13. Cikk
A regionális cselekvési program a sivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére vonatkozó intézkedéseket tartalmazza, a következő fontosabb területeken, a körülményektől függően:
a) regionális együttműködés megteremtése és a szubregionális cselekvési programok összehangolása a kulcsfontosságú elvi kérdésekben elérendő regionális konszenzus érdekében, a szubregionális szervezetekkel való rendszeres konzultációk révén;
b) kapacitás bővítésének elősegítése a regionális szinten jobban megvalósítható tevékenységekben;
c) megoldások keresése a nemzetközi közösséggel azokra a globális gazdasági és társadalmi kérdésekre, amelyek hatással vannak az érintett területekre, figyelembe véve az Egyezmény 4. Cikkének 2. b) bekezdését;
d) az információcsere és a megfelelő technikák, műszaki know-how és a vonatkozó gyakorlati tapasztalatok cseréjének elősegítése az érintett Afrikai Ország Részes Felek és afrikai szubrégiók között; a tudományos és műszaki együttműködés elősegítése, különösen a klimatológia, meteorológia, hidrológia, vízkészlet fejlesztés és alternatív energiaforrások területén; a szubregionális és regionális kutatási tevékenységek koordinálása; és a kutatás és fejlesztés regionális prioritásainak megállapítása;
e) a rendszeres megfigyelést és értékelést, valamint információcserét szolgáló hálózatok koordinálása, azok integrálása a világméretű hálózatokba; és
f) a szubregionális és regionális korai veszélyjelző rendszerek és az aszályra vonatkozó készültségi tervek összehangolása és megerősítése.
14. Cikk
1. Az Egyezmény 20. Cikk és a 4. Cikk 2. bekezdése értelmében az Érintett Afrikai Ország Részes Felek igyekeznek megadni a pénzügyi erőforrások mobilizálását elősegítő makrogazdasági keretet, kidolgozzák a hivatalos irányvonalat és azokat az eljárásokat, amelyekkel a források hatékonyabban allokálhatok a lokális fejlesztési programokba, beleértve a nemkormányzati szervezeteken keresztüli eljárásokat, a szükségnek megfelelően.
2. Az Egyezmény 21. Cikkének 4. és 5. bekezdése értelmében a Részes Felek megállapodnak, hogy nyilvántartást készítenek a nemzeti, a szubregionális, a regionális és nemzetközi szinten rendelkezésre álló pénzeszközökről, hogy a meglévő források ésszerű kihasználását biztosítsák és feltárják a források megosztásában fellelhető hiányosságokat, továbbá megállapodnak abban, hogy elősegítik a cselekvési programok megvalósítását. Ezt a nyilvántartást rendszeresen felül kell vizsgálni és fel kell frissíteni.
3. Az Egyezmény 7. Cikke értelmében a Fejlett Ország Részes Felek együttműködési megállapodások, valamint a 18. Cikkben említett intézkedések alapján folytatják az alapvető és/vagy a megnövelt pénzeszközök felosztását, és a segítségnyújtás egyéb formáit az Érintett Afrikai Ország Részes Felek esetében, megfelelő figyelmet szentelve többek között az adóssággal és a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos ügyeknek és a marketing rendelkezéseknek, az Egyezmény 4. Cikk 2. bekezdésének megfelelően.
15. Cikk
1. Az Egyezmény 7. Cikkével összhangban, és tekintettel az ebben a régióban uralkodó sajátságos helyzetre, a Részes Felek különös figyelmet fordítanak az Egyezmény 21. Cikk 1. d) és e) bekezdésében megfogalmazott rendelkezések megvalósítására, nevezetesen:
a) segítik az olyan mechanizmusok bevezetését, mint például a nemzeti sivatagosodási alap, amelyek a pénzügyi forrásokat a helyi szintre juttatják; és
b) erősítik a meglévő pénzügyi alapokat és pénzügyi mechanizmusokat szubregionális és regionális szinten.
2. Az Egyezmény 20. és 21. Cikkével összhangban, a Részes Felek, amelyek egyúttal az illetékes regionális és szubregionális pénzügyi intézmények irányító testületeinek is tagjai, beleértve az Afrikai Fejlesztési Bankot és az Afrikai Fejlesztési Alapot, támogatják azokat a törekvéseket, amelyek megfelelő fontosságot tulajdonítanak és figyelmet szentelnek azon intézmények tevékenységének, amelyek az ebben a mellékletben foglaltak megvalósítását mozdítják elő.
3. A Részes Felek - a lehető legnagyobb mértékben még gördülékenyebbé teszik a pénzfolyósítási eljárásokat az érintett Afrikai Ország Részes Felek vonatkozásában.
16. Cikk
A Részes Felek - képességeik szerint - vállalják, hogy ésszerűsítik az Afrikai Ország Részes Feleknek nyújtandó műszaki segítségnyújtást és a velük való együttműködést, hogy fokozzák a projekt és a program hatékonyságát, többek között azzal, hogy
a) korlátozzák a támogató intézkedésekkel és támogatásokkal kapcsolatos költségeket, különösen az általános költségeket úgy, hogy ezek a költségek a projekt összköltségének legfeljebb csak egy elfogadhatóan kis százalékát tegyék ki, és így a projekt hatékonysága a lehető legnagyobb legyen;
b) előnyben részesítik a projekttervezésben, elkészítésben és végrehajtásban tapasztalt kompetens nemzeti szakértők igénybevételét, vagy - ha szükséges - kompetens szakértőknek az igénybevételét a szubrégióból és/vagy a régióból, továbbá előnyben részesítik a helyi szakismeret megteremtését, ahol az hiányzik; és
c) hatékonyan intézik és koordinálják, valamint hatékonyan használják fel a nyújtandó műszaki segítséget.
17. Cikk
Az Egyezmény 18., a technológia átadására, szerzésére, adaptálására és kidolgozására vonatkozó cikkének alkalmazása során a Részes Felek vállalják, hogy elsőbbségben részesítik az Afrikai Ország Részes Feleket, és - ha szükséges - újfajta társas kapcsolatokat és együttműködést létesítenek velük abból a célból, hogy erősítsék a kapacitásbővítést a tudományos kutatás és fejlesztés, továbbá az információgyűjtés és -terjesztés területén, hogy az Afrikai Ország Részes Felek képesek legyenek a sivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásai enyhítésére kidolgozott stratégiájuk megvalósítására.
18. Cikk
1. Az Afrikai Ország Részes Felek összehangolják nemzeti, szubregionális és regionális cselekvési programjaik elkészítését, megvitatását és végrehajtását. Szükség esetén más Részes Feleket és illetékes kormányközi és nemkormányzati szervezeteket is bevonhatnak ebbe a folyamatba.
2. Ezen koordináció célja az, hogy a pénzügyi és műszaki együttműködés az Egyezménynek megfelelően történjen, és biztosítsa a források felhasználásában és a forrásokkal való gazdálkodásban a szükséges folytonosságot.
3. Az Afrikai Ország Részes Felek konzultatív tanácskozásokat szerveznek nemzeti, szubregionális és regionális szinten. Ezek a konzultatív tanácskozások
a) tárgyalási fórumot képezhetnek és nemzeti, szubregionális és regionális cselekvési programokra alapuló partnerségi megállapodásokhoz vezethetnek; és
b) világosan és egyértelműen meghatározzák az Afrikai Ország Részes Felek és a konzultatív csoportok többi tagjának a hozzájárulását a programokhoz, rögzítik a fontossági sorrendeket és a megállapodásokat a végrehajtás és értékelés mutatók, valamint a végrehajtáshoz szükséges pénzügyi rendelkezések tárgyában.
4. Az Afrikai Ország Részes Felek kérésére, az Egyezmény 23. Cikke értelmében az Állandó Titkárság segítheti az ilyen konzultatív tanácskozásokat
a) a hatékony konzultációs intézkedésekre vonatkozó tanácsadással, felhasználva a más, hasonló ügyek intézésében szerzett tapasztalataikat;
b) tájékoztatással, informálva az illetékes két- és többoldalú képviseleteket a konzultációs értekezletekről vagy a konzultációs folyamatokról, és aktív bekapcsolódásra bátorítva azokat; és
c) egyéb információval, amelyek fontosak lehetnek a konzultációs ügyek megszervezéséhez és javításához.
5. A szubregionális és regionális koordinációs testületek, többek között:
a) megfelelő kiigazításokat javasolnak az együttműködési megállapodásokhoz;
b) ellenőrzik, értékelik az elfogadott szubregionális és regionális programokat és jelentéseket készítenek azokról; és
c) célul tűzik ki a hatékony hírközlés és együttműködés biztosítását az Afrikai Ország Részes Felek közölt.
6. A konzultációs csoportokban a részvétel lehetősége - szükség szerint - nyitva áll a kormányok, az érdekelt csoportok és adományozók, az Egyesült Nemzetek Szervezete megfelelő orgánumai, alapítványai és programjai, továbbá az illetékes szubregionális és regionális szervezetek, valamint az illetékes nemkormányzati szervezetek képviselői előtt. Mindegyik tanácsadói csoportban a résztvevők határozzák meg a csoport működésének és tevékenységének módozatait.
7. Az Egyezmény 14. Cikke értelmében a Fejlett Ország Részes Feleket arra ösztönzik, hogy saját kezdeményezésükre hozzanak létre egy kötetlen tanácskozó és koordináló rendszert egymás között az adott ország, a szubrégió és a régió szintjén, és adott esetben valamely érintett afrikai ország vagy valamely illetékes szubregionális vagy regionális szervezet kérésére vegyenek részt olyan nemzeti, szubregionális vagy regionális konzultációs folyamatban, amely megállapítja és reagál arra, hogy milyen segítségre van szükség a végrehajtás megkönnyítése érdekében.
19. Cikk
Az Egyezmény értelmében ennek a mellékletnek az ellenőrzését az Afrikai Ország Részes Felek végzik, a következők szerint:
a) nemzeti szinten egy olyan mechanizmus révén, amelynek az összetételét az egyes Érintett Afrikai Ország Részes Felek határozzák meg, és amely magába foglalja a helyi közösségek képviselőit, továbbá a 9. Cikkben említett nemzeti koordináló testület irányítása alatt működik;
b) szubregionális szinten egy multidiszciplináris tudományos-műszaki konzultatív bizottság révén, melynek összetételét és működési módozatait a szóban forgó szubrégió Afrikai Ország Részes Felei állapítják meg;
c) regionális szinten az Afrikai Gazdasági Közösséget életre hívó államközi szerződés vonatkozó rendelkezései szerint megállapított mechanizmusok segítségével és az Afrikai Tudományos-Műszaki Tanácsadó Bizottság révén.
1. Cikk
A melléklet célja, hogy útmutatást adjon és rendelkezzen az Egyezmény eredményes végrehajtásáról az ázsiai régióban, a Részes Felek érintett országaiban, a régió sajátos viszonyainak figyelembevételével.
2. Cikk
Az Egyezményből fakadó kötelezettségeik végrehajtása során a Részes Felek, a helyzettől függően, figyelembe veszik a következő sajátos körülményeket, amelyek változó mértékben érvényesülnek a régió Részes Feleinek érintett országaiban:
a) területük nagy részére hatással van, vagy fenyegeti a sivatagosodás és az aszály, továbbá ezek a területek rendkívül sokfélék éghajlat, topográfia, a földterület kihasználtsága és a társadalmi-gazdasági rendszerek tekintetében;
b) az életlehetőségek szorosan a természeti erőforrásokhoz kötődnek;
c) a meglévő termelési rendszerek, amelyek szorosan összefüggenek az általános szegénységgel, a földterület degradációját okozzák és megterhelik a csekély vízkészleteket;
d) a világgazdaságban uralkodó viszonyoknak és az olyan társadalmi problémáknak, mint a szegénység, a rossz egészségi állapot és gyenge táplálkozás, az élelmezésbiztonság hiánya, a migráció, a hontalanok és a demográfiai fejlődés, rendkívüli a kihatása;
e) a sivatagosodás és az aszály nemzeti problémáinak kezeléséhez szükséges kapacitásuk és intézményes kereteik bővülnek, de még mindig nem elégségesek; és
f) nemzetközi együttműködésre van szükségük, hogy továbbra is a fenntartható fejlődés azon céljainak elérésére törekedhessenek, amelyek a sivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére irányulnak.
3. Cikk
1. A nemzeti cselekvési programok a Részes Felek érintett országaiban a fenntartható fejlődésre kidolgozott átfogó nemzeti politika integráns részét képezik a régióban.
2. Az Érintett Ország Részes Felek megfelelő módon, az Egyezmény 9. és 11. Cikke szerint, kidolgozzák nemzeti cselekvési programjaikat, különös figyelmet szentelve a 10. Cikk 2. f) bekezdésének. Szükség esetén, valamely Érintett Ország Részes Fél kérésére az eljárásba bevonhatók a két- és többoldalú együttműködést folytató intézmények.
4. Cikk
1. A nemzeti cselekvési programok elkészítése és végrehajtása során, a régióban az érintett Részes Felek sajátos körülményeiknek és szakpolitikáiknak megfelelően, amennyiben szükséges, többek között:
a) megfelelő testületeket jelölhetnek ki, amelyek felelősek cselekvési programjaik elkészítéséért, koordinálásáért és végrehajtásáért;
b) bevonhatják az érintett lakosságot, beleértve a helyi közösségeket, cselekvési programjaik kidolgozásába, koordinálásába és végrehajtásába, egy helyileg szorgalmazott és irányított konzultációs eljárás révén, a helyi hatóságok és az illetékes nemzeti és nemkormányzati szervezetek segítségével;
c) felmérhetik az érintett terület környezeti állapotát, hogy meg tudják állapítani a sivatagosodás okait és következményeit, és hogy meghatározzák a legfontosabb tevékenységi területeket;
d) kiértékelhetik az érintett lakosság segítségével a sivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére kidolgozott korábbi és jelenlegi programjaikat, hogy kialakíthassák stratégiájukat és kidolgozzák cselekvési programjaik tennivalóit;
e) műszaki és pénzügyi programokat készíthetnek az a)-d) pontokban felsorolt tevékenységekre vonatkozó információk alapján;
f) eljárásokat és vonatkoztatási pontokat dolgozhatnak ki, állapíthatnak meg és alkalmazhatnak cselekvési programjaik végrehajtásának értékeléséhez;
g) támogathatják a vízgyűjtő medencékkel, talajkészlet-megóvással összehangolt gazdálkodást, továbbá a vízkészletek növelését és hatékony felhasználását;
h) a sivatagosodásnak és aszálynak kitett területeken megerősíthetik az információs, értékelő, továbbá követő és korai veszélyjelző rendszereket, és/vagy létrehozhatnak ilyeneket, a klimatológiai, meteorológiai, hidrológiai, biológiai és egyéb, a tárgyhoz tartozó tényezők figyelembevételével; és
i) a partnerkapcsolat szellemében a cselekvési programjaikat segítő megfelelő intézkedéseket fogalmazhatnak meg azokon a területeken, ahol nemzetközi együttműködésről van szó, pénzügyi és műszaki eszközökről.
2. Az Egyezmény 10. Cikkével összhangban, a nemzeti cselekvési programok átfogó stratégiája integrált helyi fejlesztési programokat szorgalmaz az érintett területekre, a résztvevőket a folyamatba bekapcsoló mechanizmusok alapján, és a szegénység felszámolására kidolgozott stratégiáknak az összevonását szorgalmazza a sivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére irányuló erőfeszítésekkel. A cselekvési programok szektorok szerinti intézkedését prioritási csoportokba sorolják, amelyek figyelembe veszik az érintett területeknek a 2. Cikk a) pontja szerinti sokféleségét.
5. Cikk
1. Az Egyezmény 11. Cikkéből következően, az Érintett Ország Részes Felek Ázsiában kölcsönösen megállapodhatnak, hogy konzultálnak és együttműködnek más Részes Felekkel, a helyzettől függően, hogy szubregionális vagy közös cselekvési programokat készítsenek és hajtsanak végre azzal a céllal, hogy a nemzeti cselekvési programokat kiegészítsék és növeljék végrehajtásuk eredményességét. Bármelyik esetről is legyen szó, az illetékes Részes Felek együttesen megállapodhatnak, hogy a programok elkészítését, koordinálását és végrehajtását szubregionális, kétoldalú vagy nemzeti szervezetekre, avagy speciális intézményekre bízzák. Az ilyen szervezetek vagy intézmények egyúttal kapcsolattartó szerepet is játszhatnak az Egyezmény 16-18. Cikkéből következők előmozdítására és koordinálására.
2. A szubregionális vagy közös cselekvési programok készítése és megvalósítása során a régióban az Érintett Ország Részes Felek, a körülményektől függően, többek között:
a) a nemzeti intézményekkel együttesen meghatározzák a sivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére vonatkozó prioritásokat, melyeknek az ilyen programok jobban megfelelnek, s a hozzájuk kapcsolódó tevékenységeket, amelyek eredményesebben végezhetők rajtuk keresztül;
b) értékelik az illetékes regionális, szubregionális és nemzeti intézmények működőképességét és tevékenységét;
c) minőségileg értékelik a sivatagosodás és aszály elleni - a régió vagy a szubrégió valamennyi, vagy csak néhány Részes Fele között - már meglévő programokat, és kapcsolatukat a nemzeti cselekvési programokkal; és
d) megfelelő, a programokat segítő, kétoldalú és/vagy többoldalú rendelkezéseket fogalmaznak meg az összefogás szellemében, azokon a területeken, ahol nemzetközi együttműködésről van szó, pénzügyi és műszaki eszközökről.
3. A szubregionális vagy közös cselekvési programok részét képezhetik a sivatagosodással kapcsolatos, határokon átnyúló erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás egyeztetett közös programjai, a koordináció és egyéb tevékenységek prioritásai a kapacitásbővítés, a tudományos és műszaki kooperáció, főként az aszályokat időben előrejelző rendszerek, továbbá az információ megosztás területén, és szerepelhetnek bennük még az illetékes szubregionális és egyéb szervezetek vagy intézmények erősítésének eszközei.
6. Cikk
A szubregionális vagy közös cselekvési programok minőségének javítására irányuló regionális tevékenységek közé tartozhatnak többek között a koordinációs és kooperációs intézmények és mechanizmusok erősítésére nemzeti, szubregionális és regionális szinten tett lépések, és azok a lépések, amelyek az Egyezmény 16-19. Cikkének végrehajtását segítik elő. Közéjük tartozhat még:
a) a műszaki kooperációs hálózatok segítése és erősítése;
b) nyilvántartások készítése a technológiai eljárásokról, ismeretekről, know-how-ról és gyakorlati eljárásokról, valamint a hagyományos és helyi technológiai eljárásokról és know-how-ról, elterjesztésük és alkalmazásuk elősegítése;
c) a technológiai eljárások átadása követelményeinek értékelése, és ezen eljárások adaptálásának és alkalmazásának támogatása; és
d) a nyilvánosság tájékozottságát növelő programok szorgalmazása és a kapacitásbővítés támogatása minden szinten, a képzésnek, a kutatásnak és a fejlesztésnek az erősítése, és az emberi erőforrások fejlesztését szolgáló rendszerek erősítése.
7. Cikk
1. Minthogy az ázsiai régióban a sivatagosodás elleni küzdelem és az aszály hatásainak enyhítése fontos, a Részes Felek támogatják az alapvető pénzügyi eszközök mozgósítását, és segítik, hogy rendelkezésre álljanak a pénzügyi mechanizmusok, amint az Egyezmény 20. és 21. Cikkéből következik.
2. Az Egyezménnyel összhangban, és annak a koordináló mechanizmusnak az alapján, amelyről a 8. Cikk intézkedik, továbbá nemzeti fejlesztési politikájuknak megfelelően, a régióban az Érintett Ország Részes Felek külön-külön vagy közösen:
a) lépéseket tesznek, hogy ésszerűsítsék és erősítsék az olyan mechanizmusokat, amelyek állami vagy magánberuházásokon keresztül biztosítanak tőkét, remélve, hogy különlegesen jó eredményeket érnek el a sivatagosodás elleni és az aszály hatásainak enyhítésére irányuló küzdelemben;
b) meghatározzák a nemzetközi együttműködési követelményeket a nemzeti, különösen pénzügyi, műszaki és technológiai erőfeszítések támogatására; és
c) támogatják a kétoldalú és/vagy többoldalú pénzügyi kooperációs intézményeket, remélve, hogy ezek biztosítják az Egyezményben foglaltak megvalósítását.
3. Amennyire csak lehetséges, a Részes Felek még hatékonyabbá teszik azokat az eljárásokat, amelyek a pénzügyi alapokat az Érintett Ország Részes Feleihez juttatják a régióban.
8. Cikk
1. Az Érintett Ország Részes Felek a 4. Cikk 1. a) bekezdése értelmében kijelölt megfelelő testületek révén, és más Részes Felek a régióban, amennyiben szükségesnek vélik, létrehozhatnak egy együttműködési rendszert, többek között a következők céljából:
a) információ-, tapasztalatcsere, ismeretek és know-how cseréje;
b) a tevékenységek, beleértve a bilaterális vagy multilaterális intézkedéseket, egyeztetése és együttes végrehajtása, szubregionális és regionális szinten;
c) tudományos, műszaki, technológiai és pénzügyi együttműködés előmozdítása az 5-7. Cikk szerint;
d) külső együttműködés követelményeinek meghatározása; és
e) cselekvési programok megvalósításának nyomon követése és értékelése.
2. Az Érintett Ország Részes Felek a 4. Cikk 1. a) bekezdése értelmében kijelölt megfelelő testületek révén, és más Részes Felek a régióban, amennyiben szükségesnek vélik, konzultálhatnak is és egyeztethetik a nemzeti, a szubregionális és közös cselekvési programjaikat. Ha a helyzet úgy kívánja, ebbe a folyamatba bevonhatnak más Részes Feleket, továbbá illetékes kormányközi és nemkormányzati szervezeteket. Ez a fajta egyeztetés többek között arra irányul, hogy biztossá tegye a megállapodást a nemzetközi együttműködési lehetőségekben, az Egyezmény 20. és 21. Cikke értelmében, javítsa az együttműködést, és oly módon ossza el a pénzügyi eszközöket, hogy hatékonyan használhassák fel azokat.
3. Az Érintett Ország Részes Felek a régióban rendszeresen egyeztető értekezleteket tartanak, és felkérésükre az Állandó Titkárság, az Egyezmény 23. Cikke értelmében azzal segítheti ezeknek az egyeztető értekezleteknek az összehívását, hogy
a) tanácsot ad, miként szervezzék meg az eredményes egyeztetés rendjét, felhasználva a más hasonló rendezvényekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatát;
b) tájékoztatja az illetékes kétoldalú és többoldalú képviseleteket az egyeztető értekezletekről, és arra ösztönzi azokat, hogy cselekvő módon kapcsolódjanak be; és
c) egyéb olyan tájékoztatást nyújt, amely az egyeztetési eljárások bevezetése vagy tökéletesítése során felhasználható lehet.
1. Cikk
A melléklet célja, hogy általános útmutatást adjon az Egyezmény végrehajtásához a latin-amerikai és karib-tengeri régióban, figyelembe véve annak sajátos viszonyait.
2. Cikk
A Részes Felek, az Egyezmény rendelkezései szerint, figyelembe veszik a régió alábbi sajátos viszonyait:
a) a nagykiterjedésű területeket, amelyek sebezhetők, és amelyeket a sivatagosodás és/vagy az aszály már súlyosan megkárosított, különböző előfordulási helyüktől függően; ennek a fokozódó és erősödő folyamatnak negatív társadalmi, kulturális, gazdasági és környezeti hatásai vannak, annál is inkább, mivel a régió a biológiai sokféleség egyik leggazdagabb forrásterülete a világon;
b) a tovább nem fenntartható fejlesztési gyakorlat mindennapos alkalmazását az érintett területeken, mely gyakorlat a fizikai, biológiai, politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági tényezők bonyolult kölcsönhatásának az eredménye, ide számítva olyan nemzetközi gazdasági tényezőket, mint a külső eladósodottság, a nemzetközi áruforgalmi cserearányok romló feltételei és a mezőgazdasági, a halászati és az erdőgazdálkodási termékek piacát meghatározó kereskedelmi gyakorlat; és
c) az ökológiai rendszerek termelékenységében tapasztalható meredek csökkenést, ami a sivatagosodás és az aszály legfontosabb következménye, és ami a mezőgazdasági és a haszonállat-tenyésztés, valamint az erdészeti termékek mennyiségi visszaesésében és a biológiai sokféleség károsodásaként jelentkezik; társadalmi szempontból ennek elszegényedés, migráció, a lakosság belső mozgásai és az élet minőségének romlása a következménye; a régió ezért a sivatagosodás és az aszály problémáit integrált módon közelíti meg olyan fenntartható fejlődési modellek segítségével, amelyek megfelelnek az egyes országok környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi helyzetének.
3. Cikk
1. Az Egyezménnyel, különösen azonban a 9-11. Cikkben foglaltakkal összhangban, továbbá a nemzeti fejlesztési politikának megfelelően a régióban az Érintett Ország Részes Felek, ha a helyzet úgy kívánja a sivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére szolgáló nemzeti cselekvési programjaikat a fenntartható fejlődési nemzeti politika integráns részeként készítik el és valósítják meg. A szubregionális és regionális programok a régió követelményeinek megfelelően készíthetők és megvalósíthatók.
2. A régióban az Érintett Ország Részes Felek nemzeti cselekvési programjaik elkészítése során különös figyelmet fordítanak az Egyezmény 10. Cikkének 2. f) bekezdésére.
4. Cikk
A régió Érintett Ország Részes Felei sajátos körülményeik szerint többek között a következő témákkal számolhatnak, amikor nemzeti stratégiáikat kidolgozzák a sivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére, az Egyezmény 5. Cikke értelmében:
a) a kapacitások, az oktatás és a nyilvánosság tájékozottsága, a műszaki, a tudományos és a technológiai együttműködés, továbbá a pénzügyi források és mechanizmusok növekedési;
b) a szegénység felszámolása és az emberi életminőség javítása;
c) az élelmezésbiztonság és a fenntartható fejlődés, továbbá a mezőgazdasági, haszonállat-tenyésztési, erdészeti és többcélú gazdálkodás megvalósítása;
á) a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, különösen a vízgyűjtő medencék ésszerű alkalmazása;
e) fenntartható gazdálkodás a természeti erőforrásokkal a magasan fekvő területeken;
f) ésszerű talajkészlet-gazdálkodás és -védelem, továbbá a vízkészletek feltárása és hatékony kihasználása;
g) katasztrófaelhárítási tervek összeállítása és alkalmazása az aszály hatásainak az enyhítésére;
h) a felvilágosítás, az értékelés, továbbá a nyomon követés és a korai veszélyjelző rendszerek megerősítése és/vagy létesítése a sivatagosodásra és aszályra hajlamos területeken, tekintettel a klimatológiai, meteorológiai, hidrológiai, biológiai, a talaj, a gazdasági és a társadalmi tényezőkre;
i) különféle energiaforrások, a velük való gazdálkodás és hatékony alkalmazásuk fejlesztése, beleértve az alternatív források szorgalmazását;
j) a biológiai sokféleség védelme és fenntartható használata az Egyezménynek a Biológiai Sokféleségről megfogalmazott rendelkezései szerint;
k) a sivatagosodással és az aszállyal kapcsolatos demográfiai szempontok mérlegelése; és
l) az Egyezmény alkalmazását lehetővé tevő intézményes és törvényes keretek létrehozása vagy megerősítése, amelyek többek között a sivatagosodással és az aszállyal kapcsolatos adminisztratív struktúrák és funkciók decentralizálására irányulnak az érintett közösségek és általában a társadalom részvételével.
5. Cikk
Az Egyezmény - különösen annak 16-18. Cikke - szerint és a 7. Cikkre vonatkozó egyeztetési mechanizmus alapján, a régióban az Érintett Ország Részes Felek külön-külön vagy együttesen:
a) segítik a műszaki együttműködő hálózatok és a nemzeti, szubregionális és regionális információs rendszerek megerősítését, valamint szükség szerinti bekapcsolásukat a globális információforrások közé; ;
b) nyilvántartást készítenek a rendelkezésre álló technológiai eljárásokról és know-how-ról, és elősegítik terjesztésüket és felhasználásukat;
c) elősegítik a hagyományos technológiai eljárások, ismeretek, know-how és gyakorlati munkák alkalmazását az Egyezmény 18. Cikkének 2. b) bekezdése értelmében;
d) megállapítják a technológia átadás feltételeit; és
e) segítik a tárgyhoz tartozó meglévő és új, környezetbarát technológiai eljárások kifejlesztését, bevezetését, átvételét és átadását.
6. Cikk
Az Egyezmény - különösen annak 20. és 21. Cikke - szerint, a 7. Cikkre vonatkozó egyeztetési mechanizmus alapján, és a nemzeti fejlesztési politikának megfelelően a régióban az Érintett Ország Részes Felek külön-külön vagy együttesen:
a) lépéseket tesznek, hogy állami és magánberuházásokkal ésszerűsítsék és erősítsek a pénzügyi alapokat megteremtő mechanizmusokat azzal a céllal, hogy különleges eredményeket érjenek el a sivatagosodás leküzdésében és az aszály hatásainak enyhítésében;
b) meghatározzák a nemzetközi együttműködési követelményeket a nemzeti törekvések megalapozásához; és
c) támogatják a kétoldalú és/vagy többoldalú pénzügyi kooperációs intézmények részvételét, hogy biztosítsák az Egyezményben foglaltak megvalósítását.
7. Cikk
1. Annak érdekében, hogy a mellékletben foglaltak eredménnyel járjanak, az Érintett Ország Részes Felek:
a) kijelölik és/vagy megerősítik a nemzeti kapcsolattartókat a sivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére irányuló tevékenység összehangolására; és
b) létrehoznak egy mechanizmust a nemzeti kapcsolattartók alábbi célú feladatainak összehangolására:
(i) információ- és tapasztalatcsere,
(ii) szubregionális és regionális szintű tevékenységek egyeztetése,
(iii) műszaki, tudományos, technológiai és pénzügyi együttműködés támogatása,
(iv) a külső együttműködés követelményeinek meghatározása, és
(v) a cselekvési programok megvalósításának követése és értékelése.
2. Az Érintett Ország Részes Felek rendszeres koordinációs értekezleteket tartanak, és felkérésükre az Állandó Titkárság segítheti az ilyen koordinációs értekezleteknek az összehívását, az Egyezmény 23. Cikke értelmében:
a) tanácsadással, a hatékony egyeztető intézkedések megszervezését, felhasználva a más, hasonló intézkedésekben szerzett tapasztalatait;
b) információszolgáltatással az illetékes kétoldalú és többoldalú képviseleteknek a koordinációs értekezletekről, cselekvő részvételre bátorítva azokat; és
c) más olyan információval, amely fontos lehet az egyeztetési folyamatok megalapozásában és javításában.
1. Cikk
A melléklet célja, hogy megadja azokat az útmutatásokat és rendelkezéseket, amelyek az Egyezmény eredményes végrehajtásához szükségesek az észak-mediterrán régióban a Részes Felek érintett országaiban, a régió sajátos viszonyainak a figyelembevételével.
2. Cikk
Az észak-mediterrán régió 1. Cikkben említett sajátos viszonyai:
a) nagy területet érintő szemi-arid éghajlati viszonyok, aszályos évszakok, nagy csapadékváltozékonyság, továbbá hirtelen fellépő és heves esőzések;
b) silány és nagymértékben erodálódó, repedezésre hajlamos talaj;
c) egyenetlen domborzat meredek lejtőkkel és rendkívül változatos táj;
d) a kiterjedt erdőtakaró veszteségei a gyakori erdőtüzek következtében;
e) válságos körülmények a hagyományos mezőgazdaságban, melyhez a föld elhagyása, továbbá a termőtalaj és a vízvédelmi műtárgyak minőségének romlása társul;
f) a nem fenntartható, súlyos környezeti károsodáshoz, úgymint kémiai szennyeződéshez, szikesedéshez és a víztározó rétegek kimerüléséhez vezető vízkészlet-gazdálkodás;
g) a gazdasági tevékenységnek a parti területekre történő összpontosulása, a városi növekedés, az ipari tevékenység, a turizmus és az öntözéses mezőgazdaság következtében.
3. Cikk
1. A nemzeti cselekvési programok a Részes Felek érintett országaira kidolgozott fenntartható fejlődés stratégiai tervezési keretének középponti és integráns részét képezik az észak-mediterrán térségben.
2. Konzultatív és a résztvevőket bekapcsoló folyamatra van szükség, amely bevonja a kormányzat, a helyi közösségek és a nemkormányzati szervezetek megfelelő szintjeit, hogy kellő útmutatást adjon egy rugalmas tervezésű stratégia kidolgozásához, amely maximális helyi részvételt tesz lehetővé, az Egyezmény 10. Cikkének 2. f) bekezdéséből következően.
4. Cikk
Az észak-mediterrán régióban az Érintett Ország Részes Felek nemzeti cselekvési programokat készítenek, és a helyzettől függően szubregionális, regionális vagy közös cselekvési programokat. Ezen programoknak az elkészítését a lehető leghamarabb véglegesítik.
5. Cikk
A nemzeti cselekvési programoknak az Egyezmény 9. és 10. Cikke szerinti elkészítése és végrehajtása során, a régióban mindegyik Érintett Ország Részes Fél, szükség szerint:
a) kijelöl megfelelő testületeket, amelyek felelősek a program elkészítéséért, koordinálásáért és végrehajtásáért;
b) bevonja az érintett lakosságot, beleértve a helyi közösségeket a program kidolgozásába, koordinálásába és végrehajtásába, egy helyileg szorgalmazott és irányított konzultációs eljárás révén, a helyi hatóságok és az illetékes nemkormányzati szervezetek segítségével;
c) felméri az érintett területek környezeti állapotát, hogy meg tudják állapítani a sivatagosodás okait és következményeit, és hogy meghatározzák a legfontosabb cselekvési területeket;
d) az érintett lakosság segítségével értékeli a korábbi és jelenlegi programokat abból a célból, hogy kialakíthassa stratégiáját és kidolgozza a cselekvési program teendőit;
e) technikai-technológiai és pénzügyi programot készít az a)-d) pontokban felsoroltak révén szerzett információk alapján;
f) a program végrehajtásának figyelemmel kísérésére és értékelésére alkalmas eljárásokat és vonatkoztatási pontokat dolgoz ki és alkalmaz.
6. Cikk
A régióban az Érintett Ország Részes Felek a nemzeti cselekvési programjaikba belevehetik az alábbi területekre vonatkozó intézkedéseket:
a) törvényhozói, intézményi és adminisztratív területek;
b) földhasználati formák, vízkészlet-gazdálkodás, talajvédelem, erdészet, mezőgazdasági tevékenységek, továbbá legelő- és vadászterület-gazdálkodás;
c) a vadon élő növényekkel és állatokkal, továbbá a biológiai sokféleség más formáival való gazdálkodás és védelem;
d) erdőtüzek elleni védekezés;
e) az alternatív életlehetőségek elősegítése; és
f) kutatás, képzés és tájékoztatás, tudatosság fejlesztés.
7. Cikk
1. A régióban az Érintett Ország Részes Felek az Egyezmény 11. Cikke értelmében szubregionális és/vagy regionális cselekvési programokat készíthetnek abból a célból, hogy kiegészítsék és növeljék nemzeti cselekvési programjuk hatékonyságát. Ehhez hasonlóan a régióban két vagy több Érintett Ország Részes Fél megállapodhat egymás között arról, hogy közös cselekvési programot készítenek.
2. A szubregionális, regionális és a közös cselekvési tervek elkészítéséhez és megvalósításához az 5. és 6. Cikk rendelkezéseit alkalmazzák a szükséges változtatásokkal. Ezek a programok kiegészítőleg tartalmazhatják az érintett területek kiválasztott ökológiai rendszereinek tudományos vizsgálatát és fejlesztését is.
3. A szubregionális, a regionális vagy a közös programok készítése és megvalósítása során a régióban az Érintett Ország Részes Felek amennyiben célszerűnek látják:
a) a nemzeti intézményekkel együttesen meghatározzák a sivatagosodásra vonatkozó nemzeti célkitűzéseket, amelyeket könnyebben elérhetnek ilyen programok segítségével, és a kapcsolódó tevékenységeket, amelyek eredményesebben végezhetők azok révén;
b) értékelik az illetékes regionális, szubregionális és nemzeti intézmények működőképességét és tevékenységét;
c) minőségileg értékelik a régió Részes Felei között már meglévő sivatagosodás elleni programokat és kapcsolatukat a nemzeti cselekvési programokkal.
8. Cikk
Azok az Érintett Ország Részes Felek, amelyek szubregionális, regionális vagy közös cselekvési programot készítenek, a programokban részt vevő egyes Érintett Ország Részes Felek képviselőiből álló koordinációs bizottságot hozhatnak létre, hogy ellenőrizzék az előrehaladást a sivatagosodás elleni küzdelem terén, összehangolhatják a nemzeti cselekvési programokat, javaslatokat tehetnek a szubregionális, regionális vagy közös cselekvési programkészítés és megvalósítás különböző fázisaiban, és kapcsolattartó szerepet tölthetnek be a műszaki együttműködés előmozdítása és koordinálása érdekében az Egyezmény 16-18. Cikkéből következően.
9. Cikk
A régió Érintett Fejlett Ország Részes Felei a nemzeti, szubregionális, regionális és közös cselekvési programok megvalósításához nem jogosultak pénzbeli segélyre ennek az Egyezménynek a keretében.
10. Cikk
Az észak-mediterrán régióban a szubregionális, regionális és közös cselekvési programok elkészíthetők és megvalósíthatók más szubrégiók vagy régiók programjaival - különösen az észak-afrikai szubrégió programjaival - együttműködve.
1. Cikk
A jelen Melléklet célja az, hogy irányelveket és intézkedéseket nyújtson az Egyezmény hatékony megvalósításához a közép- és kelet-európai régióba tartozó, érintett Részes Fél országokban, egyedi körülményeinek figyelembevételével.
2. Cikk
A közép- és kelet-európai régió 1. Cikkben hivatkozott egyedi körülményei, amelyek különböző mértékben érvényesülnek a régióba tartozó Részes Fél országokra, magukban foglalják az alábbiakat:
a) a gazdasági átmenet jelenlegi folyamatára vonatkozó specifikus problémák és kihívások, beleértve a makrogazdasági és pénzügyi problémákat és annak a szükségességét, hogy erősíteni kell a gazdasági és piaci reformok szociális és politikai kereteit;
b) a régió különböző ökorendszereiben a földterület degradációjának sokféle formája, beleértve az aszály hatásait és a sivatagosodás kockázatát a régiókban, a víz és szél okozta talajerózió folytán;
c) krízisfeltételek a mezőgazdaságban, amelyeket - többek között - a művelhető földterületek kimerülése, valamint a nem megfelelő öntözési rendszerekkel és a talaj- és vízvédelmi struktúrák fokozatos leromlásával kapcsolatos problémák okoznak;
d) a vízkészletek tovább fenn nem tartható kizsákmányolása, amely komoly környezeti károkat okoz, beleértve a kémiai szennyeződést, valamint az akviferek elszikesedését és kimerülését;
e) az erdőtakaró pusztulása klimatikus tényezők, levegőszennyezési következmények és gyakori futótüzek miatt;
f) megengedhetetlen fejlesztési gyakorlatok az érintett területeken, a fizikai, biológiai, politikai, szociális és gazdasági tényezők komplex kölcsönhatásának eredményeként;
g) növekvő gazdasági nehézségek és romló szociális körülmények a föld leromlása, elsivatagosodása és aszálya által érintett területeken;
h) a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás tekintetében a kutatási célok, politika és törvényhozási keretek felülvizsgálatának szükségessége; és
i) a régiók megnyitása a szélesebb nemzetközi együttműködés és a fenntartható fejlesztés átfogó célkitűzései részére.
3. Cikk
1. A nemzeti cselekvési programok integráns részét képezik annak a szakmai politikai keretnek, amely a régióba tartozó feleket érintő talajdegradáció, sivatagosodás és aszály különféle formáinak elfogadható fejlesztése és célkitűzése számára megfelelő módon készült.
2. Megfelelő kormányzati, önkormányzati és kormánytól független szintet is magában foglaló konzultatív és részvételi eljárást kell lefolytatni, amely eligazítást ad olyan rugalmas tervezési stratégiát illetően, amely lehetővé teszi a lehető legnagyobb helyi részvételt, az Egyezmény 10. Cikk 2. f) szakaszának értelmében. Adott esetben bilaterális és multilaterális együttműködési szerveket is be lehet vonni ebbe az eljárásba, az érintett részes ország kérelmére.
4. Cikk
A nemzeti akcióprogramoknak az Egyezmény 9. és 10. Cikke szerinti elkészítése és megvalósítása során minden egyes részes ország, szükség szerint:
a) kijelöli a programjának elkészítéséért, koordinálásáért és megvalósításáért felelős megfelelő szerveit;
b) bevonja az érintett lakosságot, beleértve a helyi közösségeket is a program kidolgozásába, koordinálásába és megvalósításába egy helyi konzultatív eljárás lefolytatása útján, együttműködve a helyi hatóságokkal és az illetékes, kormánytól független szervezetekkel;
c) áttekinti a környezet állapotát az érintett területeken azzal a céllal, hogy felmérje a sivatagosodás okait és következményeit, és meghatározza a cselekvés prioritási területeit;
d) az érintett lakosság közreműködésével kiértékeli a múltbeli és jelenlegi programokat annak érdekében, hogy meg lehessen tervezni a stratégiát, és ki lehessen dolgozni az akciókat a cselekvési programban;
e) az a)-d) bekezdésben foglalt tevékenységek révén nyert adatok alapján elkészíti a műszaki és pénzügyi programokat;
f) kifejleszti és hasznosítja a program megvalósításának ellenőrzéséhez és kiértékeléséhez szükséges eljárásokat és etalonokat.
5. Cikk
1. A régió érintett Részes Fél országai az Egyezmény 11. és 12. Cikkével összhangban elkészíthetnek és megvalósíthatnak szubregionális és/vagy regionális cselekvési programokat annak érdekében, hogy kiegészítsék és megnöveljék a nemzeti cselekvési programok hatékonyságát és eredményességét. A régió két vagy több érintett részes országa hasonlóképpen megállapodhat abban, hogy egymás között közös cselekvési programot készítenek.
2. Ezek a programok elkészíthetők és megvalósíthatók együttműködve más felekkel vagy régiókkal. Az ilyen együttműködés célja az, hogy biztosítson egy nemzetközi környezetet, és elősegítse a pénzügyi és/vagy műszaki támogatást vagy más segélynyújtási formát, hogy még hatékonyabban lehessen megragadni - különböző szinteken - a sivatagosodási és aszály ügyeket.
3. A 3. és 4. Cikk rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a szubregionális, regionális és közös cselekvési programok készítésére és megvalósítására. Ezen túlmenően, ezen programokba be lehet vonni az érintett területek kiválasztott ökoszisztémáira vonatkozó kutatási és fejlesztési tevékenységeket is.
4. A szubregionális, regionális vagy közös cselekvési programok elkészítése és megvalósítása során a régió érintett Részes Fél országai, szükség szerint:
a) a nemzeti intézményekkel együttműködve megállapítják a sivatagosodásra vonatkozó nemzeti céltűzéseket, amelyekre jobban kell vonatkoztatni az ilyen programokat, és vonatkozó tevékenységeket, amelyek hatékonyan folytathatók azokon keresztül;
b) kiértékelik az illetékes regionális, szubregionális és nemzeti intézmények működési kapacitását és tevékenységét;
c) értékelik a sivatagosodásra vonatkozóan a régióba tartozó Részes Felek között fennálló programokat, és kapcsolatukat a nemzeti cselekvési programokkal; és
d) fontolóra vesznek akciókat a szubregionális, regionális és vegyes cselekvési programokhoz, beleértve - szükség szerint - az egyes érintett Részes Fél országok képviselőiből összeállított koordinációs bizottságok létrehozását azzal a feladattal, hogy felülvizsgálják a sivatagosodás leküzdésében elért eredményeket, harmonizálják a nemzeti cselekvési programokat, ajánlásokat tegyenek a szubregionális, regionális vagy közös cselekvési programok készítésének és megvalósításának különböző szakaszaiban, és az Egyezmény 16-19. Cikke értelmében kapcsolattartóként eljárjanak a műszaki együttműködés előmozdítása és koordinálása érdekében.
6. Cikk
Az Egyezményben foglalt célokkal és alapelvekkel összhangban, a régióba tartozó Részes Felek külön-külön vagy együttesen:
a) előmozdítják a tudományos és műszaki együttműködés, a mutatók és információs rendszerek erősítését minden szinten, úgyszintén - szükség szerint - azok integrációját a világméretű információs rendszerekbe;
b) előmozdítják a vonatkozó meglevő és új, környezetvédelmileg alkalmas technológiák fejlesztését, adaptálását és átvitelét a régión belül és azon kívül.
7. Cikk
Az Egyezményben foglalt célokkal és alapelvekkel összhangban, a régióba tartozó Részes Felek külön-külön vagy együttesen:
a) a mechanizmusok racionalizálását és erősítését célzó intézkedéseket adaptálnak, hogy állami és magánbefektetések útján forrásokat találjanak ahhoz, hogy konkrét eredményeket lehessen elérni a talajdegradáció és sivatagosodás leküzdésében, és enyhíteni lehessen az aszály hatásait;
b) meghatározzák a nemzeti törekvések támogatásának nemzetközi együttműködési követelményeit, ezáltal különösen kedvező környezetet hoznak létre a befektetések számára, és ösztönző aktív befektetési politikát, valamint a sivatagosodás leküzdésének hatékony integrált megközelítését, beleértve az ezen folyamat által okozott problémák kellő idejű felismerését is;
c) keresik bilaterális és/vagy multilaterális partnerek és pénzügyi együttműködési intézmények részvételét azzal a céllal, hogy biztosítsák az Egyezmény végrehajtását, beleértve azon program szerinti tevékenységeket is, amelyek figyelembe veszik a régió érintett Részes Fél országának sajátos szükségleteit is;
d) értékelik a 2. a) Cikk esetleges hatását az Egyezmény 6., 13. és 20. Cikkének és egyéb rendelkezésének a végrehajtására.
8. Cikk
1. A jelen Melléklet hatályosulásának érdekében, a régióba tartozó Részes Felek:
a) létrehozzák és/vagy megerősítik a nemzeti kapcsolattartó helyeket a sivatagosodás leküzdését és/vagy az aszály hatásainak enyhítését célzó cselekmények koordinálására; és
b) fontolóra vesznek mechanizmusokat, hogy - szükség szerint - erősítsék a regionális együttműködést.
2. Az Állandó Titkárság a régióba tartozó Részes Felek felkérésére és az Egyezmény 23. Cikkének értelmében segítséget nyújt a régióban koordinálási találkozók összehívásához oly módon, hogy
a) tanácsadással szolgál egy hatékony koordinálási esemény megszervezéséhez, más ilyen eseményekből levont tapasztalatok alapján; és
b) olyan más információkat szolgáltat, amelyek fontosak lehetnek a koordinációs folyamatok létesítésében vagy jobbá tételében.”
3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1999. október 11-től kell alkalmazni.
(2) A törvény végrehajtásáról a környezetvédelmi és vízügyi miniszter gondoskodik.
