Időállapot: közlönyállapot (2001.XII.17.)

2001. évi XCV. törvény - a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról 3/4. oldal

143. § (1) A fegyelmi eljárást határozattal kell elrendelni, melynek egy példányát az eljárás alá vont személynek (képviselőjének) kézbesíteni kell. A határozatnak tartalmaznia kell: az eljárás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, a kivizsgálással megbízott személy nevét és beosztását, vagy – bonyolult ügyben – a vizsgáló bizottság összetételét (a továbbiakban együtt: vizsgáló), a vizsgálat lefolytatásának határidejét, továbbá az állomány eljárás alá vont tagjának a jogairól való tájékoztatását.

(2) A fegyelmi vizsgálatot 30 napon belül be kell fejezni. Indokolt esetben e határidőt a fegyelmi jogkör gyakorlója egy alkalommal – legfeljebb 30 nappal – meghosszabbíthatja.

144. § (1) A fegyelmi vizsgálattal nem bízható meg az eljárás alá vontnál alacsonyabb rendfokozatú személy, kivéve, ha annak beosztásából eredő feladata a fegyelmi ügyekben eljárni.

(2) A vizsgálatban nem vehet részt az, aki az ügyben érdekelt, vagy akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

145. § (1) Az állomány több tagja által együttesen, egy időben elkövetett fegyelemsértés esetén – ha azok tárgya azonos – a cselekményt egy eljárás keretében kell elbírálni.

(2) Ha az eljárás keretében olyan további fegyelemsértés kerül felderítésre, amely a vizsgálat tárgyához, illetve az eljárás alá vont személyhez kapcsolódik, az eljárást arra is ki kell terjeszteni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetekben a fegyelmi határozatot személyenként kell meghozni.

146. § (1) Az egyszerű ténybeli megítélésű, kisebb tárgyi súlyú fegyelemsértés esetén, ha az elkövető a fegyelemsértést beismerte, a vizsgáló megbízása mellőzhető. A fegyelemsértés ebben az esetben az eljárás alá vont személynek a fegyelmi eljárást elrendelő parancsnok által történt meghallgatása alapján is elbírálható (egyszerűsített eljárás).

(2) Az egyszerűsített eljárásban megállapított fegyelmi felelősség esetén csak a 135. § (1) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározott fenyítés szabható ki.

(3) Ha az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja a személyes meghallgatásakor az egyszerűsített eljárást kifogásolja, vagy a megállapított tényállást vitatja, a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a vizsgálat lefolytatására és a vizsgáló kijelölésére annak meghallgatásakor felvett jegyzőkönyvben a 143. § szerint intézkedik.

147. § (1) Az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja a fegyelmi eljárás elrendelésétől kezdve jogi képviselőt vehet igénybe, illetve kérheti, hogy képviseletében katonai érdek-képviseleti szerv járjon el.

(2) Nem lehet képviselő az érintett katonai szervezet parancsnoka (vezetője), parancsnokhelyettese, jogtanácsosa, az igazgatási szolgálat tagja, jogi előadója, továbbá akit az ügyben tanúként vagy szakértőként hallgattak meg.

(3) A jogi képviselő munkadíját és költségeit az állomány eljárás alá vont tagja viseli. Ha azonban a fegyelemsértés megállapítására nem kerül sor, a jogi képviselettel kapcsolatos költségeit meg kell téríteni.

148. § (1) Ha az állomány eljárás alá vont tagja tartós távolléte, illetve egészségi állapota miatt védekezését előterjeszteni, eljárási jogait gyakorolni nem tudja, a fegyelmi eljárást távolléte, illetve akadályoztatása tartamára fel kell függeszteni. Folytatni lehet azonban az eljárást, ha előreláthatóan szolgálati viszony megszüntetése vagy lefokozás fenyítés kiszabása szükséges.

(2) A fegyelmi eljárást fel kell függeszteni, ha

a) szakértői vizsgálat szükséges, a szakvélemény elkészítéséig;

b) az állomány tagja külföldön tartózkodik, a visszaérkezéséig, figyelemmel a 142. § b) pontjára is;

c) a cselekmény elbírálása olyan előzetes kérdéstől függ, amelynek eldöntése bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, annak a döntéséig.

(3) A fegyelmi eljárás felfüggesztésének tartama nem számít be a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló, illetve az elévülési időbe.

149. § (1) Ha a fegyelemsértés súlya vagy jellege miatt a fegyelmi eljárás alá vontnak a szolgálati helytől való ideiglenes távoltartása szükséges, annak tartamára, de legfeljebb az első fokú határozat kihirdetéséig szolgálati beosztásából határozattal felfüggeszthető.

(2) Az elöljáró parancsnok a felfüggesztést indokolt esetben a fenyítés jogerőssé válásáig meghosszabbíthatja.

(3) Ha a szolgálati beosztásból történő felfüggesztés indoka az (1) bekezdésben meghatározott eljárás befejezése előtt megszűnt – a felfüggesztés megszüntetésével egyidejűleg – az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagját beosztásába vissza kell helyezni, illetve más beosztásban foglalkoztatható.

(4) A szolgálati viszony megszüntetése vagy a lefokozás fenyítés kiszabása esetén a beosztásból történő felfüggesztés az eljárás jogerős befejezéséig tart.

150. § (1) A szolgálati beosztásból való felfüggesztést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha annak indokai megszűntek. Ha az eljárást a 158. § (1) bekezdés alapján szüntették meg, a felfüggesztés idejére visszatartott illetményt – annak törvényes kamatával – 3 munkanapon belül ki kell fizetni.

(2) Aki beosztásból történő felfüggesztés hatálya alatt áll – annak tartama alatt – a szolgálati beosztásával járó jogait nem gyakorolhatja, a szolgálati fegyverét és szolgálati okmányait köteles leadni, szolgálati helyére csak az állományilletékes parancsnok engedélyével léphet be. Egyéb tekintetben megilletik az e törvényben biztosított jogok, és terhelik az e törvényben meghatározott kötelezettségek.

(3) A felfüggesztés elrendelése, illetve meghosszabbítása ellen az állomány tagja az azt elrendelő parancsnok szolgálati elöljárójához, annak hiányában a honvédelmi miniszterhez halasztó hatállyal nem bíró fellebbezést nyújthat be. A fellebbezésről az elöljáró (honvédelmi miniszter) a kézbesítéstől számított 15 napon belül indokolt határozatot hoz, amely ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

151. § (1) A vizsgáló az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagját, a tanút, a sértettet, a szakértőt a meghallgatása idejéről értesíti, a képviselőt pedig felhívja az eljárási cselekményen való részvételre azzal, hogy a távolléte az eljárási cselekmény lefolytatását nem akadályozza. Az értesítést, a felhívást a címzettnek az eljárási cselekmény előtt legalább 3 nappal kézbesíteni kell.

(2) Az állomány tagja meghallgatásáról történő értesítés az illetékes parancsnok (vezető) útján történik.

152. § (1) Ha a szabályszerűen értesített személy a meghallgatáson nem jelenik meg, a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok az állomány tagja megjelenése végett annak illetékes parancsnoka (vezetője) útján ismételten intézkedik.

(2) A Honvédséghez nem tartozó személyt meghallgatása végett a vizsgáló felkeresi.

(3) Ha az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja az értesítés átvételét megtagadja, vagy a fegyelmi eljárásban önhibájából nem vesz részt, a fegyelmi eljárás lefolytatható, és a fenyítés kiszabható. Az értesítés átvételének megtagadását, illetve a fegyelmi eljárástól való távolmaradást jegyzőkönyvbe kell rögzíteni.

153. § (1) A fegyelmi eljárás során a tényállást tisztázni kell. Az eljárás során az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja javára és terhére szolgáló körülményeket fel kell deríteni, be kell szerezni az ügy szempontjából jelentős bizonyítékokat.

(2) Az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagját a vizsgálat folyamán eljárási jogaira ki kell oktatni.

(3) A fegyelmi eljárás során a fontosabb eljárási cselekményeket jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(4) Az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja (képviselője) a fegyelmi ügy irataiba betekinthet, azokról – az állami és szolgálati titokról, valamint az adatvédelemről szóló rendelkezések betartása mellett – feljegyzést, másolatot készíthet.

154. § (1) A vizsgálat befejezésekor a vizsgáló jelentésben foglalja össze a vizsgálattal kapcsolatos ténymegállapításait, majd az állomány eljárás alá vont tagját és képviselőjét felhívja, hogy az iratismertetésen – a felhívásban megjelölt időpontban – jelenjen meg.

(2) Az iratismertetés során az (1) bekezdésben megjelölt személyek bizonyítási indítványt tehetnek. A bizonyítás felvételéről vagy mellőzéséről a vizsgáló dönt. A döntés ellen külön jogorvoslatnak helye nincs.

(3) A vizsgáló a keletkezett iratokat és a jelentést a vizsgálat befejezését követően 3 napon belül átadja a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak.

155. § (1) A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a kivizsgálásról szóló összefoglaló jelentést, továbbá az ügyben készült iratokat megvizsgálja és haladéktalanul intézkedik azok szükség szerinti kiegészítésére.

(2) Ha a tényállás nincs kellően felderítve, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, ami az ügy érdemi elbírálását lényegesen befolyásolja, a fegyelmi eljárást elrendelő parancsnok kiegészítő eljárást rendel el. A kiegészítő eljárás tartama nem haladhatja meg a 15 napot.

(3) Ha a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a vizsgálat anyagát elbírálásra alkalmasnak tartja – az iratok kézhezvételétől számított 5 napon belül – meghallgatást tűz ki, amelyen az állomány eljárás alá vont tagja, képviselője, valamint a vizsgáló lehet jelen. A meghallgatásról feljegyzést kell készíteni és az iratokhoz kell csatolni.

156. § A személyes meghallgatást követően a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok 5 napon belül a fegyelmi ügyet elbírálja. Ennek keretében kiszabja a fenyítést, vagy – ha a hatáskörét meghaladó fenyítés kiszabását látja szükségesnek – az iratokat a fenyítésre vonatkozó javaslatával együtt, szolgálati úton a hatáskörrel rendelkező elöljáróhoz felterjeszti, a 158. § (1) bekezdésében meghatározott esetben pedig az eljárást megszünteti.

157. § (1) A fenyítést a fegyelemsértés tárgyi súlyának, a katonai szervezet fegyelmére gyakorolt hatásának, az elkövető vétkessége mértékének, a személyi körülményeinek, valamint a szolgálatban tanúsított magatartásának mérlegelésével kell kiszabni.

(2) Fenyítésként csak a 135. § (1) bekezdésében meghatározott fenyítést lehet kiszabni. Ugyanazon fegyelemsértésért több fenyítés nem szabható ki, és egyik fenyítés a másikkal nem kapcsolható össze. Több fegyelemsértés egy eljárásban történő elbírálásakor csak egy fenyítés szabható ki.

158. § (1) A fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha

a) az eljárás tárgyát képező magatartás fegyelemsértést vagy fegyelmi eljárásban elbírálható szabálysértést nem valósított meg, illetve, ha a fegyelemsértés olyan csekély súlyú, hogy csak a figyelmeztetés indokolt;

b) az állomány eljárás alá vont tagja vétkessége nem állapítható meg;

c) a fegyelemsértés vagy a szabálysértést nem az állomány eljárás alá vont tagja követte el;

d) az ügyet más eljárásban már elbírálták;

e) fenyíthetőséget kizáró vagy megszüntető ok [133. § (1), 134. § (1) bekezdés] áll fenn;

f) az ügyben büntetőeljárás indult.

(2) Ha a fegyelmi eljárás során azt állapították meg, hogy az eljárás alapjául szolgáló magatartás bűncselekmény, vagy fegyelmi eljárásban el nem bírálható szabálysértés alapos gyanújának megállapítására alkalmas, akkor az illetékes nyomozó, illetve szabálysértési hatósághoz feljelentést kell tenni.

(3) Ha az állomány tagjának szolgálati viszonya a fegyelmi eljárás keretében elbírálható szabálysértés jogerős elbírálása előtt megszűnt, és a cselekmény nem évült el, az ügyet az illetékes szabálysértési hatósághoz kell áttenni.

159. § (1) A fenyítést határozatba kell foglalni, amely bevezető, valamint rendelkező részből és indokolásból áll:

a) a bevezető rész tartalmazza az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagjának nevét, anyja nevét, születési évét és helyét, szolgálati beosztását, rendfokozatát, továbbá annak a jogszabálynak (belső rendelkezésnek) a megjelölését, amelynek megsértésében a vétkességét megállapították;

b) a rendelkező rész tartalmazza a fenyítés nemét és mértékét, a jogorvoslat lehetőségét, a fenyítés végrehajtásának módját, a végrehajtás kezdő napját, a kihirdetés módját, és szükség esetén a végrehajtásért felelős személyt, valamint a jogorvoslati lehetőségre való figyelmeztetést;

c) az indokolásban kell megjelölni a fegyelemsértés (szabálysértés) elkövetésének helyét, idejét, leírását, a fenyítés kiszabásánál figyelembe vett enyhítő és súlyosító körülményeket.

(2) A fenyítést tartalmazó határozatot az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja előtt ki kell hirdetni, és a jogorvoslatról történő esetleges lemondását jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A határozat egy példányát – ha az állam- vagy szolgálati titkot nem tartalmaz – a fenyített (képviselője) részére kézbesíteni kell.

(3) A jogerős fenyítéseket, valamint az ezek hatály alóli mentesülés időpontját az erre rendszeresített dicséreti és fenyítési lapon kell nyilvántartani. Ha az állomány fenyített tagját áthelyezték, a dicséreti és fenyítési lapját az új szolgálati helyére meg kell küldeni.

Jogorvoslatok

160. § (1) A fegyelmi ügyben hozott érdemi határozat ellen annak kihirdetését követő 8 napon belül az állomány fenyített tagja – illetve az ő belegyezésével a képviselője – az elöljáró parancsnokhoz fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a fenyítést kiszabó elöljáróhoz kell benyújtani.

(2) A fellebbezést a fenyítést kiszabó parancsnok megvizsgálja. Amennyiben a fellebbezésnek helyt ad, a határozatát saját hatáskörében visszavonja és új határozatot hoz. Egyéb esetben az eljárás során keletkezett iratokat 3 napon belül felterjeszti az elöljáró parancsnokhoz, ennek hiányában a honvédelmi miniszterhez.

(3) Az országos parancsnok által kiszabott fenyítés ellen benyújtott fellebbezést a honvédelmi miniszterhez kell felterjeszteni.

(4) A honvédelmi miniszter által kiszabott fenyítés ellen fellebbezésnek helye nincs.

161. § (1) Az elöljáró parancsnok a hozzá felterjesztett iratok alapján az egész eljárást felülvizsgálja. Ha indokoltnak tartja a bizonyítást, kiegészíti és az iratok felterjesztésétől számított 15 napon belül az első fokú fegyelmi határozatot helyben hagyja, hatályon kívül helyezi, vagy megváltoztatja.

(2) Az első fokú határozat hatályon kívül helyezése esetén az azt meghozó parancsnokot új eljárás lefolytatására utasítja, vagy – az eljárást megszüntető ok esetén – az eljárást megszünteti.

(3) Megváltoztatás esetén a fenyítés mértékét nem súlyosbíthatja.

(4) Az elöljáró parancsnok a másodfokú fegyelmi határozat egy példányát megküldi az első fokon eljárt parancsnoknak, az állomány érintett tagjának és a képviselőjének.

162. § A honvédelmi miniszter hatáskörében hozott, továbbá a másodfokú határozat ellen az állomány fenyített tagja vagy képviselője – a kézbesítésétől számított 15 napon belül – a bírósághoz keresettel fordulhat.

Eljárás szabálysértés esetén

163. § (1) Ha a szabálysértési hatóság iratai alapján a tényállás és a felelősség kétséget kizáróan megállapítható, vagy az állomány szabálysértéssel gyanúsított tagja a szabálysértés elkövetését beismerte, a 146. § szerinti egyszerűsített eljárás szabályai alkalmazhatóak.

(2) Amennyiben a szabálysértésben más személy felelőssége is megállapítható, a felelősségi arányok vonatkozásában a szabálysértési hatóság jogerős határozata az irányadó.

(3) Szabálysértés miatt pénzbírságnál súlyosabb fenyítés – figyelemmel a 135. § (2) bekezdésében foglaltakra is nem alkalmazható.

(4) Ha a szabálysértés miatt elkobzás vagy más intézkedés indokolt, a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a fenyítés kiszabásával egyidejűleg a szükséges intézkedés megtétele céljából az illetékes szabálysértési hatóságot megkeresi. Az intézkedés kezdeményezése miatt fellebbezésnek helye nincs.

A fenyítés végrehajtása

164. § (1) A fenyítés végrehajtását a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül meg kell kezdeni. A végrehajtásra a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok (vezető) intézkedik.

(2) A fenyítés jogerős és végrehajtható, ha

a) az első fokú fegyelmi határozat ellen fellebbezést nem jelentettek be;

b) a honvédelmi miniszter által hozott határozat, illetve a másodfokú határozat ellen – az erre nyitva álló határidőn belül – a bírósághoz keresetet nem nyújtottak be a határidő elteltének napján;

c) a fellebbezést vagy a keresetet visszavonták, a visszavonás napján;

d) a bíróság a benyújtott keresetet jogerősen elbírálta, a jogerő beállta napján.

(3) A (2) bekezdés a)–c) pontjai esetén a fegyelmi határozat jogerőre emelkedését és időpontját a jogerőre emelkedett határozatot hozó parancsnok (vezető) állapítja meg, amit záradékként rávezet a fegyelmi határozatra.

165. § (1) A pénzbírságot a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a szolgálati helyen befizetni. A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok (vezető) az érintett kérelmére legfeljebb 6 havi részletfizetést vagy halasztást engedélyezhet. Ha a fenyített a jogerősen kiszabott pénzbírságot az előírt határidő alatt nem fizette meg, illetve a részletfizetést elmulasztja, az egy összegben esedékessé válik, és azt az illetményéből le kell vonni.

(2) Ha az állomány tagja a szabálysértési hatóság által vele szemben jogerősen kiszabott pénzbírságot nem fizeti meg, és a szabálysértési hatóság emiatt azt elzárásra változtatta át, az elzárást a Honvédség katonai fogházában kell végrehajtani.

A fenyítés hatálya

166. § (1) A fenyítés hatálya az az időtartam, amely alatt az állomány fenyített tagja a jogszabályban meghatározott joghátrányokat viseli.

(2) Az állomány fenyített tagja a fenyítés jogerőre emelkedésétől a végrehajtásának befejezéséig, ezen felül az alábbi időtartamig áll a fenyítés hatálya alatt:

a) a feddés vagy megrovás fenyítés esetén 2, illetve 4, szigorú megrovás vagy a 135. § (1) bekezdés e) pontja szerinti beosztási illetmény csökkentés fenyítés alkalmazása esetén 8 hónapig;

b) a minimális várakozási idő 6 hónaptól 2 évig terjedő meghosszabbítása fenyítés esetében 1 évig.

(3) Akinek a pénzbírság vagy a minimális várakozási idő 6 hónaptól 2 évig terjedő meghosszabbítása fenyítését felfüggesztették, a felfüggesztés tartama alatt úgy kell tekinteni, mintha a fenyítés hatálya alatt állna, ez az időtartam azonban nem lehet hosszabb, mint a maximális várakozási idő.

(4) Akit a bíróság rendfokozatot vagy a szolgálati viszonyt érintő mellékbüntetéssel sújtott, 1 évig a fenyítés hatálya alatt állónak kell tekinteni.

A fenyítés hatálya alóli mentesülés

167. § (1) Az állomány fenyített tagja mentesül a fenyítés hatálya alól, ha a fenyítés jogerőre emelkedésétől, illetve a végrehajtása befejezésétől kezdődően a 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott időtartam eltelt.

(2) A fenyítés hatálya alól az állomány tagját a 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott időtartam eltelte előtt – kivételesen – az állományilletékes parancsnok mentesítheti, ha a fenyített a fenyítés után átlagon felüli teljesítményt nyújtott, példamutató magatartást tanúsított, és a fenyítés hatálya időtartamának legalább a fele eltelt. A mentesítés tényét parancsba kell foglalni.

Eljárás bűncselekmény esetén

168. § (1) Ha az állomány tagjával szemben büntetőeljárás indul, a szolgálati beosztásából az eljárás befejezéséig felfüggeszthető.

(2) Az (1) bekezdés szerinti felfüggesztésnek akkor van helye, ha az állomány tagja terhére rótt bűncselekmény a Honvédség tekintélyét súlyosan sérti, vagy veszélyezteti, illetve a büntetőeljárás miatt az elkövetőnek a szolgálattól való távol tartása indokolt.

XIII. Fejezet

KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG

Az állomány tagjának kártérítési felelőssége

169. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyból eredő kötelességének vétkes (szándékos vagy gondatlan) megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.

(2) A károkozó vétkességét, a kár bekövetkeztét és mértékét, valamint az okozati összefüggést a Honvédségnek kell bizonyítania.

(3) Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke – a (4) bekezdésben szabályozott esetek kivételével a károkozó 1 havi alapilletményének 50%-át nem haladhatja meg.

(4) A károkozó a 3 havi alapilletménye erejéig felel, ha

a) a Honvédség gazdálkodására, az anyagi-technikai eszközök kezelésére vonatkozó szabályok megsértésével,

b) az ellenőrzési kötelezettsége elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével,

c) hatósági jogkörben eljárva a jogszabályok megsértésével okozta a kárt, vagy

d) a kár olyan – jogszabályba ütköző – parancs, utasítás teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított előzőleg a figyelmet felhívta.

170. § Szándékos károkozás esetén a károkozó a teljes kárt köteles megtéríteni.

171. § (1) Az állomány tagja vétkességére tekintet nélkül felelős azért a hiányért, amely olyan dologban következett be, amelyet visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel jegyzék vagy elismervény alapján vett át, és amelyet állandóan az őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel.

(2) A pénz- és értékkezelő, valamint a pénztáros jegyzék vagy elismervény hiányában is teljes felelősséggel tartozik az általa kezelt pénzért, értékpapírért vagy egyéb értéktárgyért.

(3) Mentesül az állomány tagja a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a Honvédség a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár (hiány) bekövetkeztét és mértékét a Honvédségnek kell bizonyítania.

(5) A megőrzésre átadott dolog megrongálódásából eredő kár esetén az állomány tagja a vétkességi felelősségre vonatkozó szabályok szerint felel azzal az eltéréssel, hogy a vétlenség bizonyítása őt terheli.

(6) A munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró – vétkességre tekintet nélkül – teljes kártérítési felelősséggel tartozik azért, ha az illetmény megállapítására vonatkozó intézkedése jogszabályba ütközik és ezzel összefüggésben kerül sor kifizetésre.

172. § (1) A leltárhiányért a leltárfelelősségi megállapodást kötött raktáros vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik. Ha a leltári készletet több raktáros kezeli, velük csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető.

(2) A leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni, és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a raktáros felelősséggel tartozik.

(3) A raktáros a Leltározási Szabályzatban meghatározott feltételekről a leltárfelelősségi megállapodás megkötését, illetve a leltáridőszak kezdetét megelőzően tájékoztatni kell.

173. § (1) A leltárhiányért megtérítési felelősséget – a raktárosok előzetes hozzájárulásának hiányában – csak a raktár teljes készletének leltározása alapján lehet megállapítani.

(2) A raktárvezetőnek és helyettesének személyében történt változás vagy a felelősségi szabályok megváltozása esetén a raktárt leltározással kell átadni, illetve átvenni.

(3) Leltározásnál a raktárosnak, illetve akadályoztatása esetén a képviselőjének a jelenlétét lehetővé kell tenni. Ha a raktáros a képviseletéről nem gondoskodott, akkor az állományilletékes parancsnok e feladat ellátására szakmailag alkalmas, érdektelen képviselőt köteles kijelölni.

(4) A raktáros a leltározással kapcsolatban a leltárfelvétel során és azt követően is észrevételt tehet.

(5) A leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt kell érvényesíteni. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.

174. § (1) A leltárhiány a kezelésre átvett anyagban, áruban (leltári készletben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány.

(2) A leltárhiányért csoportos leltárfelelősségi megállapodás hiányában

a) a raktárvezető és raktárvezető-helyettes hathavi,

b) a beosztott raktáros négyhavi

alapilletménye erejéig felel.

(3) A csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség raktárosok közötti megosztását is, egyetemleges felelősség kikötésének azonban nincs helye. Ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi, a raktárosok alapilletményük arányában felelnek. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött raktárosok átlagkeresetének hathavi együttes összegét.

(4) Ha az állomány tagja olyan raktári beosztásban teljesít szolgálatot, ahol az átvett anyagokat (raktári készleteket) állandóan egyedül kezeli, a teljes leltárhiányért felel.

175. § (1) A leltárhiányért megtérítési felelősséget akkor lehet megállapítani, ha

a) a raktárossal (raktárosokkal) leltárfelelősségi megállapodást kötöttek,

b) az anyagokat (raktári készleteket) kezelésre szabályszerűen átadták, és azokat a raktáros átvette,

c) a raktáros a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében az adott raktárosi beosztást töltötte be.

(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős személy is kezeli, a raktáros felelőssége megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő személyt a Honvédség a leltárhiányért felelős raktáros előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott beosztásban, illetve az adott szolgálati helyen.

176. § (1) Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük – a megőrzésre átadott dologban bekövetkezett hiány és leltárhiány esetén az alapilletményük – arányában felelnek.

(2) Ha a kárt többen szándékosan okozták, a felelősségük egyetemleges.

(3) Nem kell az állomány tagjának megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a Honvédség közrehatása következtében állt elő.

(4) A felelősség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen mindazokat, amelyek a munkavállaló felelősségére kihatnak, illetve, amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a raktáros esetleges távollétének időtartamát.

177. § (1) Az állomány tagja kártérítési felelősségének megállapítására az állományilletékes parancsnok jogosult. Állományilletékes parancsnok hiányában a kártérítési felelősséget a miniszter állapítja meg.

(2) Az állományilletékes parancsnok a kár felfedezése után haladéktalanul intézkedni köteles a kár összegének és a károkozó személyének megállapítására.

(3) A kártérítési eljárás során a tényállás megállapításával arra alkalmas, érdektelen és elfogulatlan személyt kell megbízni. Ha a tényállás bonyolult, a káreljárás lefolytatására bizottságot kell kijelölni.

(4) A kártérítési eljárásban az állomány tagját meg kell hallgatni, és lehetővé kell tenni, hogy védekezését részletesen előadja. A lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni.

(5) Az állomány tagja a kártérítési eljárásban érdekeinek védelmével megbízhatja az érdek-képviseleti szervet, illetőleg ügyvédet hatalmazhat meg.

178. § (1) A kár összegének megállapítását követő 60 napon belül az állományilletékes parancsnok a kártérítésre kötelezésről vagy annak mellőzéséről indokolt határozattal dönt. Ha a károkozóval szemben a kárigénnyel összefüggően büntetőeljárás indult, a határidő a büntetőeljárás jogerős befejezésekor veszi kezdetét.

(2) Az állományilletékes parancsnok a határozatban felhívja a károkozót, hogy a határozattal szemben 15 napon belül panasszal élhet.

(3) Ha a károkozó nem él panasszal, a kártérítésre vonatkozó határozat végrehajtható.

(4) Az állományilletékes parancsnok határozata elleni panaszt 8 napon belül fel kell terjeszteni az elöljáró parancsnokhoz, aki azt 30 napon belül elbírálja. E határozat ellen a kártérítésre kötelezett bírósághoz fordulhat.

179. § Ha az állomány tagja a kár okozását és annak mértékét beismeri és a kár mértéke az illetményalap 100%-át nem haladja meg, a megtérítési kötelezettség kártérítési határozat nélkül, kötelezvényben is elvállalható.

180. § A bíróság által megítélt kártérítés behajtása a bírósági végrehajtás szabályai szerint történik.

181. § (1) Az állományilletékes parancsnok a kártérítést utólag mérsékelheti, ha a kártérítésre kötelezett körülményeiben olyan változás következett be, amely a kártérítés méltányos csökkentését teszi indokolttá.

(2) Méltánylást érdemlő személyi körülményekre tekintettel az állományilletékes parancsnok a kártérítés levonását vagy végrehajtását elhalaszthatja, illetőleg részletfizetést engedélyezhet.

182. § A tényleges kár és a kiszabott kártérítés összegének különbözetét leírással, a kiszabott és behajthatatlan kártérítési összeget pedig törléssel kell rendezni.

A Honvédség kártérítési felelőssége

183. § (1) A Honvédség – az e fejezetben foglaltak figyelembevételével – vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel azért a kárért, amely az állomány tagjának a szolgálati viszonyával összefüggésben keletkezett.

(2) Mentesül a Honvédség a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

(3) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a károsult vétkes magatartása idézett elő.

184. § (1) Az állomány tagjának kell bizonyítania, hogy a kár a szolgálati viszonnyal okozati összefüggésben keletkezett.

(2) A szolgálati viszony körébe esnek különösen a Honvédség feladatainak ellátásával összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgásából és működéséből eredő okok.

(3) Ha az állomány tagja a tevékenységét rendeltetésszerűen a szolgálati helyen kívül is ellátja, az e körben történt károsodásának okát működési körön belül esőnek kell tekinteni.

185. § (1) A Honvédség a vétkességére tekintet nélkül felel a kárért, ha az olyan betegség következménye, amely

a) a szolgálat teljesítésével összefüggésben keletkezett, vagy

b) a szolgálat sajátosságaival összefüggésben súlyosbodott.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott betegségen kívüli egyéb megbetegedés folytán keletkezett kárért a Honvédség csak vétkessége esetén felel.

(3) A Honvédség a szolgálati viszonnyal összefüggő balesetből eredő személyi kárért vétkességére tekintet nélkül felel.

186. § A Honvédség a 183. § (1) bekezdésén, továbbá a 185. §-ban meghatározott felelőssége alapján az állomány tagjának elmaradt jövedelmét, dologi és nem vagyoni kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni.

187. § (1) A szolgálati viszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni az elmaradt átlagkeresetet, továbbá azoknak a rendszeres szolgáltatásoknak a pénzbeli értékét, amelyekre az állomány tagja a szolgálati viszony alapján jogosult, feltéve, hogy azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.

(2) A szolgálati viszonyon kívüli elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni.

(3) Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeni változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével előre számolni lehetett.

(4) Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet az állomány tagja a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárított el.

(5) Nem kell megtéríteni az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, így különösen: élelmezés, munka- és védőruha-ellátás, továbbá a költségtérítés címén járó összeget.

188. § Ha az átlagkereset számításánál irányadó időszakon belül általános illetményemelés volt, az átlagkeresetet – ha ez az állomány tagjára kedvezőbb – csak az emelés időpontjától kell számítani.

189. § (1) A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor, a károkozás helyén irányadó fogyasztói ár alapján kell meghatározni.

(2) A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni.

190. § (1) A Honvédség köteles megtéríteni az állomány tagja közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát és indokolt költségeit is.

(2) Ha a károkozással összefüggésben az állomány tagja meghalt, eltartott hozzátartozója az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségleteinek – a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető jövedelmét is figyelembe véve – a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.

191. § A kártérítés kiszámításánál a kár összegéből le kell vonni:

a) az elmaradt illetményre eső nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztári tagdíjat), egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és számított személyi jövedelemadó-előleget;

b) az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátás ellenértékét;

c) azt a pénzösszeget,

ca) amelyet az állomány tagja munkaereje hasznosításával megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna,

cb) amelyhez az állomány tagja (illetve annak hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott,

cc) amelyhez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá,

cd) amelyhez az állomány tagja a Honvédség által, a javára megkötött biztosítás révén jut.

192. § (1) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsult vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.

(2) Ha a kárnak vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a Honvédség olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.

(3) Ha a kártérítés megállapítása után változás következett be az állomány tagjának lényeges körülményeiben, mind a károsult, mind a Honvédség, illetőleg – a felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén – a biztosító a megállapított kártérítés módosítását kérheti.

193. § A károsult állományilletékes parancsnoka, ennek hiányában a miniszter a károkozásról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a károsultat felhívni kárigényének előterjesztésére. A Honvédség a kárigény bejelentésétől számított 15 napon belül írásbeli tájékoztatást ad a károsultnak az eljáró szervről és az eljárás módjáról.

194. § (1) Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni

a) a betegség idejére járó távolléti díj és a sérelem folytán csökkent kereset, valamint

b) a betegség idejére járó távolléti díj és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti igényt.

(2) Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.

(3) Az elévülési idő az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel

a) a betegség idejére járó távolléti díj első fizetésének napjától,

b) attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első ízben vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra, végül

c) a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától kezdődik.

(4) Járadékigény 6 hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetőleg a Honvédség a 193. §-ban meghatározott kötelezettségét elmulasztotta. 3 évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető.

195. § (1) A Honvédség az állomány kártérítésre jogosult tagjától, illetve annak közeli hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól évente igazolást kérhet.

(2) A Honvédség a károsultat értesíti, ha a kártérítés mértékének módosítására alapul szolgáló illetményemelést hajtott végre. A Honvédség hivatalból módosítja a járadék összegét.

196. § (1) A károsult a kártérítési kérelmet az állományilletékes parancsnokához nyújthatja be.

(2) A vezénylés időtartama alatt bekövetkezett kár esetében a kárigényt annál a szervezeti egységnél kell benyújtani, amelynél a kár keletkezett.

197. § (1) A kártérítést jogosságának megállapítása után a szervezeti egység fizeti ki, ha

a) a felelőssége nyilvánvaló;

b) az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű;

c) a kártérítés összege nem haladja meg a miniszter által megállapított összeghatárt.

(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó esetekben a kártérítés megállapítása és kifizetése a miniszter által kijelölt szerv hatáskörébe tartozik.

198. § (1) A kártérítési igényt az igénybejelentés beérkezésétől számított 60 napon belül, a 196. §, illetve a 197. § (2) bekezdésében meghatározott szervnek kell elbírálnia, és a döntést a károsulttal indokolt határozatban kell közölnie.

(2) A károsult a határozat ellen keresettel fordulhat a bírósághoz. A határozat keresettel nem érintett részei jogerőre emelkednek.

199. § Az 1965. január 1-je előtt bekövetkezett balesetből, illetve szolgálati megbetegedésből eredő kártérítési követelésekre e törvény rendelkezései nem alkalmazhatók. Ilyen esetben a polgári jog kártérítési szabályai irányadók.

XIV. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONYON ALAPULÓ TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ELLÁTÁSOK

Egészségbiztosítási ellátások

200. § (1) Az állomány tagjai egészségének és testi épségének védelmét az őket terhelő fokozott igénybevétel követelményeinek megfelelően kell biztosítani.

(2) Az állomány tagja egészsége megőrzéséhez, helyreállításához és egészsége javításához – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Eb. tv.) alapján – egészségbiztosítási ellátásokra jogosult. A pénzbeli egészségbiztosítási ellátások az e törvényben foglalt eltérésekkel illetik meg az állomány tagját.

(3) Az egészségügyi szolgáltatás a Honvédség által fenntartott, támogatott vagy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott egészségügyi intézményeknél vehető igénybe.

(4) Az állomány tagja az Eb. tv.-ben foglaltak szerinti baleseti ellátásra, szolgálati kötelmekkel összefüggő baleseti sérülése vagy szolgálati eredetű betegsége következtében jogosult.

A szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, betegség megállapítása

201. § (1) Az állomány tagja balesetének, betegségének vagy az ezek miatt bekövetkezett halálának a szolgálati kötelmekkel való összefüggését hivatalból kell vizsgálni.

(2) Az állomány tagjának haláláról, 1 napot meghaladó szolgálatképtelenséget okozó balesetéről vagy a szolgálati kötelmekkel összefüggő olyan megbetegedésről, amely előreláthatólag tartós szolgálatképtelenséggel jár, jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyv felvételéről az állományilletékes parancsnok köteles gondoskodni.

(3) A balesetnek, betegségnek a szolgálati kötelmekkel való összefüggéséről a honvédelmi miniszter által kijelölt szerv indokolt határozatban dönt (minősítő határozat).

(4) A minősítő határozatot írásba kell foglalni, és azt az állomány tagja – halála esetén közeli hozzátartozója részére meg kell küldeni.

(5) A minősítő határozat ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül a honvédelmi miniszterhez fellebbezésnek van helye. A honvédelmi miniszter döntése ellen 30 napon belül keresetet lehet a bírósághoz benyújtani.

Nyugellátás

202. § (1) Az állomány tagját – saját jogán – szolgálati nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj illeti meg, és magánnyugdíjra szerezhet jogosultságot. A szerződéses állomány tagja szolgálati nyugdíjra nem jogosult.

(2) Az állomány tagja után a hozzátartozókat megillető hozzátartozói nyugellátások: az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülői nyugdíj és a baleseti hozzátartozói nyugellátások.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti nyugellátások esetében a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj. tv.), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny. tv.), valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mny. tv.) rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

A szolgálati nyugdíj

203. § (1) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött idő után.

(2) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő előtt is, ha a hivatásos szolgálat 55. §-ban meghatározott felső korhatárának elérésekor szolgálati viszonyban legalább 10 évet eltöltött, és rendelkezik a Tny. tv. 4. § (1) bekezdésének h) pontja és a 37–43. §-ai szerint számított 25 év szolgálati idővel.

(3) A szolgálati nyugdíjat teljes összegében kell folyósítani, ha a szolgálati viszony a felső korhatár elérésekor szűnt meg.

(4) A felső korhatár elérése előtt is teljes összegben kell folyósítani a szolgálati nyugdíjat, ha a hivatásos állomány tagja

a) 25 év szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idővel rendelkezik, és szolgálati viszonya az 59. § (1) bekezdés, valamint (2) bekezdésének b) pontja vagy a 62. § (1) bekezdés c) pontja alapján, illetőleg egészségi, pszichikai, továbbá neki fel nem róható nemzetbiztonsági alkalmatlanság miatt szűnt meg;

b) 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkezik, és a szolgálati viszonya megszűnésekor az 52. életévét már betöltötte, vagy munkaképességének csökkenése az 50%-ot elérte, de még nem rokkant.

(5) Ha a hivatásos állomány 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkező tagjának a szolgálati viszonyát az 52. életéve betöltése előtt közös megegyezéssel, a képzési kötelezettség elmulasztása, fizikai vagy minősítés szerinti alkalmatlanság – ideértve a felróható nemzetbiztonsági alkalmatlanság esetét is – miatt szüntetik meg, részére a szolgálati nyugdíj 50%-a folyósítható az 52. életéve betöltéséig, illetve munkaképessége csökkenése 50%-os mértékének eléréséig. Ettől kezdve a szolgálati nyugdíjat (4) bekezdés b) pontja szerint kell folyósítani.

(6) A miniszter a szolgálati érdemekre, illetve a szociális helyzetre figyelemmel az (5) bekezdés esetében az érintett javára eltérést engedélyezhet.

(7) Nem folyósítható a felső korhatár betöltése vagy megrokkanása előtt a szolgálati nyugdíj annak, akit a hivatásos szolgálatra való méltatlanság miatt felmentettek, vagy akinek a szolgálati viszonya az 56. § b), e) vagy f), illetve a 62. § (1) bekezdésének d) vagy g)–i) pontja alapján szűnt meg.

A 2013. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő szolgálati nyugdíj

204. § (1) A szolgálati nyugdíj összegét a nyugdíjazást közvetlenül megelőző 12 hónap alatt a szolgálati viszony keretében elért – a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló – illetménynek és illetmény jellegű juttatásoknak a számított személyi jövedelemadóval csökkentett összege havi átlaga alapján kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összeg kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál előírt korlátozásokat.

(3) A repüléstől egészségi okból véglegesen eltiltott repülőhajózó nyugdíját az eltiltáskor vele azonos rendfokozatú és hasonló beosztású és minősítésű repülőhajózók (1) bekezdés szerinti illetménye és illetményjellegű juttatásai alapulvételével kell megállapítani, ha ez számára kedvezőbb.

(4) Az (1) és (3) bekezdésben említett illetményen és illetményjellegű juttatáson az alapilletményt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékot, a külön juttatást és a jutalmat kell érteni.

205. § A szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítás szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő tartamától és a 204. § (1) bekezdése alapján számított illetmény és illetményjellegű juttatások havi átlagától függ. Ezek figyelembevételével a szolgálati nyugdíj összege:

Szolgálati idő/év Havi átlagkereset százaléka
25 65,0
26 66,0
27 67,5
28 69,0
29 70,5
30 72,0
31 73,5
32 75,0
33 76,5
34 78,0
35 79,5
36 81,0
37 és ennél több 83,0

A 2012. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő szolgálati nyugdíj

206. § (1) A szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítási jogszabályok szerint figyelembe vehető szolgálati idő tartamától, valamint a 204. § szerinti kereset, jövedelem – személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli – bruttó összegének egyhavi átlagától függ. Ezek alapján, ha a hivatásos állomány tagja kizárólag a szolgálati nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, vagy a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz átutalták, a szolgálati nyugdíj összege a következő:

Szolgálati idő (év) A nyugdíjazás alapjául szolgáló havi átlagkereset, jövedelem százaléka
25 43,0
26 45,0
27 47,0
28 49,0
29 51,0
30 53,0
31 55,0
32 57,0
33 59,0
34 61,0
35 63,0
36 65,0
37 és ennél több 67,0

(2) Ha a hivatásos állomány tagjának a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget – saját döntése alapján – nem utalták át a Nyugdíjbiztosító Alap részére, a szolgálati nyugdíj összege a következő:

Szolgálati idő (év) A nyugdíjazás alapjául szolgáló havi átlagkereset, jövedelem százaléka
25 31,07
26 32,62
27 34,17
28 35,72
29 37,27
30 38,82
31 40,37
32 41,92
33 43,47
34 45,02
35 46,57
36 48,12
37 és ennél több 49,67

(3) A hivatásos állománynak az a tagja, aki 2013. január 1-je előtt szolgálati nyugdíjra jogot szerzett s kizárólag a szolgálati nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot – az igényérvényesítés időpontjától függetlenül – a 205. § szerinti mértékű szolgálati nyugdíjra jogosult.

Rokkantsági nyugdíj

207. § (1) Szolgálati idejére tekintet nélkül rokkantsági nyugdíjra jogosult az állománynak az a tagja, aki

a) egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében szolgálat (munka-) képességét legalább hatvanhét százalékban elvesztette, vagy

b) a szolgálati viszony megszűnését követően két éven belül válik rokkanttá, ha a rokkantság a szolgálati viszony időtartama alatt annak gyakorlásával összefüggésben bekövetkezett baleset, betegség következménye és ebben az állapotában egy évig javulás nem várható, rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.

(2) A rokkantsági nyugdíj összege a nyugállományba helyezésig szerzett szolgálati idő tartamától, a 204. §-ban meghatározott átlagkereset, jövedelem nagyságától, valamint a rokkantság fokától függ. Ennek megfelelően a III. csoportba tartozó személy rokkantsági nyugdíjának összege:

a) ha a rokkant szolgálati ideje nem éri el a 25 évet:

Szolgálati idő (év) A nyugdíjazás alapjául szolgáló havi átlagkereset, jövedelem százaléka
1 évnél kevesebb 50,0
1 50,5
2 51,0
3 51,5
4 52,0
5 52,5
6 53,0
7 53,5
8 54,0
9 54,5
10 55,0
11 55,5
12 56,0
13 56,5
14 57,0
15 57,5
16 58,0
17 58,5
18 59,0
19 59,5
20 60,0
21 61,0
22 62,0
23 63,0
24 64,0

b) ha a rokkant szolgálati ideje eléri vagy meghaladja a 25 évet, a szolgálati nyugdíj mértékével azonos.

(3) A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig tíz százalékával több, mint a III. rokkantsági csoportban.

(4) Ha a rokkant a magánnyugdíjpénztárba is fizetett tagdíjat, és saját döntése szerint az egyéni számláján lévő összeget nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz, a (2), illetőleg (3) bekezdés szerint kiszámított összeg hetvenöt százalékát kell részére rokkantsági nyugdíj címén megállapítani.

(5) Annak a hivatásos állományúnak, akinek az (1) bekezdés szerinti rokkantságát az orvosi felülvizsgálat során megszüntették és – a rokkantság idejét is beleszámítva a szolgálati nyugdíjjogosultság feltételeivel rendelkezik, a továbbiakban részére szolgálati nyugdíjat kell megállapítani és folyósítani.

Baleseti rokkantsági nyugdíj

208. § (1) Az állomány tagja szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy szolgálati eredetű betegség esetén – a szolgálati idejére tekintet nélkül – baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult, ha

a) szolgálat (munka-) képességét túlnyomó részt szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy szolgálati eredetű betegség miatt legalább hatvanhét százalékban elvesztette, és

b) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a Tny. tv. szerinti baleseti rokkantsági nyugdíj mértékével azonos.

(3) Ha a hivatásos állomány tagjának a 69. § (4) bekezdés szerinti rokkantságát az orvosi felülvizsgálat megszüntette és a rokkantság idejét is beleszámítva a szolgálati nyugdíjjogosultság feltételeivel rendelkezik, a továbbiakban részére szolgálati nyugdíjat kell megállapítani és folyósítani.

Hozzátartozói nyugellátás

209. § (1) Az állomány tagja vagy a hivatásos állományból nyugállományba helyezett személy elhalálozás esetén özvegyének (élettársának) özvegyi nyugdíj, gyermekének árvaellátás, szülőjének szülői nyugdíj jár.

(2) Az özvegyi nyugdíj az özvegyet az elhalt házastársa szolgálati viszonyának idejére tekintet nélkül megilleti.

(3) A Tny. tv. 50. § (1) bekezdése szerinti ideiglenes özvegyi és a (2) bekezdésének a) pontja szerinti özvegyi nyugdíj a 60%-a, a (2) bekezdés b) pontja szerinti özvegyi nyugdíj pedig a 24%-a annak a szolgálati, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat a halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.

210. § (1) Az árvaellátás mértéke a Tny. tv. 56. § (1) bekezdése szerinti árva esetében az elhunyt nyugdíjának 36%-a, a (2) bekezdése szerinti árva esetében pedig a 72%-a.

(2) A szülői nyugdíj összege az özvegyi nyugdíj összegével egyenlő. Ha a szülői nyugdíjra többen szereztek jogot, a szülői nyugdíj a jogosultakat egyenlő arányban illeti meg.

A baleseti hozzátartozói nyugellátások

211. § (1) Az állomány szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset sérülés vagy betegség következtében elhunyt tagjának a 209. § (1) bekezdésben szereplő hozzátartozói, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultak.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóját a baleseti nyugellátás akkor is megilleti, ha a nyugdíjas nem a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy betegség következtében halt meg.

(3) A baleseti sérült hozzátartozóinak akkor is jár a baleseti nyugellátás, ha a halál a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy betegség miatti munkaképtelenség ideje alatt következik be, és vélelmezhető, hogy a sérült életben maradása esetében baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.

(4) A hozzátartozói baleseti nyugellátások mértéke – az (5)–(7) bekezdésekben foglalt kivételekkel – a 209–210. § szerinti hozzátartozói nyugellátások mértékével azonos.

(5) A hősi halott után az ideiglenes özvegyi nyugdíj a baleseti rokkantsági nyugdíjnak a 70%-a, amely az elhunytat – halála időpontjában – a II. rokkantsági csoportban megillette volna.

(6) A hősi halott után járó ideiglenes özvegyi nyugdíjat követően folyósított özvegyi nyugdíj mértéke a Tny. tv. 50. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti esetben megegyezik az (5) bekezdés szerinti özvegyi nyugdíj mértékével. A Tny. tv 50. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti esetben az özvegyi nyugdíj annak a baleseti rokkantsági nyugdíjnak a 28%-a, amely az elhunytat a halál időpontjában a II. rokkantsági csoportban megillette volna.

(7) A hősi halott esetében az árvaellátás összege árvánként annak a nyugdíjnak a 42, illetőleg – a Tny. tv. 56. §-ának (2) bekezdése esetén – a 84%-a, amely az elhunytat baleseti rokkantsági nyugdíjként – halála időpontjában – a II. rokkantsági csoportban megillette volna.

A nyugellátás és a baleseti járadék megállapítása

212. § (1) Az e törvény alapján járó nyugellátások és baleseti járadék megállapításáról első fokon a honvédelmi miniszter által kijelölt szerv indokolt határozatban dönt.

(2) A határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a honvédelmi miniszterhez fellebbezés nyújtható be. A honvédelmi miniszter határozata ellen a kézbesítésétől számított 30 napon belül keresettel a bírósághoz lehet fordulni.

213. § (1) A nyugellátásra jogosultnak – beleértve a hozzátartozói nyugellátásra jogosultat is – a nyugállományba helyezést követő két hónapra nyugdíj helyett az állomány nyugállományba helyezett, illetve elhunyt tagja utolsó havi illetménye alapján megállapított távolléti díj kétszeresének – számított személyi jövedelemadóval csökkentett – összegét kell kifizetni. Ez az összeg azonban nem lehet kevesebb, mint ami a jogosultat a nyugdíjazás első két hónapjára nyugdíj címén megillette volna. A nyugdíj helyett folyósított kéthavi illetmény nyugellátásnak minősül, és a nyugállomány kezdő napját megelőző utolsó munkanapon kell kifizetni. A nyugállományba való helyezést követő két hónapra folyósított ellátásnak a szolgálati nyugdíj megállapítási szabályai szerint megállapított része vehető figyelembe a társadalombiztosítási szervekkel történő elszámoláskor, valamint a nyugellátások külön jogszabály szerinti emelésénél azzal, hogy a különbözet társadalombiztosítási járulékalapot képez.

(2) Ha az állomány tagja meghalt, az (1) bekezdés szerinti összeget azoknak a nyugellátásra jogosult hozzátartozóknak kell folyósítani, akik az elhalttal annak halálakor együtt éltek.

214. § (1) A 203. § (1) bekezdése szerinti 25 év tényleges szolgálati idő betöltésekor a hivatásos állomány tagja nyugdíjának összegét – annak folyósítása nélkül – a Tny. tv. 82. §-a szerint hivatalból kell megállapítani (rögzíteni).

(2) A hivatásos állomány tagja ha nyugdíjának (1) bekezdés szerinti rögzítését követően legalább 365 napra szolgálati időt szerez, nyugdíjazásakor az (1) bekezdés szerint rögzített és az évenkénti emelésekkel növelt, valamint a tényleges nyugállományba helyezésekor megállapított nyugdíja között választhat.

A magánnyugdíj

215. § (1) Az Mny. tv. 3. § (1) bekezdése, valamint a Tbj tv. 4. § m) pontja alkalmazása szempontjából a hivatásos állomány tagját 37. életévének betöltése előtt kell pályakezdőnek tekinteni.

(2) A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói határozzák meg, hogy a hivatásos állomány tagja melyik magánnyugdíjpénztárhoz csatlakozhat.

XV. Fejezet

KÉRELEM, SZOLGÁLATI PANASZ, FELLEBBEZÉS, SZOLGÁLATI JOGVITA

Kérelem

216. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyával összefüggő ügyben szóban vagy írásban kérelmet terjeszthet elő.

(2) A kérelmet szolgálati úton ahhoz a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáróhoz kell előterjeszteni, akinek a kérelem elbírálása a hatáskörébe tartozik.

(3) Az elöljáró a kérelem tárgyában 30 napon belül intézkedni köteles.

Szolgálati panasz

217. § Az állomány tagja – meghatalmazása alapján, nevében az érdek-képviseleti szerv és jogi képviselője is ha a szolgálati viszonyára vonatkozó, e törvény 222. § (1) bekezdésében nem szabályozott döntést vagy intézkedést sérelmesnek tartja, szolgálati panaszt terjeszthet elő.

218. § (1) A szolgálati panaszt, a döntést hozó (mulasztó) elöljáróhoz a szolgálati út betartásával kell benyújtani. A döntést hozó (mulasztó) elöljáró, ha a szolgálati panasznak helyt ad, azt saját hatáskörében a kézhezvételtől számított 30 napon belül elbírálja.

(2) Amennyiben a döntést hozó (mulasztó) elöljáró a szolgálati panaszt megalapozatlannak tartja, azt a kézhezvételtől számított 15 napon belül, az ügy összes iratával együtt felterjeszti a szolgálati elöljáróhoz, és erről az állomány tagját írásban értesíti.

(3) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a szolgálati elöljáró a szolgálati panaszt annak kézhezvételétől számított 30 napon belül indokolt határozatban bírálja el és döntését az állomány tagjával írásban közli. Ez a határidő – indokolt esetben – egy ízben, 30 nappal meghosszabbítható.

219. § A Honvéd Vezérkar főnöke által hozott döntés vagy intézkedés, illetve ezek elmulasztása iránti szolgálati panaszt a Honvéd Vezérkar főnökéhez kell benyújtani, aki a döntését, illetve intézkedését megváltoztatja, vagy az ügy összes iratát döntésre a miniszterhez felterjeszti.

220. § Amennyiben a szolgálati panasz elbírálásához szükséges olyan adat hiányzik, amely a Honvédség nyilvántartásaiban nem áll rendelkezésre, a döntést hozó elöljáró vagy a szolgálati elöljáró a panasztevőt 15 nap határidő kitűzésével hiánypótlásra szólítja fel. A hiánypótlás időtartama az elintézési határidőbe nem számít bele.

221. § (1) A szolgálati panaszjogának gyakorlásában az állomány tagja nem korlátozható. A panasztevőt a szolgálati panasz megalapozatlansága miatt hátrány nem érheti, kivéve, ha azzal szándékos fegyelemsértés, szabálysértés vagy bűncselekmény valósul meg.

(2) A más jogszabályban meghatározott panaszjog gyakorlását, e törvénynek a szolgálati panaszra vonatkozó szabályai nem érintik.

Határozat elleni fellebbezés

222. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyával kapcsolatos, a honvédségen belüli eljárás során fegyelmi, kártérítési, a betegségnek a szolgálati kötelmekkel való összefüggését érintő, valamint nyugdíjügyben hozott első fokú határozat ellen – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezést nyújthat be.

(2) Az állomány tagja halálának a szolgálati kötelmekkel való összefüggése kérdésében hozott első fokú határozat ellen a közeli hozzátartozó nyújthat be fellebbezést.

(3) A fellebbezést a szolgálati elöljáró, illetőleg a miniszter vagy az általa meghatározott szerv vezetője, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, 30 napon belül bírálja el. E határidő egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható.

A bírósági út

223. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogvita esetén 30 napon belül keresettel fordulhat a bírósághoz, ha

a) a szolgálati panaszát elutasították vagy jogszabályban előírt határidőn belül nem bírálták el, illetőleg az első fokú határozat elleni fellebbezését elutasították;

b) a sérelmezett döntést a miniszter hozta;

c) az a)–b) pontba nem tartozó, alanyi jogon biztosított jogosultságokkal kapcsolatban hozott döntés vagy intézkedés, illetve ezek elmulasztása miatt joghátrány érte.

(2) A Honvédség vagy az állomány tagja a szolgálati viszonnyal kapcsolatos igényével közvetlenül a bírósághoz fordulhat, ha a törvény a Honvédségen belüli eljárásról nem rendelkezik.

224. § (1) A bíróság a szolgálati viszonynak felmentéssel történő megszüntetéséről hozott határozatot hatályon kívül helyezi, ha az felmentési tilalomba ütközik vagy egyébként jogellenes.

(2) Ha a szolgálati viszonyt jogellenesen szüntették meg, az állomány tagját olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszonya meg sem szűnt volna.

(3) A szolgálati viszony megszüntetéséről hozott határozat hatályon kívül helyezése esetén – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – az állomány tagját eredeti beosztásába vissza kell helyezni, és meg kell téríteni az elmaradt illetményét, egyéb járandóságát, valamint a felmerült kárát.

(4) Ha az állomány tagja a szolgálati viszonyának fenntartását nem kívánta, vagy ha a Honvédségtől a szolgálati viszony fenntartása nem várható el – kérelmére – a bíróság mellőzi az eredeti beosztásba történő visszahelyezést, egyidejűleg a Honvédséget – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – legalább két-, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.

(5) Amennyiben az állomány tagja nem kéri, vagy a bíróság mellőzi az eredeti beosztásba történő visszahelyezést, a szolgálati viszony a jogellenességét megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.

(6) Ha a szolgálati viszony megszüntetésekor a hivatásos állomány tagját nyugállományba helyezik és a bíróság a szolgálati viszonynak felmentéssel történő megszüntetéssel hozott határozatot hatályon kívül helyezi, a szolgálati viszony a nyugállományba helyezéssel szűnik meg, de a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napjáig a hivatásos állomány tagja részére meg kell téríteni a nyugellátás és az elmaradt illetménye közötti különbözetet, valamint elmaradt egyéb járandóságát és a felmerült kárát. Nem kell megtéríteni az illetménynek, az egyéb járandóságnak és a kárnak azt a részét, amelyet a hivatásos állomány tagja munkaereje hasznosításával megkeresett vagy megkereshetett volna.

(7) Az állomány tagját, ha szolgálati viszonya nem felmentéssel szűnt meg – a (3) bekezdésben foglaltakon kívül –, megilleti a munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díj és a felmentés esetére járó végkielégítés is.

XVI. Fejezet

SZEMÉLYÜGYI NYILVÁNTARTÁS

225. § (1) Az állomány tagjairól személyügyi alap, összesített és központi (hivatalos) nyilvántartást kell vezetni (a továbbiakban együtt: személyügyi nyilvántartások).

(2) Személyügyi alapnyilvántartást az állományilletékes parancsnok szervezeti egységénél, az összesített nyilvántartást az elöljáró parancsnok szervezeti egységénél, központi személyügyi nyilvántartást a minisztériumban kell vezetni.

(3) A hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyekről – illetve ellátásra jogosult hozzátartozóikról – a nyilvántartást a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokságon és a miniszter által kijelölt központi szervnél kell vezetni.

(4) A személyügyi nyilvántartásokban kezelhető adatokat e törvény 5. számú melléklete tartalmazza.

226. § (1) A személyügyi alapnyilvántartás keretében az állomány tagjairól személyi anyaggyűjtőt kell vezetni, amely a szolgálati viszony létesítésével kapcsolatos, a szolgálati viszony fennállása alatt és azt követően keletkezett iratokat és okmányokat, továbbá a szolgálati viszony fennállása alatt készült vezetői értékeléseket, minősítéseket, teljesítményértékeléseket és személyi javaslatokat tartalmazza.

(2) A személyügyi alapnyilvántartást vezető katonai szervezetek az általuk nyilvántartott adatokról és azok változásairól folyamatos adatszolgáltatást nyújtanak az elöljáró katonai szervezeteknél vezetett összesített nyilvántartás és a központi nyilvántartás részére.

(3) A személyügyi nyilvántartásokból a (2) bekezdésen kívül csak törvényben meghatározott szervek részére, a meghatározott céllal és adattartalommal szolgáltathatók adatok.

227. § A nyilvántartható adatok számítógépes rendszerben is feldolgozhatóak. A számítógépes személyügyi nyilvántartó rendszer a Honvédség, illetve a minisztérium egyéb nyilvántartásaival (adatrendszereivel) csak az adatszolgáltatás szükséges mértékéig, egyéb adatrendszerrel csak törvény felhatalmazása alapján kapcsolható össze.

228. § (1) A személyügyi alapnyilvántartásba betekinteni, illetve abból adatot átvenni jogosult:

a) a saját adatait illetően az állomány tagja;

b) az alárendeltjei vonatkozásában:

ba) a minősítést végző személy,

bb) a szolgálati elöljáró,

bc) az állományilletékes parancsnok;

c) a szervezeti egységet illetően a szervezeti egység személyügyi szerve;

d) a Honvédséget illetően a Honvéd Vezérkar főnöke és helyettese;

e) az állomány munkaügyi ellenőrzését végző szerv;

f) a miniszter, az államtitkár, felügyeleti hatáskörében a humán területet felügyelő helyettes államtitkár;

g) a minisztérium személyügyi szervének vezetője és az arra feljogosított beosztottja, valamint a központi személyügyi nyilvántartás kezelői;

h) az állomány érintett tagjait illetően az előmeneteli bizottságok tagjai, valamint a fegyelmi, a szociális ügyben eljáró személy;

i) az illetmény számfejtését végző szervek, illetve személyek;

j) a törvényben meghatározott egyéb szervek és személyek.

(2) A központi személyügyi nyilvántartásba történő betekintéshez az (1) bekezdés d)–g) pontjában meghatározott személyek kivételével a központi személyügyi nyilvántartás vezetését felügyelő személyügyi vezető hozzájárulása szükséges, aki ezt a jogkörét átruházhatja.

229. § (1) A személyügyi alapnyilvántartás vezetéséhez az érintett személy (saját adataira vonatkozóan), valamint az adattal rendelkező szerv köteles adatot szolgáltatni. Az alapnyilvántartás adatkörében beállt változásról az érintett köteles 8 munkanapon belül az illetékes személyügyi szervet tájékoztatni.

(2) Az állomány tagja jogosult a róla nyilvántartott adat helyesbítését, a jogellenesen nyilvántartott adat törlését kérni, a jogellenesen kért adat közlését megtagadni. Az adatkezelő köteles a helytelen adatot helyesbíteni, a jogellenesen nyilvántartott adatot törölni.

(3) A személyügyi nyilvántartás adatai közül a szervezet megnevezését, az állomány tagja nevét, rendfokozatát, beosztását, továbbá az elismerésére, kitüntetésére vonatkozó adatokat az állomány tagja beleegyezése nélkül nyilvánosságra lehet hozni.

(4) A 228. §-ban foglalt személyeken és szerveken kívül – törvény eltérő rendelkezése hiányában – más részére tájékoztatást, igazolást, jellemzést, javaslatot a személyügyi nyilvántartásban őrzött iratok alapján csak az érintett hozzájárulásával lehet adni.

XVII. Fejezet

A NYUGÁLLOMÁNYÚAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

230. § (1) A hivatásos állományból nyugállományba helyezett személy (a továbbiakban: a nyugállomány tagja) egyenruháját viselheti, és rendfokozatát a nyugállományra utaló megjelöléssel használhatja. Erre jogosultságát a „Katonai nyugdíjas igazolvány”-nyal igazolja. Egyenruha viselése esetén köteles betartani a katonai magatartási, alaki és viselkedési szabályokat.

(2) A nyugállomány tagja politikai rendezvényen egyenruhát nem viselhet.

(3) Az egyenruha viselésének és a rendfokozat használatának a joga nem illeti meg a nyugállomány tagját, ha a szolgálati viszonya az 56. § b), e) és f) pontja alapján vagy a hivatásos szolgálatra méltatlanná válás miatt szűnt meg.

(4) A nyugállomány tagjának egyenruha viselése egészségi okból korlátozható.

(5) Ha a nyugállomány tagja a magatartása alapján az egyenruha viselésére és a rendfokozat használatára méltatlan, annak viselésétől, illetve használatától eltiltható. A méltatlanná válás tényét vizsgálat keretében kell megállapítani és az eltiltást határozatba kell foglalni. A vizsgálatot a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokság folytatja le és tesz javaslatot döntésre. A határozatot a külön jogszabályban meghatározott parancsnok (vezető) hozza meg. A vizsgálat – amennyiben az érintett a tényfeltáró meghallgatáson nem kíván részt venni – távollétében is lefolytatható.

(6) A határozat elleni jogorvoslatra és a bírósági út igénybevételére a törvény fellebbezésre és a bírósági útra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

(7) Az egyenruha viselésére és a rendfokozat használatára méltatlan a nyugállománynak az a tagja,

a) aki egyenruhában nyilvános helyen, mások előtt megbotránkozást keltő magatartást tanúsít;

b) aki a fegyveres szerv megbecsülését és tekintélyét romboló tevékenységet folytat;

c) akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság szabadságvesztésre ítélt.

(8) Az egyenruha viselésre vonatkozó előírásokat értelemszerűen alkalmazni kell az állományba nem tartozó, de annak viselésére feljogosított személyekre is.

231. § (1) A nyugállomány tagja, házastársa (élettársa, özvegye) és az általa eltartott gyermeke, jogosult a Honvédség által fenntartott, illetve támogatott egészségügyi, szociális, és jóléti intézményhálózat (intézmények) által nyújtott szolgáltatások igénybevételére.

(2) A szociális gondoskodás keretében, a nyugállomány tagja részére – külön jogszabályban meghatározott módon – nyújtható pénzbeli és természetbeni támogatások:

a) eseti szociális segély,

b) kedvezményes üdülés,

c) kedvezményes étkeztetés,

d) kiegészítő egyenruha-ellátás,

e) egyéb kedvezményes juttatások és szolgáltatások.

232. § (1) A nyugállomány tagja, továbbá a hivatásos és a nyugállomány tagjának özvegye – ha azt jogszabály nem zárja ki – a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló bérlakásra jogosult, illetve a lakásbérleti jogot változatlan feltételek mellett folytathatja.

(2) A nyugállomány tagja, továbbá a hivatásos és a nyugállomány tagjának özvegye – amennyiben az öregségi nyugdíjkorhatárt elérte – a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló nyugdíjasotthonban történő elhelyezésre jogosult.

(3) Nem illeti meg az (1) és (2) bekezdés szerinti jog a nyugállomány tagját, ha szolgálati viszonya az 56. § b), e) és f) pontjai szerint, vagy a hivatásos szolgálatra méltatlanná váláson alapuló felmentés miatt szűnt meg.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott személy halála esetén az egyenes ágbeli rokona – külön jogszabályban meghatározott feltételekkel – a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló lakás bérleti jogát folytathatja.

(5) Az (1) bekezdés szerinti jogok a túlélő élettársat is megilletik, ha

a) az együttélésből közös gyermek született, vagy

b) az együttélés a halál bekövetkezéséig megszakítás nélkül legalább 5 éven át tartott.

233. § A nyugállomány tagja érdemeinek elismerése megegyezik a hivatásos állományéval, az adományozás rendjét külön jogszabály tartalmazza.

234. § A nyugállomány tagja jogosultságainak érvényesítését, a velük való kapcsolattartást felvállaló társadalmi szervezetek támogathatók. A nyugállomány tagja ügyeinek intézése, az alap- és szakosított ellátások, szolgáltatások igénybevételének biztosítása, a miniszter által kijelölt központi szerv, illetve a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokságok feladata.

XVIII. Fejezet

SZOCIÁLIS ÉS KEGYELETI GONDOSKODÁS

Szociális gondoskodás

235. § E törvény rendelkezései alapján szociális gondoskodási körbe tartozik:

a) az állomány és a nyugállomány tagja – kivéve, ha az utóbbi szolgálati viszonya az 56. § e) és f) pontja, az 59. § (2) bekezdésének c) pontja vagy a 62. § (1) bekezdésének d) vagy g)–i) pontja alapján szűnt meg, illetve a 230. § (5) bekezdése alapján az egyenruha viselésétől és rendfokozata használatától eltiltották –, valamint azok közeli hozzátartozói;

b) az állomány elhunyt tagjának özvegye, árvája, amíg ellátást folyósítanak számára, illetve az özvegy akkor is, ha saját jogú nyugdíjat kap;

c) akinek a szolgálati viszonya a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, betegség miatt szűnt meg.

236. § (1) A szociális gondoskodás keretében a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló jogszabályokban biztosítottakon túl, a Honvédség saját költségvetése terhére differenciáltan pénzbeli, természetbeni, személyes gondoskodást nyújtó alap- és szakosított ellátást biztosít.

(2) A szociális gondoskodás – a X. fejezetben foglaltak mellett – kiterjedhet családtámogató és életminőség javító programok megvalósítására, különféle kockázati biztosítások megkötésére, az önkéntes biztosító pénztárak támogatására, valamint az állomány rekreációs ellátásának biztosítására.

(3) Az alap- és szakosított ellátások és gondoskodási konstrukciók, szolgáltatások igénybevételét külön jogszabály határozza meg.

A kegyeleti gondoskodás

237. § (1) Az állomány elhunyt tagja érdemei és a szolgálat teljesítésének jellege alapján hősi halottá, a Magyar Honvédség halottjává és a katonai szolgálat halottjává minősíthető.

(2) Ha az állomány tagja a szolgálati kötelezettség teljesítése során, vagy azzal összefüggésben az életét feláldozza, őt a miniszter hősi halottá nyilváníthatja.

(3) A miniszter, illetve a Honvéd Vezérkar főnöke az állomány elhunyt tagját és a nyugállomány elhunyt tagját – a szolgálati viszonyának fennállása alatt a honvédelem érdekében kifejtett kimagasló érdemeire figyelemmel „A Magyar Honvédség halottjává” nyilváníthatja.

(4) Az állományilletékes parancsnok, az állomány azon tagját, akit a (2) vagy (3) bekezdés alapján nem minősítettek, a katonai szolgálat halottjává nyilvánítja.

(5) A nyugállomány tagja halála esetén a (4) bekezdésben foglalt jogkör a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokot vagy az utolsó szolgálati beosztása szerinti állományilletékes parancsnokot illeti meg.

(6) Az (1)–(5) bekezdésben foglalt rendelkezések csak különös méltánylást érdemlő körülmények esetén alkalmazhatók azok esetében, akik a halálukat szándékosan maguk okozták, vagy a haláluk önhibájukból eredő ittas vagy bódult állapotuk következménye.

(7) Nem alkalmazhatók az (1)–(5) bekezdésben foglalt rendelkezések, ha a nyugállomány tagjának szolgálati viszonya az 56. § e) és f), az 59. § (2) bekezdésének c) pontja vagy a 62. § (1) bekezdésének d) vagy g)–i) pontja alapján szűnt meg, illetve a 230. § (5) bekezdése alapján őt az egyenruha viselésétől és rendfokozata használatától eltiltották.

238. § (1) A kegyelet hivatalos kifejezéseként az elhunytat a minősítéstől függően – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a végtisztesség megadásaként katonai tiszteletadással, az intézkedésre jogosult hozzátartozó kérésének megfelelően egyházi vagy polgári szertartással kell eltemetni.

(2) Nem illeti meg az (1) bekezdés szerinti katonai tiszteletadással történő eltemetés azt, akit a 237. § (6) bekezdésében foglaltak miatt nem minősítettek.

239. § A 237. § (1)–(6) bekezdése alapján minősítettek temetési költségeit – külön jogszabályban meghatározott tartalommal és norma összegéig – a Honvédség viseli.

XIX. Fejezet

A KATONAI NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK ÁLLOMÁNYÁRA VONATKOZÓ KÜLÖN SZABÁLYOK

240. § A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatok (a továbbiakban: Szolgálatok) állományára e törvény rendelkezéseit, az e fejezetben foglalt eltérésekkel, valamint a rájuk vonatkozó külön törvény előírásaival együtt kell alkalmazni.

A szolgálati jogviszony jellege

241. § (1) A Szolgálatok állományába tartozás olyan sajátos szolgálati viszony, amely – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a Honvédség állományának tagja és az érintett Szolgálat között jön létre.

(2) Szolgálati viszony – a miniszter jóváhagyásával akkor hozható létre olyan személlyel, aki nem tagja a Honvédség állományának, ha a nemzetbiztonsági feladat végrehajtása érdekében történő foglalkoztatás kizárólag fedővállalkozás keretében valósul meg.

242. § (1) A Szolgálatok tagjának a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonya – a lemondás kivételével – csak akkor szüntethető meg, ha a Szolgálatokkal fennálló jogviszonya megszűnik.

(2) Ha a Szolgálatok tagjának e szolgálati viszonya – a 241. § (2) bekezdése szerint létesített szolgálati viszony esetét kivéve – megszűnik, az érintett Szolgálat az állomány tagját a Honvédség részére visszaadja.

243. § (1) A Szolgálatok állományának tagja nemzetbiztonsági feladatait külső munkaviszonyt létesítve is elláthatja (kihelyezett állomány).

(2) A Szolgálatok főigazgatói a szolgálat tagját polgári fedőbeosztásba helyezhetik. A szolgálat polgári fedőbeosztást ellátó tagjának szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni, előmenetelére a speciális beosztást betöltőkre vonatkozó rendfokozati előmeneteli szabályok az irányadók.

Az alapvető jogok korlátozása

244. § (1) A Szolgálatok tagja:

a) a gyülekezési jog alapján szervezett rendezvényen történő megjelenési szándékát köteles a főigazgatónak bejelenteni, aki a részvételt megtilthatja;

b) a külföldre utazásának tervezett időpontját, útvonalát, hazatérésének várható időpontját – az utazás megkezdését megelőzően legalább 10 nappal – szolgálati elöljárójának köteles bejelenteni. A főigazgató a külföldre utazást szolgálati vagy nemzetbiztonsági érdekből megtilthatja, illetve korlátozhatja. Rendkívül indokolt esetben a 10 napos határidőtől el lehet térni.

(2) A Szolgálatok tagja – az elöljáró parancsnok által elrendelt időszakban – köteles bejelenteni a szolgálaton kívüli tartózkodási helyét.

Az érdek-képviseleti szervek és az érdekvédelem

245. § (1) A Szolgálatok tagjai szolgálati, szociális és életkörülményeikkel kapcsolatos érdekeik védelmére érdek-képviseleti szervet hozhatnak létre, ha az állomány egyharmada alapító tagként az érdek-képviseleti szerv megalapítását kimondja.

(2) Az érdek-képviseleti szerv nemzetközi érdek-képviseleti szövetséghez nem csatlakozhat.

(3) Az érdek-képviseleti szerv a Szolgálatok állományát a Szolgálatokkal szemben bíróság vagy más hatóság előtt nem képviselheti.

(4) Az érdek-képviseleti szerv tevékenysége nem irányulhat a Szolgálatok rendeltetésszerű feladatainak, valamint az elöljárói jogkör gyakorlása ellen.

(5) Az (1) bekezdés alapján létrejövő érdek-képviseleti szerven kívül más érdek-képviseleti szerv a Szolgálatoknál nem működhet, azokhoz a Szolgálat tagja nem csatlakozhat.

246. § (1) Az érdek-képviseleti szervet egyetértési jog illeti meg a Szolgálatok költségvetésében előirányzott jóléti célú pénzeszközök felhasználásával és a jóléti jellegű intézmények, ingatlanok hasznosításával kapcsolatban.

(2) Az érdek-képviseleti szervet véleményezési jog illeti meg az illetményfejlesztésre és az egyéb járandóságok fedezetére rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználásával, szociális juttatásokkal, lakásgazdálkodással, egészségügyi ellátással, illetőleg a szolgálati és munkakörülményekkel összefüggő tervek kialakításával kapcsolatban.

(3) Az érdek-képviseleti szerv – halasztó hatállyal nem bíró – kifogást nyújthat be a munkáltatói jogkör gyakorlójánál az állomány nagyobb csoportját közvetlenül érintő jogellenes elöljárói intézkedés (mulasztás) esetén. Ha a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye.

(4) A (3) bekezdésben foglalt kifogás benyújtására a jogellenes intézkedést (mulasztást) követő, illetőleg a tudomásra jutástól számított 8. napon belül van lehetőség. A kifogást a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró 5 munkanapon belül bírálja el. Az egyeztetésre ezt követően, 8 napon belül kerül sor. Az eredménytelen egyeztetést követően az érdek-képviseleti szerv a miniszterhez fordulhat.

A szolgálati viszony alanyai

247. § (1) E törvény alkalmazása során a Szolgálatoknál munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró alatt a főigazgatókat kell érteni.

(2) A Szolgálatok főigazgatói a 3. számú mellékletben meghatározottakon túl a következő munkáltatói jogköröket is gyakorolják: