eső módon, valamint vagyoni értékű jogának visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső megszerzése esetén az egyébként járó illeték egynegyedét kell megfizetni.”
(3) Az Itv. 26. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
„(13) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott mentesség feltételeit a vagyonszerzőnek az illetékhivatalnál kell – a vállalkozónak a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosultságáról, valamint a felépítést követő első értékesítéséről szóló nyilatkozatával – igazolnia legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig.”
98. § Az Itv. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke 7000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók.”
99. § Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:]
„13. A „Magyar igazolvány” és a „Magyar hozzátartozói igazolvány” kiadásával, cseréjével, pótlásával, visszavonásával és nyilvántartásával kapcsolatos eljárás, továbbá az igazolvány-nyilvántartásból teljesített adatszolgáltatás;”
100. § (1) Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének f) és l) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„f) lakástulajdon:
lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri. Ha az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lakóház van, az épületet – a hozzá tartozó kivett területtel együtt – lakástulajdonnak kell tekinteni. Nem minősül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.), továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően már legalább 5 éve más célra hasznosítanak;”
„l) lakóház építésére alkalmas telektulajdon:
az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyen csak szükséglakás, illetőleg olyan lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg. A lakás kialakítására szolgáló, az ingatlan-nyilvántartásban tetőtér, padlás elnevezéssel feltüntetett önálló ingatlan, valamint az építési engedély szerint lakóépület céljára létesülő építmény, amennyiben annak készültségi foka nem éri el a szerkezetkész (elkészült, ráépített tetőszerkezet) állapotot, a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnal egy tekintet alá esik;”
(2) Az Itv. 102. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 26. § (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásában új lakásnak minősül a lakástulajdon a használatbavételi engedély kiadását követő első – illetve, ha a lakást a használatbavételi engedély kiadását követően az építésre jogosult vállalkozótól a 23/A. § (1) és (4) bekezdésében meghatározott ingatlanforgalmazó vásárolja meg,akkor második – megvásárlásáig.”
101. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 11/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózó a bankszámlanyitást követő 15 napon belül közli az adóhatósággal valamennyi pénzforgalmi bankszámlájának, elszámolási számlájának számát. A bankszámla nyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétől számított 15 napon belül jelenti be az adóhatósághoz elsőként megnyitott belföldi pénzforgalmi bankszámláját. A bankszámla nyitásra kötelezett adózónak legalább egy belföldi pénzforgalmi bankszámlával kell rendelkeznie.”
102. § Az Art. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az illetéktörvényben bejelentésre kötelezett személy a jogügyletet tartalmazó okiratnak a földhivatalhoz történő benyújtásakor – az erre a célra az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon – bejelenti
a) visszterhes ingatlanátruházás esetén – az ingatlannak közérdekű célra történő megvásárlása, illetve a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő ingatlan átruházásának kivételével – az ingatlant értékesítő magánszemély,
b) az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén a bevételt szerző magánszemély
adóazonosító jelét, ennek hiányában a 12. § (1) bekezdése szerinti természetes azonosító adatait (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámát). A földhivatal a kérelmet visszautasítja, amennyiben a bejelentés az adóazonosító jelet, illetőleg ennek hiányában a természetes azonosító adatokat (nem magyar állampolgárságú magánszemélynél az útlevélszámot) nem vagy hiányosan tartalmazza.”
103. § Az Art. 15. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Amennyiben az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámlaszáma a számlát vezető hitelintézet érdekkörében felmerült ok, illetőleg intézkedés miatt megváltozik, az eredeti és a megváltozott számlaszámot a hitelintézet köteles bejelenteni – az adózó adóazonosító számának feltüntetésével – a változástól számított 15 napon belül az állami adóhatóságnál.”
104. § Az Art. 16. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Az állami adóhatóság hivatalból állapítja meg az adóazonosító jelét annak a magánszemélynek,
a) aki bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, vagy
b) akinek az adóhatóság jogszabályban meghatározott feladatainak végrehajtásához adóhatósági nyilvántartása szükséges.”
105. § Az Art. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet megterhelte, bankszámlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a hitelintézet vagy – ha jogszabály lehetővé teszi – az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták. Minden más esetben az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adóhatóság számláján a befizetést jóváírják.”
106. § Az Art. 28. §-ának (1)–(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A fizetési kötelezettséget a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező adózónak belföldi pénzforgalmi bankszámlájáról átutalással, pénzforgalmi bankszámlával nem rendelkező adózónak belföldi postautalvánnyal vagy belföldi bankszámlájáról történő átutalással kell teljesítenie.
(2) A bankszámla nyitásra kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság kizárólag az adózó belföldi bankszámlájára történő átutalással teljesítheti. A bankszámla nyitásra nem kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság belföldi bankszámlára történő átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak.”
107. § Az Art. a következő 28/A. §-sal egészül ki:
„28/A. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettség forintban teljesíthető, a költségvetési támogatás forintban utalható ki.
(2) Ha az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó alapjának megállapításához szükséges értéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának megállapításakor
a) az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 19. §-a szerinti halasztásra jogosult adóalanynak a halasztás lejártának időpontjában,
b) folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás [áfatörvény 13. § (1) bekezdés 23. pont] esetében a bizonylat kibocsátásának napján,
c) egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.
(3) Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amelynek a (2) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történő átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző negyedévre vonatkozó, USA dollárban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.”
108. § Az Art. 45. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szervei, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, továbbá a menekültügyi hatóság (a továbbiakban: igazgatási szervek) részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Az igazgatási szerv az állami adóhatóság megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad, ha az ellenőrzéshez vagy az adóigazgatási eljáráshoz szükséges.”
109. § Az Art. a következő IV/A. fejezettel egészül ki:
„IV/A. Fejezet
Az Európai Közösségek adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása
Illetékes hatóság
48/A. § Az Európai Közösségek adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása tekintetében illetékes hatóság – a vám és a jövedéki adó kivételével – az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Kapcsolattartó Irodája (a továbbiakban: KKI).
Adómegállapítási jogsegély
Adóadat átadás
48/B. § (1) A KKI az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére átadja azokat az adóadatokat, amelyek a megkereső tagállamban a jövedelem-, nyereség- és vagyonadók, valamint az általános forgalmi adó megállapításához szükségesek. E rendelkezés az importot terhelő fizetési kötelezettségekkel összefüggésben nem alkalmazható.
(2) A KKI hivatalból adja át a másik tagállam illetékes hatóságának az (1) bekezdésben meghatározott adókkal összefüggő adóadatokat, amennyiben
a) alapos okkal feltételezhető, hogy a másik tagállamban adóveszteség keletkezik,
b) az adózó olyan adókedvezményt vesz igénybe, illetve az adózót olyan adómentesség illeti meg, amely a másik tagállamban adófizetési kötelezettség növekedést eredményez, illetve adókötelezettséget keletkeztet,
c) az adózó más tagállami illetőségű adózóval adókikerülés céljából harmadik tagállamon vagy tagállamokon keresztül bonyolítja ügyleteit,
d) a KKI úgy ítéli meg, hogy az adómegtakarítás a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályok megsértésével az eredmény újraelosztása útján valósul meg,
e) a korábban átadott adóadatokhoz képest olyan új tények, körülmények merültek fel, melyek a tényállást az adómegállapítás eredményessége érdekében kiegészítik.
(3) A KKI az adózót kérelmére tájékoztatja a (2) bekezdés alapján átadott adóadatairól.
(4) A KKI viszonosság alapján más tagállam illetékes hatóságának az (1)–(2) bekezdésben foglaltakon túl is átadhat adóadatot, ha az a másik tagállamban az adómegállapításhoz szükséges.
Titokvédelem
48/C. § Az adóügyi együttműködés eredményeként a KKI tudomására jutott adóadatok adótitoknak minősülnek azzal, hogy
a) azokat csak az adómegállapításban és az adóellenőrzésben közvetlenül közreműködő személy, illetőleg az adóadattal érintett ügyben az egyébként eljáró adónyomozó használhatja fel,
b) a tájékoztatás joga megilleti a bírósági eljárásban a törvény alapján közvetlenül részt vevő személyt.
Az adóadat átadás korlátai
48/D. § (1) A KKI megtagadja a megkeresés teljesítését, ha a kért adóadat a 45. § (2) bekezdése alapján belföldön nem használható fel, illetőleg a megkereső tagállam joga a 48/C. §-ban foglaltakat nem tartalmazza.
(2) A KKI a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadhatja, ha
a) a kért adóadat beszerzése a KKI vagy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság számára aránytalanul nagy terhet jelentene,
b) az adóadat kiadásával jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítését veszélyeztetné,
c) alapos okkal feltételezhető, hogy a megkereső hatóság a hazai joga alapján rendelkezésére álló eszközöket – az elérni kívánt cél veszélyeztetése nélkül – még nem merítette ki,
d) a kért adóadat kiadása kereskedelmi, üzleti, szakmai titok vagy üzleti eljárás felfedéséhez vezetne, vagy egyéb módon a jogrendbe ütközne.
Behajtási jogsegély
48/E. § Az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére a KKI intézkedik a más tagállamot megillető, általános forgalmi adóból származó tartozás, valamint a tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek végrehajtása iránt. Az e fejezetben meghatározott tartozás a belföldi tartozással azonos megítélés alá esik.
Az adatkérésre irányuló megkeresés
48/F. § A KKI az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére átadja azokat az adóadatokat, amelyek a 48/E. §-ban meghatározott adóval összefüggő tartozások behajtásához szükségesek.
A kézbesítés iránti megkeresés
48/G. § A KKI megkeresésre kézbesíti az adózónak azt a határozatot, illetve egyéb okiratot, amelyet a megkereső hatóság az adótartozás behajtása érdekében kibocsátott. A KKI haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot az általa tett intézkedésről, különösen a kézbesítés időpontjáról.
A biztosítási intézkedés megtétele iránti megkeresés
48/H. § A KKI az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a biztosítási intézkedést a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság útján foganatosítja.
A behajtás iránti megkeresés
48/I. § (1) A KKI az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a belföldi jogszabályok alapján intézkedik a külföldi hatóság által csatolt végrehajtható okiratban foglalt követelés végrehajtása iránt.
(2) A KKI haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot a behajtást érintő körülmények változásáról.
(3) A KKI megkeresése alapján az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező belföldi adóhatóság a megkereséshez csatolt végrehajtható okirat alapján a végrehajtást és a biztosítási intézkedés foganatosítását határozattal rendeli el.
A behajtás iránti kérelem elutasítása
48/J. § (1) A KKI a megkeresésben foglalt kérelmet elutasítja, ha a megkereső hatóság nem igazolja, hogy
a) a tartozás jogerős és végrehajtható okirat rendelkezésein alapul, és
b) a végrehajtást a hazai joga alapján megkísérelte, de az nem vezetett eredményre, illetőleg csak részleges eredményre vezetett.
(2) A KKI a behajtási, illetve a biztosítási intézkedés iránti kérelmet elutasíthatja, ha annak teljesítése a kötelezett gazdasági tevékenységét ellehetetlenítené, és ez a Magyar Köztársaságban jelentős gazdasági és társadalmi nehézséget okozna.
A behajtási eljárás felfüggesztése
48/K. § Ha az adott ügyben a megkereső hatóság államának szabályai alapján jogorvoslati eljárás indult, az eljáró magyar adóhatóság az ügyben illetékes szerv által hozott érdemi döntésig a behajtási eljárást felfüggeszti. Amennyiben a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent és a bíróság jogerős döntése az adóhatóság határozatát helybenhagyja, a bírósági határozat végrehajthatóságához nincs szükség külön intézkedésre. A határozat jogerőre emelkedésekor, annak rendelkezései alapján a megkereső állam illetékes hatóságának erről szóló értesítését követően a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság a végrehajtási eljárást folytatja.
Elévülés
48/L. § A külföldről érkező behajtási megkeresés esetén a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a megkereső hatóság államának joga az irányadó. Amennyiben a KKI intézkedése alapján a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság intézkedése a végrehajtáshoz való jog elévülését érinti (elévülés nyugvása, meghosszabbodása), ennek megítélésére a 95. § rendelkezései az irányadók.
A tartozás kiegyenlítése
48/M. § A tartozást a kötelezett forintban fizeti meg. A tartozás kiegyenlítésére a megkereső hatósággal folytatott egyeztetés után a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság fizetési könnyítést engedélyezhet. A külföldről érkező megkeresésben feltüntetett követelésre az adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel.
Költségek
48/N. § A behajtási jogsegéllyel kapcsolatban felmerült valamennyi költség – a megalapozatlan megkeresés eredményeként induló eljárással összefüggésben felmerülő költséget kivéve – a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező belföldi adóhatóságot terheli, amennyiben a végrehajtás költségét nem tudja a fizetésre kötelezettre hárítani.
Külföldre irányuló megkeresések
48/O. § A KKI másik tagállam kapcsolattartó irodáját együttműködés céljából az e törvényben szabályozott együttműködési formáknak megfelelően megkeresheti.”
110. § Az Art. 54. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
„(4) A (2) bekezdés első mondatában meghatározott felülellenőrzést kizárólag a másodfokú adóhatóság alkalmazásában álló köztisztviselőkből, illetve hivatásos állományú testületi tagokból létrehozott szervezeti egység végezheti.”
111. § Az Art. 60/A. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.”
112. § Az Art. 87. §-ának (5) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A végrehajtási kifogásnak a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van.”
113. § (1) Az Art. 89. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az ingóvégrehajtás eredménytelen, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki, az adóhatóság vezetője határozatban rendeli el az ingatlan-végrehajtást. A határozat a kézbesítéssel jogerőre emelkedik, ellene végrehajtási kifogásnak van helye. A végrehajtási kifogás jogerős elbírálásáig nincs helye az ingatlan értékesítésének.”
(2) Az Art. 89. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A végrehajtást elrendelő a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a végrehajtási jogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.”
114. § Az Art. 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a törvény a következő 90/A. §-sal egészül ki:
„90. § Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének a 89. § (2) bekezdése alapján nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg, amelyről az adóhatóság határozatot hoz. A határozat a kézbesítéssel jogerőre emelkedik, ellene végrehajtási kifogásnak van helye. Az adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a jelzálogjog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a jelzálogjogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.
90/A. § (1) Az adóhatóság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 114. §-a szerinti értesítésében a zálogjogosultat arról tájékoztatja, hogy a zálogjogból fakadó igényét bírósági végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül kell bejelentenie az adós lakóhelye (székhelye) szerinti helyi bíróságnál.
(2) A bíróság a kérelemről a Vht. 48. §-ának (2) bekezdésében és 114/A. §-ában, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 386. §-ában foglaltak szerint határoz, és határozatát megküldi az adóhatóságnak is. A kérelem elbírálása során az adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási ügyön az adóhatóság által lefolytatott végrehajtási eljárást kell érteni.
(3) A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyező határozat jogerőre emelkedését követően a bíróság a végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak, hogy a végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtás foganatosítását végző végrehajtónak.”
115. § Az Art. 95. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Adó-, társadalombiztosítási csalás (Btk. 310. §), illetve csalás (Btk. 318. §) esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.”
116. § Az Art. 96/A. §-a a következő (13)–(16) bekezdéssel egészül ki:
„(13) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvénynek az ügyvédi irodára, az egyéni ügyvédre és az ügyvédi iroda tagjára vonatkozó rendelkezéseit a végrehajtói irodára, az önálló bírósági végrehajtóra, illetve a végrehajtói iroda tagjára is alkalmazni kell.
(14) Az adózó a termék-előállítást szolgáló beruházás megkezdését követő 30 napon belül bejelenti az állami adóhatósághoz:
a) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 21. §-ának (7), (10) vagy (11) bekezdésében meghatározott adókedvezményre jogosító beruházás megkezdését;
b) a beruházás értékének tervezett összegét;
c) a beruházás helyét;
d) az adókedvezményre jogosító üzembe helyezés várható időpontját.
(15) Ha az adózó a termék-előállítást szolgáló beruházást 2002. január 1. előtt megkezdte, a (14) bekezdésben meghatározott adatokat 2002. január 31-ig köteles az állami adóhatósághoz bejelenteni.
(16) Az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében adókötelezettségeit – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a mezőgazdasági őstermelőre irányadó szabályok szerint teljesíti. A családi gazdálkodó és említett családtagja a családi gazdaság nyilvántartási számát az adózásával összefüggő valamennyi iratán, valamint a törvény alapján adókedvezményt, adómentességet biztosító nyilatkozatán köteles feltüntetni. Ha a családi gazdálkodó és említett családtagja kizárólag őstermelői tevékenységet folytat, az általános forgalmi adó tekintetében alanyi adómentesség választására a személyi jövedelemadóról szóló törvényben az átalányadózás választására előírt értékhatárig jogosult.”
117. § Az Art. 100. §-át követően a következő 100/A. §-sal egészül ki:
„100/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás tárgykörében az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést célozza:
– a Tanács 79/1071/EGK, 92/12/EGK és 92/108/EGK irányelvei által módosított, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező eljárásokból, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból származó követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv;
– a Tanács 79/1070/EGK és 92/12/EGK irányelvei által módosított, a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás területén érvényesülő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv;
– a Tanács 218/92/EGK rendelete a közvetett adózás (áfa) területén érvényesülő igazgatási együttműködésről.”
118. § A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-a (8) bekezdésének 1–3. és 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(8) E törvény alkalmazásában]
„1. tőzsde, tőzsdei határidős, opciós és azonnali ügylet: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom;
2. nyitott pozíció, elszámolóház, központi értékpapírszámla, értékpapírszámla, ügyfélszámla, dematerializált értékpapír, befektetési szolgáltató, portfólió-kezelés: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom;
3. pénzügyi instrumentum: a tőkepiacról szóló törvény szerint meghatározott tőzsdei termék, valamint az értékpapír, a deviza, az opció és ezek származékai;”
„6. tőzsdén kívüli opciós ügylet: valamely árura, pénzügyi instrumentumra tőzsdén kívül kötött, a tőkepiacról szóló törvényben opciós ügyletként meghatározott fogalomnak megfelelő ügylet;”
119. § Az Szt. 20. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A devizakülföldi társaságnak (a vámszabad területi társaságnak, ideértve a devizajogszabály szerint devizakülföldinek minősülő egyéb társaságokat is) az éves beszámolót magyar nyelven, a létesítő okiratban rögzített konvertibilis devizában kell elkészíteni. Az adatokat a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyam jegyzése szerinti devizaegységben kell megadni.”
120. § Az Szt. 36. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A tőketartalék csökkenéseként kell kimutatni:]
„c) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó – a jegyzett tőke leszállításával arányos – tőketartalék-kivonás összegét,”
121. § Az Szt. 37. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az eredménytartalék csökkenéseként kell kimutatni:]
„f) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó – a jegyzett tőke leszállításával arányos – eredménytartalék-kivonás összegét,”
122. § Az Szt. 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a valuta- és devizakészlet, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek 60. § (3) bekezdése szerinti értékelésekor kimutatott, összevontan nyereséget mutató különbözetet, amelyet a következő üzleti év(ek) – előbbiekből adódó – árfolyamvesztesége esetén, továbbá ha a 85. § (3) bekezdésének f) pontja szerinti árfolyamveszteség összege nagyobb mint a 84. § (7) bekezdésének f) pontja szerinti árfolyamnyereség összege, a különbözet összegében kell megszüntetni.”
123. § Az Szt. 53. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.
(4) Nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenés a már teljesen leírt, továbbá terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél.”
124. § Az Szt. 54. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A külföldi pénzértékre szóló, tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél, illetve a hitelviszonyt megtestesítő (4) bekezdés szerinti értékpapírnál az (1), illetve a (4) bekezdés szerinti értékvesztés összegét, a (3), illetve a (6) bekezdés szerinti értékvesztés visszaírását devizában kell megállapítani, majd a nyilvántartási devizaárfolyamon kell azt forintra átszámítva a pénzügyi műveletek ráfordításai között, illetve a pénzügyi műveletek ráfordításait csökkentő tételként elszámolni. Ezt követően kell a 60. § szerinti árfolyamváltozás hatását megállapítani.”
125. § Az Szt. 57. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben az 53–56. § szerint alkalmazott leírások miatt az (1) bekezdés szerinti eszközök könyv szerinti értéke alacsonyabb ezen eszközök eredeti bekerülési értékénél és az alacsonyabb értéken való értékelés (immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a terven felüli értékcsökkenés, egyéb eszközöknél az értékvesztés elszámolás) okai már nem, illetve csak részben állnak fenn, az 53–56. § szerinti leírásokat meg kell szüntetni (immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a már elszámolt terven felüli értékcsökkenés, egyéb eszközöknél az elszámolt értékvesztés összegének csökkentésével), – a megbízható és valós összkép érdekében – az eszközt piaci értékére, legfeljebb a nyilvántartásba vételkor megállapított, a 47–51. § szerinti bekerülési értékére, immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékére az egyéb bevételekkel szemben, illetve a pénzügyi műveletek ráfordításait csökkentő tételként vissza kell értékelni (visszaírás).”
126. § (1) Az Szt. 58. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Amennyiben a vállalkozó él az 57. § (3) bekezdése szerinti lehetőséggel, illetve kötelező az 57. § (2) bekezdése szerinti visszaírás, akkor a piaci értékelésbe bevont, illetve a visszaírással érintett eszközök esetében a leltárnak – többek között – tartalmaznia kell:]
„a) az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értékét;”
(2) Az Szt. 58. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen meghaladja a könyv szerinti értékét, immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékét, akkor a különbözet összegével – a (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – csökkenteni kell az elszámolt terven felüli értékcsökkenés, az elszámolt értékvesztés összegét és az egyéb bevételekkel szemben, a részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztésénél a pénzügyi műveletek ráfordításainak csökkentésével növelni kell az adott eszköz könyv szerinti értékét.”
(3) Az Szt. 58. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Amennyiben az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke alacsonyabb a könyv szerinti értékénél, akkor az így mutatkozó különbözetet az 53. §-ban, illetve az 54. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell rendezni.”
(4) Az Szt. 58. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Amennyiben az (5) bekezdés szerinti eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke alacsonyabb könyv szerinti (bekerülési) értékénél, immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékénél, az adott eszköz (7) bekezdés b) pontja szerint elszámolt értékhelyesbítést meghaladó különbözettel – az 53. §-ban, illetve az 54. § (1) bekezdésében foglaltak szerint – a könyv szerinti (bekerülési) értéket kell terven felüli értékcsökkenés, értékvesztés elszámolásával csökkenteni.”
127. § Az Szt. 102. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Tartaléknak minősül
a) az egyszerűsített mérleg eszközoldalára beállított saját termelésű készletek, a fizetendő általános forgalmi adót nem tartalmazó vevőkkel szembeni követelések, a jogszerűen igényelt, de a mérlegfordulónapig pénzügyileg még nem teljesített támogatások, a 106. § (3) bekezdésének alkalmazása esetén a pénzkiadásból származó követelések, a pénzbevételből származó kötelezettségek bevételként még el nem számolható árfolyamnyeresége együttes összegének, és
b) az egyszerűsített mérleg forrásoldalára beállított, a vásárolt készletek záró állományához, az immateriális javak, a tárgyi eszközök beszerzéséhez nem kapcsolódó szállítókkal szembeni kötelezettségek levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó összege, továbbá a 103. § (1) bekezdése szerinti céltartalék, valamint a 103. § (2) bekezdése szerinti rövid lejáratú kötelezettségek közül a jövőbeni kiegyenlítésükkor költséget, ráfordítást jelentő kötelezettségek együttes összegének
különbözete (negatív előjelű is lehet).”
128. § Az Szt. 105. §-a (8) bekezdésének harmadik és negyedik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha a 23. § (5) bekezdése szerinti átsorolás kifizetett vásárolt vagy saját termelésű készletből történik, az ilyen tárgyi eszköz bekerülési (legfeljebb piaci) értékében a 111. § (6) bekezdésében foglaltak szerinti költségkorrekciót el kell számolni.”
129. § Az Szt. 112. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A devizában fennálló követelések és kötelezettségek nyilvántartás szerinti értéke és a forintra átszámított értéke közötti, a kiegyenlítéskor realizált árfolyamkülönbözetet]
„c) a szállítóval szembeni kötelezettség teljesítésekor, előjelétől függetlenül az anyag- és árubeszerzés költségei között, illetve a beruházás üzembe helyezéséig, a vagyoni értékű jog használatbavételéig egyéb kiadásként, ezt követően árfolyamnyereség esetén egyéb adóköteles bevételként, árfolyamveszteség esetén egyéb termelési és kezelési költségként,”
130. § Az Szt. 151. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozó a 150. § (2) bekezdése szerinti könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló elkészítésével olyan természetes személyt köteles megbízni, illetve ezen feladatok végzésére alkalmazni, aki okleveles könyvvizsgálói képesítéssel, illetve mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik, vagy olyan számviteli szolgáltatást nyújtó társaságot, amelynek a feladat végzésével megbízott tagja, alkalmazottja rendelkezik az előbbi képesítéssel.”
131. § Az Szt. 163. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttéréskor az egyszerűsített mérleg alapján kell a nyitómérleget elkészíteni úgy, hogy a mérleg főösszege ne változzon meg. A nyitómérleg eredménytartalék sorába az egyszerűsített mérlegben kimutatott eredménytartalék és tartalék együttes összegét kell beállítani. Az egyszerűsített mérleg szerinti eredményt a nyitómérlegben a mérleg szerinti eredmény sorban kell szerepeltetni. Nyitás után]
„c) a 102. § (6) bekezdésének a) pontjában felsorolt, a tartalékban figyelembe vett tételek összegét – ide nem értve a vevőkkel szembeni követeléseket – el kell számolni rendkívüli bevételként az eredménytartalékkal szemben;”
132. § Az Szt. 167. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az elektronikus dokumentumok, iratok alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának követelményeit az elektronikus aláírásról szóló törvény határozza meg azzal, hogy számviteli bizonylatként a minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum, irat alkalmazható, ha megfelel e törvény előírásainak, és ha a hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítvány érvényessége a 169. § (1)–(2) bekezdése szerinti időtartamon belül ellenőrizhető.”
133. § (1) Az Szt. 169. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, valamint az azt alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófőkönyvet vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 10 évig köteles megőrizni.”
(2) Az Szt. 169. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A bizonylat elektronikus formában is megőrizhető, ha az alkalmazott módszer biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét és az megfelel a 167. § (5) bekezdése szerinti feltételeknek.”
134. § A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 3. §-ának c)–e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a jelenlegi f)–k) pontok jelölése h)–m) pontra változik:
[A kamara a tagok képviseletében]
„c) kialakítja, folyamatosan kiegészíti, módosítja és közreadja a magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardokat, figyelemmel kíséri azok megtartását, gondoskodik a nemzetközi könyvvizsgálati standardokkal való összhangjukról,
d) megszervezi és irányítja a könyvvizsgálati munka minőség-ellenőrzését, ennek érdekében olyan minőség-ellenőrzési rendszert működtet, amelynek hatálya kiterjed a könyvvizsgálói társaságok és az egyéni könyvvizsgálók által alkalmazott minőség-ellenőrzési rendszer értékelésére, az alkalmazott eljárások megítélésére és a könyvvizsgálati munkaanyagok felülvizsgálatára,
e) szakmai továbbképzés, tanácsadás keretében módszertani segítséget nyújt és felvilágosítást ad a könyvvizsgálóknak munkájuk ellátásához, szakmai kiadványokkal, konferenciák és más rendezvények szervezésével elősegíti, hogy a tagok munkájukat e törvényben és más jogszabályokban előírt módon végezzék, a könyvvizsgálattal összefüggő kérdésekben véleményt nyilvánít és ad közre,
f) közreműködik az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzésében,
g) kialakítja a kamarai tagjelöltek szakmai gyakorlatának kamara által ellenőrzött formáját,”
135. § A Kktv. 5. §-ának d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kamara tagja lehet az a természetes személy, aki]
„d) munkaviszonyban, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyban, szolgálati viszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban (a továbbiakban: munkaviszony) – a 6. § (1) bekezdésében és a 30. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével – nem áll, illetve aki a 19. §-ban részletezett könyvvizsgálói társaságon kívül más gazdasági társaságban személyes közreműködésre tagként, vezető tisztségviselőként nem kötelezett, illetőleg munkaviszonyát, személyes közreműködésre vonatkozó jogviszonyát a kamarai tagsági viszony keletkezésével megszünteti,
e) kamarai taggal, a törvény hatálybalépése előtt hatályban volt rendelkezések szerint bejegyzett könyvvizsgálóval kötött munkaszerződés alapján, illetőleg a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál könyvvizsgáló mellett munkaviszonyban, a 30. § (1) bekezdése szerinti tagsági viszonyban végzett, az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzését követően megkezdett, és a tagfelvételi kérelem előterjesztését megelőző öt éven belül teljesített, a kamara által ellenőrzött hároméves szakmai gyakorlatot [a 26. § (2) bekezdésében meghatározott könyvvizsgálói tevékenységben való közreműködést] igazolt,”
136. § (1) A Kktv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kamara tagja köteles a könyvvizsgálói és az általa ellátható egyéb tevékenységet lelkiismeretesen, esküjének megfelelően, a jogszabályok és a magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok alapján, körültekintően végezni, köteles a könyvvizsgálat során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, legjobb tudása szerint eljárni.”
(2) A Kktv. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A kamarai tag köteles a tevékenysége során tudomására jutott, a megbízással összefüggő információkat és adatokat megőrizni. Ezeket az adatokat sem saját, sem ügyfelei vagyoni döntéseinél, sem más ügyfelei részére készített jelentéseiben nem használhatja fel. A kamarai tag felelős azoknak a személyeknek a titoktartásáért, akik általa bármilyen módon az e körbe tartozó adatok birtokába jutottak. Nem jelenti a titoktartási kötelezettség megszegését a kamara által működtetett minőség-ellenőrzési rendszer keretei között, valamint a kamara Etikai Bizottsága által lefolytatott etikai eljárás során kért, a minőség-ellenőrzéshez, az etikai eljárás lefolytatásához szükséges és arányos adatszolgáltatás teljesítése, a könyvvizsgálói munkaanyagoknak a minőség-ellenőrzéssel megbízott, illetőleg az etikai eljárásban részt vevő kamarai tagok rendelkezésére bocsátása. E tekintetben a minőség-ellenőrzéssel megbízott, illetve az etikai eljárásban részt vevő személyeket a kamarai taggal azonos titoktartási kötelezettség terheli.”
137. § A Kktv. 13. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kamarai tagság szünetel]
„b) ha a tag közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyt, szolgálati viszonyt vagy nem könyvvizsgálói tevékenységet végző vállalkozásnál, gazdálkodó szervezetnél munka viszonyt, munkaviszony jellegű jogviszonyt létesített, a 6. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével, továbbá ha a 19. §-ban részletezett könyvvizsgálói társaságon kívül más gazdasági társaságban személyes közreműködésre kötelezett tagsági viszonyt vagy személyes közreműködésre kötelezett vezető tisztségviselői jogviszonyt létesít.”
138. § (1) A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 2. §-ának (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[E törvény szabálya szerint jogosult eljárni]
„c) az a szervezet, amely támogatásra irányuló igényt (pályázatot) nyújtott be. Ha a beszerzés nem osztható meg a támogatásból és a saját forrásból megvalósítandó beszerzés tekintetében, e törvényt önkéntesen alkalmazó szervezetnek a közbeszerzési eljárást az egész beszerzésre kell megindítania.”
(2) A Kbt. 2. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az e törvényt a (4) bekezdés alapján önkéntesen alkalmazó szervezetre vagy személyre a törvény minden rendelkezése vonatkozik. Kivétel ez alól a (4) bekezdés c) pontjában meghatározott szervezet, amelyre a 32. § (2) bekezdésében az anyagi fedezet rendelkezésre állására vonatkozó szabály nem vonatkozik; valamint az 55. § (4) bekezdését, a 62. § (3) bekezdését és a 73. § (1) bekezdését úgy kell alkalmazni, hogy az ott írt oknak, illetve körülménynek minősül a támogatásra irányuló igény el nem fogadása. A (4) bekezdés c) pontjában meghatározott szervezet továbbá a felhívásban (az egyéb információk körében) köteles e bekezdésben foglaltakra felhívni az ajánlattevők (részvételre jelentkezők) figyelmét.”
139. § A Kbt. 10. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„d) támogatás: egy vagy több – az 1. § a) pontjában meghatározott – szervezet, illetőleg nemzetközi szervezet által pénzforrás juttatása útján biztosított anyagi előny, melyet a 2. § (1) bekezdésében meghatározott beszerzésre kell fordítani, feltéve, hogy annak (azoknak) az összege meghaladja a beszerzés értékének ötven százalékát és a 2. § (3) bekezdése szerinti értékhatárt, és a támogatók között legalább egy – az 1. § a) pontjában meghatározott – szervezet van;”
140. § A Kbt. 31. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az ajánlatkérő legkésőbb a közbeszerzési eljárás előkészítése során köteles meghatározni a közbeszerzési eljárásának belső felelősségi rendjét, a nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek (szervezetek) felelősségi körét.”
141. § (1) A Kbt. 34. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés az alábbi d) ponttal egészül ki:
[Ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, a részvételi felhívásban jogosult, az ajánlati felhívásban köteles meghatározni]
„a) az összességében legelőnyösebb ajánlat megítélésére szolgáló részszempontokat;”
„d) azt a módszert, amellyel megadja a ponthatárok [c) pont] közötti pontszámot, mely módszer minden részszempont esetében azonos.”
(2) A Kbt. 34. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 34. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti részszempontokat az ajánlatkérőnek az alábbi követelményeknek megfelelően kell meghatároznia:
a) a részszempontok körében nem értékelhető az ajánlattevő szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmassága;
b) a részszempontok között mindig meg kell adni az ellenszolgáltatás (ajánlati ár, díj) mértékének részszempontját;
c) a részszempontoknak gazdaságilag értékelhető mennyiségi, illetve minőségi tényezőkön kell alapulniuk, a közbeszerzés tárgyával, illetőleg a szerződés feltételeivel kell kapcsolatban állniuk;
d) a részszempontok nem eredményezhetik ugyanazon ajánlati tartalmi elem többszöri értékelését;
e) ha részszempont körében alszempontok is meghatározásra kerülnek, alszempontokként azok – tényleges jelentőségével arányban álló – súlyszámát is meg kell adni.”
142. § A Kbt. 35. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ajánlatkérő a felhívásban az (1) bekezdés a)–d) pontjaiban meghatározott célok közül csak egyet részesíthet előnyben és annak súlyszáma az ellenérték súlyszámának legfeljebb tíz százaléka lehet.”
143. § A Kbt. 43. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ajánlatkérő egy ízben, az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel, legfeljebb tíznapos határidőt biztosíthat a 44. és 46. § szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására, formai hiányosságának pótlására, valamint egyéb, az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására, így különösen a nem megfelelő aláírással vagy példányszámban benyújtott ajánlat esetén.
(5) A (4) bekezdés szerinti hiánypótlás lehetőségének biztosításáról vagy ennek kizárásáról az ajánlatkérőnek a felhívásban kell rendelkeznie. Ha az ajánlatkérő nem zárja ki a hiánypótlást, és ennek körébe eső hiányt állapít meg, a hiánypótlási felhívásban pontosan megjelölt hiányokról, a hiánypótlási határidőről egyidejűleg, írásban köteles tájékoztatni az összes ajánlattevőt.”
144. § A Kbt. 44. §-a a következő (4)–(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4) bekezdés az alábbi (6) bekezdésre változik, az (5)–(6) bekezdés számozása pedig (7)–(8) bekezdésre változik:
„(4) Az ajánlatkérő az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alapján az ajánlattevőre és az alvállalkozókra vonatkozóan egymástól eltérő alkalmassági igazolási módot is előírhat. Ha azonos igazolási módot ír elő, a szerződés teljesítésére való alkalmassá minősítéshez az ajánlattevőnek és az alvállalkozóknak együttesen kell megfelelniük az előírt alkalmassági követelményeknek, kivéve, ha az ajánlatkérő ettől eltérően rendelkezik.
(5) Ha több ajánlattevő közösen tesz ajánlatot, valamennyi ajánlattevőnek egyenként kell megfelelnie az ajánlatkérő által előírt alkalmassági követelményeknek, kivéve, ha az ajánlatkérő ettől eltérően rendelkezik.
(6) Az ajánlati felhívásban meg kell határozni, hogy az (1), illetőleg (2) bekezdésben foglaltakkal összefüggő mely körülmények megléte, illetőleg hiánya vagy azok milyen mértékű fogyatékossága miatt minősíti az ajánlatkérő az ajánlattevőt, illetőleg az alvállalkozót alkalmatlannak a szerződés teljesítésére.”
145. § A Kbt. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„45. § (1) Az ajánlattevő az ajánlatában – kifejezetten és elkülönített módon, mellékletben – közölt üzleti titok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja. Az ajánlattevő nevének, székhelyének (lakóhelyének), az általa kért ellenszolgáltatásnak és a teljesítési határidőnek, valamint az olyan információnak, amely a pontozásnál szerepet játszik, a nyilvánosságra hozatalát azonban nem tilthatja meg.
(2) Az (1) bekezdés értelmében üzleti titok az ajánlattal összefüggő gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása az ajánlattevő jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban maradása érdekében az ajánlattevő a szükséges intézkedéseket megtette.”
146. § A Kbt. 55. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli úgy, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre a maximális, a többi ajánlat ugyanazon részszempont szerinti tartalmi elemére pedig a 34. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a felhívásban meghatározott módszerrel számolt pontszámot adja. Majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2)–(3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében a legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű (azonos összpontszámú) ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4)–(5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni.”
147. § A Kbt. 60. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés az alábbi g) ponttal egészül ki:
[Eredménytelen az eljárás, ha]
„d) egyik ajánlattevő sem vagy az összességében legelőnyösebb ajánlattevő nem tett – az ajánlatkérőnek a 32. § (2) bekezdése szerint rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére tekintettel – megfelelő ajánlatot;”
„g) a Bizottság megsemmisíti az ajánlatkérő valamely döntését, és az ajánlatkérő új közbeszerzési eljárás lefolytatását határozza el, vagy eláll az eljárás lefolytatásának szándékától.”
148. § A Kbt. 61. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az ajánlatkérő a költségvetési év végén az éves közbeszerzésekről a 7. számú mellékletben meghatározott minta szerint éves összegezést készít, melyet a tárgyévet követő év március 1-jéig köteles megküldeni a Tanácsnak.”
149. § A Kbt. 62. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4)–(6) bekezdés számozása (5)–(7) bekezdésre változik:
„(4) A szerződés – a 45. § (1) bekezdése szerinti melléklete kivételével, feltéve, hogy az abban foglaltak nem ellentétesek a 61. § (3) bekezdésével – nyilvános, annak tartalma közérdekű adatnak minősül.”
150. § A Kbt. 80. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Bizottság kérelemre indult eljárásáért – az eljárás megindításakor – százötvenezer forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.”
151. § (1) A Kbt. 88. §-a (1) bekezdésének f) és h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Bizottság határozatában]
„f) bírságot köteles kiszabni az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben;”
„h) a jogsértőt, jogsértés hiányában az alaptalan kérelmet előterjesztőt kötelezi az eljárási díj és a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.”
(2) A Kbt. 88. §-a a következő (5)–(6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az (5)–(7) bekezdés számozása (7)–(9) bekezdésre változik:
„(5) A bírság összegét az eset összes körülményére – így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő együttműködő magatartására, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására – tekintettel kell megállapítani. Ha a jogsérelem a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósul meg, a kiszabandó bírság legalább a bírság minimális összegének kétszerese.
(6) Az (1) bekezdés e) pontjában szereplő intézkedést az eset összes körülményére – így különösen a jogsérelem súlyára, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására – tekintettel kell megállapítani.”
152. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 49/H. §-ának felvezető szövege az alábbiak szerint módosul:
„49/H. § A köztisztviselő részére további, visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás biztosítható. Ilyen juttatás lehet, különösen:”
(2) A Ktv. 49/H. §-a az alábbi új i) ponttal egészül ki:
„i) élet-, nyugdíj- és kiegészítő biztosítási támogatás.”
(3) A Ktv. 49/H. §-ának utolsó mondata az alábbiak szerint módosul:
„Az e) pontban megjelölt juttatás mértéke kivételével a juttatás mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.”
153. § Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 4. § (2) és (3) bekezdésének helyébe az alábbi rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Amennyiben az (1) bekezdés alapján az egyházakat megillető összeg együttesen nem éri el a nyilatkozattétel éve személyi jövedelemadójának 0,8 százalékát, legalább ennek mértékéig az egyházaknak ténylegesen átutalandó összeget a központi költségvetésből ki kell egészíteni. A kiegészítésből az egyházak a legutóbbi népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó adataiból számított arányok szerint részesülnek. A felosztás arányainak meghatározásakor a vallási hovatartozás kérdésére választ adókat kell figyelembe venni. Amennyiben egy vallást több egyház követ, az egyes egyházak a kiegészítésből a javukra az (1) bekezdés alapján rendelkező magánszemélyek arányában részesülnek.
(3) Amennyiben bármely évben a személyi jövedelemadóból származó bevétel összes adóbevételen belüli aránya nem éri el a 2001. évi arányt, akkor a (2) bekezdés szerinti kiegészítés mértékét úgy kell növelni, hogy az egyházakat legalább a valorizált 2001. évi összeg megillesse.
(4) Az egyházaknak e szakasz alapján nyújtott támogatás helyzetét az egyházak bevonásával négyévenként, első alkalommal a 2006-os költségvetés elfogadása előtt felül kell vizsgálni.”
154. § E törvény – az e törvényben meghatározott kivételekkel – 2002. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit – az e törvényben meghatározott kivételekkel – ettől az időponttól kell alkalmazni.
155. § (1) E törvénynek az Exim tv.-t módosító rendelkezései az e törvény kihirdetését követő 8. napon lépnek hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Exim tv. 3. § (7) bekezdése, a 6. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a 7. § (1) bekezdésének e) pontja hatályát veszti.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Exim tv. 7. §-ának (3) bekezdésében az „a)–c) és e) pontjában” szövegrész helyébe az „a)–c) pontjában” szövegrész lép.
(4) E törvénynek az Exim tv.-t módosító rendelkezései a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a Bizottság tagállamoknak szóló, az EGK szerződés 93. (1) Cikkének értelmében kiadott, a szerződés 92. és 93. Cikkének a rövid lejáratú exporthitel-biztosítás területén való alkalmazásról szóló 97/C 281/03 Közleményével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
156. § (1) E törvény 3. §-ának (1) bekezdése 2003. december 31-én hatályát veszti.
(2) E törvény 3. §-ának (2) bekezdése 2004. január 1-jén lép hatályba.
(3) A biztosító a Bit. e törvénnyel módosított 86. és 87. §-ában foglaltaknak 2003. január 1-jéig köteles megfelelni.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Bit. 2. § (4) bekezdése, 92. § (2), (3), (4) bekezdése, 121. § (3) bekezdése, a 134. § (1) bekezdés i) pontja, a 138. § (1) bekezdésének j) pontja hatályát veszti.
157. § A Kontv. e törvénnyel módosított 1. § (1) bekezdésének m) és n) pontja az e törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
158. § (1) E törvény Vámtv.-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépést követően végzett vámigazgatási eljárásoknál, valamint a hatálybalépést követően kiadásra kerülő új engedélyek esetében kell alkalmazni.
(2) A Vámtv. e törvénnyel módosított 1. §-ának 7., 23., 36. és 46–47. pontja, valamint az e törvénnyel módosított 132. §-ának (11) bekezdése és a 147. §-a (1) bekezdésének e) pontja, továbbá az e törvénnyel módosított 1. számú melléklete az e törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Azok a gazdálkodók, amelyek tevékenységi engedélyét – a halasztott vámfizetési és a kezességvállalási engedély kivételével – a vámszempontból való megbízhatóság státuszának elvesztése miatt 2001. július 1-jét követően vonta vissza, illetve amelyek tevékenységi engedélyének meghosszabbítására irányuló kérelmét elutasította a vámhatóság, a fenti tevékenységi engedélyekre vonatkozóan előírt kötelező tilalmi idő letelte előtt azonnal kérelmezhetik az új engedélyek kiadását, amennyiben megfelelnek az e törvényben előírt megbízhatósági feltételeknek.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv.-ben és más jogszabályban szereplő „nem kereskedelmi forgalom” fogalom alatt a Vámtv. e törvénnyel módosított 1. §-ának 7. pontjában szereplő „nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru forgalma” meghatározást kell érteni.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv. 55. §-a (6) bekezdésének d) pontjában a „vagy devizagazdálkodás megsértése” és a „vagy deviza-szabálysértés” szövegrészek, 118. §-ának (4) bekezdése, 118. §-ának (5) bekezdésében az „és a devizahatósági jogkör gyakorlásával vagy a devizagazdálkodási teendőkkel” szövegrész, 155. §-a (3) bekezdésének a) pontjában a „devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar Nemzeti Banknak” szövegrész, 157. §-ának (9) bekezdésében „a devizahatóság és” szövegrész, 174. §-a (1) bekezdésének i) pontjában az „és deviza” szövegrész, 193. §-ának (2) bekezdésében az „árut/” és az „és fizetőeszközöket” szövegrész hatályát veszti.
159. § (1) A Jöt. e törvénnyel módosított 36. §-ának (1) bekezdése – e § (3) bekezdésében foglalt eltéréssel – 2002. július 1-jén lép hatályba.
(2) A Jöt. e törvénnyel módosított 71. §-ának rendelkezései e törvény kihirdetését követő 30. napon lépnek hatályba.
(3) A Jöt. e törvénnyel módosított 36. §-a (1) bekezdésének l) és m) pontjában és (2) bekezdésében foglaltak e törvény kihirdetése napján lépnek hatályba azzal, hogy 2002. július 1-jén a 36. § (1) bekezdés m) pontjában a „100,50 Ft/liter” szövegrész helyébe a „111,80 Ft/liter” szövegrész, a „80,20 Ft/liter” szövegrész helyébe a „89,20 Ft/liter” szövegrész, a „43,00 Ft/kg” szövegrész helyébe a „47,90 Ft/kg” szövegrész, a „22,00 Ft/nm3” szövegrész helyébe a „24,50 Ft/nm3” szövegrész, valamint a 36. § (2) bekezdésében a „80,20 Ft/liter” szövegrész helyébe a „89,20 Ft/liter” szövegrész lép.
(4) Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 90. §-a, 271. §-ának (1)–(4) bekezdése és 277. §-ának (10)–(11) bekezdése, valamint 16. számú mellékletének 1–11. pontja e törvény kihirdetése napján hatályát veszti.
160. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 26. §-a hatályát veszti.
161. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit – az (5)–(10) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – a 2002. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szja tv. 3. §-ának 24., 69. és 70. pontja, az Szja tv. 3. §-ának 62. pontjában a „– de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese –” szövegrész, az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének g) pontjában „a lakás bérleti” szövegrész, az Szja tv. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a „nyugdíj, más” szövegrész, az Szja tv. 20. §-ának (3) bekezdésében az „, és azok a mezőgazdasági őstermelői bevétel megállapításánál nem vehetők figyelembe” szövegrész, az Szja tv. 22. §-ának (6) bekezdésében a „legfeljebb azonban 1 200 000 forintot” szövegrész, az Szja tv. 47. §-ának (10) bekezdésében az „– ide nem értve a nyugdíjat –” szövegrész, az Szja tv. 48. §-a (1) bekezdésének második mondata, az Szja tv. 52. §-a (1) bekezdésének b) pontja, az Szja tv. 52. §-ának (3) bekezdésében az „e tevékenységéből származó bevétele a 4 millió forintot meghaladja vagy bármely más feltétel hiányában” szövegrész, az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.1. alpontjában az „árvaellátás” és „árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj és a baleseti állandó özvegyi nyugdíj” szövegrész, az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.3. alpontjában az „a nyugdíj előtti munkanélküli segély,” szövegrész, valamint az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6. alpontjában a „, továbbá a kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az étkezést” szövegrész, továbbá az Szja tv. 3. számú melléklete I. fejezetének 17. pontjában és 11. számú melléklete I. fejezetének 19. pontjában „, a lakás bérleti” szövegrész.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szja tv.
a) 3. §-ának 21. pontjában a „– kivéve a nyugdíjat és az azzal azonosan adózó jövedelmeket –” szövegrész helyébe a „(kivéve az adóterhet nem viselő járandóságot)” szövegrész,
b) 11. §-a (3) bekezdésének c) pontjában az „árfolyamnyereségből és az ingatlan bérbeadásából” szövegrész helyébe az „árfolyamnyereségből, az értékpapír-kölcsönzésből, a tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből és az ingatlan bérbeadásából” szövegrész,
c) 11. §-ának (5) bekezdésében a „nyugdíja és/vagy azzal azonosan adózó jövedelme” szövegrész helyébe az „adóterhet nem viselő járandósága” szövegrész,
d) 12. § (2) bekezdésének d) pontjában az „összevont bérszámfejtési körébe tartozó kifizető (például a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója ugyanazon elszámolási körbe” szövegrész helyébe a „központosított illetmény-számfejtési körébe tartozó kifizető munkavállalója ugyanazon illetményszámfejtő helyhez” szövegrész,
e) 13. §-a (1) bekezdésének első mondatában az „a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg (adó) összege” szövegrész, második mondatában az „a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege” szövegrész helyébe egyaránt az „a naptári évi jövedelem után levont vagy befizetett adóelőleg (adó) összege” szövegrész,
f) 25. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a „lakása” szövegrész helyébe „lakóhelye” szövegrész,
g) 46. §-ának (4) bekezdésben „a nyugdíjból és az azzal azonosan adózó jövedelmekből” szövegrész helyébe „az adóterhet nem viselő járandóságból” szövegrész,
h) 46. §-ának (6) bekezdésében a „nyugdíj vagy azzal azonosan adózó jövedelem” szövegrész helyébe az „adóterhet nem viselő járandóság” szövegrész, valamint „a nyugdíj és/vagy az azzal azonosan adózó jövedelem” szövegrész helyébe „az adóterhet nem viselő járandóság” szövegrész,
i) 47. §-ának (11) bekezdésében az „a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek” szövegrész helyébe az „az adóterhet nem viselő járandóságok” szövegrész,
j) 49/B. §-a (6) bekezdésének d) pontjában az „évi 10 millió forinttal” szövegrész helyébe az „évi 30 millió forinttal” szövegrész,
k) 64. §-ának (2) bekezdésében a „mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld” szövegrész helyébe a „belföldön – a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamában – fekvő mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld” szövegrész,
l) 72. §-a (1) bekezdésének első mondatában a „kamat” szövegrész helyébe a „kamat (ideértve az értékpapír kölcsönzés díját is)” szövegrész,
m) 72. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a „korszerűsítéséhez nyújtotta” szövegrész helyébe a „korszerűsítéséhez, vagy bármely említett célra hitelintézettől felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez nyújtotta” szövegrész;
n) 1. számú mellékletének 1.3. alpontjában „a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján nyújtott rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, otthonteremtési támogatás, fiatal felnőtt részére utógondozói ellátás keretében biztosított ellátmány, nevelési díj, nevelési díj mellett folyósított külön ellátmány” szövegrész helyébe „a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott pénzbeli ellátások, a nevelőszülőt a nevelési díj mellett megillető külön ellátmány és az utógondozói ellátás” szövegrész,
o) 1. számú mellékletének 6.6. alpontjában „a biztosító szolgáltatása” szövegrész helyébe „a 6.8. alpontban meghatározott biztosító szolgáltatása” szövegrész
lép.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 9. §-ának (2) bekezdése.
(5) Az Szja tv. e törvénnyel módosított 13. §-ának (1) bekezdését a 2001. évi jövedelem után levont vagy befizetett adóelőlegre is alkalmazni kell.
(6) Az Szja tv. e törvénnyel módosított 37. §-a (2) bekezdésének és 42. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit a magánszemély a 2001. január 1-jétől keletkezett visszafizetési kötelezettségre is alkalmazhatja.
(7) Az adózó a 2001. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre alkalmazhatja az Szja tv. e törvénnyel módosított
a) 38. §-ának rendelkezéseit, feltéve, hogy az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött szerződés alapján lakáscélú felhasználásra felvett hitel a következő célok valamelyikét szolgálja:
aa) belföldön fekvő lakótelek, új lakás tulajdonjogának, valamint új lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése; új lakásnak minősül az a lakás, amelynek első átruházására a kedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával került sor, amennyiben azt a kedvezményt igénybe vevő magánszemélyt megelőzően más lakcímként nem jelentette be,
ab) belföldön fekvő lakás építése, építtetése,
ac) belföldön fekvő lakás alapterületének legalább egy lakószobával történő bővítést eredményező bővítése;
b) 1. számú melléklete 6.1. alpontjának rendelkezéseit.
(8) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 67. §-a (8) bekezdésének és 67/A. §-a (7) bekezdésének alkalmazásában először a 2002. évről szóló bevallásban ilyen címen feltüntetett összeg minősül továbbvihető árfolyamveszteségnek, illetve továbbvihető ügyleti veszteségnek, amelynek összegével a 2001. évre vonatkozóan megállapított jövedelem nem csökkenthető.
(9) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 1. számú mellékletének 8.31. alpontjában foglaltakat – kivéve az adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó előírást – bármely korábbi adóévben megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre alkalmazni kell, azonban az adómentes természetbeni juttatásnak minősülő értékrészt 2002. január 1. előtt sem lehet szerzési értéknek tekinteni.
(10) A Szja tv. e törvénnyel megállapított 1. számú mellékletének 8.32. alpontja a villamos energiáról szóló törvény hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba.
(11) Ahol jogszabály nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmet említ, azon e törvény hatálybalépését követően – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – adóterhet nem viselő járandóságot kell érteni.
162. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. §-ának (4) bekezdése „az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságra” szövegrész után „a Magyar Államkincstár Részvénytársaságra” szövegrésszel egészül ki.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 24. §-a a következő szövegrésszel egészül ki:
„Amennyiben a lakásbérleti jogviszony alanyai bérlőtársak, akkor valamennyi bérlőtárs által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban megjelölt magánszemély tekintendő az adó alanyának. Ilyen megállapodás hiányában a bérlőtársak egyenlő arányban adóalanyok.”
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 52. §-ának 35. pontja a „Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság” szövegrész után a „Diákhitel Központ Részvénytársaság” szövegrésszel egészül ki.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. melléklete e törvény 9. számú mellékletének megfelelően módosul azzal, hogy a módosított rendelkezés a 2001-ben kezdődő adóév adóalapjának megosztása során is alkalmazható.
163. § (1) E törvénynek az Itv.-t módosító rendelkezései 2002. január 1. napján lépnek hatályba. Vagyonszerzési illetékekre vonatkozó rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására. Az eljárási illetékekre vonatkozó rendelkezéseket e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett első fokú, illetve jogorvoslati államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Itv. 5. §-a (1) bekezdésnek b) pontja „a Magyar Államkincstár Részvénytársaság” szövegrésszel egészül ki, az Itv. 23/A. § (7) bekezdése a „lízingbeadás tényét” szövegrészt követően „a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező” szövegrésszel egészül ki, az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 23. pontja a „kivéve a méltányossági eljárást” szövegrész után „a fizetési könnyítésre (halasztás, részletfizetés) irányuló eljárást” szövegrésszel egészül ki, továbbá az Itv. 102. §-ának (3) bekezdése az, „f) és l)–m)” szövegrész után a „továbbá s)” szövegrésszel egészül ki, valamint az Itv. melléklete IX. címének I. pontja megnevezéséből „A bevándorlással, valamint” szövegrész, továbbá ezen cím I/1. alpontja hatályát veszti.
164. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 2. §-a (3) bekezdésében „a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról” szövegrész helyébe „a közúti közlekedési feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról” szövegrész, valamint a Gjt. 9. §-a (3) bekezdésében a „rendőrhatóság” szövegrész helyébe a „közlekedési igazgatási hatóság” szövegrész lép, a Gjt. 18. §-ának 8. pontja a következő szövegrésszel egészül ki: „kizárólag külföldön nyilvántartott gépjárművekből álló gépjárműszerelvény esetén az adó megállapítása a vontató honossága szerint történik, kivéve, ha nemzetközi egyezmény e kérdésben másként nem rendelkezik,” továbbá a Gjt. 19. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti.
165. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 138. §-a (3) bekezdésének i) pontja hatályát veszti.
166. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 16. §-ának (4) bekezdéséből a „– ha az önkormányzat másként nem rendelkezik –” szövegrész, a 19. § (4) bekezdésének utolsó mondata, a 19. § (5) bekezdésének második és harmadik mondata, 19/A. §-ának (4) bekezdéséből az „egészségbiztosítási és” szövegrész, 35. § (1) bekezdésének utolsó mondatából „a házastárs részére a 19. § (4) bekezdése alapján kiadott igazolás, vagy önadózó házastárs esetében az igénybe nem vehető családi kedvezményről adott nyilatkozat alapján” szövegrész, 36. §-ának (7) bekezdése, 96. §-ának (3) bekezdéséből a „nyomtatványának formáját,” szövegrész, valamint a 9. számú melléklet 5. pontja hatályát veszti.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 35. §-ának (4) bekezdésében „a magánszemély a bevételét vagy a jövedelemadóját” szövegrész „az adózó a bevételét, az adóalapját vagy az adóját” szövegrészre, a 2. számú melléklet I./Határidők/3.B/e) pontjában a „forintról devizára, illetve devizáról forintra” szövegrész „forintról devizára, devizáról más devizanemre, illetve devizáról forintra” szövegrészre, a 3. számú melléklet A/2. pontjának a) alpontjában az „a kifizetett osztalékról, és az árfolyamnyereségről” szövegrész „az osztalékból származó jövedelemről, az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemről és az árfolyamnyereségből származó jövedelemről” szövegrészre, az 5. számú melléklet 6. pontjában a „december” szövegrész „utolsó” szövegrészre, a 7. számú melléklet 1/a) pontjában a „9000 millió forintot” szövegrész „11 000 millió forintot” szövegrészre, 1/b)–c) pontjaiban a „450 millió forintot” szövegrész „1200 millió forintot” szövegrészre, 3. pontjában a „350 millió forintot” szövegrész „700 millió forintot” szövegrészre változik.
(3) E törvénynek az Art.-t módosító rendelkezéseit alkalmazni kell a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a 2001. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
(4) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2001. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(5) Azok az adózók, amelyek az Art. 2001. december 31-én hatályos 9. számú mellékletének 5. pontja alapján kerültek az APEH Kiemelt Adózók Igazgatóságának hatáskörébe, csak abban az esetben maradnak a Kiemelt Adózók Igazgatóságának adózói, ha az Art. 2002. január 1-jétől hatályos 7. számú mellékletében meghatározott feltételeknek megfelelnek.
(6) Az Art. e törvény 10. számú melléklete szerinti 10. számú melléklettel egészül ki, melynek rendelkezéseit első alkalommal az első minősített hitelesítés-szolgáltatónak az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti nyilvántartásba vétele közzétételétől számított 180. napot követő hónap adókötelezettségei tekintetében kell alkalmazni.
(7) Az Art. e törvénnyel megállapított 28/A. §-ának (2)–(3) bekezdését azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog 2001. december 31. napját követően keletkezik.
(8) Az Art. e törvénnyel megállapított 90/A. §-a e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
167. § (1) Az Art. e törvény 10. számú mellékletével megállapított 10. számú mellékletének 1. pontja szerinti adózó az ott meghatározott, az első minősített hitelesítésszolgáltatónak az Eat. 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti nyilvántartásba vétele közzétételétől számított 180. nap hónapjának utolsó napjáig keletkezett adókötelezettségeit – a jövedéki adó kivételével – e § szerint elektronikus úton teljesíti.
(2) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítése érdekében az Eat. 6. §-ának (1) bekezdése szerinti szolgáltatásokat együttesen és ingyenesen nyújtja. E szolgáltatások kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott adókötelezettségek teljesítése céljából vehetők igénybe. Az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítése során álnév nem használható.
(3) A pénzügyminiszter a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel kiadott együttes rendeletében állapítja meg az adókötelezettség e § alapján történő teljesítésének módjára és annak technikai feltételeire vonatkozó szabályokat.
(4) Az e § (1)–(2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a 2002. szeptember 1-jét követően keletkezett adókötelezettségekre kell első ízben alkalmazni, feltéve, hogy az első minősített hitelesítés-szolgáltatónak az Eat. 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti nyilvántartásba vételének közzétételére 2002. március 1-jéig nem kerül sor.
(5) Ha az első minősített hitelesítés-szolgáltatónak az Eat. 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti nyilvántartásba vételének közzétételére 2002. március 1-jéig sor kerül, e § a közzététel napján hatályát veszti.
168. § Az Art. e törvénnyel megállapított IV/A. fejezete e törvény kihirdetésének napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.
169. § Az Art. e törvénnyel megállapított IV/A. fejezetében szabályozott behajtási jogsegély részletes szabályait, így különösen a megkeresésekkel, illetve azok teljesítésével összefüggő eljárást, az eljárás során alkalmazott nyomtatványok tartalmát és formáját, valamint a megkeresési küszöbértéket a Kormány rendeletben határozza meg. E rendelkezés e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
170. § (1) E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Eat. 3. § (7) bekezdésében foglalt „Jogszabály nem teheti” szövegrész helyébe a „Jogszabály – az adókötelezettség teljesítésének módját megállapító törvény kivételével – nem teheti” szövegrész, az Eat. 9. § (7) bekezdésében foglalt „öt évig” szövegrész helyébe a „tíz évig” szövegrész lép.
(2) Az Eat. 2. számú melléklete helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. számú melléklet a 2001. évi XXXV. törvényhez
A tanúsítványoknak tartalmazniuk kell az alábbiakat:
a) annak megjelölését, hogy a tanúsítvány minősített vagy fokozott biztonságú tanúsítvány,
b) a hitelesítés-szolgáltató és székhelyének (ország-) azonosítóját,
c) az aláíró nevét vagy egy álnevet, ennek jelzésével,
d) az aláírónak külön jogszabályban, illetve a szolgáltatási szabályzatban, illetőleg az általános szerződési feltételekben meghatározott speciális jellemzőit, a tanúsítvány szándékolt felhasználásától függően,
e) azt az aláírás-ellenőrző adatot, amely az aláíró által birtokolt aláírást készítő adatnak felel meg,
