Időállapot: közlönyállapot (2003.XI.14.)

2003. évi XCI. törvény

az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról * 

ELSŐ RÉSZ

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT, VALAMINT AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

I. Fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

1. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. §-a a következő (7)–(8) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevétel után megfizetett adót az adózó az eredeti állapot helyreállítását követően, az önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával igényelheti vissza. Ha az eredeti állapot helyreállítása már az adókötelezettség teljesítésére nyitva álló határidő lejárta előtt megtörtént, az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevétellel összefüggésben az adózót nem terheli adó- és adóelőleg-megállapítási, -levonási, -bevallási és -fizetési, valamint adatszolgáltatási kötelezettség.

(8) Az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül teljesített kiadás (juttatás) révén elszámolt költséget az adózó az eredeti állapot helyreállítását követő 15 napon belül köteles – az önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával – helyesbíteni, valamint a jövedelmet és az adót az alacsonyabb költség alapján meghatározni. Ha az érvénytelenség megállapítása már a jövedelem meghatározása előtt megtörtént, az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül teljesített kiadás (juttatás) révén az adózó nem számolhat el költséget.”

2. § Az Szja tv. 2. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Ha az adó megfizetésére e törvény előírásai szerint a kifizető kötelezett, e kötelezettsége független a magánszemély illetőségétől.”

3. § (1) Az Szja tv. 3. §-ának 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

„9. Szokásos piaci érték: az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének; nem független felek között a szokásos piaci értéket a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:

a) összehasonlító árak módszere, amelynek során a szokásos piaci érték az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;

b) viszonteladási árak módszere, amelynek során a szokásos piaci érték a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;

c) költség és jövedelem módszer, amelynek során a szokásos piaci érték a termék, a szolgáltatás közvetlen önköltsége, növelve a szokásos haszonnal;

d) egyéb módszert, ha a szokásos piaci érték az a)–c) alpontban foglalt módszerek egyikével sem határozható meg

azzal, hogy

e) szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.”

(2) Az Szja tv. 3. §-ának 17. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„17. Egyéni vállalkozó:

a) a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély az igazolványban feltüntetett vállalkozói tevékenysége tekintetében;

b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében;

c) az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja);

d) az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében;

e) az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja);

f) a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében;

g) a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében.”

(3) Az Szja tv. 3. §-ának 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„22. Munkaviszonyból származó jövedelem: a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve a munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető, nem önálló tevékenységből származó jövedelem.”

(4) Az Szja tv. 3. §-ának 23. pontja a következő c)–d) alponttal egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi c)–k) alpont jelölése e)–m) alpontra módosul:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:

23. Nyugdíj:)

c) a magánnyugdíjpénztár által nyújtott nyugdíjszolgáltatás (ideértve a magánnyugdíjpénztár járadékszolgáltatására jogosult magánszemélyt megillető, biztosítóintézettől vásárolt járadékszolgáltatást is);

d) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által teljesített nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj), feltéve, hogy a szolgáltatást igénybe vevő tag tagsági jogviszonya a pénztárral (átlépés esetén a korábbi pénztárral) a teljesítés évét megelőző harmadik adóévben, vagy azt megelőzően keletkezett, vagy a járadék folyósításának első három évében a járadék éves szinten az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökken, továbbá az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére kifizetett összeg, valamint az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár olyan nyugdíjszolgáltatása, amelyre a magánszemély rokkanttá nyilvánítása miatt vált jogosulttá;”

(5) Az Szja tv. 3. §-ának 50., 62. és 64. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„50. Adóköteles biztosítási díj: a magánszemély, mint biztosított vagy kedvezményezett javára kötött biztosítási szerződés alapján más személy által fizetett díj (ide nem értve a magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettől történő járadékvásárlás ellenértékét, valamint a biztosítás 1. számú melléklet szerint adómentes díját) annál a magánszemélynél, akire tekintettel a díjat fizetik.”

„62. Hallgatói munkadíj: a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben, vagy első doktori képzésben részt vevő nappali tagozatos hallgató által a vele hallgatói jogviszonyban álló felsőoktatási intézménynél, az e felsőoktatási intézmény tulajdonában (kezelésében) lévő ingatlanban székhellyel rendelkező cégnél vagy olyan más cégnél, amelyben e felsőoktatási intézmény részesedéssel rendelkezik, a képesítési követelményekben meghatározott képzési ideje alatt végzett munkája ellenértékeként az említett intézménytől, illetve cégtől megszerzett bevétel.”

„64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezése miatt a biztosítót a biztosítási szerződés alapján terhelő kötelezettség keretében a biztosító által juttatott vagyoni érték.”

(6) Az Szja tv. 3. §-a a következő 69. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő)

„69. Független felek: azok a személyek (természetes személyek, jogi személyek, egyéb szervezetek), amelyek (akik) között nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik fél gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket (nem tekinthetők független feleknek különösen az egymással munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban álló személyek, továbbá a társas vállalkozás és a benne akár közvetlenül, akár közvetve – a közeli hozzátartozókat megillető jogokat együttesen számítva – többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező magánszemély).”

(7) Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának e), h), i) és l) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a pont a következő m)–o) alponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:

72. Adóterhet nem viselő járandóság:)

e) a szakképzésben tanulószerződéssel résztvevő tanulót a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján az adott hónapra megillető pénzbeli juttatásnak az említett törvényben előírt kötelező mértékét meg nem haladó része, továbbá a szakképzésben tanulószerződés nélkül résztvevő tanulót a szakmai gyakorlat időtartamára megillető díjazás havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát meg nem haladó része;”

h) az amatőr vagy vegyes versenyrendszerben szervezett versenyen közreműködő, a sporttevékenységet irányító személy (mérkőzésvezető) részére e tevékenységével összefüggésben juttatott bevételnek a mérkőzésenként 5 ezer forintot, de legfeljebb adóévenként az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegét meg nem haladó része, feltéve, hogy a mérkőzésvezető legkésőbb a kifizetés időpontjában nyilatkozik arról, hogy e bevételével szemben nem kíván költséget (költséghányadot) elszámolni;

i) oktatási vagy kutatási tevékenység, valamint az e tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltató tevékenység (például könyvtáros, laboráns, demonstrátor) ellenértékeként megszerzett hallgatói munkadíjnak havonta a hónap első napján érvényes minimálbér összegét meg nem haladó része;”

l) törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés, vagy viszonosság alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető, e törvény rendelkezése szerint nem külön adózó jövedelemnek minősülő jövedelem;”

m) az Európai Gazdasági Térség tagállamának joga alapján az a)–j) alpontban meghatározott bevételnek megfelelő jogcímen kifizetett (juttatott) bevétel;

n) az Európai Gazdasági Térség tagállamának joga alapján kifizetett (juttatott) olyan, e törvény szerint az összevont adóalapba tartozó jövedelem alapjául szolgáló bevétel, amely a tagállam belső joga szerint akkor is mentes a jövedelemadónak megfelelő adó alól, ha azt az ott illetőséggel bíró magánszemély részére fizetik (juttatják);

o) a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által a Szabályzatában meghatározott feltételek szerint kifizetett pénzbeli juttatásnak az a része, amely nem haladja meg az adóév első napján érvényes minimálbér háromszorosát.”

4. § (1) Az Szja tv. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték. Vagyoni érték különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, továbbá a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás.”

(2) Az Szja tv. 4. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján vissza nem térítendő támogatást kap, a támogatás révén megszerzett bevételével szemben csak olyan kiadás alapján számolhat el költséget, amelynek a támogatás felhasználásával történő teljesítését a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés lehetővé teszi.”

(3) Az Szja tv. 4. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (4)–(5) bekezdés számozása (5)–(6) bekezdésre módosul:

„(4) Ha a magánszemély olyan termék vagy szolgáltatás ellenértéke alapján kíván költséget elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas. Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (így például a kiadás összegét és pénznemét) is.”

5. § Az Szja tv. 5. §-a a következő (6)–(9) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Kereskedelmi utalvány esetében – a (2) és (4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve – a bevétel az az összeg, amely összegben az utalvány ellenérték kiegyenlítésére (kötelezettség csökkentésére) felhasználható. E rendelkezés megfelelően irányadó minden olyan jegy, bón, kupon és más hasonló tanúsítvány esetében is, amely alkalmas több személy áruja vagy szolgáltatása ellenértékének kiegyenlítésére, vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére.

(7) Elengedett kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében – a (2) és (4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve – a bevétel a magánszemély megszűnt kötelezettségének, illetve megszűnt tartozásának összege. A magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében – a (2) és (4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve – a bevétel a kiadás teljes összege.

(8) A (6)–(7) bekezdésben nem említett, nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében – a (2) és (4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve – a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értéke. Ha a nem pénzben kapott vagyoni értéket a magánszemély alacsony adókulcsú államban székhellyel vagy állandó lakóhellyel rendelkező személytől szerezte, köteles haladéktalanul megállapítani és bizonyítani annak szokásos piaci értékét.

(9) Ha e törvény külön rendelkezése alapján az (1)–(8) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott összegnek csak egy része minősül bevételnek, akkor a jövedelmet e rész, mint bevétel alapján kell – az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint – meghatározni.”

6. § (1) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének b)–d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)

b) azt a vagyoni értéket, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci értékét a magánszemély köteles megfizetni; ha azonban a magánszemély csak a szokásos piaci érték egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci értékből a fizetési kötelezettség összegének levonásával megállapított rész – hacsak e törvény egyéb rendelkezéséből más nem következik – a magánszemély olyan bevétele, amelyet a jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni;

c) azt a kapott vagyoni értéket, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így különösen a kapott kölcsönt, hitelt), továbbá a magánszemély által korábban átadott vagyoni értéket a magánszemély (halála esetén örököse) részére nem ellenértékként (ellenszolgáltatásként) történő visszaszolgáltatásakor (ideértve különösen a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összegét, de ide nem értve a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot); a kapott vagyoni érték ingyenes vagy kedvezményes használata révén a magánszemély által megszerzett vagyoni érték (igénybe vett szolgáltatás) azonban – hacsak e törvény egyéb rendelkezéséből más nem következik – a magánszemély olyan bevételének minősül, amelyet a jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni;

d) a magánszemély által fizetett tagdíja, hozzájárulása, felajánlása ellenében a vállalkozási tevékenységet nem folytató társadalmi szervezet, köztestület által a magánszemély részére nyújtott szolgáltatást, ha a beszedő szervezet nem jogosult adóalap-csökkentésre vagy adókedvezményre jogosító igazolás kiadására;”

(2) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének j)–k) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)

j) azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár a tagja, vagy a kedvezményezett rendelkezése alapján a pénztár működését szabályozó törvény rendelkezései szerint más ilyen pénztár vagy a Nyugdíjbiztosítási Alap részére utal át;

k) azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint tagdíj fizetésére kötött támogatási megállapodás alapján a magánszemély helyett más fizet meg, valamint amelyet a munkáltató a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett összeget, azzal, hogy e rendelkezés

ka) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó,

kb) az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy önsegélyező pénztárba munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó,

kc) a ka)–kb) alpontban meghatározott befizetések együttes összegének a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 130 százalékát meg nem haladó

részére alkalmazható.”

(3) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)

l) a pedagógus szakvizsgára történő felkészülésben vagy továbbképzésben való részvételi díjának és költségének (utazás, szállás, étkezés, könyv, könyvtári beiratkozás és használat díja) munkáltató által történő megtérítését, kifizetését, amennyiben annak forrása a központi költségvetés által biztosított hozzájárulás;”

(4) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének p) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)

p) a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését szolgáló képzés költségét (akkor sem, ha azt nem a munkáltató viseli), továbbá a kifizető által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve tevékenységében személyesen közreműködő tagja képzésének költségként elszámolt értékét, feltéve, hogy a képzés a kifizető tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését, bővítését célozza, továbbá a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzleti partner, szakértő) e feladatának ellátásához szükséges felkészítésének költségként elszámolt értékét, ide nem értve az iskolai rendszerű képzést, azzal, hogy egyebekben a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;”

(5) Az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következő v) ponttal egészül ki:

(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)

v) a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a cél szerinti felhasználás igazolásával egyidejűleg, vagy azt követően a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatást, feltéve, hogy a cél szerinti felhasználás révén teljesített kiadás alapján a magánszemély költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) egyáltalán nem számolt el.”

(6) Az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következő w) ponttal egészül ki:

(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)

w) a kifizető által kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett azon részt, amely nem haladja meg a termék szolgáltatás független féltől történő megszerzésekor a kifizető által elért (elérhető) árengedmény összegét.”

7. § Az Szja tv. 8. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:

„(3) Ha a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő támogatást e törvény rendelkezése alapján a jövedelem kiszámításánál nem kell bevételként figyelembe venni, akkor a támogatás felhasználásával a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseivel összhangban teljesített kiadás alapján nem számolható el költség (értékcsökkenési leírás sem). Ha a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, e rendelkezést csak a kiadásnak a támogatásból fedezett része tekintetében kell alkalmazni.”

8. § Az Szja tv. IV. fejezete a következő címmel és a cím utáni 9/A. §-sal egészül ki:

Nyilvántartási kötelezettség

9/A. § (1) A magánszemély időrendben, folyamatosan, ellenőrizhető módon, az 5. számú melléklet előírásainak megfelelően nyilvántart és rögzít minden olyan adatot, amely adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.

(2) Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján támogatást kap, ezzel összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével teljesíti. A magánszemély köteles olyan elkülönített nyilvántartást vezetni, amelynek alapján a támogatás felhasználása és a felhasználás jogszerűsége ellenőrizhető.

(3) A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen.

(4) Bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemély a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges határidőig bizonylatot állít ki minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy törlésére köteles, kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett.

(5) A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a magánszemély, a képviseletére jogosult személy, vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerint vélelmezett képviseletet is) a magánszemély azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja.

(6) A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a módosítás a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlő módon keresztülvezetésre kerül.

(7) Az a bizonylat, amelyre vonatkozóan az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezést nem tartalmaz, legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) megnevezés;

b) sorszám vagy más azonosító;

c) a magánszemély neve, állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint adóazonosító száma;

d) a kiállító neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint – ha rendelkezik ilyennel – adóazonosító jele, adószáma, ha a kiállító nem azonos a magánszeméllyel;

e) a kiállítás időpontja;

f) a gazdasági esemény leírása, megjelölése (így különösen a bevétel vagy a kiadás összege, megszerzésének, illetve teljesítésének jogcíme);

g) a nyilvántartásban való rögzítés időpontja;

h) több gazdasági eseményt összesítő bizonylat esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;

i) minden olyan adat, amely az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.

(8) A bizonylatot és a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik.

(9) Az e törvény szerinti nyilvántartások vezetése a magánszemélyt nem mentesíti a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól.”

9. § Az Szja tv. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„10. § (1) Pénz esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette (átvette), vagy amelyen azt a magánszemély javára bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták. Ha azonban a kifizető a magánszemélyt megillető, az adóelőleggel csökkentett összeget átutalással vagy postai úton küldi el, a bevételt az átutalás, illetve a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély javára azt az adóbevallása benyújtásáig, az adóbevallással egyenértékű vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása érdekében szükséges nyilatkozata megtételéig bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták, illetve azt a magánszemély vagy javára más személy az említett időpontig birtokba vette (átvette).

(2) Dolog, értékpapír, váltó, csekk és más okirat esetében a bevétel megszerzésének időpontja a tulajdonjog megszerzésének napja, vagy – ha ez a korábbi időpont – az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette, míg dematerializált értékpapír esetében az értékpapírszámlán való jóváírás napja. Ha azonban az említett vagyoni értékkel összefüggésben a magánszemélyt sem a használat, a hasznok szedésének joga, sem a rendelkezési jog nem illeti meg, akkor ezen jogok közül legalább egynek a megnyílásáig nem tekinthető megszerzettnek a bevétel.

(3) Igénybe vett szolgáltatás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerinti teljesítési időponttal adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne (függetlenül attól, hogy a szolgáltatás nyújtója az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, vagy sem). Forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a jog gyakorlására, átruházására, megszüntetésére vagy a jog(gyakorlás) átengedésére jogosult.

(4) Elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen az adóalany kötelezettsége, illetve tartozása megszűnt. A magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében a bevétel megszerzésének időpontja a kiadás teljesítésének napja.

(5) Az (1)–(4) bekezdésben nem említett esetben a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétel tárgyát képező vagyoni értékkel rendelkezni jogosult.

(6) Ha a magánszemély az őt megillető bevétel tárgyát képező vagyoni értékre vonatkozó rendelkezési jogát az (1)–(5) bekezdésben meghatározott időpontot megelőzően gyakorolta, akkor a bevétel megszerzésének időpontja – az (1)–(5) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – a rendelkezési jog gyakorlásának napja.”

10. § (1) Az Szja tv. 11. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A magánszemély – az (5) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – köteles az adóévre bevallást benyújtani, ha

a) az adóévben egyéni vállalkozó volt;

b) az adóévben mezőgazdasági őstermelő volt és e tevékenységéből származó bevétele az adómentesség értékhatárát (23. §) meghaladta, kivéve, ha e törvény rendelkezései szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett;

c) az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) levonására vonatkozó nyilatkozatot;

d) az adóévre fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott;

e) az adóévre az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles;

f) az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő visszafizetési kötelezettsége keletkezett;

g) az adóévre a lakás célú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;

h) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;

i) az adóévre az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg adókedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére kötelezett;

j) az adóév első napján e törvény külön rendelkezése alapján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírt tart nyilván.”

(2) Az Szja tv. 11. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A jövedelmet és az azt terhelő adót törvényben meghatározott esetekben – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a magánszemély helyett az adó elszámolására kötelezett munkáltató (kifizető) vagy az adóhatóság állapítja meg.”

11. § (1) Az Szja tv. 12. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és azzal egyenértékű elszámolás során a jövedelem meghatározásakor tételes költségelszámolásnak, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) figyelembevételét, nincs helye.”

(2) Az Szja tv. 12. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nem zárja ki az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételét, ha)

a) a magánszemély az adóévben – a (4) bekezdésben említett bevételek mellett – kizárólag adóköteles társadalombiztosítási ellátás, tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, álláskeresést ösztönző juttatás, keresetkiegészítés, keresetpótló juttatás címén szerzett bevételt, feltéve, hogy”

(3) Az Szja tv. 12. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A magánszemély – a (4)–(6) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – nem tehet adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot, ha

a) az adóévben egyéni vállalkozó volt,

b) az adóévben mezőgazdasági őstermelő volt és e tevékenységéből származó bevétele az adómentesség értékhatárát (23. §) meghaladta, kivéve, ha a nyilatkozat kiegészítéseként e törvény rendelkezései szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett;

c) az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) levonására vonatkozó nyilatkozatot;

d) az adóévre fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott;

e) az adóévre az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles;

f) az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő visszafizetési kötelezettsége keletkezett;

g) az adóévre a lakás célú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;

h) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;

i) az adóévre az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg adókedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére kötelezett;

j) az adóév első napján e törvény külön rendelkezése alapján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírt tart nyilván.”

12. § Az Szja tv. V. fejezete a következő címmel és a cím utáni 12/A. §-sal egészül ki:

Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása

12/A. § (1) A magánszemély által az adóévre – a (2)–(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint tett nyilatkozat alapján az állami adóhatóság a magánszemély jövedelmét és az azt terhelő adót megállapítja. Az adóhatóság az adómegállapítás során figyelembe veszi a magánszemély által az adóévben megszerzett összes olyan bevételt, amelyet a magánszemély e nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani.

(2) A magánszemély az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha az adóévben kizárólag munkáltató(k)tól, kifizető(k)től szerzett olyan bevételt, amelyet e nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani.

(3) Nem zárja ki az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételét, ha a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő a nyilatkozat kiegészítéseként e törvény rendelkezései szerinti egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tesz.

(4) A magánszemély – a (2)–(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – nem tehet az (1) bekezdés szerint nyilatkozatot, ha

a) az adóévben egyéni vállalkozó volt;

b) az adóévben mezőgazdasági őstermelő volt és e tevékenységéből származó bevétele az adómentesség értékhatárát (23. §) meghaladta, kivéve, ha a nyilatkozat kiegészítéseként e törvény rendelkezései szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett;

c) az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) levonására vonatkozó nyilatkozatot;

d) az adóévben olyan árfolyamnyereségből származó jövedelmet vagy vállalkozásból kivont jövedelmet szerzett, amellyel kapcsolatban e törvény szerint bevallási kötelezettség terheli;

e) az adóévre fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott;

f) az adóévre az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles;

g) az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő visszafizetési kötelezettsége keletkezett;

h) az adóévre a lakás célú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;

i) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;

j) az adóévre az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg adókedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére kötelezett;

k) az adóévben termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevételt szerzett;

l) az adóév első napján e törvény külön rendelkezése alapján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírt tart nyilván.

(5) Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során a jövedelem meghatározásakor tételes költségelszámolásnak, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) figyelembevételét, nincs helye.

(6) Az adóhatóság az adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítás során a magánszemélyt megillető adókedvezményeket a magánszemély nyilatkozatában megjelölt sorrendben érvényesíti.”

13. § Az Szja tv. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„13. § (1) A magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót – az adóévi bevétele után általa megfizetett, valamint a kifizető, a munkáltató által megfizetett (fizetendő) adóelőleg és adó beszámításával – az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint megfizeti.

(2) Ha a magánszemély adóévi bevétel után általa megfizetett, valamint a kifizető, a munkáltató által megfizetett (fizetendő) adóelőleg és adó összege meghaladja a magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót, a különbözetet az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint visszatéríti.”

14. § (1) Az Szja tv. 16. §-a (3) bekezdésének felvezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:

„Önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel is,”

(2) Az Szja tv. 16. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. Vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint (az akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet e törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként. Vállalkozói kivét esetében a bevétel megszerzésének időpontja a költség elszámolásának napja, ha azonban a vállalkozói kivét felvételét az adóhatóság az ellenőrzés során tárja fel, akkor az elszámolás adóévének utolsó napja (de legkésőbb az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének a napja).”

15. § Az Szja tv. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„19. § (1) Ha a magánszemély önálló tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján költségei fedezetére vagy fejlesztési célra vissza nem térítendő támogatást kap, akkor a támogatásból származó bevétele tekintetében a (2)–(3) bekezdés rendelkezései szerint állapítja meg a jövedelemszerzés időpontját.

(2) A támogatásnak az a része minősül az adóévben megszerzett bevételnek, amely egyenlő a támogatás felhasználásával teljesített kiadás alapján az adóévben e törvény rendelkezései szerint elszámolt költség(ek) – ideértve az értékcsökkenési leírást is – összegével. Ha a támogatás a folyósítása alapjául szolgáló jogszabály, illetve nemzetközi szerződés rendelkezése alapján e törvény szerint költségnek nem számító kiadás fedezetére (is) felhasználható, akkor a támogatásból az adóévben teljesített ilyen kiadásnak megfelelő részt is az adóévben megszerzett bevételnek kell tekinteni.

(3) Ha a magánszemély a támogatást köteles egészben, vagy részben visszafizetni, akkor a visszafizetett összeg nem minősül megszerzett bevételnek, de a visszafizetés miatt késedelmi kamat, késedelmi pótlék vagy más hasonló jogkövetkezmény címén teljesített kiadását sem számolhatja el költségként. A magánszemély a visszafizetett összegből a (2) bekezdés alapján már elszámolt bevétel tekintetében az önellenőrzésre irányadó rendelkezések szerint járhat el.”

16. § Az Szja tv. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó bevételét csökkentheti:

a) a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel, a szakképző iskola tanulójával kötött – jogszabályban meghatározott – tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 20 százalékával, ha a szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzi a gyakorlati képzést, minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 12 százalékával;

b) a helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint megfizetett helyi iparűzési adó alapján az őstermelői tevékenységből származó adóévi jövedelme meghatározásakor általa e törvény rendelkezéseinek megfelelően elszámolt költség 25 százalékával, feltéve, hogy az adóév utolsó napján nincs köztartozása.”

17. § (1) Az Szja tv. 22. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az elhatárolt veszteség a (2)–(5) bekezdésben foglaltak szerint számolható el.”

(2) Az Szja tv. 22. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Az elhatárolt veszteséget a mezőgazdasági őstermelő bármely későbbi adóév (de legkésőbb az őstermelői tevékenység megszüntetésének adóéve) őstermelői tevékenységéből származó jövedelmével szemben – döntése szerinti megosztásban – elszámolhatja.

(3) Az adóév elhatárolt veszteségét a más adóév(ek)ről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a keletkezésük sorrendjét kell követni.”

(3) Az Szja tv. 22. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A (2) és (5) bekezdés rendelkezése a mezőgazdasági őstermelői tevékenység megkezdésének évét követő negyedik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha a magánszemély

a) adóévi őstermelői tevékenységből származó bevétele nem éri el a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelme meghatározásánál elszámolt költség 50 százalékát, vagy

b) őstermelői tevékenysége alapján a megelőző két adóévben is veszteséget határolt el.

Az engedély iránti kérelmet az adóévre vonatkozó bevallás, önellenőrzés esetén az önellenőrzési lap benyújtásával egyidejűleg, ellenőrzés esetén a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, felügyeleti intézkedés vagy az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése esetén az eljárás jogerős befejezését követő 15 napon belül kell benyújtani; e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az elhatárolt veszteség elháríthatatlan külső ok miatt keletkezett, vagy ha mezőgazdasági őstermelő a veszteség elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az előírt határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni.”

(4) Az Szja tv. 22. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A mezőgazdasági őstermelő az adóévben elhatárolt veszteségét – a (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, őstermelői tevékenységből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre a (2)–(3) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.”

18. § Az Szja tv. 25. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének felvezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a (2) bekezdés a következő d)–e) ponttal egészül ki:

„(1) Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység ellenértékeként munkabér, tiszteletdíj, illetmény címén, valamint a nem önálló tevékenységre tekintettel jutalom vagy költségtérítés címén megszerzett bevétel, továbbá a munkáltató vagy a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj.

(2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket, továbbá azt a bevételt,”

d) amelyet törvény rendelkezése alapján nem kell az összevont adóalapba beszámítani;

e) amelyet természetbeni juttatás címén kap a magánszemély.”

19. § (1) Az Szja tv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz. Egyéb jövedelem különösen az adóterhet nem viselő járandóság, valamint az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen megszerzett bevételnek (például a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak) az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része, továbbá a magánnyugdíjpénztár tagja egyéni számláján jóváírt tagdíj-kiegészítésnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett összege, valamint az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag részére teljesített, nyugdíjnak nem minősülő nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj). Egyéb jövedelem az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt összeg, kivéve

a) a magánszemély saját befizetését;

b) azt a jóváírást, amelynek forrásául szolgáló összeget a jövedelem megállapításánál bevételként nem kell figyelembe venni;

c) a fedezeti alapból történő befektetések hozamát;

d) az értékelési különbözetet.”

(2) Az Szja tv. 28. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Egyéb jövedelemnek minősül)

a) a vásárolt (engedményezett) követelésből származó bevételnek a követelés vásárlási (engedményezési) ellenértékét meghaladó része, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható;”

(3) Az Szja tv. 28. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Egyéb jövedelem

a) a jog alapítása, átruházása vagy megszüntetése, a jog gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog megszerzésére fordított értéket (összeget) meghaladó része,

b) eladási vagy más hasonló jog gyakorlása esetében a megszerzett bevételnek a joggyakorlás tárgya átruházása időpontjára megállapított szokásos piaci értékét meghaladó része, csökkentve a jog megszerzésére fordított értékkel,

c) vételi vagy más hasonló jog gyakorlása esetében a joggyakorlás tárgya megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a megszerzésért adott ellenértéket meghaladó rész, csökkentve a jog megszerzésére fordított értékkel,

bármely esetben kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható.”

(4) Az Szja tv. 28. §-a a következő (8)–(9) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja részére a nyugdíjpénztár a kötelező várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetést teljesít (vagyoni értéket juttat), a jövedelmet a következők szerint kell megállapítani: a kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben kifizetett (juttatott) bevételt teljes egészében, míg a kötelező várakozási időszak letelte évét követő

– második évben kifizetett (juttatott) bevétel 90 százalékát,

– harmadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 80 százalékát,

– negyedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 70 százalékát,

– ötödik évben kifizetett (juttatott) bevétel 60 százalékát,

– hatodik évben kifizetett (juttatott) bevétel 50 százalékát,

– hetedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 40 százalékát,

– nyolcadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 30 százalékát,

– kilencedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 20 százalékát,

– tizedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 10 százalékát

kell jövedelemnek tekinteni. A kötelező várakozási időszak leteltét követő tizedik évet követően kifizetett (juttatott) bevételt a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni.

(9) Egyéb jövedelem a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés.”

(5) Az Szja tv. 28. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a (11) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) Egyéb jövedelem – a (11) bekezdésben meghatározott kivétellel – a biztosító által biztosítási szerződés alapján a magánszemélynek kifizetett (juttatott) bevételnek az a része, amely meghaladja a biztosítási szerződés alapján a következő feltételekkel fizetett díj(ak) összegét:

a) a magánszemély által fizetett díj(ak);

b) más magánszemély által fizetett díj(ak), kivéve, ha azt költségként elszámolták;

c) az a)–b) pontban nem említett, adóköteles biztosítási díj(ak).

(11) A (10) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha a biztosító által kifizetett (juttatott)

a) bevételt e törvény szerint a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni, vagy

b) a bevétel adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható; ilyenkor a jövedelmet – a bevétel teljes összege helyett – a bevételnek a (10) bekezdésben említett díj(ak) összegével csökkentett része alapján kell megállapítani.”

(6) Az Szja tv. 28. §-ának (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(14) Értékpapír vagy más vagyoni érték átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható.”

20. § Az Szja tv. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A számított adót – legfeljebb annak mértékéig csökkenti az adóévi összevont adóalap részét képező a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés összegére az adótábla szerinti legmagasabb adókulccsal megállapított adó 50 százaléka.”

21. § Az Szja tv. 35. §-ának (2)–(3) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti

a) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag által befizetett összeg, valamint a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt, e törvény szerint az adóévben megszerzett egyéb jövedelmének minősülő összeg együttes értékének 30 százaléka, de legfeljebb adóévenként 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint),

b) az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba és önsegélyező pénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag által befizetett összeg, valamint a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt, e törvény szerint a magánszemély adóévben megszerzett egyéb jövedelmének minősülő összeg együttes értékének 30 százaléka, de legfeljebb adóévenként 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint),

de együttesen legfeljebb adóévenként 120 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 150 ezer forint).

(3) Az összevont adóalap adóját csökkenti – a (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – az önkéntes kölcsönös egészségpénztár magánszemély tagja

a) egyéni számláján fennálló számlaköveteléséből a tag rendelkezése alapján elkülönített és az adóévben a lekötéstől számítva legalább 24 hónapra lekötött, az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatott összeg 10 százaléka a lekötés adóévében; az e rendelkezés alapján levont összeget húsz százalékkal növelten kell az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, ha a magánszemély az említett időtartamon belül a lekötést az adóévben akár csak részben megszüntette (feltörte);

b) egyéni számláján fennálló számlakövetelésből külön kormányrendeletben meghatározott prevenciós szolgáltatás ellenértékeként az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély megbízása alapján az adóévben kifizetett összeg 10 százaléka,

azzal, hogy az a)–b) pont és a (2) bekezdés b) pontja alapján a magánszemély által igénybe vett adókedvezmény(ek együttes) összege adóévenként nem haladhatja meg a 100 ezer forintot (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a 130 ezer forintot).”

„(5) Az (1)–(4) bekezdés szerinti adókedvezmény(eke)t a magánszemély az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint kiadott igazolás alapján veheti igénybe, amely – szükség esetén jogcímek szerint megbontva – tartalmazza az adókedvezmény alapját és mértékét is. A magánszemély ezen igazolás alapján veszi figyelembe adóbevallásában az adóköteles jóváírások összegét. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár az adókedvezményre jogosító igazolásról szóló adatszolgáltatásra előírt határidőig adatot szolgáltat az adóhatóságnak a (3) bekezdés a) pontjában említett lekötött összegnek a lekötéstől számított 24 hónap eltelte előtti feltöréséről.”

22. § Az Szja tv. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„38. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött lakás célú hitelszerződés alapján lakás célú felhasználásra felvett hitel adósaként (adóstársaként) szereplő magánszemély által az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg

a) 40 százaléka, feltéve, hogy a hitel alapján a magánszemély a lakás célú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint kamattámogatásban részesül, valamint a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 15 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg, továbbá a hitel a következő célok valamelyikét szolgálja:

aa) belföldön fekvő lakótelek, új lakás tulajdonjogának, valamint új lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése; új lakásnak minősül az a lakás, amelynek első átruházására a kedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával került sor, amennyiben azt a tulajdonjogot szerző magánszemélyt megelőzően más lakcímként nem jelentette be,

ab) belföldön fekvő lakás építése, építtetése;

b) 30 százaléka az a) pontban nem említett esetekben, feltéve, hogy a magánszemély által a kedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználásra felvett hitel(ek) összege a 10 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lakás célú felhasználás:

a) a belföldön fekvő lakótelek, lakás tulajdonjogának, valamint a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése;

b) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése;

c) a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez;

d) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénynek, vagy e törvénynek a hitelszerződés megkötése napján hatályos rendelkezése szerinti – az a)–c) pontban nem említett – lakás célú felhasználás.

(3) A magánszemély által igénybe vehető adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 120 ezer forintot.

(4) A magánszemély által igénybe vehető adókedvezmény egyenlő az (1)–(3) bekezdés szerint meghatározott összegnek

a) a 4 400 000 forint feletti jövedelem 20 százalékát meghaladó részével, ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme meghaladja a 4 400 000 forintot, de nem éri el az 5 000 000 forintot, feltéve, hogy az adókedvezményt érvényesítő magánszemély házastársa (élettársa) az adóévben 6 hónapot meghaladó időtartamban volt gyermekgondozási segélyre jogosult és e házastárs (élettárs) az adókedvezmény alapjául szolgáló hitelszerződés és az annak felhasználásával megszerzett önálló ingatlan tekintetében egyben az adókedvezményt érvényesítő magánszemély adóstársa, illetve tulajdonostársa is;

b) a 3 400 000 forint feletti jövedelem 20 százalékát meghaladó részével, ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme meghaladja a 3 400 000 forintot, de nem éri el a 4 000 000 forintot és az a) pontban foglalt egyéb feltételek bármelyike nem teljesül.

(5) Az adókedvezmény a lakás-takarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés alapján csak akkor vehető igénybe, ha az áthidaló kölcsönnek minősül.

(6) A magánszemély nem veheti igénybe az adókedvezményt, ha

a) a tőke, a kamat vagy a járulékos költség törlesztésére olyan, a munkáltató által nyújtott lakás célú hitelt használ fel, amelynek alapján a munkáltatót e törvény külön rendelkezése alapján nem terheli adófizetési kötelezettség;

b) adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatása alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme eléri, vagy meghaladja az 5 000 000 millió forintot, illetve a (4) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 4 000 000 forintot.

(7) Az adókedvezmény az első törlesztő részlet megfizetésének évében és az azt követő négy adóévben érvényesíthető. Ha azonban a magánszemély a lakás célú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint az adókedvezmény alapjául szolgáló lakás célú felhasználás révén a gyermekek és más eltartottak utáni lakásépítési kedvezményre nem jogosult, akkor az adókedvezmény érvényesítésének időtartama minden olyan gyermek után, akire tekintettel a törlesztési időszakban – de legkésőbb az adókedvezmény legutóbbi igénybevételének adóévét követő adóévben – családi pótlékra jogosult (vagy válik jogosulttá), egy adóévvel meghosszabbodik.

(8) A magánszemély az adókedvezményt csak egy önálló ingatlanhoz kapcsolódóan és csak egy hitelszerződés adósaként, adóstársaként érvényesítheti. A hitelszerződés alapján az adóstársak közül csak egy magánszemély jogosult az adókedvezmény igénybevételére, továbbá az adókedvezmény egy önálló ingatlanhoz kapcsolódóan csak egy hitelszerződés alapján érvényesíthető; az adókedvezményre irányadó rendelkezések alkalmazásában önálló ingatlannak minősül a felépítendő épületre alakuló társasház alapító okiratában meghatározott külön tulajdonba kerülő lakás is.

(9) A magánszemély az adókedvezményt akkor érvényesítheti, ha önadózás esetén adóbevallásában, egyébként adóbevallással egyenértékű nyilatkozatában, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása érdekében tett nyilatkozatában feltünteti az adókedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával (részben, vagy egészben) megszerzett (megszerzendő) önálló ingatlan fekvése szerinti település nevét és az önálló ingatlan helyrajzi számát, valamint – adóstársak esetén – valamennyi adóstársa adóazonosító számát (ennek hiányában természetes azonosító adatait).

(10) Az adókedvezményre jogosító igazolásban a hitelintézet feltünteti az adókedvezmény alapját, az adókedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával (részben, vagy egészben) megszerzett (megszerzendő) önálló ingatlan fekvése szerinti település nevét és az önálló ingatlan helyrajzi számát, valamint – adóstársak esetén – valamennyi adóstárs nevét és adóazonosító számát (ennek hiányában természetes azonosító adatait) is.”

23. § Az Szja tv. IX. fejezete helyébe a következő rendelkezés lép:

„IX. Fejezet

AZ ADÓELŐLEG MEGÁLLAPÍTÁSA, BEVALLÁSA ÉS MEGFIZETÉSE

A kifizetőre, a munkáltatóra irányadó közös szabályok

46. § (1) A kifizető, a munkáltató a kifizetéskor (a juttatáskor) megállapítja a bevételt terhelő adóelőleget, ha olyan bevételt fizet ki (juttat), amelynek alapján meghatározott jövedelem az összevont adóalap részét képezi.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem terheli adóelőleg:

a) az őstermelői tevékenységből származó bevételt, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor (a juttatáskor) bemutatja őstermelői igazolványát; a kifizető ilyenkor adatszolgáltatásában feltünteti az őstermelői igazolvány számát is;

b) a vállalkozói bevételt, ha az egyéni vállalkozó az e bevételéről kiállított bizonylatán feltünteti vállalkozói igazolványa (ennek hiányában az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat) számát is;

c) az adóterhet nem viselő járandóságot;

d) a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést, feltéve, hogy a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor nyilatkozik arról, hogy e törvény rendelkezései szerint az adóévben a kifizetéssel összefüggésben adófizetési kötelezettsége nem keletkezik.

(3) Az adóelőleg alapja (az adóelőleg-alap):

a) önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevételből a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával meghatározott rész (de legalább a bevétel 50 százaléka), míg e nyilatkozat hiányában a bevétel 90 százaléka;

b) nem önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevétel, csökkentve a bevételből a kifizető, a munkáltató által a munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló törvény rendelkezései szerint levont, vagy – ha a kifizető, a munkáltató a tagdíj levonásában nem működik közre – a bevételből a magánszemély által megfizetett, a szakszervezet által kiállított bizonylattal igazolt szakszervezeti tagdíjjal;

c) az e törvény szerint költségként elszámolható kiadás fedezetére szolgáló bevétel (költségtérítés) esetében – az a)–b) pontban foglaltaktól függetlenül – a bevételből a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával e nyilatkozat hiányában az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) figyelembevételével meghatározott rész, míg ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege (önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a bevétel 90 százaléka);

d) külszolgálat, külföldi kiküldetés címén kifizetett (juttatott) bevétel esetében – az a)–c) pontban foglaltaktól függetlenül – a bevételből a jövedelem meghatározásánál e törvény rendelkezései [27. § c) pont, 28. § (2)–(3) bekezdés, 83. § (4) bekezdés] szerint irányadó mérték levonásával megállapított rész, vagy a bevételből a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendeletben foglaltak szerint a kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó igazolt költségek elszámolására jogosult és ezt az elszámolási módszert alkalmazó magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával megállapított rész;

e) az a)–d) pontban nem említett bevétel esetében a bevétel teljes összege.

(4) A magánszemély a (3) bekezdés szerinti nyilatkozatot (költségnyilatkozat) az APEH által a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal, legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában teheti meg. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely, önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor tett nyilatkozatában költség levonását kérte, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ilyen bevétele alapján sem határozhatja meg a jövedelmet a 10 százalék költséghányad levonásával.

(5) A magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető, a munkáltató az e fejezetben meghatározottnál magasabb összegben is megállapíthatja az adóelőleget. Az adóelőleg megállapításánál alkalmazott adóelőleg-mérték és adóelőleg-alap azonban ekkor sem haladhatja meg az adótábla szerinti legmagasabb adókulcsot, illetve a bevételt.

(6) A kifizető, a munkáltató az adóhatóság előzetes engedélye alapján az adóelőleg megállapításánál választhatja az e fejezetben meghatározottaktól eltérő módszer alkalmazását. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha a kifizető, a munkáltató kérelmében valószínűsíti, hogy a javasolt módszer révén az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető. Ha az adóhatóság az előírt határidőn belül a kérelem teljesítését nem tagadta meg, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni.

A kifizető adókötelezettségei

47. § (1) A kifizető által kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleg egyenlő a bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs (százalékos adómérték) szorzatával.

(2) Ha a magánszemély legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában nyilatkozik arról, hogy az adóévben összevont adóalapja várhatóan nem haladja meg az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét, akkor a kifizető az adóév elejétől összesíti a magánszemély számára általa kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapokat, és az egyes kifizetett (juttatott) bevételeket terhelő adóelőleget – az (1) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – az adóelőleg-alapok így meghatározott összege alapján a (4)–(5) bekezdés szerint állapítja meg (göngyölítéses módszer).

(3) A magánszemély a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot az APEH által a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal teszi meg. A magánszemély e nyilatkozatában feltünteti adóterhet nem viselő járandósága(i) várható éves összegét is.

(4) A göngyölítéses módszer alkalmazása esetén a bevételt terhelő adóelőleg – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az adóelőleg-alapok összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve a kifizető által kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján már megállapított adóelőlegek összegével.

(5) Ha a magánszemély nyilatkozatában feltüntette adóterhet nem viselő járandósága(i) várható éves összegét is, vagy a kifizető adóterhet nem viselő járandóságo(ka)t is fizet ki (juttat) a magánszemély részére, akkor a göngyölítéses módszer alkalmazása esetén a bevételt terhelő adóelőleg megállapításához az adóelőleg-alapok összegéhez hozzá kell adni az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegét is. Ilyenkor a bevételt terhelő adóelőleg – az (1) és (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az adóelőleg-alapok megnövelt összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve

a) a kifizető által kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján már megállapított adóelőlegek összegével, valamint

b) az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegére az adótábla szerint meghatározott várható számított adóval.

(6) Az (1)–(5) bekezdésben foglaltaktól eltérően a kifizető által a magánszemély részére a 6. számú mellékletben felsorolt termék ellenértékeként kifizetett bevételt terhelő adóelőleg:

a) élő állat vagy állati termék értékesítésének ellenértékeként kifizetett (juttatott) bevétel esetében a bevétel 4 százaléka;

b) az a) pontban nem említett termék értékesítésének ellenértékeként kifizetett (juttatott) bevétel esetében a bevétel 12 százaléka.

(7) A magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést terhelő adóelőleg egyenlő a bevétel és az adótábla szerinti legalacsonyabb adókulcs felének szorzatával.

(8) A kifizető a bevételt terhelő adóelőleget levonja, valamint a kifizetés (a juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig megfizeti, továbbá az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint bevallja.

(9) Amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőség, az adóköteles bevételről kiállított igazoláson a kifizető feltünteti a le nem vont adóelőleg összegét, és felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét a magánszemély köteles a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni. A kifizető az adóelőleg le nem vont részéről az adóévet követően, az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig magánszemélyenként, negyedéves bontásban adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére.

(10) A következő adózók az (1)–(9) bekezdés rendelkezéseit csak annyiban alkalmazzák, amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik:

a) a munkáltató a vele munkaviszonyban álló magánszemély részére kifizetett (juttatott) bevételt,

b) a magánszemély részére bért (is) kifizető (juttató) kifizető (a bér kifizetője) a magánszemély részére kifizetett (juttatott) bevételt,

c) a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a tevékenységében személyesen közreműködő tagja részére kifizetett (juttatott) bevételt

terhelő adóelőleggel összefüggő adókötelezettségei teljesítése során.

A munkáltató, a bér kifizetője és a társas vállalkozás (a polgári jogi társaság) adókötelezettségei

48. § (1) A munkáltató, a bér kifizetője a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében kiszámítja az adott havi rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adó egytizenketted részét. Munkaviszonyból származó rendszeres bevétel minden olyan nem önálló tevékenységből származó bevétel, amely a magánszemélyt munkaviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben a kifizetés (juttatás) időpontjában hatályos jogszabály vagy szerződés alapján havonta illeti meg.

(2) Ha a magánszemély a munkaviszonyból származó rendszeres bevétel mellett adóterhet nem viselő járandóságo(ka)t is szerez a munkáltatótól, a bér kifizetőjétől vagy adóterhet nem viselő járandósága(i) havi összegéről nyilatkozik a munkáltató, a bér kifizetője részére, akkor a munkáltató, a bér kifizetője – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében

a) kiszámítja az adott havi rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és az adott havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) összegének tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adót, majd

b) az a) pont szerinti várható számított adóból levonja az adott havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) tizenkétszeresének az adótábla szerint kiszámított adóját, és

c) a b) pont szerinti különbséget elosztja tizenkettővel.

(3) Ha a munkáltató, a bér kifizetője a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt egy hónapon belül több részletben fizeti ki (juttatja), a havi tényleges bevétel megállapítása után kell az (1)–(2) bekezdés rendelkezései szerint eljárnia. A munkáltató, a bér kifizetője azonban a korábbi hóközi kifizetés (juttatás) során jogosult az ezen kifizetésre (juttatásra) eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hó végi elszámolásig visszatartani.

(4) Ha a munkáltató, a bér kifizetője a több hónapra járó munkaviszonyból származó rendszeres bevételt egyszerre fizeti ki (juttatja), úgy kell eljárnia, mintha a bevételt a magánszemély havonként szerezte volna meg. E rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a munkáltató, a bér kifizetője az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(5) A munkáltató, a bér kifizetője az általa kifizetett (juttatott) munkaviszonyból származó nem rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében

a) a megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap tizenkétszereséhez hozzáadja a nem rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alapot, majd

b) az a) pont szerinti összegre kiszámítja az adótábla szerint várható számított adót, és

c) a b) pont szerinti várható számított adóból levonja a megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adót.

Munkaviszonyból származó nem rendszeres bevétel minden olyan nem önálló tevékenységből származó bevétel, amely a magánszemélyt munkaviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben illeti meg, de nem minősül munkaviszonyból származó rendszeres bevételnek (e körbe tartozik különösen a tizenharmadik havi illetmény, valamint a nem havonta elszámolt jutalom, prémium, a szabadságmegváltás és az üdülési hozzájárulás).

(6) Ha a magánszemély a munkaviszonyból származó nem rendszeres bevétel mellett adóterhet nem viselő járandóságo(ka)t is szerez a munkáltatótól, a bér kifizetőjétől vagy adóterhet nem viselő járandósága(i) havi összegéről nyilatkozik a munkáltató, a bér kifizetője részére, akkor a munkáltató, a bér kifizetője – az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a nem rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében

a) a megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és a megelőző havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) összegének tizenkétszereséhez hozzáadja a nem rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alapot, majd

b) az a) pont szerinti megemelt összegre kiszámítja az adótábla szerint várható számított adót, és

c) a b) pont szerinti várható számított adóból levonja a megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és a megelőző havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) összegének tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adót.

(7) A munkáltató, a bér kifizetője az (1)–(6) bekezdés rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával állapíthatja meg az általa kifizetett (juttatott), az (1)–(6) bekezdésben nem említett bevételt terhelő adóelőleget is.

(8) A munkáltató, a bér kifizetője a magánszemély nyilatkozata alapján – az (1)–(7) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása helyett – jogosult a göngyölítéses módszer alkalmazásával eljárni az adóelőleg kiszámításánál, ha valószínűsíti, hogy ezáltal az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető.

(9) A társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a tagja részére annak személyes közreműködésére tekintettel vagy azzal összefüggésben kifizetett (juttatott) nem önálló tevékenységből származó bevételt terhelő adóelőleg kiszámításakor az (1)–(6) bekezdés rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával jár el, ha ezt tagja a kifizetést (a juttatást) megelőzően tett nyilatkozatában kéri. A magánszemély e nyilatkozatot akkor teheti meg, ha a nyilatkozattétel napján nem áll munkaviszonyban. Ha a magánszemély több társas vállalkozás, polgári jogi társaság tevékenységében működik személyesen közre, akkor közülük egy részére tehet ilyen nyilatkozatot.

(10) A társadalombiztosítási igazgatási szerv által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást és a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemélyt e jogviszonyára tekintettel megillető illetményt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében – az (1)–(7) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a kifizető

a) a bevételt elosztja annyival, ahány napra a kifizetés vonatkozik, és e hányadost megszorozza 365-tel, majd

b) az a) pont szerinti szorzatra kiszámítja az adótábla szerint várható számított adót, amelyet eloszt 365-tel, és

c) a b) pont szerinti hányadost megszorozza annyival, ahány napra a kifizetés vonatkozik.

(11) A bevételt terhelő adóelőleg az (1)–(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg, csökkentve (legfeljebb annak mértékéig) a (12)–(14) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott összeggel.

(12) A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál az (1)–(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeget csökkenti:

a) a magánszemély által legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozat alapján a havi adójóváírás, amely – figyelemmel az adójóváírásra irányadó rendelkezésekre is – az adott havi bér(ek összegének) 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9000 forint, amíg a munkáltató, a kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege – az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve – nem haladja meg a jogosultsági határt;

b) a magánszemély által legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozat alapján havi 540 forint kiegészítő adójóváírás, feltéve, hogy az adott havi bér(ek összege) az 50 ezer forintot meghaladja, de nem több 60 ezer forintnál, amíg a munkáltató, kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege – az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve – nem haladja meg a kiegészítő jogosultsági határt;

c) a kifizetést (a juttatást) megelőzően a magánszemély által önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba tagdíj címén befizetett és – a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal és a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal – igazolt összeg 30 százaléka, de adóévenként legfeljebb összesen a 35. § (2) bekezdése szerint meghatározott összeg; nincs szükség a tagdíj összegének igazolására, ha a munkáltató, a kifizető közreműködik a tagdíj levonásában és befizetésében;

d) a kifizetést (a juttatást) megelőzően a magánszemély által magánnyugdíjpénztárba a saját tagdíját kiegészítő összeg címén befizetett és – a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal és a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal – igazolt összeg 30 százaléka; nincs szükség a tagdíj összegének igazolására, ha a munkáltató, a kifizető közreműködik a tagdíj levonásában és befizetésében;

e) a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta 2000 forint; a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni.

(13) Az (1)–(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított, a (12) bekezdés rendelkezései szerint csökkentett összeget az adóelőleg megállapításánál tovább csökkenti a családi kedvezményre jogosult magánszemélyt az adott jogosultsági hónapra megillető családi kedvezmény, feltéve, hogy

a) a családi pótlékot a munkáltató, a kifizető folyósítja a jogosult részére, valamint a jogosult a kifizetés (a juttatás) időpontjáig nem nyilatkozott arról, hogy a családi kedvezményt más jogosult kívánja érvényesíteni az adóelőleg megállapításánál, vagy

b) a jogosult legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozatában kéri a családi kedvezménynek az adóelőleg megállapításánál történő érvényesítését.

(14) Ha a családi kedvezményre több magánszemély jogosult, akkor a jogosultak a (13) bekezdés szerinti nyilatkozatot közösen teszik meg. A jogosultak e nyilatkozatban meghatározhatják, hogy az őket jogosultsági hónaponként együttesen megillető családi kedvezményt a munkáltató(k), a kifizető(k) az adóelőleg megállapításánál milyen megosztásban vegye (vegyék) figyelembe. A nyilatkozat legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) minden jogosult nevét és adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes azonosító adatait);

b) minden eltartott nevét és adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes azonosító adatait), magzat (ikermagzat) esetében a várandóság tényére vonatkozó kijelentést;

c) minden jogosult munkáltatójának nevét (elnevezését) és adószámát, míg munkáltató hiányában az erre vonatkozó kijelentést;

d) minden jogosult munkáltatójának a nyilatkozatban foglaltak tudomásul vételét igazoló kijelentését.

(15) A magánszemély a (8)–(9) és (12)–(14) bekezdés szerinti nyilatkozatát az APEH által a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal teszi meg. A nyilatkozat tartalmát érintő bármely változás esetén a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatkozatot tenni.

(16) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló vagy a polgári szolgálat teljesítését megkezdő magánszemély részére kifizetett (juttatott) bevétel(eke)t terhelő adóelőleget a munkáltató, a bér kifizetője úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) állapította volna meg.

(17) A munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítés, továbbá állami végkielégítés esetében a bevételt terhelő adóelőleg – az (1)–(16) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a bevétel 20 százaléka.

(18) A munkáltató, a bér kifizetője az általa kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleget akkor is köteles a kifizetés (a juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig megfizetni, ha a levonásra bármely okból nem volt lehetőség. A munkáltató, a bér kifizetője a le nem vont, de általa megfizetett adóelőleget a magánszeméllyel szembeni követelésként veszi nyilvántartásba, és e követelését beszámíthatja a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe. A magánszemélyt megillető munkaviszonyból származó rendszeres bevétel esetében a beszámításra csak olyan mértékig kerülhet sor, hogy a beszámítást követően kifizetendő összeg elérje a hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 50 százalékát.

(19) A társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a tevékenységében személyesen közreműködő tagja részére kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleg tekintetében a (18) bekezdés rendelkezései szerint jár el.

(20) Amennyiben az (1)–(19) bekezdés eltérően nem rendelkezik, a munkáltató, a bér kifizetője, valamint a társas vállalkozás és a polgári jogi társaság az adóelőleggel összefüggő adókötelezettségei teljesítése során a 46–47. § rendelkezéseit alkalmazza.

A magánszemély adókötelezettségei

49. § (1) A magánszemély negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig megállapítja a bevételt terhelő adóelőleget, ha a negyedévben olyan bevételt szerez, amelynek alapján meghatározott jövedelem az összevont adóalap részét képezi. Nem terheli e kötelezettség a magánszemélyt, ha a bevételt terhelő adóelőleg megállapítására a kifizető, a munkáltató köteles.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem terheli adóelőleg:

a) a mezőgazdasági őstermelő által megszerzett őstermelői tevékenységből származó bevételt, amíg annak összege az adóévben nem haladja meg az egyszerűsített bevallási nyilatkozat megtételére jogosító értékhatárt (ha azonban meghaladja, akkor az adóelőleg-alapot az adóévben megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján kell meghatározni);

b) az adóterhet nem viselő járandóságot.

(3) Az adóelőleg alapja (az adóelőleg-alap):

a) önálló tevékenységből származó bevétel esetében – a magánszemély döntése szerint – vagy a bevételből e törvény rendelkezései szerint a jövedelem megállapításánál elszámolható költség levonásával megállapított rész, vagy a bevétel 90 százaléka;

b) nem önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevétel, csökkentve a bevételből a magánszemély által megfizetett, a szakszervezet által kiállított bizonylattal igazolt szakszervezeti tagdíjjal;

c) olyan bevétel esetében, amelynek összege az egyéb jövedelem megállapításakor az e törvényben meghatározott értékkel (összeggel) csökkenthető, a bevételből ezen érték (összeg) levonásával megállapított rész;

d) az e törvény szerint költségként elszámolható kiadás fedezetére szolgáló bevétel (költségtérítés) esetében – az a)–c) pontban foglaltaktól eltérően a bevételből az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) figyelembevételével meghatározott rész, míg ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege (önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a bevétel 90 százaléka); önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a magánszemély – az előző rendelkezések alkalmazása helyett – választhatja, hogy az adóelőleg alapja a bevételből e törvény rendelkezései szerint a jövedelem megállapításánál elszámolható költség levonásával megállapított rész;

e) az a)–d) pontban nem említett bevétel esetében a bevétel.

(4) Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely, önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításánál költséget vont le, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ilyen bevétele alapján sem határozhatja meg a jövedelmet a 10 százalék költséghányad levonásával.

(5) A magánszemély által megszerzett bevételt terhelő adóelőleg a (6)–(9) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg, csökkentve (legfeljebb az említett összeg mértékéig) a (10)–(11) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott összeggel.

(6) A magánszemély, ha az adóévben nem kifizetőtől, munkáltatótól szerez bevételt, az adóév elejétől összesíti az adóévben ily módon megszerzett bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapokat, és az egyes megszerzett bevételeket terhelő adóelőleget az adóelőleg-alapok így kiszámított összege alapján állapítja meg. Az adóelőleg az adóelőleg-alapok így meghatározott összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve az adóévben megszerzett bevétel(ek) alapján a magánszemély által már megállapított adóelőleg(ek) összegével.

(7) Ha a magánszemély – a (6) bekezdésben foglalt feltételek szerint megszerzett bevétel mellett – az adóévben adóterhet nem viselő járandóságot is szerez, akkor a megszerzett más bevételt terhelő adóelőleg megállapításához az adóelőleg-alapok összegéhez hozzá kell adni az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegét is. Ilyenkor a bevételt terhelő adóelőleg – a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az adóelőleg-alapok megnövelt összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve

a) az adóévben megszerzett bevétel(ek) alapján a magánszemély által már megállapított adóelőleg(ek) összegével, valamint

b) az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegére az adótábla szerint meghatározott várható számított adóval.

(8) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a negyedévre általa költségként elszámolt vállalkozói kivét tekintetében a (6)–(7) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával jár el oly módon, hogy a vállalkozói kivét teljes összegét adóelőleg-alapnak tekinti, valamint azt is hozzáadja a negyedévben megszerzett más bevétele(i) alapján meghatározott adóelőleg-alap(ok)hoz.

(9) Tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő őstermelői tevékenységből származó bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint – így különösen az adóévben a negyedév végéig felmerült költségeket, az értékcsökkenési leírás időarányos részét és az őstermelői tevékenység révén keletkezett elhatárolt veszteséget figyelembe véve – meghatározott őstermelői tevékenységből származó jövedelem. A bevételt terhelő adóelőleg – a (6)–(7) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az így meghatározott adóelőleg-alapra az adótábla szerint várható számított adónak az a része, amely meghaladja az őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már megállapított adóelőleg(ek) és az őstermelői adókedvezmény összegét.

(10) A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál a (6)–(9) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeget csökkenti:

a) a negyedévben önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély által tagdíj címén befizetett és – a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal és a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal – igazolt összeg 30 százaléka, de adóévenként legfeljebb összesen a 35. § (2) bekezdése szerint meghatározott összeg;

b) a negyedévben magánnyugdíjpénztárba a magánszemély által a saját tagdíját kiegészítő összeg címén befizetett és – a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal és a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal – igazolt összeg 30 százaléka;

c) a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta 2000 forint; a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni;

d) a negyedév jogosultsági hónapjaira a magánszemélyt jogosultként megillető családi kedvezmény.

(11) A magánszemély a (10) bekezdésben meghatározott kedvezményt az adóelőleg megállapításánál csak annyiban veheti figyelembe, amennyiben azt más adózó (munkáltató, kifizető, jogosult) az adóelőleg megállapításánál nem érvényesíti.

(12) Átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő őstermelői tevékenységből származó bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint meghatározott őstermelői tevékenységből származó jövedelem. A bevételt terhelő adóelőleg – az (5)–(7), (10)–(11) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az így meghatározott adóelőleg-alapra várható átalányadónak az a része, amely meghaladja az őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már megállapított adóelőleg(ek) összegét.

(13) Vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele (ide nem értve a vállalkozói kivétet) esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint – így különösen az adóévben a negyedév végéig felmerült vállalkozói költségeket, az értékcsökkenési leírás időarányos részét és az egyéni vállalkozói tevékenység révén keletkezett elhatárolt veszteséget figyelembe véve – meghatározott vállalkozói adóalap. A bevételt terhelő adóelőleg az (5)–(7), (10)–(11) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az így meghatározott adóelőleg-alap 16 százalékának az a része, amely meghaladja

a) a vállalkozói bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már megállapított adóelőleg(ek), valamint

b) az egyéni vállalkozót – az adóévben már megfizetett, igazolt kamat alapján – a negyedév végéig megillető kisvállalkozások adókedvezménye

összegét.

(14) Átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint meghatározott jövedelem (átalányadó-alap). A bevételt terhelő adóelőleg – az (5)–(7), (10)–(11) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az így meghatározott adóelőleg-alapra várható átalányadónak az a része, amely meghaladja a vállalkozói bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már megállapított adóelőleg(ek) összegét.

(15) A magánszemély a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizeti a negyedévben megszerzett bevétele alapján

a) általa megállapított adóelőleget;

b) a kifizető által megállapított, de le nem vont, a kifizető által kiállított igazoláson feltüntetett adóelőleget, ha annak megfizetésére a kifizető nem köteles.

(16) Nem kell a (15) bekezdés szerinti adóelőleget megfizetni, amíg annak összege az adóév elejétől összesítve nem haladta meg a 10 000 forintot.

(17) A magánszemély adóbevallásában negyedéves bontásban bevallja azt az adóelőleget, amelynek megfizetésére a (15)–(16) bekezdés rendelkezései szerint a negyedévben maga köteles.

(18) Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor tett nyilatkozatában költség figyelembevételét kérte és a nyilatkozat alapján az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség(ek) meghaladja (meghaladják) az összevont adóalap megállapításánál e törvény rendelkezései szerint az adóbevallásban elszámolt igazolt költsége(ke)t, akkor a különbözet 12 százalékát (költségkülönbözet alapján meghatározott adó) köteles az adóévre vonatkozó bevallásában megállapítani és bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a különbözet nem haladja meg az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség(ek összegének) 5 százalékát.

(19) Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításánál a göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, és utóbb az adóév során összevont adóalapja meghaladja az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét, akkor az említett értékhatár túllépését követő 15 napon belül köteles befizetni az adóhatósághoz azt az összeget, amennyivel az adóévben a túllépésig a kifizetői adóelőleg-levonás szabályai szerint kifizetett (juttatott) összes bevétele alapján meghatározott adóelőleg-alapnak az adótábla szerinti legmagasabb adókulcsnak (százalékos adómértéknek) a szorzata meghaladja a kifizető(k) által az adóév során ezen bevételek után megállapított adóelőlegek összegét. Ha a magánszemély a különbözetet az említett időpontig nem fizeti meg, akkor a különbözet 12 százalékát (adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó) köteles az adóévre vonatkozó bevallásában megállapítani és bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.”

24. § Az Szja tv. 49/A. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a § a következő (4)–(7) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó az egyéni cég átalakulása esetén

a) a végleges átalakulási vagyonmérlegében a számvitelről szóló törvény előírásai szerint kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözetet az átalakulás napján megszerzett vállalkozói bevételként számolja el;

b) az átalakulás napjára vonatkozóan e törvény rendelkezései szerint, de a tevékenység megszüntetésére irányadó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával megállapítja a vállalkozói adóalapot és a vállalkozói osztalékalapot, valamint a vállalkozói személyi jövedelemadót és vállalkozói osztalékalap utáni adót;

c) a b) pontban említett adókat a soron kívüli adóbevallás benyújtására az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig megfizeti, valamint a b) pontban említett jövedelmeket és adókat az adóévre vonatkozó adóbevallásában bevallja.

(3) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó az egyéni cég átalakulása esetén az átalakulás napjára vonatkozóan a vállalkozói osztalékalapot – a (2) bekezdésben meghatározottak mellett – e törvénynek a tevékenység megszüntetésére irányadó rendelkezései szerint is megállapítja. A vállalkozói osztalékalap megállapítása során ilyenkor vállalkozói személyi jövedelemadóként a megszűnés szabályai nélkül meghatározott vállalkozói adóalapot terhelő adót veszi figyelembe.

(4) Ha a (3) bekezdés szerint megállapított vállalkozói osztalékalap meghaladja a (2) bekezdés szerint megállapított vállalkozói osztalékalapot, a különbözetet a jogutód gazdasági társaságban szerzett értékpapír megszerzésére fordított érték részeként nem lehet figyelembe venni.

(5) Ha a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint elkészített végleges vagyonmérleg és az azt alátámasztó vagyonleltár alapján megállapítható, hogy az egyéni cég átalakulása révén az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó által – e törvény rendelkezései szerint egyéni vállalkozói tevékenységével összefüggésben – az átalakulás napjára elkészített leltárban e törvény rendelkezései szerint feltüntetett összes eszköz nem került a jogutód gazdasági társaság tulajdonába, akkor az át nem adott eszközök együttes vagyonértékelés szerinti értékének az a része, amely nem haladja meg a vállalkozói osztalékalapok (4) bekezdés szerint meghatározott különbözetét, a magánszemély jövedelmének minősül. E jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. A magánszemély e jövedelmet és az adót soron kívüli adóbevallásában megállapítja és bevallja, valamint az adót a soron kívüli bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.

(6) A (2)–(5) bekezdésben foglaltak értelemszerűen irányadóak akkor is, ha az egyéni vállalkozó ügyvédi tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként folytatja azzal, hogy az adóbevallást a tagi jogviszony keletkezését megelőző napra vonatkozóan kell elkészíteni.

(7) Nem kell a tevékenység megszűnésére irányadó rendelkezéseket alkalmazni, ha a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozó e tevékenységét cselekvőképességének elvesztését követően a nevében és javára törvényes képviselője folytatja. Ha a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozó e tevékenységét halála után özvegye vagy örököse folytatja, akkor – az egyéni vállalkozó tevékenységét folyamatosnak tekintve – úgy kell eljárni, mintha az adóévben az elhunyt egyéni vállalkozó által megszerzett vállalkozói bevételt és elszámolt vállalkozói költséget kizárólag az özvegy, az örökös szerezte volna meg, illetve számolta volna el, feltéve, hogy az özvegy, illetve az örökös a tevékenység folytatásának szándékát három hónapon belül bejelenti az adóhatóságnak. Az elhunyt egyéni vállalkozó által az adóévben költségként elszámolt vállalkozói kivétet ilyenkor is kizárólag az elhunyt által megszerzett önálló tevékenységből származó jövedelemnek kell tekinteni, de annak összegét – e törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – az özvegy, illetve az örökös figyelembe veszi a vállalkozói adóalap és vállalkozói osztalékalap, valamint az e jövedelmeket terhelő adó összegének megállapításánál.”

25. § (1) Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének a), c)–d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő e) és f) ponttal egészül ki:

[A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel – legfeljebb annak mértékéig – csökkenthető:]

a) a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel, a szakképző iskolai tanulóval kötött – jogszabályban meghatározott – tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 20 százalékával, ha a szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzi a gyakorlati képzést, minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 12 százalékával;”

c) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében felmerült kiadásból – ide nem értve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy más egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján felmerült kiadást – az adóévben költségként elszámolt összeggel, vagy – az egyéni vállalkozó választása szerint, ha a kiadást az adóévben beruházási költségként számolta el – a kiadás alapján állományba vett nem anyagi jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás összegével, bármely esetben, feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt; a felsőoktatási intézmény vagy a Magyar Tudományos Akadémia által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében lévő területen működő és ott alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést végző egyéni vállalkozó – a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózó kivételével – az előző rendelkezés alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát (de legfeljebb 50 millió forintot) veheti figyelembe, amelynek a (9) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül;

d) a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál évi 30 millió forinttal, de legfeljebb a (12) bekezdés rendelkezésében meghatározott összeggel (kisvállalkozói kedvezmény); az egyéni vállalkozó által az adóévben érvényesített kisvállalkozói kedvezmény és a (9) bekezdésben meghatározott adókulcs szorzata az állami támogatásokra irányadó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül;

e) a helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint általa megfizetett helyi iparűzési adó révén e törvény rendelkezéseinek megfelelően az adóévben elszámolt vállalkozói költség 25 százalékával, feltéve, hogy az adóév utolsó napján nincs köztartozása;

f) az egyéni vállalkozó belföldi pénzforgalmi bankszámláján fennálló számlakövetelésből az adóévben lekötött, az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatott összeg, de legfeljebb az adóévben megszerzett vállalkozói bevétel(ek) összegéből az adóévben elszámolt vállalkozói költségek összegét meghaladó rész 25 százaléka és legfeljebb adóévenként 500 millió forint (fejlesztési tartalék).

(2) Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[Az elhatárolt veszteség – figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is – a következők szerint számolható el:]

a) Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó bármely későbbi adóév (de legkésőbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének adóéve) vállalkozói jövedelmével szemben – döntése szerinti megosztásban – elszámolhatja. A vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély tevékenységének időszaka alatt elhatárolt veszteséget özvegye vagy örököse az egyéni vállalkozóra irányadó rendelkezések szerint számolhatja el, ha az elhunyt magánszemély tevékenységét folytatja, feltéve, hogy a tevékenység folytatásának szándékát három hónapon belül bejelentette az adóhatóságnak.”

c) Az adóév elhatárolt veszteségét a más adóév(ek)ről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a keletkezésük sorrendjét kell követni.”

(3) Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az elhatárolt veszteség – figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is – a következők szerint számolható el:]

d) Az a) és e) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét követő negyedik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható, ha az egyéni vállalkozó

da) adóévi vállalkozói bevétele nem éri el a vállalkozói jövedelem meghatározásánál elszámolt költség 50 százalékát, vagy

db) vállalkozói tevékenysége alapján a megelőző két adóévben is veszteséget határolt el.

Az engedély iránti kérelmet az adóévre vonatkozó bevallás, önellenőrzés esetén az önellenőrzési lap benyújtásával egyidejűleg, ellenőrzés esetén a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, felügyeleti intézkedés vagy az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése esetén az eljárás jogerős befejezését követő 15 napon belül kell benyújtani; e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az elhatárolt veszteség elháríthatatlan külső ok miatt keletkezett, vagy ha az egyéni vállalkozó a veszteség elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az előírt határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni.”

(4) Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az elhatárolt veszteség – figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is – a következők szerint számolható el:]

e) A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét – az a) pontban foglaltaktól függetlenül – az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az a)–d) pont rendelkezései alkalmazhatók.”

(5) Az Szja tv. 49/B. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal), akkor az (1)–(7) bekezdés szerint megállapított jövedelmet úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a jövedelem külföldön adóztatható részét, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.”

(6) Az Szja tv. 49/B. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(11) Amennyiben a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évét követő negyedik adóév utolsó napjáig a (14) bekezdés rendelkezéseiben említett esetek bármelyike bekövetkezik (kivéve, ha annak oka a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belüli visszaadás), az ott meghatározott összeg kétszeresének 16 százaléka növeli a (9)–(10) bekezdés szerint megállapított adót.”

(7) Az Szja tv. 49/B. §-a (12) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(12) A kisvállalkozói kedvezmény nem lehet több a vállalkozói bevételnek a vállalkozói költséget meghaladó részénél. A kisvállalkozói kedvezmény legfeljebb a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, korábban üzembe nem helyezett, kizárólag üzemi célú egyes tárgyi eszközök, nem anyagi javak adóévi együttes beruházási költsége (ideértve az ilyen eszköz beszerzésére, előállítására fordított, az adóévben költségként elszámolt kiadást is), továbbá a vállalkozói tevékenységet közvetlenül szolgáló ingatlan adóévben felmerült, az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadásként elszámolt felújítási költsége. E rendelkezés alkalmazásakor a tárgyi eszközök közül az ingatlan, valamint a leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai szerinti gép, berendezés, felszerelés, jármű, míg a nem anyagi javak közül a szellemi termék vehető figyelembe. E rendelkezés alkalmazásakor a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, valamint az üzemkörön kívüli ingatlan és az ültetvény alapján beruházási költség nem vehető figyelembe. A kisvállalkozói kedvezményt nem érvényesítheti a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózó. A kisvállalkozói kedvezmény nem érvényesíthető a szállítási tevékenységet végző adózó nemzetközi szállítási tevékenységéhez használt tárgyi eszköze beruházási költségére.”

(8) Az Szja tv. 49/B. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(15) Ha az adóévi vállalkozói adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amelyre vonatkozóan a magánszemély külföldön a személyi jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, akkor – ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik – a (9)–(10) bekezdés rendelkezései szerint megállapított vállalkozói személyi jövedelemadót csökkenti a jövedelemre külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb az e jövedelemre az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó szerint kiszámított adó. Az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó a (9)–(10) bekezdés rendelkezései szerint megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó, osztva a vállalkozói adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.”

(9) Az Szja tv. 49/B. §-ának (16) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(16) Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló lekötött számlakövetelést a lekötés adóévét követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költség nyilvántartásában rögzített – beruházási kiadás(ok) összegének megfelelően oldhatja fel (ideértve a lekötés megszűnését is, ha azzal egyidejűleg nem történik meg az összeg ismételt lekötése), kivéve, ha megállapítja

a) a feloldott rész után a (9) bekezdésnek a lekötés adóévében hatályos rendelkezései szerinti mértékkel a vállalkozói személyi jövedelemadót, valamint

b) a feloldott résznek az a) pont szerinti vállalkozói személyi jövedelemadót meghaladó része után 35 százalékos mértékkel a vállalkozói osztalékalap utáni adót, továbbá az a)–b) pontban említett adókat – önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten – az önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló számlakövetelésnek a lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig fel nem oldott része után az a)–b) pont szerinti adókat a negyedik adóévet követő év első hónapjában megállapítja, és azokat – önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten – az önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával megfizeti. Az előző rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból (ide nem értve halálát, ha tevékenységét özvegye vagy örököse nem folytatja) megszűnik, azzal, hogy ilyenkor az említett adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló számlakövetelés lekötéséről és annak feloldásáról olyan külön nyilvántartást vezet, amelynek alapján megállapítható a lekötött és a feloldott összeg, valamint a feloldás alapjául szolgáló beruházási kiadás(ok) teljesítésének időpontja és összege, vagy a feloldás miatt fizetendő, késedelmi pótlékkal növelt adók összege.”

26. § Az Szja tv. 51. §-a (1) bekezdésének második és harmadik mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek a vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez költségei fedezetére vagy fejlesztési célra jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő támogatás. A magánszemély az e bevételével összefüggő adókötelezettségeit az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint teljesíti.”

27. § Az Szja tv. 53. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tevékenységek a következők:

a) ipari és mezőgazdasági termék-előállítás, építőipari kivitelezés;

b) növénytermelési, állattenyésztési, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01.4, 01.5, 02.02),

kivéve:

– valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás;

c) halászati szolgáltatás (SZJ 05.01.1), haltenyésztési szolgáltatás (SZJ 05.02.1),

kivéve:

– halászati bérmunka (SZJ 05.01.10.1),

– haltenyésztési bérmunka (SZJ 05.02.10.1);

d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 15–37),

kivéve:

– valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás, termék-előállítás,

– kiadói tevékenység (SZJ 22.1),

– egyéb sokszorosítás (SZJ 22.3);

e) építőipari szolgáltatás (SZJ 45);

f) gépjárműjavítás (SZJ 50.20), fogyasztási cikk javítása (SZJ 52.7), bútorjavítás és restaurálás (SZJ 36.1-ből), hangszer javítása, karbantartása (SZJ 36.30.92), háztartási forróvíztároló javítása (SZJ 45.33.11-ből), professzionális sportberendezés javítása (SZJ 36.40.92-ből);

g) a taxiszolgáltatásból (SZJ 60.22.11) a helyi, közúti teherszállítás (SZJ 60.24);

h) irodagép-, számítógép-javítás (SZJ 72.50);

i) fényképészet (SZJ 74.81);

j) mosás, tisztítás (SZJ 93.01.1), fodrászat, szépségápolás (SZJ 93.02), állatkozmetika (SZJ 93.05.11);

k) az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység, kiskereskedelmi tevékenység.”

28. § Az Szja tv. 55. §-a a következő (2)–(3) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a § jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre módosul:

„(2) Ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal), akkor az átalányadó az (1) bekezdés szerint kiszámított összeg, csökkentve a telephelynek (az állandó bázisnak) betudható, külföldön adóztatható bevétel alapján az 53. § rendelkezései szerint kiszámított évi jövedelemre az (1) bekezdés szerint meghatározott összeggel, feltéve, hogy nemzetközi szerződés a mentesítés módszerének alkalmazását írja elő.

(3) Ha az 53. § rendelkezései szerint kiszámított jövedelem alapjául szolgáló vállalkozói bevételnek olyan bevétel is részét képezi, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozó külföldön a személyi jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, akkor – ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik – az (1) bekezdés szerint kiszámított átalányadót csökkenti a bevétel alapján meghatározott jövedelemre külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb a bevétel alapján az 53. § rendelkezései szerint kiszámított évi jövedelemre az (1) bekezdés szerint meghatározott összeg.”

29. § Az Szja tv. 58. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és egyidejűleg a § a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Nem alkalmazhatók az (1)–(7) bekezdés rendelkezései akkor, ha az ingó vagyontárgy átruházása rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység (gazdasági tevékenység) keretében történik. Ekkor az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(9) Nem alkalmazhatók az (1)–(7) bekezdés rendelkezései az ingó vagyontárgy átruházásából származó bevételnek arra a részére, amely meghaladja az ingó vagyontárgynak a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét.”

30. § Az Szja tv. a következő 63/A. §-sal egészül ki:

„63/A. § (1) Nem alkalmazhatók a 60–63. § rendelkezései, ha az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházása rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység (gazdasági tevékenység) keretében történik. Ekkor az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) Nem alkalmazhatók a 60–63. § rendelkezései az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételnek arra a részére, amely meghaladja az ingatlannak, a vagyoni értékű jognak a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét.”

31. § Az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének a) és i) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(E törvény alkalmazásában kamat:)

a) a takarékbetétről szóló törvényerejű rendeletben meghatározott takarékbetétre fizetett (jóváírt) hozam (nyereménybetét esetében ideértve a sorsolás eredményétől függő nyereményt is);”

i) a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból származó bevétel, ha a biztosítás díját a magánszemély vagy javára más magánszemély fizette, vagy ha az adóköteles biztosítási díjnak minősült, továbbá a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás, valamint a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatásából származó bevétel; nem tekinthető azonban a bevétel kamatnak, ha a biztosításra befizetett díj(ak) akár csak egy része az 1. számú melléklet 6.3. alpontja szerint adómentes volt;”

32. § (1) Az Szja tv. 69. §-ának (1)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Természetbeni juttatás:

a) a kifizető által magánszemélynek adott reprezentáció és üzleti ajándék;

b) a kifizető által egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatás körülményei alapján a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett bevételt; e rendelkezést kell különösen alkalmazni a kifizető által több magánszemély számára szervezett rendezvény, esemény keretében nyújtott vendéglátás (étel, ital), a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (pl. utazás, szállás, szabadidőprogram) esetében, ha az nem minősül reprezentációnak; a kifizető rosszhiszemű eljárása esetén az adómegállapítási (adóelőleg-megállapítási) kötelezettség elmulasztása miatt kiszabható mulasztási bírság a természetbeni juttatás formájában juttatott jövedelem 50 százaléka;

c) a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel;

d) a munkáltató által – a c) pontban foglaltaktól függetlenül is – valamennyi munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, feltéve, hogy a termék megszerzése, illetve a szolgáltatás igénybevétele minden munkavállaló számára ténylegesen is elérhető; e rendelkezést kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a munkáltató elhunyt munkavállalói közeli hozzátartozója, valamint szakképző iskolai tanulók, kötelező szakmai gyakorlatuk ideje alatt a hallgatók, továbbá – volt munkáltatóként (annak jogutódjaként) – nyugdíjban részesülő magánszemélyek részére juttat az említettek szerint adóköteles bevételt; az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő eszköz csak e törvény külön rendelkezése alapján minősül természetbeni juttatásnak akkor is, ha a juttatás körülményei egyebekben megfelelnek az előző rendelkezésekben foglaltaknak;

e) a munkáltató által – a c)–d) pontban foglaltaktól függetlenül is – több munkavállaló részére a kollektív szerződésben rögzítetten, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatásra jogosultak körét a kollektív szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg; e rendelkezés alkalmazásában a munkavállalóval esik egy tekintet alá az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá – ha volt munkáltatója (annak jogutódja) nyújtja részére e szolgáltatást – a nyugdíjban részesülő magánszemély is; az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő eszköz csak e törvény külön rendelkezése alapján minősül természetbeni juttatásnak akkor is, ha a juttatás körülményei egyebekben megfelelnek az előző rendelkezésekben foglaltaknak;

f) a kifizető által – a c)–e) pontban foglaltaktól függetlenül is – a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel;

g) a kifizető által – a c)–e) pontban foglaltaktól függetlenül is – a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekk ellenértékéből adott engedmény formájában a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel;

h) a kifizető által – a c)–e) pontban foglaltaktól függetlenül is – sporttevékenység végzéséhez nyújtott ingyenes vagy kedvezményes szolgáltatás (ideértve a kizárólag ilyen szolgáltatás igénybevételére jogosító utalványt is) révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel;

i) a kifizető által – a c)–e) pontban foglaltaktól függetlenül is – személyszállítási szolgáltatás ingyenes vagy kedvezményes biztosítása révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel;

j) a kifizető által üzletpolitikai (reklám) célból ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén több magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel, ha az nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá, valamint nem minősül vetélkedő vagy verseny díjának sem;

k) a kifizető által több magánszemély, mint biztosítottak javára kötött biztosítási szerződés alapján fizetett adóköteles biztosítási díj, ha a biztosítási szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg a biztosítottak körét;

l) a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem [70. § (1) bekezdés];

m) az e törvény külön rendelkezése szerint adómentes természetbeni juttatás,

azzal, hogy a természetes vagy tenyésztett gyöngy, a drágakő, a féldrágakő, a nemesfém, a nemesfémmel plattírozott fém és az ezekből készült áru, az ékszerutánzat, az érme – az előző rendelkezésekben foglaltaktól függetlenül – nem minősül természetbeni juttatásnak, ha a körülmények alapján megállapítható, hogy a juttatás nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.

(2) A természetbeni juttatás – kivéve az e törvény külön rendelkezése szerint adómentes természetbeni juttatást – alapján meghatározott bevétel az azt megszerző magánszemély(ek) jövedelme. Ha a magánszemély a természetbeni juttatásként megszerzett üzleti ajándékot vagy más terméket elidegeníti, akkor a termék megszerzésére fordított értékként a szerzéskori szokásos piaci értéket kell figyelembe venni.

(3) A természetbeni juttatás után az adót a kifizető a juttatás időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezései szerint megfizeti, illetve bevallja.

(4) A természetbeni juttatás – kivéve a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelmet – révén keletkező jövedelem utáni adó mértéke a bevétel 44 százaléka.”

(2) Az Szja tv. 69. §-a (7) bekezdésének felvezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A kifizető – a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően – nem köteles megállapítani, bevallani és megfizetni:

a) a b) pontban nem említett kifizető esetében

aa) a reprezentáció alapján meghatározott bevétel után a (4) bekezdés szerinti mértékkel számított adóból azon összeget, amely nem több, mint az adóévre elszámolt éves összes bevétele 0,5 százalékának, de legfeljebb 10 millió forintnak a 44 százaléka,