127. § A Vámtv. 63. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Vámraktár üzemeltetési engedély vámszempontból megbízható letelepedett szervezet részére adható.”
128. § (1) A Vámtv. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az aktív feldolgozást az illetékes vámhivatal annak a szervezetnek engedélyezi, amely a feldolgozást maga végzi, illetve mással elvégezteti.”
(2) A Vámtv. 73. §-a (2) bekezdésének a) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Az engedélyt írásbeli kérelemre – normál eljárásban akkor kell kiadni, ha]
„a) a kérelmező letelepedett és vámszempontból megbízható szervezet,”
„d) amennyiben az aktív feldolgozás helyettesítő áru felhasználásával történt, a helyettesítő árura vonatkozó feltételeket igazolják,”
129. § A Vámtv. 74. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Amennyiben az elszámolás a (4) bekezdésben foglalt határidő eltelte után sem történik meg, a vámkezelést végző vámhivatal intézkedik a még ki nem szabott vámteher, a 142/A. § szerinti kompenzációs kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabásáról és beszedéséről és/vagy jogellenes forgalomba hozatal esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazásáról, és ezen intézkedéseiről három munkanapon belül tájékoztatja az engedélyező vámhivatalt.”
130. § A Vámtv. 78/C. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142/A. § szerinti kiegyenlítő kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabása, közlése és beszedése iránt.”
131. § A Vámtv. 80. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut ki kell adni, ha]
„a) a kiszabott vámterhet megfizették, vagy arra a vámbiztosítékot az e törvény 7. §-a (2) bekezdésének a) vagy f) pontja szerint nyújtották, továbbá, ha a vámterhet e törvény vagy más jogszabály alapján megfizetni nem kell, illetve annak megfizetésére halasztott vámfizetést, fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek, vagy megfizetésére e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérő szabályokat állapít meg.”
132. § A Vámtv. 82. §-a (3) bekezdésének felvezető szövege, valamint c) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feldolgozáshoz az illetékes vámhivatal az engedélyt írásbeli kérelemre akkor adja ki, ha”
„c) a kérelmező a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet,”
„g) a kérelmező eleget tesz az illetékes minisztérium által elvégzett gazdasági teszt követelményeinek,”
133. § A Vámtv. 88. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege, valamint b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A passzív feldolgozásra vonatkozó engedélyt – normál eljárásban – a vámhivatal akkor adja ki, ha”
„b) az árut passzív feldolgozási céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén letelepedett és vámszempontból megbízható személy,”
134. § A Vámtv. 90. §-a (4) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Vámszabad terület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltető), amely a vámszabad terület kialakítására, továbbá a vámellenőrzés és a statisztikai megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó előírásokat teljesíti, és”
135. § A Vámtv. a következő címmel és a cím utáni 94/A–94/D. §-sal egészül ki:
„Vámszabad területek és vámszabad raktárak
94/A. § (1) A vámszabad terület és a vámszabad raktár a vámterület része, vagy ezen a területen elhelyezett és a vámterület többi részétől elkülönített épületek, telephelyek, melyekben
a) a vámárut a behozatali vámok és a kereskedelempolitikai intézkedések szempontjából úgy tekintik, mintha nem lenne a vámterületen, feltéve, hogy nem került a belföldi forgalom számára vámkezelésre, nincs más vámeljárás alatt vagy nem használják fel vagy el azt a vámjogszabályban előírt feltételektől eltérően,
b) arra az árura, amelyre vonatkozóan ilyen rendelkezést léptettek életbe a különleges területeket szabályozó jogszabályokban, azok az intézkedések alkalmazhatók, amelyek általában az áru kivitelével kapcsolatosak.
(2) A vámterület kijelölt részein engedélyezhető vámszabad terület vagy vámszabad raktár létesítése. Meg kell határozni, hogy az egyes vámszabad területhez mely földrajzi terület tartozik. A vámszabad raktárakként kijelölni kívánt épületeket is jóvá kell hagyni. A vámszabad területnek körülkerítettnek kell lennie, és meg kell határozni mind a vámszabad területek, mind pedig a vámszabad raktárak bejáratait és kijáratait. A vámszabad területen a vámhatóság előzetes jóváhagyása szükséges az épületek megépítéséhez.
(3) A vámszabad terület és vámszabad raktár területe, továbbá – a (4) bekezdésnek megfelelően kijelölt vámszabad területek kivételével – a bejáratai és a kijáratai a vámhatóság ellenőrzése alatt állnak. A vámszabad területre vagy a vámszabad raktárba belépő vagy ezeket elhagyó természetes személyek és a szállító eszközök vámellenőrzés alá vonhatók. A vámszabad területre vagy vámszabad raktárba történő belépés megtagadható olyan személyek esetében, akik nem adnak meg minden garanciát az e törvényben előírt szabályok betartására. A vámhatóság ellenőrizheti a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba belépő, azokat elhagyó vagy az ottmaradó árukat. Az ilyen ellenőrzések végrehajtásának lehetővé tételére a belépő vagy kilépő árut kísérő fuvarokmány egy példányát a vámhatóság által kijelölt személynek a vámhatóság részére át kell adnia vagy meg kell azt őriznie annak érdekében, hogy az szükség esetén a hatóság rendelkezésére álljon, és egyúttal az árut a vámhatóság számára elérhetővé kell tennie.
(4) A vámhatóság kijelölhet olyan vámszabad területet is, ahol a vámellenőrzést és az alakiságokat el kell végezni, és a vámtartozással kapcsolatos rendelkezéseket a vámraktározási eljárások követelményeinek megfelelően alkalmazni kell.
94/B. § (1) A vámszabad területen vagy vámszabad raktárban vámáru és áru is elhelyezhető.
(2) A vámhatóság megkövetelheti, hogy azt az árut, amely veszélyt jelent, vagy esetlegesen szennyezhet más árut, illetve amely más okok miatt különleges kezelést igényel, kifejezetten azok tárolásához, kezeléséhez felszerelt épületekbe helyezzék el.
(3) A vámhatóság ellenőrzési jogosultságának és kötelezettségének sérelme nélkül a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba beszállított árut nem kell bemutatni, és vámárunyilatkozatot sem kell benyújtani.
(4) Az árut/vámárut csak akkor kell bemutatni, és az előírt vámalakiságok mellett elvégezni a vámeljárást, ha
a) az a vámszabad raktárba vagy vámszabad területre történő belépéskor lezárul, kivéve, ha az adott vámeljárás lehetővé teszi, hogy az árut ne mutassák be;
b) a behozatali vámok visszatérítésére vagy a fizetés alóli mentességre vonatkozó határozat felhatalmazása alapján helyezték el vámszabad területen vagy vámszabad raktárban;
c) az e törvény 94/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelel.
(5) A vámhatóság megkövetelheti, hogy értesítsék a vámhivatalt azokról az árukról, amelyekre kiviteli vám szabható ki vagy más kiviteli rendelkezések hatálya alá tartoznak.
(6) Az érintett fél kérésére a vámhatóság igazolja a vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett áruk vámjogi státusát.
94/C. § (1) Az áru/vámáru a vámszabad területen vagy vámszabad raktárban – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – korlátlan ideig tárolható.
(2) A kivitelre kerülő és a közös agrárpolitika hatálya alá tartozó áruk esetében – a bizottsági eljárásnak megfelelően – külön határidőket lehet előírni.
(3) A vámszabad területen vagy vámszabad raktárban – a vámhatóság előzetes értesítése után – bármilyen ipari, kereskedelmi vagy szolgáltatási tevékenység engedélyezhető az e törvényben megállapított feltételek mellett.
(4) A vámhatóság a (3) bekezdésben hivatkozott tevékenységre tiltásokat vagy korlátozásokat írhat elő, amennyiben azt az érintett áru/vámáru jellege vagy a vámfelügyelet érdeke megköveteli.
(5) A vámhatóság megtilthatja, hogy vámszabad területen vagy vámszabad raktárban olyan személyek folytassanak tevékenységet, akik nem biztosítják a szükséges garanciákat az e törvényben megállapított rendelkezések betartására.
(6) Vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett vámáruk, miközben vámszabad területen vagy vámszabad raktárban maradnak:
a) szabad forgalomba bocsáthatók az abban az eljárásban és az e törvény 71. §-ának (1)–(2) bekezdésében megállapított feltételek mellett;
b) engedélyezés nélkül keresztülmehetnek állagmegóváson, valamint szokásos kezelésen;
c) aktív feldolgozási eljárás alá vonhatók az abban az eljárásban megállapított feltételek mellett;
d) vámfelügyelet alatti feldolgozási eljárás alá vonhatók az abban az eljárásban megállapított feltételek mellett;
e) ideiglenes behozatali eljárás alá vonhatók az abban megállapított feltételek mellett;
f) az államnak felajánlhatók;
g) megsemmisíthetők, feltéve, hogy az érintett személy minden olyan információt megad a vámhatóságnak, amelyeket az szükségesnek ítél.
Ha az árukat a c), d) vagy e) pontban hivatkozott valamelyik eljárás alá vonják, a vámfelügyelet általános szabályai az irányadók.
(7) A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó kivitelre kerülő áru tekintetében kizárólag az ezekre az árukra vonatkozó kezelési formák alkalmazhatók, melyek külön engedély nélkül végezhetők.
(8) Ha a (6) és (7) bekezdés rendelkezéseit nem alkalmazzák, a vámárut és a 94/A. § (1) bekezdésének b) pontjában hivatkozott árut vámszabad területen vagy vámszabad raktárban nem használhatják fel vagy el.
(9) A készletekre vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, ahol az érintett eljárás úgy rendelkezik, a (8) bekezdés nem zárja ki az olyan áru használatát vagy felhasználását, amelynek a belföldi forgalom számára, vagy ideiglenes behozatali vámeljárásban történő vámkezelése nem vonja maga után a közös agrárpolitika vagy a kereskedelempolitika hatálya szerinti behozatali vámok vagy intézkedések alkalmazását. Ebben az esetben nincs szükség a belföldi forgalom számára történő vámkezelés vagy az ideiglenes behozatal bejelentésére. Bejelentést kell tenni azonban, ha az árura vámkontingens vagy vámplafon vonatkozik.
(10) Az, aki a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban áru tárolásával, megmunkálásával, feldolgozásával, eladásával vagy vásárlásával járó tevékenységet végez, a vámhatóság által jóváhagyott nyilvántartást köteles vezetni. Az árut/vámárut a belépést követően azonnal be kell jegyezni a raktári nyilvántartásokba. A raktári nyilvántartásokat oly módon kell vezetni, hogy a vámhatóság azonosítani tudja az árut/vámárut és annak mozgásait.
(11) Ha az áru/vámáru vámszabad területen belül átrakásra kerül, az átrakással kapcsolatos okmányokat meg kell őrizni annak érdekében, hogy azok a vámhatóság rendelkezésére álljanak. Az árunak/vámárunak az átrakással kapcsolatos rövid távú tárolása a művelet szerves részének tekintendő.
94/D. § (1) A vámszabad területről vagy a vámszabad raktárból az áru/vámáru kitárolható a vámterületről történő kivitel, vagy a vámterület más részére való átszállítás céljából. A vámáru tekintetében a kitárolást követően az általános szabályok szerint kell eljárni, kivéve, ha a vámáru vámeljárás kezdeményezése nélkül tengeri vagy légi úton hagyja el a vámszabad területet vagy vámszabad raktárat.
(2) Ha a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban tárolt vámárura vámteher fizetési kötelezettség keletkezik, és a vámérték meghatározása e törvény 21. §-a szerint történik, amely magában foglalja a beraktározás és az állapotmegőrzés költségeit, akkor ezeket a vámérték megállapításánál nem kell figyelembe venni, amennyiben azok az ügyleti értéken belül elkülöníthetők.
(3) Ha a vámárun a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban történő tárolás ideje alatt szokásos kezelést végeztek, úgy a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámkezelés a vámáru szokásos kezelése előtt fennálló jellege, vámértéke és mennyisége szerint történhet, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik.
(4) A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó és vámszabad területre vagy vámszabad raktárba tárolt áru olyan vámeljárás alá vonható, amely következtében a vámhatóság jogosult lesz az ilyen áru kivitelekor általában alkalmazott intézkedésekre.
(5) Ha a külön jogszabályban megállapított határidő lejártáig nem kezdeményezték a vámeljárás alá vonást, vagy a (4) bekezdésben hivatkozott áru a vámterületet nem hagyja el, a vámhatóság a hatáskörébe tartozó intézkedéseket köteles megtenni.
(6) Ha az árut/vámárut a vámterület egy másik részére viszik vagy küldik vissza, vagy valamilyen vámeljárás alá helyezik, a törvény 94/B. §-ának (6) bekezdésében hivatkozott igazolás használható fel az áru/vámáru vámjogi helyzetének bizonyítékaként.
(7) Ha az áru/vámáru vámjogi helyzete az igazolással vagy valamilyen más módon nem bizonyított, akkor a termék úgy tekintendő, hogy
a) a kiviteli vámok kiszabása, kiviteli engedélyek vagy kiviteli rendelkezések alkalmazása esetében áru;
b) minden más esetben vámáru.
(8) A vámszabad területre és a vámszabad raktárra vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
136. § A Vámtv. 109. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Vámmentesek a Magyar Köztársaság diplomáciai és konzuli képviseletei által a Külügyminisztériumnak küldött hivatalos jellegű küldeményei a Külügyminisztérium által kiállított olyan igazolás alapján, amely szerint a küldemény kizárólag a diplomáciai szolgálat ellátásához szükséges hivatalos használatra szolgáló tárgyakat és berendezéseket tartalmaz.”
137. § (1) A Vámtv. 125. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E § alkalmazásában a vámáru felett rendelkezésre jogosult a vámáru tulajdonosa, a tulajdonosi jogállásban nem lévő címzettje, a vámhatóság zálogjogát megelőző zálogjog jogosultja, a fuvarozó, a szállítmányozó, továbbá a közvetett képviselő, valamint az e törvény 50/A. §-a (5) bekezdésében meghatározott személy.”
(2) A Vámtv. 125. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Vámfizetésre kötelezett:]
„f) közvetett képviselet esetén az is, akinek a megbízásából a képviselő a vámárunyilatkozatot adta.”
138. § (1) A Vámtv. 132. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett kettőmillió forint összeg erejéig készpénzben vagy átutalási postautalvány felhasználásával, banki átutalással, hitelintézetnél bankkártyával vagy vámszámláról történő teljesítéssel fizetheti meg. A készpénzzel történő befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot, vagy annak tartalmával mindenben megegyező befizetési igazolást fogad el.”
(2) A Vámtv. 132. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vámteher megfizetését a vámfizetésre kötelezett – az (5) és (7) bekezdésben foglaltak kivételével – legkésőbb a fizetési határidőt követő első munkanapon – a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányával – köteles a vámhivatalnál igazolni.”
(3) A Vámtv. 132. §-a (5) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[A vámszervezet központi szerve – kérelemre – engedélyt adhat ...]
„b) a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban
1. normál eljárásban legalább heti egy, vagy
2. egyszerűsített eljárásban legalább húsz alkalommal, vagy
3. normál és egyszerűsített eljárásban együttesen legalább ötvenkét alkalommal, vagy
4. jogszabály alapján havi elszámolással végzett vámeljárás esetén legalább 10 alkalommal
kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést; és
c) a kérelmező az e törvény 8. §-a (4) bekezdésének d) pontja szerinti tevékenységi biztosítékot nyújt bankgarancia formájában, vagy e törvény 7. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján vámszámlán lekötött fedezet formájában nyújtja a vámbiztosítékot;”
(4) A Vámtv. 132. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Amennyiben a vámteher megfizetése vámszámláról történik, a számlavezető vámszerv havonta kétszer, a tárgyhó 15. és utolsó napján a vámbevételi számlán addig esedékessé vált vámterhet egy összegben emeli le a vámfizetésre kötelezett vámszámlájáról.”
139. § A Vámtv. 133. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az ellenőrzött szervezet kérelmére az utólagos ellenőrzések után kiszabott vámteherre – a forgalmi adók kivételével – és/vagy a vámigazgatási bírságra az azt kiszabó vámhatóság legfeljebb 12 hónapra részletfizetést, fizetéshalasztást engedélyezhet, amennyiben a szervezet fizetési nehézsége átmeneti jellegű, ezért a vámteher későbbi megfizetése valószínűsíthető és az egy összegben vagy az azonnal történő megfizetés tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné. A szervezet gazdasági tevékenységének súlyos veszélyeztetése megítélésének feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
140. § A Vámtv. 135. §-a (7) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára a (3), (5) és (6) bekezdések alapján, továbbá egyéb jogcímen visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos átvezetést vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követően a befizetéstől, egyéb jogcím esetén – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a visszafizetési kötelezettség keletkezésének napjától számított harminc napon belül késedelmi pótlék nélkül fizetheti vissza.”
141. § (1) A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Amennyiben nemzetközi szerződés vagy jogszabály eltérően nem rendelkezik, a befizetett vámterhet – a vámmal együtt fizetett forgalmi adó kivételével – a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, ha”
(2) A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdése d) pontjának 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[d) a vámfizetésre kötelezett vagy exportőr a vám esedékességétől számított két éven belül igazolja, hogy]
„1. a lecserélés címén behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áru ellentételeként – a behozatalt követően – az azzal azonos vámtarifaszám (kötelező alszám, KN alszám és a magyar alszám) alá tartozó magyar származású vagy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut külföldre kiszállította, valamint az exportőr és az importőr azonos. Ez esetben a visszatérítésnél csak a kiszállított áruval azonos értékkel megegyező vámértékre kalkulált vám vehető figyelembe;”
142. § A Vámtv. 140. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) a vámraktározás időtartama alatt az e törvény 78/B. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámteher tekintetében,”
143. § (1) A Vámtv. 141. §-ának (1) és (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az e törvényben és a törvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendeletekben meghatározott,
a) a jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,
b) az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre, a vám elé állításra és a vámkezelésre vonatkozó,
c) más, a vámhatóság által jogszabályi felhatalmazás alapján végzett ellenőrzés feltételeinek biztosítására vonatkozó, továbbá
d) a vámszabad területtel, vámraktárral és tranzitterülettel összefüggő
kötelezettségek megszegése és/vagy az ellenőrzés akadályozása esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.”
„(8) A vámigazgatási bírságot – a fizetésre kötelezett kérelmére – a kiszabó vámszervezet felettes szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha
a) a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására nem került sor, és
b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és közeli hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné;
c) az utólagos ellenőrzés alkalmazásában – az a)–b) pontban foglaltak figyelmen kívül hagyásával – a fizetésre kötelezettnek a vizsgálati időszakban nyilvántartott vámigazgatási bírságainak összege nem haladja meg az ezen időszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát.”
(2) A Vámtv. 141. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Külön jogszabályban meghatározott, a Vám és Pénzügyőrség hatáskörébe utalt ellenőrzési tevékenység során – amennyiben ahhoz jogszabály más jogkövetkezményt nem fűz – megállapított szabályszegés miatt az azt feltáró vámhatóság az e törvényben meghatározott vámigazgatási bírságot szabhat ki.”
144. § A Vámtv. a következő alcímmel és az alcím utáni 142/A. §-sal egészül ki:
„Kiegyenlítő és kompenzációs kamat
142/A. § (1) Az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonáskor – a forgalmi adók kivételével – kiszabott és közölt vámteher után (a továbbiakban: kiegyenlítő kamat). Alakiság nélkül történő vámkezelés esetén a kamatot a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor kiszabott és közölt vámteher alapján kell megállapítani. Ebben az esetben a kamatfizetési kötelezettség kezdő napja a beléptetés napja.
(2) Ha az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás alá vont vámáru felhasználásával előállított végtermékkel vagy a változatlan állapotban lévő vámárukkal összefüggésben vámteher fizetési kötelezettség merül fel, a vámáru után az aktív feldolgozásban történő vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni a vámeljárás alá vont vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor – a forgalmi adók kivételével – kiszabott vámteher után (a továbbiakban: kompenzációs kamat).
(3) Ha a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban vámkezelt vámárut a feldolgozási határidő előtt kérik változatlan állapotban a belföldi forgalom számára vámkezelni, a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásba vonás napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig az elszámolás során kiszabott vámteher után a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni.
(4) Nem kell kiegyenlítő kamatot fizetni, ha
a) a vámteher összegének megfelelő készpénzbiztosítékot nyújtottak,
b) a vámárut részleges vámmentességgel ideiglenes behozatalban vámkezelik,
c) a kiegyenlítő kamat mértéke esetenként a 20 eurónak az e törvény végrehajtási rendeletének 1. §-a (2) bekezdésében meghatározott módon számított forint ellenértékét nem haladja meg,
d) teljes vámmentességgel történő ideiglenes behozatal esetén a végrehajtási rendeletben megjelölt esetekben.
(5) Nem kell kompenzációs kamatot fizetni, ha
a) vámfizetési kötelezettség megállapodás alapján a Magyarországra irányuló importárukra biztosított kedvezményes elbánás alkalmazásakor keletkezik,
b) az aktív feldolgozás során keletkezett hulladékot és selejtet – a vámjogszabály rendelkezései szerint – megsemmisítik,
c) a végrehajtási rendeletben meghatározott feldolgozási melléktermékeket a belföldi forgalom számára vámkezelik, feltéve, hogy azok arányban állnak a végtermékek exportált mennyiségével,
d) a kompenzációs kamat mértéke esetenként a 20 eurónak az e törvény végrehajtási rendeletének 1. §-a (2) bekezdésében meghatározott módon számított forint ellenértékét nem haladja meg,
e) az aktív feldolgozás engedélyese a belföldi forgalom számára történő vámkezelést kér, és igazolja, hogy az aktív feldolgozás maradéktalan teljesítésének elmaradása neki nem felróható,
f) vámvisszatérítési jogosultság keletkezett arra az időszakra, amíg a vámterhet a vámhatóság a jogosult számára nem térítette vissza,
g) a vámteher összegének megfelelő készpénzbiztosítékot nyújtottak.
(6) Vámfelügyelet melletti feldolgozás, valamint az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás esetén a vámáru hulladéka, mellékterméke vámkezelésekor kamatot felszámítani nem kell.”
145. § A Vámtv. 155. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő]
„b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható – valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő – adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb, a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának, a Külügyminisztériumnak és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak, a kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezésével összefüggő feladatok ellátásához a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek, a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak és annak útján az Agrárintervenciós Központnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak, a szerzői jogi törvényben a művek, előadások és hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megállapított díjigény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátásához az erre nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végző szervezetnek, a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos engedélyezési feladatok céljából a körzetközponti jegyzőnek, piacfelügyeleti/fogyasztóvédelmi feladatok ellátása érdekében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek és annak útján a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségeknek, adóellenőrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak;”
[ad át.]
146. § A Vámtv. 157. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámhatóság a szervezet adatai közül annak adóigazgatási számát, nevét, rövidített nevét, székhelyének, központjának vagy állandó üzleti vállalkozásának címét, levelezési címét, pénzforgalmi jelzőszámait tartja nyilván.”
147. § A Vámtv. 173. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli. Ennek keretében irányítja a Vám- és Pénzügyőrség költségvetési gazdálkodását, a gazdálkodás tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez. A pénzügyminiszter az irányítási és felügyeleti jogkörének végrehajtása érdekében:
a) felügyeli a vámteher kiszabásának, beszedésének törvényességét, ellenőrzi a vámszervek irányítását, a törvények és más jogszabályok végrehajtását,
b) az országos parancsnok előterjesztése alapján meghatározza a vámszervezet fejlesztésének irányait,
c) előterjeszti a Kormánynál a vámigazgatás szervezeti rendszerére vonatkozó jogszabályok tervezetét, indítványozza a szervezeti változásokat, koordinálja a vámszervezet és az adóhatóságok együttműködését, kezdeményezi az ezekre vonatkozó jogszabályok megalkotását,
d) a törvényesség és szakszerűség ellenőrzése érdekében a vámszervezet vezetőjétől jelentéseket kérhet, bármely vámügy iratait magához vonhatja,
e) a vámjogszabályok értelmezése kérdésében a vámszervezet részére kötelező iránymutatást adhat,
f) meghatározza a vámszervezet feladatai teljesítésének éves követelményeit,
g) vámigazgatási ügyben megváltoztatja, megsemmisíti a vámszervezet vezetőjének jogszabálysértő határozatát, illetőleg a határozathozatal törvénysértő mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja,
h) a vámszervezet vezetőjének a vámigazgatás működési feltételeinek kialakítása, szakszerű működtetése tekintetében iránymutatást, szükség esetén utasítást ad.
A pénzügyminiszter a c), e) és f) pontban meghatározott feladatkörét nem ruházhatja át.”
148. § (1) A Vámtv. 175. § (3) bekezdése d) pontjának utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ezt az időtartamot a feltartóztatást, előállítást foganatosító vámszerv vezetője egy alkalommal négy órával meghosszabbíthatja;”
(2) A Vámtv. 175. § (3) bekezdése e) pontjának utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A feltartóztatás és az orvosi vizsgálat időtartama a 8 órát nem haladhatja meg;”
149. § A Vámtv. 203. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámügynök a tevékenységet a székhelye, központja vagy állandó üzleti vállalkozása szerint illetékes területi vámszerv engedélye alapján kezdheti meg és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítéssel, egyéni vállalkozói igazolvánnyal, vagy – gazdasági társaság esetén – cégjegyzékbe bejegyezték és azt 3 hónapnál nem régebbi keltezésű cégkivonattal igazolja.”
150. § A Vámtv. 204. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmező megfelel az alábbi feltételeknek:]
„a) letelepedett személy”
151. § A Vámtv. 208. §-ának (1) bekezdése a következő c)–d) ponttal egészül ki:
[A vámügynök megbízás alapján kérheti a vámkezelést, közreműködhet annak végrehajtásában és egyéb vámigazgatási eljárásnál. Az e törvényben meghatározott vámbiztosíték(ok) letétele esetében – külön engedéllyel –]
„c) halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezhet, amennyiben közvetett képviselőként jár el, továbbá
d) egyszerűsített vámeljárásra vonatkozó engedéllyel rendelkezhet.”
152. § A Vámtv. 212. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy az informatikai és hírközlési miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a nemzetközi gyorspostaforgalomra vonatkozó részletes szabályokat.
(9) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a vámfelügyelet melletti feldolgozás engedélyezési feltételeként meghatározott gazdasági teszt követelményeit szabályozzák és közzétegyék.”
153. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 13. §-ának h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Mentes az adó alól:]
„h) az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló épület vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épület (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló), feltéve, hogy az épületet az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja.”
154. § A Htv. 31. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség alól mentes:]
„c) a közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, a szakképzés keretében, a szolgálati kötelezettség teljesítése, vagy a településen székhellyel, vagy telephellyel rendelkező vagy a Htv. 37. §-ának (2) bekezdése szerinti tevékenységet végző vállalkozó esetén vállalkozási tevékenység vagy ezen vállalkozó munkavállalója által folytatott munkavégzés céljából az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély, továbbá”
155. § A Htv. 52. §-ának 7., 19. és 26. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[52. § E törvény alkalmazásában]
„7. tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződést a földhivatalhoz benyújtották – melynek tényét a földhivatal széljegyezte –, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni, egyéb módon történő tulajdonszerzés esetére a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók;”
„19. korrigált átlagos statisztikai állományi létszám: a Központi Statisztikai Hivatal Útmutató az intézményi munkaügyi statisztika kérdőíve kitöltéséhez című kiadvány 1999. január 1. napján érvényes szabályai szerint éves szinten számított statisztikai állományi létszám, ideértve a saját nevében és saját kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyt, továbbá azt a tulajdonost, aki vállalkozásában személyes közreműködésre kötelezett, vagy azt mellékszolgáltatásként végzi, valamint a segítő családtagot;”
„26. vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,
b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 400 000 forintot meghaladja,
c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,
d) egyéb szervezet, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll;”
156. § A Ptt. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
[Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy]
»e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó megállapítása során – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó, továbbá a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának korrigált forgalmi érték szerinti megállapítása esetén adónemenként csak egyféle adómérték állapítható meg. A vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg differenciált adómérték.«”
157. § A Ptt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § A Htv. a 39/B. § után a következő alcímmel és az alcím utáni 39/C. §-sal egészül ki:
»Az önkormányzat által nyújtható adómentesség, adókedvezmény
39/C. § (1) Az önkormányzat rendeletében a (2)–(3) bekezdésben foglaltak alapján jogosult adómentességet, adókedvezményt megállapítani a vállalkozó számára.
(2) Az adómentesség, adókedvezmény csak azt a vállalkozót illetheti meg, akinek/amelynek a 39. § (1) bekezdés, illetőleg a 39/A. § vagy 39/B. § alapján számított (vállalkozási szintű) adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió Ft-ot. Az önkormányzat az adómentességre, adókedvezményre való jogosultság szempontjából 2,5 millió Ft-nál alacsonyabb adóalapösszeget is meghatározhat.
(3) Az adómentesség, adókedvezmény terjedelmének, mértékének valamennyi – a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelő – vállalkozó számára azonosnak kell lennie.«”
158. § A Ptt. 79. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„79. § (1) Az e törvény 21–22. §-ával megállapított – a Htv.-t módosító – rendelkezések 2003. január 1. napján lépnek hatályba azzal, hogy az önkormányzat 2003. március 31-ig jogosult határozott időtartamú adókedvezményeket, adómentességeket biztosító rendelkezéseket hozni.
(2) Az önkormányzat 2002. december 31. napjáig köteles hatályon kívül helyezni a Htv. e törvény 21. §-ával megállapított 7. §-a e) pontjának első mondatával ellentétes adókedvezményeket, adómentességeket határozatlan időre biztosító önkormányzati rendelkezéseket. Az önkormányzat legkésőbb 2007. december 31. napjáig köteles hatályon kívül helyezni minden olyan – határozott időtartamra adókedvezményeket, adómentességeket biztosító – rendelkezését, amely ellentétes a Htv. e törvény 21. §-ával megállapított 7. §-a e) pontjának első mondatával. Az a vállalkozó jogosult 2003. március 31. napját követően a 2003. március 31. napján hatályban lévő önkormányzati rendelet által határozott időtartamra biztosított adókedvezményt, adómentességet igénybe venni, aki (amely) ennek igénybevételére 2003. március 31-ig már jogosultságot szerzett, vagy az igénybevételre jogosító feltételek teljesítését legkésőbb 2003. december 31-ig megkezdte. A vállalkozónak az adókedvezmény, adómentesség igénybevételére jogosító feltételek teljesítésének megkezdését 2004. január 31. napjáig be kell jelentenie az illetékes önkormányzati adóhatósághoz.”
159. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Az öröklési és az ajándékozási illeték összegét – az egy-egy örökösnek, hagyományosnak jutott örökség, illetőleg megajándékozottnak juttatott ajándék tiszta értéke alapulvételével – a következő táblázatokban foglalt kulcsok alkalmazásával kell kiszámítani:
a) Öröklés esetén:
| Csoport | Az illeték általános mértéke | Lakástulajdon-szerzés illetékének mértéke | |
| I. Az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik. | 18 millió forint összegű értékig 11% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 15% | 18 millió forint összegű értékig 2,5% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 6% | |
| II. Az örökhagyó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére | 18 millió forint összegű értékig 15% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 21% | 18 millió forint összegű értékig 6% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 8% | |
| III. Minden más örökös terhére | 18 millió forint összegű értékig 21% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 30% | 18 millió forint összegű értékig 8% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 12% |
b) Ajándékozás esetén:
| Csoport | Az illeték általános mértéke | Lakástulajdon-szerzés illetékének mértéke | |
| I. Az ajándékozó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.) | 18 millió forint összegű értékig 11% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 18% | 18 millió forint összegű értékig 5% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 8% | |
| II. Az ajándékozó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére | 18 millió forint összegű értékig 15% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 21% | 18 millió forint összegű értékig 8% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 10% | |
| III. Minden más megajándékozott terhére | 18 millió forint összegű értékig 21% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 30% | 18 millió forint összegű értékig 10% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 21%” |
„(6) Abban az esetben, ha az általános mértékű öröklési vagy ajándékozási illeték alá eső vagyontárgyak között termőföld is van, akkor a termőföld után egyébként fizetendő illeték megállapítása során az általános mérték alá tartozó összes vagyont kedvezmény nélkül terhelő illetékből olyan arányt kell figyelembe venni, mint amilyen arányt az általános mértékű illeték alá tartozó összes vagyon értékében a termőföld értéke képez.”
160. § (1) Az Itv. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az örökség és az ajándék tiszta értéke a megszerzett vagyonnak a (2) bekezdésben foglaltak szerint csökkentett forgalmi értéke.”
(2) Az Itv. 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Azokat a hagyatéki terheket, amelyek a hagyatékba tartozó egyes illetékfizetési kötelezettség alá eső vagyontárgyakhoz kapcsolódnak, az adott vagyontárgy forgalmi értékéből kell levonni. Azokat a hagyatéki terheket pedig, melyek az örökség egészét terhelik, az örökös által megszerzett illetékfizetési kötelezettség alá eső és az illetékfizetési kötelezettség alá nem eső (belföldön lévő mentes és külföldön lévő, e törvény hatálya alá nem eső) vagyon arányában kell számításba venni.”
161. § Az Itv. 16. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Azt az örököst, aki a hagyatékból ráeső termőföldet (tulajdoni hányadot) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély örököstársának ellenszolgáltatás fejében átengedi, az átengedett termőföld (tulajdoni hányad) után öröklési illeték nem terheli.”
162. § Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„E bekezdés alkalmazásában nem minősül tehernek a lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga.”
163. § (1) Az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a megszerzett ingatlanból a vállalkozó több önálló ingatlant alakít ki, akkor az illetékkülönbözetet – arányosítással – csak arra az ingatlanra lehet előírni, amelyet az (1) bekezdésben meghatározott célból megszerzett ingatlan illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adott el, illetőleg nem adott pénzügyi lízingbe.”
(2) Az Itv. 23/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az (1), (4)–(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5)–(7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben előírt időpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye.”
164. § Az Itv. 24. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor hengerűrtartalmának minden cm3-e után 13 forint, kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetén a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 600 forint.
(2) Pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért, ha a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg, 7500 forint, minden más esetben 18 000 forint illetéket kell fizetni.”
165. § Az Itv. 26. §-a (9) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A kedvezmény igénybevételéről, valamint a kedvezményre jogosító feltételek fennállásáról a szerző félnek az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia.”
166. § (1) Az Itv. 29. §-ának (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az első fokú államigazgatási eljárásért – ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik – 2000 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).
(2) Az első fokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke – ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható – a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 300 forint, de legalább 3500 forint, legfeljebb 400 000 forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 4000 forint.
(3) Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke 10 000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók.”
167. § Az Itv. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A beadvány postai úton történő előterjesztése esetén az ügyfelet az illetékfizetésre ugyancsak postai úton figyelmeztetni kell azzal, hogy ha az illetéket és a felhívás postaköltségét – e címen 200 forintot – 8 napon belül a válasz-levelezőlapon nem fizeti meg, az illetéken és a felhívás költségén felül a 82. §-ban említett mulasztási bírságot is meg kell fizetnie. A felhívás kibocsátása, illetőleg az illetékfizetés elmulasztása az üggyel kapcsolatos érdemi eljárásnak nem akadálya.”
168. § Az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az eljárás tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja:
a) a helyi bíróság előtt a peres eljárásban 250 000 forint, a nemperes eljárásban 125 000 forint;
b) a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróság előtt:
– első fokon indult peres eljárásban 350 000 forint, nemperes eljárásban pedig 175 000 forint,
– fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 200 000 forint, nemperes eljárásban pedig 120 000 forint,
c) az ítélőtábla előtt fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 400 000 forint, nemperes eljárásban 300 000 forint;
d) a Legfelsőbb Bíróság előtt:
– fellebbezési eljárásban 500 000 forint,
– felülvizsgálati eljárásban 600 000 forint.”
169. § Az Itv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 39–41. §-ban meghatározott illetékalap után – ha e törvény másként nem rendelkezik – az illeték mértéke:
a) peres eljárásban 6%, de legalább 7000 forint, legfeljebb 900 000 forint;
b) bírósági meghagyás elleni ellentmondás esetén 3%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 450 000 forint;
c) egyezségi kísérletre történő idézés iránti kérelem és szóbeli kereset azonnali tárgyalása iránti kérelem esetén 1%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
d) fizetési meghagyásos eljárásban 3%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 450 000 forint;
e) a végrehajtási eljárásban 1%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 150 000 forint, ha a végrehajtás foganatosítása a fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik, 3%, de legalább 8000 forint, legfeljebb 450 000 forint;
f) a határozat jogerőre emelkedése után a részletekben való teljesítés vagy ennek módosítása, vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
g) a kiszabott pénzbírság megfizetésére halasztás vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
h) egyéb nemperes eljárásokban az eljárás tárgya értékének 3%-a, de legalább 3000 forint, legfeljebb 150 000 forint.”
170. § (1) Az Itv. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A házassági bontóper illetéke 10 000 forint.”
(2) Az Itv. 43. §-ának (3)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke – ha törvény másként nem rendelkezik és a határozat nem adó-, illeték-, adójellegű kötelezettséggel, társadalombiztosítási járulék- vagy vámkötelezettséggel kapcsolatos – 15 000 forint.
(4) A kisajátítási kártalanítási határozat jogalap tekintetében történő felülvizsgálata esetén az illeték mértéke 8000 forint.
(5) A Pp. 349. §-ában meghatározott munkaügyi perek illetéke – ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg – 7000 forint.
(6) Bármely bíróság előtt az általános meghatalmazás illetéke 15 000 forint.”
171. § Az Itv. 44. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-ának a) pontjában meghatározott és jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásának illetéke 50 000 forint, csődeljárásának illetéke 30 000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetében pedig a felszámolási eljárás illetéke 25 000 forint, a csődeljárás illetéke 20 000 forint.”
172. § (1) Az Itv. 45. §-ának (1) bekezdése c)–e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[A cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke a létesítő okiratban, a társasági szerződésben, az alapító okiratban, illetve az alapszabályban megállapított vagyon (jegyzett tőke) értéke után:]
„c) induló vagyon nélkül alapítható cég esetén 15 000 forint;
d) külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén 250 000 forint;
e) külföldi vállalkozás közvetlen kereskedelmi képviselete esetén 150 000 forint.”
(2) Az Itv. 45. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Az (1) bekezdésben nem említett egyéb eljárásért – a (4)–(6) bekezdésben foglaltak kivételével – 5000 forint illetéket kell fizetni.
(4) Ha a cégnyilvántartásba bejegyzett adatokra (jogokra, tényekre) vonatkozóan több rovatot is érintő változásokat egyidejűleg jelentenek be – az (5) bekezdésben foglalt eset kivételével –, a bejelentett változások számától függetlenül 8000 forint illetéket kell fizetni.”
(3) Az Itv. 45. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A cégkivonat elkészítésének illetéke 5000 forint, a cégbizonyítvány kiállításának illetéke 3000 forint, a cégmásolat elkészítéséért pedig 7000 forint illetéket kell fizetni.”
173. § (1) Az Itv. 46. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A 39–41. § szerint megállapított illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetében 6%, de legalább 7000 forint, legfeljebb 900 000 forint.
(2) Ha a fellebbezés házassági bontóperben hozott ítélet ellen irányul, az illeték 7000 forint. Az ítélet vagyonjogi rendelkezése elleni fellebbezés esetén – kivéve a lakáshasználatra vonatkozó vagyonjogi rendelkezést – az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók.”
(2) Az Itv. 46. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A csatlakozó fellebbezés illetéke az (1) bekezdés szerint járó illeték fele, de legalább 5000 forint.”
174. § Az Itv. 47. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„47. § (1) A 39–41. § szerint megállapított illetékalap után, végzés elleni fellebbezés, valamint végzés elleni kifogás esetében az illeték mértéke 3%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 175 000 forint.
(2) A közjegyzőnek a hagyatéki és egyéb közjegyzői eljárásban hozott határozata elleni fellebbezés illetéke 7000 forint.
(3) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni fellebbezés illetéke 7000 forint.”
175. § Az Itv. 48. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„48. § Ha a fellebbezés kizárólag a határozat indokolása ellen irányul vagy a teljesítési határidő megváltoztatására, illetve az engedélyezett részletfizetési kedvezmény módosítására vagy mellőzésére vonatkozik, az illeték 5000 forint.”
176. § Az Itv. 50. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § (1) A 39–41. § szerint meghatározott illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni felülvizsgálat esetén 6%, de legalább 10 000 forint, legfeljebb 2 500 000 forint.
(2) A végzés elleni felülvizsgálat illetéke az (1) bekezdés szerint számított illeték fele, de legalább 7000 forint, legfeljebb 1 250 000 forint.
(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem illetéke az (1) bekezdésben meghatározott illeték fele, de legalább 7000 forint, legfeljebb 1 250 000 forint.
(4) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni felülvizsgálat illetéke 8000 forint.”
177. § Az Itv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kizárólag magánvád alapján folyó eljárásban a feljelentés illetéke 5000 forint, a fellebbezés illetéke 6000 forint, a perújítási kérelem és a felülvizsgálati indítvány illetéke 7000 forint.”
178. § Az Itv. 54. §-ának (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Ha a kérelmet nem nyomban a tárgyalás befejeztével szóban, vagy nem a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt terjesztették elő, 2000 forint illetéket kell fizetni:
a) a szabadságvesztés, a közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére irányuló halasztás, illetve a közérdekű munka félbeszakítása iránti kérelem,
b) a pénzbüntetés, a pénz-mellékbüntetés, az államot illető bűnügyi költség, az elkobzás alá eső érték, a vagyoni előny, vagy rendbírság megfizetésére irányuló halasztás, illetve részletfizetés iránti kérelem
esetében.
(2) A kegyelmi, valamint a bírósági mentesítés iránti kérelem benyújtása esetén az illeték 2000 forint.
(3) Vagyoni jellegű joghátrány elengedése iránt az igazságügyminiszterhez előterjesztett kérelem illetéke az elengedni kért tartozás 1%-a, de legalább 2000 forint, legfeljebb 15 000 forint.”
179. § Az Itv. 55. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„55. § Választottbírósági eljárásban az illeték az eljárás tárgya értékének 1%-a, de legalább 5000 forint. Ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg, az illeték 10 000 forint.”
180. § Az Itv. 77/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az illetékhivatal a megfizetett illetékelőleget 30 napon belül hivatalból visszatéríti, ha az illeték-visszatérítés (80. §) feltételei fennállnak.”
181. § Az Itv. 79. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A meg nem fizetett illeték törlésének, illetőleg a megfizetett illeték visszatérítésének – jogorvoslati eljáráson, valamint e törvény 16. § (2) bekezdésében, 17. § (2) bekezdésében, 21. § (5) bekezdésében és 26. § (2) bekezdésében említett eseteken kívül – csak a 80. § (1) bekezdésében megállapított esetekben van helye.”
182. § Az Itv. 80. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[... a kiszabott, de még meg nem fizetett illeték törlésének, illetőleg a megfizetett illeték visszatérítésének – a fizetésre kötelezett vagy jogutódja kérelmére – a következő esetekben van helye:]
„c) ha a jogügyletet a felek közös megegyezéssel, az eredeti állapot helyreállításával megszüntetik vagy az erre jogosult a jogügylettől eláll és ezt ingatlan esetén a földhivatal határozatával, más esetben a közös megegyezésről, illetve az elállásról szóló okirattal igazolják;”
183. § Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„g) értékpapírnak olyan okirat vagy – jogszabályban megjelölt – más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi;”
184. § Az Itv. Melléklete e törvény 12. számú mellékletének megfelelően módosul.
185. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § A belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott, valamint a Magyar Köztársaság területén közlekedő, külföldön – kivéve az Európai Unió valamely tagállamában – nyilvántartott gépjármű, pótkocsi (a továbbiakban együtt: gépjármű) után gépjárműadót (a továbbiakban: adót) kell fizetni.”
186. § A Gjt. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) Az évi adótétel – a (2)–(3) bekezdésben foglaltak kivételével – a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után legalább 800 Ft, de legfeljebb 1000 Ft. 2004. január 1-jétől az évi adótétel – a (2)–(3) bekezdésben foglaltak kivételével – a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 1000 Ft.
(2) A motorkerékpár, a lakópótkocsi, a lakóautó és a sátras utánfutó adója 5000 Ft/év.
(3) Az ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott személyszállító gépjármű után minden megkezdett hónapra havi 2000 Ft, míg tehergépjármű után minden megkezdett hónapra havi 5000 Ft adót kell fizetni.”
187. § A Gjt. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § (1) 20%-os adókedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján
a) az ENSZ–EGB 83.02/C., 83.03, 83.04 előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 4), illetve a szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 2),
b) az EURO 2 (ENSZ–EGB 49.02/B. és 51.02) előírásnak megfelelő tehergépjárművet – a nyergesvontató kivételével, amely után 30%-os kedvezmény jár –, autóbuszt (környezetvédelmi osztály jelzése: 4).
(2) 30%-os kedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján
a) az ENSZ–EGB 83.05 előírásnak legalább megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 6, 7 vagy 8),
b) a legalább EURO 3 (ENSZ–EGB 49.03/A. és 51.02) előírásnak megfelelő tehergépjárművet – a nyergesvontató kivételével, amely után 50%-os kedvezmény jár –, autóbuszt (környezetvédelmi osztály jelzése: 7 vagy 8).
(3) 50%-os kedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján a kizárólag elektromos meghajtású, a hybrid meghajtású, valamint a tiszta gázüzemű személyszállító gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 5).
(4) Ha az adóalany az adóévben tehergépjárművével – fuvarokmánnyal igazoltan – olyan kombinált áruszállítást alkalmazott, amelynél a Magyar Köztársaság területén vasúton vagy belvízen megtett út járatonként 100 km-nél hosszabb volt, az (5) bekezdésben meghatározott adókedvezményre jogosult.
(5) Az adókedvezmény mértéke 30–60 járat teljesítése esetén a tehergépjármű után adóévre – az (1)–(2) bekezdés alapján megállapított – fizetendő adó 10%-a, 60 járat felett 20%-a. 2004. január 1-jétől az adókedvezmény mértéke 40 járat feletti teljesítés esetén a tehergépjármű után adóévre – az (1)–(2) bekezdés alapján megállapított fizetendő adó 10%-a.
(6) Az adóalany a kombinált áruszállítás után járó adókedvezmény iránti – fuvarokmánnyal igazolt – igényét az adóév július 1. napjától nyújthatja be a gépjármű adóztatására illetékes adóhatósághoz, amely az adókedvezményt az igénybejelentéstől számított 30 napon belül bírálja el.”
188. § A Gjt. 18. §-ának 10., 14., 18., 19. és 24. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„10. költségvetési szerv az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szerinti szerv,”
„14. muzeális jellegű az a gépjármű, amelyet legalább 30 éve gyártottak, használata kizárólag a jellegével összefüggő célból történik, továbbá az eredeti műszaki jellemzőit nem változtatták meg, vagy annak megfelelően helyreállították. A jármű muzeális jellegének megállapítására és igazolására az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendeletben foglaltak az irányadók,”
„18. gépjármű forgalomból való kivonásának minősül a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet szerinti forgalomból való kivonás,”
„19. műbizonylat a gépjárműhöz kiadott forgalmi engedély, a környezetvédelmi igazolólap, továbbá a Közlekedési Felügyelet által kiadott egyéb igazolás,”
„24. az ENSZ–EGB előírásokat, illetve a hozzájuk tartozó határértékadatokat, továbbá a környezetvédelmi osztály jelzés meghatározásokat a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet tartalmazza,”
189. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának b) pontja a következő ba) alponttal egészül ki:
„ba) Kezdő egyéni vállalkozó: Az egyéni vállalkozó tevékenységet kezdőnek minősül a járulékfizetési kötelezettsége első napjával kezdődően az e napot magában foglaló naptári év utolsó napjáig. Nem minősül tevékenységet kezdőnek az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói tevékenysége megszűnésének napját követően ismételten egyéni vállalkozóként tevékenykedik, feltéve, hogy vállalkozásának megszűnése és új vállalkozásának megkezdése között egy teljes naptári év nem telt el.”
(2) A Tbj. 4. §-a j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„j) 1. Külföldi: a természetes személy, ha nem rendelkezik az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal és arra nem is jogosult.
2. Belföldi: az a természetes személy, aki rendelkezik, illetőleg jogosult rendelkezni az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal (személyi igazolvánnyal), a 14 éven aluliak esetében a személyazonosítóról kiadott hatósági igazolvánnyal, továbbá a menekült és a hontalan.”
(3) A Tbj. 4. §-ának m)–n) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában:]
„m) A magánnyugdíjpénztár tagja:
1. a tagságra kötelezett pályakezdő,
2. a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó
személy.
n) Tagságra kötelezett pályakezdő:
1. a természetes személy, aki első ízben 1998. július 1-je és 2001. december 31. között hatályos rendelkezések értelmében tagságra kötelezett pályakezdőnek minősült,
2. a természetes személy, aki első ízben 2002. december 31-ét követően létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató a tanulói, hallgatói jogviszonyát követően első ízben létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek,
3. a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező természetes személy, aki tankötelezettsége megszűnését követően az 5. § szerinti biztosítási jogviszony hiányában 2002. december 31-ét követően első ízben a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot és a megállapodás megkötése időpontjában még nem töltötte be a 42. életévét.”
(4) A Tbj. 4. §-ának o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„o) Magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó: az a természetes személy, aki
1. 1998. június 30-át megelőzően vált az 5. § szerint biztosítottá, továbbá nyugellátásra jogosító idő szerzésére e törvény szerint megállapodást kötött,
2. 2003. január 1-jén még nem töltötte be 30. életévét,
3. pénztártagsági jogviszonyát a Tny. szerinti rokkantsági nyugellátása miatt önkéntes döntéssel megszüntette, ha rokkantsági nyugellátásra jogosultsága állapotjavulása miatt megszűnik.”
190. § A Tbj. 8. §-a a) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Szünetel a biztosítás:]
[a) a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve]
„2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, illetőleg munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt.”
191. § (1) A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Egészségügyi szolgáltatásra jogosult – a biztosítottakon túl – az, aki]
„m) személyes gondoskodást nyújtó, bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18–24 éves fiatal felnőtt, továbbá az illetékes magyar hatóság által ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe vett külföldi kiskorú személy,”
(2) A Tbj. 16. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó igényjogosultságot egyszerre csak egy jogcímre tekintettel lehet megállapítani. Amennyiben a jogosultság egyszerre több jogcím alapján is megállapítható, akkor a jogcímek (1) bekezdésben foglalt felsorolása jogosultsági sorrendet jelent azzal, hogy a (2) bekezdésben meghatározott jogcím az (1) bekezdés k) pontjában foglalt jogcímet megelőzi.”
192. § A Tbj. 17. §-a és a § előtti cím a következők szerint módosul:
„A magánnyugdíj keretében járó szolgáltatás és kifizetés
17. § A magánnyugdíj keretében a biztosított, illetőleg a kedvezményezett
a) nyugdíjjáradékra, vagy
b) egyösszegű kifizetésre
szerezhet jogosultságot a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint.”
193. § A Tbj. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke
a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8,5 százalék,
b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2003. évben 1,5 százalék, 2004. évben 0,5 százalék.”
194. § A Tbj. 21. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
[Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját:]
„d) a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj,”
195. § (1) A Tbj. 24. § (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A foglalkoztatott nem fizet egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a titoktartási (hallgatási díj), a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után.”
(2) A Tbj. 24. §-a (2) bekezdésének első mondata a következők szerint módosul:
„A foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset két és félszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felső határ).”
(3) A Tbj. 24. §-a a következő (6)–(7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított járulékköteles jövedelméből a foglalkoztató a járulékfizetési felső határnak megfelelő nyugdíjjárulékot részben vagy egészben levonta és azt a magán-nyugdíjpénztári tagság létesítését megelőzően a Nyugdíjbiztosítási Alap részére megfizette, a 19. § (2) bekezdésének a) pontja alapján levont járulékösszeget a 19. § (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében meghatározott arányban meg kell osztani a biztosítási, illetőleg a tagsági jogviszony időtartamának megfelelően.
(7) Az (5) bekezdés szerinti elszámolásra (pótbevallásra) a foglalkoztató nem kötelezett, ha a biztosított magán-nyugdíjpénztári tagsága az elszámolás (pótbevallás) időpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn.”
196. § A Tbj. 29. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó a járulékfizetési kötelezettségének kezdő évében a 19. § (1)–(3) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot az (1)–(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege után fizeti meg. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozóra.”
197. § A Tbj. 33. §-ának (1) bekezdése a következők szerint módosul:
„(1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíj-járulékalapot képező jövedelme után 2003. évben 7 százalék, 2004. évben 8 százalék tagdíjat fizet.”
198. § A Tbj. 39. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az a belföldi személy, aki e törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)–p) pontja szerint sem jogosult és a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét elérő jövedelemmel rendelkezik, köteles havonta, az előzőekben meghatározott minimálbér 11 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizetni.”
199. § A Tbj. 41. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az OEP és az ONYF – az adatszolgáltatás módjára kötött megállapodás alapján – a pénztártagok magán-nyugdíjpénztári tagsági jogosultságának, tagdíjfizetési kötelezettségének megállapításához, ellenőrzéséhez a PSZÁF részére a rendelkezésére álló adatokból a következő adatokat szolgáltatja:
a) a biztosított személyi adatai (neve, leánykori neve, anyja neve, születési helye, ideje), lakcíme (levelezési címe), TAJ száma,
b) a biztosítási jogviszony kezdete, megszűnése,
c) a foglalkoztató azonosító adatai,
d) a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése érdekében a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésének, megszűnésének időpontja.”
200. § A Tbj. 42. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Az igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik:]
„g) társadalombiztosítási azonosító jel (a továbbiakban: TAJ szám)”
201. § A Tbj. 43. §-a (1) bekezdésének a)–b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés kiegészül a következő f) ponttal:
[A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból]
„a) az állami adóhatóság, az önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal, valamint a vámhivatal az adókötelezettség ellenőrzése érdekében az a) pontja,
b) a munkaügyi és szociális igazgatás szervei az ellátás megállapítása, folyósítása, munkaügyi ellenőrzés céljából az a)–d) és f)–g) pontjai,”
„f) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervei egészségfejlesztési tevékenységük ellátása céljából az a)–e) pontjai”
[szerinti adatok igénylésére jogosultak.]
202. § A Tbj. 44. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(5) A foglalkoztató az illetékes egészségbiztosítási szervnek 8 napon belül bejelentést tesz a személyi adatok és a TAJ szám megjelölésével az általa foglalkoztatott biztosított biztosítási jogviszonyának kezdetéről, megszűnéséről, a biztosítás szünetelésének időtartamáról.”
203. § (1) A Tbj. 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tagságra kötelezett pályakezdő, valamint a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó személy [4. § n) és o) pontja] a biztosítottá, illetőleg pénztártaggá válásától számított 15 napon belül köteles bejelenteni foglalkoztatójának az általa választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét és bankszámlájának számát.”
(2) A Tbj. 45. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történt visszalépés, valamint az Mpt. 24. §-ának (7) bekezdése és az Mpt. 29. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti átutalás esetén a tag egyéni számláján a visszalépési kérelem kézhezvételét követő negyedév fordulónapi követelésének a tagdíj-kiegészítéssel csökkentett összegét a Nyugdíjbiztosítási Alapba kell átutalni. Az átutalásról a magánnyugdíjpénztár a visszalépési kérelem kézhezvételének negyedévét követő 50 napon belül gondoskodik, hivatkozva a pénztártag személyi adataira és TAJ számára, egyidejűleg az átutalás megtörténtéről, az átutalt összegről a foglalkoztatót és a volt pénztártagot is tájékoztatja. A biztosított egyéni számláján jóváírt összegről évenkénti összesítésben adatszolgáltatást kell teljesíteni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. A tagdíj-kiegészítés Mpt. 26. § (5) bekezdése szerinti összegét a magánnyugdíjpénztár a visszalépést követő 60 napon belül a tag, illetve a kedvezményezett rendelkezése szerint visszafizeti vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalja át.”
204. § (1) A Tbj. 51. §-a (3) bekezdésének számozása (2) bekezdésre változik, továbbá a § a következő (3)–(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)–(9) bekezdés számozása (5)–(10) bekezdésre változik:
„(3) A tagdíj önellenőrzésére a nyugdíjjárulék önellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy az önellenőrzést tagonként, vonatkozási időszakonként ahhoz a magánnyugdíjpénztárhoz kell benyújtani, ahol a pénztártag tagsági jogviszonya az önellenőrzés benyújtásának időpontjában fennáll. A tagdíj bevallásánál és önellenőrzésénél az Art. rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni azzal, hogy a kerekítés szabályai nem alkalmazhatóak, a tagdíjat (egyéb befizetési kötelezettséget) forintban kell feltüntetni és teljesíteni.
(4) A tagdíjtúlfizetés elszámolása az önellenőrzésre rendszeresített nyomtatvány benyújtásával történik. A magánnyugdíjpénztár a foglalkoztató rendelkezése alapján a túlfizetés összegét a következő esedékes fizetési kötelezettségbe beszámítja vagy visszatéríti. Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya az önellenőrzés, illetőleg a tagdíj-túlfizetés megállapításának időpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn és a tag egyéni számlakövetelése már átutalásra került, a tagdíj-túlfizetés önellenőrzéssel megállapított összegét a foglalkoztató a nyugdíjjárulék-kötelezettség önellenőrzése során érvényesíti.”
(2) A Tbj. 51. §-a (5) bekezdésének c) pontja a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az elektronikus úton történő bevallásfogadást és dokumentum nyilvántartást úgy kell kialakítani, hogy abból a bevallási kötelezettség teljesítésének időpontja megállapítható és a bevallás benyújtására kötelezettek részére a kötelezettség teljesítésekor visszaigazolható legyen.”
(3) A Tbj. 51. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn és a pénztártagsági jogviszony idejére járó, meg nem fizetett tagdíj, bírság, pótlék nem a magánnyugdíjpénztárat illeti, akkor a magánnyugdíjpénztár által a (7) bekezdés szerint kezdeményezett behajtási, végrehajtási eljárást a pénztár nyilatkozata alapján az állami adóhatóság a Nyugdíjbiztosítási Alap javára folytatja le.”
205. § A Tbj. 53. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Felszámolási eljárás alatt álló foglalkoztató esetében a befizetések elszámolása – az (1)–(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény rendelkezései szerint történik.”
206. § (1) A Tbj. 56. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit az e törvényben, a Tny. és az Eb. tv.-ben, valamint az Mpt.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni a
a) járulékok (tagdíj) megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a kötelezettség keletkezésének bejelentésével, a bejelentett adatok változásával, az ellenőrzéssel, a feltárt jogsértések jogkövetkezményeivel,
b) járulék (tagdíj) kötelezettség teljesítésével kapcsolatos hatósági eljárásra, a tartozások behajtására és végrehajtására, az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásával és késedelmével, a járulékfizetési kötelezettség, a bejelentési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban,
c) a Tny., az Eb. tv. és az Mpt. szerinti megtérítési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén az e jogcímen fennálló tartozások, valamint a korengedményes nyugdíjtartozások kezelésére, behajtására, a behajthatatlan tartozások törlésére, továbbá a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezésére.”
(2) A Tbj. 56. §-ának (3) bekezdése a következő első mondattal egészül ki:
„A késedelmi pótlékot a magánnyugdíjpénztár legkésőbb a behajtás, végrehajtás kezdeményezésekor [51. § (7) bekezdés] állapítja meg.”
207. § A Tbj. 58. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi g)–h) pontok jelölése h)–i) pontokra változik:
[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza]
„g) a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás és a tagdíj önellenőrzés, valamint az elektronikus adatfogadás részletes szabályait,”
208. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 3. §-ának a) pontja, valamint b) pontjának bb) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a § a következő (2) bekezdéssel egészül ki, valamint a jelenlegi rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:
[A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az Szja tv.-ben meghatározott:]
„a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg;”
„bb) a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke, azonban az Szja 69. §-a (7) bekezdésének rendelkezései szerint számított összeg után az egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni,”
„(2) Mentes a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel a társadalombiztosítási szabályok szerint járulékfizetési kötelezettség keletkezik.”
209. § Az Eho. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:]
„b) az adóterhet nem viselő járandóság, a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg, a kedvezményezett részére az Mpt. 28. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetett összeg, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés, valamint a volt pénztártagnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés,”
210. § Az Eho. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt 2003. január 1-jétől havi 3450 Ft (naptári naponként 115 Ft).”
211. § (1) Az Eho. 11. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély – az egyéni vállalkozó kivételével – a százalékos egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg megfizetésével egyidejűleg negyedévente állapítja meg, és a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig fizeti meg. A tárgyévre vonatkozóan elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett egészségügyi hozzájárulással elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, illetőleg a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni. Az adóelőleg megfizetésére nem kötelezett magánszemély a százalékos egészségügyi hozzájárulást a személyi jövedelemadó bevallásában a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg.”
(2) Az Eho. 11. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár nem minősül kifizetőnek a tag kilépése, illetőleg a várakozási idő letelte után a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés tekintetében.”
212. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) a következő új címmel és §-sal egészül ki:
„Az adóhatóságok felügyelete
6/A. § (1) A pénzügyminiszter
a) felügyeli az adóztatás törvényességét, ellenőrzi az adóhatóságok irányítását, a törvények és más jogszabályok végrehajtását,
b) meghatározza az állami adóhatóság fejlesztésének irányait,
c) előterjeszti a Kormányhoz az adóigazgatás szervezeti rendszerére vonatkozó jogszabályok tervezetét, indítványozza a szervezeti változtatásokat, koordinálja a szervezeti rendszer egyes elemeinek együttműködését, kezdeményezi az ezekre vonatkozó jogszabályok megalkotását,
d) a törvényesség és szakszerűség ellenőrzése érdekében az adóhatóságok vezetőitől jelentéseket, beszámolókat kérhet, bármely adózó ügyéről tájékoztatást kérhet,
e) az adótörvények értelmezése kérdésében az adóhatóság számára kötelező iránymutatást adhat,
f) meghatározza az állami adóhatóság és a vámhatóság feladatai teljesítésének éves követelményeit,
g) adóügyben megváltoztatja, megsemmisíti az állami adóhatóság elnökének, a vámhatóság országos parancsnokának és a közigazgatási hivatal vezetőjének jogszabálysértő határozatát, illetőleg a határozathozatal törvénysértő mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja,
h) az állami adóhatóság elnökének az adóztatás működési feltételeinek kialakítása, szakszerű működtetése tekintetében iránymutatást, szükség esetén utasítást ad.
(2) A pénzügyminiszter az (1) bekezdés c), e), f) pontjában meghatározott hatáskörét nem ruházhatja át, az (1) bekezdés d) pontja alapján megvizsgált ügyekről nyilvántartást vezet.”
213. § (1) Az Art. 14. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy]
„e) az Európai Közösségek tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot (beszerzés, értékesítés) kíván létesíteni.”
(2) Az Art. 14. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
„(4) A közösségi adószámmal nem rendelkező adózó közösségi adószámának megállapítása érdekében az állami adóhatóságnál előzetesen bejelenti, hogy az Európai Közösségek tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni.”
214. § Az Art. 15. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózó az adókötelezettséget érintő változás szabályai szerint jelenti be az állami adóhatósághoz,
a) ha a bíróság közhasznú szervezetként vagy kiemelkedően közhasznú szervezetként nyilvántartásba vette,
b) a Tao. 4. § 23. pontja szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő másik személy nevét (elnevezését), székhelyét (telephelyét) és adóazonosító számát az első szerződéskötésüket követő 15 napon belül.”
215. § Az Art. 23. § (3)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Soron kívüli bevallást kell benyújtani az adózónak – a 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően – valamennyi adójáról – kivéve a magánszemélyt saját személyében terhelő azon adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles benyújtani – a bevallással még le nem fedett időszakról, ha
a) a számvitelről szóló törvény VII. fejezete sajátos beszámoló készítési kötelezettséget ír elő,
b) az adózó a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a könyvviteli zárlat és a beszámoló alapján az adókülönbözetet megállapítja,
c) az adózó felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás nélkül szűnik meg,
d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszűnt,
e) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély e tevékenységét megszünteti, a tevékenység gyakorlásához szükséges egyéni vállalkozói igazolványát vagy hatósági engedélyét jogerősen visszavonják (a továbbiakban együtt: soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény).
(4) A soron kívüli adóbevallást az éves elszámolású adókról a (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben a számvitelről szóló törvényben a beszámoló készítésére előírt határidőn belül, a c)–e) pontokban meghatározott esetekben pedig a soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell benyújtani.
(5) Azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a soron kívüli adóbevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell a bevallást benyújtani.
(6) A felszámolási eljárás, végelszámolás alatt álló adózók adóbevallásukat a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolási eljárásról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesítik.”
216. § Az Art. 42. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe.”
217. § Az Art. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adózással összefüggő tényt, adatot, iratot a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják, ha a titoktartási kötelezettség megtartását a feldolgozás során biztosítják és – amennyiben a statisztikáról szóló törvény másként nem rendelkezik – azt a későbbi egyedi azonosításra alkalmatlanná teszik.”
218. § Az Art. 48/E. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„48/E. § Az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére a KKI intézkedik a más tagállamot megillető, a Tanács 2001/44/EK irányelvében meghatározott tartozás – az importhoz, exporthoz kapcsolódó fizetési kötelezettség, a vám- és jövedéki adó tartozás, illetőleg annak járulékai kivételével –, valamint a tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek végrehajtása iránt. Az e fejezetben meghatározott tartozás a belföldi tartozással azonos megítélés alá esik.”
219. § Az Art. 48/K. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„48/K. § (1) Ha az ügyben a megkereső hatóság államának szabályai alapján jogorvoslati eljárás indult, az eljáró magyar adóhatóság – amennyiben a megkereső hatóság a behajtási eljárás folytatását nem kéri – az ügyben illetékes szerv által hozott érdemi döntésig a behajtási eljárást felfüggeszti. A felfüggesztésről vagy annak mellőzéséről az eljáró magyar adóhatóság határozattal dönt.
(2) Amennyiben a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent és a bíróság jogerős döntése az adóhatóság határozatát helybenhagyja, a bírósági határozat végrehajthatóságához nincs szükség külön intézkedésre.
