„(1) A bíróság a vádlottat a tárgyalásról lemondó nyilatkozata után kihallgatja a vád tárgyává tett cselekményekről. Ha a vádlott a vallomástételt megtagadja, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja, e végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Erre a vádlottat a kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetni kell.
(2) Ha a vádlott kihallgatását követően a bíróság úgy ítéli meg, hogy a vádlott beszámítási képessége, beismerésének önkéntessége vagy hitelt érdemlősége iránt ésszerű kétely mutatkozik, továbbá ha - az 535. § (3) bekezdésének esetét kivéve - a vádlott vallomása a nyomozás során tett vallomásától lényegesen eltér, az ügyet tárgyalásra utalja, e végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Ha a bíróság erre nem lát alapot, a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja.”
264. § (1) A Be. 539. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.”
(2) A Be. 539. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A bűnösséget megállapító ítélet indokolásában a 258. § (3) bekezdésének a)-c) pontjában foglaltakon kívül a büntetéskiszabási körülmények és az alkalmazott jogszabályok megjelölése mellett elegendő a tárgyalásról lemondás tényére utalni.”
265. § A Be. 541. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„A másodfokú bírósági eljárás
541. § (1) A bűnösség megállapítása, az 539. § szerint megállapított, a váddal egyező tényállás, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítés miatt nincs helye fellebbezésnek.
(2) A fellebbezésben az (1) bekezdés korlátai között lehet új tényt állítani és új bizonyítékra hivatkozni.”
266. § A Be. 542. §-a a következő új (1) és (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (1) és (2) bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre módosul:
„(1) A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezéseit felülbírálja, de a bűnösség megállapítása, az 539. § szerint megállapított, a váddal egyező tényállás, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítés esetén az első fokú ítéletet akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye, illetőleg - az első fokú ítéletben megállapított minősítés megváltoztatása folytán - lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni.
(2) A másodfokú eljárásban bizonyítás az 539. § (1) bekezdésében meghatározott keretek között vehető fel.”
267. § (1) A Be. XXVI. Fejezetének címe helyébe a következő cím lép:
„A TÁRGYALÁS MELLŐZÉSE”
(2) A Be. 544. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A tárgyalás mellőzésével meghozott végzésre - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.”
268. § (1) A Be. 547. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és az (1) bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
(A bíróság)
„c) a végzésben elkobzást, illetőleg vagyonelkobzást is kimondhat, illetőleg a polgári jogi igénynek helyt adhat, vagy a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasíthatja,
d) a próbára bocsátást megszüntetheti, illetőleg hatályon kívül helyezheti.”
(2) A Be. 547. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A végzést bírósági titkár is meghozhatja.”
269. § (1) A Be. 548. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A magánfél kizárólag a polgári jogi igényt elbíráló rendelkezéssel, az egyéb érdekelt csak az elkobzással és a vagyonelkobzással kapcsolatban kérheti tárgyalás tartását. Ha a tárgyalás tartását kizárólag a magánfél kérte, a bíróság a tárgyaláson a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi, és az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.”
(2) A Be. 548. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a vádlott részére a tárgyalás mellőzésével hozott végzést nem lehetett kézbesíteni, a kézbesítés elmaradásának következményeire a 70. § (7) bekezdését azzal kell alkalmazni, hogy hirdetményi kézbesítésnek nincs helye, és a bíróság az ügy tárgyalásának kitűzése iránt intézkedik.”
270. § A Be. 549. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A tárgyalás megkezdése után a bíróság ismerteti a tárgyalás mellőzésével hozott végzést és a tárgyalás tartására irányuló kérelmet.
(2) A tárgyalás tartása iránti kérelemnek az 548. § (3) bekezdésében meghatározott esetében, továbbá ha az ügyész, a vádlott vagy a védő kizárólag az elkobzásra, illetőleg vagyonelkobzásra, a polgári jogi igényre vagy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést sérelmezte, a bíróság a tárgyaláson csak ebben a kérdésben határoz.”
271. § A Be. 558. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„558. § A bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára tárgyaláson határoz az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja elhalasztásáról (Btk. 47/B. §).”
272. § (1) A Be. 565. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„Mentesítés a végleges hatályú foglalkozástól és járművezetéstől eltiltás, valamint a végleges hatályú kiutasítás alól”
(2) A Be. 565. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A végleges hatályú kiutasítás alóli mentesítést az elítélt az alapügyben első fokon eljárt bíróságnál kérheti. A kérelmet a Magyar Köztársaság külképviseleténél is elő lehet terjeszteni.
(4) A bíróság a kérelem elbírálása előtt beszerzi az ügyész, az idegenrendészeti hatóság, valamint - lehetőség szerint - az elítélt lakóhelye szerinti állam bűnügyi jogsegély teljesítésére feljogosított hatóságának nyilatkozatát. Ha a mentesítés törvényi előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyébként érdemben elbírálja.”
273. § (1) A Be. 566. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság a kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról - ennek keretében fenntartásának szükségességéről, illetőleg megszüntetéséről - tanácsban, tárgyaláson, végzéssel határoz. A tárgyaláson az ügyészt, a védőt és - feltéve, hogy állapota miatt megjelenhet, és a jogainak gyakorlására képes - a kényszergyógykezelés alatt álló személyt meg kell hallgatni. Ha első fokon nem budapesti székhelyű helyi bíróság járt el, a felülvizsgálatra a Pesti Központi Kerületi Bíróság, ha pedig első fokon nem budapesti székhelyű megyei bíróság járt el, a felülvizsgálatra a Fővárosi Bíróság illetékes.”
(2) A Be. 566. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha a kényszergyógykezelésre kötelezett személy a vele szemben hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt ideiglenes kényszergyógykezelés hatálya alatt állt, a határidőt a kényszerintézkedés megkezdésének napjától kell számítani.”
(3) A Be. 566. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az eljárásban a kényszergyógykezelést végrehajtó intézet orvosa az elmeorvos-szakértői vélemény kialakításában egyik szakértőként közreműködhet.”
274. § A Be. 568. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az alapügyben eljárt bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára tárgyaláson, ítélettel határoz a próbaidő meghosszabbításáról vagy a próbára bocsátás megszüntetéséről [Btk. 73. § (1) és (2) bek.], ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegte. Az ítéletben a vádlottat bűnösnek mondja ki a terhére már megállapított bűncselekményben, és büntetést szab ki vele szemben. Fiatalkorú esetén a bíróság a bűnösnek kimondás mellőzésével javítóintézeti nevelést is alkalmazhat.”
275. § (1) A Be. 569. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„Az elkobzásra, illetőleg a vagyonelkobzásra irányuló eljárás”
(2) A Be. 569. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ügyész indítványára az elkobzásról, illetőleg a vagyonelkobzásról a bíróság határoz, ha büntetőeljárás senki ellen nem indult, vagy azt megszüntették, illetőleg a terhelt ismeretlen helyen tartózkodása vagy elmebetegsége miatt az eljárást felfüggesztették.”
276. § A Be. 570. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a bíróság a tárgyalás alapján hozott ügydöntő határozatában az elkobzásról, illetőleg a vagyonelkobzásról nem rendelkezett, erről az ügyész indítványára, illetőleg hivatalból utólag határoz. A bíróság eljárására az 569. § (3) bekezdése az irányadó.”
277. § (1) A Be. 572. §-ának alcíme helyébe a következő alcím lép:
„Próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtásának utólagos elrendelése és utólagos rendelkezés a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésről”
(2) A Be. 572. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A bíróság utólag határoz a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének hatályon kívül helyezéséről, ha a szabadságvesztés végrehajtását törvénysértően rendelte el.”
278. § A Be. 574. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az egyik ügyben katonai büntetőeljárás volt folyamatban, az összbüntetésbe foglalásról az a bíróság határoz, amely a katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a legutóbb befejezett ügyben a katonai büntetőeljárás hatályát a 470. § (3) bekezdése alapozta meg.”
279. § A Be. 577. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az egyik ügyben katonai büntetőeljárás volt folyamatban, az a bíróság jár el, amely a katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a katonai büntetőeljárás hatályát a 470. § (3) bekezdése alapozta meg.”
280. § A Be. 579. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„579. § (1) A magyar bíróság ítéletével azonos érvényű külföldi elítélésről - ha annak végrehajtását nem kell elrendelni - a bűnügyi nyilvántartást kezelő, külön jogszabályban meghatározott szervet az igazságügyminiszter értesíti. A bűnügyi nyilvántartást kezelő szerv az értesítés alapján a külföldi elítélést nyilvántartásba veszi.
(2) A bűnügyi nyilvántartást kezelő szerv értesíti a külföldi elítéléssel érintett személyt, hogy a külföldi elítélést nyilvántartásba vette, és az a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű. Az elítélés nyilvántartásba vétele ellen az érintett személy az államigazgatási eljárás, illetve a Polgári perrendtartás rendelkezései szerint élhet jogorvoslattal.
(3) Külföldi bíróság ítélete végrehajtásának elrendelésére a Fővárosi Bíróságnak van hatásköre és illetékessége. Erről a bíróság hivatalból vagy a legfőbb ügyész indítványára határoz, ennek során megállapítja, hogy az elítéléshez a magyar törvény alapján milyen hátrányok fűződnek, illetőleg a külföldi bíróság ítéletét a magyar törvény alapján hogyan kell végrehajtani.
(4) A bíróság az elítéltet írásbeli nyilatkozat tételére hívja fel, szükség esetén meghallgatja, vagy a meghallgatás végett más bíróságot keres meg.”
281. § (1) A Be. 581. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, javítóintézeti nevelésért, illetőleg kényszergyógykezelésért a terheltnek kártalanítás jár, ha rendkívüli jogorvoslat folytán felmentették, enyhébb büntetésre ítélték, próbára bocsátották, megrovásban részesítették, illetőleg az eljárást vele szemben megszüntették vagy megállapították, hogy a kényszergyógykezelést törvényes ok nélkül rendelték el.”
(2) A Be. 581. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdés b) pontja nem alkalmazható, ha a kártalanításra okot adó körülmény törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati eljárásban, vagy jogegységi eljárásban hozott határozat alapján állapítható meg.”
282. § (1) A Be. 583. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A terhelt a nyomozást megszüntető határozat, a jogerős felmentő ítélet, a jogerős megszüntető végzés, a rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen hozott jogerős határozat vele történő közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt.”
(2) A Be. 583. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a nyomozást megszüntették, a kártalanítási igényt annál a bíróságnál kell előterjeszteni, amely az előzetes letartóztatást, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelést elrendelte.”
283. § A Be. 584. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„584. § (1) A bíróság a kérelmet a büntetőügy irataival együtt az eljárás lefolytatása végett a kártérítés elbírálására a Polgári perrendtartás szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak küldi meg. Az iratok megküldését elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(2) A kártalanítási igény elbírálása során az (1) bekezdés szerinti bíróság az e törvényben foglalt eltérésekkel a Polgári perrendtartás szabályai szerint jár el. A perben felperesként a terhelt (örökös), alperesként a Magyar Állam képviseletében az igazságügyminiszter vesz részt.
(3) Az 580. § (1) bekezdésének I. pontjának valamely rendelkezésére alapított kártalanítási igény elbírálása előtt - szükség esetén - a bíróság beszerzi az alapügyben eljárt ügyészség nyilatkozatát. Az alperes indítványára az ügyészség nyilatkozatát be kell szerezni.
(4) A kártalanítást az állam köteles megfizetni.”
284. § (1) A Be. 585. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénzbüntetés és a bűnügyi költség címén befizetett összeget a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán felmentették, vele szemben az eljárást megszüntették, illetőleg az ennek folytán hozott határozat ilyen kötelezést nem, vagy alacsonyabb mértékben tartalmaz.”
(2) A Be. 585. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A visszatérítést a felmentő, illetve az eljárást megszüntető rendelkezést meghozó vagy a kötelezést mellőző, illetőleg alacsonyabb mértékben megállapító bíróság rendeli el. A visszatérítést az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala teljesíti.”
285. § A Be. 586. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A biztosíték összegét az ügyész, illetőleg a bíróság határozza meg, a terhelttel szemben előreláthatóan kiszabásra kerülő pénzbüntetés, alkalmazandó vagyonelkobzás, illetőleg a felmerülő bűnügyi költség végrehajtásához szükséges mértékben.”
286. § (1) A Be. 587. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a bíróság pénzbüntetést szab ki, vagyonelkobzást alkalmaz, illetőleg a terheltet a bűnügyi költség megfizetésére kötelezi, az államra szállt biztosítékot ezek végrehajtására kell fordítani.”
(2) A Be. 587. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A biztosíték a terheltnek egészében vagy több bűncselekmény esetén részben, arányosan visszajár,
a) a nyomozás részbeni megszüntetése esetén,
b) ha a bíróság a terheltet részben felmentette, illetőleg vele szemben az eljárást részben megszüntette.”
287. § (1) A Be. 588. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az elsőfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen)
„d) a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasította, vagy az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.”
(2) A Be. 588. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A másodfokú bíróság ítélete a kihirdetésével emelkedik jogerőre.
(4) Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után a jogerőt és a határozat végrehajthatóságát a tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja, amelyben feltünteti mind a jogerő, mind a végrehajthatóság napját.”
(3) A Be. 588. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A határozat részleges jogerőre emelkedése esetén a záradékban fel kell tüntetni azt a napot, amelyen a határozat részlegesen jogerőre emelkedett, valamint azt, hogy az mely részében lett jogerős, és mely rendelkezése hajtható végre.
(6) A jogerő és a végrehajthatóság megállapításáról szükség esetén a vádlottat és a védőt értesíteni kell.”
288. § A Be. 591. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„591. § (1) A tanács elnöke a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére fontos okból, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel, legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet.
(2) Ha az elítélt betegsége az elítélt életét közvetlenül veszélyezteti, a tanács elnöke
a) az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is engedélyezhet,
b) az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja,
c) a két évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére is halasztást engedélyezhet.
(3) El kell halasztani - kérelem nélkül, hivatalból is - a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését annak a nőnek az esetében, aki
a) a negyedik hónapot meghaladó terhes, legfeljebb a szülés várható idejét követő hatodik hónap végéig,
b) hat hónaposnál fiatalabb gyermekét gondozza.
(4) A (2) bekezdés és a (3) bekezdés a) pontja esetében a tanács elnöke igazságügyi orvos-szakértői szakvélemény alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága egészségügyi szolgálata vezetőjének - az elítélt egészségügyi állapotának büntetés-végrehajtás keretei között való kezelhetőségére vonatkozó - nyilatkozatát figyelembe véve határoz a kérelemről.
(5) A sorkatonai szolgálatának megkezdése előtt elkövetett bűncselekmény miatt a sorkatonai szolgálata alatt jogerőre emelkedett, egy évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtását az elítélt leszereléséig el kell halasztani.
(6) Az (1)-(5) bekezdésben meghatározott feltételek esetén sincs helye az elhalasztásnak, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet, illetve ha az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.
(7) Ha a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása iránti kérelmet olyan időben terjesztik elő, hogy annak elintézésére a végrehajtás megkezdésére kitűzött határnap előtt már nincs lehetőség, a tanács elnöke a kérelem elbírálását mellőzi és erről a kérelmezőt értesíti. Ha a szabadságvesztést már foganatba vették, a kérelmet a szabadságvesztés végrehajtásának esetleges félbeszakítás iránti intézkedés végett a büntetés-végrehajtási intézetnek megküldi.”
289. § A Be. 592. §-a, és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Halasztás és részletfizetés engedélyezése pénzbüntetés és pénzmellékbüntetés esetén
592. § (1) Ha az elítélt valószínűsíti, hogy a pénzbüntetés, illetőleg a pénzmellékbüntetés azonnali vagy egy összegben való megfizetése magának vagy tartásra szoruló hozzátartozóinak a büntetés célján túlmenő jelentős anyagi nehézséget okozna, és megalapozottan feltehető, hogy az elítélt a meghosszabbított határidőben fizetési kötelezettségének pontosan eleget tesz, részére a bíróság legfeljebb három hónapi halasztást, illetőleg azt engedélyezheti, hogy a pénzbüntetést, illetve a pénzmellékbüntetést hat hónapon belül, részletekben fizesse meg.
(2) A pénzbüntetés, illetőleg a pénzmellékbüntetés megfizetésére adott halasztás fontos okból egy alkalommal, legfeljebb további három hónappal meghosszabbítható. Ha az ügy rendkívüli körülményei indokolttá teszik, a pénzbüntetésnek egy éven belüli részletekben való megfizetése is engedélyezhető.
(3) A részletfizetés olyan, havonta fizetendő összegben engedélyezhető, amely osztható a pénzbüntetés esetén az ítéletben megállapított napi tétel összegével, a pénzmellékbüntetés esetén az ítéletben a pénzbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatását illetően meghatározott összeggel.
(4) A szabadságvesztésre átváltoztatás után a pénzbüntetés, illetőleg a pénzmellékbüntetés megfizetésére halasztás vagy részletfizetés nem engedélyezhető.”
290. § A Be. 593. §-a és azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Halasztás és részletfizetés engedélyezése rendbírság és az államot illető bűnügyi költség esetén
593. § (1) A tízezer forintot meghaladó rendbírság és az államot illető bűnügyi költség megfizetésére halasztás, illetőleg részletfizetés az 592. §-ban meghatározott feltételek mellett és keretek között, a bírósági végrehajtó által foganatosított foglalás után engedélyezhető, ha a foglalási jegyzőkönyvet a végrehajtó a bírósághoz beterjesztette.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összeghatár alatti rendbírság és bűnügyi költség megfizetésére kötelezés esetén a tanács elnöke foglalási cselekmény bevárása nélkül, a rendelkezésre álló adatok alapján legfeljebb két hónapi halasztást, illetőleg három hónapi részletfizetést engedélyezhet.”
291. § A Be. 595. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„A halasztás és a részletfizetés engedélyezésének eljárási szabályai
595. § (1) A halasztás és a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.
(2) A kérelemről, ha azt a terhelt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően nyomban előterjesztette, az ügydöntő határozatot hozó bíróság dönt, a határozatát indokolni köteles.
(3) A terhelt később előterjesztett kérelmének elbírálására a különleges eljárások szabályait (XXVIII. Fejezet) kell alkalmazni.
(4) A pénzbüntetés, a pénzmellékbüntetés, a rendbírság és az államot illető bűnügyi költség tekintetében a halasztás, illetőleg a részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
(5) A szabadságvesztés és a javítóintézeti nevelés végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozat ellen az ügyész, az elítélt és a védő fellebbezhet. Ha a halasztást a (2) bekezdés alapján a másodfokú bíróság engedélyezte, a fellebbezés elbírálására a XV. Fejezet IV. Címe megfelelően irányadó.”
292. § A Be. 596. §-a és alcíme helyébe a következő rendelkezés lép:
„Intézkedés a büntetés végrehajtásának biztosítására
596. § (1) A bíróság a szabadlábon lévő terhelttel szemben az öt évi vagy ezt meghaladó, jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendelheti el. A bíróság a jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendeli el, ha azt a szabadlábon lévő terhelttel szemben bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt szabta ki.
(2) Az (1) bekezdés esetén a bíróság a székhelyén működő büntetés-végrehajtási intézet parancsnokától rövid úton büntetés-végrehajtási őr kirendelését kéri, és az elítéltet az őrnek adja át. Ha a bíróság székhelyén nincs büntetés-végrehajtási intézet, vagy a büntetés-végrehajtási őr kirendelésének akadálya van, a bíróság az elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézetbe kísérése végett rövid úton a rendőrséget keresi meg.
(3) Ha a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó határozatának jogerőre emelkedésekor a terhelt nincs előzetes letartóztatásban, és a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának azonnali foganatba vételét nem rendeli el, de a kiszabott szabadságvesztésre tekintettel vagy egyéb okból alaposan feltehető, hogy a szökésével vagy az elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát, az elítélttel szemben - a büntetés-végrehajtási intézetbe történő befogadásáig - a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés rendelhető el.
(4) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést el kell rendelni, ha a bíróság a két évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére halasztást engedélyezett [591. § (2) bek. c) pont].
(5) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés elrendeléséről a bíróság határoz. Az intézkedés hatálya alatt álló elítélt a bíróság határozatában meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg. A határozatban előírható, hogy a terhelt meghatározott időközönként a rendőrségen jelentkezzék.
(6) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásainak megtartását a - lakhelyelhagyási tilalom megtartásának ellenőrzésére vonatkozó szabályok szerint - a rendőrség ellenőrzi. Ha a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásait az elítélt megszegte, a rendőrség haladéktalanul értesíti az intézkedést elrendelő bíróságot, és az elítéltet a bíróság határozatának meghozataláig - legfeljebb hat napig - őrizetbe veheti. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásainak megszegése esetén a szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendelheti el, és megteheti az 590. § (3) bekezdésében szabályozott intézkedéseket.
(7) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést meg kell szüntetni, ha a büntetés végrehajthatósága megszűnt.
(8) Ha a bíróság a terhelttel szemben nem végrehajtandó szabadságvesztés mellett alkalmazott kiutasítás mellékbüntetést, és az ügydöntő határozat a kihirdetésekor jogerőre emelkedik, a bíróság a kiutasítás mellékbüntetés végrehajtása érdekében elrendeli a terheltnek az illetékes idegenrendészeti hatósághoz történő előállítását. Az előállítás végrehajtása érdekében a tanács elnöke a rendőrséget keresi meg.”
293. § A Be. 597. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„597. § (1) Kegyelem iránti előterjesztést - hivatalból vagy kérelemre - a büntetőeljárás megszüntetésére a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően az igazságügyminiszter, a még végre nem hajtott büntetés elengedésére vagy mérséklésére, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre az igazságügyminiszter tehet a köztársasági elnökhöz.
(2) Intézkedés mérséklése vagy elengedése, valamint már végrehajtott büntetés vagy intézkedés utólagos elengedése iránt kegyelmi kérelem nem nyújtható be.
(3) Kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, valamint a terhelt hozzátartozója nyújthat be.
(4) A büntetőeljárás megszüntetése iránt kegyelmi kérelmet annál az ügyésznél, illetőleg bíróságnál kell benyújtani, amely előtt az eljárás folyik. A még végre nem hajtott büntetés elengedése vagy mérséklése, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránt a kegyelmi kérelmet az első fokon eljárt bíróságnál kell benyújtani.
(5) Az ügyész, illetőleg a bíróság a kegyelmi eljárás során a terheltnek a kegyelmi döntéshez szükséges személyes adatait beszerzi és kezeli.”
294. § (1) A Be. 598. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az igazságügyminiszter az előterjesztés előkészítése során - a büntetés végrehajtásának megkezdésére halasztó hatállyal - elrendelheti az elítéltnek a büntetés-végrehajtás központi kórházában történő szakorvosi vizsgálatát.”
(2) A Be. 598. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha az elítélt a szabadságvesztését tölti, a kegyelmi döntésről az értesítést részére a büntetés-végrehajtási intézet útján kell kézbesíteni.”
295. § A Be. 600. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„600. § A bírósági titkár is teljesítheti a más bíróságoktól származó megkereséseket, valamint lefolytathatja - az 557. § (2) bekezdése, az 558. §, az 565. §, az 566. §, az 568. §, az 572-577. §, az 579. §, az 586. § és az 587. § szerinti eljárások kivételével - a XXVIII. Fejezet II. és III. Címe szerinti eljárásokat.”
296. § (1) A Be. 601. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ahol e törvény hozzátartozóról rendelkezik, a Btk. 137. §-ának 6. pontja az irányadó, ahol e törvény állami szervről rendelkezik, ezen költségvetési szervet kell érteni.”
(2) A Be. 601. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ahol e törvény a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, ezen a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határát kell érteni.”
297. § (1) A Be. 603. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Ha a Legfelsőbb Bíróság a bíróságnak e törvény hatálybalépése előtt hozott határozatát rendkívüli jogorvoslati eljárás folytán hatályon kívül helyezi, és a bíróságot új eljárásra utasítja, a megismételt eljárást az e törvény szerint hatáskörrel rendelkező és illetékes bíróság folytatja le.
(2) A 417. § (2) bekezdése alapján a törvényben kizártnak kell tekinteni azt az indítványt, amelyet a korábbi törvény alapján benyújtott felülvizsgálati indítvány és törvényesség érdekében emelt jogorvoslat elbírálása során hozott határozat ellen nyújtottak be. A 406. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálati indítványt csak az Alkotmánybíróság e törvény hatálybalépését követően közzétett határozata alapján lehet előterjeszteni.”
(2) A Be. 603. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a bíróságnak az e törvény hatálybalépése előtt, a tárgyalás mellőzésével hozott végzésével kapcsolatban tárgyalás tartását kérték, az eljárást e törvény szerint kell lefolytatni.”
(3) A Be. 603. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A korábbi törvény szerinti felülvizsgálati eljárást és a törvényesség érdekében emelt jogorvoslati eljárást a korábbi törvény szerint kell lefolytatni, ha az indítvány e törvény hatálybalépése előtt a Legfelsőbb Bíróságra érkezett.”
298. § A Be. 604. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„604. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza
a) a büntetőeljárásban részt vevők, valamint az eljárást folytató bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság, illetve a büntetés-végrehajtási szervezet tagjainak személyi védelmére vonatkozó szabályokat,
b) a hírközlési szolgáltatást, valamint a küldemények továbbítását végzők titkos adatszerzéssel kapcsolatos kötelezettségeit és hatóságokkal történő együttműködésük részletes szabályait,
c) a bírósági ügyintéző által a büntető ügyekben ellátható feladatokat.
(2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy
a) az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személy tartózkodási helye felkutatásának, lakóhelye, illetőleg személyazonossága megállapításának és körözése elrendelésének részletes szabályait az érintett miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
b) a büntetőeljárás során kirendelt védő, a büntetőeljárásban részt vevő személyek képviselőjének díját és költségeit, valamint a terhelt személyes költségmentességével kapcsolatos részletes szabályokat a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
c) a bűnügyi költségek előlegezésének és az államot illető bűnügyi költségek behajtásának és elszámolásának, valamint a vádlott és a védő készkiadása, illetőleg a védő díja állam általi megtérítésének szabályait a pénzügyminiszterrel és a belügyminiszterrel együttesen, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
d) a szakértő és a szaktanácsadó díjazására, a tanú és a szakértő által felszámítható költségekre, valamint a szakértői vizsgálat miatti kártalanításra vonatkozó részletes szabályokat az érintett miniszterekkel együttesen, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
e) a szakértőként kirendelhető intézményeket és testületeket, az igazságügyi szakértők működését és a szakértőkre vonatkozó - törvényben nem szabályozott - más kérdéseket az érintett miniszterekkel együttesen, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
f) az elmeállapot megfigyelésére kijelölt egészségügyi intézményeket, a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetben az elmeállapot megfigyelésével kapcsolatos költségeket és ezek elszámolását az egészségügyi miniszterrel együttesen,
g) a tolmácsra és a fordítóra vonatkozó rendelkezéseket, a tolmács és a fordító díjazására és az általuk felszámítható költségekre vonatkozó részletes szabályokat az érintett miniszterekkel együttesen, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
h) a házi őrizet végrehajtási szabályait a belügyminiszterrel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
i) az óvadék letétele esetén a bírósági letét szabályait,
j) a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályait a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
k) a bírósági eljárásban az eljárási cselekmény jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályait, valamint a tárgyalás zártcélú távközlő hálózat útján történő megtartásának részletes szabályait,
l) a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra háruló feladatokat az érintett miniszterekkel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
m) a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adását a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
n) a büntetőeljárásban alkalmazható sajtóhirdetmény útján történő értesítés szabályait a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,
o) a bírósági ügyvitel szabályait az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal egyetértésben
rendeletben szabályozza.
(3) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, illetőleg a pénzügyminiszter, hogy az igazságügyminiszterrel együttesen, a legfőbb ügyésszel egyetértésben rendeletben szabályozza az irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályait, köztük a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályait, a büntetőeljárás nyomozási szakaszában a sajtónak adandó tájékoztatás részletes szabályait.
(4) Felhatalmazást kap
a) a honvédelmi miniszter, hogy az érintett miniszterekkel együttesen, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben a szoros felügyelet alá helyezés végrehajtási szabályait, valamint a katonával szemben elrendelt lakhelyelhagyási tilalom ellenőrzésének szabályait,
b) a fegyveres szervet irányító miniszter, hogy az igazságügyminiszterrel együttesen, és a legfőbb ügyésszel egyetértésben a nyomozásra illetékes parancsnokokat, valamint hatáskörüket és a parancsnoki nyomozás részletes szabályait
rendeletben megállapítsa.
(5) Felhatalmazást kap
a) a nyomozó hatóság országos parancsnoka (vezetője), hogy a legfőbb ügyésszel együttesen a nyomozással kapcsolatban utasításban,
b) a legfőbb ügyész, hogy a büntetőeljárással összefüggő ügyészi feladatok ellátása során utasításban,
c) az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, hogy a bírósági eljárással kapcsolatban szabályzatban,
d) az igazságügyminiszter, hogy a bíróság büntetés-végrehajtási feladataival kapcsolatban rendeletben
az idézésekre, értesítésekre, határozatokra, jegyzőkönyvekre és az eljárás során gyakrabban használt más iratokra nyomtatvány rendszeresítését rendelje el.”
299. § (1) A Be. 605. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az eljárást a korábbi jogszabály szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság folytatja le, ha az ügy iratai e törvény hatálybalépése előtt a bírósághoz érkeztek. E törvény hatálybalépésekor a Legfelsőbb Bíróságon folyamatban maradt olyan ügyeket, amelyek elbírálása e törvény rendelkezései szerint az ítélőtábla hatáskörébe tartozik, a törvény hatálybalépésétől számított tizenöt napon belül át kell tenni az ítélőtáblára.”
(2) A Be. 605. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a másodfokú bíróság, illetőleg az ítélőtábla vagy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak e törvény hatálybalépése előtt hozott határozatát hatályon kívül helyezi, a megismételt eljárást - az (5) bekezdésben szabályozott kivétellel - az e törvény szerint hatáskörrel rendelkező és illetékes bíróság folytatja le.”
300. § (1) A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (Ütv.) 7. §-a (2) bekezdésének c)-e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(Az ügyész a nyomozás törvényességének felügyelete során)
„c) elbírálja a nyomozás során hozott határozatok ellen, intézkedések és intézkedések elmulasztása miatt előterjesztett panaszokat és ellenvetéseket;
d) nyomozást rendelhet el, annak lefolytatására a nyomozó hatóságot utasíthatja;
e) törvényben meghatározott feltételek esetén gondoskodik a feljelentés elutasításáról vagy a nyomozás megszüntetéséről, illetőleg a vádemelést elhalasztja, részben mellőzi vagy az ügyben vádat emel;”
(2) Az Ütv. 9/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9/A. § (1) Az ügyészségi nyomozás [az 5. § (2) bekezdésének e) pontja, a 7. § (2) bekezdésének f) pontja] során bűncselekmény elkövetésének felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, az elkövető elfogása, tartózkodási helyének megállapítása, továbbá a bizonyítékok megszerzése céljából az ügyész, illetve megbízása alapján az ügyészségi nyomozó - az e törvényben foglalt eltérésekkel - bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtést végezhet a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) VII. fejezetében meghatározott szabályok szerint. Ahol az Rtv. a titkos információgyűjtés körében a rendőrség számára állapít meg jogokat, ott az ügyészségi nyomozást végző ügyészi szervet kell érteni.
(2) Ha az Rtv. a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés keretében végzett cselekményhez az ügyész engedélyét (hozzájárulását, jóváhagyását) írja elő, az engedélyezés jogkörét a felettes ügyész gyakorolja.
(3) Az ügyészségi nyomozás során a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés elvégzésére a felettes ügyész - a nemzetbiztonsági szolgálatok kivételével - bármely titkos információgyűjtés végzésére jogosult szervet utasíthatja. A katonai ügyészségi nyomozás során a katonai ügyész a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés elvégzésére az illetékes nemzetbiztonsági szolgálatot is megkeresheti.
(4) Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által elkövetett bűncselekmény nyomozása során az ügyész titkos információgyűjtést kezd, e tényről tájékoztatja azon szolgálat főigazgatóját, amelynek állományába az említett személy tartozik. A titkos információgyűjtés elvégzésére ilyen esetben az ügyész az érintett nemzetbiztonsági szolgálatot is felkérheti.
(5) A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei alkalmazásának részletes szabályait a legfőbb ügyész állapítja meg.
(6) Az ügyészségi nyomozás során a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzésre a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezései az irányadóak.”
(3) Az Ütv. 11. §-a c) pontjának ch) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(ellenőrizheti az illetékes szerveknél a büntetések és az intézkedések végrehajtására vonatkozó jogszabályok megtartását, így különösen)
„ch) a házi őrizet, és”
(foganatosításának törvényességét.)
301. § A Btk. 73. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni, ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, vagy a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt, valamint ha a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik.”
302. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 119. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 485/A. §-ában meghatározott esetben a büntető jogszabályok alkalmazása szempontjából katonának [Btk. 122. § (1) bek.] tekintendő hivatásos állomány tagjának katonai vétségét fegyelmi eljárásban kell elbírálni.”
(2) A Hszt. 123. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Pénzbírság fenyítés csak a 119. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott esetekben alkalmazható. A 119. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a pénzbírság mértéke nem haladhatja meg az egyes szabálysértésekre a szabálysértési jogszabályok alapján kiszabható pénzbírság összegét. A 119. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a pénzbírság legalacsonyabb összege ötezer forint, legmagasabb összege kétszázezer forint.”
(3) A Hszt. 140. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak akkor, ha a katonai vétséget a 119. § (3) bekezdése alapján fegyelmi eljárásban kell elbírálni.”
(4) A Hszt. 159. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kár összegének megállapítását követő 60 napon belül az állományilletékes parancsnok a kártérítésre kötelezésről vagy annak mellőzéséről indokolt határozattal dönt. Ha a károkozóval szemben a kárigénnyel összefüggően büntetőeljárás, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás indult, a határidő az eljárás jogerős befejezésekor veszi kezdetét.”
(5) A Hszt. 196. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A 119. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a hivatásos állomány tagja és annak védője három napon belül kérheti a fenyítést kiszabó jogerős határozat Be. szerinti bírósági felülvizsgálatát.”
(6) A hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 39. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A hadköteles katonát át kell helyezni, ha a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 478. §-ának (1) bekezdése alapján arról a katonai ügyész, illetőleg a bíróság határozott.”
(7) A Hkt. 40. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A hadköteles katonát a Be. 478. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okból más egységhez kell vezényelni.”
(8) A Hkt. 41. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti szövege az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) A Be. 478. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelt áthelyezést, illetve vezénylést a katonai ügyész, illetőleg a bíróság határozatában foglaltakhoz képest az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott elöljáró hajtja végre.”
(9) A Hkt. a következő alcímmel és 89/A. §-sal egészül ki:
„Bűncselekmény elbírálása fegyelmi eljárásban
89/A. § (1) A büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 485/A. §-ában meghatározott esetben a katonai vétséget fegyelmi eljárásban kell elbírálni.
(2) A katonai vétség miatt indult fegyelmi eljárásban a hadköteles katonával szemben e törvényben meghatározott bármely fenyítés kiszabható.”
(10) A Hkt. 105. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 98/A. §-ban meghatározott esetben a hadköteles katona és védője három napon belül kérheti a fenyítést kiszabó jogerős határozat Be. szerinti bírósági felülvizsgálatát. Ha a fogságfenyítést katonai vétség miatt szabták ki, annak felülvizsgálatára a Be. szabályai az irányadók.”
303. § A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (Bjt.) 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közigazgatási perekben, eljárásra jogosult bírákat, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 17. §-ának (5) és (6) bekezdésében, továbbá 448. §-ának (4) bekezdésében meghatározott ügyekben ítélkező bírákat - a bíróság elnökének javaslatára - az OIT jelöli ki.”
304. § (1) A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 16. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A 18. §-ban foglalt kivétellel nem utazhat külföldre,)
„c) aki lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet vagy úti okmány elvételének hatálya alatt áll,”
(2) A Tv. 18. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 16. § (1) bekezdésének d) és e) pontjában meghatározott korlátozás hatálya alatt álló állampolgár kérelmére az útlevélhatóság különös méltánylást érdemlő okból meghatározott időtartamú külföldre utazást engedélyezhet. Az utazás engedélyezéséhez a 16. § (1) bekezdésének b)-c) és f) pontjában foglalt esetben a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság, d) pontja esetében a büntetés-végrehajtási bíró, az e) pont esetében pedig a 16. § (3) bekezdésében meghatározott szerv hozzájárulása szükséges.”
(3) A Tv. 19. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az őrizetbe vétel elrendelése esetén az úti okmányt el kell venni. Ha az őrizetbe vétel úgy szűnt meg, hogy az ügyész, illetőleg a bíróság előzetes letartóztatást, ideiglenes kényszergyógykezelést, lakhelyelhagyási tilalmat, vagy a büntetőeljárási törvény alapján az úti okmány elvételét nem rendelte el, az úti okmányt vissza kell adni.”
305. § A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 103. §-nak (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[A bíróság jogerős határozatával elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha]
„e) az elkövető által elkövetett bűncselekményt e törvény szerinti eljárásban, szabálysértésként bírálták el.”
306. § (1) A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Bnyt.) 7. §-ának c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[A bűnügyi nyilvántartás tartalmazza annak a személynek (a továbbiakban: nyilvántartott) az adatait,]
„c) akivel szemben a külföldi bíróság bűnösséget megállapító határozatot hozott, és erről az igazságügyminiszter a bűnügyi nyilvántartást értesítette, vagy a külföldi bíróság által kiszabott büntetés végrehajtását a magyar hatóság átvette;”
„e) akivel szemben előzetes letartóztatást, lakhelyelhagyási tilalmat, házi őrizetet vagy ideiglenes kényszergyógykezelést (a továbbiakban együtt: kényszerintézkedés) rendeltek el;”
(2) A Bnyt. 10. §-a (1) bekezdésének e), f) és m) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(A bűntettesek nyilvántartása tartalmazza)
„e) a kegyelem folytán a feljelentés elutasításáról vagy a nyomozás megszüntetéséről határozatot hozó ügyészség megnevezését, határozatának számát és keltét;
f) az első és másodfokon, valamint a perújítás, illetőleg a felülvizsgálat, valamint a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat során eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, a határozat jogerőre emelkedésének napját;”
„m) a külföldi elítélés érvényének elismerése esetén az igazságügyminiszter erről szóló értesítését,”
(3) A Bnyt. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A 10. § (1) bekezdésének f)-i), k)-l) és n) pontjában meghatározott adatokat az a bíróság közli, amely előtt a határozat jogerőre emelkedett, a 10. § (1) bekezdésének m) pontjában meghatározott adatot az igazságügyminiszter közli.”
(4) A Bnyt. 16. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bűntettesek nyilvántartásába felvett adatokat - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - ]
„l) azok esetén, akikkel szemben az eljárás megszüntetése mellett elkobzást, illetőleg vagyonelkobzást rendeltek el, továbbá akikkel szemben a vád alól felmentés mellett kényszergyógykezelést, elkobzást, illetőleg vagyonelkobzást rendeltek el, a megszüntető végzés, illetve a felmentő ítélet jogerőre emelkedésétől számított három évig”
(kell kezelni.)
(5) A Bnyt. 31. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásban kell nyilvántartani)
„a) annak az adatait, ujj- és tenyérnyomatát, továbbá arcképét, akit szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alá vontak, kivéve azt, akivel szemben magánvádas bűncselekmény miatt előterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás, függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét, és azt, akinek katonai bűncselekménye miatt a katonai ügyész a feljelentést elutasította, és az elbírálást fegyelmi eljárásra utalta,”
307. § A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 6. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A katonai büntetőeljárásban elítélt katona [Btk. 122. § (1) bek.] esetében a büntetés-végrehajtási bíró feladatait a megyei bíróság elnöke által kijelölt katonai bíró látja el.”
308. § (1) Ez a törvény 2003. január 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg
a) a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényt módosító 1979. évi 4. törvényerejű rendelet, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 126. §-a (1) bekezdésének harmadik alpontja és (2) bekezdése, 1983. évi II. törvény 7. §-ának (2) bekezdése, 1984. évi 20. törvényerejű rendelet, 1987. évi IV. törvény, 1989. évi XXVI. törvény, 1989. évi LV. törvény, 1991. évi XX. törvény 49. §-a, 1991. évi XXIII. törvény 37. §-a, 1991. évi LVII. törvény, 1992. évi LXIX. törvény, 1993. évi XVII. törvény 76-80. §-a, 1994. évi IX. törvény 32. és 33. §-a, 1994. évi XXXIV. törvény 104. §-a, 1994. évi XCII. törvény, 1995. évi XLI. törvény 10-20. §-a, 1995. évi LXI. törvény, 1995. évi CXXV. törvény 82-84. §-a, 1996. évi XXXVIII. törvény 84. §-ának második mondata, 1996. évi LII. törvény 30-34. §-a, 1997. évi XXXII. törvény 85. §-a, 1998. évi XXII. törvény 5. és 6. §-a, 1998. évi LXXXVIII. törvény, 1998. évi XCIII. törvény 18. §-a, 1999. évi XLV. törvény 3. §-a, 1999. évi CX. törvény 56-124. §-a, 166. §-a, 175. §-ának (1) bekezdése, 1999. évi CXX. törvény 42. §-ának (1) bekezdése, a 2000. évi XIV. törvény, a 2001. évi XVIII. törvény 44-46. §-a, a 2001. évi XXXI. törvény 34-36. §-a, a 2001. évi XXXIII. törvény 29. §-a, a 2001. évi XXXV. törvény 30. §-a, a 2001. évi XXXIX. törvény 98-101. §-a, valamint a 61/1991. (XI. 15.) OGY határozat,
b) a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 16. §-a (1) bekezdésének a) pontja,
c) a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 9. §-a és a törvény melléklete
a hatályát veszti.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg érvényét veszti és nem lép hatályba a Be. 59. §-a és alcíme, 79. §-ának (3) bekezdése, a 89. §-t és a 91. §-t megelőző alcím, 89-92. §-a, 110. §-ának (3) bekezdése, 116. §-ának (3) bekezdése, 119. §-ának (5) és (6) bekezdése, 179. §-ának (4) bekezdése, 181. §-ának (3) bekezdése, 192. §-ának (5)-(7) bekezdése, 194. §-ának (2) bekezdése, 221. §-ának alcíme, 253. §-ának (5) bekezdése, 369. §-a és alcíme, 373. §-ának II. e) pontja, 386. §-ának alcíme, 389. §-ának alcíme, 513. §-a és alcíme, 514. §-ának (4) bekezdése, az 540. §-ában „a tanúk a korábban kibocsátott idézésre megjelentek, és a” szövegrész, 555. §-a (2) bekezdésének i) pontja és 596. §-a. A Be. 79. §-a (4) bekezdésének számozása (3) bekezdésre, az 555. §-a (2) bekezdése j) pontjának jelölése i) pontra módosul.
(3) A Be. VIII. Fejezete VI. Címének (Az óvadék), és ehhez kapcsolódóan a 604. § (2) bekezdése i) pontjának a hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik.
(4) A Be. 135. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint e törvénnyel megállapított 481. §-a 2005. január 1-jén lép hatályba. Eddig az időpontig az előzetes letartóztatás végrehajtásának helyére a Bv. tvr. 116. §-ának (1) és (3) bekezdése az irányadó.
(5) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a Be.-nek a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben 2002. március 31-ig közzétegye. A (2) bekezdés alapján hatályba nem lépő rendelkezések feltüntetését az egységes szerkezetbe foglalt szövegben mellőzni kell.
(6) A Kormány, az igazságügyminiszter és az érintett miniszterek kötelesek e törvény kihirdetésétől számított hat hónapon belül
a) az 1973. évi I. törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletet, miniszteri rendeleteket és utasításokat felülvizsgálni, és az e törvénnyel módosított Be. végrehajtásához szükséges mértékben azokat módosítani, hatályon kívül helyezni, illetőleg új rendeletet kiadni,
b) a Be. felhatalmazásán alapuló új rendeleteket kiadni.
(7) Felhatalmazást kapnak az érintett miniszterek, hogy a (6) bekezdés szerinti rendeleteket, illetőleg a hatályban lévő rendeleteknek a (6) bekezdés alapján történő módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben 2002. június 30-ig közzétegyék.
309. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a zártcélú távközlő hálózat útján történő tárgyalás tekintetében az Európai Unió következő jogforrásaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 1995. november 23-i állásfoglalása a nemzetközi szervezett bűnözés elleni harcban alkalmazott tanúvédelemről (A. rész 8. pont),
b) a Tanács 1996. december 20-i állásfoglalása a nemzetközi szervezett bűnözés elleni harcban az igazságszolgáltatással együttműködő személyekről (D. rész 2. pont),
c) az Európai Unió tagállamai között a büntető ügyekben nyújtandó kölcsönös jogsegélyről szóló egyezmény (10. Cikk).
