69. § (1) A hivatásos állományba visszavételre a szolgálat érdekében az 56. § a) pontja és az 59. § (1) bekezdésének a)–b) pontja, a 63. § (1) bekezdése alapján, vagy a korábbi szabályok szerinti kérelmére megszűnt szolgálati viszony esetében van lehetőség.
(2) Akinek a szolgálati viszonya a 62. § (1) bekezdés c) pontja alapján szűnt meg, mandátumának lejártát követően – 30 napon belül előterjesztett kérelmére – az állományba vissza kell venni.
(3) Akinek a rokkantságát a felülvizsgálat során megszüntették, az állományba akkor vehető vissza, ha egyébként megfelel a szolgálati viszony létesítéséhez szükséges egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek.
(4) Akinek a rokkantságát a szolgálattal összefüggő baleset, betegség miatt állapították meg, és a rokkantságát megszüntették, az állományba visszavehető, ha az egészségi állapotának megfelelő beosztás részére biztosítható.
(5) A nyugállományba helyezett hivatásos katona – az (1)–(4) bekezdésben meghatározott feltételeknek való megfelelés esetén is – csak akkor vehető vissza hivatásos állományba, ha a szolgálati, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugellátásának folyósítását a hivatásos szolgálat idejére szünetelteti.
(6) Visszavétel esetén a hivatásos állomány tagja rendfokozatát beosztásának, életkorának és iskolai végzettségének (szakképesítésének) figyelembevételével kell megállapítani. E rendfokozata azonban nem haladhatja meg a vele egykorú és a tervezett szolgálati helyén azonos beosztást elért, de az oktatási intézmény elvégzésétől folyamatosan szolgálatot teljesítő és speciális beosztást betöltő rendfokozatát.
70. § (1) Az állomány tagja nem tölthet be olyan szolgálati beosztást,
a) amelyben közeli hozzátartozójával közvetlen szolgálati elöljárói-alárendelti viszonyba kerül,
b) amelynek révén olyan gazdálkodó szervezettel kerül gazdasági tevékenységnek minősülő [az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 5. § (1) bekezdés] kapcsolatba, amelyben közeli hozzátartozójának tulajdonrésze van, vagy a hozzátartozó a gazdasági tevékenységre befolyással bíró tisztséget (munkakört) lát el,
c) az a) és b) pontban foglaltak alól az érintettek kérelmére és az állományilletékes parancsnok (vezető) javaslatára rendkívül indokolt esetben a miniszter felmentést adhat.
(2) Az állomány tagja csak olyan munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt létesíthet, amely a szolgálattal, illetve a szolgálati beosztással nem összeférhetetlen, és amelyhez a (3)–(4) bekezdésben foglaltak kivételével engedélyt kapott. A Honvédség az állomány tagjával szolgálati kötelezettségei körébe tartozó feladat ellátására munkavégzésre irányuló további jogviszonyt nem létesíthet. Az állományilletékes parancsnok (vezető) – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt nem létesíthet. Az állomány tagja gazdálkodó szervezetnél [a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (1) bekezdés] – munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak nem minősülő – személyes közreműködési kötelezettséggel járó tagsági, felügyelő bizottsági tagsági vagy vezető tisztségviselői viszonyt csak a Honvédség képviseletében, az állományilletékes parancsnok engedélye alapján létesíthet.
(3) Az állomány tagja köteles az állományilletékes parancsnoknak bejelenteni a szolgálati időn kívüli
a) sporttal összefüggő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését,
b) mezőgazdasági őstermelői munkavégzéssel járó tevékenységet.
(4) Az állomány tagja köteles bejelenteni a gazdálkodó szervezetnél lévő vagyoni érdekeltségét, ide nem értve a nem meghatározó arányú részvényt és kisebbségi üzletrésztulajdont.
(5) Nem kell bejelenteni, illetve engedélyeztetni a szolgálati időn kívüli tudományos (kutatói), oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységet, továbbá a társasház, lakásszövetkezet, magánnyugdíjpénztár, általános nyugdíjpénztár, egészség- és önsegélyezőpénztár, erdőbirtokossági társulási tagságot.
(6) Nem adható engedély, ha a (2) bekezdés szerinti jogviszony létesítése és fenntartása ellentétes a Honvédség feladataival, vagy a szolgálat kötelességszerű, pártatlan és befolyástól mentes ellátását, illetve a Honvédség tekintélyét veszélyezteti.
71. § (1) Az állomány tagja köteles az állományilletékes parancsnoknak haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben a törvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok merült fel, illetve, ha szolgálati viszonyának fennállása alatt összeférhetetlen helyzetbe került. Az állományilletékes parancsnok köteles – a 62. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetet kivéve – felszólítani az állomány tagját az összeférhetetlenség megszüntetésére, illetve köteles a szükséges intézkedést megtenni az összeférhetetlenség kizárására.
(2) Ha az állomány tagja az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30 napon belül nem szüntette meg, szolgálati viszonya megszűnik.
72. § A tábornoki és az ezredesi rendfokozattal rendszeresített beosztásba csak az nevezhető ki, illetve beosztásában csak az tartható meg, aki
a) önmagára, valamint a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára, valamint gyermekére vonatkozóan a jogviszony létesítésekor, valamint a 73. § (1) bekezdésében meghatározott időszakonként a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 6. számú mellékletében meghatározott vagyonnyilatkozatot tesz,
b) vállalja, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése végett történő személyes adat bekéréséhez, kezeléséhez szükséges beleegyezését a Ktv.-ben foglalt eljárások lefolytatása végett az arra illetékes szerveknek átadja,
c) megszerzi az a) pontban megjelölt hozzátartozói nyilatkozatát személyes adataik vagyonnyilatkozattal kapcsolatos – a Ktv.-ben meghatározott szervek általi – kezeléséhez.
73. § (1) A Ktv. 22/A. § (1) bekezdése és 6. számú melléklete szerinti vagyonnyilatkozatot az e törvény hatály alá tartozók az alábbi eltérésekkel tesznek:
a) az állami vezetőnek minősülő vagy az I. besorolási osztály IX. és a X. beosztási kategóriába tartozó vezető évente,
b) az a) pont alá nem tartozók kétévente,
c) az állománynak azon tagja, aki az a) és b) pont hatálya alá nem tartozik a Ktv.-ben és e törvényben meghatározott szabályok szerint vagyonnyilatkozatot tehet.
(2) A Ktv. 22/A. § (4) bekezdésében szereplő technikai azonosító kód helyett az érintett állomány tekintetében a személyi azonosító jelet kell használni.
(3) A vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárásra egyebekben a Ktv. 22/A–22/B. §-ai szabályait kell értelemszerűn alkalmazni.
74. § A szolgálati viszony keretében a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró (vezető) köteles
a) az állomány tagja feladatait a munkaköri leírásban rögzíteni, őt a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni, részére az egészséges és biztonságos szolgálatteljesítés feltételeit biztosítani;
b) a szolgálati feladatok ellátását úgy megszervezni, hogy az állomány tagja a szolgálati viszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja;
c) a feladatok elvégzéséhez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, a szolgálatteljesítéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani.
75. § (1) Az állomány tagja köteles
a) az előírt helyen és időben, szolgálatképes állapotban megjelenni, és feladatát teljesíteni, illetve e célból rendelkezésre állni;
b) a szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően – szükség esetén a veszély vállalásával –, az elvárható szakértelemmel és gondossággal, pártatlanul és igazságosan végrehajtani;
c) a munkatársaival együttműködni, a munkáját úgy végezni és általában olyan magatartást tanúsítani, hogy az – kivéve, ha ez a feladat végrehajtásával elkerülhetetlenül együtt jár – más egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse, anyagi károsodását ne idézze elő;
d) a szervezeti egység feladatainak megfelelően az őr-, ügyeleti, készültségi, illetve készenléti szolgálatot ellátni;
e) a számára meghatározott oktatásban (képzésben) részt venni, és az előírt vizsgákat letenni;
f) az egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek eleget tenni;
g) szolgálaton kívül is a Honvédség tagjához és beosztásához méltó magatartást tanúsítani;
h) a rendelkezésére bocsátott fegyverzetet, felszerelést, ruházatot, egyéb eszközöket és anyagokat rendeltetésszerűen használni és gondozni.
(2) Az állomány tagja köteles megtartani az állami és a szolgálati titkot, valamint az adatok védelmére vonatkozó szabályokat.
(3) Az állomány tagja a szolgálati feladathoz kapcsolódó nyilvános szerepléséért tiszteletdíjat nem fogadhat el.
76. § (1) Az állomány tagja szolgálatteljesítése során köteles végrehajtani az elöljáró parancsát, a felettes rendelkezését, kivéve, ha azzal bűncselekményt követne el.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt kivétellel az állomány tagja a jogszabálysértő parancs, rendelkezés végrehajtását nem tagadhatja meg. Ha azonban annak jogellenessége felismerhető számára, arra haladéktalanul köteles az elöljáró figyelmét felhívni. Ha az elöljáró a parancsát, a felettes a rendelkezését ennek ellenére fenntartja, azt kérelemre írásba kell foglalnia. A jogszabálysértő parancs, rendelkezés végrehajtásáért kizárólag az azt kiadó felel.
77. § (1) Mentesül az állomány tagja a szolgálatteljesítési kötelezettsége alól
a) az állampolgári kötelezettségének teljesítése alatt;
b) a közeli hozzátartozója halálakor, esetenként legalább 2 munkanapra;
c) a kötelező orvosi vizsgálat – ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is – teljes időtartamára;
d) a véradás miatt távol töltött teljes – a szolgálati helyen kívül szervezett véradás esetén legalább 4 óra időtartamra;
e) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a szolgálati helyén megjelenni;
f) a szolgálati viszonyra vonatkozó szabály vagy engedély alapján.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az állomány tagja a távollét idejére távolléti díjra jogosult.
78. § (1) Az előmenetel a szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyon alapuló szervezeti hierarchiában történő emelkedés útján valósul meg.
(2) Az állomány tagjának az (1) bekezdésben meghatározott pályán, belátható, tervszerű előmeneteli lehetőséget kell biztosítani a magasabb beosztás és a hozzá kapcsolódó rendfokozat eléréséhez, illetve az azokhoz szükséges feltételek megszerzéséhez. Ez a hivatásos állománynál legalább a szolgálati nyugdíjjogosultság eléréséig terjedő életpályát, előmenetelt, a szerződéses állománynál pedig kiszámítható előmenetelt jelent.
(3) Az előmenetelt a magasabb beosztásba és az ahhoz tartozó magasabb rendfokozatba történő kinevezés és előléptetés jelenti.
(4) Az előmenetel feltételei:
a) az állománycsoportnak megfelelő betölthető magasabb beosztás vagy a speciális beosztást betöltők esetében a magasabb rendszeresített rendfokozat;
b) a magasabb beosztáshoz, valamint az ehhez kapcsolódó rendfokozathoz meghatározott iskolai végzettség (szakképesítés);
c) a magasabb beosztás ellátásához szükséges szakmai vezetői gyakorlati tapasztalat, egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasság;
d) az előmeneteli bizottság támogató javaslata.
(5) Speciális beosztásba kinevezhető, illetve áthelyezhető az állomány azon tagja, aki az általános követelményeken túl rendelkezik az adott beosztáshoz előírt sajátos képzettséggel, illetve vállalja annak a számára meghatározott időtartamon belüli megszerzését.
(6) Az előmenetelhez szükséges iskolai végzettségi (szakképesítési) feltételek megszerzéséhez (oktatási intézményi beiskolázáshoz) az állomány tagjai részére pályázati rendszeren nyugvó esélyegyenlőséget kell biztosítani.
(7) A kérelemre alacsonyabb beosztást betöltők előmenetelét az általuk ténylegesen betöltött beosztáshoz rendszeresített rendfokozatot viselők előmenetele szerint kell elbírálni.
79. § (1) A tiszti rendfokozathoz kötött beosztás betöltéséhez legalább főiskolai, a tiszthelyettesi rendfokozathoz kötött beosztás betöltéséhez pedig legalább középiskolai végzettség szükséges. Jogszabályban meghatározott tiszthelyettesi rendfokozathoz kötött beosztásoknál legalább szakiskolai, szerződéses tisztesi beosztásokhoz legalább általános iskolai végzettség szükséges.
(2) A beosztásokhoz kapcsolódó, az (1) bekezdés szerinti konkrét iskolai végzettségi, szakképzettségi, tanfolyami végzettségi és képesítési követelményeket külön jogszabály határozza meg.
80. § (1) A magasabb beosztás betöltéséhez szükséges iskolai végzettség (szakképesítés, tanfolyami végzettség) megszerzését hazai vagy külföldi katonai, rendvédelmi, illetőleg polgári felsőoktatási és középfokú oktatási intézményben, iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli oktatás (képzés) keretében kell biztosítani. A beiskolázásra pályázat vagy kijelölés útján kerül sor. Emellett lehetőséget kell adni az állomány tagjának a szolgálati érdek sérelmével nem járó, saját elhatározáson alapuló egyéni továbbtanulásra is.
(2) Az állomány tagját szakmai ismereteinek fejlesztése céljából szakmai továbbképzésben, illetve átképzésben kell részesíteni.
81. § (1) A magasabb beosztás betöltéséhez szükséges, 1 évet meghaladó hazai, külföldi oktatási intézményben vagy iskolarendszeren kívüli oktatás vagy képzés folytatása céljából a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró az állomány tagjával tanulmányi szerződést köthet. Ha a továbbtanulás nem kapcsolódik közvetlenül a beosztáshoz vagy a tervezett előmenetelhez, a képzéssel összefüggő támogatás csak tanulmányi szerződés alapján biztosítható. A tanulmányi szerződést írásba kell foglalni. Jogszabály a tanulmányi szerződés kötésének további eseteit is előírhatja.
(2) A tanulmányi szerződésben meg kell határozni az állomány tagját megillető támogatás formáját és mértékét, a tanulmányok befejezése után a fegyveres szervnél kötelezően szolgálati viszonyban eltöltendő idő tartamát, továbbá a tanulmányi támogatás pénzben kiszámított összegére vonatkozó megtérítési kötelezettségét, ha az állomány tagja a tanulmányait nem fejezi be, vagy a szerződésben vállalt szolgálati időt önhibából nem tölti le. A kötelezően szolgálati viszonyban eltöltendő idő megegyezik a képzési idővel, de öt évnél hosszabb nem lehet.
82. § (1) Az állomány tagjának meg kell felelnie a miniszter által rendeletben meghatározott, a beosztásának és életkorának megfelelő egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek. Az alkalmasság elérésének és szinten tartásának feltételeit a Honvédség biztosítja.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott alkalmassági feltételeket az érintettek tudomására kell hozni, és az alkalmasságot rendszeresen ellenőrizni kell.
(3) Az állomány tagja köteles magát az ellenőrzéseknek alávetni.
(4) Ha az állomány tagja az előírt követelményeknek nem felel meg, határidő kitűzésével az ellenőrzést meg kell ismételni.
(5) Ha az állomány tagja a megismételt ellenőrzésen sem felelt meg az egészségügyi, pszichikai követelményeknek, az 59. § (2) bekezdés a) pontja szerint kell eljárni.
(6) Ha az állomány tagja a fizikai követelményeknek a megismételt ellenőrzésen sem felel meg, szolgálati jogviszonyát a törvény erejénél fogva kell megszüntetni.
83. § (1) Magasabb rendfokozatba elő kell léptetni, aki a magasabb rendfokozathoz előírt minimális várakozási időt leszolgálta, a beosztás ellátásához szükséges iskolai végzettséggel (szakképesítéssel, tanfolyami végzettséggel) rendelkezik, az előírt egészségi, pszichikai és fizikai állapota alapján a beosztás betöltésére alkalmas minősítése van, továbbá a korábbi beosztásaiban nyújtott elméleti és gyakorlati teljesítmények alapján a magasabb beosztás betöltésére alkalmas, és abba kinevezték.
(2) A parancsnoki (vezetői) váltások tervszerűségét az állomány tagjainak a vezetési szintek szerinti fokozatos előrehaladásával és magasabb rendfokozatba történő előléptetésével kell biztosítani. Az előmenetel parancsnoki és törzsbeosztások betöltése útján valósul meg.
(3) Az állomány tagját tanintézet elvégzése utáni első beosztásba kerülésekor az állománycsoportjának megfelelő első rendfokozatba kell kinevezni.
(4) Egy rendfokozathoz több azonos szintű beosztás tartozhat. Az azonos szintű beosztásokat jogszabály határozza meg.
(5) A szervezeti egység állománytáblájában (munkaköri jegyzékében) kell rögzíteni a beosztáshoz kapcsolódó alapvető követelményeket.
(6) A speciális beosztásokat az állománytáblában (munkaköri jegyzékben) külön kell jelölni.
(7) A parancsnoki beosztásra meghatározott rendfokozatnál eggyel alacsonyabb rendfokozatot kell meghatározni a parancsnokhelyettesi beosztásokra, tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztások esetén ez kettővel alacsonyabb lehet.
(8) A magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztásba való kinevezéshez és az előléptetéshez az illetékes Előmeneteli Bizottság javaslata szükséges.
84. § (1) Az egyes rendfokozatokban eltölthető legrövidebb és leghosszabb várakozási idő:
| – őrvezetői rendfokozatban | 6 hónap | 5 év, | |
| – tizedesi rendfokozatban | 1 év | 8 év, | |
| – szakaszvezetői rendfokozatban | 1 év | –, | |
| – őrmesteri rendfokozatban | 1 év | 5 év, | |
| – törzsőrmesteri rendfokozatban | 3 év | 8 év, | |
| – főtörzsőrmesteri rendfokozatban | 5 év | 12 év, | |
| – zászlósi rendfokozatban | 6 év | 12 év, | |
| – törzszászlósi rendfokozatban | 7 év | 15 év, | |
| – főtörzszászlósi rendfokozatban | – | – | |
| – hadnagyi rendfokozatban | 2 év | 6 év, | |
| – főhadnagyi rendfokozatban | 3 év | 8 év, | |
| – századosi rendfokozatban | 4 év | 11 év, | |
| – őrnagyi rendfokozatban | 5 év | 9 év, | |
| – alezredesi rendfokozatban | 3 év | –, | |
| – ezredes rendfokozatban | – | –, | |
| – dandártábornok rendfokozatban | – | –, | |
| – vezérőrnagy rendfokozatban | – | –, | |
| – altábornagy rendfokozatban | – | –, | |
| – vezérezredesi rendfokozatban | – | –. |
(2) Speciális beosztást betöltők várakozási ideje az adott rendfokozatokban:
| – őrvezetői rendfokozatban | 6 hónap, | |
| – tizedesi rendfokozatban | 1 év, | |
| – szakaszvezetői rendfokozatban | –, | |
| – őrmesteri rendfokozatban | 4 év, | |
| – törzsőrmesteri rendfokozatban | 5 év, | |
| – főtörzsőrmesteri rendfokozatban | 6 év, | |
| – zászlósi rendfokozatban | 7 év, | |
| – törzszászlósi rendfokozatban | –, | |
| – főtörzszászlósi rendfokozatban | –, | |
| – hadnagyi rendfokozatban | 4 év, | |
| – főhadnagyi rendfokozatban | 5 év, | |
| – századosi rendfokozatban | 6 év, | |
| – őrnagyi rendfokozatban | 7 év, | |
| – alezredesi rendfokozatban | -. |
(3) A speciális beosztásokat és az azokban elérhető legmagasabb rendfokozatokat a miniszter jogszabályban határozza meg.
(4) Az állomány speciális beosztást betöltő tagját a következő rendfokozatba – az általa betöltött beosztásban elérhető legmagasabb rendfokozat elérésig – a (2) bekezdés szerint meghatározott várakozási idő leteltekor elő kell léptetni.
85. § (1) A rendfokozatba történő kinevezésről, illetve az előléptetésről szóló okmányban meghatározott naptól kell számítani a rendfokozatban eltöltendő minimális és maximális várakozási időt. A várakozási időbe az 1 évet meghaladó illetmény nélküli szabadság időtartama nem számít bele.
(2) A maximális várakozási idő azonban meghosszabbodik a gyermekgondozás céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság, valamint a beosztásból történő felmentéssel nappali tagozaton folytatott képzés és az 1 évet meghaladó külföldi tanulmányok idejével. Az átképzésben részt vevők maximális várakozási ideje a beosztásba helyezésükig eltelt idővel hosszabbodik meg.
86. § (1) Nem léptethető elő az állomány tagja, ha
a) rendfokozatát érintő jogerős bírósági büntetés vagy fegyelmi fenyítés hatálya alatt áll;
b) ellene büntető- vagy fegyelmi eljárás van folyamatban, annak befejezéséig.
(2) Ha az állomány tagját az (1) bekezdés b) pontja miatt nem léptették elő, de a büntetőjogi vagy fegyelmi felelősségét nem állapították meg, elő kell léptetni, vagy ügyét az előmeneteli bizottság elé kell terjeszteni.
(3) A meghosszabbított minimális várakozási időtartam leteltével az állomány tagjának ügyét az illetékes előmeneteli bizottság elé kell utalni.
(4) A hadműveleti területen alkalmazásban részt vevők általánostól eltérő előmenetelét külön jogszabály határozza meg.
87. § (1) A hivatásos állomány legalább századosi vagy főtörzsőrmesteri rendfokozatot elért tagját, aki az adott rendfokozatban a maximális várakozási időt letöltötte, illetve a speciális beosztást betöltő tagját, akinek beosztása századosi vagy főtörzsőrmesteri rendfokozattal rendszeresített, de szolgálati nyugdíjra való jogosultságot nem szerzett, annak megszerzéséig – beleegyezésével – beosztásában kell tartani.
(2) Az állomány tagját az (1) bekezdés esetén, ha parancsnoki beosztást tölt be más beosztásba kell helyezni.
(3) Eggyel magasabb rendfokozatba kell előléptetni, kinevezni a hősi halottá nyilvánított tisztet. A hősi halottá nyilvánított – tisztinél alacsonyabb rendfokozatú – katonát hadnagyi rendfokozatba kell kinevezni.
88. § (1) Az állomány tagját az előmenetel objektivitásának biztosítása érdekében rendszeresen írásban értékelni kell.
(2) Az állomány tagjáról évente teljesítményértékelést, a külön jogszabályban meghatározott vezetőkről kétévente vezetői értékelést kell készíteni.
(3) Minősíteni kell az adott rendfokozatban eltöltendő minimális várakozási idő leteltét megelőzően
– a tiszteket,
– a zászlósokat és törzszászlósokat,
– a zászlósi beosztásba tervezett főtörzsőrmestereket, továbbá az állomány tiszti, zászlósi rendfokozatot viselő tagját,
– szakmai alkalmatlansága felmerülése,
– ha fontos okból maga kérte, és
– jogszabályban meghatározott egyéb esetben.
(4) A speciális beosztást betöltőt magasabb rendfokozatba lépését megelőzően kell minősíteni.
(5) Nem kell minősíteni az állomány tagját, ha a szolgálat felső korhatárának eléréséig kevesebb, mint öt év van hátra.
(6) A teljesítményértékelést, a vezetői értékelést és a minősítési javaslatot a közvetlen szolgálati elöljáró készíti. A minősítést az állományilletékes parancsnok, vezető hagyja jóvá. A minősítés kötelező elemeit a törvény 4. számú melléklete tartalmazza. A minősítésben csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek. A minősített alkalmasságának megítélését indokolni kell.
(7) A szolgálati viszonyt érintő döntés meghozatalához az állomány tagjáról személyi javaslat készül.
(8) A személyi javaslat, a vezetői értékelés és a teljesítményértékelés tartalmi és formai elemeit a miniszter rendeletben határozza meg.
89. § (1) Az előmeneteli rendszer tervszerű és szakszerű működésének biztosítása érdekében előmeneteli bizottságokat kell létrehozni
a) a Honvédelmi Minisztériumban és a katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál a tiszti állomány,
b) haderőnemenként, illetve jogszabályban meghatározott vezető szervezetenként a zászlósi állomány,
c) önálló állománytáblával rendelkező katonai szervezeteknél a tiszthelyettesi és a szerződéses legénységi állomány
előmenetelének tervezésére.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően tábornoki kinevezéshez és előléptetéshez egyetlen előmeneteli bizottságot kell létrehozni, melynek elnöke a mindenkori vezérkarifőnök-helyettes.
(3) Az előmeneteli bizottság rangsorolással javaslatot tesz a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárónak a magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztás betöltésére és az előléptetésre.
(4) Az előmeneteli bizottság elnökét és tagjait – eredeti beosztásuk ellátása mellett – a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró 3 év időtartamra bízza meg.
(5) A bizottság elnöke és tagjai, ezen megbízás lejártát követő 3 éven belül az előmeneteli bizottságok munkájában nem vehetnek részt.
(6) A bizottság elnökének rendfokozata kettővel, a bizottság tagjának rendfokozata pedig eggyel magasabb az állomány rangsorolt tagjának rendfokozatánál.
(7) Az előmeneteli bizottságok működésének rendjét, részletes eljárási szabályait, külön jogszabály határozza meg.
90. § (1) Az állomány tagja kérésére az állományilletékes parancsnok köteles lehetővé tenni, hogy a szervezeti egységnél működő érdek-képviseleti szerv vagy tisztségviselője a teljesítményértékelésben és a minősítésben foglalt megállapításokra észrevételt tegyen.
(2) A teljesítményértékelést, a minősítést és a vezetői értékelést ismertetni kell az állomány tagjával, aki arra írásban észrevételt tehet, és az ismertetés megtörténtét aláírásával igazolja.
(3) Ha az állomány tagja nem ért egyet a teljesítmény- vagy a vezetői értékeléssel, kérheti soron kívüli minősítését, illetve alkalmassági vizsgálatát.
(4) Az állomány tagja a teljesítményértékelés, a vezetői értékelés és a minősítés valótlan vagy személyiségi jogát sértő megállapítása ellen szolgálati panaszt terjeszthet elő.
91. § (1) A szolgálatteljesítési idő heti 40 óra.
(2) A miniszter által meghatározott részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásokban az (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb, de heti 54 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő állapítható meg. Ettől eltérni csak a háromváltásos rendszer alkalmazása esetén lehet.
(3) A szolgálatteljesítési idő – a heti szolgálatteljesítési idő figyelembevételével a munkaköri leírásban rögzítetten – többheti, havi vagy éves keretben is meghatározható.
(4) A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban a szolgálatteljesítési időt éves keretben kell meghatározni, amely nem lehet több 2080 óránál.
(5) Az állomány külszolgálatot teljesítő tagjának, ha a hazai illetménye mellett más juttatásban (külföldi napidíj, devizaellátmány stb.) is részesül, a szolgálatteljesítési idejét a külszolgálat időtartamára e törvény rendelkezéseitől eltérően is meg lehet állapítani.
92. § (1) A szolgálatteljesítési idő a munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. A napi szolgálatteljesítési idő ilyen esetben sem lehet 4 óránál rövidebb, és – a részben vagy egészben ügyeleti, őr-, készültségi és készenléti jellegű szolgálati beosztásokat kivéve – 12 óránál hosszabb.
(2) A külön jogszabályban meghatározott fokozottan veszélyes szolgálati beosztás esetén az ilyen tevékenységre fordítható napi szolgálatteljesítési idő egyenlőtlen időbeosztásnál sem haladhatja meg a 6 órát.
(3) A 24 órás őr-, ügyelet és lakáson kívül eltöltött készenléti szolgálat után egy nap pihenőidőt és egy nap szabadnapot, a pihenőnapon és a munkaszüneti napon teljesített szolgálat után ezen túlmenően még egy szabadnapot kell biztosítani. Az állomány külföldi szolgálatot ellátó tagjai részére a külföldi szolgálati helyen a külföldi szolgálatteljesítéssel kapcsolatban pihenőidőt, szabadnapot kell biztosítani. A pihenőidőt a szolgálat leadása után, a szabadnapot pedig legkésőbb 30 napon belül kell kiadni. Amennyiben a szolgálati elfoglaltság miatt a szabadnapot, illetve rendkívüli esetben a pihenőidőt kiadni nem lehet, az ezekre járó távolléti díjat legkésőbb a tárgyhónapot követő második havi illetménnyel együtt kell kifizetni.
93. § (1) Az állomány nő tagját terhessége megállapításától a gyermekének 1 éves koráig éjszakai szolgálatteljesítésre nem lehet beosztani.
(2) Az állomány tagját 12 órát elérő vagy azt meghaladó szolgálatra nem lehet beosztani, ha gyermekét egyedül neveli és annak felügyeletét 6 éves koráig önerőből nem tudja biztosítani.
(3) Ha a napi szolgálatteljesítési idő a 6 órát meghaladja, az állomány tagját a szolgálatteljesítési időn belül napi 30 perc munkaközi szünet illeti meg.
(4) Az állomány tagját a napi szolgálati tevékenység befejezése és a másnapi szolgálatteljesítés megkezdése között legalább 8 óra pihenőidő illeti meg, amelybe a lakásról a szolgálati helyre és az onnan való visszautazás időtartama nem számít bele.
(5) Az állomány tagját hetenként 2 pihenőnap illeti meg, amelyet lehetőleg együtt kell kiadni. A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők esetében az 1 hónapra eső pihenőnapok közül legalább az egyiknek vasárnapra kell esnie.
(6) Az (5) bekezdéstől eltérően a pihenőnap – a fokozottan veszélyes szolgálati beosztást kivéve – a szolgálati elfoglaltság miatt havonta összevontan is kiadható, de legalább 1 pihenőnapnak ilyenkor is vasárnapra kell esnie.
(7) Amennyiben az éves kiképzési tervekben meghatározott gyakorlat egyik napja vagy napjai pihenő- vagy munkaszüneti napra esnek, azokat azonos számú szabadnappal kell ellentételezni. A szabadnap kiadásánál a 92. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
(8) A külön jogszabályban meghatározott munkaszüneti napokon felül munkaszüneti nap a Magyar Honvédelem Napja.
94. § (1) Ha a szolgálat érdeke vagy rendkívüli eset megelőzése, illetőleg elhárítása, következményeinek felszámolása, továbbá egyéb előre nem látható körülmény bekövetkezése szükségessé teszi, az állomány tagja a 92. §-ban meghatározott napi szolgálatteljesítési időn túl, valamint a munkaszüneti és pihenőnapon, továbbá a szabadnapja és szabad ideje alatt is kötelezhető arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat), illetőleg meghatározott ideig és helyen arra készen álljon. Nem minősül túlszolgálatnak az ügyeleti, őr-, készültségi és készenléti szolgálat, valamint a gyakorlaton való részvétel.
(2) Az elrendelhető túlszolgálat tartama naptári évenként 300 óra, amely a miniszter által kiadott rendelkezésben további 50%-kal növelhető.
(3) A (2) bekezdésben írt korlátozás nem alkalmazható, ha a túlszolgálatra rendkívüli esetben így különösen az 1. § (4) és az 58. § (1) bekezdésében felsoroltak körében kerül sor.
(4) Nem minősül túlszolgálatnak a nemzetközi szerződés alapján feladatot más ország területén ellátó állomány heti tevékenységének 40 óra időtartamot meghaladó része, feltéve, ha azért a hazai illetményen túl külön díjazás (külföldi napidíj, devizaellátmány stb.) jár.
95. § (1) Az állomány tagját – az állományilletékes és annál magasabb parancsnok (vezető) kivételével – évi 150 óráig terjedő túlszolgálatért szabadidő, azon felüli túlszolgálatért díjazás illeti meg. Az állományilletékes parancsnok a 150 órán belüli túlszolgálat díjazását is engedélyezheti, ha a szabadidő kiadása a szolgálat ellátását veszélyeztetné.
(2) A túlszolgálatért annak időtartamával megegyező, ha pedig a túlszolgálatot a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesítették, a túlszolgálat kétszeresének megfelelő szabadidő vagy díjazás jár.
(3) A 94. § (1) bekezdése szerinti túlszolgálatot az állományilletékes parancsnoknak írásban kell elrendelnie. A teljesített túlszolgálatról, illetőleg annak ellentételezéséről nyilvántartást kell vezetni.
(4) A túlszolgálatért járó szabadidőt a túlszolgálatot követő napon (napokon), de legkésőbb 30 napon belül kell kiadni. Ettől el lehet térni, ha a túlszolgálat többheti, havi vagy éves szolgálatteljesítési idő keretében történt.
(5) A túlszolgálatért annak idejére távolléti díj jár, amelyet legkésőbb a tárgyhónapot követő havi illetménnyel egyidejűleg kell kifizetni.
96. § Az állomány tagja alap-, pót-, egészségügyi, szülési és illetmény nélküli szabadságra jogosult.
97. § (1) Az alapszabadság évi 25 munkanap.
(2) A pótszabadság:
| a) 2 évig terjedő szolgálati viszonyban töltött idő után | 2 munkanap, | |
| b) 3–5 év szolgálati viszonyban töltött idő után | 3 munkanap, | |
| c) 6–10 év szolgálati viszonyban töltött idő után | 4 munkanap, | |
| d) 11–15 év szolgálati viszonyban töltött idő után | 5 munkanap, | |
| e) 16–20 év szolgálati viszonyban töltött idő után | 6 munkanap, | |
| f) 21–25 év szolgálati viszonyban töltött idő után | 7 munkanap, | |
| g) 26–30 év szolgálati viszonyban töltött idő után | 8 munkanap, | |
| h) 30 évnél hosszabb szolgálati viszonyban töltött idő után | 9 munkanap. |
Ha az állomány tagja felsőfokú iskolai végzettségű, a pótszabadság mértéke 1-1 nappal több.
(3) Az e bekezdésben meghatározott parancsnokokat (vezetőket) a (2) bekezdés szerinti pótszabadság helyett vezetői pótszabadság illet meg:
| a) szakaszparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente | 9 munkanap, | |
| b) századparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente | 10 munkanap, | |
| c) a zászlóaljparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente | 11 munkanap, | |
| d) az ezredparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente | 12 munkanap, | |
| e) a dandárparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente | 13 munkanap, | |
| f) a hadtestparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente | 14 munkanap. |
98. § (1) Az állománynak a szülők döntése alapján gyermekük nevelésében nagyobb szerepet vállaló vagy gyermekét egyedül nevelő tagját a tizenhat évesnél fiatalabb
a) 1 gyermeke után 2 munkanap,
b) 2 gyermeke után 4 munkanap,
c) 2-nél több gyermeke után összesen 7 munkanap pótszabadság illeti meg.
(2) A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betölti.
99. § (1) Az állomány tagja a folyamatos és átlagon felüli fizikai, pszichikai igénybevételéből származó egészségkárosodás megelőzése, illetve a fizikai állóképességének megőrzése céljából a 97. § szerinti pótszabadságon felül külön pótszabadságra jogosult, amely:
| a) az egészségkárosító veszélynek kitett, külön jogszabályban meghatározott beosztásban évente legfeljebb | 10 munkanap, | |
| b) repülőgép- és helikoptervezető, fedélzeti szolgálattevő és ejtőernyős, valamint közvetlen életveszélynek kitett tűzszerész, búvár beosztásban évente legfeljebb | 14 munkanap. |
(2) Tartós igénybevétel (harcászati gyakorlat, elemi csapás elhárítása stb.) utáni pihentetés céljából esetenként legfeljebb 5 nap szolgálatmentességi idő engedélyezhető, amelyet a tevékenységet elrendelő engedélyez.
100. § (1) Egészségügyi szabadság jár az állomány tagjának, ha betegség, műtét vagy baleset miatti sérülés következtében a szolgálat ellátására képtelen, vagy a szolgálat további ellátása az egészségi állapotának rosszabbodását eredményezné, illetőleg ha orvosi kezelést nem igényel, de a szolgálatképességének helyreállításához pihenésre vagy gyógyüdülésre van szüksége. Az egészségügyi szabadság időtartamát naptári napokban kell meghatározni.
(2) Az egészségügyi szabadság a felgyógyulásig, illetőleg a végső fogyatékosság kialakulásáig, de legfeljebb – a 101. §-ban foglaltak kivételével – 1 évig jár.
(3) A szolgálatképtelenség igazolására, illetve az egészségügyi szabadság időtartamának megállapítására vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg.
101. § Ha az állomány tagja nő vagy gyermekét egyedül nevelő férfi, őt beteg gyermeke ápolása, gondozása céljából egészségügyi szabadság illeti meg az alábbiak szerint:
a) a nőt 1 évesnél fiatalabb – kórházi ápolás alatt álló – beteg gyermeke szoptatása esetén, a gyermek 1 éves koráig;
b) a beteg gyermeke ápolása címén, a gyermek betegségét megállapító orvosi igazolás alapján az abban foglalt időtartamra a gyermek 1 éves koráig;
c) 1 évesnél idősebb, de 3 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 84 naptári napon át;
d) 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 42, egyedülállónak 84 naptári napon át;
e) 6 évesnél idősebb, de 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 14, egyedülállónak 28 naptári napon át.
102. § (1) Az állomány terhes, illetve szülő nő tagját a Munka Törvénykönyve szerinti mértékű szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy 4 hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen.
(2) A szülési szabadság megszűnik, ha
a) a gyermek halva született, a szüléstől számított 6. hét elteltével;
b) a gyermek meghal, az elhalálozást követő 15. napon;
c) a gyermeket állami gondozásba adták, az azt követő napon.
(3) A szülési szabadság időtartama a szülést követően 6 hétnél rövidebb nem lehet.
(4) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét – a szülést követő 1 évig – a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.
(5) A nőnek – ha nem veszi igénybe a 101. §-ban engedélyezett egészségügyi szabadságot – a szoptatás első 6 hónapjában naponta kétszer 1 óra, ezt követően a 9. hónap végéig naponta 1 óra munkaidő-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár.
103. § (1) Az állomány tagjának kérelmére illetmény nélküli szabadságot kell engedélyezni:
a) a szülési szabadság letöltése után a gyermek gondozása céljából a gyermek 3. életévének, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében a 12. életéve betöltéséig;
b) a gyermek betegsége esetén az otthoni ápolás érdekében a gyermek 12 éves koráig a betegség tartamára;
c) a tartós (előreláthatólag 30 napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozójának otthoni ápolása, gondozása céljából annak idejére, de legfeljebb 2 évig, feltéve, hogy az ápolást, gondozást személyesen végzi;
d) a magánerőből saját lakás építésére 1 évig, mely időtartam több részletben is igénybe vehető;
e) a házastárs (élettárs) tartós külföldi kiküldetése esetén, annak tartamára.
(2) Az állomány tagjának kérelmére – méltányolható egyéni indokból – illetmény nélküli szabadságot lehet engedélyezni, így különösen a nemzetközi szervezetek által kiírt pályázat elnyerése esetén, ha a munkakör betöltése a szolgálat érdekével nem esik egybe, a munkavégzés idejére.
104. § (1) A szabadság engedélyezésére az állományilletékes parancsnok vagy az általa meghatalmazott szolgálati elöljáró jogosult.
(2) Az alap- és pótszabadság együttes időtartamának 50%-át egyfolytában, a 25%-át, de legalább 10 napot pedig az állomány tagja által megjelölt időben és időtartamban kell kiadni úgy, hogy az a Honvédség működőképességét ne veszélyeztesse. Az (1) bekezdés szerinti elöljáró az általa meghatározott szabadság kezdőnapját 30 nappal előbb köteles közölni az állomány tagjával.
(3) A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. Ha fontos szolgálati érdek miatt erre nincs lehetőség, úgy azt a következő év június 30. napjáig, az állomány tagjának betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül kell kiadni. Az e törvény hatálybalépéséig felhalmozódott előző évi szabadságokat legkésőbb 2002. december 31-ig ki kell adni. A szabadság megváltására csak a szolgálati viszony megszüntetése esetén van lehetőség, melynek során az e törvény hatálybalépésének évétől járó és az elévülési időn belül ki nem adott szabadságokat lehet figyelembe venni.
(4) Más szervhez történő vezénylés és áthelyezés esetén az állomány tagja részére ki nem adott szabadságot az új szolgálati helyen kell kiadni.
(5) A szabadság címén engedélyezett és a szoptatási munkaidő-kedvezmény miatti távollét idejére távolléti díjat kell folyósítani. Ha az állomány egészségügyi szabadságon levő tagja a betegségét vagy sérülését szándékosan maga okozta, távolléti díjra nem jogosult, ha pedig az súlyos gondatlanságának következménye, a távolléti díja legfeljebb 50%-kal csökkenthető.
(6) Az egészségügyi szabadságra járó távolléti díjat meg lehet vonni az állomány tagjától, ha a gyógyulását felróhatóan késleltette, az orvos utasításainak felróhatóan nem tett eleget, vagy az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható indok nélkül nem jelent meg.
105. § (1) Az állománynak a katonai és rendvédelmi oktatási intézményeken kívüli iskolarendszerű oktatásban vagy képzésben részt vevő tagja részére a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani kell.
(2) A szabadidő mértékét az oktatási intézmény által kiadott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolás alapján kell megállapítani.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl vizsgánként, ha pedig egy vizsganapon több vizsgatárgyból kell vizsgázni, vizsgatárgyanként – a vizsga napját is beleszámítva – 4 munkanap szabadidőt kell biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott az a számonkérés minősül, amelynek eredményét az intézmény az általa kiállított hivatalos okiratban rögzítette.
(4) A diplomamunka (szakdolgozat) elkészítéséhez 10 munkanap szabadidőt kell biztosítani.
(5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott szabadidőt az állomány oktatásban vagy képzésben részt vevő tagja kérésének megfelelően, a tanulmányi év folyamán kell kiadni.
(6) Az állomány iskolarendszeren kívüli oktatásban vagy képzésben részt vevő tagjának tanulmányi szabadidő csak abban az esetben jár, ha azt szolgálati viszonyra vonatkozó szabály elrendeli vagy a tanulmányi szerződés megállapítja.
(7) Az állomány tagja részére a tanulmányi szabadidő tartamára távolléti díjat kell fizetni, ha az (1) vagy a (6) bekezdés szerinti tanulmányok folytatására őt a Honvédség kötelezte, illetve a távolléti díj fizetését tanulmányi szerződés állapítja meg. Egyéb esetekben a tanulmányi szabadidő tartama illetmény nélküli szabadságnak számít.
(8) Az e § szerinti rendelkezéseket a katonai vagy rendvédelmi oktatási intézmény esti vagy levelező tagozatán tanulmányokat folytató esetében is alkalmazni kell.
106. § (1) Az állomány tagja havi illetményre jogosult. Az illetmény beosztási illetményből, honvédelmi pótlékból, illetménykiegészítésből, valamint illetménypótlékokból áll.
(2) A beosztási illetmény és a honvédelmi pótlék együttes összege képezi az alapilletményt.
(3) Az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert szolgálatért biztosított illetmény meghatározása során tilos az állomány tagjai között indokolatlan megkülönböztetést tenni.
A szolgálat egyenlő értékének megállapításánál különösen a szolgálat természetét, minőségét, mennyiségét, a szolgálati körülményeket, a szükséges szakképzettséget, a fizikai vagy szellemi erőfeszítést, a tapasztalatot, illetve felelősséget kell figyelembe venni.
(4) A (3) bekezdés alkalmazása során illetménynek minősül minden az állomány tagja részére a szolgálat alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.
107. § (1) Az alapilletmény szempontjából az állomány tiszti rendfokozatú tagjait az I., a legénységi állományba tartozó és tiszthelyettesi rendfokozatú tagjait a II. besorolási osztályba kell besorolni.
(2) Az I. és a II. besorolási osztály 10-10 besorolási kategóriából áll. Minden besorolási kategóriához egy-egy besorolási, illetőleg minden rendfokozathoz egy-egy honvédelmi szorzószám kapcsolódik.
(3) A besorolási osztály besorolási kategóriái a beosztási illetmény szempontjából azonos szintűnek tekintett beosztásokhoz, a honvédelmi szorzók pedig a viselt rendfokozatokhoz igazodnak.
(4) A besorolási kategóriákhoz, valamint a rendfokozatokhoz növekvő szorzószámok tartoznak.
(5) A beosztási illetmény összegét a köztisztviselői illetményalap (a továbbiakban: illetményalap) és e törvény 6. számú mellékletében a betöltött beosztás besorolási kategóriájához tartozó szorzószám szorzata adja. A honvédelmi pótlék az illetményalap és a viselt rendfokozathoz tartozó honvédelmi szorzó szorzatával egyenlő.
108. § (1) Az állomány tagját az első, magasabb vagy alacsonyabb beosztásba való kinevezésekor (helyezésekor) – a (2) bekezdés szerinti kivétellel – a beosztására meghatározott besorolási kategória és a rendfokozatához igazodó honvédelmi szorzószámok alapján kell besorolni.
(2) Az állomány speciális beosztást betöltő tagját – mindaddig, amíg a viselt rendfokozata elmarad a beosztásában elérhető legmagasabb rendfokozattól – az annál eggyel alacsonyabb rendfokozatnak megfelelő besorolási kategória és a viselt rendfokozata szerinti honvédelmi szorzószámok alapján kell besorolni.
(3) Az állományilletékes parancsnok a rendelkezésére álló illetménykereten belül az állomány tagját mérlegelése alapján a 107. § (5) bekezdése alapján megállapított beosztási illetmény összegénél 20%-ig terjedően magasabb összegben is besorolhatja.
109. § (1) Magasabb besorolási kategória szerinti beosztási illetményt kell megállapítani az állomány tagjának, ha magasabb besorolási kategóriához tartozó beosztásba kerül. A honvédelmi pótlék összege a viselt rendfokozathoz igazodó honvédelmi szorzószám szerint, előlépés alkalmával emelkedik.
(2) Ha az állomány tagját kérelmére alacsonyabb beosztásba helyezik, részére az új beosztásra meghatározott besorolási kategória szerinti beosztási illetmény, valamint a viselt rendfokozathoz igazodó honvédelmi pótlék jár.
110. § (1) Az állomány tagja illetménykiegészítésre jogosult, ha
a) a minisztériumban, a minisztérium hivatalaiban, valamint országos parancsnokságon,
b) a középirányító szervnél (parancsnokságnál, igazgatóságnál) és a velük azonosnak tekinthető szervnél,
c) az a)–b) pontok alá nem tartozó katonai szervezeti egységnél
teljesít szolgálatot.
(2) Az illetménykiegészítés mértéke:
a) az (1) bekezdés a), b), illetve c) pontja alá tartozó és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők esetében – a pontok sorrendjében – a beosztási illetmény 50, 35, illetve 20%-a;
b) az (1) bekezdés a) pontja alá tartozó felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők esetében a beosztási illetmény 15%-a.
(3) Csapatszolgálati kiegészítésre jogosult az (1) bekezdés b) és c) pontja alá tartozó állomány felsőfokú iskolai végzettséggel nem rendelkező tagja. A csapatszolgálati kiegészítés mértéke az állomány tagja beosztási illetményének a 10%-a.
111. § (1) Az állomány I. besorolási osztályába tartozó, parancsnoki (vezetői) beosztást betöltő tagja vezetői illetménypótlékra jogosult a következők szerint:
a) a IX. és a X. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 50%-ára;
b) a VIII. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 35%-ára;
c) a VII. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 30%-ára;
d) a VI. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 20%-ára;
e) az V. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 16%-ára;
f) a IV. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 14%-ára;
g) a III. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 12%-ára;
h) a II. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 10%-ára;
i) az I. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 5%-ára.
(2) A szervezetszerű parancsnok (vezető) helyettes a parancsnokénál eggyel alacsonyabb mértékű vezetői illetménypótlékra jogosult.
112. § (1) Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult az állomány tagja, ha olyan szolgálati beosztást tölt be, amelyben az idegen nyelv használata szükséges, feltéve, hogy az nem a szolgálati beosztással járó feladata.
(2) Az idegen nyelv tudását az állami nyelvvizsga, illetve a hatályos NATO-szabványnak megfelelő (STANAG 6001) vizsga eredményét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal kell igazolni.
(3) A képzés nyelve szempontjából állami nyelvvizsga nélkül is felsőfokú nyelvvizsgának minősül a külföldön szerzett felsőfokú végzettség, vagy az azt kiegészítő szakosító továbbképzésen, illetve vezetőképzésen szerzett végzettség, ha a képzés időtartama az 1 évet meghaladta.
(4) A STANAG 6001 nyelvvizsga esetén a 3.3.3.3. vagy annál magasabb szint „C” típusú felsőfokú nyelvvizsgának, a 3.3.3.3.-nál alacsonyabb, de legalább 2.2.2.2. szint pedig „C” típusú középfokú nyelvvizsgának felel meg.
(5) A pótlék mértéke nyelvvizsgánként:
a) felsőfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 50%-a,
b) középfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 30%-a,
c) alapfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 10%-a.
(6) Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően angol-, francia- vagy németnyelv-tudás alapján, „C” típusú nyelvvizsga esetén a pótlék alanyi jogon jár. A pótlék mértéke:
a) felsőfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 100%-a,
b) középfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 50%-a.
(7) Ha az állomány tagja a (6) bekezdésben meghatározott idegen nyelvből „A” vagy „B” típusú nyelvvizsgával rendelkezik, a (6) bekezdésben foglalt mérték 50%-ának megfelelő összegben jogosult a nyelvpótlékra.
(8) Több nyelvvizsga esetén az idegennyelv-tudási pótlék legfeljebb az illetményalap 200%-áig állapítható meg.
(9) A miniszter a (6) bekezdésben meghatározott nyelveken kívül is meghatározhat olyan nyelveket, amelyek után kiemelt nyelvpótlék folyósítható.
113. § A beosztás szakszerűbb ellátását biztosító tudományos fokozat, valamint a szakosodást elősegítő további szakképesítés, szakképzettség elismeréseként az állomány tagja részére a miniszter képzettségi pótlékot állapíthat meg.
114. § (1) Az egyéb illetménypótlékok az illetményalap %-ában meghatározva a következők:
a) repülési pótlék az éves repülési terv 100%-os teljesítése esetén, a feladat bonyolultságától, illetve a hajózó osztályos fokozatától függően 360–2500%;
b) repülőgép-berepülési pótlék gépenként 23–31%;
c) ejtőernyős-ugrási pótlék az ugrások számától és bonyolultságától függően ugrásonként 4,2–34%;
d) ejtőernyő-beugrási pótlék az ernyő típusától függően ernyőnként 23–31%;
e) tűzszerész-pótlék óránként 2,9–9,2%;
f) búvárpótlék óránként 2,6–3,5%;
g) készenléti pótlék (díj) naponként 6,3%;
h) ügyeleti díj szolgálatonként 3,8–7,4%;
i) gyakorlati pótlék naponként 7,4%;
j) orvosi ügyeleti díj óránként 0,3–3,0%;
k) terepfelmérői pótlék naponta 4,2–8,4%;
l) egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban szolgálatot teljesítők pótléka havonta 45%;
m) osztálybasorolási pótlék havonta 6,3–37,5%;
n) aranykoszorús kiegészítő pótlék havonta 11,3–16,5%;
o) repülő és helikopter műszaki üzemben tartó pótlék havonta 20,0%;
p) különleges igénybevételi pótlék havonta 50–100%;
q) oktatói pótlék – az oktatói fokozattól függően – havonta 26–260%;
r) gépjárművezetői pótlék havonta 13%.
(2) Az (1) bekezdés h) pontja szerinti ügyeleti díjazás nem illeti meg a folyamatos szolgálat ellátására szervezett beosztásokat betöltőket.
115. § (1) Az illetményt a törvényes magyar pénznemben kell megállapítani, és havonta utólag, a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig kell kifizetni, vagy az állomány tagja megbízása alapján a bankszámlájára átutalni.
(2) Az illetmény késedelmes kifizetése esetén – ha az a Honvédség hibájából következik be – a polgári jog szerinti mindenkori késedelmi kamat jár.
(3) Az állomány tagja részére a kifizetett illetményről részletes, írásbeli elszámolást kell adni, amelyből mind a kiszámítás helyessége, mind a levonások jogcíme és összege ellenőrizhető.
116. § (1) Az illetményből levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy az állomány tagjának hozzájárulása alapján van helye; ettől eltérni nem lehet.
(2) A Honvédség az előlegnyújtásból eredő követelését az állomány tagja illetményéből levonhatja.
(3) A jogalap nélkül kifizetett illetmény 60 napon belül írásbeli felszólítással az állomány tagjától visszakövetelhető. A 12. § (1) bekezdése szerinti elévülési időn belül visszakövetelhető a jogalap nélkül felvett illetmény, ha annak jogtalanságáról az állomány tagja tudott, vagy tudnia kellett volna.
(4) A Honvédség az állomány tagjának szolgálati viszonyával összefüggő egyéb tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti.
(5) Az állomány tagja az illetményre vonatkozó igényéről előre nem mondhat le, és a levonásmentes illetményrészét nem ruházhatja át.
(6) Az illetményből való levonásra és a fizetési felszólítás végrehajtására – a jogerőre emelkedést követően – egyebekben a bírósági végrehajtás szabályai az irányadóak.
117. § (1) Az állomány beosztásából felfüggesztett, előzetes fogvatartásban (házi őrizetben) lévő vagy ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló, továbbá a szabadságvesztés büntetését katonai fogházban töltő tagjának távolléti díj jár, amelynek legfeljebb 50%-át a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró visszatarthatja. A teljes illetményt vissza kell tartani a szolgálati viszony megszüntetését vagy a lefokozást kimondó bírói ítélet kihirdetésétől, illetve fegyelmi határozat kézbesítésétől azok jogerőre emelkedéséig. Az állomány jogellenesen távollévő vagy eltűnt tagja – a távollét időtartamára – illetményre nem jogosult.
(2) Az (1) bekezdés alapján visszatartott távolléti díjat kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.
118. § (1) Ahol e törvény átlagkeresetről rendelkezik, ott a havi átlagkereset összegének megállapításánál az esedékesség időpontjában érvényes alapilletmény és illetménykiegészítés, valamint az utolsó 4 naptári negyedévben (irányadó időszak) kifizetett illetménypótlék, jutalom és külön juttatás együttes összegének egyhavi átlagát kell alapul venni.
(2) Ha az állomány tagjának a szolgálati viszonya 4 naptári negyedévnél rövidebb, az átlagkeresete megállapításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett, (1) bekezdés szerinti illetményeket és juttatásokat kell figyelembe venni.
(3) Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó, meghatározott időtartamra járó illetménynek, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti szolgálatteljesítés alapján járó illetménynek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső (időarányos) részét lehet beszámítani.
(4) Ha az állomány tagjának a fennálló szolgálati viszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeget kell megállapítani.
119. § (1) Az állomány tagja minden naptári évben – a tárgyévi szolgálatteljesítési kötelezettségének arányában – legalább 1 havi távolléti díjnak megfelelő összegű külön juttatásra jogosult. Ha a szolgálati viszony év közben jött létre, az állomány tagja a külön juttatás időarányos részére jogosult.
(2) A külön juttatást legkésőbb a tárgyév december 31. napjáig kell kifizetni. Ha a szolgálati viszony év közben szűnt meg, a külön juttatás időarányos részét a szolgálatteljesítés utolsó napján kell kifizetni.
(3) A külön juttatás mértékének alapja a kifizetés esedékességének időpontjában megállapított távolléti díj.
(4) A külön juttatásra jogot adó időnek kell tekinteni az 54. § (1) bekezdése, a 60. § (1) bekezdése, valamint a 77. § szerinti időtartamokat is. Nem számít jogszerző időnek a jogellenes távollét, az egy hónapot meghaladó illetménynélküli szabadság és a szolgálati viszony szüneteltetésének időtartama.
120. § (1) A hivatásos állomány tagja jubileumi jutalomra jogosult, melynek mértéke
a) 25 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 2 havi,
b) 30 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 3 havi,
c) 35 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 5 havi,
d) 40 és azt követő minden 5 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 7 havi
távolléti díjnak megfelelő összeg.
(2) A jubileumi jutalom a szolgálati viszonyban töltött idő elérésének napján esedékes.
(3) A hivatásos állomány tagjának nyugdíjazásakor ki kell fizetni:
a) a nyugdíjazás évében esedékessé váló jubileumi jutalmat;
b) a 30 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 1 év vagy ennél kevesebb van hátra;
c) a 35 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra;
d) a 40 év és az azt követő minden 5 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év vagy ennél kevesebb van hátra.
(4) Ha a szolgálati viszony a hivatásos állomány tagjának halála miatt szűnt meg, a (3) bekezdés alkalmazása alapján járó jubileumi jutalmat özvegyének (élettársának), ennek hiányában az örökösnek kell kifizetni.
121. § (1) Az állomány tagja a kiküldetése esetén az illetményalap 1 munkanapra eső összegének 25%-ában megállapított napidíjra jogosult. Ha a kiküldetésben töltött idő a 8 órát nem érte el, a napidíj fele jár, ha a 4 órát nem érte el, napidíj nem jár.
(2) A napidíj kiszámításánál havonta 21 munkanapot kell figyelembe venni. A napidíjat 10 forintra kerekítve kell megállapítani.
122. § (1) Végkielégítés jellegű egyszeri repülőhajózói és ejtőernyős juttatásra jogosult az a hivatásos katona
a) akit neki fel nem róható egészségi okból vagy a szolgálat érdekében földi beosztásba helyeztek, valamint
b) akit önhibáján kívüli okból szolgálati, illetőleg rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugállományba vagy létszámfelettivé válás miatt tartalékállományba helyeztek.
(2) Az egyszeri juttatás összegét a beosztás és osztályos fokozat figyelembevételével – a repülőhajózó, illetőleg ejtőernyős beosztásokban eltöltött minden év után – az illetményalap 25–75%-ában kell megállapítani.
(3) Aki az (1) bekezdés szerinti egyszeri juttatásban részesült, a repülőhajózói és ejtőernyős beosztáshoz kapcsolódó külön juttatásokra és a kedvezményesen számított szolgálati időre nem jogosult, kivéve, ha újból ilyen beosztásba helyezték át. Az egyszeri juttatás újbóli megállapításakor csak a fenti beosztásokban ismételten eltöltött idő számítható be.
123. § Távolléti díjként az állomány tagja részére a kifizetés esedékességekor járó alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. Rendszeres illetménypótlékként a 111–113. §-okban, valamint a 114. § (1) bekezdés l)–r) pontjaiban felsorolt pótlékokat, továbbá a 252. § (2) bekezdésében meghatározott titkosszolgálati pótlékot kell figyelembe venni.
124. § (1) Az állomány tagja részére meg kell téríteni
a) az egyik szolgálati helyről a másikra, szolgálati érdekből történő áthelyezéssel vagy vezényléssel kapcsolatos,
b) a szolgálati feladat ellátásával kapcsolatban váratlanul felmerült,
c) a szabadságról, a munkaszüneti és a pihenőnapról történő visszarendeléssel összefüggő
költséget.
(2) Az állomány tagjának a munkába járás helyközi utazási költségeit az erre vonatkozó külön jogszabály szerint kell megtéríteni. A munkába járáshoz szükséges helyi közlekedési bérlet az állomány tagjának biztosítható.
125. § (1) Az állomány tagja részére – szolgálati viszonya alapján – visszatérítendő, illetőleg vissza nem térítendő szociális, jóléti és kulturális kedvezmények és támogatások biztosíthatók. Ezek különösen a következők:
a) kedvezményes üdülés vagy üdülési hozzájárulás (családtagoknak is);
b) családalapítási támogatás;
c) szociális támogatás;
d) illetményelőleg;
e) tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési, átképzési támogatás.
(2) Az állomány tagja kedvezményes étkezésre vagy étkezési hozzájárulásra jogosult, kivéve azokat, akik jogszabály alapján térítésmentes természetbeni ellátásban részesülnek.
(3) Az állomány tagját a belföldi menetrend szerinti távolsági közlekedési eszközök igénybevételénél jogszabályban meghatározott utazási kedvezmény illeti meg.
126. § (1) A hivatásos állomány tagja lakhatási támogatásokra – a végleges letelepedés esetét kivéve – a szolgálati helye szerinti településen vagy annak vonzáskörzetében jogosult, melyek különösen az alábbiak:
a) a minisztérium rendelkezése alatt lévő lakás bérlete, állami tulajdonú lakás esetében a lakbér összegének megállapításával;
b) magántulajdonú lakás megszerzésének anyagi támogatása kamatmentes kölcsönnel és vissza nem térítendő juttatással;
c) önkormányzati tulajdonú lakás bérlete esetén lakbértámogatás (kiegészítés);
d) lakás (lakrész) bérlete, albérlete esetén albérletidíj-hozzájárulás;
e) az egyedülállóak – beleértve a családjuktól távol élőket is – és a gyermektelen házaspárok, élettársak részére szükség esetén a minisztérium rendelkezése alatt álló szálló vagy garzon elhelyezés;
f) a lakással rendelkezők részére a rászorultsághoz igazodó mértékű lakásfenntartási költségekhez való hozzájárulás.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti támogatást a hivatásos tisztnek a nyugállományba helyezéséről szóló parancs (határozat) aláírása után, illetve az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt 5 évvel, hivatásos tiszthelyettesnek a hivatásos állományba vételét követően lehet nyújtani.
(3) A szerződéses katona a rendfokozati állománycsoportja szerinti megkülönböztetéssel laktanyai vagy szálló-, illetve garzonelhelyezésre jogosult.
(4) A lakhatási támogatás nyújtása során a családi körülményekre, a rendfokozatra, a szolgálati beosztásra és a jogviszony jellegére tekintettel kell érvényesíteni az egyenlő elbírálás elvét.
127. § (1) Az állomány tagját a természetbeni ellátás keretében térítésmentesen el kell látni a Honvédség feladatainak megfelelő fegyverzettel, felszereléssel, ruházattal és – a jogszabályban meghatározott esetben – élelmezéssel.
(2) Az ellátási normákban meghatározott egyenruházat és felszerelési cikkek beszerzésére első alkalommal alapfelszerelési, ezt követően pedig évenként utánpótlási egyenruházati ellátmány jár.
(3) Az állomány egyenruha viselésére nem jogosult vagy nem kötelezett tagja polgári ruházati cikkek vásárlása céljából az egyenruházati ellátási normáknak megfelelő pénzösszegre jogosult.
128. § Az állomány tagja nevelési ellátásra (családi pótlék, iskoláztatási támogatás) gyermekgondozási támogatásra (gyermekgondozási segély) és anyasági támogatásra a családok támogatásáról szóló jogszabályok szerint jogosult.
129. § (1) Az állomány tagjának szolgálati viszonyából származó pénzbeli juttatása, az általa meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik. Egyes nem rendszeres juttatások pénztárból történő kifizetésére jogszabályban meghatározott módon kerülhet sor.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományába tartozókra nem kell alkalmazni.
(3) A juttatás bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve postai úton történő kifizetése a törvény hatálya alá tartozók részére költségtöbbletet nem okozhat.
130. § (1) Az állomány tagja az adott szolgálati feladat kiemelkedő teljesítéséért, illetve a szolgálati feladatok hosszabb időn át történő eredményes végzéséért a következő elismerésben részesíthető:
a) írásbeli dicséret,
b) pénz- vagy tárgyjutalom,
c) hazai vagy külföldi jutalomüdülés,
d) a miniszter által adományozott névre szóló szál- vagy lőfegyver, emléktárgy,
e) a miniszter által alapított kitüntető cím, díj, plakett, oklevél, emléklap stb.,
f) szolgálati jel,
g) kitüntetés.
(2) Az (1) bekezdésben említett pénzjutalom – kivéve a miniszter által alapított díjjal együtt járó jutalom – összege, amennyiben a költségvetésről szóló törvény eltérően nem rendelkezik, évente nem haladhatja meg az érintett 6 havi illetményének összegét.
131. § (1) Ha az állomány tagja a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen (szándékosan vagy gondatlanul) megszegi – amennyiben cselekménye vagy magatartása (a továbbiakban: együtt cselekménye) nem minősül bűncselekménynek vagy szabálysértésnek – fegyelemsértést követ el.
(2) A fegyelemsértést elkövetőt – a (4) bekezdés kivételével – az e fejezetben megállapított fenyítésben kell részesíteni.
(3) A törvényben biztosított hátrányok alkalmazásának célja a szolgálati rend és fegyelem védelme, az elkövető nevelése, valamint másoknak a fegyelemsértéstől való visszatartása.
(4) A fenyítés mellőzhető, ha a fegyelemsértés olyan csekély súlyú, hogy – figyelembe véve az elkövető magatartását és szolgálati rendhez való viszonyát – a figyelmeztetés is elégséges.
132. § (1) A fegyelemsértést az e fejezetben megállapított fegyelmi eljárás szabályai szerint kell elbírálni.
(2) A fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni az állomány tagja által a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértést is.
133. § (1) Nem fenyíthető az állomány tagja, ha a fegyelemsértést az elöljáró (vezető) parancsára követte el. Ha azonban tudta – nyomban és világosan felismerte –, hogy a kapott parancs teljesítésével fegyelemsértést követ el és azt a parancsot adó elöljárónak (vezetőnek) nem jelentette, fegyelmi felelősségét meg kell állapítani.
(2) A fenyíthetőséget kizárja az is, ha az állomány tagja a fegyelemsértést kényszer vagy fenyegetés hatása alatt, jogos védelmi helyzetben, tévedésből, végszükségben vagy olyan kóros elmeállapotban követte el, amely befolyásolta őt cselekménye fegyelemsértő jellegének felismerésében.
(3) Nem tekinthető a (2) bekezdés szerinti kóros elmeállapotnak, ha az állomány tagja a fegyelemsértést önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el.
(4) A Hvt. 22. § (1) bekezdésének a)–f) és h) pontjában, továbbá a 34. § (1) bekezdésében meghatározott szolgálati feladatok végrehajtásával együtt járó veszély során az állomány tagja végszükségre nem hivatkozhat.
(5) A (2) bekezdés szerinti fenyíthetőséget kizáró okok értelmezésére a Büntető Törvénykönyv fogalmait kell alkalmazni.
134. § (1) Fegyelmi eljárás nem indítható, illetve a fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha az állomány tagja:
a) meghalt,
b) a cselekményt e fejezet szabályai szerint, illetve más törvényes eljárásban már elbírálták,
c) szolgálati viszonya a fenyítés jogerős kiszabása előtt megszűnt,
d) a fegyelemsértés elévült.
(2) A fegyelemsértés elévülése miatt, nem indítható fegyelmi eljárás, ha
a) a fegyelemsértés elkövetése óta 1 év, vagy a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak a fegyelemsértésről való tudomásszerzésétől számítva 30 nap eltelt;
b) a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) szerint a szabálysértés elévülése bekövetkezett, illetve a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak az arról történt tudomásszerzésétől számítva 30 nap eltelt.
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti határidőket a külföldön elkövetett fegyelemsértés esetén az állomány tagja belföldre történő visszatérésétől kell számítani, ha azt belföldön bírálják el.
135. § (1) A fegyelmi eljárás során a következő fenyítések alkalmazhatók:
a) feddés,
b) megrovás,
c) szigorú megrovás,
d) pénzbírság,
e) a beosztási illetmény legfeljebb 20%-kal történő csökkentése legfeljebb 1 évig,
f) a minimális várakozási idő 6 hónaptól 2 évig terjedő meghosszabbítása,
g) a szolgálati viszony megszüntetése,
h) lefokozás.
(2) Pénzbírság fenyítés csak a 132. § (2) bekezdésében meghatározott szabálysértés miatt alkalmazható. A pénzbírság mértéke nem haladhatja meg az adott szabálysértésre a szabálysértési jogszabályok alapján kiszabható pénzbírság összegét.
(3) A lefokozás fenyítés következménye a szolgálati viszony igazgatási úton történő megszüntetése is.
136. § (1) A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a 135. § (1) bekezdés d)–f) pontjában foglalt fenyítések végrehajtását legfeljebb egyévi próbaidőre felfüggesztheti, ha alaposan feltehető, hogy a fenyítés a célját ezúton is eléri.
(2) Ha a próbaidő eredményesen telt el, a fenyítettet úgy kell tekinteni, mintha fenyítésben nem részesült volna. A próbaidő alatt elkövetett fegyelemsértésért vele szemben kiszabott újabb fenyítés esetén, azonban a felfüggesztett fenyítést is végre kell hajtani.
(3) Ha az újabb fegyelmi eljárásban szolgálati viszony megszüntetése vagy lefokozás fenyítést szabtak ki, a felfüggesztett fenyítés végrehajtása nem rendelhető el.
137. § (1) A fegyelmi jogkört a (4) bekezdésben, a 138. § (2) és (3) bekezdéseiben, a 139. § (1) és (2), valamint a 140. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt kivételekkel az állományilletékes parancsnok (vezető) gyakorolja.
(2) A fegyelmi jogkör gyakorlása magában foglalja a fegyelemsértés és a szabálysértés felderítését, a fegyelmi eljárás elrendelését és lefolytatását, az elkövető vétkességének megállapítását, a fenyítés kiszabását, továbbá a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnokok fegyelmi ügyekben hozott döntéseinek az elöljáró parancsnok által történő felülvizsgálatát.
(3) Az alacsonyabb szolgálati beosztású parancsnok (vezető) részére biztosított fegyelmi jogkör megilleti a magasabb beosztású parancsnokot (vezetőt) is.
(4) Az állomány más szervnél szolgálatot teljesítő tagja a katonai fegyelmi szabályok hatálya alatt áll, vele szemben a fegyelmi jogkört a Honvéd Vezérkar főnöke vagy az általa kijelölt parancsnok (vezető) gyakorolja.
138. § (1) A honvédelmi miniszter és a Honvéd Vezérkar főnöke – ha e törvény kivételt nem tesz – a szolgálati alárendeltjeire e fejezet szerinti fenyítések bármelyikét alkalmazhatja.
(2) A szolgálati viszony megszüntetése és lefokozás fenyítést ezredesre csak a honvédelmi miniszter szabhat ki.
(3) A szolgálati viszony megszüntetése, továbbá a lefokozás fenyítést tisztre – ezredes kivételével – a Honvéd Vezérkar főnöke, az ennél alacsonyabb rendfokozatúakra pedig a kinevezésükre és előléptetésükre jogosult parancsnok (vezető) szabhat ki.
(4) Várakozási idő meghosszabbítása fenyítést tisztre az országos parancsnok szabhat ki.
139. § (1) Az országos parancsnokkal, valamint a Honvéd Vezérkar főnökének szervezetszerű helyettesével szemben a fegyelmi jogkört – a köztársasági elnök jogköreinek kivételével – a honvédelmi miniszter gyakorolja.
(2) Az állományilletékes parancsnok szervezetszerű helyetteseivel szemben a fegyelmi jogkört az elöljáró parancsnok gyakorolja.
140. § (1) Ha a fegyelemsértést az állomány több tagja együttesen valósítja meg, a fegyelmi eljárás lefolytatására és fenyítés kiszabására az az elöljáró parancsnok (vezető) jogosult, akinek a fegyelmi jogköre valamennyi elkövetőre kiterjed.
(2) A Honvéd Vezérkar főnöke – indokolt esetben, szolgálati alárendeltjei tekintetében – bármely fegyelmi ügyet az eljárás bármely szakában saját hatáskörébe vonhat.
(3) Tábornokkal szemben a 135. § (1) bekezdésének g) vagy h) pontja szerinti fenyítés alkalmazása céljából a honvédelmi miniszter a köztársasági elnökhöz tesz előterjesztést.
141. § (1) A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül fegyelmi eljárást rendel el, ha a tudomására jutott tények alapján fegyelemsértés, illetve fegyelmi eljárás keretében is elbírálható szabálysértés alapos gyanúja állapítható meg. A 131. § (4) bekezdésében foglalt esetben az elkövetőt figyelmeztetésben részesíti.
(2) A fegyelmi jogkörrel nem rendelkező parancsnok a szolgálati alárendeltségébe tartozó személy által elkövetett fegyelemsértésről és szabálysértésről – szolgálati úton – írásban köteles jelentést tenni a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak.
142. § Az állomány külföldön szolgálatot teljesítő tagja fegyelmi felelősségre vonására – nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában – e fejezet rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) ha a fegyelemsértés miatt a rendfokozatot vagy a szolgálati viszonyt érintő fenyítésnek lehet helye, az állomány tagját – a helyszínhez kötődő szükséges vizsgálatokat követően – haza kell rendelni és az eljárást belföldön kell lefolytatni;
b) kisebb tárgyi súlyú és jelentőségű fegyelemsértés esetén a fegyelmi eljárás – a hazarendelés mellőzésével a külföldi szolgálati helyen is lefolytatható.
