(12) Az adózó a 22. § (1)–(2) bekezdésének 2002. december 31-ig hatályos rendelkezése alapján igénybe vett adókedvezményt köteles késedelmi pótlékkal növelten visszafizetni, ha az alapjául szolgáló gép, épület vagy infrastrukturális beruházás tulajdonjogát vagy használatát az üzembe helyezés napjától számított három naptári éven belül másnak átengedi, illetőleg, ha három naptári éven belül az adókedvezménnyel telepített tárgyi eszközt olyan térségbe (övezetbe) telepíti át, ahol a kedvezményt nem érvényesíthette volna.
(13) Az adózó a beruházási adókedvezmény vonatkozásában a statisztikai besorolásra e törvény 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit tartalmazza. Az adózó az értékcsökkenési leírást – a 29/B. § (8) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – a statisztikai besorolásra és a vámtarifaszámra az eszköz üzembe helyezése időpontjában irányadó rendelkezések szerint is megállapíthatja.
(14) Az adózó a 18. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettséget az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet hatálybalépésének a napjától megkötött szerződésre köteles alkalmazni.
(15) Az adózó – választása szerint – nem köteles alkalmazni a 8. § (1) bekezdés k) pontjában foglaltakat, feltéve, hogy e választásáról az adóévet követő hó 30. napjáig írásban tájékoztatja valamennyi olyan, belföldi illetőségű adózónak vagy külföldi vállalkozónak minősülő kapcsolt vállalkozását, amelynek fizetett (fizetendő) vagy amelytől kapott (járó) kamat alapján az adóévben ráfordítást, illetve bevételt számolt el. Az adózó e választása esetén a kapcsolt vállalkozás a 8. § (1) bekezdés k) pontja és a 7. § (1) bekezdés k) pontja alkalmazásakor figyelmen kívül hagyja az adózótól kapott (járó) és a részére fizetett (fizetendő) kamatot.”
46. § (1) A Tao. 30. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pénzügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi azoknak az államoknak a nevét, amelyekben jellemzően az ellenőrzött külföldi társaság székhelye található.”
(2) A Tao. 30. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség teljesítésének részletes szabályait.”
47. § A Tao. 1–2. számú melléklete e törvény 5–6. számú melléklete szerint módosul.
48. § (1) Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ajt.) 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A Tao. 16. §-a a következő (9)–(14) bekezdéssel egészül ki:
»(9) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd – választása szerint – a (10) bekezdésben meghatározott feltételekkel mentesül a (2) bekezdés d) pontjában foglaltak alkalmazása alól a végleges vagyonleltár szerint a jogutódnak átadott eszközök együttes vagyonértékelés szerinti értékének arra a részére, amely meghaladja a könyv szerinti értékük és a megszerzésük alapjául szolgáló, a vagyonleltár szerint a jogutódnak átadott kötelezettségekre elszámolt átértékelési különbözet együttes összegét.
(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a végleges vagyonleltárak az érintett eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tüntetik fel, valamint a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá a jogelőd a választását – a végleges vagyonleltárak és a jogutód társasági szerződésének egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát mellékelve – az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(11) A jogutód az átalakulást követően a végleges vagyonleltárban a (10) bekezdés szerint elkülönítve feltüntetett eszközök és kötelezettségek alapján adóalapját – az adózás előtti eredmény módosítása révén – úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. Az érintett eszközöket és kötelezettségeket a jogutód elkülönítve tartja nyilván, és a nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is.
(12) Kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaság adózás előtti eredményét – választása szerint, az átvevő társasággal írásban kötött szerződés alapján, a (13) bekezdésben meghatározott feltételekkel – csökkenti a szerződésben e célra kijelölt, az önálló szervezeti egységhez tartozó eszközöknek a jogügylet keretében történő átruházása alapján elszámolt bevételből (ideértve a megszerzésük alapjául szolgáló, az átvevő társaságnak átadott kötelezettségek együttes könyv szerinti értékét is) az a rész, amely meghaladja együttes könyv szerinti értéküket.
(13) A (12) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződésben az érintett eszközöket és kötelezettségeket (és azoknak az átadás napjára az átruházó társaságnál kimutatott könyv szerinti értékét) elkülönítve tüntetik fel, valamint a szerződés tartalmazza a (14) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá az átruházó társaság a választását – a szerződés egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát mellékelve – a kedvezményezett eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(14) Az átvevő társaság a kedvezményezett eszközátruházást követően a szerződésben a (13) bekezdés szerint elkülönítve feltüntetett eszközök és kötelezettségek alapján adóalapját – az adózás előtti eredmény módosítása révén – úgy határozza meg, mintha az átruházás nem történt volna meg. Az érintett eszközöket és kötelezettségeket az átvevő társaság elkülönítve tartja nyilván, és a nyilvántartásban feltünteti az átruházó társaságnál az átadás napjára kimutatott könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján az adózás előtti eredmény módosításaként általa elszámolt összeget is«”
(2) Az Ajt. 266. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény 44. §-ának (4) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba.”
49. § (1) A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény (a továbbiakban: Ptt.) 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § A Tao. a következő címmel és a cím utáni 22/B. §-sal egészül ki:
»Fejlesztési adókedvezmény
22/B. § (1) Az adózó a Kormány engedélye alapján, az engedélyben meghatározott feltételek szerint adókedvezményt vehet igénybe. A Kormány az adókedvezményt az adózó kérelmére, a kérelemben bemutatott fejlesztési program alapján engedélyezi, ha a fejlesztési program és a kérelem megfelel az e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott valamennyi feltételnek. A Kormány az adókedvezmény tárgyában hozott határozatát a Határozatok Tárában közzéteszi.
(2) Az adózó az adókedvezményt a 2002. december 31. után megkezdett, a fejlesztési program keretében megvalósított beruházás üzembe helyezését követő adóévben és az azt követő négy adóévben, vagy – ha az engedély az adózó kérelmére így rendelkezik – a beruházás üzembe helyezésének adóévében és az azt követő négy adóévben veheti igénybe. E rendelkezés alkalmazásában a földterület, a telek, a telkesítés, valamint az említett ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a 2002. december 31-ig történő átvétele nem minősül a beruházás megkezdésének.
(3) Az adózó által a fejlesztési programhoz
a) az engedély alapján igénybe vett adókedvezmény, valamint
b) visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, pénzügyileg rendezett vagy egyéb formában igénybe vett, a kormányrendeletben meghatározott más államháztartási támogatás
összege nem haladhatja meg a fejlesztési programra vonatkozóan az engedélyben meghatározott – de legfeljebb a ténylegesen felmerült – beruházási érték, költség, ráfordítás együttes összegére vetített, a kormányrendeletben meghatározott aránnyal számított értéket.
(4) Az adókedvezményt a Kormány akkor engedélyezi és az adózó akkor veheti igénybe, ha a fejlesztési program megvalósítása legalább 10 milliárd forint – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 3 milliárd forint – értékű beruházás üzembe helyezését eredményezi, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését, vagy az előállított termék, a termelési eljárás alapvető változását eredményezi, valamint az engedélyben az adókedvezmény első igénybevételére meghatározott adóévet követő négy adóévben:
a) az adózó által foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma legalább 500 fővel – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 300 fővel – meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát, vagy
b) az adózónál elszámolt, évesített bérköltség legalább az adóév első napján érvényes minimálbér adóévre számított összegének ezerötszázszorosával – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább kilencszázszorosával – meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóév évesített bérköltségét, vagy
c) az adózónál keletkezett szállítói kötelezettségek bekerülési értékéből a kötelezettség alapjául szolgáló szerződés megkötésekor – de legkorábban az engedélyben az adókedvezmény igénybevételére meghatározott első adóévben – a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint kis- és középvállalkozásnak minősülő személyekkel szembeni kötelezettségek bekerülési értéke meghaladja az 50 százalékot.
(5) A Kormány – a (4) bekezdésben meghatározottak helyett – akkor is engedélyezi a fejlesztési adókedvezmény igénybevételét, ha a fejlesztési program megvalósítása legalább 100 millió forint értékű, kizárólag önálló környezetvédelmi beruházás, vagy szélessávú internetszolgáltatást szolgáló beruházás üzembe helyezését és üzemeltetését eredményezi, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését vagy az előállított termék, a termelési eljárás alapvető változását eredményezi. Önálló környezetvédelmi beruházás az a beruházás, amely kizárólag a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 1. §-a (2) bekezdésének a)–c) pontja szerinti célt szolgál.
(6) Az adókedvezményre jogosító beruházás értékéből
a) legalább 50 százalékot el kell érnie a korábban még használatba nem vett beruházás értékének;
b) legfeljebb 20 százalék lehet a felújítás értéke, kivéve, ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti.
(7) A kormányrendelet – figyelembe véve különösen a környezetvédelmi előírásokat, valamint a beruházás üzemeltetési helye szerinti térség (megye, régió, kistérség) fejlesztési programját – a (4)–(6) bekezdésben foglaltakon túlmenő feltételeket is megállapíthat.
(8) A kormányrendelet – törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségre tekintettel – az abban meghatározott érzékeny ágazatok esetében a (4)–(7) bekezdésben foglaltakon túlmenő feltételeket állapít meg, vagy rendelkezik az adókedvezmény igénybevételének tilalmáról.
(9) Ha az adózó nem teljesíti az engedélyben meghatározott bármely feltételt, de teljesíti a (4)–(6) bekezdésben meghatározott feltételeket, akkor – a (3) bekezdésben foglaltak szerint – a kormányrendeletben meghatározott legalacsonyabb arány szerinti összegnek megfelelően veheti igénybe az adókedvezményt. Ha az adózó a (4)–(6) bekezdésben meghatározott feltételeket sem teljesíti, nem veheti igénybe az adókedvezményt, és a már igénybe vett adókedvezményt köteles késedelmi pótlékkal növelten, az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával visszafizetni. Nem kell e rendelkezéseket alkalmazni, ha a feltételek teljesítését elháríthatatlan külső ok akadályozta meg.
(10) Az engedélyben az adókedvezmény első igénybevételére meghatározott adóévben és az azt követő négy adóévben az adózó köteles adózás előtti eredményét az elhatárolt veszteség teljes összegével – de legfeljebb az elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül megállapított adóalapnak megfelelő összeggel – csökkenteni.
(11) A fejlesztési program keretében megvalósított beruházáshoz kapcsolódóan fizetett kamat után az adózó nem veheti igénybe a kis- és középvállalkozások adókedvezményét.
(12) Az adózó az igénybe vett adókedvezményt, a fejlesztési programhoz igénybe vett más államháztartási támogatást, valamint a fejlesztési program keretében elszámolt beruházási értéket, költséget, ráfordítást adóbevallásában fejlesztési programonként – a kormányrendeletben meghatározott részletezettséggel – feltünteti.
(13) Az adóhatóság a (12) bekezdés alapján rendelkezésére álló valamennyi adatról adózónként és fejlesztési programonként haladéktalanul tájékoztatja az Államháztartási Hivatalt, amely a kapott adatok felhasználásával, megkeresésre – törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben előírt tájékoztatási kötelezettség teljesítése érdekében – a Pénzügyminisztérium részére adatot szolgáltat. Az Államháztartási Hivatal által a tájékoztatás révén megszerzett adatra az adózás rendjéről szóló törvénynek az adótitokra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(14) Az adókedvezmény iránti kérelmet az adózó a kormányrendeletben előírt formában és tartalommal a Pénzügyminisztériumhoz nyújtja be. A kérelmet a benyújtását, hiánypótlás esetén a hiánypótlást követő 90 napon belül kell a Kormány elé terjeszteni; a Pénzügyminisztérium a határidőt egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbíthatja. Ha a kérelem nem felel meg a kormányrendeletben előírt formának vagy tartalomnak, és az adózó a hiányt felszólítás ellenére nem pótolta, a Pénzügyminisztérium határozatában elutasítja a kérelemnek a Kormány elé terjesztését.«”
(2) A Ptt. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § A Tao. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
»(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 21. § (7), (10)–(11) bekezdése, a 22. § (6)–(7) bekezdése és a 29. § (5) bekezdés a), d) pontja alapján az adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 29. § (5) bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre, továbbá – ha az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – a 22/B. § alapján adókedvezményre jogosult adózó.«”
(3) A Ptt. 78. §-ának (6)–(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(6) A Tao. e törvény 17. §-ával megállapított 22/B. §-a, e törvény 18. §-ával módosított 23. §-ának (1) bekezdése, valamint e törvény 19. §-ával megállapított 30. §-ának (6)–(7) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba; rendelkezéseiket első ízben a hatálybalépés napjával kezdődő adóév társasági adókötelezettségére kell alkalmazni.
(7) 2003. január 1-jén a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 93. §-a hatályát veszti; a rendelkezés alapján kiadott engedélyek az abban foglalt feltételek szerint érvényesíthetők.”
50. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfat.) 7. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem minősül termékértékesítésnek:]
„a) Az egyház, a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben azt a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény adóalapot csökkentő tételnek minősíti, vagy annak minősítené akkor, ha az adományozó a társasági adó alanya lenne, függetlenül attól, hogy az adóalap-csökkentés lehetőségét ténylegesen igénybe lehet-e venni;”
(2) Az Áfat. 7. §-ának (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Nem minősül termékértékesítésnek:]
„f) az ellenérték fejében történő termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó térítésmentes termékátadás, még abban az esetben sem, ha azok időben elválnak egymástól, feltéve, hogy
fa) a térítésmentesen átadott termék forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amelyhez közvetlenül kapcsolódik, és
fb) a térítés nélküli átadás feltételei az ellenérték fejében történő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek.”
51. § Az Áfat. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § (1) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az adóalany által az adóalanyiságát eredményező tevékenységtől eltérő cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint nem termékértékesítésnek minősülő tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottakon túl szolgáltatásnyújtásnak minősül az is, ha az adóalany:
a) a terméket – gazdasági tevékenysége köréből kivonva – ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható;
b) jogokat és más immateriális javakat nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként enged át, feltéve, hogy az azok beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(3) Az (1)–(2) bekezdéstől eltérően nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, ha
a) a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor;
b) a szolgáltatást a 7. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételekkel, ellenérték nélkül nyújtják;
c) az kis értékű ajándék;
d) az ellenérték fejében történő termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz, vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó ellenérték nélküli szolgáltatás, még abban az esetben sem, ha azok időben elválnak egymástól, feltéve, hogy
da) az ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatás forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amelyhez közvetlenül kapcsolódik, és
db) az ellenérték nélkül történő szolgáltatásnyújtás feltételei az ellenérték fejében történő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek.”
52. § Az Áfat. 9/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 6–9. §-októl eltérően nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak, ha
a) a megszüntetett költségvetési szerv adóalanytól átvett, gazdasági tevékenysége körében használt, hasznosított vagyon egészét az alapító ellenérték fejében vagy ellenérték nélkül, vagy
b) a szövetkezet adóalany a gazdasági tevékenysége körében használt, hasznosított vagyont a szövetkezetekről szóló törvények szerinti szétválás, átalakulás, részleges átalakulás keretében
egy másik adóalanynak (a továbbiakban: kedvezményezett adóalany) átadja, feltéve, hogy a kedvezményezett adóalany az átadott vagyon egészét szintén gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja, és nem választott alanyi adómentességet.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vagyonhoz fűződő, e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében a kedvezményezett adóalanyt az átadó adóalany jogutódjának kell tekinteni.
(3) Ha a kedvezményezett adóalany az (1) bekezdés szerinti vagyont egészben vagy részben adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja, akkor az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályok (38–39. §-ok) alkalmazásával kiszámított, pótlólag le nem vonható adót fizetendő adóként köteles elszámolni.
(4) A kedvezményezett adóalany az (1) bekezdés szerinti vagyonátadás időpontját követő ötödik adóév végéig alanyi adómentességet nem választhat.”
53. § Az Áfat. a következő 9/B. §-sal egészül ki:
„9/B. § (1) Nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak a jogutódlással történő megszűnés – ideértve a kiválással történő jogutódlást –, ha a jogutód
a) a jogutódlással megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint
b) a jogutódlással megszerzett vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.
(2) Nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak, ha az egyéni vállalkozó halála esetén vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja, és az egyéni vállalkozó özvegye, örököse vagy törvényes képviselője az általa megszerzett, korábban az egyéni vállalkozó által a gazdasági tevékenysége körében hasznosított vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint a vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.”
54. § Az Áfat. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Termékexport: az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket legkésőbb a teljesítés hónapját követő hatodik hónap utolsó napjáig a vámhatóság – végleges rendeltetéssel – külföldre kilépteti. A termék használatára, hasznosítására az értékesítés és a kiléptetés közötti időszak alatt nem kerülhet sor.”
55. § Az Áfat. 12. §-ának d) és h) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek minősül:]
„d) a 11. § (2) bekezdésének a) pontja szerint vámszabad területre értékesített termék további értékesítése, vagy a vámszabad területet üzemeltető adóalany vámszabad területen folytatott gazdasági tevékenysége keretében előállított termék értékesítése, ha annak közvetlen következményeként a termék változatlanul vámszabad területen marad, vagy végleges rendeltetéssel külföldre kerül;”
„h) vámszabad területen vagy vámraktárban történő raktározás, ideértve a logisztikai tevékenységet is;”
56. § (1) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 1., 3. és 4. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„1. ellenérték: a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket, illetve a vízgazdálkodási társulat tagja által fizetett érdekeltségi hozzájárulást, de ide nem értve a kártérítést;”
„3. tárgyi eszköz: minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, erdő, ültetvény, tenyészállat, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), amely tartósan, legalább egy éven túl szolgálja az adóalany tevékenységét;
4. saját vállalkozásban megvalósított beruházás: e törvény értelmében vett tárgyi eszköz létesítése saját előállítás útján, ide nem értve a már meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának növelését;”
(2) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„6. kis értékű ajándék: a másnak ingyenesen és alkalmi jelleggel juttatott termék, nyújtott szolgáltatás, melynek az egyedi, adót is tartalmazó forgalmi értéke, ilyen érték hiányában pedig az adóval együtt számított beszerzési ára vagy előállítási költsége nem haladja meg az 5000 forintot;”
(3) Az Áfat. 13. § (1) bekezdése 9. pontjának g) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
9. állandó telephely: külön termelő- vagy üzleti berendezés, mellyel az adóalany helyhez kötötten és tartósan bevétel elérésére irányuló tevékenységet fejt ki, így különösen:]
„g) a kereskedelmi képviselet.”
(4) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 23–24. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyúttal a bekezdés a következő 25. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„23. folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás: a közüzemi szerződések keretében nyújtott termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, továbbá a távközlési szerződések keretében történő szolgáltatásnyújtás, ahol a jogviszony jellegéből következik a szolgáltató állandó rendelkezésre állása;
24. távközlési szolgáltatás: a hírközlésről szóló törvény szerinti távközlés, továbbá a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedése, valamint a globális hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítása;
25. áruminta: valamely termék, annak mintapéldánya vagy egy része – ideértve a kereskedelmi forgalomban szokásos kiszereléstől eltérő csomagolású, vagy a felhasználás során megsemmisülő, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná váló terméket –, melyet az eladásra szánt termék ismertetése, kipróbálása céljából ingyenesen adnak át.”
57. § Az Áfat. 15. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg:]
„d) ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál – kivéve a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat – továbbá más, ezekhez hasonló szaktanácsadásoknál;”
58. § Az Áfat. 16. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Ha a felek által kötött szerződés alapján a teljesített termékértékesítésekről, nyújtott szolgáltatásokról időszakonként számolnak el, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét rendszeresen ismétlődő jelleggel, meghatározott időszakra állapítják meg, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az elszámolási időszak utolsó napja, de legkésőbb a teljesítésre kötelezett adóalany adómegállapítási időszakának utolsó napja.”
59. § (1) Az Áfat. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénzben kifejezett ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására jogosult az az adóalany, aki (amely)
a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni; vagy
b) kettős könyvvitelt vezető adóalanyként nyilvántartási kötelezettségének – a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló kormányrendelet szerint – módosított teljesítési szemléletben tesz eleget.”
(2) Az Áfat. 20. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A halasztás haladéktalanul lejár, ha]
„d) az ellenértéket egészben vagy részben – az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjától számítva – az (1) bekezdés a) pontja szerinti adóalany esetében 30 napon belül, az (1) bekezdés b) pontja szerinti adóalany esetében 60 napon belül nem fizették meg.”
60. § Az Áfat. 22. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7) bekezdés számozása (8) bekezdésre módosul:
„(7) A (6) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók arra az esetre, ha a felek közötti ellenértéket kötelező jelleggel törvény vagy kormányrendelet írja elő.”
61. § Az Áfat. a következő 26. §-sal egészül ki:
„26. § (1) Ha az adó alapjának megállapításához szükséges ellenértéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának forintban történő megállapításakor
a) a 19. § szerinti halasztásra jogosult adóalanynak a halasztás lejáratának időpontjában,
b) a 16. § (11) bekezdése szerinti, valamint a folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében a bizonylat kibocsátásának napján,
c) egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség keletkezésének napján
érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.
(2) Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amelynek az (1) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történő átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző negyedévre vonatkozó, euróban megadott árfolyamát kell figyelembe venni.”
62. § (1) Az Áfat. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó továbbá:
a) ólmozott és ólmozatlan motorbenzin (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) beszerzése,
b) személygépkocsi, 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpár (vtsz. 8711-ből), jacht és sport- vagy szórakozási célú hajó (vtsz. 8903) beszerzése,
c) élelmiszerek és italok beszerzése,
d) éttermi, cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátó-ipari szolgáltatások igénybevétele,
e) szórakoztatási szolgáltatások (SZJ 55.40, 92.33, 92.34, 92.72) igénybevétele,
f) személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó termékek beszerzése és szolgáltatások igénybevétele,
g) távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) igénybevétele,
h) parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése,
i) lakóingatlan építéséhez, felújításához kapcsolódó beszerzések,
j) a 2. számú melléklet 2. pontja alapján tárgyi adómentesnek nem minősülő lakóingatlan beszerzése
esetén feltéve, hogy a beszerzés nem továbbértékesítési, vagy nyilvántartásában közvetlen anyagként való felhasználási, vagy a 8. § (4) bekezdése szerinti céllal történik.”
(2) Az Áfat. 33. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)–(4) bekezdések számozása (4)–(5) bekezdésekre módosul:
„(3) A (2) bekezdés f) pontja nem vonatkozik a személygépkocsi-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott személygépkocsik tekintetében, továbbá a (2) bekezdés i) pontja nem alkalmazható arra az adóalanyra, aki (amely) a beszerzéseket továbbértékesítési céllal épített lakóingatlan építéséhez használja fel, hasznosítja.”
(3) Az Áfat. 33. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)–(5) bekezdések számozása (5)–(6) bekezdésekre módosul:
„(4) Helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) igénybevétele esetén az előzetesen felszámított adó 30 százaléka nem vonható le. Mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany akkor, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább 30 százalékát továbbértékesítési céllal, vagy a 8. § (4) bekezdése szerint számlázza tovább.”
63. § Az Áfat. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adólevonási jog – ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik – kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló
a) számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány [32. § (1) bekezdésének a) pontja és 66/A. § (1) bekezdése esetében];
b) az adó összegét közlő határozat [32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében];
c) egyéb okiratok, bizonylatok, melyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [32. § (1) bekezdésének c) és d) pontja esetében].”
64. § Az Áfat. 40. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (1)–(5) bekezdésekben foglaltaktól függetlenül az adó megfizetésére kötelezett az is, aki (amely) adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki. A bizonylatban szereplő, vagy az annak adataiból kiszámítható adó összegét az adóbevallás készítésére kötelezett kibocsátó önadózás keretében vallja be, az adóbevallás készítésére nem kötelezett kibocsátó esetében az adó összegét az állami adóhatóság határozattal állapítja meg. E rendelkezés nem alkalmazható az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanyra, ha az az általa kibocsátott bizonylatban szereplő ellenértéket és az adó összegét bevételei között elszámolta.”
65. § Az Áfat. 41. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„41. § (1) Az adót termékimportnál – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az importáló fizeti.
(2) Ha a vámeljárásban az importáló helyett az általa kijelölt közvetett vámjogi képviselő jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselő fizeti.”
66. § (1) Az Áfat. 43. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról]
„b) a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre – a kibocsátó döntésétől függően – egyszerűsített számlát vagy számlát kibocsátani.”
(2) Az Áfat. 43. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A természetes személy eredeti szerző, illetve előadó-művészi tevékenységet folytató adóalany – ideértve e személy természetes személy örökösét is – az e tevékenysége körében teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása tekintetében mentesül az e §-ban, illetve a 70. § (1) bekezdésében szabályozott bizonylatkibocsátási kötelezettség alól, ha ezt tőle a kifizető adóalany átvállalja.”
67. § Az Áfat. 44. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.”
68. § Az Áfat. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az az adóalany, akinek (amelynek) a tárgyévet megelőző évben az általa teljesített termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának adó nélküli összesített ellenértéke – ideértve a külföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét, de kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket –, vagy annak időarányosan éves szintre átszámított összege a 8 millió forintot nem haladta meg, és az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a tárgyévről éves adóbevallás benyújtására kötelezett, feltéve, hogy a tárgyévet megelőző év utolsó adómegállapítási időszakáról benyújtott bevallásához csatolt nyilatkozatában nem jelenti be, hogy a tárgyévre nézve a negyedévenkénti adóbevallási és adóelszámolási kötelezettséget választja. Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben az általa teljesített termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának adó nélküli összesített ellenértéke – ideértve a külföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét, de kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket – a 8 millió forintot meghaladta. A tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell – a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig – benyújtani, amelyben az adóalany az értékhatárt elérte. Az adóalany havi bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévi első adóbevallásában megállapított elszámolandó adója pozitív előjelű, és az 1 millió Ft-ot elérte.”
69. § (1) Az Áfat. 48. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
a) a 28. §-ban és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétől, illetve – ha az adóalany év közben jelentkezik be – az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően időarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot, illetve a kizárólag a 12. § c) pontja szerinti szolgáltatásnyújtást végző adóalanyok esetén a 2 millió forintot; vagy
ba) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint a tárgyi eszközt szerepelteti az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában,
bb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és az említett beszerzéseket a beruházás bekerülési értékeként a beruházási számlán elszámolta; vagy
ca) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában előállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz előállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint a tárgyi eszközt szerepelteti az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában,
cb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában előállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz előállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint e beszerzéseket a saját vállalkozásban végzett beruházás szabályai szerint a beruházás bekerülési értékeként elszámolta; vagy
d) jogutód nélküli megszűnés esetén a megszűnéshez kapcsolódó adóbevallást nyújt be.”
(2) Az Áfat. 48. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A negatív elszámolandó adót – legfeljebb annak összegéig – csökkenteni kell azon beszerzésekre jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés, a termékimport, a 40. § (2) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minősül a kedvezményezett részére történő, a külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon része, amelyet a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD forrásból finanszíroznak, a váltóval történő fizetés, valamint ha az ellenértékből kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik visszatartás. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthető részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe.”
(3) Az Áfat. 48. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) E § alkalmazásában az ellenérték banki átutalással történő kifizetése esetén a megfizetés időpontjának a fizetésre kötelezett bankszámlájának megterhelése minősül.”
70. § Az Áfat. 49. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) Az az adóalany, akinek (amelynek) a gazdasági tevékenységének székhelye vagy az állandó lakóhelye belföldön van, jogosult az adóév elején alanyi adómentességet választani, ha
a) a bejelentést megelőző adóévben az általa teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások összesített ellenértéke, valamint
b) a bejelentés adóévében a gazdasági tevékenysége után ésszerűen várható bevétele időarányosan nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott összeghatárt.
(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást választó egyéni vállalkozó esetén 4 000 000 forint;
b) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő esetén 6 000 000 forint;
c) egyéb esetekben 2 000 000 forint.”
71. § Az Áfat. 50. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az alanyi adómentességet választó adóalanyt]
„a) a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítése, a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtása és a 40. § (2) és (6) bekezdésében meghatározott adókötelezettség tekintetében adó-nyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség,”
[terheli.]
72. § Az Áfat. a következő XVI/A. fejezettel egészül ki:
„XVI/A. Fejezet
A közvetett vámjogi képviselőre vonatkozó különös szabályok
66/A. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 50/A. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti közvetett képviselő (a továbbiakban: közvetett vámjogi képviselő) jogosult arra, hogy – amennyiben adóalany, és megfelel az adólevonás személyi feltételeinek – a nevére szóló vámhatósági határozat alapján levonja a 41. § (2) bekezdése alapján rá kivetett, és az általa megfizetett adót, feltéve, hogy számlát helyettesítő okmány kibocsátásával az adót a képviselt személyre áthárítja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adólevonási jog a számlát helyettesítő okmány kibocsátásának napján keletkezik.
(3) Az (1) bekezdés szerinti számlát helyettesítő okmány lehet bármilyen, adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat (irat), amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a közvetett vámjogi képviselő neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;
b) a képviselt személy neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;
c) a számlát helyettesítő okmány kibocsátásának kelte;
d) a vámjogi képviselet tényére való utalás;
e) a vámhatósági határozat beazonosításához szükséges adatok (így különösen a határozat száma, kelte);
f) az importált termék megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
g) a vámteher megnevezése és összege jogcímenként;
h) a fizetés módja, határideje;
i) a fizetendő összeg.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben foglaltakon túl a közvetett vámjogi képviselő e törvény szabályai szerint jár el azzal, hogy a XI. fejezet szerinti alanyi adómentességet nem választhatja.”
73. § Az Áfat. 70. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[(2) Nem kell nyugtát kibocsátani:]
„c) kezelőszemélyzet nélküli automatából teljesített termékértékesítés, illetve kezelőszemélyzet nélküli automata berendezés igénybevételével regisztrált szolgáltatás esetén.”
74. § Az Áfat. 71. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy a nyugta adóigazgatási azonosításának módjáról szóló jogszabályban meghatározza
a) azokat a területeket, tevékenységi ágakat, melyekben a nyugtaadási kötelezettség kizárólag az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép vagy taxaméter (a továbbiakban együtt: pénztárgép) alkalmazásával teljesíthető, valamint
b) a kis- és nagykereskedelmi értékesítések mennyiséghez kötött dokumentálására vonatkozó különös szabályokat.”
75. § Az Áfat. 1. és 2. számú melléklete helyébe – a 305. §-ban foglaltak figyelembevételével – e törvény 7., illetve 8. számú melléklete lép. Az Áfat. 4. számú mellékletének I. része helyébe e törvény 9. számú melléklete lép.
76. § A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) 9. §-a a következő (7)–(8) bekezdésekkel egészül ki:
„(7) Ha az adó alapjának megállapításához szükséges értéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának megállapításakor az adófizetési kötelezettség napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.
(8) Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amelynek a (7) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történő átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző negyedévre vonatkozó, euróban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.”
77. § (1) A Fat. 12. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(4) bekezdések számozása (3)–(5) bekezdésekre módosul:
„(2) Hatósági áras szolgáltatás díjának, díjbevételének százalékában megállapított fogyasztói árkiegészítés csak abban az esetben utalható ki a szolgáltatónak, ha a hatósági árat megállapító jogszabállyal az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény előírásai szerint a pénzügyminiszter előzetesen egyetértett. Az ettől eltérő módon igényelt fogyasztói árkiegészítés jogosulatlan.”
(2) A Fat. 12. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nem vehető igénybe árkiegészítés a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek által vásárolt jegyek, bérletek és a hatósági áras különjárati autóbusz forgalom után, kivéve a nevelési-oktatási intézmények saját tanulóik, illetve a felsőoktatási intézmények saját hallgatóik részére eszközölt jegy- és bérletvásárlásait és a különjárati autóbusz forgalom igénybevételét.”
78. § (1) A Fat. 14. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[14. § Az árkiegészítés alapja]
„a) a kedvezményes személyszállítási szolgáltatás általános forgalmi adóval növelt díjbevétele – ide nem értve a 12. § (4) bekezdése szerint árkiegészítés igénybevételére nem jogosító díjbevételt –, illetve”
(2) A Fat. 14. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
[14. § Az árkiegészítés alapja]
„c) a 12. § (2) bekezdése szerinti pénzügyminiszteri jóváhagyás hiányában az utolsó, az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény előírásai alapján kiadott önkormányzati rendelet szerint megállapított díjakból származó bevétel.”
79. § A Fat. 1. és 2. számú melléklete helyébe e törvény 10., illetve 11. számú melléklete lép.
80. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A jövedéki adóüggyel kapcsolatos feladatokat – kivéve a hatósági felügyelet keretében ellátott adóztatási feladatokat, valamint a 15. § (1)–(2) bekezdése és a 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti adófizetési kötelezettséggel kapcsolatos adóztatási feladatokat – első fokon a megyeszékhelyen működő vámhivatal [Pest megyében a 18. számú, a fővárosban az (1) bekezdésben foglaltak szerint a 16. és 18. számú vámhivatal] és a jövedéki központ látja el, továbbá jogosult az engedélyezéssel kapcsolatos ügyben az eljárásra.”
(2) A Jöt. 5. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A kiemelkedő jelentőségű jövedéki ügyben a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka (a továbbiakban: országos parancsnok) vagy esetenként az általa felhatalmazott, szervezetszerű helyettese az eljárás lefolytatására hatáskörrel és/vagy illetékességgel nem rendelkező vámhatóságot is kijelölhet.”
(3) A Jöt. 5. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A belföldön lakóhellyel, tartózkodási hellyel, székhellyel vagy telephellyel nem rendelkező személy (a továbbiakban: külföldi személy) adó- és bírságfizetési kötelezettségének érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt az országos parancsnok által kijelölt vámhatóság teszi meg.”
81. § A Jöt. 7. §-a a következő 22. ponttal egészül ki:
„22. bioetanol: a 2207 10 00 99 vámtarifaszám alá tartozó, kizárólag mezőgazdasági eredetű alapanyagból előállított alkoholtermék.”
82. § A Jöt. 11. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható]
„h) – amennyiben bioetanol a szállított termék – az alkoholtermék adóraktárból a kőolajfinomító adóraktárba a 2909 19 00 00 vámtarifaszám alá tartozó etil-tercier-butil-éter (a továbbiakban: ETBE) előállítása céljára.”
83. § (1) A Jöt. 13. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő f) ponttal:
[Az adóraktár engedélyese – ha törvény másként nem rendelkezik – a felfüggesztett adó-megállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket]
„f) – amennyiben az a 36. § (1) bekezdés c), d) és h) pontjában megjelölt termék – a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) szerint termékdíjköteles termékként szabadforgalomba bocsátással értékesítette, és a termékdíjat a Kt. szerint megfizette.”
(2) A Jöt. 13. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adómentes felhasználó a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha]
„b) a jövedéki terméket a keretengedélyben engedélyezett adómentes célra felhasználta, és – a 37. § (1) bekezdés j) pontjában meghatározott adómentes felhasználás esetén – az előállított ásványolaj termékre megfizette a Kt. szerint a termékdíjat;”
84. § A Jöt. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jövedéki termék szabadforgalomba bocsátásával, annak napján beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség, kivéve a 13. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti esetet.”
85. § A Jöt. 15. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
[Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha]
„b) a 36. § (1) bekezdés n) pontja szerinti ásványolaj terméket az ott megjelölt módon kínálják, értékesítik vagy felhasználják, illetve a 0 adómérték alá tartozó biodízelt [36. § (1) bekezdés l) pont] a külön jogszabályban foglaltaktól eltérően használják fel;”
„d) a 68. § (2) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában felsorolt üzemanyagok jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes kereskedelmét folytató személynél az üzemanyagok – vámhatóság által végzett készletfelvétellel megállapított – tényleges és nyilvántartás szerinti készletének 12 hónap forgalma alapján kimutatott különbözete meghaladja a külön jogszabály alapján elszámolható többletet.”
86. § (1) A Jöt. 17. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Az adó fizetésére kötelezett]
„f) a 15. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a jövedéki engedélyes és a nem jövedéki engedélyes kereskedő.”
(2) A Jöt. 17. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Adófizetésre kötelezett személy továbbá az is, aki az adózatlan jövedéki terméket e törvény rendelkezéseitől eltérő módon, jogellenesen megszerzi, birtokolja, szállítja, felhasználja vagy forgalomba hozza, valamint aki (amely) a 36. § (1) bekezdés n) pontjában megjelölt ásványolaj terméket az ott megjelöltek szerint kínálja, értékesíti vagy felhasználja, továbbá az, aki a 0 adómérték alá tartozó biodízelt a külön jogszabályban foglaltaktól eltérően használja fel. Ha az előbbi cselekményeket az alkalmazott munkakörében eljárva követi el, az adófizetésre kötelezett személynek a munkáltató minősül.”
87. § A Jöt. 18. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Nem kell alkalmazni a (2) bekezdés rendelkezését a 36. § (1) bekezdésének c), d) és h) pontjában megjelölt, a Kt. szerint termékdíjköteles terméknek a 37. § (1) bekezdésének j) pontja szerinti adómentes felhasználás keretében történő előállítása esetében.”
88. § A Jöt. 19. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Adóraktári engedélyre olyan személy jogosult,]
„g) aki jövedéki ügyintézői szakképesítéssel rendelkezik, illetve ilyen szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztat.”
89. § A Jöt. 21. §-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
[Az adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell:]
„j) a jövedéki ügyintézői szakképesítést igazoló bizonyítvány hiteles másolatát.”
90. § A Jöt. 23. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság visszavonja az adóraktári engedélyt, amennyiben]
„e) a 19. § (1) bekezdés a), d)–g) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesülnek.”
91. § A Jöt. 26. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Keretengedélyre az a kérelmező jogosult,]
„f) aki jövedéki ügyintézői szakképesítéssel rendelkezik, illetve ilyen szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztat.”
92. § A Jöt. 27. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (7)–(9) bekezdés számozása (8)–(10) bekezdésre módosul:
„(7) Az engedély (6) bekezdésben foglaltak szerinti visszavonásáról hozott határozat – fellebbezésre tekintet nélkül – azonnal végrehajtható.”
93. § (1) A Jöt. 32. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével
a) az ellenőrzésre, az adóigazgatási eljárásra, a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségre, továbbá az adó visszaigénylésére az e törvényben meghatározott eltérésekkel az Art.-t,
b) a vámtörvényben, illetve az Art.-ban nem szabályozott kérdésekben, továbbá az (1) bekezdés és e bekezdés a) pontja alá nem tartozó más államigazgatási ügyben az e törvényben foglalt eltéréssel – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (továbbiakban: Áe.)
kell megfelelően alkalmazni.”
(2) A Jöt. 32. §-a (7) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság határozattal állapítja meg az adót]
„b) a 15. § (1) és (2) bekezdése, illetve a 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti adófizetési kötelezettség keletkezése esetén;”
(3) A Jöt. 32. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) Amennyiben a vámhatóság által a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében azonnali beszedési megbízással, a bankszámlával nem rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében munkabérből vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetőtől járó kifizetésből történő letiltással foganatosított végrehajtási cselekmény nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a vámhatóság az adófizetésre kötelezett személy [ideértve a jövedéki bírság, a zárjegyhiány (50. § (5) bekezdés), az adójegy utáni halasztott fizetési kötelezettség (63. § (5) bekezdés) megfizetésére kötelezett személyt is] követelésének, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyainak végrehajtása érdekében az adóhatóság illetékes szervét keresi meg.”
(4) A Jöt. 32. §-a a következő (19) bekezdéssel egészül ki:
„(19) A vámhatóság hivatalos helyén kívül, kérelemre végzett eljárása esetén – az engedélyezési eljárás és ahhoz kapcsolódóan a hivatalos zár felhelyezése kivételével – a kérelmezőnek szemledíjat kell fizetni, és – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – meg kell fizetni az eljárás során felmerülő szakértői és más vizsgálati díjat, szállítási, kiszállási és más vizsgálati költségeket (a továbbiakban együtt: költségtérítés). A szemledíjat és a költségtérítést a vámhatóság a vámtörvény végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben foglaltak szerint szabja ki, és szedi be.”
94. § (1) A Jöt. 36. §-a (1) bekezdésének l) és m) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő n) ponttal egészül ki:
[Az ásványolaj adójának mértéke – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel –:]
„l) a 3824 90 95 99 vámtarifaszám alá tartozó termékek közül a kizárólag növényi olajból észterezéssel előállított termékre (a továbbiakban: biodízel) – amennyiben azt a 41. § (1) bekezdés j) pontja szerinti biodízel adóraktárban állítják elő és a külön jogszabály szerint, zárt rendszerben forgalmazzák – az e bekezdés n) pontjában foglalt eltéréssel 0 Ft/liter, egyébként 85,00 Ft/liter,
m) a 2710 00 74 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fűtőolajra 0 Ft/kg, a 2710 00 76, 2710 00 77 és 2710 00 78 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fűtőolajra 40 Ft/kg,
n) a 34. § szerinti, de e bekezdés a)–l) pontjában nem említett ásványolajra – a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemű motorolaj kivételével – a belső égésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy hígítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 111,80 Ft/liter, a belső égésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy hígítóanyagaként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 85,00 Ft/liter, a közúti járművek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyósított gáz esetén 47,90 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 24,50 Ft/nm3, továbbá a külön jogszabály szerint, zárt rendszerben forgalmazott, de a külön jogszabályban foglaltaktól eltérően felhasznált, 0 adómérték alá tartozó biodízel esetén 85,00 Ft/liter.”
(2) A Jöt. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b), d), e), l)–n) pontjában meghatározott mérték 40 Ft/literrel, illetve fűtőolaj esetében 20 Ft/kilogrammal, a cseppfolyósított gáz esetén az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott mérték 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott mérték 20 Ft/nm3-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv előírásainak.”
(3) A Jöt. 36. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1) bekezdés c), d) és h) pontjában foglalt rendelkezést nem kell alkalmazni arra az ásványolaj termékre, amelyre a Kt. termékdíjfizetési kötelezettséget állapít meg, és – amennyiben az ásványolaj termék belföldi előállítású – az adókötelezettség alóli végleges mentesülés a 13. § (1) bekezdésének f) pontja, illetve (3) bekezdésének b) pontja szerint bekövetkezett.”
95. § (1) A Jöt. 37. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő h)–j) ponttal:
[Adómentes célú felhasználásnak minősül]
„c) a 2707 50, 2710 00 39, 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifaszám alatti tüzelőolaj működési engedéllyel rendelkező erőműben vagy távhőtermelő létesítményben kizárólag villamos energia és/vagy hőtermelésre való felhasználása;”
„h) a 2710 00 76, 2710 00 77 és 2710 00 78 vámtarifaszámú fűtőolaj nagy teljesítményű (50 MW feletti) tüzelőberendezésben és energianyerés céljából cementgyárban való felhasználása, feltéve, hogy a felhasználó teljesíteni tudja a környezetvédelmi jogszabályokban foglalt, a füstgáz kéntartalmára vonatkozó kibocsátási határértékeket, és ezt a környezetvédelmi hatóság igazolja;
i) a 2710 00 76, 2710 00 77 és 2710 00 78 vámtarifaszámú fűtőolaj felhasználása azoknál a felhasználóknál, amelyek számára az energiahordozó ellátásban beálló hirtelen változás következtében előálló ellátási nehézségek miatt külön jogszabály alapján lehetővé válik hat hónapot meg nem haladó időtartamra az 1 tömegszázaléknál magasabb kéntartalmú fűtőolajok alkalmazása;
j) a 36. § (1) bekezdésének c), d) és h) pontjában megjelölt ásványolaj terméknek a Kt. szerint termékdíjköteles ásványolaj termék előállításához való felhasználása.”
(2) A Jöt. 37. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1) bekezdés i) pontjában meghatározott adómentes felhasználás esetében nem kell jövedéki biztosítékot nyújtani, és keretengedélynek a külön jogszabályban meghatározott engedély minősül.”
96. § A Jöt. a következő 40/A. §-sal egészül ki:
„40/A. § (1) A kőolajfinomító adóraktár engedélyese visszaigényelheti vagy fizetendő adójából levonhatja a 36. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott motorbenzinben lévő, kizárólag bioetanol alapon gyártott ETBE mennyiségére a (2) bekezdés szerint jutó adót.
(2) Visszaigényelhető vagy levonható adóként a kőolajfinomító adóraktárból szabadforgalomba bocsátott motorbenzin mennyiségében igazoltan kimutatott, de legfeljebb 15 százalék ETBE tartalom literben kifejezett mennyisége 48 századrészének és a 36. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adómértéknek a szorzataként számított összeg vehető figyelembe.
(3) Az adó-visszaigénylés vagy -levonás a motorbenzinnek a kőolajfinomító adóraktárból történő szabadforgalomba bocsátása napjától esedékes.
(4) Az adó-visszaigénylés vagy -levonás jogosultságát a motorbenzin ETBE tartalmának a külön jogszabály rendelkezései szerinti igazolásával, a bioetanol ETBE előállításához történt felhasználását igazoló belső bizonylattal, és a bioetanolról vezetett külön termékmérleg-nyilvántartással kell dokumentálni, alátámasztani.”
97. § (1) A Jöt. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka (a továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 1670 forint.”
(2) A Jöt. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szeszfőzdében bérfőzés keretében előállított pálinka (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója egy bérfőzető részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 50 hektoliterfok mennyiségig 770 forint, 50 hektoliterfok felett 1670 forint.”
98. § (1) A Jöt. 44. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
[A 8–17. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérően a bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha]
„b) a szeszfőzde a terméket még nem adta át a bérfőzetőnek, de az adó összege elérte az 500 ezer forintot, vagy
c) a külön jogszabály szerinti elszámolási időszak (a továbbiakban: elszámolási időszak) utolsó napján a szeszfőzdében a bérfőzető által még el nem szállított bérfőzött pálinka található;
d) a vámhatóság által a külön jogszabály szerint megállapított, az elszámolási időszakban gyártott mennyiség meghaladja a szeszfőzde nyilvántartásában kimutatott gyártott mennyiséget.”
(2) A Jöt. 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó alanya az (1) bekezdés a)–c) pontja esetében a bérfőzető, az (1) bekezdés d) pontja esetében a szeszfőzde engedélyese. A bérfőzető az adót készpénzben fizeti meg a részére átadott, vagy a részére előállított és az (1) bekezdés b), c) pontja szerint elszámolt pálinka után.”
99. § (1) A Jöt. 45. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szeszfőzde a bérfőzetőtől beszedett bérfőzési szeszadót az 500 ezer forint értékhatár elérését, illetve az elszámolási időszakonkénti rendszeres vagy a szúrópróbaszerű elszámolást követő munkanapon banki átutalással befizeti a vámhatóság bérfőzési szeszadó számlájára.”
(2) A Jöt. 45. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerint megállapított különbözetre a 43. § (3) bekezdése szerinti adómértékkel számított adót kell megfizetni.”
100. § (1) A Jöt. 49. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Alkoholtermék adóraktári engedély]
„d) a 2208 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék önálló palackozását végző palackozó üzemre (a továbbiakban: szeszpalackozó),”
[adható.]
(2) A Jöt. 49. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére és az etanol üzemre a jövedéki biztosítékot legalább 1 millió forint, a szeszfőzdére legalább 10 millió forint értékben kell nyújtani. A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde jövedéki biztosítékát a 43. § (4) bekezdésében foglalt alacsonyabb adómérték alapulvételével kell megállapítani.”
(3) A Jöt. 49. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) alkoholtermék általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben az alkoholterméket megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.”
101. § (1) A Jöt. 50. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az alkoholtermék – a (2) bekezdés a) és c) pontja kivételével – 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba.”
(2) A Jöt. 50. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, valamint alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben való forgalmazását az adóraktár vagy az importáló kérelmére, meghatározott mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság engedélyezheti.”
102. § A Jöt. 57. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) pezsgő általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a pezsgőt megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.”
103. § A Jöt. 59. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adó mértéke]
„a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 115,00 forint,”
104. § A Jöt. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„61. § (1) E törvény alkalmazásában dohánygyártmány
a) a dohányrúd, amely meglévő állapotában dohányzásra alkalmas, és e bekezdés szerint nem minősül szivarnak vagy szivarkának, továbbá az a dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak, vagy cigarettapapír-lappal körbevesznek (a továbbiakban együtt: cigaretta),
b) a dohányrúd, amely teljes egészében természetes dohányból készült,
c) a dohányrúd természetes dohányból készült borítékkal,
d) a dohányrúd kocsányozott kevert töltettel és a szivar szokásos színével megegyező külső borítékkal, amely teljesen befedi a terméket, beleértve a filtert is, amennyiben van, kivéve a szopókával ellátott terméket. A burok és a boríték dohányfóliából készült, és egy termék tömege – a filter és a szopóka nélkül – nem lehet kevesebb 1,2 g-nál, és a borítékot a dohányrúd hossztengelyével minimum 30 fokos hegyes szöget bezáróan, spirálisan tekerték fel,
e) a dohányrúd kocsányozott kevert töltettel és a szivar szokásos színével megegyező dohányfóliából készült külső borítékkal, amely teljesen befedi a terméket, beleértve a filtert is, amennyiben van, kivéve a szopókával ellátott terméket, ahol a külső boríték nem fedi a szopókát. Egy termék tömege – filter vagy szopóka nélkül – nem kevesebb 2,3 g-nál és a kerülete a dohányrúd hosszának legalább egyharmadán nem kevesebb 34 mm-nél [a továbbiakban a b)–e) pont együtt: szivar, szivarka],
f) olyan, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat, amelyben a dohányrészecskék tömegének több mint 25 százaléka kisebb, mint 1 milliméter szélességűre vágott (a továbbiakban: finomra vágott fogyasztási dohány),
g) az f) pont alá nem tartozó, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat (a továbbiakban: egyéb fogyasztási dohány) [a továbbiakban az f) és g) pont együtt: fogyasztási dohány].
(2) Kész dohányvágat alatt olyan dohánygyártmányt kell érteni, amely pipadohány esetében pipában történő elszívásra, cigaretta dohány esetében kézi töltésű cigaretta elkészítésére szolgál.”
105. § A Jöt. 64. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A dohánygyártmány adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) dohánygyártmány adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a dohánygyártmányt az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti. Az adólevonás joga megsemmisítés esetén az adójegy és a dohánygyártmány megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes. Újrafeldolgozás esetén az adólevonás joga az adójegy megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes, továbbá a 31. § (5) bekezdése a) pontjának, illetve (9) bekezdése a) pontjának rendelkezését is alkalmazni kell.”
106. § (1) A Jöt. 68. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 36. § (1) bekezdésében megnevezett ásványolaj termékkel, továbbá a 3814 vámtarifaszám alá tartozó oldószerkeverékkel, hígítóval – kivéve a 2710 00 25 vámtarifaszám alá tartozó speciális benzint és a 2710 00 55 vámtarifaszám alá tartozó petróleumot 1 liter vagy annál kisebb kiszerelésben, illetve a 3811 vámtarifaszámú adalékanyagot, a 3814 vámtarifaszámú oldószerkeveréket, hígítót és a 36. § (1) bekezdésének c), d), h) pontjában megjelölt, a Kt. szerint termékdíjköteles terméket 20 kilogramm/liter vagy annál kisebb kiszerelésben –, a 41. § (3) bekezdésében említett fűtőolajjal és az ásványolajon kívüli egyéb jövedéki termékkel (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban az előbbiekkel együtt: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni az e törvényben meghatározott engedéllyel lehet.”
(2) A Jöt. 68. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Nem tekintendő a (2) bekezdés 1. pontjának a)–c) alpontja és 2. pontja alá tartozó tevékenységnek a felhasználásra beszerzett, de ezt követően igazoltan feleslegessé vált ásványolaj termék vámhatósági felügyelet mellett történő nem rendszeres értékesítése.”
107. § (1) A Jöt. 69. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (13)–(16) bekezdés számozása (14)–(17) bekezdésre változik:
„(13) A jövedéki engedély megszűnik, ha
a) a jövedéki engedélyes természetes személy meghal, kivéve, ha özvegye vagy örököse a kereskedelmi, export-import tevékenység folytatásának szándékát az esemény bekövetkezését követő 30 napon belül a vámhatósághoz bejelenti, és az e törvényben előírt feltételeknek megfelel;
b) a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik;
c) az engedélyt visszaadják;
d) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.
(2) A Jöt. 69. §-a a következő (18) bekezdéssel egészül ki:
„(18) Az országos közforgalmú vasút üzemeltetője mentesül a (4) bekezdés a) pontjában előírt feltétel teljesítése alól, ha a gázolajat kizárólag a vasúti pályához kötött járművek, munkagépek vasúti szállítási főtevékenységhez közvetlenül kapcsolódó üzemeltetése céljára értékesíti.”
108. § A Jöt. 71. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A jövedéki engedélyes kereskedő a raktárhelyiségét, illetve tárolótartálya telephelyét nem jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként akkor használhatja, ha]
„b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a jövedéki terméket – ha törvény másként nem rendelkezik – a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén olyan számla vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíti, amely az áfa törvényben előírt adatokon kívül a „Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas” szöveget tartalmazza;”
109. § A Jöt. 72. §-a (11) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek]
„a) az ásványolaj terméknek motorbenzinből a gépjármű üzemanyagtartályán kívül 40 litert, egyéb benzinből 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból a gépjármű és erőgép üzemanyagtartályán kívül 100 litert, tüzelőolajból 3500 litert, kenőolajból és adalékanyagból 10 kilogrammot, fűtőolajból 50 litert, biodízelből 100 litert,”
[meghaladó mennyisége minősül.]
110. § A Jöt. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az e törvény hatálya alá tartozó személyre az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének – a 74. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó – egyéb megsértése, elmulasztása esetén legfeljebb 500 ezer – egyszerűsített adóraktár esetében legfeljebb 50 ezer – forint mulasztási bírságot lehet kivetni.”
111. § (1) A Jöt. 76. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő f) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni]
„e) a vámmentesen vámkezelt zárjegy nélküli alkoholterméket, valamint az adójegy nélküli dohánygyártmányt, amennyiben azt értékesítik,
f) azt a 0 adómérték alá tartozó biodízelt, amelyet nem a külön jogszabályban meghatározottak szerint használnak fel [a továbbiakban az a)–f) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék].”
(2) A Jöt. 76. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni.”
112. § A Jöt. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok esetében az 500 litert. Az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság továbbá mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított, a külön jogszabály szerint el nem számolható üzemanyag többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 1000 litert.”
113. § A Jöt. a következő 81. §-sal egészül ki:
„81. § (1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során a tényállás tisztázása, továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében lefoglalást rendelhet el.
(2) A vámhatóság
a) az adózás alól elvont jövedéki terméket,
b) a jogosulatlanul előállított cukorcefrét és abból előállított terméket,
c) a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort [e §, valamint a 81/A. § alkalmazásában az a)–c) pontokban meghatározottak a továbbiakban: termékek],
d) a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet (e §, valamint a 81/A. § alkalmazásában a továbbiakban: zárjegy),
e) a jogosulatlanul előállított vagy birtokolt desztilláló berendezést, a dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt,
f) a termékek, a zárjegy előállítására használt eszközt, valamint
g) a termékek, a zárjegy felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt [e fejezet alkalmazásában az e)–g) pontokban meghatározottak a továbbiakban: eszközök] – a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel –
lefoglalja.
(3) A vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltakon túl lefoglalhat bármely dolgot – az élő állat kivételével –, amelyre az eljárásban, mint tárgyi bizonyítási eszközre szükség van.
(4) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz lefoglalása mellőzhető, ha
a) a termékek mennyisége nem haladja meg a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve a zárjegy mennyisége a 100 darabot, és
b) a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást az eszközön nem végeztek, továbbá
c) a jövedéki jogsértésért felelős személy a jogsértést első ízben követte el.
(5) A vámhatóság a lefoglalásról határozatban rendelkezik. A lefoglalást elrendelő határozattal szemben az ügyfél – jogszabálysértésre hivatkozással – kifogással élhet. A kifogást a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni a lefoglalást végző vámhatóságnál. A kifogást a felettes szerv a benyújtástól számított tizenöt napon belül bírálja el. A kifogásnak a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(6) A lefoglalást határozattal meg kell szüntetni
a) a (3) bekezdés alapján lefoglalt dologra, ha arra a jövedéki eljárás eredményes lefolytatása érdekében már nincs szükség,
b) a termékekre, a zárjegyre és az eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jövedéki bírságot nem állapítanak meg,
c) a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőre vagy amennyiben részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, az abban foglaltak szerint megfizették.
(7) A lefoglalt termék, dolog és eszköz annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja, vagy annak, akitől azt (azokat) a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű birtoklás tényét igazolta.
(8) A lefoglalt termékek azonosítását (fajtáját, minőségét) kétség esetén szakértői vizsgálattal kell megállapítani.
(9) A lefoglalt termékek, zárjegy, dolog és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével, valamint a (8) bekezdés szerinti szakértői vizsgálat díjával kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerősen végrehajtható jövedéki bírság megfizetésére kötelezték. Ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli.
(10) A lefoglalt termékeknek, zárjegynek, dolognak és eszköznek a vámhatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolása esetén a vámtörvény és végrehajtási rendelete vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Egyéb raktárban történő tárolás esetén a raktárüzemeltető által szokásosan felszámított díjtétel az irányadó.
(11) A vámhatóságnak az Art. 66/B. § (3), (5)–(7) bekezdésének rendelkezéseit is megfelelően alkalmaznia kell azzal, hogy az Art. 66/B. § (6) bekezdése szerinti őrizetben hagyás nem alkalmazható, ha az az eljárás eredményességét veszélyezteti.”
114. § A Jöt. a következő 81/A. §-sal egészül ki:
„81/A. § (1) A lefoglalt termékeket, zárjegyet, továbbá a 81. § (2) bekezdésének e)–f) pontjában említett eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jogerősen jövedéki bírság kerül kiszabásra.
(2) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt a (3) bekezdésben foglaltakra tekintet nélkül el kell kobozni, ha azon a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek.
(3) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt el kell kobozni, ha a jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőig nem fizették meg, és arra részletfizetést vagy fizetési halasztást – a fizetési kötelezettség esedékességétől számított öt munkanapon belül benyújtott kérelem alapján – nem engedélyeztek.
(4) A (3) bekezdés szerinti elkobzásnak nincs helye, ha a jövedéki ügyben jogerősen kiszabott jövedéki bírság nem a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz tulajdonosát terheli.
(5) Az elkobzásról a (3) bekezdés esetén a fizetési kötelezettség teljesítésének elmaradását megállapító, illetve amennyiben a jövedéki jogsértés elkövetője ismeretlen, az eljárást megszüntető határozatban kell rendelkezni.
(6) Amennyiben a lefoglalt termék és eszköz vámáru, elkobzásukra is e törvény rendelkezései az irányadóak.
(7) Az elkobzott termékek, zárjegyek és eszközök közül
a) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket, a cukorcefrét és az abból előállított terméket, továbbá a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort meg kell semmisíteni;
b) a zárjegyet és a 81. § (2) bekezdés e)–f) pontjában említett eszközöket meg kell semmisíteni;
c) az a) és b) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék és eszköz esetén a vámhatóság intézkedik azoknak az állam javára történő értékesítéséről, illetve eredménytelenség esetén azt is meg kell semmisíteni;
d) azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi tulajdonjogot sértene, meg kell semmisíteni.”
115. § (1) A Jöt. 89. §-a (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg]
[a) a mezőgazdasági termékek előállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdőművelési ágakban a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adója 80 százalékának – az igény benyújtásának napjától számított 30 napon belüli – visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,]
„1. a szántó művelési ágban 95 liter/ha/év,”
[mértékig terjedően;]
(2) A Jöt. 89. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, a gazdasági és közlekedési miniszter és a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, hogy közös rendeletben határozza meg az 1 százaléknál nagyobb kéntartalmú fűtőolaj e törvény 37. §-a (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott adómentes felhasználása engedélyezésének külön szabályait.”
116. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 1. §-ának 1., 13., 14. és 29. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„1. a) személy: a természetes személy és a szervezet;
1. b) szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra – e minőségében – e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;
1. c) letelepedett személy: az olyan természetes személy, akinek állandó lakóhelye Magyarországon van, illetve az olyan szervezet, amelynek a Magyar Köztársaság területén bejegyzett vagy nyilvántartásba vett székhelye, központja vagy állandó üzleti vállalkozása van.”
„13. vámellenőrzés módjai: az árunyilatkozat és mellékletei megvizsgálása, az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének megvizsgálása, illetőleg igazolása, közlekedési eszközök átvizsgálása, a természetes személy és az általa szállított poggyász és egyéb tárgy megvizsgálása, áru/vámáru vizsgálata, vállalkozások főkönyvi és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, valamint más hasonló cselekmény végzése, amelyek az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések érvényesítését célozzák;
14. áru/vámáru: a vámhatáron át behozott, vagy kivitelre kerülő minden olyan dolog, ami a Kereskedelmi Vámtarifába besorolható, és amely vámjogi státusa szerint lehet belföldi áru, illetve vámáru. Kivételt képeznek az áruk nemzetközi forgalmának nem minősülő dolgok (így különösen: a diplomáciai és nemzetközi kötelezettségvállalás alapján átvett és átadásra kerülő, diplomáciai pecséttel ellátott információt hordozó futárpostai küldemények, a hitelintézetek részére érkező és/vagy azok által kivitt forgalomban lévő bankjegyek, fizetőeszközül szolgáló érmék, csekkek, váltók);”
„29. bevándorló: a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény 18–23. §-a hatálya alá tartozó személy;”
(2) A Vámtv. 1. §-a 40. pontjának c) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„c) futárposta: amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, az olyan helyi vagy országos, garantált kézbesítési idejű postai szolgáltatás, melynek teljesítése a küldemény személyes átvételétől annak kézbesítéséig egy – résztevékenységekre nem bontható – technológiai folyamatban valósul meg;”
(3) A Vámtv. 1. §-ának 43. pontja a következő e) alponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
[43. az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult:]
„e) a közvetett képviselő;”
(4) A Vámtv. 1. §-ának 44. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. ügyfél: a vámigazgatási eljárásban az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult, továbbá mindazon személy, akit a vámjogszabályok szerint jogok illetnek meg, és/vagy kötelezettségek terhelnek. Ügyfélnek kell tekinteni továbbá e feladata ellátása során a vagyonfelügyelőt, a felszámolót és a végelszámolót is;”
(5) A Vámtv. 1. §-a a következő 48. ponttal egészül ki:
„48. vámszámla: kereskedelmi banknál nyitott olyan pénzforgalmi számla, amelyre a vámteher fedezete kerül befizetésre, és amelyről kizárólag a Vám- és Pénzügyőrség által kezelt államháztartási számlákra történhet kifizetés. A vámszámlán lévő összegre a Vám- és Pénzügyőrség felhatalmazott szervének lekérdezési és kizárólagos rendelkezési jogot kell biztosítani.”
117. § A Vámtv. 7. §-a (2) bekezdésének a), d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő f) ponttal egészül ki:
[A vámbiztosíték – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:]
„a) készpénz, átutalási postautalvány, banki átutalás, hitelintézeti bankkártya, vagy”
„d) a vámhatóság által feljogosított szervezet kezességvállalása, vagy
e) belföldi székhelyű biztosító intézettel kötött, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételeknek megfelelő biztosítási szerződés, vagy
f) vámszámlán rendelkezésre álló leköthető összeg, amely a tevékenységi engedélyhez nyújtott biztosítékként a bankgaranciával esik egy tekintet alá.”
118. § A Vámtv. 8. §-a (4) bekezdése a) pontjának első mondata, a d) és az f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Tevékenységi biztosítékot kell nyújtani:]
„a vámszabad terület engedélyezéséhez, valamint a gazdasági vámeljárások – az e törvény 8. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglalt, továbbá a 9. §-a (2) bekezdésének a) és e)–h) pontjában meghatározott kivétellel történő – engedélyezéséhez az azonos vámeljárás alatt álló vámáruk, illetve előfinanszírozott áruk vámteher összegének 8%-a erejéig az adott vámeljárás időtartamára.”
„d) a halasztott vámfizetési engedélyhez – az e törvény 132. §-a (5) bekezdésének d) pontjában foglaltak kivételével – a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra – jövedéki termékek, illetve közvetett képviselet esetében három hónapra – eső átlagának erejéig. A biztosíték mértéke – a jövedéki termékek, továbbá a közvetett képviselet kivételével – legfeljebb kétszázmillió forint, jövedéki termékek esetében legfeljebb négyszázmillió forint lehet.”
„f) a Tranzitegyezmény szerinti összkezesség, valamint egyedi garanciajegy forgalmazására vonatkozó engedély kiadásához a Tranzitegyezményben meghatározott összegben.”
119. § (1) A Vámtv. 9. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Mentes a vámteher biztosítása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:]
„c) az e törvény 3. számú melléklete szerinti vámáruk ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása, továbbá az alakiság nélkül vámigazgatási eljárás alá vont vámáru,”
(2) A Vámtv. 9. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Az (1) bekezdésben foglaltakon túl mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:]
„b) minden egyszerűsített, illetve könnyített módon engedélyezett gazdasági vámeljárás,”
„d) a belföldi forgalom számára történő vámeljárás egyszerűsített engedéllyel, ha a vámeljárást kérő halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik,”
(3) A Vámtv. 9. §-ának (2) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdésben foglaltakon túl mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:]
„i) a közvetett képviselő halasztott vámfizetési engedélye, amennyiben a vámbiztosítékot az e törvény 7. §-a (2) bekezdésének f) pontjában rögzített vámszámlán lekötött formában nyújtja.”
120. § A Vámtv. 29. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot – a Kereskedelmi Vámtarifa 1–24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5%-ot – meghaladó mértékben alacsonyabb, vagy az egyszerűsített eljárás során a vámkezelést kérő jelzi, hogy a bevallott vámérték nem tekinthető véglegesnek, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el, és a vámárut akkor adja ki, ha a vámfizetésre kötelezett vagy közvetlen képviselője a bevallott vámérték és a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító érték különbözetének figyelembevételével megállapított vámteher különbözetre vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig – a WTO Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján – ideiglenesnek kell tekinteni.”
121. § A Vámtv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nem kereskedelmi jellegű vámáru után fizetendő vám alapja a vámárunak külföldön kifizetett vagy fizetendő ára az értékesítési országban hatályban lévő rendelkezések szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után, amennyiben az adó mértéke a benyújtott számlán szereplő adatokból megállapítható. Ha a vámfizetésre kötelezett, illetve a közvetlen képviselő a vámkezeléshez számlát nem tud benyújtani, értéknyilatkozatot tehet. Amennyiben a vámfizetésre kötelezett vagy a közvetlen képviselő értéknyilatkozatot sem tud tenni, a fizetendő vámteher alapját a vámáruhoz legjobban hasonló árunak a vámmal és belföldi adókkal csökkentett, a vámhatóság nyilvántartásában szereplő átlagos belföldi fogyasztói árának alapulvételével a vámhatóság állapítja meg, szükség esetén szakértői vélemény alapján. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni.”
122. § A Vámtv. 47. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Tevékenységi engedélyezési eljárásra – ha e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérően nem rendelkezik – az a vámhatóság illetékes, amelynek területén a kérelmezett tevékenységet gyakorolni kívánják.”
123. § A Vámtv. a következő címmel és a cím utáni 50/A. §-sal egészül ki:
„Képviselet
50/A. § (1) Az e törvény és végrehajtási rendeleteiben foglaltak betartásával bárki képviselőt bízhat meg a vámeljárásokban, a vámjogszabályok által megállapított egyéb tevékenységekben, illetve a vámigazgatási eljárásban történő közreműködésre.
(2) A képviselet lehet:
a) közvetlen, amikor a képviselő a megbízója nevében és javára, vagy
b) közvetett, amikor a képviselő saját nevében, de megbízója megbízásából
jár el.
Közvetett képviselőként árunyilatkozatot csak az e törvény 203. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szervezet nyújthat be.
(3) A képviselőnek – az árutovábbításra, az ideiglenes behozatalra irányuló, valamint a nem kereskedelmi jellegű forgalom szabályai szerint kért vámkezelési kérelem kivételével – a Magyar Köztársaság területén letelepedett személynek kell lennie.
(4) A képviselőnek nyilatkoznia kell az alábbiakról:
a) a képviselt személy megbízásából jár el,
b) megbízása közvetlen vagy közvetett képviseletre jogosítja fel,
c) a képviselet milyen eljárási cselekmények elvégzésére és milyen időtartamra szól.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott tartalmú nyilatkozat vagy megbízás hiányában fellépő személyt úgy kell tekinteni, mint aki a saját nevében és javára cselekszik.
(6) A képviselő a képviseleti jogosultságát köteles a vámhatóság felhívására hitelt érdemlően igazolni.”
124. § A Vámtv. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az áru/vámáru vámkezelése – ha e törvény másként nem rendelkezik – erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet az áruval/vámáruval rendelkezni jogosult személyesen vagy közvetlen képviselője útján (a továbbiakban együtt: vámkezelést kérő) köteles benyújtani.”
125. § A Vámtv. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Szóbeli árunyilatkozatot természetes személy a nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru forgalmában vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési kötelezettséggel behozható és kivihető nem kereskedelmi mennyiségű árukról, a szervezet az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott esetekben és feltételek mellett adhat. A szóbeli árunyilatkozatot a vámkezeléshez szükséges adatok bejelentésével lehet adni. A vámjegy alkalmazása esetén az árura vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet.”
126. § A Vámtv. 54. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság egyszerűsített vámeljárást annak a vámkezelést kérőnek engedélyez:]
„a) amely a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet,”
