A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, a vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény, a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény és a vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosításáról az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 18. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A közlekedési hatóság a (2) bekezdésben meghatározott engedélyköteles tevékenységet engedély nélkül, vagy az engedélyben foglaltaktól eltérő módon végzőket 30 000 Ft-tól 200 000 Ft-ig terjedő bírság fizetésére kötelezi. A bírság ismételten is kiszabható. A beszedett bírság összege az eljáró hatóságot illeti meg.”
2. § A Kkt. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Jogszabály által engedélyhez, bejelentési kötelezettséghez és meghatározott okmány meglétéhez kötött belföldi vagy nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatásra (árufuvarozásra és személyszállításra), továbbá a sajátszámlás áru- és személyszállításra vonatkozó - e törvényben, valamint külön jogszabályban meghatározott - rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a közlekedési hatóság, a vámhatóság és a határőrség (a továbbiakban együtt: eljáró hatóság) jogosult.
(2) Az (1) bekezdés alapján
a) az engedélyre vonatkozó rendelkezések megsértőjének 400 000 Ft-tól 800 000 Ft-ig,
b) a bejelentési kötelezettségre és a sajátszámlás személyszállításra vonatkozó rendelkezések megsértőjének 100 000 Ft-tól 300 000 Ft-ig
terjedő összegű - többször is kivethető - bírságot kell megfizetnie.
(3) A beszedett bírság összege - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - az eljáró hatóságot illeti meg.
(4) A külföldi rendszámú járművek által végzett tevékenységhez kapcsolódóan kivetett bírság összegének megfizetése illetékbélyeggel, készpénz-átutalási megbízással vagy meghatározott számlaszámra történő befizetéssel történhet. Amennyiben a bírságot illetékbélyeggel fizetik meg, azt az ellenőrzési jegyzőkönyvre kell felragasztani, és az illetékbélyeget az eljáró hatóság érvényteleníti.
(5) Külföldi rendszámú járművet a bírság megfizetéséig - az élő állat és a gyorsan romló élelmiszer-szállítmány kivételével - külön jogszabályban foglaltak szerint lehet visszatartani.
(6) Az eljáró hatóság - az élő állat és a gyorsan romló élelmiszer-szállítmány esetében - a külföldi rendszámú jármű tulajdonosának (üzemben tartójának) a bírság megfizetésére legfeljebb 30 nap halasztást adhat.
(7) A Magyar Köztársaság területén a - magyar vagy külföldi rendszámú - közúti járművel végzett tevékenységre az (1) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét
a) nemzetközi forgalomban a határőrség, a vámhatóság és a közlekedési hatóság,
b) belföldi forgalomban a közlekedési hatóság jogosult ellenőrizni. A közlekedési hatóság a belföldi forgalom ellenőrzésébe a vámhatóságot bevonhatja.
(8) Amennyiben a közúti járművel végzett tevékenység az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek nem felel meg, az eljáró hatóság az (1) bekezdés szerinti eljárást megindítja.
(9) Amennyiben a közúti járművel végzett tevékenység az (1) bekezdésben említett rendelkezéseknek a - külön jogszabályban meghatározott - határátlépés alkalmával nem felel meg, a vámhatóság és a határőrség köteles a közúti járműnek, személyzetének, valamint a járművön lévő árunak a határátlépését megtagadni, és a közlekedési hatóságot haladéktalanul értesíteni.”
3. § A Kkt. 33. §-a (2) bekezdésének második mondta helyébe a következő rendelkezés lép:
„A díjfizetéssel érintett autópályákat - ideértve erre irányuló szerződés esetén az (1) bekezdés a) pontja szerinti kezelő által működtetett országos közutat is - vagy azok egyes szakaszait, a díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit - a Kormány által jóváhagyott elvek alapján - a miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg.”
4. § A Kkt. 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ellenőrző hatóság jelzésére a jármű vezetője a járművet köteles megállítani, személyazonosságát és járművezetési jogosultságát igazolni, a jármű és tartozékai, a rakomány, az okmányok ellenőrzésével kapcsolatos felhívásnak eleget tenni. Az ellenőrzés során az ellenőrző hatóság a járműhöz és tartozékaihoz, a rakományhoz tartozó okmányokat időlegesen bevonhatja, továbbá a jármű műszeres ellenőrző vizsgálatát vagy kötelező javítását rendelheti el, amelynek a helyszínére történő közlekedésre a jármű vezetőjét utasíthatja. A jármű vezetőjének vezetési és pihenő idejére vonatkozó - külön jogszabályokban meghatározott - előírások megsértése esetén az ellenőrző hatóság a pihenőidő letöltését is elrendelheti. Ha a jármű - a külön jogszabályban meghatározott - össztömeget, tengelyterhelést és méretet túllépi, az ellenőrző hatóság a jármű továbbközlekedését várakozóhely kijelölése mellett megtilthatja.”
5. § (1) A Kkt. 48. § (3) bekezdése b) pontjának 10. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Felhatalmazást kap
b) a miniszter, hogy]
„10. az útépítésre, illetőleg az út üzemeltetésére szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések műszaki követelményeit, valamint megfelelőségük igazolásának, továbbá ezen anyagok, szerkezetek és berendezések forgalomba hozatalának, felhasználásának, továbbá az újfajta építési módok (műszaki megoldások), technológiák, eljárások engedélyezésének szabályait, valamint az utak építésével kapcsolatos minőségi követelményeket,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(2) A Kkt. 48. §-a (3) bekezdésének b) pontja a következő 19-22. alponttal egészül ki:
[(3) Felhatalmazást kap
b) a miniszter, hogy]
„19. a gépjárművekbe szerelt menetíró készülékekre, használatukra és ellenőrzésükre, továbbá a beszerelő műhelyekre és ellenőrzésükre vonatkozó részletes szabályokat,
20. a veszélyes áruk szállításának és szállításra való feladásának szabályait a vonatkozó nemzetközi szerződésekkel összhangban,
21. a vonatkozó nemzetközi szerződések hatálya alá nem tartozó járművekkel történő veszélyes áru szállítás szabályait,
22. a közúti járművek újrafelhasználható alkatrészei szakszerű kinyerésének (bontásának) feltételeit, és e tevékenység végzésének személyi, dologi és szakmai feltételeit.
[rendeletben állapítsa meg.]
(3) A Kkt. 48. §-ának (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[(3) Felhatalmazást kap]
„f) a miniszter, hogy az e törvényben meghatározott bírság kivetése részletes szabályait és a bírság felhasználása rendjét a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg.”
6. § A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 2. §-a (6) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„A pályavasút, illetve a vasúti társaság köteles - a vasúti pálya kapacitásának elosztása (a továbbiakban: kapacitáselosztás) alapján, valamint pályahasználati díj ellenében - a vasúti pálya és tartozékai igénybevételét lehetővé tenni”
7. § A Vtv. a 2. §-át követően a következő 2/A-2/D. §-okkal egészül ki:
„2/A. § (1) Az országos közforgalmú vasúti pályakapacitás-elosztását és a pályahasználati díj megállapítását egyszemélyes állami tulajdonban lévő - a vasúti társaságtól, illetve a vállalkozó vasúttól szervezetileg és döntéshozatali rendjében független - korlátolt felelősségű társaságként működő vasúti pályakapacitás-elosztó szervezet (a továbbiakban: VPSZ) végzi. A pályahasználati díj a vasúti társaságot illeti meg.
(2) A kapacitáselosztás és a pályahasználati díj megállapítása államigazgatási eljárás keretében történik. Az első fokon eljáró VPSZ eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit - az e törvényben foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni. A VPSZ-nek a kérelem benyújtásától számított 180 napon belül kell határozatot hoznia. A VPSZ illetékességét a kérelemmel érintett vasúti pálya határozza meg.
(3) A VPSZ a vasúti pálya igénybevételének feltételeiről szóló Hálózati Üzletszabályzatot (a továbbiakban: Üzletszabályzat) készít. Az Üzletszabályzat tartalmazza a kapacitáselosztásra és a vasúti pályahasználatra vonatkozó feltételeket és szabályokat, valamint a pályahasználati díjakból nyújtható kedvezmények elveit.
2/B. § (1) A kapacitáselosztás és a pályahasználati díj meghatározásának főbb elvei a következők:
a) a vasúti pálya igénybevétele iránti kérelmeket hátrányos megkülönböztetés nélkül kell elbírálni,
b) a kapacitáselosztás során figyelemmel kell lenni a vasúti pálya igénybevételével kapcsolatos szolgáltatások megbízhatóságának fenntartására és a közlekedés biztonságára,
c) a kapacitáselosztás során figyelemmel kell lenni arra, hogy az adott vasúti pályát vagy pályaszakaszt milyen szolgáltatásra (személyszállításra, árutovábbításra vagy vegyes használatra) tervezték,
d) megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a különböző célú pályahasználati lehetőségek között,
e) a kérelmezők részére a vasúti pálya igénybevételét azonos tartalmú használat esetén azonos feltételekkel és azonos pályahasználati díjért kell biztosítani.
(2) A kapacitáselosztás során lehetőség szerint minden igényt ki kell elégíteni, és figyelemmel kell lenni arra, hogy a vasúti szállítás vonzereje növekedjék.
(3) A pályahasználati díjat a következő költségek és ráfordítások alapján kell meghatározni:
a) a vasúti pálya üzemeltetésének és fenntartásának közvetlen költségei és ráfordításai,
b) az engedélyezett pályahasználat következtében a vasúti pályát üzemeltető vasúti társaságnál felmerülő közvetlen költségek és ráfordítások,
c) azoknak az egyéb szolgáltatásoknak a költségei és ráfordításai, amely szolgáltatásokat a vasúti pályát üzemeltető vasúti társaság a vasúti pályát igénybevevőnek a pályahasználati díj ellenében nyújtani köteles,
d) a VPSZ-nek a pályahasználat engedélyezésével összefüggő - a vasúti társaság részére számlázott - költségei és ráfordításai.
(4) A vasúti pálya igénybevétele iránti kérelemnek a VPSZ által történt elfogadása - a megállapított pályahasználati díj ellenében - a következő szolgáltatások nyújtására kötelezi a vasúti pályát üzemeltető vasúti társaságot:
a) a vasúti személyszállítás, illetve az árutovábbítás céljából az igénybevevő részére biztosítania kell a vasúti pálya rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát és tényleges használatát,
b) biztosítania kell - az a) pontban foglaltak keretein belül - a nyílt vonalak, a forgalmi vágányok, a kitérők, a vágánykapcsolatok, a műtárgyak, valamint a jelző és biztosító berendezések használatát,
c) végeznie kell a vonatforgalom irányítását és lebonyolítását, az ahhoz szükséges eszközök és adatok kezelését és továbbítását,
d) végeznie kell az igénybevevő számára a vonatok közlekedéséhez szükséges egyéb információk továbbítását.
(5) A vasúti pályát üzemeltető és fenntartó vasúti társaság - a pályahasználati díjon felüli - többletdíj ellenében köteles az igénybevevő részére a következő berendezésekhez és létesítményekhez hozzáférést biztosítani:
a) vontatási áramhoz rendelkezésre álló áramszolgáltató berendezések,
b) üzemanyagtöltő berendezések,
c) személypályaudvarok, azok épületei és egyéb létesítményei,
d) áruforgalmi terminálok,
e) rendező pályaudvarok,
f) vonatképző létesítmények,
g) közforgalmú tároló vágányok,
h) tengelyátszerelő létesítmények,
i) karbantartó és egyéb műszaki létesítmények.
(6) A pályahasználati jog másra nem ruházható át.
2/C. § (1) A pályakapacitást igénylő vállalkozó vasút, vasúti társaság vagy külföldi székhelyű vasút (a továbbiakban együtt: kérelmező) a VPSZ-hez intézett kérelmében jelöli meg a pályakapacitásra és az ahhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatásokra vonatkozó igényét.
(2) Amennyiben a benyújtott kérelem a VPSZ megítélése szerint teljesíthető, határozatával értesíti a kérelmezőt, valamint az országos közforgalmú vasúti pályát üzemeltető vasúti társaságot a kérelem tartalmáról és a megállapított pályahasználati díjról.
(3) Amennyiben a VPSZ úgy ítéli meg, hogy a benyújtott kérelem teljesítése a rendelkezésre álló pályakapacitás elégtelensége vagy hiánya miatt nem lehetséges, egyeztetést kezdeményez a kérelmezővel és az országos közforgalmú vasúti pályát üzemeltető vasúti társasággal.
(4) A VPSZ a kérelmező és az országos közforgalmú vasúti pályát üzemeltető vasúti társaság között az egyeztetést 10 munkanapon belül lefolytatja.
(5) A VPSZ az egyeztetés során létrejött egyezséget határozatával jóváhagyja.
2/D. § (1) Amennyiben a 2/C. § (3) bekezdése szerinti egyeztetés nem vezetett eredményre, illetve a VPSZ határozatában foglaltakkal a kérelmező vagy az országos közforgalmú vasúti pályát üzemeltető vasúti társaság nem ért egyet, a Pályahasználati Testülethez (a továbbiakban: Testület) fellebbezhet.
(2) A Testület a Közlekedési Főfelügyelet szervezetén belül működik, feladata a VPSZ-nek a kapacitás elosztására és a pályahasználati díjra vonatkozó eljárása és döntése ellen benyújtott fellebbezések másodfokú hatóságként történő elbírálása.
(3) A Testület határozatával a következőkről dönt:
a) a Hálózati Üzletszabályzatban meghatározott követelmények,
b) a kapacitáselosztási folyamat és annak eredménye,
c) a megállapított a pályahasználati díj mértéke, szintje,
d) a biztonsági tanúsítvány, a biztonsági szabályok és előírások végrehajtása és ellenőrzése.
(4) A Testület - az iratok beszerzése és az érdekeltek szükség szerinti meghallgatása után - 60 napon belül hoz határozatot.”
8. § A Vtv. IV. Fejezete (6-7. §) helyébe a következő IV. Fejezet (6-7/B. §) lép:
„IV. Fejezet
AZ ÁLLAM, AZ ÖNKORMÁNYZAT ÉS A VASUTAK KÖZÖTTI SZERZŐDÉSEK
Az állam és a vasutak közötti szerződések
6. § (1) Az állam az országos közforgalmú vasúttal
a) az állami (kincstári) vagyon kezelésére,
b) a személyszállítási közszolgáltatási kötelezettség (közszolgáltatási tevékenység) ellátására, annak feltételeire és az ahhoz kapcsolódó támogatás mértékére,
c) a kincstári tulajdonban lévő pályahálózat működtetésére,
d) a kombinált forgalom növeléséhez nyújtott egyedi támogatás nyújtásának feltételeire
szerződést köt.
(2) A GySEV Rt. tulajdonában lévő vasúti pályahálózatnak a Magyar Köztársaság területére eső részére az állam tulajdonában levő országos közforgalmú vasúti pályára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A GySEV Rt. kincstári tulajdonban levő országos közforgalmú vasúti pályát is üzemeltethet.
(3) Az országos közforgalmú vasút az (1) bekezdés a) pontja szerinti szerződést - a miniszter egyetértésével - a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal (a továbbiakban: KVI) köti meg.
(4) Az országos közforgalmú vasút az (1) bekezdés b)-d) pontja szerinti szerződéseket - a pénzügyminiszter egyetértésével - a miniszterrel köti meg.
Vagyonkezelési szerződés
7. § Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény alapján az állam nevében a tulajdonosi jogokat gyakorló KVI az állam tulajdonában lévő vasúti pályahálózatot és annak tartozékait e törvény, valamint a külön jogszabályokban foglalt előírások szerint a miniszter által kijelölt pályavasútnak vagy vasúti társaságnak vagyonkezelési szerződéssel adja át.
A személyszállítási közszolgáltatási kötelezettség teljesítése és támogatása
7/A. § (1) A vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság a közszolgáltatási tevékenység [12. § (1) bekezdés] mértékére és tartalmára vonatkozó javaslatát - az utazási igények számbavétele és a külön jogszabály előírásai alapján összeállított éves menetrend jóváhagyásra történő felterjesztésével, annak hatálybalépését legalább 60 nappal megelőzően - a miniszternek adja át.
(2) A miniszter - a pénzügyminiszterrel lefolytatott egyeztetés alapján - dönt a menetrendben megjelölt közszolgáltatási tevékenység mértékéről, és döntésének megfelelően hagyja jóvá a menetrendet. A jóváhagyással a miniszter kötelezettséget vállal arra, hogy a közszolgáltatási tevékenység menetdíjbevétellel nem fedezett, a vállalkozó vasútra, illetve vasúti társaságra háruló indokolt költségét - amelyet a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság a saját üzleti érdekei alapján nem vállalna - az állam a teljesítés tárgynegyedévét követő negyedév végéig a központi költségvetésből megtéríti.
(3) A menetrendnek a miniszter által történő jóváhagyásával és az ellentételezési mérték megállapításával a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság köteles a menetrendben rögzített teljesítményeket, minőségi követelményeket a meghirdetett hatósági ár, valamint a költségvetési támogatás ellenében ellátni.
(4) A vállalkozó vasutat, illetve a vasúti társaságot a közszolgáltatási tevékenység végzésére - a külön jogszabályban meghatározott utazási feltételek betartása esetében - szerződéskötési kötelezettség terheli.
(5) A vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság és a miniszter - a pénzügyminiszter egyetértésével - a közszolgáltatási tevékenység teljesítésének feltételeit és módját, valamint a költségvetési támogatás folyósításának módját, mértékét és a (2) bekezdésben meghatározott határidőn belüli ütemezését szerződésben rögzítik.
(6) A vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság kérheti, hogy egyes vonalakon a vasúti menetrendben meghatározott teljesítményt vonatok helyett közúti jármű (autóbusz) alkalmazásával teljesíthesse abban az esetben, ha a megoldás a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság számára megtakarítást eredményez. Az ilyen szolgáltatást a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság - ha megfelel az autóbusszal végzett belföldi és nemzetközi személyszállításra külön jogszabályban előírt személyi és tárgyi feltételeknek is - kizárólag a vasúti személyszállításra külön jogszabályban megállapított díj alkalmazása mellett és - az érintett települések önkormányzatával történő előzetes egyeztetés alapján - a külön törvényben meghatározott járati engedéllyel végezheti.
(7) Amennyiben a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság által végzett közforgalmú személyszállítás műszaki okból vasúti járművel nem látható el, a (6) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket csak abban az esetben kell alkalmazni, ha az autóbusszal végzett tevékenység meghaladja a két hónapot (vonatpótló járat).
(8) Az önkormányzatok feladat- és hatáskörébe utalt közszolgáltatási tevékenység végzésére a települési (fővárosi) önkormányzat az érintett helyi közforgalmú vasúttal köt szerződést. A szerződésre az országos közforgalmú vasutakkal kötött szerződésekre vonatkozó előírásokat [(1)-(7) bekezdés] kell megfelelően alkalmazni.
A pályahálózat működtetésére és a kombinált árufuvarozás növelésére kötött szerződések
7/B. § (1) Az állam a vasúti társaságnak - a pályahasználati díjból és a pályavasút egyéb üzleti tevékenységéből nem fedezett - indokolt költségei kiegyenlítésére szerződésben kötelezettséget vállal.
(2) A szerződésben meghatározható egyéb állami támogatás jogcíme lehet:
a) a vasúti pálya és tartozékai létesítése, fejlesztése, felújítása, megszüntetése,
b) a közlekedéspolitikai célú beruházások,
c) a kombinált árufuvarozáshoz szükséges eszközbeszerzés,
d) a környezetvédelmi fejlesztés,
e) a kutatás-fejlesztés;
f) a foglalkoztatás és képzés,
g) a társaság szerkezeti átalakítására nyújtott költségvetési juttatás.
(3) A szerződést - figyelemmel a szerződés tárgyára és a közösségi jogi előírásokban foglaltakra - legalább három naptári évre kell megkötni. A szerződést naptári évenként - a benne foglaltak teljesítésének értékelésével - felül kell vizsgálni, és - a központi költségvetés benyújtására külön törvényben előírt ütemezésnek megfelelő időpontban - módosítani kell.
(4) A szerződés teljesítéséről a tárgyévet követő év első negyedévének végéig a miniszter és a pénzügyminiszter a Kormány részére beszámolót készít.
(5) A szerződésnek tartalmaznia kell:
a) a költségvetési támogatás mértékét,
b) a támogatás folyósításának jogcímét, ezen belül a vasúti pályára vonatkozóan a vasúti pálya és tartozékai fejlesztésének és felújításának fő irányait és pénzügyi forrásait,
c) a támogatás folyósításának módját és ütemezését,
d) a támogatás felhasználásának célját,
e) a szerződéstől eltérő teljesítés jogkövetkezményeit,
f) a támogatás felhasználásával való elszámolás szabályait.”
9. § A Vtv. a 16. §-át követően a következő 16/A. §-sal egészül ki:
„16/A. § A közszolgáltatási tevékenységnek minősülő menetrend szerinti vasúti személyszállítási tevékenységre a Tanácsnak a vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről szóló 1969. június 26-i 1191/69/EGK rendeletét, valamint az azt módosító 1893/91/EGK rendeletét az e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni.”
10. § A Vtv. 17. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy
a) a vasutak kölcsönös átjárhatóságának szabályait,
b) a vasútvállalatok engedélyezésének rendjét,
c) a vasúti építmények engedélyezésének és üzemeltetésük ellenőrzésének szabályait,
d) az országos közforgalmú vasutaknál dolgozók, illetőleg munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján tevékenységet végző személyek munkaköri és szakmai alkalmassága vizsgálatának, továbbá véleményezésének szabályait,
e) a vasúti járművezetők képzésének, vizsgáztatásának és szakképesítésének szabályait,
f) a vasúti menetrend készítésének szabályait,
g) az országos közforgalmú vasúthálózat vonalainak besorolását,
h) az országos közforgalmú vasúti pálya kapacitáselosztásának és a vasúti pálya igénybevételének részletes szabályait,
i) a pályahasználati díj meghatározásának - annak elvei tekintetében a pénzügyminiszterrel együttesen - részletes szabályait
rendeletben állapítsa meg.”
11. § A légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 2. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az állam feladatai:]
„m) a légiforgalmi irányító és körzeti repüléstájékoztató szakszemélyzet képzése, képzésének koordinálása;”
12. § Az Lt. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) Külföldi állami légi járműnek a magyar légtérbe való berepüléséhez a légiközlekedési hatóság - a Külügyminisztérium, a katonai légügyi hatóság, továbbá a polgári és katonai nemzetbiztonsági szolgálatok hozzájárulásával - ad engedélyt.
(2) A külföldi állami légi jármű számára kibocsátott egyszeri vagy többszöri be-, illetve átrepülési engedély nem mentesíti a kérelmezőt a jogszabályban előírt más engedélyek beszerzésének kötelezettsége alól.
(3) NATO tagország, valamint az Európai Unió tagállama állami légi járművének a magyar légtérbe való belépéséhez nem szükséges az (1) bekezdésben meghatározott engedély kérése. A NATO tagállam, valamint az Európai Unió tagállama állami légi járművének a magyar légtérbe való belépése a nemzetközi előírásoknak megfelelő repülési terv benyújtásával történik.”
13. § (1) Az Lt. HARMADIK RÉSZE III. Fejezetének címe helyébe a következő rendelkezés lép:
[HARMADIK RÉSZ
A LÉGI KÖZLEKEDÉS
III. Fejezet]
„A légi közlekedési, valamint a légi közlekedéssel összefüggő tevékenységek”
(2) Az Lt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § Légi közlekedési, valamint légi közlekedéssel összefüggő tevékenység - a 71. § 10. pontjának e) és h) alpontjában meghatározott tevékenység kivételével - a légiközlekedési hatóságnak, a bajbajutott vagy eltűnt légi jármű megsegítésére irányuló kutató-mentő repülés pedig a katonai légügyi hatóságnak az adott tevékenységre vonatkozó engedélyével folytatható.”
14. § (1) Az Lt. 23. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 22. §-ban meghatározott tevékenység végzésére engedélyt a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet kaphat, ha
a) a tevékenység jogszabályban meghatározott feltételeinek eleget tesz;
b) az egyéni vállalkozó a vállalkozói igazolványát megkapta, illetve a gazdálkodó szervezetet a bíróság, illetve a cégbíróság bejegyezte;
c) a biztonságos és szabályszerű üzemeltetéshez az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételeket kielégítő szervezettel, személyzettel, saját tulajdonú vagy tartósan bérelt eszközökkel rendelkezik;
d) a gazdálkodó szervezet működési szabályzatának az engedélyezés tárgyát képező légi közlekedési, valamint légi közlekedéssel összefüggő tevékenységre, a légi közlekedési szakszemélyzet szakmai gyakorlatban tartására, az alkalmazott légi járművek vagy légi közlekedési eszközök karbantartása módszereire, irányítására és belső felügyeletének rendjére vonatkozó részét a légiközlekedési hatóság jóváhagyta.
(2) Magyarországon székhellyel nem rendelkező gazdálkodó szervezet légi közlekedési, valamint légi közlekedéssel összefüggő tevékenységre nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján kaphat engedélyt.”
(2) Az Lt. 23. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A gazdasági célú légi közlekedési tevékenység engedélyezésére az (1) bekezdésben foglaltakon túl a légi járművel végzett gazdasági célú légi közlekedési tevékenység engedélyezésének rendjéről szóló külön jogszabályban és a légi fuvarozók engedélyezéséről szóló, a Tanács 2407/92/EGK rendeletében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(6) A lajstromban szereplő légi járművel az Európai Unió tagállamain kívüli államban folytatott gazdasági célú légi közlekedési tevékenységre az (5) bekezdésben foglaltakat annyiban kell alkalmazni, amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.”
15. § Az Lt. a 23. §-át követően a következő 23/A. §-sal egészül ki:
„23/A. § (1) Az illetékes vámhatóság a légi járat által fuvarozott áru (a továbbiakban: légi áru) ellenőrzése, vámkezelése, illetve a légi járatot teljesítő jármű határátlépése során köteles meggyőződni arról, hogy a légi árut fuvarozó gazdálkodó szervezet jogosult-e a fuvarokmányon megjelölt rendeltetési helyre történő légi árufuvarozásra.
(2) Amennyiben a be-, illetve kilépni szándékozó légi árut fuvarozó gazdálkodó szervezet nem rendelkezik a légi áru fuvarozására vonatkozó engedéllyel, az illetékes vámhatóság köteles haladéktalanul értesíteni a légiközlekedési hatóságot, és az engedély megszerzéséig a légi áru be-, illetve kiléptetését megtagadni.”
16. § Az Lt. 27. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:
„(2) A számítógépes helyfoglalási rendszerek működtetésére a számítógépes helyfoglalási rendszerek működtetési szabályzatáról szóló, a Tanács 2299/89/EGK rendeletét kell alkalmazni.”
17. § Az Lt. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A polgári légi közlekedés egységes szabályairól és az Európai Légiközlekedés Biztonsági Ügynökség felállításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1592/2002/EK rendeletének hatálya alá nem tartozó légi jármű és légi közlekedéssel kapcsolatos eszköz gyártásának, javításának és karbantartásának a légi közlekedéssel összefüggő szakmai szabályait a miniszter - állami légi járművek esetében a honvédelmi miniszter - rendeletben állapítja meg.”
18. § Az Lt. 29/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„29/A. § (1) A lajstromba felvett légi jármű fedélzetén munkavállalóként munkát végző légijármű-vezető, navigátor, fedélzeti mérnök (szerelő) és légiutas-kísérő (a továbbiakban együtt: hajózó) teljes munkaideje - beleértve a rendkívüli munkavégzés és az ügyelet idejét is - az évi 2000 órát nem haladhatja meg.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján vagy egyéni vállalkozóként munkát végző hajózók munkavégzésének időtartama tekintetében is.
(3) A hajózó részére naptári hónaponként legalább hét, naptári évenként legalább 96 olyan pihenőnapot kell adni, amelyet lakóhelyén tölthet.
(4) A hajózó alkalmazásához szükséges, illetve alkalmazásának ideje alatti - külön jogszabályban előírt - egészségügyi vizsgálat költségét a munkáltató viseli.”
19. § Az Lt. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A légi közlekedési szakszemélyzet képzésére - a légiforgalmi irányító és körzeti repüléstájékoztató szolgálat tagjai képzésének kivételével - a légiközlekedési hatóság, az állami célú légi közlekedés tekintetében a katonai légügyi hatóság ad engedélyt.”
20. § Az Lt. 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„31. § A légiforgalmi irányító és körzeti repüléstájékoztató szakszolgálat ellátásához szükséges szakmai ismeretekre vonatkozó képzést a miniszter, illetve - az állami célú légi közlekedés tekintetében - a honvédelmi miniszter által kijelölt intézetek végzik. A képzés feltételeiről a miniszterek gondoskodnak.”
21. § Az Lt. a NEGYEDIK RÉSZ „A REPÜLŐTÉR” címe alatt a következő alcímmel és 36/A. §-sal egészül ki:
„Kizárólagos állami tulajdonba tartozó repülőtér
36/A. § A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 172. §-ának d) pontjában megjelölt nemzetközi kereskedelmi repülőterek közül az állam kizárólagos tulajdonába a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér tartozik.”
22. § Az Lt. 37. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér, valamint a közös felhasználású katonai és polgári repülőtér kivételével a nyilvános repülőtér és a polgári célú nem nyilvános repülőtér létesítésére, fejlesztésére és megszüntetésére - a Kormány előzetes egyetértése alapján - a miniszter a területileg illetékes települési önkormányzattal egyetértésben ad engedélyt.
(3) Az (1) bekezdés ad) és bb) alpontjaiban említett repülőtér létesítésére, fejlesztésére és megszüntetésére - a területileg illetékes települési önkormányzat véleménye és a Kormány előzetes egyetértése alapján - a honvédelmi miniszter ad engedélyt.”
23. § Az Lt. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Kormány rendeletben határozza meg a repülőtér létesítésének, fejlesztésének és megszüntetésének, továbbá a biztonsági, akadálymentes és a zajgátló védőövezet kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének a szabályait.”
24. § Az Lt. 40. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az állam tulajdonában lévő repülőteret - a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér kivételével - a Kormány egyetértésével lehet elidegeníteni.”
25. § (1) Az Lt. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyilvános repülőtér légi jármű által történő igénybevételéért - a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - díjat kell fizetni. A díjat a repülőtér üzemben tartója állapítja meg, és a 72. §-ban említett légiforgalmi tájékoztató kiadványban közzéteszi.”
(2) Az Lt. 41. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Kényszerleszállás esetén a repülőtér üzemben tartója köteles a légi jármű részére segítséget nyújtani.”
26. § Az Lt. 45. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A pályázati kiírásnak - a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 8. §-ában foglaltakon túlmenően - tartalmaznia kell:]
„b) a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér rendeltetését;”
27. § Az Lt. az 52. §-át követően a következő 52/A. §-sal egészül ki:
„52/A. § A Magyar Honvédség légvédelmi célú repülései során a feladat ellátásával érintett légteret a légi forgalom irányítására kijelölt szervnek - a légi forgalomban részt vevők biztonságának figyelembevételével - szabaddá kell tennie.”
28. § Az Lt. 53. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A szakszolgálati engedélyek fajtáit, szakmai feltételeit és kiadásuk rendjét a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter - a rádiószolgálatok állomáskezelőire vonatkozó szabályok vonatkozásában az informatikai és hírközlési miniszterrel egyetértésben - rendeletben határozza meg.
(7) A szakszolgálati engedélyek kiadásának egészségügyi feltételeit a miniszter az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel, illetve a honvédelmi miniszter az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel együttesen rendeletben határozza meg.”
29. § Az Lt. 67. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A légi közlekedés védelme - a légi közlekedés elleni jogellenes cselekmények megelőzése és a jogellenes cselekmények felszámolása - a repülőterekre, a légtérben tartózkodó személyszállítást és árufuvarozást végző légi járművekre, a földön telepített légi navigációs berendezésekre és a légi közlekedésben résztvevő személyekre terjed ki.”
30. § Az Lt. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nyilvános repülőtér üzemben tartására, légiforgalmi irányítói tevékenység ellátására, valamint légi közlekedési tevékenység (71. § 10. pont) végzésére engedély akkor adható, ha a kérelmező megfelelő felelősségbiztosítási fedezettel rendelkezik. A gazdasági célú légi közlekedési tevékenység (71. § 27. pont) végzésére engedély abban az esetben adható, ha a kérelmező a légi fuvarozók engedélyezéséről szóló, a Tanács 2407/92/EGK rendeletében foglaltaknak megfelelő felelősségbiztosítással rendelkezik.”
31. § (1) Az Lt. 71. §-a 10. pontjának a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[71. § A törvény alkalmazásában
10. légi közlekedési tevékenység:]
„a) a légi járművel végzett személyszállítás és árufuvarozás (ideértve a postai küldemények fuvarozását),”
(2) Az Lt. 71. §-a 10. pontjának e) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[71. § A törvény alkalmazásában
10. légi közlekedési tevékenység:]
„e) a légi jármű sport-, valamint magáncélú alkalmazása,”
32. § Az Lt. 72. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„72. § A légiközlekedési hatóság a nyilvános repülőterekre vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - adatokat és a légi közlekedésre vonatkozó tájékoztatásokat, továbbá a repülőtér üzemben tartója által megállapított - 41. § szerinti - díjat a Magyar Köztársaság légiforgalmi tájékoztató kiadványában (AIP) rendszeresen közzéteszi.”
33. § Az Lt. a 72. §-át követően a következő 72/A. §-sal egészül ki:
„72/A. § Az Európai Légiközlekedés Biztonsági Ügynökségben való magyar képviselet biztosításáról, az ügyek viteléről és a döntések végrehajtásáról a miniszter gondoskodik.”
34. § (1) Az Lt. 74. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[74. § E törvény alapján rendeletben állapítja meg]
„d) az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter a miniszterrel egyetértésben az ország területére légi közlekedési úton bejutó fertőző betegségek megelőzése érdekében történő ideiglenes korlátozások szabályait;”
(2) Az Lt. 74. §-ának m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[74. § E törvény alapján rendeletben állapítja meg]
„m) a miniszter a honvédelmi miniszterrel együttesen a nem nyilvános fel- és leszállóhely létesítésének szabályait;”
(3) Az Lt. 74. §-a a következő u)-w) ponttal egészül ki:
[74. § E törvény alapján rendeletben állapítja meg]
„u) a belügyminiszter a miniszterrel együttesen az utasbiztonsági ellenőrzést végzők felügyeletének és szakmai irányításának szabályait;
v) a miniszter a légiforgalmi tájékoztatás rendjét és a légiforgalmi tájékoztató szolgálat ellátásának szabályait;
w) a honvédelmi miniszter a miniszterrel egyetértésben a Magyar Honvédség légvédelmi célú repüléseinek szabályait.”
35. § Az Lt. 74/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„74/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
- a légi közlekedési balesetek és repülőesemények szakmai vizsgálatának szabályairól szóló 13/2000. (V. 31.) KHVM-HM-EüM együttes rendelettel együtt, a Tanács 94/56/EK irányelvével a polgári légi közlekedési balesetek és repülőesemények kivizsgálását szolgáló alapelvek megállapításáról;
- a földi kiszolgálás feltételeiről és engedélyezésének rendjéről szóló 7/2002. (I. 28.) KöViM rendeletben foglaltakkal együtt, a Tanács 96/67/EK irányelvével a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacához való hozzáférésről;
- a polgári repülés hajózó személyzete repülési idejének szabályozásáról szóló 16/2003. (IV. 3.) GKM rendeletben foglaltakkal együtt, a Tanács 2000/79/EK irányelvével a polgári légi közlekedés mobil munkavállalóira vonatkozó, az AEA, ETF, ECA, ERA és IACA által kötött, a munkaidő megszervezéséről szóló európai megállapodásról.”
36. § A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) 2. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A Kormány - a miniszter, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a külügyminiszter, a pénzügyminiszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter, a Határőrség országos parancsnoka, valamint az országos rendőrfőkapitány, illetve az általuk felhatalmazott vezető beosztású személyek részvételével - Víziközlekedési Védelmi Bizottságot hoz létre.”
37. § A Vkt. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § (1) Azt a belvízi hajót, tengeri hajót, illetve úszómunkagépet, amelynek üzemeltetése hajózási engedélyhez kötött, a hajózási hatóság - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - abban az esetben jegyzi be a lajstromba, ha annak magyar vagy közösségi tulajdoni hányada az 50%-ot meghaladja, továbbá az úszólétesítményt más lajstromban nem tartják nyilván.
(2) A nyilvántartásba vételre kötelezett, több mint 50%-ban magyar tulajdonban lévő úszólétesítményt a magyar lajstromban kell nyilvántartani.
(3) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott úszólétesítménynél a magyar, illetve közösségi tulajdoni hányad az ott meghatározott mérték alá csökken, a lajstromban nyilvántartott úszólétesítményt a lajstromból törölni kell, kivéve, ha az úszólétesítmény további üzemeltetéséhez hajózási engedély nem szükséges. A magyar, illetve közösségi tulajdoni hányad csökkenését a tulajdoni hányadát elidegenítő résztulajdonos a tulajdoni hányada átruházásától számított 15 napon belül köteles a hajózási hatóságnak bejelenteni.
(4) Ha a magyar, illetve a közösségi tulajdoni hányad az (1) bekezdésben meghatározott mérték alá csökkenése a hajózási hatóság tudomására jut, és a (3) bekezdés szerinti bejelentést az arra kötelezett 15 napon belül nem tette meg, a hajózási hatóság az úszólétesítményt a lajstromból hivatalból törli.”
38. § A Vkt. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § (1) E törvény lajstromozási szabályainak alkalmazásában magyar, illetve közösségi tulajdon:
a) az állandó belföldi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár és az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának állampolgára,
b) a Magyar Köztársaságban vagy az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában székhellyel rendelkező jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság
tulajdona.
(2) A magyar, illetve a közösségi tulajdont okmányokkal kell igazolni.
(3) Gazdasági társaságot abban az esetben lehet magyar, illetve közösségi tulajdonúnak tekinteni, ha az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában székhellyel, illetve állampolgársággal nem rendelkező külföldit tagsági jogviszonya alapján megillető tulajdoni hányad, illetőleg az általa gyakorolt szavazati jog mértéke nem éri el az 50%-ot.”
39. § A Vkt. 14. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magyarországi székhelyű jogi személy és gazdálkodó szervezet által személyzet nélkül bérelt, külföldi lajstromban nyilvántartott úszólétesítményt a hajózási hatóság a lajstromba - kérelemre - a bérleti szerződés időtartamára ideiglenesen bejegyzi, amennyiben azt a külföldi lajstromból ideiglenesen törölték. Az úszólétesítmény üzemképességét igazoló - külföldi hajózási hatóság által kiállított - okmányok érvényességük lejártáig, de legfeljebb 60 napig használhatók a magyar lobogó alatt történő üzemeltetés során.
(2) A külföldi székhelyű jogi személy és gazdálkodó szervezet által személyzet nélkül bérelt, magyar lajstromban nyilvántartott úszólétesítményt a hajózási hatóság - kérelemre - a bérleti szerződésben meghatározott időtartamra a lajstromból ideiglenesen törli. Amennyiben az úszólétesítményt jelzálog terheli, az ideiglenes törléshez a zálogjogosult hozzájárulása szükséges. Az ideiglenes törlés időtartamának lejártával - külön eljárás nélkül - a törlés előtti bejegyzés válik érvényessé.”
40. § (1) A Vkt. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Hajózási engedély az Európai Gazdasági Térség tagállamában lajstromozott úszólétesítményt üzemben tartó, magyarországi székhelyű jogi személy és gazdálkodó szervezet részére adható.”
(2) A Vkt. 51. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[(2) Nem kell hajózási engedély:]
„e) az Európai Gazdasági Térség tagállamainak hajózási hatóságai által kiállított hajózási engedély alapján végzett hajózási tevékenységhez.”
41. § A Vkt. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § (1) Az ország határain belül elhelyezkedő kikötők között nem az Európai Gazdasági Térség tagállamának lobogója alatt közlekedő úszólétesítmény által végzett
a) személyszállítás, árufuvarozás, továbbá ezekkel összefüggésben úszólétesítmények továbbítása,
b) úszómunkagéppel munkavégzésre irányuló tevékenység
(a továbbiakban az a) és b) pontban foglaltak együtt: kabotázs) engedélyköteles tevékenység.
(2) A hajózási hatóság a kabotázs-engedélyt - ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - viszonosság esetén, továbbá abban az esetben adja ki, ha az Európai Gazdasági Térség tagállamában lajstromozott úszólétesítmény nem áll rendelkezésre a tevékenység elvégzéséhez.”
42. § A Vkt. 87. §-ának 13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[87. § E törvény alkalmazásában]
„13. hajózási tevékenység: a vízen történő személyszállítás és árufuvarozás, más úszólétesítmény vízen vontatással, tolással vagy mellévett alakzatban való továbbítása, továbbá úszólétesítménynek a vízen egyéb célból (pl. halászat, kutatás, vendéglátás, munkavégzés) való működtetése, ide nem értve a kedvtelési célú hajózást;”
43. § (1) A Vkt. 88. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[(1) Felhatalmazást kap a Kormány]
„i) a vízi közlekedés védelme szabályainak, a Víziközlekedési Védelmi Bizottság feladat- és hatáskörének, továbbá működése rendjének”
(rendeletben történő megállapítására.)
(2) A Vkt. 88. §-a (2) bekezdésének u) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Felhatalmazást kap a miniszter]
„u) a hajózási hatósági eljárások díjainak, valamint e díjaknak az eljáró hatóság, illetve a felügyeleti és irányítási feladatot ellátó szervezetek közötti megosztása szabályainak, továbbá a hajózási képesítő vizsgák díjainak a pénzügyminiszterrel egyetértésben,”
(rendeletben történő megállapítására.)
(3) A Vkt. 88. §-ának (2) bekezdése a következő x) ponttal egészül ki:
[(2) Felhatalmazást kap a miniszter]
„x) a rajnai hajózásban való részvételi jogosultságot igazoló okmány kiadása részletes szabályainak”
(rendeletben történő megállapítására.)
44. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel -, továbbá a Vtv. 2. §-a (6) bekezdésének c) és d) pontja a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a Vtv. 2. §-ának (7) bekezdése, 3. §-ának (3) bekezdése, 4. §-a (1) bekezdésének j) pontjából a „- a 6. § (4) bekezdésének b) pontjában említett díjra is figyelemmel -” szövegrész, a 12. §-a (1) bekezdésének második mondata és 17. §-ának (2) és (3) bekezdése,
b) az Lt. 1. §-ának (3) bekezdése, valamint 71. §-ának 25. és 26. pontja,
c) a Vkt. 55. §-a, valamint 90. §-ának a), b) és e) pontja,
d) a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény 66. §-ának (2) bekezdése,
e) az egyes közlekedési törvények módosításáról szóló 2000. évi CXXVII. törvény 4. §-a, 12. §-ának (2) bekezdése, 16. §-a, 23. §-a, 27. §-a és 28. §-a (1) bekezdésének c) pontja,
f) a közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról rendelkező 2001. évi CIX. törvény 8. §-a, 12. §-ának a Vtv. 17. §-a (4) bekezdését megállapító rendelkezése, 16. §-a, 18. §-ának (2) bekezdése, 25. §-a és 26. §-a (3) bekezdésének d) pontja,
g) a közlekedésről szóló egyes törvények módosításáról rendelkező 2002. évi LXVIII. törvény 2. §-a, 8. §-ának (2) bekezdése, 10. §-ának az Lt. 29/A. §-át megállapító rendelkezése, 12-13. §-a, 19. §-a és 25. §-ának a Vkt. 90. §-a e) pontját megállapító rendelkezése,
h) az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 183. §-ának (5) bekezdése.
(2) Az e törvény 8. §-ával megállapított Vtv. 7/A. §-át először a 2005. évre vonatkozó szerződésre kell alkalmazni.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) a Kkt. 9/B. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a „közlekedési és vízügyi miniszter” kifejezés helyébe „közlekedésért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter)” kifejezés lép,
b) a Kkt. 15. §-ának (1) bekezdésében, 16. §-ának (1) bekezdésében, 24/A. §-ában, 28. §-ának (2) bekezdésében, 29/A. §-ának (3) bekezdésében, 33. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, 45. §-ának (1) bekezdésében, 46/B. §-ának (2) bekezdésében, 48. §-a (3) bekezdése b) pontjának felvezető szövegében, c) pontjában, e) pontjában és (4) bekezdésében a „közlekedési és vízügyi miniszter” kifejezés helyébe „miniszter” kifejezés lép,
c) a Kkt. 33. §-ának (3) bekezdésében a „Közlekedési és Vízügyi Minisztérium” kifejezés helyébe „miniszter” kifejezés lép.
