a) a szőlőbort a feldolgozási tevékenység utolsó három gazdasági évének – amennyiben a feldolgozási tevékenység végzése három évnél rövidebb ideje történik, a tevékenység végzése időtartamának – átlagában 1000 hektolitert meghaladó mennyiségben előállító üzemre (a továbbiakban: szőlőborászati üzem),
b) az egyéb bor előállítását végző üzemre (a továbbiakban: egyéb borászati üzem)
(az a)–b) pontok a továbbiakban együtt: borászati üzem),
c) a bor önálló palackozását végző palackozóra (a továbbiakban: borpalackozó),
d) a borászati üzem engedélyesének a gyártóüzeme területén és a gyártóüzeme területén kívül található, bor tárolására alkalmas, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktárára (a továbbiakban: üzemi borraktár),
e) a palackos és kannás kiszerelésű bor önálló tárolását, raktározását végző raktárra (a továbbiakban: bortároló adóraktár)
adható.
(2) Boradóraktári engedélyt kell kiváltania annak, aki a tevékenysége során – a tárgy gazdasági évvel bezárólag – az utolsó három gazdasági év – amennyiben tevékenységét három évnél rövidebb ideje végzi, a tevékenység folytatásának időtartama – átlagában évente a 80. § (3) bekezdésében meghatározott mennyiséget meghaladó, de legfeljebb 1000 hektoliter szőlőbort állít elő, de az éves mennyiség több mint 25%-át vásárolt szőlőborból állítja elő.
(3) A borászati üzem iránti adóraktári engedélykérelemnek – amennyiben a kérelmező szőlőbort saját termésű friss szőlőből (is) állít elő – az e törvény 37. § (1) bekezdésében előírtakon felül tartalmaznia kell a kérelmező hegyközségi kódszámát, továbbá a kérelmező által megművelt szőlőterület(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m2), használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb), telepítésének évét.
(4) A bor adóraktári engedély megadásának nem feltétele a bor tárolására szolgáló tároló eszközök hitelesítése.
(5) Az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül a bor adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély tranzitadóraktárra és vámadóraktárra is adható, a 72. § (2)–(3) bekezdése szerint, továbbá a bortároló adóraktárban a boron kívül adózatlan, a 73. § (9)–(10) bekezdése szerinti kiszerelésű alkoholtermék, palackos, dobozos, hordós sör, palackos pezsgő és palackos köztes alkoholtermék tárolása is megengedett.
(6) A jövedéki biztosítékot adóraktár engedélyesenként legfeljebb 10 millió forint, illetve a bortároló adóraktár esetében legalább 1 millió forint, de legfeljebb 10 millió forint értékben kell nyújtani. A jövedéki biztosíték nyújtásától a kizárólag szőlőbor előállítását végző bor adóraktár engedélyese esetében el kell tekinteni, amennyiben az e törvény 38. § (2) és (5) bekezdése szerint adódó jövedéki biztosíték összege nem éri el az 500 ezer forintot.
(7) A szőlőbor és az egyéb bor előállítása, illetve a 25 litert meghaladó (a továbbiakban: hordós) vagy a 2 liternél nagyobb, de 25 litert meg nem haladó (a továbbiakban: kannás) kiszerelésű szőlőbor és az egyéb bor raktározása, tárolása – a 37. § (6) bekezdésében foglaltaktól eltérően – ugyanabban az adóraktárban nem megengedett.
(8) Ha a szőlő borászati üzem engedélyese a 82. § (1) bekezdése alapján egyszerűsített adóraktári engedély megszerzésére válik jogosulttá, legkésőbb a tárgy gazdasági évet követő december hó 15-éig kell benyújtania az egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelmet. A vámhatóság az egyszerűsített adóraktári engedélyt a kérelem benyújtása évének december hó 1. napjáig visszamenőleges hatállyal adja ki.
(9) A bornak a boradóraktárból történő kiszállításakor a 40. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni.
(10) A boradóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) szőlőbor, illetve egyéb bor általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a szőlőbort, egyéb bort az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes, újrafeldolgozás esetén pedig a 47. § (5) bekezdés a) pontjának, illetve (9) bekezdés a) pontjának rendelkezését kell alkalmazni.
(11) Az üzemi borraktárba nem saját előállítású bor legfeljebb az egy naptári év alatt előállított, palackos, kannás kiszerelésű, saját gyártású bor 25%-ának megfelelő mennyiségben tárolható be évente. Az ezt meghaladó mennyiség üzemi borraktárban való tárolásához a 72. § (6) bekezdésében foglalt feltételt – az alapterület vonatkozásában a (12) bekezdésben foglalt eltéréssel –, továbbá a bortároló adóraktár esetében nyújtandó jövedéki biztosítékot is teljesíteni kell.
(12) A bortároló adóraktárra a 72. § (6) bekezdésének a rendelkezését is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a kizárólag bort tároló raktár alapterületének legalább 100 m2 nagyságúnak kell lennie.
85. § (1) Az egyszerűsített adóraktár engedélyese és a boradóraktár engedélyese a szőlőbort – kivéve a külön jogszabály szerint engedélyezett termelői borkimérésben értékesített szőlőbort – kizárólag 2 litert meg nem haladó (a továbbiakban: palackos) és kannás kiszerelésben bocsáthatja szabadforgalomba. A termelői borkimérésben hordós szőlőbor is értékesíthető helyben fogyasztásra vagy – kannában (göngyölegben) – elvitelre kimérve. Az egyéb bor szabadforgalomba bocsátása kizárólag palackos kiszerelésben megengedett.
(2) Hordós és kannás kiszerelésben a bor szállítása és értékesítése kizárólag a külön jogszabályban előírt rendelkezések szerint felhelyezett hivatalos zár alkalmazásával megengedett, kivéve, ha a hordós és kannás bor szabadforgalomba bocsátása termelői borkimérés keretében helyben fogyasztás céljára történik.
(3) A nyilvánosan meghirdetett borversenyre az egyszerűsített adóraktár engedélyese és a boradóraktár engedélyese által benevezett és átadott szőlőbor a versenyszabályzat szerint kialakított nyilvántartásba vételt követően a borversenyt rendező birtokába kerül, de kereskedelmi forgalomba nem hozható. A borverseny helyét és időpontját a borversenyt szervező a vámhatósághoz köteles előzetesen bejelenteni.
86. § (1) A külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően szőlőbort előállítani vagy kezelni, illetve az így előállított vagy kezelt szőlőbort értékesíteni, birtokolni tilos.
(2) A borászati melléktermék a külön jogszabály szerint engedélyezett begyűjtőhelynek, alkoholtermék adóraktárnak vagy más tagállamban e célból kijelölt helyre adható át vagy exportálható.
87. § (1) A bor adómentes célú felhasználásának a 68. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti felhasználás minősül.
(2) A keretengedély megszerzésére és az adómentesen beszerzett borral való elszámolásra a 68. § (2)–(6) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
88. § A pezsgő alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, gomba formájú dugóval lezárt vagy másképpen kiszerelt, 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely
a) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10 és 2205 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett,
b) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205 és 2206 00 91 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett,
c) a 2206 00 91 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett.
89. § (1) Az adó alapja a pezsgő mennyisége, hektoliterben mérve.
(2) Az adó mértéke hektoliterenként 9120 forint.
90. § (1) A pezsgő adómentes célú felhasználásának a 68. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti felhasználás minősül.
(2) A keretengedély megszerzésére és az adómentesen beszerzett pezsgővel való elszámolásra a 68. § (2)–(6) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
91. § (1) Adóraktári engedély
a) a pezsgő előállítását végző üzemre (a továbbiakban: pezsgőüzem),
b) a pezsgő önálló palackozását végző palackozóra (a továbbiakban: pezsgőpalackozó),
c) a pezsgőüzem engedélyesének a gyártóüzeme területén vagy a gyártóüzeme területén kívül található, pezsgő tárolására alkalmas, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktárára (a továbbiakban: üzemi pezsgőraktár),
d) a palackos kiszerelésű pezsgő önálló tárolását, raktározását végző raktárra (a továbbiakban: pezsgőtároló adóraktárra).
(2) Az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül a pezsgő adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély tranzitadóraktárra és vámadóraktárra is adható, a 72. § (2)–(3) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot – ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárt – adóraktár engedélyesenként legfeljebb 30 millió forint, illetve a pezsgőtároló adóraktár esetében legalább 1 millió forint, de legfeljebb 30 millió forint értékben kell nyújtani. Amennyiben az e törvény 38. § (2) bekezdés szerinti, az (5) bekezdés rendelkezését is figyelembe véve meghatározott jövedéki biztosíték összege nem éri el az 500 ezer forintot, a jövedéki biztosíték nyújtásától az (1) bekezdés a)–c) pontja szerinti adóraktárak esetében el kell tekinteni.
(4) Az adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) pezsgő általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a pezsgőt megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.
(5) Az üzemi pezsgőraktárba nem saját előállítású pezsgő legfeljebb az egy naptári év alatt előállított palackos kiszerelésű, saját gyártású pezsgő 25%-ának megfelelő mennyiségben tárolható be évente. Az ezt meghaladó mennyiség pezsgő adóraktárban történő tárolásához a 72. § (6) bekezdésében foglalt feltételt, továbbá a pezsgőtároló adóraktár esetében nyújtandó jövedéki biztosítékot is teljesíteni kell.
(6) A pezsgőtároló adóraktárra a 72. § (6) bekezdésének rendelkezéseit is alkalmazni kell.
(7) A pezsgőtároló adóraktárban a pezsgőn kívül adózatlan, a 73. § (9)–(10) bekezdés szerinti kiszerelésű alkoholtermék, palackos, dobozos, hordós sör, palackos, kannás bor és palackos köztes alkoholtermék tárolása is megengedett.
92. § (1) Köztes alkoholtermékek:
a) a habzó köztes alkoholtermék, és
b) a nem habzó köztes alkoholtermék.
(2) Habzó köztes alkoholtermék alatt a nem dróttal vagy szalaggal rögzített, nem gomba formájú dugóval lezárt, 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely – a sör, a bor és a pezsgő kivételével – a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék.
(3) Nem habzó köztes alkoholtermék alatt – a sör, a bor, a pezsgő és a habzó köztes alkoholtermék kivételével – a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket kell érteni, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék.
93. § (1) Az adó alapja a köztes termék mennyisége, hektoliterben mérve.
(2) Az adó mértéke hektoliterenként 13 220 forint.
94. § A köztes alkoholtermék adóraktárra a 91. §-ban, a pezsgő adóraktárra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
95. § (1) A köztes alkoholtermék adómentes célú felhasználásának a 68. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti felhasználás minősül.
(2) A keretengedély megszerzésére és az adómentesen beszerzett nem habzó köztes alkoholtermékkel való elszámolásra a 68. § (2)–(6) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
96. § (1) E törvény alkalmazásában dohánygyártmány:
a) a dohányrúd, amely meglévő állapotában dohányzásra alkalmas, és e bekezdés szerint nem minősül szivarnak vagy szivarkának, továbbá az a dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak, vagy cigarettapapír-lappal körbevesznek (a továbbiakban együtt: cigaretta),
b) a dohányrúd, amely teljes egészében természetes dohányból készült,
c) a dohányrúd természetes dohányból készült borítékkal,
d) a dohányrúd kocsányozott kevert töltettel és a szivar szokásos színével megegyező külső borítékkal, amely teljesen befedi a terméket, beleértve a filtert is, amennyiben van, kivéve a szopókával ellátott terméket. A burok és a boríték dohányfóliából készült, és egy termék tömege – a filter és a szopóka nélkül – nem lehet kevesebb 1,2 g-nál, és a borítékot a dohányrúd hossztengelyével minimum 30 fokos hegyes szöget bezáróan, spirálisan tekerték fel,
e) a dohányrúd kocsányozott kevert töltettel és a szivar szokásos színével megegyező dohányfóliából készült külső borítékkal, amely teljesen befedi a terméket, beleértve a filtert is, amennyiben van, kivéve a szopókával ellátott terméket, ahol a külső boríték nem fedi a szopókát. Egy termék tömege – filter vagy szopóka nélkül – nem kevesebb 2,3 g-nál és a kerülete a dohányrúd hosszának legalább egyharmadán nem kevesebb 34 mm-nél (a továbbiakban a b)–e) pont együtt: szivar, szivarka),
f) olyan, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat, amelyben a dohányrészecskék tömegének több mint 25 százaléka kisebb, mint 1 milliméter szélességűre vágott (a továbbiakban: finomra vágott fogyasztási dohány),
g) az f) pont alá nem tartozó, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat (a továbbiakban: egyéb fogyasztási dohány) (a továbbiakban: az f) és g) pont együtt: fogyasztási dohány).
(2) Kész dohányvágat alatt olyan dohánygyártmányt kell érteni, amely pipadohány esetében pipában történő elszívásra, cigaretta dohány esetében kézi töltésű cigaretta elkészítésére szolgál.
97. § (1) Az adó alapja
a) a százalékos adómérték esetében az (5) bekezdés szerinti kiskereskedelmi eladási ár,
b) a tételes adómérték esetében ezer darab.
(2) Az adó mértéke
a) a cigarettára 6450 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23 százaléka, de legalább 10 380 forint/ezer darab;
b) a szivarra, a szivarkára és az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 25 százaléka;
c) a finomra vágott fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 47 százaléka, de legalább 3500 forint/kilogramm.
(3) A tételes adómérték alapjaként a cigaretta darabszámát kétszerezni kell, ha annak hossza – füstszűrő és szopóka nélkül – meghaladja a 9 centimétert, de rövidebb, mint 18 centiméter, háromszorosan kell figyelembe venni, ha annak hossza – füstszűrő és szopóka nélkül – 18 centiméter vagy annál nagyobb, de rövidebb, mint 27 centiméter, és így tovább.
(4) Az általános forgalmi adó alapja az (5) bekezdés szerinti kiskereskedelmi eladási ár. Az adó mértéke az általános forgalmi adóról szóló törvénynek (a továbbiakban: áfatörvény) az egyszerűsített számlára vonatkozó előírásai szerinti, az egyszerűsített számlán feltüntetendő, a legmagasabb adómértékhez tartozó százalékérték.
(5) Kiskereskedelmi eladási ár – a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel – a dohánygyártmány adóraktár engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő, illetve az importáló által meghatározott, az adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót tartalmazó ár.
(6) Az adójegy nélküli dohánygyártmány esetében, ha ugyanazon termékválasztékot
a) belföldön is forgalmazzák, az adófizetési kötelezettség (adó-visszaigénylési, -levonási jogosultság) keletkezésének időpontjáig ezen termékválasztékra a vámhatóság által legutoljára kiadott adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót tartalmazó árat,
b) belföldön nem forgalmazzák, az általános forgalmi adó alapjaként az áfatörvényben meghatározott ellenérték legmagasabb általánosforgalmiadó-mértéknek megfelelő százalékértékkel növelt összegét
kell kiskereskedelmi eladási árnak tekinteni.
98. § (1) A dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátása – ideértve az adóraktáron belüli elfogyasztását, illetve az importált dohánygyártmány vámjogi szabadforgalomba bocsátását, ha az importáló nem adóraktárba szállítja az importált terméket, de kivéve az árumintaként harmadik országból vagy tagállamból behozott dohánygyártmányt – kizárólag olyan adójeggyel ellátva megengedett, amelyen a kiskereskedelmi eladási ár feltüntetésre került. A dohánygyártmány tranzitadóraktárból olyan utas részére, akinek végső úti célja Közösségen belül van, kizárólag adójeggyel ellátva, olyan utas részére, akinek végső úti célja harmadik országban van, kizárólag adójegy nélkül értékesíthető.
(2) A cigaretta adójegye az adójegyen feltüntetett mennyiség és kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó – illetve, ha ez az adó kisebb, az adójegyen feltüntetett mennyiség és a 97. § (2) bekezdés a) pontjában előírt, ezer darabra meghatározott legkisebb adómérték alapján számított adó –, valamint a kiskereskedelmi eladási ár és a 97. § (4) bekezdése szerinti százalékérték szorzatának egy század részeként számított általános forgalmi adó együttes összegének megfelelő értéket testesít meg. A cigarettán kívüli dohánygyártmány adójegye az adójegyen feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár alapján számított adó – illetve a finomra vágott fogyasztási dohány esetében, ha ez az adó kisebb, az adójegyen feltüntetett mennyiség és a 97. § (2) bekezdés c) pontjában előírt, 1 kilogrammra meghatározott legkisebb adómérték alapján számított adó –, valamint a kiskereskedelmi eladási ár és a 97. § (4) bekezdése szerinti százalékérték szorzatának egy század részeként számított általános forgalmi adó együttes összegének megfelelő értéket testesít meg.
(3) Adójegyet igényelhet
a) a dohánygyártmány adóraktár engedélyese;
b) az importáló;
c) a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő.
(4) Az adójegy igényléséhez az importálónak a 104. § szerinti, a dohánygyártmányok importálására, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedőnek a 24. § szerinti, a dohánygyártmányok más tagállamból való behozatalára jogosító engedéllyel kell rendelkeznie.
(5) Az adójegy átvételekor meg kell fizetni azt az adó és általános forgalmi adó összeget, amelyet az igényelt adójegyek a (2) bekezdés szerint, az átvételkor hatályos adómértékek alapján képviselnek (a továbbiakban: fizetési kötelezettség).
(6) A fizetési kötelezettség halasztására jogosult az adóraktár engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő és az importáló, amennyiben biztosítékot nyújt. A dohánygyártmány adóraktár engedélyese által a 100. § szerint nyújtott jövedéki biztosíték a halasztott fizetési kötelezettség biztosítékaként figyelembe veendő azzal, hogy az adóraktárába betárolásra kerülő, más tagállamban gyártott dohánygyártmányra általa átvett adójegy utáni fizetési kötelezettségre külön jövedéki biztosítékot kell nyújtani a 24. § (7) bekezdése szerint meghatározott összegben, de figyelembe véve a 19. § (2) bekezdésének a dohánygyártmányokra vonatkozó rendelkezését is. A bejegyzett kereskedő által a 24. § (7) bekezdése szerint nyújtott jövedéki biztosíték a halasztott fizetési kötelezettség biztosítékának minősül. Az importáló és a nem bejegyzett kereskedő a fizetési kötelezettség halasztására abban az esetben jogosult, ha az átvett adójegy értékének megfelelő nagyságú biztosítékot nyújt.
(7) A halasztott fizetési kötelezettséget a tárgyhóban átvett adójegyekre a tárgyhónapot követő harmadik hónap 28. napjáig kell teljesíteni.
(8) Az adóraktár engedélyesének és a bejegyzett kereskedőnek havonta el kell számolnia – a külön jogszabály rendelkezései szerint – az átvett adójegy mennyiségével.
(9) A 99. § (5) bekezdése alapján az importáló és a nem bejegyzett kereskedő fizetési kötelezettsége legkorábban a fizetési halasztás lejártakor csökkenthető.
(10) Az adófizetési és az általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettségét, illetve az adó- és az általánosforgalmiadó-visszaigénylési (levonási) jogosultságát az adóraktár engedélyese a 8–14., illetve a 47. §, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő a 25. § szerint állapítja meg. Ezen belül az adóbevallásban ki kell mutatni a bevallási időszakban adójeggyel szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmányok után adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő adónak és általános forgalmi adónak az összegét.
(11) Az importáló adófizetési kötelezettségének vámhatóság általi megállapításakor az adóból és az általános forgalmi adóból le kell vonni az importált dohánygyártmányra felragasztott adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő összeget, feltéve, hogy az importáló a vámjogi szabadforgalomba bocsátáskor az adójegy ideiglenes kivitelét igazolja, vagy – az adójegy nélkül importált dohánygyártmány esetében – a dohánygyártmány vámjogi szabadforgalomba bocsátása előtt az adójegyet az (5)–(6) bekezdés szerint vette át.
(12) Amennyiben az adó vagy az általános forgalmi adó mértéke megváltozik, az új adómérték hatálybalépését megelőző 45 napon belül az adóraktár engedélyese a havi átlagos adójegy készletének tartásához szükséges mennyiségnél több adójegyet nem igényelhet, nem tarthat készleten. Az adómérték változásának hatálybalépését követően a változás előtti adójeggyel – legfeljebb még 15 napon belül – csak az a dohánygyártmány tárolható ki az adóraktárból, amelyre az adójegyet az adómérték változásának hatálybalépése előtt helyezték fel.
(13) A dohánygyártmány az adómérték változásának hatálybalépését követően csak az új adómértéknek megfelelő adójeggyel importálható a szabadforgalom számára és hozható be más tagállamból.
99. § (1) Az adójegyet a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói csomagolási egységére oly módon kell felragasztani, hogy sérülésmentesen ne legyen eltávolítható és a csomagolás kinyitásakor eltépődjön.
(2) Egyedi fogyasztói csomagolás alatt
a) a cigaretta esetében a legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó fogyasztói csomagot (zsebcsomag),
b) a szivar esetében a darabot vagy a dobozt,
c) a szivarka esetében a dobozt,
d) a fogyasztási dohány esetében a tasakot vagy a dobozt
kell érteni.
(3) Az adójegy
a) a dohánygyártmány megnevezését (cigaretta, szivar, szivarka, finomra vágott fogyasztási dohány, egyéb fogyasztási dohány),
b) a dohánygyártmány egyedi fogyasztói csomagolási egységben foglalt mennyiségét (darab, kilogramm),
c) az egyedi fogyasztói csomag kiskereskedelmi eladási árát,
d) az adójegy sorszámát
tartalmazza.
(4) Az adójegyet a Magyar Állam állíttatja elő, és a vámhatóság bocsátja a 98. § (3) bekezdésében megjelöltek rendelkezésére.
(5) A vámhatósághoz visszaküldött hibás, sérült, valamint sértetlen állapotú, továbbá a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, az adójegy igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt – ide nem értve a lopás esetét –, illetve jogszabályban meghatározott egyéb módon megsemmisült adójegy 98. § (2) bekezdése szerinti értékével a tárgyhót követő hóban esedékes, a 98. § (6) bekezdése szerint halasztott fizetési kötelezettség – a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett – csökkenthető vagy annak értéke visszatéríthető.
(6) A halasztott fizetési kötelezettség csökken azon dohánygyártmányra felragasztott adójegy adó és általános forgalmi adó értékével, amely utáni felfüggesztett adófizetési kötelezettség alól a 13. § (3) bekezdés b)–f) pontja, valamint (9)–(10) bekezdése alapján az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül.
(7) A dohánygyártmány adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság, illetve az adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló a jogszabályi változás miatt forgalomképtelenné vált, szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) dohánygyártmány adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a dohánygyártmányt a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti, illetve a bejegyzett kereskedő és az importáló megsemmisítteti. Az adólevonás joga megsemmisítés esetén az adójegy és a dohánygyártmány megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes. Újrafeldolgozás esetén az adólevonás joga az adójegy megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes, továbbá a 47. § (5) bekezdés a) pontjának, illetve (9) bekezdés a) pontjának rendelkezését is alkalmazni kell.
100. § (1) Adóraktári engedély
a) a kizárólag fogyasztási dohány és/vagy szivar előállítását végző gyártóüzemre (a továbbiakban: dohányüzem),
b) a dohánygyártmányok előállítását végző – az a) pontba nem tartozó – gyártóüzemre (a továbbiakban: dohánygyár),
c) a dohánygyárnak és a dohányüzemnek a gyártóüzeme területén és a gyártóüzeme területén kívül található, dohánygyártmány tárolására alkalmas, saját tulajdonú vagy bérelt, illetve egyéb használati jogon működtetett raktárára (a továbbiakban: üzemi dohánygyártmányraktár).
(2) A dohánygyártmány adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély tranzitadóraktárra és vámadóraktárra is adható, a 72. § (2)–(3) bekezdése szerint.
(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként – ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárat –
a) a dohányüzem esetén legalább 5 millió forint,
b) a dohánygyár és az üzemi dohánygyártmányraktár esetén legalább 50 millió forint,
de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani.
(4) Dohánygyártmány gyártására alkalmas gépet és egyéb eszközt kizárólag adóraktári engedéllyel rendelkező dohányüzem vagy dohánygyár tarthat birtokában, csak részére lehet értékesíteni, importálni.
101. § A dohánygyártmány a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység keretében csak az adójegyen feltüntetett áron értékesíthető, attól eltérni nem lehet.
102. § (1) Az az általánosforgalmiadó-alany, aki (amely) az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése után e törvény rendelkezései szerint köteles az általános forgalmi adót fizetni, e tevékenysége tekintetében az áfatörvénynek a tételes átalányadózásra, valamint az alanyi adómentességre vonatkozó rendelkezéseit nem alkalmazhatja.
(2) Az általánosforgalmiadó-alany az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése tekintetében az áfatörvényben meghatározott számlaadási kötelezettségének olyan módon tesz eleget, hogy ezen termékértékesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában nem tüntethet fel áthárított általános forgalmi adót, felszámított általánosforgalmiadó-mértéket és annak az általános forgalmi adót is tartalmazó ellenértékre vetített százalékértékét, továbbá – a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység keretében végzett termékértékesítés kivételével – a termék megnevezése mellett tájékoztató adatként fel kell tüntetnie az értékesített dohánygyártmány adójegyén szereplő kiskereskedelmi eladási árat is.
(3) Az általánosforgalmiadó-alany az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése tekintetében – az áfatörvény alkalmazásában – adólevonásra jogosító termékértékesítést végez, és – az áfatörvény visszaigénylésre jogosító feltételei szempontjából – az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítéséből származó, az általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenérték a visszaigénylésre jogosító adóköteles termékértékesítés összesített adóalapjába tartozónak tekinthető.
(4) Az az általánosforgalmiadó-alany, aki (amely) általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettségét az áfatörvény bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó különleges adózási módjával állapítja meg, jogosult arra, hogy az így adódó általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettségét általánosforgalmiadó-bevallási időszakonként az alábbi összeggel csökkentse:
Fcs = [(BNy(d) + BF(d) – BZ(d)) : (BNy + BF – BZ)] x É x (A(d) : 100), ahol
Fcs: az általánosforgalmiadó-bevallási időszakonként fizetendő általános forgalmi adót csökkentő összeg;
BNy(d): az adójeggyel ellátott dohánygyártmánynak a nyitó bolti kiskereskedelmi készlete;
BF(d): az adójeggyel ellátott dohánygyártmánynak az általánosforgalmiadó-bevallási időszakban továbbértékesítési célra történt beszerzése;
BZ(d): az adójeggyel ellátott dohánygyártmánynak a záró bolti kiskereskedelmi készlete;
BNy: a nyitó bolti kiskereskedelmi készlet összesen;
BF: az általánosforgalmiadó-bevallási időszakban továbbértékesítési célra beszerzett termékek összesen;
BZ: a záró bolti kiskereskedelmi készlet összesen;
É: a bolti kiskereskedelmi tevékenységből származó, az általánosforgalmiadó-bevallási időszakban ténylegesen elért bevétel;
A(d): a 97. § (4) bekezdés szerinti százalékérték.
(5) A (4) bekezdés szerinti számítási módnál az áfatörvény bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó különleges adózási mód alkalmazását szabályozó melléklete szerinti egyéb rendelkezéseket figyelembe kell venni.
(6) A (4) bekezdés szerinti számítási mód alkalmazásának feltétele, hogy az általánosforgalmiadó-alany nyilvántartásában az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékét elkülönülten szerepeltesse.
103. § (1) Az 52. § (1) bekezdése szerinti ásványolajtermékkel – kivéve a 25 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű palackba töltött cseppfolyósított szénhidrogént – és egyéb jövedéki termékkel, valamint az 50. § (4) bekezdése szerinti megfigyelt termékkel (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban az előbbiekkel együtt: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni, szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket (ideértve a megfigyelt terméket is) a Közösségen belüli forgalomban értékesíteni vagy onnan beszerezni csak az e törvényben meghatározott engedéllyel lehet.
(2) E törvény alkalmazásában:
1. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység,
a) a fűtőolaj értékesítés céljából történő beszerzése, készletezése és értékesítése,
b) az 52. § (1) bekezdés a), b), d) – a 0 adómérték alá tartozó termék kivételével –, f), g) pontja szerinti jövedéki termékeknek (a továbbiakban: üzemanyagok) nem üzemanyagtöltő állomáson, a 2710 19 41, 2710 19 45 és a 2710 19 49 vámtarifaszámú gázolajnak nem kiskereskedelmi tárolótelepen vagy nem üzemanyagtöltő állomáson történő értékesítése, a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel;
c) a szabadforgalomba bocsátott, az e bekezdés a) és b) pontjában nem említett egyéb jövedéki termék belföldön történő beszerzése, készletezése és továbbforgalmazók részére történő értékesítése, a (3)–(6) bekezdésben foglalt eltéréssel;
d) a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék bértárolása;
e) jövedéki termék gazdasági tevékenység keretében, kereskedelmi vagy felhasználási céllal vagy egy közhivatal céljaira más tagállamból, nem közösségi adófelfüggesztési eljárás keretében történő behozatala vagy gazdasági tevékenység keretében más tagállamba történő kivitele, kivéve a 110. § (5) bekezdésének b)–h) pontja szerinti nem kereskedelmi mennyiségű jövedéki terméknek jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek által történő, nem értékesítési célú kivitelét, továbbá a jövedéki termék csomagküldő kereskedelem keretében történő behozatalát, kivitelét (a továbbiakban: közösségi kereskedelmi tevékenység);
2. nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység: a (4)–(6) bekezdésben foglalt eltéréssel a szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméknek nem az 1. pont szerinti jövedéki engedélyes kereskedelmi, vagy nem a 3. pont szerinti exporttevékenység keretében történő beszerzése, készletezése és értékesítése, az e bekezdés 1. pontjának e) alpontjában és 3. pontjában említett kivételekkel;
3. export- és importtevékenység: az a tevékenység, amely keretében a személy jövedéki terméknek a harmadik országból történő behozatalát vagy harmadik országba történő kivitelét saját nevében végzi, kivéve
a) a 9. § (1)–(2) bekezdésében foglalt adómentes termék behozatalát,
b) a jövedéki termék nem kereskedelmi jellegű áruként történő kivitelét,
c) a 110. § (5) bekezdésének b)–h) pontja szerinti nem kereskedelmi mennyiségű jövedéki terméknek jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek által történő, nem értékesítési célú kivitelét,
d) az ideiglenes behozatali vámeljárás jogcímén jövedéki termék kiállításra történő behozatalát,
e) az átviteli rendeltetésű (tranzit) jövedéki terméknek belföldön történő átszállítását,
f) a jövedéki terméknek harmadik országban szolgálatot teljesítő magyar fegyveres erők szolgálati helyéről a Magyar Honvédség által harmadik országból történő visszaszállítását;
4. üzemanyagtöltő állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített tárolótartállyal, illetve a sűrített gáz és a cseppfolyósított gáz esetében térfogat- vagy tömegárammérővel és összegzővel ellátott kiskereskedelmi elárusítóhely;
5. üzemi motorikusgáztöltő-állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett tárolótartállyal ellátott, a cseppfolyósított szénhidrogén kizárólag nem közúti járművekben, üzemen belüli felhasználás céljából történő kiszolgálását végző felhasználói hely;
6. kútoszlop: üzemanyagok, folyékony tüzelőanyagok kimérésére használatos, helyhez kötött, egy vagy több kimérőhelyes, egy szerkezeti egységbe épített, az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérővel és összegezővel ellátott berendezés;
7. kiskereskedelmi tárolótelep: a tüzelőolajnak – az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérővel és összegezővel, ólomzárral ellátott mérőműszeren keresztül – tárolótartályból, végső fogyasztók részére történő értékesítésére szolgáló elárusítóhely;
8. üzlethelyiség: a szilárd, térelemekkel körülhatárolt, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített, tartós használatra szolgáló nyílt árusítású, rendszeresen nyitva tartó kiskereskedelmi elárusítóhely, ideértve az e feltételeknek megfelelő pavilont, továbbá a munkahelyi éttermet és büfét, az üzemanyagtöltő állomás, közforgalmú repülőtér, vasúti és hajóállomás területén üzemeltetett elárusítóhelyet.
(3) Nem tekintendő a (2) bekezdés 1. pontjának c) alpontja alá tartozó tevékenységnek a külön jogszabályban meghatározott esetekben és eljárás keretében a jövedéki terméknek nem jövedéki engedélyes kereskedők közötti nem rendszeres értékesítése, átadása, apportálása.
(4) Nem tekintendő a (2) bekezdés 1. pontjának c) alpontja, illetve 2. pontja alá tartozó tevékenységnek a jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet és a természetes személy árverésen történő szőlőbor értékesítése vagy beszerzése, legfeljebb 45 liter mennyiségig, valamint a szőlőbor árverést szervező személy tevékenysége. A szőlőbor árverésének helyét és időpontját az árverést szervező személy köteles a vámhatósághoz előzetesen bejelenteni.
(5) Nem tekintendő a (2) bekezdés 1. pontjának a)–c) alpontja és 2. pontja alá tartozó tevékenységnek a felhasználásra beszerzett, de ezt követően igazoltan feleslegessé vált ásványolajtermék vámhatósági felügyelet mellett történő nem rendszeres értékesítése.
(6) Nem tekintendő a (2) bekezdés 1. pontjának b) alpontja, illetve 2. pontja alá tartozó tevékenységnek az üzemanyagkártyával értékesített (beszerzett), felhasznált üzemanyag utólagos, pénzügyi-technikai jellegű elszámolása, feltéve, ha az elszámolásról a felek írásban megállapodtak.
104. § (1) A jövedéki termék szabadforgalomban végzett jövedéki engedélyes kereskedelme, szabadforgalomból történő exportálása, szabadforgalom számára történő importálása a vámhatóság által kiadott jövedéki engedéllyel történhet.
(2) A jövedéki engedélyre jogosult az a személy,
a) aki – az (5) és (8)–(11) bekezdésben foglalt eltéréssel – az ásványolajtermékek esetében 120 millió Ft, az egyéb jövedéki termékek esetében 22 millió Ft jövedéki biztosítékot nyújt,
b) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai, illetve az egyéni vállalkozó és az Szja törvény szerinti mezőgazdasági őstermelő esetében az Szja törvény rendelkezései szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a forgalmazott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető,
c) aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt,
d) akinek a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs meg nem fizetett vám- vagy adótartozása, társadalombiztosítási járulék tartozása, kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, továbbá, aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn.
(3) Nem adható engedély, ha az engedélyt kérelmező természetes személyt vagy a szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
(4) A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre (kivéve a nem saját számlára végzett közösségi kereskedelmi tevékenységet) és a saját számlára végzett importtevékenységre szóló jövedéki engedély (2) bekezdésben foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmező
a) az 52. § (1) bekezdés a)–e) pontja szerinti ásványolajtermék esetében telephelyenként legalább 500 m3 űrtartalmú, az illetékes hatóság által hitelesített és engedélyezett, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal vagy tárolótartályban tárolótérfogattal (a továbbiakban: tárolótartály),
b) az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti cseppfolyósított gáz esetében telephelyenként 300 m3 űrtartalmú, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal,
c) az alkoholtermék, a sör, a pezsgő, a köztes alkoholtermék, a bor és a dohánygyártmány esetében telephelyenként legalább 100 m2 alapterületű, szilárd térelemekkel körülhatárolt raktárhelyiséggel, a nem palackozott alkoholtermék forgalmazásához legalább 100 m3 űrtartalmú, helyhez kötött tárolótartállyal
is rendelkezzen.
(5) Az adóraktár engedélyese, illetve a bejegyzett kereskedő által a szabadforgalomban folytatott jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre a (2) bekezdés a) pontja szerinti jövedéki biztosítékot nem kell külön teljesíteni, amennyiben azt az adóraktárra, illetve a bejegyzett kereskedői tevékenységre nyújtott jövedéki biztosíték összege meghaladja. Ellenkező esetben a kereskedelmi jövedéki engedély megadásához, illetve érvényességéhez a különbözetre kell jövedéki biztosítékot nyújtani.
(6) Amennyiben az importáló az importált jövedéki termékét jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység keretében értékesíti, vagy a jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termékét exportálja, a (2) bekezdés a) pontja szerinti jövedéki biztosítékot csak az egyik tevékenysége után kell nyújtania.
(7) Ha a jövedéki engedélyes kereskedő, az exportáló és az importáló ásványolajat és egyéb jövedéki terméket egyaránt forgalmaz, exportál, importál, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedéki biztosítékot 142 millió forint összegben kell teljesíteni.
(8) Nem kell jövedéki biztosítékot nyújtania annak a jövedéki engedélyes kereskedelmi, export- és importtevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek, amely az Áht. alapján a kincstári finanszírozás körébe tartozik.
(9) Ha az importáló vagy a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag olyan jövedéki terméket importál vagy hoz be más tagállamból, amelynek adómentes beszerzésére keretengedéllyel is rendelkezik, jövedéki biztosítékot csak a keretengedélyhez kapcsolódóan kell nyújtania. Ha az importáló, illetve a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag egyéb ellenőrzött ásványolajat vagy megfigyelt terméket importál, illetve hoz be más tagállamból, és egyúttal felhasználói engedéllyel is rendelkezik, jövedéki biztosítékot csak a felhasználói engedélyéhez kapcsolódóan kell nyújtania.
(10) A kizárólag szőlőbor forgalmazásával, exportálásával vagy importálásával foglalkozó személynek a jövedéki engedély megszerzéséhez 1 millió forint jövedéki biztosítékot kell nyújtania.
(11) Mentesül a (2) bekezdés a) pontja szerinti biztosítéknyújtás és a (4) bekezdés c) pontjában előírt raktárhelyiség feltétele alól
a) az a szőlőtermelő, aki a saját termésű szőlőjéből bérfeldolgozásban előállított szőlőborát továbbforgalmazók részére értékesíti,
b) az a külön jogszabályban foglaltak szerint gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenység folytatására jogosító engedéllyel rendelkező személy, aki a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzint és alkoholterméket forgalmaz.
(12) Az országos közforgalmú vasút üzemeltetője mentesül a (4) bekezdés a) pontjában előírt feltétel teljesítése alól, ha a gázolajat kizárólag a vasúti pályához kötött járművek, munkagépek vasúti szállítási főtevékenységhez közvetlenül kapcsolódó üzemeltetése céljára értékesíti.
(13) A jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló és az exportáló által nyújtandó jövedéki biztosítékra a 38. § (5) és (11) bekezdésének rendelkezéseit is alkalmazni kell. A jövedéki biztosíték érvényesítésére a vámhatóság a jogerősen megállapított jövedéki bírságtartozás esetén – külön határozat nélkül – jogosult.
(14) A jövedéki engedély megszűnik, ha
a) a jövedéki engedélyes természetes személy meghal, kivéve, ha özvegye vagy örököse a kereskedelmi, export-import tevékenység folytatásának szándékát az esemény bekövetkezését követő 30 napon belül a vámhatósághoz bejelenti, és az e törvényben előírt feltételeknek megfelel;
b) a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik;
c) az engedélyt visszaadják;
d) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.
(15) A vámhatóság a jövedéki engedélyt visszavonja, amennyiben
a) a jövedéki engedélyes kereskedő, exportáló, importáló ellen felszámolási eljárás indult,
b) a jövedéki engedélyes kereskedő, exportáló, importáló az adóhatósághoz, illetve a vámhatósághoz teljesítendő adóbevallási, adófizetési, vámteher-fizetési vagy a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a határidőt, illetve az esedékességet 60 nappal meghaladóan késedelmesen teljesítette, vagy azt követően sem teljesítette, vagy az adóhatóság a vizsgált időszakra vonatkozó adókötelezettség 10 százalékát meghaladó adóhiányt jogerősen állapít meg, és a magatartás jellegére tekintettel az adóbírság mérséklését az Art. 171. §-ának (2) bekezdése kizárja,
c) a 104. § (2) bekezdés a), b) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesülnek,
d) a 105. §-ban, a 106. § (8), (9) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a jövedéki engedélyes kereskedő ismételten megsérti.
(16) A jövedéki engedélyes kereskedő, exportáló, importáló köteles az engedélye eredeti példányát és annak hiteles másolatait a visszavonást, illetve a tevékenység megszüntetését követő 5 munkanapon belül a vámhivatal részére visszaszolgáltatni.
(17) A vámhatóság a szabadforgalomban a jövedéki termékek jövedéki engedélyes kereskedelmére, exportjára-importjára jövedéki engedéllyel rendelkezők listáját a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában rendszeresen közzéteszi, továbbá gondoskodik az érvényes engedélyek naprakész listájához való közvetlen hozzáférésről.
105. § (1) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket – a (2)–(4) bekezdésben foglalt eltéréssel – csak adóraktárból (ideértve a megszűnt adóraktárt a megszűnését követő 30 napig), jövedéki engedélyes kereskedőtől vagy jövedéki engedéllyel rendelkező importálótól, valamint – a (2) bekezdés szerint – tagállamból szerezhet be, tarthat készleten és értékesíthet tovább.
(2) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket csak a 27. és 28. §, az egyéb ellenőrzött ásványolaj és megfigyelt termék esetében, továbbá a 62. § rendelkezéseinek betartásával szerezhet be tagállamból vagy értékesíthet tagállamba.
(3) A jövedéki engedélyes kereskedő egyéb ellenőrzött ásványolajterméket 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésben és megfigyelt terméket – a 62. § (7) bekezdésében foglalt eltéréssel – nem forgalmazhat.
(4) Végelszámolás, illetve felszámolás keretében megvásárolt vagy a követelés (tartozás) fejében átvett, hatóságok által elkobzott, valamint lefoglalt és előzetesen értékesíthető, vagy a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki termék beszerzése és továbbforgalmazása is megengedett a jövedéki engedélyes kereskedő által, feltéve, hogy adófizetési kötelezettségét e törvény szerint teljesítette.
106. § (1) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolnia kell. A jövedéki engedélyes kereskedő – az 5,5 térfogatszázaléknál alacsonyabb alkoholtartalmú, legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű termék kivételével – az alkoholterméket – a 73. § (2) bekezdésében foglalt eltéréssel – csak zárjeggyel és – a 73. § (10) bekezdésében foglalt eltéréssel, illetve a gyógyszer-nagykereskedelem kivételével – 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben, a dohánygyártmányt csak adójeggyel, a bort csak palackos kiszerelésben, illetve a szőlőbort hivatalos zárral ellátott kannás kiszerelésben is beszerezheti, készletezheti, értékesítheti.
(2) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzéseiről és értékesítéséről, valamint a napi zárókészletéről – telephelyenként és összesítve – folyamatosan mennyiségi nyilvántartást (a továbbiakban: jövedéki nyilvántartás) kell vezetnie. A jövedéki nyilvántartást a vámhivatal által elfogadott és hitelesített külön nyomtatványon (űrlapon) kell vezetni, és a beszerzés, az értékesítés adatait havonta, a tárgyhó végén összesíteni. A jövedéki engedélyes kereskedő mentesülhet a külön nyomtatványon (űrlapon) történő nyilvántartás-vezetés alól, ha bizonylati rendjét, hagyományos vagy számítógépes nyilvántartását úgy alakítja ki, hogy annak alapján az előírt számbavétel teljesül. A jövedéki nyilvántartás adatai számítógépes adathordozón tárolhatók. A vámhatóság kérésére a jövedéki nyilvántartás adatait rendelkezésre kell bocsátani.
(3) A jövedéki engedélyes kereskedő dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék és sör árukészletének továbbforgalmazók, továbbá a tüzelőolajnak, a gázolajnak és a légi járművek üzemanyagának végfelhasználók részére, gépjárműről történő helyszíni értékesítése, kiszolgálása (a továbbiakban: terítőjárat) a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint megengedett.
(4) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket
a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfatörvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a jövedéki engedélye számát, a vevő adóigazgatási azonosító számát és – ha a vevő kereskedő – az e törvényben előírt engedélye számát is, továbbá a fűtőolaj mezőgazdasági őstermelőnek történő értékesítése esetén az előbbieken kívül a vevő őstermelői igazolványának számát,
b) szállítólevéllel szállíthat.
(5) A szállítólevél szigorú számadású bizonylat, amelyen fel kell tüntetni
a) a jövedéki termék mennyiségi adatait;
b) a kiszállítás és az átvétel időpontját;
c) a szállítás célját (áttárolás, értékesítés, terítőjárat);
d) a szállítás rendeltetési helyét (címét, címzettjét, a terítőjárat értékesítési körzetét).
Szállítólevélként elfogadható a (4) bekezdés a) pontja szerinti számla is, amennyiben az tartalmazza az e bekezdésben meghatározott adatokat.
(6) A jövedéki engedélyes kereskedő a raktárhelyiségét, illetve tárolótartálya telephelyét nem jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként akkor használhatja, ha
a) a jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes tevékenysége kereskedelmi készletéről, annak változásáról (beszerzés, értékesítés) cikkelemenkénti mennyiségben és értékben olyan számítógépes jövedéki nyilvántartást vezet, amelyből az adatok a jövedéki ellenőrzéshez tevékenységenként külön-külön és összesítve bármikor rendelkezésre állnak;
b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a jövedéki terméket – ha törvény másként nem rendelkezik – a 110. § (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén – amennyiben a vevő kéri – olyan számlát vagy egyszerűsített számlát bocsát ki, amely az áfatörvényben előírt adatokon kívül a „Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas” szöveget tartalmazza;
c) az a) pont szerint kialakított jövedéki nyilvántartás vezetésével a vámhatóság előzetesen egyetértett, és azt jóváhagyta.
(7) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a belföldön értékesített jövedéki termékről vevőnként olyan nyilvántartással kell rendelkeznie, amely tartalmazza
a) az értékesített termék megnevezését, számla szerinti értékét és mennyiségét, a számla számát,
b) a vevő nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és – kereskedő vevő esetén – az e törvény szerinti engedélye számát,
c) a vásárlás és a teljesítés (kiszállítás) időpontját.
A nyilvántartás adatai számítógépes adathordozón tárolhatók, a vámhatóság kérésére azokat rendelkezésre kell bocsátani.
(8) A jövedéki engedélyes kereskedő a 103. § (1) bekezdésében megjelölt ásványolajterméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be és – kivéve a 0 adómérték alá tartozó terméknek természetes személy részére történő értékesítését – nem értékesíthet, a nem jövedéki engedélyes kereskedő nem vásárolhat, illetve a fűtőolajat a jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag olyan vevőnek értékesíthet – a (10) bekezdés szerinti eset kivételével –, aki az ellenértéket a saját nevére szóló bankszámlájáról egyenlíti ki.
(9) A (8) bekezdés alá nem tartozó jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék beszerzését és jövedéki engedélyes kereskedőnek történő továbbértékesítését készpénzfizetéssel nem végezheti, kivéve a szőlőbor e törvény szerinti kereskedelmi mennyiséget el nem érő mennyiségben történő beszerzését és továbbértékesítését.
(10) Amennyiben a fűtőolajat mezőgazdasági őstermelő részére értékesítik, a mezőgazdasági őstermelő köteles a jövedéki engedélyes kereskedőnek az őstermelői igazolványát bemutatni.
(11) A Magyar Közlönyben kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a külföldi államok fegyveres erőinek ellátására az Országgyűlés vagy a Kormány által kijelölt szervezet a jövedéki termékek e tevékenységgel összefüggő jövedéki engedélyes kereskedelme, exportja, importja esetén a (2) és (7) bekezdés szerinti nyilvántartások vezetését a külön jogszabályban foglalt rendelkezések alapján teljesíti.
107. § (1) A közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő e tevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza a tagállamba értékesített és a tagállamból beszerzett jövedéki termék megnevezését és mennyiségét, az értékesítésről, illetve a beszerzésről kiállított számla számát, a Közösségen belüli szállításnál alkalmazott kísérő okmány megnevezését és azonosító számát, a tagállami vevő és a tagállam megjelölését, továbbá az adó visszaigénylésére, illetve megfizetésére vonatkozó adatokat. Az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék beszerzéséről, értékesítéséről, valamint nyitó- és zárókészletéről a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jövedéki engedélyes kereskedőnek a jövedéki nyilvántartás havi zárása alapján jelentést kell készítenie, melyet a tárgyhót követő hó 15-éig be kell nyújtania a vámhatósághoz.
(2) A közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő a más tagállamból beszerzett jövedéki termék eredetét csak az áfatörvény szerint az ilyen esetre előírt adattartalmú számlával vagy a 28. § szerinti kísérő okmánnyal igazolhatja.
108. § (1) Az exportáló és a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő zárjeggyel ellátott alkoholterméket, illetve adójeggyel ellátott dohánygyártmányt nem exportálhat, illetve – az áruminta kivételével – nem szállíthat ki más tagállamba, kivéve, ha a zárjegyet, az adójegyet felülragasztással érvényteleníti. Az exportáló az exporttevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az exportált termék megnevezését és mennyiségét, az exportszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a külföldi vevő és a rendeltetési ország megjelölését, a vámhivatal által végzett kiviteli ellenőrzés, valamint a vámhatáron való kiléptetés időpontját.
(2) Az importáló az importtevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az importált termék megnevezését és mennyiségét, az importszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a vámhatáron történt belépés és a vámjogi szabadforgalomba bocsátás időpontját, az importált termék készletre vételének időpontját, valamint a beszerzés céljának (feldolgozás, továbbértékesítés) megjelölését. Az importáló az importált és belföldön értékesített jövedéki termékről a 106. § (7) bekezdésében előírtak szerint vevőnyilvántartást köteles vezetni.
109. § (1) Jövedéki termékek szabadforgalomban végzett nem jövedéki engedélyes kereskedelme – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel és a gyógyszertárak kivételével – kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló jogszabályban meghatározott, az üzlet helye szerinti illetékes település jegyzője által kiadott működési engedély birtokában lehetséges, ha
a) a működési engedély olyan kiskereskedelmi, vendéglátó-ipari, illetve kereskedelmi szálláshely üzletkörre szól, amelyben a jogszabály jövedéki termékek forgalmazását megengedi, és
b) a nem jövedéki engedélyes kereskedő a tevékenységét üzlethelyiségben (üzemanyag értékesítése esetén üzemanyagtöltő állomáson, folyékony tüzelőanyag értékesítése esetén üzemanyagtöltő állomáson vagy kiskereskedelmi tárolótelepen), illetve a mozgóbolton keresztül történő értékesítés esetén a (4)–(6) bekezdésben foglaltak szerint folytatja.
A Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzin és alkoholtermék nem jövedéki engedélyes kereskedelmét a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló törvényben meghatározott gyógyszertár folytathatja.
(2) Jövedéki termék közvetlen végső fogyasztóknak történő értékesítése a vasúti étkezőkocsiban és büfében, a nemzetközi autóbuszjáraton, a személyhajó éttermében és büféjében, a belföldi polgári repülőgépjáraton, továbbá a dohánygyártmányok vonatkozásában a 2000 főnél kisebb népességszámú településen (lakott helyen) a postai szolgáltatást nyújtó szolgáltatóhelyiségben is megengedett.
(3) A jegyző a jövedéki termékek nem jövedéki engedélyes kereskedelmi forgalmazására jogosító működési engedélyek listáját és az engedélyek jogszabály szerint nyilvántartásba vett adatait rendszeresen átadja a vámhatóságnak, és folyamatosan értesíti a bekövetkező változásokról.
(4) A (6) bekezdésben megnevezett jövedéki termék mozgóbolton keresztül történő értékesítésére a működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedő akkor jogosult, ha az üzlethelyisége (több üzlethelyiség működtetése esetén a székhelye) szerint illetékes vámhatóságnak a mozgóbolton keresztül történő értékesítés megkezdését 6 munkanappal megelőzően bejelenti, és a vámhatóság a működési engedélyre történő rájegyzéssel azt és az (5) bekezdés szerinti feltételeket tudomásul veszi.
(5) A (4) bekezdés szerinti bejelentéshez írásban meg kell adni a mozgóboltként üzemelő közúti gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, az ellátott települések, értékesítési megállóhelyek, alkalmi rendezvények megnevezését és helyét, azok megközelítésének útvonalát, valamint a településenként, megállóhelyenként előre meghatározott nyitvatartási időt. Az alkalmi rendezvényeken való árusítás vámhatóság általi jóváhagyásához be kell mutatni az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyeket is.
(6) A jövedéki termék értékesítésére szolgáló mozgóboltnak az a forgalmi rendszámmal ellátott közúti gépjármű minősül, amely
a) az üzemanyagnak kizárólag a hivatalosan meghirdetett technikai sportversenyeken (motor-, autó-, repülő-, motorcsónak versenyeken) történő értékesítése esetén, továbbá a tüzelőolaj és a propán vagy propán-bután gáz értékesítése esetén a vevőnek a felhasználás helyszínén történő kiszolgálását végzi, és olyan tartállyal van összeszerelve (tankautó), amely az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített, ólomzárral ellátott mérőműszeren (átfolyásmérőn), kiszolgálótömlőn és pillanatelzárón keresztül méri ki a terméket;
b) dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, sör, pezsgő, köztes alkoholtermék értékesítése esetén szilárd alapanyagú térelemekkel körülhatárolt, zárt légtérrel rendelkező olyan tehergépjármű (autóbusz), amelyben a terméket eladótérben vagy utcán át szolgálják ki, és amely a kis- és tanyatelepülések ellátására, alkalmi rendezvényeken történő értékesítésre szolgál.
110. § (1) A nem jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék beszerzésekor a működési engedélyét, illetve annak hiteles másolatát az eladó kérésére köteles bemutatni.
(2) A nem jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket csak adóraktárból, jövedéki engedéllyel rendelkező kereskedőtől és importálótól, valamint a 105. § (2)–(4) bekezdése rendelkezésének értelemszerű alkalmazásával, továbbá – kizárólag a 103. § (3) bekezdés szerinti esetben – nem jövedéki engedélyes kereskedőtől is beszerezhet.
(3) A nem jövedéki engedélyes kereskedő köteles a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolni.
(4) A nem jövedéki engedélyes kereskedő az (5) bekezdésben meghatározott kereskedelmi mennyiséget elérő mennyiségű jövedéki termékre – amennyiben a vevő kéri – olyan számlát vagy egyszerűsített számlát bocsát ki, amely az áfatörvény szerinti adattartalmon kívül a „Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas” szöveget is tartalmazza.
(5) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek:
a) az ásványolajterméknek motorbenzinből a gépjármű üzemanyagtartályán kívül 40 litert, egyéb benzinből 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból a gépjármű és erőgép üzemanyagtartályán kívül 100 litert, tüzelőolajból 3500 litert, fűtőolajból 3500 kilogrammot, biodízelből 100 litert,
b) a cigaretta 800 darabot,
c) a szivar 200 darabot, a szivarka 400 darabot,
d) a fogyasztási dohány 1000 grammot,
e) a sör 110 litert,
f) a köztes alkoholtermék 20 litert,
g) az alkoholtermék 10 litert,
h) a bor és pezsgő együttesen 90 litert (ebből pezsgő legfeljebb 60 liter)
meghaladó mennyisége minősül.
(6) Az alkoholtermék forgalmazására a 73. § (10) bekezdésében előírt rendelkezéseket a kiskereskedelmi forgalmazás esetén is alkalmazni kell.
(7) Az üzlethelyiség raktárában, továbbá – a vendéglátó-ipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével – az üzlethelyiség eladóterében az alkoholterméket kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, a bort bontatlan palackban, a szőlőbort továbbá bontatlan, hivatalos zárral ellátott kannában is lehet tárolni, értékesíteni. A vendéglátó-ipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely üzlethelyisége eladóterének kiszolgálásra szolgáló részében választékonként alkoholtermékből, köztes alkoholtermékből és borból csak egy-egy bontott palackot (ideértve a kannás kiszerelésű bort is) lehet tartani. A kannás kiszerelésű szőlőbor kimérése az eladótér kiszolgálásra szolgáló részében az e célra kialakított (használt) kimérő edényből (eszközből) vagy közvetlenül a kannából, italadagoló szerkezeten keresztül vagy a vámhatóság által engedélyezett átfolyásmérővel ellátott, hitelesített 25 litert meghaladó edényzetből történhet.
(8) E § (7) bekezdésének rendelkezését a szőlőbornak termelői borkimérés keretében történő értékesítése esetén nem kell alkalmazni.
(9) A vonatkozó jogszabály szerinti vendéglátás üzletkörökben kiadott működési engedéllyel rendelkező, nem jövedéki engedélyes kereskedő elvitelre bort csak palackban vagy hivatalos zárral ellátott kannában forgalmazhat.
(10) A vonatkozó jogszabály szerinti vendéglátás üzletkörökben kiadott működési engedéllyel rendelkező, nem jövedéki engedélyes kereskedő az alkoholtermék, a sör, a bor, a pezsgő és a köztes alkoholtermék értékesítéséről az üzlethelyiségében külön nyilvántartást köteles vezetni a vámhatóság által hitelesített nyomtatványon, amely helyett a vámhatóság által jóváhagyott számítógépes nyilvántartás-vezetés is alkalmazható. A nyilvántartásban a beszerzett mennyiséget a beszerzést követően haladéktalanul, az értékesített mennyiséget naponta kell bejegyezni, valamint meg kell állapítani a zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként, és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt. A mennyiséget a bontott és a bontatlan palackok, dobozok, kannák, hordók űrtartalom szerinti darabszámának feltüntetésével, illetve a kimérő edényben (eszközben) tárolt bort – 20 literes pontossággal – literben feltüntetve kell a nyilvántartásban szerepeltetni.
(11) A nem jövedéki engedélyes kereskedő alkoholterméket, bort, sört, pezsgőt, köztes alkoholterméket és dohánygyártmányt alkalmi rendezvényen üzlethelyiségen kívül az értékesítés helye szerint illetékes vámhatósághoz történt előzetes – három munkanappal korábbi – bejelentése alapján is árusíthat, ha ehhez az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyekkel is rendelkezik.
(12) A cigarettát darabonként tilos értékesíteni. A szivar csak akkor értékesíthető darabonként, ha a szivaron az adójegy szivargyűrűként kerül felhelyezésre.
(13) A légi járművek kiszolgálását végző üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő 2710 19 21 vámtarifaszámú üzemanyag petróleum és a 2710 11 31 vámtarifaszámú repülőbenzin, és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető. Egyéb üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő, 2710 11 41, 2710 11 45 és 2710 11 49 vámtarifaszámú ólmozatlan motorbenzin, az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti üzemanyagcélú cseppfolyósított gáz, illetve a 2710 19 41 vámtarifaszámú gázolaj, a 2710 19 41, 2710 19 45 vámtarifaszámú tüzelőolaj, és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha az üzemanyagtöltő állomás tartályában kétféle üzemanyag véletlen keveredésével keletkezett ásványolajterméket megsemmisítés céljából adóraktárba szállítanak (értékesítenek).
(14) A nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep forgalmáról jövedéki termékenként külön nyilvántartást köteles vezetni, amelybe naponta, többműszakos üzemelés esetén műszakonként fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget, valamint a napi zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt. Az értékesített mennyiséget a kimérőszerkezet elektronikus számlálója szerint, a műszakjelentés alapján, az elektronikus számláló induló és záró állásának feltüntetésével kell megállapítani.
(15) A nem jövedéki engedélyes kereskedő egyéb ellenőrzött ásványolajat 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésben és megfigyelt terméket nem forgalmazhat.
111. § (1) A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzése érdekében
a) a kereskedő üzelethelyiségének, a kereskedelmi raktárának, az üzemanyagtöltő állomásnak, a kiskereskedelmi tárolótelepnek az árukészletét ellenőrizheti, abból szakértői vizsgálat céljára mintát vehet, az e törvényben előírt, külön vezetett nyilvántartásokat, továbbá az üzleti könyveket vizsgálhatja, az árukészlet mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát megállapíthatja;
b) ellenőrizheti, hogy a nem jövedéki engedélyes kereskedő az e törvényben előírt számlaadásra vonatkozó kötelezettségének eleget tesz-e, a dohánygyártmányok adójegyén feltüntetett ártól eltérő árat érvényesít-e;
c) ellenőrizheti az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt, az a)–b) pontban nem említett egyéb kötelezettségek megtartását.
(2) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg,
a) az illetékes vámhatóság vezetőjének határozata alapján beléphet és ellenőrzést folytathat az olyan helyiségben, amelyről azonosított és ellenőrzött forrásból beszerzett adatok, a tevékenység folytatásának körülményei alapján valószínűsíthető, hogy ott ásványolajat, kereskedelmi mennyiségű egyéb jövedéki terméket tartanak, tárolnak vagy jövedéki terméket adóraktári engedély nélkül állítanak elő, illetve adózatlan jövedéki terméket jogellenesen raktároznak,
b) az üzemi és raktárhelyiséget belülről szemrevételezheti, vizsgálhatja, megállapíthatja a jövedéki termék készletét, leltár felvételét rendelheti el,
c) megállíthatja a járműveket, ellenőrizheti a szállítmányokat, a szállítási okmányokat, megállapíthatja és ellenőrizheti a szállított jövedéki termék mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát, a szállítási okmányon az ellenőrzés tényét rögzíti,
d) a jövedéki termékből és a jövedéki termék előállításához használt alapanyagokból, továbbá az üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként kínált, értékesített, felhasznált termékből az ellenőrzés céljára ellenszolgáltatás nélkül mintát vehet,
e) vizsgálhatja a gyártási, feldolgozási műveletekről vezetett nyilvántartásokat, üzleti könyveket, az e törvényben elrendelt nyilvántartásokat, elszámolásokat,
f) megkeresheti a jövedéki termék előállítására alkalmas terméket gyártó, raktározó, tároló, importáló, exportáló és forgalmazó személyt, vizsgálhatja e termékek értékesítéséről vezetett nyilvántartásokat,
g) azon csomagküldeményeket, amelyekről a rendelkezésre álló adatok alapján alaposan valószínűsíthető, hogy adózás alól elvont jövedéki terméket tartalmaznak, a postai szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyén, a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltató telephelyén a szolgáltató két képviselője jelenlétében ellenőrizheti, és amennyiben az jövedéki terméket tartalmaz, e törvényben, illetve bűncselekmény alapos gyanúja esetén a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott intézkedéseket tesz,
h) ellenőrizheti a jármű üzemanyagtartályában, kiegészítő üzemanyagtartályában lévő hajtóanyagot.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a helyiségbe való belépést és az ott folytatott ellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében, magánlakás esetén továbbá az ellenőrzött személy kíméletével, lehetőleg nappal kell végrehajtani. A vámhatóság az intézkedésről jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyvben rögzíti az intézkedés során megállapított tényeket, illetve a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.
(4) A vámhatóság a felhasználói engedélyes és a nyilvántartásba vett felhasználó telephelyén a felhasználás jogszerűségének megállapítása céljából
a) vizsgálhatja a felhasználási cél megvalósulását,
b) megállapíthatja az egyéb ellenőrzött ásványolaj, a megfigyelt termék és a teljesen denaturált alkohol tényleges készletét,
c) vizsgálhatja az e törvényben előírt nyilvántartást,
d) vizsgálhatja a beszerzett, felhasznált, készleten lévő egyéb ellenőrzött ásványolaj, megfigyelt termék és teljesen denaturált alkohol származásának, eredetének igazolására szolgáló bizonylatokat,
e) vizsgálhatja a készleten lévő termék vámtarifaszámát,
f) az ellenőrzés céljából a készleten lévő termékből mintát vehet.
(5) A jövedéki ellenőrzés folyamatos jelenléttel és vizsgálattal vagy helyszíni, eseti vizsgálattal gyakorolható.
(6) A vámhatóság a jövedéki ellenőrzés keretében a (2) bekezdésben foglalt szabályok alkalmazásával ellenőrizheti a cukortermékek forgalmazására külön jogszabályban meghatározott előírások betartását.
112. § (1) Az Art. 170. §-a szerint megállapított adóbírság mértéke a jövedéki termékkel kapcsolatos adóhiány 100%-a.
(2) Az adómentes célra beszerzett jövedéki termék nem adómentes célra történő felhasználása, továbbá az olyan jövedéki termék esetében, amelyre az adót jogellenesen visszaigényelték vagy amelyre jogellenesen adólevonást érvényesítettek, a jövedéki termék mennyisége után a termék adómértékével számított adónak megfelelő adóbírságot kell megállapítani.
(3) Ha az adóhiányt adóraktárban előállított olyan jövedéki termékre állapították meg, amelynek előállítására az adóraktár engedélyese nem volt jogosult, az adóbírság az (1) bekezdés szerinti bírság kétszerese.
113. § (1) Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által elkövetett, az Art. 172. §-a (1) bekezdésének b), d) és e) pontjában, valamint (6) bekezdésében összegszerűen vagy összegszerűen is megállapított mulasztási bírsággal sújtott jogellenes magatartás esetén a mulasztási bírság legmagasabb összege az ott megállapított összeghatárok kétszerese, ha a jogsértést jövedéki termékkel kapcsolatban követték el. A termékkísérő okmány, az egyszerűsített kísérő okmány és a borkísérő okmány kiállításának elmulasztása esetén az Art. 172. §-a (1) bekezdésének e) pontját és e bekezdés rendelkezését kell alkalmazni.
(2) Az e törvény hatálya alá tartozó személyre az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének – a 112. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó – egyéb megsértése, elmulasztása, valamint a cukortermékek forgalmazói esetében a külön jogszabályban foglalt előírások megsértése esetén legfeljebb 500 ezer – egyszerűsített adóraktár esetében legfeljebb 50 ezer – forint mulasztási bírságot lehet kivetni.
114. § (1) A természetes személy – a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével –, amennyiben
a) jövedéki terméket adóraktáron kívül előállít, illetve
b) olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő vagy amelyet – import jövedéki termék esetén – nem vámkezeltek,
a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet.
(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni
a) azt az e törvény rendelkezései szerint kizárólag adóraktárban előállítható jövedéki terméket, amelyet nem adóraktárban állítanak elő,
b) azt a jövedéki terméket, amelynek adózott voltát vagy adófelfüggesztés mellett történő szállítását birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, egyszerűsített számlával, termékkísérő okmánnyal, borkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal, felvásárlási jeggyel vagy vámokmánnyal, illetve más, hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani,
c) az e törvény szerint zárjeggyel, hivatalos zárral, illetve adójeggyel ellátandó, de zárjegy, hivatalos zár, illetve adójegy nélküli, hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyű, hivatalos zárú, illetve adójegyű alkoholterméket, hordós és kannás kiszerelésű bort, illetve dohánygyártmányt,
d) azt a szőlőbort, amely nem rendelkezik a forgalomba hozatalhoz külön jogszabályban előírt forgalomba hozatali engedéllyel,
e) azt a más tagállamból nem a közösségi adófelfüggesztési eljárás keretében behozott jövedéki terméket, amely után az e törvény rendelkezései szerint nem fizették meg az adót,
f) harmadik országból jogellenesen behozott, vámeljárás alá nem vont jövedéki terméket, továbbá a harmadik országból vámmentesen behozott zárjegy nélküli alkoholterméket, valamint az adójegy nélküli dohánygyártmányt, amennyiben azt értékesítik;
g) az e törvényben előírt engedély nélkül előállított megfigyelt terméket, az e törvényben előírt engedély nélkül megszerzett, birtokolt, kiszerelt, felhasznált 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat és a megfigyelt terméket, kivéve a nyilvántartásba vett felhasználó által beszerzett, felhasznált egyéb ellenőrzött ásványolajat és megfigyelt terméket;
h) a 15. § (2) bekezdés b) pontja szerinti ásványolajat;
i) a jelölt gázolajat, ha azt áru- vagy személyszállítást gazdasági tevékenység keretében végző hajó üzemanyagtartályából eltávolították (kivették);
j) azt az alkoholterméket, amelyből a teljes denaturáláshoz felhasznált anyagokat részben vagy egészben kivonták, vagy olyan anyagot adtak hozzá, amely a teljesen denaturált alkohol hatását ízre vagy szagra megváltoztatta, továbbá az előbbiek szerinti alkoholterméket, vagy azt a teljesen vagy részlegesen denaturált alkoholterméket, amelyet élvezeti célra szolgáló termék előállításához használtak fel, illetve amelyet az előbbiek szerint az élvezeti célra szolgáló termékben hoztak forgalomba, értékesítettek vagy tartanak birtokban;
k) azt a 0 adómérték alá tartozó biodízelt, amelyet nem a külön jogszabályban meghatározottak szerint használnak fel (a továbbiakban az a)–k) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék).
(3) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja az adózás alól elvont termék mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték – a (2) bekezdés g) pont szerinti adózás alól elvont termék esetében az 52. § (1) bekezdés a) pont szerinti adómérték – alapján számított adó. A jövedéki bírság mértéke a bírságalap kétszerese, kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék esetében a bírságalap ötszöröse, de legalább 20 ezer forint.
(4) A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és más gazdálkodó szervezet (a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény 685. § c) pont), amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap ötszörösének, kereskedelmi mennyiség esetében tízszeresének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. A jövedéki bírság legkisebb összege 100 ezer forint.
(5) A felhasználói engedélyes az egyéb ellenőrzött ásványolajnak, a megfigyelt terméknek vagy a teljesen denaturált alkoholterméknek a 60. § (3) bekezdés szerinti elszámolással megállapított, nem engedélyezett célra történt felhasználása esetén az ilyen felhasználásként kimutatott mennyiség és az 52. § (1) bekezdés a) pontjában, illetve – az 50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék, továbbá a teljesen denaturált alkoholtermék esetén – a 64. § (2) bekezdésében meghatározott, a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított összeg kétszeresének megfelelő összegű, de legalább 50 ezer forint jövedéki bírságot fizet.
115. § (1) A zárjegy és a 85. § (2) bekezdése szerinti hivatalos zár hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegy, hivatalos zár birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele a megtalált zárjegy, hivatalos zár darabszámával és
a) az alkoholtermék-zárjegy esetében a 73. § (5) bekezdésében meghatározott értékkel,
b) a hivatalos zár esetében darabonként 600 forinttal számított összeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal
büntetendő.
(2) Az adójegy hamisítása, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegy birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele, felhasználása a megtalált adójegy által képviselt adóösszeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő.
(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefréből alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó termék jogosulatlan előállítása, értékesítése, megvásárlása, birtokolása, továbbá a bor külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérő előállítása vagy kezelése, illetve az így előállított vagy kezelt bor értékesítése, birtokolása, valamint a 86. § (2) bekezdésében megjelölt melléktermék jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén literenként, illetve kilogrammonként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint jövedéki bírságot kell kiszabni.
(4) Az alkoholtermék előállítására alkalmas desztillálóberendezés jogosulatlan előállítása, értékesítése vagy birtokolása első alkalommal legalább 20 ezer forint összegű, legfeljebb 200 ezer forintig terjedő, ismétlődés esetén legalább az előző alkalommal kiszabható legkisebb jövedéki bírság kétszeresének megfelelő összegű, legfeljebb az előző alkalommal kiszabható jövedéki bírság legmagasabb összegének kétszereséig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.
(5) A szárított dohány nem a fermentáló üzem, illetve a fermentált dohány nem a dohányüzem vagy a dohánygyár részére, hanem közvetlen fogyasztási célra történő átadása, értékesítése, illetve megvásárlása, birtokolása kilogrammonként 1000 forint jövedéki bírsággal büntetendő.
(6) Ásványolaj előállítására alkalmas desztillálóberendezés, sör előállítására alkalmas főzőüst és forralóüst, dohánygyártmány előállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz jogosulatlan előállítása, birtokolása, értékesítése legalább 20 ezer forint összegű, legfeljebb 200 ezer forintig terjedő, ismétlődés esetén legalább az előző alkalommal kiszabható legkisebb jövedéki bírság kétszeresének megfelelő összegű, legfeljebb az előző alkalommal kiszabható jövedéki bírság legmagasabb összegének kétszereséig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.
116. § Ha a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő kétséget kizáróan adózott termékeket forgalmaz, de nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a kivetendő jövedéki bírság alapja a kereskedő termékköre szerinti jövedéki engedélyhez e törvényben előírt jövedéki biztosíték összegének és azon napok számának szorzata, amely alatt a kereskedő a jövedéki bírság kivetéséig engedély nélkül folytatta tevékenységét. A jövedéki bírság mértéke a bírságalapnak és a jövedéki bírság kivetése időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszerese 365-öd részének a szorzata, de legalább 500 ezer forint.
117. § (1) A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató személlyel szemben, amennyiben az adójegyre, a zárjegyre vagy a 85. § (2) bekezdésében meghatározott hivatalos zárra vonatkozó, e törvényben és a végrehajtási rendeletben meghatározott szabályokat, vagy a 105. § (3) bekezdésének, a 110. § (9) és (15) bekezdésének rendelkezését megsérti, az Art. 174. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy a helyiséget az első jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra kell bezárni. Amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő a 114. § (2) bekezdésének b)–c) pontja szerinti terméket tart készleten, illetve értékesít, az üzlethelyiségét az első jogsértés alkalmával 10, a második és további jogsértés alkalmával 20 napra kell bezárni.
(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 110. § (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok esetében az 500 litert. Az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság továbbá mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított, a külön jogszabály szerint el nem számolható üzemanyag többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 1000 litert.
(3) Amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomáson nem alkalmazza a jogszabályban előírt pénztárgépet vagy a 106. § (8) bekezdésében, illetve a 110. § (13) bekezdésében foglalt rendelkezést megsérti, az üzemanyagtöltő állomást az első jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra be kell zárni.
(4) A hajó üzemben tartója, amennyiben megállapítást nyer, hogy az adózás alól elvont jelölt gázolaj tőle származik, a jogsértés feltárásától számított két évig jelölt gázolajat nem szerezhet be, részére a kikötői adóraktár – a vámhatóság erről szóló értesítését követően – nem tárolhat ki.
118. § (1) Adóraktár működtetése legfeljebb 60 napra felfüggeszthető, ha az adóraktár engedélyese az adóraktár működtetésének feltételeit oly módon sérti meg, hogy a szabályok megsértése a jövedéki biztosíték összegének legalább 20 százalékát meghaladó összegű adót érint. Ezzel egyidejűleg a jövedéki biztosíték összegét 50 százalékkal fel kell emelni, és az adóraktár engedélyesét a jövedéki biztosíték mérséklésének lehetőségéből két évre ki kell zárni.
(2) A jövedéki biztosíték összegét meghaladó összegű adó – különösen a tevékenység körülményeinek megváltoztatásával történő – eltitkolása esetén az adóraktár teljes jövedéki termékkészlete elkobozható.
119. § (1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során a tényállás tisztázása, továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében lefoglalást rendelhet el.
(2) A vámhatóság
a) az adózás alól elvont jövedéki terméket,
b) a jogosulatlanul előállított cukorcefrét és abból előállított terméket,
c) a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort [e §, valamint a 120. § alkalmazásában az a)–c) pontokban meghatározottak a továbbiakban: termékek],
d) a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet (e §, valamint a 120. § alkalmazásában a továbbiakban: zárjegy),
e) a jogosulatlanul előállított vagy birtokolt desztillálóberendezést, a dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt,
f) a termékek, a zárjegy előállítására használt eszközt, valamint
g) a termékek, a zárjegy felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt (e fejezet alkalmazásában az e)–g) pontokban meghatározottak a továbbiakban: eszközök) – a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel –
lefoglalja.
(3) A vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltakon túl lefoglalhat bármely dolgot – az élő állat kivételével –, amelyre az eljárásban, mint tárgyi bizonyítási eszközre szükség van.
(4) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz lefoglalása mellőzhető, ha
a) a termékek mennyisége nem haladja meg a 110. § (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve a zárjegy mennyisége a 100 darabot, és
b) a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást az eszközön nem végeztek, továbbá
c) a jövedéki jogsértésért felelős személy a jogsértést első ízben követte el.
(5) A vámhatóság a lefoglalásról határozatban rendelkezik. A lefoglalást elrendelő határozattal szemben az ügyfél – jogszabálysértésre hivatkozással – kifogással élhet. A kifogást a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni a lefoglalást végző vámhatóságnál. A kifogást a felettes szerv a benyújtástól számított tizenöt napon belül bírálja el. A kifogásnak a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(6) A lefoglalást határozattal meg kell szüntetni
a) a (3) bekezdés alapján lefoglalt dologra, továbbá a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt, nem a jövedéki jogsértés elkövetőjének a tulajdonában lévő eszközre, ha arra a jövedéki eljárás eredményes lefolytatása érdekében már nincs szükség,
b) a termékekre, a zárjegyre és az eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jövedéki bírságot nem állapítanak meg,
c) a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt, az elkövető tulajdonában lévő eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőre megfizették vagy arra – elidegenítési tilalom bejegyzése mellett – részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek,
d) amennyiben a jövedéki jogsértéssel összefüggésben indult büntetőeljárásban lefoglalásnak van helye, és ennek érdekében a büntetőügyben eljáró hatóság a vámhatóságot megkereste.
(7) A lefoglalt termék, dolog és eszköz – a (6) bekezdés d) pontjában foglalt eset kivételével – annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja, vagy annak, akitől azt (azokat) a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű birtoklás tényét igazolta. A (6) bekezdés d) pont esetében a lefoglalt dolgot a büntetőeljárást lefolytató hatóságnak kell átadni.
(8) A lefoglalt termék azonosítását (fajtáját, minőségét) kétség esetén szakértői vizsgálattal kell megállapítani.
(9) A lefoglalt termék, zárjegy, dolog és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével, valamint a (8) bekezdés szerinti szakértői vizsgálat díjával kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerősen végrehajtható jövedéki bírság megfizetésére kötelezték. Ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli.
(10) A lefoglalt terméknek, zárjegynek, dolognak és eszköznek a vámhatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolása esetén a vámjogszabályok vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Egyéb raktárban történő tárolás esetén a raktárüzemeltető által szokásosan felszámított díjtétel az irányadó.
(11) A vámhatóságnak az Art. 103. § (3), (5)–(7) bekezdésének rendelkezéseit is megfelelően alkalmaznia kell azzal, hogy az Art. 103. § (6) bekezdése szerinti őrizetben hagyás nem alkalmazható, ha az az eljárás eredményességét veszélyezteti.
120. § (1) A lefoglalt termékeket, zárjegyet, továbbá a 119. § (2) bekezdésének e)–f) pontjában említett eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jogerősen jövedéki bírság kerül kiszabásra.
(2) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt a (3) bekezdésben foglaltakra tekintet nélkül el kell kobozni, ha azon a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek.
(3) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt el kell kobozni, ha a jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőig nem fizették meg, és arra részletfizetést vagy fizetési halasztást – a fizetési kötelezettség esedékességétől számított öt munkanapon belül benyújtott kérelem alapján – nem engedélyeztek.
(4) Az elkobzott termékre nem kell az adót kivetni.
(5) Az elkobzásról a (3) bekezdés esetén a fizetési kötelezettség teljesítésének elmaradását megállapító, illetve amennyiben a jövedéki jogsértés elkövetője ismeretlen, az eljárást megszüntető határozatban kell rendelkezni.
(6) Amennyiben a lefoglalt termék és eszköz vámáru, elkobzásukra is e törvény rendelkezései az irányadóak.
(7) Az elkobzott termékek, zárjegyek és eszközök közül
a) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket, a cukorcefrét és az abból előállított terméket, továbbá a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort meg kell semmisíteni;
b) a zárjegyet és a 119. § (2) bekezdés e)–f) pontjában említett eszközöket meg kell semmisíteni;
c) az a) és b) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék és eszköz esetén a vámhatóság intézkedik azoknak az állam javára történő értékesítéséről, illetve eredménytelenség esetén azt is meg kell semmisíteni;
d) azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi tulajdonjogot sértene, meg kell semmisíteni.
121. § (1) Az e fejezet különböző §-aiban meghatározott jogkövetkezmények együttesen is megállapíthatók, ha azonban adófizetési kötelezettség elmulasztása miatti jogsértéssel összefüggésben jövedéki bírság és adóbírság is kiszabható, jogkövetkezményként a súlyosabb joghátrányt kell megállapítani. E jogkövetkezmények nem érintik az adó megfizetésének kötelezettségét, továbbá a vámjogszabályok és az Art. rendelkezései szerint megállapítható pótlékokat.
(2) Az e fejezet alapján megállapított bírságot annak a hatóságnak a számlájára kell megfizetni, amely a bírság kivetéséről szóló határozatot hozza.
(3) Az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni.
122. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács – legutóbb a Tanács 807/2003/EK rendeletével módosított – 92/12/EGK irányelve a jövedéki termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről;
b) a Tanács – legutóbb a Tanács 2002/10/EGK irányelvével módosított – 92/79/EGK irányelve a cigaretták adójának közelítéséről;
c) a Tanács – legutóbb a Tanács 2002/10/EGK irányelvével módosított – 92/80/EGK irányelve a cigarettán kívüli egyéb dohánygyártmányok adójának közelítéséről;
d) a Tanács – legutóbb a Tanács 2002/10/EGK irányelvével módosított – 95/59/EGK irányelve a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról;
e) a Tanács 92/83/EGK irányelve az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról;
f) a Tanács 92/84/EGK irányelve az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adó mértékének közelítéséről;
g) a Tanács 2003/96/EK irányelve az energiatermékek és a villamos áram közösségi adóztatási keretének átalakításáról;
h) a Tanács 95/60/EK irányelve a gázolaj és a kerozin adóügyi jelölőanyagáról.
123. § (1) Ez a törvény – a (2)–(8) bekezdésben foglalt eltéréssel – a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján (a továbbiakban: a csatlakozás napja) lép hatályba.
(2) E törvény 7. §-ának 9., 29. és 31–33. pontja, 24. §-a, 26. §-a, 30. §-a, 31. §-ának (2)–(3) bekezdése, – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – 35. §-a, 36. §-a, – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – 37. §-a, – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – 42. §-ának (2)–(11) bekezdése, 43. §-ának (1)–(4) bekezdése, 50. §-a, 53. §-a, 54. §-ának (1) bekezdése, 58. §-ának (1)–(5), (7) és (11) bekezdése, 59. §-ának (2)–(9) bekezdése, 68. §-ának (1)–(3) és (6) bekezdése, 70. §-a, 71. §-ának (1)–(3) bekezdése, 72. §-ának (1)–(8) bekezdése, 75. §-a, 77. §-ának (1) bekezdése, 78. §-ának (1)–(6) és (9) bekezdése, 79. §-ának (1) bekezdése, 81. §-a, 82. §-ának (1)–(6) bekezdése, 84. § (1)–(7) és (11)–(12) bekezdése, 87. §-a, 88. §-a, 90. §-a, 91. §-ának (1)–(3) és (5)–(7) bekezdése, 92. §-a, 94. §-a, 95. §-a, 96. §-a, 100. §-ának (1)–(3) bekezdése, 103. §-ának (2)–(5) bekezdése, 104. §-ának (2)–(13) bekezdése a kihirdetés napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a csatlakozás napjáig kizárólag a csatlakozás napjától kiadásra kerülő engedélyekkel, illetve a csatlakozás napjától érvényes nyilvántartásba vétellel kapcsolatos engedélyezési, illetve nyilvántartásba vételi eljárások lefolytatásához kell alkalmazni, figyelembe véve a (7) bekezdés rendelkezését.
(3) E törvény 131. §-a 2004. január 1-jén lép hatályba.
(4) E törvény 110. §-ának (10) bekezdése 2004. augusztus 1-jén lép hatályba.
(5) E törvény 35. §-a (1) bekezdésének g) pontja, 37. §-a (1) bekezdésének j) pontja, 39. §-a (2) bekezdésének f) pontja és 42. §-a (2) bekezdésének f) pontja 2005. január 1-jén lép hatályba. Az ezen időpontban érvényes engedéllyel rendelkező adóraktár-engedélyes a 35. § (1) bekezdésének g) pontjában, illetve az adómentes felhasználó a 42. § (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott feltétel teljesítését legkésőbb 2006. január 15-ig igazolja, a jövedéki ügyintézői szakképesítést igazoló bizonyítvány hiteles másolatának az engedélyt kiadó vámhatósághoz történő benyújtásával.
(6) E törvény 22. §-a (2) bekezdésében és 25. §-a (2) bekezdésében előírt értesítési kötelezettséget az adóraktár-engedélyes és a bejegyzett kereskedő 2004. december 31-ig faxon vagy emailben teljesíti.
(7) A szállítási nyilvántartás havi összesítéséről készített jelentés és az adóbevallás e törvény 24. §-a (1) bekezdés e) pontjában, illetve 26. §-a (3) bekezdés e) pontjában előírt benyújtását a bejegyzett kereskedő, illetve az adóképviselő csak 2005. január 1-jétől köteles elektronikusan, a vámhatósággal létesített közvetlen számítógépes kapcsolati rendszerben teljesíteni. 2004. december 31-ig a jelentést és az adóbevallást papír alapon kell benyújtani.
(8) E törvény 103. §-a (2) bekezdésének 5. pontjában meghatározott üzemi motorikusgáztöltő-állomáson legkésőbb 2005. január 1-jétől kell olyan kútoszlopot alkalmazni, amelyet az Országos Mérésügyi Hivatal hitelesített.
(9) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg – a 126. § (2)–(3) bekezdésében és a 128. §-ban foglaltak figyelembevételével – hatályát veszti a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.), valamint az azt módosító 1998. évi XXIV. törvény, 1998. évi LIX. törvény, 1998. évi XC. törvény 117. §-a és az azt megelőző alcím, 1999. évi XCIX. törvény 20–71. §-a és azt megelőző cím, 202. §-a és 204. §-ának (1)–(16) bekezdése és 4. számú melléklete, 1999. évi CXXV. törvény 86. §-a és az azt megelőző alcím, 2000. évi XIII. törvény 7. §-ának (5) bekezdése, 2000. évi XCIX. törvény 40. §-ának (2) bekezdése, 2000. évi CXIII. törvény 79–125. §-a, 271. §-a, 277. §-ának (1)–(5), (8)–(11) bekezdése és 16. számú melléklete, 2001. évi XLIX. törvény, 2001. évi L. törvény 90. §-ának (3)–(4) bekezdése, 2001. évi LXXIV. törvény 73–74. §-a, 159. §-a, 179. §-a és 12. számú melléklete, 2002. évi XIII. törvény, 2002. évi XXIII. törvény 24. §-a és azt megelőző alcím, 29. §-ának (5)–(7) bekezdése, 31. §-a, 33. §-ának (1) bekezdése, 2002. évi XLII. törvény 80–115. §-a és 307. §-ának (1)–(7) bekezdése, 2002. évi LXII. törvény 97. §-a, 103. §-ának (2) bekezdése, 124. §-a, a 2003. évi XCI. törvény 92–120. §-a, 214. §-a, 216. §-a.
124. § (1) E törvény kihirdetését követően a Jöt. szerint új keretengedélyt kiadni vagy az érvényes keretengedéllyel rendelkező adómentes felhasználó részére a keretengedélyében új tárgyidőszakra keretmennyiséget engedélyezni legfeljebb 2004. április 30-ával megszűnő érvényességgel lehet.
(2) A Jöt. szerinti érvényes adóraktári engedéllyel, keretengedéllyel és jövedéki engedéllyel rendelkező személy, továbbá az olyan személy, akinek (amelynek) 2004. március 1-je előtt benyújtott, de még el nem bírált engedélykérelme van a Jöt. szerint folyamatban, a részére a vámhatóság által 2004. március 5-éig megküldött adatlapon, az adatlap 2004. március 31-éig történő visszaküldésével nyilatkozatot tesz az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységének az e törvény hatálybalépését követően történő folytatásáról vagy megszüntetéséről. Az adómentes felhasználó és az a személy, aki 2004. március 1-je előtt keretengedély iránti kérelmet nyújtott be, az adatlapon nyilatkozik továbbá a 2004. április 30-át követő tárgyidőszakra engedélyezni kért keretmennyiségről is. A 125. § (1) bekezdés szerinti adóraktár-engedélyes és adómentes felhasználó az adatlapot a felhasználói engedélykérelméhez csatolva 2004. március 17-éig nyújtja be.
(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti nyilatkozat alapján sem a tevékenység, sem a tevékenység folytatásához szükséges engedély típusa nem változik, vagy a tevékenység változása nem jár az e törvény hatálybalépése előtt a Jöt. szerint nyújtott jövedéki biztosíték 20 százaléknál nagyobb mértékű emelkedésével vagy a tevékenység új telephelyen való folytatásával, a vámhatóság az e törvény szerinti
a) adóraktári engedélyeket (kivéve a b) pont szerinti adóraktári engedélyt) és keretengedélyeket – a 125. § rendelkezéseire is tekintettel – legkésőbb 2004. május 31-éig;
b) egyszerűsített adóraktári engedélyeket és jövedéki engedélyeket legkésőbb 2004. december 31-éig
hivatalból kiadja, amennyiben a készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték továbbra is rendelkezésre áll, illetve a bankgaranciában nyújtott jövedéki biztosíték esetén a bankgarancia 2004. május 1-jét követően legalább még 60 napig – keretengedély esetében legalább még 90 napig – érvényes, vagy ennek hiányában az új bankgaranciát a 60., illetve 90. nap lejárta előtt, de legkésőbb május 15-éig bemutatják, továbbá az adómentes felhasználó legkésőbb 2004. május 15-éig bemutatja a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatában kért keretmennyiségre nyújtandó jövedéki biztosíték 2004. június 1-jétől történő teljesítésének igazolását.
(4) A (3) bekezdés szerinti esetben az a személy, aki az e törvény hatálybalépését megelőző napon érvényes adóraktári engedéllyel, keretengedéllyel vagy jövedéki engedéllyel rendelkezik, az engedélyben megjelölt tevékenységét új engedély nélkül – a vámhatóság ellenkező intézkedéséig – a (3) bekezdésben megjelölt időpontig továbbra is végezheti. Az adómentes felhasználó 2004. május hóban az e törvény hatálybalépését megelőző napon érvényes keretengedélyében megjelölt tárgyidőszakra engedélyezett mennyiség egyhavi átlagának megfelelő mennyiség legfeljebb háromszorosát szerezheti be adómentesen.
(5) Amennyiben a tevékenység folytatásához e törvény kisebb összegű jövedéki biztosíték nyújtását írja elő, mint az engedélyes által a Jöt. szerint ténylegesen nyújtott jövedéki biztosíték, akkor a vámhatóság az adatlapon tett nyilatkozat alapján hivatalból kiadja a hozzájárulását a bankgaranciában nyújtott jövedéki biztosíték különbözetének az e törvény hatálybalépése napjától történő felszabadításához.
(6) A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték esetében az (5) bekezdés rendelkezését kell – értelemszerűen – alkalmazni.
(7) Ha az engedélyes a (2) bekezdés szerint a tevékenysége folytatásának megszüntetéséről nyilatkozik, a Jöt. szerint kiadott engedély e törvény hatálybalépésének napján érvényét veszti. Ha az adóraktári engedélyes vagy a keretengedélyes felhasználói engedéllyel folytatja tovább a tevékenységét, a 125. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(8) E törvény 7. § 31. és 32. pontja rendelkezésének alkalmazásában a Jöt. szerinti adóraktári engedélyesként, illetve adómentes felhasználóként végzett tevékenységet is figyelembe kell venni.
125. § (1) Amennyiben a felhasználói engedélyt kérelmező személy
a) kérelmét legkésőbb 2004. március 17-éig benyújtja és
b) a kérelem benyújtásakor
ba) a megfigyelt termék előállítására irányuló kérelem esetén a Jöt. szerinti, érvényes adóraktári engedéllyel rendelkezik a kérelemben megjelölt megfigyelt termék előállítására, vagy
bb) az egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék felhasználására, kiszerelésére irányuló kérelem esetén a Jöt szerinti, érvényes keretengedéllyel rendelkezik a kérelemben megjelölt egyéb ellenőrzött ásványolaj vagy megfigyelt termék adómentes beszerzésére és felhasználására,
a kérelem benyújtására és az engedély kiadására csak e törvény 59. § (3) bekezdés d) pontjának és (5)–(6) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni azzal, hogy a jövedéki biztosíték összegének az 59. § (6) bekezdés szerint lehetséges csökkentéseinél az adóraktári engedélyesként, illetve az adómentes felhasználóként végzett tevékenységet figyelembe kell venni.
(2) E törvény 59. § (6) bekezdésének a jövedéki biztosíték csökkentésére vonatkozó rendelkezése alkalmazásakor a felhasználói engedélyt legkésőbb 2004. március 17-éig kérelmező azon személyt, aki (amely) a kérelem benyújtása évét megelőző
a) két évben a Jöt. 31. § (1) bekezdésének d) pontja alapján, folyamatosan, legalább kéthavonta a vámhatóság által – a benyújtott adóbevallással egyezően – elfogadott adó-visszaigénylést érvényesített az e törvény szerint egyéb ellenőrzött ásványolajnak vagy megfigyelt terméknek minősülő jövedéki termékre, megbízható felhasználói engedélyesnek kell tekinteni,
b) öt évben folyamatosan, legalább kéthavonta érvényesített az a) pontnak megfelelően adó-visszaigénylést, olyan személynek kell tekinteni, mint aki (amely) teljesíti a jövedéki biztosíték további 50 százalékkal történő mérséklődéséhez előírt feltételt.
(3) Az (1) bekezdés szerinti esetben, amennyiben az adóraktári engedélyes az adóraktári engedélyében, illetve az adómentes felhasználó a keretengedélyében szereplő, e törvény szerinti egyéb ellenőrzött ásványolajra vagy megfigyelt termékre kér és kap felhasználói engedélyt, az adóraktári engedélyét és a keretengedélyét a csatlakozás napjával megszűntnek kell tekinteni, és alkalmazni kell a Jöt. 22. §-a (10), 23. §-a (4)–(5), (7), 26. §-a (9), 27. §-a (10) bekezdésének és 30. §-ának a megszűnés esetére vonatkozó rendelkezéseit azzal, hogy a készleten maradt jövedéki terméket – ha a Jöt. 30. § (2) bekezdése, illetve e törvény 46. § (2) bekezdése szerint nem adják át adóraktárnak – a felhasználói engedélyes nyitókészletébe fel kell venni. A Jöt. 23. § (4)–(5) bekezdése szerinti termékmérleg-zárást és készletfelvételi jegyzőkönyvet, illetve a Jöt. 30. § (1) bekezdése szerinti elszámolást legkésőbb 2004. május 15-éig kell benyújtani, amelyet a vámhatóság a benyújtást követő 5 munkanapon belül ellenőriz és fogad el. A Jöt. 23. § (4)–(5) bekezdésének és 30. § (1) bekezdésének alkalmazásakor a vámhatóság eltekinthet a készletfelvétel helyszíni ellenőrzésétől. A jövedéki biztosíték, amennyiben az elszámolás alapján az (1) bekezdés szerinti személynek nincs megfizetendő adója, az elszámolás vámhatóság általi elfogadásának napjától, egyébként az adó megfizetésének napjától válik felszabadíthatóvá.
(4) A Jöt. szerinti adóraktári engedélyes, ha az adóraktári engedélye, illetve az adómentes felhasználó, ha a keretengedélye a (3) bekezdés alapján szűnik meg, 2004. május 20-áig köteles adóbevallást benyújtani és a (3) bekezdés szerinti elszámolás alapján fizetendő adót megfizetni. Az adómentes felhasználó az utolsó adóbevallásától a keretengedélye megszűnése napjáig tartó időszakra ad adóbevallást.
126. § (1) Annak a személynek, aki a teljesen denaturált alkohol kiszerelésére a Jöt. szerint kiadott, e törvény hatálybalépését megelőző napon érvényes felhasználói engedéllyel rendelkezik, ezen engedélye továbbra is érvényes, amely az e törvény 70. §-a szerinti felhasználói engedélynek minősül.
(2) A teljesen denaturált alkohol 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben, tankautóban történő beszerzését, felhasználását végző azon személyt, akinek (amelynek) a Jöt. rendelkezései szerinti nyilvántartásba vételét a vámhatóság e törvény hatálybalépését megelőzően visszaigazolta, az e törvény 71. §-a szerinti nyilvántartásba vett felhasználónak kell tekinteni.
(3) A kereskedelmi tevékenységet végző személynél az e törvény hatálybalépésének napján készleten lévő, 2 liter vagy annál nagyobb kiszerelésű teljesen denaturált alkohol a csatlakozás napjától csak a Jöt. 48/B. § (1) bekezdése vagy e törvény 71. §-a szerint nyilvántartásba vett felhasználó részére értékesíthető a készlet kifogyásáig, de legfeljebb 2004. június 30-áig, amennyiben a kereskedelmi tevékenységet végző személy a 2003. december 31-ei fordulónappal leltározással alátámasztott tényleges készletét a vámhatóságnak 2004. január 31-éig írásban bejelentette.
127. § (1) A jövedéki engedélyes kereskedő és a nem jövedéki engedélyes kereskedő köteles a vámhatóságnak legkésőbb 2004. március 31-éig bejelenteni a csatlakozást megelőző napon várhatóan készleten lévő 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék fajtáját és mennyiségét.
(2) A jövedéki engedélyes kereskedő – e törvény 62. § (7) bekezdésében foglalt kivétellel – és a nem jövedéki engedélyes kereskedő a csatlakozás napjától az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat és a megfigyelt terméket csak akkor forgalmazhatja tovább – a készlet kifogyásáig –, ha
a) az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét teljesítette,
b) a csatlakozás napját megelőző nappal leltározással megállapította a tényleges készletet és az arról készített jegyzőkönyvet a vámhatóságnak a csatlakozás napját követő 15. napig megküldte,
egyébként a készletet a vámhatóság lefoglalja és elkobozza, kivéve, ha az a) pont szerinti bejelentési kötelezettség elmulasztása – a jövedéki engedélyes kereskedő, illetve a nem jövedéki engedélyes kereskedő által igazoltan – méltányolható körülmények miatt következett be.
128. § (1) A tagállamból belföldre behozott, a csatlakozás napja előtt vámeljárás alá vont, de a csatlakozás napját megelőző napig a belföldi forgalom számára nem vámkezelt jövedéki termék esetében a Magyar Köztársaság és az Európai Unió tagállamai között létrejött, a Magyar Köztársaság csatlakozásáról szóló Csatlakozási Szerződés IV. számú melléklete 5. Vámunió fejezetének 1. pontja alapján végzett vámjogi szabadforgalomba bocsátáskor az eljáró vámhatóság határozattal megállapítja az adót, amelyet – az e törvény rendelkezései szerint – felfüggeszt vagy beszed.
(2) A csatlakozás napját megelőző napon a Jöt. szerinti vámadóraktárban a készleten lévő, külföldről behozott jövedéki termék – a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel – az adó megfizetése nélkül a csatlakozás napjától számítva legfeljebb 30 napig ott tovább tárolható, feltéve, ha a vámraktárhoz nyújtott vámbiztosíték érvényes és a jövedéki adóra fedezetet nyújt, és a vámadóraktár engedélyese legkésőbb a csatlakozás napját megelőző napig írásban bejelenti a jövedéki adóügyben eljáró vámhatóságnak és a Kapcsolattartó Központnak, hogy ilyen készlettel rendelkezik.
(3) A vámhatóság a (2) bekezdés szerint tárolt jövedéki termékre
a) az adóraktárba vagy az adómentes felhasználó üzemébe történő kitárolásakor vagy harmadik országba történő kivitelekor, illetve tagállami adóraktárba, más tagállam bejegyzett/nem bejegyzett kereskedője részére történő kiszállításakor, adófelfüggesztés alkalmazásával,
b) a Jöt. szerinti szabadforgalomba bocsátásakor, illetve tagállamba az a) pontban nem említett esetben történő kiszállításakor, adófizetési kötelezettség mellett,
c) a csatlakozás napját követő 31. napon, adófizetési kötelezettség mellett
határozatban állapítja meg az adót.
(4) Amennyiben a vámadóraktár az e törvény rendelkezései szerinti vámadóraktárrá átalakult,
a) a harmadik országba való kiléptetés céljából a csatlakozás napja előtt betárolt, a csatlakozás napját megelőző napon készleten lévő jövedéki terméket az új vámadóraktár nyitókészletébe kell felvenni, amely e törvény 8. § (2) bekezdés szerinti betárolásnak minősül;
b) a tagállamba való kiszállítás céljából a csatlakozás napja előtt betárolt, a csatlakozás napját megelőző napon készleten lévő jövedéki termék legkésőbb a csatlakozás napjától számított 30 napig adófelfüggesztéssel az új vámadóraktárból tagállamba kiszállítható, feltéve, ha az adóraktár engedélyese legkésőbb a csatlakozás napját megelőző napig írásban bejelenti a jövedéki adóügyben eljáró vámhatóságnak, hogy ilyen készlettel rendelkezik;
c) a külföldről behozott, a csatlakozás napját megelőző napon készleten lévő jövedéki termékre az (1) bekezdés rendelkezését kell alkalmazni.
(5) A tagállamba való kiszállítás céljára a csatlakozás napja előtt betárolt, a csatlakozást követő 31. napon a (4) bekezdés szerinti vámadóraktárban készleten maradt jövedéki termékre a vámhatóság határozatban állapítja meg az adófizetési kötelezettséget és veti ki az adót.
(6) A (2) bekezdés szerinti raktárt és a (4) bekezdés szerinti vámadóraktárt legfeljebb a csatlakozás napjától számított 30 napig a közösségi adófelfüggesztési eljárásban való szállításra jogosult adóraktárnak kell tekinteni.
(7) A tagállamba a csatlakozás napját megelőzően passzív feldolgozásban vagy ideiglenes kivitelben kivitt és a csatlakozás napját megelőző napot követően belföldre visszahozott jövedéki termék visszahozatala esetén a 27. § szerint adókötelezettség keletkezik.
129. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg
a) a mezőgazdasági termékek előállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep, halastó és erdőművelési ágakban a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adója 80 százalékának – az igény benyújtásának napjától számított 30 napon belüli – visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,
1. a szántó művelési ágban 95 liter/ha/év,
2. a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban 200 liter/ha/év,
3. a gyep művelési ágban 12 liter/ha/év,
4. a halastó esetében 55 liter/ha/év,
5. az erdőfelújításhoz 90 liter/ha/év,
6. a szarvasmarha ágazatban 85 liter/db/év
mértékig terjedően,
b) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára a jövedéki termékekre adható adó-visszatérítés mértékét, módját és részletes szabályait.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg
a) az adóraktári engedély, a keretengedély, a jövedéki engedély iránti kérelemre, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő, adóképviselő, a csomagküldő kereskedő, az adóügyi képviselő, és a felhasználói engedélyes engedélyezésére, a nyilvántartásba vett felhasználó nyilvántartásba vételére, a mobil palackozó és a mobil palackozóval végzett palackozási tevékenység bejelentésére, az üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetőjének bejelentkezésére és vámhatósági nyilvántartásba vételre, továbbá a jövedéki biztosíték nyújtására vonatkozó részletes szabályokat;
b) a jövedéki termék, a megfigyelt termék előállítására, adómentes felhasználására, forgalmazására, szállítására, beszerzésére, beszerzésének és kiszállításának bejelentési kötelezettségére, tárolására, felhasználására, a figyelembe vehető veszteségnormákra vonatkozó részletes szabályokat;
c) az e törvényben előírt nyilvántartások vezetésére, a bizonylatok kiállítására, a jövedéki termékek és a megfigyelt termékek elszámolására vonatkozó részletes szabályokat;
d) az adófizetési kötelezettség, adó-visszaigénylés elszámolására, a hatósági felügyelet ellátásának esetleges különleges módjára és feltételeire, a jövedéki ellenőrzésre, a lefoglalásra, elkobzásra, az elkobzott termék felhasználására, illetve megsemmisítésére vonatkozó részletes szabályokat;
e) a gázolaj jelölésével kapcsolatos egyes rendelkezéseket;
f) a zárjegy, valamint a hordós és kannás kiszerelésű borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak, az adójegy igénylésének, visszavételének, alkalmazásának részletes szabályait;
g) a denaturált alkohol előállításához felhasználható denaturáló szer alkalmazására és az alkohol denaturálási eljárására vonatkozó szabályokat, valamint a desztillálókészülék előállítására, birtokban tartására vonatkozó szabályokat;
h) a bérfőzött pálinka bérfőzető részére történő kiadásának és a bérfőzető általi továbbértékesítésének szabályait;
i) a terítőjáratok működési és adminisztrációs rendjére vonatkozó egyes rendelkezések részletes szabályait;
j) a más tagállamban szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék ugyanazon adóalany általi rendszeres beszerzésére vonatkozó egyszerűsített eljárás szabályait;
k) a kötelező érvényű vámtarifa-besorolással kapcsolatos eljárás részletes szabályait;
l) a szemledíj és költségtérítés kiszabásának, beszedésének és mértékének részletes szabályait;
m) az e törvény 7. § 9. pontja szerinti vámtarifaszámokat és a vámtarifaszámok alá történő besoroláshoz szükséges, a törvény hatálya alá tartozó termékekre és a besorolásnál figyelembe veendő, kapcsolódó egyéb árucsoportokra vonatkozó árubesorolási szabályokat.
(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy közös rendeletben határozza meg
a) az üzemanyag e törvény 53. § (1) bekezdése a) pontjában meghatározott adómentes beszerzésének, nyilvántartásának és elszámolásának külön szabályait,
b) a 106. § (11) bekezdésében meghatározott szervezet jövedéki nyilvántartásának és vevőnyilvántartásának vezetésére vonatkozó előírásokat,
